Part

3521 III   |                asszony érezte azt a három különböző nézést. Belenyult az almás
3522 VI    |       vére-keringése egy.~És ez az egység különbözteti el az anyóst is a vőtől
3523 VIII  |                   Továbbá, hogy ha valami különöset kívánsz enni, csak egyél
3524 XVII  |                  fasorból is utca lett. A kürtös lóvonatok helyett csengő
3525 XVI   |               Vége! Többet nem lépem át a küszöbét!~Aztán arra gondolt, hogy
3526 VI    |               idegen neki. Akaratlanul is küzd a maga egységéért mind a
3527 XV    |         mégbúsabbá vált. Látszott rajta a küzdelem, hogy nyilatkozzon-e vagy
3528 I     |            érdeklődéssel nézték a különös küzdelmet.~- Szegény! - mondta a leány.~
3529 VI    |                 sohase felejtek el. Mikor Kufsteinba vitték, szabad volt vele
3530 I     |                  apám börtönben halt meg, Kufsteinban, - mondotta a fiu.~- Eszerint
3531 VII   |             Eszter! Gazdag! A mennyország kulcsát lenyújtotta az Ég! Fogd:
3532 III   |            kezdetben is a főzőkanál meg a kulcsok karikája. Azt mondta, hogy
3533 X     |               felelt, a szemét meregetve.~Kulcsot vett elő a szekrényből,
3534 XII   |                   egy hordár az iskolába. Kuszált ceruza-vonások. Meg­ismerte
3535 V     |              Úrinő-e vagy guvernant?~Ujra kutatott a könyvekben és a szekrényben
3536 VIII  |              természettudós lakott. Az is kutatta a titkot, Erdőssy is. Magyarázzák
3537 II    |            kacagott a társaság. Már nem a kutyáját nevették akkor, hanem valami
3538 XVII  |                   volt. Te nem ismerted a kutyámat. Picurka volt a neve.~-
3539 II    |        megcsókolta. Csokoládét hozatott a kutyának. A nyakába szalvétát kötött.
3540 VI    |                    Rám­parancsolt, mint a kutyára!~S a szava zokogásba fulladt.
3541 II    |           érdeklődéssel fordult vissza.~A kutyás német is megszólalt:~- Dejszen
3542 I     |               járniok. Mennyi szép formás láb lepleződik el a hosszu szoknyában!
3543 XVII  |             támaszkodik reá.~- Mi lelte a lábadat? - kérdezte sajnálkozón.~
3544 I     |              lehajolt és csókot nyomott a lábafejére.~- Ábel, - rebegte felocsudva
3545 III   |             amelybe a levágott kezeket és lábakat dobálták. Ők aztán óra végén
3546 II    |              mégegyszer ilyen baj ér, nem lábalok ki belőle. Akkor eladhatod
3547 XVII  |               Azért. Mert én már... az én lábam már nem táncol.~- Enyém
3548 III   |             göngyöltek egy-egy kezet vagy lábat és hazavitték, hogy otthon
3549 II    |             sápadt volt. A szeme könnyben lábbogott.~Arra gondolt, hogy felakasztja
3550 II    |         tudománynyal mulattatta őket; két lábon járt fejjel lefelé, széket
3551 V     |                      Valami Chapeau, vagy Lachapeau, ilyenféle.~Eszter hallgatva
3552 VII   |         mégegyszer elmenjen a beteghez.~A Lachapelle-ügy tehát maradt hallgatás alá
3553 XII   |            levelet? Igaz: mi lett abból a Lachapelle-ügyből?~- Semmi. Nem tudok ma se
3554 X     |                egy kisleányos kék-bársony ládikát.~- Varróeszközt hoztam magának
3555 XV    |          melletted ülni és hallgatni a te lágyan zengő édes szavadat.~De
3556 II    |                   van mégegy kép: Kossuth Lajosnak képe. Olajfestmény. Azt
3557 IX    |                  nézte végig kétszer is a lajstromot. Eszter nem volt közte.~-
3558 XVI   |        miniszterrel sétálna. Pedig valami lakáj lehetett az az úr! No de
3559 VII   |                  A rendőrséghez menjen, a lakás-jegyző hivatalba?~Más könyvkereskedésben
3560 XII   |                   hogy a te ruhádon, a te lakásodon nincs rajta egy gondozó
3561 XI    |               percig fog állani a kocsi a lakásom előtt. Ha most nem jösz,
3562 III   |                  villám megjelenésétől.~A lakásuk különben ötszobás volt.
3563 I     |                  ünnepi feketébe. A lábán lakcipő ragyogott. A nyakában pillangósra
3564 XII   |                Dehát van szép jövedelmed. Lakhatnál szebben is.~- Megszoktam.
3565 I     |         boltoslegényért? Hónapos szobában lakjon, négyszobás úrilakás helyett.
3566 I     |                    mint inkább az, hogy a lakkcipője elrútult. Ideges megrándulással
3567 X     |                   nagyszélü szalmakalapot lakkozva beszélt tovább:~- Hát a
3568 X     |                   már másfél fontos a sok lakktól.~És nevetett.~Ábel érdeklődéssel
3569 VIII  |               családja. A szomszéd házban laknak.~Ugy ismerkedtem meg velök,
3570 XII   |                   sincs. Hónapos szobában lakni, vendéglőkben hányódni,
3571 I     |                kisasszonynyal, meg mégegy lakó van a házban, egy német
3572 I     |                 Diákkoromban olyan helyen laktam, ahol sok volt a leány.
3573 III   |                   háznál senki.~- Hát itt laktok már?~- Itt. Egy hónapja.
3574 VI    |                   én kenyerem lett volna! Laktunk volna pince-szobában, de
3575 VII   |                  Igen. Nem. A szomszédban lakunk, de a mienk ez a szoba is.
3576 XVI   |                  meg újra fontolgatott:~- Lám én ragaszkodtam hozzá azután
3577 XV    |                  is a feleségének. Éjjeli lámpáskát is vett, tulipán alakut,
3578 XII   |                 nem tudok olajat önteni a lámpásomba. Nekem kell ő, mert ösmeri
3579 XVI   |                   szótlanul bámulgatott a lámpásra. A feleségének fel is tünt
3580 X     |               találom, amely újabb eleven lánccal köti a férjéhez. Annál jobb,
3581 X     |                   Dunaparton. Fölmentek a Lánchidig, a Lánchidon túl is. Megnézték
3582 XVII  |              októberi napsugaras délben a Lánchidnál egy nyírott szakálú, piros
3583 I     |              omnibusznak ez a megtelése a Lánchídnál történt. A férfiak atillásak
3584 X     |                  Fölmentek a Lánchidig, a Lánchidon túl is. Megnézték az épülő
3585 X     |              Lelkek vagyunk. Bele vagyunk láncolva egy hús és csont épületbe.
3586 VIII  |              Nyugtalanul bámult a lámpása lángjába. Az arca színe elhal­ványult.~
3587 XV    |                   azzal a mindent elsodró lángjával; ha azt mondaná: „Ábel menjünk!
3588 V     |                  keserü. Az első napok is langyosak voltak. A férje ha megcsókolta
3589 XIV   |                    Azt mondtam, hogy csak lánykori imádód voltam, és hogy azontúl
3590 XII   |                egyszer kitört a panasz:~- Lánykorodban egyszer azt mondtad, hogy
3591 VI    |                 szinte özönlenek a falusi lányok Pestre. Hol kap helyet?
3592 I     |                   A leány kezet nyujtott, lányosan, csak épp az ujjahegyét,
3593 XVII  |                Valami érdekes cikk volt a lapban. A címe kiáltó betükkel
3594 XV    |                  a kávéra várakozott.~Egy lapon gyászkeretes név fogta meg
3595 XVII  |                  Nem.~- Nézd ezt az ezüst lapot. Sokszor elolvastam az iratát.
3596 X     |                   azért menjen haza? Ujra lappangani? Ujra rettegni, hogy meglepik?
3597 III   |                 utána, a járókelők mögött lappangva, arccal mindig őfelé fordulva.~
3598 II    |             besötétedett, megint csak ott lapult a kiskapu mellett.~Vajjon
3599 III   |              Olvassa:~Ne szólj hozzám! Ne láss! Kémkednek!~Ábelnak mintha
3600 VI    |                  érzéssé szelidült bennök lassacskán. Ábelnak nem volt senkije
3601 I     |                  Hát nem engedi meg, hogy lássam?~A leány hallgatott. Maga
3602 IV    |                 karját, és visszaindultak lassan, andalogva, virágot szedve,
3603 XIV   |                   szivart. A szemének egy lassu pillantása volt az, rosszaló
3604 XI    |                  nyomtam a szíve fontján, láthatják abból, hogy nem hozzám jött
3605 XIV   |               Testi szemmel csak a testet láthatjuk. A lelket lelki szemmel.~
3606 VIII  |            tükörbe belefogni? Hogy mindig láthatnám a te édes kis rút arcodat.~
3607 II    |                németalföldi festők képein láthatók.~Akkor már a fiatalember
3608 I     |                   az udvaron; csak annyit láthatott, hogy az udvar tele van
3609 III   |              májra, az idegekre. Görög és latin szavak is forogtak a magyarázatában,
3610 I     |                    Soká kémlelődött, hogy látja-e ott a kövér asszonyt is?
3611 III   |                   félrenézett, mintha nem látná. Végigtekintett a könyvek
3612 XIV   |          rábámulsz valamire anélkül, hogy látnád amire bámulsz. De fogadom, -
3613 VIII  |                   most. Szégyenkeznék, ha látnál.~Az anyósom beteg. Máskülönben
3614 III   |              meghalnék bánatomban, ha azt látnám, hogy a házasságtok szerencsétlen.~
3615 IV    |              makacskodott Eszter. - Nekem látnom kell őt, beszélnem kell
3616 IV    |               egynegyed. A férjem beteget látogat Cinkotán. Azt igérték neki,
3617 VII   |                nézett Eszterre.~- Angyali látogatás.~Eszter melléje ült és átölelte:~-
3618 I     |               vallott róla. Hogy az orvos látogatása tavaly karácsonkor történt,
3619 IV    |         beszélgetnek.~~Pedig azok a bolti látogatások többnyire zavartak voltak.
3620 XIV   |                   már másnap viszonozta a látogatást. Egyedül. Fehér bársony-kabát
3621 XV    |                   a háznál.~Bizony gyéren látogathatta Esztert.~Pedig milyen szivesen
3622 XIV   |           Bertához, és korholta, hogy nem látogatja meg. A kisleánya is vele
3623 XIV   |             iránta.~- Oh dehogy.~- Ha nem látogatod meg, ő se jön többé hozzád.
3624 XV    |               három nap is, hogy Ábel nem látogatott fel. Eleinte mentegetődzött.
3625 VII   |                   Nem lehet Ábel: hát nem látsz! Nem látod, hogy a karcsuságom...
3626 X     |               kalapok kerengtek. Végre is látszólag egykedvüen odavetette a
3627 III   |             maradt volna. Nem ő volt akit láttál.~A vénkisasszony értetlenül
3628 XIV   |                    hogy szép fehér fogait láttassa. Eszter csak mosolyogni
3629 XIV   |                   megkimélhetnél az ilyen látványosságtól.~És hidegen, szomorúan nézett
3630 VII   |          orvosságot hozassák meg és mikor láza jelentkezik, óránkint egy
3631 VI    |                 De én nem türök tovább! - lázadozott az esernyő hegyével böködve
3632 I     |                 által. És a hangja szinte lázas volt, szinte borzongott
3633 XII   |                  milyen kegyetlen. Minden láznak van magas heve és lefolyása, -
3634 XII   |                   a férjemtől tanultam. A lázunk elmúlt Ábel, és te még mindig
3635 I     |                  tele van leánderrel, - a leánderek még szennyesek a téli pihenőjük
3636 I     |                    hogy az udvar tele van leánderrel, - a leánderek még szennyesek
3637 XI    |             tisztességének sem árt az, ha leány-korában sokan vágyakoznak a kezére.
3638 I     |           szerelmes mosolygással pihent a leányán. Mindig úgy nézett, ahányszor
3639 XIII  |                 jelen, meg Bertának három leánybarátja.~A doktorné még mindig félgyászban
3640 II    |           fiatalember arca derült volt, a leányé szórakozott. Mit beszéltek?
3641 II    |               párom!~De hitvány portéka a leányféle: meghalni nem akar. Jól
3642 XVI   |                    és bánatosan rebegte a leánykájának:~- Elment már Ábel bácsi?~
3643 IX    |                 Eszter?~- Köszönöm jól, a leánykájával együtt. Igen boldog. A vőm
3644 XI    |                  a mi szeretetünknél?~- A leánykám... - felelte nedves szemmel
3645 IV    |                  bábuimat megtarthatom, a leánykori kótáimat megtarthatom, a
3646 III   |                   azt az embert, elmult a leánykoroddal. El kell hagynod, nem szabad
3647 XVII  |                  ahogy engem szerettél... leánykoromban?~Ábel gondosan kavargatta
3648 XVII  |           egynehány száz forintot az árva leányok házának is juttatok minden
3649 VIII  |           választott ki, hogy csupa olyan leányokkal ismerkedjek össze, akiknek
3650 I     |                   amilyen a tizenhét éves leányokon szokott lenni.~A szőke fiatalembernek
3651 II    |                  Nem én tiltom el Öntől a leányomat, hanem egy családi szerződés.~
3652 XVII  |               lett az én szegény egyetlen leányomnak? A kapitány agyonlőtte.~
3653 XIV   |                 fiatalabb volt, de Eszter leányosabb. Berta haja tömöttebb, feketébb,
3654 XIV   |            Szeretem a tüzet.~Bertának egy leánypajtása is ott volt, egy mindig-mosolygó
3655 I     |             vetettek.~Ábrándosan nézett a leányra. A leány a gallyacskát babrálta.~
3656 XV    |                 anya köszvényes. Csak egy leánytestvér keres a háznál: könyvjegyző
3657 IV    |               okozol-e? Azt kivánod-e egy leánytól, hogy rátaposson az apja
3658 I     |                megállt. Aztán nesztelenül lebbent a gyepen a kisajtóhoz.~-
3659 X     |              padra a Kisfaludy-emlék köze­lében. Egy buldogg arcu fiatalember
3660 VII   |           Mária-képet is el akarom vinni, lebontottam a rámáról. Összegöngyölve
3661 XIV   |                 diványra.~Ábel alig birta lecsendesíteni.~- Bertácskám. Hiszen ha
3662 V     |              nincsen logika.~Eszter aztán lecsillapodott, s meghányta-vetette a fejecskéjében
3663 XV    |              testvérem!~Ábel megvárta míg lecsillapul. A szalonból elvonultak
3664 XV    |              ahogy a szárnyatörött galamb lecsüggeszti a szárnyát.~Ábel vállat
3665 XV    |                  intézkedik a temetésről?~Ledobott az asztalra egy huszast
3666 I     |              egyet a harmatban.~És leült. Ledobta a cipőit. Lerántotta a harisnyáját.
3667 III   |              maguk szobájába, és kendőjét ledobva lihegte:~- Hát megvan!~-
3668 IV    |             egymás szemébe mélázva.~Mikor leértek a hegyről, Eszter a temető
3669 I     |                    Eszter az anyját korán lefektette Ő is lefeküdt vele együtt.
3670 XVII  |            szivartárcáját.~Eszter azonban lefogta a kezét:~- Várj, várj. Nálam
3671 XII   |                  láznak van magas heve és lefolyása, - ezt már a férjemtől tanultam.
3672 II    |                  levelet. Megírta benne a lefolyt hétnek minden napját, hogy
3673 I     |                  Sokszázados fa lehetett. Lefürészelték. A törzsökét meg vagy ott
3674 V     |             asztalhoz.~Eszter harmadnapra lefutott délben spanyolviaszért.
3675 XIII  |            doktornéval tanácskozták meg a legapróbb kérdést is. Vele választották
3676 XII   |                 ottan. Az a hely látszott legbiztosabbnak. Az út többnyire néptelen
3677 I     |           ajtólécre és nézte.~- Életemnek legboldogabb napja ez, - susogta forró
3678 XIII  |                 haza: de tudod az első, a legelső uzsonna.~Eszter elmosolyodott:~-
3679 XV    |                   kénesőnél is. Megérzi a legeltitkoltabb meleget is, hideget is.~
3680 X     |                  öt évet volt oda. Fiatal legényből férfivá érett.~- Megváltoztam? -
3681 XIV   |              vonakodott:~- A tanártársaid legényemberek, a doktornéhoz meg azelőtt
3682 I     |                aki beszéli, annak a világ legérdekesebb olvasmánya lenne. Mert csak
3683 XVI   |                   haragudott reá szivének legérzéke­nyebb vonaglásával.~- Ő
3684 XIV   |                      Lidi néni, ime az én legfiatalabb és legkedvesebb asszony-barátom:
3685 XV    |                 jelensége csoda. A rügy a leggyönyörübb csoda, a rügy az életünk
3686 III   |             találkoztak. Ábel többnyire a leghátulsó pad mögött állott. Eszter
3687 XIV   |                    te kedves! te igaz! te leghívebb férj a világon!~~Másnap
3688 I     |              Holnap ezt teszem pohárba.~A leghosszabb szálat kiválasztotta. A
3689 VIII  |               legyek tőled, tőled, akihez legközelebb van mindig a lelkem.~Mingyárt
3690 II    |                  meg elbúcsuzik!~Bement a legközelebbi vendéglőbe, és egy félreasztalhoz
3691 III   |                   Eördöghné meg a huga. A legnagyobbik szoba ebédlő és szalon volt.
3692 V     |              Megcsalt. Ugy-e csalás ez? A legrútabb csalás!~- Nem. Hiszen akkor
3693 XVII  |                  aztán szinezte. A tied a legsikerültebb, csak kissé sárgább, mint
3694 IV    |                   alá értek. Középen ahol legsötétebb az út, Ábel megérintette
3695 IV    |               neked arra, ami a lelkemnek legszentebb, hogy nem haragszom, nem
3696 IV    |                   érzés, hogy én vagyok a legszerencsétlenebb ember a világon. Olyan vagyok,
3697 XV    |                szobába, a halottól lehető legtávolabb. Mégis itt kell maradnod.
3698 V     |                utolsó negyedórában vannak legtöbben.~Az orvos többnyire csak
3699 VIII  |                   egy gondolatban Neked a legtöbbet.~Á.~~január 8.~Édes Bujdosóm!~
3700 XV    |                valami három levelet.~Ábel legutóbbi levele így szólt:~Kedves
3701 I     |                     mondotta, - ez volt a legutolsó rövid szoknyám. Nem nőttem
3702 VIII  |              Azért jöttem ide, hogy távol legyek tőled, tőled, akihez legközelebb
3703 X     |                  hogy vonatra nem ült.~De legyűrte az érzését. Hogy mehetne
3704 II    |                  esszük azt a pirosságot: lehámozzuk, elvetjük. De a nőnek nem
3705 XII   |                  nem árasztotta el állati lehelettel Európát.~Mégis, hogy mindenről
3706 X     |                 mikor a tavasz első meleg lehellete száll át a téli világon,
3707 IV    |                   asszony kezét és csókot lehelt reá. ~Hallgattak. Aztán
3708 XVII  |                   magas zöld cserépkályha lehelte a meleget. Ábel odaállt
3709 X     |                 átjutnia, hogy professzor lehessen?~Örömmel fogadták.~- Semmi
3710 II    |               Inkább meghalok, ha azé nem lehetek, aki nekem igazán párom!~
3711 VII   |                elvette volna. De neki oly lehetetlennek látszott, annyira irtózott
3712 II    |                sárgult át a lombokon. Kik lehetnek?~Lekerült a vizes fűben
3713 XV    |                   más szobába, a halottól lehető legtávolabb. Mégis itt kell
3714 VII   |            Vigyáztunk reá mindig, nyugodt lehetsz. Azért is rohantam azonnal
3715 XVI   |                 egy-két percre, aztán meg lehiggad, s bánkódik. Azóta bizonyára
3716 I     |                maga férjhez megy Esztike, lehull az én virágom, elmúl a tavaszom,
3717 VII   |                   mellények.~Ábelnak csak lehullt a könyv a kezéből, sugárzó
3718 I     |               Eszter fölemelte a fejét, s lehunyt szemmel nyujtotta az ajkát
3719 XIII  |                mosolygott. A szemét félig lehunyva csendesen kérdezte:~- Szereted?~-
3720 XV    |                   Nem te voltál-e az, aki leintett arról, hogy mindennap talál­
3721 I     |                  két szerelmes fiatal? Ha leírnák, elbámulna az olvasó, mennyi
3722 X     |                  gondolatait papirosra is leirnia s elküldenie?~Künn maradt
3723 VIII  |                   van és írni is gyakorta leírom. A betegségem óta ideges
3724 I     |                 oromra is felhágott. Ábel lejebb maradt a szikla vállán.~
3725 V     |                Menj a szemem elől! Gyülöl­lek!~És elfordult, rázta a fejét.
3726 I     |                lengett. Aztán a kendőt is lekapta a válláról, és körbe lengette.
3727 II    |                   lombokon. Kik lehetnek?~Lekerült a vizes fűben a völgy felé,
3728 VIII  |          foglalkozást, hanem az az örökös lekötöttség, az a reggeltől estig való
3729 VII   |                   És izgatottan keverte a lekvárt, hogy el ne égjen.~A doktor
3730 XIV   |                 itatta, és olykor azzal a lélekbe mélyedő meleg érzéssel nézett
3731 VI    |               házastárs az anyjával marad lélekegységben, ott a házasság pokoli szerződés.~
3732 XV    |                különösen akkor, mikor két lélekhez a harmadik csatlakozik.~
3733 I     |                    a másik kifelé. A mama lélekzéséről mindig tudta Eszter, hogy
3734 XV    |                  csodálkozott, hogy él és lélekzik nélküle. Azelőtt ha egynap
3735 VII   |                 nem nagyon talán?~- Hideg leli vagy mi...~Eszter nem mert
3736 XV    |              hozzá, lelke beleolvadt Ábel lelkébe, mint a cukor a kávéba.
3737 VIII  |               hogy te most már szíveddel, lelkeddel egybe-olvadsz a férjeddel.
3738 IV    |               annyira ismerem a szivedet, lelkedet, hogy átlátok minden szavadon
3739 XII   |                   te! Azt hittem ösmerlek lelkednek minden szálában. De csak
3740 X     |                 számüzöttjeinek a telepe. Lelkek vagyunk. Bele vagyunk láncolva
3741 V     |              idegen.~- De én téged csak a lelkemmel szerettelek. Én nem mentem
3742 IX    |               hajtatott a Zöld-udvarba, s lelkendezve robogott fel a széles kopott
3743 XIV   |               világ olyan üres! Engem nem lelkesít semmi, nekem nem szép semmi.
3744 XIII  |                Eszterkém, nem érzek semmi lelkifurdalást, - mondotta a vállát megvonva, -
3745 XI    |                   gyermek az anyjának élő lelkiismerete.~Ábel nem erőltette tovább.
3746 III   |                keletkeztek a fejében.~- A lelkiismeretem nem mond ellent, - ez nekem
3747 X     |                  séta kedvéért. Most a mi lelkiismeretünk szólalt meg a Nyéky úr ajkán.
3748 VII   |                  nem voltak azelőtt sem a lelkünkben, sem a szívünkben? És hogy
3749 I     |                      Megbutultam? Vagy mi lelt, hogy egy rongy levelet
3750 XIV   |                   öt órakor megszólalt:~- Lemegyek a Törökcsászárba: az ujságokat
3751 I     |                   rész. Egyszer hajnalban lementem mezítláb és végig­futottam
3752 V     |             jajtalanul türte az ujjának a lemetszését.~- A férfiak hitványak! -
3753 I     |               görnye­dezett a bokor.~Ábel lemetszett egy méternyi hosszu virágos
3754 I     |                   vagyunk merőben ismeret­lenek. ~Hetek óta keresem és várom
3755 I     |              lekapta a válláról, és körbe lengette. Fürdött a harmatban, holdfényben,
3756 I     |             ősszel a mezők fátyola! Olyan lengőn, olyan fehéren szeretnék
3757 XI    |                   meg leüléssel. A kedvet­lenségüket arra vélte, hogy otthagyta
3758 VII   |             Gazdag! A mennyország kulcsát lenyújtotta az Ég! Fogd: tartsd hát
3759 VII   |                  a két üvegcsőben.~Eszter leöntötte az aranyakat az ablak párkányára.
3760 V     |                 befordult egy házba, és a lépcső-karfára borult. Hangosan zokogott.~-
3761 XVI   |                 Punktum! Vége! Többet nem lépem át a küszöbét!~Aztán arra
3762 XI    |              akarja!?~Az asszony szeméből leperdült a könny az arcára:~- A gyermekemtől
3763 XII   |                   a kisleányával. A lovak lépésben haladtak.~A doktorné örömmel
3764 X     |             Kristóf szobrához érnek, Ábel lépése meglassúdik:~- Ne menjünk-e
3765 X     |                  szórakozottan, - csak az lepett meg, hogy ennyire megnőtt.
3766 IV    |               asszony arcát forró könnyek lepik el.~- Eszterkém, - csillapította, -
3767 I     |                    Mennyi szép formás láb lepleződik el a hosszu szoknyában!
3768 VII   |               szinte sárga. Hirtelenbajok lepték meg. Csak fölkelt és kifutott.
3769 X     |                 Városliget!~Törökék akkor léptek ki. Látták, hogyan vezeti
3770 XI    |                      Hogy megleptél!~- Te leptél meg!~És Ábel magához szorította,
3771 IV    |                  a kocsira ültek.~A kocsi léptetve haladt. Eszter megfogta
3772 I     |                  leült. Ledobta a cipőit. Lerántotta a harisnyáját. Befutott
3773 IX    |               csókot nyomott az arcára, s lerázta magáról: benyitott a mamához.~-
3774 II    |              ahogy a ketrecbe zárt bagoly les kifelé a zugából. A leányt
3775 XVII  |             nyujtotta az asszonynak, hogy lesegitse.~Ekközben végig-pillantottak
3776 I     |                  a karját Ábel karjába és lesétáltak a holdvilágos éji csendben
3777 II    |          behuzódott a bokor lombjai közé: lesett.~A fiatalember arca derült
3778 XIV   | Napszámosasszonyok cselekszik, hogy utána lesnek a férjeknek a kocsmába,
3779 VII   |              Délután már Lidi néni megint lesre indúlt.~Lihegve tért haza:
3780 IV    |                   házasok vagytok.~Eszter lesütött szemmel hallgatott.~Ábel
3781 II    |                  tudom: az oltárnál is Te lész az eszemben, Te eggyetlenem! ~
3782 VII   |                  hozzámehetne.~Vajjon ott lesz-e vasárnap a templomban? Vajjon
3783 XIV   |                  eszelt ki.~- Hát egy hid leszakadt a Tiszán. A budai várban
3784 X     |                   keblére tüzött nárciszt leszakította, s eldobta.~ ~
3785 IV    |                vissza azonnal, vagy én is leszállok!~Ábel visszaült. A kocsi
3786 XV    |                  a két kezükön.~Egy korán leszállott téli estén Eszter fehérbe
3787 I     |              Leszálltak.~A fiatalember is leszállt. A nyomukban haladt. S amikor
3788 VII   |                  várta, hogy következik a leszámolás. Kemény elszántsággal készült
3789 VII   |               gondolta az orvos.~Mert ő a leszámolást viszont a feleségétől várta.~
3790 I     |                  mert azt igyekezett róla leszedni.~A fiatalember zavarodottan
3791 II    |                   az, hogy a kövérasszony leszidja, a leány meg elbúcsuzik!~
3792 VI    |         elbujdosik a háztól! És a fiát is leszidta, hogy ő neki már nincs becsülete
3793 VI    |             lezuhintotta a záporát.~Ahogy leszórta magáról az utcai ruháit,
3794 XII   |                 aki gondozzon. Dehát hogy leszünk mink akkor?...~Eszter vállat
3795 XI    |               pontozta.~Aztán egyszercsak letágult a karja Ábel nyakáról. A
3796 XIV   |              szólt Ábelra, - magyar ember létedre császárszakált viselsz?~-
3797 V     |              fogadna a hátára, ha egyszer leteheti a púpját. Még mindig kételkedem
3798 IV    |                 lesz ott. A fasor mellett letelepedünk az árnyékba. Legyen a szemed
3799 VII   |                   soha.~Másnap a doktorné letérdelt az anyja elé:~- Anyám! Engedelmeskedtem
3800 II    |                egzisztenciája az említett letéthez van kötve. És én anyám mellett
3801 V     |                   volna le az égből, hogy letörölje a könnyeimet.~ ~
3802 IV    |             felelte az asszony a könnyeit letörölve.~Az Alagút alá értek. Középen
3803 I     |             tegnapi, Esztike.~A leány egy letört hársfa-galyacskával babrált.
3804 V     |                  emelnie a fátyolát, hogy letörülje a könnyeit. Végre is befordult
3805 I     |                 látta a fiatalember ahová letűzte, de a leány fölvette a rózsát
3806 XI    |                 az, hogy nem kinálják meg leüléssel. A kedvet­lenségüket arra
3807 III   |                 külön kád volt, amelybe a levágott kezeket és lábakat dobálták.
3808 I     |                  vadrózsa­lombot. A leány leválasztott róla egy félig nyilt virágot,
3809 VII   |               beteg, - felelte az orvos a levegőbe csapva.~És nem talált magyarázatot.~
3810 X     |         egymásután kifelé férfiak, nők. A levegőben pacsuli illat szállong.
3811 I     |               bátorságot gyüjtött volna a levegőből. Végre is a kapuhoz ment
3812 IV    |                szinte fürdött a boldogság levegőjében.~Egy juniusi napon, hogy
3813 VIII  |              Legjobban azt, hogy mozogj a levegőn akár jó az idő, akár rossz.
3814 XV    |                  Ábel is, - hiszen csak a levegőváltozás is orvosság lesz az idegeidre.~
3815 II    |                  anyjának. Mi lehet más a levélben, ha nem az, hogy a kövérasszony
3816 V     |                  Charles szó is előtünt a levélből, tehát az ő férjének szól
3817 V     |               címszalag volt, némelyikben levélboriték, névjegy, kontó, bécsi étlap
3818 V     |                   Még mindig kételkedem a leveledben, de ha igaz, nem kivánom,
3819 X     |                 vagy anyám elsikkasztja a leveleidet? Vagy Törökné megbizha­tatlan?~
3820 XIV   |                 az anyja útján kaptad-e a leveleimet?~- És egyebet semmit se
3821 X     |                fordít az imádságos könyve levelein. Csak úgy szeretné látni,
3822 I     |                 meg?~A leány a bodzabokor leveleit tépegette.~Csak a fejével
3823 I     |                   útja egy.~Mondja csak a levelemre maga is:~- Ostoba!~Mély
3824 X     |          csodálkozásra nyílott:~- Hát nem leveleztek?~Ábel némán legyintett.~-
3825 V     |                 Aztán hetekig nem nyúlt a levélhez, csak tanult franciául.
3826 X     |                   érkezett csak egy rövid levélke.~„Lányom van, Isten ajándéka.
3827 V     |                gyakorolta a nyelvet. De a levéllel nem boldogult.~Aztán hetekig
3828 V     |                lehet az a nő, aki anya! A levélnek az a vége elleplezett átok!~
3829 V     |               Eszter megkövülten nézett a levélre. Hogy Károly őt púpnak mondja...
3830 II    |              Nagyságáék elutaztak. Ihol a levelük.~A fiatalember szótlanul
3831 XIV   |                   lelki szemmel.~A doktor leverte a hamut a szivarjáról. Hallgatott.~
3832 XVII  |              késhegynyi paprikát vetett a levesbe.~- Megszoktam.~- De úgy
3833 VI    |                 ruháit, mintha a dühét is levetette volna. Nem maradt belőle
3834 V     |                 ki. Némelyikben hirlapról levett címszalag volt, némelyikben
3835 VII   |                volt az, mint a tűz. Aztán levette a fejéről a kendőt s frisset
3836 XII   |              Mindenki lopja, csalja. Csak lézeng a világban, mint a gazdátlan
3837 IV    |                álldogáltak a segédek, ott lézengtek a vevők. Idegenül kellett
3838 VI    |                  eldörögte a villámait, s lezuhintotta a záporát.~Ahogy leszórta
3839 XVII  |             kanyarodott az Országháznál a Ligetnek. Közben beszálltak-kiszálltak.
3840 XI    |               mondani, csak egymás nevét. Lihegtek, csak szaggatott szavakat
3841 I     |                kásmir-kendőt. A kezében a liliom is olyan volt, mintha aranynyá
3842 XIII  |                   nászútra mentek Bécsbe, Linczbe, Szalczburgba.~Az anyós
3843 IV    |                vagy azt meg­rendelje. Hol Lipcséből rendelt, hol Münchenből,
3844 I     |         látszottak a névjegy alján:~BUDA. LIPÓTMEZEI ORSZÁGÚT. 26. VILLA.~Elpirult.
3845 XIV   |                    azzal elmehetek akár a Liszt Ferenc hangversenyére is.~
3846 X     |            elmosolyodott:~- Lássa mama: a litániánk elmaradt a séta kedvéért.
3847 V     |                Alig várta hát a vasárnapi litániát. S még aggódott is, hogy
3848 XII   |             vállalkozótól bérelt. Más-más ló került a kocsi elé és más-más
3849 VII   |                értette magát, hogy hogyan lobbanhatott fel annyira! Mintha nem
3850 VI    |                   és mindent kérdezett.~A lobogó láng gyöngéd testvéri érzéssé
3851 XIV   |         megjelenését:~- Eszter! Eszter! - lobogott az örömtől, - tudod-e mi
3852 XIV   |                   csak akkor ocsúdkodott.~Locsogott, magyarázgatott aztán az
3853 XVII  |            legyintett:~- Én is csak magam lődörgök a világban.~Az asszony sajnálkozva
3854 XIV   |                   Ábel ebédután már készü­lődött, hogy orvosért megyen, de
3855 X     |                   Ő, Ő, Ő!~S a szive nagy lökkenetekkel vert. A szeme káprázott.
3856 XIII  |              sohse nősültem volna meg. Te löktél be a házasság szentségébe.
3857 XVII  |                   Ábel meggörbült, s hogy lötyög rajta a kabát is, nadrág
3858 XVII  |             villamosra. Bő szürke felöltő lötyögött rajta. A szemén cvikker
3859 XI    |       kislányommal. Négykor szállunk le a Lövőház-téren, és onnan kifelé sétálunk
3860 IV    |                   a fasor végén a polgári Lövőháznál.~A kocsi ernyője le volt
3861 XII   |                hoztam ki. Már három napja lóg ez a gomb itt a kabátodon.
3862 V     |                   gondolkodásában nincsen logika.~Eszter aztán lecsillapodott,
3863 V     |               könyvekben és a szekrényben lógó ruhák zsebében, de nem talált
3864 III   |                érkezett haza. A nyelve is lógott a fáradságtól. Az arca hosszu
3865 VII   |                   magányosan kószál. Temp­lomba, jó, de külön házba, emeletre,
3866 VIII  |            Ablakomba bekandikál az akácfa lombja. Nem tudom, hogyan szokom
3867 II    |                   Ábel behuzódott a bokor lombjai közé: lesett.~A fiatalember
3868 I     |                  elmerült a bokrok és fák lombjainak zöldjében. Az ablakokban
3869 I     |                   leány félrehajlította a lombokat, s megállt. Aztán nesztelenül
3870 IV    |           napfényes volt, a fák épp olyan lombosak, az árnyékok épp oly fűillatos
3871 XII   |                   Otthona nincs. Mindenki lopja, csalja. Csak lézeng a világban,
3872 I     |                 mellé.~S elrohant, mintha lopott volna.~Délben tizenkét óra
3873 I     |               elkomolyodott. Azontúl csak lopva pillantott feléje.~Napnyugtakor
3874 XV    |                 nincs értelme az életnek: lótás-futás, gondok, vesződségek. Mindennap,
3875 I     |                nappal meg a nagy hőségben lótnak-futnak.~Kinyitotta az ajtócskát,
3876 III   |              mellébe az a gondolat nyilam­lott belé, hogy: Ime az én feleségem,
3877 XII   |            Kocsiban ült a kisleányával. A lovak lépésben haladtak.~A doktorné
3878 XVII  |           fasorból is utca lett. A kürtös lóvonatok helyett csengő villamos
3879 I     |                 ébenfa-pálca. Így ment ki lóvonaton, omnibuszon és gyalog a
3880 VII   |               viaszosvászon-divány minden lukszusa, meg egy zöldburkolatu mállott
3881 I     |                   ilyen gyönyörü éjszakán lyukakba bujnak és alusznak, nappal
3882 VII   |                   A leányka mint az ijedt macska Eszterre.~Aztán Eszter őhozzá
3883 XIV   |                  görög orr. Eszter ideges macska-testalkat, az arca vékonyabb, de kifejezőbb.
3884 XV    |                   volt az arca. Porcellán macskát hozott Irénkének, és mosolyogva
3885 I     |                  néhol daloltak. Az erdei madarak is csicseregtek, fütyörésztek.
3886 VI    |                    Eszter!~És akkor a kis madáreszü asszony bánni kezdette a
3887 XI    |                 gondolta, ott vagyok ahol Mádi Mózes. Kezdődik ismét a
3888 XVI   |                    hanem poltron! Micsoda maga-szereti bestia az asszony!~S vörösen
3889 VII   |                   feküdt behunyt szemmel, maga-tudatlanul.~A doktor kopogás és köszönés
3890 XII   |                testvéred, nőrokonod, akit magadhoz vehetnél, de senkid sincs.
3891 VI    |                    ez az én dolgom, nem a magáé.~- Hogy vóna ez a te dógod!~-
3892 XV    |             szükséges, hogy osztatlanul a magáénak érezzen.~Ábel hálával csókolta
3893 I     |               messze van: elfárad.~- Nem. Magáért Esztike nincs nekem messze
3894 XIV   |                   hogy a gyermekek szivét magamhoz kötöm, - mosolygott, - mindig
3895 VIII  |                   első napon beiratkoztam magántanulónak egy gimnáziumba. Nem akarok
3896 I     |             osztályt végeztem, még négyet magánúton elvégez­hetek. Tanulni fogok
3897 VIII  |                Írd meg, hogy vagy? Ne élj magánykodó életet. Járj el néha mulatságokba.
3898 III   |                  azért is keresett okot a magányos kimenetelre, hogy a kém­
3899 VII   |               Mindig gyanus, ha fiatal nő magányosan kószál. Temp­lomba, jó,
3900 V     |                  Szőke volt-e vagy barna? Magas-e vagy alacsony? Úrinő-e vagy
3901 I     |              csillagok felé, - mondotta a magasba nézve. - Vajjon szenvedett-e,
3902 XV    |                 nem tudja, hogy már nem a magasban van. Oh a csöpp lélek! Micsoda
3903 XIV   |                 aztán egyszercsak eltolta magától:~- Eredj a borbélyhoz: vetesd
3904 VII   |                 nem nyugodtak meg. Eszter magaviseletében mindennap volt valami különös.
3905 II    |          szerencséjét?~- Mért magázol? Ne magázz!~- Nem merlek tegezni, nincs
3906 VIII  |            Erdőssy is. Magyarázzák emberi mágnességnek, idegrezgésnek, vérkeringés
3907 IV    |                   juniusi napon, hogy így magukban voltak, azt mondja Eszter
3908 X     |                akkor mink se tudtuk. Ugye maguknak gyermekkori az ismeretségük?~
3909 XVII  |            gondolat Eszter. Visszaérezzük magunkat a multba Eszterkém.~- És
3910 XI    |                   És a leányom?~- Visszük magunkkal!~Az asszony Ábel vállára
3911 XII   |             vagyok. De mindennek megvan a magyarázata, - folytatta aztán visszanyerve
3912 III   |                latin szavak is forogtak a magyarázatában, de a nők már megszokták.
3913 VII   |            levegőbe csapva.~És nem talált magyarázatot.~Különösen az fúrta a fejét,
3914 XIV   |                   ocsúdkodott.~Locsogott, magyarázgatott aztán az akadémiai bizottságukról,
3915 I     |                  Boldogok.~Ebből csak azt magyarázom ki, hogy valami láthatatlan
3916 VIII  |             kutatta a titkot, Erdőssy is. Magyarázzák emberi mágnességnek, idegrezgésnek,
3917 I     |                mint a füszeres.~- Nem, ne magyarázzon félre!~- Hát akkor mi lehet
3918 V     |            pocakos és körszakálas atillás magyarok voltak. Szinte hasonlítottak
3919 VIII  |                  az utolsó melegség, amit Magyarországból elviszel magaddal.~És hogy
3920 XVII  |                papiroson. Kinai munká­sok Magyarországon! A cikk néhány nagy uradalom
3921 I     |                  le volt eresztve kétágba magyarosan. Akkor az volt a divat.~-
3922 VIII  |                   akiknek vőlegényük van. Mához egy hétre lesz az esküvőjük.~~
3923 VI    |               azért rá. Az életed egyszer majdcsak megkönnyebbül. És ha éppen
3924 I     |                Testének terebélyességével majdnem kinyomta a hátul álló három
3925 III   |             hogyan hatnak azok a vérre, a májra, az idegekre. Görög és latin
3926 X     |                 ma különösen szép az idő.~Május első hete volt.~Ábel hozzájok
3927 IV    |            édesanyám, nem tehetek róla, - makacskodott Eszter. - Nekem látnom kell
3928 IX    |          visszaült. Fölvette a kártyát.~- Makk az adutt.~- Az még nem? -
3929 VII   |                akkora fonata volt, mint a malac farka.~A hivott orvos ekközben
3930 VII   |           lukszusa, meg egy zöldburkolatu mállott karosszék. Ábelnak már akkor
3931 I     |                 lapja akkora volt, mint a malomkő lapja. Sokszázados fa lehetett.
3932 IX    |              lerázta magáról: benyitott a mamához.~- Mit tud a doktornéról?~
3933 I     |          titkolódzása. Azt mondta, hogy a mamája nem csekélyli a foglalkozásomat,
3934 XI    |                nyakához fonulva nézett rá mámoros szemmel. A szivét szinte
3935 VI    |                meg. Ne haragudjon aranyos mamukám. Hiszen én csak azért ingerlődtem
3936 XVI   |                 összeszedte, hogy nyugodt maradhasson. Egykedvü szinnel vont vállat:~-
3937 VI    |                   Ha kívánod, a cseléd is maradhat.~Eszter megcsókolta a kezét:~-
3938 XV    |            iskolai múzeumba, ahol magukra maradhattak. Széket tett neki az asztalhoz.~-
3939 X     |             gondolt, hogy mi legyen? Künn maradjon-e külföldön? vagy hazatérjen
3940 XVII  |                 vacsorára is.~- De itt is maradnék, hanem estére a kaszinóban,
3941 IV    |                  tüznek a hamu alatt kell maradnia.”~- Haragszol? - kérdezte
3942 XV    |               legtávolabb. Mégis itt kell maradnod. Ezt el kell szenvedned.
3943 XII   |            vádolnom magamat, hogy miattam maradtál agglegény.~- Hát jó, - sohajtott
3944 XVII  |                már este van. Ejnye de itt maradtam.~- Hát maradj itt vacsorára
3945 X     |              pázik. A falon ott függ az ő Mária-képe. Az ágy is ugyanazon a helyen,
3946 X     |                orgona, zengett az ének. A Mária-oltár föl volt diszítve gyöngyvirággal.
3947 XVII  |                    amint vigasztalást kér Máriától. Almaszag illato­zott mind
3948 XV    |                  kisérte ki a vasutra is.~Marienbadba ment. A fürdő még népes
3949 VIII  |              valaki, aki szivesen nevet a markába. De egyszer az ő keze volt
3950 VII   |              aranyat vont elő:~- Tartsd a markod! A tiéd!~- Nem, nem kell.
3951 II    |       művészeteket.~- Ma is több köztük a martír.~- Látszik, hogy nem nős
3952 X     |                  zárt tortáért. Hiszen ez mártirság.~Beiratkozott az egyetemre
3953 II    |                elhigyje, hogy sajnálattal mártottam a tolla­mat a tentába.~özv.
3954 III   |                  fagyott. Az anya aggodal­masan, szinte ijedten nézte. Az
3955 III   |            pazarló városi nő, és semmihez máshoz nem ért, csak ahhoz: hogyan
3956 III   |               szobában Kardosné lakott, a másikban az öreg Eördöghné meg a
3957 XI    |              kezével az én kezemet fogja, másikkal az apjáét. És ha erővel
3958 II    |                   az egyiknek fia lesz, a másiknak lánya, összeházasítják őket.~
3959 XIV   |         mosolygással hallgatta.~- Micsoda maskarát csinálsz az arcodból, -
3960 IX    |             tovább.~Más cseléddel kellett másképpen beszélnie.~Csakhamar jött
3961 XVII  |                    A menthol-bedörzsölés: másnapra elmúlik.~Ábel viszont a
3962 I     |                    csak Kegyed. Nem tudok másra gondolni, csak Kegyedre.
3963 XI    |               félreértések keletkezzenek. Másrészről meg kellemetlen volt nekem,
3964 XVII  |             utcákon más arcok nyüzsögnek, másszabású ruhákat viselő emberek.
3965 XIII  |                  Tudod hogy nem is kivánt mást férjül.~- Hát boldog? nagyon
3966 XII   |                   találkozásnál a térdére mászott és vékonyka karjait Ábel
3967 II    |             sajnálattal mártottam a tolla­mat a tentába.~özv. Kardos Jánosné.~
3968 XIV   |                felelte a doktor.~- A hús: matéria, föld. A föld nem gondolkodik,
3969 XII   |                  gyermekek ártatlan bizal­mával, mingyárt az első találkozásnál
3970 II    |                  lenni olyan művészietlen mázolmány. De az ájtatos szívek nem
3971 I     |                táncoltak.~Aztán a verklis mazurkát húzott, aztán palotást.
3972 V     |                    Este nem gyujtott soha mécset, mert még olajra se volt
3973 VIII  |                   a társaságban a legjobb médium, s ő maga csodálkozott ezen
3974 VI    |                     Krajcárkaparó fösvény medve.~- Szegény Ábelkám. Ne zugolódj
3975 IV    |                    virágot szedve, olykor meg-megállva, egymás szemébe mélázva.~
3976 XIV   |                 Fázott is. A kocsitakarót meg-megigazította a lábán és Irénkén. Ábel
3977 X     |                   nem az érzéseit. Bizony meg-megújult benne az a gondolat, hogy
3978 I     |                 újra bekémlelődött. Aztán még-messzebb elsétált és ismét visszatért.~
3979 XII   |               amit nem értek. Hogy te oly megadással tetted a fejed alá a hetedik
3980 XIII  |                nem hagyom...”~Aztán a pap megáldotta az új házaspárt. Berta az
3981 III   |                 esztergályos boltja előtt megállott. Egy olaszfaragásu tükör
3982 I     |                 Egy terebélyes bükk alatt megálltak. Padocska volt ottan. Vasárnaponkint
3983 I     |             orrocskáját, a nyakát. Apróra megbámulgatta a kalpagjától a cipőjéig.~
3984 I     |                   királyi palotát szoktak megbámulni.~- Numeró 47, - mormogta. -
3985 I     |                  házikóba, megállt és úgy megbámulta a házat, ahogy csak királyi
3986 XIV   |           Dicsekvők.~- Dehát nem értelek. Megbántott valamivel a doktorné? Hiszen
3987 XIV   |                  gyermeketek is van, és ő megbecsül téged.~- Meg? Azt hiszed?
3988 XVII  |                  Csakhogy ők aztán megint megbékültek. De már akkor késő volt.
3989 XVII  |                  csinálsz is, de legalább megbékülünk, és élek tovább is özvegyen,
3990 V     |                   nem jelenik meg. Hiszen megbeszélték, hogy egyideig nem találkoznak.~
3991 III   |                  öregasszonyok is csaknem megbetegedtek, hát az orvos aztán illőbb
3992 XII   |                   ha netán mégegyszer ugy megbetegszel, mint egyszer?~- Bemegyek
3993 X     |                  leveleidet? Vagy Törökné megbizha­tatlan?~E.”~Ábel eltünődött:
3994 XV    |              kedett, nem is beszélt róla. Megbocsátotta, elfeledte.~És szinte versenyeztek
3995 IX    |                Igen boldog. A vőm is majd megbolondul örömében. Magam is örülök.~-
3996 XVI   |             bámulta a kilincset. Végre is megboszankodott, haza lódult.~Életében először
3997 III   |            kimenetelre, hogy a kém­kedést megboszulja.~Elindult ebéd után két
3998 I     |                 föl-alájárt a szobában.~- Megbutultam? Vagy mi lelt, hogy egy
3999 VIII  |                 elküldöm neked a könyvet. Megceruzáztam benne egynehány sort. Legjobban
4000 VI    |                  ők, a füszeres mindenkit megcsal, csak őket nem, hogy egy
4001 V     |                  az egészséges oldalával. Megcsalt. Ugy-e csalás ez? A legrútabb
4002 XVII  |                átkozott vagyon, az bizony megcsappant. Elkártyázta a katona. De
4003 XV    |                   veled van, és mindennap megcsókol ~Ábel.~Eszter háromszor
4004 IV    |                  szemébe. A kezét odaadta megcsókolásra, - szinte fürdött a boldogság
4005 XIV   |               ölébe vette a kisleányt, és megcsókolgatta:~- Milyen boldog vagy, hogy
4006 XV    |                   eljövök.~S mielőtt Ábel megcsókolhatta volna a kezét, elsietett.~
4007 I     |                  jogom, - rebegte, - hogy megcsókoljam.~Eszter fölemelte a fejét,
4008 IV    |                  a gondolat van: „Ábel ma megcsókolt. Ez több, mint amennyit
4009 V     |                   felelte Ábel a homlokát megcsókolva. Ha még te is elhagytál
4010 I     |                Csak nézett rá elképedten, megdermedten.~- Apám akarata, - sóhajtott
4011 II    |                 vagyok, - felelte az ifju megdöbbenve.~- Nagyságáék elutaztak.
4012 XVII  |                Mindenkit. Még a kutyám is megdöglött. Ámbár igaz: az később volt.
4013 III   |           feccsent egy lángoló zsircsepp: megégette a kezét. Befut nagyijedten
4014 III   |                   Adj valamit! Jaj, nézd: megégettem a kezemet!~A doktor ránevetett:~-
4015 II    |             kérdezte elszorult szívvel.~- Megélek, ne törődj vele, - felelte
4016 V     |              férfi vagy s diplomás orvos, megélsz mindenütt. De te nem vagy
4017 I     |                 fiatalember akkor gyorsan megemelte a kalapját.~A leány egykicsit
4018 XII   |          válasszak?~- Bele, Eszterkém. De megengeded talán, hogy megmondjam milyen
4019 IV    |                    Ez több, mint amennyit megengedhetek neki. Egynehány hétig nem
4020 II    |                   csak más szemmel nézem. Megengedik önök, hogy a gyermek más
4021 XIV   |                  Igaz, - bólintott Eszter megengesztelődve.~Aztán csendesen, nyugodtan
4022 I     |                   meleg volt. Az éj utána mégenyhébb. Az égen fátyolos felhők