Part

 518 III   |                 izzadt. A szeme meredező.~Beszólította az öreg Eördöghnét a maguk
 519 XIV   |              merte volna olyan bizalmasan betakarni a lábát, de most már ő is
 520 I     |                 kapta a mérges kiskutyát: betakarta a fejét a kötényével.~Aztán
 521 I     |                kövér hölgygyel szembe egy beteg-színü szőke fiatalember telepedett
 522 X     |                   anya aki most kel föl a betegágyból, először is neki ír, a Senkinek.
 523 VII   |                  beteg! Talán éppen azért betegedett meg... óh szegény Ábel!
 524 XIV   |            adogatja be. Néha kifakadok: A betegeidnek édes porral adod a förtelmes
 525 VII   |           visszatért a rendelőszobájába a betegeihez.~Kardosné rányitott a leányára,
 526 XIV   |                 hogy csak afféle, ahogy a betegeivel udvariaskodik. Vagyhogy
 527 III   |         tudományosan, mint akármelyik más betegére, és ugyanúgy kötötte is
 528 I     |              olyan színtelen volt, szinte beteges.~- A bolti levegő.~- Bizonyosan.
 529 IV    |                  gyűjt: nem hagyja el egy betegét se. A három öreg hölgy...
 530 VII   |                  pad tulsó végén csak egy betegforma iparosféle térdel. Eszter
 531 VII   |                   Hát nézze Bertácskám, a betegnek ápoló kell. Ki lesz mellette
 532 XIV   |                érdekes, csak a komplikált betegség, meg az a ház, amelyet megveszünk
 533 III   |              nyelven beszélt.~Ami érdekes betegségek fordultak meg a műtermében,
 534 VIII  |                írni is gyakorta leírom. A betegségem óta ideges vagyok. Bizonyára
 535 XIV   |                  Dehát nem tudják-e, hogy betegségemben meglátogattál? Nem tudják-e,
 536 XVII  |            Hallgattak egy percig. Aztán a betegségükről beszélgettek. Eszter a reumájáról
 537 VII   |                ágy mellett. Orvosságszag, betegszag, rossz levegő. A beteg feküdt
 538 XV    |              alatt.~Közben megszomjazott. Betért a Korona-kávéházba. Szórakozottan
 539 X     |              templomba szoktunk járni.~És betértek a templomba.~A litánia javában
 540 XII   |             ölében vitte a kocsiba. Mikor betette az anyja mellé, Eszternek
 541 X     |                összecsapta a kezét amikor betoppant.~- Szent Isten, hogy megváltozott!~
 542 XVII  |                   a lapban. A címe kiáltó betükkel feketélt a papiroson. Kinai
 543 XIV   |                amint az iskolai órarendet betüzgette a noteszában.~- Itthon hagytad
 544 VII   |              helyén.~A szíve összeszorul.~Beül a hátulsó padba. A pad tulsó
 545 III   |                 az öreg kisasszonynyal) a bevásárlásokra, aztán segítgetett is a
 546 I     |            Krisztinavárosba. Míg a cseléd bevásárolt, Eszter misét hallgatott
 547 VII   |             Ahányszor az ajtó világossága bevillan, Eszter mindannyiszor hátrapillant.
 548 I     |                  a kutya a pecér drótján. Bevittek volna a bolondok házába.
 549 I     |               tulsó felén maradt.~A leány bevonta a kis rácsos kaput, s a
 550 XV    |            poltron!~És méltóságos-hidegen bevonult a másik szobába.~Ábel elkövülten
 551 XV    |              háznál.~A kapu gyásszal volt bevonva. Az orvos a betegek várótermében
 552 I     |             arcáról lassankint elszállt a bíboros pirosság s a helyét az a
 553 XIV   |    gondolkodásukat.~- Nohát az érthető, - biccentett a doktor.~Szivarral kinálta
 554 XVII  |               régi-módi körtefa-sublóthoz bicegett. Kivonta a felső fiókot,
 555 XVII  |              Délibáb-utcába.~És ahogy így bicegnek, Ábel az asszonyra pillantott.~
 556 XVII  |        beleöltötte a karját, és szótlanul bicegtek, a Nagy János-utca nyirkos
 557 XII   |                   hogy a házasság mekkora bilincscsel köti a nő lelkét, testét
 558 I     |                 piroslott. A sok virág és bimbó terhe alatt szinte görnye­
 559 I     |                  rózsát, - egy mogyorónyi bimbócska is rajta. Soká kémlelődött,
 560 I     |                ablakokban a szivutcai két bimbós muskátli. A kerítés mellett
 561 XII   |             férjéhez. Eszter leánykorában bimbózó bokor volt, most virágzó
 562 V     |                  gondolt, hogy Eszter nem birja egy hétig. Állt szép fekete
 563 X     |                 erdész, vagy törvényszéki bíró.~Amint így a pályaválasztáson
 564 VII   |                 Hát még mindig... Hát nem birod elhagyni, elfelejteni?~Eszter
 565 II    |              summát: harmincezer forintot birói pecsét alá teszik, s a biróság
 566 VII   |               Nézze meg, hogy van? Én nem birom meg, hogy mégegyszer kard
 567 XIII  |                  nem tetszik neki. Én nem bírom a mogorva arcot nézni. Szenvedek.
 568 II    |              birói pecsét alá teszik, s a biróság a gyermekeinknek adja oda
 569 XIV   |              borult a diványra.~Ábel alig birta lecsendesíteni.~- Bertácskám.
 570 VII   |               volt ott.~Az asszonyka alig bírta elrebegni a mondókáját:~-
 571 XII   |                egy ötletből a hatalmadat, birtokodat, egy másik nőnek!~- A szíved?...
 572 I     |               kénytelen vagyok vele. Apám birtokos volt, de harcolt negyvennyolcban...~-
 573 I     |           negyvennyolcban...~- Elvették a birtokukat. Mink is úgy jártunk. Csakhogy
 574 XII   |              leányka a gyermekek ártatlan bizal­mával, mingyárt az első
 575 I     |                  ne mondja azt! Ne legyen bizalmatlan!~A házikó ajtaja nyikkant.~
 576 XIV   |                   ismeretlen erőkben való bizalom.~A doktor hallgatott. Hideg
 577 VII   |            legjobban szeretném Nyéky úrra bízni. Nincs itt?~- Nincs, felelte
 578 II    |              nagyon szeret valakit, azzal bizonyitja meg, hogy szereti, ha teljesíti
 579 II    |                   édes leány feláldozza a bizonyost a bizonytalanért? Hiszen
 580 VIII  |                 mint a füst, olyan lengő, bizonytalan.~- Ábel...~Ábel érezte,
 581 II    |                  feláldozza a bizonyost a bizonytalanért? Hiszen ha igazán szeretem
 582 II    |                 oda füvet is.~De nem igen bizott a csillagában. Sokáig hánykódott
 583 XIV   |              Hogyne: külső tag vagyok egy bizottságban.~Berta kifordult, hogy borral
 584 XIV   |         magyarázgatott aztán az akadémiai bizottságukról, de már késő volt. Berta
 585 X     |                 Ábel hátán édes borzongás bizsergett végig.~Oldalt került, hogy
 586 XV    |                  meg valami tea vételével bizták meg. Utközben egy szép sárga
 587 I     |                  a magyar koronakincseket bízták volna rá, hogy őrizze. Azt
 588 VI    |                  ők minden szerdán, s így biztatgatták egymást.~A férjével Eszter
 589 XV    |               szebb mint volt!~- Eredj, - biztatta Ábel is, - hiszen csak a
 590 II    |                   a félrerakott pénz nagy biztonság az élet nehéz napjaiban.~
 591 II    |                  a fiatal ember jó életet biztosit néked. Bizonyára szeret
 592 XV    |                   a leány­kánk­nak egy új biztosító-társulatnál. A szerződésbe bele akarta
 593 XV    |               Tavaly harmincezer forintot biztosított a halála esetére a leány­
 594 VIII  |                 volnál, mintha rám volnál bizva az Égtől, hogy felelős vagyok
 595 VII   |      könyvkereskedésben kérdezze?~Hordárt bizzon meg a kereséssel?~De hátha
 596 I     |                selyem-csipke körítette. A blúzán ugyanolyan csipke. De feszült
 597 XV    |                    meleg kézszorításokkal bocsá­totta el. A szeme kérdezett
 598 VII   |                  maradtak. Őt sem akarták bocsátani. De ő nem is felelt. Rohant
 599 IV    |                 látta a mozdulatán hogyan bocsátja el a cselédet. Szinte hallotta
 600 XIII  |                   szorította a kezét: nem bocsátotta el. S fájdalmasan nézett
 601 II    |             takarója alatt fellopódzott a bodza­bokorig.~Hát a két gyászruhás
 602 I     |                   És idegesen szaggatta a bodzalevelet.~- Apám akarta... Még akkor
 603 VI    |            lázadozott az esernyő hegyével böködve a földet, - a férjem elé
 604 VIII  |             könyvet köszönöm. Elolvastam. Bölcs könyv ez és igazán sok jótanács
 605 XV    |                  meg talán kisideig még a bölcső.~Azonban eltelt néha három
 606 XV    |                mindenben egyesült, csak a bölcsőnél vált el.~Ábel reggel feküdt
 607 XV    |                 ebédet, lódult a városba. Bölcsőt keresett, meg valami tea
 608 I     |      elfogulatlanul beszélt.~- Az én apám börtönben halt meg, Kufsteinban, -
 609 I     |         terjengett a budai por. A mezőn a bogarak egyhuru esti dala zengett.~~
 610 I     |                  a fák közt?~- Szentjános bogárkát nézek. Megyek azonnal anyám.~
 611 I     |              Csendesség volt, csak a mező bogárlakói zenélték esti dalukat.~A
 612 XII   |                  mellette. Nyékynek még a bokája is megmerevedett.~Aztán
 613 IX    |                   örülök.~- Gratulálok, - bókolt Ábel elszoruló szívvel. -
 614 I     |             félrevitt egy suszternéféle a bokorba.~- Sokat evett szegény, -
 615 I     |            rápillantott. A kezében maradt bokorgallyacskát simogatta tovább.~- Jóestét, -
 616 II    |                alatt fellopódzott a bodza­bokorig.~Hát a két gyászruhás hölgy
 617 I     |               társaságot látott a kerítés bokrain át bent az uzsonna-asztalnál.
 618 X     |                   tavaszi szél reáfuval a bokron által.~Minden emléke fölébredt.~
 619 XV    |                  most értesültem az újság­ból. Egyenesen idejöttem. Még
 620 I     |           szenvedett-e, mint én, vagyhogy boldogabb volt? Ha szenvedett, fölfelé
 621 XV    |                   sóhajtott:~- Nem tudtam boldogítani.~S lecsüggedt a keze, ahogy
 622 I     |               borzongás volt, de meleg és boldogító. Alleluja, alleluja. Ha
 623 XV    |                Ábel vállat vont:~- Hát ő? boldogított téged?~Az asszony mélyen
 624 XI    |              imádkoztam érted, hogy Isten boldogítson ahol élsz. De a gyermek!
 625 II    |              kiránduló családok. Mindenki boldognak látszott. Mindenki arcán
 626 XIII  |                  imádkozni az új házaspár boldogságáért.~A templom kiürült. A doktorné
 627 VIII  |             Erdőssyéknél töltöm. Éjfélkor boldogságot kivánunk egymás­nak. És
 628 II    |                   gyászjelentés a meghalt boldogságról?!~Az utcai lámpásnál fölbontotta.~
 629 II    |                  szeretem a bort.~- Akkor boldogulsz.~És sohajtott.~- Ha mégegyszer
 630 I     |             nyájas mozdulata volt az, nem bólintás. De a köszöntést mégis fogadta.~
 631 VII   |                 széket tett eléje.~Eszter bólintással köszönte meg.~Az orvos tovább
 632 II    |                 szépség.~- Ez az igazi, - bolintott rá az ügyvéd.~- Nem hallgathatom, -
 633 VII   |                 te a világon? ~Motyogott, bolondokat beszélt. Aztán elszenderedett.~-
 634 IX    |                   már vége szakad annak a bolondságnak, hálistennek.~S bólintott,
 635 XVII  |                   és szomorú mosolygással bólongatott:~- Találkoztunk.~Hallgattak
 636 IV    |             közelben és akkor Eszternek a bolt másik emberével kellett
 637 III   |             telegrammot.~Aztán kilépett a boltból és annélkül, hogy hátrapillantana,
 638 III   |            Egyetem-utcán egy esztergályos boltja előtt megállott. Egy olaszfaragásu
 639 I     |                  könyvkereskedő nem olyan boltos, mint a füszeres.~- Nem,
 640 VII   |               itélné: nem jól van.~- Az a boltos-legény...?~- Beteg. Halálán van.
 641 I     |                Dehát orvost vessen el egy boltoslegényért? Hónapos szobában lakjon,
 642 II    |                helyezkedik ha csak akkora bolttal is, mint a szivarskatulya,
 643 X     |                még, lehetetlen, hogy újra bolygójává ne essék annak az asszonynak.
 644 V     |                  de ha egyszer felhuzzák, bomlottul zörömböl.~Alig várta hát
 645 III   |                hazavitték, hogy otthon is boncolgassanak, vizsgálódjanak.~Eszter
 646 II    |             fordult meg.~- Ön csak a húst boncolta! - szólalt meg a pap a fejét
 647 II    |               ügyvédhez fordult:~- A húst boncoltam? Hát a nő nem hús? Ha ön
 648 VIII  |               ilyen állapotban házasságot bontsak: s neked szüljem meg Eördögh
 649 XIV   |                 le egészen!~- De kérlek a borbély azt mondta, hogy vétek lenne:
 650 XVII  |       bársonykabátjára és arcának hervadt bőrére. Fölemelte a fejét és újra
 651 VIII  |                   Töröknének küldi kettős borítékban.~S következtek a levelek:~
 652 XVI   |                  pedig, sárgára fényezett borjúbőr, és a sarkán két ezüstlap;
 653 XI    |                     megkinálhatjuk?~Hideg borjuhus volt az asztalon.~- Köszönöm, -
 654 IX    |       Sebestyén-téri Kékszőllőbe.~Pörkölt borjut rendelt, de akár pörkölt
 655 VII   |                    Az orvos megszólalt:~- Borogatást az oldalára, ahol fáj. Aztán
 656 I     |           boldogan.~Másnap vasárnap volt, borongós, essőre készülő, de dél
 657 III   |                  nő három sötét felhőként borongott a fiatal pár egén. Némán
 658 XIV   |               Tudod így vasárnap mindenki borotválkozik. Különben is hatnapos szakál
 659 XIII  |                  vetted le?~Ábel meg volt borotválkozva. Nevetett.~- Az asszony
 660 XV    |               nézett Ábelnak fülig simára borotvált arcára.~Ábelnak a melle
 661 XIV   |       bizottságban.~Berta kifordult, hogy borral kedveskedjen a vendégnek.~
 662 XVII  |                   ez.~Borsóleves volt, de borsó nem úszkált benne.~Eszter
 663 XVII  |                  végéig. Beh jó leves ez.~Borsóleves volt, de borsó nem úszkált
 664 XVII  |                   De huslébe főzte bele a borsót, azért magyar. Jó még a
 665 XIV   |               papucsban és házisapkában a bőrszékbe, s hogy a felesége mellette
 666 XVII  |                selyempapírosból egy sárga bőrtárcát.~- Ismered?~- Nem.~- Nézd
 667 VII   |                    hogy Ábelnak a nyakába borul ott az idegenek előtt, vagy
 668 XII   |         dideregtünk, mikor egymás karjába borulva sirdogáltunk, hogy a sors
 669 III   |              érdekes.~S mulatott azon, ha borzadoztak.~Egyszer elmondta, hogy
 670 I     |                  a kutyát is ismerte. Egy borzas kiskutya szokott kicsaholni
 671 II    |                  Ő is úgy ment férjhez.~- Borzasztó!~- Aztán, hogy sirva fakadtam,
 672 XV    |                  csak nagy fekete bajusza borzolódott széjjel.~Ábel belépett a
 673 I     |                    alleluja. Engem ünnepi borzongások jártak át.~- Szép lehetett.~-
 674 I     |                 szinte lázas volt, szinte borzongott a holdas éj gyönyörűségétől.~-
 675 XIV   |           olyankor nevet. És ez mégjobban boszant, mert ez is kicsinylés.
 676 VI    |                   arra a konok kálvinista boszorkányra, az meg azt mondta, hogy
 677 XVII  |               vakmerő. A kapitányhoz csak boszuból ment férjhez. Egy hadnagyot
 678 VI    |                   gondjai vannak? micsoda boszuságai? micsoda örömei? micsoda
 679 I     |                   Csak a kövér hölgy nem. Boszusan pillantott az ifjakra.~-
 680 XII   |      elgondolkodva rajzolgatott a porba a botjával.~- Igaz, - mondotta, - igaz.
 681 X     |                  magát, - hiszen ha belém botlik, akkor se ismer reám. A
 682 V     |                 másik szóban, harmadikban botlott meg: egy monda­tot se birt
 683 XIII  |                   mondta, hogy minek az a bozót!~- No azt rosszul mondta.
 684 XIV   |               borbélyhoz: vetesd le ezt a bozótot.~- De kérlek, azt mondják,
 685 XI    |                   gondolta, hogy szerelmi búbánat vetett ágyba. Eljött és
 686 IV    |                  mosolyogva, némán intett búcsut Ábelnak.~ ~
 687 XIV   |                   intett utána mégegyszer búcsút. Behúzódott a hintóba, és
 688 I     |       találkozásuk aznaptól fogva szomoru búcsuzások voltak. Elbúcsuzások mindennap
 689 I     |                  és a rózsalombbal intett búcsúzót.~~Az erdei sétálás aztán
 690 VIII  |               Ábel kiment Berlinbe. El se búcsuzott. Ment azon betegen. Eszter
 691 XIV   |        kitekintett az ablakon, és azonnal búcsúzott.~Másnap a külső találkozásban
 692 XIV   |            helyeslőn pillantott.~Fölkelt. Búcsúztak. Eszter megcsókolta az asszonyt:
 693 I     |               látszottak a névjegy alján:~BUDA. LIPÓTMEZEI ORSZÁGÚT. 26.
 694 XVII  |         Rámélázott Ábelra.~- Hol lakol?~- Budán, - felelte Ábel a tortát
 695 I     |              tisztelettel, mély érzéssel,~Budapest, Zöld-udvar.~Nyéky Ábel.”~
 696 I     |          holdvilágos úton. Egy terebélyes bükk alatt megálltak. Padocska
 697 V     |                látta maga előtt sápadtan, bünbánó ábrázattal.~Fölkelt és a
 698 XV    |                   rá. Akkor is a szülőket büntessük, ne a gyermeket.~Nem volt
 699 XII   |            férjemnek kereken, hogy... Éva büntetését nem fogom mégegyszer elszenvedni.
 700 XV    |                  fölpattant a székről. És büszkén, haragtól megvillanó szemmel
 701 XV    |                   kifejlett a karjából.~A büszkeség zárta-e az ajkát? Vagy Ábelra
 702 XVII  |                   kocsi haladt a szokásos búgással és siketek világába illő
 703 XVII  |                egy nagy szines Mária-kép, Bugrónak az a képe, amely a holt
 704 XVII  |                szemét:~- Meghalt.~A kocsi búgva haladt fel a Podmaniczky-utcán.
 705 X     |          cilinderét:~- Hát muszáj énnekem bujdosnom? Nekem otthon a helyem!
 706 VIII  |             legtöbbet.~Á.~~január 8.~Édes Bujdosóm!~Örülök, hogy olyan jó emberekre
 707 I     |                gyönyörü éjszakán lyukakba bujnak és alusznak, nappal meg
 708 X     |           Kisfaludy-emlék köze­lében. Egy buldogg arcu fiatalember olvasta
 709 XV    |             szinte ijedten, mintha valami bűn terhelné a lelkét, de ez
 710 V     |                 olyan perc és mindaketten bűnbe szédülnek! - vélekedett.~
 711 III   |              Eszter. Rövid prémes bársony bundácska rajta. A fején is ugyanolyan
 712 II    |                ennyit: Nem felejtelek, ne busulj!~Ábel azokban a napokban
 713 I     |         mennyországban aligha vannak omni­buszok, de nekem az az omnibusz
 714 XV    |                  A többi szoba fölösleges bútorát eladta az asszony. Az orvosi
 715 XVII  |      szalonasztalt. De hogy megvénültek a butorok is! A plüsbe foltokat rágott
 716 X     |                   körülnézett. Csakazok a bútorok, de a székeken új cseresznyeszín
 717 XIII  |                   is. Vele választották a bútorokat, a szőnyegeket, a fali képeket, -
 718 II    |                  is. Talán ezekért a nagy butorokért is kapsz valamit. Csak a
 719 II    |             nézett szét otthon az ismerős butorokon: gyermekkorában nem látszott
 720 I     |                   csak olyan vetés mint a búza... Az ember az Ég vetése
 721 X     |                Mögötte vízzel telt gödrök bűzlenek és szemét éktelenkedik.~
 722 III   |                után két órakor és kószált céltalanul össze-vissza az utcákon.
 723 I     |                 akinek csak két gombolyag cérna a hozománya!~... Adhatok-e
 724 XII   |                  maradhatsz. Nézd: tűt és cérnát hoztam ki. Már három napja
 725 XII   |               hordár az iskolába. Kuszált ceruza-vonások. Meg­ismerte Eszter irását:~„
 726 V     |               volt a neve, Lidi?~- Valami Chapeau, vagy Lachapeau, ilyenféle.~
 727 V     |           doktornénak eltágult a szeme. A Charles szó is előtünt a levélből,
 728 XVII  |               parasztot hozatnak hajón. A cikkíró arra szólítja a kormányt,
 729 X     |            tavaszi napon földhöz csapta a cilinderét:~- Hát muszáj énnekem bujdosnom?
 730 I     |                 én neki nagyságos asszony címet? Vehetek-e neki selyemszoknyát?
 731 VII   |                  nekem Nyéky Ábel úrnak a címét. De vigyázzon: ha nem leszek
 732 V     |              Némelyikben hirlapról levett címszalag volt, némelyikben levélboriték,
 733 X     |              jólesett neki, hogy a doktor címtábláját nem látja rajta.~Tehát elköltöztek.~
 734 I     |                  látható.~Rózsaszínruhás, cinegetestü a leány. Az arca vékony,
 735 IV    |                  A férjem beteget látogat Cinkotán. Azt igérték neki, hogy
 736 I     |                  kellett több: most már a cipő orrának fordult, hogy a
 737 X     |             hogyan vonja a lábára az első cipőcskét, hogyan örül a mosolygásának,
 738 I     |            harmatban.~És leült. Ledobta a cipőit. Lerántotta a harisnyáját.
 739 I     |             megbámulgatta a kalpagjától a cipőjéig.~Az omnibuszban beszélgetés
 740 I     |              Maradjon, maradjon. Őrizze a cipőmet.~És föl-alá futkosott, keringőzött.
 741 I     |                 rávonta a harisnyáját s a cipőt. Aztán újra egymás karjába
 742 V     |        szerettelek. Én nem mentem piszkos cipővel az oltár elé.~Ábel vállat
 743 III   |                köztük mint Pupák Guszti a cirkuszban.~Egyszer zsirt sütöttek,
 744 XIII  |                  Az asszony mosolyog rám. Cirógat, kedveskedik. Oh Eszterkém
 745 XVII  |               csirkét ettek. Eszter a két combot, mellet Ábel tányérára tette.
 746 I     |                 de a kis oroszlán dühösen csaholt az ajtó mögött.~Megfordult
 747 X     |                 eltünt.~Ábel körülnézett. Csakazok a bútorok, de a székeken
 748 VI    |                oka!~- Az én gyávaságom?~- Csakis a te gyávaságod! Mert az
 749 X     |                leány lett belőle. Az arca csakolyan tejszínü volt, mint gyermekkorában,
 750 X     |                 látni, mint azt a kardot, csákót, falovat, amelylyel gyermekkorában
 751 XIV   |                    Hogy micsoda áldozat a családalapítás, milyen rabja a férfi a
 752 XIV   |                    Hát sehogyan. Most már családapa vagy. A feleségedet nem
 753 VII   |                   a felesége a Lachapelle családdal? Hogyan tudta meg? Hogyan
 754 XV    |              Ábelra, mint azelőtt. A maga családjáról se beszélt semmit.~Ábel
 755 XVI   |                Abban hogy nem hagyja el a családját?~Hát Eszter elhagyta-e?~
 756 XIV   |                    milyen rabja a férfi a családnak. És másefféle. De mindezt
 757 VII   |                      Nem sikerült neki. A családnál talált. A szeme közé vágtam,
 758 XVII  |             Budapesten?~- Budapesten.~- A családoddal?~- Magam.~- Magad?~- A férjem
 759 XVII  |                      Már elfeledtem, hogy családos voltam valaha. Csak olyan
 760 VI    |          folytatta az öregasszony, - a ti családotokban is a szeretet volt az úr
 761 VI    |               megilletődve Eszter.~- A mi családunkban sohase volt zörgés, - folytatta
 762 XII   |            gyerekkel nyájaskodnak.~Holnap csald ki Törökéket sétálni. Lehet,
 763 V     |                 Eszter, - hát tebenned is csalódtam!~És szinte fuldoklott.~-
 764 XV    |                    Oly hirtelen jött ez a csapás, mint mikor anyám halt meg.
 765 X     |                 egy tavaszi napon földhöz csapta a cilinderét:~- Hát muszáj
 766 III   |               karó.~Esztert mintha mellbe csapták volna.~Dobogó szívvel indult
 767 VII   |               felelte az orvos a levegőbe csapva.~És nem talált magyarázatot.~
 768 XIV   |           puskaporos torony fölrobbant. A császár nemsokára megkoronáztatja
 769 XIV   |                      magyar ember létedre császárszakált viselsz?~- Meghagyom újra, -
 770 I     |                oda is veszett az isaszegi csatában.~S már a leány is elfogulatlanul
 771 I     |                   nem. A ruhám is hosszu; csatakos lenne.~- Feltüzi.~- Nincs
 772 XII   |                  hogy a doktorné hozzájuk csatla­kozott, vele sétáltak tovább.~-
 773 X     |                  mikor kijönnek, boldogan csatlakozhatna hozzá, hogy két utcán át
 774 XIV   |               várban nyitva felejtették a csatornát a Sándor-palota előtt. Egy
 775 IX    |           Csakhamar jött egy vöröskendős, csattogó papucsban. A kezében petróleumbűzös
 776 XII   |                  házasságra, amikor olyan csekély a fizetésem, hogy magamnak
 777 I     |                maga gondolja Eszter, hogy csekélyleni fog.~- Nem: mama is kereskedő
 778 III   |              papiros, vagy bármi véletlen csekélység árulóm lehet. De... eljárok
 779 III   |                doktor ránevetett:~- Ilyen csekélységért szaladsz te orvoshoz! Fujj
 780 V     |                 hogy Eszter a veszteségét csekélységnek érezze. Elmon­dotta, hogy
 781 VII   |         legyintgetett a kezével.~- Minden csekélységre orvosság?~Eszter kedvetlenül
 782 XVII  |                  ajtót egy apáca-képü vén cselédasszony nyitotta ki.~- Eredj be,
 783 III   |               izlése szerint. Ő fogadta a cselédeket is s az ő kezében volt mingyárt
 784 IX    |              Marcsa.~- Hát nem a doktorék cselédje vagy?~- Nem. De az se Marcsa.~
 785 IX    |                Ösmered te ugye a doktorék cselédjét?~- Melyiket?~- Az izét...~-
 786 VI    |          elbocsátást mondott az anyósom a cselédünknek, Rózának. Jó lány, csendes
 787 VII   |                  szeme elnedvesült:~- Mit cselekedjek?~- Menjen el hozzá. Nézze
 788 VI    |                 eresztené ki, mintsemhogy cselekedne. Ha április 14-én reggel
 789 XIV   |               cuppantott egy csókot.~Mért cselekedte? ő tudta.~Vidáman csevegtek
 790 VI    |                  Azt a trónfosztást akkor cselekedték volna meg, mikor már győztek.~-
 791 VII   |                   az ablakba vonta:~- Mit cselekedtél szerencsétlen!~A fiatal
 792 III   |                 az is maradok. Mi rosszat cselekedtem?~- Te tudod.~- Hát én azt
 793 XIV   |              gyanakvó. Napszámosasszonyok cselekszik, hogy utána lesnek a férjeknek
 794 II    |                 olyanféle gyermektisztító cselekvést ábrázolt, amilyenek csak
 795 VI    |                  háznál?~Akkor aztán Ábel csendesítette Esztert:~- Türelem, türelem
 796 I     |                   hamvadozott a pirosság. Csendesség volt, csak a mező bogárlakói
 797 XV    |                  óra tik-takkolt halkan a csendességben.~A kisleány, aki addig áhítattal
 798 II    |             Olajfestmény. Azt vedd ki, ha csendesül az idő és tedd jobb rámába:
 799 XVII  |                  és siketek világába illő csengetéssel. Megkerülte az Aka­dé­miát
 800 XVII  |            könnyeit.~Aztán megnyomott egy csengőgombot az ablakfalban. A cseléd
 801 I     |                 odalopta a rózsát a többi cserép közé.~Másnap ismét megjelent
 802 I     |                   fiú másnap egy kicsided cserépben vitte a rózsát, gyökeres
 803 XVII  |                 szoba sarkában magas zöld cserépkályha lehelte a meleget. Ábel
 804 X     |                 bútorok, de a székeken új cseresznyeszín vörös szövet pom­pázik.
 805 XIV   |               kezét, a haját. A maga teás csészéjéből itatta, és olykor azzal
 806 XIV   |                   ültette. Ábel eltolta a csészét:~- Én nem kérek nagyságos
 807 I     |              kétszeresen, persze az egyik csettenés befelé zárt, a másik kifelé.
 808 XIV   |                  nőkre néztek, akik vidám csevegéssel ültek az asztalnál.~Aztán
 809 XII   |                   a gombot varrta, tovább csevegett:~- Még mindig abban a nyomorult
 810 VI    |               gyanút otthon. Tudták, hogy csevegő természetű. És Eszter el
 811 XIII  |                  hozzá papucs, hálósapka, csibuk. Beleülök a plüss-székbe.
 812 XIV   |           kocsmába, kávéházba.~Lecsapta a csibukját a sarokba, úgy hogy ezer
 813 XIV   |                tán mig rágyujtok?~S mig a csibukot tömögette, különféle históriákat
 814 I     |             daloltak. Az erdei madarak is csicseregtek, fütyörésztek. Vidámság
 815 I     |          beszögezett kis ajtó...”~Az esti csillag előtündökölt az égen. A
 816 II    |                  is.~De nem igen bizott a csillagában. Sokáig hánykódott könnyek
 817 II    |          földmíves is más szemmel, mint a csillagász. Valamennyinek szép, de
 818 II    |            mellett.~Vajjon kijön-e?~Az ég csillagos volt. A hold még nem kelt
 819 IX    |                 órára érkezett, amikor új csillagot igazitanak az angyalok az
 820 XV    |                 És a szeme pilláján könny csillant meg.~Fölkelt és letörülte.~
 821 III   |                  nő arcát.~Kardosné aztán csillapítóan beszélt:~- Vigyázz édes
 822 II    |           Gondolkodjunk csak nyugodtan, - csillapitotta magát Ábel.~S tovább figyelte
 823 I     |           Gondolkodjunk csak nyugodtan! - csillapítottam magamat.~Mert ha az érzésemnek
 824 XI    |                   vele az asszony pilláin csillogó könnyeket.~- Dehiszen mondom,
 825 XII   |              előrántom, bizonyos hogy egy csimborasszói hazugságot kapok, s a végén
 826 VII   |                    De csak ócska kalapból csinál ujat. Tegnap egy bárónénak
 827 IX    |                  ebéden is volt nálam. Én csinálom a kalapjukat valamennyit.~
 828 IX    |             sírjára. Csupa fehér rózsából csináltatom, és szalag nélkül. Oh szegény
 829 I     |                püspöki kertésznél csokrot csináltatott, s amikor visszatértünk,
 830 X     |                    körülforgatta, ollóval csipegette róla a tolldíszt.~- Berta
 831 I     |            körítette. A blúzán ugyanolyan csipke. De feszült rajta minden,
 832 I     |            országút felé.~Egy helyen öreg csipkerózsa-bokor piroslott. A sok virág és
 833 XV    |             szegfűillattal! holdsugárral! csipkerózsa-lombbal! fülemüle-dallal.~Ha ez
 834 XVII  |             rövidnyaku csontos arcú leány csipkés sárga selyemben. Mily csunya
 835 X     |           úriasszonyok között ült s fehér csipkével környezett hosszu finom
 836 III   |                  se tudom.~Az orvos éppen csirkecombot faragott. Ha egy perccel
 837 IV    |                   úgy futkostak az emberi csirkék az anyjuk körül, mint az
 838 I     |                krinolinban, hogy tizenkét csirkés tyúk megfért volna alatta,
 839 VI    |              haladt át a játszó gyermekek cso­portjain. Jobbról-balra
 840 VIII  |         foglalkoztak az asztaltáncoltatás csodáival, s néhol még tudományosan
 841 XV    |                    Azt mondjuk: nincsenek csodák, pedighát mindennap ezrével
 842 I     |              voltak. A fiatalember tovább csodálgatta a leányt. A leány pirossága
 843 X     |                  varrására.~Törökné szeme csodálkozásra nyílott:~- Hát nem leveleztek?~
 844 I     |             fiatalembert. A szeme örvendő csodálkozással szegeződött reá. Elpirosodott,
 845 XV    |                mindennap ezrével látjuk a csodát. A természet minden jelensége
 846 XVII  |                 fakadt ki Eszter. Teveled csöndes élete lehetett. Ahogy ő
 847 I     |                   bokrok. A völgyben alvó csöndesség.~- Nézze milyen szép a harmat, -
 848 XV    |                  nem a magasban van. Oh a csöpp lélek! Micsoda nagy érzés
 849 V     |                   óh hogy átjárta annak a csóknak az édessége! átjárta a testét
 850 VIII  |                hogy a gondolatom homlokon csókol téged.~E.~~november 25.~
 851 II    |                  a földi szerencse. Ebnek csokoládé, nekem száraz kenyér. Én
 852 II    |                  fölkapta és megcsókolta. Csokoládét hozatott a kutyának. A nyakába
 853 XV    |             hideget is.~S hogy Ábel némán csókolgatta a kezét, mosolygott:~- Lásd,
 854 XIV   |                kisleányt a férjének, hogy csókolja meg ő is.~Ábel megcsókolta
 855 VIII  |                érezd, hogy reád gondolok.~Csókollak testvéri szeretettel:~E.~~
 856 III   |                   Mintha azt mondaná: Meg­csókolnálak! De már nem szabad!~S elsietett.~~
 857 IV    |                 mióta asszony vagyok, nem csókoltál meg, csak ma.~- És vétkeztem
 858 I     |                   s úgy rakosgatta tovább csokorba a virágait.~- Mért nem lehet
 859 I     |                Vácon a püspöki kertésznél csokrot csináltatott, s amikor visszatértünk,
 860 XV    |             hazafelé kanyarodott, négy-öt csomólék is nehezlett már a hóna
 861 X     |               vagyunk láncolva egy hús és csont épületbe. Nem gondol velünk
 862 III   |                    zsebtükör, kézi tükör, csontkeretü tükör. Ahogy ott gyönyörködik
 863 XVII  |           selyemruhában és egy rövidnyaku csontos arcú leány csipkés sárga
 864 V     |                 képek bennök csupa emberi csontvázak, vagy nyúzott emberek, vagy
 865 III   |                   hátán.~Eszter beült egy csoport asszony közé, s belehajolt
 866 II    |                körül csoportosan ültek. A csoportban pap is ült, vidéki plébánosféle,
 867 II    |               németnek a kiskutyája körül csoportosan ültek. A csoportban pap
 868 XVII  |                   tette. A salátára bőven csor­gatott olajat. Sört és bort
 869 XVII  |                   vén volt: hervadt arcu, csorba fogu, fonnyadt szemü. Csak
 870 I     |                    Szegény!~És mosolyogva csóválgatta a fejét.~Aznaptól fogva
 871 VII   |              elmegyek Pestről, - mondotta csüggedt fejjel.~Ezt aztán Kardosné
 872 I     |               Jámbor kék szeme ábrándosan csüggött a leányon.~A leány szemben
 873 IX    |                szokott jönni az anyja. Ma csütörtök van.~- Meghalt! óh bizonyára
 874 XIV   |               asszony nevetett:~- Micsoda csúfság! Takarodj azonnal vissza,
 875 VII   |               beteghez lépett.~Megfogta a csuklóját: olvasta az ere verését,
 876 X     |                   Körül is járták. Bizony csúnya kavicsos helyre építették.
 877 XV    |                   felöltözzön, hogy el ne csússzon, ártalmas ételt ne egyen.
 878 III   |                   Ábelnak mintha jégdarab csúszott volna végig a hátán.~Eszter
 879 XV    |           beleolvadt Ábel lelkébe, mint a cukor a kávéba. Mind a ketten
 880 XVII  |             Látszott, hogy akkor hozták a cukrásztól.~- Bocsáss meg, hogy ily
 881 XV    |              volna.~Irénkének mindig vitt cukrot, vagy képet vagy játékszert.
 882 XIV   |             egyuttal a felesége arcára is cuppantott egy csókot.~Mért cselekedte?
 883 XVII  |                 lötyögött rajta. A szemén cvikker volt, a kezében gumis végü
 884 VII   |                  nem azért... bocsánat, - dadogta Eszter.~- Ezt az orvosságot
 885 X     |                Képzeletében látta, hogyan dajkálja a gyermekét, hogyan vonja
 886 XII   |                 valami bizalmas nőbarátod­dal.~- Hát... azóta csak tiszteljük
 887 I     |              mezőn a bogarak egyhuru esti dala zengett.~~Másnap este kilenc
 888 I     |                  a lába fehérsége. Valami dallamot is dúdolt. A két kezét szétterjesztette.
 889 Eloszo|                    Ez a könyv meg annak a dalnak a szövegét mondja el.~ ~
 890 I     |              Néhol harmonika szólt, néhol daloltak. Az erdei madarak is csicseregtek,
 891 I     |                  bogárlakói zenélték esti dalukat.~A fiatalember igazított
 892 Eloszo|                  a nyárelei hónapokban, s danol egyet.~Ez a könyv meg annak
 893 IX    |                 asszony! Szegény asszony!~Darabideig még föl s alá járt ott,
 894 XIV   |                  a sarokba, úgy hogy ezer darabra tört.~De mingyárt meg is
 895 V     |                  Ugy tekintem, mintha egy darázsrágta körtét nyujtana a férjem
 896 X     |                 gyanakszik a levél elmara­dásáért, hanem a két öreg asszonyra.~
 897 XVII  |           csengetéssel. Megkerülte az Aka­dé­miát s kanyarodott az Országháznál
 898 XIII  |                többé! nem szeretsz már!~- Dehogynem…~- Nem, nem... Mindennek
 899 II    |             kutyás német is megszólalt:~- Dejszen ifju doktor, a szépség nagy
 900 I     |              borongós, essőre készülő, de dél felé eloszlottak a felhők,
 901 I     |                meleg volt az idő. Az órák delet mutattak. Az omnibusz döcögött
 902 V     |               telegrammra.~~Eördögh orvos déli 12 óráig szokott rendelni,
 903 XVII  |         János-utca nyirkos kövezetén be a Délibáb-utcába.~És ahogy így bicegnek,
 904 XVII  |              hozzám. Ebédeljünk együtt. A Délibáb-utcán lakom... a Liget mellett.~-
 905 XV    |                 reggel feküdt le és aludt délig. Akkor alig kapta be az
 906 XV    |              azután már otthon töltötte a délutánjait. Négy óra felé mindig nyugtalankodott,
 907 I     |               egymást először.~~Egy ünnep délutánján litániára is elkéredzett
 908 I     |                  rángatolódzott a dróton. Depersze annál inkább szorult a drót
 909 I     |                   voltak a bokrok, mintha deresek volnának.~A fiatalember
 910 XVI   |                   vére forr. De tegnap... dermesztő volt, mint kígyó.~- Nem
 911 II    |                lesett.~A fiatalember arca derült volt, a leányé szórakozott.
 912 I     |                 terhe alatt szinte görnye­dezett a bokor.~Ábel lemetszett
 913 XIV   |                   Ez a hit, - mondotta rá diadalmasan Ábel, - az ismeretlen erőkben
 914 IX    |               Eszébe jutott, hogy egyszer diák-korában fájdalmas nyögésekre ébredt
 915 V     |                      hát... az ilyen apró diákkori ostobaságok...~- Neked is
 916 I     |                    Tudok, de nem szoktam. Diákkoromban olyan helyen laktam, ahol
 917 XIV   |                  ugyan nem vezetsz félre. Dicséred, hogy nekem kellemeset mondj.
 918 XIV   |                 szobába is. Berta bámulva dicsért mindent. Ábel a hálószobánál
 919 XII   |                holdfényben gyönyörűségtől dideregtünk, mikor egymás karjába borulva
 920 XVII  |                 férjem után kapok özvegyi díjat három ezer koronát minden
 921 V     |                 Már megszoktam, hogy neki diktáljam le, a hogy is hivják úrnak.~-
 922 V     |                  hihetem. Ha férfi vagy s diplomás orvos, megélsz mindenütt.
 923 X     |                 azt gondoltam, hogy talán direkte folytatják.~És egy nagyszélü
 924 X     |                  sötétkék bár­sony­pántok diszitették a ruhát a vállán és a mellén.
 925 X     |                    A Mária-oltár föl volt diszítve gyöngyvirággal. A hölgyek
 926 XVII  |                    Pofon ütött...~- Ejnye disznó gazember! - hörkent fel
 927 IV    |               előbbeni évben.~Fölmentek a Disznófő felé a hegyen.~Virágot szedtek
 928 XIII  |             tágasság! azok a puha székek! diván!... az a nyugodtság! az
 929 XIV   |                 engem!?~És sírva borult a diványra.~Ábel alig birta lecsendesíteni.~-
 930 XV    |          Fölkapaszkodott a kis vasgyúró a díványra, s lábára állott. Ma már
 931 XIV   |               ruhádat? Hiszen az kiment a divatból. Most ilang-ilang járja.
 932 VIII  |            némettel, hiszen azért is múlt divatja az asztaltáncoltatásnak,
 933 XIV   |               Arra a papagályra? Arra a - divatkirakati bábura? Arra a...~- Ugyan…~-
 934 V     |            Azonban Ábel nem volt ott.~- A divatlapom, - kérdezte körülpillantva, -
 935 IV    |                olvasni, de leginkább csak divatujságot, verses könyveket és ujságregényeket
 936 XII   |            perecet kapott és a hattyuknak dobálta. A hölgyek leültek a padra.~
 937 III   |               levágott kezeket és lábakat dobálták. Ők aztán óra végén ujságpapirosba
 938 XVII  |           gazember! - hörkent fel Ábel. - Dobd le onnan a falról!~Eszter
 939 X     |             asszony sajnálta még szemétbe dobni, pohárba tette Ábel asztalára.~
 940 III   |              mintha mellbe csapták volna.~Dobogó szívvel indult tovább, s
 941 XVI   |     Vacsora-bevásárláson volt. Izgatottan dobta le az asztalra az esernyőjét
 942 I     |               delet mutattak. Az omnibusz döcögött a Városliget felé.~- Neveletlenek!
 943 I     |                 Ábelhoz simult, és minden dörgésre megrettent.~- Jézus Mária...~-
 944 I     |                  Mária...~- Fél?~- Csak a dörgéstől.~Aztán mélyen a szemébe
 945 III   |                gyültek a fellegek.~De nem dörgött még egyik se, csak a szemek
 946 XIV   |                Ábel pillogott. A szakálát dörzsölgette. A szoba szögletébe nézett.~-
 947 VI    |                magáé.~- Hogy vóna ez a te dógod!~- Hát hogyne vóna! Hát
 948 I     |                   Micsoda neveletlenek! - dohogott a kövér asszonyság.~Körülbelül
 949 I     |                ifjakra.~- Neveletlenek! - dohogta, - neveletlenek!~Egy kisasszony
 950 XIV   |              Délután öt órakor elindultak doktorékhoz.~A doktor nem volt otthon.
 951 IX    |                  ablakok megvilágosodtak. Doktoréknál öt ablak.~Tehát nem halt
 952 XI    |                  Hát hogy folytassam: ő a doktorhoz ment nőül. De tudott arról,
 953 XVI   |               találkoztam a Váci-utcán. A doktornéddal! Egy beretvált képű úr karján
 954 XIV   |          meregetve. - Azt néztem, hogy mi dolgod van ennyi ideig?~- Sok,
 955 VI    |               anyám, - felelem - ez az én dolgom, nem a magáé.~- Hogy vóna
 956 VI    |             herreg:~- Mit avatkozol az én dolgomba!~- Bocsánat anyám, - felelem -
 957 XVI   |                  felelte Ábel.~S bement a dolgozó-szobájába. Ott járkált fel-alá. Ujra
 958 II    |                 karcsu, kiskezü, kislábú, domboru mellü, a szeme tiszta, az
 959 V     |               csekélységnek érezze. Elmon­dotta, hogy az előbbi napon egy
 960 XV    |                 fogta meg a tekintetét:~  Dr. Eördögh Károly~  s utána
 961 X     |           ismeretlen városokba: Weimárba, Drezdába. Dehát magyar ember csak
 962 I     |           Depersze annál inkább szorult a drót a nyakán. ~A pecér a kocsihoz
 963 I     |                   mint az a kutya a pecér drótján. Bevittek volna a bolondok
 964 I     |                  szemmel rángatolódzott a dróton. Depersze annál inkább szorult
 965 I     |             fehérsége. Valami dallamot is dúdolt. A két kezét szétterjesztette.
 966 VI    |               gyáva! gyáva!~Fölpattant és dühében remegett, szinte lángot
 967 VI    |                 az utcai ruháit, mintha a dühét is levetette volna. Nem
 968 VI    |                   szemét maga elé, mint a dühös apa, aki haragjában agyonütötte
 969 I     |               kérdezni, de a kis oroszlán dühösen csaholt az ajtó mögött.~
 970 IV    |             végzett. Vele sétált ki hol a Dunapartra, hol a Városligetbe. Az
 971 V     |             pótolták. A doktor még meg is duplázta este. De azért Eszter szomorú
 972 XVI   |                benne, poltron!~A pisztoly durran. Eszter fölemeli a jobbját,
 973 XVI   |              bestia az asszony!~S vörösen duzzadozott a képe a haragtól.~- Punktum!
 974 II    |                    maga se tudta hova. Az eb fut, ha a gyomra fáj. Véli,
 975 I     |                    de én nemrég költöztem ebbe a sváb városba és közös
 976 XVII  |                   Liget mellett.~- És van ebéded két személyre?~- Ha nem
 977 I     |              úrilakás helyett. Papirosról ebédeljen száraz kenyeret, holott
 978 XVII  |              ebédelni néha.~- Jer hozzám. Ebédeljünk együtt. A Délibáb-utcán
 979 II    |                  Délben a Szépjuhásznénál ebédelt. Egy órakor már elsétálhatott
 980 IX    |                   azóta Kardos­néval. Már ebéden is volt nálam. Én csinálom
 981 XV    |                    Akkor alig kapta be az ebédet, lódult a városba. Bölcsőt
 982 XVII  |            állitott a vizes kancsó mellé.~Ebédközben aztán Ábel beszélte el,
 983 III   |                huga. A legnagyobbik szoba ebédlő és szalon volt. A másik
 984 I     |                lebegett. A kezében vékony ébenfa-pálca. Így ment ki lóvonaton,
 985 II    |                  ilyen a földi szerencse. Ebnek csokoládé, nekem száraz
 986 VIII  |      karosszékében, a kályha előtt, félig ébren, félig szendergőn, ugy rémlett
 987 V     |                  jó kövérasszony, mint az ébresztő óra, amely mindig csendesen
 988 XIV   |                   nekem meg azon keserün. Edd meg magad!~- Hát veszekedtek?~-
 989 XVII  |         ablakfalban. A cseléd kihordta az edényt és kis csésze fekete kávét
 990 IV    |             Eszter megfogta Ábel kezét és édes-búsan szólott:~- Látod ez szép,
 991 XV    |               nézett olyan melegen, olyan édes-mosolygón Ábelra, mint azelőtt. A
 992 V     |             lábadt.~Eszter vigasztalta:~- Édesanyádnak, Isten nyugtassa, nem volt
 993 II    |              látta az öregasszonyt is, az édesanyját, amint odaviszik az ujságot
 994 IV    |                 kövér Kardosnét, a karcsu édeseggyemet. A cseléd is ott volt velök.
 995 VII   |                    Fusson érte kedves. Az édesmama bizonyára megengedi.~A leány
 996 XII   |                bokor: csupa szín és csupa édesség. Ábel ajkán egyszer kitört
 997 V     |                átjárta annak a csóknak az édessége! átjárta a testét az ajkától
 998 V     |                  kontó, bécsi étlap s más effélék.~Egy aranyozott szegélyü
 999 I     |                  vállára, s fölrepülne az égbe!~Amikor a két hölgy bement
1000 III   |          felhőként borongott a fiatal pár egén. Némán gomolyodtak egymás
1001 V     |            orrocskája úgy mozgott mint az egéré, amely éléskamrába érkezik.~
1002 III   |                    Ábel megpillantotta az égést. Sajnálattal kérdezte:~-
1003 XIV   |              azonnal vissza, és vetesd le egészen!~- De kérlek a borbély azt
1004 XV    |                  tán a levegő javított az egészségén. Az arca kissé megtelt.
1005 I     |                   a szívének jó, hanem az egészségének is.~A következő napon tikkasztó
1006 II    |                   volt, hogy vigyázzon az egészségére, a fehérnemüt mindig olvassa
1007 VIII  |                 hogy elmentél, oly gyönge egészséggel! Oh mennyire elbúsított
1008 I     |         sohajtozott. Képzel­heted, hogyan égetett engem az ágy! Minduntalan
1009 I     |              egyforma gyertyatartó, amely eggyasztalra való.~Aztán megint elcsüggedt.
1010 I     |                Érzem, hogy az enyim lesz! Eggyek vagyunk mink, mint két egyforma
1011 XII   |              Hogyan nem akad meg a szemed eggyen? Hozzánk vasárnaponkint
1012 XVI   |         ezüstlapra gondolt.~- Aludjunk rá eggyet, - sohajtott aztán, - pihent
1013 XIV   |                    eredj!~Ábel odavolt jó eggyóra hosszáig. Úgy tért vissza
1014 I     |                   A hold elhalványult. Az éghatár világosodott.~- Szent Isten, -
1015 VII   |             keverte a lekvárt, hogy el ne égjen.~A doktor fiákeren robogott
1016 I     |                  is mintha két kis szikra égne.~Eszter csak állt és hunyorgott
1017 I     |                felhők között világlott az égnek tejfényü lámpása. Eszter