12-besze | beszo-egnek | egre-eszme | eszte-gethe | gette-honap | honna-kepes | keppe-kulfo | kulon-megen | meger-napja | napke-pelyh | penze-szaka | szakr-terde | tereb-vert | vesse-zuhan
Part
4524 I | együtt várhatnánk meg a napkeltét.~- Hát nem kell hazatérned?~-
4525 XVII | Ligetbe, - mondta a kalauznak.~Napközi ujságot vont elő a zsebéből.
4526 X | fiatalember olvasta ott a Pesti Naplót. Odább meg gyermekek zajongtak.~
4527 IV | a virágot Jézus lábához.~Napnyugta felé járt az idő, mikor
4528 I | lopva pillantott feléje.~Napnyugtakor a vendégek elmentek. A két
4529 II | volt. Időnkint elájult s napokig feküdt. De mivel magányosan
4530 I | találkoztak aztán a következő napokon is, a kertajtó mellett egy-két
4531 XII | lássalak. Olyan része vagy a napomnak, mint az ebéd, mint az alvás.
4532 X | gimnáziumban már harmadik napra tanította a történelmet.~-
4533 II | asztalnál. Egy szalmakalap, napraforgóként sárgult át a lombokon.
4534 III | egymás felé, ideiglen csak a napsütött oldalukkal.~Maguk is féltek
4535 XVII | öregszenek.~Egy októberi napsugaras délben a Lánchidnál egy
4536 XIV | ha az élettárs gyanakvó. Napszámosasszonyok cselekszik, hogy utána lesnek
4537 XV | lámpást meggyujtotta és narancs-szín selyemernyőt tett reá.~Hát
4538 I | nézte. Amint rásütött a nap, narancsszínű fénynyel öntötte el az arcát
4539 XIII | bizonyisten rád gondoltam a nászúton is mindig. Már másnap vettem
4540 XIII | este elutazott. Egyheti nászútra mentek Bécsbe, Linczbe,
4541 XIII | fizetése.~~Mikor megérkeztek a nászútról, Ábel már másnap a fasor
4542 II | buzakereskedő volt. Unokatestvérek negyedágiak; üzlettársak, jóbarátok
4543 I | Már tizenegy óra elmult, a negyedek egymásután haladtak. Ábel
4544 I | érzett. Írt egy harmadikat, negyediket, végül lecsapta a tollat,
4545 I | pillantott.~A fiu ott maradt.~Negyedóra nem telt belé, a leány a
4546 V | szokták, hogy az utolsó negyedórában vannak legtöbben.~Az orvos
4547 XV | Ott időzött tiz percig, negyedóráig. Keveset beszélt. Csak nézett
4548 I | négy osztályt végeztem, még négyet magánúton elvégezhetek.
4549 IV | Azt igérték neki, hogy négyig a réten heverészünk. Ha
4550 I | Hónapos szobában lakjon, négyszobás úrilakás helyett. Papirosról
4551 II | volt boldogtalan.~Az ablak négyszögében csakugy világlott a lámpás,
4552 I | ott és várt.~A lombokon át négyszögletü kis fénylap vöröslött. A
4553 I | kövér asszonyság.~Körülbelül negyvenesztendős úrihölgy lehetett; kis gombaorru,
4554 VII | Bele van vésve a rámába. Negyvennyolcas aranyak! Ezek voltak a két
4555 I | birtokos volt, de harcolt negyvennyolcban...~- Elvették a birtokukat.
4556 I | volna közöttük. A leány oly nehezen, olyan gyászosan szólott,
4557 XV | kanyarodott, négy-öt csomólék is nehezlett már a hóna alatt.~Közben
4558 XV | töltöd az idődet? szeretnék melletted ülni és hallgatni
4559 II | ember jó életet biztosit néked. Bizonyára szeret is. Énvelem
4560 XII | gondolod édesem, hogy Berta nekemvaló lenne.~- Senki jobban. Jámbor,
4561 I | felé. A kapuban megállt, s nekitámaszkodott a kapufélfának.~Mintha mondta
4562 XV | csodálkozott, hogy él és lélekzik nélküle. Azelőtt ha egynap nem látta,
4563 II | abban az időben se merték némelyek falra tenni.~- Nem felejted
4564 II | leánykát. Az öregasszony nemes elmés, angyali lélek, de
4565 II | ábrázolt, amilyenek csak a régi németalföldi festők képein láthatók.~
4566 VIII | gyanakodott, hogy az pajkoskodik a némettel, hiszen azért is múlt divatja
4567 IV | Pesten eléggé megtanult németül.) S már ő is tudta, hogy
4568 II | a szemünk tetszése vagy nemtetszése a szépség.~A hölgy érdeklődéssel
4569 XI | asszony a Kerepesi-úton a Nemzeti Színház közelében lakott.
4570 III | egyik oldaltükörben Lidi nénit pillantja meg.~Az öreg kisasszony
4571 III | vénkisasszony értetlenül bámult a nénjére.~ ~
4572 III | magához vette az anyját meg a nénjét. Az én anyám is velünk van.
4573 I | Városliget felé.~Egyhelyen népcsődület támadt: a pecér zöld rácsos
4574 XV | Marienbadba ment. A fürdő még népes volt, és pesti ismerősök
4575 I | A liget tele volt városi néppel. A gyepen iparos családok
4576 XII | hát arra, hogy ha a férjem netalán kijönne, egy fiatal nővel
4577 XV | Egy lapon gyászkeretes név fogta meg a tekintetét:~
4578 IX | összebarátkoztunk azóta Kardosnéval. Már ebéden is volt nálam.
4579 I | Kardos Eszter.~- Az én nevem Ábel, Nyéky Ábel.~A leány
4580 VIII | rémlett neki, mintha valaki a nevén szólítaná:~- Ábel...~A szempilláin
4581 I | karácsonkor ajándékot küld, és a nevenapján üdvözlő levelet.~- Ki az?
4582 I | kísértette. Hiába faragott a nevére tréfákat. Esténkint mikor
4583 XII | doktorné szólalt meg erőltetett nevetéssel:~- Bocsánat, hogy elcsúszott
4584 I | nálam gombostű. És maga nevetne rajtam.~- Már hogy nevetnék!~-
4585 I | nevetne rajtam.~- Már hogy nevetnék!~- Itt a völgyben van egy
4586 XIII | szekfü-parfönt. Magam is nevettem magamat.~Eszter erre magához
4587 V | Azt mondta, hogy valami nevezetes operációra megyen.~Más asszony
4588 XII | sejtelemnek se lehetett nevezni. Anyám meg, - Isten nyugtassa, -
4589 XIII | Törökné második leányának nevezte.~A doktornéval tanácskozták
4590 Eloszo| sírkő a budai temetőben. A névirat rajta csak ennyi:~Ábel és
4591 XIV | mondotta mosolyogva.~És a névjegyet átnyujtotta:~- Nyéky Ábel
4592 XIV | otthon, hát nála hagyta a névjegyét.~Mikor visszatért, a feleségét
4593 XVII | kapitányhoz. Wassermann nevü német emberhez. Annak nincs
4594 III | végy fel egy könyvet és nézegesd.~S hogy az asszony leült,
4595 XVII | egy zsemlye.~Ábel tovább nézgelődött. A falon négy nagy olajfestésü
4596 II | és megcsókolta.~Ábel nem nézhette tovább. Elfordult és szinte
4597 II | az ájtatos szívek nem azt nézik. Megszokják a képet, átváltozik
4598 II | szeretem őt, az ő javát kell néznem. Gondolkodjunk csak nyugodtan!~
4599 IV | vevők. Idegenül kellett nézniök egymásra, idegen hangon
4600 XIV | folytatta.~Mind a ketten a nőkre néztek, akik vidám csevegéssel
4601 XIV | hajnalon, mikor a sziklán állva néztük a napot.~Eszter lehunyta
4602 VIII | estén pont kilenc órakor nézz az órára és érezd, hogy
4603 III | Még ő hítta Károlyt, hogy nézzék meg a tüzet. Ha fáradt volt
4604 VII | Megkért bennünket, hogy nézzünk be minden órában.~- Eszerint
4605 XII | velem, mint valami bizalmas nőbarátoddal.~- Hát... azóta csak
4606 XVII | Ahol éppen lakást kapok. Node ez kedves, hogy mégis találkoztunk!~
4607 V | vére, testalkata más mint a nőé. A léleknek az ilyen szerelmekben
4608 XIV | hétre, Ábel látogatásra nógatta a feleségét. Berta azonban
4609 XII | kezet szorított Ábellal. A nőket csak mosolyogva üdvözölte.~-
4610 II | virági szépsége azonos a nőkével. A bőr alatt zsirréteg.
4611 X | gyujtott, és visszatért a nőkhöz a kalapos műhelybe.~Elkérdezte
4612 XIV | folytatta.~Mind a ketten a nőkre néztek, akik vidám csevegéssel
4613 I | mormogta. - Kétszív-utca 47. Nomen est omen!~Aztán előkapta
4614 XI | megteszem, a gyermek fel fog nőni és egynapon elém áll, és
4615 XIV | úriember lépett a szobába.~- A nőorvos vagyok, - mondotta mosolyogva.~
4616 XIV | vesszen, bement egyuttal a nőorvoshoz is, akit a tanártársa ajánlott.
4617 XIV | Ábel. - Ismersz-e valami jó nőorvost?~- Ismerek. Ideküldjem?~-
4618 XII | még, vagy volna testvéred, nőrokonod, akit magadhoz vehetnél,
4619 II | martír.~- Látszik, hogy nem nős ember. Látszik, hogy pap.
4620 II | ha józanon nősülne. De ki nősül józanon? A szerelmet azért
4621 XIII | megvonva, - tudod hogy sohse nősültem volna meg. Te löktél be
4622 XIV | bólogatott:~- Ismerem a nótáit, mind ismerem. Hogy a világ
4623 XIV | iskolai órarendet betüzgette a noteszában.~- Itthon hagytad a noteszodat, -
4624 XIV | noteszában.~- Itthon hagytad a noteszodat, - mondotta a szemét meregetve. -
4625 XV | aki azelőtt mint afféle nőtlen ember gyakran volt vendégük
4626 XV | ujságot, amelyben valami szép novella volt, vagy vers, vagy ujdivatról
4627 VIII | homlokon csókol téged.~E.~~november 25.~Kedves Eszterem!~Vettem
4628 I | palotát szoktak megbámulni.~- Numeró 47, - mormogta. - Kétszív-utca
4629 XVII | elváltak. Csak éppen hogy nyájasabban néz onnan a falról.~Egy
4630 XII | a Ligetben. A gyerekkel nyájaskodnak.~Holnap csald ki Törökéket
4631 XIV | gyakorta emlegeti önöket, - nyájaskodott, - örülök, hogy magam is
4632 II | mosolygása csak a vendéglátás nyájassága.~Ebéd után a nők ott-maradtak
4633 XIV | a vendégeit, de érzett a nyájasságán, hogy csak afféle, ahogy
4634 XII | jöttünk.~Törökék kelletlen nyájassággal viszonozták az örömét, s
4635 XIV | nem fejezhet ki nagyabb nyájasságot? Leült ő is az asztalhoz,
4636 X | imádkozó kezére hajolt.~Ez a nyak! Ez a haj! És éppen ott
4637 I | lábán lakcipő ragyogott. A nyakában pillangósra kötött fehér
4638 XI | odahuzódunk.~Az asszony Ábel nyakához fonulva nézett rá mámoros
4639 I | inkább szorult a drót a nyakán. ~A pecér a kocsihoz vonszolta,
4640 XI | egyszercsak letágult a karja Ábel nyakáról. A szeme elborult.~- És
4641 I | száját, az orrocskáját, a nyakát. Apróra megbámulgatta a
4642 I | a kiskutya azon a héten nyakig megnyíródott.~A fiatalember
4643 I | fiatalember igazított a nyakkendőjén, s átlépett az úton. Remegő
4644 I | fiatalember megigazgatta a nyakkendőjét, s bekémlelődött.~Az udvaron
4645 XIV | talán, hogy idegenek előtt nyalod-falod a feleségedet.~De akkor
4646 IV | Mikor térsz vissza a nyaralásból?~- Nem tudom.~- Mondd: soha.
4647 I | Csak elmenni sommerwohnung, nyárálni.~S hátat fordított. Visszatért
4648 XVII | volt már neki.~Beléptek egy nyaralóforma házba. Az ajtót egy apáca-képü
4649 Eloszo| egy-egy fülemüle száll reá a nyárelei hónapokban, s danol egyet.~
4650 IV | láthatlak ujból: kiköltözünk a nyárra a városból.~- Hova?~- Még
4651 XVI | haragudott reá szivének legérzékenyebb vonaglásával.~- Ő nem hagyta
4652 VI | is délben. De én megkeményedtem:~- Mától fogva nálam a kulcs,
4653 XIV | Testvérként csókolta meg Nyékynét, s bevezette őket a szalonba.~-
4654 III | csak este érkezett haza. A nyelve is lógott a fáradságtól.
4655 XIV | ami lelki. A különféle nyelvek, különféle lélekcsoportok
4656 XIV | Ábelt.~- Történelmet és nyelveket. Filologus vagyok.~- Érdekes
4657 XII | Bocsánat, hogy elcsúszott a nyelvem. Néha szórakozott vagyok.
4658 XV | anyját, se engem. Nekem a nyelvemen volt Lachapelle Rosalie,
4659 III | nekem vigyáznom kellene a nyelvemre: nehogy előtte is bizalmasan
4660 III | ficdagnyelv.~És ő mindig azon a nyelven beszélt.~Ami érdekes betegségek
4661 V | francia könyveken gyakorolta a nyelvet. De a levéllel nem boldogult.~
4662 V | lakott Károly Bécsben?~- Egy nyelvmester özvegyénél, - felelte az
4663 V | Még aznap vett egy francia nyelvtant, s nagybuzgón tanult. Egy
4664 V | Kibontja. Hát egy idegen nyelvü levél.~Talán vissza is teszi
4665 I | bizalmatlan!~A házikó ajtaja nyikkant.~Mind a ketten megrezzentek.~
4666 VII | Ő maga. Azt mondta, hogy nyilallik a baloldala, ha egyenesen
4667 XVII | el az én kedvemért, de az nyilallott belém, mikor te fontolgatva
4668 III | A mellébe az a gondolat nyilamlott belé, hogy: Ime az
4669 II | Eördöghnek felelt! Hogy nyilamlott a szívébe a mosolygása!~
4670 V | fejecskéjében az ügyet. Ábel nyilatkozatának különösen az a része
4671 VIII | minden orvosi munkáról így nyilatkozik és minden orvosról.~Máskülönben
4672 XV | Látszott rajta a küzdelem, hogy nyilatkozzon-e vagy hallgasson?~- Már
4673 X | elnyílik. Kétszerakkorára nyilik, mint szokott. A következő
4674 XIV | feketébb, a szeme nagyobb, nyiltabb, az orra szabályos görög
4675 XIV | Köszönöm. Nekem a régi nyiltságod kell. A mindig-bizalmas
4676 XVII | bicegtek, a Nagy János-utca nyirkos kövezetén be a Délibáb-utcába.~
4677 XVII | délben a Lánchidnál egy nyírott szakálú, piros orrú öregúr
4678 VII | Első emelet 5. szám. Csak nyiss be!~A doktor kővé meredt:
4679 XIV | homály így tűz mellett! Nyissuk ki inkább a kályha ajtaját.
4680 VII | S Eszter szinte remegve nyit be. Ábelt nem látja a szokott
4681 XVII | apáca-képü vén cselédasszony nyitotta ki.~- Eredj be, csak eredj
4682 IX | konyhaládára, oszt aludj.~A nyögéseket csakhamar még fájdalmasabb
4683 IX | egyszer diák-korában fájdalmas nyögésekre ébredt föl.~Egy gombkötőnél
4684 II | se gazdagította a tudományokat, művészeteket.~- Ma is több
4685 I | ismét tanulok. Aztán, ha a nyolc osztályt elvégeztem, beállok
4686 III | érzi, hogy valaki papirost nyom a tenyerébe. Ugyanakkor
4687 XII | rajta egy gondozó kéznek a nyoma. Mi lesz veled, ha netán
4688 I | akik a kövér asszony után nyomakodtak.~Az omnibuszban még kevesen
4689 XVI | gyujtani, hogy felszabaduljon a nyomás alól. De a tárca nem volt
4690 XIV | feleség kivánja, hát akkor mit nyomhat az idegen vélemény?~Egy
4691 XII | csevegett:~- Még mindig abban a nyomorult szobában lakol?~- Megszoktam.~-
4692 XI | vágyakoztam. Hogy mennyit nyomtam a szíve fontján, láthatják
4693 II | ujságot, amelyben ki lesz nyomtatva a neve.~De egyben látta
4694 I | fiatalember is leszállt. A nyomukban haladt. S amikor a nők befordultak
4695 XVII | félajtaja tárva állt. Magányos rézágy, fölötte fekete feszület,
4696 II | napokig feküdt. De mivel magányosan élt, néha senkise tudott
4697 IV | arra, hogy ünnep van és nyüzsög a nép.~És behúzódott a kocsi
4698 XVII | fő-utakon. Az utcákon más arcok nyüzsögnek, másszabású ruhákat viselő
4699 XII | folytatta aztán visszanyerve a nyugalmát. - Hogy önöket együtt láttam
4700 X | kissé teltebb. Templomi nyugalom a vonásain. Kilép. A szeme
4701 XVII | Nem is kell több. Kapok nyugalomdíjat. Azt se költöm el.~- Én
4702 IV | elrémült:~- Eszterkém!~- Nyugodj meg, - mosolygott az asszony, -
4703 III | akkor megölelte az anyját:~- Nyugodjon meg anyám, mindig tudom,
4704 XV | ért belőle. Végre is abban nyugodott meg, hogy Ábel a gyászruhát
4705 I | az omnibusz belsejébe; - nyugodt-arcu, kékszemü ember, afféle
4706 XII | nyugodtan. Az én lelkem is nyugodtabb lesz, ha látom, hogy az
4707 VI | eret vágtak volna rajtam, nyugodtabban gondolkodtam.~Eszter rátette
4708 XIII | puha székek! diván!... az a nyugodtság! az a saját otthon! mindenütt
4709 Eloszo| életükben faragtatták az alatta nyugovók. S akik eltemették őket,
4710 I | gondoltam. De lássa engem nyugtalanít ez a maga titkolódzása.
4711 IV | Még nem tudom. Nem fogsz nyugtalankodni ugye? Mihelyt visszatérünk,
4712 XII | de bizonyára sok lelki nyugtalansággal és akkor se párizsiasan.
4713 X | Milyen ostoba vagyok! - nyugtatta magát, - hiszen ha belém
4714 XVII | szomorún mosolygott:~- A nap nyugvását édes Ábelkám.~~VÉGE.~ ~ ~ ~
4715 V | mintha egy darázsrágta körtét nyujtana a férjem az egészséges oldalával.
4716 XI | kezéből, akkor is feléje fogja nyujtani. És ha mégis megteszem,
4717 X | a kezének kedves feléje nyújtását, és leginkább a szemét,
4718 III | De a mozdulat csak kéznyujtássá változott.~- Eszter!~S mind
4719 XVII | felelte szomorúan.~- Nyujthatom a karomat?~Az asszony beleöltötte
4720 III | vidéki betegek. Vittek neki nyulat, tojást, csirkét, spárgát,
4721 I | fonál lehet mérföldekre nyúló, de egynapon, amikor találkoznak,
4722 V | emberi csontvázak, vagy nyúzott emberek, vagy sebesek. Eszter
4723 VII | bólintott.~- Igen. De csak ócska kalapból csinál ujat. Tegnap
4724 XIV | befütöttél!~A társ csak akkor ocsúdkodott.~Locsogott, magyarázgatott
4725 IV | asszony akkor, mintha álomból ocsudna, kibontakozott a karjából.~-
4726 III | asszonyka is gazdasszonykodni! Oda-odaállt fehér kötényben, és tekintgetett
4727 VII | Engedelmeskedtem a halottaknak: odaáldoztam nekik az életemet. Engedelmesked
4728 X | játszana vele.~Vajjon ha odaállana a régi helyére, megérkezne-e
4729 XVII | mutatva. - Ne kopogtass. Nincs odabe senki.~Ábel belépett. Eszter
4730 VII | szótlanul előrebocsátotta. Odabent szintén szótlanul elváltak:
4731 VIII | volna a prémes kabátját. Odadobta, mikor hazaérkezett, s hogy
4732 XV | mellett, a szomszédos szobából odaérezhető viaszgyertyák és koszoruk
4733 XI | közelében lakott. Mikor a kocsi odaért, mégegyszer megcsókolta
4734 XI | még ki se adták. Ideiglen odahuzódunk.~Az asszony Ábel nyakához
4735 VII | megyek, ha...~A kövér asszony odaidőzött másfél óra hosszáig. Azzal
4736 IV | temető keresztjéhez ment és odaillesztette a virágot Jézus lábához.~
4737 X | Ábel szakált eresztett míg odajárt, sárgán szőke puha körszakált,
4738 I | A verkli hangja eléggé odajátszott. Polka szólt. Összefogóztak
4739 I | a kisasszonyt. Végre is odalopta a rózsát a többi cserép
4740 X | látni, látni.~Dehiszen ha odamenne is, ott a férj. Az vezetgeti,
4741 XV | Irtózom a haláltól. Nem tudok odamenni a ravatalhoz.~- Nem is szükséges.
4742 I | arcát fölfelé tartotta. Odarázta az arcára.~Ábel mosolygott:~-
4743 XVII | kiviritott közűlök. Ábelnak hogy odatévedt a tekintete, a szive is
4744 Eloszo| vele, hogy az évszámot is odavéssék a kőre.~Minek is? Nem keresi
4745 X | is látszólag egykedvüen odavetette a kérdést:~- Szegény kis
4746 II | is, az édesanyját, amint odaviszik az ujságot az ágyához.~-
4747 I | s amikor visszatértünk, odavitte a hajón a leánynak.~Megismerkedtek.~
4748 XIV | férjét.~- Eredj, eredj!~Ábel odavolt jó eggyóra hosszáig. Úgy
4749 I | és megkereste a házat. ~Ódon és kis sárga ház volt az.
4750 XII | ismeretségbe a kisasszonynak az öccsével vagy bátyjával? Én aztán
4751 III | legujabb törvénykönyvet, öcsém, - szólt az öregúr.~- Nincs, -
4752 IX | Ámbátor azt gondolnám kedves öcsémuram, hogy fölösleges. Remélem
4753 XII | készséggel engedelmeskedett:~- Öjdög Ijén vagyok.~Ábel az ölébe
4754 I | finomság, - talán hogy a szemöldöke hosszuívű. Máskülönben nem
4755 XII | elaludt.~Ábel aztán az ölében vitte a kocsiba. Mikor betette
4756 I | a holdfényben, egymáshoz ölelkezve, a holdárnyékos fák között.
4757 IX | jövevény teljesen hozzá fogja ölelni Esztert az apjához. Rég
4758 I | volna, egyszerre a szivemre öleltem volna, s azt mondtam volna:~-
4759 XVII | pusztult el. A feleségét is az ölte meg. Csendes élete volt
4760 XIV | japáni pongyolában volt öltözködve. Az arca sugárzott
4761 X | seppegnek-sóhajtoznak a szegényes öltözetü anyókák, mint akkor. Nem
4762 I | aki tréfából földi ruhába öltözik. Hát még holdvilágnál!~-
4763 IV | olvasgatott, varrogatott, öltözködött délután öt óráig.~Akkorra
4764 IV | Eszter rózsaszinü ruhába volt öltözködve, éppen olyanba, mint az
4765 XV | hajnalon, amikor fehérbe öltözötten nézte a nap felkeltét. A
4766 II | más. Nohát a nő is ilyen. Önöknek arany, nekem föld. Mind
4767 XII | télen. Én nem tudok olajat önteni a lámpásomba. Nekem kell
4768 XVI | Ábelnak mintha egy zsák jeget öntöttek volna a hátára. Minden erejét
4769 I | Aztán ismét visszatért. Öntöző kannácska volt a kezében.
4770 II | jobbmódú is. Nem én tiltom el Öntől a leányomat, hanem egy családi
4771 II | vagyok ám bélyegezve az ördögnek életem hosszára. Sohse fog
4772 I | származott. Buzakereskedő volt az öregapám.~- Hát akkor mért nem mutatkozhatok
4773 VII | kitakarta a beteg mellét. És az öregasszonyhoz fordult: a szokott orvosi
4774 II | minden vasárnap küldött az öregasszonynak levelet. Megírta benne a
4775 III | ellopta.~De már ettől az öregasszonyok is csaknem megbetegedtek,
4776 III | litániára. Kardosné az ismerős öregasszonyokhoz járt, akikhez Eszter nem
4777 VI | csillapította:~- Mégis tudod ő öregebb. És ha ezzel az ügy elintéződött...~-
4778 V | aztán, hogy együtt varrt az öregekkel, alkalomra várt, hogy kérdezősködhessen
4779 XII | az izlése, hogysem ilyen öreglegényhez hajlana.~Törökné elvörösödve
4780 IV | kosárhoz, hogyan vált szót az öregnőkkel, aztán elsiet a fasor felé.
4781 XII | hajadban, nem is egy Ábelkám.~- Öregszem barátom. Apám is korán őszült.~-
4782 XVII | emberek. A városok szépülve öregszenek.~Egy októberi napsugaras
4783 III | mondotta Ábel üzletiesen.~S az öregúrhoz fordult.~- Azt a legujabb
4784 XVII | mosolygó ráncos szemek.~Az öregúrnak ismerős volt az az arc,
4785 IV | haragszom.~- Látod az nekem örök gyötrelem volna, ha elveszteném
4786 VIII | foglalkozást, hanem az az örökös lekötöttség, az a reggeltől
4787 V | pénze. Télen nem fűtött.~- Örökre nyomni fogja a lelkemet, -
4788 VII | szemü Mária-kép. Az egyedüli öröksége. Elhozta, de még nem választotta
4789 VII | megkaptam az örökségemet.~- Örökségedet?~- Azt. El akartam menni
4790 VII | Hát lelkem, megkaptam az örökségemet.~- Örökségedet?~- Azt. El
4791 IX | tudom.~- Lidi néninek mintha örökül hagyta volna a köszvényét:
4792 XV | Ábel meg is jelent. Csupa öröm volt az arca. Porcellán
4793 VI | micsoda boszuságai? micsoda örömei? micsoda gondolatai?~Mert
4794 VI | a szándékait, gondjait, örömeit, bajait. Olyan volt mint
4795 XV | Eszter épp úgy nem örül az ő örömének, mint ahogy ő nem örült,
4796 XVII | kocsikázzunk ki együtt...~- Szives örömest. De mehetünk tán villamoson
4797 XII | nyájassággal viszonozták az örömét, s hogy a doktorné hozzájuk
4798 XVII | Fölemelte a fejét és újra örvendezve pillogott Ábelra:~- És te?~
4799 IV | ment, a fájdalomnak egy új örvénye forgott át a szivemen. Arra
4800 VIII | kérdezett kisasszonynak Örzsike a neve. Barna mint te vagy.
4801 VII | megszólított egy öreg hordárt:~- Ösmer maga engem?~- Nem, nagyságos
4802 IX | meg.~- Engem?~- Téged ám. Ösmered te ugye a doktorék cselédjét?~-
4803 I | fogva azonban Ábelt egy ösmeretlen ember réme kísértette. Hiába
4804 XII | lámpásomba. Nekem kell ő, mert ösmeri a gyengeségeimet.~- Éppen
4805 XII | áldott jólélek te! Azt hittem ösmerlek lelkednek minden szálában.
4806 VII | kiáltotta az asszony. - Nem ösmersz meg?~Ábel behunyta a szemét.
4807 XII | te angyali jóságodat nem ösmertem.~És elérzékenyülten nézett
4808 III | órakor és kószált céltalanul össze-vissza az utcákon. Ment harmad
4809 X | feledkezett meg rólam!~És összebámultak.~A leánynak furcsa volt,
4810 IX | is vitte. Különben igen összebarátkoztunk azóta Kardosnéval. Már
4811 VI | ház asszonya?~Szó szóba: összecsatáztunk. Az anyám csak kérlelt.
4812 XVII | megtört. A szeme pillája félig összeereszkedett.~- Később azonban, - folytatta -
4813 IV | voltak, ha a kezük kissé összeért, mikor a megrendelő-lapot
4814 X | kiáltással omlik a mellére.~Összeesett volna, ha Ábel el nem kapja.~
4815 XV | ment a szobán, s a karját összefonva gondolatokba merült arccal
4816 VII | lebontottam a rámáról. Összegöngyölve akartam elvinni. Hát mit
4817 V | A könyvekből különféle összehajtogatott papirosok álltak ki. Némelyikben
4818 XIV | nézte őket. Akaratlanul is összehasonlította Bertát Eszterrel.~Berta
4819 II | lesz, a másiknak lánya, összeházasítják őket.~Ezt a fogadást csak
4820 IV | Eszter tükröcskét vett elő és összeigazította a haját.~- Nem haragszom,
4821 XII | arra gondoltam, mennyire összeillenek. Lássa Nyéky úr, maga elvehetné
4822 III | hogy vele jövök el, hogy összeismerkedtetlek, és eljársz hozzánk látogatóba,
4823 XIII | annyira, hogy téli estéken összejárhassunk. Néki egyáltalán nincsenek
4824 VII | testvéri érzés, amely eddig összekötötte őket, mivé válik ezután?
4825 I | virágot az ölébe rakta és összerendezgette.~Ábel elnézte azt a hőségtől
4826 VII | a felesége talán?~Eszter összerezzent.~- Nem, de rokona vagyok.~
4827 XVI | a hátára. Minden erejét összeszedte, hogy nyugodt maradhasson.
4828 XVII | vártalak, hogy eljösz, és összeszidsz, vagy mentegetődzöl, vagy
4829 VII | szokott helyén.~A szíve összeszorul.~Beül a hátulsó padba. A
4830 I | vonása! Mintha valamiképpen összetartoznánk!~- Gondolkodjunk csak nyugodtan! -
4831 I | és túlságosan bizalmas.~Összetépte.~Írt egy rövidebbet.~„Tisztelt
4832 VIII | család feje Erdőssy Miklós úr összeveszett a házi úrral és a szomszédház
4833 III | konditottak.~- Akkor nem ő volt. Összevétetted valakivel.~- Már hogy vétettem
4834 XIV | szeretem. A fajfentartás ösztöne... Csalás. A természet csal,
4835 XVII | Van valamelyes. Nem sok. Öt-hatezer korona. Nem is kell több.
4836 XVI | szivar maradt benne, egy ötkrajcáros pöttyös kubaszivar.~Elmosolyodott,
4837 X | állva maradt.~Nem az az ötlet vonzotta be, hogy Esztert
4838 XII | szivemnek, átadod csupán egy ötletből a hatalmadat, birtokodat,
4839 III | Utoljára is megunta az ötödik kerék szerepét. Maga is
4840 I | éjfélig és fölkelek hajnali ötórakor és ismét tanulok. Aztán,
4841 VI | boltba menne le ötpercre. Az ötpercből néha két óra is lett, de
4842 VI | valamelyik közeli boltba menne le ötpercre. Az ötpercből néha két óra
4843 III | megjelenésétől.~A lakásuk különben ötszobás volt. Az egyik kis szobában
4844 II | mindig igérte, hogy mihelyt ötvenen forint lesz a fizetése,
4845 XVII | ellen azzal védekeznek, hogy ötvenezer kinai parasztot hozatnak
4846 VI | Így aratás után szinte özönlenek a falusi lányok Pestre.
4847 XVII | megbékülünk, és élek tovább is özvegyen, és boldogan ha hetenkint
4848 V | Bécsben?~- Egy nyelvmester özvegyénél, - felelte az anyós. - Mi
4849 XV | immár szabadon járhatott az özvegyhez.~A gyász első napjaiban
4850 XVII | második férjem után kapok özvegyi díjat három ezer koronát
4851 XVI | Tartalékférj? Hogyha ő özvegységre jut, legyen kihez férjhezmennie?
4852 III | lappangva, arccal mindig őfelé fordulva.~Eszter egyre sápadtabban
4853 I | reggel és minden délben ott őgyeleg a Kegyed ablaka alatt.~Napestig
4854 I | ablaka alatt.~Napestig is ott őgyelegnék, de munkámból élek: könyvkereskedő
4855 II | megismerkedett Önnel és, hogy inkább óhajtana lenni az ön felesége, mint
4856 VI | egyetlen gondolatom az az óhajtás volt, hogy bárcsak meghalnék.~-
4857 I | Ábel ismét kifejezte azt az óhajtását, hogy bemutatkozna a mamának.~-
4858 VII | macska Eszterre.~Aztán Eszter őhozzá fordult:~- Hogy is hívják
4859 VI | forranak össze, mint az ojtott ág a törzszsel. A léleknek
4860 XV | a gyerek iskolába: de mi okon tegyék ki?~- A szülőkkel
4861 III | bólintott:~- Látom, hogy okosodol.~S evés közben újra elmagyarázta,
4862 XIV | Édes Eszterem, te kis okosom, csak gondold meg, hogy
4863 II | összenőtt. Apró szemében hideg okosság.~Másnap vasárnap volt. Gondolta:
4864 III | napon csak azért is keresett okot a magányos kimenetelre,
4865 II | ablaka alatt, nem, - mért is okozna neki ijedelmeket, keserü
4866 XI | Bocsáss meg, hogy fájdalmat okozok neked! éppen neked!~- Hol
4867 IV | lábadt.~- Istenem, engem okozol-e? Azt kivánod-e egy leánytól,
4868 III | először történt, hogy kárt okozott a gazdájának.~Az öregúr
4869 II | fel, és soha bánatot nem okoztam. És őneki egyetlen gyermeke
4870 I | Feltüztem a virágot, hogy ne okozzak fájdalmat magának. Ez volt
4871 XVII | nézgelődött. A falon négy nagy olajfestésü arckép: Eszter fekete selyemruhában
4872 II | Kossuth Lajosnak képe. Olajfestmény. Azt vedd ki, ha csendesül
4873 XVII | onnan a falról.~Egy sor apró olajkép függött a nagy képek alatt.
4874 V | gyujtott soha mécset, mert még olajra se volt pénze. Télen nem
4875 X | kofák orgonát, nárciszt és olasz-jázmint árultak. Ábel vett egy csokor
4876 III | boltja előtt megállott. Egy olaszfaragásu tükör szokta ott megállítani
4877 II | hajóval, mivelhogy a hajó olcsóbb a vasutnál.~Az ég felhős
4878 II | ház előtt.~A háznak kerti oldalán kis nyitott veranda volt.
4879 VII | megszólalt:~- Borogatást az oldalára, ahol fáj. Aztán rá kell
4880 V | nyujtana a férjem az egészséges oldalával. Megcsalt. Ugy-e csalás
4881 III | gyönyörködik az arcában, az egyik oldaltükörben Lidi nénit pillantja meg.~
4882 III | ideiglen csak a napsütött oldalukkal.~Maguk is féltek az első
4883 XI | fészkében várjuk meg az oldást.~- Amint akarod, - rebegte
4884 I | kéz, s azt a csomót el nem oldhatja többé tán még a halál se.~
4885 VI | nem is oldózkodik, nem is oldozkodhatik: minden méze azé a másik
4886 VI | abból a kötelékből nem is oldózkodik, nem is oldozkodhatik: minden
4887 X | a kezébe, körülforgatta, ollóval csipegette róla a tolldíszt.~-
4888 III | Sohse láttam még hogyan oltanak.~Lidi néni csak este érkezett
4889 II | készülök reá. És tudom: az oltárnál is Te lész az eszemben,
4890 V | a néhány szó balzsamként olvadozott rá lassankint a szivére.~-
4891 XVII | s ez a látvány a szivére olvadt. Nézte aztán a mellette
4892 XVII | az orrán a szemüveget, s olvasásba fogott.~A kocsi haladt a
4893 VIII | látszottak, de tisztára olvasható volt ez a szó: Eszter.~-
4894 VI | maradt előtte. Eszter sose olvashatta le az arcáról, mit gondol.
4895 VIII | amelyben a te állapotodról olvashattam. Azt mondtad egyszer, hogy
4896 I | annak a világ legérdekesebb olvasmánya lenne. Mert csak ő érezné
4897 IV | olvasott. Mindig szeretett olvasni, de leginkább csak divatujságot,
4898 I | Ha leírnák, elbámulna az olvasó, mennyi üres ostobaság.
4899 IV | kölcsönképpen került hozzájok, azt olvasták.~Egyidő óta azonban német
4900 IV | ruhába volt öltözködve, éppen olyanba, mint az előbbi évben. Ábel
4901 XII | vőlegénye.~Berta elpirosodott: olyanná vált az arca, mint a ribizli.~
4902 X | rápillantott. A szeme nézése olyannyira hasonlított Eszter szeméhez,
4903 VII | hogy a harag hevületében olyanokat mondunk, amelyek nem voltak
4904 VI | mint amennyire nem volt, olyasmiket is kérdezhetett volna tőle,
4905 VII | Olvastam én már az ujságokban olyat, hogy a férj megölte a feleségét.~-
4906 I | Kétszív-utca 47. Nomen est omen!~Aztán előkapta az óráját
4907 I | olyan, mintha régi várnak az omladéka volna.~A táj elhagyott volt.
4908 X | megrázkódó „Ábel!” kiáltással omlik a mellére.~Összeesett volna,
4909 I | mennyországban aligha vannak omnibuszok, de nekem az az omnibusz
4910 I | virágok tulajdonosa persze az omnibuszbeli leány volt.~Először csodálkozva
4911 I | haragosan elpirult.~Az omnibusznak ez a megtelése a Lánchídnál
4912 I | I.~Az omnibuszra egy kövér-duda asszonyság
4913 I | s kiment ismét az első omnibuszszal a Kétszív-útcába.~Az ablakot
4914 II | bánatot nem okoztam. És őneki egyetlen gyermeke vagyok.
4915 I | ÖZV. KARDOS JÁNOSNÉ~De ónnal írt apró-betüs szavak is
4916 VIII | Ábel...~A szempilláin át opálszín női arcot látott, Eszternek
4917 V | mondta, hogy valami nevezetes operációra megyen.~Más asszony vonaglott
4918 III | elmondta, hogy egyszer egy operai énekes asszonynak a szivét
4919 VIII | délutánonkint sétálok egy órácskát.~De a gondolataim többet
4920 XV | olyan egyforma, mint az óráé. A fiam már mosolyog. Ha
4921 VII | szobában, csak az orvos órájának a kecegése.~Eszter aggodalmasan
4922 XIII | mondotta Ábel.~És az órájára pillantott:~- Sietnem kell
4923 I | tavaszias meleg volt az idő. Az órák delet mutattak. Az omnibusz
4924 XV | gyöngesége itthon is?~Olykor órákig ült a tükör előtt és nézte
4925 XV | hát, mikor egy délelőtt óraközben ott pillantotta meg az iskola
4926 VII | mikor láza jelentkezik, óránkint egy kanálkával adják be.~
4927 XIV | felelte Ábel nyugtalanul.~- Az órarended szerint ma három órakor
4928 XIV | találta, amint az iskolai órarendet betüzgette a noteszában.~-
4929 XV | már el. Berta láthatta az órarendről, hogy az ura minden idejét
4930 VII | reá. De a férj a rendelő óráról beteghez ment. Aztán a vacsoránál
4931 XV | is, Irénkét is mind a két orcájukon, mind a két kezükön.~Egy
4932 X | szállotta meg, mint aki virágzó orgonabokor mellett ül és a lágy tavaszi
4933 X | A téren virágárus kofák orgonát, nárciszt és olasz-jázmint
4934 VII | Ábelt, s vasárnap délután őrizetlenül járhatott a Szervita-templomba.~
4935 I | segítve. És Eszter még az oromra is felhágott. Ábel lejebb
4936 XIV | az orra szabályos görög orr. Eszter ideges macska-testalkat,
4937 XIV | szeme nagyobb, nyiltabb, az orra szabályos görög orr. Eszter
4938 XIV | a ruhás szekrényéből. Az orrához tartotta:~- Ugye kellemes?~
4939 XVII | zsebéből. Megigazitotta az orrán a szemüveget, s olvasásba
4940 I | kellett több: most már a cipő orrának fordult, hogy a fiatalember
4941 V | szeme: nem férfiirás. Finom orrocskája úgy mozgott mint az egéré,
4942 I | csodálta a szemét, a száját, az orrocskáját, a nyakát. Apróra megbámulgatta
4943 XVII | egy nyírott szakálú, piros orrú öregúr lépett fel a villamosra.
4944 VI | április 14-én reggel minden országgyűlési képviselőn eret vágtak
4945 XVII | démiát s kanyarodott az Országháznál a Ligetnek. Közben beszálltak-kiszálltak.
4946 I | gondolt.~- Kisérjen el az országútig. Ott aztán elválunk.~S andalogtak
4947 I | hogy Széchenyi nem volt őrült, hanem a bécsi rendőrség
4948 XV | vendégek jöttek, férfiak, orvosfélék. Koszorúkat hoztak.~Az egyik
4949 XII | egyszerre megnémult. Átváltozott orvosnak, és soha nem kérdezett,
4950 II | nagyobb állásu volna az orvosnál, vagy akár jobbmódú is.
4951 III | kell szokni! - mondta, - orvosnénak nem szabad az ilyesmitől
4952 I | Eördögh. Hm. És micsoda?~- Orvosnövendék. Azaz most már végzett orvos.
4953 XV | halvány volt és szenvedő. Az orvosok azt tanácsolták neki, hogy
4954 VIII | így nyilatkozik és minden orvosról.~Máskülönben annyira figyelmes
4955 VII | kisleánynyal az ágy mellett. Orvosságszag, betegszag, rossz levegő.
4956 I | tudta Eszter, hogy mikor osonhat ki. Nesztelenül kelt ki
4957 VI | ingerlődtem fel, csak azért ostobálkodtam, mert sajnáltam azt
4958 I | elbámulna az olvasó, mennyi üres ostobaság. De az aki beszéli, annak
4959 V | az ilyen apró diákkori ostobaságok...~- Neked is volt!~- Nem
4960 VI | milyen fontoskodók. Hogyan ostobáznak minden más gazdasszonyt.
4961 XVII | gondolt arra, hogy az élete őszén újra együtt sétál azzal
4962 IX | feküdj le oda a konyhaládára, oszt aludj.~A nyögéseket csakhamar
4963 VII | Török Berta vagyok, negyedik osztályos tanuló.~Mindig úgy szokott
4964 VII | Török Berta negyedik osztályu tanuló.~- Hát nézze Bertácskám,
4965 XV | állapotában szükséges, hogy osztatlanul a magáénak érezzen.~Ábel
4966 XII | Öregszem barátom. Apám is korán őszült.~- Mért nem házasodol meg?
4967 I | később akarták elvinni, de ott-maradt.~Eszter megállt. Ábel látta,
4968 II | nyájassága.~Ebéd után a nők ott-maradtak a verandán, a doktor meg
4969 XI | lenségüket arra vélte, hogy otthagyta őket. De Törökné szavának
4970 XII | keféletlen, inge sárga. Otthona nincs. Mindenki lopja, csalja.
4971 XVI | volt a zsebében. Bizonyosan ottmaradt Eszternél.~Értékes tárca
4972 XII | mennyire ismerem a multját, hát óvakodik, nehogy azt a kényes húrt
4973 I | látogatásra nappal? Bizonyosan óvatos. Meg akar előbb ismerni.
4974 I | magával Eszterke, mint maga ővele.~Eszter hallgatott. Nem
4975 VII | Azon a napon rút őszi esső pacskolta az ablakokat. Az öreg nők
4976 X | férfiak, nők. A levegőben pacsuli illat szállong. Törökék
4977 I | terebélyes bükk alatt megálltak. Padocska volt ottan. Vasárnaponkint
4978 X | maradt belőlük?~A hátulsó padokban csakúgy ott seppegnek-sóhajtoznak
4979 XII | abban a feszült pillanatban.~Padon ültek egy ákácfa alatt.
4980 VIII | festőre gyanakodott, hogy az pajkoskodik a némettel, hiszen azért
4981 III | énekes asszonynak a szivét pakolta be, s kitette a tornácra
4982 I | pörgette elegáns fekete pálcáját. Közben-közben újra bekémlelődött.
4983 XIII | Cselédet fogadtak, egy ügyes palóc leányt, aki főzni is tudott.
4984 I | verklis mazurkát húzott, aztán palotást. Végigtáncolták egyfolytában
4985 I | házat, ahogy csak királyi palotát szoktak megbámulni.~- Numeró
4986 I | Könyvkereskedő? Szép pálya.~- Nem éppen, de kénytelen
4987 X | törvényszéki bíró.~Amint így a pályaválasztáson tünődik, egy vendéglőben
4988 XII | Ábel ajkán egyszer kitört a panasz:~- Lánykorodban egyszer
4989 VI | rídogál szegény a konyhán, s panaszkodik nekem, hogy hova menjen?
4990 VI | kérdésre mindig fölhúzta a Panaszos malom zsilipjeit. A két
4991 X | öltözve, sötétkék bársonypántok diszitették a ruhát a vállán
4992 VI | háznál: kanári madár vagy papagáj? Nem én vagyok-e a ház asszonya?~
4993 XIV | Bertácskám?~- Oh dehogy. Arra a papagályra? Arra a - divatkirakati
4994 XV | most már te vagy az én papám?~Eszter kezén remegés futott
4995 V | különféle összehajtogatott papirosok álltak ki. Némelyikben hirlapról
4996 X | volna ezeket a gondolatait papirosra is leirnia s elküldenie?~
4997 I | négyszobás úrilakás helyett. Papirosról ebédeljen száraz kenyeret,
4998 XIII | esténkint felöltöm, hozzá papucs, hálósapka, csibuk. Beleülök
4999 XI | Kezdődik ismét a sétálás a Paradicsomkert kerítése körül, kívülről.~
5000 VI | bocsánatot az anyjától. Rámparancsolt, mint a kutyára!~S a szava
5001 V | előbbi napon egy tizenötéves paraszt fiu milyen jajtalanul türte
5002 XVII | védekeznek, hogy ötvenezer kinai parasztot hozatnak hajón. A cikkíró
5003 XIV | ajtaját. Most már úgyis csak a parázs ég.~És lehajolt. Kinyitotta
5004 VII | öt beteg várt még reá.~- Pardon, - mondotta nekik, - mingyárt
5005 XII | ragadt reájok egy kis lelki parfön.~Hát másnap kimentek a Városligetbe.~
5006 XII | nyugtalansággal és akkor se párizsiasan. A francia irodalom még
5007 VII | leöntötte az aranyakat az ablak párkányára. Bámult, örvendezett.~-
5008 XII | fejed alá a hetedik szentség párnáját.~Az asszony szomorúan mosolygott:~-
5009 VIII | Lefeküdt.~De csak könyökölt a párnán s maga elé bámult. Egyszer
5010 II | sétálók jelentek meg: fiatal párok, kiránduló családok. Mindenki
5011 VII | mingyárt jövök.~Lidi néni párolgó fejjel dőlt be a konyhába,
5012 XIII | plüss-székbe. Előttem illatos tea párolog. Az asszony mosolyog rám.
5013 II | lehetek, aki nekem igazán párom!~De hitvány portéka a leányféle:
5014 XIV | sejtette, hogy a kigyótéri patikából való.~Ábel intett neki,
5015 XIV | nem illik, nem illik! - pattogott Berta. - Ha te még ma is
5016 IV | négykor nem talál ott, a Pávaszigeten várjuk. Nem gondoltak arra,
5017 XVI | beretvált képű úr karján pávázott a sétálók között. Ugy nézett
5018 III | hinni, hogy ő csak tudatlan, pazarló városi nő, és semmihez máshoz
5019 X | cseresznyeszín vörös szövet pompázik. A falon ott függ az ő Mária-képe.
5020 I | Itt a völgyben van egy kis pázsitos rész. Egyszer hajnalban
5021 II | harmincezer forintot birói pecsét alá teszik, s a biróság
5022 XIII | háziköntöst. Puha és könnyü mint a pehely. Azt esténkint felöltöm,
5023 XIII | volt pedig. Az égből nagy pelyhekben szállongott az első hó.~
|