12-besze | beszo-egnek | egre-eszme | eszte-gethe | gette-honap | honna-kepes | keppe-kulfo | kulon-megen | meger-napja | napke-pelyh | penze-szaka | szakr-terde | tereb-vert | vesse-zuhan
Part
5524 X | az egyetemre a filológiai szakra. Professzorságra készült.~
5525 XII | ösmerlek lelkednek minden szálában. De csak most látom, hogy
5526 III | ránevetett:~- Ilyen csekélységért szaladsz te orvoshoz! Fujj rá, aztán
5527 IX | rózsából csináltatom, és szalag nélkül. Oh szegény Eszter!
5528 I | teszem pohárba.~A leghosszabb szálat kiválasztotta. A többit
5529 XIII | mentek Bécsbe, Linczbe, Szalczburgba.~Az anyós addig a doktornéval
5530 XV | hozzátok. Ott hálok. Adtok tán szállást egy éjszakára?~Ábel elmosolyodott.~-
5531 XI | Menjünk el azonnal! Ki se szálljunk ebből a kocsiból! Menjünk
5532 I | életen, mint két együtt szálló madár, amelynek útja egy.~
5533 X | levegőben pacsuli illat szállong. Törökék bizonyosan később
5534 XIII | Az égből nagy pelyhekben szállongott az első hó.~Vajjon kijön-e
5535 X | az étel. Olyanféle érzés szállotta meg, mint aki virágzó orgonabokor
5536 II | fiatal barna ember. Az volt a szalmakalapos. Ábel nagy szívdobogással
5537 II | ülnek az asztalnál. Egy szalmakalap, napraforgóként sárgult
5538 X | sohse vesz újat. Fösvény. A szalmakalapja már másfél fontos a sok
5539 X | folytatják.~És egy nagyszélü szalmakalapot lakkozva beszélt tovább:~-
5540 XVII | pohárszéket, az aranyozott lábu szalonasztalt. De hogy megvénültek a butorok
5541 XIV | hogy Ábel elámult rajta.~A szalonban ott ült Lidi néni is a kis
5542 XV | megvárta míg lecsillapul. A szalonból elvonultak a vendégek. Talán
5543 I | kellenek művelt társaságok szalonjai.~S keresztet vetett magára.~
5544 I | Vihetem e művelt társaságok szalonjaiba?~És csüggedten ballagott
5545 III | csak ők tudták elrakni. A szalonnát csak ők tudták abárolni.
5546 II | hozatott a kutyának. A nyakába szalvétát kötött. A kutya illedelmesen
5547 VII | azonnal! Első emelet 5. szám. Csak nyiss be!~A doktor
5548 VIII | megmutattam. Azt mondta: Szamárság! De ő minden orvosi munkáról
5549 VI | szegénység? Mit nekem családi szamárságok? Éltünk volna kenyérhajon,
5550 I | váratlan, véletlen, előre számíthatatlan.~- Csak jó nem, Esztike,
5551 IX | Esztert az apjához. Rég számolt ezzel és mégis fájt neki.
5552 X | hogy a Föld a Végtelenség számüzöttjeinek a telepe. Lelkek vagyunk.
5553 VII | asztalon kettényitott koffer, szanaszét mindenféle ruha, fehérnemü,
5554 V | könyvesboltba. Az volt a szándéka, hogy nyájasan beszél Ábelhoz,
5555 VI | gondol. Soha nem tudta a szándékait, gondjait, örömeit, bajait.
5556 XV | szemmel felelte:~- Ha az a szándékom, hogy férjhez menjek, nem
5557 XV | Egy szobát Lidi néninek szántak, de az öreg kisasszony elhagyta
5558 X | kezdtem, - gondolta, - új szántást, új vetést. A sors letörülte
5559 I | Ez a levél meg nagyon is száraznak érzett. Írt egy harmadikat,
5560 I | fog meghűlni?~És amint ott szárítgatta féltérdén a leány lábát,
5561 II | szeptemberi nap gyorsan szárította az erdőt. Egy nyári mulatóhelyen
5562 I | mama is kereskedő családból származott. Buzakereskedő volt az öregapám.~-
5563 I | Milyen bájos! Csak két szárny kellene a vállára, s fölrepülne
5564 XV | szárnyatörött galamb lecsüggeszti a szárnyát.~Ábel vállat vont:~- Hát
5565 XV | lecsüggedt a keze, ahogy a szárnyatörött galamb lecsüggeszti a szárnyát.~
5566 XV | hallgatni a te lágyan zengő édes szavadat.~De ugy-e megérzed, hogy
5567 IV | lelkedet, hogy átlátok minden szavadon mint az üvegen. A te szavaid
5568 IV | szavadon mint az üvegen. A te szavaid mögött ez a gondolat van: „
5569 XIII | pap eléjök mondta az eskü szavait: „Szeretvén házastársul
5570 XI | otthagyta őket. De Törökné szavának az éle mégis megérintette.~-
5571 X | ragyogott Ábelra. És Ábel kérdő szavára csakugy hirtelen, mintegy
5572 XVII | ami maradt. Sőt egynehány száz forintot az árva leányok
5573 XII | szép jövedelmed. Lakhatnál szebben is.~- Megszoktam. Törökné
5574 I | sugarára.~- Sohse láttam ennél szebbet!~- Én se! - felelte Ábel.~
5575 XV | mondotta. - Most már szedd össze az erődet édes Eszterkém.
5576 IV | Disznófő felé a hegyen.~Virágot szedtek s megkeresték a tisztást.~
5577 XI | furcsa volt: hogy épp akkor szédül el a hőségben és tolongásban,
5578 V | perc és mindaketten bűnbe szédülnek! - vélekedett.~Akkor azonban
5579 IV | lassan, andalogva, virágot szedve, olykor meg-megállva, egymás
5580 IV | Mire? Megesküdtem. Nem szegem meg az eskümet.~És olvasgatott,
5581 II | gyermekkorában nem látszott olyan szegényesnek az a hajlék.~- Miből él
5582 VI | De Eszter!~- Mit nekem szegénység? Mit nekem családi szamárságok?
5583 I | leány.~Két sz-szel mondta a szegényt, s a hangja zengő volt,
5584 I | szeme örvendő csodálkozással szegeződött reá. Elpirosodott, s elkomolyodott.
5585 X | Ábel takarító asszonya kis szegfűcsokrot tett Ábel asztalára. Az
5586 XIV | Dehiszen a te ruhád is szegfü-parfünös, - felelte Berta.~- Benne
5587 I | a homlokát. A ruhájából szegfüillat áradt.~A fiu felkönyökölt
5588 IV | hogy az arcát ne lássák. Szegfüparfön volt rajta, mint leánykorában.~
5589 III | virágkereskedésbe s egyszál szegfüt vett. Egyúttal kért egy
5590 XV | özvegy!~A levegő megtelt szegfűillattal! holdsugárral! csipkerózsa-lombbal!
5591 III | öreg kisasszony az utca szegletén távolacskán állott, de fekete
5592 VI | vörös a szeme. Hát ma vége a szegődségnek. Ott rídogál szegény a konyhán,
5593 I | mezítláb.~- Hát járjon.~- Nem. Szégyelném maga előtt Ábel.~- Énelőttem?
5594 VIII | voltam olyan rút mint most. Szégyenkeznék, ha látnál.~Az anyósom beteg.
5595 XV | fekete bajusza borzolódott széjjel.~Ábel belépett a szalonba.
5596 XIV | hallgatva ült egy karos székben és elmélázva nézte őket.
5597 XIII | a tágasság! azok a puha székek! diván!... az a nyugodtság!
5598 X | Csakazok a bútorok, de a székeken új cseresznyeszín vörös
5599 XVII | Megismerte a régi meggyszin-plüs székeket, a faragott pohárszéket,
5600 XVII | plüs-székekre, talán ugyanazon székekre, amelyeken az utolsó estén
5601 II | szólt a hölgy fölkelve a székéről. - A házasság nem üzlet.~
5602 XIII | másnap vettem neki egy üveg szekfü-parfönt. Magam is nevettem magamat.~
5603 II | tedd jobb rámába: add el.~A szekrény fölött egy elfeketült ijedtszemü
5604 V | kutatott a könyvekben és a szekrényben lógó ruhák zsebében, de
5605 X | meregetve.~Kulcsot vett elő a szekrényből, és megindult Ábel előtt,
5606 XIV | üveget vett elő a ruhás szekrényéből. Az orrához tartotta:~-
5607 XV | aranyrámás képek, a faragott szekrények, a meggyszínplüss fotelek.
5608 XV | megrázkódott, fölpattant a székről. És büszkén, haragtól megvillanó
5609 VII | elkövetkezett a vasárnap.~Essős szeles idő. Annál jobb: a templomban
5610 IX | lelkendezve robogott fel a széles kopott falépcsőn.~A folyosón
5611 X | volt. Magasabb termetü, szélesebb vállu volt Eszternél. Csak
5612 XVII | Végül a szakácsasszony négy szelet mogyoró-tortát vitt be.
5613 I | fehérítették kelet felől a felhők szélét.~Állt. Várt. A szeme egyre
5614 IV | Eszter.~- Nem, - felelte szeliden Ábel. - De mért nem beszélsz
5615 VI | gyöngéd testvéri érzéssé szelidült bennök lassacskán. Ábelnak
5616 I | susogva mint a nád, amelyen szellő suhan által. És a hangja
5617 III | járókelők közül, mint a szélmozgatta virágok közül a karó.~Esztert
5618 I | három virágágy: tulipánok és szélrül iriszek. Hátrább fenyőfák
5619 I | kék asztalterítőt vetett a szélső fenyőfa árnyékában a kerti
5620 X | képe. Most már nem olyan szembeötlő a fehér haj a fején. Aztán
5621 X | olyannyira hasonlított Eszter szeméhez, hogy Ábelt szinte átnyilalta.
5622 VII | szenvedő arccal. - De hány személyben vagy te a világon? ~Motyogott,
5623 VII | levelet. Maga erre azt feleli: Személyesen kell átadnom: Hol lakik?
5624 XVII | mellett.~- És van ebéded két személyre?~- Ha nem volna, akkor is
5625 XIII | Mi bajod?~- Valami ment a szemembe, - fuldokolt Eszter.~És
5626 III | percre se eresztettem a szememtől.~Az öregasszony vállat vont.~-
5627 II | elfakul, megráncosodik. A szemhéj olyan vékonynyá apad, mint
5628 XIV | kissé a tudomány szitáján át szemléli, de nem közönséges ember.~
5629 XIV | Ábel akközben érdeklődéssel szemlélődött körül. A szalon pompás volt:
5630 II | Ábel nagy szívdobogással szemlélte. Egyszer aztán, hogy arca
5631 XIV | udvariaskodik. Vagyhogy az összenőtt szemöldök nem fejezhet ki nagyabb
5632 II | Rövidnyakú tömzsi ember volt; szemöldöke összenőtt. Apró szemében
5633 XIV | úr.~A doktor felvonta a szemöldökét:~- Látott ön valaha lelket?~-
5634 XVII | első férj, az összenőtt szemöldökü és tüskés haju komor ember.
5635 VIII | nevén szólítaná:~- Ábel...~A szempilláin át opálszín női arcot látott,
5636 II | szépség! Semmi se szép, csak a szemünk tetszése vagy nemtetszése
5637 XVII | Megigazitotta az orrán a szemüveget, s olvasásba fogott.~A kocsi
5638 IX | állt a Zöldfa-utca és a Szénatér sarkán.~Tán egy órája is
5639 III | jártak, - vagyis akkor még szénatéri templomba.~Eszter hát egymaga
5640 VIII | előtt, félig ébren, félig szendergőn, ugy rémlett neki, mintha
5641 VII | Egyszer hogy vasaltak, a szenet kivánta meg, hogy roppantson
5642 I | leánderrel, - a leánderek még szennyesek a téli pihenőjük porától.
5643 V | jólélek irtózott minden szennytől. Az eskü Isten szeme előtt
5644 II | az az angyali vonás?~- A szentek közt is több a nő, mint
5645 I | belemártotta az ujja hegyét a szentelt vízbe és odatartotta Ábelnak.~
5646 XV | hogy a házasságuk meg van szentelve. Oh, mert a fővárosi ember
5647 I | keresel ott a fák közt?~- Szentjános bogárkát nézek. Megyek azonnal
5648 X | aranyozott angyalai és festett szentjei zavarogva táncoltak a szeme
5649 XII | tetted a fejed alá a hetedik szentség párnáját.~Az asszony szomorúan
5650 XIII | Te löktél be a házasság szentségébe. De mondom semmise változott.
5651 IX | keze mozdulatát. Vajjon szenved-e? Vagy mozdulatlanul fekszik?
5652 XIII | bírom a mogorva arcot nézni. Szenvedek. Hát inkább úgy van minden,
5653 XV | fejét rázta:~- Nem félt ő a szenvedéstől se. Tavaly harmincezer forintot
5654 I | vagyhogy boldogabb volt? Ha szenvedett, fölfelé néz. Ha boldog
5655 I | magasba nézve. - Vajjon szenvedett-e, mint én, vagyhogy boldogabb
5656 XV | kell maradnod. Ezt el kell szenvedned. Minden gondolatom veled
5657 I | engem mindig, holtig?~- Szenvedni fogok érted mindig, holtig!~
5658 VII | attól, hogy az anyja arcát szenvedőnek lássa, hogy csak távoli
5659 XIII | megértette. Szegény asszony azt szenvedte át, amit valamikor ő. De
5660 XIII | jómódba került. Neki is szépen volt fizetése.~~Mikor megérkeztek
5661 II | omnibuszon ment ki. Délben a Szépjuhásznénál ebédelt. Egy órakor már
5662 V | férje könyveit porolta. Szépkötésü könyvek voltak azok, de
5663 I | hivatalnokféle. A németnek szeplős, pufók felesége van és egy
5664 XIV | nem szép semmi. Ha valamit szépnek érzek, a következő percben
5665 IV | Isten nekem teremtette a szépségedet, kedvességedet, jóságodat,
5666 II | ismert, aki a hajón a női szépségről olyan kicsinylően beszélt.~-
5667 II | Eördögh volt itt nálunk. Szeptember végén magával visz Bécsbe.
5668 VII | levegőt.~- Tüdőgyulladás szeptemberben, - szólt Eszter, - hiszen
5669 VI | kérdezett affélét soha.~Egy szeptembervégi napon szerda délután kisírt
5670 XVII | viselő emberek. A városok szépülve öregszenek.~Egy októberi
5671 V | nőé. A léleknek az ilyen szerelmekben semmi közössége sincs a
5672 XIV | Berta. - Ha te még ma is szerelmese vagy, minek vettél el engem!?~
5673 II | De ki nősül józanon? A szerelmet azért igazította be Isten
5674 XI | volt, azt gondolta, hogy szerelmi búbánat vetett ágyba. Eljött
5675 XIII | a doktornéval a konyhát szerelte fel. Cselédet fogadtak,
5676 II | Eördögh. Megrontsam-e a maga szerencséjét?~- Mért magázol? Ne magázz!~-
5677 XVII | a paprikát.~- Az volt a szerencsém, különben vele is olyan
5678 III | térden kérlek: ne idézz elő szerencsétlenséget! Akármennyire szereted is
5679 XVII | különben vele is olyan szerencsétlenül jártam volna, mint veled.
5680 XIII | képpen Ábelnak két tanártársa szerepelt. Kívülök csak a doktorné
5681 III | megunta az ötödik kerék szerepét. Maga is kezdte hinni, hogy
5682 VIII | egybe-olvadsz a férjeddel. Szeresd őt amennyire csak lehet
5683 I | hozzásímult Ábelnak az arcához.~- Szeress ha szép vagyok! Mindig!~-
5684 VII | gondol most, hogy mi az ő szeretete? És az a bizalmas édes testvéri
5685 XI | hogy visszük.~- Az apja szeretetéből nem vihetjük ki, - rebegte
5686 II | egy nőnek olyan nagyfoku szeretetére, amilyenre millió meg millió
5687 XI | lehet megfosztani az apja szeretetétől.~Ábel hallgatott.~- Neked
5688 XIV | tüntetni akarna a férje szeretetével, kedveskedve beszélt hozzá.
5689 XV | ragadná meg Ábelt itt a szeretetnek azzal a mindent elsodró
5690 II | szereti, ha teljesíti a szeretettnek a kérését.~Arra kérem, hogy
5691 XI | mindig van, ami erősebb a mi szeretetünknél?~- A leánykám... - felelte
5692 XI | mint azelőtt! De én csakúgy szeretlek. Mióta nem láttalak, mióta
5693 I | beszélhetünk mindig úgy, ahogy szeretnénk?~- Nem, - hagyta rá csendesen
5694 XVII | vállalt állást. Eleinte igen szerető férj volt, később azonban...~
5695 I | vállára hajolt:~- Ábel, szeretsz-e engem mindig, holtig?~-
5696 II | Mert gyöngéd szeretettel szerették egymást. Ábel minden vasárnap
5697 XIII | mondta az eskü szavait: „Szeretvén házastársul veszem... Soha
5698 II | vétellel alig egy héten szerezte és a társa nem is tudott
5699 XVII | cikk néhány nagy uradalom szervezkedéséről szólott. A szocialisták
5700 VII | őrizetlenül járhatott a Szervita-templomba.~Felöltözött és fogta az
5701 X | menjünk-e be egy percre a Szervitatemplomba?~Berta elmosolyodott:~-
5702 XV | biztosító-társulatnál. A szerződésbe bele akarta tétetni, hogy
5703 II | arra hivatkozott, hogy a szerződésük értelmében, minden szerzemény
5704 I | benyitott.~Csak épp hogy szétpillanthatott az udvaron; csak annyit
5705 I | dallamot is dúdolt. A két kezét szétterjesztette. A haja kibomlott és lengett.
5706 XV | a fővárosra. Még az őszi szezon alkalmas reá. De ő csak
5707 VI | fölcsengeti az anyósom és szidja, zaklatja. Szegény leánynak
5708 I | elmosolyodott.~És felhágtak a sziklára. Ábel elől, Eszter utána,
5709 I | szemében is mintha két kis szikra égne.~Eszter csak állt és
5710 VII | hogy még elején elnyomd a szikrát.~- De hiszen az egy féligholt
5711 VII | konyhába, ahol a két mama szilvalekvárt főzött.~- Hát megtörtént! -
5712 VIII | sikos kövezeten táncolj.~Szilveszter estéjét ismét Erdőssyéknél
5713 XVII | fekete feszület, és egy nagy szines Mária-kép, Bugrónak az a
5714 XIII | Valóban a nők született szinészek!~És mély sajnálkozással
5715 XVII | a fényképét, és ő aztán szinezte. A tied a legsikerültebb,
5716 XI | Kerepesi-úton a Nemzeti Színház közelében lakott. Mikor
5717 X | A virág jól illett a kék szinhez a mellére.~Sétáltak a Dunaparton.
5718 XIV | De fogadom, - folytatta színleges haraggal, - hogy többet
5719 XVI | nyugodt maradhasson. Egykedvü szinnel vont vállat:~- Jól tetted.~
5720 I | először láttam Ábel, olyan színtelen volt, szinte beteges.~-
5721 XIV | Mennyit kell szenvednem! - szipogta Eszter, - mennyit kell szenvednem!~-
5722 XIV | életet kissé a tudomány szitáján át szemléli, de nem közönséges
5723 XIV | doktor leverte a hamut a szivarjáról. Hallgatott.~Ábel se folytatta.~
5724 XIV | vidáman csevegtek. Ábel szivarozva, hallgatva ült egy karos
5725 XIV | biccentett a doktor.~Szivarral kinálta Ábelt. Félreültek
5726 II | akkora bolttal is, mint a szivarskatulya, de megkezdi. És akkor magához
5727 XVII | különös, hogy...~S elővonta a szivartárcáját.~Eszter azonban lefogta
5728 II | Pozsonyba.~Az öreg Nyékyné szívbajos asszony volt. Időnkint elájult
5729 VI | kényszeríteni meleget is a szívbe?~Az egységet Ábellal érezte
5730 XV | gyermeké volt.~Ábel pedig szívbeli kötelességének ismerte,
5731 XV | Eszterhez. De ez csak egy nagy szívdobbanás volt. Mingyárt érezte, hogy
5732 II | szalmakalapos. Ábel nagy szívdobogással szemlélte. Egyszer aztán,
5733 V | Tegnap én ütöttem tőrt a szivébe, és ma ez a gyászhir! És
5734 II | felelt! Hogy nyilamlott a szívébe a mosolygása!~Pedig a leány
5735 X | árvaszomoruságot érzett a szivében.~Átment a Múzeum-kertbe.
5736 X | rágondolt, mély zúgás támadt a szívében, mint mikor a malom kerekére
5737 X | elkísérje.~De kirázta a szívéből ezt az ábrándot. Eszternek
5738 XII | birtokodat, egy másik nőnek!~- A szíved?... Mi köze a szívnek a
5739 XV | érsz, nem viszel be engem a szivedben az ajtón.~Ábel tagadón ingatta
5740 VIII | gondolom, hogy te most már szíveddel, lelkeddel egybe-olvadsz
5741 II | mázolmány. De az ájtatos szívek nem azt nézik. Megszokják
5742 XIII | akartad...~- Én Ábel, én, de a szivem megszakad!~És sírt. Azelőtt
5743 VIII | minden megváltozhatik, csak a szívem nem.~Írd meg, hogy vagy?
5744 II | Ha tegezel, a szivedet a szivemben érzem. Ha magázol, idegen
5745 IV | új örvénye forgott át a szivemen. Arra gondoltam, hogy az
5746 IV | kioperálták volna a mellemből a szívemet: csak a sebét érzem a helyén.~
5747 XII | Hogyan eggy a szive az én szivemmel!~És akkor Ábel is megmelegedett
5748 XII | te egyedül-uralkodója a szivemnek, átadod csupán egy ötletből
5749 XVI | Eszterre, s haragudott reá szivének legérzékenyebb vonaglásával.~-
5750 I | látom, hogy ez nemcsak a szívének jó, hanem az egészségének
5751 XV | leánykát, és a félkarjával a szívére ölelte. Gondolkodva nézett
5752 VII | rettenve, de okos szemmel, szíves készséggel.~- Ismerőse
5753 V | veled vagyok. A meghalt szivet pótolni igyekszik majd az
5754 XVI | Epés keserűség szorította a szívét.~A zsebére tapintott: szivarra
5755 II | menekülne olykor a saját szivétől.~Az arca sápadt volt. A
5756 VII | rendesen. Időnkint mélyen szívja be a levegőt.~- Tüdőgyulladás
5757 XIV | hallgatott, csak az orrát szivogatta.~Ábel megölelte:~- Mi bajod?~-
5758 III | tömjénillatos homályban a szivük melegének érezték.~Aztán
5759 XV | lélek? Mért csatlakozik a szivünkhöz? Azt mondjuk: nincsenek
5760 I | zöldjében. Az ablakokban a szivutcai két bimbós muskátli. A kerítés
5761 VI | vagyok-e a ház asszonya?~Szó szóba: összecsatáztunk. Az anyám
5762 X | haza.~Mégis mikor letelt a szobabér, újra meg újra megküldötte.~
5763 X | megmeszelteti.~Ábel elküldte a szobabért, de őmaga akkor mégis meggondolkodott:
5764 II | magaddal és akaszd be a szobádba. A Mária-kép vászna alatt
5765 VI | ház, amelynek csak egy-két szobája van nyitva. Mi van a belső
5766 IX | kérdezte, hogy van-e bérlő a szobájában?~- Nincs.~- Hát akkor van, -
5767 X | előtt, hogy megnyissa a szobáját.~Ábelnak olyan volt, mintha
5768 III | befolyik. Visszahuzódott hát a szobákba, és varrt, takarított, olvasgatott.~
5769 VI | van nyitva. Mi van a belső szobákban? sohse tudható.~A jó házastársak
5770 XI | ki Berlinbe! A kis kerti szobámat talán még ki se adták. Ideiglen
5771 XV | De kihez?~Végig ment a szobán, s a karját összefonva gondolatokba
5772 V | megakadt. Aztán egy másik szóban, harmadikban botlott meg:
5773 X | ruhákat. Ahogy a Nagy Kristóf szobrához érnek, Ábel lépése meglassúdik:~-
5774 XIV | a szót ő mondja.~Ha Ábel szobrász volt volna, Bertát szivesebben
5775 XVII | szervezkedéséről szólott. A szocialisták ellen azzal védekeznek,
5776 XIV | szakálát dörzsölgette. A szoba szögletébe nézett.~- No eredj, eredj,
5777 III | nézte. Az anyósa a szeme szögletéből. Az ángya, mint a vizsla,
5778 IX | eléje, s egyszerre a nyakába szökött.~- Ábel bácsi! Ábel bácsi!~
5779 XIV | Morfium a sárgaszemü kis szörnyetegnek, amelyik fölébredt.~Eszter
5780 XV | Igaz, - felelte, - de az szörnyü nekem, az a gondolat, az
5781 XIV | hálátlan kigyó. Bocsáss meg a szóért, de igen illik reá. És te
5782 Eloszo| könyv meg annak a dalnak a szövegét mondja el.~ ~
5783 X | új cseresznyeszín vörös szövet pompázik. A falon ott függ
5784 XV | öltött új fonalat. Ez a szokása megszünt. Mindig azt várta,
5785 XVII | hogy fényképről készült. A szőkesége sárgább volt, mint ahogy
5786 XVII | a nagy képek alatt. Egy szőkeszakálu ember szinte kiviritott
5787 III | kacagott rajta.~- Meg kell szokni! - mondta, - orvosnénak
5788 VIII | se lássalak. De meg kell szoknunk, mint azt a gondolatot,
5789 I | ez volt a legutolsó rövid szoknyám. Nem nőttem azóta.~- A nőknek
5790 I | halk hersegése, aztán sebes szoknyasuhogás.~- Te még itt vagy! - s
5791 VIII | lombja. Nem tudom, hogyan szokom meg, hogy téged vasárnaponkint
5792 VII | értekezett Lidi nénivel.~- Szokott-e eljárni a feleségem az én
5793 XIV | szomorúbb volt a szeme a szokottnál, hidegebb volt és szótalanabb.~-
5794 V | rendelni, de a betegek is úgy szokták, hogy az utolsó negyedórában
5795 XI | Ábel, - hogy tudhatják, szoktam-e hazudni, vagy nem? Tisztességes
5796 III | irtóznia!~S másnap, hogy szoktassa, elmondta, hogy egyszer
5797 X | Mink a belvárosi templomba szoktunk járni.~És betértek a templomba.~
5798 XIII | régi helyen, mert oda volt szokva a közönsége. Berta helyett
5799 XV | Vagy Ábelra várt, hogy ő szólal meg majd egyszer?~Vélte,
5800 XII | nyelvén néha az angyalok szólalnak meg. Én igazán el is venném
5801 XVII | Ábel, mintha kisértettel szólana.~- Itt lakom.~- Budapesten?~-
5802 IV | egymásra, idegen hangon kellett szólaniok. Ábel néha nem is volt közelben
5803 XIV | szalonba.~Lidi néni kávét szolgált be. Eszter a főhelyre Bertát
5804 I | Esztike. Ha én akkor úgy szólhattam volna, ahogy éreztem, ott,
5805 VIII | neki, mintha valaki a nevén szólítaná:~- Ábel...~A szempilláin
5806 X | véletlenül találkoznak, meg fogja szólítani:~- Nagyságos asszonyom,
5807 XVII | hozatnak hajón. A cikkíró arra szólítja a kormányt, hogy küldjön
5808 X | látta volna Esztert, nem szólította volna meg, csak ránézett
5809 VII | úgy szokott beszélni ha szólították, olyan rettenve, de okos
5810 III | megyen vele. Olvassa:~Ne szólj hozzám! Ne láss! Kémkednek!~
5811 XV | vagy vers, vagy ujdivatról szóló közlemény.~És leült melléje:
5812 V | és ránézett Ábelra:~- Mit szólsz rá?~- Sajnálnálak, ha neked
5813 VII | megindult.~A kocsiban se szóltak egy szót se.~Ugyanígy mentek
5814 VIII | férjemhez egy hétig nem szóltam semmit. És gondolkodtam,
5815 II | analizálni. A pap vágyakban él: szomjas embernek nincs szebb látvány
5816 I | Lássa délelőtt már nem szomorkodtunk. Aztán lássa sok minden
5817 XIV | Másnap a külső találkozásban szomorúbb volt a szeme a szokottnál,
5818 V | szív. Isten vigasztaljon szomoruságodban.~Eszter.~Arra nem is gondolt,
5819 XVII | Jó még a fogad Ábelkám?~E szomorúságokkal elegyes beszélgetés közben
5820 VIII | összeveszett a házi úrral és a szomszédház folyosóján pogányul káromkodott.~
5821 VII | órában.~- Eszerint maguk szomszédlakók?~- Igen. Nem. A szomszédban
5822 V | temetés után tudta meg a szomszédoktól. Sohse költött a szegény
5823 XV | ottan, lámpás mellett, a szomszédos szobából odaérezhető viaszgyertyák
5824 IV | cseléd egy kosarat is tett a szőnyeg mellé. Bizonyosan az uzsonna
5825 XIII | választották a bútorokat, a szőnyegeket, a fali képeket, - még a
5826 XVI | fordul, s végig zuhan a szőnyegen.~Szörnyű álom volt, Ábel
5827 XV | Irénke is oda telepedett a szőnyegre eléjök és háttal Ábel bácsi
5828 IX | aki kijött.~- Állj meg egy szóra Marcsa.~- Én nem vagyok
5829 VI | éppen valami pénzszükség szorítana...~- Nem, köszönöm, annyira
5830 VIII | viszont. Legalább az én kézszorításom lett volna az utolsó melegség,
5831 I | útján, hogy a kezét meg ne szorítsam.~- Köszönöm, - felelte Ábel.~
5832 I | dróton. Depersze annál inkább szorult a drót a nyakán. ~A pecér
5833 XV | hogy férjhez menjek, nem szorultam arra, hogy te keress nekem
5834 XIV | szokottnál, hidegebb volt és szótalanabb.~- Történt veled valami,
5835 V | tudta.~coq = kakas, - ezt a szótárból fejtette meg.~chéri = szeretett, -
5836 V | vele.~Előkeres egy francia szótárt.~mon = enyim, - ezt tudta.~
5837 XV | özvegy elé állt, és néhány szóval az iskolástársak gyászát
5838 VII | leányának.~Eszternek egyszerre szükké vált a szoba. Öt hete, hogy
5839 X | Semmi vizsgálat! Olyan szükség van professzorokra, hogy
5840 II | beteg.~- Remélem nem lesz rá szükségem, - felelte a fia.~Másnap
5841 VII | gondoskodjék róla, hogy szükséget ne lásson. És ez a mi titkunk
5842 VIII | házasságot bontsak: s neked szüljem meg Eördögh gyermekét. Várjunk.
5843 VI | hogy jobb lett volna nem szülnie és mindefféléket.~- No és
5844 X | ember, mégis visszavágyik a szülőföldére. Ha nem vágyakozna, nem
5845 XV | vélte Ábel. - Hátha a szülők késztették rá. Akkor is
5846 XV | késztették rá. Akkor is a szülőket büntessük, ne a gyermeket.~
5847 XV | Nem volt rest, elment a szülőkhöz. Hát az apa vak, az anya
5848 XV | de mi okon tegyék ki?~- A szülőkkel kell előbb beszélnünk, -
5849 XV | beszélgetésükbe máskor ha szünet szakadt, mindig az asszony
5850 XVII | lépett fel a villamosra. Bő szürke felöltő lötyögött rajta.
5851 XII | tóparton egy kacsajárásu, szürke-cilinderes, fekete-bajszos úri ember.~-
5852 VI | kis teremtés, csak kissé szunyók. De hogyisne: este éjfélig
5853 XIV | most meg a mellemben érzek szurásokat.~- Elmegyek orvosért.~-
5854 I | hallgatott a templomban. A Szent Szűz képe előtt térdelt, s gondolatban
5855 X | sors letörülte a multat a táblámról. Új jegyek kerülnek rá.~
5856 VII | ablaknál ült és egy piros táblás Bädeckert olvasott. A szoba
5857 XII | önöket együtt láttam Bertácska, arra gondoltam, mennyire
5858 I | magát. Hiszen nincs mért tagadnom, hogy én is úgy éreztem...
5859 XV | szivedben az ajtón.~Ábel tagadón ingatta a fejét:~- Hol leszel
5860 XV | gimnázium közelében bérelt neki tágas, világos háromszobás lakást.
5861 XIII | házasélet? Barátom, az a tágasság! azok a puha székek! diván!...
5862 II | Béke és boldogság volt az a tájék. Csak ő egyedül volt boldogtalan.~
5863 IX | IX.~Délután kétóra tájt érkezett Pestre. Kocsin
5864 II | mindig olvassa össze, és takarékoskodjék, mert a félrerakott pénz
5865 XIII | tizenkét ezer forintot. Hosszú takarékosságnak a gyümölcse volt az. Ábel
5866 VIII | elkisér, ha sétálni megyek és takargat, babusgat, kedveskedik.~
5867 XVII | egy bejáró asszonyom, aki takarit, meg megkeféli a ruhámat.~-
5868 III | hát a szobákba, és varrt, takarított, olvasgatott.~Azon az estén
5869 XIV | nevetett:~- Micsoda csúfság! Takarodj azonnal vissza, és vetesd
5870 II | völgy felé, s onnan a lombok takarója alatt fellopódzott a bodza
5871 VI | az asszony. Ábel arca nem takart el előle semmi gondolatot.
5872 IX | fogom. Oh Istenem milyen találkozás!~És megállt az utcán. A
5873 XIV | búcsúzott.~Másnap a külső találkozásban szomorúbb volt a szeme a
5874 XII | mával, mingyárt az első találkozásnál a térdére mászott és vékonyka
5875 XV | éjszakákon, azokon a titkos találkozásokon. Csak a gyászruha van még
5876 I | kertje, hanem az ördögé.~A találkozásuk aznaptól fogva szomoru búcsuzások
5877 I | Mily csodálatos a mi találkozásunk! Nekünk találkoznunk kellett
5878 XIII | hozzánk. Ahhelyett, hogy künn találkoznánk, nálunk fogunk találkozni.~
5879 XV | Eszterrel egyre ritkábban találkozott. Csak olyan volt már néki,
5880 V | levél itéletnapig.~De vajjon találkoztak-e Bécsben? Nem hívta-e le
5881 V | napernyőt kapott.~Ha egyedül találná Ábelt!~Ott ült a szőke emberek
5882 IX | temették? Oh ha még a ravatalon találnám! A ravatalhoz mindenki bemehet.
5883 II | előtt a fára? Fel! Ott fogja találni reggel Eszter holtan!~Mert
5884 VII | akartam elvinni. Hát mit találok a két vászon között? Mindenféle
5885 X | meglehet, hogy olyan állapotban találom, amely újabb eleven lánccal
5886 VIII | hogy olyan jó emberekre találtál. Írd meg, hogy milyen az
5887 VII | hogy megkinálta a kacsás tállal:~- Végy még, hiszen alig
5888 X | a lelke, mint mikor szél támad az erdőn, s a néma és a
5889 III | amikor a Soroksári-utcán tűz támadott.~- Károly! - szólt be a
5890 XVII | vastagnyelü esernyő van s támaszkodik reá.~- Mi lelte a lábadat? -
5891 IV | Eszter a vállával Ábelnak támaszkodott: közelről mosolyoghatott
5892 XVII | és hervadt fehér kezére támasztotta az arcát. Rámélázott Ábelra.~-
5893 XV | koporsónál is az ő karja támogatta. A sírba is együtt vetették
5894 XIV | Mondja: mit tudnak annyit tanácskozni?~- Hát a tanulókról
5895 III | No megfogadom Károly tanácsát: mától kezdve minden este
5896 XIII | leányának nevezte.~A doktornéval tanácskozták meg a legapróbb kérdést
5897 II | az ő levele jobbára csak tanácsolás volt, hogy vigyázzon az
5898 XV | szenvedő. Az orvosok azt tanácsolták neki, hogy menjen el hat
5899 XV | kisleányra, mintha attól várna tanácsot.~De a kisleány csak némán,
5900 I | szobájába.~A fiatalember tanácstalanul állott az udvar közepén.
5901 XIII | magyar ruhába öltözött, a tanár-társai is. A menyasszony nyulánk
5902 XIV | Mi az a konferencia?~- Tanári értekezés.~Az asszony megnyugodott.
5903 XV | tanárokat meglátta, megijedt. A tanárok hazakergették. Ma aztán
5904 XV | és gyujtót árult. Mikor a tanárokat meglátta, megijedt. A tanárok
5905 XIV | azonban vonakodott:~- A tanártársaid legényemberek, a doktornéhoz
5906 I | sose voltam még bálban? még táncmulatságon se soha.~Letette a virágot
5907 XVII | már... az én lábam már nem táncol.~- Enyém se. Oda gondoltam,
5908 VIII | nehogy a sikos kövezeten táncolj.~Szilveszter estéjét ismét
5909 I | fatörzsökre és mosolygott.~- Táncoljunk!~Egy kis tisztás tér volt
5910 I | Erre a leány abbahagyta a táncot, és az arcát a két tenyerébe
5911 XIV | kellemetlenkedjen a hölgyeknek.~- Mit tanít? - kérdezte Ábelt.~- Történelmet
5912 II | erején élt. Gyermekeket tanított, aztán meg beállt könyves
5913 X | gimnáziumban már harmadik napra tanította a történelmet.~- Új életet
5914 XV | foglalkoztatta. Az egyik kisfiu tanítványát a professzorok a vendéglőben
5915 I | magánúton elvégezhetek. Tanulni fogok minden este éjfélig
5916 XIV | annyit tanácskozni?~- Hát a tanulókról kell értekeznünk olykor.~-
5917 XII | lefolyása, - ezt már a férjemtől tanultam. A lázunk elmúlt Ábel, és
5918 XVII | két combot, mellet Ábel tányérára tette. A salátára bőven
5919 III | gyalog találkozik velük?~S a tányérjába bámult.~Egy percnyi csend
5920 XV | ételt ne egyen. És Berta tapadt hozzá, lelke beleolvadt
5921 XVII | meleget. Ábel odaállt és reá tapasztotta fázó két kezét. Közben bekandikált
5922 XIV | szaglok, nem ízlelek, nem tapintok. Irigylem önt, és mindenkit,
5923 XVI | szorította a szívét.~A zsebére tapintott: szivarra akart gyujtani,
5924 VIII | Azt mondja a könyv, hogy tápláló ital.~Az életem csendesen
5925 IX | rendelt, de akár pörkölt taplót tettek volna eléje: nem
5926 VII | se kezdett.~Másnap aztán tapogatott ide-oda. Hosszan értekezett
5927 XIII | nálunk, hol nálatok!~És tapsolt, mint a gyermek.~Aztán megint
5928 I | ment. Nevették őket, és tapsoltak nekik. Erre a leány abbahagyta
5929 XV | Fölkelt és szivart vett elő a tárcájából. Meggyujtotta. A gyujtót
5930 XVII | nevetett. Fölnyitotta a tárcát. Egy pöttyös kubaszivart
5931 X | A hölgyek is tavaszias tarka ruhában. A tömjénfüsttel
5932 II | egy héten szerezte és a társa nem is tudott volna róla,
5933 XII | folytonosan érintkezett a felsőbb társadalmi körrel: ragadt reájok egy
5934 XV | néhány szóval az iskolástársak gyászát fejezte ki.~Elmentek.~
5935 XIV | hogy én is uzsonnázzak a társasággal.~A doktor akkor érkezett
5936 XII | majd fiakeron.~S hogy a társaságra nézett, a doktorné megnevezte
5937 XII | volnának.~És kedves is volt a társaságuk. Berta iskolát végzett eszes
5938 I | a leány, - a temetőig a társaskocsin megyünk. Onnan gyalog, ha
5939 XVI | fiacskámat. Hát mi voltam én? Tartalékférj? Hogyha ő özvegységre jut,
5940 I | átölelte a vállát, mintha tartaná, hogy le ne essen.~Eszter
5941 XII | A kocsistól se kellett tartaniok. A doktornak csak kocsija
5942 XV | hallgatta.~Aztán olykor percekig tartó csend szakadt közéjök. Ábel
5943 IV | beszélsz nyiltan.~- Attól tartottam: fáj neked.~És hozzásimult:~-
5944 V | meglassúdott. A sírást bármennyire tartóztatta, minduntalan fel kellett
5945 II | mosolygása!~Pedig a leány tartózkodó volt, - mosolygása csak
5946 I | tovább.~- Jóestét, - susogta tartózkodón.~S elpirult.~A fiatalember
5947 XIV | jártam.~- Az nem ok. Illik. Tartozol neki. Remélem nem leszel
5948 XVII | vagyok.~- No jó hát akkor nem tartóztatlak. Csak még egy kicsit maradj.
5949 XVII | is tartok többé.~- Ne is tarts. Utálatos állat.~Hallgattak
5950 XI | nekem, hogy férjes nővel tartsak fenn ismeretséget. Igy aztán
5951 XVII | szobába is, amelynek félajtaja tárva állt. Magányos rézágy,
5952 X | leveleidet? Vagy Törökné megbizhatatlan?~E.”~Ábel eltünődött: egy
5953 V | sírást bármennyire tartóztatta, minduntalan fel kellett
5954 XVII | Nyáron.~- Persze, persze. Tavasszal én mindig falun lakom. Hol
5955 X | édes érzés, mint mikor a tavasz első meleg lehellete száll
5956 I | lehull az én virágom, elmúl a tavaszom, s maradok gyümölcstelenül,
5957 V | hogy a férje egyszer a tavaszon Bécsbe utazott. Azt mondta,
5958 VIII | Azért jöttem ide, hogy távol legyek tőled, tőled, akihez
5959 IV | verkli azonban hiányzott. Távolabb sivalgott valahol, csak
5960 III | kisasszony az utca szegletén távolacskán állott, de fekete magas
5961 VII | eljárni a feleségem az én távollétem alatt?~- Nem. Csak most
5962 VIII | Oh mennyire elbúsított a távozásod! Egy hétig sírtam. Az a
5963 VIII | meg, hogy búcsuzatlanul távoztam. Nem birtam volna elmenni,
5964 XVII | már ott volt a teriték egy teaasztalkán. Egy teriték. Mellette üvegkancsóban
5965 XIV | a kezét, a haját. A maga teás csészéjéből itatta, és olykor
5966 XIV | Berta röviden.~- Hát akkor teát, - vélekedett Lidi néni, -
5967 XIII | hozzánk! A téli estéken együtt teázunk: hol nálunk, hol nálatok!~
5968 II | én akarom, én kivánom. Ha tegezel, a szivedet a szivemben
5969 X | furcsa volt, hogy Ábel nem tegezi. Ábelnak furcsa volt, hogy
5970 II | Ne magázz!~- Nem merlek tegezni, nincs jogom rá.~- De én
5971 XIII | meglátogatta a doktorné, és tegeződtek. Jövet-menet csókkal üdvözölték
5972 I | érted mindig, holtig!~Akkor tegezték egymást először.~~Egy ünnep
5973 XV | gyerek iskolába: de mi okon tegyék ki?~- A szülőkkel kell előbb
5974 XV | Mert éreztem, hogy neked teher ez. Éreztem, éreztem. Tudod,
5975 IX | beszélhessen. Sok zöldségszagot, tejfelszagot, hússzagot és egyéb szagokat
5976 III | csak ők tudták abárolni. A tejfelt csak ők ismerték meg, hogy
5977 I | között világlott az égnek tejfényü lámpása. Eszter tíz órakor
5978 VII | barna leány volt, soványka, tejképű de pirosfülü. A hajacskájának
5979 X | belőle. Az arca csakolyan tejszínü volt, mint gyermekkorában,
5980 III | A tejfelt csak ők ismerték meg, hogy igaz-e. S ha egy
5981 V | magad mondtad, hogy olybá tekinted, mint a púpos a púpját.
5982 V | neked fájna ez.~- Fájna? Ugy tekintem, mintha egy darázsrágta
5983 XV | mondta meg, hogy miért, de a tekintetéből lehetett látni: Ábelnak
5984 XV | gyászkeretes név fogta meg a tekintetét:~ Dr. Eördögh Károly~
5985 XI | nem él az anyád! A családi tekintetnek vége!~Eszter mámorosan nézett
5986 III | Oda-odaállt fehér kötényben, és tekintgetett miben segithetne? De csak
5987 I | közös ismerősünk nincsen.~Tekinthetné-e ezt a levélpapirost a hiányzó
5988 V | éreztette vele soha, hogy púpnak tekinti. Langyos volt iránta, de
5989 IV | haját.~- Nem haragszom, de tekints engem csak annak, ami tavaly
5990 III | orvos aztán illőbb történetekkel mulattatta őket.~Máskülönben
5991 VIII | gondolataim többet sétálnak tekörülötted. Mintha az én betegem volnál,
5992 V | Bement a póstahivatalba és telegrafált neki:~Gyászodban minden
5993 II | Pozsonyban lakott s azt telegrafálták, hogy halálosan beteg, Ábel
5994 V | talán utcanév is kellene a telegrammra.~~Eördögh orvos déli 12
5995 X | Végtelenség számüzöttjeinek a telepe. Lelkek vagyunk. Bele vagyunk
5996 X | sokat. A férje jól keres. Telik neki újra. Csak Lidi néni
5997 II | S ha az ő akaratukat nem teljesíteném is, anyám egzisztenciája
5998 XI | idegen, humánus kötelességet teljesített. Az is lehet, hogy valami
5999 II | bizonyitja meg, hogy szereti, ha teljesíti a szeretettnek a kérését.~
6000 X | édes finom arc, csak kissé teltebb. Templomi nyugalom a vonásain.
6001 XIII | következő hetek fészekrakással teltek el. Ábelék a Zöld-udvar
6002 VII | életemet. Engedelmeskedtem magának is: feláldoztam
6003 V | szegénységben élt az anyja. Ő csak a temetés után tudta meg a szomszédoktól.
6004 XV | gyászestén és magaviselete a temetésen, Lidi néni régi gyanújának
6005 XV | könnyeit? És ki intézkedik a temetésről?~Ledobott az asztalra egy
6006 XVII | családi életem is átalakult temetkezési vállalattá: először meghalt
6007 IV | leértek a hegyről, Eszter a temető keresztjéhez ment és odaillesztette
6008 I | felelte a leány, - a temetőig a társaskocsin megyünk.
6009 I | tetszik.~Félóra mulván a budai temetőnél voltak, az erdő enyhében.
6010 VI | Az arcát a zsebkendőjébe temette.~Ábel gondolkodott:~- Jól
6011 IX | jelentették be? Talán még el se temették? Oh ha még a ravatalon találnám!
6012 VII | fiatal nő magányosan kószál. Templomba, jó, de külön házba,
6013 I | Vizivárosba: el fogja kisérni a templomig. Onnan ő aztán kocsin tér
6014 X | hozza-e ide? vagy az emlék?~A templomnak gyertyavilágos félhomályában
6015 II | Mária sötétlett. Falusi templomokban szokott lenni olyan művészietlen
6016 VI | barátságuk ismét a régi Csendes tengeren vitorlázott.~Ábelnak akkor
6017 V | Csak kenyéren, főzeléken tengődött, meg két-három tyúkja volt,
6018 VI | felindul a magyar ember, jól tenné, ha inkább egy meszely vérét
6019 II | mártottam a tollamat a tentába.~özv. Kardos Jánosné.~Következett
6020 XVII | skatulyából meg még egy tenyérnyi selyempapírosból egy sárga
6021 I | leány a bodzabokor leveleit tépegette.~Csak a fejével intett,
6022 I | a leány a bokrok levelét tépegetve sétált a kapu felé. A kapuban
6023 VII | egy betegforma iparosféle térdel. Eszter is letérdel és keresztet
6024 III | egy homályos padba. Eszter térdelve imádkozott, aztán visszaigazodott
6025 XVII | játszadozott s egyszercsak a térdemre könyökölt és rám nézett:~-
6026 III | vagy. Esdekelve kérlek, térden kérlek: ne idézz elő szerencsétlenséget!
6027 VII | bólintott. Aztán receptet írt a térdén.~- Nem nagy a baj? - kérdezte
6028 I | mellett látta Ábelt. Ott térdepelt a fiu, mögötte.~- Hát maga
|