Part

3021 XIII  |                 szomszédságban volt. Tanu­képpen Ábelnak két tanártársa szerepelt.
3022 XII   |                 nekem a te gondolatod oly képtelen valami, hogy te, éppen te
3023 XII   |              fején.~- Nekem valami bolond képtelenség ez mégis!~Aztán megragadta
3024 VI    |               reggel minden országgyűlési képvi­selőn eret vágtak volna,
3025 I     |                 forgolódott, sohajtozott. Képzel­heted, hogyan égetett engem
3026 XVI   |              esernyőjét és a keztyüjét.~- Képzeld mi történt velem, - lihegte
3027 X     |              Mégis sokszor eszébe jutott. Képzeletében látta, hogyan dajkálja a
3028 XII   |                   jön hozzánk Ábel bácsi?~Képzelheted hogy megrőkönyödtem.~A férjem
3029 VIII  |                 láttalak rútnak és el nem képzelhetem, hogy milyen vagy, mikor
3030 I     |                   mondotta Ábel. - Nem is képzeli, milyen szép most maga!~
3031 XI    |            szerettem volna elvenni. A nők képzelődése nála is erős. Mikor az a
3032 XI    |            haragszom.~- De haragszol. Azt kérded magadban: mért veti ez az
3033 III   |                  a nyelvén volt sokszor a kérdés: Hol lakol? - De egyik se
3034 XIV   |                készséggel felelt az orvos kérdéseire.~Az csak bólogatott:~- Mellszúrás…
3035 II    |               abban nyugodtak meg, hogy a kérdéses summát: harmincezer forintot
3036 II    |                   megerősítette egy kétes kérdésü üzleti szerzemény, amelyről
3037 VI    |                   nem volt, olyasmiket is kérdezhetett volna tőle, amiket a nők
3038 VIII  |                  többire: várja, hogy mit kérdeznek?~Az asztalka inog és mozog.
3039 X     |                 megmondja nekik, hogy: ha kérdezős­ködik, ne tudjanak semmit.~
3040 V     |           öregekkel, alkalomra várt, hogy kérdezősködhessen Lachapelle kisasszony felől.~
3041 IX    |           Megmondja neki, hogy részvéttel kérdezősködtem?~- Lehet. Ámbátor azt gondolnám
3042 X     |               Szegény kis doktorné. Ugyan kérdezte-e, hogy hol vagyok?~Berta
3043 VIII  |             irhatott, holott még semmitse kérdeztek?~A papiroson girbe-görbe
3044 VIII  |                   szó: Eszter.~- Ki az? - kérdezték Erdőssyék.~Ábel elhalványult.~-
3045 V     |                  csak Károly­ról.~Hát azt kérdi egykedvüen.~- Kinél lakott
3046 VII   |                kalapot vasalt a folyosón. Kérdően nézett reá.~- Nyéky úr itt
3047 I     |                 fejét a kötényével.~Aztán kérdőn nézett az ifjúra.~- Kiadó
3048 III   |             Utoljára is megunta az ötödik kerék szerepét. Maga is kezdte
3049 I     |                  lehetett; kis gombaorru, kerekarcu és hidegszemű. A ruhája
3050 XIV   |                föld sara ropogott a kocsi kerekei alatt.~Eszter hallgatott.~
3051 XIII  |            fejében nem forognak rendben a kerekek. Bocsáss meg, hogy elérzékenyültem.
3052 XII   |                    megmondtam a férjemnek kereken, hogy... Éva büntetését
3053 X     |              szívében, mint mikor a malom kerekére ráeresztik a vizet. Az élet
3054 XII   |                  zavarodott meg. De hamar kerékvágásba talált:~- Én el is venném, -
3055 X     |                eszevilágában csak kalapok kerengtek. Végre is látszólag egykedvüen
3056 XII   |               éves vagy ugye?~- Bizony.~- Keresek neked valami jóravaló leányt.~
3057 I     |             nyugodt hangon a leány.~- Mit keresel ott a fák közt?~- Szentjános
3058 I     |                 ismeret­lenek. ~Hetek óta keresem és várom az alkalmat, hogy
3059 VII   |            kérdezze?~Hordárt bizzon meg a kereséssel?~De hátha a férjével találkozik,
3060 II    |                teljesíti a szeretettnek a kérését.~Arra kérem, hogy legyen
3061 Eloszo|           odavéssék a kőre.~Minek is? Nem keresi azt a sírt soha senki. Legfeljebb
3062 I     |           csekélyleni fog.~- Nem: mama is kereskedő családból származott. Buzakereskedő
3063 II    |               kérem, hogy legyen erős, és keressen sokféle alkalmat arra, hogy
3064 X     |        elmúlasztja az érzéseket. Ábel azt kereste: mi maradt belőlük?~A hátulsó
3065 XVII  |                  szemét:~- Azt hiszed nem kerestelek? Pedig csak látni akartalak,
3066 XIII  |                   templomban, ahol Bertát keresztelték, áldoztatták, bérmálták.~
3067 IV    |                  hegyről, Eszter a temető keresztjéhez ment és odaillesztette a
3068 I     |               Ábel. (Először ejtette ki a keresztnevét.) Dehiszen éppen azért akartam
3069 XII   |                 megtette volna, ha nagyon kéri, de bizonyára sok lelki
3070 I     |            cipőmet.~És föl-alá futkosott, keringőzött. A sötétkék fűben szinte
3071 XI    |                  sétálás a Paradicsomkert kerítése körül, kívülről.~Elkísérte
3072 I     |                egy termetes fekete kutyát kerített hurokra.~A kutya rémült
3073 VI    |                férjem rámparancsolt, hogy kérjek bocsánatot az anyjától.
3074 XI    |                 Törökékhez, és bocsánatot kérjen tőlük az elmaradásért.~-
3075 VII   |                 vagy letérdel eléje s úgy kérleli meg.~Végre elkövetkezett
3076 IV    |                     Haragszol? - kérdezte kérlelően Eszter.~- Nem, - felelte
3077 XIV   |             asszonyom.~Eszter bántódva és kérlelőn nézett reá.~- Dehát mért?
3078 VI    |            összecsatáztunk. Az anyám csak kérlelt. Aztán a férjem is délben.
3079 III   |            egyszál szegfüt vett. Egyúttal kért egy papiros­kát meg tollat.
3080 I     |                   következő napokon is, a kertajtó mellett egy-két percre.
3081 VI    |                   időre átfutnia a Muzeum­kertbe.~Mindig azt az órát választotta,
3082 II    |               kell. Látod hogy van házam, kertem. Ez a kis kert eltáplál
3083 I     |           barátomat, hogy Vácon a püspöki kertésznél csokrot csináltatott, s
3084 II    |                   eladhatod a házat is, a kertet is. Talán ezekért a nagy
3085 I     |            szenvedés. A Föld nem az Isten kertje, hanem az ördögé.~A találkozásuk
3086 VI    |                   meg az asszony a Muzeum kertjében.~- Eszterkém! Mi bajod?~-
3087 I     |                  kellene Kegyedet, de nem kerülhetem. Nincs álmom más, csak Kegyed.
3088 X     |             multat a táblámról. Új jegyek kerülnek rá.~Vasárnap mégis eszébe
3089 I     |                helyzetem most olyan, hogy kerülnöm kellene Kegyedet, de nem
3090 XII   |                hogyha férjhez megyek, nem kerülök költségébe a férjemnek.~-
3091 XV    |                   háromszobás lakást. Oda kerültek az aranyrámás képek, a faragott
3092 II    |                    Mért ne? Az én boncoló késem alatt legalább is ezer női
3093 II    |                 Nem térek többé vissza! - kesergett Ábel.~De mikor besötétedett,
3094 XIV   |                 pilulákat, nekem meg azon keserün. Edd meg magad!~- Hát veszekedtek?~-
3095 XVI   |                csupán Esztert látta. Epés keserűség szorította a szívét.~A zsebére
3096 XVII  |                 azt az asszonyt?~Ábel egy késhegynyi paprikát vetett a levesbe.~-
3097 XV    |              vélte Ábel. - Hátha a szülők késztették rá. Akkor is a szülőket
3098 XIV   |      étvágytalankodott. Ábel ebédután már készü­lődött, hogy orvosért megyen,
3099 I     |                  hogy Kossuth újra befelé készül?~A kérdezett vállat vonintott:~-
3100 XVII  |              nézte. A kép abban az időben készülhetett, mikor elváltak. Csak éppen
3101 I     |           vasárnap volt, borongós, essőre készülő, de dél felé eloszlottak
3102 II    |                esküszöm. Ime lásd, hogyan készülök reá. És tudom: az oltárnál
3103 XII   |                 fejét rázva Eszter, - nem készültem reá. Jóformán azt se tudtam,
3104 VII   |                járhat fel. Megkért bennün­ket, hogy nézzünk be minden
3105 V     |                 főzelé­ken tengődött, meg két-három tyúkja volt, azoknak a tojásán.
3106 VII   |                  nézett körül a szobában.~Kétablakos utcai szoba volt az, de
3107 I     |                   A haja le volt eresztve kétágba magyarosan. Akkor az volt
3108 VIII  |          töltöttem.~De ahogy ott ültünk a kétaraszos karácsonfa mellett, mindig
3109 V     |             leteheti a púpját. Még mindig kételkedem a leveledben, de ha igaz,
3110 XI    |            hidegen nézett reá, de a szeme kételkedést fejezett ki.~- Elég régen
3111 I     |               gyászosan szólott, hogy nem kételkedhetett benne. Csak nézett rá elképedten,
3112 II    |           fogadást csak megerősítette egy kétes kérdésü üzleti szerzemény,
3113 II    |               sűrűn tele irt lap. Az irás kétféle. Az egyik nagybetüs, szinte
3114 XIII  |      meglátogassunk téged. Az esküvő után kéthétre minden új házaspár meglátogatja
3115 I     |                    A lábát mozgatta hát a kétöklömnyi kis oroszlán felé. Annak
3116 IX    |                               IX.~Délután kétóra tájt érkezett Pestre. Kocsin
3117 II    |               figyelte őket, mint ahogy a ketrecbe zárt bagoly les kifelé a
3118 XII   |                ahogy a tyúkot kiröpítik a ketrecből. És még rá a menyekző estéjén
3119 I     |                Kétszív-útcán, és elsétált kétszer-háromszor a ház előtt. A háznak virágos
3120 X     |                arcán. Megáll és elnyílik. Kétszerakkorára nyilik, mint szokott. A
3121 I     |                  Numeró 47, - mormogta. - Kétszív-utca 47. Nomen est omen!~Aztán
3122 I     |                Szinte falta a szemével.~A Kétszív-útca sarkán a kövér hölgy fölkelt
3123 I     |              ismét az első omnibuszszal a Kétszív-útcába.~Az ablakot zárva találta.~
3124 I     |                 megjelent a fiatalember a Kétszív-útcán, és elsétált kétszer-háromszor
3125 VII   |                 szoba közepén az asztalon kettényitott koffer, szanaszét mindenféle
3126 I     |                 megrendült, mintha a föld kettérepedt volna közöttük. A leány
3127 VII   |                   titkunk anyám, a mienk, kettőnké!~A kövér asszony tétovázva
3128 VIII  |                  levelet Töröknének küldi kettős borítékban.~S következtek
3129 XIII  |              segítő kisasszonyt fogadott, kettőt is.~A lakás bebútorozásában
3130 XVI   |                 szakadást. Eszternek az a kevély hideg nézése... Soha nem
3131 XVI   |                   Ott áll a szoba közepén kevélyen hidegen. S a fejét fölemelve
3132 XII   |                tovább már ellenmondásokba keveredek. Jobb így. Ő nem tudja,
3133 VII   |              valami rubinszínü orvosságot kevert pohár­ban.~Ábel hőtől pirosan
3134 VII   |                  fölgyürte. És izgatottan keverte a lekvárt, hogy el ne égjen.~
3135 XIV   |                haja sötét gesztenyeszínű, kevesebb, de finomabb, mint a Bertáé.
3136 VII   |                  Annál jobb: a templomban kevesebben lesznek, a homály nagyobb.~
3137 I     |           nyomakodtak.~Az omnibuszban még kevesen ültek. A tréfás kiáltáson
3138 XV    |                  tiz percig, negyedóráig. Keveset beszélt. Csak nézett Ábelra
3139 XII   |               jobban. Jámbor, jóerkölcsű, kevéskivánságú, csinos is, fiatal is, kedves
3140 III   |               Ábel elkisérte valameddig a kevéssé forgalmas utcákon.~Sokszor
3141 I     |               hogy mozdulok, beszélgetést kezd velem, s akkor nincs vége.
3142 XII   |                Már te is olyan hidegjózan kezdesz lenni, mint a férjed,~Akkor
3143 VI    |                   madáreszü asszony bánni kezdette a hevességét.~- Milyen igazságtalan
3144 XI    |                   vagyok ahol Mádi Mózes. Kezdődik ismét a sétálás a Paradicsomkert
3145 X     |                  történelmet.~- Új életet kezdtem, - gondolta, - új szántást,
3146 III   |         megfogadom Károly tanácsát: mától kezdve minden este elfogyasztok
3147 III   |                  volt, amelybe a levágott kezeket és lábakat dobálták. Ők
3148 VI    |              hozzá, mint nekem mind a két kezem. Bocsásson meg. Ne haragudjon
3149 II    |                   Annyi válópör ment át a kezemen, hogy a házasságnak minden
3150 XV    |                  vagy az én papám?~Eszter kezén remegés futott át. Arca
3151 X     |                   mosolygását, a haját, a kezének kedves feléje nyújtását,
3152 XII   |                   tovább.~És a kisleányát kézenfogta. Megindult Töröknével.~Ábel
3153 I     |                  elől, Eszter utána, Ábel kezétől segítve. És Eszter még az
3154 III   |              oldalt is tükrök: zsebtükör, kézi tükör, csontkeretü tükör.
3155 XV    |                  mély ránézésekkel, meleg kézszorításokkal bocsá­totta el. A szeme
3156 I     |                mosolygást, a fejrázást, a kézszorítást, a sohajtást. A pontoknál
3157 XIV   |                  perccel tovább tartott a kézszorításuk, mint kellett volna. Berta
3158 I     |              feszült rajta minden, mint a keztyü.~Aztán lassankint elmúlt
3159 XVI   |               asztalra az esernyőjét és a keztyüjét.~- Képzeld mi történt velem, -
3160 VI    |                  fogta a napernyőjét.~- A keztyümet, - mondotta, - a boltban
3161 III   |                   S egyben elbocsátotta a keztyüs gyönge kezet. Elhalványult.
3162 IV    |              arcát. Boldogok voltak, ha a kezük kissé összeért, mikor a
3163 XV    |                 két orcájukon, mind a két kezükön.~Egy korán leszállott téli
3164 I     |                   mutatott.)~- Ez nem van kiadni.~- Hát nem költöztek el?~-
3165 XII   |                valamit, ami asszonykézért kiált. No tartsd ide.~És míg a
3166 I     |             sötétségen át a kövér asszony kiáltása hallatszott:~- Hol vagy
3167 I     |                   kevesen ültek. A tréfás kiáltáson mindenki elmosolyodott.
3168 X     |            percben egy megrázkódó „Ábel!” kiáltással omlik a mellére.~Összeesett
3169 XVII  |                cikk volt a lapban. A címe kiáltó betükkel feketélt a papiroson.
3170 I     |             hajolt le, hogy a fiu csaknem kiáltva folytatta:~- Bocsásson meg,
3171 XIV   |            találkozhatunk ezentúl.~Eszter kibámult az ablakon.~- Hát sehogyan.
3172 XIV   |               aztán elment. Félóra múlván kiberetvált állal tért haza.~- No itt
3173 I     |                  szétterjesztette. A haja kibomlott és lengett. Aztán a kendőt
3174 XVII  |               eljegyzett, szerettem volna kibontakozni. És vártalak, hogy eljösz,
3175 I     |                   borzas kiskutya szokott kicsaholni a kapunyíláson, olyan mérgesen,
3176 VI    |                   vért kellene a karomból kicsapolnom.~Eszter nevetett:~- Hát
3177 XIV   |                   ruha?~És felugrott; egy kicsike üveget vett elő a ruhás
3178 II    |           egyszobás viskó volt, a kert is kicsiny. Ábel arra vélekedett, hogy
3179 XIV   |             mégjobban boszant, mert ez is kicsinylés. Azt mondja vele: mi nekem
3180 II    |              hajón a női szépségről olyan kicsinylően beszélt.~- Eördögh!~Már
3181 II    |      Gondolkodjunk csak nyugodtan!~Az idő kiderült. A meleg szeptemberi nap
3182 XVI   |                rázva. - Hiszen valósággal kidobott!~A munkában keresett feledést.
3183 XVII  |          megrezzent:~- Eszter!~S az ujság kiesett a kezéből.~Az asszony bús
3184 XIV   |               alakjában adogatja be. Néha kifakadok: A betegeidnek édes porral
3185 XIV   |                 volna, Bertát szivesebben kifaragta volna, mint Esztert, de
3186 II    |                nem lehetett látni az arca kifejezését.~- Jóestét Ábelkám. Régen
3187 XIV   |   macska-testalkat, az arca vékonyabb, de kifejezőbb. A haja sötét gesztenyeszínű,
3188 I     |            következő szombaton Ábel ismét kifejezte azt az óhajtását, hogy bemutatkozna
3189 XVII  |                   Csak éppen hogy könnyen kifolyt a pénz a kezéből. Nem volt
3190 XIV   |                   egy bizottságban.~Berta kifordult, hogy borral kedveskedjen
3191 VII   |               lepték meg. Csak fölkelt és kifutott. Aztán méghalványabban tért
3192 XIV   |                mondotta, - Berta hálátlan kigyó. Bocsáss meg a szóért, de
3193 XVI   |                      dermesztő volt, mint kígyó.~- Nem megyek többé hozzá, -
3194 XIV   |                   Nem is sejtette, hogy a kigyótéri patikából való.~Ábel intett
3195 XV    |                   vissza!”~És a szeme már kigyulladt, az arcára rózsaszinek vonultak.~
3196 III   |                 is piros a hidegtől.~Ábel kigyuló arccal ugrott föl, s arra
3197 XVII  |                  az ablakfalban. A cseléd kihordta az edényt és kis csésze
3198 V     |                meg: egy monda­tot se birt kihüvelyezni.~Még aznap vett egy francia
3199 VI    |           leánynak már a szeme pillája is kihúll a sok álmatlanságtól. Mindig
3200 XIV   |                   szomorúan mosolygott:~- Kijárunk ezután is, mint eddig. Ha
3201 I     |                 akarta megmondani, hogy a kijelölt fiatalember minden évben
3202 I     |                percre, remélem egy percre kijöhetek.~S befutott, eltünt a bokrok
3203 I     |                  a gyepen a kisajtóhoz.~- Kijöhettem. Jóestét.~Az ajtó mellé
3204 I     |                   azt láttam, hogy ide is kijön, éppen azért mentem ki a
3205 XII   |                  hogy ha a férjem netalán kijönne, egy fiatal nővel lásson
3206 X     |                   ott mint régen, s mikor kijönnek, boldogan csatlakozhatna
3207 X     |                   közelében állott. Hamar kijutott.~Hova állhatna úgy félre,
3208 VII   |                 be.~Elment. A gazdasszony kikisérte.~Gyászos csend maradt utánok.
3209 IV    |              tudom mikor láthatlak ujból: kiköltözünk a nyárra a városból.~- Hova?~-
3210 XIII  |                   a férje rossz időben is kiküldi a gyermeket a levegőre.
3211 I     |                Kinyitotta az ajtócskát, s kilebbent.~- Gyerünk sétálni.~Beleöltötte
3212 X     |             Templomi nyugalom a vonásain. Kilép. A szeme megáll Ábel arcán.
3213 VIII  |                 elé bámult. Egyszer aztán kilódult az ágyból. Megnézte az óráját.
3214 II    |                  asszony alszik, s Eszter kilopódzhat? A ház alatt a völgyben
3215 II    |                  vasárnap volt. Gondolta: kimegy délután Budára. Hátha a
3216 III   |                  keresett okot a magányos kimenetelre, hogy a kém­kedést megboszulja.~
3217 XII   |      rábeszélhette Törökéket, hogy másnap kimenjenek a Város­ligetbe.~Néha esténkint
3218 III   |                    hogy nem kell. Mindent kimértek, mindent felhasználtak,
3219 XII   |                 Ez mégis különös.~- Mikor kimondtam, kivágtam hogy: Ez az úr
3220 XI    |                hidegség, sem az, hogy nem kinálják meg leüléssel. A kedvet­
3221 XIV   |            biccentett a doktor.~Szivarral kinálta Ábelt. Félreültek az asztaltól,
3222 V     |                   azt kérdi egykedvüen.~- Kinél lakott Károly Bécsben?~-
3223 V     |                   asszony vonaglott volna kínjában ilyen visszagondolásra,
3224 XV    |                    Nem. Az ilyen mérgezés kinos. Az ujság is írja, és ő
3225 XII   |                  elhajtatott.~Egy percnyi kínos csend fagylalta át a társaságot.~
3226 XV    |                szobából. Őt az a gondolat kínozta, hogy nem tud szeretni senkit,
3227 I     |                 terebélyességével majdnem kinyomta a hátul álló három fiatal
3228 XIV   |                  doktorné odaült: a kezét kinyujtotta a meleg felé. Finom ujjain
3229 VI    |          Megaláztak! - rebegte az asszony kiomló könnyel. - Megaláztak! Megaláztak!~
3230 IV    |             világon. Olyan vagyok, mintha kioperálták volna a mellemből a szívemet:
3231 I     |           virágait. A rózsát is. És ismét kipillantott.~A fiatalember akkor gyorsan
3232 III   |            mosolygással.~- Belesekedtem a kirakat hézagán át, - kezdte, -
3233 XIV   |                 hogy a házi boldogság nem kirakati cikk.~Ábel már értette.~-
3234 I     |                 és sietve indult vissza a Király-útcán. Útközben gyakorta mondo­
3235 I     |            megbámulta a házat, ahogy csak királyi palotát szoktak megbámulni.~-
3236 V     |                varrt tovább.~~A zugligeti kirándulás után keményen eltökélte,
3237 II    |               jelentek meg: fiatal párok, kiránduló családok. Mindenki boldognak
3238 X     |                két utcán át elkísérje.~De kirázta a szívéből ezt az ábrándot.
3239 XII   |                útnak, mint ahogy a tyúkot kiröpítik a ketrecből. És még rá a
3240 I     |            nesztelenül lebbent a gyepen a kisajtóhoz.~- Kijöhettem. Jóestét.~
3241 I     |                  a fűre. Aztán kilépett a kisajtón.~Hosszu szoknya volt rajta,
3242 VII   |               Semmit anyám, amire a belső kisbíró azt itélné: nem jól van.~-
3243 IV    |                  el tudom intézni a belső kisbiróval. Azt mondom neki, hogy a
3244 III   |            beteged megismert, és elkisért kisdarabig. A nevét se tudom.~Az orvos
3245 XV    |                  Esztert hárman-négyen is kisérgették a sétákon. Még az angolos
3246 I     |                    Eszter haza gondolt.~- Kisérjen el az országútig. Ott aztán
3247 XI    |                 tolongásban. Haza kellett kísérnem.~Törökék éppen vacsoráztak.
3248 I     |                   a Vizivárosba: el fogja kisérni a templomig. Onnan ő aztán
3249 III   |           megszólította az asszonyt:~- Ki kisért a Hatvani-utcán át?~Az asszony
3250 I     |                    Vigyázzunk, Ábel, hogy kisértetbe ne essünk! Nem szabad arra
3251 I     |                 egy ösmeretlen ember réme kísértette. Hiába faragott a nevére
3252 XVII  |                rebegte végre Ábel, mintha kisértettel szólana.~- Itt lakom.~-
3253 II    |                 élet!~És ők is bizonyosan kisétáltak: sétálnak valamerre.~- Nem
3254 XV    |                  foglalkoztatta. Az egyik kisfiu tanítványát a professzorok
3255 X     |             Emlékszik-e még reá?~És ismét kishijja volt, hogy vonatra nem ült.~
3256 XV    |                 van még köztük, meg talán kisideig még a bölcső.~Azonban eltelt
3257 IV    |                  csókolt és elment.~Aztán kisidőre rá látta hogyan kel fel
3258 XV    |                   asztalra egy huszast és kisietett. Bérkocsiba ült. Öt perc
3259 V     |               gyér templomi világosságban kisillabizálta az irást, és szótlanul visszaadta.~
3260 VI    |       szeptembervégi napon szerda délután kisírt szemmel s ideges-izgatottan
3261 II    |                  megint csak ott lapult a kiskapu mellett.~Vajjon kijön-e?~
3262 II    |                   mint a réce, de karcsu, kiskezü, kislábú, domboru mellü,
3263 II    |               hajófödélre. Egy németnek a kiskutyája körül csoportosan ültek.
3264 I     |                   az ölébe kapta a mérges kiskutyát: betakarta a fejét a kötényével.~
3265 II    |                 réce, de karcsu, kiskezü, kislábú, domboru mellü, a szeme
3266 XII   |                ördög a neve!~A doktorné a kislányához hajolt:~- Ez Berta néni,
3267 XIV   |                magam is megismer­hetem. A kislányom meg kérem úgy szereti önt,
3268 XI    |                 kimegyek a Városligetbe a kislányommal. Négykor szállunk le a Lövőház-téren,
3269 VII   |                egy ősz asszonynyal és egy kisleánynyal az ágy mellett. Orvosságszag,
3270 X     |          röstelkedve nyújtott át neki egy kisleányos kék-bársony ládikát.~- Varróeszközt
3271 XV    |                  zavarodottan pislogott a kisleányra, mintha attól várna tanácsot.~
3272 I     |                   ágyából és felöltözött. Kisuhant.~És beszélgettek éjfélig,
3273 VI    |       gazdasszonykodjék tovább. Magának a kisujja is többet ért hozzá, mint
3274 I     |                lámpása. Eszter tíz órakor kisurrant a házból. Rövidebb fehér
3275 XI    |                   az apjáét. És ha erővel kiszakítom az apja kezéből, akkor is
3276 VIII  |                   vagyok, mint a könyvből kiszakított lap, amelyet más könyvbe
3277 XIV   |                mondod?~- Látod.~- Hát jó. Kiszálljak?~Az asszony megfogta a kabátját:~-
3278 I     |                  az omnibusz meg-megállt. Kiszálltak, beszálltak, megint zötyögött
3279 XV    |                   fővárosi ember szivéből kiszáradhat a hit, de mégis megérzi
3280 VII   |                indúlt.~Lihegve tért haza: kiszólitotta a doktort a rendelőszobából:~-
3281 II    |                 se tudták eldönteni, hogy kit illet: Eördöghöt-e vagy
3282 VII   |                   megnézte az orvosságot, kitakarta a beteg mellét. És az öregasszonyhoz
3283 III   |                   fölkelt az asztaltól és kitámolygott.~Az orvos kacagott rajta.~-
3284 X     |               megküldötte.~Ekközben ismét kitavaszodott. A levegő langyos áramlata
3285 XIV   |                kocsi áll meg a ház előtt, kitekintett az ablakon, és azonnal búcsúzott.~
3286 II    |                 holnap, holnap megmondom, kiteritek eléje mindent: megmondom,
3287 III   |         asszonynak a szivét pakolta be, s kitette a tornácra a hidegre, -
3288 XII   |               édesség. Ábel ajkán egyszer kitört a panasz:~- Lánykorodban
3289 II    |                  ég felhős volt. Mindenki kiült a hajófödélre. Egy németnek
3290 XIII  |                  boldogságáért.~A templom kiürült. A doktorné ott maradt az
3291 II    |                 sietett, mint a fészkéből kiüzött állat. Robogott, maga se
3292 VI    |                    a férjem elé állok, és kivágom a kérdést, hogy én vagyok-e
3293 XII   |               különös.~- Mikor kimondtam, kivágtam hogy: Ez az úr Lachapelle
3294 I     |             pohárba.~A leghosszabb szálat kiválasztotta. A többit letette a fűre.
3295 III   |                sovány termete oly annyira kivált a járókelők közül, mint
3296 V     |                    hogy Károly is családi kivánatoknak vetette áldozatul a kedvesét.~
3297 XIV   |       hangsúlylyal volt mondva. A feleség kivánja, hát akkor mit nyomhat az
3298 I     |                kalapját:~- Szabad jóestét kivánnom?~A leány csak éppen rápillantott.
3299 VI    |                   volt az úr a háznál. Ha kívánod, a cseléd is maradhat.~Eszter
3300 IV    |              Istenem, engem okozol-e? Azt kivánod-e egy leánytól, hogy rátaposson
3301 IX    |                  Olyan, amit magamnak nem kivánok.~S elcsattogott a papucsban.~
3302 II    |                akarok? - zuborgott, - azt kivánom-e, hogy az az édes leány feláldozza
3303 VIII  |                  hogy ha valami különöset kívánsz enni, csak egyél bátran,
3304 VII   |                   hogy vasaltak, a szenet kivánta meg, hogy roppantson belőle.~
3305 XV    |           érzésekben élsz. De mégis látni kivántalak.~És szomorúan nézett Ábelra.~-
3306 VIII  |              töltöm. Éjfélkor boldogságot kivánunk egymás­nak. És én egy gondolatban
3307 XVII  |              fekete fiókot. A kis fiókból kivett egy kis gyöngyházas japáni
3308 XVII  |                 szőkeszakálu ember szinte kiviritott közűlök. Ábelnak hogy odatévedt
3309 IX    |             kiküldte a konyhába. Őmaga is kivonult oda, s ott gondolkodott
3310 XVII  |               belépett. Eszter egy percre kivül maradt, - bizonyosan konyhai
3311 XIII  |                 két tanártársa szerepelt. Kívülök csak a doktorné volt jelen,
3312 XI    |            Paradicsomkert kerítése körül, kívülről.~Elkísérte az asszonyt kocsin.
3313 V     |                   ő is tanult franciául a klastromban, de nem sokra jutott vele.~
3314 X     |                hogy a szoba nem üres, egy klaviros kisasszony lakik benne.
3315 XVII  |                   régi Zöldudvar helyén a Klotild-palota áll. A fasorból is utca
3316 XIV   |              bársony-kabát volt rajta, és kócsagtollas sötétkék völúr-kalpag. Csupa
3317 XII   |                hozzájuk:~- Itt vagytok? A kocsiért jöttem lelkem: Budára hajtatok
3318 I     |                 drót a nyakán. ~A pecér a kocsihoz vonszolta, s ott ketten
3319 III   |          megdöbbent. A férje bizonyosan a kocsijából látta őket? Mi történik,
3320 XVII  |                   helyett csengő villamos kocsik száguldoznak a fő-utakon.
3321 XII   |             ákácfa alatt. Irénke a gyepen kocsikát húzgált. A melegben elálmosodott.
3322 XVII  |                   ha szép napos idő lesz, kocsikázzunk ki együtt...~- Szives örömest.
3323 XV    |             Eszter.~- Nem, nem engedem. A kocsim már nem arra jár. Nem találsz
3324 XIV   |                   nem találta ott. Hogy a kocsipénz kárba ne vesszen, bement
3325 XII   |             került a kocsi elé és más-más kocsis a bakra. Hogy másutt is
3326 IV    |                    Tudta, s mosolyogta.~A kocsisnak megmondták, hol várja őket.
3327 XII   |                többnyire néptelen volt. A kocsistól se kellett tartaniok. A
3328 XIV   |                halvány volt. Fázott is. A kocsitakarót meg-megigazította a lábán
3329 I     |                   előtündökölt az égen. A kocsiúton ködként terjengett a budai
3330 XIV   |                utána lesnek a férjeknek a kocsmába, kávéházba.~Lecsapta a csibukját
3331 VI    |                   fel, csak azért ostobál­kodtam, mert sajnáltam azt a leányt,
3332 XIV   |             japáni pongyolában volt öltöz­köd­ve. Az arca sugárzott az
3333 X     |                  nekik, hogy: ha kérdezős­ködik, ne tudjanak semmit.~Visszavonult
3334 I     |         előtündökölt az égen. A kocsiúton ködként terjengett a budai por.
3335 VII   |                   lássa, hogy csak távoli ködös gondolatokként jelentkezett
3336 IV    |               családja se, hanem csak ami kölcsönképpen került hozzájok, azt olvasták.~
3337 VI    |            sokalják azt, amit a férje őrá költ.~- De én nem türök tovább! -
3338 XVII  |               Kapok nyugalomdíjat. Azt se költöm el.~- Én is úgy vagyok.
3339 V     |                meg a szomszédoktól. Sohse költött a szegény öregasszony semmire.
3340 X     |               többé. Törökéktől is el fog költözködni, nehogy véletlenül ott találkozzanak.
3341 I     |                 nem van kiadni.~- Hát nem költöztek el?~- Ja-ja, - felelte az
3342 I     |            bemutatkozhassak, de én nemrég költöztem ebbe a sváb városba és közös
3343 XV    |             vállalt, mint azelőtt. Több a költség most már a háznál.~Bizony
3344 XII   |               férjhez megyek, nem kerülök költségébe a férjemnek.~- Mi a manó?~-
3345 X     |                 háromezer forintja. Kevés költségen élt. Azon a pénzen elvégezhet
3346 II    |                 arca sápadt volt. A szeme könnyben lábbogott.~Arra gondolt,
3347 XVII  |           törölgette: elő-előcsillant egy könnycsepp a pilláin.~Elmondták egymásnak,
3348 X     |            férjéhez. Annál jobb, legalább könnyebben elviselem a sorsomat.~Levelet
3349 IV    |              veled... álmom!~Az asszony a könnyein át mosolyogva, némán intett
3350 XV    |               szeme könnyel telt meg, s a könnyeken át hálásan nézett Ábelra.~~
3351 XI    |                  asszony pilláin csillogó könnyeket.~- Dehiszen mondom, hogy
3352 III   |                Eszter gyorsan letörölte a könnyét, s lehajolt mintha a szőnyeget
3353 I     |                   Nem én választottam.~És könnyezett.~Ábel az úton egy láthatatlan
3354 II    |                  önnel, Ábel. Ha a szemem könnyezni fog, mindig Ön lesz az eszemben!~
3355 V     |            belépett, s körülnézett, aztán könnyezve omlott Ábel mellére:~- Szegény
3356 VI    |                   vagy Lidi nénivel ment. Könnyű volt hát szerdán délutánonként
3357 III   |                 engem.~Ábel szeme megtelt könynyel.~Eszter a pultra könyökölt.
3358 XV    |                  A feje lecsüggedt.~Aztán könyörgő szemmel nézett ismét Ábelra:~-
3359 III   |                   belehajolt az imádságos könyvébe.~~Eszter a következő napon
3360 V     |               Eszter egy délelőtt a férje könyveit porolta. Szépkötésü könyvek
3361 V     |                guvernant?~Ujra kutatott a könyvekben és a szekrényben lógó ruhák
3362 V     |                  Eszter irtózott tőlük.~A könyvekből különféle összehajtogatott
3363 V     |                Egy hét multán már francia könyveken gyakorolta a nyelvet. De
3364 V     |                 viaszszinhalványságával a könyvesbolt iró-asztala előtt és írt.~
3365 XV    |              leánytestvér keres a háznál: könyvjegyző valami üzletben. Az a leány
3366 VII   |              Vigadó mögött. Maga bemegy a könyvkereskedésbe és azt mondja: Sürgős levelet
3367 VII   |               lakás-jegyző hivatalba?~Más könyvkereskedésben kérdezze?~Hordárt bizzon
3368 IV    |                amelyeket külön hozatnak a könyvkereskedők.~Olykor elő is fogta a leányát
3369 III   |            egymaga indult a kis imádságos könyvvel.~Az idő áprilisi volt. Délelőtt
3370 VII   |               mindenféle ruha, fehérnemü, köpönyeg, mellények.~Ábelnak csak
3371 I     |                 ráterítette a törzsökre a köpönyegét.~A leány leült. A virágot
3372 I     |                 is lekapta a válláról, és körbe lengette. Fürdött a harmatban,
3373 I     |                  jét fekete selyem-csipke körítette. A blúzán ugyanolyan csipke.
3374 I     |           nagyszombaton este a föltámadás körmenetét láttam. A férfi-emberek
3375 VI    |              köznép járt akkoriban, meg a környékbeli gyerekek. Ők ketten elhú­
3376 VII   |                 hogy roppantson belőle.~A környezete aggódott. A doktor azonban
3377 X     |              között ült s fehér csipkével környezett hosszu finom nyaka feltünő
3378 XII   |          érintkezett a felsőbb társadalmi körrel: ragadt reájok egy kis lelki
3379 XIII  |               mondta. Neked igen illett a körszakál Ábelkám. Férfiassá tett.
3380 V     |              ábrázolta. Jóképü pocakos és körszakálas atillás magyarok voltak.
3381 X     |                odajárt, sárgán szőke puha körszakált, s a szakál tíz évvel is
3382 XVII  |                   szivarod.~S a régi-módi körtefa-sublóthoz bicegett. Kivonta a felső
3383 V     |                    mintha egy darázsrágta körtét nyujtana a férjem az egészséges
3384 I     |              dohogott a kövér asszonyság.~Körülbelül negyvenesztendős úrihölgy
3385 X     |              másik kalapot vett a kezébe, körülforgatta, ollóval csipegette róla
3386 VII   |               fehérebb. Egyszer fölkel és körülnéz. Ábel nincs!~Másnap mingyárt
3387 XIV   |               középen aranylábú asztalka, körülötte sülyedős meggyszinplüss
3388 X     |               mindenféle női kalap hevert körülöttük. Látszott, hogy Berta az
3389 V     |                  A divatlapom, - kérdezte körülpillantva, - nem jött meg? Igen várom.~-
3390 XVII  |            rendelkezés végett.~Ábel addig körülszemlélődött a szobában. Megismerte a
3391 I     |               hogy a virágaival babrált s körültekintett. Megint babrált, megint
3392 XVII  |                   szállt el.~A fővárosban körútak, új utcák, új hidak keletkeztek.
3393 IX    |                hazamegy nyugodtan, nem is köszön neki. De nem látta.~Végre
3394 XIV   |                 többé. Megházasítottalak. Köszönd meg te is, ahogy Berta köszöni.~-
3395 VII   |      maga-tudatlanul.~A doktor kopogás és köszönés nélkül toppant be. A kalapja
3396 I     |                  megjelent az ablaknál. A köszönést úgy fogadta, mint az előttevaló
3397 XIII  |                 sohajtott Eszter.~- Neked köszönhetem édes! örökké hálás vagyok
3398 XIV   |            Köszönd meg te is, ahogy Berta köszöni.~- És te ezt komolyan mondod?~-
3399 X     |              véletlenül rátekint, nem fog köszönni; egy arcizma se fog megmozdulni.
3400 I     |               volt az, nem bólintás. De a köszöntést mégis fogadta.~A fiú másnap
3401 XV    |                   Hát az apa vak, az anya köszvényes. Csak egy leánytestvér keres
3402 IX    |              mintha örökül hagyta volna a köszvényét: most meg az fekszik. Egyebet
3403 VI    |                   van kötve s aki abból a kötelékből nem is oldózkodik, nem is
3404 XI    |                gondoljanak. Idegen nőt is kötelesség megvédeni a gyanutól, hát
3405 XI    |                   és ő az idegen, humánus kötelességet teljesített. Az is lehet,
3406 XIII  |                  ő akarja.~- Dehát nekünk kötelességünk is hogy meglátogassunk téged.
3407 III   |             könyökölt. Mosolygott:~- Mért kötelezne engem a házasság arra, hogy
3408 V     |            kényszeritett eskü senkire nem kötelező. Még egy olyan perc és mindaketten
3409 XIII  |            elégedve?~- Meg. Igazán hálára köteleztél, hogy megházasítottál.~És
3410 X     |              professzorokra, hogy csaknem kötéllel fogják.~És az egyik gimnáziumban
3411 III   |       gazdasszonykodni! Oda-odaállt fehér kötény­ben, és tekintgetett miben
3412 I     |            kiskutyát: betakarta a fejét a kötényével.~Aztán kérdőn nézett az
3413 XIV   |                 gyermekek szivét magamhoz kötöm, - mosolygott, - mindig
3414 XVII  |               vont.~- A házasság az égben köttetik. A rossz házasság is. Mégiscsak
3415 V     |                 lepte az utcákat. A város kövei között szinte rekedezett
3416 I     |                      I.~Az omnibuszra egy kövér-duda asszonyság kapaszkodott
3417 Eloszo|                 egyéb.~Megérthető, hogy a követ még életükben faragtatták
3418 V     |               mondotta magában, - hát mit követelek tőle én, másnak a felesége!?~
3419 IV    |                 teljesen elfeledjelek? Ki követelheti?! A gyermekkori bábuimat
3420 III   |                susog? És hátha a férje is követi őket?~Az Úri-utcán bement
3421 III   |              tükrözésében vizsgálta, hogy követi-e az öregkisasszony?~Követte.~
3422 V     |                   Végre a zugligeti napot követő héten megoldotta a levelet:~
3423 III   |               követi-e az öregkisasszony?~Követte.~Az utca túlsó felén haladt
3424 IX    |          fájdalmasabb jajok és sikoltások követték, mintha gyilkoltak volna
3425 XVII  |                   Nagy János-utca nyirkos kövezetén be a Délibáb-utcába.~És
3426 I     |                  elegáns fekete pálcáját. Közben-közben újra bekémlelődött. Aztán
3427 XV    |              percekig tartó csend szakadt közéjök. Ábel maga elé nézett. Eszter
3428 X     |            asszonyra.~Jobb, ha lassankint közéjük száll az idő s elfelejtik
3429 XVII  |             eldobbant.~Az ő arcképe volt.~Közelebb hajolt, hogy lássa a képet.
3430 I     |                 végre a csendben, s egyre közelebb-közelebb.~A fiu remegett.~A leány
3431 I     |               mért fogadtam hát el a maga közeledését, Ábel. (Először ejtette
3432 VI    |                  mindig mintha valamelyik közeli boltba menne le ötpercre.
3433 VII   |                 ha nem leszek egyedül, ne közelítsen hozzám. Itt van egy forint,
3434 III   |                veréb az ágon.~Ha nem volt közelükben senki, néhány szót susogva
3435 VIII  |                  Az a gondolat fájt, hogy közénk mindig új falakat épít a
3436 VIII  |                  A kritikus napot április közepére várjuk.~Boldog karácsont
3437 XV    |               vers, vagy ujdivatról szóló közlemény.~És leült melléje: olvasott
3438 X     |              kissé, - mondotta Törökné, - köznap mindig a szobában ülünk.
3439 XIII  |                   áldoztatták, bérmálták.~Köznapi csendes esküvő volt. Ábel
3440 VI    |                  A Muzeumkertbe jobbára a köznép járt akkoriban, meg a környékbeli
3441 XVI   |                    s feleli dacosan:~- Mi közöd benne, poltron!~A pisztoly
3442 IX    |                haza, a Zöld-udvarba.~- Mi közöm ezzel az ügygyel, - sóhajtotta
3443 XIII  |                    mert oda volt szokva a közönsége. Berta helyett segítő kisasszonyt
3444 XIV   |              szitáján át szemléli, de nem közönséges ember.~Eszter nevetett:~-
3445 XVII  |                 Hát Irén férjhez ment egy közöshadseregbeli kapitányhoz. Wassermann
3446 V     |                  ilyen szerelmekben semmi közössége sincs a testtel.~Eszter
3447 XI    |               baráti viszony fejlődött ki közöttünk. Ez volt az oka a levél­
3448 IX    |               lajstromot. Eszter nem volt közte.~- Talán még nem jelentették
3449 II    |                  mint a rózsáé. Válasszon közüle.~Az ügyvéd együtt nevetett
3450 XVII  |                   ember szinte kiviritott közűlök. Ábelnak hogy odatévedt
3451 X     |           csatlakozott. A téren virágárus kofák orgonát, nárciszt és olasz-jázmint
3452 VII   |                  az asztalon kettényitott koffer, szanaszét mindenféle ruha,
3453 I     |                   visszatűzte a cserépbe. Komoly-nyugodtan pillantott a fiatalemberre
3454 VII   |                    S még mindig sápadtan, komoly-udvariasan fordult a feleségéhez:~-
3455 XII   |          tréfáltam lelkem. Nagyon is nagy komolyság szállt meg. Bertát ismerem
3456 XVII  |                 szemöldökü és tüskés haju komor ember. Eszter mellett a
3457 XVI   |                 feleségének fel is tünt a komorsága:~- Bántott valaki?~- Nem.
3458 XIV   |                   semmise érdekes, csak a komplikált betegség, meg az a ház,
3459 III   |                   ment be, amikor a tűzre konditottak.~- Akkor nem ő volt. Összevétetted
3460 XV    |              szeme és lelke. Az akadémiai konferenciákra se járt már el. Berta láthatta
3461 XIV   |              végeztél. Hol voltál édes?~- Konferencián lelkem.~- Mi az a konferencia?~-
3462 XIV   |               egye meg a farkas azt a sok konferenciát. Mondja: mit tudnak annyit
3463 III   |              vállat vont.~- Mikor a tűzre kongattak, itthon volt. Még ő hítta
3464 VI    |                 az anyjára nézett, arra a konok kálvinista boszorkányra,
3465 XIII  |                  azt mondja: nem, - abban konokul megmarad. Kálvinista faj.~-
3466 V     |        némelyikben levélboriték, névjegy, kontó, bécsi étlap s más effélék.~
3467 IV    |                 hiszen az orvos fizette a kontókat.~Csak Kardosné tudta, hogy
3468 XVII  |                kivül maradt, - bizonyosan konyhai rendelkezés végett.~Ábel
3469 IX    |             felelte az, - feküdj le oda a konyhaládára, oszt aludj.~A nyögéseket
3470 III   |                mindig csak neki adta ki a konyhapénzt, s a főzőkanál is az ő kezében
3471 XIII  |               anyós addig a doktornéval a konyhát szerelte fel. Cselédet fogadtak,
3472 VII   |                 maga-tudatlanul.~A doktor kopogás és köszönés nélkül toppant
3473 XVII  |               üveges ajtóra mutatva. - Ne kopogtass. Nincs odabe senki.~Ábel
3474 VII   |           pillantott Eszterre.~A doktorné kopogtatott az ajtón.~Gyermekhang kiáltotta
3475 I     |                    mindennap megnyitjuk a koporsóját, és sajnálgatjuk, siratgatjuk.~
3476 XV    |                ott volt Eszter mellett. A koporsónál is az ő karja támogatta.
3477 XII   |                    Bertát ismerem gyermek­kora óta. Tudni akartam, hogyan
3478 II    |                 egymást. Ábel tizenötéves korában már a maga erején élt. Gyermekeket
3479 XVII  |            fölnevelte húsz-huszonegy éves koráig, s mind a három tüdőbajban
3480 Eloszo|                   évszámot is odavéssék a kőre.~Minek is? Nem keresi azt
3481 I     |               áradt.~A fiu felkönyökölt a korhadt ajtólécre és nézte.~- Életemnek
3482 XII   |                mint egyszer?~- Bemegyek a kórházba.~- És ha megvénülsz? Micsoda
3483 XIV   |                 ismét elment Bertához, és korholta, hogy nem látogatja meg.
3484 XVII  |                   cikkíró arra szólítja a kormányt, hogy küldjön hajókat Amerikába
3485 XVII  |           valamelyes. Nem sok. Öt-hatezer korona. Nem is kell több. Kapok
3486 XV    |                   megszomjazott. Betért a Korona-kávéházba. Szórakozottan forgatta
3487 I     |               mintha legalább is a magyar koronakincseket bízták volna rá, hogy őrizze.
3488 XVII  |                  özvegyi díjat három ezer koronát minden évben. A vagyonom
3489 XVII  |                 képeket is: azok is olyan korú fiatal emberek, - ki szőke,
3490 XVII  |              második férj, beretvált arcu kos.~De ő csak Esztert nézte.
3491 IX    |                   cseléddel. Mindenikénél kosár volt. Mentek a piacra.~Ábel
3492 IV    |                   hiányzott.~A cseléd egy kosarat is tett a szőnyeg mellé.
3493 III   |                nézést. Belenyult az almás kosárba és el­mosolyodott:~- No
3494 IV    |               hogyan kapkod a zsebéhez, a kosárhoz, hogyan vált szót az öregnőkkel,
3495 II    |              válnak tőle a világért se. A Kossuth-képet még abban az időben se merték
3496 III   |                   ebéd után két órakor és kószált céltalanul össze-vissza
3497 XV    |              odaérezhető viaszgyertyák és koszoruk nehéz szagában, - nem látta
3498 XV    |              jöttek, férfiak, orvosfélék. Koszorúkat hoztak.~Az egyik orvos egy
3499 IX    |                   napokban, - gondolta, - koszorút viszek a sírjára. Csupa
3500 IV    |                 megtarthatom, a leánykori kótáimat megtarthatom, a te emlékedet
3501 VII   |                   Csak nyiss be!~A doktor kővé meredt: Négy vagy öt beteg
3502 XIV   |                  mit tudnak annyit tanács­kozni?~- Hát a tanulókról kell
3503 XII   |                  doktorné hozzájuk csatla­kozott, vele sétáltak tovább.~-
3504 XV    |               arról, hogy mindennap talál­kozzunk?~- Mert éreztem, hogy neked
3505 VI    |                 Haszon felezése nélkül.~- Krajcárkaparó fösvény medve.~- Szegény
3506 I     |               atillásak és zekések; a nők krinolinosak, kalpagosak. Akkor az volt
3507 I     |                szerint öltözve kalaposan, krinolinosan ülne valami tréfából, s
3508 I     |                   fiu anyja és nagynénje.~Kriptai csend következett.~A leány
3509 X     |             divatos ruhákat. Ahogy a Nagy Kristóf szobrához érnek, Ábel lépése
3510 I     |            vasárnap volt. Eszter bement a Krisztinavárosba. Míg a cseléd bevásárolt,
3511 VIII  |                 Máskülönben megvagyunk. A kritikus napot április közepére várjuk.~
3512 XIV   |                mernék, hogy a világrendet kritizálta.~Ábel pillogott.~- Értelmes
3513 XVI   |                   egy ötkrajcáros pöttyös kubaszivar.~Elmosolyodott, hogy arra
3514 XVII  |         Fölnyitotta a tárcát. Egy pöttyös kubaszivart látott benne.~A fejét csóválta.
3515 IV    |                öreg hölgy... öreg ember a kuckóban szeret ülni. Te magad nagyságos
3516 I     |          fényképét; karácsonkor ajándékot küld, és a nevenapján üdvözlő
3517 XVII  |                 szólítja a kormányt, hogy küldjön hajókat Amerikába magyar
3518 XIV   |             doktorné elment. A férje érte küldte a kocsit. A doktorné magával
3519 V     |                     Hacsak öt forintot is küldtem volna neki... Most már van
3520 XV    |              eszébe, amikor Ábel hazatért külföldről és a templom előtt találkoztak,