Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Alphabetical    [«  »]
avagy 1
avarban 1
avval 1
az 496
azalatt 2
azaz 1
azért 8
Frequency    [«  »]
-----
-----
1823 a
496 az
296 és
199 is
197 nem
Gárdonyi Géza
Egri Csillagok

IntraText - Concordances

az

    Part
1 1 | leány két évvel fiatalabb.~Az erdőben jártak, patakra 2 1 | gatyácskája, hát ledobta. Aztán az ingét is ledobta. Egyszer 3 1 | út messze van oda, s az erdő végtelen. Ha valaki 4 1 | a fiúcska csak hagyján - az nem úrfi; de a leányka az 5 1 | az nem úrfi; de a leányka az a tekintetes Cecey Péter 6 1 | madzag kötőfék. Össze volt az kötve a lábával, de eloldozódott.~ 7 1 | lovat egy somfagallyal. Az arca sápadt. Hogy visszaérkezik 8 1 | meglapulnak a bokor mögött az avarban.~Abban az időben 9 1 | mögött az avarban.~Abban az időben nem volt ritkaság 10 1 | nem volt ritkaság a török az utakon. S te, kedves olvasóm, 11 1 | aki azt gondolod, hogy az a két gyerek most, ezen 12 1 | bizony csalódol. Hol van már az a két gyerek, hol? És hol 13 1 | És hol vannak mindazok az emberek, akik ebben a könyvben 14 1 | cselekszenek és beszélnek? Por az mind!~Hát csak tedd félre 15 1 | mind!~Hát csak tedd félre az idei kalendáriumot, tisztelt 16 1 | és vedd elő gondolatban az 1533-it. Annak az évnek 17 1 | gondolatban az 1533-it. Annak az évnek a májusában élsz te 18 1 | mostan, s vagy János király az urad, vagy a török, vagy 19 1 | török, vagy I. Ferdinánd.~Az a kis falu, ahova a két 20 1 | egy nagy kőház mindössze. Az ablakok olajos vászonból 21 1 | vászonból vannak minden házon. Az úri házon is. De máskülönben 22 1 | talál oda. Hogy is találna? Az út meredek, szekérnyom nincs. 23 1 | szekérnyom nincs. Torony sincs. Az emberek élnek, halnak a 24 1 | kis rejtekfaluban, mint az erdei bogarak.~A Gergő gyerek 25 1 | Pécsett, de már meghalt. Az asszony Keresztesfalvára 26 1 | Keresztesfalvára húzódott az apjával, egy ősz, öreg paraszttal, 27 1 | a falu uránál, Ceceynél.~Az öreg néha átment az erdőn 28 1 | Ceceynél.~Az öreg néha átment az erdőn Pécsre, hogy kolduljon. 29 1 | Abból éltek télen is, amit az öreg koldult. Az uraság 30 1 | is, amit az öreg koldult. Az uraság házából is csöppent 31 1 | házából is csöppent olykor az asztalukra.~Hát azon a napon 32 1 | napon is a városból jött meg az öreg.~- Legeltesd meg a 33 1 | meg a szürkét - mondotta az unokájának -, nem evett 34 1 | indult ki Gergő a lóval az erdőbe. Útközben, ahogy 35 1 | Útközben, ahogy elment az uraság háza mellett, a kis 36 1 | és vezette Évát, amerre az kívánt menni. Éva arra kívánt 37 1 | pillangók befelé röpültek az erdőnek, hát ők is arra 38 1 | a lovat. Így kerültek ők az erdei patakba és a patakból 39 1 | vizsgálja. Nem tetszik neki, az látszik az arca fintorgásán. 40 1 | tetszik neki, az látszik az arca fintorgásán. De azért 41 1 | Megy a szürke, megy. Csörög az erdei haraszt a lába alatt.~ 42 1 | most már elfeledkezik Gergő az egész világról: fölugrik, 43 1 | A Gergő gyerek is bőg. Az öklét a szemén forgatva 44 1 | hasítlak!~És fenyegetően rázza az öklét Gergőre.~A két gyerek 45 1 | hátán.~És mennek.~Kiérnek az erdőből. A Gergő gyerek 46 1 | szállingóznak hazafelé.~Az a csoport, amelyik előttük 47 1 | közepéig.~Míg bent időzött az erdőben, a három szekér 48 1 | szekér félreállott oldalt az út szélén, és helyet engedett 49 1 | Róluk beszélnek meg a lóról, az látszik rajtuk. Mikor őrá 50 1 | két gyereket a kocsira, az ágynemű tetejére. Egy pufók 51 1 | szennyes zsákot old meg az egyik sapkás török, és mindenféle 52 1 | ruhát húzkod ki belőle. De az mind gyermekruha. Van közte 53 2 | hadonászna maga körül.~Eleinte az út közepén ment, de hogy 54 2 | előjön, és megszabadítja az ostromtól.~Azonban akik 55 2 | A robogásra fölhorkant az álmából. Sietve kitárta 56 2 | lovagok beugrattak a hídon át az udvarra.~Cecey ott gubbaszkodott 57 2 | birkát. A kezükben olló, az oldalukon kard. Ilyen világ 58 2 | baktatott. Furcsa járása volt az öregúrnak: az egyik lába 59 2 | járása volt az öregúrnak: az egyik lába nem hajlott térdben, 60 2 | lóról, és a lova kantárát az egyik közvitéznek dobta. 61 2 | várából?~- Nem a Móré vára az már.~- Hát?~- Most éppen 62 2 | senkié. Meg várnak se vár az már, hanem kőhalom.~Az öreg 63 2 | vár az már, hanem kőhalom.~Az öreg falábú elbámult.~- 64 2 | tornácon: asztalt igazított az árnyékra egy cseléddel. 65 2 | szólt Cecey, bemutatva az ifjút a feleségének.~Aztán 66 2 | haramiáját. De ne is lássam, csak az akasztófán.~Dobó a fejét 67 2 | szakállad borzzsírtól fehér, azt az első szempillantással megösmertem.~- 68 2 | megösmertem.~- Igaz - felelte az ember.~- Ebből látom, hogy 69 2 | messziről jössz hozzám.~- Az is igaz.~- Nekem pedig messze 70 2 | Dejszen nem gvárdián az már régen, hanem a király 71 2 | Adjatok enni-innivalót ennek az embernek, meg szállást is - 72 2 | Kibontotta a levelet.~- Az - szólt a levélbe belehunyorítva -, 73 2 | zarándok beljebb ült a diófának az árnyékában.~- Bizonyosan 74 2 | elégedett arccal húzott egyet az eléje tett boros fazékból.~ 75 2 | eléje tett boros fazékból.~Az asszony is a kezébe vette 76 2 | Nagyot nyelt.~- Nem beteg az soha.~Egy bikafejű, vállas 77 2 | Bementek a szobába. Ott a pap az ablakhoz állott, és magyarul 78 2 | kedvesem - csillapította az asszony. - György okos, 79 2 | beléd csontosodott volna az iránta való gyűlölség...~- 80 2 | Belém, belém - kiáltotta az asztalra csapva Cecey -, 81 2 | tovább olvasott:~- Itt Budán az én kis házam üresen áll, 82 2 | egy íjgyártó lakik benne az alsóházban. A felházi három 83 2 | csúszott volna a parton.~Az asszony a pappal a tornácon 84 2 | Dobó kilépett a szobából. Az asszony bemutatta őt a papnak. 85 2 | széjjelválasztania.~- Ne veszekedjenek, az Isten áldja meg kegyelmeteket - 86 2 | Szapolyait védi?~- Ha csak az én ellenségem volna - felelt 87 2 | mondom, hogy inkább ő legyen az ura a magyarnak, hogysem 88 2 | horgoljon:~- Jónak egyik se , az igaz. Várnunk kell valameddig, 89 2 | csakugyan el akarja-e János adni az országot a töröknek.~- Eladta 90 2 | országot a töröknek.~- Eladta az már, öcsém, régen!~- Nem 91 2 | neki csak a korona kellett.~Az asszony egy tál rántott 92 2 | tál rántott csirkét tett az asztalra. Az illatos, piros 93 2 | csirkét tett az asztalra. Az illatos, piros sült csirke 94 2 | mond senki fiatalnak.~- Míg az ember meg nem házasodik, 95 2 | Egyórai sakkban, öcsém, átéli az ember egy igazi csatának 96 2 | együtt tollasodtunk fel az öreggel, együtt éltünk, 97 2 | megtörülve -, mégis derék ember az a Ferdinánd, hogy azt a 98 2 | János zászlaja alatt.~- Az alatt, hogy vinné el az 99 2 | Az alatt, hogy vinné el az ördög az ilyen segítséget! 100 2 | hogy vinné el az ördög az ilyen segítséget! Mindig 101 2 | mondhatnám. Kemény falakból épült az. Faldöntő ágyút nem hozott 102 2 | szólalt meg a pap -, sziklavár az, nem palánk. Hát nem adták 103 2 | Neki kellett állítanunk az ötven bányászt a sziklának. 104 2 | beizentünk Mórénak, hogy az akna tele van már porral. 105 2 | kapunyitás, felrobbantottuk az aknákat. Nem hallatszott 106 2 | Magda - szólt hátrafordulva az asszony az udvaron súroló 107 2 | hátrafordulva az asszony az udvaron súroló cselédnek -, 108 2 | Szaladj csak, keresd meg!~- Az én kisleányom - magyarázta 109 2 | Vénségemre ajándékozott meg az Isten vele. Majd meglátod, 110 2 | Mind ott talált dolgot az udvaron. A vitézek a bajuszukat 111 2 | Senki, csak a Gergő gyerek. Az öregapja lovát vitte fűre. 112 2 | fűre. De hát hol a Gergő? Az sincs sehol. Bizonyosan 113 2 | Bizonyosan kiment a lóval az erdőbe. Ó, gyermeki meggondolatlanság! 114 2 | Összekutatták a falu körül az erdőt. Már Dobóék is segítenek. 115 2 | anyja is jajgatva keresett. Az öreg Katóra ráakadtak az 116 2 | Az öreg Katóra ráakadtak az erdőben. Az is keresett 117 2 | Katóra ráakadtak az erdőben. Az is keresett már régen, s 118 2 | torkát azóta.~Végre estefelé az egyik cseléd megáll, és 119 2 | amelyiknek széjjel vannak nyílva az ujjai, az a Gergő gyereké. 120 2 | vannak nyílva az ujjai, az a Gergő gyereké. A kisebbik 121 3 | 3~- Az én nevem Margit. Szólítsatok 122 3 | Melyik faluba?~- Itt az erdőbe van.~- De mi a neve 123 3 | mindig csókra álló szájú. Az arca itt-ott szeplős, és 124 3 | temploma kincseit.~Voltak is az ő templomának kincsei!~Hát 125 3 | lemászott a kocsiról, és az inge széléből rongyot hasított. 126 3 | bilincseket.~- Áldjon meg az Isten, Margit - mondotta 127 3 | mondotta sóhajtva a legény.~- Az éjjelre, ha lehet, teszünk 128 3 | És sírásra fancsalodott az arca. Minden órában sírt 129 3 | lábamon.~Felvonta a lábát az ülésből. Nehéz, vastag láncok 130 3 | tűle.~A félszemű janicsár az imádság végeztével nem indította 131 3 | már látszott a völgyben az esti szürkületbe befátyolozott 132 3 | szürkületbe befátyolozott város. Az magyar fészek. Darazsak 133 3 | kocsisnak:~- Utánam! Be az erdőbe!~És bevitték a kocsikat, 134 3 | öt percig tartó menéssel az erdőbe.~A nap eközben elsüllyedt 135 3 | elsüllyedt a fák között. Az erdőre homály borult. A 136 3 | tiszta égen előtündökölt az első csillag.~A törökök 137 3 | segítsenek a tűz készítésében. Az asszonyok aztán a pappal 138 3 | kocsist is felszabadították az ülésről.~- Olyat, mint tegnap - 139 3 | cigánnyal hamarosan megnyúzta az ürüt, értő kézzel aprózta 140 3 | burgonyája. Tudták is abban az időben, mi a burgonya! Az 141 3 | az időben, mi a burgonya! Az urak ugyan már nagy ritkaságképpen 142 3 | A kis Vica is aludt már az ágynemű tetején. Fejét a 143 3 | hasalt. A tenyerébe hajtotta az arcát, és álmosan nézett 144 3 | A rabok buzgón dolgoztak az étel elkészítésén, s alig 145 3 | múlva már javában rotyogott az üstökben és kondérokban 146 3 | tarhonyás zsákocskát oldott meg.~Az erdei levegőbe étvágyindító 147 4 | Egy óra nem telt belé, s az András kocsis olyan pofont 148 4 | mennyi paprikát tettél ebbe az ételbe?!~A paprikás a raboknak 149 4 | kedvetlenül kutyorodott vissza az evők közé, és a fakanalat 150 4 | nem tudta levenni a szemét az ő törökjéről. Félelmetes, 151 4 | Félelmetes, különös arc volt neki az a csupa bőr fej. Mert ahogy 152 4 | egybeolvadt a feje csupaszsága az arcának a csupaszságával. 153 4 | hogy a pénzt megosztották. Az öv már duzzadt volt a pénztől. 154 4 | vacsorát a rabok, idejön az a török, aki engemet megfogott. 155 4 | uram. Mikor idejön, elkapom az egyik kését, és beleszúrom! 156 4 | hit, fiam, de valójában ez az igazi régi hit, amit a názáreti 157 4 | Mink azt tartjuk, hogy az Isten látja a lelkünket. 158 4 | Isten jósága elkísérhet az utunkon. Van olyan ember 159 4 | ott a török földön ér el az Isten szerencséje. Rabláncon 160 4 | hazakerül. Gyere, fiam, egyél. Az evés megcsillapít.~A legény 161 4 | pap. - Ne cselekedjetek az ő nevében semmi komédiát!~ 162 4 | között két idős ember is ült. Az egyik egy sebhelyes arcú, 163 4 | kérdésre sem válaszolt. Az az ember égettpuskapor-szagot 164 4 | kérdésre sem válaszolt. Az az ember égettpuskapor-szagot 165 4 | volna, mint más ember fiáé. Az igaz, hogy nagy is a feje.~ 166 4 | átúsztam a Dunát.~- És milyen az a rabság? - kérdezte egy 167 4 | mit tisztogatott kend?~- Az istállóját.~- Hát az asszonyokkal 168 4 | Az istállóját.~- Hát az asszonyokkal hogy bánnak? - 169 4 | egy fekete hajú menyecske.~Az ember vállat vont:~- Amelyitek 170 4 | jobbára csak cseléd.~- Verik az asszonyt is?~- Kit hogyan.~ 171 4 | Eszerint kend ösmeri az utat?~- Bár ne ösmerném - 172 4 | Bár ne ösmerném - felelte az ember.~A pap föltette az 173 4 | az ember.~A pap föltette az egyik lábát a kerékagyra, 174 4 | Baratina.~- Nem - felelte az ember -, öt állomás is van 175 4 | van addig.~- Eszerint ez az öt kereszt öt állomást jelent. 176 4 | Aztán következik Alopnica.~Az ember bólintott.~- Aztán 177 4 | bólintott.~- Aztán Nis.~- Az már Rácország - sóhajtott 178 4 | már Rácország - sóhajtott az ember, s a térdét átfonta. - 179 4 | Rézkását? - csudálkozott az egyik asszony.~Az ember 180 4 | csudálkozott az egyik asszony.~Az ember nem felelt.~A pap 181 4 | olvasta a pap tovább.~- Az már Bologárország - szólt 182 4 | már Bologárország - szólt az ember -, onnan érkezünk 183 4 | pap folytatta:~- Iktimán.~Az ember bólintott.~- Kapiderven.~- 184 4 | Pozarki vagy micsoda.~- Az, az, Pozárki, hogy a főd 185 4 | Pozarki vagy micsoda.~- Az, az, Pozárki, hogy a főd nyelje 186 4 | szúnyog benne.~- Filippe.~- Az is város. Dűljön össze!~- 187 4 | láttam egy élőfánkot.6~- Mi az? - kérdezték a rabok valamennyien.~- 188 4 | a rabok valamennyien.~- Az - felelte a paraszt - akkora 189 4 | csupasz, mint a bihal.7 Az orra meg akkora, hogy úgy 190 4 | Némelyek a tenyerükbe hajtották az arcukat; mások könnyes szemmel 191 5 | kiváltanálak.~A rabok ránéztek.~Az ember visszapillantott a 192 5 | Nem is úr ez - szólt az egyik rab -, hanem valami 193 5 | Gáspár folytatta:~- A vasfű az olyan , hogy lehull tőle 194 5 | nagy örömordítás támadt. Az egyik hordóban aszúbort 195 5 | akkor csillagos, holdas volt az ég. Cserebogarak brummogtak 196 5 | hangja mondta ezt a nevet, és az ő törökje ismételte.~Ott 197 5 | rudakat találjuk nála.~- Itt az erdő alján?~- Itt. Azért 198 5 | és páncélok. Lehet, hogy az egész padlása tele van. 199 5 | osztozkodnotok. Öregember az már. És fából van keze-lába.~- 200 5 | a falujukban, megfogják az anyját, és kést szúrnak 201 5 | világnak minden fülemiléje abba az erdőbe szállott volna, hogy 202 5 | rabok álmába!~Gergő fölnéz az égre. Szakadozott felhők. 203 5 | menni. Ez volt Gergőnek az első gondolata.~Nem szabad. 204 5 | mikor idegent lát. Majd az ölében heverő bábura fordult 205 5 | a kocsi mellett. Dárdája az ölében. Feje a kerékagyon. 206 5 | csutora mellette.~Aludt az úgy, hogy akár az egész 207 5 | Aludt az úgy, hogy akár az egész tábor elmehetett volna 208 5 | tábor elmehetett volna annak az egy keréknek a híján, amelyhez 209 5 | eloldozása lehetetlen volt az ő tudományának.~- A fene 210 5 | lovak mellett is volt. De az is aludt. Ülve aludt, háttal 211 5 | lépésének a hangja. Mentek, mint az árnyék. Sem a szekereken 212 5 | a piros szoknyás bábut. Az eszükbe se jutott, hogy 213 5 | lovon üljön a nyeregbe. Az nem az övék. Évica belekapaszkodott 214 5 | üljön a nyeregbe. Az nem az övék. Évica belekapaszkodott 215 5 | s a szürke megindult, ki az erdőből: vonta, vitte magával 216 5 | Csakhamar rajta voltak az úton. A szürke ott már ismerte 217 5 | Ballagott lomhán és álmosan.~Az út elhagyott volt. A hold 218 5 | fekete óriásokként álltak az út mellett. Gergő nem félt 219 6 | vigasztalhatatlan házaspárt.~Az asszony olyan volt, mint 220 6 | asszony olyan volt, mint az őrült. Jajveszékelt, ájuldozott.~ 221 6 | hangon folytatta:~- Amit az Isten ad, el is veheti; 222 6 | el tőlük.~Ahogy kilépett az ajtón, a zarándok fölemelkedik 223 6 | Azon nincs sarkantyú. az én szemem: török nyom volt. 224 6 | őket? Szétszaladt volna az egész falu. Aztán mi haszna 225 6 | járt föl és alá. Egyszer az ajtónak lépett, de megállapodott, 226 6 | Borzasztó! Borzasztó!~- Az utakat járja a török most 227 6 | állott a tornácon. Keleten az ég halvány rózsaszínre vált. 228 6 | Megjöttek!~A pap figyel. Mi az?~A távolban mozgolódás. 229 7 | 7~Az udvarra becsődült az egész 230 7 | 7~Az udvarra becsődült az egész falu: valami ötven 231 7 | csókolták.~- Gergő mától fogva az én fiam - mondotta Cecey, 232 7 | szerzünk a töröktől.~- Hát az enyim az a ?~A kis török 233 7 | töröktől.~- Hát az enyim az a ?~A kis török lovat 234 7 | dicsérgették a Dobó vitézei az udvar tisztásán.~- Persze 235 7 | kápán, hát csak úgy dől az aranyeső a fájából.~- Tyű, 236 7 | kiáltott a gyereknek az anyjára.~A fiú anyja káprázó 237 7 | földre pergő aranyakat.~- Az enyim? - dadogta hol Ceceyre, 238 7 | tiéd - mondotta a pap. - Az Isten adta a fiadnak.~Az 239 7 | Az Isten adta a fiadnak.~Az asszony a kötényét fogná. 240 7 | odaadja neki a süvegét. Szedi az asszony az aranyat reszkető 241 7 | süvegét. Szedi az asszony az aranyat reszkető kézzel.~ 242 7 | jönnek?~- Hogy ide jönnek, és az úr kincsét elveszik.~Ezt 243 7 | mondva rámutatott Ceceyre.~- Az én kincseimet? - szólt Cecey 244 7 | arcú, barna ember. Milyen az a sebhely?~- A szájától 245 7 | törököt.~- De hát ismeri az itt a járást?~- Járt itt 246 7 | De ott Szerecsen János az úr, János-párti; minekünk 247 7 | Cecey. - De hová fussunk?~- Az egész falu csak nem futhat 248 7 | fiúk! - hangzott a kiáltása az udvarról.~- Megyek, Cecey 249 7 | marhája van, és gyűljenek ide az udvarra. A kerítés mellé 250 7 | csákány vasvilla legyen az asszonyok kezében is! Két 251 8 | bizony már romladozott.~Az udvarra már délelőtt behurcolkodott 252 8 | délelőtt behurcolkodott az egész falu. Az ágynemű- 253 8 | behurcolkodott az egész falu. Az ágynemű- és bútorhalmok 254 8 | rozsdás kardot kötött fel, és az udvar közepén vagy hatot 255 8 | vágott a levegőbe. Próbálta az öreg, hogy érti-e még.~Egynéhány 256 8 | meg üstökben ételt főzött az udvar sarkán.~Ceceynek valami 257 8 | padláson. Szétosztotta azoknak az öregeknek, akik vele a Dózsa-háborúban 258 8 | fogadták.~Dobó körüljárta az udvart. Itt-ott felhágókat, 259 8 | mellett helyezkedett el az állványon.~A falu két bejárójához 260 8 | Azoknak kell jelenteniük az ellenség megérkezését.~Nem 261 8 | asszony meg volt zavarodva az aranytól. Egyre azt ásta, 262 8 | odaérkeztek.~- Jönnek! - kiáltotta az egyik messziről.~- Sokan? - 263 8 | nem lehetett látni, csak az elejét.~- Hát eredj vissza - 264 8 | lovával, és visszavágtatott az ellenség felé.~- Hát ilyen 265 8 | vagytok ti? - kérdezte Dobó az egyik közelében álló pécsi 266 8 | zsoldost.~- Dehogyis - felelte az röstelkedve. - Ez csak a 267 8 | a lováról, és beleesett az árokba. A többi visszahőkölt.~ 268 8 | lihegve -, talán többen is.~- Az semmi - felelte Dobó -, 269 8 | végén füst gomolygott föl.~Az akindzsik már gyújtogattak.~- 270 8 | kérdezte Dobó.~- Széna, szalma az, ami ég - felelte Cecey.~ 271 8 | tetejéhez.~Akkor előbukkant az úton a félszemű janicsár. 272 8 | janicsár. A derekán páncél. Az övében tőrök és pisztolyok. 273 8 | Mellette szintén lovon az a magyar, akit Gergő cigány-hóhérnak 274 8 | Ne higgy neki! - szólt az elsápadva. - Én nem vagyok 275 8 | de csak a tőrt kapta el az övéből. A másik pillanatban 276 8 | bírta, csépelte.~- Ott fut az arany! - kiáltotta Dobó 277 8 | egy percet, aztán leugrott az emelvényről.~- Lóra, fiúk! 278 8 | helyen kígyódzott a füst az ég felé. Kaszákat és fejszéket 279 8 | pappal meg két jobbágyával az útra sietett. Jumurdzsák 280 8 | mondotta Cecey -, és vezessétek az udvarra.~A török szótlanul 281 8 | vértől elborított arcát az árokból.~- Kötözd csak - 282 8 | Kötözd csak - mondja az egyik paraszt -, míg amazt 283 8 | kérdezi nyögve a török.~- Az, az, Mahomed rúgjon meg. 284 8 | kérdezi nyögve a török.~- Az, az, Mahomed rúgjon meg. Vigyétek 285 8 | rúgjon meg. Vigyétek ezt is az udvarra, ez az én rabom!~ 286 8 | Vigyétek ezt is az udvarra, ez az én rabom!~ 287 9 | örömében.~- Hogy fogtátok el?~- Az akindzsik fogták el minekünk. 288 9 | kamrába kísért Mórénak. - Hol az a Gergő gyerek?~- Mit akarsz 289 9 | folytatta:~- Ne szólj róla, hogy az anyját megölték.~- Hát megölték?~- 290 9 | közben, és leszúrta.~- És az aranyak?~- Az asszony a 291 9 | leszúrta.~- És az aranyak?~- Az asszony a szoba sarkában 292 9 | Bizonyosan oda ásta el az aranyait.~Dobó bosszúsan 293 9 | hívják: akit lelőttél.~- Az, az. Hát nem halt meg?~- 294 9 | hívják: akit lelőttél.~- Az, az. Hát nem halt meg?~- Nem. 295 9 | elájult. A másikat is behoztuk az árokból. Attól tartok, hogy 296 9 | árokból. Attól tartok, hogy az nem marad életben.~- Attól 297 9 | Hohó - mondotta Cecey -, az az én rabom.~- Hát tegyen 298 9 | Hohó - mondotta Cecey -, az az én rabom.~- Hát tegyen vele, 299 9 | Neked. Félsz-e?~- Nem.~- Az az első, fiam, hogy ne féljen 300 9 | Neked. Félsz-e?~- Nem.~- Az az első, fiam, hogy ne féljen 301 9 | búgásaként ismétlődött:~- Az a fő, hogy ne féljen a legény!~ 302 10| 10~A rabokat ott találták az erdőben. Mindössze hat aszab 303 10| kergették őket. A rabokon volt az eszük. Azokat szabadították 304 10| felelte a pap. - Áldja meg az Isten kegyelmedet.~A rabok 305 10| annyi áldást, mint ezen az egy napon. No de majd nem 306 10| szednünk. Ami a hitetleneké, az a miénk. Ahol találjuk, 307 10| fogom osztani közöttetek.~Az egyik kocsiban egy halom 308 10| mindenféle fegyver volt. Az is szedett-vedett zsákmány, 309 10| hazának, jámbor szolgája az Istennek. Áldás és szerencse 310 10| Na, Gyamarzsák - mondta az orra alá piszkálva a dárdával -, 311 10| és beletartotta a füstbe az orcáját.~A vitézek meg a 312 10| cigányasszony fölemelte az arcát az égnek. A szeme 313 10| cigányasszony fölemelte az arcát az égnek. A szeme fehérével 314 10| tizennyolc...~- Ezek az éveim - mondotta Dobó.~- 315 10| A korona egy gyémántja az öledbe hull.~- Ez jót jelent.~- 316 10| kedvetlenül a pap. - Mire való az ilyen ostobaság?~A cigányasszony 317 10| akkor a Gergely kezét fogta. Az arcát a füstbe mártotta, 318 10| egy percig. Azután ismét az égre nézett.~- Galamb kísér 319 10| égre nézett.~- Galamb kísér az egész életen... Fehér galamb, 320 10| fiú kezét, és tenyereit is az ég felé tartva rebegte:~- 321 10| Két csillag száll fel az égre. Egyik a börtönből. 322 10| bosszúsan Dobó. - Öntsetek erre az asszonyra vizet!~S elrántotta 323 10| kiáltották a volt rabok is.~És az öklüket rázták.~- Megdegles! - 324 10| szemmel a cigány is.~És az egyik hámfáról leoldotta 325 10| valamennyien. - Égessük meg az átkozottat!~A bosszúállás 326 10| mindenkit hóhérrá változtatott. Az asszonyok tördelték a rőzsét, 327 10| rabul eshetünk valamennyien.~Az emberek ránéztek.~A pap 328 10| hogy markába fogja ennek az embernek az életét?~Erre 329 10| fogja ennek az embernek az életét?~Erre a kérdésre 330 10| vitézekkel, ameddig lehet, az ő oltalmuk alatt, aztán 331 10| a hazamenetelre fordult az esze. Egyik a másik után 332 10| kocsijára, és hátraszólt az asszonyának:~- Utánam, Beske!~ 333 10| Egymás mellé ültek. Ők talán az egész életükön át így mennek 334 10| kocsis maradt utolsónak, az a kocsis, akit szakácsságra 335 11| neki: vágjad, Gergő! - hát az is bizonyos, hogy Gergő 336 11| hadseregnek!~Immáron alkonyodott. Az eget pikkelyes felhők borították, 337 11| ahogy a nap aranyozni kezdte az eget, olyanná vált az, mintha 338 11| kezdte az eget, olyanná vált az, mintha pikkelyes aranyból 339 11| pikkelyes aranyból volna az egész égboltozat.~Ahogy 340 11| völgyben egy török csapat jön az országúton - jelentette 341 11| országúton - jelentette az egyik Dobónak.~- Katonai 342 11| Vannak azok kétszázan is.~- Az országúton jönnek?~- Az 343 11| Az országúton jönnek?~- Az országúton.~- Rabokkal azok 344 11| Rabokkal és sok szekérrel.~- Az a Kászon utócsapata - felelte 345 11| Mindegy: megtámadjuk őket.~Az országút szélesen kígyódzik 346 11| csapatának egy olyan helyet, ahol az út kanyarulatát kiálló szirt 347 11| szőke, fiatal katona, akiről az első szempillantásra lehetett 348 11| ilyen hirtelen rájuk esik az áldás, nincs idejük olvasni, 349 11| vághatjuk is őket, hát elég lesz az, hogy széjjelfutnak. A falvakban 350 11| egyenként, és hogyan fordul az egész sor visszafelé.~Dobó 351 11| Dobó Gergelyre nézett.~- Az ördögbe is - mormogta kedvetlenül -, 352 12| darabig még hallatszott, aztán az erdei csendesség vette őket 353 12| A török akkor fölemelte az arcát.~- Mielőtt megölnél - 354 12| egy szavamat. A derekamon az öv tele van arannyal. Az 355 12| az öv tele van arannyal. Az ilyen nagy zsákmányért megteheted 356 12| mikor azt mondtad, hogy az anyád magyar volt.~- 357 12| anyád magyar volt.~- Az - felelte a török megelevenült 358 12| félig-meddig magyar vagy?~- Az - felelte a török.~S a földre 359 12| pap széjjelvonta a mellén az inget: lóhere alakra csoportosult 360 12| okosságnak nem ostobaság-e, az más kérdés.~- Irgalmazz, 361 12| mindenemet, és tégy raboddá! Az eb nem olyan , mint én 362 12| én leszek hozzád!~- Csak az a kérdés - szólt a pap -, 363 12| nem ölöd és fosztogatod az én szegény nemzetemet?~- 364 12| valamit. Mondj akármit, az meg van téve.~A pap az állát 365 12| az meg van téve.~A pap az állát a kezén nyugasztva 366 12| mondotta a pap. - Azt az amulettet kívánom tőled.~- 367 12| amulettet. Leszakította az aranyláncról, és zsebre 368 12| Vigyázz, bele ne szúrd az orrodat!~Jumurdzsák dühében 369 12| Kaphattál volna értem zsákkal az aranyból!~A pap nem felelt. 370 13| 13~A nap éppen elsüllyedt az éghatáron, mikor Gábor pap 371 13| kocsijára ült, és rátért az országútra.~A rabtársak 372 13| Pécsnek, de azt gondolta, hogy az csak az egyik rész; a többi 373 13| azt gondolta, hogy az csak az egyik rész; a többi északnak 374 13| a többi északnak ment.~Az utat ismerte hazafelé. Nincs 375 13| más országút arra, csak az az egy: Pécstől Kaposváron 376 13| más országút arra, csak az az egy: Pécstől Kaposváron 377 13| majd a Balaton felé. Ott az ő faluja egy nyírfaliget 378 13| kocsival a lejtőnek.~Hanem az országutat a Dobó csapata 379 13| fordultál vissza? - kérdezte az egyik katona, mikor megismerte, 380 14| délelőtt otthon legyenek.~Az egész Mecseket meg kellett 381 14| megetetjük.~Gergő belovagolt az udvarra, s néhány perc múlva 382 14| Üres ház - mondotta -, az ajtaja sincs becsukva.~- 383 14| S befordult a kocsival az udvarra.~Egy fehér, kis, 384 14| sötét volt. Senki se felelt. Az ajtók tártan-nyitottan. 385 14| hordó bor meg telt zsákok. Az egyik zsák puha volt. Azt 386 14| puha volt. Azt kibontotta. Az volt benne, amit keresett: 387 14| adott a lovaknak, s hogy az egyik zsákban kenyeret tapintott, 388 14| volna a kenyeret, fölemelte az arcát az égre.~- Áldott 389 14| kenyeret, fölemelte az arcát az égre.~- Áldott a te neved, 390 14| megadtad a mi mai kenyerünket.~Az ég tiszta volt és csillagos. 391 14| fehér lámpagolyóként függött az égboltozat közepén, és világított 392 14| csárda előtt, és belépett az udvarra.~- Mubarek olszun! - 393 14| alig akad.~- Nekem sietős az utam. Pénzem nincs. Keresztények 394 14| A harmadik, a Gergelyé, az árnyékban legelt. Kicsi 395 14| hogy a török talizmánja az.~A kis selyemzacskóban valami 396 15| pompásan sugárzik le a nap az égről! Pedig a Balaton körül 397 15| letiport vetéseket.~Ó, ha a nap az Isten arca volna, sugarak 398 15| A pap előre tudta, hogy az ő faluja is fel van dúlva. 399 15| szeme.~El volt pusztulva az egész falu. Sehol egy ép 400 15| tető, sehol egy ép kapu. Az udvarokon bútortöredékek, 401 15| arccal, keresztben hevert az úton. Holt kezében még mindig 402 15| halott karját, és elvonszolta az útból, hogy a lovak elmehessenek 403 15| holt fejét a kerítésen le az utcára. Mintha nézné a saját 404 15| disznója ott legelt mögötte az ágytollal ellepett udvaron. 405 15| se jobbra, se balra, csak az utat nézte, amelynek a pora 406 15| tető araszos hamuján, s az utcai ablak fölött fekete 407 15| kincseit.~A pad még ott áll az udvar közepén. Körülötte 408 15| vértócsa van körülötte.~Az a papnak az édesanyja.~- 409 15| van körülötte.~Az a papnak az édesanyja.~- Itthon vagyunk - 410 16| mindig a kocsi előtt járt. Az oldalán a kard, amit Dobótól 411 16| Neki is ott volt a kard az oldalán.~Odakünn betakarta 412 16| volt, de mind beszakadt az égésben.~Az utcai szobát 413 16| mind beszakadt az égésben.~Az utcai szobát tetőzte be 414 16| először a pap deszkával, hogy az eső ellen védve legyenek. 415 16| Gergellyel hordatta bele az udvaron heverő könyveket.~ 416 16| Valami öt képes volt köztük. Az egyikben mindenféle bogár 417 16| volt a papnak a könyvtára.~Az asszony ezalatt a konyhát 418 16| kápolnaforma méhes állott. Annak az ajtaját is felszakították 419 16| romboltak benne semmit.~Az üvegek kémiai kísérletekhez 420 16| gyermeket - olyan egyévesformát. Az arca vörös volt a sírástól.~- 421 16| Elrejtettem őt - beszélte sírva az asszony -, elrejtettem ijedtemben 422 16| csapattal találkoztunk. Az egész nádast fölverték. 423 16| Mikorra visszajöhettem, az én Jánoskámat így találtam. 424 16| vetted el tőlem?~- Ne kérdezd az Istent - felelte a pap a 425 16| felelte a pap a földet ásva. - Az Isten tudja, mit csinál, 426 16| ásva. - Ne szólj többet az Istenről.~Az anya leoldotta 427 16| szólj többet az Istenről.~Az anya leoldotta a kötényét, 428 16| meghalmozta, körülveregette az ásóval. Aztán erős ágat 429 16| a halmocskára.~- Ó, hogy az Isten elvett téged tőlem! - 430 16| elvett téged tőlem! - sírta az asszony.~És átölelte a halmocskát.~- 431 16| átölelte a halmocskát.~- Az Isten elvette, az Isten 432 16| halmocskát.~- Az Isten elvette, az Isten vissza fogja adni - 433 16| adni - vigasztalta a pap.~Az ásót és kapát a vállára 434 16| őt ottan.~Hazaindultak.~Az asszony csöndesen sírdogálva 435 17| Felhőtlen, meleg nap volt az. A feldúlt falvakban mindenütt 436 17| egy-két ember lézengett, mint az övékben. Az olyan falvak 437 17| lézengett, mint az övékben. Az olyan falvak népét elhajtották 438 17| nádast, a pap fölnézett.~- Az úr itthon van.~- Itthon? - 439 17| Ott.~- Vörös és kék.~- Az úr színei. Azt jelentik, 440 17| színei. Azt jelentik, hogy az úr itthon van.~A náderdőbe 441 17| fogadlak fiamnak.~Ráugratott az első fahídra, amely a vízen 442 17| külső várba vitt. Átmentek az újvároson, aztán megint 443 17| rövid fahidat értek. A fahíd az óvárosba nyúlott. Csak imitt-amott 444 17| híd következett, de már az hosszú és széles híd volt, 445 17| És gondosan körültörölte az arcát a zsebkendőjével.~ 446 17| a két sisak különbözött: az egyik sima volt és gömbölyű, 447 17| ezüstös medvefej csillogott.~- Az az úr - mondotta a pap -, 448 17| medvefej csillogott.~- Az az úr - mondotta a pap -, az 449 17| az úr - mondotta a pap -, az a medvefejes.~A két lovas 450 17| lovak eltágultak egymástól.~Az arcát nem lehetett látni 451 17| arcát nem lehetett látni sem az egyiknek, sem a másiknak. 452 17| sisak volt rajtuk, amely az arcot is takarta.~Az ajtóból 453 17| amely az arcot is takarta.~Az ajtóból a kiáltásra egy 454 17| kanyarodtak a lovukkal, és az udvar közepén rontottak 455 17| pajzsot. Akkorát zördült az, mint a repedt harang.~Ugyanebben 456 17| sújtotta fejbe a medvefejes az ellenfelét, hogy a sisakja 457 17| Bálint nem nézett feléjük.~Az ellenfelét nézte, akinek 458 17| is három fogát pökte ki az udvar kavicsos porondjára, 459 17| karddal malmozott nyargaltában az udvar körül.~- Rajta! - 460 17| lovagtól, hogy kézzel rántsa le az ellenfelét!~- Hiszen te 461 17| Török Bálint. - Nézze meg az ember a sok rongyosát!~- 462 17| megint mérkőznék veled!~Az udvaron állók nevetésre 463 17| fakadtak.~- Persze, most az hiszed, elfáradtam. No de 464 17| elfáradtam. No de legyen meg az örömöd!~S újra a fejébe 465 17| nyomta a sisakot, amelyet az imént már az ölébe eresztett.~- 466 17| sisakot, amelyet az imént már az ölébe eresztett.~- Hányadszor 467 17| mondja -, ennyit a javadra az erőmből. - Lássuk!~Szembetűnő 468 17| Szembetűnő volt köztük az erőkülönbség: Bálint úr 469 17| össze. Bálint úr mindjárt az első összecsapásnál úgy 470 17| leugrott a lováról, hogy az apródok a többi vastól is 471 17| Bálint úr kendővel törülgette az orcáját.~- Bár minden gaz 472 17| Bálint hozzá volt már szokva az ilyen jelenetekhez. Bosszantotta. 473 17| De sem a szép szó, sem az átkozódás nem oldott az 474 17| az átkozódás nem oldott az ő várában láncot.~Elvégre 475 17| szabadságért sír, csakhogy az egyik hangosabban, mint 476 17| Török Bálint, és hát abban az időben a rabokat a belső 477 17| Tartotta a hátát, karját, hogy az apródok lekeféljék. Aztán 478 17| paphoz.~- Kedves papom, az Isten hozott! - mondotta 479 17| kezében tartva a süvegét -, az én bőröm az a legkisebb 480 17| a süvegét -, az én bőröm az a legkisebb baj. Nagyobb 481 17| legkisebb baj. Nagyobb baj az, hogy elvitték, leöldösték 482 17| hogy elvitték, leöldösték az eklézsiámat. Szegény anyámat 483 17| Bálint visszafordulva. - Az egyik átkoz, hogy nem eresztem 484 17| szíján, s vörös volt, mint az a medve, amely címerként 485 17| a fiúra nézett.~- Hát ez az? - kérdezte csodálkozva.~- 486 17| alig bírta őket követni.~Az asszony - patyolatarcú, 487 17| lehajolt, és megcsókolta az orcáját.~- Ez? - kérdezte 488 17| kis katonám? - kérdezte az asszony.~- Éhes vagyok - 489 17| szeretnék menni.~- Tyűh, fiam, az nem lehet - szólt Bálint 490 17| szólt Bálint elkomolyodva. - Az urad sebesülten fekszik...~ 491 17| vasa.~- A dárda vasa.~- Az. Bele is törött.~- Én húztam 492 17| mondotta a plébános -, játsszál az úrfiakkal.~A két kis fekete 493 17| mit féltek? - mondotta az anyjuk. - Magyar gyerek 494 17| Bálint a padra ülve -, mi az istennyilát csinálsz most 495 17| török nyelv éppoly szükséges az üdvösségre, mint a latin.~ 496 17| nézett, akik Gergellyel az almafa körül kergetőztek.


Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License