12-besze | beszo-egnek | egre-eszme | eszte-gethe | gette-honap | honna-kepes | keppe-kulfo | kulon-megen | meger-napja | napke-pelyh | penze-szaka | szakr-terde | tereb-vert | vesse-zuhan
Part
1018 IX | igazitanak az angyalok az égre.~Szegény asszony! Szegény
1019 VIII | mintha rám volnál bizva az Égtől, hogy felelős vagyok teljes
1020 XIII | estéken összejárhassunk. Néki egyáltalán nincsenek barátai. Ő csak
1021 I | köti egyik-másik embert egybe, ha nem is ismerik egymást.
1022 VIII | már szíveddel, lelkeddel egybe-olvadsz a férjeddel. Szeresd őt
1023 XII | házastársak gondolkodása egybealakul. Már te is olyan hidegjózan
1024 III | Olyankor a két kéz melegsége egybeáramlott. És ők azt a meleget abban
1025 X | ruhában. A tömjénfüsttel egybekeveredett a sok virág illata.~A hölgyek
1026 XV | szegfüparfönnel. A haját egycsomóba kötötte, mint akkor.~Ábel
1027 I | templomból.~- Elkisérhetem egydarabig?~- El, - felelte a leány, -
1028 XII | engem házasságba, - hogy te egyedül-uralkodója a szivemnek, átadod csupán
1029 VII | ijedt szemü Mária-kép. Az egyedüli öröksége. Elhozta, de még
1030 VIII | különöset kívánsz enni, csak egyél bátran, mert van abban valami,
1031 XV | érzésük mindig mindenben egyesült, csak a bölcsőnél vált el.~
1032 XVI | mulván olvasta, hogy az egyetemi templomban esküvő volt.
1033 XIV | Eszternek pedig a sírás egyfiókban volt a mosolygással.~- Mennyit
1034 I | palotást. Végigtáncolták egyfolytában mind a hármat.~Egy iparoscsalád
1035 VI | anyám. De fizessük meg egyhavi bérét a leánynak. És csak
1036 VII | hagyják.~- De nem úgy van. Egyhelyre jár!~A doktor nem értette,
1037 I | budai por. A mezőn a bogarak egyhuru esti dala zengett.~~Másnap
1038 IV | hozzájok, azt olvasták.~Egyidő óta azonban német regényekre
1039 I | érzést falun, amikor a husvét egyidőben volt a fák virágzásával,
1040 II | megfogadták egymásnak, hogy ha az egyiknek fia lesz, a másiknak lánya,
1041 XII | ismerősök jönnek. Már gondoltam egyikre-másikra. Beleegyezel, hogy én válasszak?~-
1042 XII | magamnak is alig elég.~Mindezt egykedvű beszélgetésképp mondotta,
1043 XI | ami nem lehet, ha két szív egylánggal akarja!?~Az asszony szeméből
1044 III | szénatéri templomba.~Eszter hát egymaga indult a kis imádságos könyvvel.~
1045 I | mérve, viseljük anyánkért és egymásért. Hiszen a szeretet is szenvedés.~
1046 XVII | Ekközben végig-pillantottak egymáson.~Az asszony látta, hogy
1047 XIV | jókedvvel váltak volna el egymástól.~A hölgyek vidáman csevegtek.
1048 XV | lélekzik nélküle. Azelőtt ha egynap nem látta, már éhezett a
1049 IV | az óráját.~- Most három s egynegyed. A férjem beteget látogat
1050 X | egymást!~Próbált aludni egynehányat, próbált utazni ismeretlen
1051 I | A fiatalember elsétált egynéhányszor a ház előtt s gondolkodó
1052 VI | anyós még mindig magát érzi egynek gyermekével. A másik idegen
1053 V | találkozik Ábellal. Az az egypercnyi megfeledkezés! és óh hogy
1054 VI | Eszter az anyjával se volt egységben. A házasságra az anyja kényszerítette.
1055 VI | Akaratlanul is küzd a maga egységéért mind a két fél. És ahol
1056 XV | boldogan mosolygott. Már egységes egy volt a férjével. Eszterre
1057 VI | meleget is a szívbe?~Az egységet Ábellal érezte az asszony.
1058 III | egy virágkereskedésbe s egyszál szegfüt vett. Egyúttal kért
1059 XV | édes emlék, amely havonkint egyszer-kétszer megjelenik, - mint valami
1060 II | engem.~A ház bizony csak egyszobás viskó volt, a kert is kicsiny.
1061 I | azt hiszem, hogy minket egytáblába vetettek.~Ábrándosan nézett
1062 III | s egyszál szegfüt vett. Egyúttal kért egy papiroskát meg
1063 II | nem teljesíteném is, anyám egzisztenciája az említett letéthez van
1064 III | Te! te ugye avval az éhenkórászszal voltál!~Eszter dacosan nézett
1065 I | ezüsttel terített asztalnál ehetik kappant és ananászt?~… Hiszen,
1066 XV | ha egynap nem látta, már éhezett a szeme. Hiányzott neki,
1067 IX | tudta miért? Aztán hogy az éhség elővette, elment a régi
1068 I | itt álltál a nedves hideg éjben! és vártál, vártál...~-
1069 XV | vendéglőben házaláson kapták. Már éjfél felé járt az idő, mikor
1070 VIII | Megnézte a vasuti járatrendet.~Éjfélre künn volt az állomáson.~ ~
1071 VII | Azzal tért haza, hogy Ábel éjfélután két órakor fordult át a
1072 I | lesétáltak a holdvilágos éji csendben a völgybe.~- Lássa, -
1073 XV | megvette azt is a feleségének. Éjjeli lámpáskát is vett, tulipán
1074 XV | azokon a holdas harmatos éjszakákon, azokon a titkos találkozásokon.
1075 XV | Adtok tán szállást egy éjszakára?~Ábel elmosolyodott.~- Én
1076 I | közeledését, Ábel. (Először ejtette ki a keresztnevét.) Dehiszen
1077 IV | kedvességedet, jóságodat, ékességedet és nekem nem maradt más,
1078 II | Minden gondjuk a ruha meg az ékszer, meg a puder, meg a tükör.~-
1079 X | gödrök bűzlenek és szemét éktelenkedik.~Aztán visszafordultak a
1080 X | Eszterre gondolt: Hol van? Él-e? Szép-e még? Emlékszik-e
1081 II | lábalok ki belőle. Akkor eladhatod a házat is, a kertet is.
1082 XV | szoba fölösleges bútorát eladta az asszony. Az orvosi műszereket
1083 IV | beszélnem kell vele. Elég, hogy eladtam testemet, lelkemet, teljes
1084 XII | kocsikát húzgált. A melegben elálmosodott. Ábel az ölébe vette. S
1085 XII | forintom van, sőt több is.~Ábel elámulva állt meg.~- És énhozzám,
1086 VII | tartott, hogy a hangja rezgése elárulja.~- Hát majd egynehány nap
1087 XII | Lehet, hogy az arcom mégis elárult. Gondolj hát arra, hogy
1088 I | szerelmes fiatal? Ha leírnák, elbámulna az olvasó, mennyi üres ostobaság.
1089 V | volt a megjegyzésének az elbeszéléssel, de a doktor nem ütközött
1090 VI | megalázás:~- Ma délelőtt elbocsátást mondott az anyósom a cselédünknek,
1091 III | Köszönöm Eszter.~S egyben elbocsátotta a keztyüs gyönge kezet.
1092 I | szomoru búcsuzások voltak. Elbúcsuzások mindennap a reménységtől.~-
1093 II | kövérasszony leszidja, a leány meg elbúcsuzik!~Bement a legközelebbi vendéglőbe,
1094 II | Másnap este elment, hogy elbúcsuzzék, hogy utoljára lássa.~A
1095 VI | cseléd miatt megszégyenül, elbujdosik a háztól! És a fiát is leszidta,
1096 VIII | egészséggel! Oh mennyire elbúsított a távozásod! Egy hétig sírtam.
1097 I | minden vonása kedves és elbűvölő volt egyszerre. És olyan
1098 XVI | mintha a füstöt akarná elcsapni, de egyet fordul, s végig
1099 IX | magamnak nem kivánok.~S elcsattogott a papucsban.~Elég volt.
1100 VI | Mert az asszony mindent elcsevegett és mindent kérdezett.~A
1101 XIV | csókolta meg.~Berta aztán elcsevegte bőven és apróra, hogy micsoda
1102 VII | kérdezte aztán ijedt elcsodálkozással, - nem nagyon talán?~- Hideg
1103 I | eggyasztalra való.~Aztán megint elcsüggedt. Az élet csupa szenvedés.
1104 XII | nevetéssel:~- Bocsánat, hogy elcsúszott a nyelvem. Néha szórakozott
1105 XVII | a tekintete, a szive is eldobbant.~Az ő arcképe volt.~Közelebb
1106 XII | egyszer el van hibázva, eldobhatjuk.~- Dehát így nem maradhatsz
1107 IV | te emlékedet mért keljen eldobnom? És éppen te mondod ezt?
1108 X | nárciszt leszakította, s eldobta.~ ~
1109 II | amelyről ügyvédek se tudták eldönteni, hogy kit illet: Eördöghöt-e
1110 VI | Lehült, mint a zivatar, amely eldörögte a villámait, s lezuhintotta
1111 XVII | miért is hallgatnám el... eldurvult. Az első férjem... hiszen
1112 XI | De Törökné szavának az éle mégis megérintette.~- Bocsánat
1113 XVII | fekete posztókalap. A kezében elefántcsontkeresztes imádságos könyv.~Az öregúr
1114 XIV | sötétkék völúr-kalpag. Csupa elegancia.~A kályhába aznap fütöttek
1115 XIV | mentem én nőül.~- Nem szabad elégedetlenkedned, - vigasztalta Ábel. - Elvégre
1116 XIII | Nem.~- Bertával meg vagy elégedve?~- Meg. Igazán hálára köteleztél,
1117 XVII | Ábelkám?~E szomorúságokkal elegyes beszélgetés közben jóizüen
1118 VIII | könyvbe ragasztanak bele.~Az élelmezésed jó-e? Gondolnak-e veled?
1119 XI | fel fog nőni és egynapon elém áll, és azt kérdezi: Mért
1120 XIV | érzek, a következő percben elemezem, felbontom, agyongondolom.
1121 I | terminusáról is beszéltek. Hogy élénk természetű barna fiatal
1122 VI | Ábel utána lódult, hogy elérje. De az asszony csaknem futva
1123 XIII | kerekek. Bocsáss meg, hogy elérzékenyültem. De ez csak egy egyheti
1124 XII | jóságodat nem ösmertem.~És elérzékenyülten nézett az asszonyra.~- Angyali
1125 V | mozgott mint az egéré, amely éléskamrába érkezik.~Nézi az aláirást:
1126 VIII | hogy felelős vagyok teljes életedért.~Á.~~december 20.~Kedves
1127 I | korhadt ajtólécre és nézte.~- Életemnek legboldogabb napja ez, -
1128 I | együtt fogunk átszállani az életen, mint két együtt szálló
1129 XV | maga irányitja a hajóját az életének. Ha maga vitte zátonyra,
1130 XV | is látszott ismét a régi életerő.~Mikorra visszatért, már
1131 XV | fejtegette, hogy nincs értelme az életnek: lótás-futás, gondok, vesződségek.
1132 II | olyan ügylet, amely teljes életre szól. Az ügyvéd úr jól beszél.
1133 XIV | jel, - fakadt ki, - ha az élettárs gyanakvó. Napszámosasszonyok
1134 Eloszo| Megérthető, hogy a követ még életükben faragtatták az alatta nyugovók.
1135 II | üzlettársak, jóbarátok teljes életükön át. Egyszerre is házasodtak.
1136 XIV | doktor hallgatott. Hideg életunalommal nézett maga elé.~Ez az ember
1137 II | képet, átváltozik nekik elevenné, s meg nem válnak tőle a
1138 II | zsirréteg elmúlik, a bőr elfakul, megráncosodik. A szemhéj
1139 I | talán nagyon messze van: elfárad.~- Nem. Magáért Esztike
1140 III | Akkorra már rogyadozásig elfáradt, hazafelé tartott. Egy általházon
1141 VII | halavány arca méginkább elfehérült. De nyugodt volt az arca
1142 II | el.~A szekrény fölött egy elfeketült ijedtszemü Mária sötétlett.
1143 IV | férjedhez.~- Hogy téged teljesen elfeledjelek? Ki követelheti?! A gyermekkori
1144 III | de arra nem, hogy téged elfeledlek.~Folyékonyan beszélt. Látszott
1145 III | jó ember: vétkeznél, ha elfelednéd, hogy a felesége vagy. Esdekelve
1146 XV | beszélt róla. Megbocsátotta, elfeledte.~És szinte versenyeztek
1147 XVII | Ábel vállat vont:~- Már elfeledtem, hogy családos voltam valaha.
1148 VII | Hát nem birod elhagyni, elfelejteni?~Eszter ingerülten rándult
1149 X | lassankint közéjük száll az idő s elfelejtik egymást.~Mégis sokszor eszébe
1150 I | gondolhattam, hogy így az útcán elfogadja a bemutatkozásomat! De be
1151 XVII | asszonyka maga elé.~Ábel maga is elfogódottan gondolt arra, hogy az élete
1152 I | csatában.~S már a leány is elfogulatlanul beszélt.~- Az én apám börtönben
1153 III | mától kezdve minden este elfogyasztok egy almát, de csak egy kicsit.~
1154 XIV | anyjára borult.~Ábel úgy elfűlt, hogy szinte gőzölgött belé.~-
1155 II | a gyomra fáj. Véli, hogy elfuthat a gyomrától. Az ember is
1156 XV | lélek! Micsoda nagy érzés elgondolni, hogy a teremtésnek ez a
1157 VII | sohajtott Eszter, - milyen elhagyatott!~S csak akkor nézett körül
1158 I | az omladéka volna.~A táj elhagyott volt. Eszter mégis susogva
1159 XV | szántak, de az öreg kisasszony elhagyta Esztert. Nem mondta meg,
1160 XVI | a családját?~Hát Eszter elhagyta-e?~Eszter nem volt akkor poltron?~
1161 V | megcsókolva. Ha még te is elhagytál volna engem, igazán belekivánkoztam
1162 XVI | a férjét a kedvemért, ő elhajít mikor azt látja, hogy az
1163 XII | Kétszer megcsókolta. S elhajtatott.~Egy percnyi kínos csend
1164 VIII | lángjába. Az arca színe elhalványult.~Fölkelt. Föl és
1165 III | spárgát, bort, mindenfélét s elhálálkodtak a konyhán.~De az asszony
1166 I | olyan ismerős volt maga.~Elhallgatott. A fiú várakozóan nézett
1167 XI | gyermekemtől hogy váljak meg?...~Elhallgattak. Ábel elővette a zsebkendőjét
1168 XIV | A feleségedet nem szabad elhanyagolnod.~Ábel pillogott, gondolkodott.~-
1169 XII | hónapos szoba? Látod így nem élhetsz mindenkoron. Az idő napról-napra
1170 II | már maga az ügyünket és elhigyje, hogy sajnálattal mártottam
1171 I | megtanultam.~- Én is tudok. De elhiszi-e, hogy sose voltam még bálban?
1172 XVII | kapitány agyonlőtte.~Ábel elhőkölt:~- Mért?~Eszter sokáig tartotta
1173 VII | Mária-kép. Az egyedüli öröksége. Elhozta, de még nem választotta
1174 VIII | utolsó rózsát amit küldtél, elhoztam. Csókolom a kezed helyett.~
1175 VII | következik a fő dolog: maga elhozza nekem Nyéky Ábel úrnak a
1176 VI | környékbeli gyerekek. Ők ketten elhúzódtak egy csendes padra,
1177 XIII | nyomta a zsebkendőjét.~Ábel elijedt:~- Mi bajod?~- Valami ment
1178 III | kémkedést megboszulja.~Elindult ebéd után két órakor és
1179 XVII | voltam és vak, most már elitélem magamat érte. De akkor...
1180 VII | Lidi nénivel.~- Szokott-e eljárni a feleségem az én távollétem
1181 III | csekélység árulóm lehet. De... eljárok vasárnaponkint a servita-templomba...
1182 IV | lehetett.~De azért Eszter mégis eljárt: hétközben is legalább egyszer
1183 XII | hogy érzed: nekem vagy eljegyezve Istentől. Az én fám voltál.
1184 XVII | már a doktor nagysebten eljegyzett, szerettem volna kibontakozni.
1185 I | vállára:~- Hiszen azért eljöhet. Nem tudnék aludni, ha nem
1186 I | Igazán? Eljövök, Esztike. Eljöhetek holnap? Eljövök holnap.~-
1187 VII | tudom. Talán a takarító néni eljöhetne.~- Tudja hol lakik?~- Itt
1188 V | Köszönöm Eszter, hogy eljöttél. Úgy érzem mintha egy angyal
1189 I | kérdezte susogva.~- Hát csak eljöttem, - felelte Ábel, - hiszen
1190 I | ragyogó tiszta gyöngyök!~És elkapott egy feléjök hajló lombot.
1191 I | rebegte felocsudva a leány.~S elkapta a lábát. Gyorsan rávonta
1192 XVII | az bizony megcsappant. Elkártyázta a katona. De nekem elég
1193 I | kételkedhetett benne. Csak nézett rá elképedten, megdermedten.~- Apám akarata, -
1194 X | gyermekéé. Rossz anya volna? Elképzelhetetlen. Hiszen leánya lett neki.
1195 X | nőkhöz a kalapos műhelybe.~Elkérdezte tőlük: hogy vannak? Mi történt
1196 I | délutánján litániára is elkéredzett Eszter az anyjától. A cseléd
1197 I | fiatalember minden évben elkéri a fényképét; karácsonkor
1198 I | veszekedett velem. Aztán elkerült iskolába, és idegenné vált.
1199 VIII | szerelmes belém. Mindig elkisér, ha sétálni megyek és takargat,
1200 I | Kimentek a templomból.~- Elkisérhetem egydarabig?~- El, - felelte
1201 X | hozzá, hogy két utcán át elkísérje.~De kirázta a szívéből ezt
1202 III | akikhez Eszter nem szokta elkísérni, mert únta a pletykákat.
1203 III | Egy beteged megismert, és elkisért kisdarabig. A nevét se tudom.~
1204 III | Aztán hazaindultak. Ábel elkisérte valameddig a kevéssé forgalmas
1205 III | kedvetlenül nézett, s megfordult, elkocogott.~- Hát láthatlak? - kérdezte
1206 XV | bevonult a másik szobába.~Ábel elkövülten csodálkozott utána. Egyet
1207 X | gondolatait papirosra is leirnia s elküldenie?~Künn maradt s tanult. Minden
1208 VIII | Hát arra gondoltam, hogy elküldöm neked a könyvet. Megceruzáztam
1209 X | szobát megmeszelteti.~Ábel elküldte a szobabért, de őmaga akkor
1210 XIV | ellágyultan.~Mert mindig ellágyult, valahányszor sírni látta.
1211 XV | Eszter minden második héten ellátogatott az iskolába. Ott időzött
1212 V | az első helyen, az alatt ellehet a levél itéletnapig.~De
1213 VI | hogy a boldogságomat ne ellenezze.~- De Eszter!~- De te gyáva
1214 I | tér vissza.~A jó mama nem ellenkezett.~Ábel már várta őt a templom
1215 XII | tudok hazudni, de tovább már ellenmondásokba keveredek. Jobb így. Ő nem
1216 XI | belsejébe. Ime egy újabb ellenség. A régi meghalt, született
1217 I | lesznek, vagy jóbarátok, vagy ellenségek. Nem lehet-e ezt néha előre
1218 III | lelkiismeretem nem mond ellent, - ez nekem a fő. A férjem...
1219 VI | Akarom! én nem tudtam volna ellentállni!~- De Eszter!~- Mit nekem
1220 V | anya! A levélnek az a vége elleplezett átok!~Aztán azon gondolkodott,
1221 III | a hidegre, - egy favágó ellopta.~De már ettől az öregasszonyok
1222 III | okosodol.~S evés közben újra elmagyarázta, hogy az almában micsoda
1223 XIV | Azt hiszed? Minden héten elmagyarázza, hogy a nő mennyivel alacsonyabb
1224 X | úgyse őrá gyanakszik a levél elmaradásáért, hanem a két öreg
1225 XI | bocsánatot kérjen tőlük az elmaradásért.~- Egy ismerősöm, - mondotta, -
1226 XIV | beleegyezett:~- No jó. Délután elmegyünk. Dehát eredj a borbélyhoz,
1227 XIV | szakál már szakál, azzal elmehetek akár a Liszt Ferenc hangversenyére
1228 XIV | ült egy karos székben és elmélázva nézte őket. Akaratlanul
1229 XVII | beszálltak-kiszálltak. Az öregúr olvasott elmélyedten.~Valami érdekes cikk volt
1230 VII | jutott, hogy mégegyszer elmenjen a beteghez.~A Lachapelle-ügy
1231 VIII | elviszel magaddal.~És hogy elmentél, oly gyönge egészséggel!
1232 I | sárga ház volt az. Szinte elmerült a bokrok és fák lombjainak
1233 II | leánykát. Az öregasszony nemes elmés, angyali lélek, de ráncosképü.
1234 V | veszteségét csekélységnek érezze. Elmondotta, hogy az előbbi napon
1235 XIV | találkozóra. A nyelvén volt, hogy elmondja a tegnapi jelenetet, de
1236 XI | maga. Megengedi talán, hogy elmondjam mi az ismeretségem vele?~
1237 III | azon is, hogy a férjemnek elmondom... Hogy a beleegyezését
1238 XVII | egy könnycsepp a pilláin.~Elmondták egymásnak, mi történt velök
1239 I | pillantott az anyjára.~És ez az elmosolyodás is bájos volt.~A fiatalember
1240 X | magamat bemutatnom?~És ő elmosolyodik majd azzal a finom mosolygásával,
1241 I | volt, mint a muzsika.~Aztán elmosolyodva pillantott az anyjára.~És
1242 I | Esztike, lehull az én virágom, elmúl a tavaszom, s maradok gyümölcstelenül,
1243 II | sokféle alkalmat arra, hogy elmulassza az emlékemet a fejében,
1244 X | egymás mellett vannak.~Az idő elmúlasztja az érzéseket. Ábel azt kereste:
1245 XV | De ő csak maradt: hátha elmulik a gyöngesége itthon is?~
1246 XIV | a nők folyton a jelennek élnek, a most-nak, a férfi azonban
1247 I | és összerendezgette.~Ábel elnézte azt a hőségtől piros finom
1248 I | mondok többé.~- Élnünk kell. Élni mégis jó.~- Nem jó.~- Ne
1249 I | ilyet.~- Nem mondok többé.~- Élnünk kell. Élni mégis jó.~- Nem
1250 X | megáll Ábel arcán. Megáll és elnyílik. Kétszerakkorára nyilik,
1251 VII | gazda, - beteg.~Eszternek elnyílott a szeme.~- Beteg? - kérdezte
1252 XV | valami hosszú hír.~Ábelnek elnyilt a szeme. A hír arról szólt,
1253 XV | született! Az éjjel!~Eszter elnyitotta a szemét, aztán szomorú
1254 VII | hozzád, hogy még elején elnyomd a szikrát.~- De hiszen az
1255 XVII | Eszter a szemét törölgette: elő-előcsillant egy könnycsepp a pilláin.~
1256 IV | az anyjuk körül, mint az előbbeni évben.~Fölmentek a Disznófő
1257 III | rendelő szobájába, Kardosné előfogta leányát:~- Te! te ugye avval
1258 XVII | Nem várhattunk tovább, mig előjön az ismeretlenség homályából
1259 I | 47. Nomen est omen!~Aztán előkapta az óráját és sietve indult
1260 V | de nem sokra jutott vele.~Előkeres egy francia szótárt.~mon =
1261 VI | Ábel arca nem takart el előle semmi gondolatot. Ha hallgatott
1262 XIV | fotelek. A gazdagság melege és előlkelő pompája volt az a szoba.~
1263 II | volt. Csak ennyit tudott elolvasni a nagybetüs irásból: Tisztelt
1264 XII | férjednek?~- Nem lehetett. Ha én előrántom, bizonyos hogy egy csimborasszói
1265 VII | doktor az ajtóban szótlanul előrebocsátotta. Odabent szintén szótlanul
1266 I | essőre készülő, de dél felé eloszlottak a felhők, s meleg sugárral
1267 Eloszo| ELŐSZÓ~Fehér sírkő a budai temetőben.
1268 XIV | Eszterkém: az a csók, amelylyel előtted becsültem meg a feleségemet,
1269 XIII | Beleülök a plüss-székbe. Előttem illatos tea párolog. Az
1270 I | ajtó...”~Az esti csillag előtündökölt az égen. A kocsiúton ködként
1271 X | mint a kallós malom.~Ime előtünik Eszter is. A régi édes finom
1272 V | szeme. A Charles szó is előtünt a levélből, tehát az ő férjének
1273 VII | állítson a beteg mellé valakit. Elővett az erszényéből öt forintot,
1274 V | magam is a földbe.~Aztán elpanaszolta, hogy micsoda szegénységben
1275 XVII | volt irántam. Mindenkit elragadott tőlem akit szerettem. Mindenkit.
1276 XIV | nekik?~- Még azt is annyira elrajzoltam, mint mikor a gyerekek a
1277 III | befőtteket csak ők tudták elrakni. A szalonnát csak ők tudták
1278 VII | Az asszonyka alig bírta elrebegni a mondókáját:~- A megrendelésem
1279 V | elolvasta a levelet, aztán elrejtette az arcképes albumba, az
1280 I | cserépbe, a jázminka mellé.~S elrohant, mintha lopott volna.~Délben
1281 I | inkább az, hogy a lakkcipője elrútult. Ideges megrándulással szólt
1282 VIII | könnyeimet.~Azt irod, hogy elrútultál. Én csak azt érzem, hogy
1283 VII | férje szeme közé.~A doktor elsápadt. Egy percig megütődve nézett
1284 X | emeli be a bérkocsiba.~Berta elsápadtan nézett utánok. A keblére
1285 I | szokott bejárni. Az ajtón elsárgult névjegy volt látható. A
1286 II | ebédelt. Egy órakor már elsétálhatott a ház előtt.~A háznak kerti
1287 IV | szót az öregnőkkel, aztán elsiet a fasor felé. Megszólít
1288 X | Beteg vagy-e? vagy anyám elsikkasztja a leveleidet? Vagy Törökné
1289 VI | Aztán hogy az izgalmát elsírta, töviről-hegyire elbeszélte,
1290 XV | szeretetnek azzal a mindent elsodró lángjával; ha azt mondaná: „
1291 XIII | Csak hallgat, és az arca elsötétül, ha valami nem tetszik neki.
1292 XIV | kellett volna. Berta szeme elsötétült.~Az utcán szótlanul mentek
1293 VI | lángot fújt.~- Gyáva!~És elsuhogott.~Ábel utána lódult, hogy
1294 I | leány arcáról lassankint elszállt a bíboros pirosság s a helyét
1295 VII | nyugodt volt az arca és elszánt.~- Kicsoda ez az ember? -
1296 VII | következik a leszámolás. Kemény elszántsággal készült reá. De a férj a
1297 VII | bolondokat beszélt. Aztán elszenderedett.~- Istenem, - sohajtott
1298 VIII | mikor hazaérkezett, s hogy elszendergett, az arca ahhoz hajlott.~
1299 XII | büntetését nem fogom mégegyszer elszenvedni. Azóta...~- És azóta?~-
1300 XVII | hogy ezt a szivart még elszivod.~Ábel nevetett. Fölnyitotta
1301 I | akkor mi lehet az ok? Igen elszomorít maga engem!~A leány habozva
1302 XI | melléből:~- Szegény Ábel!~Ábel elszomorodva nézett reá:~- Hát még mindig
1303 IX | Gratulálok, - bókolt Ábel elszoruló szívvel. - De az asszonyka
1304 V | ezt tudta.~A doktornénak eltágult a szeme. A Charles szó is
1305 II | szótlanul fogta a levelet, és eltámolygott.~Mi lehet a levél egyéb,
1306 II | házam, kertem. Ez a kis kert eltáplál engem.~A ház bizony csak
1307 II | őt, mint ahogy ő Esztert, eltaszitaná Eördöghöt. Azt mondaná:
1308 VI | nem volt senkije az anyja eltávozása óta ezen a Földön, hát jólesett
1309 XIV | hogy csendes békességben éltek.~- Hiszen abban élünk. Ezek
1310 XV | kisideig még a bölcső.~Azonban eltelt néha három nap is, hogy
1311 I | Mink meg ahelyett, hogy eltemetnénk, mindennap megnyitjuk a
1312 III | néma villámai jelentek meg eltitkolhatatlanul.~Másnap délelőtt, mikor
1313 VI | nekem családi szamárságok? Éltünk volna kenyérhajon, de az
1314 I | pillantott a fiatalemberre s eltűnt.~Aztán ismét visszatért.
1315 XI | csak kérem tovább. Én hát elutaztam külföldre, nehogy félreértések
1316 XI | akarod!~- Még ebben az órában elutazunk! A pénzem nálam van. Csak
1317 I | beszélnek Eördöghről, de elváláskor mindig az jutott eszükbe.~
1318 XI | valaki, mindig köztük van egy elválasztó kéz.~Az asszony folytatta:~-
1319 XI | levelet írsz, csak ennyit: Elválok tőled! Indítsd meg a válópert!
1320 XI | Indítsd meg a válópert! És elválsz. És a magunk boldog fészkében
1321 X | lett volna, de az bizony elváltozott nagyleánynak.~Ábel szinte
1322 X | se ismer reám. A szakál elváltoztatta az arcomat.~S a templom
1323 II | ha kell tíz esztendeig is elvárok. Huszig is, vagy ameddig
1324 I | végeztem, még négyet magánúton elvégezhetek. Tanulni fogok minden
1325 X | költségen élt. Azon a pénzen elvégezhet még valami felső iskolát:
1326 XV | rózsaszinek vonultak.~Ábel elvégezte a megható történetet és
1327 I | Aztán, ha a nyolc osztályt elvégeztem, beállok azonnal valami
1328 XI | hogy én is szerettem volna elvenni. A nők képzelődése nála
1329 IV | Ha lehet, hacsak lehet, elveszek a sokaságban egy negyedórára,
1330 V | te nem vagy férfi, mert elveszel egy olyan leányt, akiről
1331 IV | örök gyötrelem volna, ha elveszteném a magam becsülését. Nem
1332 III | tőled tartok! A posta, az elvesztés, vagy az itatós papiros,
1333 II | pirosságot: lehámozzuk, elvetjük. De a nőnek nem a szépsége
1334 I | harcolt negyvennyolcban...~- Elvették a birtokukat. Mink is úgy
1335 XII | tudtam, hogy a fejemben van. Elvillant. Sujtott. Bizonyosan valami
1336 X | jobb, legalább könnyebben elviselem a sorsomat.~Levelet irt
1337 VIII | gazdája vagyok is, az nekem elviselhetetlen.~Itt jó kis csendes kerti
1338 VIII | feledj el engem, mint egy elviselt ruhát.~Az utolsó rózsát
1339 VIII | melegség, amit Magyarországból elviszel magaddal.~És hogy elmentél,
1340 XV | egymással. Ábel mindennap elvitte sétára. Vigyázott, hogy
1341 III | Az már el van adva.~És elvörösödött. Életében először történt,
1342 X | az Eszter karjába fűzi, s elvonja onnan egy fiakerba.~- Városliget!~
1343 I | vonakodással felelte:~- Nem.~S elvonta a kezét.~- Hát hol, Esztike,
1344 VIII | Bujdosóm!~Örülök, hogy olyan jó emberekre találtál. Írd meg, hogy
1345 IV | akkor Eszternek a bolt másik emberével kellett beszélnie. Az érintkezésük
1346 II | hogy mihelyt lehet, a maga emberségére helyezkedik ha csak akkora
1347 VII | Eszter szinte repült oda.~Az emeleten egy fehérhajú, de arcra
1348 IX | utcára.~Már sötétedett. Az emeleti ablakok megvilágosodtak.
1349 VII | lomba, jó, de külön házba, emeletre, ez már gyanús.~- Az én
1350 X | tett Ábel asztalára. Az emeletről hozta egy asszonytól, aki
1351 X | vezeti karon fogva, hogyan emeli be a bérkocsiba.~Berta elsápadtan
1352 IX | Hogy fölébredt és ijedten emelkedett föl az ágyban, a gazda kiküldte
1353 V | minduntalan fel kellett emelnie a fátyolát, hogy letörülje
1354 I | vonszolta, s ott ketten is emelték. Az egyik nagyot rúgott
1355 VIII | hogy a menydörgősménkü emlegetése kedves lesz valaha a fülemnek.
1356 XIV | A feleségem gyakorta emlegeti önöket, - nyájaskodott, -
1357 IV | kótáimat megtarthatom, a te emlékedet mért keljen eldobnom? És
1358 XVII | meghatottan nézett reá. Az emlékek olyan kavarodással rohanták
1359 II | arra, hogy elmulassza az emlékemet a fejében, hogy vigasztalódjon.~
1360 III | kell hagynod, nem szabad emlékezned reá Eszter! Légy hű, hiszen
1361 XV | erdős helyre, ahol semmi se emlékezteti a fővárosra. Még az őszi
1362 XIV | szerette volna neki mondani:~- Emlékszel-e?~Este volt mikor a doktorné
1363 X | Hol van? Él-e? Szép-e még? Emlékszik-e még reá?~És ismét kishijja
1364 I | illesztette.~- El fogom tenni emlékül, - rebegte a fiu.~A leány
1365 IV | szerettem. Ez a mai nap emlékünnep volt, mint mindenszentek
1366 VII | ügynek. Sem ő nem merte említeni, sem a felesége nem beszélt
1367 XVII | pillája megrezdült a neve említésére. Mily rég volt az, mikor
1368 II | anyám egzisztenciája az említett letéthez van kötve. És én
1369 I | okosak voltunk. Se maga nem említette a „holt angyalt”, se én.
1370 III | doktor anyja afféle erős énakarom-asszony rendezte be a lakást, a
1371 X | zúgott az orgona, zengett az ének. A Mária-oltár föl volt
1372 XII | folytatódott az epedés végtelen éneke.~A doktorné minden délután
1373 I | homályos templom körül, és énekeltek: Alleluja, alleluja. Engem
1374 III | hogy egyszer egy operai énekes asszonynak a szivét pakolta
1375 I | Szégyelném maga előtt Ábel.~- Énelőttem? Nekem olyan maga nappal
1376 XVI | vonaglásával.~- Ő nem hagyta el énértem az urát, én meg hagyjam
1377 XIV | itt! Az én férjem még nem enged fütenünk. Azt mondja, hogy
1378 VII | odaáldoztam nekik az életemet. Engedelmeskedtem magának is: feláldoztam
1379 XII | Irénke.~És Irénke készséggel engedelmeskedett:~- Öjdög Ijén vagyok.~Ábel
1380 VII | letérdelt az anyja elé:~- Anyám! Engedelmeskedtem a halottaknak: odaáldoztam
1381 I | magamat.~Mert ha az érzésemnek engedhettem volna, egyszerre a szivemre
1382 I | Esztike, minek? Hát nem engedi meg, hogy lássam?~A leány
1383 XIV | feleségem ideges mostanában: engedje meg, hogy visszakisérjem.~-
1384 I | Vagy talán az anyja nem engedné? Vagy talán arra gondolt,
1385 VI | gondolkodott:~- Jól tetted, hogy engedtél.~- De nem tettem jól! -
1386 XII | elámulva állt meg.~- És énhozzám, hozzám jönne?~- Oh, - rebegte
1387 X | cilinderét:~- Hát muszáj énnekem bujdosnom? Nekem otthon
1388 I | sugarára.~- Sohse láttam ennél szebbet!~- Én se! - felelte
1389 VIII | valami különöset kívánsz enni, csak egyél bátran, mert
1390 II | néked. Bizonyára szeret is. Énvelem ne törődjél többé.~S ha
1391 VIII | amely helyettesítené az enyémet. Hiába most már: olyan vagyok,
1392 III | Délelőtt esett, délután enyhe verőfény melegítette a nedves
1393 I | temetőnél voltak, az erdő enyhében. Sétáltak, csak föl és alá
1394 V | elkövetkezett. Hiszen a két Eördögh-nő sose beszélt másról, csak
1395 VII | többet. Igérje meg, hogy Eördöghékkel se beszél erről semmit.
1396 II | minden ajka-mozdulása, amint Eördöghnek felelt! Hogy nyilamlott
1397 III | meredező.~Beszólította az öreg Eördöghnét a maguk szobájába, és kendőjét
1398 II | eldönteni, hogy kit illet: Eördöghöt-e vagy Kardost az én uramat?
1399 I | megfogadták, hogy nem beszélnek Eördöghről, de elváláskor mindig az
1400 XII | És ismét folytatódott az epedés végtelen éneke.~A doktorné
1401 X | hogy meglepik? És hogy újra epedjen az üveg alá zárt tortáért.
1402 XVI | hibásnak csupán Esztert látta. Epés keserűség szorította a szívét.~
1403 VIII | közénk mindig új falakat épít a sors. A férjemhez egy
1404 XVI | keletkezett köztük. Hidat építeni azon már bajos vállalat.~
1405 X | Bizony csúnya kavicsos helyre építették. Mögötte vízzel telt gödrök
1406 V | felelte a gazda, - de mink éppúgy tudjuk.~- Várok talán egykicsit,
1407 X | láncolva egy hús és csont épületbe. Nem gondol velünk ezen
1408 I | mellett, az ablakon át az épületekre.~Közben az omnibusz meg-megállt.
1409 VII | senkinek.~Mikor aztán a beteg épülni kezdett, az asszony megfogta
1410 X | Lánchidon túl is. Megnézték az épülő Magyar tudományos akadémiát.
1411 VIII | tudod, hogy engem minden érdekel, ami teveled kapcsolatos.~
1412 VI | minden ügye iránt, és őt is érdekelte, hogy hogyan él az asszony?
1413 VI | folyása iránt. Testvére se érdeklődhetett jobban.~- Hogy viselkedik
1414 XII | megcsókolta a kezét.~- Nem, ez nem érdemem, - mosolygott a fejét rázva
1415 XV | áldott vagy! Én meg sem érdemlem, hogy az Isten nekem adott. ~
1416 X | mérnök lesz, vagy tanár, vagy erdész, vagy törvényszéki bíró.~
1417 I | budai temetőnél voltak, az erdő enyhében. Sétáltak, csak
1418 X | mint mikor szél támad az erdőn, s a néma és a mozdulatlan
1419 XV | menjen el hat hétre valami erdős helyre, ahol semmi se emlékezteti
1420 II | nap gyorsan szárította az erdőt. Egy nyári mulatóhelyen
1421 VII | a csuklóját: olvasta az ere verését, megnézte az orvosságot,
1422 II | tizenötéves korában már a maga erején élt. Gyermekeket tanított,
1423 XVI | öntöttek volna a hátára. Minden erejét összeszedte, hogy nyugodt
1424 XIV | De Ábel!~- Még téged se eresztelek. Mától fogva megszünt minden!~-
1425 VI | inkább egy meszely vérét eresztené ki, mintsemhogy cselekedne.
1426 III | vétettem volna. Egy percre se eresztettem a szememtől.~Az öregasszony
1427 X | Fiatal legényből férfivá érett.~- Megváltoztam? - kérdezte
1428 X | elvégzett két osztályt. Az érettségit is letette.~Akkor aztán
1429 XII | óta. Tudni akartam, hogyan érez irántad?~- Dehát nekem a
1430 III | Akartam. Nem lehet. Úgy érezem, mintha testvérem volnál.
1431 I | olvasmánya lenne. Mert csak ő érezné a sorok között a szive dobogását
1432 X | doktort, mindig tőrdöfést fog érezni.~Pénze még volt valami háromezer
1433 IV | szerettelek mint ma, és te is érezted ezt, mert arra gondoltál
1434 IV | Mondom: Talán nem. Annak éreztél egy percre, aki tavaly voltam.
1435 V | kedvesét.~A férje különben nem éreztette vele soha, hogy púpnak tekinti.
1436 I | úgy beszélhetnénk, ahogy érezünk...~- Beszélhet, - susogta
1437 V | veszteségét csekélységnek érezze. Elmondotta, hogy az előbbi
1438 XV | hogy osztatlanul a magáénak érezzen.~Ábel hálával csókolta meg
1439 X | megérkezne-e az a gyöngéd érintés?~De nem jár ő már oda! Hogy
1440 XII | mellé, Eszternek az ajka érintette a homlokát.~~Egy szeptemberi
1441 IV | emberével kellett beszélnie. Az érintkezésük néha csak egy meleg pillantás
1442 XV | Ábelnak fia érkezett.~Az érkezés éjjel történt. Ábel csaknem
1443 V | egéré, amely éléskamrába érkezik.~Nézi az aláirást: Rosalie
1444 X | Törökék bizonyosan később érkeznek ki, mint Eszter.~És Ábel
1445 XIII | már megjöttetek?~- Az este érkeztünk, - felelte Ábel.~S hogy
1446 X | a Nagy Kristóf szobrához érnek, Ábel lépése meglassúdik:~-
1447 XV | Most már szedd össze az erődet édes Eszterkém. Vonulj más
1448 XIV | Vakok vagyunk és ismeretlen erők a vezetőink.~- Ez a hit, -
1449 XIV | diadalmasan Ábel, - az ismeretlen erőkben való bizalom.~A doktor hallgatott.
1450 XII | Aztán a doktorné szólalt meg erőltetett nevetéssel:~- Bocsánat,
1451 XI | lelkiismerete.~Ábel nem erőltette tovább. Ime, gondolta, ott
1452 XI | valami? Még mindig van, ami erősebb a mi szeretetünknél?~- A
1453 X | ilyen házasságot gyermekkel erősíti meg a Sors!~Valóban azt
1454 XI | másikkal az apjáét. És ha erővel kiszakítom az apja kezéből,
1455 XV | enyém vagy. De mikor haza érsz, nem viszel be engem a szivedben
1456 VII | mellé valakit. Elővett az erszényéből öt forintot, s mondta, hogy
1457 V | Eszter, - húsz forint volt az erszényemben.~És újra sírva fakadt:~-
1458 VII | tapogatott ide-oda. Hosszan értekezett Lidi nénivel.~- Szokott-e
1459 XIV | Hát a tanulókról kell értekeznünk olykor.~- De mindennap.~-
1460 XIV | Dicsekvők.~- Dehát nem értelek. Megbántott valamivel a
1461 II | hivatkozott, hogy a szerződésük értelmében, minden szerzemény közös.~
1462 V | történt volna. Ábel meg fogja érteni, hogy nem haragszik.~Azonban
1463 X | Töröknének, hogy visszatér. Értesitést kér, hogy üres-e a szoba?~
1464 VIII | Március végén Eszter arról értesítette Ábelt, hogy az anyósa meghalt.
1465 II | szomszédságban esett össze és onnan értesítették Ábelt.~Mikorra Ábel odaérkezett,
1466 XV | Rendelkezz velem. Én csak most értesültem az újságból. Egyenesen
1467 III | láttál.~A vénkisasszony értetlenül bámult a nénjére.~ ~
1468 III | már megszokták. Ha nem is értették, rásejtették valamire. Az
1469 XIV | gondolkodásukat.~- Nohát az érthető, - biccentett a doktor.~
1470 VI | segédeket is, én vagyok értök felelős. Üzlettárs vagyok…~-
1471 IV | Nem haragszom Eszter, ne érts balul. De én magam mondom
1472 VII | ágy mellé. Megolvasta az érverést. Megtapogatta a beteg mellét.~-
1473 XV | éreztem. Tudod, a nők szive érzékenyebb a kénesőnél is. Megérzi
1474 XII | hagyjuk abba, ha Berta annyira érzékenyen fogja fel. Sétáljunk talán
1475 XV | anélkül.~Eszter idegessége érzékenysége fokozódott. Az arca mindig
1476 IV | hogy csatlakozz minden érzéseddel a férjedhez.~- Hogy téged
1477 X | szemét hordozza ott, nem az érzéseit. Bizony meg-megújult benne
1478 XV | akarom. Megértem, hogy új érzésekben élsz. De mégis látni kivántalak.~
1479 X | vannak.~Az idő elmúlasztja az érzéseket. Ábel azt kereste: mi maradt
1480 IV | voltam. Nekem is az volt az érzésem. Megfeledkeztünk.~Szomorún
1481 I | mikor érezte meg... az én érzésemet?~A leány mosolyogva vont
1482 V | neki:~Gyászodban minden érzésemmel, minden gondolatommal veled
1483 I | csillapítottam magamat.~Mert ha az érzésemnek engedhettem volna, egyszerre
1484 X | nem nézve, csupán azért az érzésért, hogy egymás mellett vannak.~
1485 X | amint az a kellemes csupaérzéshang azt mondja: Ábelkám.~Sokszor
1486 VI | lobogó láng gyöngéd testvéri érzéssé szelidült bennök lassacskán.
1487 I | el. Egyszer éreztem olyan érzést falun, amikor a husvét egyidőben
1488 XV | Eszternek a leánya született. Az érzésük mindig mindenben egyesült,
1489 XIV | Téged mink hozzánktartozónak érzünk.~- Köszönöm. De azért megkimélhetnél
1490 VI | Kérlek, ne haragudj! - esdekelt, - én kérlek, a hetvenéves
1491 III | elfelednéd, hogy a felesége vagy. Esdekelve kérlek, térden kérlek: ne
1492 I | kertben.~- Mégis...~- Esztike!~Esdő szemmel mondta, olyan szemmel,
1493 I | kezében a leány kezét, és esdőn nézett rá:~- Nem beszélhetünk
1494 XVI | dobta le az asztalra az esernyőjét és a keztyüjét.~- Képzeld
1495 XV | forintot biztosított a halála esetére a leánykánknak egy új
1496 X | essék annak az asszonynak. Éshát azért menjen haza? Ujra
1497 V | Nem. Hiszen akkor még nem esküdött hűséget.~- De tudta, hogy
1498 III | Légy hű, hiszen hűséget esküdtél. És én meghalnék bánatomban,
1499 IV | Megesküdtem. Nem szegem meg az eskümet.~És olvasgatott, varrogatott,
1500 XIV | professzortársa, aki az esküvőjén az egyik tanu volt.~Berta
1501 VIII | Mához egy hétre lesz az esküvőjük.~~És így következtek aztán
1502 XIII | meglátogatja azokat, akik az esküvőn jelen voltak. S házasság-szerzőt
1503 X | hogy újra bolygójává ne essék annak az asszonynak. Éshát
1504 I | mintha tartaná, hogy le ne essen.~Eszter kivonta a tűt a
1505 I | vasárnap volt, borongós, essőre készülő, de dél felé eloszlottak
1506 XIII | De ez csak egy egyheti essőzésnek az utólja volt.~Ábel megértette.
1507 I | Ábel, hogy kisértetbe ne essünk! Nem szabad arra gondolnunk,
1508 II | is tetszik, pedig meg se esszük azt a pirosságot: lehámozzuk,
1509 IV | forgott sok, legfeljebb estefelé. Olyankor bizalmasan beszélgethettek.
1510 III | Nem lesznek többé holdas estéim.~- De máskülönben?~Az asszony
1511 XII | ketrecből. És még rá a menyekző estéjén bort ittam, hogy ne légy
1512 XVII | De itt is maradnék, hanem estére a kaszinóban, a budai kaszinóban
1513 XVII | pompás ebéd! Te azonban alig eszel valamit, Eszterkém.~Az öregasszony
1514 XIV | tömögette, különféle históriákat eszelt ki.~- Hát egy hid leszakadt
1515 X | valamit. De Töröknének az eszevilágában csak kalapok kerengtek.
1516 IX | volna eléje: nem érezte mit eszik.~Eszébe jutott, hogy egyszer
1517 II | odaérkezett, az öreg asszony már eszméletén volt.~Hét éve nem látták
|