12-besze | beszo-egnek | egre-eszme | eszte-gethe | gette-honap | honna-kepes | keppe-kulfo | kulon-megen | meger-napja | napke-pelyh | penze-szaka | szakr-terde | tereb-vert | vesse-zuhan
Part
5024 XI | ebben az órában elutazunk! A pénzem nálam van. Csak egy percig
5025 V | bajod?~- Elvesztettem a pénzemet! - felelte Eszter, - húsz
5026 X | Kevés költségen élt. Azon a pénzen elvégezhet még valami felső
5027 V | nincs olyan púpos, aki bármi pénzért is púpot fogadna a hátára,
5028 V | kincsemet! a kincsemet!~Persze a pénzét hamar pótolták. A doktor
5029 VI | megkönnyebbül. És ha éppen valami pénzszükség szorítana...~- Nem, köszönöm,
5030 VI | fogva nálam a kulcs, nálam a pénztár: én vagyok az asszony!~Ábel
5031 XI | XI.~Az első percekben nem tudtak egyebet mondani,
5032 XV | hallgatta.~Aztán olykor percekig tartó csend szakadt közéjök.
5033 I | Délben tizenkét óra s harminc perckor, pontosan megjelent a fiatalember.~
5034 XII | tóparton voltak. A kisleány perecet kapott és a hattyuknak dobálta.
5035 XVII | az igaz, hogy kerültem a perpatvart. De igazán mondom Eszter,
5036 VIII | a kezed helyett.~Ábel.~~Pest, nov.15~Édes Ábelkám!~Hogy
5037 IX | csattogó papucsban. A kezében petróleumbűzös pintes.~- Téged vártalak, -
5038 I | árnyékában andalgott.~- Phü de meleg van! - mondta Eszter.~-
5039 IX | Mindenikénél kosár volt. Mentek a piacra.~Ábel utánok járt. Azt a
5040 VII | következő nap reggelén a piacról tünt el Lidi néni mellől.
5041 XVII | nem ismerted a kutyámat. Picurka volt a neve.~- Nekem még
5042 XV | Az asszony fájdalmasan pihegett.~- Tudtam, hogy eljösz!
5043 II | Vasárnaponkint mit csinálsz?~- Pihenek anyám. Sétálok.~- Kártyázol?~-
5044 I | leánderek még szennyesek a téli pihenőjük porától. A következő pillanatban
5045 XI | vándormadár. Bécsben egy napot pihenünk. Aztán ki Berlinbe! A kis
5046 IX | Ábel utánok járt. Azt a pillanatot várta, hogy az asszonynyal
5047 IX | ablakokba.~Ha Esztert csak egy pillanatra látja, hazamegy nyugodtan,
5048 I | lakcipő ragyogott. A nyakában pillangósra kötött fehér selyem-nyakkendő
5049 XIV | szivart. A szemének egy lassu pillantása volt az, rosszaló pillantás:~-
5050 III | oldaltükörben Lidi nénit pillantja meg.~Az öreg kisasszony
5051 XV | egy délelőtt óraközben ott pillantotta meg az iskola folyosóján.~
5052 I | bájos volt.~A fiatalember pillogva nézte. Szinte falta a szemével.~
5053 XIV | porral adod a förtelmes pilulákat, nekem meg azon keserün.
5054 VI | lett volna! Laktunk volna pince-szobában, de az az én szobám lett
5055 II | megint hozzájuk a figyelme.~A pincsis német körül kacagott a társaság.
5056 IX | A kezében petróleumbűzös pintes.~- Téged vártalak, - szólt
5057 VII | rendelő hangon szólott:~- Piócát rakjanak a mellére, tízet.
5058 X | magas barna leányon, aki pipacs-szín arccal nyujtotta neki a
5059 VII | kevert pohárban.~Ábel hőtől pirosan ült inkább mint feküdt az
5060 VII | volt, soványka, tejképű de pirosfülü. A hajacskájának csak akkora
5061 I | végig az utasokon, aztán a pirosképű leányon maradt a szeme.~
5062 I | gallyacskát.~És hallgattak, piroskodtak.~- Köszönöm, hogy kijött, -
5063 I | vállán.~És nézték miként piroslik az ég, miként villan föl
5064 I | helyen öreg csipkerózsa-bokor piroslott. A sok virág és bimbó terhe
5065 II | pedig meg se esszük azt a pirosságot: lehámozzuk, elvetjük. De
5066 VI | agyonvert ember, akiben már csak pislog a lélek. És egyetlen gondolatom
5067 V | szerettelek. Én nem mentem piszkos cipővel az oltár elé.~Ábel
5068 XVI | közöd benne, poltron!~A pisztoly durran. Eszter fölemeli
5069 XVI | hogy pisztolyt vásárolt. A pisztolylyal bemegy Eszterhez. Egyedül
5070 XVI | éjjel azt álmodta, hogy pisztolyt vásárolt. A pisztolylyal
5071 II | csoportban pap is ült, vidéki plébánosféle, meg egy kékruhás elegáns
5072 III | szokta elkísérni, mert únta a pletykákat. A két vidéki hölgy meg
5073 XVII | szólani.~Leültek a kopott plüs-székekre, talán ugyanazon székekre,
5074 XVII | megvénültek a butorok is! A plüsbe foltokat rágott a moly.
5075 XV | a nagy karos meggyszínplüss széket, Ábelnak amellé a
5076 XIII | hálósapka, csibuk. Beleülök a plüss-székbe. Előttem illatos tea párolog.
5077 V | apját ábrázolta. Jóképü pocakos és körszakálas atillás magyarok
5078 XVII | kocsi búgva haladt fel a Podmaniczky-utcán. A napfény rásütött az ablakon
5079 I | fiatalember.~És elmerengve pödörgette kenderszínü vékony bajuszát.~
5080 I | előtt s gondolkodó arccal pörgette elegáns fekete pálcáját.
5081 XVII | Meg is ütött egyszer. Pofon ütött...~- Ejnye disznó
5082 XII | Eszternek. - Mégis hallod pogány tréfa volt.~- De én nem
5083 VIII | a szomszédház folyosóján pogányul káromkodott.~No sohse hittem,
5084 XIV | aranyrámás képek, oldalt faragott pohárszék, középen aranylábú asztalka,
5085 XVII | meggyszin-plüs székeket, a faragott pohárszéket, az aranyozott lábu szalonasztalt.
5086 VI | lélekegységben, ott a házasság pokoli szerződés.~De Eszter az
5087 IV | várta őt a fasor végén a polgári Lövőháznál.~A kocsi ernyője
5088 I | férfiak közt se látszott policájszínű utazó.~- Igaz-e, - susogott
5089 I | zaklatása űzte a halálba.~- Politikai tiltott könyveket találtak
5090 I | hangja eléggé odajátszott. Polka szólt. Összefogóztak és
5091 X | cseresznyeszín vörös szövet pompázik. A falon ott függ
5092 XIV | gazdagság melege és előlkelő pompája volt az a szoba.~A doktorné
5093 XIV | fogadta őket. Virágos japáni pongyolában volt öltözködve. Az arca
5094 I | kézszorítást, a sohajtást. A pontoknál a csókot.~A hold elhalványult.
5095 VII | aggódunk. Jóravaló ember. Pontos fizető.~Az orvos bólintott.
5096 XI | A mondatok végét csókkal pontozta.~Aztán egyszercsak letágult
5097 VII | konyhába és hallgasson mint a ponty.~Eszter aztán várta, hogy
5098 I | ködként terjengett a budai por. A mezőn a bogarak egyhuru
5099 XII | elgondolkodva rajzolgatott a porba a botjával.~- Igaz, - mondotta, -
5100 V | délelőtt a férje könyveit porolta. Szépkötésü könyvek voltak
5101 XIV | kifakadok: A betegeidnek édes porral adod a förtelmes pilulákat,
5102 II | igazán párom!~De hitvány portéka a leányféle: meghalni nem
5103 VI | át a játszó gyermekek csoportjain. Jobbról-balra lökdöste
5104 II | ember. Az volt a szalmakalapos. Ábel nagy szívdobogással
5105 III | Óh nem tőled tartok! A posta, az elvesztés, vagy az itatós
5106 V | aki vigasztalja!~Bement a póstahivatalba és telegrafált neki:~Gyászodban
5107 VII | fiatal kis gömböc asszony női posztó kalapot vasalt a folyosón.
5108 XVII | fején hollótollas fekete posztókalap. A kezében elefántcsontkeresztes
5109 V | vagyok. A meghalt szivet pótolni igyekszik majd az élő szív.
5110 V | kincsemet!~Persze a pénzét hamar pótolták. A doktor még meg is duplázta
5111 II | Ábel éjjel, vasuton utazott Pozsonyba.~Az öreg Nyékyné szívbajos
5112 II | utaznia.~Özvegy édesanyja Pozsonyban lakott s azt telegrafálták,
5113 II | arrajáró. Látta a pesti és pozsonyi ujságot, amelyben ki lesz
5114 III | templomban. Éppen végezte a prédikációját s a szokásos hitvallást
5115 III | felé.~Valami hires jezsuita prédikált a templomban. Éppen végezte
5116 IV | férjed nem lehet.~- Hát próbáljuk meg, - felelte az asszony
5117 V | ő férjének szól a levél.~Próbálta, hogy tovább olvassa, de
5118 XV | egyik kisfiu tanítványát a professzorok a vendéglőben házaláson
5119 X | vizsgálat! Olyan szükség van professzorokra, hogy csaknem kötéllel fogják.~
5120 X | egyetemre a filológiai szakra. Professzorságra készült.~És azt gondolta
5121 XIV | de vendége toppant, egy professzortársa, aki az esküvőjén az egyik
5122 X | végig.~Oldalt került, hogy profilban lássa.~Ő az, Ő, Ő, Ő!~S
5123 II | ruha meg az ékszer, meg a puder, meg a tükör.~- Városon.
5124 I | barátomat, hogy Vácon a püspöki kertésznél csokrot csináltatott,
5125 XV | széket, Ábelnak amellé a kis puffot. A lámpást meggyujtotta
5126 I | hivatalnokféle. A németnek szeplős, pufók felesége van és egy tizennégyéves
5127 III | megtelt könynyel.~Eszter a pultra könyökölt. Mosolygott:~-
5128 XVI | duzzadozott a képe a haragtól.~- Punktum! Vége! Többet nem lépem
5129 III | csak olyan volt köztük mint Pupák Guszti a cirkuszban.~Egyszer
5130 V | púpos, aki bármi pénzért is púpot fogadna a hátára, ha egyszer
5131 XIV | Hét gyermek anyja. Egy puskaporos torony fölrobbant. A császár
5132 XV | volna halni, morfiummal pusztította volna el magát.~Az asszony
5133 IV | valameddig. Mert vagy te pusztulsz el, vagy én, vagy mindketten.
5134 XVII | mind a három tüdőbajban pusztult el. A feleségét is az ölte
5135 XIV | nem gyujtott rá. Eszter rá-rápillantott.~A pillantás kérdő volt.
5136 XIV | vagy-e néha te is úgy, hogy rábámulsz valamire anélkül, hogy látnád
5137 XIV | havonkint egyszer.~Berta rábámult Ábelre.~Ábel zavarodottan
5138 XIII | fogadunk vendégeket.~- Hát rábeszéled.~- Nem lehet azt rábeszélni
5139 XII | Szombat volt aznap. Könnyen rábeszélhette Törökéket, hogy másnap kimenjenek
5140 XIII | rábeszéled.~- Nem lehet azt rábeszélni semmire. Gyöngéd, figyelmes
5141 XIV | a családalapítás, milyen rabja a férfi a családnak. És
5142 VIII | az a reggeltől estig való rabság, még hogyha a magam gazdája
5143 XIV | Ábelkám?~- A tűz fénye rádpiroslott. És ahogy ott ültél fehér
5144 X | mint mikor a malom kerekére ráeresztik a vizet. Az élet csupa igazságtalanság.
5145 I | ha azon tünődöm, hogy nem ragadja-e el a reményeimet valami
5146 XV | fiatal és szép. Ha most ő ragadná meg Ábelt itt a szeretetnek
5147 XII | felsőbb társadalmi körrel: ragadt reájok egy kis lelki parfön.~
5148 XII | valaki tudná, hogy te hogyan ragaszkodol hozzám...~- Azt mondaná,
5149 XVI | újra fontolgatott:~- Lám én ragaszkodtam hozzá azután is, hogy férjhez
5150 VIII | lap, amelyet más könyvbe ragasztanak bele.~Az élelmezésed jó-e?
5151 XVII | butorok is! A plüsbe foltokat rágott a moly. Az aranyos lábu
5152 XIV | pislogott:~- Megvárod tán mig rágyujtok?~S mig a csibukot tömögette,
5153 I | A szőke fiatalembernek rajta-ragadt a tekintete. Szinte áhitattal
5154 VII | világon. Más ember, ha úgy rajtakapja a feleségét, mint ő, hát
5155 I | eszükbe.~Egyszer zivatar tört rájuk, s ők egy terebélyes juharfa
5156 XII | kutya.~Ábel elgondolkodva rajzolgatott a porba a botjával.~- Igaz, -
5157 I | fehér világosságába feketén rajzolódtak bele a fák és bokrok. A
5158 VI | Eszter.~- Egyre több terhet rak rám, - felelte Ábel, - most
5159 X | ismeretségük?~S hamisan rákancsalított.~- Az, - bólintott Ábel, -
5160 XV | jönni.~A kandallóba jó tüzet rakatott, és oda igazította a két
5161 VII | hangon szólott:~- Piócát rakjanak a mellére, tízet. Az én
5162 I | a vállára hajolt, s úgy rakosgatta tovább csokorba a virágait.~-
5163 I | leült. A virágot az ölébe rakta és összerendezgette.~Ábel
5164 III | kezébe vette. Gyöngéden rálehelt, és megcsókolta a sebet.~-
5165 I | hajón ment Vácra. A hajón rálépett egy leánynak a lábára. A
5166 XII | megrőkönyödtem.~A férjem rám-néz:~- Ki az?~- Egy úr, - feleltem
5167 VII | bányarészvények. Jók! A rámában is valami nehéz. Nézem:
5168 XVII | szeme előtt. A kéz gyöngéden rámarkol az ő kezére.~Az öregúr föltekint.
5169 VII | akarom vinni, lebontottam a rámáról. Összegöngyölve akartam
5170 XVII | kezére támasztotta az arcát. Rámélázott Ábelra.~- Hol lakol?~- Budán, -
5171 XV | nem mondtam ki. Ő ahogy rámnézett, leolvasta az arcomról
5172 VI | lett a vége, hogy a férjem rámparancsolt, hogy kérjek bocsánatot
5173 II | elmés, angyali lélek, de ráncosképü. A leányka akaratos, ostoba,
5174 III | megégettem a kezemet!~A doktor ránevetett:~- Ilyen csekélységért szaladsz
5175 XV | sugárzó arccal fogadta és mély ránézésekkel, meleg kézszorításokkal
5176 III | igaz-e. S ha egy tojásra ránéztek, még tán azt is tudták,
5177 I | A kutya rémült szemmel rángatolódzott a dróton. Depersze annál
5178 XVII | evögelődtek-ivogalódtak. Leves után rántott csirkét ettek. Eszter a
5179 XII | tudok ma se többet.~- Sohse rántottad elő a férjednek?~- Nem lehetett.
5180 VII | A leányka mintha álomból rántották fel, hirtelen készséggel
5181 VII | rendelőszobájába a betegeihez.~Kardosné rányitott a leányára, és az ablakba
5182 I | szinte falta a szemével a rányomtatott nevet:~ÖZV. KARDOS JÁNOSNÉ~
5183 III | mellette, annélkül, hogy rápillantana.~Ábel kibontja a papirost,
5184 XIV | nézte.~Ahogy a tűz fénye rápiroslott az arcára olyan volt, mint
5185 XV | olyan volt akkor, mint egy rapszodikus zene. Ime most ő özvegy,
5186 XIV | még nem olvastam.~Berta rásegítette a kabátot:~- Ne soká maradj!~~
5187 III | megszokták. Ha nem is értették, rásejtették valamire. Az orvos sokszor
5188 II | gondoljon doktor: ön is rászorult akkor egy nőnek olyan nagyfoku
5189 X | a karját nyújtani, hogy rátámaszkodjék. Szerette volna látni, látni.~
5190 IV | kivánod-e egy leánytól, hogy rátaposson az apja sírjára, és megölje
5191 X | közelről.~Ha Eszter véletlenül rátekint, nem fog köszönni; egy arcizma
5192 I | hogy le akar ülni, hát ráterítette a törzsökre a köpönyegét.~
5193 I | elkapta a lábát. Gyorsan rávonta a harisnyáját s a cipőt.
5194 XII | fizeti a ruháit.~Ábel nevetve rázott a fején.~- Nekem valami
5195 X | közben Töröknén, hogy mennyire megráncosodott a képe. Most
5196 X | ül és a lágy tavaszi szél reáfuval a bokron által.~Minden emléke
5197 XII | társadalmi körrel: ragadt reájok egy kis lelki parfön.~Hát
5198 XV | arcát, és meleg szavakat rebegett neki:~- Milyen jó vagy,
5199 XI | csak szaggatott szavakat rebegtek:~- Ábel!~- Te kedves! Te
5200 X | Gondolkodjunk csak nyugodtan! - rebesgeti.~De mégis úgy ver a szíve,
5201 II | akaratos, ostoba, mint a réce, de karcsu, kiskezü, kislábú,
5202 VII | Az orvos bólintott. Aztán receptet írt a térdén.~- Nem nagy
5203 IV | annyira a leánya a német regények és a német képesujságok
5204 IV | Egyidő óta azonban német regényekre kapott. (Pesten eléggé megtanult
5205 XII | tudom.~- Elvégre elmúlt az a regényes idő, mikor a holdfényben
5206 VII | elmaradt. Aztán a következő nap reggelén a piacról tünt el Lidi néni
5207 III | A fiatal doktorné elment reggelenkint a cseléddel meg Lidi nénivel (
5208 I | és vártál, vártál...~- Reggelig itt álltam volna. Nézd,
5209 V | is szigoruan viselkedtem.~Reggelre kelve meg szinte elrémült,
5210 VIII | örökös lekötöttség, az a reggeltől estig való rabság, még hogyha
5211 XVII | is van egy szivarod.~S a régi-módi körtefa-sublóthoz bicegett.
5212 X | Csak Lidi néni kalapjai a régiek. Az sohse vesz újat. Fösvény.
5213 II | doktor úr, a nők magasabb régióból való teremtések, mint mink
5214 III | az almában micsoda savak rejlenek? hogyan hatnak azok a vérre,
5215 I | az arcát a két tenyerébe rejtette, befutott a bokrok közé.
5216 V | város kövei között szinte rekedezett a meleg. A Károly-kaszárnya
5217 VII | szigoruan az öregkisasszony.~A réklije ujját fölgyürte. És izgatottan
5218 I | Ábelt egy ösmeretlen ember réme kísértette. Hiába faragott
5219 X | izgalomtól piros, a lába remeg.~- Gondolkodjunk csak nyugodtan! -
5220 I | nyakkendőjén, s átlépett az úton. Remegő kézzel emelte meg a kalapját:~-
5221 VII | nagyobb.~S Eszter szinte remegve nyit be. Ábelt nem látja
5222 I | hogy nem ragadja-e el a reményeimet valami gonosz véletlen?
5223 IV | hogy közös halottunk a reménység.~Ábel megfogta Eszter kezét
5224 I | Elbúcsuzások mindennap a reménységtől.~- Jobb lenne, Esztike,
5225 I | fiu, - megholt angyal a mi reménységünk. Mink meg ahelyett, hogy
5226 XV | igérd meg nekem, hogy nem rémledezel, hogy okos maradsz, amilyen
5227 XV | itthon? - mondotta az asszony rémledező szemmel. - Félek tőle! Elmegyek
5228 VIII | ébren, félig szendergőn, ugy rémlett neki, mintha valaki a nevén
5229 XIII | nők fejében nem forognak rendben a kerekek. Bocsáss meg,
5230 XII | Én sohse tudom gondozni, rendberakni a fehérnemüimet. Én nem
5231 IV | néha, hogy ezt vagy azt megrendelje. Hol Lipcséből rendelt,
5232 XVII | maradt, - bizonyosan konyhai rendelkezés végett.~Ábel addig körülszemlélődött
5233 XV | érted? - kérdezte Ábel. - Rendelkezz velem. Én csak most értesültem
5234 VII | kiszólitotta a doktort a rendelőszobából:~- Tudod, hogy a feleséged
5235 VII | elváltak: a doktor visszatért a rendelőszobájába a betegeihez.~Kardosné rányitott
5236 V | Talán az a segéd úr, akinél rendeltem, jobban tudja. Nincs itt?~-
5237 VII | ne ülve feküdjön, hanem rendesen. Időnkint mélyen szívja
5238 XIII | vagy foglalva. Tudom még rendezkedtek. Talán négy-öt nap múltával.
5239 II | igazította be Isten a világ rendjébe, mert józanon senki se nősülne.
5240 XV | legyen, és ezt Eszter is rendjénvalónak érezte.~Ábel keresett neki
5241 I | volt őrült, hanem a bécsi rendőrség zaklatása űzte a halálba.~-
5242 VII | már Ábelnak a lakását?~A rendőrséghez menjen, a lakás-jegyző hivatalba?~
5243 XIV | nő mennyivel alacsonyabb rendü állat a férfinál? Hogy a
5244 II | fordult a fiatalembernek, megrendült. Arra a fiatalemberre ismert,
5245 I | bokrok között.~Ábel örömtől repeső szivvel ballagott hazafelé.
5246 X | férjhez menő hajadon. Hogy repül az idő?~Azt gondolta, hogy
5247 VII | 5. ajtó.~Eszter szinte repült oda.~Az emeleten egy fehérhajú,
5248 XI | adja többé vissza! Jer! Repülünk, szállunk, mint két boldog
5249 XV | ne a gyermeket.~Nem volt rest, elment a szülőkhöz. Hát
5250 I | völgyben van egy kis pázsitos rész. Egyszer hajnalban lementem
5251 I | De holdfényben szeretnék. Részeg vagyok mikor a holdat látom!
5252 I | Ettek, ittak, - meg is részegedtek néhol. Egy gyermeket félrevitt
5253 IV | teljes életemet.~És olyankor reszketett izgalmában.~- Legalább vigyázz! -
5254 IX | Zöldfa-utcába.~Már messziről reszkető szívvel nézett a házra,
5255 XVI | haragudnia. Mindig az állati részünk haragszik, mikor haragszunk.
5256 VII | papirost. Nézem: mifélék? Hát részvények, bányarészvények. Jók! A
5257 IX | Megmondja neki, hogy részvéttel kérdezősködtem?~- Lehet.
5258 II | Ez a szépség. Ha a zsirréteg elmúlik, a bőr elfakul,
5259 IV | igérték neki, hogy négyig a réten heverészünk. Ha négykor
5260 X | haza? Ujra lappangani? Ujra rettegni, hogy meglepik? És hogy
5261 XV | nekem: Apám.~- Oh nem, - rettent meg Eszter, - ha valami
5262 VII | beszélni ha szólították, olyan rettenve, de okos szemmel, szíves
5263 XVII | betegségükről beszélgettek. Eszter a reumájáról panaszkodott. Ábel arra
5264 XVII | félajtaja tárva állt. Magányos rézágy, fölötte fekete feszület,
5265 VII | Attól tartott, hogy a hangja rezgése elárulja.~- Hát majd egynehány
5266 IX | szava a még nem gyászosan rezgett a mellében.~Odaállt a kapuhoz
5267 II | csak nyugodtan, - mondotta rezgő szívvel, - az éjjel gondolkodjunk.
5268 X | hirtelen, mintegy álmából rezzenve felelt, a szemét meregetve.~
5269 I | kerítés mellett sárgavirágos ribesz aureák. Az udvaron vagy
5270 XII | olyanná vált az arca, mint a ribizli.~A doktor kezet szorított
5271 III | beszélgessünk. Ez ugyan rideg hely. Ha valaki jön, végy
5272 VI | vége a szegődségnek. Ott rídogál szegény a konyhán, s panaszkodik
5273 VIII | Vénuszé. Sajnálom, hogy ritkán beszélgethetek vele. Vőlegénye
5274 II | tovább. Elfordult és szinte robogva sietett, mint a fészkéből
5275 I | fantáziája nagy. Ámbár a föld röge is róla álmodik.~A bentülők
5276 VII | ingerülten rándult meg.~- Rögtön magam megyek, ha...~A kövér
5277 XV | mosolyog. Ha engem lát, szinte röpdös. Látszik rajta, hogy még
5278 XIV | orvos elment, Berta szinte röpülve borult Ábelnak a nyakába.~-
5279 X | nagyleánynak.~Ábel szinte röstelkedve nyújtott át neki egy kisleányos
5280 I | órakor kisurrant a házból. Rövidebb fehér szoknya volt rajta,
5281 I | bizalmas.~Összetépte.~Írt egy rövidebbet.~„Tisztelt kisasszony!~Én
5282 XIV | kávét, - mondotta Berta röviden.~- Hát akkor teát, - vélekedett
5283 XVII | fekete selyemruhában és egy rövidnyaku csontos arcú leány csipkés
5284 II | mosolygó fiatalemberre. Rövidnyakú tömzsi ember volt; szemöldöke
5285 I | megláttam. Már meg van kötve rövidre, csomóba.~A helyzetem most
5286 III | félóra hosszáig. Akkorra már rogyadozásig elfáradt, hazafelé tartott.
5287 XV | Az asszony a karosszékbe rogyott, s hallgatva nézett maga
5288 XV | bárcsak már délután volna: rohanna Eszterhez. De ez csak egy
5289 XIV | mentegetődznöm, - mondotta, - rohanok haza, nehogy a tegnapi jelenet
5290 VII | bocsátani. De ő nem is felelt. Rohant egyenesen Ábelhoz.~Ábel
5291 I | a kiskutya ádáz mérgesen rohanta meg, s különösen a nadrágjára
5292 XVII | emlékek olyan kavarodással rohanták meg a szivét, hogy nem birt
5293 XIV | ilyen haszontalanságokért rohantál te fiakeron ide a szomszéd
5294 VII | nyugodt lehetsz. Azért is rohantam azonnal hozzád, hogy még
5295 I | A cseléd ugyis bemegy a rokonaihoz a Vizivárosba: el fogja
5296 I | akkor gyermekek voltunk. Egy rokonom a vőlegény. Alig ismerem.
5297 VI | választotta, amelyben a férje a Rókus-kórházban hivataloskodott, s mindig
5298 V | beszélt másról, csak Károlyról.~Hát azt kérdi egykedvüen.~-
5299 I | Vagy mi lelt, hogy egy rongy levelet nem tudok megírni?
5300 XIV | Eszterrel otthon; vagy a doktor rontotta el a kedvét vagy Lidi néni.
5301 II | meg gazdag Eördögh. Megrontsam-e a maga szerencséjét?~- Mért
5302 I | homályba.~A kavics halk ropogása hallatszott végre a csendben,
5303 XIV | Éjjel fagyott. A föld sara ropogott a kocsi kerekei alatt.~Eszter
5304 VII | szenet kivánta meg, hogy roppantson belőle.~A környezete aggódott.
5305 VII | ez az ember Lachapelle Rosalienak a testvére.~És méltóságos-büszkén
5306 I | futott vissza, és Ábel mellé roskadt a padra.~- Óh, de jó volt!~
5307 XIV | lassu pillantása volt az, rosszaló pillantás:~- A szivar a
5308 XIV | mondjon. Látta, hogy Eszter rosszkedvü. Azt is érezte, hogy igazságtalan,
5309 II | hogy a házasságnak minden rostáját ismerem.~- Házasodni nem
5310 II | Akkor már a fiatalember rovására nevettek. A hölgy is visszatért.~-
5311 VI | anyósom a cselédünknek, Rózának. Jó lány, csendes kis teremtés,
5312 VI | mondom neki:~- Hát ne menj el Rózikám, itt maradsz.~Az anyósom
5313 IX | viszek a sírjára. Csupa fehér rózsából csináltatom, és szalag nélkül.
5314 II | friss, arca színe mint a rózsáé. Válasszon közüle.~Az ügyvéd
5315 I | végén visszafordult, és a rózsalombbal intett búcsúzót.~~Az erdei
5316 XV | már kigyulladt, az arcára rózsaszinek vonultak.~Ábel elvégezte
5317 I | gyermeken és leányon látható.~Rózsaszínruhás, cinegetestü a leány. Az
5318 IV | egymással beszélgetett.~Eszter rózsaszinü ruhába volt öltözködve,
5319 VII | forma leányka éppen valami rubinszínü orvosságot kevert pohár
5320 X | hölgyek is tavaszias tarka ruhában. A tömjénfüsttel egybekeveredett
5321 XIV | üvegecskével.~- Dehiszen a te ruhád is szegfü-parfünös, - felelte
5322 XIV | szegfüparfönnel szagosítod a ruhádat? Hiszen az kiment a divatból.
5323 XII | árvaéletet élsz, hogy a te ruhádon, a te lakásodon nincs rajta
5324 I | árnyékolta a homlokát. A ruhájából szegfüillat áradt.~A fiu
5325 XVII | fonnyadt szemü. Csak a ruhájának finomsága, választottsága
5326 XVII | rápillantott az asszony ruhájára is. Fekete bő bársonykabát,
5327 X | soha.~A szeme egy divatos ruháju hölgyön állt meg, aki az
5328 V | könyvekben és a szekrényben lógó ruhák zsebében, de nem talált
5329 I | holdvilágnál!~- Nem, nem. A ruhám is hosszu; csatakos lenne.~-
5330 XVII | takarit, meg megkeféli a ruhámat.~- És miből élsz? Van vagyonod?~-
5331 XV | Eszter várta, hogy a fehér ruhára mond valamit Ábel, de Ábelnak
5332 XIV | kicsike üveget vett elő a ruhás szekrényéből. Az orrához
5333 VIII | Mert én sohse láttalak rútnak és el nem képzelhetem, hogy
5334 XII | éppen te ugratsz engem házasságba, - hogy te egyedül-uralkodója
5335 VII | hívnának, bizonyára adnál orvosságot.~A természete mintha megváltozott
5336 X | vetett, minden mozdulata édes sajgást keltett a mellében.~A litánia
5337 I | megnyitjuk a koporsóját, és sajnálgatjuk, siratgatjuk.~A leány lehajtotta
5338 XIII | született szinészek!~És mély sajnálkozással nézett reá.~- Én, Eszterkém,
5339 XVII | lődörgök a világban.~Az asszony sajnálkozva és nagy érdeklődéssel nézett.~-
5340 XIV | Rossz kedvű vagy, Berta. Sajnállak.~- Jobban sajnálom én magamat, -
5341 V | Ábelra:~- Mit szólsz rá?~- Sajnálnálak, ha neked fájna ez.~- Fájna?
5342 X | vesse a szemétbe. Az asszony sajnálta még szemétbe dobni, pohárba
5343 XIV | gondolni?~A doktor sóhajtott:~- Sajnos. Tudom, hogy mért tetszik;
5344 XVII | Ábel tányérára tette. A salátára bőven csorgatott olajat.
5345 XIV | felejtették a csatornát a Sándor-palota előtt. Egy asszony beleesett.
5346 IX | remegés.~És mégis remegett, sápadozott. Mikor haza indult, megint
5347 III | őfelé fordulva.~Eszter egyre sápadtabban folytatta az utját. Mi történik,
5348 XV | Az asszony arcát halotti sápadtság fehérítette el. Lehajtotta
5349 XIV | volt. Éjjel fagyott. A föld sara ropogott a kocsi kerekei
5350 X | szakált eresztett míg odajárt, sárgán szőke puha körszakált, s
5351 XVI | Értékes tárca volt pedig, sárgára fényezett borjúbőr, és a
5352 XIV | morfium.~- ?~- Morfium a sárgaszemü kis szörnyetegnek, amelyik
5353 I | muskátli. A kerítés mellett sárgavirágos ribesz aureák. Az udvaron
5354 II | szalmakalap, napraforgóként sárgult át a lombokon. Kik lehetnek?~
5355 XII | kimentek a Városligetbe.~Már sárgultak a fák. A vadgesztenye-fasor
5356 V | átjárta a testét az ajkától a sarkáig!~De a templomos jólélek
5357 XIV | Lecsapta a csibukját a sarokba, úgy hogy ezer darabra tört.~
5358 XVII | hely volt, az is a belső sarokban.~Az öregúr áttipegett az
5359 III | hogy az almában micsoda savak rejlenek? hogyan hatnak
5360 I | út halk hersegése, aztán sebes szoknyasuhogás.~- Te még
5361 V | vagy nyúzott emberek, vagy sebesek. Eszter irtózott tőlük.~
5362 IX | elment a régi vendéglőjébe a Sebestyén-téri Kékszőllőbe.~Pörkölt borjut
5363 III | rálehelt, és megcsókolta a sebet.~- Majd elmúlik kedves.~
5364 IV | mellemből a szívemet: csak a sebét érzem a helyén.~Eszter szeme
5365 XV | azt véled, hogy akarattal sebezte meg magát?~- Nem. Az ilyen
5366 VI | már nekem kell fogadnom a segédeket is, én vagyok értök felelős.
5367 XV | neki. Már bámulta. Uj szépségeket fedezett föl az arcán, a
5368 IV | orvos az első évben ismeretséget gyűjt: nem hagyja el egy
5369 VII | okos szemmel, szíves készséggel.~- Ismerőse Nyéky úrnak?~-
5370 I | Meghalok ha rajtam nem segítesz!~A leány gondolkodó arccal,
5371 III | a bevásárlásokra, aztán segítgetett is a konyhán, de a két öreg
5372 III | ben, és tekintgetett miben segithetne? De csak olyan volt köztük
5373 I | Óh!...~- De hiszen azon segíthetünk. Én négy osztályt végeztem,
5374 XIII | közönsége. Berta helyett segítő kisasszonyt fogadott, kettőt
5375 I | Eszter utána, Ábel kezétől segítve. És Eszter még az oromra
5376 XIV | kibámult az ablakon.~- Hát sehogyan. Most már családapa vagy.
5377 XV | asszony gondolkodott.~- Sehol, - felelte aztán. Élj most
5378 XIII | elkomolyodott.~- A férjem nem megy sehova látogatóba. Mink se fogadunk
5379 XV | nekem, az a gondolat, az a sejtelem, hogy akarta ezt.~- Hogy
5380 XII | Sejtelmeim voltak, de még sejtelemnek se lehetett nevezni. Anyám
5381 XII | mint egy porcellán bábu. Sejtelmeim voltak, de még sejtelemnek
5382 XIII | kedveskedik. Oh Eszterkém nekem sejtelmem se volt arról, mi a házasélet.~-
5383 XIV | fogadta az ajándékot. Nem is sejtette, hogy a kigyótéri patikából
5384 VI | minden országgyűlési képviselőn eret vágtak volna, nem mondták
5385 XIV | Berta bársony volt, Eszter selyem. Berta a földön járt, Eszter
5386 I | lengett. A napernyőjét fekete selyem-csipke körítette. A blúzán ugyanolyan
5387 XV | Utközben egy szép sárga selyem-napernyőt pillantott meg egy kirakatban:
5388 I | pillangósra kötött fehér selyem-nyakkendő lebegett. A kezében vékony
5389 XVII | arcú leány csipkés sárga selyemben. Mily csunya leánynyá fejlődött!
5390 XV | meggyujtotta és narancs-szín selyemernyőt tett reá.~Hát Ábel meg is
5391 XVII | skatulyából meg még egy tenyérnyi selyempapírosból egy sárga bőrtárcát.~- Ismered?~-
5392 XVII | olajfestésü arckép: Eszter fekete selyemruhában és egy rövidnyaku csontos
5393 I | asszony címet? Vehetek-e neki selyemszoknyát? Vihetem e művelt társaságok
5394 I | mondotta Eszter, - itt a selymes fű. Üljön ide le. Hadd fussak
5395 VIII | simul az arcához. Érezte a selymét, a melegségét, az illatát
5396 III | tudatlan, pazarló városi nő, és semmihez máshoz nem ért, csak ahhoz:
5397 XII | akit magadhoz vehetnél, de senkid sincs. Hónapos szobában
5398 VII | az én leányom nem jár senkihez!~- De jár, - felelte szigoruan
5399 V | hogy a kényszeritett eskü senkire nem kötelező. Még egy olyan
5400 X | hátulsó padokban csakúgy ott seppegnek-sóhajtoznak a szegényes öltözetü anyókák,
5401 VII | tüdőgyulladás, - felelte sértődve az orvos.~- Hiszen nem azért...
5402 III | eljárok vasárnaponkint a servita-templomba... Pont három órakor. A
5403 X | a litániánk elmaradt a séta kedvéért. Most a mi lelkiismeretünk
5404 XV | hárman-négyen is kisérgették a sétákon. Még az angolos képű orvos
5405 XVII | élete őszén újra együtt sétál azzal a nővel, aki csak
5406 II | A ház alatt a völgyben sétálhatnak.~Reggel zivatar zavargott:
5407 XVI | legalább is egy miniszterrel sétálna. Pedig valami lakáj lehetett
5408 IV | Városligetbe. Az együtt sétáló házastársakat arról lehet
5409 VII | Soha. Legfeljebb mikor sétáltunk, bement néha egyik-másik
5410 XI | Lövőház-téren, és onnan kifelé sétálunk a fasoron.~Ábel kezet csókolt
5411 X | mégis ott lenni, az első sétán, amikor a nap először süt
5412 XIII | nézett reá:~- Azelőtt nem siettél soha.~- Akarod, hogy visszaüljek?
5413 XIV | Hát ha már tudod: nem oda siettem.~- Hát?~- Az orvoshoz.~Berta
5414 IV | kémkedés időnkint megujult, de sikertelenül. Az, hogy a könyvesboltba
5415 II | hosszára. Sohse fog nekem sikerülni semmi.~És a vízre nézett.~-
5416 VII | Károly meglepett?~- Nem sikerült neki. A családnál talált.
5417 XVII | haladt a szokásos búgással és siketek világába illő csengetéssel.
5418 IX | még fájdalmasabb jajok és sikoltások követték, mintha gyilkoltak
5419 VIII | Pesten is. Vigyázz, nehogy a sikos kövezeten táncolj.~Szilveszter
5420 XV | szomorúan nézett Ábelnak fülig simára borotvált arcára.~Ábelnak
5421 VIII | Ábel érezte, hogy haj simul az arcához. Érezte a selymét,
5422 I | mondok többé.~A leány Ábelhoz simult, és minden dörgésre megrettent.~-
5423 I | fehérlenek és a virágcserepek sincsenek ottan.~A fiú megdöbbent.~
5424 IV | sivalgott valahol, csak a magas sipok hangja hallatszott hozzájuk.~
5425 XIV | látta. Eszternek pedig a sírás egyfiókban volt a mosolygással.~-
5426 IX | hangok. Egy idétlen vá-vá siráska hangzott helyette.~A gombkötő
5427 XIII | fuldokolt Eszter.~És heves sirásra fakadt.~- Oh Istenem! Istenem!~
5428 V | Egyetem-utcán meglassúdott. A sírást bármennyire tartóztatta,
5429 I | koporsóját, és sajnálgatjuk, siratgatjuk.~A leány lehajtotta a fejét.
5430 XV | az ő karja támogatta. A sírba is együtt vetették az utolsó
5431 XII | mikor egymás karjába borulva sirdogáltunk, hogy a sors milyen kegyetlen.
5432 Eloszo| ELŐSZÓ~Fehér sírkő a budai temetőben. A névirat
5433 XIV | ellágyult, valahányszor sírni látta. Eszternek pedig a
5434 II | megmondani persze, hogy mért sirok. De holnap, holnap megmondom,
5435 XV | is szükséges. Dehát mit sirsz? Elvégre... Nem hagyott
5436 V | az öregek csak nézték.~- Sirtál? - mondotta az anyja, -
5437 VIII | elbúsított a távozásod! Egy hétig sírtam. Az a gondolat fájt, hogy
5438 IV | azonban hiányzott. Távolabb sivalgott valahol, csak a magas sipok
5439 XIV | a szoba.~A doktorné egy skatulya szivart tett eléje, de Ábel
5440 XVII | gyöngyházas japáni skatulyát, és a skatulyából meg még egy tenyérnyi selyempapírosból
5441 XVII | egy kis gyöngyházas japáni skatulyát, és a skatulyából meg még
5442 XI | szemmel. A szivét szinte sodorta a láng, amely Ábel szivéből
5443 IX | embert talált egy kancsó sör mellett.~- Melyikök a gondozó?~
5444 II | Aztán a gazdája, egy szőke sörhasi német, fölkapta és megcsókolta.
5445 IX | visszatért az utcára.~Már sötétedett. Az emeleti ablakok megvilágosodtak.
5446 XIV | asztalnál.~Aztán a doktor sötéten nézett maga elé.~- Tudja,
5447 II | elfeketült ijedtszemü Mária sötétlett. Falusi templomokban szokott
5448 I | a ketten megrezzentek.~A sötétségen át a kövér asszony kiáltása
5449 XI | a fejét! Fájdalmas mély sóhajtás szakadt föl a melléből:~-
5450 XV | a szemét, aztán szomorú sohajtással nyujtott kezet.~- Gratulálok.~
5451 I | fejrázást, a kézszorítást, a sohajtást. A pontoknál a csókot.~A
5452 I | ha el se jönnék többé, - sohajtotta egyszer a fiu, - megholt
5453 IX | közöm ezzel az ügygyel, - sóhajtotta a fejét lógatva, - holnap
5454 II | Sokáig hánykódott könnyek és sóhajtozások között.~Másnap este elment,
5455 I | és este csak forgolódott, sohajtozott. Képzelheted, hogyan égetett
5456 III | almát, de csak egy kicsit.~Sohasem evett almát. Nem szerette.~
5457 VI | megfordítanak, és hogy mindig sokalják azt, amit a férje őrá költ.~-
5458 IV | hacsak lehet, elveszek a sokaságban egy negyedórára, vagy az
5459 II | legyen erős, és keressen sokféle alkalmat arra, hogy elmulassza
5460 V | franciául a klastromban, de nem sokra jutott vele.~Előkeres egy
5461 I | volt, mint a malomkő lapja. Sokszázados fa lehetett. Lefürészelték.
5462 I | asszony. - Csak elmenni sommerwohnung, nyárálni.~S hátat fordított.
5463 X | volt öltözve, sötétkék bársonypántok diszitették a ruhát
5464 XVII | néz onnan a falról.~Egy sor apró olajkép függött a nagy
5465 XVII | XVII.~Az éveknek hosszu sora szállt el.~A fővárosban
5466 XVII | öregúr áttipegett az utasok során és leült.~- A Ligetbe, -
5467 I | lenne. Mert csak ő érezné a sorok között a szive dobogását
5468 III | akkor ért haza, amikor a Soroksári-utcán tűz támadott.~- Károly! -
5469 XVII | meghalt a feleségem, aztán sorra a gyerekeim. Így állok Eszter.~
5470 VI | olyan asszonyhoz, akinek a sorsa más férfihoz van kötve s
5471 X | Lányom van, Isten ajándéka. Sorsnak kárpótlása. Levelet nem
5472 I | Esztike, jó nem. Az én sorsom nem olyan, hogy jókat is
5473 VIII | Megceruzáztam benne egynehány sort. Legjobban azt, hogy mozogj
5474 VII | Eleven kis barna leány volt, soványka, tejképű de pirosfülü. A
5475 V | harmadnapra lefutott délben spanyolviaszért. Nem öltözött át, csak épp
5476 III | nyulat, tojást, csirkét, spárgát, bort, mindenfélét s elhálálkodtak
5477 III | mindent felhasználtak, mindent spóroltak. A levest csak ők tudták
5478 I | volt. Bársony-kalpagján strucc-toll lengett. A napernyőjét
5479 XIV | aranylábú asztalka, körülötte sülyedős meggyszinplüss fotelek.
5480 IX | szobában három asszony is sürgött-forgott. Hallani lehetett a beszélgetésüket.~-
5481 VII | könyvkereskedésbe és azt mondja: Sürgős levelet hoztam egy úrtól
5482 XIII | Berta?~- Egészséges, vidám, sürög-forog, dolgozik.~- Boldog?~- Hát
5483 III | cirkuszban.~Egyszer zsirt sütöttek, s neki a kezére feccsent
5484 XII | Bizonyosan valami égi lélek sugalta abban a feszült pillanatban.~
5485 I | miként villan föl az első sugár.~De Ábel akkor is csak Eszter
5486 I | égen a hold előre küldött sugarai fehérítették kelet felől
5487 I | hunyorgott a nap fényes első sugarára.~- Sohse láttam ennél szebbet!~-
5488 VIII | Erdőssy kisasszony bőven sugároz reád meleget...~E.~~január
5489 I | eloszlottak a felhők, s meleg sugárral kedveskedett a Nap. A fiatalember
5490 XIII | nagyon boldog?~- Csakúgy sugárzik, annyira.~Eszter bágyadtan
5491 I | mint a nád, amelyen szellő suhan által. És a hangja szinte
5492 II | ott.~Kilenc órakor halk suhogás hallatszott a kertben. Eszter
5493 XII | fejemben van. Elvillant. Sujtott. Bizonyosan valami égi lélek
5494 V | apró kalandok nem mérhetők súlyosan. A férfi vére, testalkata
5495 II | nyugodtak meg, hogy a kérdéses summát: harmincezer forintot birói
5496 II | lámpásnál fölbontotta.~Négy sűrűn tele irt lap. Az irás kétféle.
5497 III | templomban? ha Ábel a fülébe susog? És hátha a férje is követi
5498 X | állják körül.~- Elájult! - susogják az asszonyok.~De Ábel a
5499 I | gyermeket félrevitt egy suszternéféle a bokorba.~- Sokat evett
5500 I | nemrég költöztem ebbe a sváb városba és közös ismerősünk
5501 I | liliomot. Útközben vette egy svábasszonytól a János-kórház mellett.~
5502 I | Szegény! - mondta a leány.~Két sz-szel mondta a szegényt, s a hangja
5503 XV | megnézze Irénkét.~Ábel immár szabadon járhatott az özvegyhez.~
5504 VII | Gyermekhang kiáltotta a szabadot.~Eszter világos utcai szobába
5505 VII | Micsoda óra Ábelkám?~- A szabadulás órája! Nézd.~Belemarkolt
5506 V | többnyire csak két óra felé szabadulhatott az asztalhoz.~Eszter harmadnapra
5507 I | ráér.~- Hát én hét órakor szabadulok az üzletből. Idáig jönni
5508 XIV | nagyobb, nyiltabb, az orra szabályos görög orr. Eszter ideges
5509 XV | viaszgyertyák és koszoruk nehéz szagában, - nem látta őket tisztán.~
5510 I | sóhajtott a leány.~És idegesen szaggatta a bodzalevelet.~- Apám akarta...
5511 XIV | nem látok, nem hallok, nem szaglok, nem ízlelek, nem tapintok.
5512 IX | tejfelszagot, hússzagot és egyéb szagokat kebelezett be, míg végre
5513 XIV | Micsoda: te szegfüparfönnel szagosítod a ruhádat? Hiszen az kiment
5514 XVII | helyett csengő villamos kocsik száguldoznak a fő-utakon. Az utcákon
5515 I | Sokáig csodálta a szemét, a száját, az orrocskáját, a nyakát.
5516 XVII | levest.~- Szegedi asszony a szakácsom. És mondd Ábel: szeretted,
5517 IX | fölösleges. Remélem most már vége szakad annak a bolondságnak, hálistennek.~
5518 II | asszony: - gondolta szive szakadásával Ábel.~Aztán harmadnapra
5519 XVI | másnap mégmélyebbnek látta a szakadást. Eszternek az a kevély hideg
5520 XVI | lát.~De érezte, hogy mély szakadék keletkezett köztük. Hidat
5521 XIII | ember nem férfi, ha nincs szakála.~- Hát akkor meghagyom.~-
5522 XIV | szakálad.~Ábel pillogott. A szakálát dörzsölgette. A szoba szögletébe
5523 XVII | a Lánchidnál egy nyírott szakálú, piros orrú öregúr lépett
|