12-besze | beszo-egnek | egre-eszme | eszte-gethe | gette-honap | honna-kepes | keppe-kulfo | kulon-megen | meger-napja | napke-pelyh | penze-szaka | szakr-terde | tereb-vert | vesse-zuhan
Part
1518 II | megvárlak Ábel; ha kell tíz esztendeig is elvárok. Huszig is, vagy
1519 XVII | házának is juttatok minden esztendőben.~S könnybe lábadt szemmel
1520 VIII | kedves-e? szép-e? hány esztendős? És hogy mi a neve?~Ne mosolyogj:
1521 III | Eszter az Egyetem-utcán egy esztergályos boltja előtt megállott.
1522 I | épp úgy nem gondol magával Eszterke, mint maga ővele.~Eszter
1523 XVII | ura csak Esztert mondott, Eszterkémnek nem hivta senki, csak Ábel.~
1524 X | X.~Visszatért Berlinbe.~Esztertől két hónap múlván érkezett
1525 I | hallatszott:~- Hol vagy Eszti?~- Itt vagyok anyám, - felelte
1526 I | elváláskor mindig az jutott eszükbe.~Egyszer zivatar tört rájuk,
1527 X | Ábelnak nem izlett többé az étel. Olyanféle érzés szállotta
1528 VII | megváltozott volna: olyan ételeket kivánt, aminőket azelőtt
1529 XV | el ne csússzon, ártalmas ételt ne egyen. És Berta tapadt
1530 V | levélboriték, névjegy, kontó, bécsi étlap s más effélék.~Egy aranyozott
1531 VII | Végy még, hiszen alig ettél.~Ez annyit jelentett: lássuk:
1532 XIV | baja, de harmadnap megint étvágytalankodott. Ábel ebédután már készü
1533 XIV | Mellszúrás… fejfájás...étvágytalanság... ingerlékenység.~Kiküldte
1534 XII | árasztotta el állati lehelettel Európát.~Mégis, hogy mindenről oly
1535 XVII | bajusztalan, de mind harminc év körül való, s három katonatiszt.
1536 XII | férjemnek kereken, hogy... Éva büntetését nem fogom mégegyszer
1537 III | nyugodt igaz hangon, amelyen Évának minden leánya hazudik. -
1538 II | férfi.~- De egy sem írt evangéliumot. Egy sem írt filozófiai
1539 II | már eszméletén volt.~Hét éve nem látták egymást. Ábel
1540 X | csak álom volt volna, hogy évekig nem látta; mintha úgy állna
1541 XVII | XVII.~Az éveknek hosszu sora szállt el.~A
1542 II | felelte:~- Csak az élete első évére gondoljon doktor: ön is
1543 III | Látom, hogy okosodol.~S evés közben újra elmagyarázta,
1544 X | még itthon is tanul egy évig, aztán professzor lesz.~-
1545 XVII | beszélgetés közben jóizüen evögelődtek-ivogalódtak. Leves után rántott csirkét
1546 Eloszo| gondoltak vele, hogy az évszámot is odavéssék a kőre.~Minek
1547 IX | elsietett.~- Ha meghalt ezekben a napokban, - gondolta, -
1548 II | házat is, a kertet is. Talán ezekért a nagy butorokért is kapsz
1549 X | az Ég.~Minek lett volna ezeket a gondolatait papirosra
1550 XV | fülemüle-dallal.~Ha ez egy évvel ezelőtt történik!...~De egyben arra
1551 XV | csodák, pedighát mindennap ezrével látjuk a csodát. A természet
1552 XVI | borjúbőr, és a sarkán két ezüstlap; az ezüstlapon ez a szó:
1553 XVI | sarkán két ezüstlap; az ezüstlapon ez a szó: Viszontlátásra!~
1554 XVI | Elmosolyodott, hogy arra az ezüstlapra gondolt.~- Aludjunk rá eggyet, -
1555 I | száraz kenyeret, holott ezüsttel terített asztalnál ehetik
1556 I | malomkő lapja. Sokszázados fa lehetett. Lefürészelték.
1557 XII | Egy percnyi kínos csend fagylalta át a társaságot.~A doktorné
1558 VII | Megállt a szoba közepén és fagyos szemmel nézett a feleségére.~
1559 XVI | szól:~- Szereted?~Eszter fagyos-nyugodtan nézi vissza, s feleli dacosan:~-
1560 XIII | konokul megmarad. Kálvinista faj.~- Akkor hát hol a gyöngédség,
1561 XV | egyszer Eszternek, - annyira fáj-e az neked, hogy egy gyermek
1562 XV | csoda, a rügy az életünk fáján.~Talán tíz nap telt el,
1563 XIV | fájdítgatta. Este még fokozódott a fájása. Feltálalta a vacsorát,
1564 XVII | elmúlik.~Ábel viszont a háta fájásáról panaszkodott. Arra Eszter
1565 IX | nyögéseket csakhamar még fájdalmasabb jajok és sikoltások követték,
1566 XVI | inkább haladt az idő, annál fájdalmasabban.~- Tehát nem ír, se nem
1567 VIII | ha a te kedves arcodat fájdalmasnak látom. Azért jöttem ide,
1568 XIII | hogyan el tudta nyomni a fájdalmát! Milyen vidám érdeklődéssel
1569 IV | arcod is férjhez ment, a fájdalomnak egy új örvénye forgott át
1570 XIV | aznap gyengélkedett: a fejét fájdítgatta. Este még fokozódott a fájása.
1571 XIV | tudom hogy mért szeretem. A fajfentartás ösztöne... Csalás. A természet
1572 II | Borzasztó!~- Aztán, hogy sirva fakadtam, hosszasan fejtegette nekem,
1573 I | láttam. A férfi-emberek fáklyával haladtak az esti homályos
1574 X | a néma és a mozdulatlan fáknak egyszerre megrezdül minden
1575 VII | festett kő: merev és hideg, és fakó. Vállat vonintott:~- Semmit!~-
1576 IX | Tehát nem halt meg. Él. Ha a fal üvegből volna, látni lehetne
1577 XIV | pompás volt: fehértapétás falain aranyrámás képek, oldalt
1578 XIII | ünnepien visszhangozták a falak, amint a pap eléjök mondta
1579 VIII | fájt, hogy közénk mindig új falakat épít a sors. A férjemhez
1580 III | Végigtekintett a könyvek falán. Aztán ismét Ábelra fordult
1581 XIV | menj. Semmi: valami rossz falat az oka. Holnapra semmi bajom.~
1582 IX | robogott fel a széles kopott falépcsőn.~A folyosón Berta futott
1583 XII | megszorítva, - hiszen két falevél sincs egyforma.~Ábel sóhajtott:~-
1584 I | arcocskát, ahogy a napfény a falevelek közül ráaranylott. Eszter
1585 XIII | bútorokat, a szőnyegeket, a fali képeket, - még a gyúródeszkát
1586 II | időben se merték némelyek falra tenni.~- Nem felejted el? -
1587 IX | Annát! Nézd csak én annak a falujából jöttem. Izenetet hoztam
1588 XII | eljegyezve Istentől. Az én fám voltál. Másnak virágzol,
1589 II | magát: hogyan fog függeni a fán, hogyan hökken meg az első
1590 I | vonintott:~- Beszélik. A nép fantáziája nagy. Ámbár a föld röge
1591 VII | hő van rajta, - mondotta fanyaran mosolyogva a leányka, -
1592 XVII | meggyszin-plüs székeket, a faragott pohárszéket, az aranyozott
1593 II | magát Eszterék háza előtt a fára? Fel! Ott fogja találni
1594 III | haza. A nyelve is lógott a fáradságtól. Az arca hosszu volt és
1595 III | hogy nézzék meg a tüzet. Ha fáradt volt volna, itthon maradt
1596 Eloszo| hogy a követ még életükben faragtatták az alatta nyugovók. S akik
1597 VII | fonata volt, mint a malac farka.~A hivott orvos ekközben
1598 XIV | No ideje is, egye meg a farkas azt a sok konferenciát.
1599 XIV | Ábel fiakeron sietett ki a fasorba. Esztert már nem találta
1600 XII | melengette a levegőt.~A fasorban a doktornéval találkoztak.
1601 XVII | a Klotild-palota áll. A fasorból is utca lett. A kürtös lóvonatok
1602 XI | onnan kifelé sétálunk a fasoron.~Ábel kezet csókolt az asszonynak,
1603 XII | fehérnemüimet. Én nem tudok fát rendelni télen. Én nem tudok
1604 I | a kárpit helyén a belső fatáblák fehérlenek és a virágcserepek
1605 XV | Egyedül volt. Az arcán fátyol. Föl és alá sétált.~Ábel
1606 I | szeretnék mint ősszel a mezők fátyola! Olyan lengőn, olyan fehéren
1607 III | ugyanolyan kalpag. Az arca a fátyolon át is piros a hidegtől.~
1608 I | utána mégenyhébb. Az égen fátyolos felhők között világlott
1609 III | tornácra a hidegre, - egy favágó ellopta.~De már ettől az
1610 XVII | odaállt és reá tapasztotta fázó két kezét. Közben bekandikált
1611 XIV | aludtam.~Valóban halvány volt. Fázott is. A kocsitakarót meg-megigazította
1612 III | sütöttek, s neki a kezére feccsent egy lángoló zsircsepp: megégette
1613 X | szeretett volna hazatérni. A fecske nem ember, mégis visszavágyik
1614 XV | bámulta. Uj szépségeket fedezett föl az arcán, a szemén,
1615 VII | Arcán a halványság egyre fehérebb. Egyszer fölkel és körülnéz.
1616 I | fátyola! Olyan lengőn, olyan fehéren szeretnék szállani a holdfényben
1617 XV | arcát halotti sápadtság fehérítette el. Lehajtotta a fejét.
1618 I | hold előre küldött sugarai fehérítették kelet felől a felhők szélét.~
1619 I | helyén a belső fatáblák fehérlenek és a virágcserepek sincsenek
1620 VII | szanaszét mindenféle ruha, fehérnemü, köpönyeg, mellények.~Ábelnak
1621 XII | gondozni, rendberakni a fehérnemüimet. Én nem tudok fát rendelni
1622 II | vigyázzon az egészségére, a fehérnemüt mindig olvassa össze, és
1623 I | szinte villogott a lába fehérsége. Valami dallamot is dúdolt.
1624 IV | Mire gondolsz?~- Rád édes fehérszegfűm. Olyan vagy nekem mint a
1625 XIV | körül. A szalon pompás volt: fehértapétás falain aranyrámás képek,
1626 V | lecsillapodott, s meghányta-vetette a fejecskéjében az ügyet. Ábel nyilatkozatá
1627 XII | oly megadással tetted a fejed alá a hetedik szentség párnáját.~
1628 XIV | nyugtalanul.~- Nem tudom. Reggel a fejem fájt, most meg a mellemben
1629 XII | amelyről nem tudtam, hogy a fejemben van. Elvillant. Sujtott.
1630 VII | mint a tűz. Aztán levette a fejéről a kendőt s frisset kötött
1631 X | Látta a mozdulatait, a fejetartását, a mosolygását, a haját,
1632 XIV | összenőtt szemöldök nem fejezhet ki nagyabb nyájasságot?
1633 XV | az iskolástársak gyászát fejezte ki.~Elmentek.~Az asszony
1634 XIV | bólogatott:~- Mellszúrás… fejfájás...étvágytalanság... ingerlékenység.~
1635 I | mondatokban a mosolygást, a fejrázást, a kézszorítást, a sohajtást.
1636 V | kakas, - ezt a szótárból fejtette meg.~chéri = szeretett, -
1637 XII | kacsajárásu, szürke-cilinderes, fekete-bajszos úri ember.~- Nini a férjem! -
1638 XIV | leányosabb. Berta haja tömöttebb, feketébb, a szeme nagyobb, nyiltabb,
1639 X | gyermekkorában, de a szeme annál feketébben ragyogott Ábelra. És Ábel
1640 I | fölöltözött délután ünnepi feketébe. A lábán lakcipő ragyogott.
1641 XVII | tartja, egyszerre egy kis feketekeztyüs kéz jelenik meg a szeme
1642 II | egyik nagybetüs, szinte feketélett tőle a papiros. A másik
1643 XVII | A címe kiáltó betükkel feketélt a papiroson. Kinai munká
1644 I | táj fehér világosságába feketén rajzolódtak bele a fák és
1645 IV | uzsonna volt abban. És a három feketeruhás öreg nő egymással beszélgetett.~
1646 IX | feleségem beteg, - felelte az, - feküdj le oda a konyhaládára, oszt
1647 VII | kényszeríteni, hogy ne ülve feküdjön, hanem rendesen. Időnkint
1648 VII | mellét.~- Ő maga akar így feküdni? - kérdezte Esztert.~Eszter
1649 XVI | dolgozó-szobájába. Ott járkált fel-alá. Ujra meghányta-vetette,
1650 XVII | másik szobába is, amelynek félajtaja tárva állt. Magányos rézágy,
1651 II | lábbogott.~Arra gondolt, hogy felakasztja magát Eszterék háza előtt
1652 VII | Engedelmeskedtem magának is: feláldoztam a boldogságomat. De az az
1653 II | kivánom-e, hogy az az édes leány feláldozza a bizonyost a bizonytalanért?
1654 IX | a gondozó?~Az idősebbik felállt és ránézett:~- Én vagyok.~-
1655 XIV | következő percben elemezem, felbontom, agyongondolom. Semmise
1656 VII | lépett. A szoba egy sarkában felbontott ágyat pillantott meg. Az
1657 X | mondja: Ábelkám.~Sokszor felébredt benne ez az érzés, de úgy
1658 XVI | kidobott!~A munkában keresett feledést. De azért nem volt olyan
1659 XII | Törökékhez:~- Meglássák, hogy nem feledi el.~A kisleány néhány perc
1660 VIII | amennyire csak lehet és feledj el engem, mint egy elviselt
1661 VI | megcsókolta.~- Nem történt semmi. Feledjük.~S fogta a napernyőjét.~-
1662 IV | vagyok irántad, hogy nem feledkeztél meg rólam. Magam mondom,
1663 X | feledkezett meg róla.~- Hogy feledkeztem volna meg az én kis barátomról, -
1664 III | gondoltam, hogy el foglak feledni. Akartam. Nem lehet. Úgy
1665 IV | nekik, hogy az ajtót nyitva felejtettem.~- De ők visszavárnak.~
1666 I | gyöngyök!~És elkapott egy feléjök hajló lombot. Az arcát fölfelé
1667 II | némelyek falra tenni.~- Nem felejted el? - kérdezte a beteg.~-
1668 VI | nekem valamit, amit sohase felejtek el. Mikor Kufsteinba vitték,
1669 II | levelet. Csak ennyit: Nem felejtelek, ne busulj!~Ábel azokban
1670 VI | mondotta, - a boltban felejtettem.~Visszasietett a muzeumkertbe.~
1671 XV | asszony rémledező szemmel. - Félek tőle! Elmegyek hozzátok.
1672 XV | egyszer arra a néma kérdésre felel. Azonban hetek multak el
1673 VI | dolgomba!~- Bocsánat anyám, - felelem - ez az én dolgom, nem a
1674 X | is feleljen? Ha Eszter a feleletet várja, úgyse őrá gyanakszik
1675 X | anyának.~Nem felelt. Mit is feleljen? Ha Eszter a feleletet várja,
1676 VII | gondolata, hogy Ábelra hárítsa a felelősséget, csak abban a pillanatban
1677 XII | rám-néz:~- Ki az?~- Egy úr, - feleltem egykedvűen, - aki a menyasszonyával
1678 VII | Nem nagy a baj? - kérdezte félénken Eszter.~- Tüdőgyulladás, -
1679 VII | elgondolkodott.~- Mihelyt felépülök, elmegyek Pestről, - mondotta
1680 I | megindult hozzá az útca túlsó feléről. A leány azonban gyorsan
1681 XIV | hangsúlylyal volt mondva. A feleség kivánja, hát akkor mit nyomhat
1682 XV | felelte aztán. Élj most a feleségednek. Ebben az állapotában szükséges,
1683 XVII | nem fájt annyira, hogy a feleségedtől és gyermekedtől nem válsz
1684 VII | komoly-udvariasan fordult a feleségéhez:~- Hazajösz?~A felesége
1685 XIII | Szivesen Eszterkém. De nézd: a feleségemnek azt mondtam, hogy uzsonnára
1686 VII | a leszámolást viszont a feleségétől várta.~De hogy az asszony
1687 I | Megismerkedtek.~Karácsonykor elvette feleségül.~Boldogok.~Ebből csak azt
1688 VI | Üzlettárs vagyok…~- Haszon felezése nélkül.~- Krajcárkaparó
1689 XVI | Eszternek ilyen a természete. Felforr egy-két percre, aztán meg
1690 I | alatta, aztán a leány és két félgyászba öltözött hölgy, mindakettő
1691 XIII | leánybarátja.~A doktorné még mindig félgyászban járt, hát nem állt az oltár
1692 XVI | életében először, - maga is felháborodik és haragszik Eszterre!?~
1693 I | Eszter még az oromra is felhágott. Ábel lejebb maradt a szikla
1694 I | Eszter elmosolyodott.~És felhágtak a sziklára. Ábel elől, Eszter
1695 IX | előtt. A gallérját fülig felhajtotta. Minduntalan fölpillantott
1696 III | Mindent kimértek, mindent felhasználtak, mindent spóroltak. A levest
1697 XIV | a földön járt, Eszter a felhőkben. Bertát lehetett szeretni,
1698 III | három öreg nő három sötét felhőként borongott a fiatal pár egén.
1699 I | akkor homályzott az est. A felhőkön hamvadozott a pirosság.
1700 X | templomnak gyertyavilágos félhomályában nem látta tisztán az arcát,
1701 II | olcsóbb a vasutnál.~Az ég felhős volt. Mindenki kiült a hajófödélre.
1702 V | tiktakkol, de ha egyszer felhuzzák, bomlottul zörömböl.~Alig
1703 VII | szikrát.~- De hiszen az egy féligholt beteg, - felelte az orvos
1704 VI | mondta, hogy valahányszor felindul a magyar ember, jól tenné,
1705 I | térdére vette s gyöngéden felitatta róla a zsebkendőjével a
1706 VI | De látod, azóta ha valami felizgat, megharagít, mindig arra
1707 V | vélekedett.~Akkor azonban a levél felizgatta. Az anyjának nem mert róla
1708 II | elvégzett ügy, és hogy ne féljek Bécstől semmit: ő is hozzánk
1709 IV | Megszólít egy üres bérkocsit, és felkap reá.~Utána sietett.~A bérkocsi
1710 XII | mondotta, - nekem sietnem kell.~Felkapta a kisleányát. Kétszer megcsókolta.
1711 XV | emelte a leánykát, és a félkarjával a szívére ölelte. Gondolkodva
1712 XV | fehérbe öltözötten nézte a nap felkeltét. A ruhát meglocsolta szegfüparfönnel.
1713 III | hát a feje fölé gyültek a fellegek.~De nem dörgött még egyik
1714 II | a lombok takarója alatt fellopódzott a bodzabokorig.~Hát a két
1715 V | Oh gyalázatosak!~Mikor felnézett, Ábelt látta maga előtt
1716 I | lábafejére.~- Ábel, - rebegte felocsudva a leány.~S elkapta a lábát.
1717 XVII | a villamosra. Bő szürke felöltő lötyögött rajta. A szemén
1718 XIII | a pehely. Azt esténkint felöltöm, hozzá papucs, hálósapka,
1719 VI | föltámaszthatná.~Megfordult és újra felöltözködött.~De az anyós lépett be akkor
1720 XV | sétára. Vigyázott, hogy jól felöltözzön, hogy el ne csússzon, ártalmas
1721 XVII | maradj. Negyedórát vagy félórát. És holnap...holnap gyere
1722 XIV | mintha megszúrták volna, felpattant:~- Csak nem beszélted el
1723 VII | felelte az orvos az írásból felpillantva. - Kegyed a felesége talán?~
1724 II | legközelebbi vendéglőbe, és egy félreasztalhoz ült. Egy pohár sört rendelt.~
1725 XI | elutaztam külföldre, nehogy félreértések keletkezzenek. Másrészről
1726 I | A fiu remegett.~A leány félrehajlította a lombokat, s megállt. Aztán
1727 III | elnedvesült.~Eszter látta ezt, de félrenézett, mintha nem látná. Végigtekintett
1728 II | takarékoskodjék, mert a félrerakott pénz nagy biztonság az élet
1729 II | Ábelnak bizony nem volt félretett pénze, hatosa se, de mindig
1730 XIV | Szivarral kinálta Ábelt. Félreültek az asztaltól, hogy a füst
1731 I | részegedtek néhol. Egy gyermeket félrevitt egy suszternéféle a bokorba.~-
1732 XII | folytonosan érintkezett a felsőbb társadalmi körrel: ragadt
1733 XVI | szivarra akart gyujtani, hogy felszabaduljon a nyomás alól. De a tárca
1734 XV | asszony a fejét rázta:~- Nem félt ő a szenvedéstől se. Tavaly
1735 XIV | még fokozódott a fájása. Feltálalta a vacsorát, de ő nem evett,
1736 III | napsütött oldalukkal.~Maguk is féltek az első villám megjelenésétől.~
1737 I | És amint ott szárítgatta féltérdén a leány lábát, lehajolt
1738 X | környezett hosszu finom nyaka feltünő volt, amint arccal a két
1739 XII | padra.~Ebben a pillanatban feltünt a tóparton egy kacsajárásu,
1740 I | hosszu; csatakos lenne.~- Feltüzi.~- Nincs nálam gombostű.
1741 I | felelte Ábel, - köszönöm, hogy feltüzte. Oly boldog voltam!~- Éppen
1742 I | hogy nekem virágot hozzon. Feltüztem a virágot, hogy ne okozzak
1743 XIV | gondolod, hogy új ez a ruha?~És felugrott; egy kicsike üveget vett
1744 IX | Nem tudom, - felelte félvállról az ember, - nem tudom.~Ábel
1745 XIV | gondolkodik, doktor úr.~A doktor felvonta a szemöldökét:~- Látott
1746 XII | találkozóra.~- No te jól felzavartad a vizet, halacskám, - mondotta
1747 XIV | és látok mindig.~- Hol a fenébe?~- Mindenütt ahol ember
1748 I | állt és hunyorgott a nap fényes első sugarára.~- Sohse láttam
1749 XVI | tárca volt pedig, sárgára fényezett borjúbőr, és a sarkán két
1750 VII | de a szeme előtt vörös fényhullámok játszottak.~- Ábel, - kiáltotta
1751 XVII | képet. Megismerte, hogy fényképről készült. A szőkesége sárgább
1752 I | lombokon át négyszögletü kis fénylap vöröslött. A házikó belső
1753 XIII | asszonynak.~- Nekem, - folytatta fénylő szemmel, - fogalmam se volt
1754 I | rásütött a nap, narancsszínű fénynyel öntötte el az arcát és a
1755 I | asztalterítőt vetett a szélső fenyőfa árnyékában a kerti asztalra.
1756 I | szélrül iriszek. Hátrább fenyőfák és egy öreg hársfa közöttük.
1757 XIV | azzal elmehetek akár a Liszt Ferenc hangversenyére is.~Berta
1758 I | föltámadás körmenetét láttam. A férfi-emberek fáklyával haladtak az esti
1759 II | vagyunk.~- Ugyan, ugyan!~- A férfiakban ritka az angyali vonás,
1760 XIII | illett a körszakál Ábelkám. Férfiassá tett. Szőke ember nem férfi,
1761 VI | minden méze azé a másik férfié, - az övé csak üvegen át.
1762 VI | asszonyhoz, akinek a sorsa más férfihoz van kötve s aki abból a
1763 V | iráson megáll a szeme: nem férfiirás. Finom orrocskája úgy mozgott
1764 X | volt oda. Fiatal legényből férfivá érett.~- Megváltoztam? -
1765 III | Lehetetlen, - rebegte Ábel, - a férjedet gyűlölöm én, gyomromból
1766 IV | csatlakozz minden érzéseddel a férjedhez.~- Hogy téged teljesen elfeledjelek?
1767 XIV | cselekszik, hogy utána lesnek a férjeknek a kocsmába, kávéházba.~Lecsapta
1768 XI | És ha úgy gyülölném is a férjemet, mint a varangyos békát,
1769 VIII | új falakat épít a sors. A férjemhez egy hétig nem szóltam semmit.
1770 VII | kard ellen, szembe álljak a férjemmel, ha már férjem. Ápolja,
1771 XII | és lefolyása, - ezt már a férjemtől tanultam. A lázunk elmúlt
1772 XIV | mi a véleménye Ábelnak a férjéről?~- Még nem is beszélhettünk
1773 XI | kellemetlen volt nekem, hogy férjes nővel tartsak fenn ismeretséget.
1774 XV | arra, hogy te keress nekem férjet! poltron!~És méltóságos-hidegen
1775 XVI | özvegységre jut, legyen kihez férjhezmennie? oh kis utálatos!~Egy tavaszi
1776 VIII | bemutatkoztam. Felesége és egy férjhezmenő leánya is van. Meghivtak
1777 XIII | hogy nem is kivánt mást férjül.~- Hát boldog? nagyon boldog?~-
1778 XV | doktort halott-boncolás közben fertőzés érte, s attól halt meg.~
1779 XIV | arcra szakált és bajuszt festenek. Azt mondtam, hogy csak
1780 XIV | Esztert becsülte volna festenivalóbbnak.~Berta szivesen nevetett,
1781 XVII | Láttad a képedet? Irén festette, szegény boldogult jó Irénem.~-
1782 II | csak a régi németalföldi festők képein láthatók.~Akkor már
1783 VIII | papiroson.~Ábel eleinte a festőre gyanakodott, hogy az pajkoskodik
1784 XIII | XIII.~A következő hetek fészekrakással teltek el. Ábelék a Zöld-udvar
1785 XI | elválsz. És a magunk boldog fészkében várjuk meg az oldást.~-
1786 II | robogva sietett, mint a fészkéből kiüzött állat. Robogott,
1787 XVII | nyos rézágy, fölötte fekete feszület, és egy nagy szines Mária-kép,
1788 III | volt a nagyobbik fele.~A feszültség a nők között mingyárt az
1789 XVI | áldozom fel a feleségemet, fiacskámat. Hát mi voltam én? Tartalékférj?
1790 X | fűzi, s elvonja onnan egy fiakerba.~- Városliget!~Törökék akkor
1791 VII | hogy el ne égjen.~A doktor fiákeren robogott a Zöld-udvarba.~
1792 XII | volt, lovat és kocsist egy fiakeres vállalkozótól bérelt. Más-más
1793 XV | Mindig mosolygott, ha a fiára gondolt.~A kandalló elé
1794 XV | ujságolt valamit, mindig a fiáról ujságolt. Hogy már a foga
1795 VI | elbujdosik a háztól! És a fiát is leszidta, hogy ő neki
1796 XIV | Bertát Eszterrel.~Berta fiatalabb volt, de Eszter leányosabb.
1797 I | fölnézett, megpillantotta a fiatalembert. A szeme örvendő csodálkozással
1798 X | Nekem otthon a helyem! Az a fiatalkori bolondság elmúlt. Eszter
1799 III | és szalon volt. A másik a fiatalok hálószobája. S egy világos
1800 XV | tele volt azon a napon a fiával, meg egy különös ügygyel,
1801 III | Akkoriban kezdődött az orvosi ficdagnyelv.~És ő mindig azon a nyelven
1802 XII | Micsoda ágrul szakadt szomoru figura az agglegény! Kabátja gyürött,
1803 XV | versenyeztek a gyöngédségben és figyelemben egymással. Ábel mindennap
1804 II | egyik sem csodálatos.~Ábel figyelemmel nézett a vidáman mosolygó
1805 II | fordult megint hozzájuk a figyelme.~A pincsis német körül kacagott
1806 XIV | csak a maga felesége iránt figyelmeskedett volna.~Eszter ugyanugy fogadta.~
1807 XIII | Akkor hát hol a gyöngédség, figyelmesség?~- Hát azért nem durva.
1808 XIV | vagyok.~- Érdekes valami az a filologia?~- Minden érdekes, ami lelki.
1809 X | Beiratkozott az egyetemre a filológiai szakra. Professzorságra
1810 XIV | Történelmet és nyelveket. Filologus vagyok.~- Érdekes valami
1811 II | evangéliumot. Egy sem írt filozófiai könyvet. Egy se gazdagította
1812 XIV | gesztenyeszínű, kevesebb, de finomabb, mint a Bertáé. A szeme
1813 I | Az arca vékony, de csupa finomság, - talán hogy a szemöldöke
1814 XVII | szemü. Csak a ruhájának finomsága, választottsága nem változott.~-
1815 XVII | kis fekete fiókot. A kis fiókból kivett egy kis gyöngyházas
1816 I | levélpapirost vett elő a fiókjából:~„Tisztelt Kisasszony!~Bocsásson
1817 I | anyám.~És kezet nyújtott a fiúnak:~- Jóéjszakát.~- Mikor jöhetek
1818 I | nézett a hintó után és a fiúra.~Aztán a fiú szólalt meg
1819 I | fűzfa.~Eszter megölelte a fiút, s a mellére hajtotta a
1820 VI | kezét:~- Nem, anyám. De fizessük meg egyhavi bérét a leánynak.
1821 XII | Annál jobb. Annak a kamatja fizeti a ruháit.~Ábel nevetve rázott
1822 XIV | pénz szép amit a betegek fizetnek. És semmise érdekes, csak
1823 VII | Jóravaló ember. Pontos fizető.~Az orvos bólintott. Aztán
1824 IV | gyanut, hiszen az orvos fizette a kontókat.~Csak Kardosné
1825 XVII | villamos kocsik száguldoznak a fő-utakon. Az utcákon más arcok nyüzsögnek,
1826 I | maradjon. Őrizze a cipőmet.~És föl-alá futkosott, keringőzött.
1827 I | végül lecsapta a tollat, s föl-alájárt a szobában.~- Megbutultam?
1828 X | vissza. Ábel lelkében is föl-fölébredt a haza képe. Az ember is
1829 II | boldogságról?!~Az utcai lámpásnál fölbontotta.~Négy sűrűn tele irt lap.
1830 XI | láng, amely Ábel szivéből fölcsapongott. Itta a szemével az arcát.
1831 VI | reggel meg már öt órakor fölcsengeti az anyósom és szidja, zaklatja.
1832 V | belekivánkoztam volna magam is a földbe.~Aztán elpanaszolta, hogy
1833 X | Végre egy tavaszi napon földhöz csapta a cilinderét:~- Hát
1834 II | a holdat, mint az agg. A földmíves is más szemmel, mint a csillagász.
1835 IV | vagy nekem mint a nap a földnek. Mikor nem látlak, borult
1836 I | Lebocsátotta a kasmir-kendőt a földre, és arra tette a lábát,
1837 I | amikor a nők befordultak egy földszintes házikóba, megállt és úgy
1838 III | Azon az estén hát a feje fölé gyültek a fellegek.~De nem
1839 X | minden alvó virág megmozdul, fölébred.~Mintha csak álom volt volna,
1840 XV | őket tisztán.~Az egyik nő fölemelkedett:~- Ábel! Ábel!~És zokogva
1841 XV | ajka mozog, a keze olykor fölemelkedik, hallotta a hangját is,
1842 I | szép most maga!~A leány fölemelt keze erre Ábel nyaka köré
1843 XVI | kevélyen hidegen. S a fejét fölemelve idegenül néz reá.~Ábel megáll
1844 V | volna meg.~Nem annyira a fölfedezés bántotta, mint inkább az,
1845 XV | attól halt meg.~Ábellel fölfordult a kávéház, a napos ég, a
1846 VII | öregkisasszony.~A réklije ujját fölgyürte. És izgatottan keverte a
1847 VI | Eszter erre a kérdésre mindig fölhúzta a Panaszos malom zsilipjeit.
1848 XV | mivel lepte meg ma reggel:~- Fölkapaszkodott a kis vasgyúró a díványra,
1849 II | egy szőke sörhasi német, fölkapta és megcsókolta. Csokoládét
1850 VII | egyre fehérebb. Egyszer fölkel és körülnéz. Ábel nincs!~
1851 I | fogok minden este éjfélig és fölkelek hajnali ötórakor és ismét
1852 VIII | asszonyok sohse tudhatják, hogy fölkelhetnek-e az első gyermekágyból.”~~
1853 I | hogy én még sose láttam fölkelni a napot?~- Annál szebb látvány
1854 XIV | amikor ott a sziklán a fölkelő napot várták.~Ábel szerette
1855 XVII | nézzük ismét Eszterkém a nap fölkeltét. Ámbátor...~Eszter szomorún
1856 II | kalmárok! - szólt a hölgy fölkelve a székéről. - A házasság
1857 I | rúgott alulról rajta, és így föllendítette a kocsiba.~Az omnibusz meglassudva
1858 XV | mikor már mellette ült, fölmelegedett, úgy nézett reá, mint azelőtt.~-
1859 VIII | lesz valaha a fülemnek. Fölmentem hozzá és bemutatkoztam.
1860 XVII | fia volt. Mind a hármat fölnevelte húsz-huszonegy éves koráig,
1861 I | fordulva ült. Egyszer ahogy fölnézett, megpillantotta a fiatalembert.
1862 XVII | elszivod.~Ábel nevetett. Fölnyitotta a tárcát. Egy pöttyös kubaszivart
1863 I | kedveskedett a Nap. A fiatalember fölöltözött délután ünnepi feketébe.
1864 II | rámába: add el.~A szekrény fölött egy elfeketült ijedtszemü
1865 XVII | állt. Magányos rézágy, fölötte fekete feszület, és egy
1866 XV | olykor, hogy van valami fölöttünk uralkodó csodás hatalom.
1867 I | neve?~- Eszter, - felelte fölpillantva a leány, - Kardos Eszter.~-
1868 I | szárny kellene a vállára, s fölrepülne az égbe!~Amikor a két hölgy
1869 XIV | anyja. Egy puskaporos torony fölrobbant. A császár nemsokára megkoronáztatja
1870 IV | megmondták, hol várja őket. Aztán fölsétáltak a hegyoldalra a fák között,
1871 VII | robogott a Zöld-udvarba.~Fölsietett a lépcsőn és benyitott.~
1872 I | neveletlenek!~Egy kisasszony is fölszállt vele. Az is komoly maradt.
1873 I | és nagyszombaton este a föltámadás körmenetét láttam. A férfi-emberek
1874 VI | meg világot adna érte, ha föltámaszthatná.~Megfordult és újra felöltözködött.~
1875 XVII | rámarkol az ő kezére.~Az öregúr föltekint. Egy fehérhajú vén hölgyet
1876 I | csodálatos nap volt.~A leány föltekintett:~- Miért?~- Nem tudom. Pesten
1877 IX | helyette.~A gombkötő akkor fölugrott és bement. Ő meg elaludt.~
1878 VII | Ez az ember, - felelte fölvillámló szemmel az asszony, - ez
1879 V | a könnyei. Elment mint a förgeteg.~Jó darabig szinte futott,
1880 II | a nőnek nem a szépsége a főértéke.~- Csak az. Ők maguk is
1881 XIV | betegeidnek édes porral adod a förtelmes pilulákat, nekem meg azon
1882 XV | fiáról ujságolt. Hogy már a foga jön, már megszólalt, már
1883 V | Isten szeme előtt kötött fogadalom volt neki. Arra nem is gondolt,
1884 II | összeházasítják őket.~Ezt a fogadást csak megerősítette egy kétes
1885 XIII | Eljöttök, szives is lesz a fogadástok. De meglásd, hogy a férjem
1886 XIV | doktorné? Hiszen a testvérét se fogadhatta volna szivesebben.~S hogy
1887 XIV | hogy megérti, mért nem fogadja el Ábel a szivart. A szemének
1888 I | a „holt angyalt”, se én. Fogadjuk meg, hogy nem beszélünk
1889 V | aki bármi pénzért is púpot fogadna a hátára, ha egyszer leteheti
1890 XIV | neked? Miről beszélgettetek? Fogadni mernék, hogy a világrendet
1891 VI | Ábel, - most már nekem kell fogadnom a segédeket is, én vagyok
1892 XIV | vendégelhetlek meg, és akkor se fogadod el!~- Az uram nem szereti
1893 XIII | helyett segítő kisasszonyt fogadott, kettőt is.~A lakás bebútorozásában
1894 I | kérdezi magában, hogy mért fogadtam hát el a maga közeledését,
1895 XIII | sehova látogatóba. Mink se fogadunk vendégeket.~- Hát rábeszéled.~-
1896 XIV | nem azért, hogy szép fehér fogait láttassa. Eszter csak mosolyogni
1897 XIII | folytatta fénylő szemmel, - fogalmam se volt arról, hogy mi a
1898 VII | kulcsát lenyújtotta az Ég! Fogd: tartsd hát a kezed. Itt
1899 III | Azt gondoltam, hogy el foglak feledni. Akartam. Nem lehet.
1900 I | segéd. Remélem nem olyan foglalkozás, amelyre Kegyed megvetően
1901 I | nézett már akkor reá.~- Mi a foglalkozása? - kérdezte halkan.~- Könyvkereskedő
1902 I | a mamája nem csekélyli a foglalkozásomat, de bizonyára csekélyli.~-
1903 VIII | Nem mintha gyűlölném azt a foglalkozást, hanem az az örökös lekötöttség,
1904 XIV | hogy a felesége többet foglalkozik a doktornéval, mint a régi
1905 VIII | az időben még sok helyen foglalkoztak az asztaltáncoltatás csodáival,
1906 I | helyét az a virág-arcszín foglalta el, amely csak gyermeken
1907 XIII | El.~- De talán el vagy foglalva. Tudom még rendezkedtek.
1908 I | pedig valamikor találkozni fognak, rokonok lesznek, vagy jóbarátok,
1909 I | odajátszott. Polka szólt. Összefogóztak és táncoltak.~Aztán a verklis
1910 XVII | hogy ily gyenge ebédre fogtalak el, - mentegetődzött az
1911 XVII | volt: hervadt arcu, csorba fogu, fonnyadt szemü. Csak a
1912 X | meg semmi. Az anyókák nem fogynak el soha.~A szeme egy divatos
1913 XIV | kávét szolgált be. Eszter a főhelyre Bertát ültette. Ábel eltolta
1914 XVII | megvénültek a butorok is! A plüsbe foltokat rágott a moly. Az aranyos
1915 III | hogy téged elfeledlek.~Folyékonyan beszélt. Látszott rajta,
1916 VIII | ital.~Az életem csendesen folyik. Napestig tanulok, csak
1917 X | templomba.~A litánia javában folyt: zúgott az orgona, zengett
1918 XI | igazán tisztességes. Hát hogy folytassam: ő a doktorhoz ment nőül.
1919 X | gondoltam, hogy talán direkte folytatják.~És egy nagyszélü szalmakalapot
1920 XII | XII.~És ismét folytatódott az epedés végtelen éneke.~
1921 XII | zsemlyemártásról. Hogy mind a két nő folytonosan érintkezett a felsőbb társadalmi
1922 XV | mindig az asszony öltött új fonalat. Ez a szokása megszünt.
1923 I | ilyen fonál. Éreztem ennek a fonálnak a megrezzenését, amikor
1924 VII | hajacskájának csak akkora fonata volt, mint a malac farka.~
1925 XV | gondolattól, hogy tovább fonnyad! Szép akart lenni, még szebb
1926 I | keze erre Ábel nyaka köré fonódott, s forró arca hozzásímult
1927 XII | karjait Ábel nyaka köré fonta: megcsókolta az arcát.~Eszternek
1928 XI | mennyit nyomtam a szíve fontján, láthatják abból, hogy nem
1929 XVI | egymásnak!~S újra meg újra fontolgatott:~- Lám én ragaszkodtam hozzá
1930 V | elrémült, hogy az ügyet újra fontolgatta.~- Istenem, - mondotta magában, -
1931 XVII | nyilallott belém, mikor te fontolgatva azt mondtad: Férjhez kellene
1932 VI | panaszkodott, hogy milyen fontoskodók. Hogyan ostobáznak minden
1933 XI | Az asszony Ábel nyakához fonulva nézett rá mámoros szemmel.
1934 X | hátulról, csak a kezét amint fordít az imádságos könyve levelein.
1935 III | lehet mentül előbb kifelé forditani a pénzt, amely a férjéhez
1936 V | francia levelet, mellette a fordítást, átcsusztatta Ábel kezébe.~
1937 XIV | mégegyszer ide bejön, hátat fordítok neki és kimegyek. Vagy egyenesen
1938 I | sommerwohnung, nyárálni.~S hátat fordított. Visszatért a szobájába.~
1939 XVI | poltron vagyok?~Akármint fordította az ügyet, hibásnak csupán
1940 III | házasság arra, hogy hátat fordítsak... annak, akit... aki engem
1941 III | Ami érdekes betegségek fordultak meg a műtermében, mind elmondta.
1942 III | elkisérte valameddig a kevéssé forgalmas utcákon.~Sokszor szerette
1943 XV | Korona-kávéházba. Szórakozottan forgatta az ujságokat, amíg a kávéra
1944 XII | Mi a manó?~- Tízezer forintom van, sőt több is.~Ábel elámulva
1945 VII | előtt egy tizenkét éves forma leányka éppen valami rubinszínü
1946 XIII | hogy a nők fejében nem forognak rendben a kerekek. Bocsáss
1947 III | Görög és latin szavak is forogtak a magyarázatában, de a nők
1948 XVI | látszott rajta, hogy a vére forr. De tegnap... dermesztő
1949 VI | tudható.~A jó házastársak úgy forranak össze, mint az ojtott ág
1950 XV | ajtóban a keblére dőlt és forrón megölelte. Valamit akart
1951 V | Kimentek a templomból.~Nyári forróság lepte az utcákat. A város
1952 XVII | kerestél meg engem, mikor a fővárosba visszatértél?~Eszter lesütötte
1953 XVII | hosszu sora szállt el.~A fővárosban körútak, új utcák, új hidak
1954 XV | van szentelve. Oh, mert a fővárosi ember szivéből kiszáradhat
1955 XV | ahol semmi se emlékezteti a fővárosra. Még az őszi szezon alkalmas
1956 V | semmire. Csak kenyéren, főzeléken tengődött, meg két-három
1957 XIV | izléstelen az új divat, hogy főznek a német nők, milyen nagylábuak,
1958 XIII | ügyes palóc leányt, aki főzni is tudott. Uj házaspárnak
1959 VII | a két mama szilvalekvárt főzött.~- Hát megtörtént! - lihegte, -
1960 XVII | magyar leves.~- De huslébe főzte bele a borsót, azért magyar.
1961 II | a szeme tiszta, az ajka friss, arca színe mint a rózsáé.
1962 VII | levette a fejéről a kendőt s frisset kötött reá.~- Nem ismersz
1963 I | Eszter, - itt a selymes fű. Üljön ide le. Hadd fussak
1964 I | harisnyáját. Befutott mezítláb a fűbe.~Ábel utána indult, de a
1965 X | szövet pompázik. A falon ott függ az ő Mária-képe. Az ágy
1966 II | látta is magát: hogyan fog függeni a fán, hogyan hökken meg
1967 XVII | Nézte aztán a mellette függő képeket is: azok is olyan
1968 III | megállítani egy-két percre.~Függtek ott oldalt is tükrök: zsebtükör,
1969 III | a templomban? ha Ábel a fülébe susog? És hátha a férje
1970 I | egymásután haladtak. Ábel csak fülelgetett, el nem tudta gondolni,
1971 VIII | emlegetése kedves lesz valaha a fülemnek. Fölmentem hozzá és bemutatkoztam.
1972 Eloszo| senki. Legfeljebb ha egy-egy fülemüle száll reá a nyárelei hónapokban,
1973 XV | holdsugárral! csipkerózsa-lombbal! fülemüle-dallal.~Ha ez egy évvel ezelőtt
1974 XVI | fölemeli a jobbját, mintha a füstöt akarná elcsapni, de egyet
1975 XIV | én férjem még nem enged fütenünk. Azt mondja, hogy meghülünk,
1976 XIV | elegancia.~A kályhába aznap fütöttek be először. A doktorné összecsapta
1977 XIV | hogy meghülünk, ha korán fütünk.~Ábel a kályhához ültette:~-
1978 I | madarak is csicseregtek, fütyörésztek. Vidámság volt a világ.~
1979 I | harmatban, holdfényben, füvek illatában. Aztán lihegve
1980 II | bárányt teremt, teremt oda füvet is.~De nem igen bizott a
1981 I | Aztán újra egymás karjába füződtek, - sétáltak tovább.~Sétáltak
1982 IV | lombosak, az árnyékok épp oly fűillatos hüvösek. A gyepen épp úgy
1983 III | csekélységért szaladsz te orvoshoz! Fujj rá, aztán megvan.~Másnap
1984 VI | remegett, szinte lángot fújt.~- Gyáva!~És elsuhogott.~
1985 XIII | Valami ment a szemembe, - fuldokolt Eszter.~És heves sirásra
1986 VI | kutyára!~S a szava zokogásba fulladt. Az arcát a zsebkendőjébe
1987 XVII | folytatta:~- A házassági fundusba adom, hogy ahhoz menjenek
1988 I | kiválasztotta. A többit letette a fűre. Aztán kilépett a kisajtón.~
1989 VII | magyarázatot.~Különösen az fúrta a fejét, hogy hogyan került
1990 I | selymes fű. Üljön ide le. Hadd fussak egyet a harmatban.~És leült.
1991 II | maga se tudta hova. Az eb fut, ha a gyomra fáj. Véli,
1992 I | járni a harmatos fűben. Futkosni benne, mint a gyermekek,
1993 I | Őrizze a cipőmet.~És föl-alá futkosott, keringőzött. A sötétkék
1994 IV | vetkezett iparosok és épp úgy futkostak az emberi csirkék az anyjuk
1995 XV | terhelné a lelkét, de ez csak futó érzés volt: mikor már mellette
1996 V | se volt pénze. Télen nem fűtött.~- Örökre nyomni fogja a
1997 I | lementem mezítláb és végigfutottam rajta. De holdfényben szeretnék.
1998 VI | elérje. De az asszony csaknem futva haladt át a játszó gyermekek
1999 I | gyümölcstelenül, mint a szomorúfűzfa.~Eszter megölelte a fiút,
2000 X | erősen az Eszter karjába fűzi, s elvonja onnan egy fiakerba.~-
2001 IV | leánynak.~Aztán Ábel karjába fűzte a karját, és visszaindultak
2002 XV | keze, ahogy a szárnyatörött galamb lecsüggeszti a szárnyát.~
2003 IX | föl és alá a ház előtt. A gallérját fülig felhajtotta. Minduntalan
2004 XIV | Eszter visszaszólította:~- A gallérodat hajtsd fel édesem, hogy
2005 XVII | tette. A salátára bőven csorgatott olajat. Sört és bort is
2006 I | Útközben gyakorta mondogatta:~- Szegény!~És mosolyogva
2007 II | filozófiai könyvet. Egy se gazdagította a tudományokat, művészeteket.~-
2008 XIV | meggyszinplüss fotelek. A gazdagság melege és előlkelő pompája
2009 III | történt, hogy kárt okozott a gazdájának.~Az öregúr kedvetlenül nézett,
2010 VII | kanálkával adják be.~Elment. A gazdasszony kikisérte.~Gyászos csend
2011 VI | bérét a leánynak. És csak gazdasszonykodjék tovább. Magának a kisujja
2012 III | volna a fiatal asszonyka is gazdasszonykodni! Oda-odaállt fehér kötény
2013 VI | Hogyan ostobáznak minden más gazdasszonyt. Azt gondolják, hogy a húst
2014 XVII | ütött...~- Ejnye disznó gazember! - hörkent fel Ábel. - Dobd
2015 I | nála, azért zaklatták a gazemberek!~Az utolsó szót halkan mondta,
2016 XIV | kifejezőbb. A haja sötét gesztenyeszínű, kevesebb, de finomabb,
2017 VIII | Sajnálom, hogy ritkán beszélgethetek vele. Vőlegénye van: egy
|