Part

6530 X     |                 aki azt mondta neki, hogy vesse a szemétbe. Az asszony sajnálta
6531 I     |                menjen hozzá! Dehát orvost vessen el egy boltoslegényért?
6532 XIV   |                 Hogy a kocsipénz kárba ne vesszen, bement egyuttal a nőorvoshoz
6533 VII   |              Nézem: két üvegcső. Bele van vésve a rámába. Negyvennyolcas
6534 X     |               kalapjai a régiek. Az sohse vesz újat. Fösvény. A szalmakalapja
6535 XIV   |              Aztán elmondta, hogy micsoda veszedelmes délutánja volt.~- A feleségem
6536 XV    |                  már lovat kap! Hazamenet veszek neki egy szép kis falovat.~
6537 I     |            játszadoztunk ugyan, de mindig veszekedett velem. Aztán elkerült iskolába,
6538 XIV   |             keserün. Edd meg magad!~- Hát veszekedtek?~- Nem. Csak én. Ő olyankor
6539 XIII  |                     Szeretvén házastársul veszem... Soha el nem hagyom...”~
6540 I     |                 az én szegény apám oda is veszett az isaszegi csatában.~S
6541 II    |                megkezdi. És akkor magához veszi az anyját.~Mert gyöngéd
6542 XV    |             életnek: lótás-futás, gondok, vesződségek. Mindennap, mindholtig.
6543 V     |                 mondott el, hogy Eszter a veszteségét csekélységnek érezze. Elmon­
6544 VII   |                  is letérdel és keresztet vet magára.~De hol járt az ő
6545 XIV   |                  borbély azt mondta, hogy vétek lenne: nekem ez a szakál
6546 XV    |                  keresett, meg valami tea vételével bizták meg. Utközben egy
6547 II    |                 az én uram egy szerencsés vétellel alig egy héten szerezte
6548 I     |                    az ember is csak olyan vetés mint a búza... Az ember
6549 I     |                  a búza... Az ember az Ég vetése itt a Földön. Hisz kegyed
6550 X     |               gondolta, - új szántást, új vetést. A sors letörülte a multat
6551 V     |                   is családi kivánatoknak vetette áldozatul a kedvesét.~A
6552 XV    |              támogatta. A sírba is együtt vetették az utolsó marok földet.~
6553 III   |       Összevétetted valakivel.~- Már hogy vétettem volna. Egy percre se eresztettem
6554 XI    |                 Azt kérded magadban: mért veti ez az asszony magát az én
6555 IV    |                  úgy hevertek az ingujjra vetkezett iparosok és épp úgy futkostak
6556 III   |                 Károly jó férj, jó ember: vétkeznél, ha elfelednéd, hogy a felesége
6557 IV    |              csókoltál meg, csak ma.~- És vétkeztem ma?~Az asszony elgondolkodott:~-
6558 I     |            hevertek, - a férfiak ingujjra vetkezve, a nők hajadonfőtt. Ettek,
6559 VIII  |                 ne kelljen hideg szobában vetköződnie.~S ahogy ott ült a karosszékében,
6560 XIV   |                 is szerelmese vagy, minek vettél el engem!?~És sírva borult
6561 XIV   |                Eszternek a kezét a kezébe véve, - hát miben vagyok én bűnös?~-
6562 IV    |                  segédek, ott lézengtek a vevők. Idegenül kellett nézniök
6563 X     |               odamenne is, ott a férj. Az vezetgeti, az ül mellette, az vigyázgat
6564 X     |                 léptek ki. Látták, hogyan vezeti karon fogva, hogyan emeli
6565 XIV   |              vagyunk és ismeretlen erők a vezetőink.~- Ez a hit, - mondotta
6566 XIV   |               nevetett:~- Engem ugyan nem vezetsz félre. Dicséred, hogy nekem
6567 XV    |                   Ábel az ablakmélyedésbe vezette Esztert.~Az asszony fájdalmasan
6568 VI    |                                           VI.~Aztán a barátságuk ismét
6569 II    |                  a fiatalember még mindig viaskodó kedvvel, - én nem arról
6570 XV    |           szomszédos szobából odaérezhető viaszgyertyák és koszoruk nehéz szagában, -
6571 VII   |                 de szegényes: egy vedlett viaszosvászon-divány minden lukszusa, meg egy
6572 V     |                   Ott ült a szőke emberek viaszszinhalványságával a könyvesbolt iró-asztala
6573 XV    |                  nőnek illik. Csak persze vidámkodni bajos benne. S Eszter igazán
6574 I     |               csicseregtek, fütyörésztek. Vidámság volt a világ.~A két fiatal
6575 II    |                  a Mária-képet ne add el. Vidd el magaddal és akaszd be
6576 I     |               aggodalmasan.~Más gyermekek vigan hemperegtek a fűben. Néhol
6577 XVII  |           gyászoló anyát ábrázolja, amint vigasztalást kér Máriától. Almaszag illato­
6578 V     |                   És bizonyára nincs, aki vigasztalja!~Bement a póstahivatalba
6579 XV    |                   eljösz! Vártalak! Ki is vígasztalna engem, ha nem az én egyetlen
6580 II    |                 emlékemet a fejében, hogy vigasztalódjon.~Férjhez kell mennem, nem
6581 X     |             vezetgeti, az ül mellette, az vigyázgat rá, arra mosolyog, annak
6582 III   |                  gyűlölne téged. És nekem vigyáznom kellene a nyelvemre: nehogy
6583 XV    |                 mindennap elvitte sétára. Vigyázott, hogy jól felöltözzön, hogy
6584 VII   |                      Gondolkozzék csak.~- Vigyáztunk reá mindig, nyugodt lehetsz.
6585 I     |                 szemébe nézett Ábelnak.~- Vigyázzunk, Ábel, hogy kisértetbe ne
6586 I     |            Vehetek-e neki selyemszoknyát? Vihetem e művelt társaságok szalonjaiba?~
6587 XI    |                  Az apja szeretetéből nem vihetjük ki, - rebegte az asszony. -
6588 VII   |                                           VII.~Eszter alig várta a következő
6589 VIII  |                                           VIII.~Ábel kiment Berlinbe. El
6590 XVII  |              szokásos búgással és siketek világába illő csengetéssel. Megkerülte
6591 XV    |                 külföldre! Élünk a magunk világában!” Mindez olyan volt akkor,
6592 II    |                   s meg nem válnak tőle a világért se. A Kossuth-képet még
6593 I     |               Állt. Várt. A szeme egyre a világló ablakocskán. Ajtócsukás
6594 I     |              közepén van egy szikla. Hold­világnál olyan, mintha régi várnak
6595 IX    |             Zöldfa-utcába.~Az ablakok még világosak voltak, de már csak három
6596 X     |                mosolygással köszönte meg. Világoskék ruhába volt öltözve, sötétkék
6597 I     |                  elhalványult. Az éghatár világosodott.~- Szent Isten, - rándult
6598 II    |                   De a szeme káprázott. A világosság is gyatra volt. Csak ennyit
6599 VII   |              megszólal.~Ahányszor az ajtó világossága bevillan, Eszter mindannyiszor
6600 I     |               holdtölte volt. A táj fehér világosságába feketén rajzolódtak bele
6601 V     |              kezébe.~Ábel a gyér templomi világosságban kisillabizálta az irást,
6602 VI    |                  a gyermekét és aztán meg világot adna érte, ha föltámaszthatná.~
6603 XIV   |                    Fogadni mernék, hogy a világrendet kritizálta.~Ábel pillogott.~-
6604 I     |               Amikor a két hölgy bement a villába, a fiatalember az út tulsó
6605 III   |              egyik se, csak a szemek néma villámai jelentek meg eltitkolhatatlanul.~
6606 VI    |                zivatar, amely eldörögte a villámait, s lezuhintotta a záporát.~
6607 XVII  |                  lóvonatok helyett csengő villamos kocsik száguldoznak a fő-utakon.
6608 XVII  |                  örömest. De mehetünk tán villamoson is.~- Mehetünk kocsin is.
6609 XVII  |                  orrú öregúr lépett fel a villamosra. Bő szürke felöltő lötyögött
6610 I     |             miként piroslik az ég, miként villan föl az első sugár.~De Ábel
6611 XIV   |                 hogy a feleségének hogyan villog a szeme.~Megszeppent.~-
6612 XVI   |                 estén a felesége haragtól villogó szemmel lépett a szobába.
6613 I     |                   A sötétkék fűben szinte villogott a lába fehérsége. Valami
6614 VII   |                  Mária-képet is el akarom vinni, lebontottam a rámáról.
6615 I     |                  pirosság s a helyét az a virág-arcszín foglalta el, amely csak
6616 XV    |                 orvos is. Eszter még java virágában volt, s a gyászruha minden
6617 I     |             aureák. Az udvaron vagy három virágágy: tulipánok és szélrül iriszek.
6618 I     |                később nyugodtan megállt a virágai mögött s ránézett nagykomolyan
6619 I     |                 sokáig. Csak éppen hogy a virágaival babrált s körültekintett.
6620 X     |            hozzájok csatlakozott. A téren virágárus kofák orgonát, nárciszt
6621 I     |                 megjelent s örült, hogy a virágát ott látta a többi virág
6622 I     |                  fatáblák fehérlenek és a virágcserepek sincsenek ottan.~A fiú megdöbbent.~
6623 II    |                arcot, mintha egy harmatos virágfürtöt csókolt volna meg.~- Gondolkodjunk
6624 II    |           komolyan folytatta:~- A gyermek virági szépsége azonos a nőkével.
6625 III   |                   Az Úri-utcán bement egy virágkereskedésbe s egyszál szegfüt vett.
6626 I     |                megy Esztike, lehull az én virágom, elmúl a tavaszom, s maradok
6627 I     |                  igen érdeklődött a három virágtő iránt. Vasárnaponkint különösen.
6628 III   |                  A következő vasárnapon - virágvasárnap volt, - először öltött tavaszi
6629 I     |                   Esztike, mint a fának a virágzása napjai. Mihelyt maga férjhez
6630 I     |               husvét egyidőben volt a fák virágzásával, és nagyszombaton este a
6631 XII   |                  Az én fám voltál. Másnak virágzol, másnak gyümölcsözöl. Ez
6632 I     |                rándult meg Eszter, - ránk virrad!~- Bizony. Még nem is beszélgethettünk.
6633 XVII  |                   lakom. Hol Verőcén, hol Visegrádon. Ahol éppen lakást kapok.
6634 XVII  |                lakol? Hány szobád van? Ki visel rád gondot?~- Csak kettő.
6635 XV    |          megjelenése a gyászestén és maga­viselete a temetésen, Lidi néni régi
6636 I     |                 szenvedés van ránk mérve, viseljük anyánkért és egymásért.
6637 VI    |            asszony a hét többi napján úgy viselkedett otthon, hogy gyanut ne keltsen.
6638 VI    |             érdeklődhetett jobban.~- Hogy viselkedik a gazda? - kérdezte egyszer
6639 V     |           gondolta, - nagyon is szigoruan viselkedtem.~Reggelre kelve meg szinte
6640 XVII  |            nyüzsögnek, másszabású ruhákat viselő emberek. A városok szépülve
6641 XIV   |              ember létedre császárszakált viselsz?~- Meghagyom újra, - mentegetődzött
6642 II    |                 ház bizony csak egyszobás viskó volt, a kert is kicsiny.
6643 V     |     kisillabizálta az irást, és szótlanul visszaadta.~Akkor az asszony felkelt.~
6644 XVII  |                   kedves gondolat Eszter. Visszaérezzük magunkat a multba Eszterkém.~-
6645 X     |                szemét éktelenkedik.~Aztán visszafordultak a Váci-utcának, hogy lássák
6646 V     |            vonaglott volna kínjában ilyen visszagondolásra, Eszter csak kábultan tünődött.~
6647 XIV   |                   aztán néhány perc múlva visszahívta:~- Gratulálok, - mosolygott, -
6648 III   |                amely a férjéhez befolyik. Visszahuzódott hát a szobákba, és varrt,
6649 I     |                   A leány azonban gyorsan visszahúzódott.~A fiatalember elpirosodott.~-
6650 III   |                térdelve imádkozott, aztán visszaigazodott a padra, s ültek egymás
6651 IV    |                karjába fűzte a karját, és visszaindultak lassan, andalogva, virágot
6652 I     |                  utána indult, de a leány visszaintette:~- Maradjon, maradjon. Őrizze
6653 XIV   |             mostanában: engedje meg, hogy visszakisérjem.~- Nohát azt mégse lehet! -
6654 I     |                 jó volt!~Hátranyúlt, hogy visszakösse a haját csomóba.~- Hagyja
6655 XVI   |            lehetett az az úr! No de én is visszanéztem ám...~Ábelnak mintha egy
6656 XII   |            magyarázata, - folytatta aztán visszanyerve a nyugalmát. - Hogy önöket
6657 XIV   |               kiszállt a kocsiból, Eszter visszaszólította:~- A gallérodat hajtsd fel
6658 VIII  |                 kilenc órakor alig birtam visszatartani a könnyeimet.~Azt irod,
6659 X     |              Levelet irt Töröknének, hogy visszatér. Értesitést kér, hogy üres-e
6660 IX    |                  lógatva, - holnap reggel visszatérek Berlinbe.~De mégse tért
6661 XV    |                 megjelenik, - mint valami visszatérő álom.~A következő nyáron
6662 XI    |                    Nem, nem, soha többé!~~Visszatérőben kötelességének érezte, hogy
6663 I     |                   tekintett vissza.~Aztán visszatértek. A fiatalember is.~És ahogy
6664 XVII  |                  engem, mikor a fővárosba visszatértél?~Eszter lesütötte a szemét:~-
6665 I     |            csokrot csináltatott, s amikor visszatértünk, odavitte a hajón a leánynak.~
6666 IV    |              nyugtalankodni ugye? Mihelyt visszatérünk, megkereslek.~És Ábel kezére
6667 V     |                  van gyermek a világon...~Visszatette a levelet az orvosi könyvbe,
6668 I     |               rózsát s megszagolta, aztán visszatűzte a cserépbe. Komoly-nyugodtan
6669 XIII  |              siettél soha.~- Akarod, hogy visszaüljek? Szivesen Eszterkém. De
6670 II    |                  Eördögh az esti vonattal visszautazott. Beszéltem azután anyámmal.
6671 X     |                   fecske nem ember, mégis visszavágyik a szülőföldére. Ha nem vágyakozna,
6672 IV    |              nyitva felej­tettem.~- De ők visszavárnak.~Eszter elővonta az óráját.~-
6673 X     |                ködik, ne tudjanak semmit.~Visszavonult a templom homályába, s onnan
6674 XIII  |              néptelen templomban ünnepien visszhangozták a falak, amint a pap eléjök
6675 II    |                  Szeptember végén magával visz Bécsbe. Még ujévig ott marad.~
6676 IX    |                      gondolta, - koszorút viszek a sírjára. Csupa fehér rózsából
6677 XV    |                   De mikor haza érsz, nem viszel be engem a szivedben az
6678 XIV   |             hazáig.~A doktorné már másnap viszonozta a látogatást. Egyedül. Fehér
6679 XII   |            Törökék kelletlen nyájassággal viszonozták az örömét, s hogy a doktorné
6680 XVI   |                   az ezüstlapon ez a szó: Viszontlátásra!~Egy külföldre utazott jóbarátjától
6681 XI    |                 állapotom? Ha nekem akkor viszonyom volt volna vele, bizonyára
6682 VI    |                   a régi Csendes tengeren vitorlázott.~Ábelnak akkor már minden
6683 VI    |             felejtek el. Mikor Kufsteinba vitték, szabad volt vele egy órát
6684 XVII  |                    Mellette üvegkancsóban viz és egy zsemlye.~Ábel tovább
6685 I     |                 az ujja hegyét a szentelt vízbe és odatartotta Ábelnak.~
6686 II    |                   lesz. Élünk kenyéren és vizen. Ahova Isten bárányt teremt,
6687 I     |               ugyis bemegy a rokonaihoz a Vizivárosba: el fogja kisérni a templomig.
6688 II    |            embernek nincs szebb látvány a víznél.~Ismét nevettek.~Csak a
6689 II    |               nekem sikerülni semmi.~És a vízre nézett.~- Csak egy mozdulat
6690 X     |                hogy tudakozódjék, micsoda vizsgákon kell átjutnia, hogy professzor
6691 X     |                 Örömmel fogadták.~- Semmi vizsgálat! Olyan szükség van professzorokra,
6692 V     |               Károly bizonyosan az utolsó vizsgálatára készült. A szívén mintha
6693 III   |                 otthon is boncolgassanak, vizsgálódjanak.~Eszter fölkelt az asztaltól
6694 VIII  |                ahhoz hajlott.~De Ábel nem vizsgált semmit. Nyugtalanul bámult
6695 III   |                üvegkirakatok tükrözésében vizsgálta, hogy követi-e az öregkisasszony?~
6696 VIII  |                 néhol még tudományosan is vizsgálták. Erdőssyék házában egy természettudós
6697 III   |             szögletéből. Az ángya, mint a vizsla, mikor vadra áll.~A fiatal
6698 XIII  |              szemed mosd meg édesem hideg vizzel, mielőtt a férjed elé kerülsz.~
6699 X     |                 helyre építették. Mögötte vízzel telt gödrök bűzlenek és
6700 XIV   |                  és kócsagtollas sötétkék völúr-kalpag. Csupa elegancia.~A kályhába
6701 XVI   |         maga-szereti bestia az asszony!~S vörösen duzzadozott a képe a haragtól.~-
6702 IX    |             beszélnie.~Csakhamar jött egy vöröskendős, csattogó papucsban. A kezében
6703 I     |                  négyszögletü kis fénylap vöröslött. A házikó belső ablaka volt
6704 XVII  |                    Az aranyos lábu asztal vörösre hámlott.~Az ablak-fülkében
6705 VIII  |                ismerkedjek össze, akiknek vőlegényük van. Mához egy hétre lesz
6706 V     |                  szeretni, mint őt?~Szőke volt-e vagy barna? Magas-e vagy
6707 XV    |            változott: én? vagy te? Nem te voltál-e az, aki leintett arról,
6708 XIV   |                      Hát megjöttetek? Hol voltatok? Merre jártatok? Nem ért
6709 IX    |       leánykájával együtt. Igen boldog. A vőm is majd megbolondul örömében.
6710 XVI   |                  szivének legérzéke­nyebb vonaglásával.~- Ő nem hagyta el énértem
6711 V     |            operációra megyen.~Más asszony vonaglott volna kínjában ilyen visszagondolásra,
6712 I     |                 csak nézett. Halkan, édes vonakodással felelte:~- Nem.~S elvonta
6713 VII   |              bizonyára megengedi.~A leány vonakodva nézett az asszonyra, aztán
6714 VIII  |                   A papiroson girbe-görbe vonalak látszottak, de tisztára
6715 IV    |                 már annak a kéznek minden vonalát, és mégis csodálta, szerette.~
6716 X     |              teltebb. Templomi nyugalom a vonásain. Kilép. A szeme megáll Ábel
6717 X     |                 ismét kishijja volt, hogy vonatra nem ült.~De legyűrte az
6718 II    |                hat óráig. Eördögh az esti vonattal visszautazott. Beszéltem
6719 X     |              dajkálja a gyermekét, hogyan vonja a lábára az első cipőcskét,
6720 IX    |                 Micsoda?~A leány a vállát vonogatta:~- Olyan, amit magamnak
6721 I     |               nyakán. ~A pecér a kocsihoz vonszolta, s ott ketten is emelték.
6722 XV    |                 az erődet édes Eszterkém. Vonulj más szobába, a halottól
6723 XV    |         kigyulladt, az arcára rózsaszinek vonultak.~Ábel elvégezte a megható
6724 X     |                   maradt.~Nem az az ötlet vonzotta be, hogy Esztert ott találja,
6725 VI    |            különbözteti el az anyóst is a vőtől vagy menytől. Az anyós még
6726 XVII  |                mégy?~- Csak ki a Ligetbe. Wampeticshoz. Ott szoktam ebédelni néha.~-
6727 XVII  |            közöshadseregbeli kapitányhoz. Wassermann nevü német emberhez. Annak
6728 X     |              utazni ismeretlen városokba: Weimárba, Drezdába. Dehát magyar
6729 X     |                                           X.~Visszatért Berlinbe.~Esztertől
6730 XI    |                                           XI.~Az első percekben nem tudtak
6731 XII   |                                           XII.~És ismét folytatódott az
6732 XIII  |                                           XIII.~A következő hetek fészekrakással
6733 XIV   |                                           XIV.~Az esküvő után két hétre,
6734 XV    |                                           XV.~Ábel azután már otthon
6735 XVI   |                                           XVI.~Ábel darabig csak bámulta
6736 XVII  |                                           XVII.~Az éveknek hosszu sora
6737 X     |               Naplót. Odább meg gyermekek zajongtak.~Ha véletlenül ott látta
6738 I     |                   hanem a bécsi rendőrség zaklatása űzte a halálba.~- Politikai
6739 VI    |         fölcsengeti az anyósom és szidja, zaklatja. Szegény leánynak már a
6740 I     |            könyveket találtak nála, azért zaklatták a gazemberek!~Az utolsó
6741 VI    |               villámait, s lezuhintotta a záporát.~Ahogy leszórta magáról
6742 XIII  |                levegőre. A doktor hintója zárható. A doktor most már csak
6743 I     |                    Az ajtót mindig Eszter zárta be kétszeresen, persze az
6744 XV    |                   a karjából.~A büszkeség zárta-e az ajkát? Vagy Ábelra várt,
6745 XV    |                   életének. Ha maga vitte zátonyra, te nem vagy az oka.~- Hogy
6746 II    |               sétálhatnak.~Reggel zivatar zavargott: de az esső délfelé megszünt.
6747 X     |              angyalai és festett szentjei zavarogva táncoltak a szeme előtt.~
6748 IV    |               bolti látogatások többnyire zavartak voltak. Ott ült a gazda,
6749 I     |                    A férfiak atillásak és zekések; a nők krinolinosak, kalpagosak.
6750 I     |                megrezdűlése mindig a jövő zenéje, - szent jóslat.~Nem tudom
6751 I     |                    csak a mező bogárlakói zenélték esti dalukat.~A fiatalember
6752 XVI   |                birt maradni az ilyen apró zivatarokban, most meg - életében először, -
6753 VI    |                  gyerekek. Ők ketten elhú­zódtak egy csendes padra, többnyire
6754 VII   |                  minden lukszusa, meg egy zöldburkolatu mállott karosszék. Ábelnak
6755 IX    |             vissza. Reggel már ott állt a Zöldfa-utca és a Szénatér sarkán.~Tán
6756 I     |           muskátli és egy kicsided jázmin zöldikélt benne. A fiatalember igen
6757 I     |                  bokrok és fák lombjainak zöldjében. Az ablakokban a szivutcai
6758 IX    |             asszonynyal beszélhessen. Sok zöldségszagot, tejfelszagot, hússzagot
6759 VI    |                  családunkban sohase volt zörgés, - folytatta az öregasszony, -
6760 V     |              egyszer felhuzzák, bomlottul zörömböl.~Alig várta hát a vasárnapi
6761 I     |            Kiszálltak, beszálltak, megint zötyögött a Városliget felé.~Egyhelyen
6762 VI    |                 mint a kutyára!~S a szava zokogásba fulladt. Az arcát a zsebkendőjébe
6763 V     |           lépcső-karfára borult. Hangosan zokogott.~- Gyalázatosak! Oh gyalázatosak!~
6764 XV    |           fölemelkedett:~- Ábel! Ábel!~És zokogva omlott a karjai közé.~A
6765 XVII  |                 Máriától. Almaszag illato­zott mind a két szobában.~Eszter
6766 XVI   |                  ám...~Ábelnak mintha egy zsák jeget öntöttek volna a hátára.
6767 XV    |                neki. Vagy a lábához ült a zsámolyra, és úgy olvasott. Eszter
6768 IV    |                  ijedten, hogyan kapkod a zsebéhez, a kosárhoz, hogyan vált
6769 XVI   |          keserűség szorította a szívét.~A zsebére tapintott: szivarra akart
6770 VI    |             zokogásba fulladt. Az arcát a zsebkendőjébe temette.~Ábel gondolkodott:~-
6771 XIII  |               maradt az első padban, és a zsebkendőjére borúlt.~~Az új pár aztán
6772 III   |             Függtek ott oldalt is tükrök: zsebtükör, kézi tükör, csontkeretü
6773 XVII  |                  üvegkancsóban viz és egy zsemlye.~Ábel tovább nézgelődött.
6774 XII   |                  vele beszélni nem­csak a zsemlyemártásról. Hogy mind a két nő folytonosan
6775 VI    |                 fölhúzta a Panaszos malom zsilipjeit. A két vénre panaszkodott,
6776 III   |               kezére feccsent egy lángoló zsircsepp: megégette a kezét. Befut
6777 II    |             azonos a nőkével. A bőr alatt zsirréteg. Ez a szépség. Ha a zsir­
6778 III   |              Guszti a cirkuszban.~Egyszer zsirt sütöttek, s neki a kezére
6779 II    |                nem aludt.~- Mit akarok? - zuborgott, - azt kivánom-e, hogy az
6780 II    |                  zárt bagoly les kifelé a zugából. A leányt figyelte. Hogy
6781 X     |                sokszor ha rágondolt, mély zúgás támadt a szívében, mint
6782 VI    |              medve.~- Szegény Ábelkám. Ne zugolódj azért rá. Az életed egyszer
6783 XVI   |                  de egyet fordul, s végig zuhan a szőnyegen.~Szörnyű álom