bold = Main text
Part grey = Comment text
1 1 | leánykája - kisasszony -, és úgy illant el hazulról,
2 1 | úrileány: kövér, mint a galamb, és fehér, mint a tej. Ahogy
3 1 | leányka meg a víz színén lebeg és rugódozik.~Azonban hogy
4 1 | kákabokor zöld üstökébe, és aggodalmasan néz körül.~-
5 1 | szürke!~Kilép a vízből, és ide-oda futkos, vizsgálódik
6 1 | már az a két gyerek, hol? És hol vannak mindazok az emberek,
7 1 | mozognak, cselekszenek és beszélnek? Por az mind!~
8 1 | kalendáriumot, tisztelt olvasóm, és vedd elő gondolatban az
9 1 | Éva kibújt a kertajtón, és könyörgött neki:~- Derdő,
10 1 | odahaza. Leszállt a lóról, és vezette Évát, amerre az
11 1 | kerültek ők az erdei patakba és a patakból a galagonyabokor
12 1 | Reszketnek a töröktől.~És a félelmük nem árnyéktól
13 1 | hallatszik a harasztban, és mindjárt rá egy strucctollas,
14 1 | egynéhány fának a hátát, és felvizsgálódik a lombokra
15 1 | jössz, elviszem a lovadat!~És csakugyan összefogja egy
16 1 | kézbe a két ló vezetékét, és viszi magával el a fák között.~
17 1 | között.~A két gyerek némán és sápadtan hallgatta eddig
18 1 | síróra torzult szájjal.~És fölemeli a fejét.~Megy a
19 1 | egész világról: fölugrik, és utánairamodik azon csupaszon
20 1 | török bácsi!~A török megáll, és elvigyorodik.~Jaj de csúnya
21 1 | Gergő -, a szürke a miénk...~És megáll vagy húszlépésnyire.~-
22 1 | lomhán megindul, odaszökik, és megfogja a kantárt.~Ebben
23 1 | fűből, visszadugja a dákost, és elmosolyodik.~- Gyere, gyere -
24 1 | tenyere. Gergő tehát bőg, és ültön marad, a török meg
25 1 | ott hagyja a két lovat, és fut a kislány után.~A szegény
26 1 | mostan, de aprók a lábak, és magas a fű. Elbukik. Csakhamar
27 1 | Csakhamar ott rugódozik és sivalkodik a török ölében.~-
28 1 | mindjárt kétfelé hasítlak!~És fenyegetően rázza az öklét
29 1 | picsogva ül a pej hátán.~És mennek.~Kiérnek az erdőből.
30 1 | valami tíz megrakott kocsit és szekeret kísér. A szekereken
31 1 | janicsárunknak három szekere és hét rabja van. Öten vannak
32 1 | félreállott oldalt az út szélén, és helyet engedett a többi
33 1 | meg az egyik sapkás török, és mindenféle ruhát húzkod
34 1 | inget meg egy kis szűrt, és feldobja a szekérre.~- Öltöztesd
35 1 | öltözteti a gyerekeket, megöleli és megcsókolja őket.~- Hogy
36 2 | körül egy fehér szakállú és nagy hajú zarándokot. Le
37 2 | alakban megszögellő sövénynek, és a hátát abban megvetve várta,
38 2 | várta, hogy valaki előjön, és megszabadítja az ostromtól.~
39 2 | parasztember ült. Kövön ült, és szunyókált. A robogásra
40 2 | kapu másik szárnyát is, és a lovagok beugrattak a hídon
41 2 | meglátta a vitézeket. Fölkelt, és eléjük baktatott. Furcsa
42 2 | fából volt mind a kettő. És a jobb keze is hiányzott:
43 2 | vitéz leugrott a lóról, és a lova kantárát az egyik
44 2 | hogy a katonák is bort és ennivalót kapjanak, s egyben
45 2 | fölfogta a nagy csöcsös korsót, és a szájához emelte.~- Megengedi,
46 2 | zarándok leült a földre, és a csuhája bélését bontogatta.~-
47 2 | vörös pecsétes levelet, és átadta.~- Adjatok enni-innivalót
48 2 | szólt Cecey a feleségének.~És feltörte a pecsétet. Kibontotta
49 2 | soha.~Egy bikafejű, vállas és erős, vén pap fordult be
50 2 | kapun. A jövevény felállott, és kezet akart neki csókolni.~-
51 2 | újhitű? - kérdezte a pap.~És mellközépig érő fehér szakállát
52 2 | pap az ablakhoz állott, és magyarul olvasta a deák
53 2 | a beszédét.~Folytatta:~- és kedves Juliska! Istentől
54 2 | Istentől jó egészséget és zavartalan életet kívánok
55 2 | dúl hol Móré, hol a török, és hogy már csak a földhöz
56 2 | életben vagytok, szerelmesim, és ha még ott vagytok Keresztesen,
57 2 | összeráncolta bozontos szemöldökét, és tovább olvasott:~- A király
58 2 | következik - felelt a pap.~És olvasott tovább:~- De ha
59 2 | én kis házam üresen áll, és mi nemsokára Nagyváradra
60 2 | kiektett-baktatott a szobából, és végigkopogott a tornácon.~
61 2 | tovább-baktatott, ki a szérűre. Föl és alá topogott a napon. Olykor
62 2 | a botjával a levegőben, és haragosan mormogta:~- A
63 2 | pap a vállát vonogatta.~- És ha nem örökség is - mondotta -,
64 2 | Akkor aztán Cecey-ház, és nem parancsol benne a király
65 2 | papnak. Cecey is visszatért, és ráhörkent a papra:~- Te
66 2 | színig töltött ónpoharat, és szólt jókedvűen:~- Isten
67 2 | Isten szeresse a magyart, és téged, öcsém, kiválóképpen.
68 2 | ezen a gondolatszökemlésen.~És kiürítette a poharát. Jó
69 2 | barátságosan nézett egymásra, és összekoccintotta a poharát.~-
70 2 | bányászt a sziklának. Nagy és nehéz munkájuk volt, mondhatom.
71 2 | szikrát hánytak a kövön, és a vasrudak egy-egy lökésre
72 2 | Összehítta a vár népét, és biztatta őket, hogy csak
73 2 | várat keményen, ő kioson, és elfut segítségért. - Jó -
74 2 | gyermekem - felelte a lator - és minden arany-, ezüstmarhám,
75 2 | mit kívántok többet? - És leereszkedett a kötélen
76 2 | Mikor aztán a nap fölkelt, és se fehér zászló, se követ,
77 2 | cserjét, árkot, völgyet és bozótot. A Gergely anyja
78 2 | az egyik cseléd megáll, és nagyot kiált:~- Megvannak!~-
79 3 | magát Margitnak nevező, és mindig csókra álló szájú.
80 3 | Az arca itt-ott szeplős, és a nyakán kék üvegből való
81 3 | sokszorosan foltozott kék nadrág és ugyanolyan dolmány van.
82 3 | még szemöldöke sincsen. És vörös, mint a cékla. Csak
83 3 | Törökül fecsegtek egymással, és legfeljebb csak egy bosszús
84 3 | legényre. Milyen nagy a keze! És milyen veres lajbi van rajta!
85 3 | félt. Fölemelte a fejét, és ráordított a mellette lovagló,
86 3 | megállottak. Leszálltak a lóról, és korsót vettek elő. Mosogatták
87 3 | Megcsókolták a földet, és imádkoztak.~Ezalatt csend
88 3 | leány lemászott a kocsiról, és az inge széléből rongyot
89 3 | teszünk rá útilaput, Gáspár.~És sírásra fancsalodott az
90 3 | Utánam! Be az erdőbe!~És bevitték a kocsikat, szekereket,
91 3 | kezét feloldotta a janicsár, és rákiáltott:~- Tüzet raksz!~-
92 3 | aztán a pappal harasztot és száraz ágat szedtek a közeli
93 3 | ölébe nyugasztva álmodott, és jobbjával a mellecskéjén
94 3 | tenyerébe hajtotta az arcát, és álmosan nézett a törökökre.
95 3 | javában rotyogott az üstökben és kondérokban a hús, és pirultak
96 3 | üstökben és kondérokban a hús, és pirultak a combok a nyárson.
97 4 | csapot kaptak. Bögrékben és tülkökben itták a törökök
98 4 | Jumurdzsák - megfordult, és gúnyosan sunyorított:~-
99 4 | kutyorodott vissza az evők közé, és a fakanalat elgondolkodva
100 4 | arcának a csupaszságával. És furcsán nevetett. A foga
101 4 | pénztől. A török fölkelt, és a szekerek mögé ment, ahol
102 4 | húz ki hátul egy fapecket, és hogyan rakosgatja bele egy
103 4 | legény a csoport szélén ült, és komoran nézett maga elé.~-
104 4 | pap letette a fakanalat, és odacsörömbékelt Gáspár mellé.~-
105 4 | elkapom az egyik kését, és beleszúrom! Bele a hasába
106 4 | még magyar földön vagyunk, és Pécs itt van alattunk. Már
107 4 | rabokat megszabadították.~- És ha nem szabadítanak meg?~-
108 4 | szerencséje. Rabláncon megy oda, és úrrá válik ottan. Aztán
109 4 | A legény erre fölkelt, és odavánszorgott a többi közé.~
110 4 | A rabok többnyire fiatal és erős emberek. A nők között
111 4 | mert a haja a szemébe lóg. És gyakorta szól cigány nyelven
112 4 | néz, mintha csudálkozna, és úgy lógatja a fejét, mintha
113 4 | Lenyelte a kanál húst, és folytatta:~- Én tudom. Én
114 4 | söpörtem én a török földet.~- És hogyan szabadult meg?~-
115 4 | meg: átúsztam a Dunát.~- És milyen az a rabság? - kérdezte
116 4 | egyik lábát a kerékagyra, és a tűz odasugárzó világosságánál
117 4(3)| Jugoszlávia, illtve Bulgária és Törökország területén. ~
118 5 | török felé. Aztán leült, és figyelemmel vizsgálta a
119 5 | mellett.~A rabok csöndes és szomorú elmélázással ültek.
120 5 | odagurították a tűz közelébe, és szürcsölgetve, csemcsegetve
121 5 | jobbra-balra elfeküdtek a fűben, és álomban keresték tovább
122 5 | hangja mondta ezt a nevet, és az ő törökje ismételte.~
123 5 | bizonygatta a magyar.~- És miféle kincsek azok?~- Aranykelyhek,
124 5 | Gyönyörű ezüstmívű kardok és páncélok. Lehet, hogy az
125 5 | osztozkodnotok. Öregember az már. És fából van keze-lába.~- Mikor
126 5 | török visszatért a tűzhöz, és bizonyosan a rab beszédét
127 5 | falujukban, megfogják az anyját, és kést szúrnak a mellébe.~
128 5 | szúrnak a mellébe.~Megrezzent és fölébredt.~Éji homály és
129 5 | és fölébredt.~Éji homály és fülemiledal mindenfelé.
130 5 | aludt. Megrázta gyöngéden, és a fülébe súgta:~- Vicuska!
131 5 | mindjárt vissza is igazította, és felült. Bámulva nézett Gergőre,
132 5 | fordult a tekintete, fölvette, és azt nézte kismacskás nézéssel.~-
133 5 | Lemászott a kocsi külső oldalán, és leemelte a kislányt is.~
134 5 | kézen fogta a kis Vicát, és vonta maga után.~Azonban
135 5 | Végre is megfogta a szürkét, és vezette.~Őr a lovak mellett
136 5 | megállította Gergő a szürkét, és felmászott a hátára.~- Üljön
137 5 | járást. Ballagott lomhán és álmosan.~Az út elhagyott
138 6 | pap ott maradt Ceceynél, és vigasztalgatta a vigasztalhatatlan
139 6 | Isten ad, el is veheti; és amit elvesz, vissza is adhatja.~
140 6 | lett volna? A török sok, és mind fegyveres.~A pap meredező
141 6 | meredező szemmel járt föl és alá. Egyszer az ajtónak
142 6 | Ültek a szürkén, álmosan és haloványan.~
143 7 | falu: valami ötven ember és ugyanannyi asszony. Némelyik
144 7 | jönnek?~- Hogy ide jönnek, és az úr kincsét elveszik.~
145 7 | Kézen fogta a gyermeket, és bevezette.~Kivallatják,
146 7 | Dobó haragosan topogott fel és alá a szobában.~- Hány embere
147 7 | össze, ami marhája van, és gyűljenek ide az udvarra.
148 7 | visszatérek.~Felült a lovára, és elrobogott a vitézeivel.~
149 8 | alig embernyi magasságú, és bizony már romladozott.~
150 8 | egész falu. Az ágynemű- és bútorhalmok között tehenek,
151 8 | között tehenek, kecskék és disznók futkostak, ludak
152 8 | gágogtak, kacsák bukdácsoltak, és tyúkok szaladgáltak. Egy
153 8 | ember kardokat, késeket és kaszákat köszörült a fészer
154 8 | rozsdás kardot kötött fel, és az udvar közepén vagy hatot
155 8 | szerint ötvenegy embert, és csoportokban a kerítésre
156 8 | a falu keleti bejáróján, és néhány perc múlva vágtatást
157 8 | elvörösödve fordult meg a lovával, és visszavágtatott az ellenség
158 8 | a kaput - mondotta Dobó.~És a puskásainak is szólott:~-
159 8 | janicsár lefordult a lováról, és beleesett az árokba. A többi
160 8 | visszahőkölt.~Megfordultak, és visszaügettek.~A szabó benyargalt
161 8 | felelte a szabó verejtékesen és lihegve -, talán többen
162 8 | ami ég - felelte Cecey.~És hozzápöngette a kardját
163 8 | páncél. Az övében tőrök és pisztolyok. Mellette szintén
164 8 | de aztán dühös ordítással és ropogással rohantak Móré
165 8 | ropogással rohantak Móré után.~És ahogy elrobogtak a ház előtt,
166 8 | verjék agyon a gyújtogatókat!~És kiszáguldottak a kapun.~
167 8 | füst az ég felé. Kaszákat és fejszéket forgatva rohantak
168 8 | meg - mondotta Cecey -, és vezessétek az udvarra.~A
169 8 | igent intett a fejével, és azt mondta:~- Nem.~Ahogy
170 8 | vérbe borult janicsárhoz, és a kardját a mellének szegezve
171 9 | köpönyeget, páncélinget és mindenféle fegyvert hoztak
172 9 | tornácon a kislányommal.~És halkabban folytatta:~- Ne
173 9 | ráakadt a gyújtogatás közben, és leszúrta.~- És az aranyak?~-
174 9 | gyújtogatás közben, és leszúrta.~- És az aranyak?~- Az asszony
175 9 | Jumurdzsákot vezettesse elő, és adjon lovat alá.~A vitézek
176 9 | mellé intette a gyereket, és kivágtatott a kapun. A törököt
177 10 | között, a rabok felugráltak, és örömrikoltozással tördelték,
178 10 | kegyelmedet.~A rabok is örömükben és hálaérzésükben könnyes szemmel
179 10 | mentett meg benneteket.~És Gergőre mutatott.~A Gergő
180 10 | szolgája az Istennek. Áldás és szerencse legyen a fegyvereden!~
181 10 | kardot a gyerek derekára, és homlokon csókolta a kis
182 10 | kendőt kötött a derekára, és úgy körültűzködte magát
183 10 | dárdát kapott fel a földről, és mintha tojáson járna, olyan
184 10 | összekotorta a parazsat, és fekete, apró magvakat szórt
185 10 | cigányasszony kőre ült, és beletartotta a füstbe az
186 10 | fehérével nézett fölfelé. És remegő ajkakkal beszélt:~-
187 10 | ajkakkal beszélt:~- Vörös és fekete madarakat látok...
188 10 | angyal repül. Leszáll hozzád, és veled marad. Kendőt rak
189 10 | jelent.~- Aztán megint vörös és fekete madarak szállanak
190 10 | sóhajtásodat...~Összerázkódott, és elbocsátotta Dobónak a kezét.~-
191 10 | a szárnya rózsás. De tűz és tűz környékez. Kezedből
192 10 | galamb aztán maga marad, és búsan keres egész életén
193 10 | Elbocsátotta a fiú kezét, és tenyereit is az ég felé
194 10 | anélkül, hogy hátratekintene.~És a lovára fordult.~~- No,
195 10 | kiáltották a volt rabok is.~És az öklüket rázták.~- Megdegles! -
196 10 | forgó szemmel a cigány is.~És az egyik hámfáról leoldotta
197 10 | a törököt haragos arcok és öklök viharozták körül.~
198 10 | asszonyok tördelték a rőzsét, és tüzet gerjesztettek a fa
199 10 | egy kóbor török csapat, és megint rabul eshetünk valamennyien.~
200 10 | papot lekötözték egy padra, és forró vízzel vallatták.~
201 10 | utakon. Isten áldjon meg és vezessen haza benneteket.~
202 10 | vezessen haza benneteket.~És áldásra terjesztette ki
203 10 | felszökött a kocsijára, és hátraszólt az asszonyának:~-
204 10 | rikoltott vissza egy asszony is.~És sorra elhajtottak.~A kocsis
205 10 | adom a pofont! - szólott.~És aszerint cselekedett.~A
206 11 | véletlenül törökre bukkannak, és Dobó azt mondja neki: vágjad,
207 11 | A fejét fölemeli. Fúj, és nyugtalanul kapálja a földet.~
208 11 | Rabokkal azok is?~- Rabokkal és sok szekérrel.~- Az a Kászon
209 11 | hozzájuk futtatott egy katonát, és azt izente nekik, hogy forduljanak
210 11 | hogyan áll meg a kocsisor, és hogyan fordulnak meg egyenként,
211 11 | fordulnak meg egyenként, és hogyan fordul az egész sor
212 12 | török állt a cserfánál, és a fűre bámult. A pap a lándzsára
213 12 | nekem sírt itt a fa alatt, és tégy belé ülőleg. Fordíts
214 12 | lencsét mutatott a válla és a mellbimbó között.~- Ismerem
215 12 | Perzsiában hadakozik.~A pap föl és alá járt a török előtt.
216 12 | csak rákiáltott:~- Hazudsz!~És élesen a szemébe nézett.~
217 12 | nekem! Vedd el mindenemet, és tégy raboddá! Az eb nem
218 12 | arról, hogy megint nem ölöd és fosztogatod az én szegény
219 12 | pap összefonta a karját, és a szemébe nézett a rabjának.~-
220 12 | térdelve diskurálsz velem, és engemet bolondnak gondolsz.
221 12 | védelmezi őt a harcokban, és segíti a jó szerencsében.~
222 12 | Leszakította az aranyláncról, és zsebre tette.~Azután a török
223 12 | török háta mögé lépett, és elvágta a lábán, kezén és
224 12 | és elvágta a lábán, kezén és karján általcsomózott kötelet.~
225 12 | két kezéről a köteleket, és hirtelen megfordult. Szeme
226 12 | nekitartotta heggyel a lándzsát, és mosolygott.~- Nono, Jumurdzsák!
227 13 | Gábor pap a kocsijára ült, és rátért az országútra.~A
228 13 | alatt.~Mennyire örülnek és csodálkoznak majd a hívei,
229 13 | hogy megmenekült!~Leszállt, és kereket kötött. Jókedvűen
230 13 | itt. Hát csak fordulj meg, és siess Pécsnek, mint a többi.~-
231 13 | magaddal ezt a kisfiút, és mihelyest lehet, küldd át
232 13 | Dobó lehajolt a lován, és megcsókolta Gergőt.~- Isten
233 14 | Éjfél felé kisütött a hold, és világított nekik a keskeny,
234 14 | mindenütt elöl lovagolt, és mikor rossz hidat értek,
235 14 | Lebocsátotta a vödröt, és vizet húzott fel. Azután
236 14 | kendőt meglocsolt a vödörből, és derékig levetkezett. Körülborogatta
237 14 | Uram! - kiáltotta meleg és hálás hangon. - Kiszabadítottál
238 14 | Kiszabadítottál a láncokból, és megadtad a mi mai kenyerünket.~
239 14 | kenyerünket.~Az ég tiszta volt és csillagos. A hold fénnyel
240 14 | függött az égboltozat közepén, és világított a vacsorához.~
241 14 | meg a maga lovának törte és adta a kenyere felét.~A
242 14 | a lovát a csárda előtt, és belépett az udvarra.~- Mubarek
243 14 | Rávetette magát a parasztlóra, és tovaszáguldott.~- No - mormogta
244 14 | kicsúszott a zsebéből. Fölvette és megbámulta. Aztán, hogy
245 15 | liszthulladék, holt emberek és holt állatok.~És sehol egy
246 15 | emberek és holt állatok.~És sehol egy élő ember. Csak
247 15 | visszatért a veszedelem után, és egynéhány baromfi, amely
248 15 | pap leszállt a kocsijáról, és levette a süvegét.~- Vedd
249 15 | Megfogta a halott karját, és elvonszolta az útból, hogy
250 15 | disznót nem bántja a török.~És egy meztelen csecsemőgyerek
251 15 | pap fogta a lova kantárát, és vezette. Nem nézett már
252 16 | levette a kocsija oldalát, és három-négy halottat vitt
253 16 | ásták aztán meg a sírokat, és velük ásott a pap is.~Csak
254 16 | szekrényt igazított össze, és Gergellyel hordatta bele
255 16 | konyhát is összerendezte, és főzött. Cukorborsót főzött
256 16 | Eltemetjük - felelte a pap.~És föltette a süvegét.~Gergely
257 16 | is fölvette a keresztet, és megindult előttük.~- Elrejtettem
258 16 | tudjuk, mért születünk; és nem tudjuk, mért halunk
259 16 | anya leoldotta a kötényét, és azzal együtt tette a gyermeket
260 16 | fuldokolva a papnak.~Füvet és virágot szaggatott. Azt
261 16 | nem simogathatom többé!~És a paphoz fordulva siránkozott
262 16 | behányta a földet a sírba, és meghalmozta, körülveregette
263 16 | tőlem! - sírta az asszony.~És átölelte a halmocskát.~-
264 16 | vigasztalta a pap.~Az ásót és kapát a vállára vetette.
265 16 | Némelyek előremennek, és várják azokat, akiknek dolguk
266 17 | 17~Másnap lóra ültek, és megindultak le délnek, Sziget
267 17 | falvakban mindenütt temettek, és házakat zsúpoltak. Némelyik
268 17 | tornyon?~- Ott.~- Vörös és kék.~- Az úr színei. Azt
269 17 | van.~A náderdőbe értek, és egymás mellett lovagoltak
270 17 | következett, de már az hosszú és széles híd volt, s a víz
271 17 | mondotta a pap. - De ideje is.~És gondosan körültörölte az
272 17 | különbözött: az egyik sima volt és gömbölyű, a másik tetején
273 17 | ruhás apród futott elő, és két egyforma rézfejű buzogányt
274 17 | egyforma rézfejű buzogányt és két vaspajzsot nyújtott
275 17 | kanyarodtak a lovukkal, és az udvar közepén rontottak
276 17 | visszarántotta a lovát, és eldobta a fegyvereit.~A
277 17 | Sisakot nyomtak a fejére, és másik lábvértet a lábára.
278 17 | összeértek, fölemelkedett, és iszonyú sújtásra huzakodott.~
279 17 | Bálint fogta a sisakját, és eldobta.~- No - azt mondja -,
280 17 | javakorú ember; csupa izom és mozgékonyság. A török körülbelül
281 17 | porba!~A szolgák, apródok és rabok egyaránt kacagtak.~
282 17 | lehajigálta magáról a pajzsot és vaskesztyűt, s leugrott
283 17 | Nem láttam két esztendeje.~És térden csúszott Bálint úr
284 17 | port markolt föl a földről, és a port Bálint úr felé szórva
285 17 | könny ömlött a szeméből, és vérré válva csurgott le
286 17 | dühtől tajtékzó pogányt, és a kúthoz vitték, ahol irgalmatlanul
287 17 | minden rab minden időben és minden helyen szabadságért
288 17 | rabkönyörgések közt Török Bálint, és hát abban az időben a rabokat
289 17 | hasra feküdt a nyergen, és lecsúszott a lóról. Megállott
290 17 | Török Bálint kézen fogta, és olyan sebesen vitte a feleségéhez,
291 17 | Közelükben meg egy ötéves és egy hároméves fiúcska játszadozott.~-
292 17 | nézett rá. Aztán lehajolt, és megcsókolta az orcáját.~-
293 17 | húztam volna másképp?~- És nem esett le? - kérdezte
294 17 | úr. - Levágta a törököt, és hazaügetett nyereghez szegezetten.~
295 17 | szedd össze a sátorfádat, és gyere ide Szigetre. Azaz
296 17 | Pirosak voltak mind a hárman, és nevettek.~- Elveszem ezt
|