Part

2018 VI    |                 és nézték egymást, beszél­gettek.~Ábel sokszor eltünődött,
2019 XV    |               megijedt. A tanárok hazaker­gették. Ma aztán arról beszéltek,
2020 XV    |             keresett neki új lakást is. A gimnázium közelében bérelt neki tágas,
2021 VIII  |           beiratkoztam magántanulónak egy gimnáziumba. Nem akarok többé könyvkereskedő
2022 X     |              kötéllel fogják.~És az egyik gimnáziumban már harmadik napra tanította
2023 III   |                szoba a rendelő szoba. Azt gipszfal választotta ketté: a betegek
2024 VIII  |           semmitse kérdeztek?~A papiroson girbe-görbe vonalak látszottak, de tisztára
2025 XVII  |                    Fonnyadt arc és mosoly­gó ráncos szemek.~Az öregúrnak
2026 X     |            építették. Mögötte vízzel telt gödrök bűzlenek és szemét éktelenkedik.~
2027 VII   |            fehérhajú, de arcra fiatal kis gömböc asszony női posztó kalapot
2028 IX    |                    S bólintott, és tovább gömbölygött.~Ábel búsan állt a kövezeten.
2029 III   |                  óra végén ujságpapirosba göngyöltek egy-egy kezet vagy lábat
2030 XI    |                      a doktornéról valami görbét gondol maga. Megengedi talán,
2031 I     |                  bimbó terhe alatt szinte görnye­dezett a bokor.~Ábel lemetszett
2032 XII   |                  Már három napja lóg ez a gomb itt a kabátodon. Mindig
2033 I     |   negyvenesztendős úrihölgy lehetett; kis gombaorru, kerekarcu és hidegszemű.
2034 IX    |                nyögésekre ébredt föl.~Egy gombkötőnél lakott akkor, egy gyermektelen
2035 I     |         varróleány volna, akinek csak két gombolyag cérna a hozománya!~... Adhatok-e
2036 I     |                    Feltüzi.~- Nincs nálam gombostű. És maga nevetne rajtam.~-
2037 XII   |                   No tartsd ide.~És míg a gombot varrta, tovább csevegett:~-
2038 III   |                  a fiatal pár egén. Némán gomolyodtak egymás felé, ideiglen csak
2039 XII   |                  Isten nyugtassa, - olyan gondatlan volt, hogy úgy eresztett
2040 VI    |             hogyan él az asszony? micsoda gondjai vannak? micsoda boszuságai?
2041 VI    |                   nem tudta a szándékait, gondjait, örömeit, bajait. Olyan
2042 II    |                   maguk is tudják. Minden gondjuk a ruha meg az ékszer, meg
2043 XV    |                  az életnek: lótás-futás, gondok, vesződségek. Mindennap,
2044 VI    |                   micsoda örömei? micsoda gondolatai?~Mert az asszony mindent
2045 VIII  |                sétálok egy órácskát.~De a gondolataim többet sétálnak tekörülötted.
2046 XV    |             gyászruhát is látja, amikor a gondolatával meglátogatja.~A fürdő vagy
2047 XII   |               irántad?~- Dehát nekem a te gondolatod oly képtelen valami, hogy
2048 I     |                 az időben sokszor hallott gondolatok voltak. A fiatalember tovább
2049 III   |                Látszott rajta, hogy olyan gondolatokat mond el, amelyek nem abban
2050 VII   |                    hogy csak távoli ködös gondolatokként jelentkezett nála az a vélekedés,
2051 V     |                 minden érzésemmel, minden gondolatommal veled vagyok. A meghalt
2052 XIV   |                  bűnös nem vagy, de mégis gondolhatnál arra, hogy a házi boldogság
2053 XVII  |           homályából valami magyar ember. Gondolhatod, hogy csak muszájból adtam
2054 I     |             vagyok! - mormogta. - Hogy is gondolhattam, hogy így az útcán elfogadja
2055 XII   |                   az arcom mégis elárult. Gondolj hát arra, hogy ha a férjem
2056 XII   |                  kérdése volna. De hogyan gondoljak én házasságra, amikor olyan
2057 VI    |              minden más gazdasszonyt. Azt gondolják, hogy a húst senkise tudja
2058 XI    |                 azt szeretném, hogy ne is gondoljanak. Idegen nőt is kötelesség
2059 II    |                  Csak az élete első évére gondoljon doktor: ön is rászorult
2060 V     |                  rajta. Tudta, hogy a nők gondolkodásában nincsen logika.~Eszter aztán
2061 II    |                  Látszik, hogy pap. Ezt a gondolkodást is lehet különben analizálni.
2062 XIV   |                  között vagyok: ismerem a gondolkodásukat.~- Nohát az érthető, - biccentett
2063 XII   |              ilyesmi eszedbe?~- Már régen gondolkodok rajta. Elvégre is így nem
2064 XVI   |               Bántott valaki?~- Nem. Csak gondolkodom, - felelte Ábel.~S bement
2065 XV    |             félkarjával a szívére ölelte. Gondolkodva nézett a tüzbe.~- Bizony
2066 VII   |                néha egyik-másik boltba.~- Gondolkozzék csak.~- Vigyáztunk reá mindig,
2067 XV    |                  is elolvasta, mintha azt gondolná, hogy másnap többet ért
2068 VIII  |                bele.~Az élelmezésed jó-e? Gondolnak-e veled? Nem hideg-e a szobád?
2069 IX    |      kérdezősködtem?~- Lehet. Ámbátor azt gondolnám kedves öcsémuram, hogy fölösleges.
2070 I     |                   essünk! Nem szabad arra gondolnunk, hogy meg­haljunk. Lássa,
2071 XVII  |                  táncolni?~- A Zugligetbe gondoltad? Nem oda.~- Azért. Mert
2072 XIII  |             otthon! mindenütt az asszonyi gondos kéznek a melege! Aztán tudod
2073 XVII  |          szerettél... leánykoromban?~Ábel gondosan kavargatta a paprikát.~-
2074 VII   |                    ha már férjem. Ápolja, gondoskodjék róla, hogy szükséget ne
2075 XVII  |                  szobád van? Ki visel rád gondot?~- Csak kettő. Van egy bejáró
2076 XII   |                fia volnék. Én sohse tudom gondozni, rendberakni a fehérnemüimet.
2077 IX    |              látta.~Végre is bement a ház gondozójához. Két kártyázó embert talált
2078 XII   |                csakugyan kell valaki, aki gondozzon. Dehát hogy leszünk mink
2079 I     |                   el a reményeimet valami gonosz véletlen? De ez nem lehet,
2080 XVII  |           meggyszin-plüs székeket, a fara­gott pohárszéket, az aranyozott
2081 XIV   |                   úgy elfűlt, hogy szinte gőzölgött belé.~- Rossz jel, - fakadt
2082 XII   |                  így csak álltak mint két gőzoszlop.~- Gondolkodjunk Bertácska
2083 XII   |            hajtatok át az egyik Karácsony grófhoz. Gyertek haza majd fiakeron.~
2084 I     |                  mint ahogy az alvó madár gügyög álmában a lombok között.~~
2085 I     |                  beszélgetésük halk, édes gügyögés volt, mint ahogy az alvó
2086 XVII  |                   cvikker volt, a kezében gumis végü bot.~A kocsiban csak
2087 XI    |                aztán az asszony elburkolt gúnynyal. - Hiszen előre lát­ható
2088 II    |                   maradt komoly. Az orrát gúnyosan mozdítva felelte:~- Csak
2089 III   |              olyan volt köztük mint Pupák Guszti a cirkuszban.~Egyszer zsirt
2090 X     |                 vidám kövér asszony volt. Guta ütötte meg. Azt mondják:
2091 V     |               vagy alacsony? Úrinő-e vagy guvernant?~Ujra kutatott a könyvekben
2092 I     |                  Most egy bécsi kórházban gyakorol, aztán Pesten telepedik
2093 X     |                Berta az anyja mesterségét gyakorolja.~Csinos nyulánk leány lett
2094 V     |              multán már francia könyveken gyakorolta a nyelvet. De a levéllel
2095 XV    |                  mint afféle nőtlen ember gyakran volt vendégük is.~Egy szobát
2096 I     |                 sohajtott.~- Térjünk le a gyalogútra, - mondotta Eszter. - Itt
2097 VIII  |                    Ábel eleinte a festőre gyanakodott, hogy az pajkoskodik a némettel,
2098 VII   |                 másik.~- Való! Én már rég gyanakodtam! Mindig gyanus, ha fiatal
2099 XIV   |               fakadt ki, - ha az élettárs gyanakvó. Napszámosasszonyok cselekszik,
2100 XV    |                 temetésen, Lidi néni régi gyanújának a megfejtése volt.~Elment
2101 VII   |                   rég gyanakodtam! Mindig gyanus, ha fiatal nő magányosan
2102 VII   |                   házba, emeletre, ez már gyanús.~- Az én leányom, - rázta
2103 XI    |                 is kötelesség megvédeni a gyanutól, hát még azt, aki igazán
2104 XIV   |               Ábel segített neki. A meleg gyapjutakarót begyürte a lába alá, s lába
2105 XV    |                   halottas háznál.~A kapu gyásszal volt bevonva. Az orvos a
2106 XV    |                 járhatott az özvegyhez.~A gyász első napjaiban minden délután
2107 XV    |                  szóval az iskolás­társak gyászát fejezte ki.~Elmentek.~Az
2108 IX    |                házra, hogy be van-e vonva gyászba a kapuja? Nem volt. Tehát
2109 XV    |                   Ábelnak a megjelenése a gyászestén és maga­viselete a temetésen,
2110 V     |                tőrt a szivébe, és ma ez a gyászhir! És bizonyára nincs, aki
2111 II    |               lehet a levél egyéb, ha nem gyászjelentés a meghalt boldogságról?!~
2112 XV    |              kávéra várakozott.~Egy lapon gyászkeretes név fogta meg a tekintetét:~
2113 V     |       póstahivatalba és telegrafált neki:~Gyászodban minden érzésemmel, minden
2114 XVII  |                    amely a holt gyermeket gyászoló anyát ábrázolja, amint vigasztalást
2115 VII   |                  A gazdasszony kikisérte.~Gyászos csend maradt utánok. Eszter
2116 XV    |                nyugodott meg, hogy Ábel a gyászruhát is látja, amikor a gondolatával
2117 XIII  |                   hogy még nem tette le a gyászt.~Az új pár még aznap este
2118 II    |                káprázott. A világosság is gyatra volt. Csak ennyit tudott
2119 VI    |                gyávaságod az oka!~- Az én gyávaságom?~- Csakis a te gyávaságod!
2120 VII   |                 sem a szívünkben? És hogy gyávázta Ábelt, szegény jó Ábelt!~
2121 VI    |                   házasságukból. A doktor gyengéd volt iránta, mint valami
2122 IV    |           szótlanul nézte a kezét. Milyen gyengéded formás a keze! Ismerte már
2123 XIV   |               legjobban.~Az asszony aznap gyengélkedett: a fejét fájdítgatta. Este
2124 XII   |               Nekem kell ő, mert ösmeri a gyengeségeimet.~- Éppen azért kell megházasodnod
2125 IV    |               Nagy szőnyeget terítettek a gyepre s arra hevertek le. Csak
2126 V     |          átcsusztatta Ábel kezébe.~Ábel a gyér templomi világosságban kisillabizálta
2127 XV    |           beszéltek, hogy nem járhat az a gyerek iskolába: de mi okon tegyék
2128 XVII  |                  feleségem, aztán sorra a gyerekeim. Így állok Eszter.~S fölemelte
2129 XII   |             szokott sétálni a Ligetben. A gyerekkel nyájaskodnak.~Holnap csald
2130 XV    |                 most már a háznál.~Bizony gyéren látogathatta Esztert.~Pedig
2131 VIII  |               hogy fölkelhetnek-e az első gyermekágyból.”~~Abban az időben még sok
2132 XV    |                  járt. Minden gondolata a gyermeké volt.~Ábel pedig szívbeli
2133 XVII  |                    hogy a feleségedtől és gyermekedtől nem válsz el az én kedvemért,
2134 X     |                  anya, minden gondolata a gyermekéé. Rossz anya volna? Elképzelhetetlen.
2135 II    |                 alá teszik, s a biróság a gyermekeinknek adja oda akkor, amikor megesküsznek.~
2136 II    |            korában már a maga erején élt. Gyermekeket tanított, aztán meg beállt
2137 XVI   |                  én meg hagyjam el most a gyermekemet, a feleségemet! Ő tisztességes
2138 XI    |          leperdült a könny az arcára:~- A gyermekemtől hogy váljak meg?...~Elhallgattak.
2139 I     |                   foglalta el, amely csak gyermeken és leányon látható.~Rózsaszínruhás,
2140 X     |                 már oda! Hogy is járna! A gyermekének az arca az imádságos könyve.~
2141 XIV   |               vigasztalta Ábel. - Elvégre gyermeketek is van, és ő megbecsül téged.~-
2142 VI    |                  mindig magát érzi egynek gyermekével. A másik idegen neki. Akaratlanul
2143 VII   |            doktorné kopogtatott az ajtón.~Gyermekhang kiáltotta a szabadot.~Eszter
2144 XII   |                   szemmel, - hiszen nekem gyermekkorom óta ez volt az egyetlen
2145 I     |                   vőlegény. Alig ismerem. Gyermekkoromban együtt játszadoztunk ugyan,
2146 I     |            bizalmas hangon mondta, mintha gyermekkoruktól ismerték volna egymást.~
2147 X     |               fehérhajú asszony, meg az a gyermekleány lett volna, de az bizony
2148 XIV   |                 mondja vele: mi nekem egy gyermeknek a haragja?~- Nekem sohse
2149 IX    |             gombkötőnél lakott akkor, egy gyermektelen fiatal házaspárnál.~Hogy
2150 II    |               keze mozdulatával olyanféle gyermektisztító cselekvést ábrázolt, amilyenek
2151 XII   |                  egyik Karácsony grófhoz. Gyertek haza majd fiakeron.~S hogy
2152 IX    |                 ott gondolkodott egy szál gyertya mellett. A belső szobában
2153 I     |                   mink, mint két egyforma gyertyatartó, amely eggyasztalra való.~
2154 X     |               vagy az emlék?~A templomnak gyertyavilágos félhomályában nem látta
2155 IX    |               sikoltások követték, mintha gyilkoltak volna valakit. Egy óra hosszáig
2156 I     |                 cserépben vitte a rózsát, gyökeres rózsát, - egy mogyorónyi
2157 XIII  |         Kálvinista faj.~- Akkor hát hol a gyöngédség, figyelmesség?~- Hát azért
2158 XV    |                  És szinte versenyeztek a gyöngédségben és figyelemben egymással.
2159 VII   |                   napokban Eszter maga is gyöngélkedett. Sápadt volt, szinte sárga.
2160 XIV   |                 hallgatott.~- A feleségem gyöngélkedik, - mentegetődzött Ábel. -
2161 XV    |                   maradt: hátha elmulik a gyöngesége itthon is?~Olykor órákig
2162 XVII  |                kis fiókból kivett egy kis gyöngyházas japáni skatulyát, és a skatulyából
2163 I     |                   csodásan ragyogó tiszta gyöngyök!~És elkapott egy feléjök
2164 X     |             Mária-oltár föl volt diszítve gyöngyvirággal. A hölgyek is tavaszias
2165 III   |              csontkeretü tükör. Ahogy ott gyönyörködik az arcában, az egyik oldaltükörben
2166 XIV   |           lehajolt. Kinyitotta a kályhát. Gyönyörködve nézte.~Ahogy a tűz fénye
2167 I     |             szinte borzongott a holdas éj gyönyörűségétől.~- Nézze mennyi harmat!
2168 XII   |                  idő, mikor a holdfényben gyönyörűségtől dideregtünk, mikor egymás
2169 IV    |          haragszom.~- Látod az nekem örök gyötrelem volna, ha elveszteném a
2170 VII   |                  azt mondta, hogy meg fog gyógyulni.~Attólfogva aztán Kardosnénak
2171 VII   |                    mondotta a férjének, - gyomorbaj van rajtam.~A férje sohse
2172 II    |               tudta hova. Az eb fut, ha a gyomra fáj. Véli, hogy elfuthat
2173 II    |                fáj. Véli, hogy elfuthat a gyomrától. Az ember is így menekülne
2174 III   |                   a férjedet gyűlölöm én, gyomromból gyűlölöm. Bocsáss meg: talán
2175 VI    |          cselekedték volna meg, mikor már győztek.~- Okos ember lehetett az
2176 I     |           gondolkodott. Mintha bátorságot gyüjtött volna a levegőből. Végre
2177 XVII  |                  Az asszony szemébe könny gyülemlett.~- Hova mégy?~- Csak ki
2178 V     |           Gyalázatos! Menj a szemem elől! Gyülöl­lek!~És elfordult, rázta
2179 XII   |                  idegenül nézett reá, sőt gyülölettel. De a leányka a gyermekek
2180 VI    |              megölelte.~- Ne haragudj, ne gyülölj.~- Hiszen nem haragszom, -
2181 XI    |                   az asszony. - És ha úgy gyülölném is a férjemet, mint a varangyos
2182 III   |                  az estén hát a feje fölé gyültek a fellegek.~De nem dörgött
2183 XIII  |                  Hosszú takarékosságnak a gyümölcse volt az. Ábel egyszerre
2184 XII   |                   Másnak virágzol, másnak gyümölcsözöl. Ez az amit nem értek. Hogy
2185 I     |               elmúl a tavaszom, s maradok gyümölcstelenül, mint a szomorú­fűzfa.~Eszter
2186 XII   |              figura az agglegény! Kabátja gyürött, kalapja keféletlen, inge
2187 IX    |                 gyüszüt a kis Bertának. A gyüszü belül aranyozott volt. Odaadta
2188 IX    |                   Útközben vett egy ezüst gyüszüt a kis Bertának. A gyüszü
2189 IV    |                  első évben ismeret­séget gyűjt: nem hagyja el egy betegét
2190 XVI   |                 tapintott: szivarra akart gyujtani, hogy felszabaduljon a nyomás
2191 II    |                   forint lesz a fizetése, gyűjteni fog.~Hát aggodalmas szívvel
2192 XI    |                  is erős. Mikor az a tüdő­gyulladásom volt, azt gondolta, hogy
2193 II    |              olyan okos arcú mint tegnap. Gyűlöletes volt! Utálatos volt!~- Gondolkodjunk
2194 III   |           igaztalan vagyok iránta.~- Ő is gyűlölne téged. És nekem vigyáznom
2195 VIII  |          könyvkereskedő lenni. Nem mintha gyűlölném azt a foglalkozást, hanem
2196 XIII  |                   a fali képeket, - még a gyúródeszkát is.~Az esküvő aztán a belvárosi
2197 XVII  |                boszuból ment férjhez. Egy hadnagyot szeretett volna, egy bárót.
2198 XVI   |                   énértem az urát, én meg hagyjam el most a gyermekemet, a
2199 VII   |             azonban csak legyintgetett:~- Hagyjátok: hadd egyen.~De a nők nem
2200 XIII  |                vett nekem a feleségem egy hagyma­színü vörös kamuka háziköntöst.
2201 III   |                  a leánykoroddal. El kell hagynod, nem szabad emlékezned reá
2202 XIII  |         házastársul veszem... Soha el nem hagyom...”~Aztán a pap megáldotta
2203 XV    |                 mit sirsz? Elvégre... Nem hagyott szegénységben.~Azt akarta
2204 VII   |                   tejképű de pirosfülü. A hajacskájának csak akkora fonata volt,
2205 XII   |                 Ábelnak:~- Ősz szál van a hajadban, nem is egy Ábelkám.~- Öregszem
2206 X     |                  már tessék: férjhez menő hajadon. Hogy repül az idő?~Azt
2207 I     |                  ingujjra vetkezve, a nők hajadonfőtt. Ettek, ittak, - meg is
2208 XII   |              arcot mutat a tükör és fehér hajat. Ma már harminc éves vagy
2209 XII   |               hogysem ilyen öreglegényhez hajlana.~Törökné elvörösödve nézett
2210 II    |                   olyan szegényesnek az a hajlék.~- Miből él maga édesanyám? -
2211 XV    |                   ez a csodás titka az én hajlékomban is megjelent s mihelyt megszólal,
2212 I     |                   És elkapott egy feléjök hajló lombot. Az arcát fölfelé
2213 VIII  |              elszendergett, az arca ahhoz hajlott.~De Ábel nem vizsgált semmit.
2214 VIII  |            melegségét, az illatát annak a hajnak.~- Ábel...~Akkor megnyitotta
2215 I     |                kis pázsitos rész. Egyszer hajnalban lementem mezítláb és végig­
2216 I     |                  este éjfélig és fölkelek hajnali ötórakor és ismét tanulok.
2217 II    |           visszatért hajóval, mivelhogy a hajó olcsóbb a vasutnál.~Az ég
2218 II    |             felhős volt. Mindenki kiült a hajófödélre. Egy németnek a kiskutyája
2219 XV    |                 Mindenki maga irányitja a hajóját az életének. Ha maga vitte
2220 XVII  |                  a kormányt, hogy küldjön hajókat Amerikába magyar munkásokért.~
2221 VII   |             felelte az asszony a vasalóra hajolva.~Aztán kiváncsian pillantott
2222 II    |                   reggel aztán visszatért hajóval, mivelhogy a hajó olcsóbb
2223 XII   |            kocsiért jöttem lelkem: Budára hajtatok át az egyik Karácsony grófhoz.
2224 IX    |                   érkezett Pestre. Kocsin hajtatott a Zöld-udvarba, s lelkendezve
2225 XIV   |          visszaszólította:~- A gallérodat hajtsd fel édesem, hogy meg ne
2226 IV    |                   bérkocsisnak szólott:~- Hajtson a Zugligetbe!~Ábel elrémült:~-
2227 XV    |                 tétetni, hogy bármiképpen hal meg... De nem fogadták el.~
2228 XII   |                  jól felzavartad a vizet, halacskám, - mondotta Eszternek. -
2229 I     |             valaki nekem, aki mellett nem haladhatok el úgy az élet útján, hogy
2230 I     |                leánynak.~A leányka kifelé haladtában hidegen pillantott a kékszemű
2231 I     |             öregúr beszélgetett Széchenyi haláláról, amely azokban a napokban
2232 I     |                rendőrség zaklatása űzte a halálba.~- Politikai tiltott könyveket
2233 II    |                   azt telegrafálták, hogy halálosan beteg, Ábel éjjel, vasuton
2234 IX    |                   tudok róla.~- Mert hogy halálozás történt...~- Régen volt
2235 XV    |                 anyám halt meg. Irtózom a haláltól. Nem tudok odamenni a ravatalhoz.~-
2236 XIV   |              hozzáérintette az ajkát Ábel halántékához.~- Te okosabb ember vagy
2237 XIII  |                   elégedve?~- Meg. Igazán hálára köteleztél, hogy megházasítottál.~
2238 I     |                  lehetett... Aztán mindig halasztottam, mert nehéz volt megmondanom.
2239 XIII  |                borúlt és a csókjában mély hálát fejezett ki iránta. A doktornénak
2240 XV    |                  a magáénak érezzen.~Ábel hálával csókolta meg Eszternek a
2241 XV    |                   nem vagy az oka.~- Hogy háljak itthon? - mondotta az asszony
2242 I     |                 arra gondolnunk, hogy meg­haljunk. Lássa, magának is van öreg
2243 IX    |               asszony is sürgött-forgott. Hallani lehetett a beszélgetésüket.~-
2244 X     |            Esztert, mégegyszer látnia, és hallania mégegyszer, amint az a kellemes
2245 XIV   |                 cikk.~Ábel már értette.~- Hallgass ide Eszterkém: az a csók,
2246 XII   |             mondotta, csak éppen, hogy ne hallgassanak.~- Nekem van annyi hozományom, -
2247 VII   |               Térjen vissza a konyhába és hallgasson mint a ponty.~Eszter aztán
2248 XIII  |                 Hát azért nem durva. Csak hallgat, és az arca elsötétül, ha
2249 XII   |               három éves múlt; kis komoly hallgatag bábu, barnabőrü, mint az
2250 VII   |               Lachapelle-ügy tehát maradt hallgatás alá nyomott kellemetlen
2251 II    |             bolintott rá az ügyvéd.~- Nem hallgathatom, - mondta a hölgy.~És ismét
2252 XVII  |               megmondom neked... miért is hallgatnám el... eldurvult. Az első
2253 IV    |               között, a csendes útakon, a hallgató virágok közt amerre az előbbi
2254 XI    |                 vacsoráztak. Hideg arccal hallgatták. Berta rá se nézett.~- No
2255 II    |           szórakozott. Mit beszéltek? Nem hallhatta. Jobbára a fiatalember beszélt.
2256 XII   |               mondotta Eszternek. - Mégis hallod pogány tréfa volt.~- De
2257 XIV   |               semmit, amit nem látok, nem hallok, nem szaglok, nem ízlelek,
2258 XVII  |                  fájt, hogy éppen tetőled hallom. Igazságtalan voltam és
2259 I     |                   Abban az időben sokszor hallott gondolatok voltak. A fiatalember
2260 VII   |              Beteg. Halálán van. Bár vele halnék meg!~Kardosnénak amúgy is
2261 XV    |                    Elmegyek hozzátok. Ott hálok. Adtok tán szállást egy
2262 XIII  |                   felöltöm, hozzá papucs, hálósapka, csibuk. Beleülök a plüss-székbe.
2263 III   |                  volt. A másik a fiatalok hálószobája. S egy világos utcai szoba
2264 XIV   |                   dicsért mindent. Ábel a hálószobánál megfordult és visszatért
2265 XV    |               arról szólt, hogy a doktort halott-boncolás közben fertőzés érte, s
2266 VII   |                 Anyám! Engedelmeskedtem a halottaknak: odaáldoztam nekik az életemet.
2267 XV    |                 nem telt belé, ott volt a halottas háznál.~A kapu gyásszal
2268 XV    |                  menned.~Az asszony arcát halotti sápadtság fehérítette el.
2269 XV    |          Eszterkém. Vonulj más szobába, a halottól lehető legtávolabb. Mégis
2270 IV    |               mondtad egyszer, hogy közös halottunk a reménység.~Ábel megfogta
2271 III   |                  be.~- Nohát most már nem halsz meg.~Az asszony Ábelra gondolt.
2272 IX    |         városházán megtudakolta, hogy kik haltak meg az utóbbi tíz napban?
2273 VII   |               kapcsolódnak össze. Arcán a halványság egyre fehérebb. Egyszer
2274 I     |                pirossága már elmúlt. Az ő halványsága megszínesedett. Jámbor kék
2275 X     |            gyermekkori az ismeretségük?~S hamisan rákancsalított.~- Az, -
2276 XVII  |               aranyos lábu asztal vörösre hámlott.~Az ablak-fülkében már ott
2277 IV    |                  találkoznunk. A tüznek a hamu alatt kell maradnia.”~-
2278 XIV   |               szemmel.~A doktor leverte a hamut a szivarjáról. Hallgatott.~
2279 I     |             homályzott az est. A felhőkön hamvadozott a pirosság. Csendesség volt,
2280 XV    |            szeretted.~Eszter megértette a hangjából, mit gondol.~- Igaz, - felelte, -
2281 XV    |                  fölemelkedik, hallotta a hangját is, de a beszédére nem ügyelt.~
2282 XIV   |                  kivánom?~Az én szerelmes hangsúlylyal volt mondva. A feleség kivánja,
2283 XIV   |             elmehetek akár a Liszt Ferenc hangversenyére is.~Berta megnyugodott.
2284 IX    |                 Egy idétlen vá-vá siráska hangzott helyette.~A gombkötő akkor
2285 II    |              bizott a csillagában. Sokáig hánykódott könnyek és sóhajtozások
2286 XII   |              szobában lakni, vendéglőkben hányódni, nem élet, barátom.~- És
2287 I     |              feléje rúgott, tüzet, lángot hányt, és ugrált, mint a hörcsök.~
2288 VII   |              Dehát mi? Hogyan van, hogy a harag hevületében olyanokat mondunk,
2289 XIV   |            fogadom, - folytatta színleges haraggal, - hogy többet soha rá nem
2290 VI    |                elé, mint a dühös apa, aki haragjában agyonütötte a gyermekét
2291 I     |               komoly maradt. De elpirult, haragosan elpirult.~Az omnibusznak
2292 VII   |                 annyit jelentett: lássuk: haragszol-e?~Az asszony szótlanul vett
2293 XVI   |                  részünk haragszik, mikor haragszunk. Minél okosabb valami, annál
2294 I     |                  s különösen a nadrágjára haragudhatott a fiatal­embernek, mert
2295 VI    |                  kezem. Bocsásson meg. Ne haragudjon aranyos mamukám. Hiszen
2296 XVI   |               lehetne, az olyan ember nem haragudna soha.~- Gondolkodjunk csak
2297 VII   |               volna, el. Ábel nem fog őrá haragudni soha.~De hogyan tudja meg
2298 XVI   |              értelmes embernek nem szabad haragudnia. Mindig az állati részünk
2299 IV    |                hogy nem haragszom, nem is haragudtam. Soha jobban nem szerettelek
2300 I     |               csendes. A városból magános harangszó hallatszott. Tizenegy óra
2301 I     |                    Apám birtokos volt, de harcolt negyvennyolcban...~- Elvették
2302 XII   |                   a lelki harcot, amit én harcoltam. Mit tudsz te arról, hogy
2303 XII   |                  Mit tudod te azt a lelki harcot, amit én harcoltam. Mit
2304 I     |                  kifejlett a karjaiból. A harisnyájáért nyúlt.~- Jaj, - mondotta, -
2305 VII   |                  a gondolata, hogy Ábelra hárítsa a felelősséget, csak abban
2306 III   |             össze-vissza az utcákon. Ment harmad­félóra hosszáig. Akkorra
2307 I     |                 száraznak érzett. Írt egy harmadikat, negyediket, végül lecsapta
2308 V     |                   Aztán egy másik szóban, harmadikban botlott meg: egy monda­tot
2309 XIV   |               Másnap nem is volt baja, de harmadnap megint étvágytalankodott.
2310 XV    |          ismerősök se hiányoztak. Esztert hárman-négyen is kisérgették a sétákon.
2311 I     |                   róla a zsebkendőjével a harmatot.~A leány háttal a fának
2312 XIV   |                   nézett, amely tele volt harmattal.~- Édes Eszterem, te kis
2313 I     |                hemperegtek a fűben. Néhol harmonika szólt, néhol daloltak. Az
2314 I     |                 vak fiu szokott ott ülni. Harmonikázik. A kalapja előtte a földön.~-
2315 X     |             érezni.~Pénze még volt valami háromezer forintja. Kevés költségen
2316 VIII  |        Erdőssyéknél esténkint megindult a háromlábu arasznyi kis asztal és írt.~
2317 I     |              Hátrább fenyőfák és egy öreg hársfa közöttük. Az országút fehér
2318 I     |               Esztike.~A leány egy letört hársfa-galyacskával babrált. Hallgatott.~- Esztike, -
2319 I     |                leány kezében megrezdült a hársfagaly.~- Úgye, - mondotta a fiú, -
2320 XVII  |               láttad volna! De nem hozzám hasonlitott, hanem az apjához. A természete
2321 X     |                   szeme nézése olyannyira hasonlított Eszter szeméhez, hogy Ábelt
2322 V     |                   magyarok voltak. Szinte hasonlítottak egymáshoz. Az a kép bizonyos,
2323 XVII  |                még csak kutyám sincsen.~- Hász most nekem sincsen. Nem
2324 VIII  |                ami a mostani állapotodban hasznos. Sört is igyál, ha jólesik.
2325 VI    |              felelős. Üzlettárs vagyok…~- Haszon felezése nélkül.~- Krajcárkaparó
2326 XIV   |                  És másefféle.~- És ilyen haszontalanságokért rohantál te fiakeron ide
2327 XVII  |                   elmúlik.~Ábel viszont a háta fájásáról panaszkodott.
2328 XII   |              átadod csupán egy ötletből a hatalmadat, birtokodat, egy másik nőnek!~-
2329 XV    |                 fölöttünk uralkodó csodás hatalom. Megérzi különösen akkor,
2330 VIII  |                  szerint lehetett volna-e határoznom? Természet ellen való őrültség
2331 I     |              pillantott s hirtelen mintha határozott volna, susogta:~- Hát jó.
2332 III   |            micsoda savak rejlenek? hogyan hatnak azok a vérre, a májra, az
2333 XI    |              gúnynyal. - Hiszen előre lát­ható volt...~Ábelnak nem tünt
2334 II    |                 nem volt félretett pénze, hatosa se, de mindig igérte, hogy
2335 I     |             tulipánok és szélrül iriszek. Hátrább fenyőfák és egy öreg hársfa
2336 XIII  |                mellére borult. Akkor csak hátrahanyatlott.~Ábel megfogta a kezét.~-
2337 I     |                  padra.~- Óh, de jó volt!~Hátranyúlt, hogy visszakösse a haját
2338 VII   |            bevillan, Eszter mindannyiszor hátrapillant. Nem Ábel, ez sem Ábel!~
2339 III   |                 boltból és annélkül, hogy hátrapillantana, haladt tovább a szervita-templom
2340 XII   |                     Ábel bácsi, gyerünk a hattyukhoz!~A tóparton voltak. A kisleány
2341 XII   |              kisleány perecet kapott és a hattyuknak dobálta. A hölgyek leültek
2342 X     |              szeretné látni, csak a fejét hátulról, csak a kezét amint fordít
2343 VII   |              karosszék. Ábelnak már akkor hatvan forint volt a havi fizetése:
2344 III   |               lakott. Ábel eleinte csak a Hatvani-utcáig kisérte, aztán a Magyar-utcán
2345 III   |                   asszonyt:~- Ki kisért a Hatvani-utcán át?~Az asszony elhalaványult.~-
2346 VII   |                akkor hatvan forint volt a havi fizetése: nemrég költözött
2347 II    |                felakasztja magát Eszterék háza előtt a fára? Fel! Ott fogja
2348 I     |                 Bevittek volna a bolondok házába. S Kegyed még csak azt se
2349 VIII  |                  is vizsgálták. Erdőssyék házában egy természettudós lakott.
2350 XV    |        búcsuzatlanul. Valami józsefvárosi házacskába költözött. Csak vasárnap
2351 VIII  |                 kabátját. Odadobta, mikor hazaérkezett, s hogy elszendergett, az
2352 XIV   |                  felelt. Szótlanul mentek hazáig.~A doktorné már másnap viszonozta
2353 VII   |                  fordult a feleségéhez:~- Hazajösz?~A felesége szótlanul megindult.~
2354 IX    |                Azt ne ujságolja neki hogy hazajöttem. Ámbár azt se bánom ha megmondja.~
2355 XV    |             meglátta, megijedt. A tanárok hazaker­gették. Ma aztán arról beszéltek,
2356 XI    |                teljesen idegen volnék is, hazakisértem volna.~- De egy pohár bort
2357 XV    |                professzorok a vendéglőben házaláson kapták. Már éjfél felé járt
2358 II    |                kevés kell. Látod hogy van házam, kertem. Ez a kis kert eltáplál
2359 IX    |                csak egy pillanatra látja, hazamegy nyugodtan, nem is köszön
2360 XIII  |                   mondtam, hogy uzsonnára hazamegyek. Egye meg a holló azt az
2361 XV    |                 állott. Ma már lovat kap! Hazamenet veszek neki egy szép kis
2362 I     |                    Mert hátha az anyja...~Hazament és levélpapirost vett elő
2363 XVII  |                  forintot az árva leányok házának is juttatok minden esztendőben.~
2364 V     |                mellette, kiment a házból, hazasietett.~Otthon az öregek csak nézték.~-
2365 II    |                minden rostáját ismerem.~- Házasodni nem is szabad szívvel, -
2366 XII   |          házasodol meg? Meg kellene neked házasodnod Ábelkám.~- Erős tréfáid
2367 XII   |                  korán őszült.~- Mért nem házasodol meg? Meg kellene neked házasodnod
2368 II    |                 életükön át. Egyszerre is házasodtak. A menyekzőjük is együtt
2369 IV    |                   nyaralni menni, mert új házasok vagytok.~Eszter lesütött
2370 XIII  |                   aki főzni is tudott. Uj házaspárnak mi kell több?~Berta csakugyan
2371 IX    |                   egy gyermektelen fiatal házaspárnál.~Hogy fölébredt és ijedten
2372 XIII  |              Aztán a pap megáldotta az új házaspárt. Berta az anyja nyakába
2373 XIII  |                   esküvőn jelen voltak. S házasság-szerzőt éppen.~- Hiszen az meglesz.
2374 V     |                   Hát szeretett valakit a házassága előtt. Te nem szerettél
2375 XIII  |                 csakugyan vitt pénzt is a házasságába: tizenkét ezer forintot.
2376 XVII  |             lábadt szemmel folytatta:~- A házassági fundusba adom, hogy ahhoz
2377 II    |                 ment át a kezemen, hogy a házasságnak minden rostáját ismerem.~-
2378 V     |                   hogy ha nem áldja meg a házasságodat gyermekkel az Ég, jusson
2379 III   |         bánatomban, ha azt látnám, hogy a házasságtok szerencsétlen.~Eszter akkor
2380 XV    |                  a ketten érezték, hogy a házasságuk meg van szentelve. Oh, mert
2381 VI    |                  lelki egység hiányzott a házasságukból. A doktor gyengéd volt iránta,
2382 VI    |                 két fél. És ahol az egyik házastárs az anyjával marad lélekegységben,
2383 IV    |            Városligetbe. Az együtt sétáló házastársakat arról lehet megismerni,
2384 XIII  |                  eskü szavait: „Szeretvén házastársul veszem... Soha el nem hagyom...”~
2385 X     |                maradjon-e külföldön? vagy hazatérjen abba a városba, ahol a sors
2386 I     |                 napkeltét.~- Hát nem kell hazatérned?~- Bánom is én.~- Hát várjuk
2387 X     |                elé?~Mégis szeretett volna hazatérni. A fecske nem ember, mégis
2388 I     |     megismétlődött.~A fiu minden vasárnap hazavitt egy virágot a mellén és
2389 III   |               egy-egy kezet vagy lábat és hazavitték, hogy otthon is boncolgassanak,
2390 I     |            Elutaztak? Vagy elköltöztek?~A házbelieket már ismerte. Tudta, hogy
2391 III   |                  az egykedvü válasszal. A házhoz jártak nők is, férfiak is.
2392 I     |               befordultak egy földszintes házikóba, megállt és úgy megbámulta
2393 XIII  |                 hagyma­színü vörös kamuka háziköntöst. Puha és könnyü mint a pehely.
2394 XIV   |              kamukát. Odaült papucsban és házisapkában a bőrszékbe, s hogy a felesége
2395 IX    |               róla valamit megtudni?~És a házmester szava a még nem gyászosan
2396 IX    |               beszélt, hogy őrá szakadt a háztartás terhe. Az öreg Eördöghné...~-
2397 VI    |                megszégyenül, elbujdosik a háztól! És a fiát is leszidta,
2398 XII   |           bizonyos hogy egy csimborasszói hazugságot kapok, s a végén ő fogja
2399 XVII  |                 Szép fiu volt, csak kissé hebegett. Hát azt szerette. De valamin
2400 VI    |                amint halvány képedezéssel hebegi:~- De Eszter! Eszter!~És
2401 V     |               Ábel pillogott.~- Kérlek, - hebegte, - hát... az ilyen apró
2402 IV    |               Fölmentek a Disznófő felé a hegyen.~Virágot szedtek s megkeresték
2403 I     |                leány belemártotta az ujja hegyét a szentelt vízbe és odatartotta
2404 VI    |                     lázadozott az esernyő hegyével böködve a földet, - a férjem
2405 IV    |                 őket. Aztán fölsétáltak a hegyoldalra a fák között, a csendes
2406 IV    |                  mélázva.~Mikor leértek a hegyről, Eszter a temető keresztjéhez
2407 XI    |                   régi meghalt, született helyébe új. Mindig köztük áll valaki,
2408 X     |                 bujdosnom? Nekem otthon a helyem! Az a fiatalkori bolondság
2409 X     |                Vajjon ha odaállana a régi helyére, megérkezne-e az a gyöngéd
2410 V     |                   a nők franciául mégtöbb helyesírási hibával írnak, mingyárt
2411 XIV   |                  hogy menjenek már. Berta helyeslőn pillantott.~Fölkelt. Búcsúztak.
2412 I     |           elszállt a bíboros pirosság s a helyét az a virág-arcszín foglalta
2413 IX    |            idétlen vá-vá siráska hangzott helyette.~A gombkötő akkor fölugrott
2414 VIII  |                 melletted egy szív, amely helyettesítené az enyémet. Hiába most már:
2415 II    |                 lehet, a maga emberségére helyezkedik ha csak akkora bolttal is,
2416 I     |                 kötve rövidre, csomóba.~A helyzetem most olyan, hogy kerülnöm
2417 I     |         aggodalmasan.~Más gyermekek vigan hemperegtek a fűben. Néhol harmonika
2418 II    |                   hogy otthagytam.~- Aber herr doktor! - szólt a kékruhás
2419 VI    |              maradsz.~Az anyósom erre rám herreg:~- Mit avatkozol az én dolgomba!~-
2420 I     |            hallatszott a kavicsos út halk hersegése, aztán sebes szoknyasuhogás.~-
2421 I     |          forgolódott, sohajtozott. Képzel­heted, hogyan égetett engem az
2422 XII   |           megadással tetted a fejed alá a hetedik szentség párnáját.~Az asszony
2423 V     |             levéllel nem boldogult.~Aztán hetekig nem nyúlt a levélhez, csak
2424 XIV   |                    hogy magam is megismer­hetem. A kislányom meg kérem úgy
2425 XVII  |                  özvegyen, és boldogan ha hetenkint csak egyszer látlak is.
2426 IV    |                azért Eszter mégis eljárt: hétközben is legalább egyszer látnia
2427 II    |                   Megírta benne a lefolyt hétnek minden napját, hogy mivel
2428 VI    |                  esdekelt, - én kérlek, a hetvenéves agg nő! Legyen nálad a kulcs,
2429 XII   |                   Minden láznak van magas heve és lefolyása, - ezt már
2430 IV    |                 neki, hogy négyig a réten heverészünk. Ha négykor nem talál ott,
2431 X     |                  Sok mindenféle női kalap hevert körülöttük. Látszott, hogy
2432 XIII  |                      fuldokolt Eszter.~És heves sirásra fakadt.~- Oh Istenem!
2433 XIV   |               mingyárt meg is bánta, hogy heveskedett.~- Gondolkodjunk csak nyugodtan, -
2434 VI    |                  asszony bánni kezdette a hevességét.~- Milyen igazságtalan voltam!~
2435 I     |              Legyen maga is az!~Ábel édes hevüléssel ölelte magához, de Eszter
2436 VII   |                  Hogyan van, hogy a harag hevületében olyanokat mondunk, amelyek
2437 I     |              hogyne.~- Gondoltam, - szólt hévvel Ábel, - és lássa azt hiszem,
2438 III   |                    Belesekedtem a kirakat hézagán át, - kezdte, - láttam,
2439 XV    |                   neki, és fájt neki az a hiány. Hát Eszter nélkül is élet
2440 XV    |               volt, és pesti ismerősök se hiányoztak. Esztert hárman-négyen is
2441 XII   |                egy nap nem látlak, valami hiányzik.~- Dehát mit nézel rajtam?~-
2442 I     |       Tekinthetné-e ezt a levélpapirost a hiányzó közös ismerősnek?~Kegyedet
2443 XVI   |             Akármint fordította az ügyet, hibásnak csupán Esztert látta. Epés
2444 V     |             franciául mégtöbb helyesírási hibával írnak, mingyárt az elején
2445 XVI   |             meghányta-vetette, hogy miben hibázott?~Abban hogy megnősült?~Hát
2446 XII   |             tészta. Ha már egyszer el van hibázva, eldobhatjuk.~- Dehát így
2447 XIV   |          históriákat eszelt ki.~- Hát egy hid leszakadt a Tiszán. A budai
2448 XVII  |          fővárosban körútak, új utcák, új hidak keletkeztek. A régi Zöldudvar
2449 XVI   |              szakadék keletkezett köztük. Hidat építeni azon már bajos vállalat.~
2450 VIII  |                    Gondolnak-e veled? Nem hideg-e a szobád? Vigyázz: meg ne
2451 XIV   |                volt a szeme a szokottnál, hidegebb volt és szótalanabb.~- Történt
2452 XV    |               legeltitkoltabb meleget is, hideget is.~S hogy Ábel némán csókolgatta
2453 XII   |              egybealakul. Már te is olyan hidegjózan kezdesz lenni, mint a férjed,~
2454 III   |                    s kitette a tornácra a hidegre, - egy favágó ellopta.~De
2455 XI    |                Ábelnak nem tünt fel sem a hidegség, sem az, hogy nem kinálják
2456 I     |                   gombaorru, kerekarcu és hidegszemű. A ruhája jómódra vallott.
2457 III   |                  a fátyolon át is piros a hidegtől.~Ábel kigyuló arccal ugrott
2458 V     |                 beszélsz. Nem hiszem, nem hihetem. Ha férfi vagy s diplomás
2459 I     |                 kegyed az Égben?~- Hogyne hinnék, - felelte a leány, - hogyne.~-
2460 I     |                 mosolygó szemmel nézett a hintó után és a fiúra.~Aztán a
2461 XIV   |           mégegyszer búcsút. Behúzódott a hintóba, és könnyes szemmel ölelte
2462 XIII  |            gyermeket a levegőre. A doktor hintója zárható. A doktor most már
2463 III   |             szervita-templom felé.~Valami hires jezsuita prédikált a templomban.
2464 V     |          papirosok álltak ki. Némelyikben hirlapról levett címszalag volt, némelyikben
2465 II    |               Mióta besötétült.~- Szomoru hírrel jövök: Eördögh volt itt
2466 VII   |                Sápadt volt, szinte sárga. Hirtelenbajok lepték meg. Csak fölkelt
2467 XVII  |                  az arc, igen ismerős. De hirtelenében mégse tudta kicsoda? Csak
2468 XIV   |             csibukot tömögette, különféle históriákat eszelt ki.~- Hát egy hid
2469 I     |                   Ég vetése itt a Földön. Hisz kegyed az Égben?~- Hogyne
2470 XIV   |                  úr, - mondotta, - én nem hiszek semmit, amit nem látok,
2471 XIV   |               mindenkit, aki végighiszi a hiszekegyet. Nekem a világ olyan üres!
2472 VII   |                maga nem élne Pesten.~Ábel hitetlenül nézett reá.~Az asszony folytatta:~-
2473 I     |               Mért este, titkon? Mért nem hítt rendes látogatásra nappal?
2474 III   |             kongattak, itthon volt. Még ő hítta Károlyt, hogy nézzék meg
2475 III   |                prédikációját s a szokásos hitvallást olvasta hangosan. Ábel bent
2476 II    |                aki nekem igazán párom!~De hitvány portéka a leányféle: meghalni
2477 XIV   |               hogy a nők alacsonyabbrendű hitványabb teremtések?~Ábel a fejét
2478 I     |                   van a házban, egy német hivatalnokféle. A németnek szeplős, pufók
2479 III   |                  De úgy öntötte rá, olyan hivatalosan, tudományosan, mint akármelyik
2480 VI    |                   férje a Rókus-kórházban hivataloskodott, s mindig mintha valamelyik
2481 II    |                  nem mondja. De amaz arra hivatkozott, hogy a szerződésük értelmében,
2482 X     |                    A litánia véget ért. A hivek megindultak kifelé.~Ábel
2483 VII   |              Gondolta: - Ha téged Ábelnak hívnának, bizonyára adnál orvos­ságot.~
2484 VII   |               volt, mint a malac farka.~A hivott orvos ekközben megjelent.
2485 XVII  |                 mondott, Eszterkémnek nem hivta senki, csak Ábel.~Felkönyökölt
2486 V     |                találkoztak-e Bécsben? Nem hívta-e le Pestre? Hátha eljár hozzá
2487 XVII  |                     És a leányod? Hogy is hivták?~- Irén. Hát Irén férjhez
2488 IX    |                  Eördöghné, - s el is fog hízni, mint az anyja. Vége!~ ~
2489 I     |                Eördögh Károly.~- Eördögh. Hm. És micsoda?~- Orvosnövendék.
2490 VII   |                szemét. Nem felelt.~- Nagy hő van rajta, - mondotta fanyaran
2491 II    |                 fog függeni a fán, hogyan hökken meg az első arrajáró. Látta
2492 XIV   |               füst ne kellemetlenkedjen a hölgyeknek.~- Mit tanít? - kérdezte
2493 I     |                  az volt a divat.~A kövér hölgygyel szembe egy beteg-színü szőke
2494 X     |                  szeme egy divatos ruháju hölgyön állt meg, aki az úriasszonyok
2495 I     |                  hányt, és ugrált, mint a hörcsök.~Végre is kilépett a német
2496 XVII  |                  Ejnye disznó gazember! - hörkent fel Ábel. - Dobd le onnan
2497 VI    |                    csak kissé szunyók. De hogyisne: este éjfélig is dolgozik,
2498 XII   |                bizonyosan jobb az izlése, hogysem ilyen öreglegényhez hajlana.~
2499 VII   |               csalja az urát!~- Eszter? - hőkölt el a kövér asszony. - Nem
2500 I     |                    egymáshoz ölelkezve, a holdárnyékos fák között. A beszélgetésük
2501 XV    |                   megtelt szegfűillattal! holdsugárral! csipkerózsa-lombbal! fülemüle-dallal.~
2502 I     |                 is.~Augusztus végén éjjel holdtölte volt. A táj fehér világosságába
2503 XIII  |          uzsonnára hazamegyek. Egye meg a holló azt az uzsonnát, azért nem
2504 XVII  |                  bő bársonykabát, a fején hollótollas fekete posztókalap. A kezében
2505 XV    |          Egyenesen idejöttem. Még a bolti holmit is otthagytam a kávéházban.~-
2506 XIV   |                valami rossz falat az oka. Holnapra semmi bajom.~Másnap nem
2507 II    |               fogja találni reggel Eszter holtan!~Mert ha Eszter is olyan
2508 X     |                    Visszavonult a templom homályába, s onnan nézte tovább. Mikor
2509 I     |                  csakhamar eltünt a szoba homályában és nem mutatkozott többé.
2510 XVII  |                   előjön az ismeretlenség homályából valami magyar ember. Gondolhatod,
2511 I     |                  eltünt: belémult az esti homályba.~A kavics halk ropogása
2512 XIV   |            Esztert imádni is.~A szoba már homályosodott.~- A lámpást, - mondotta
2513 I     |                volna:~- Várlak!~Már akkor homályzott az est. A felhőkön hamvadozott
2514 XV    |                 föl az arcán, a szemén, a homlokán, a lelkében. Gyakorta megcsókolta
2515 VIII  |              Érezd itt, hogy a gondolatom homlokon csókol téged.~E.~~november
2516 XV    |               csomólék is nehezlett már a hóna alatt.~Közben megszomjazott.
2517 XV    |                  vissza­fordult:~- A jövő hónapban megint eljövök.~S mielőtt
2518 III   |                itt laktok már?~- Itt. Egy hónapja. Csodálkozva nézel reám.
2519 Eloszo|             fülemüle száll reá a nyárelei hónapokban, s danol egyet.~Ez a könyv