Part

2520 XV    |                   a harmadik csatlakozik.~Honnan jön az a harmadik lélek?
2521 X     |                magyar ember csak a szemét hordozza ott, nem az érzéseit. Bizony
2522 I     |            csomóba kötve.~- Bent is ilyen hőség volt Ábel?~- Bent mégnagyobb
2523 I     |      összerendezgette.~Ábel elnézte azt a hőségtől piros finom arcocskát, ahogy
2524 II    |             bélyegezve az ördögnek életem hosszára. Sohse fog nekem sikerülni
2525 I     |                  talán hogy a szem­öldöke hosszuívű. Máskülönben nem volna a
2526 VII   |         orvosságot kevert pohár­ban.~Ábel hőtől pirosan ült inkább mint
2527 I     |         izgatottan:~... Megszöktessem? De hová? Miből élünk?~... ? Azt
2528 VII   |                 mondta, hogy holnap ismét hoz pénzt. Könnyes szemmel kérte,
2529 VII   |               Eszter.~- Ezt az orvosságot hozassák meg és mikor láza jelentkezik,
2530 II    |                   megcsókolta. Csokoládét hozatott a kutyának. A nyakába szalvétát
2531 X     |              szólalt meg aztán a leány. - Hozok azonnal.~És eltünt.~Ábel
2532 I     |                csak két gombolyag cérna a hozománya!~... Adhatok-e én neki nagyságos
2533 XII   |           hallgassanak.~- Nekem van annyi hozományom, - felelte halkan Berta, -
2534 I     |                      Köszönöm édes. Minek hoztad? hiszen nekünk is van. De
2535 XV    |                    orvosfélék. Koszorúkat hoztak.~Az egyik orvos egy fiatal
2536 XVII  |                  be. Látszott, hogy akkor hozták a cukrásztól.~- Bocsáss
2537 X     |                 minden vasárnap! A vallás hozza-e ide? vagy az emlék?~A templomnak
2538 XIV   |                 szive meg angyali.~Eszter hozzáérintette az ajkát Ábel halántékához.~-
2539 XIV   |              bábuval foglalkozott.~Eszter hozzáfordult:~- Lidi néni, ime az én
2540 X     |                  ki, amit gondol.~- Vizet hozzak ugye? - szólalt meg aztán
2541 VII   |                 nála az a vélekedés, hogy hozzámehetne.~Vajjon ott lesz-e vasárnap
2542 XIV   |                   vagy idegen. Téged mink hozzánktartozónak érzünk.~- Köszönöm. De azért
2543 I     |               köré fonódott, s forró arca hozzásímult Ábelnak az arcához.~- Szeress
2544 I     |                   Ábel karjába öltötte. S hozzásimulva sétált vele le a lombok
2545 I     |                 azért, hogy nekem virágot hozzon. Feltüztem a virágot, hogy
2546 XVII  |              Annak nincs itt a képe.~Ábel hümmentett.~Eszter megértette:~- Jó
2547 IV    |                árnyékok épp oly fűillatos hüvösek. A gyepen épp úgy hevertek
2548 III   |                   az öreg Eördöghné meg a huga. A legnagyobbik szoba ebédlő
2549 XVII  |                  a szemét.~- Csak egy kis hűlés, - felelte szomorúan.~-
2550 XII   |              vadgesztenye-fasor már el is hullatta a levelét. Októberi napfény
2551 V     |                 elfordult, rázta a fejét. Hulltak a könnyei. Elment mint a
2552 XI    |              tolongásban, és ő az idegen, humánus kötelességet teljesített.
2553 I     |                 égne.~Eszter csak állt és hunyorgott a nap fényes első sugarára.~-
2554 I     |                van a szívünkben egy belső húrocska, amelynek a megrezdűlése
2555 I     |           termetes fekete kutyát kerített hurokra.~A kutya rémült szemmel
2556 XII   |             óvakodik, nehogy azt a kényes húrt megpendítse. Én meg hát, -
2557 II    |         beleszeret egy leányba, hát nem a húsába szeret bele? Állítsunk egymás
2558 XVII  |                 ez nem magyar leves.~- De huslébe főzte bele a borsót, azért
2559 IX    |              zöldségszagot, tejfelszagot, hússzagot és egyéb szagokat kebelezett
2560 I     |              olyan érzést falun, amikor a husvét egyidőben volt a fák virágzásával,
2561 XVII  |                  Mind a hármat fölnevelte húsz-huszonegy éves koráig, s mind a három
2562 XV    |                  Ledobott az asztalra egy huszast és kisietett. Bérkocsiba
2563 II    |                tíz esztendeig is elvárok. Huszig is, vagy ameddig akarod.~-
2564 XII   |                  Irénke a gyepen kocsikát húzgált. A melegben elálmosodott.
2565 I     |                egy terebélyes juharfa alá húzódtak.~- Ha most a villám ide
2566 I     |                   Jaj, - mondotta, - hogy húzom fel?~Lebocsátotta a kasmir-kendőt
2567 I     |                  Aztán a verklis mazurkát húzott, aztán palotást. Végigtáncolták
2568 I     |                   szabadulok az üzletből. Idáig jönni két óra. Az kilenc
2569 VII   |                   Másnap aztán tapogatott ide-oda. Hosszan értekezett Lidi
2570 XV    |        levegőváltozás is orvosság lesz az idegeidre.~Hát végre is engedett.
2571 III   |                 azok a vérre, a májra, az idegekre. Görög és latin szavak is
2572 V     |                   szerettelek az igaz, de idegeneket nem.~Ábel nevetett.~- Neki
2573 I     |               Aztán elkerült iskolába, és idegenné vált. Azok a hozzánk járó
2574 VI    |                  délután kisírt szemmel s ideges-izgatottan jelent meg az asszony a
2575 I     |                     sóhajtott a leány.~És idegesen szaggatta a bodzalevelet.~-
2576 XV    |                 multak el anélkül.~Eszter idegessége érzékenysége fokozódott.
2577 VIII  |          Magyarázzák emberi mágnességnek, idegrezgésnek, vérkeringés izgalmá­nak,
2578 XIV   |                  hogy mi dolgod van ennyi ideig?~- Sok, sok minden, - felelte
2579 X     |            táncoltak a szeme előtt.~Tehát idejár! Még mindig eljön minden
2580 XV    |            órarendről, hogy az ura minden idejét otthon tölti.~És Eszterrel
2581 XV    |                   az újság­ból. Egyenesen idejöttem. Még a bolti holmit is otthagytam
2582 VII   |              Nyéky úrnak?~- Hogyne. Mióta ideköltözött, mindennap beszélgetünk.
2583 XIV   |                   jó nőorvost?~- Ismerek. Ideküldjem?~- Nem kell, - rázta a fejét
2584 I     |       találkoznunk kellett Esztike, ha az idén nem, utóbb, - de találkoznunk
2585 IX    |                  megszüntek a hangok. Egy idétlen vá-vá siráska hangzott helyette.~
2586 III   |                 kérlek, térden kérlek: ne idézz elő szerencsétlenséget!
2587 XV    |                  vagy? miképpen töltöd az idődet? szeret­nék melletted ülni
2588 II    |              senki se nősülne. A szerelem időleges őrültség. Okos ember nem
2589 IV    |               Mikor nem látlak, borult az időm.~Eszter álmodozó szemmel
2590 IX    |                    Melyikök a gondozó?~Az idősebbik felállt és ránézett:~- Én
2591 VI    |                 Ábellal töltötte ő azt az időt.~A Muzeumkertbe jobbára
2592 I     |           Köszönöm. Ott leszek. De milyen időtájban?~- Amikor ráér.~- Hát én
2593 VII   |                  megint találkozunk ilyen időtájt.~Tíz perc múlván a kezében
2594 I     |                    Boszusan pillantott az ifjakra.~- Neveletlenek! - dohogta, -
2595 I     |         odaérkezett. Könyvet olvasott. Az ifjú meg­emelte a kalapját, de
2596 I     |                    Aztán kérdőn nézett az ifjúra.~- Kiadó lakás van itt ugye? -
2597 XIV   |                magad is érzed, hogy nincs igazad! Én véletlenül úgy ültem,
2598 I     |                akarja nekem megmondani az igazat.~- Óh!...~- De hiszen azon
2599 III   |               lehajolt mintha a szőnyeget igazítaná el. Az anyja segített neki.~
2600 IX    |             érkezett, amikor új csillagot igazitanak az angyalok az égre.~Szegény
2601 X     |                  doktorné is járt itt. Én igazítom a kalapjait. De nem sokat.
2602 I     |               esti dalukat.~A fiatalember igazított a nyakkendőjén, s átlépett
2603 I     |                 ez nem lehet, nem! Az idő igazolni fog engem. A sorsunk­ban
2604 X     |         ráeresztik a vizet. Az élet csupa igazságtalanság. Mért kellett annak a nőnek
2605 III   |              gyűlölöm. Bocsáss meg: talán igaztalan vagyok iránta.~- Ő is gyűlölne
2606 XV    |                 veled maradok estig. Csak igérd meg nekem, hogy nem rémledezel,
2607 VII   |                   beszéljen erről többet. Igérje meg, hogy Eördöghékkel se
2608 IV    |             beteget látogat Cinkotán. Azt igérték neki, hogy négyig a réten
2609 VIII  |             állapotodban hasznos. Sört is igyál, ha jólesik. Azt mondja
2610 I     |                 fiatal­embernek, mert azt igyekezett róla leszedni.~A fiatalember
2611 V     |                  A meghalt szivet pótolni igyekszik majd az élő szív. Isten 
2612 II    |                     Nagyságáék elutaztak. Ihol a levelük.~A fiatalember
2613 II    |                                           II.~Egy szeptemberi napon Ábelnak
2614 III   |                                           III.~Egy téli napon Ábel a könyvesboltban
2615 II    |                nem, - mért is okozna neki ijedelmeket, keserü napot? Hanem mégis
2616 II    |            szekrény fölött egy elfeketült ijedtszemü Mária sötétlett. Falusi
2617 XII   |                 engedelmeskedett:~- Öjdög Ijén vagyok.~Ábel az ölébe kapta,
2618 XIV   |                   kiment a divatból. Most ilang-ilang járja. Adok neked egy üvegecskével.~-
2619 X     |                  nők. A levegőben pacsuli illat szállong. Törökék bizonyosan
2620 X     |               egybekeveredett a sok virág illata.~A hölgyek beültek a padba.
2621 I     |             harmatban, holdfényben, füvek illatában. Aztán lihegve futott vissza,
2622 X     |                  asztalára.~Ábel a csokor illatára édes megmozdulást érzett
2623 VIII  |                 selymét, a melegségét, az illatát annak a hajnak.~- Ábel...~
2624 XVII  |       vigasztalást kér Máriától. Almaszag illato­zott mind a két szobában.~
2625 XIII  |                   a plüss-székbe. Előttem illatos tea párolog. Az asszony
2626 II    |                 szalvétát kötött. A kutya illedelmesen evett.~Ábel kedvetlenül
2627 I     |            virágot, s Ábelnak a kabátjába illesztette.~- El fogom tenni emlékül, -
2628 XVII  |              búgással és siketek világába illő csengetéssel. Megkerülte
2629 III   |         megbetegedtek, hát az orvos aztán illőbb történe­tekkel mulattatta
2630 XVII  |           cukrásztól.~- Bocsáss meg, hogy ily gyenge ebédre fogtalak el, -
2631 V     |                  Chapeau, vagy Lachapeau, ilyenféle.~Eszter hallgatva varrt
2632 XII   |                vannak Eszterkém. Hogy jut ilyesmi eszedbe?~- Már régen gondolkodok
2633 III   |                  orvosnénak nem szabad az ilyesmitől irtóznia!~S másnap, hogy
2634 XII   |                   szeme könnybe lábadt.~- Ilyesmivel nem szabad tréfálni, - rebegte
2635 X     |                  volt, amint arccal a két imádkozó kezére hajolt.~Ez a nyak!
2636 XIV   |                lehetett szeretni, Esztert imádni is.~A szoba már homályosodott.~-
2637 XIV   |               mondtam, hogy csak lánykori imádód voltam, és hogy azontúl
2638 XI    |               csak ennyit: Elválok tőled! Indítsd meg a válópert! És elválsz.
2639 VII   |                már Lidi néni megint lesre indúlt.~Lihegve tért haza: kiszólitotta
2640 X     |                  Törökékhez. Éppen sétára indultak.~- Járkálunk kissé, - mondotta
2641 XV    |          szivedben az ajtón.~Ábel tagadón ingatta a fejét:~- Hol leszel holnap?~
2642 XII   |              gyürött, kalapja keféletlen, inge sárga. Otthona nincs. Mindenki
2643 XIV   |              fejfájás...étvágytalanság... ingerlékenység.~Kiküldte Ábelt a szobából,
2644 VI    |             mamukám. Hiszen én csak azért ingerlődtem fel, csak azért ostobál­
2645 VII   |             elhagyni, elfelejteni?~Eszter ingerülten rándult meg.~- Rögtön magam
2646 VIII  |                mit kérdeznek?~Az asztalka inog és mozog. Ábel fölemeli,
2647 IV    |                   leányát és aggodalommal intette:~- Az Isten szerelmére!
2648 XV    |                törli le a könnyeit? És ki intézkedik a temetésről?~Ledobott az
2649 IV    |                   napot valahogy el tudom intézni a belső kisbiróval. Azt
2650 I     |                   városi néppel. A gyepen iparos családok hevertek, - a férfiak
2651 I     |           egyfolytában mind a hármat.~Egy iparoscsalád arra ment. Nevették őket,
2652 VII   |                 végén csak egy betegforma iparosféle térdel. Eszter is letérdel
2653 IV    |            hevertek az ingujjra vetkezett iparosok és épp úgy futkostak az
2654 XV    |              vigasztalta:~- Mindenki maga irányitja a hajóját az életének. Ha
2655 XII   |        ceruza-vonások. Meg­ismerte Eszter irását:~„Ma ne csatlakozz hozzánk.
2656 II    |              tudott elolvasni a nagybetüs irásból: Tisztelt Nyéky ur!~Tehát
2657 VII   |      Tüdőgyulladás, - felelte az orvos az írásból felpillantva. - Kegyed a
2658 V     |                  is teszi mingyárt, de az iráson megáll a szeme: nem férfiirás.
2659 V     |           világosságban kisillabizálta az irást, és szótlanul visszaadta.~
2660 XVII  |              lapot. Sokszor elolvastam az iratát. Sokszor.~- Nini! Hát nálad
2661 XVII  |            festette, szegény boldogult jó Irénem.~- Láttam. De ki az a többi
2662 XI    |              nedves szemmel az asszony, - Irénkém.~- Visszük!~- Nem lehet,
2663 XIV   |              meg-megigazította a lábán és Irénkén. Ábel segített neki. A meleg
2664 XV    |                   a megható történetet és Irénkére nézett. A szobába egy percnyi
2665 XIII  |                  húzódott a mellette alvó Irénkével, beült a kocsiba.~- És a
2666 XVII  |                   a többi fiatal ember?~- Irénnek az udvarlói. Mindnek megnagyíttatta
2667 XIV   |                ott ült Lidi néni is a kis Irénnel, aki egy kékruhás bábuval
2668 VIII  |                fölemeli, hogy mi jegyeket irhatott, holott még semmitse kérdeztek?~
2669 XIV   |                nem ízlelek, nem tapintok. Irigylem önt, és mindenkit, aki végighiszi
2670 I     |                  nem volna a szemén semmi irigylenivaló: fekete apró szem, de tiszta-csillagú,
2671 XV    |               mérgezés kinos. Az ujság is írja, és ő is bizonyosan tudta.
2672 V     |               mégtöbb helyesírási hibával írnak, mingyárt az elején megakadt.
2673 V     |     viaszszinhalványságával a könyvesbolt iró-asztala előtt és írt.~Eszter belépett,
2674 VIII  |           visszatartani a könnyeimet.~Azt irod, hogy elrútultál. Én csak
2675 I     |                    kékszemü ember, afféle irodai ember. Egykedvüen pillantott
2676 XII   |                 se párizsiasan. A francia irodalom még akkor nem árasztotta
2677 XIV   |                   ennyire nem...~- De még irok is neki, megirom nyiltan...~-
2678 XI    |                   nem láttalak, mióta nem írtál, minden vasárnap elmentem
2679 XVII  |                akkor este reád, s azonnal irtam a doktornak, aki a férjem
2680 III   |                  nem szabad az ilyesmitől irtóznia!~S másnap, hogy szoktassa,
2681 XV    |                mint mikor anyám halt meg. Irtózom a haláltól. Nem tudok odamenni
2682 I     |            szegény apám oda is veszett az isaszegi csatában.~S már a leány
2683 XV    |          óraközben ott pillantotta meg az iskola folyosóján.~Egyedül volt.
2684 XV    |           visszatért, már megkezdődtek az iskolák. Ábel több munkát vállalt,
2685 X     |                  elmondta, hogy külföldön iskolákat végzett; még itthon is tanul
2686 XV    |                 állt, és néhány szóval az iskolás­társak gyászát fejezte ki.~
2687 XV    |                 és könyveket az angolképű iskolástárs vette meg, aki azelőtt mint
2688 XVII  |   selyempapírosból egy sárga bőrtárcát.~- Ismered?~- Nem.~- Nézd ezt az ezüst
2689 XIV   |           Ismersz-e valami jó nőorvost?~- Ismerek. Ideküldjem?~- Nem kell, -
2690 XVII  |          várhattunk tovább, mig előjön az ismeretlenség homályából valami magyar
2691 I     |           Kisasszony!~Bocsásson meg, hogy ismeretlenül írok. De hiszen mi nem vagyunk
2692 XII   |                    hogy miképpen kerültem ismeretségbe a kisasszonynak az öccsével
2693 XI    |               talán, hogy elmondjam mi az ismeretségem vele?~S hogy Törökné kiváncsian
2694 XI    |                 férjes nővel tartsak fenn ismeretséget. Igy aztán szerelem helyett
2695 X     |                   maguknak gyermekkori az ismeretségük?~S hamisan rákancsalított.~-
2696 IX    |            mindenki bemehet. A doktor nem ismerhet rám. Megnézem. Mégegyszer
2697 VIII  |               hogy csupa olyan leányokkal ismerkedjek össze, akiknek vőlegényük
2698 VIII  |               szomszéd házban laknak.~Ugy ismerkedtem meg velök, hogy a család
2699 XI    |                 fejezett ki.~- Elég régen ismernek, - folytatta Ábel, - hogy
2700 I     |         Bizonyosan óvatos. Meg akar előbb ismerni. Vagy talán az anyja nem
2701 VII   |            szemmel, szíves kész­séggel.~- Ismerőse Nyéky úrnak?~- Hogyne. Mióta
2702 III   |                 szabad volna beszélnem az ismerőseimmel.~- Olyan ismerőssel nem
2703 I     |             levélpapirost a hiányzó közös ismerősnek?~Kegyedet egy omnibuszban
2704 III   |                 az ismerőseimmel.~- Olyan ismerőssel nem szabad.~- Miért ne volna
2705 I     |                   a sváb városba és közös ismerősünk nincsen.~Tekinthetné-e ezt
2706 XIV   |                    mentegetődzött Ábel. - Ismersz-e valami jó nőorvost?~- Ismerek.
2707 XVII  |                    az később volt. Te nem ismerted a kutyámat. Picurka volt
2708 I     |                 zengő szívvel, mosolyogva ismételgette:~„Ott hátul a kert végén...
2709 VII   |                  mondott neki, s komolyan ismételte, hogy rokona Ábelnak. Aztán
2710 VII   |             városba. S másnap délelőtt ez ismétlődött.~Délután már Lidi néni megint
2711 XVII  |                  mondod: szegedi asszony, iszen ez nem magyar leves.~- De
2712 VI    |            annyira én soha nem jutok. Nem iszok, nem kártyázok. Hát nálatok
2713 II    |                      Kártyázol?~- Soha.~- Iszol?~- Nem szeretem a bort.~-
2714 VIII  |              mondja a könyv, hogy tápláló ital.~Az életem csendesen folyik.
2715 III   |              posta, az elvesztés, vagy az itatós papiros, vagy bármi véletlen
2716 XIV   |                   A maga teás csészéjéből itatta, és olykor azzal a lélekbe
2717 V     |                  az alatt ellehet a levél itéletnapig.~De vajjon találkoztak-e
2718 II    |               akkor, amikor megesküsznek.~Itélje meg most már maga az ügyünket
2719 VII   |                 amire a belső kisbíró azt itélné: nem jól van.~- Az a boltos-legény...?~-
2720 XI    |                   szivéből fölcsapongott. Itta a szemével az arcát. A mondatok
2721 I     |                   nők hajadonfőtt. Ettek, ittak, - meg is részegedtek néhol.
2722 IV    |                                           IV.~Eszter délutánonként olvasott.
2723 IX    |                   is.~A gombkötő nagyokat ivott, de a kezében remegett a
2724 IX    |                                           IX.~Délután kétóra tájt érkezett
2725 IX    |                 annak a falujából jöttem. Izenetet hoztam neki.~- Avval ugyan
2726 VII   |                Ábel boldogan, - ma reggel izentem anyádtól, hogy jőjj el,
2727 IX    |               cselédjét?~- Melyiket?~- Az izét...~- Annát?~- Azt azt, Annát!
2728 VIII  |                idegrezgésnek, vérkeringés izgalmá­nak, de bizony ma sincs
2729 IV    |                    És olyankor reszketett izgalmában.~- Legalább vigyázz! - könyörgött
2730 VI    |                 Megaláztak!~Aztán hogy az izgalmát elsírta, töviről-hegyire
2731 X     |                 mint Eszter.~És Ábel arca izgalomtól piros, a lába remeg.~- Gondolkodjunk
2732 XIV   |                  hallok, nem szaglok, nem ízlelek, nem tapintok. Irigylem
2733 XIV   |                   és apróra, hogy micsoda izléstelen az új divat, hogy főznek
2734 X     |               szeme, a szeme!~Ábelnak nem izlett többé az étel. Olyanféle
2735 III   |                    Az arca hosszu volt és izzadt. A szeme meredező.~Beszólította
2736 XII   |         csatlakozott. Néhány percig némán izzadtak egymás mellett, Ábel aztán
2737 I     |                   Hát nem költöztek el?~- Ja-ja, - felelte az asszony. -
2738 IX    |                csakhamar még fájdalmasabb jajok és sikoltások követték,
2739 V     |            tizenötéves paraszt fiu milyen jajtalanul türte az ujjának a lemetszését.~-
2740 I     |                vette egy svábasszonytól a János-kórház mellett.~Már tizenegy óra
2741 XVII  |                szótlanul bicegtek, a Nagy János-utca nyirkos kövezetén be a Délibáb-utcába.~
2742 X     |                  Szervita-templom. Vajjon jár-e még oda? Csak egykicsit
2743 XV    |                  mindennap, de az életünk járása olyan egyforma, mint az
2744 VIII  |                 óráját. Megnézte a vasuti járatrendet.~Éjfélre künn volt az állomáson.~ ~
2745 VIII  |                 Ne élj magánykodó életet. Járj el néha mulatságokba. És
2746 XIV   |                divatból. Most ilang-ilang járja. Adok neked egy üvegecskével.~-
2747 I     |                gyermekek, mezítláb.~- Hát járjon.~- Nem. Szégyelném maga
2748 X     |                  Éppen sétára indultak.~- Járkálunk kissé, - mondotta Törökné, -
2749 X     |                nem jár ő már oda! Hogy is járna! A gyermekének az arca az
2750 I     |                  rövid szoknyában kellene járniok. Mennyi szép formás láb
2751 XIV   |                  az Akadémiába is el kell járnom.~Ezen meg a társ csodálkozott
2752 I     |             idegenné vált. Azok a hozzánk járó rokonok: a fiu anyja és
2753 X     |            tudományos akadémiát. Körül is járták. Bizony csúnya kavicsos
2754 XIV   |          megjöttetek? Hol voltatok? Merre jártatok? Nem ért az úton baj? kellemetlenség?~
2755 I     |                   birtokukat. Mink is úgy jártunk. Csakhogy az én szegény
2756 XV    |                   cukrot, vagy képet vagy játékszert. Eszternek valami érdekes
2757 XVII  |                   Ő a porcellán macskával játszadozott s egyszercsak a térdemre
2758 I     |                    Gyermekkoromban együtt játszadoztunk ugyan, de mindig veszekedett
2759 X     |                 Csak megnézné, de már nem játszana vele.~Vajjon ha odaállana
2760 VI    |                 csaknem futva haladt át a játszó gyermekek cso­portjain.
2761 XV    |                 bácsi lábához támaszkodva játszogatott a porcellán macskával, meg
2762 X     |                  amelylyel gyermekkorában játszott. Csak megnézné, de már nem
2763 VII   |                  előtt vörös fényhullámok játszottak.~- Ábel, - kiáltotta az
2764 XV    |                 képű orvos is. Eszter még java virágában volt, s a gyászruha
2765 X     |           betértek a templomba.~A litánia javában folyt: zúgott az orgona,
2766 II    |                  igazán szeretem őt, az ő javát kell néznem. Gondolkodjunk
2767 XV    |                   fürdő vagy tán a levegő javított az egészségén. Az arca kissé
2768 I     |                  muskátli és egy kicsided jázmin zöldikélt benne. A fiatalember
2769 I     |               tűzött az egyik cserépbe, a jázminka mellé.~S elrohant, mintha
2770 III   |                 Kémkednek!~Ábelnak mintha jégdarab csúszott volna végig a hátán.~
2771 XVI   |                   Ábelnak mintha egy zsák jeget öntöttek volna a hátára.
2772 X     |                  a multat a táblámról. Új jegyek kerülnek rá.~Vasárnap mégis
2773 VIII  |                    Ábel fölemeli, hogy mi jegyeket irhatott, holott még semmitse
2774 I     |                  a fiura.~- Már el vagyok jegyezve.~Ábel megrendült, mintha
2775 V     |                  készült. A szívén mintha jégzajlás indult volna meg.~Nem annyira
2776 XIV   |                   gőzölgött belé.~- Rossz jel, - fakadt ki, - ha az élettárs
2777 XIV   |                   hogy elmondja a tegnapi jelenetet, de Eszternek mingyárt az
2778 XIV   |            férfinál? Hogy a nők folyton a jelennek élnek, a most-nak, a férfi
2779 XV    |                csodát. A természet minden jelensége csoda. A rügy a leggyönyörübb
2780 VII   |              hiszen alig ettél.~Ez annyit jelentett: lássuk: haragszol-e?~Az
2781 IX    |               volt közte.~- Talán még nem jelentették be? Talán még el se temették?
2782 VII   |               távoli ködös gondolatokként jelentkezett nála az a vélekedés, hogy
2783 VII   |                hozassák meg és mikor láza jelentkezik, óránkint egy kanálkával
2784 V     |                 aranyozott szegélyü piros jelzőn megakadt az asszony szeme.~
2785 I     |           strucc-toll lengett. A napernyő­jét fekete selyem-csipke körítette.
2786 III   |       szervita-templom felé.~Valami hires jezsuita prédikált a templomban.
2787 VIII  |          ragasztanak bele.~Az élelmezésed jó-e? Gondolnak-e veled? Nem
2788 XVI   |     Viszontlátásra!~Egy külföldre utazott jóbarátjától kapta. S még egy szivar
2789 I     |             fognak, rokonok lesznek, vagy jóbarátok, vagy ellenségek. Nem lehet-e
2790 V     |                  Megszokta. Nem is kivánt jobbat.~- Hacsak öt forintot is
2791 XVI   |                 durran. Eszter fölemeli a jobbját, mintha a füstöt akarná
2792 II    |              volna az orvosnál, vagy akár jobbmódú is. Nem én tiltom el Öntől
2793 VI    |                   gyermekek cso­portjain. Jobbról-balra lökdöste őket. Mikorra Ábel
2794 I     |                 mért nem mentél haza? Nem jöhettem ki Ábelkám. Mama ebéd után
2795 I     |           megragadta a leány kezét.~- Ide jöjjek?~A leány csak nézett. Halkan,
2796 I     |                kezet nyújtott a fiúnak:~- Jóéjszakát.~- Mikor jöhetek el?~- Amikor
2797 I     |                  lenne, Esztike, ha el se jönnék többé, - sohajtotta egyszer
2798 XIII  |                   kijön-e Eszter? Ki kell jönnie: azt mondta, hogy a férje
2799 XII   |                     Senki jobban. Jámbor, jóerkölcsű, kevéskivánságú, csinos
2800 VI    |                   akkor azt mondod nekem: Jössz! Viszlek! Akarom! én nem
2801 XV    |                   Gratulálok.~Új vendégek jöttek, férfiak, orvosfélék. Koszorúkat
2802 XVII  |                 látlak is. Te azonban nem jöttél...~- Hát...~- Láttad a képedet?
2803 XII   |             örvendezett. - Mink is sétára jöttünk.~Törökék kelletlen nyájassággal
2804 XII   |              Megszoktam.~- Dehát van szép jövedelmed. Lakhatnál szebben is.~-
2805 XIII  |                  doktorné, és tegeződtek. Jövet-menet csókkal üdvözölték egymást.
2806 IX    |                Maga is érezte, hogy az új jövevény teljesen hozzá fogja ölelni
2807 XII   |              Eszter, - nem készültem reá. Jóformán azt se tudtam, hogy mit
2808 VII   |              megölte a feleségét.~- Nincs joga rá! Senkinek. Mit tett az
2809 III   |                 Mióta? Mikor jött haza?~- Jóideje.~- A házba akkor ment be,
2810 XVII  |                elegyes beszélgetés közben jóizüen evögelődtek-ivogalódtak.
2811 III   |                 állhattam meg, hogy be ne jőjjek.~- Köszönöm Eszter.~S egyben
2812 X     |                  benne. De meneszti, csak jőjjön. Két hét multán jöhet, de
2813 VII   |              részvények, bányarészvények. Jók! A rámában is valami nehéz.
2814 I     |                 én sorsom nem olyan, hogy jókat is várhatnék tőle. Ezek
2815 XIV   |                  mintha az előttevaló nap jókedvvel váltak volna el egymástól.~
2816 V     |                   Károly apját ábrázolta. Jóképü pocakos és körszakálas atillás
2817 VIII  |                hasznos. Sört is igyál, ha jólesik. Azt mondja a könyv, hogy
2818 XII   |                   Szivesen. De lásd nekem jólesnék, ha úgy beszélnél velem,
2819 XIII  |                   volt az. Ábel egyszerre jómódba került. Neki is szépen volt
2820 I     |                   és hidegszemű. A ruhája jómódra vallott. Fekete ruhája volt.
2821 II    |              nevették akkor, hanem valami jómondást.~- No ja, - mondotta a német, -
2822 I     |             mindig a jövő zenéje, - szent jóslat.~Nem tudom kicsoda Kegyed?
2823 II    |               temetőben vannak, hiszen ők jót akartak.~S ha az ő akaratukat
2824 VIII  |              Bölcs könyv ez és igazán sok jótanács van benne. A férjemnek is
2825 XII   |                   te még mindig nem nézed józanul az életet.~Ábel a fejét
2826 XV    |             csaknem búcsuzatlanul. Valami józsefvárosi házacskába költözött. Csak
2827 I     |                rájuk, s ők egy terebélyes juharfa alá húzódtak.~- Ha most
2828 I     |             elkísérte őket csaknem a Szép juhásznéig.~A fiatalember az út tulsó
2829 IV    |                boldogság levegőjében.~Egy juniusi napon, hogy így magukban
2830 V     |            házasságodat gyermekkel az Ég, jusson eszedbe az a gyermek, aki
2831 IX    |                elaludt.~Hát azok a hangok jutottak Ábelnak az eszébe. Ő is
2832 XVII  |                   árva leányok házának is juttatok minden esztendőben.~S könnybe
2833 VI    |                  a te gyávaságod! Mert az juttatott engem ide! Ezek közé a pogányok
2834 XVII  |         meggörbült, s hogy lötyög rajta a kabát is, nadrág is.~A férfi látta,
2835 XIV   |                  És ahogy ott ültél fehér kabátban, olyan volt az arcod, mint
2836 XII   |              szomoru figura az agglegény! Kabátja gyürött, kalapja keféletlen,
2837 I     |                nyilt virágot, s Ábelnak a kabátjába illesztette.~- El fogom
2838 XII   |                 napja lóg ez a gomb itt a kabátodon. Mindig látok valamit, ami
2839 XIV   |             olvastam.~Berta rásegítette a kabátot:~- Ne soká maradj!~~Ábel
2840 XVI   |                   Szörnyű álom volt, Ábel kábuldozva, szinte betegen ébredt ki
2841 XII   |                  légy mindig az eszemben. Kábult akartam lenni. Öt pohár
2842 V     |             visszagondolásra, Eszter csak kábultan tünődött.~Ujra elővette,
2843 II    |           Elsétált onnan, csak a társaság kacagására fordult megint hozzájuk
2844 XII   |        pillanatban feltünt a tóparton egy kacsajárásu, szürke-cilinderes, fekete-bajszos
2845 VII   |                  szava, hogy megkinálta a kacsás tállal:~- Végy még, hiszen
2846 XII   |                   Eszter.~A doktor sietve kacsázott hozzájuk:~- Itt vagytok?
2847 III   |                boncoló teremben egy külön kád volt, amelybe a levágott
2848 II    |                   ember. Az volt a szalma­kala­pos. Ábel nagy szívdobogással
2849 V     |                    Férfinál az ilyen apró kalandok nem mérhetők súlyosan. A
2850 X     |                 anyja.~Sok mindenféle női kalap hevert körülöttük. Látszott,
2851 VII   |          bólintott.~- Igen. De csak ócska kalapból csinál ujat. Tegnap egy
2852 XIV   |              nagylábuak, és mi a legujabb kalapdivat.~Ábel akközben érdeklődéssel
2853 I     |                    Eszter kivonta a tűt a kalapjából s a kalapot a fatörzsre
2854 X     |                 neki újra. Csak Lidi néni kalapjai a régiek. Az sohse vesz
2855 X     |                   járt itt. Én igazítom a kalapjait. De nem sokat. A férje jól
2856 IX    |                 volt nálam. Én csinálom a kalapjukat valamennyit.~Ábel még csak
2857 VII   |              bérlőnek szokta adni.~- Mama kalapkészítő?~A leányka bólintott.~-
2858 X     |          Töröknének az eszevilágában csak kalapok kerengtek. Végre is látszólag
2859 X     |                  és visszatért a nőkhöz a kalapos műhelybe.~Elkérdezte tőlük:
2860 I     |               földi divat szerint öltözve kalaposan, krinolinosan ülne valami
2861 XVII  |                     A Ligetbe, - mondta a kalauznak.~Napközi ujságot vont elő
2862 IV    |                 nézett reá:~- Mit is mond Kalderon? „Az élet álom.” Hátha az
2863 X     |                   úgy ver a szíve, mint a kallós malom.~Ime előtünik Eszter
2864 II    |                  aztán meg beállt könyves kalmárnak.~Csodálkozva nézett szét
2865 II    |                   is megfontoljuk.~- Önök kalmárok! - szólt a hölgy fölkelve
2866 III   |              rajta. A fején is ugyanolyan kalpag. Az arca a fátyolon át is
2867 I     |                    Apróra megbámulgatta a kalpagjától a cipőjéig.~Az omnibuszban
2868 I     |              zekések; a nők krinolinosak, kalpagosak. Akkor az volt a divat.~
2869 III   |               kálvinista volt: azok meg a Kálvintéri-templomba jártak, - vagyis akkor még
2870 XIV   |          völúr-kalpag. Csupa elegancia.~A kályhába aznap fütöttek be először.
2871 XIV   |                   ha korán fütünk.~Ábel a kályhához ültette:~- Melegedjék nagyságos
2872 VIII  |               volt az, még hó is esett. A kályhájába begyujtott, hogy ne kelljen
2873 XIV   |                 És lehajolt. Kinyitotta a kályhát. Gyönyörködve nézte.~Ahogy
2874 XIV   |                  tűzfény.~- Milyen szép a kályhátok! Félig kandalló! Szeretem
2875 XII   |                van?~- Annál jobb. Annak a kamatja fizeti a ruháit.~Ábel nevetve
2876 XIII  |          feleségem egy hagyma­színü vörös kamuka háziköntöst. Puha és könnyü
2877 XIV   |           levetkezett, s magára öltötte a kamukát. Odaült papucsban és házisapkában
2878 VII   |                 jelentkezik, óránkint egy kanálkával adják be.~Elment. A gazdasszony
2879 XVII  |                  állat.~Hallgattak néhány kanálnyit. Aztán Ábel szólalt meg:~-
2880 VI    |                Hát mi vagyok én a háznál: kanári madár vagy papagáj? Nem
2881 XV    |                   órakor szokott jönni.~A kandallóba jó tüzet rakatott, és oda
2882 I     |                ablakban. Eleinte csak úgy kandikált ki, mint a madár a lombok
2883 XV    |                  a halála esetére a leány­kánk­nak egy új biztosító-társulatnál.
2884 I     |                  ismét visszatért. Öntöző kannácska volt a kezében. Megöntözte
2885 I     |                 egy kövér-duda asszonyság kapaszkodott föl. Testének terebélyességével
2886 V     |               Eszter elgondolkodva.~Semmi kapcsolata nem volt a megjegyzésének
2887 VIII  |               minden érdekel, ami teveled kapcsolatos.~Isten veled Ábel! Isten
2888 VII   |                 sem Ábel!~Ujjai görcsösen kapcsolódnak össze. Arcán a halványság
2889 XVII  |            szegény egyetlen leányomnak? A kapitány agyonlőtte.~Ábel elhőkölt:~-
2890 X     |          Összeesett volna, ha Ábel el nem kapja.~A tolongók bámulva állják
2891 IV    |                fel Eszter ijedten, hogyan kapkod a zsebéhez, a kosárhoz,
2892 I     |                 terített asztalnál ehetik kappant és ananászt?~… Hiszen, ha
2893 II    |              ezekért a nagy butorokért is kapsz valamit. Csak a Mária-képet
2894 XIV   |               küldtél? Nem az anyja útján kaptad-e a leveleimet?~- És egyebet
2895 XV    |                   a vendéglőben házaláson kapták. Már éjfél felé járt az
2896 X     |                   kárpótlása. Levelet nem kaptam tőled március óta. Beteg
2897 I     |                   éppen azért mentem ki a kapuba, hogy megmondjam... De aznap
2898 I     |           tépegetve sétált a kapu felé. A kapuban megállt, s nekitámaszkodott
2899 I     |             megállt, s nekitámaszkodott a kapufélfának.~Mintha mondta volna:~-
2900 IX    |                  be van-e vonva gyászba a kapuja? Nem volt. Tehát vagy eltemették
2901 I     |             kiskutya szokott kicsaholni a kapunyíláson, olyan mérgesen, mintha
2902 I     |                leány bevonta a kis rácsos kaput, s a fiu felé pillantott.~
2903 VIII  |                  leánya is van. Meghivtak karácsonestére. Velök töltöttem.~De ahogy
2904 VIII  |                   ott ültünk a kétaraszos karácsonfa mellett, mindig rád gondoltam
2905 VIII  |                   közepére várjuk.~Boldog karácsont édes Ábelem! Menj el valahova
2906 XII   |               Budára hajtatok át az egyik Karácsony grófhoz. Gyertek haza majd
2907 I     |                 leánynak.~Megismerkedtek.~Karácsonykor elvette feleségül.~Boldogok.~
2908 XIV   |             találta ott. Hogy a kocsipénz kárba ne vesszen, bement egyuttal
2909 I     |                  kasmir-kendő. Elindultak karbaöltekezve s beszélgettek.~Miket beszélget
2910 VII   |                  látsz! Nem látod, hogy a karcsuságom... az ördögé!~ ~
2911 IV    |                   sovány hölgyet, a kövér Kardosnét, a karcsu édeseggyemet.
2912 II    |                   illet: Eördöghöt-e vagy Kardost az én uramat? Mert az én
2913 X     |                szeretné látni, mint azt a kardot, csákót, falovat, amelylyel
2914 III   |                   főzőkanál meg a kulcsok karikája. Azt mondta, hogy csak addig,
2915 XV    |                 Ábel!~És zokogva omlott a karjai közé.~A vendégek, - Ábel
2916 XII   |               térdére mászott és vékonyka karjait Ábel nyaka köré fonta: megcsókolta
2917 XVI   |       doktornéddal! Egy beretvált képű úr karján pávázott a sétálók között.
2918 II    |                leány rátette a kezét Ábel karjára:~- Szegény Ábelkám.~- És
2919 III   |              szélmozgatta virágok közül a karó.~Esztert mintha mellbe csapták
2920 V     |              szinte rekedezett a meleg. A Károly-kaszárnya árnyékában Eszter megállt
2921 III   |                  itthon volt. Még ő hítta Károlyt, hogy nézzék meg a tüzet.
2922 XVII  |                 szomorúan.~- Nyujthatom a karomat?~Az asszony beleöltötte
2923 VI    |                   messzely vért kellene a karomból kicsapolnom.~Eszter nevetett:~-
2924 VIII  |           szomszédház folyosóján pogányul káromkodott.~No sohse hittem, hogy a
2925 X     |                 ki. Látták, hogyan vezeti karon fogva, hogyan emeli be a
2926 VII   |                 egy zöldburkolatu mállott karosszék. Ábelnak már akkor hatvan
2927 XV    |                    Elmentek.~Az asszony a karosszékbe rogyott, s hallgatva nézett
2928 XVII  |                öregasszony mellette ült a karosszékben, rátette a kezét a kezére.~
2929 VIII  |            vetköződnie.~S ahogy ott ült a karosszékében, a kályha előtt, félig ébren,
2930 VIII  |                   Ha megvizsgálta volna a karosszéket, ott látta volna a prémes
2931 I     |                   csakhamar látta, hogy a kárpit helyén a belső fatáblák
2932 X     |                   Isten ajándéka. Sorsnak kárpótlása. Levelet nem kaptam tőled
2933 III   |            Életében először történt, hogy kárt okozott a gazdájának.~Az
2934 IX    |                   S visszaült. Fölvette a kártyát.~- Makk az adutt.~- Az még
2935 IX    |                   a ház gondozójához. Két kártyázó embert talált egy kancsó
2936 VI    |                 nem jutok. Nem iszok, nem kártyázok. Hát nálatok történt‑e valami?~
2937 II    |                 Pihenek anyám. Sétálok.~- Kártyázol?~- Soha.~- Iszol?~- Nem
2938 I     |                   rajta, s a vállán fehér kasmir-kendő. Elindultak karbaöltekezve
2939 I     |                 húzom fel?~Lebocsátotta a kasmir-kendőt a földre, és arra tette
2940 I     |            öntötte el az arcát és a fehér kásmir-kendőt. A kezében a liliom is olyan
2941 I     |                   szoknya. A vállán fehér kasmirkendő. A haja csak úgy hirtelen
2942 IV    |            Ligetbe.~A fasor mellett akkor kaszáló volt. Délután három órakor
2943 III   |                   megszerette.~A doktor a kaszinóba ment. Őmaga a litániára.
2944 III   |                   ült, s valami kisvárosi kaszinónak írt össze néhány könyvet.~
2945 III   |                 Egyúttal kért egy papiros­kát meg tollat. Azt mondta,
2946 XVII  |                megcsappant. Elkártyázta a katona. De nekem elég ami maradt.
2947 XVII  |            harminc év körül való, s három katonatiszt. A fejét rázta: nem tetszett
2948 XVII  |              leánykoromban?~Ábel gondosan kavargatta a paprikát.~- Az volt a
2949 XVII  |              nézett reá. Az emlékek olyan kavarodással rohanták meg a szivét, hogy
2950 XV    |                   lelkébe, mint a cukor a kávéba. Mind a ketten érezték,
2951 XV    |                 meg.~Ábellel fölfordult a kávéház, a napos ég, a nagy világmindenség.~-
2952 XV    |              bolti holmit is otthagytam a kávéházban.~- Semmitse kérek, Ábel,
2953 XV    |             forgatta az ujságokat, amíg a kávéra várakozott.~Egy lapon gyászkeretes
2954 I     |              belémult az esti homályba.~A kavics halk ropogása hallatszott
2955 IX    |               hússzagot és egyéb szagokat kebelezett be, míg végre megrakodva
2956 VII   |                  csak az orvos órájának a kecegése.~Eszter aggodalmasan nézett
2957 III   |                   kimenetelre, hogy a kém­kedést megboszulja.~Elindult ebéd
2958 XV    |                Eszterre már nem féltékeny­kedett, nem is beszélt róla. Megbocsátotta,
2959 XVII  |               soha. A második... ha rossz kedve volt, úgy bánt velem...
2960 X     |                 litániánk elmaradt a séta kedvéért. Most a mi lelkiismeretünk
2961 XVI   |                mikor azt látja, hogy az ő kedvének nem áldozom fel a felesége­
2962 VIII  |              milyen az a leány? Művelt-e? kedves-e? szép-e? hány esztendős?
2963 XIII  |          városligeti jelenet óta nem volt kedvesebb barátja Bertának. Már másnap
2964 XIV   |               Ábel szólt Bertának:~- Igen kedvesen fogadtak.~Berta biggyesztett:~-
2965 V     |          kivánatoknak vetette áldozatul a kedvesét.~A férje különben nem éreztette
2966 I     |                  felhők, s meleg sugárral kedveskedett a Nap. A fiatalember fölöltözött
2967 XIV   |              Berta kifordult, hogy borral kedveskedjen a vendégnek.~Ábel ránézett
2968 XIV   |              akarna a férje szeretetével, kedveskedve beszélt hozzá. Mikor mellette
2969 IV    |                 teremtette a szépségedet, kedvességedet, jóságodat, ékességedet
2970 XIV   |                   sugárzott az örömtől és kedvességtől. Testvérként csókolta meg
2971 XI    |                 kinálják meg leüléssel. A kedvet­lenségüket arra vélte, hogy
2972 XIV   |               vagy a doktor rontotta el a kedvét vagy Lidi néni. De már nem
2973 IV    |                angyalunk valahogy másképp kedvez nekünk.~Másnap Ábel kiment
2974 XIV   |                 Ábel vállat vont:~- Rossz kedvű vagy, Berta. Sajnállak.~-
2975 II    |           fiatalember még mindig viaskodó kedvvel, - én nem arról beszéltem,
2976 XII   |                  Kabátja gyürött, kalapja keféletlen, inge sárga. Otthona nincs.
2977 I     |                 ha nem beszélhettem volna kegyeddel Esztike, igen szomoruan
2978 I     |                tudok másra gondolni, csak Kegyedre. Boldog vagyok, ha látom.
2979 X     |           nyújtott át neki egy kisleányos kék-bársony ládikát.~- Varróeszközt
2980 I     |           haladtában hidegen pillantott a kékszemű fiatalemberre.~Leszálltak.~
2981 I     |                belsejébe; - nyugodt-arcu, kékszemü ember, afféle irodai ember.
2982 IX    |             vendéglőjébe a Sebestyén-téri Kékszőllőbe.~Pörkölt borjut rendelt,
2983 XI    |             barátommal fogok vacsorázni a Kékszőllőben. De hall­gasson csak kérem
2984 I     |              küldött sugarai fehérítették kelet felől a felhők szélét.~Állt.
2985 XI    |            külföldre, nehogy félreértések keletkezzenek. Másrészről meg kellemetlen
2986 XII   |                  életem már olyan, mint a keletlen tészta. Ha már egyszer el
2987 IV    |         megtarthatom, a te emlékedet mért keljen eldobnom? És éppen te mondod
2988 XIV   |               félre. Dicséred, hogy nekem kellemeset mondj. Köszönöm. Nekem a
2989 III   |                  Inkább rokon, mint férj. Kellemetlenebb, hogy magához vette az anyját
2990 XIV   |                 asztaltól, hogy a füst ne kellemetlenkedjen a hölgyeknek.~- Mit tanít? -
2991 I     |            mondotta Ábel, - annak már nem kellenek művelt társaságok szalonjai.~
2992 XII   |                   sétára jöttünk.~Törökék kelletlen nyájassággal viszonozták
2993 VIII  |            kályhájába begyujtott, hogy ne kelljen hideg szobában vetköződnie.~
2994 I     |                   Az ajtó mellé állott. A kelő hold fénye megvilágította
2995 VI    |        viselkedett otthon, hogy gyanut ne keltsen. Ha valahova ment, csak
2996 V     |           szigoruan viselkedtem.~Reggelre kelve meg szinte elrémült, hogy
2997 III   |              magányos kimenetelre, hogy a kém­kedést megboszulja.~Elindult
2998 VI    |               férjem is délben. De én meg­kemé­nyedtem:~- Mától fogva nálam
2999 VII   |                  következik a leszámolás. Kemény elszántsággal készült reá.
3000 V     |                 zugligeti kirándulás után keményen eltökélte, hogy legalább
3001 IV    |                Münchenből, hol Bécsből.~A kémkedés időnkint megujult, de sikertelenül.
3002 III   |                 Ne szólj hozzám! Ne láss! Kémkednek!~Ábelnak mintha jégdarab
3003 V     |            semmire. Csak kenyéren, főzelé­ken tengődött, meg két-három
3004 I     |                  És elmerengve pödörgette kenderszínü vékony bajuszát.~A leány
3005 III   |          Eördöghnét a maguk szobájába, és kendőjét ledobva lihegte:~- Hát megvan!~-
3006 XV    |                   nők szive érzékenyebb a kénesőnél is. Megérzi a legeltitkoltabb
3007 II    |                   szalmakalap, napraforgó­ként sárgult át a lombokon. Kik
3008 II    |                   csokoládé, nekem száraz kenyér. Én is el vagyok ám bélyegezve
3009 VI    |               volna kenyérhajon, de az én kenyerem lett volna! Laktunk volna
3010 I     |               Papirosról ebédeljen száraz kenyeret, holott ezüsttel terített
3011 VI    |                 szamárságok? Éltünk volna kenyérhajon, de az én kenyerem lett
3012 XII   |                hát óvakodik, nehogy azt a kényes húrt megpendítse. Én meg
3013 V     |               Arra nem is gondolt, hogy a kényszeritett eskü senkire nem kötelező.
3014 VI    |          egységben. A házasságra az anyja kényszerítette. De lehet-e kényszeríteni
3015 I     |               Szép pálya.~- Nem éppen, de kénytelen vagyok vele. Apám birtokos
3016 XVII  |             jöttél...~- Hát...~- Láttad a képedet? Irén festette, szegény
3017 VI    |                  Ábel képe, amint halvány képedezéssel hebegi:~- De Eszter! Eszter!~
3018 II    |                  régi németalföldi festők képein láthatók.~Akkor már a fiatalember
3019 II    |            amilyenre millió meg millió nő képes, de férfi egy se!~És a keze
3020 IV    |                 német regények és a német képesujságok iránt, amelyeket külön hozatnak