12-besze | beszo-egnek | egre-eszme | eszte-gethe | gette-honap | honna-kepes | keppe-kulfo | kulon-megen | meger-napja | napke-pelyh | penze-szaka | szakr-terde | tereb-vert | vesse-zuhan
Part
4023 XV | nem fogadták el.~És ismét megeredtek a könnyei.~- Boldogtalan
4024 I | Nem lehet-e ezt néha előre megéreznünk?~Egy barátom tavaly hajón
4025 III | más felesége!~Az asszony megérezte Ábel gondolatait és szintén
4026 X | odaállana a régi helyére, megérkezne-e az a gyöngéd érintés?~De
4027 XIII | szépen volt fizetése.~~Mikor megérkeztek a nászútról, Ábel már másnap
4028 II | őket.~Ezt a fogadást csak megerősítette egy kétes kérdésü üzleti
4029 XV | jösz el. Nem is akarom. Megértem, hogy új érzésekben élsz.
4030 Eloszo| és Eszter.~Semmi egyéb.~Megérthető, hogy a követ még életükben
4031 XIV | látszott Eszter arcán, hogy megérti, mért nem fogadja el Ábel
4032 XV | édes szavadat.~De ugy-e megérzed, hogy a gondolatom veled
4033 II | gyermekeinknek adja oda akkor, amikor megesküsznek.~Itélje meg most már maga
4034 V | Ábellal. Az az egypercnyi megfeledkezés! és óh hogy átjárta annak
4035 IV | folytatta:~- Tudod ma ahogy megfeledkeztem arról, hogy az arcod is
4036 IV | Nekem is az volt az érzésem. Megfeledkeztünk.~Szomorún mondta. Ábel válaszul
4037 I | hogy tizenkét csirkés tyúk megfért volna alatta, aztán a leány
4038 III | telegrammot ír.~És nagysebten megfirkantotta a telegrammot.~Aztán kilépett
4039 I | hogy nem beszélünk róla.~- Megfogadhatom, - felelte Ábel búsan, -
4040 III | és elmosolyodott:~- No megfogadom Károly tanácsát: mától kezdve
4041 II | Hiszen a kis ügyeket is megfontoljuk.~- Önök kalmárok! - szólt
4042 VI | hogy egy ruhát háromszor is megfordítanak, és hogy mindig sokalják
4043 XI | békát, a gyermeket nem lehet megfosztani az apja szeretetétől.~Ábel
4044 III | A levest csak ők tudták megfüszerszámozni. A befőtteket csak ők tudták
4045 XVII | asszony látta, hogy Ábel meggörbült, s hogy lötyög rajta a kabát
4046 I | lány! Látszik, hogy mindent meggondol.~És zengő szívvel, mosolyogva
4047 X | szobabért, de őmaga akkor mégis meggondolkodott: ha az érzése ennyire eleven
4048 XV | széket. Magának a nagy karos meggyszínplüss széket, Ábelnak
4049 XVII | szobában. Megismerte a régi meggyszin-plüs székeket, a faragott pohárszéket,
4050 XIV | asztalka, körülötte sülyedős meggyszinplüss fotelek. A gazdagság melege
4051 XV | a faragott szekrények, a meggyszínplüss fotelek. A többi szoba fölösleges
4052 XIV | mondotta Berta, - most már meggyujthatjuk.~- Ne, ne, - szólalt fel
4053 XVII | tudott jó orvosságot: jól meggyúrni a hátat alvás előtt.~Közben
4054 XII | lelkem. Aztán egyszercsak meghal. És mi lesz akkor: másik
4055 I | mozdulnom. Mert ha mama meghallja, hogy mozdulok, beszélgetést
4056 XIV | nem sokáig maradt. Mikor meghallotta, hogy kocsi áll meg a ház
4057 II | hitvány portéka a leányféle: meghalni nem akar. Jól beszélt a
4058 XVI | Tehát nem ír, se nem jön. Meghaltunk egymásnak!~S újra meg újra
4059 VIII | gondolatot, hogy egyszer meghalunk.~Írsz nekem? Áldjon meg
4060 VII | fölkelt és kifutott. Aztán méghalványabban tért vissza.~- Adjon valami
4061 VI | azóta ha valami felizgat, megharagít, mindig arra gondolok, hogy
4062 XVI | Életében először történt, hogy megharagudott Eszterre, s haragudott reá
4063 XVII | kezdte Eszter. - Igen megharagudtam akkor este reád, s azonnal
4064 XV | vonultak.~Ábel elvégezte a megható történetet és Irénkére nézett.
4065 XIII | pillantott reá. Zavarodott és meghatott volt a jó ember.~Aztán elvonultak.
4066 XVII | a mellére hajtotta.~Ábel meghatottan nézett reá. Az emlékek olyan
4067 XIII | hálára köteleztél, hogy megházasítottál.~És kezet csókolt az asszonynak.~-
4068 XIV | te se keress fel többé. Megházasítottalak. Köszönd meg te is, ahogy
4069 XII | gyengeségeimet.~- Éppen azért kell megházasodnod Ábel. Törökné öreg, édes
4070 VIII | férjhezmenő leánya is van. Meghivtak karácsonestére. Velök töltöttem.~
4071 I | sohajtotta egyszer a fiu, - megholt angyal a mi reménységünk.
4072 VII | hiszen ilyenkor nem lehet meghülni.~- Bizonynyal mondom, hogy
4073 XIV | fütenünk. Azt mondja, hogy meghülünk, ha korán fütünk.~Ábel a
4074 I | De milyen hideg. Nem fog meghűlni?~És amint ott szárítgatta
4075 I | volnának.~A fiatalember megigazgatta a nyakkendőjét, s bekémlelődött.~
4076 XVII | ujságot vont elő a zsebéből. Megigazitotta az orrán a szemüveget, s
4077 XV | igazán szomorú volt.~Ábel megigérte, hogy írni fog neki. Váltottak
4078 XVII | kérdezte Ábel tréfás megijedéssel. - Csak nem akarsz tán táncolni?~-
4079 XV | Mikor a tanárokat meglátta, megijedt. A tanárok hazakergették.
4080 II | gondolattól aztán annyira megijedtem, hogy otthagytam.~- Aber
4081 VI | nem haragszom, - pillogott megilletődve Eszter.~- A mi családunkban
4082 VII | enyém vagy. Az enyém. Holnap megindítod a válópert, aztán végre-valahára...~
4083 X | litánia véget ért. A hivek megindultak kifelé.~Ábel az ajtó közelében
4084 VII | Amúgy is halavány arca méginkább elfehérült. De nyugodt volt
4085 I | rongy levelet nem tudok megírni? Gondolkodjunk csak nyugodtan!~
4086 II | öregasszonynak levelet. Megírta benne a lefolyt hétnek minden
4087 XVII | köttetik. A rossz házasság is. Mégiscsak uram volt...~- És a leányod?
4088 XIV | örülök, hogy magam is megismerhetem. A kislányom meg kérem
4089 II | A leányom elmondta, hogy megismerkedett Önnel és, hogy inkább óhajtana
4090 I | odavitte a hajón a leánynak.~Megismerkedtek.~Karácsonykor elvette feleségül.~
4091 IV | házastársakat arról lehet megismerni, hogy nem beszélgetnek.~~
4092 I | vasárnap és minden ünnepen megismétlődött.~A fiu minden vasárnap hazavitt
4093 XVII | benne.~Eszter mosolygott. Megizlelte a levest.~- Szegedi asszony
4094 V | Semmi kapcsolata nem volt a megjegyzésének az elbeszéléssel, de a doktor
4095 XV | lehetett látni: Ábelnak a megjelenése a gyászestén és magaviselete
4096 XIV | türelmetlenül várta a kocsi megjelenését:~- Eszter! Eszter! - lobogott
4097 III | is féltek az első villám megjelenésétől.~A lakásuk különben ötszobás
4098 XV | havonkint egyszer-kétszer megjelenik, - mint valami visszatérő
4099 IV | Délután három órakor ott látta megjelenni a doktorcsaládot: a két
4100 XIV | Ő olyankor nevet. És ez mégjobban boszant, mert ez is kicsinylés.
4101 VII | történt veled?~- Hát lelkem, megkaptam az örökségemet.~- Örökségedet?~-
4102 XVII | asszonyom, aki takarit, meg megkeféli a ruhámat.~- És miből élsz?
4103 IV | ugye? Mihelyt visszatérünk, megkereslek.~És Ábel kezére tette a
4104 I | omnibuszon és gyalog a zöldbe, és megkereste a házat. ~Ódon és kis sárga
4105 IV | hegyen.~Virágot szedtek s megkeresték a tisztást.~A verkli azonban
4106 VII | csak reggel járhat fel. Megkért bennünket, hogy nézzünk
4107 VII | hogy rokona Ábelnak. Aztán megkérte, hogy állítson a beteg mellé
4108 XVII | világába illő csengetéssel. Megkerülte az Akadémiát s kanyarodott
4109 II | mint a szivarskatulya, de megkezdi. És akkor magához veszi
4110 XV | Mikorra visszatért, már megkezdődtek az iskolák. Ábel több munkát
4111 XIV | érzünk.~- Köszönöm. De azért megkimélhetnél az ilyen látványosságtól.~
4112 XI | vacsorázott, - mondotta Törökné, - megkinálhatjuk?~Hideg borjuhus volt az
4113 VII | volt az első szava, hogy megkinálta a kacsás tállal:~- Végy
4114 VI | életed egyszer majdcsak megkönnyebbül. És ha éppen valami pénzszükség
4115 V | mondotta volna: apám!”~Eszter megkövülten nézett a levélre. Hogy Károly
4116 XIV | fölrobbant. A császár nemsokára megkoronáztatja magát. És másefféle.~- És
4117 X | szobabér, újra meg újra megküldötte.~Ekközben ismét kitavaszodott.
4118 XVII | szerette. De valamin aztán megkülönböztek, - mint mink. Csakhogy ők
4119 XIII | is lesz a fogadástok. De meglásd, hogy a férjem mégse lesz
4120 XII | mosolyogva fordult Törökékhez:~- Meglássák, hogy nem feledi el.~A kisleány
4121 X | szobrához érnek, Ábel lépése meglassúdik:~- Ne menjünk-e be egy percre
4122 V | aztán az Egyetem-utcán meglassúdott. A sírást bármennyire tartóz
4123 I | föllendítette a kocsiba.~Az omnibusz meglassudva haladt ottan. A bentülők
4124 I | susogva szólott:~- Anyám meglát...~És kezet nyújtott mosolyogva,
4125 XIII | vagyongyüjtésnek.~- No majd meglátjuk, - mondotta Ábel.~És az
4126 XVII | Pedig csak látni akartalak, meglátni messziről... Bemenni hozzád
4127 XIII | nekünk kötelességünk is hogy meglátogassunk téged. Az esküvő után kéthétre
4128 XIII | barátja Bertának. Már másnap meglátogatta a doktorné, és tegeződtek.
4129 XIV | tudják-e, hogy betegségemben meglátogattál? Nem tudják-e, hogy nekem
4130 XV | árult. Mikor a tanárokat meglátta, megijedt. A tanárok hazaker
4131 I | húzódott. Hogy akkor a ruhája meglebbent, a fiu kellemes szegfüillatot
4132 X | talán többé sohase. Az is meglehet, hogy olyan állapotban találom,
4133 VII | mindent tudnak is.~- Károly meglepett?~- Nem sikerült neki. A
4134 X | lappangani? Ujra rettegni, hogy meglepik? És hogy újra epedjen az
4135 XV | Ábel mindig valamelyes kis meglepődéssel fogadta, szinte ijedten,
4136 X | a szobából, egyszer csak meglepődve látta, hogy a Zöldfa-utcában
4137 XI | kedves! Te édes!~- Hogy megleptél!~- Te leptél meg!~És Ábel
4138 XV | a nap felkeltét. A ruhát meglocsolta szegfüparfönnel. A haját
4139 XIII | mondja: nem, - abban konokul megmarad. Kálvinista faj.~- Akkor
4140 XIII | lakás volt az. Az anyós megmaradt a régi helyen, mert oda
4141 XII | szivemmel!~És akkor Ábel is megmelegedett a gyermek iránt: magához
4142 XVI | vállalat.~S valóban másnap mégmélyebbnek látta a szakadást. Eszternek
4143 II | hogy az apja vagyonából is megmenthetett az anyja valamit.~Mégis
4144 XII | Nyékynek még a bokája is megmerevedett.~Aztán a doktorné szólalt
4145 X | nappal később jön: a szobát megmeszelteti.~Ábel elküldte a szobabért,
4146 I | halasztottam, mert nehéz volt megmondanom. Nehéz...~- Hát nem szereti?~
4147 III | valamire. Az orvos sokszor megmondta nekik, hogy ami görögül
4148 II | Eördöghöt nem szeretem.~- Megmondtad?~- Meg.~- És mit felelt?~-
4149 IV | mosolyogta.~A kocsisnak megmondták, hol várja őket. Aztán fölsétáltak
4150 X | helyen, az ablaksarokban.~Megmosdott és átöltözködött, aztán
4151 VI | hogy a húst senkise tudja megmosni csak ők, a füszeres mindenkit
4152 X | világon, és minden alvó virág megmozdul, fölébred.~Mintha csak álom
4153 X | Ábel a csokor illatára édes megmozdulást érzett a mellében. Eszterre
4154 X | köszönni; egy arcizma se fog megmozdulni. Csak látni akarja, látni!
4155 X | telepedik az asztala mellé. Ábel megmozzant, amikor a nő rápillantott.
4156 VIII | van benne. A férjemnek is megmutattam. Azt mondta: Szamárság!
4157 XVII | Irénnek az udvarlói. Mindnek megnagyíttatta a fényképét, és ő aztán
4158 I | hőség volt Ábel?~- Bent mégnagyobb Esztike.~- Hát mondja: nem
4159 XII | férjed,~Akkor Eszter szeme megnedvesedett. A kezét Ábel kezére tette:~-
4160 XII | kisasszonynak a testvére! egyszerre megnémult. Átváltozott orvosnak, és
4161 XII | társaságra nézett, a doktorné megnevezte őket:~- Törökné, a lánya
4162 IX | doktor nem ismerhet rám. Megnézem. Mégegyszer látni fogom.
4163 X | gyermekkorában játszott. Csak megnézné, de már nem játszana vele.~
4164 X | Lánchidig, a Lánchidon túl is. Megnézték az épülő Magyar tudományos
4165 XV | jelent meg Eszternél, hogy megnézze Irénkét.~Ábel immár szabadon
4166 XVI | miben hibázott?~Abban hogy megnősült?~Hát Eszter nem ment-e férjhez?~
4167 X | lepett meg, hogy ennyire megnőtt. Tegnap még gyermek volt,
4168 XIV | különféle lélekcsoportok megnyilvánulásai.~- Lélekcsoportok, - tünődött
4169 I | kiskutya azon a héten nyakig megnyíródott.~A fiatalember nyugtalanul
4170 X | megindult Ábel előtt, hogy megnyissa a szobáját.~Ábelnak olyan
4171 I | hogy eltemetnénk, mindennap megnyitjuk a koporsóját, és sajnálgatjuk,
4172 VIII | hajnak.~- Ábel...~Akkor megnyitotta a szemét.~Senki.~A kályha
4173 XVII | mozdulattal a könnyeit.~Aztán megnyomott egy csengőgombot az ablakfalban.
4174 XV | Aztán az ajtóhoz sietett: megnyomta a kilincset.~- Eszter, -
4175 XIII | sokáig várták, de aztán megnyugodtak abban, hogy még nem tette
4176 IV | szerelmére! Eszter!~- Ha megöl is édesanyám, nem tehetek
4177 III | föl, s arra mozdult, hogy megölelje. De a mozdulat csak kéz
4178 VII | a feleségét, mint ő, hát megöli. Olvastam én már az ujságokban
4179 IV | rátaposson az apja sírjára, és megölje az anyját?~- Félreértesz!
4180 VII | ujságokban olyat, hogy a férj megölte a feleségét.~- Nincs joga
4181 I | kannácska volt a kezében. Megöntözte a virágait. A rózsát is.
4182 V | zugligeti napot követő héten megoldotta a levelet:~Igy szólt:~„Nem
4183 VII | bekisérte.~Leült az ágy mellé. Megolvasta az érverést. Megtapogatta
4184 XII | nehogy azt a kényes húrt megpendítse. Én meg hát, - tudod.~-
4185 X | iránta? Hiszen ahányszor megpillantja Esztert, vagy a doktort,
4186 I | mióta kijár ide a zöldbe, megpirosodott.~- Nem nézek gyakorta tükörbe.~-
4187 I | VILLA.~Elpirult. A szeme megragyogott.~- Ez nekem szól! - mondotta
4188 IX | kebelezett be, míg végre megrakodva hazaindultak. A cseléd elől,
4189 II | elmúlik, a bőr elfakul, megráncosodik. A szemhéj olyan vékonynyá
4190 X | Töröknén, hogy mennyire megráncosodott a képe. Most már nem olyan
4191 I | lakkcipője elrútult. Ideges megrándulással szólt rá:~- Ostoba!~Ugye
4192 I | Ballagott. Meg-megállt. Megrázta a fejét:~- Mégis az enyim
4193 XIII | a kocsi. Eszter örömtől megrebbenve intett neki, s megállította
4194 XV | apadt halántékát. Végre is megrémült attól a gondolattól, hogy
4195 VII | Kardosnénak amúgy is rémült arca mégrémültebbé változott. A kezét összecsapta:~-
4196 IV | kissé összeért, mikor a megrendelő-lapot vagy a pénzt odanyujtotta.~
4197 I | simult, és minden dörgésre megrettent.~- Jézus Mária...~- Fél?~-
4198 III | szegfüillatot érzett, és erre szinte megrettenve pillantott fel a munkájáról.~
4199 X | mozdulatlan fáknak egyszerre megrezdül minden levele.~Törökné másik
4200 I | belső húrocska, amelynek a megrezdűlése mindig a jövő zenéje, -
4201 I | Éreztem ennek a fonálnak a megrezzenését, amikor Kegyedet megláttam.
4202 I | nyikkant.~Mind a ketten megrezzentek.~A sötétségen át a kövér
4203 XII | bácsi?~Képzelheted hogy megrőkönyödtem.~A férjem rám-néz:~- Ki
4204 I | orvos megjelent előtte, s megrontotta az álmait.~Aztán a leány
4205 X | tovább ment volna, tán kissé megsajduló szívvel, de tovább ment
4206 VI | Pestre. Hol kap helyet? Megsajnálom. Azt mondom neki:~- Hát
4207 VII | örvendezett.~- Hálistennek Ábel! Megsegített az Isten!~És a nyakába borult.~-
4208 XIV | a szemét meregetve, - az mégsem illik, hogy te folyton a
4209 XIII | Én Ábel, én, de a szivem megszakad!~És sírt. Azelőtt ha sírt,
4210 I | Mosolygott. Várta, hogy megszáradjon a tinta. Aztán mégegyszer
4211 VI | hogy ha ő egy cseléd miatt megszégyenül, elbujdosik a háztól! És
4212 XVII | Közben a szakácsasszony megszélesitette az asztalt és másik teritéket
4213 I | annak a gondolkodása szinte megszentelte őt.~- Valaki ott száll már
4214 III | színü, amilyenben őt Ábel megszerette.~A doktor a kaszinóba ment.
4215 I | elmúlt. Az ő halványsága megszínesedett. Jámbor kék szeme ábrándosan
4216 I | beszélt nagy izgatottan:~... Megszöktessem? De hová? Miből élünk?~... ?
4217 II | ájtatos szívek nem azt nézik. Megszokják a képet, átváltozik nekik
4218 II | felelte, hogy nem baj. Majd megszokom. Ő is úgy ment férjhez.~-
4219 V | nehéz, mint te gondolod. Megszokta. Nem is kivánt jobbat.~-
4220 IV | aztán elsiet a fasor felé. Megszólít egy üres bérkocsit, és felkap
4221 V | Rosalie Lachapelle. Nézi a megszólítást: Mon gros coq chéri!~Ez
4222 VII | Váci-utcán, aztán a Vigadó sarkán megszólított egy öreg hordárt:~- Ösmer
4223 XV | már a hóna alatt.~Közben megszomjazott. Betért a Korona-kávéházba.
4224 I | Éppen azért: nem akartam megszomorítani magát. Hiszen nincs mért
4225 XII | mondotta Ábelnak a kezét megszorítva, - hiszen két falevél sincs
4226 XII | asszony, - mikor a gyermekem megszületett, megmondtam a férjemnek
4227 IX | remegett a pohár.~Végre megszüntek a hangok. Egy idétlen vá-vá
4228 XIV | fölébredt.~Eszter mintha megszúrták volna, felpattant:~- Csak
4229 XIV | valamikor eszedbe jutok, megtalálhatsz.~Ábel nem sokáig időzött
4230 I | kedves! Te egyetlen! Te megtalált édes álomképem!~A leány
4231 I | a kert sarkán. Az ajtót megtalálta egy vén terebélyes bodzabokor
4232 I | volna:~- Te kedves, csakhogy megtaláltalak!~De akkor bizonyára úgy
4233 IV | regényekre kapott. (Pesten eléggé megtanult németül.) S már ő is tudta,
4234 I | sok volt a leány. Azoktól megtanultam.~- Én is tudok. De elhiszi-e,
4235 VII | Megolvasta az érverést. Megtapogatta a beteg mellét.~- Ő maga
4236 I | elpirult.~Az omnibusznak ez a megtelése a Lánchídnál történt. A
4237 XII | kérte az asszonyt. Talán megtette volna, ha nagyon kéri, de
4238 V | de hogy a nők franciául mégtöbb helyesírási hibával írnak,
4239 XVII | azonban...~Eszter beszéde itt megtört. A szeme pillája félig összeereszkedett.~-
4240 I | arra tette a lábát, hogy megtörülje.~Ábel eléje térdelt, és
4241 XIII | Eszter erre magához tért. Megtörülte a szemét és mosolygott:~-
4242 I | azonnal valami hivatalba s mégtovább tanulok. Dehiszen a könyvkereskedő
4243 IX | olyan gyáva!~A városházán megtudakolta, hogy kik haltak meg az
4244 IX | Hogyan lehetne róla valamit megtudni?~És a házmester szava a
4245 III | kérdezi a feleségét, bizonyára megütközött volna a színe változásán.
4246 VII | doktor elsápadt. Egy percig megütődve nézett a feleségére, aztán
4247 VII | fejjel.~Ezt aztán Kardosné megujságolta a leányának.~Eszternek egyszerre
4248 III | volt ő otthon!~Utoljára is megunta az ötödik kerék szerepét.
4249 VIII | anyósom beteg. Máskülönben megvagyunk. A kritikus napot április
4250 VIII | véletlenekkel. De minden megváltozhatik, csak a szívem nem.~Írd
4251 II | mindent: megmondom, hogy megvárlak Ábel; ha kell tíz esztendeig
4252 XIV | nyugodtan.~Ábel pislogott:~- Megvárod tán mig rágyujtok?~S mig
4253 XV | egyetlen testvérem!~Ábel megvárta míg lecsillapul. A szalonból
4254 XI | Idegen nőt is kötelesség megvédeni a gyanutól, hát még azt,
4255 XII | Bemegyek a kórházba.~- És ha megvénülsz? Micsoda ágrul szakadt szomoru
4256 XVII | lábu szalonasztalt. De hogy megvénültek a butorok is! A plüsbe foltokat
4257 XVII | mosolygással bólogatott:~- Ugye megvénültem?~Valóban vén volt: hervadt
4258 XIV | betegség, meg az a ház, amelyet megveszünk majd a Kerepesi-úton. Látod
4259 I | foglalkozás, amelyre Kegyed megvetően néz.”~Ez a levél meg nagyon
4260 XV | pillantott meg egy kirakatban: megvette azt is a feleségének. Éjjeli
4261 XV | Az asszonynak olyankor megvidult a szeme. Egyszer az ajtóban
4262 I | állott. A kelő hold fénye megvilágította fejét s finoman árnyékolta
4263 IX | sötétedett. Az emeleti ablakok megvilágosodtak. Doktoréknál öt ablak.~Tehát
4264 XV | székről. És büszkén, haragtól megvillanó szemmel felelte:~- Ha az
4265 VIII | lámpás is ég.~Ábel bámult.~Ha megvizsgálta volna a karosszéket, ott
4266 VI | egymást.~A férjével Eszter megvolt jó egyetértésben, de a lelki
4267 III | mulattatta őket.~Máskülönben megvoltak csendes egyetértésben. De
4268 XIII | lelkifurdalást, - mondotta a vállát megvonva, - tudod hogy sohse nősültem
4269 XVII | könny gyülemlett.~- Hova mégy?~- Csak ki a Ligetbe. Wampeticshoz.
4270 I | temetőig a társaskocsin megyünk. Onnan gyalog, ha úgy tetszik.~
4271 I | telepedik meg.~- Dehát hogy mehet hozzá, ha nem szereti? -
4272 X | legyűrte az érzését. Hogy mehetne annyi idő után ismét Eszter
4273 XII | köztük arról, hogy a házasság mekkora bilincscsel köti a nő lelkét,
4274 IV | meg-megállva, egymás szemébe mélázva.~Mikor leértek a hegyről,
4275 XII | gyepen kocsikát húzgált. A melegben elálmosodott. Ábel az ölébe
4276 XIV | mosolygóbb, árnyékosabb, melegebb. És a hangja: milyen más
4277 XIV | Ábel a kályhához ültette:~- Melegedjék nagyságos asszonyom.~És
4278 III | tömjénillatos homályban a szivük melegének érezték.~Aztán hazaindultak.
4279 III | délután enyhe verőfény melegítette a nedves utcát. Eszter az
4280 VIII | szorításom lett volna az utolsó melegség, amit Magyarországból elviszel
4281 III | némán.~Olyankor a két kéz melegsége egybeáramlott. És ők azt
4282 VIII | arcához. Érezte a selymét, a melegségét, az illatát annak a hajnak.~-
4283 XII | levelét. Októberi napfény melengette a levegőt.~A fasorban a
4284 III | közül a karó.~Esztert mintha mellbe csapták volna.~Dobogó szívvel
4285 XV | borotvált arcára.~Ábelnak a melle elszorult:~- Milyes jó vagy!~-
4286 III | gyönge kezet. Elhalványult. A mellébe az a gondolat nyilamlott
4287 XI | mély sóhajtás szakadt föl a melléből:~- Szegény Ábel!~Ábel elszomorodva
4288 XIV | a fejem fájt, most meg a mellemben érzek szurásokat.~- Elmegyek
4289 IV | mintha kioperálták volna a mellemből a szívemet: csak a sebét
4290 VII | ruha, fehérnemü, köpönyeg, mellények.~Ábelnak csak lehullt a
4291 XIV | nálam?~Ábelnek kő esett le a melléről.~- Isten hozta. A feleségem...
4292 XVII | ettek. Eszter a két combot, mellet Ábel tányérára tette. A
4293 XV | kérek, Ábel, csak maradj mellettem. Oly hirtelen jött ez a
4294 II | szabad szívvel, - szólalt meg mellettök egy tüskés haju fiatalember. -
4295 VII | piacról tünt el Lidi néni mellől. Délután ismét kapta a napernyőjét:
4296 XIV | kérdéseire.~Az csak bólogatott:~- Mellszúrás… fejfájás...étvágytalanság...
4297 II | kiskezü, kislábú, domboru mellü, a szeme tiszta, az ajka
4298 V | önt uram, - felelte Eszter méltósággal.~És elment mellette, kiment
4299 VII | Rosalienak a testvére.~És méltóságos-büszkén nézett a férje szeme közé.~
4300 XV | nekem férjet! poltron!~És méltóságos-hidegen bevonult a másik szobába.~
4301 XVI | között. Ugy nézett rám, olyan méltóságosan, mintha legalább is egy
4302 XV | Eszter fehérbe öltözött. A mély-gyász ideje úgyis rég letelt már,
4303 X | verőfényként sugárzott bele a szíve mélyébe. „Ábelkám! Ábelkám!” De
4304 XIV | és olykor azzal a lélekbe mélyedő meleg érzéssel nézett reá,
4305 IX | a doktorék cselédjét?~- Melyiket?~- Az izét...~- Annát?~-
4306 IX | egy kancsó sör mellett.~- Melyikök a gondozó?~Az idősebbik
4307 II | gyomrától. Az ember is így menekülne olykor a saját szivétől.~
4308 II | Szegény Ábelkám.~- És nincs menekvés?~A leány sóhajtott.~- Nincs.
4309 X | kisasszony lakik benne. De meneszti, csak jőjjön. Két hét multán
4310 XV | szándékom, hogy férjhez menjek, nem szorultam arra, hogy
4311 X | lépése meglassúdik:~- Ne menjünk-e be egy percre a Szervitatemplomba?~
4312 VI | valamelyik közeli boltba menne le ötpercre. Az ötpercből
4313 IV | nem kérdezte, hogy mért mennek oda? Tudta, s mosolyogta.~
4314 XIII | azt az uzsonnát, azért nem mennék haza: de tudod az első,
4315 I | omnibuszban láttam először. A mennyországban aligha vannak omnibuszok,
4316 X | meg már tessék: férjhez menő hajadon. Hogy repül az idő?~
4317 XVI | megnősült?~Hát Eszter nem ment-e férjhez?~Abban hogy nem
4318 XIV | időzött aznap:~- Fölösleges mentegetődznöm, - mondotta, - rohanok haza,
4319 XVII | eljösz, és összeszidsz, vagy mentegetődzöl, vagy akármit csinálsz is,
4320 I | hű angyal! Hát mért nem mentél haza? Nem jöhettem ki Ábelkám.
4321 XVII | jó orvosságot tudott. A menthol-bedörzsölés: másnapra elmúlik.~Ábel
4322 XIII | öltözött, a tanár-társai is. A menyasszony nyulánk termetére jól illet
4323 XII | feleltem egykedvűen, - aki a menyasszonyával szokott sétálni a Ligetben.
4324 VIII | No sohse hittem, hogy a menydörgősménkü emlegetése kedves lesz valaha
4325 III | csak addig, míg a fiatal menyecske bele nem tanul. De aztán
4326 XII | a ketrecből. És még rá a menyekző estéjén bort ittam, hogy
4327 XV | Eszterre ez mégis szörnyű menykő-csapás. Ki van mellette? Ki törli
4328 VI | az anyóst is a vőtől vagy menytől. Az anyós még mindig magát
4329 IX | bajosan beszélhet mostan.~- Mér? Baj van?~- Nagy a dolog
4330 III | volt és izzadt. A szeme meredező.~Beszólította az öreg Eördöghnét
4331 VII | nyiss be!~A doktor kővé meredt: Négy vagy öt beteg várt
4332 VI | Milyen igazságtalan voltam!~Meregette a szemét maga elé, mint
4333 VII | volt, mint a festett kő: merev és hideg, és fakó. Vállat
4334 I | ismerik egymást. A fonál lehet mérföldekre nyúló, de egynapon, amikor
4335 I | asszony, és az ölébe kapta a mérges kiskutyát: betakarta a fejét
4336 XV | meg magát?~- Nem. Az ilyen mérgezés kinos. Az ujság is írja,
4337 V | ilyen apró kalandok nem mérhetők súlyosan. A férfi vére,
4338 II | magázol? Ne magázz!~- Nem merlek tegezni, nincs jogom rá.~-
4339 XIV | beszélgettetek? Fogadni mernék, hogy a világrendet kritizálta.~
4340 XIV | nélkül nincs lélek.~- Nem merném ilyen bizonyosra mondani.
4341 I | De hiszen mi nem vagyunk merőben ismeretlenek. ~Hetek óta
4342 XIV | megjöttetek? Hol voltatok? Merre jártatok? Nem ért az úton
4343 II | Kossuth-képet még abban az időben se merték némelyek falra tenni.~-
4344 XV | összefonva gondolatokba merült arccal nézett Eszterre:~-
4345 XV | az asszony gondolatokba merülve nézett reá.~Látta, hogy
4346 I | is. Ha szenvedés van ránk mérve, viseljük anyánkért és egymásért.
4347 VI | arra gondolok, hogy egy messzely vért kellene a karomból
4348 I | sajnáltam magát, hogy ilyen messzire kijár, de most már nem sajnálom:
4349 XIV | bácsi.”~Ábel pillogott:~- A mesterségemmel jár, hogy a gyermekek szivét
4350 X | Látszott, hogy Berta az anyja mesterségét gyakorolja.~Csinos nyulánk
4351 VI | jól tenné, ha inkább egy meszely vérét eresztené ki, mintsemhogy
4352 XVI | nem áldozom fel a feleségemet, fiacskámat. Hát mi voltam
4353 I | bokor.~Ábel lemetszett egy méternyi hosszu virágos ágat. Annak
4354 VI | is oldozkodhatik: minden méze azé a másik férfié, - az
4355 I | Csendesség volt, csak a mező bogárlakói zenélték esti
4356 I | szeretnék mint ősszel a mezők fátyola! Olyan lengőn, olyan
4357 I | terjengett a budai por. A mezőn a bogarak egyhuru esti dala
4358 XVII | csengetéssel. Megkerülte az Akadémiát s kanyarodott az Országháznál
4359 XII | kell vádolnom magamat, hogy miattam maradtál agglegény.~- Hát
4360 VII | Mindenféle papirost. Nézem: mifélék? Hát részvények, bányarészvények.
4361 VIII | hogy a család feje Erdőssy Miklós úr összeveszett a házi úrral
4362 VIII | nagyfejü, de az arca akár a milói Vénuszé. Sajnálom, hogy
4363 XV | Ábelnak a melle elszorult:~- Milyes jó vagy!~- Vártalak minden
4364 V | Gyalázatos! Valamennyi férfi mind-mind! Gyalázatos! Menj a szemem
4365 V | kötelező. Még egy olyan perc és mindaketten bűnbe szédülnek! - vélekedett.~
4366 I | félgyászba öltözött hölgy, mindakettő sovány és magas.~A leány
4367 VII | világossága bevillan, Eszter mindannyiszor hátrapillant. Nem Ábel,
4368 VI | lett volna nem szülnie és mindefféléket.~- No és aztán?~- Aztán
4369 III | csirkét, spárgát, bort, mindenfélét s elhálálkodtak a konyhán.~
4370 IX | kövér asszony a cseléddel. Mindenikénél kosár volt. Mentek a piacra.~
4371 XV | jön, már megszólalt, már mindenképpen járni akar.~Az asszony bús
4372 VIII | Vigyázz: meg ne hülj! A hideg mindenkinek árt, de neked kétszeresen.
4373 XII | szoba? Látod így nem élhetsz mindenkoron. Az idő napról-napra mulik,
4374 II | az angyali vonás, bennök mindennapi.~- Mi az az angyali vonás?~-
4375 IV | nap emlékünnep volt, mint mindenszentek délutánja. Hiszen emlékszel
4376 XV | Élünk a magunk világában!” Mindez olyan volt akkor, mint egy
4377 XV | vesződségek. Mindennap, mindholtig. Egyszer meg azt mondta,
4378 XIV | régi nyiltságod kell. A mindig-bizalmas nyilt szív. Mit beszéltetek?~
4379 X | mosolygásával, és tétován nyújtja mindig-keztyüs kezét:~- Ah igen, igen.
4380 XIV | leánypajtása is ott volt, egy mindig-mosolygó kövér leány. Ábel csodálkozva
4381 IV | pusztulsz el, vagy én, vagy mindketten. Két férjed nem lehet.~-
4382 XVII | Irénnek az udvarlói. Mindnek megnagyíttatta a fényképét,
4383 IV | van. Urnapja. Kimegyünk mindnyájan a Városligetbe. Sok nép
4384 XV | doktort aztán eltemették. Ábel mindvégig ott volt Eszter mellett.
4385 XVI | mintha legalább is egy miniszterrel sétálna. Pedig valami lakáj
4386 I | és lássa azt hiszem, hogy minket egytáblába vetettek.~Ábrándosan
4387 X | szavára csakugy hirtelen, mintegy álmából rezzenve felelt,
4388 VI | meszely vérét eresztené ki, mintsemhogy cselekedne. Ha április 14-
4389 XIV | azóta. Mondd: milyen neked? Miről beszélgettetek? Fogadni
4390 I | hogy vasárnaponkint ide jár misére.~A leány belemártotta az
4391 I | cseléd bevásárolt, Eszter misét hallgatott a templomban.
4392 VII | eddig összekötötte őket, mivé válik ezután? Csak mégegyszer
4393 II | aztán visszatért hajóval, mivelhogy a hajó olcsóbb a vasutnál.~
4394 XIII | tetszik neki. Én nem bírom a mogorva arcot nézni. Szenvedek.
4395 XVII | szakácsasszony négy szelet mogyoró-tortát vitt be. Látszott, hogy
4396 I | gyökeres rózsát, - egy mogyorónyi bimbócska is rajta. Soká
4397 I | beljebb, - mondta Ábel.~Egy mohos fatörzsökre találtak egyhelyen
4398 XVII | plüsbe foltokat rágott a moly. Az aranyos lábu asztal
4399 V | harmadikban botlott meg: egy mondatot se birt kihüvelyezni.~
4400 I | vált el, hogy van valami mondanivalója, de sohse mondta meg, mi.
4401 I | Nekem úgyis van valami mondanivalóm.~- Igazán? Eljövök, Esztike.
4402 I | beszögezett kis ajtó. Nekem úgyis mondanom kell valamit...~- Igazán?
4403 XII | bocsáss meg.~- Igaz az a mondás, hogy a házastársak gondolkodása
4404 XI | Itta a szemével az arcát. A mondatok végét csókkal pontozta.~
4405 I | dobogását. A szaggatott mondatokban a mosolygást, a fejrázást,
4406 XII | belezavarodnék. Mert egy mondatot én is tudok hazudni, de
4407 I | össze.~- Dehát mégis... Nem mondhatja meg?~A leány a bodzabokor
4408 X | Ábelkám! Ábelkám!” De vajjon mondja-e? Hiszen oly régen nem látták
4409 I | Miből élünk?~... ? Azt mondjam neki, hogy ne menjen hozzá!
4410 XV | csatlakozik a szivünkhöz? Azt mondjuk: nincsenek csodák, pedighát
4411 I | Király-útcán. Útközben gyakorta mondogatta:~- Szegény!~És mosolyogva
4412 XV | neked, hogy egy gyermek azt mondogatja majd nekem: Apám.~- Oh nem, -
4413 I | kisérte őket, egyre azt mondogatta magában:~- Milyen szép!
4414 VII | asszonyka alig bírta elrebegni a mondókáját:~- A megrendelésem olyan
4415 VI | selőn eret vágtak volna, nem mondták volna ki a trónfosztást,
4416 XIV | És egyebet semmit se mondtál el nekik?~- Még azt is annyira
4417 XI | asszony, - hiszen mi nem mondtunk semmi rosszat a doktornéról.~-
4418 VII | harag hevületében olyanokat mondunk, amelyek nem voltak azelőtt
4419 XIV | másefféle. De mindezt csakúgy monologizálva, ásítozva, akadémiai értekezés
4420 XV | ő meg akart volna halni, morfiummal pusztította volna el magát.~
4421 VIII | Senki.~A kályha halkan mormol. A lámpás is ég.~Ábel bámult.~
4422 XIII | Sietnem kell haza. A szemed mosd meg édesem hideg vizzel,
4423 XVII | szemben. Fonnyadt arc és mosolygó ráncos szemek.~Az öregúrnak
4424 XIV | Végre Eszternek kedvetlen mosolygás jelent meg az arcán, és
4425 X | cipőcskét, hogyan örül a mosolygásának, hogyan megy vele először
4426 X | mozdulatait, a fejetartását, a mosolygását, a haját, a kezének kedves
4427 X | elmosolyodik majd azzal a finom mosolygásával, és tétován nyújtja mindig-keztyüs
4428 I | szaggatott mondatokban a mosolygást, a fejrázást, a kézszorítást,
4429 XIV | mint a Bertáé. A szeme mosolygóbb, árnyékosabb, melegebb.
4430 III | Belenyult az almás kosárba és elmosolyodott:~- No megfogadom Károly
4431 IV | Ábelnak támaszkodott: közelről mosolyoghatott a szemébe. A kezét odaadta
4432 VIII | esztendős? És hogy mi a neve?~Ne mosolyogj: bizony mondom, hogy szeretném,
4433 XIV | fogait láttassa. Eszter csak mosolyogni szokott, s olyankor csak
4434 IV | mért mennek oda? Tudta, s mosolyogta.~A kocsisnak megmondták,
4435 XIV | folyton a jelennek élnek, a most-nak, a férfi azonban mindig
4436 IX | ugyan bajosan beszélhet mostan.~- Mér? Baj van?~- Nagy
4437 XIV | az én feleségem ideges mostanában: engedje meg, hogy visszakisérjem.~-
4438 VII | személyben vagy te a világon? ~Motyogott, bolondokat beszélt. Aztán
4439 II | komoly. Az orrát gúnyosan mozdítva felelte:~- Csak az élete
4440 X | lebegett előtte. Látta a mozdulatait, a fejetartását, a mosolygását,
4441 IV | előbbi évben. Ábel látta a mozdulatán hogyan bocsátja el a cselédet.
4442 IX | lehetne az arcát, a keze mozdulatát. Vajjon szenved-e? Vagy
4443 X | az erdőn, s a néma és a mozdulatlan fáknak egyszerre megrezdül
4444 IX | Vajjon szenved-e? Vagy mozdulatlanul fekszik? Vagy alszik? Hogyan
4445 XVII | zsebéből, és fölitatta egy mozdulattal a könnyeit.~Aztán megnyomott
4446 I | gondoltam. S nem volt szabad megmozdulnom. Mert ha mama meghallja,
4447 XV | délután, - mondotta alig mozduló ajakkal az asszony, - pedig
4448 I | ha mama meghallja, hogy mozdulok, beszélgetést kezd velem,
4449 III | arccal ugrott föl, s arra mozdult, hogy megölelje. De a mozdulat
4450 XI | gondolta, ott vagyok ahol Mádi Mózes. Kezdődik ismét a sétálás
4451 I | Bot nem volt nála. A lábát mozgatta hát a kétöklömnyi kis oroszlán
4452 V | férfiirás. Finom orrocskája úgy mozgott mint az egéré, amely éléskamrába
4453 VIII | sort. Legjobban azt, hogy mozogj a levegőn akár jó az idő,
4454 IV | Hol Lipcséből rendelt, hol Münchenből, hol Bécsből.~A kémkedés
4455 XIV | ahogyan elment.~- Tele van a műhely. Tudod így vasárnap mindenki
4456 X | visszatért a nőkhöz a kalapos műhelybe.~Elkérdezte tőlük: hogy
4457 VI | Ostoba voltam! Gyenge voltam! Muja voltam! Ilyen megalázás!~
4458 IV | amint mondja neki:~- Eredj, mulass!~S a leány kezet csókolt
4459 XII | mosolyogva üdvözölte.~- Hát csak mulassanak, - mondotta, - nekem sietnem
4460 II | szárította az erdőt. Egy nyári mulatóhelyen zene szólalt meg. Az úton
4461 III | hogy a nőknek is érdekes.~S mulatott azon, ha borzadoztak.~Egyszer
4462 VIII | magánykodó életet. Járj el néha mulatságokba. És írj mindent, mindent,
4463 XIII | akkor meghagyom.~- No és jól mulattatok? Nem történt baj, kellemetlenség?~-
4464 XII | mindenkoron. Az idő napról-napra mulik, s egyszercsak ráncos arcot
4465 XV | kérdésre felel. Azonban hetek multak el anélkül.~Eszter idegessége
4466 VII | Hát majd egynehány nap múltán megint benézek, - mondotta.~
4467 X | vetést. A sors letörülte a multat a táblámról. Új jegyek kerülnek
4468 I | mutatkozott többé. De néhány nap multával pontosan megjelent ő is
4469 XIII | rendezkedtek. Talán négy-öt nap múltával. Türelmes leszek.~- Eljövök
4470 XVII | Visszaérezzük magunkat a multba Eszterkém.~- És ha még ott
4471 XII | hogy mennyire ismerem a multját, hát óvakodik, nehogy azt
4472 XIV | szobából, aztán néhány perc múlva visszahívta:~- Gratulálok, -
4473 XVII | feketélt a papiroson. Kinai munkások Magyarországon! A cikk
4474 XVI | Hiszen valósággal kidobott!~A munkában keresett feledést. De azért
4475 X | Berta elpirult s ráhajlott a munkájára.~- Kérdezte, - felelte Törökné, -
4476 III | megrettenve pillantott fel a munkájáról.~Eszter állt előtte, Eszter.
4477 I | Napestig is ott őgyelegnék, de munkámból élek: könyvkereskedő vagyok, -
4478 VIII | Szamárság! De ő minden orvosi munkáról így nyilatkozik és minden
4479 XVII | hajókat Amerikába magyar munkásokért.~Az öregúr elképedve rázta
4480 X | csapta a cilinderét:~- Hát muszáj énnekem bujdosnom? Nekem
4481 XVII | Gondolhatod, hogy csak muszájból adtam németnek. Mennyire
4482 XV | eladta az asszony. Az orvosi műszereket és könyveket az angolképű
4483 VI | következett volna ránk a muszkatábor. Azt a trónfosztást akkor
4484 XII | egyszercsak ráncos arcot mutat a tükör és fehér hajat.
4485 I | hogy másnap délután nem mutatkozhatna-e be a mamának?~- Nem, - felelte
4486 I | öregapám.~- Hát akkor mért nem mutatkozhatok be? Hiszen azok a rokonok
4487 I | szoba homályában és nem mutatkozott többé. De néhány nap multával
4488 XII | kérdezte Ábel.~- Igen tanár úr. Mutatkozzál be Irénke.~És Irénke készséggel
4489 XVII | állok Eszter.~S fölemelte a mutató ujját. A szeme elnedvesült.~
4490 I | volt az idő. Az órák delet mutattak. Az omnibusz döcögött a
4491 III | betegségek fordultak meg a műtermében, mind elmondta. Vélte, hogy
4492 VIII | hogy milyen az a leány? Művelt-e? kedves-e? szép-e? hány
4493 II | gazdagította a tudományokat, művészeteket.~- Ma is több köztük a martír.~-
4494 II | templomokban szokott lenni olyan művészietlen mázolmány. De az ájtatos
4495 XV | Ábel bevezette az iskolai múzeumba, ahol magukra maradhattak.
4496 I | hangja zengő volt, mint a muzsika.~Aztán elmosolyodva pillantott
4497 I | messze tőlük, valami verklis muzsikált:~- Tud-e maga táncolni Ábel?~-
4498 I | beszélt; susogva mint a nád, amelyen szellő suhan által.
4499 XVII | lötyög rajta a kabát is, nadrág is.~A férfi látta, hogy
4500 I | rohanta meg, s különösen a nadrágjára haragudhatott a fiatalembernek,
4501 XIV | szemöldök nem fejezhet ki nagyabb nyájasságot? Leült ő is
4502 I | mentek be. Elmentek sétálni nagyboldogan a Zugligetbe.~A liget tele
4503 V | egy francia nyelvtant, s nagybuzgón tanult. Egy hét multán már
4504 VIII | valamivel kisebb. Kissé nagyfejü, de az arca akár a milói
4505 II | rászorult akkor egy nőnek olyan nagyfoku szeretetére, amilyenre millió
4506 III | megégette a kezét. Befut nagyijedten a férjéhez:~- Adj valamit!
4507 I | virágai mögött s ránézett nagykomolyan a fiatalemberre. De nem
4508 XIV | főznek a német nők, milyen nagylábuak, és mi a legujabb kalapdivat.~
4509 X | de az bizony elváltozott nagyleánynak.~Ábel szinte röstelkedve
4510 I | rokonok: a fiu anyja és nagynénje.~Kriptai csend következett.~
4511 III | betegek várószobája volt a nagyobbik fele.~A feszültség a nők
4512 IX | hosszáig is.~A gombkötő nagyokat ivott, de a kezében remegett
4513 I | ketten is emelték. Az egyik nagyot rúgott alulról rajta, és
4514 II | felelte az ifju megdöbbenve.~- Nagyságáék elutaztak. Ihol a levelük.~
4515 X | direkte folytatják.~És egy nagyszélü szalmakalapot lakkozva beszélt
4516 I | volt a fák virágzásával, és nagyszombaton este a föltámadás körmenetét
4517 XIV | sóhajtott Berta.~És akkor nagyzokogva az anyjára borult.~Ábel
4518 VIII | neve. Barna mint te vagy. Náladnál valamivel kisebb. Kissé
4519 I | Bársony-kalpagján strucc-toll lengett. A napernyőjét fekete selyem-csipke
4520 V | kalapját vette föl, meg napernyőt kapott.~Ha egyedül találná
4521 IV | évben jártak.~Az idő épp oly napfényes volt, a fák épp olyan lombosak,
4522 I | mint a fának a virágzása napjai. Mihelyt maga férjhez megy
4523 II | a lefolyt hétnek minden napját, hogy mivel foglalkozott.
|