Part

6029 I     |                kapaszkodott föl. Testének terebélyességével majdnem kinyomta a hátul
6030 II    |                 sétálnak valamerre.~- Nem térek többé vissza! - kesergett
6031 III   |            elmondta, hogy a bécsi boncoló teremben egy külön kád volt, amelybe
6032 XV    |                  érzés elgondolni, hogy a teremtésnek ez a csodás titka az én
6033 X     |                  hozzájok csatlakozott. A téren virágárus kofák orgonát,
6034 XV    |                ijedten, mintha valami bűn terhelné a lelkét, de ez csak futó
6035 VI    |              egyszer Eszter.~- Egyre több terhet rak rám, - felelte Ábel, -
6036 XVII  |       megszélesitette az asztalt és másik teritéket is tett reá. Egy üveg sört
6037 IV    |                volt velök. Nagy szőnyeget terítettek a gyepre s arra hevertek
6038 VII   |                    De nem beszélek erről. Térjen vissza a konyhába és hallgasson
6039 I     |                 égen. A kocsiúton ködként terjengett a budai por. A mezőn a bogarak
6040 I     |                  Esztike.~És sohajtott.~- Térjünk le a gyalogútra, - mondotta
6041 V     |                 szólani. Ismerte az anyja természetét. Olyan volt a jó kövérasszony,
6042 VIII  |         vizsgálták. Erdőssyék házában egy természettudós lakott. Az is kutatta a
6043 I     |                nem is kedves. Igen komoly természetü. Tulságosan komoly. Most
6044 III   |                    de fekete magas sovány termete oly annyira kivált a járókelők
6045 XIII  |                 is. A menyasszony nyulánk termetére jól illet a fehér ruha.~
6046 I     |                  ott látható. A pecér egy termetes fekete kutyát kerített hurokra.~
6047 X     |                 nem Eszter volt. Magasabb termetü, szélesebb vállu volt Eszternél.
6048 I     |              történt, és akkor a házasság terminusáról is beszéltek. Hogy élénk
6049 X     |                    Ha nem vágyakozna, nem térne vissza. Ábel lelkében is
6050 IV    |                    Ábel kiszállt.~- Mikor térsz vissza a nyaralásból?~-
6051 I     |                   Esztike, igen szomoruan tértem volna haza.~Ezt már olyan
6052 X     |                  gyermek volt, ma meg már tessék: férjhez menő hajadon. Hogy
6053 XIV   |                   Az ember nekem lélek.~- Test nélkül nincs lélek.~- Nem
6054 V     |                   súlyosan. A férfi vére, testalkata más mint a nőé. A léleknek
6055 XV    |               otthon maradt.~Berta mintha testben-lélekben megujult volna, olybá tünt
6056 I     |                Ugy érzem mintha nem volna testem. Szállani szeretnék mint
6057 IV    |                  vele. Elég, hogy eladtam testemet, lelkemet, teljes életemet.~
6058 I     |              asszonyság kapaszkodott föl. Testének terebélyességével majdnem
6059 XIV   |             mondani. Testi szemmel csak a testet láthatjuk. A lelket lelki
6060 I     |                rajta, mint szokott lenni, testhez lengő lágy batiszt szoknya.
6061 XII   |                Hát Berta a feleséged lesz testileg. Lelkileg meg az enyém maradsz.~ ~
6062 V     |                   semmi közössége sincs a testtel.~Eszter elképedve nézett
6063 XII   |                anyád élne még, vagy volna testvéred, nőrokonod, akit magadhoz
6064 XII   |          bizalmasan beszéltek, mint ahogy testvérek szoktak, fordult szó köztük
6065 XIV   |            valamivel a doktorné? Hiszen a testvérét se fogadhatta volna szivesebben.~
6066 XIV   |                  örömtől és kedvességtől. Testvérként csókolta meg Nyékynét, s
6067 I     |                azért köszönöm. Holnap ezt teszem pohárba.~A leghosszabb szálat
6068 II    |                 forintot birói pecsét alá teszik, s a biróság a gyermekeinknek
6069 XII   |                már olyan, mint a keletlen tészta. Ha már egyszer el van hibázva,
6070 XV    |                   szerződésbe bele akarta tétetni, hogy bármiképpen hal meg...
6071 XVII  |                  a kihez fájt, hogy éppen tetőled hallom. Igazságtalan voltam
6072 X     |                   finom mosolygásával, és tétován nyújtja mindig-keztyüs kezét:~-
6073 VII   |                 kettőnké!~A kövér asszony tétovázva állott:~- Hát még mindig...
6074 II    |                   se szép, csak a szemünk tetszése vagy nemtetszése a szépség.~
6075 IX    |                    de akár pörkölt taplót tettek volna eléje: nem érezte
6076 VII   |                 elő:~- Tartsd a markod! A tiéd!~- Nem, nem kell. Hol vetted?~-
6077 XV    |             percnyi csend szakadt. Az óra tik-takkolt halkan a csendességben.~
6078 I     |        egészségének is.~A következő napon tikkasztó meleg volt. Az éj utána
6079 V     |                    amely mindig csendesen tiktakkol, de ha egyszer felhuzzák,
6080 III   |                   Senki ezt nekem meg nem tilthat­ja.~És akkor sirva fakadt.~
6081 II    |                  akár jobbmódú is. Nem én tiltom el Öntől a leányomat, hanem
6082 I     |               űzte a halálba.~- Politikai tiltott könyveket találtak nála,
6083 I     |                Várta, hogy megszáradjon a tinta. Aztán mégegyszer elolvasta
6084 XVII  |               szobában.~Eszter mosolyogva tipegett be, s mind a két kezét nyujtotta
6085 XIV   |                   Hát egy hid leszakadt a Tiszán. A budai várban nyitva felejtették
6086 I     |       irigylenivaló: fekete apró szem, de tiszta-csillagú, amilyen a tizenhét éves
6087 VIII  |        girbe-görbe vonalak látszottak, de tisztára olvasható volt ez a szó:
6088 I     |         mosolygott.~- Táncoljunk!~Egy kis tisztás tér volt a törzsök előtt.
6089 I     |                  sétáltak egy kis magános tisztáson, és csevegtek mindenről,
6090 IV    |                   szedtek s megkeresték a tisztást.~A verkli azonban hiányzott.
6091 II    |                   a nőt csakugy becsülöm, tisztelem, mint önök, csak más szemmel
6092 I     |                   maga is:~- Ostoba!~Mély tisztelettel, mély érzéssel,~Budapest,
6093 XII   |                  dal.~- Hát... azóta csak tiszteljük egymást.~És nevetett.~-
6094 XI    |            folytatta:~- Azt hiszem egy nő tisztességének sem árt az, ha leány-korában
6095 I     |            virágos ágat. Annak a töviseit tisztogatva haladt tovább Eszter mellett:~-
6096 XV    |                   teremtésnek ez a csodás titka az én hajlékomban is megjelent
6097 VI    |                férje előtt neki is voltak titkai, de Ábel előtt nem. Neki
6098 I     |               engem nyugtalanít ez a maga titkolódzása. Azt mondta, hogy a mamája
6099 I     |               elkomolyodott:~- Mért este, titkon? Mért nem hítt rendes látogatásra
6100 XV    |             harmatos éjszakákon, azokon a titkos találkozásokon. Csak a gyászruha
6101 VIII  |                   lakott. Az is kutatta a titkot, Erdőssy is. Magyarázzák
6102 VII   |           szükséget ne lásson. És ez a mi titkunk anyám, a mienk, kettőnké!~
6103 XV    |                  az iskolába. Ott időzött tiz percig, negyedóráig. Keveset
6104 I     |                tiszta-csillagú, amilyen a tizenhét éves leányokon szokott lenni.~
6105 I     |                 pufók felesége van és egy tizennégyéves fia, aki iskolába jár. De
6106 VII   |                Piócát rakjanak a mellére, tízet. Az én felelősségemre.~S
6107 VIII  |                  így következtek aztán is tíznaponkint a levelek.~Március végén
6108 VIII  |         asztalkára teszi a kezét, s néz a többire: várja, hogy mit kérdeznek?~
6109 I     |                   szálat kiválasztotta. A többit letette a fűre. Aztán kilépett
6110 II    |                  ügyvéd együtt nevetett a többivel.~A doktor komolyan folytatta:~-
6111 II    |            vőlegény, hogy a nők nem olyan tökéletes teremtések, mint a férfiak.~
6112 VI    |                 szabad volt vele egy órát töltenem. Az anyám is ott volt szegény.
6113 XI    |                    De egy pohár bort csak tölthetek? - kérdezte Berta mosolyogva.~ ~
6114 XV    |                  ura minden idejét otthon tölti.~És Eszterrel egyre ritkábban
6115 XV    |                hogy hogyan vagy? miképpen töltöd az idődet? szeret­nék melletted
6116 VIII  |                estéjét ismét Erdőssyéknél töltöm. Éjfélkor boldogságot kivánunk
6117 XVII  |                   olajat. Sört és bort is töltött neki. Végül a szakácsasszony
6118 X     |                tavaszias tarka ruhában. A tömjénfüsttel egybekeveredett a sok virág
6119 III   |                  ők azt a meleget abban a tömjénillatos homályban a szivük melegének
6120 XIV   |               rágyujtok?~S mig a csibukot tömögette, különféle históriákat eszelt
6121 XIV   |             Eszter leányosabb. Berta haja tömöttebb, feketébb, a szeme nagyobb,
6122 II    |                 fiatalemberre. Rövidnyakú tömzsi ember volt; szemöldöke összenőtt.
6123 V     |                ért belőle. Tanult csendes törekvéssel tovább.~Végre a zugligeti
6124 XV    |        menykő-csapás. Ki van mellette? Ki törli le a könnyeit? És ki intézkedik
6125 II    |          elszorult szívvel.~- Megélek, ne törődj vele, - felelte a beteg. -
6126 II    |           Bizonyára szeret is. Énvelem ne törődjél többé.~S ha Eszter netán
6127 XIV   |                  megszólalt:~- Lemegyek a Törökcsászárba: az ujságokat még nem olvastam.~
6128 X     |                   szabad őt látnia többé. Törökéktől is el fog költözködni, nehogy
6129 IX    |                   gondolom?~Visszasietett Töröknéhez. Útközben vett egy ezüst
6130 X     |                velök? Csodálkozott közben Töröknén, hogy mennyi­re megráncosodott
6131 XII   |          kisleányát kézenfogta. Megindult Töröknével.~Ábel Bertához csatlakozott.
6132 XVII  |              estén ültek. Eszter a szemét törölgette: elő-előcsillant egy könnycsepp
6133 III   |                 hát az orvos aztán illőbb történe­tekkel mulattatta őket.~
6134 V     |                  szomorú maradt.~Az orvos történeteket mondott el, hogy Eszter
6135 VII   |                    Itt van egy forint, ha történetesen nem leszek egyedül. Akkor
6136 XV    |                  Ábel elvégezte a megható történetet és Irénkére nézett. A szobába
6137 XV    |                neki az asztalhoz.~- Bajod történhet édes!~- Nem, - felelte az
6138 III   |                 fordult.~- Azt a legujabb törvénykönyvet, öcsém, - szólt az öregúr.~-
6139 X     |                  tanár, vagy erdész, vagy törvényszéki bíró.~Amint így a pályaválasztáson
6140 I     |                Egy kis tisztás tér volt a törzsök előtt. A verkli hangja eléggé
6141 I     |                lehetett. Lefürészelték. A törzsökét meg vagy ott felejtették,
6142 I     |                   ülni, hát ráterítette a törzsökre a köpönyegét.~A leány leült.
6143 VI    |                össze, mint az ojtott ág a törzszsel. A léleknek is megvan a
6144 VI    |                 hogy az izgalmát elsírta, töviről-hegyire elbeszélte, hogyan történt
6145 I     |              hosszu virágos ágat. Annak a töviseit tisztogatva haladt tovább
6146 V     |          két-három tyúkja volt, azoknak a tojásán. Este nem gyujtott soha
6147 III   |                meg, hogy igaz-e. S ha egy tojásra ránéztek, még tán azt is
6148 III   |              betegek. Vittek neki nyulat, tojást, csirkét, spárgát, bort,
6149 II    |         negyedágiak; üzlettársak, jó­bará­tok teljes életükön át. Egyszerre
6150 X     |               emeletről hozta egy asszony­tól, aki azt mondta neki, hogy
6151 II    |                   sajnálattal mártottam a tolla­mat a tentába.~özv. Kardos
6152 X     |                 ollóval csipegette róla a tolldíszt.~- Berta igen örül az ajándéknak, -
6153 X     |                  látni! látni!~És jönnek, tolongnak egymásután kifelé férfiak,
6154 X     |                   ha Ábel el nem kapja.~A tolongók bámulva állják körül.~-
6155 VI    |           beszélsz? Te is így beszélsz! - toppantott Eszter, - a te gyávaságod
6156 X     |                    vagy a doktort, mindig tőrdöfést fog érezni.~Pénze még volt
6157 III   |                   pakolta be, s kitette a tornácra a hidegre, - egy favágó
6158 XIV   |             gyermek anyja. Egy puskaporos torony fölrobbant. A császár nemsokára
6159 V     |                   most! Tegnap én ütöttem tőrt a szivébe, és ma ez a gyászhir!
6160 X     |                  epedjen az üveg alá zárt tortáért. Hiszen ez mártirság.~Beiratkozott
6161 XVII  |                   Budán, - felelte Ábel a tortát aprózva.~- És hogy lakol?
6162 V     |        harmadikban botlott meg: egy monda­tot se birt kihüvelyezni.~Még
6163 XV    |              meleg kézszorításokkal bocsá­totta el. A szeme kérdezett valamit,
6164 IV    |                   Ábel visszaült. A kocsi tovább-haladt.~- Nem haragszom Eszter,
6165 VIII  |               akár jó az idő, akár rossz. Továbbá, hogy ha valami különöset
6166 XV    |               Néha csak negyedórára, néha továbbra is.~Az asszony mindig sugárzó
6167 XII   |                házasodnod Ábelkám.~- Erős tréfáid vannak Eszterkém. Hogy jut
6168 I     |                   Hiába faragott a nevére tréfákat. Esténkint mikor lefeküdt,
6169 XII   |                     Ilyesmivel nem szabad tréfálni, - rebegte a leány.~- Mért
6170 V     |            levelet:~Igy szólt:~„Nem tudom tréfálsz-e vagy komolyan beszélsz.
6171 XII   |                   tréfa volt.~- De én nem tréfáltam lelkem. Nagyon is nagy komolyság
6172 I     |               valami verklis muzsikált:~- Tud-e maga táncolni Ábel?~- Tudok,
6173 XII   |                  kapok, s a végén ő fogja tudakolni, hogy miképpen kerültem
6174 X     |                 elment az egyetemre, hogy tudakozódjék, micsoda vizsgákon kell
6175 III   |                 kezdte hinni, hogy ő csak tudatlan, pazarló városi nő, és semmihez
6176 XII   |               tudsz te arról, hogy én oly tudatlanul mentem férjhez, mint egy
6177 VI    |                  a belső szobákban? sohse tudható.~A jó házastársak úgy forranak
6178 I     |                 Az álom is szép, ha szép. Tudja-e hogy mióta kijár ide a zöldbe,
6179 II    |                      Csak az. Ők maguk is tudják. Minden gondjuk a ruha meg
6180 X     |               hogy: ha kérdezős­ködik, ne tudjanak semmit.~Visszavonult a templom
6181 V     |                   gazda, - de mink éppúgy tudjuk.~- Várok talán egykicsit,
6182 XII   |                maradhatsz Ábel. Ha valaki tudná, hogy te hogyan ragaszkodol
6183 II    |                  a szépség? Ha az emberek tudnák mi a szépség! Semmi se szép,
6184 V     |                  Károly? Vajjon a férfiak tudnak-e olyan becsületesek lenni,
6185 X     |             legyintett.~- Igaz, hiszen én tudnám, - szólt Törökné. - De azt
6186 XII   |                 ismerem gyermek­kora óta. Tudni akartam, hogyan érez irántad?~-
6187 II    |            könyvet. Egy se gazdagította a tudomá­nyokat, művészeteket.~-
6188 XIV   |                 férjed. Az életet kissé a tudomány szitáján át szemléli, de
6189 II    |            asszony. A kiskutya mindenféle tudománynyal mulattatta őket; két lábon
6190 X     |                 Megnézték az épülő Magyar tudományos akadémiát. Körül is járták.
6191 VI    |                  ha nem is afféle könyves tudós. De látod, azóta ha valami
6192 XII   |                    amit én harcoltam. Mit tudsz te arról, hogy én oly tudatlanul
6193 VIII  |                 nov.15~Édes Ábelkám!~Hogy tudtál elmenni búcsuzatlanul! Ki
6194 X     |               Törökné, - de akkor mink se tudtuk. Ugye maguknak gyermekkori
6195 XI    |                  nála is erős. Mikor az a tüdő­gyulladásom volt, azt gondolta,
6196 XVII  |               éves koráig, s mind a három tüdőbajban pusztult el. A feleségét
6197 IV    |                Haragszol tán érte?~Eszter tükröcskét vett elő és összeigazította
6198 III   |             percre.~Függtek ott oldalt is tükrök: zsebtükör, kézi tükör,
6199 III   |                tovább, s az üvegkirakatok tükrözésében vizsgálta, hogy követi-e
6200 I     |               maga nappal is, mint valami tündér, aki tréfából földi ruhába
6201 X     |              Amint így a pályaválasztáson tünődik, egy vendéglőben fiatal
6202 XIV   |                      No eredj, eredj, mit tünődöl!~És tréfásan lökdöste a
6203 I     |                   És boldogtalan, ha azon tünődöm, hogy nem ragadja-e el a
6204 XIV   |            csevegtek tovább.~Berta mintha tüntetni akarna a férje szeretetével,
6205 XIII  |               Talán négy-öt nap múltával. Türelmes leszek.~- Eljövök holnap
6206 XIV   |             megint konferencia volt. Ábel türelmetlenül várta a kocsi megjelenését:~-
6207 VI    |               férje őrá költ.~- De én nem türök tovább! - lázadozott az
6208 V     |             paraszt fiu milyen jajtalanul türte az ujjának a lemetszését.~-
6209 XV    |              ölelte. Gondolkodva nézett a tüzbe.~- Bizony Eszterkém, - bólogatott, -
6210 IV    |                nem szabad találkoznunk. A tüznek a hamu alatt kell maradnia.”~-
6211 X     |                  nézett utánok. A keblére tüzött nárciszt leszakította, s
6212 XV    |                 Éjjeli lámpáskát is vett, tulipán alakut, vörös üvegből.~Mikorra
6213 I     |                   Igen komoly természetü. Tulságosan komoly. Most egy bécsi kórházban
6214 I     |                      Ez a levél hosszú és túlságosan bizalmas.~Összetépte.~Írt
6215 XV    |         Meggyujtotta. A gyujtót bedobta a tűzbe.~- Férjhez kellene menned, -
6216 XIV   |                Finom ujjain átsugárzott a tűzfény.~- Milyen szép a kályhátok!
6217 I     |                  és egy szál piros rózsát tűzött az egyik cserépbe, a jázminka
6218 V     |                  tengődött, meg két-három tyúkja volt, azoknak a tojásán.
6219 XII   |             eresztett útnak, mint ahogy a tyúkot kiröpítik a ketrecből. És
6220 XIV   |                afféle, ahogy a betegeivel udvariaskodik. Vagyhogy az összenőtt szemöldök
6221 XVII  |                fiatal ember?~- Irénnek az udvarlói. Mindnek megnagyíttatta
6222 XVII  |                  aki a férjem halála után udvarolgatott. Nem szerettem őt, de lásd
6223 XII   |             doktorné örömmel intett nekik üdvözlést. Megállította a kocsit,
6224 III   |                Ábel eléje talál jönni? ha üdvözli őt és a kezét nyújtja a
6225 I     |           ajándékot küld, és a nevenapján üdvözlő levelet.~- Ki az? Hogy hívják? -
6226 XIII  |           tegeződtek. Jövet-menet csókkal üdvözölték egymást. Törökné második
6227 VI    |                asszony érdeklődött minden ügye iránt, és őt is érdekelte,
6228 XIV   |          avatkozott Eszter családjának az ügyeibe.~Végre Eszternek kedvetlen
6229 II    |                  jól beszél. Hiszen a kis ügyeket is megfontoljuk.~- Önök
6230 V     |                  sétáltak, a férje orvosi ügyekről gondolkodott. De amúgy eléggé
6231 XV    |            hangját is, de a beszédére nem ügyelt.~Arra gondolt, az jutott
6232 I     |                   álmodik.~A bentülők nem ügyeltek a beszélgetésre. Abban az
6233 XIII  |                    Cselédet fogadtak, egy ügyes palóc leányt, aki főzni
6234 I     |                 azelőtt egymást, de az az ügyetlenség annyira bántotta a barátomat,
6235 II    |           fiatalember. - A házasság olyan ügylet, amely teljes életre szól.
6236 VII   |                   alá nyomott kellemetlen ügynek. Sem ő nem merte említeni,
6237 II    |               Itélje meg most már maga az ügyünket és elhigyje, hogy sajnálattal
6238 II    |                  lépett.~A fiatalember az ügyvédhez fordult:~- A húst boncoltam?
6239 XVII  |                budai kaszinóban beszámoló ülés lesz. Választmányi tag vagyok.~-
6240 I     |                   kalaposan, krinolinosan ülne valami tréfából, s nekem
6241 II    |          messziről látta, hogy nem ketten ülnek az asztalnál. Egy szalmakalap,
6242 XIV   |                csak gondold meg, hogy itt ülök melletted, én, a fiatal
6243 XIV   |                 igazad! Én véletlenül úgy ültem, hogy feléje voltam arccal
6244 X     |                  köznap mindig a szobában ülünk. És ma különösen szép az
6245 VII   |               kell kényszeríteni, hogy ne ülve feküdjön, hanem rendesen.
6246 I     |                 minden vasárnap és minden ünnepen megismétlődött.~A fiu minden
6247 XIII  |               volt.~A néptelen templomban ünnepien visszhangozták a falak,
6248 X     |           visszatér. Értesitést kér, hogy üres-e a szoba?~Törökné azt felelte,
6249 V     |            elbeszéléssel, de a doktor nem ütközött meg rajta. Tudta, hogy a
6250 X     |                  kövér asszony volt. Guta ütötte meg. Azt mondják: szerencsés
6251 V     |                  És éppen most! Tegnap én ütöttem tőrt a szivébe, és ma ez
6252 VII   |                  valami nehéz. Nézem: két üvegcső. Bele van vésve a rámába.
6253 VII   |                aranyak! Ezek voltak a két üvegcsőben.~Eszter leöntötte az aranyakat
6254 XIV   |         ilang-ilang járja. Adok neked egy üvegecskével.~- Dehiszen a te ruhád is
6255 XVII  |                   mondotta az asszony egy üveges ajtóra mutatva. - Ne kopogtass.
6256 XIV   |                 És felugrott; egy kicsike üveget vett elő a ruhás szekrényéből.
6257 XVII  |       teaasztalkán. Egy teriték. Mellette üvegkancsóban viz és egy zsemlye.~Ábel
6258 III   |               szívvel indult tovább, s az üvegkirakatok tükrözésében vizsgálta,
6259 XV    |                háznál: könyvjegyző valami üzletben. Az a leány meg a fiucska
6260 I     |                  hét órakor szabadulok az üzletből. Idáig jönni két óra. Az
6261 II    |           megerősítette egy kétes kérdésü üzleti szerzemény, amelyről ügy­
6262 III   |                még kérem, - mondotta Ábel üzletiesen.~S az öregúrhoz fordult.~-
6263 VI    |                  én vagyok értök felelős. Üzlettárs vagyok…~- Haszon felezése
6264 II    |               Unokatestvérek negyedágiak; üzlettársak, jó­bará­tok teljes életükön
6265 I     |                   tüzet, lángot hányt, és ugrált, mint a hörcsök.~Végre is
6266 II    |                 egy mozdulat kellene, egy ugrás. Ki tudja mennyi szenvedés
6267 XII   |                 valami, hogy te, éppen te ugratsz engem házas­ságba, - hogy
6268 IX    |                  De az asszonyka állapota úgy-e nem valami nehéz?~- Csak
6269 XIII  |                   templomban történt meg. Ugyanabban a templomban, ahol Bertát
6270 III   |                papirost nyom a tenyerébe. Ugyanakkor Eszter haladt el mellette,
6271 VII   |                   se szóltak egy szót se.~Ugyanígy mentek föl a lépcsőn. A
6272 XIV   |             figyelmeskedett volna.~Eszter ugyanugy fogadta.~Az igaz, hogy hideg
6273 III   |               akármelyik más betegére, és ugyanúgy kötötte is be.~- Nohát most
6274 I     |              Eszter az anyjától. A cseléd ugyis bemegy a rokonaihoz a Vizivárosba:
6275 III   |                  meg a lakását, hiszen én ugyse mehetek hozzá.~Az asszony
6276 X     |                 Eszter a feleletet várja, úgyse őrá gyanakszik a levél elmara­
6277 VII   |                csak ócska kalapból csinál ujat. Tegnap egy bárónénak is.
6278 X     |                   a régiek. Az sohse vesz újat. Fösvény. A szalmakalapja
6279 IV    |                 Nem tudom mikor láthatlak ujból: kiköltözünk a nyárra a
6280 XV    |             novella volt, vagy vers, vagy ujdivatról szóló közlemény.~És leült
6281 II    |                  magával visz Bécsbe. Még ujévig ott marad.~Ábel hallgatott.~
6282 I     |                   A leány belemártotta az ujja hegyét a szentelt vízbe
6283 I     |           nyujtott, lányosan, csak épp az ujjahegyét, s tovább simogatta a gallyacskát.~
6284 VII   |                    Nem Ábel, ez sem Ábel!~Ujjai görcsösen kapcsolódnak össze.
6285 XIV   |           kinyujtotta a meleg felé. Finom ujjain átsugárzott a tűzfény.~-
6286 I     |         mosolyogva, melegen, s nemcsak az ujjait.~A fiu hosszan tartotta
6287 V     |                milyen jajtalanul türte az ujjának a lemetszését.~- A férfiak
6288 XIV   |            köszönöm, akkor már inkább egy ujjnyicska kávét, csak épp hogy én
6289 I     |                   odatartotta Ábelnak.~Az ujjok érintkezett. Keresztet vetettek.
6290 XV    |                   csak most értesültem az újság­ból. Egyenesen idejöttem.
6291 VII   |                megöli. Olvastam én már az ujságokban olyat, hogy a férj megölte
6292 IX    |                   leánya hogy van? Azt ne ujságolja neki hogy hazajöttem. Ámbár
6293 XV    |                  Irénkének, és mosolyogva ujságolta, hogy a fia mivel lepte
6294 III   |              dobálták. Ők aztán óra végén ujságpapirosba göngyöltek egy-egy kezet
6295 IV    |         divatujságot, verses könyveket és ujságregényeket olvasott. Könyvesboltba
6296 XIV   |              nehogy a tegnapi jelenet meg­ujuljon.~Eszter a kezét nyújtotta,
6297 III   |                    Nem rossz ember. Kissé unalmas, kissé akaratos, de figyelmes.
6298 XVII  |              Szegény Ábel! Azt hittem már unokáid is vannak.~Ábel vállat vont:~-
6299 II    |                  apja buzakereskedő volt. Unokatestvérek negyedágiak; üzlettársak,
6300 III   |                nem szokta elkísérni, mert únta a pletykákat. A két vidéki
6301 II    |                   irásból: Tisztelt Nyéky ur!~Tehát mindent elmondott
6302 XVII  |        Magyarországon! A cikk néhány nagy uradalom szervezkedéséről szólott.
6303 XV    |                 hogy van valami fölöttünk uralkodó csodás hatalom. Megérzi
6304 II    |            Eördöghöt-e vagy Kardost az én uramat? Mert az én uram egy szerencsés
6305 XIV   |                  Te okosabb ember vagy az uramnál. Mit szólt Berta tegnap,
6306 III   |                  férje is követi őket?~Az Úri-utcán bement egy virágkereskedésbe
6307 X     |                  hölgyön állt meg, aki az úriasszonyok között ült s fehér csipkével
6308 I     |               Körülbelül negyvenesztendős úrihölgy lehetett; kis gombaorru,
6309 I     |               szobában lakjon, négyszobás úrilakás helyett. Papirosról ebédeljen
6310 V     |                    Magas-e vagy alacsony? Úrinő-e vagy guvernant?~Ujra kutatott
6311 IV    |              Ábelnak:~- Holnap ünnep van. Urnapja. Kimegyünk mindnyájan a
6312 VII   |                 legjobban szeretném Nyéky úrra bízni. Nincs itt?~- Nincs,
6313 VIII  |             Miklós úr összeveszett a házi úrral és a szomszédház folyosóján
6314 VII   |                 Sürgős levelet hoztam egy úrtól Nyéky Ábel úrnak. Erre azt
6315 XVII  |             Borsóleves volt, de borsó nem úszkált benne.~Eszter mosolygott.
6316 IV    |                   a fák között, a csendes útakon, a hallgató virágok közt
6317 I     |                  láttam hogyan érdeklődik utánam, hogyan kel fel korán reggel
6318 XVII  |                   Az öregúr áttipegett az utasok során és leült.~- A Ligetbe, -
6319 I     |            Egykedvüen pillantott végig az utasokon, aztán a pirosképű leányon
6320 X     |               aludni egynehányat, próbált utazni ismeretlen városokba: Weimárba,
6321 I     |                  se látszott policájszínű utazó.~- Igaz-e, - susogott a
6322 VIII  |                 azon a válságos napon nem utazom-e el én is az anyósom után?
6323 XI    |                 volna vele, bizonyára nem utaztam volna külföldre.~- De ön
6324 XVII  |                  A fővárosban körútak, új utcák, új hidak keletkeztek. A
6325 V     |                   Nyári forróság lepte az utcákat. A város kövei között szinte
6326 I     |                 gondolhattam, hogy így az útcán elfogadja a bemutatkozásomat!
6327 V     |                nem is gondolt, hogy talán utcanév is kellene a telegrammra.~~
6328 IX    |                 tudom.~Ábel visszatért az utcára.~Már sötétedett. Az emeleti
6329 III   |             verőfény melegítette a nedves utcát. Eszter az Egyetem-utcán
6330 I     |      kibontakozott, s hallgatva mentek az útig. Ott a fiu odanyujtotta
6331 I     |             együtt szálló madár, amelynek útja egy.~Mondja csak a levelemre
6332 III   |                  sápadtabban folytatta az utját. Mi történik, ha Ábel eléje
6333 XV    |                 tea vételével bizták meg. Utközben egy szép sárga selyem-napernyőt
6334 XII   |                  volt, hogy úgy eresztett útnak, mint ahogy a tyúkot kiröpítik
6335 VI    |               lökdöste őket. Mikorra Ábel utólérhette volna, már künn volt az
6336 XIII  |                 egy egyheti essőzésnek az utólja volt.~Ábel megértette. Szegény
6337 I     |                kerítés bokrain át bent az uzsonna-asztalnál. Az ismerős kövér asszony
6338 I     |              árnyékában a kerti asztalra. Uzsonna-idő volt.~A fiatalember elsétált
6339 XIII  |            feleségemnek azt mondtam, hogy uzsonnára hazamegyek. Egye meg a holló
6340 XIII  |                   Egye meg a holló azt az uzsonnát, azért nem mennék haza:
6341 XIV   |                kávét, csak épp hogy én is uzsonnázzak a társasággal.~A doktor
6342 I     |                 bécsi rendőrség zaklatása űzte a halálba.~- Politikai tiltott
6343 V     |                                           V.~Még a télen történt:~Eszter
6344 IX    |          megszüntek a hangok. Egy idétlen vá-vá siráska hangzott helyette.~
6345 X     |                   Aztán visszafordultak a Váci-utcának, hogy lássák a divatos ruhákat.
6346 I     |                bántotta a barátomat, hogy Vácon a püspöki kertésznél csokrot
6347 I     |                 barátom tavaly hajón ment Vácra. A hajón rálépett egy leánynak
6348 III   |                  tovább.~Az orvos egyszer vacsora közben megszólította az
6349 XVI   |                 szemmel lépett a szobába. Vacsora-bevásárláson volt. Izgatottan dobta le
6350 VII   |             óráról beteghez ment. Aztán a vacsoránál az volt az első szava, hogy
6351 XIV   |         fokozódott a fájása. Feltálalta a vacsorát, de ő nem evett, csak ült,
6352 XI    |                      egy barátommal fogok vacsorázni a Kékszőllőben. De hall­
6353 XI    |                   kísérnem.~Törökék éppen vacsoráztak. Hideg arccal hallgatták.
6354 XII   |                    Már sárgultak a fák. A vadgesztenye-fasor már el is hullatta a levelét.
6355 XII   |               folyása rendes, és nem kell vádolnom magamat, hogy miattam maradtál
6356 III   |               ángya, mint a vizsla, mikor vadra áll.~A fiatal asszony érezte
6357 I     |                  Ott a fiu odanyujtotta a vadrózsa­lombot. A leány leválasztott
6358 VII   |            családnál talált. A szeme közé vágtam, hogy... De nem beszélek
6359 II    |                különben analizálni. A pap vágyakban él: szomjas embernek nincs
6360 X     |       visszavágyik a szülőföldére. Ha nem vágyakozna, nem térne vissza. Ábel
6361 XI    |                    ha leány-korában sokan vágyakoznak a kezére. Én is vágyakoztam.
6362 XI    |               vágyakoznak a kezére. Én is vágyakoztam. Hogy mennyit nyomtam a
6363 III   |            Kálvintéri-templomba jártak, - vagyis akkor még szénatéri templomba.~
6364 XVII  |               bizony... tudod az átkozott vagyon, az bizony megcsappant.
6365 II    |                  vélekedett, hogy az apja vagyonából is megmenthetett az anyja
6366 XIII  |               magának él, jobban mondva a vagyongyüjtésnek.~- No majd meglátjuk, -
6367 XVII  |             ruhámat.~- És miből élsz? Van vagyonod?~- Van valamelyes. Nem sok.
6368 XIV   |               idegen vélemény?~Egy kicsit vakaródzott, gondolkodott, aztán elment.
6369 XVII  |                   is olyan volt: hideg és vakmerő. A kapitányhoz csak boszuból
6370 XIV   |              természet csal, mindig csal. Vakok vagyunk és ismeretlen erők
6371 I     |                   az úton egy láthatatlan valakihez beszélt nagy izgatottan:~...
6372 VII   |               Most már bizonyos, hogy van valakije, - lihegte a vénkisasszony. -
6373 III   |                 nem ő volt. Összevétetted valakivel.~- Már hogy vétettem volna.
6374 VI    |          hivataloskodott, s mindig mintha valamelyik közeli boltba menne le ötpercre.
6375 V     |                       Oh! óh! Gyalázatos! Valamennyi férfi mind-mind! Gyalázatos!
6376 IX    |                  Én csinálom a kalapjukat valamennyit.~Ábel még csak azt kérdezte,
6377 II    |           bizonyosan kisétáltak: sétálnak valamerre.~- Nem térek többé vissza! -
6378 XVII  |            hebegett. Hát azt szerette. De valamin aztán megkülönböztek, -
6379 XII   |     egyikre-másikra. Beleegyezel, hogy én válasszak?~- Bele, Eszterkém. De megengeded
6380 III   |                  elintéződött az egykedvü válasszal. A házhoz jártak nők is,
6381 II    |                 arca színe mint a rózsáé. Válasszon közüle.~Az ügyvéd együtt
6382 VIII  |              asztal és írt.~És csodálatos válaszok jelentek meg a papiroson.~
6383 XVII  |           kaszinóban beszámoló ülés lesz. Választmányi tag vagyok.~- No jó hát
6384 XIII  |                legapróbb kérdést is. Vele választották a bútorokat, a szőnyegeket,
6385 I     |                   hát mit tehetek! Nem én választottam.~És könnyezett.~Ábel az
6386 XVII  |               Csak a ruhájának finomsága, választottsága nem változott.~- Hogy kerülsz
6387 IV    |    Megfeledkeztünk.~Szomorún mondta. Ábel válaszul az ajkához emelte az asszony
6388 VII   |                   összekötötte őket, mivé válik ezután? Csak mégegyszer
6389 XI    |             arcára:~- A gyermekemtől hogy váljak meg?...~Elhallgattak. Ábel
6390 XVI   |              Hidat építeni azon már bajos vállalat.~S valóban másnap mégmélyebbnek
6391 XVII  |                  is átalakult temetkezési vállalattá: először meghalt a feleségem,
6392 XII   |                   és kocsist egy fiakeres vállalkozótól bérelt. Más-más ló került
6393 I     |               Aztán a kendőt is lekapta a válláról, és körbe lengette. Fürdött
6394 X     |                  eljön minden vasárnap! A vallás hozza-e ide? vagy az emlék?~
6395 IV    |                 beszélgethettek. Eszter a vállával Ábelnak támaszkodott: közelről
6396 X     |               Magasabb termetü, szélesebb vállu volt Eszternél. Csak a szeme,
6397 II    |                 nekik elevenné, s meg nem válnak tőle a világért se. A Kossuth-képet
6398 II    |                    de a házasság... Annyi válópör ment át a kezemen, hogy
6399 VII   |                   két órakor fordult át a válságon. Az orvos azt mondta, hogy
6400 VIII  |                    Nem tudom, hogy azon a válságos napon nem utazom-e el én
6401 XVII  |          feleségedtől és gyermekedtől nem válsz el az én kedvemért, de az
6402 XIV   |                  előttevaló nap jókedvvel váltak volna el egymástól.~A hölgyek
6403 XI    |                    Ez volt az oka a levél­váltásunknak is. Az a templomi véletlenség
6404 III   |                 megütközött volna a színe változásán. De így az ügy elintéződött
6405 VIII  |                 mostani állapotoddal nagy változáson megy át: azt gondolom, hogy
6406 I     |              visszatért. Az ablakon semmi változást nem látott.~Darabig csak
6407 XI    |                 szállunk, mint két boldog vándormadár. Bécsben egy napot pihenünk.
6408 VIII  |             lángjába. Az arca színe elhal­ványult.~Fölkelt. Föl és alá járt
6409 II    |                 Ki tudja mennyi szenvedés vár rám? Nem jobb lenne‑e ma,
6410 XV    |              remegés futott át. Arca édes várakozással hajolt Ábel felé.~Ábel megsimogatta
6411 I     |                 maga.~Elhallgatott. A fiú várakozóan nézett reá:~- És mikor érezte
6412 XV    |                  ujságokat, amíg a kávéra várakozott.~Egy lapon gyászkeretes
6413 XI    |           gyülölném is a férjemet, mint a varangyos békát, a gyermeket nem lehet
6414 I     |                minden történik a világon, váratlan, véletlen, előre számíthatatlan.~-
6415 XIV   |               leszakadt a Tiszán. A budai várban nyitva felejtették a csatornát
6416 I     |               beszélgethettünk. Ha együtt várhatnánk meg a napkeltét.~- Hát nem
6417 I     |                  nem olyan, hogy jókat is várhatnék tőle. Ezek a napok olyanok
6418 XVII  |               akkor elmult húsz éves. Nem várhattunk tovább, mig előjön az ismeretlenség
6419 XV    |               mindig megkérdezte:~- Mikor várjalak?~És ő mindig azt felelte:~-
6420 VIII  |            szüljem meg Eördögh gyermekét. Várjunk. Az élet tele van csodás
6421 I     |                    Mintha mondta volna:~- Várlak!~Már akkor homályzott az
6422 XV    |                  kisleányra, mintha attól várna tanácsot.~De a kisleány
6423 I     |               világnál olyan, mintha régi várnak az omladéka volna.~A táj
6424 XIII  |                 lesz annyira nyájas, mint várod, legalább nem annyira, hogy
6425 V     |                  de mink éppúgy tudjuk.~- Várok talán egykicsit, mert más
6426 I     |                  öt szál fehér nárciszt a Városház-téren, s kiment ismét az első
6427 IX    |               voltam akkor olyan gyáva!~A városházán megtudakolta, hogy kik haltak
6428 VII   |               volt Ábelnak a lakása címe: Városháztere, Zöldudvar, I. emelet, 5.
6429 VII   |                  vénkisasszony. - Eredj a városházterére! A Zöld-udvarba! Eredj azonnal!
6430 XIII  |                   doktorné is segített. A városligeti jelenet óta nem volt kedvesebb
6431 I     |                 csüggedten ballagott át a Városmajoron.~Az út sötét volt és csendes.
6432 XVII  |                 ruhákat viselő emberek. A városok szépülve öregszenek.~Egy
6433 X     |                 próbált utazni ismeretlen városokba: Weimárba, Drezdába. Dehát
6434 II    |                   a puder, meg a tükör.~- Városon. De nem csupa város a világ.
6435 III   |              választotta ketté: a betegek várószobája volt a nagyobbik fele.~A
6436 XV    |               bevonva. Az orvos a betegek várótermében feküdt a ravatalon. Az arca
6437 X     |        rápillantott, s mélyen ráhajlott a varrására.~Törökné szeme csodálkozásra
6438 XIV   |            orvoshoz.~Berta leeresztette a varrást az ölébe, és hideg szemmel
6439 X     |         kisleányos kék-bársony ládikát.~- Varróeszközt hoztam magának Bertácska.~-
6440 IV    |                  eskümet.~És olvasgatott, varrogatott, öltözködött délután öt
6441 I     |                 Hiszen, ha valami szegény varróleány volna, akinek csak két gombolyag
6442 XII   |               tartsd ide.~És míg a gombot varrta, tovább csevegett:~- Még
6443 XIV   |                   anyjával találta. Ruhát varrtak lámpásnál.~- No mondd el
6444 II    |                    Jóestét Ábelkám. Régen vársz?~S kezet nyujtott.~- Mióta
6445 III   |                      Be. Ott van most is. Vártam rá egyideig. De jobb tán,
6446 VII   |                      felelte az asszony a vasalóra hajolva.~Aztán kiváncsian
6447 VII   |                asszony női posztó kalapot vasalt a folyosón. Kérdően nézett
6448 VII   |                   szeretett.~Egyszer hogy vasaltak, a szenet kivánta meg, hogy
6449 V     |                zörömböl.~Alig várta hát a vasárnapi litániát. S még aggódott
6450 III   |          sohajtott is egyet.~~A következő vasárnapon - virágvasárnap volt, -
6451 VII   |             Eszter alig várta a következő vasárnapot.~Minden percben rágondolt
6452 XVI   |                   álmodta, hogy pisztolyt vásárolt. A pisztolylyal bemegy Eszterhez.
6453 XV    |                     Fölkapaszkodott a kis vasgyúró a díványra, s lábára állott.
6454 XVII  |               látta, hogy az asszonykánál vastagnyelü esernyő van s támaszkodik
6455 II    |                mivelhogy a hajó olcsóbb a vasutnál.~Az ég felhős volt. Mindenki
6456 II    |              halálosan beteg, Ábel éjjel, vasuton utazott Pozsonyba.~Az öreg
6457 XV    |               engedett. Ábel kisérte ki a vasutra is.~Marienbadba ment. A
6458 II    |                   a szobádba. A Mária-kép vászna alatt van mégegy kép: Kossuth
6459 VII   |            elvinni. Hát mit találok a két vászon között? Mindenféle papirost.
6460 XIV   |                pongyolában volt öltöz­köd­ve. Az arca sugárzott az örömtől
6461 II    |                  szerzemény, amelyről ügy­védek se tudták eldönteni, hogy
6462 XVII  |                  szocialisták ellen azzal védekeznek, hogy ötvenezer kinai parasztot
6463 VII   |                volt az, de szegényes: egy vedlett viaszosvászon-divány minden
6464 XVII  |               neki elég soha a pénz hónap végéig. Beh jó leves ez.~Borsóleves
6465 X     |             keltett a mellében.~A litánia véget ért. A hivek megindultak
6466 XI    |             szemével az arcát. A mondatok végét csókkal pontozta.~Aztán
6467 XVII  |            bizonyosan konyhai rendelkezés végett.~Ábel addig körülszemlélődött
6468 XIV   |                   szerint ma három órakor végeztél. Hol voltál édes?~- Konferencián
6469 I     |             segíthetünk. Én négy osztályt végeztem, még négyet magánúton elvégez­
6470 XVII  |                  hogy lesegitse.~Ekközben végig-pillantottak egymáson.~Az asszony látta,
6471 X     |                van.~Ha már most ott volt, végigbandukolt az utcán s rápillantott
6472 XIV   |           Irigylem önt, és mindenkit, aki végighiszi a hiszekegyet. Nekem a világ
6473 I     |                   húzott, aztán palotást. Végigtáncolták egyfolytában mind a hármat.~
6474 III   |            félrenézett, mintha nem látná. Végigtekintett a könyvek falán. Aztán ismét
6475 X     |                  arcát, de megismerte. És végigzendült-zúdult a szívén valami édes érzés,
6476 VII   |              megindítod a válópert, aztán végre-valahára...~Eszter búsan nézett reá.
6477 XVII  |                 te jösz hozzám.~A kocsi a végső állomásra ért. Leszálltak.
6478 XII   |              ismét folytatódott az epedés végtelen éneke.~A doktorné minden
6479 X     |                 kell hinni, hogy a Föld a Végtelenség számüzöttjeinek a telepe.
6480 XVII  |             cvikker volt, a kezében gumis végü bot.~A kocsiban csak éppen
6481 I     |                  nagyságos asszony címet? Vehetek-e neki selyemszoknyát? Vihetem
6482 XII   |                  nőrokonod, akit magadhoz vehetnél, de senkid sincs. Hónapos
6483 XIV   |                 macska-testalkat, az arca vékonyabb, de kifejezőbb. A haja sötét
6484 II    |             Kardos Jánosné.~Következett a vékonybetüs irás:~Ábelem, lelkemnek
6485 XII   |        találkozásnál a térdére mászott és vékonyka karjait Ábel nyaka köré
6486 II    |            megráncosodik. A szemhéj olyan vékonynyá apad, mint a papiros. Ez
6487 XV    |                 akarod.~- Ugy-e te is azt véled, hogy akarattal sebezte
6488 VII   |     gondolatokként jelentkezett nála az a vélekedés, hogy hozzámehetne.~Vajjon
6489 I     |                 komoly.~- Azt véli?~- Azt vélem, hogy az a rokona épp úgy
6490 XIV   |               akkor mit nyomhat az idegen vélemény?~Egy kicsit vakaródzott,
6491 XIV   |                   első kérdése, hogy mi a véleménye Ábelnak a férjéről?~- Még
6492 VIII  |                   Az élet tele van csodás véletlenekkel. De minden megváltozhatik,
6493 XI    |            váltásunknak is. Az a templomi véletlenség meg igazán furcsa volt:
6494 III   |            történik, ha gyalog találkozik velük?~S a tányérjába bámult.~
6495 XIV   |                  hogy orvosért megyen, de vendége toppant, egy professzortársa,
6496 XIV   |                haza. Nyájasan üdvözölte a vendégeit, de érzett a nyájasságán,
6497 XIII  |              látogatóba. Mink se fogadunk vendégeket.~- Hát rábeszéled.~- Nem
6498 XIV   |               szeme azt mondta:~- Egyszer vendégelhetlek meg, és akkor se fogadod
6499 II    |                 volt, - mosolygása csak a vendéglátás nyájassága.~Ebéd után a
6500 II    |         elbúcsuzik!~Bement a legközelebbi vendéglőbe, és egy félreasztalhoz ült.
6501 IX    |                   elővette, elment a régi vendéglőjébe a Sebestyén-téri Kékszőllőbe.~
6502 XII   |                   Hónapos szobában lakni, vendéglőkben hányódni, nem élet, barátom.~-
6503 XIV   |                hogy borral kedveskedjen a vendégnek.~Ábel ránézett a barátjára:~-
6504 I     |                 felelte a leány, - holnap vendégünk lesz: az a két gyászruhás
6505 X     |                   s a szakál tíz évvel is véníti az arcot. Különben is öt
6506 V     |                     De tudta, hogy el fog venni!~- Hát szeretett valakit
6507 VI    |                    aranyon is meg kellene vennünk. Látod az én boldogult apám
6508 VI    |                   malom zsilipjeit. A két vénre panaszkodott, hogy milyen
6509 II    |               azokban a napokban tíz évet vénült.~ ~
6510 VIII  |                   de az arca akár a milói Vénuszé. Sajnálom, hogy ritkán beszél­
6511 X     |                   rebesgeti.~De mégis úgy ver a szíve, mint a kallós malom.~
6512 II    |                 kerti oldalán kis nyitott veranda volt. Eszterék ott szoktak
6513 II    |                 után a nők ott-maradtak a verandán, a doktor meg intett a leánynak.~-
6514 VI    |            vérkeringése. A jó házastársak vére-keringése egy.~És ez az egység különbözteti
6515 III   |                  egymás mellett, mint két veréb az ágon.~Ha nem volt közelükben
6516 VII   |                 csuklóját: olvasta az ere verését, megnézte az orvosságot,
6517 VI    |              tenné, ha inkább egy meszely vérét eresztené ki, mintsemhogy
6518 VIII  |              mágnességnek, idegrezgésnek, vérkeringés izgalmá­nak, de bizony ma
6519 VI    |                 léleknek is megvan a maga vérkeringése. A jó házastársak vére-keringése
6520 IV    |                   nem beszéltek többet. A Vérmezőhöz érkeztek. Ábel kiszállt.~-
6521 XVII  |                   mindig falun lakom. Hol Verőcén, hol Visegrádon. Ahol éppen
6522 III   |             Délelőtt esett, délután enyhe verőfény melegítette a nedves utcát.
6523 X     |            bizalmas nézést, amely tavaszi verőfényként sugárzott bele a szíve mélyébe. „
6524 III   |            rejlenek? hogyan hatnak azok a vérre, a májra, az idegekre. Görög
6525 XV    |                   szép novella volt, vagy vers, vagy ujdivatról szóló közlemény.~
6526 XV    |       Megbocsátotta, elfeledte.~És szinte versenyeztek a gyöngédségben és figyelemben
6527 IV    |              leginkább csak divatujságot, verses könyveket és ujságregényeket
6528 X     |                  szive nagy lökkenetekkel vert. A szeme káprázott. A templom
6529 VI    |               gondolok, hogy egy messzely vért kellene a karomból kicsapolnom.~