Part
1 1 | leány két évvel fiatalabb.~Az erdőben jártak, patakra
2 1 | gatyácskája, hát ledobta. Aztán az ingét is ledobta. Egyszer
3 1 | út jó messze van oda, s az erdő végtelen. Ha valaki
4 1 | a fiúcska csak hagyján - az nem úrfi; de a leányka az
5 1 | az nem úrfi; de a leányka az a tekintetes Cecey Péter
6 1 | madzag kötőfék. Össze volt az kötve a lábával, de eloldozódott.~
7 1 | lovat egy somfagallyal. Az arca sápadt. Hogy visszaérkezik
8 1 | meglapulnak a bokor mögött az avarban.~Abban az időben
9 1 | mögött az avarban.~Abban az időben nem volt ritkaság
10 1 | nem volt ritkaság a török az utakon. S te, kedves olvasóm,
11 1 | aki azt gondolod, hogy az a két gyerek most, ezen
12 1 | bizony csalódol. Hol van már az a két gyerek, hol? És hol
13 1 | És hol vannak mindazok az emberek, akik ebben a könyvben
14 1 | cselekszenek és beszélnek? Por az mind!~Hát csak tedd félre
15 1 | mind!~Hát csak tedd félre az idei kalendáriumot, tisztelt
16 1 | és vedd elő gondolatban az 1533-it. Annak az évnek
17 1 | gondolatban az 1533-it. Annak az évnek a májusában élsz te
18 1 | mostan, s vagy János király az urad, vagy a török, vagy
19 1 | török, vagy I. Ferdinánd.~Az a kis falu, ahova a két
20 1 | egy nagy kőház mindössze. Az ablakok olajos vászonból
21 1 | vászonból vannak minden házon. Az úri házon is. De máskülönben
22 1 | talál oda. Hogy is találna? Az út meredek, szekérnyom nincs.
23 1 | szekérnyom nincs. Torony sincs. Az emberek élnek, halnak a
24 1 | kis rejtekfaluban, mint az erdei bogarak.~A Gergő gyerek
25 1 | Pécsett, de már meghalt. Az asszony Keresztesfalvára
26 1 | Keresztesfalvára húzódott az apjával, egy ősz, öreg paraszttal,
27 1 | a falu uránál, Ceceynél.~Az öreg néha átment az erdőn
28 1 | Ceceynél.~Az öreg néha átment az erdőn Pécsre, hogy kolduljon.
29 1 | Abból éltek télen is, amit az öreg koldult. Az uraság
30 1 | is, amit az öreg koldult. Az uraság házából is csöppent
31 1 | házából is csöppent olykor az asztalukra.~Hát azon a napon
32 1 | napon is a városból jött meg az öreg.~- Legeltesd meg a
33 1 | meg a szürkét - mondotta az unokájának -, nem evett
34 1 | indult ki Gergő a lóval az erdőbe. Útközben, ahogy
35 1 | Útközben, ahogy elment az uraság háza mellett, a kis
36 1 | és vezette Évát, amerre az kívánt menni. Éva arra kívánt
37 1 | pillangók befelé röpültek az erdőnek, hát ők is arra
38 1 | a lovat. Így kerültek ők az erdei patakba és a patakból
39 1 | vizsgálja. Nem tetszik neki, az látszik az arca fintorgásán.
40 1 | tetszik neki, az látszik az arca fintorgásán. De azért
41 1 | Megy a szürke, megy. Csörög az erdei haraszt a lába alatt.~
42 1 | most már elfeledkezik Gergő az egész világról: fölugrik,
43 1 | A Gergő gyerek is bőg. Az öklét a szemén forgatva
44 1 | hasítlak!~És fenyegetően rázza az öklét Gergőre.~A két gyerek
45 1 | hátán.~És mennek.~Kiérnek az erdőből. A Gergő gyerek
46 1 | szállingóznak hazafelé.~Az a csoport, amelyik előttük
47 1 | közepéig.~Míg bent időzött az erdőben, a három szekér
48 1 | szekér félreállott oldalt az út szélén, és helyet engedett
49 1 | Róluk beszélnek meg a lóról, az látszik rajtuk. Mikor őrá
50 1 | két gyereket a kocsira, az ágynemű tetejére. Egy pufók
51 1 | szennyes zsákot old meg az egyik sapkás török, és mindenféle
52 1 | ruhát húzkod ki belőle. De az mind gyermekruha. Van közte
53 2 | hadonászna maga körül.~Eleinte az út közepén ment, de hogy
54 2 | előjön, és megszabadítja az ostromtól.~Azonban akik
55 2 | A robogásra fölhorkant az álmából. Sietve kitárta
56 2 | lovagok beugrattak a hídon át az udvarra.~Cecey ott gubbaszkodott
57 2 | birkát. A kezükben olló, az oldalukon kard. Ilyen világ
58 2 | baktatott. Furcsa járása volt az öregúrnak: az egyik lába
59 2 | járása volt az öregúrnak: az egyik lába nem hajlott térdben,
60 2 | lóról, és a lova kantárát az egyik közvitéznek dobta.
61 2 | várából?~- Nem a Móré vára az már.~- Hát?~- Most éppen
62 2 | senkié. Meg várnak se vár az már, hanem kőhalom.~Az öreg
63 2 | vár az már, hanem kőhalom.~Az öreg falábú elbámult.~-
64 2 | tornácon: asztalt igazított az árnyékra egy cseléddel.
65 2 | szólt Cecey, bemutatva az ifjút a feleségének.~Aztán
66 2 | haramiáját. De ne is lássam, csak az akasztófán.~Dobó a fejét
67 2 | szakállad borzzsírtól fehér, azt az első szempillantással megösmertem.~-
68 2 | megösmertem.~- Igaz - felelte az ember.~- Ebből látom, hogy
69 2 | messziről jössz hozzám.~- Az is igaz.~- Nekem pedig messze
70 2 | Dejszen nem gvárdián az már régen, hanem a király
71 2 | Adjatok enni-innivalót ennek az embernek, meg szállást is -
72 2 | Kibontotta a levelet.~- Az - szólt a levélbe belehunyorítva -,
73 2 | zarándok beljebb ült a diófának az árnyékában.~- Bizonyosan
74 2 | elégedett arccal húzott egyet az eléje tett boros fazékból.~
75 2 | eléje tett boros fazékból.~Az asszony is a kezébe vette
76 2 | Nagyot nyelt.~- Nem beteg az soha.~Egy bikafejű, vállas
77 2 | Bementek a szobába. Ott a pap az ablakhoz állott, és magyarul
78 2 | kedvesem - csillapította az asszony. - György okos,
79 2 | beléd csontosodott volna az iránta való gyűlölség...~-
80 2 | Belém, belém - kiáltotta az asztalra csapva Cecey -,
81 2 | tovább olvasott:~- Itt Budán az én kis házam üresen áll,
82 2 | egy íjgyártó lakik benne az alsóházban. A felházi három
83 2 | csúszott volna a parton.~Az asszony a pappal a tornácon
84 2 | Dobó kilépett a szobából. Az asszony bemutatta őt a papnak.
85 2 | széjjelválasztania.~- Ne veszekedjenek, az Isten áldja meg kegyelmeteket -
86 2 | Szapolyait védi?~- Ha csak az én ellenségem volna - felelt
87 2 | mondom, hogy inkább ő legyen az ura a magyarnak, hogysem
88 2 | horgoljon:~- Jónak egyik se jó, az igaz. Várnunk kell valameddig,
89 2 | csakugyan el akarja-e János adni az országot a töröknek.~- Eladta
90 2 | országot a töröknek.~- Eladta az már, öcsém, régen!~- Nem
91 2 | neki csak a korona kellett.~Az asszony egy tál rántott
92 2 | tál rántott csirkét tett az asztalra. Az illatos, piros
93 2 | csirkét tett az asztalra. Az illatos, piros sült csirke
94 2 | mond senki fiatalnak.~- Míg az ember meg nem házasodik,
95 2 | Egyórai sakkban, öcsém, átéli az ember egy igazi csatának
96 2 | együtt tollasodtunk fel az öreggel, együtt éltünk,
97 2 | megtörülve -, mégis derék ember az a Ferdinánd, hogy azt a
98 2 | János zászlaja alatt.~- Az alatt, hogy vinné el az
99 2 | Az alatt, hogy vinné el az ördög az ilyen segítséget!
100 2 | hogy vinné el az ördög az ilyen segítséget! Mindig
101 2 | mondhatnám. Kemény falakból épült az. Faldöntő ágyút nem hozott
102 2 | szólalt meg a pap -, sziklavár az, nem palánk. Hát nem adták
103 2 | Neki kellett állítanunk az ötven bányászt a sziklának.
104 2 | beizentünk Mórénak, hogy az akna tele van már porral.
105 2 | kapunyitás, felrobbantottuk az aknákat. Nem hallatszott
106 2 | Magda - szólt hátrafordulva az asszony az udvaron súroló
107 2 | hátrafordulva az asszony az udvaron súroló cselédnek -,
108 2 | Szaladj csak, keresd meg!~- Az én kisleányom - magyarázta
109 2 | Vénségemre ajándékozott meg az Isten vele. Majd meglátod,
110 2 | Mind ott talált dolgot az udvaron. A vitézek a bajuszukat
111 2 | Senki, csak a Gergő gyerek. Az öregapja lovát vitte fűre.
112 2 | fűre. De hát hol a Gergő? Az sincs sehol. Bizonyosan
113 2 | Bizonyosan kiment a lóval az erdőbe. Ó, gyermeki meggondolatlanság!
114 2 | Összekutatták a falu körül az erdőt. Már Dobóék is segítenek.
115 2 | anyja is jajgatva keresett. Az öreg Katóra ráakadtak az
116 2 | Az öreg Katóra ráakadtak az erdőben. Az is keresett
117 2 | Katóra ráakadtak az erdőben. Az is keresett már régen, s
118 2 | torkát azóta.~Végre estefelé az egyik cseléd megáll, és
119 2 | amelyiknek széjjel vannak nyílva az ujjai, az a Gergő gyereké.
120 2 | vannak nyílva az ujjai, az a Gergő gyereké. A kisebbik
121 3 | 3~- Az én nevem Margit. Szólítsatok
122 3 | Melyik faluba?~- Itt az erdőbe van.~- De mi a neve
123 3 | mindig csókra álló szájú. Az arca itt-ott szeplős, és
124 3 | temploma kincseit.~Voltak is az ő templomának kincsei!~Hát
125 3 | lemászott a kocsiról, és az inge széléből rongyot hasított.
126 3 | bilincseket.~- Áldjon meg az Isten, Margit - mondotta
127 3 | mondotta sóhajtva a legény.~- Az éjjelre, ha lehet, teszünk
128 3 | És sírásra fancsalodott az arca. Minden órában sírt
129 3 | lábamon.~Felvonta a lábát az ülésből. Nehéz, vastag láncok
130 3 | tűle.~A félszemű janicsár az imádság végeztével nem indította
131 3 | már látszott a völgyben az esti szürkületbe befátyolozott
132 3 | szürkületbe befátyolozott város. Az magyar fészek. Darazsak
133 3 | kocsisnak:~- Utánam! Be az erdőbe!~És bevitték a kocsikat,
134 3 | öt percig tartó menéssel az erdőbe.~A nap eközben elsüllyedt
135 3 | elsüllyedt a fák között. Az erdőre homály borult. A
136 3 | tiszta égen előtündökölt az első csillag.~A törökök
137 3 | segítsenek a tűz készítésében. Az asszonyok aztán a pappal
138 3 | kocsist is felszabadították az ülésről.~- Olyat, mint tegnap -
139 3 | cigánnyal hamarosan megnyúzta az ürüt, értő kézzel aprózta
140 3 | burgonyája. Tudták is abban az időben, mi a burgonya! Az
141 3 | az időben, mi a burgonya! Az urak ugyan már nagy ritkaságképpen
142 3 | A kis Vica is aludt már az ágynemű tetején. Fejét a
143 3 | hasalt. A tenyerébe hajtotta az arcát, és álmosan nézett
144 3 | A rabok buzgón dolgoztak az étel elkészítésén, s alig
145 3 | múlva már javában rotyogott az üstökben és kondérokban
146 3 | tarhonyás zsákocskát oldott meg.~Az erdei levegőbe étvágyindító
147 4 | Egy óra nem telt belé, s az András kocsis olyan pofont
148 4 | mennyi paprikát tettél ebbe az ételbe?!~A paprikás a raboknak
149 4 | kedvetlenül kutyorodott vissza az evők közé, és a fakanalat
150 4 | nem tudta levenni a szemét az ő törökjéről. Félelmetes,
151 4 | Félelmetes, különös arc volt neki az a csupa bőr fej. Mert ahogy
152 4 | egybeolvadt a feje csupaszsága az arcának a csupaszságával.
153 4 | hogy a pénzt megosztották. Az öv már duzzadt volt a pénztől.
154 4 | vacsorát a rabok, idejön az a török, aki engemet megfogott.
155 4 | uram. Mikor idejön, elkapom az egyik kését, és beleszúrom!
156 4 | hit, fiam, de valójában ez az igazi régi hit, amit a názáreti
157 4 | Mink azt tartjuk, hogy az Isten látja a lelkünket.
158 4 | Isten jósága elkísérhet az utunkon. Van olyan ember
159 4 | ott a török földön ér el az Isten szerencséje. Rabláncon
160 4 | hazakerül. Gyere, fiam, egyél. Az evés megcsillapít.~A legény
161 4 | pap. - Ne cselekedjetek az ő nevében semmi komédiát!~
162 4 | között két idős ember is ült. Az egyik egy sebhelyes arcú,
163 4 | kérdésre sem válaszolt. Az az ember égettpuskapor-szagot
164 4 | kérdésre sem válaszolt. Az az ember égettpuskapor-szagot
165 4 | volna, mint más ember fiáé. Az igaz, hogy nagy is a feje.~
166 4 | átúsztam a Dunát.~- És milyen az a rabság? - kérdezte egy
167 4 | mit tisztogatott kend?~- Az istállóját.~- Hát az asszonyokkal
168 4 | Az istállóját.~- Hát az asszonyokkal hogy bánnak? -
169 4 | egy fekete hajú menyecske.~Az ember vállat vont:~- Amelyitek
170 4 | jobbára csak cseléd.~- Verik az asszonyt is?~- Kit hogyan.~
171 4 | Eszerint kend ösmeri az utat?~- Bár ne ösmerném -
172 4 | Bár ne ösmerném - felelte az ember.~A pap föltette az
173 4 | az ember.~A pap föltette az egyik lábát a kerékagyra,
174 4 | Baratina.~- Nem - felelte az ember -, öt állomás is van
175 4 | van addig.~- Eszerint ez az öt kereszt öt állomást jelent.
176 4 | Aztán következik Alopnica.~Az ember bólintott.~- Aztán
177 4 | bólintott.~- Aztán Nis.~- Az már Rácország - sóhajtott
178 4 | már Rácország - sóhajtott az ember, s a térdét átfonta. -
179 4 | Rézkását? - csudálkozott az egyik asszony.~Az ember
180 4 | csudálkozott az egyik asszony.~Az ember nem felelt.~A pap
181 4 | olvasta a pap tovább.~- Az már Bologárország - szólt
182 4 | már Bologárország - szólt az ember -, onnan érkezünk
183 4 | pap folytatta:~- Iktimán.~Az ember bólintott.~- Kapiderven.~-
184 4 | Pozarki vagy micsoda.~- Az, az, Pozárki, hogy a főd
185 4 | Pozarki vagy micsoda.~- Az, az, Pozárki, hogy a főd nyelje
186 4 | szúnyog benne.~- Filippe.~- Az is város. Dűljön össze!~-
187 4 | láttam egy élőfánkot.6~- Mi az? - kérdezték a rabok valamennyien.~-
188 4 | a rabok valamennyien.~- Az - felelte a paraszt - akkora
189 4 | csupasz, mint a bihal.7 Az orra meg akkora, hogy úgy
190 4 | Némelyek a tenyerükbe hajtották az arcukat; mások könnyes szemmel
191 5 | kiváltanálak.~A rabok ránéztek.~Az ember visszapillantott a
192 5 | Nem is úr ez - szólt az egyik rab -, hanem valami
193 5 | Gáspár folytatta:~- A vasfű az olyan fű, hogy lehull tőle
194 5 | nagy örömordítás támadt. Az egyik hordóban aszúbort
195 5 | akkor csillagos, holdas volt az ég. Cserebogarak brummogtak
196 5 | hangja mondta ezt a nevet, és az ő törökje ismételte.~Ott
197 5 | rudakat találjuk nála.~- Itt az erdő alján?~- Itt. Azért
198 5 | és páncélok. Lehet, hogy az egész padlása tele van.
199 5 | osztozkodnotok. Öregember az már. És fából van keze-lába.~-
200 5 | a falujukban, megfogják az anyját, és kést szúrnak
201 5 | világnak minden fülemiléje abba az erdőbe szállott volna, hogy
202 5 | rabok álmába!~Gergő fölnéz az égre. Szakadozott felhők.
203 5 | menni. Ez volt Gergőnek az első gondolata.~Nem szabad.
204 5 | mikor idegent lát. Majd az ölében heverő bábura fordult
205 5 | a kocsi mellett. Dárdája az ölében. Feje a kerékagyon.
206 5 | csutora mellette.~Aludt az úgy, hogy akár az egész
207 5 | Aludt az úgy, hogy akár az egész tábor elmehetett volna
208 5 | tábor elmehetett volna annak az egy keréknek a híján, amelyhez
209 5 | eloldozása lehetetlen volt az ő tudományának.~- A fene
210 5 | lovak mellett is volt. De az is aludt. Ülve aludt, háttal
211 5 | lépésének a hangja. Mentek, mint az árnyék. Sem a szekereken
212 5 | a piros szoknyás bábut. Az eszükbe se jutott, hogy
213 5 | lovon üljön a nyeregbe. Az nem az övék. Évica belekapaszkodott
214 5 | üljön a nyeregbe. Az nem az övék. Évica belekapaszkodott
215 5 | s a szürke megindult, ki az erdőből: vonta, vitte magával
216 5 | Csakhamar rajta voltak az úton. A szürke ott már ismerte
217 5 | Ballagott lomhán és álmosan.~Az út elhagyott volt. A hold
218 5 | fekete óriásokként álltak az út mellett. Gergő nem félt
219 6 | vigasztalhatatlan házaspárt.~Az asszony olyan volt, mint
220 6 | asszony olyan volt, mint az őrült. Jajveszékelt, ájuldozott.~
221 6 | hangon folytatta:~- Amit az Isten ad, el is veheti;
222 6 | el tőlük.~Ahogy kilépett az ajtón, a zarándok fölemelkedik
223 6 | Azon nincs sarkantyú. Jó az én szemem: török nyom volt.
224 6 | őket? Szétszaladt volna az egész falu. Aztán mi haszna
225 6 | járt föl és alá. Egyszer az ajtónak lépett, de megállapodott,
226 6 | Borzasztó! Borzasztó!~- Az utakat járja a török most
227 6 | állott a tornácon. Keleten az ég halvány rózsaszínre vált.
228 6 | Megjöttek!~A pap figyel. Mi az?~A távolban mozgolódás.
229 7 | 7~Az udvarra becsődült az egész
230 7 | 7~Az udvarra becsődült az egész falu: valami ötven
231 7 | csókolták.~- Gergő mától fogva az én fiam - mondotta Cecey,
232 7 | szerzünk a töröktől.~- Hát az enyim az a ló?~A kis török
233 7 | töröktől.~- Hát az enyim az a ló?~A kis török lovat
234 7 | dicsérgették a Dobó vitézei az udvar tisztásán.~- Persze
235 7 | kápán, hát csak úgy dől az aranyeső a fájából.~- Tyű,
236 7 | kiáltott a gyereknek az anyjára.~A fiú anyja káprázó
237 7 | földre pergő aranyakat.~- Az enyim? - dadogta hol Ceceyre,
238 7 | tiéd - mondotta a pap. - Az Isten adta a fiadnak.~Az
239 7 | Az Isten adta a fiadnak.~Az asszony a kötényét fogná.
240 7 | odaadja neki a süvegét. Szedi az asszony az aranyat reszkető
241 7 | süvegét. Szedi az asszony az aranyat reszkető kézzel.~
242 7 | jönnek?~- Hogy ide jönnek, és az úr kincsét elveszik.~Ezt
243 7 | mondva rámutatott Ceceyre.~- Az én kincseimet? - szólt Cecey
244 7 | arcú, barna ember. Milyen az a sebhely?~- A szájától
245 7 | törököt.~- De hát ismeri az itt a járást?~- Járt itt
246 7 | De ott Szerecsen János az úr, János-párti; minekünk
247 7 | Cecey. - De hová fussunk?~- Az egész falu csak nem futhat
248 7 | fiúk! - hangzott a kiáltása az udvarról.~- Megyek, Cecey
249 7 | marhája van, és gyűljenek ide az udvarra. A kerítés mellé
250 7 | csákány vasvilla legyen az asszonyok kezében is! Két
251 8 | bizony már romladozott.~Az udvarra már délelőtt behurcolkodott
252 8 | délelőtt behurcolkodott az egész falu. Az ágynemű-
253 8 | behurcolkodott az egész falu. Az ágynemű- és bútorhalmok
254 8 | rozsdás kardot kötött fel, és az udvar közepén vagy hatot
255 8 | vágott a levegőbe. Próbálta az öreg, hogy érti-e még.~Egynéhány
256 8 | meg üstökben ételt főzött az udvar sarkán.~Ceceynek valami
257 8 | padláson. Szétosztotta azoknak az öregeknek, akik vele a Dózsa-háborúban
258 8 | fogadták.~Dobó körüljárta az udvart. Itt-ott felhágókat,
259 8 | mellett helyezkedett el az állványon.~A falu két bejárójához
260 8 | Azoknak kell jelenteniük az ellenség megérkezését.~Nem
261 8 | asszony meg volt zavarodva az aranytól. Egyre azt ásta,
262 8 | odaérkeztek.~- Jönnek! - kiáltotta az egyik messziről.~- Sokan? -
263 8 | nem lehetett látni, csak az elejét.~- Hát eredj vissza -
264 8 | lovával, és visszavágtatott az ellenség felé.~- Hát ilyen
265 8 | vagytok ti? - kérdezte Dobó az egyik közelében álló pécsi
266 8 | zsoldost.~- Dehogyis - felelte az röstelkedve. - Ez csak a
267 8 | a lováról, és beleesett az árokba. A többi visszahőkölt.~
268 8 | lihegve -, talán többen is.~- Az semmi - felelte Dobó -,
269 8 | végén füst gomolygott föl.~Az akindzsik már gyújtogattak.~-
270 8 | kérdezte Dobó.~- Széna, szalma az, ami ég - felelte Cecey.~
271 8 | tetejéhez.~Akkor előbukkant az úton a félszemű janicsár.
272 8 | janicsár. A derekán páncél. Az övében tőrök és pisztolyok.
273 8 | Mellette szintén lovon az a magyar, akit Gergő cigány-hóhérnak
274 8 | Ne higgy neki! - szólt az elsápadva. - Én nem vagyok
275 8 | de csak a tőrt kapta el az övéből. A másik pillanatban
276 8 | bírta, csépelte.~- Ott fut az arany! - kiáltotta Dobó
277 8 | egy percet, aztán leugrott az emelvényről.~- Lóra, fiúk!
278 8 | helyen kígyódzott a füst az ég felé. Kaszákat és fejszéket
279 8 | pappal meg két jobbágyával az útra sietett. Jumurdzsák
280 8 | mondotta Cecey -, és vezessétek az udvarra.~A török szótlanul
281 8 | vértől elborított arcát az árokból.~- Kötözd csak -
282 8 | Kötözd csak - mondja az egyik paraszt -, míg amazt
283 8 | kérdezi nyögve a török.~- Az, az, Mahomed rúgjon meg.
284 8 | kérdezi nyögve a török.~- Az, az, Mahomed rúgjon meg. Vigyétek
285 8 | rúgjon meg. Vigyétek ezt is az udvarra, ez az én rabom!~
286 8 | Vigyétek ezt is az udvarra, ez az én rabom!~
287 9 | örömében.~- Hogy fogtátok el?~- Az akindzsik fogták el minekünk.
288 9 | kamrába kísért Mórénak. - Hol az a Gergő gyerek?~- Mit akarsz
289 9 | folytatta:~- Ne szólj róla, hogy az anyját megölték.~- Hát megölték?~-
290 9 | közben, és leszúrta.~- És az aranyak?~- Az asszony a
291 9 | leszúrta.~- És az aranyak?~- Az asszony a szoba sarkában
292 9 | Bizonyosan oda ásta el az aranyait.~Dobó bosszúsan
293 9 | hívják: akit lelőttél.~- Az, az. Hát nem halt meg?~-
294 9 | hívják: akit lelőttél.~- Az, az. Hát nem halt meg?~- Nem.
295 9 | elájult. A másikat is behoztuk az árokból. Attól tartok, hogy
296 9 | árokból. Attól tartok, hogy az nem marad életben.~- Attól
297 9 | Hohó - mondotta Cecey -, az az én rabom.~- Hát tegyen
298 9 | Hohó - mondotta Cecey -, az az én rabom.~- Hát tegyen vele,
299 9 | Neked. Félsz-e?~- Nem.~- Az az első, fiam, hogy ne féljen
300 9 | Neked. Félsz-e?~- Nem.~- Az az első, fiam, hogy ne féljen
301 9 | búgásaként ismétlődött:~- Az a fő, hogy ne féljen a legény!~
302 10| 10~A rabokat ott találták az erdőben. Mindössze hat aszab
303 10| kergették őket. A rabokon volt az eszük. Azokat szabadították
304 10| felelte a pap. - Áldja meg az Isten kegyelmedet.~A rabok
305 10| annyi áldást, mint ezen az egy napon. No de majd nem
306 10| szednünk. Ami a hitetleneké, az a miénk. Ahol találjuk,
307 10| fogom osztani közöttetek.~Az egyik kocsiban egy halom
308 10| mindenféle fegyver volt. Az is szedett-vedett zsákmány,
309 10| hazának, jámbor szolgája az Istennek. Áldás és szerencse
310 10| Na, Gyamarzsák - mondta az orra alá piszkálva a dárdával -,
311 10| és beletartotta a füstbe az orcáját.~A vitézek meg a
312 10| cigányasszony fölemelte az arcát az égnek. A szeme
313 10| cigányasszony fölemelte az arcát az égnek. A szeme fehérével
314 10| tizennyolc...~- Ezek az éveim - mondotta Dobó.~-
315 10| A korona egy gyémántja az öledbe hull.~- Ez jót jelent.~-
316 10| kedvetlenül a pap. - Mire való az ilyen ostobaság?~A cigányasszony
317 10| akkor a Gergely kezét fogta. Az arcát a füstbe mártotta,
318 10| egy percig. Azután ismét az égre nézett.~- Galamb kísér
319 10| égre nézett.~- Galamb kísér az egész életen... Fehér galamb,
320 10| fiú kezét, és tenyereit is az ég felé tartva rebegte:~-
321 10| Két csillag száll fel az égre. Egyik a börtönből.
322 10| bosszúsan Dobó. - Öntsetek erre az asszonyra vizet!~S elrántotta
323 10| kiáltották a volt rabok is.~És az öklüket rázták.~- Megdegles! -
324 10| szemmel a cigány is.~És az egyik hámfáról leoldotta
325 10| valamennyien. - Égessük meg az átkozottat!~A bosszúállás
326 10| mindenkit hóhérrá változtatott. Az asszonyok tördelték a rőzsét,
327 10| rabul eshetünk valamennyien.~Az emberek ránéztek.~A pap
328 10| hogy markába fogja ennek az embernek az életét?~Erre
329 10| fogja ennek az embernek az életét?~Erre a kérdésre
330 10| vitézekkel, ameddig lehet, az ő oltalmuk alatt, aztán
331 10| a hazamenetelre fordult az esze. Egyik a másik után
332 10| kocsijára, és hátraszólt az asszonyának:~- Utánam, Beske!~
333 10| Egymás mellé ültek. Ők talán az egész életükön át így mennek
334 10| kocsis maradt utolsónak, az a kocsis, akit szakácsságra
335 11| neki: vágjad, Gergő! - hát az is bizonyos, hogy Gergő
336 11| hadseregnek!~Immáron alkonyodott. Az eget pikkelyes felhők borították,
337 11| ahogy a nap aranyozni kezdte az eget, olyanná vált az, mintha
338 11| kezdte az eget, olyanná vált az, mintha pikkelyes aranyból
339 11| pikkelyes aranyból volna az egész égboltozat.~Ahogy
340 11| völgyben egy török csapat jön az országúton - jelentette
341 11| országúton - jelentette az egyik Dobónak.~- Katonai
342 11| Vannak azok kétszázan is.~- Az országúton jönnek?~- Az
343 11| Az országúton jönnek?~- Az országúton.~- Rabokkal azok
344 11| Rabokkal és sok szekérrel.~- Az a Kászon utócsapata - felelte
345 11| Mindegy: megtámadjuk őket.~Az országút szélesen kígyódzik
346 11| csapatának egy olyan helyet, ahol az út kanyarulatát kiálló szirt
347 11| szőke, fiatal katona, akiről az első szempillantásra lehetett
348 11| ilyen hirtelen rájuk esik az áldás, nincs idejük olvasni,
349 11| vághatjuk is őket, hát elég lesz az, hogy széjjelfutnak. A falvakban
350 11| egyenként, és hogyan fordul az egész sor visszafelé.~Dobó
351 11| Dobó Gergelyre nézett.~- Az ördögbe is - mormogta kedvetlenül -,
352 12| darabig még hallatszott, aztán az erdei csendesség vette őket
353 12| A török akkor fölemelte az arcát.~- Mielőtt megölnél -
354 12| egy szavamat. A derekamon az öv tele van arannyal. Az
355 12| az öv tele van arannyal. Az ilyen nagy zsákmányért megteheted
356 12| mikor azt mondtad, hogy az anyád magyar nő volt.~-
357 12| anyád magyar nő volt.~- Az - felelte a török megelevenült
358 12| félig-meddig magyar vagy?~- Az - felelte a török.~S a földre
359 12| pap széjjelvonta a mellén az inget: lóhere alakra csoportosult
360 12| okosságnak nem ostobaság-e, az más kérdés.~- Irgalmazz,
361 12| mindenemet, és tégy raboddá! Az eb nem olyan hű, mint én
362 12| én leszek hozzád!~- Csak az a kérdés - szólt a pap -,
363 12| nem ölöd és fosztogatod az én szegény nemzetemet?~-
364 12| valamit. Mondj akármit, az meg van téve.~A pap az állát
365 12| az meg van téve.~A pap az állát a kezén nyugasztva
366 12| mondotta a pap. - Azt az amulettet kívánom tőled.~-
367 12| amulettet. Leszakította az aranyláncról, és zsebre
368 12| Vigyázz, bele ne szúrd az orrodat!~Jumurdzsák dühében
369 12| Kaphattál volna értem zsákkal az aranyból!~A pap nem felelt.
370 13| 13~A nap éppen elsüllyedt az éghatáron, mikor Gábor pap
371 13| kocsijára ült, és rátért az országútra.~A rabtársak
372 13| Pécsnek, de azt gondolta, hogy az csak az egyik rész; a többi
373 13| azt gondolta, hogy az csak az egyik rész; a többi északnak
374 13| a többi északnak ment.~Az utat ismerte hazafelé. Nincs
375 13| más országút arra, csak az az egy: Pécstől Kaposváron
376 13| más országút arra, csak az az egy: Pécstől Kaposváron
377 13| majd a Balaton felé. Ott az ő faluja egy nyírfaliget
378 13| kocsival a lejtőnek.~Hanem az országutat a Dobó csapata
379 13| fordultál vissza? - kérdezte az egyik katona, mikor megismerte,
380 14| délelőtt otthon legyenek.~Az egész Mecseket meg kellett
381 14| megetetjük.~Gergő belovagolt az udvarra, s néhány perc múlva
382 14| Üres ház - mondotta -, az ajtaja sincs becsukva.~-
383 14| S befordult a kocsival az udvarra.~Egy fehér, kis,
384 14| sötét volt. Senki se felelt. Az ajtók tártan-nyitottan.
385 14| hordó bor meg telt zsákok. Az egyik zsák puha volt. Azt
386 14| puha volt. Azt kibontotta. Az volt benne, amit keresett:
387 14| adott a lovaknak, s hogy az egyik zsákban kenyeret tapintott,
388 14| volna a kenyeret, fölemelte az arcát az égre.~- Áldott
389 14| kenyeret, fölemelte az arcát az égre.~- Áldott a te neved,
390 14| megadtad a mi mai kenyerünket.~Az ég tiszta volt és csillagos.
391 14| fehér lámpagolyóként függött az égboltozat közepén, és világított
392 14| csárda előtt, és belépett az udvarra.~- Mubarek olszun! -
393 14| alig akad.~- Nekem sietős az utam. Pénzem nincs. Keresztények
394 14| A harmadik, a Gergelyé, az árnyékban legelt. Kicsi
395 14| hogy a török talizmánja az.~A kis selyemzacskóban valami
396 15| pompásan sugárzik le a nap az égről! Pedig a Balaton körül
397 15| letiport vetéseket.~Ó, ha a nap az Isten arca volna, sugarak
398 15| A pap előre tudta, hogy az ő faluja is fel van dúlva.
399 15| szeme.~El volt pusztulva az egész falu. Sehol egy ép
400 15| tető, sehol egy ép kapu. Az udvarokon bútortöredékek,
401 15| arccal, keresztben hevert az úton. Holt kezében még mindig
402 15| halott karját, és elvonszolta az útból, hogy a lovak elmehessenek
403 15| holt fejét a kerítésen le az utcára. Mintha nézné a saját
404 15| disznója ott legelt mögötte az ágytollal ellepett udvaron.
405 15| se jobbra, se balra, csak az utat nézte, amelynek a pora
406 15| tető araszos hamuján, s az utcai ablak fölött fekete
407 15| kincseit.~A pad még ott áll az udvar közepén. Körülötte
408 15| vértócsa van körülötte.~Az a papnak az édesanyja.~-
409 15| van körülötte.~Az a papnak az édesanyja.~- Itthon vagyunk -
410 16| mindig a kocsi előtt járt. Az oldalán a kard, amit Dobótól
411 16| Neki is ott volt a kard az oldalán.~Odakünn betakarta
412 16| volt, de mind beszakadt az égésben.~Az utcai szobát
413 16| mind beszakadt az égésben.~Az utcai szobát tetőzte be
414 16| először a pap deszkával, hogy az eső ellen védve legyenek.
415 16| Gergellyel hordatta bele az udvaron heverő könyveket.~
416 16| Valami öt képes volt köztük. Az egyikben mindenféle bogár
417 16| volt a papnak a könyvtára.~Az asszony ezalatt a konyhát
418 16| kápolnaforma méhes állott. Annak az ajtaját is felszakították
419 16| romboltak benne semmit.~Az üvegek kémiai kísérletekhez
420 16| gyermeket - olyan egyévesformát. Az arca vörös volt a sírástól.~-
421 16| Elrejtettem őt - beszélte sírva az asszony -, elrejtettem ijedtemben
422 16| csapattal találkoztunk. Az egész nádast fölverték.
423 16| Mikorra visszajöhettem, az én Jánoskámat így találtam.
424 16| vetted el tőlem?~- Ne kérdezd az Istent - felelte a pap a
425 16| felelte a pap a földet ásva. - Az Isten tudja, mit csinál,
426 16| ásva. - Ne szólj többet az Istenről.~Az anya leoldotta
427 16| szólj többet az Istenről.~Az anya leoldotta a kötényét,
428 16| meghalmozta, körülveregette az ásóval. Aztán erős ágat
429 16| a halmocskára.~- Ó, hogy az Isten elvett téged tőlem! -
430 16| elvett téged tőlem! - sírta az asszony.~És átölelte a halmocskát.~-
431 16| átölelte a halmocskát.~- Az Isten elvette, az Isten
432 16| halmocskát.~- Az Isten elvette, az Isten vissza fogja adni -
433 16| adni - vigasztalta a pap.~Az ásót és kapát a vállára
434 16| őt ottan.~Hazaindultak.~Az asszony csöndesen sírdogálva
435 17| Felhőtlen, meleg nap volt az. A feldúlt falvakban mindenütt
436 17| egy-két ember lézengett, mint az övékben. Az olyan falvak
437 17| lézengett, mint az övékben. Az olyan falvak népét elhajtották
438 17| nádast, a pap fölnézett.~- Az úr itthon van.~- Itthon? -
439 17| Ott.~- Vörös és kék.~- Az úr színei. Azt jelentik,
440 17| színei. Azt jelentik, hogy az úr itthon van.~A náderdőbe
441 17| fogadlak fiamnak.~Ráugratott az első fahídra, amely a vízen
442 17| külső várba vitt. Átmentek az újvároson, aztán megint
443 17| rövid fahidat értek. A fahíd az óvárosba nyúlott. Csak imitt-amott
444 17| híd következett, de már az hosszú és széles híd volt,
445 17| És gondosan körültörölte az arcát a zsebkendőjével.~
446 17| a két sisak különbözött: az egyik sima volt és gömbölyű,
447 17| ezüstös medvefej csillogott.~- Az az úr - mondotta a pap -,
448 17| medvefej csillogott.~- Az az úr - mondotta a pap -, az
449 17| az úr - mondotta a pap -, az a medvefejes.~A két lovas
450 17| lovak eltágultak egymástól.~Az arcát nem lehetett látni
451 17| arcát nem lehetett látni sem az egyiknek, sem a másiknak.
452 17| sisak volt rajtuk, amely az arcot is takarta.~Az ajtóból
453 17| amely az arcot is takarta.~Az ajtóból a kiáltásra egy
454 17| kanyarodtak a lovukkal, és az udvar közepén rontottak
455 17| pajzsot. Akkorát zördült az, mint a repedt harang.~Ugyanebben
456 17| sújtotta fejbe a medvefejes az ellenfelét, hogy a sisakja
457 17| Bálint nem nézett feléjük.~Az ellenfelét nézte, akinek
458 17| is három fogát pökte ki az udvar kavicsos porondjára,
459 17| karddal malmozott nyargaltában az udvar körül.~- Rajta! -
460 17| lovagtól, hogy kézzel rántsa le az ellenfelét!~- Hiszen te
461 17| Török Bálint. - Nézze meg az ember a sok rongyosát!~-
462 17| megint mérkőznék veled!~Az udvaron állók nevetésre
463 17| fakadtak.~- Persze, most az hiszed, elfáradtam. No de
464 17| elfáradtam. No de legyen meg az örömöd!~S újra a fejébe
465 17| nyomta a sisakot, amelyet az imént már az ölébe eresztett.~-
466 17| sisakot, amelyet az imént már az ölébe eresztett.~- Hányadszor
467 17| mondja -, ennyit a javadra az erőmből. - Lássuk!~Szembetűnő
468 17| Szembetűnő volt köztük az erőkülönbség: Bálint úr
469 17| össze. Bálint úr mindjárt az első összecsapásnál úgy
470 17| leugrott a lováról, hogy az apródok a többi vastól is
471 17| Bálint úr kendővel törülgette az orcáját.~- Bár minden gaz
472 17| Bálint hozzá volt már szokva az ilyen jelenetekhez. Bosszantotta.
473 17| De sem a szép szó, sem az átkozódás nem oldott az
474 17| az átkozódás nem oldott az ő várában láncot.~Elvégre
475 17| szabadságért sír, csakhogy az egyik hangosabban, mint
476 17| Török Bálint, és hát abban az időben a rabokat a belső
477 17| Tartotta a hátát, karját, hogy az apródok lekeféljék. Aztán
478 17| paphoz.~- Kedves papom, az Isten hozott! - mondotta
479 17| kezében tartva a süvegét -, az én bőröm az a legkisebb
480 17| a süvegét -, az én bőröm az a legkisebb baj. Nagyobb
481 17| legkisebb baj. Nagyobb baj az, hogy elvitték, leöldösték
482 17| hogy elvitték, leöldösték az eklézsiámat. Szegény anyámat
483 17| Bálint visszafordulva. - Az egyik átkoz, hogy nem eresztem
484 17| szíján, s vörös volt, mint az a medve, amely címerként
485 17| a fiúra nézett.~- Hát ez az? - kérdezte csodálkozva.~-
486 17| alig bírta őket követni.~Az asszony - patyolatarcú,
487 17| lehajolt, és megcsókolta az orcáját.~- Ez? - kérdezte
488 17| kis katonám? - kérdezte az asszony.~- Éhes vagyok -
489 17| szeretnék menni.~- Tyűh, fiam, az nem lehet - szólt Bálint
490 17| szólt Bálint elkomolyodva. - Az urad sebesülten fekszik...~
491 17| vasa.~- A dárda vasa.~- Az. Bele is törött.~- Én húztam
492 17| mondotta a plébános -, játsszál az úrfiakkal.~A két kis fekete
493 17| mit féltek? - mondotta az anyjuk. - Magyar gyerek
494 17| Bálint a padra ülve -, mi az istennyilát csinálsz most
495 17| török nyelv éppoly szükséges az üdvösségre, mint a latin.~
496 17| nézett, akik Gergellyel az almafa körül kergetőztek.
|