Part

 1 1 |        Fürödhetnek: nem látja ott őket senki. A pécsi út jó messze
 2 1 |      végtelen. Ha valaki meglátná őket, lenne is nemulass! Mert
 3 1 |       fügekínálás nem oldotta fel őket a rémület dermedtségéből.
 4 1 |         lábú rableány, arra bízza őket. Azután egy szennyes zsákot
 5 1 |         szekérre.~- Öltöztesd fel őket - mondja a félszemű a leánynak.~
 6 1 |           megöleli és megcsókolja őket.~- Hogy hívnak, angyalkám?~-
 7 1 |          A rableány magához öleli őket mind a két kezével.~- Majd
 8 2 |        várta már, hogy mikor kell őket széjjelválasztania.~- Ne
 9 2 |          a vár népét, és biztatta őket, hogy csak tartsák a várat
10 2 |          boltozatban találtuk meg őket. Szép két kis barna fiú.
11 3 |       pillantott néha. Ott hagyta őket a leánnyal a kocsi tetején.~
12 4 |      eladták. Döghalál eméssze el őket!~- Uzonkova.~- Sok gyümölcsöskert.
13 6 |          hogy a törökök vitték el őket.~A pap majdnem a falnak
14 6 |          hogy a török merre vitte őket? Szétszaladt volna az egész
15 8 | csoportokban a kerítésre osztotta őket.~Ő maga tíz jó puskással
16 8 |           ház előtt, Dobó olvasta őket:~- Tíz... húsz... negyven...
17 10|        Mindössze hat aszab őrizte őket.~Amint a magyar vitézek
18 10|          A magyarok nem kergették őket. A rabokon volt az eszük.
19 11|              Mindegy: megtámadjuk őket.~Az országút szélesen kígyódzik
20 11|          mind le nem vághatjuk is őket, hát elég lesz az, hogy
21 12|         az erdei csendesség vette őket körül.~A török akkor fölemelte
22 13|    Gyermekszívvel is gyűlölte már őket.~Dobó lehajolt a lován,
23 17|         hogy Gábor pap alig bírta őket követni.~Az asszony - patyolatarcú,
24 17|          rád bízom, hogy tanítsad őket.~- Nagyságos uram - szólt
25 17|         te is tanítod: te tanítod őket latinul, ez meg tanítja
26 17|           latinul, ez meg tanítja őket törökül. Elhidd, jó pásztorom,