Part
1 1 | egy leány. Nem illik tán, hogy együtt fürödnek, de ők ezt
2 1 | úgy illant el hazulról, hogy senki se látta.~Még így
3 1 | csupaszon is látszik rajta, hogy úrileány: kövér, mint a
4 1 | lebeg és rugódozik.~Azonban hogy a parthoz érnek, Gergő belefogódzik
5 1 | somfagallyal. Az arca sápadt. Hogy visszaérkezik a fürdőhelyre,
6 1 | olvasóm, aki azt gondolod, hogy az a két gyerek most, ezen
7 1 | s a lakók azt gondolják, hogy a török sohase talál oda.
8 1 | török sohase talál oda. Hogy is találna? Az út meredek,
9 1 | átment az erdőn Pécsre, hogy kolduljon. Abból éltek télen
10 1 | mondani a kisasszonynak, hogy maradjon odahaza. Leszállt
11 1 | is arra futottak. Végre, hogy a patakot meglátták, Gergő
12 1 | vezeti.~Most már látni, hogy a török csontos arcú, barna
13 1 | mikor azt mondta a török, hogy elviszi a szürkét, a Gergő
14 1 | marokba fogott verébé.~Azonban hogy a lovakhoz érnek, újra kiszakad
15 1 | kétségbeesés azt gondolja, hogy elhallatszik a kiáltása
16 1 | erdőből. A Gergő gyerek látja, hogy a Mecsek útján fölfelé szekerező
17 1 | megöleli és megcsókolja őket.~- Hogy hívnak, angyalkám?~- Vicuska.~-
18 2 | Eleinte az út közepén ment, de hogy a nagy, bozontos kutyák
19 2 | hátát abban megvetve várta, hogy valaki előjön, és megszabadítja
20 2 | Mögötte négy másik vitéz. Hogy beérkeznek a faluba, jobbra-balra
21 2 | nem hajlott bokában. De hogy is hajlott volna, mikor
22 2 | nyitotta már a pinceajtót.~- Hogy is hívnak, öcsém, Bodó vagy
23 2 | feleségének.~Aztán intézkedett, hogy a katonák is bort és ennivalót
24 2 | Dobó -, meg kell kérdeznem, hogy nincs-e itt Móré. Mert én
25 2 | emelte.~- Megengedi, bátyám, hogy estig itt pihenjek? - kérdezte
26 2 | az ember.~- Ebből látom, hogy messziről jössz hozzám.~-
27 2 | mennykő a gazdájával együtt. Hogy hívnak?~- Varsányi Imrének.~-
28 2 | mondotta. - Mert nem noszított, hogy siessek. Mikor nagy pöcsétes
29 2 | pöcsétes; nem ország dolga.~S hogy ily bölcsen megkülönböztette
30 2 | fehér szakállát simogatta, hogy a zarándok kezet ne csókolhasson.~-
31 2 | Továbbá arról értesültem, hogy ott a ti vidékteken napról
32 2 | hol Móré, hol a török, és hogy már csak a földhöz tapadt
33 2 | Beszéltem őfelségével, hogy térítse meg a károtokat.~-
34 2 | György okos, György tudja, hogy mi Zápolyától nem fogadunk
35 2 | belemegyek!~- Tudod is te, hogy azon vette! - szólt a pap
36 2 | Mondd meg a barátnak, hogy tisztelem: amit írt, annyi,
37 2 | Dobó csak azt várta már, hogy mikor kell őket széjjelválasztania.~-
38 2 | kezemet. Hát nem bolond ez, hogy a maradék nyelvével Szapolyait
39 2 | azért még így is azt mondom, hogy inkább ő legyen az ura a
40 2 | inkább a német, mintsem hogy a török! - kiáltott ismét
41 2 | Cecey.~Dobó közbeszólt, hogy a két ember megint össze
42 2 | Várnunk kell valameddig, hogy állít-e a német erőt a török
43 2 | erőt a török ellen. Meg hogy csakugyan el akarja-e János
44 2 | házasodik, mindig fiatal. De hogy a manóba is nem házasodtál
45 2 | eleje óta. Azt hiszed tán, hogy én táncolásban sántultam
46 2 | derék ember az a Ferdinánd, hogy azt a róka Mórét kiugratta
47 2 | csak Török Bálintnak izent, hogy segítsen Jánosnak, meg ötven
48 2 | zászlaja alatt.~- Az alatt, hogy vinné el az ördög az ilyen
49 2 | Először is beizentünk Mórénak, hogy az akna tele van már porral.
50 2 | Akkor azt izente vissza, hogy várjunk reggelig. Vártunk.
51 2 | népét, és biztatta őket, hogy csak tartsák a várat keményen,
52 2 | azok -, de mi a biztosíték, hogy vissza is térsz? - Itt marad
53 2 | vitézeink olyan dühösek voltak, hogy Mórénak minden emberét leöldösték.~-
54 2 | pincéjében hált. Azt mondta, hogy erre, Pécs felé tartott.~-
55 2 | vigyázott rája. Meglehet, hogy elaludt, s azalatt kiment
56 2 | Hányszor megmondták neki, hogy a szedresen túl ne menjen
57 2 | gatyája, kalapja. Látszik, hogy fürödtek. A patak partján
58 3 | vízzel öntözgették a törökök, hogy adja elő a temploma kincseit.~
59 3 | estére olyan paprikás húst, hogy mind nekünk marad.~- Hát
60 3 | Tegnap olyat főztem nekik, hogy úgy nyalták utána a szájukat,
61 3 | sájamat. De már nem is tudnám, hogy van sájam, ha néha nem besélnék.~-
62 3 | nótát pikulázsok nekik, hogy még táncra is kerekednek
63 3 | asszonyt is elszabadítottak, hogy segítsenek a tűz készítésében.
64 3 | vaskondérban a tűzre, s hogy a pap a cigánnyal hamarosan
65 4 | kocsis olyan pofont kapott, hogy két ölet repült a kalapja.~-
66 4 | ölet repült a kalapja.~- Hogy a hetedik pokol emésszen
67 4 | húzott elő a dolmánya alól, hogy a pénzt megosztották. Az
68 4 | állt a tekintete. Látta, hogy a török hogyan húz ki hátul
69 4 | Annak - felelte a legény -, hogy tisztán menjek a másvilágra.~-
70 4 | engemet megfogott. Idejön, hogy a kezünkre zárja a békót.
71 4 | gyónunk. Mink azt tartjuk, hogy az Isten látja a lelkünket.
72 4 | Már sokszor megtörtént, hogy a magyar rabokat megszabadították.~-
73 4 | mondja ezs azs asszony, hogy ha a tűzs mellé erestenék,
74 4 | akiről nem lehetett tudni, hogy úr-e vagy cigány, mert semmi
75 4 | más ember fiáé. Az igaz, hogy nagy is a feje.~A rabok,
76 4 | szabaduláson kezdték persze, hogy hogyan lehetne a törököktől
77 4 | istállóját.~- Hát az asszonyokkal hogy bánnak? - kérdezte egy fekete
78 4 | micsoda.~- Az, az, Pozárki, hogy a főd nyelje el! Sok a szúnyog
79 4 | bihal.7 Az orra meg akkora, hogy úgy bánik vele, mint más
80 5 | Gyerekésszel úgy értette, hogy valósággal cigány-hóhér.~-
81 5 | A vasfű az olyan fű, hogy lehull tőle a bilincs.~A
82 5 | kupáját. - Éljen Magyarország, hogy ihasson a török, ameddig
83 5 | tenyerében tartotta; csak éppen hogy a feje lejjebb süllyedt,
84 5 | kardok és páncélok. Lehet, hogy az egész padlása tele van.
85 5 | van. A szobájában tudom, hogy van valami hat nagy vasasláda.
86 5 | álmodott. Azt álmodta végül, hogy a törökök kivont karddal
87 5 | az erdőbe szállott volna, hogy gyönyörűséget daloljon a
88 5 | mellette.~Aludt az úgy, hogy akár az egész tábor elmehetett
89 5 | bábut. Az eszükbe se jutott, hogy a leányka a másik lovon
90 6 | Másnap virradóra hagyták, hogy átkutatják végig a patakot.
91 6 | Mit tudsz róluk?~- Azt, hogy a törökök vitték el őket.~
92 6 | már csak tetszik tudni, hogy a török patkó milyen?~-
93 6 | szóltál?~- Meggondoltam, hogy nem szólok. Ki tudja, hogy
94 6 | hogy nem szólok. Ki tudja, hogy a török merre vitte őket?
95 7 | Némelyik asszony csak éppen hogy szoknyát vetett magára;
96 7 | udvar tisztásán.~- Persze hogy a tiéd - felelte Dobó. -
97 7 | Cigány-hóhérnak. Egy csúnya ember.~- Hogy ide jönnek?~- Hogy ide jönnek,
98 7 | ember.~- Hogy ide jönnek?~- Hogy ide jönnek, és az úr kincsét
99 7 | vasasládákat is mondták, hogy hat van.~- Ez komoly sor -
100 7 | csak nem futhat el tán! Hogy hagynák itt a falut? Ej,
101 7 | mindegy. Mikor arról van szó, hogy a török ellen védekezzünk,
102 8 | levegőbe. Próbálta az öreg, hogy érti-e még.~Egynéhány asszony
103 8 | hagyni, mert attól tartott, hogy a török elveszi.~- Mármost
104 8 | haragosan -, aztán nézd meg, hogy hányan jönnek! Szaladni
105 8 | janicsár megállította a lovát, hogy a hátul jövőkkel csoportosuljon.~-
106 8 | Hát ez a török becsület, hogy azokat rablod, akikkel tegnap
107 9 | szinte ugrált örömében.~- Hogy fogtátok el?~- Az akindzsik
108 9 | minekünk. Volt annyi eszük, hogy fiatal lovat nem adtak alája.
109 9 | Még ne! - mondta Dobó, hogy utánatekintett a kamrába
110 9 | folytatta:~- Ne szólj róla, hogy az anyját megölték.~- Hát
111 9 | Jumurdzsák?~- A manó tudja, hogy hívják: akit lelőttél.~-
112 9 | az árokból. Attól tartok, hogy az nem marad életben.~-
113 9 | felelte mogorván a török.~S hogy meglátta a lovát meg a rajta
114 9 | Nem.~- Az az első, fiam, hogy ne féljen a legény. A többi
115 9 | ismétlődött:~- Az a fő, hogy ne féljen a legény!~
116 10| megkérdezte a raboktól, hogy ki a legrégibb fogoly.~A
117 10| alatt, uram.~- Tudod-e, hogy ezeken a szekereken kiknek
118 10| pillanatra a lelkén: megérezte, hogy nemcsak a kardot kötötték
119 10| mindenféle késekkel, tőrökkel, hogy olyan volt, mint a sündisznó.~
120 10| sisakot tett. Volt annyi esze, hogy alatta hagyta a kalapját
121 10| piszkálva a dárdával -, hogy vagy, te bibas terek?~Hogy
122 10| hogy vagy, te bibas terek?~Hogy erre valamennyien nevetésre
123 10| is úgy megreparálom én, hogy...~- Hát nézz el majd ezekben
124 10| cigányasszony könyörgött Dobónak, hogy hadd mondjon jövendőt.~-
125 10| válaszolta Dobó anélkül, hogy hátratekintene.~És a lovára
126 10| maga kardjával:~- Hogyisne! Hogy mindjárt vége legyen! Tüzet
127 10| Folytatta:~- Tudjátok, hogy ez a gonosz mit tett velem.
128 10| Melyiteknek van több joga arra, hogy markába fogja ennek az embernek
129 11| török lovon, azon tűnődött, hogy hogyan került ő bele ebbe
130 11| Gergő! - hát az is bizonyos, hogy Gergő nekivág most akár
131 11| szempillantásra lehetett látni, hogy bársonyban nevelkedett.~-
132 11| áldás, nincs idejük olvasni, hogy hányan vagyunk. Be is sötétedik
133 11| őket, hát elég lesz az, hogy széjjelfutnak. A falvakban
134 11| katonát, és azt izente nekik, hogy forduljanak vissza Pécs
135 12| zsákmányért megteheted azt, hogy el is temess.~A pap nem
136 12| tegnap, mikor azt mondtad, hogy az anyád magyar nő volt.~-
137 12| emlékszel?~- Nem.~- Arra se, hogy mi volt a neved?~- Arra
138 12| gyermekkorodból?~- Nem.~- Különös, hogy a beszédet nem feledted
139 12| Lehetségesnek lehetséges, de hogy okosságnak nem ostobaság-e,
140 12| kérdés - szólt a pap -, hogy ember vagy-e te vagy fenevad.
141 12| elszabadítalak, ki kezeskedik arról, hogy megint nem ölöd és fosztogatod
142 13| Pécsnek, de azt gondolta, hogy az csak az egyik rész; a
143 13| majd a hívei, ha meglátják, hogy megmenekült!~Leszállt, és
144 13| katona, mikor megismerte, hogy a rabok közül való.~A pap
145 13| felelte a pap.~- Attól tartok, hogy valami baja történik - magyarázta
146 13| biztonságban érezte magát. Hogy öldöklés lesz? A török nem
147 13| katonám - szólott -, tudom, hogy szeretnél velünk lenni a
148 14| szállottak meg. A pap azt akarta, hogy másnap délelőtt otthon legyenek.~
149 14| magunk vagyunk - szólt a pap, hogy visszatért. - Legelsőbben
150 14| enni adott a lovaknak, s hogy az egyik zsákban kenyeret
151 14| hollóhangon.~Töröknek nézte, hogy a fején ott fehérlett a
152 14| Ahogy megmozdult, megérezte, hogy valami kicsúszott a zsebéből.
153 14| Fölvette és megbámulta. Aztán, hogy rátapintott, eszébe jutott,
154 14| rátapintott, eszébe jutott, hogy a török talizmánja az.~A
155 14| tisztán lehetett látni, hogy valami halványsárga kőből
156 15| földre!~A pap előre tudta, hogy az ő faluja is fel van dúlva.
157 15| és elvonszolta az útból, hogy a lovak elmehessenek mellette.~
158 15| őt forró vízzel öntözték, hogy adja elő a templom kincseit.~
159 16| a halottakat gyékénnyel, hogy a hollók vagy varjak ne
160 16| akkor kezdett a pap ahhoz, hogy a hajlékát, ahogyan lehet,
161 16| először a pap deszkával, hogy az eső ellen védve legyenek.
162 16| könyvet meg is forgatta, hogy képesek-e. Valami öt képes
163 16| szinte csodálkozva nézett, hogy nincs bennük kártétel.~Akkor
164 16| Közben sírt, jajgatott:~- Ó, hogy a földnek kell tégedet adnom!
165 16| ezt a szót: anyákám! Ó, hogy azok a piros rózsák elhervadtak
166 16| elhervadtak gyönge kis arcodon! Ó, hogy azt a szép szöszke hajadat
167 16| milyen szép barna szeme volt! Hogy tudott vele nézni, milyen
168 16| fejtől a halmocskára.~- Ó, hogy az Isten elvett téged tőlem! -
169 16| Teremtő úgy osztotta be, hogy aki csillagok fölé kerül,
170 16| sírdogálva követte a papot, s hogy a pap elhallgatott, újra
171 17| úr színei. Azt jelentik, hogy az úr itthon van.~A náderdőbe
172 17| Te fiú, nem gondolod-e, hogy Dobó meghalt?~- A harcban?~-
173 17| karddal rohant egymásnak, s hogy összeroppantak, a két ló
174 17| úgy rácsattogott egymásra, hogy a kardok szikrát hánytak.~-
175 17| medvefejes az ellenfelét, hogy a sisakja behorpadt.~Erre
176 17| úr.~- Nem illő lovagtól, hogy kézzel rántsa le az ellenfelét!~-
177 17| tán lovagi mérkőzésnek, hogy én veletek kiállok - folytatta
178 17| úgy kivetette a nyeregből, hogy a török bukfencet vetett
179 17| vaskesztyűt, s leugrott a lováról, hogy az apródok a többi vastól
180 17| pokolra löknék a lelkedet!~S hogy így átkozódott, a könny
181 17| is lehessen azt gondolni, hogy egy ellenséges rabot csak
182 17| Tartotta a hátát, karját, hogy az apródok lekeféljék. Aztán
183 17| legkisebb baj. Nagyobb baj az, hogy elvitték, leöldösték az
184 17| Szegény anyámat is megölték.~- Hogy a kutya egye meg! - duhogta
185 17| visszafordulva. - Az egyik átkoz, hogy nem eresztem el, a másik
186 17| eresztem el, a másik meg oktat, hogy mi a lovagiasság.~A pap
187 17| sebesen vitte a feleségéhez, hogy Gábor pap alig bírta őket
188 17| belevágta a dárdáját a combjába, hogy a nyereg fájában állott
189 17| húztam, úgy húztam... Hát hogy húztam volna másképp?~-
190 17| sápadtan hallgatta ezt. Bánta, hogy ő nem volt Dobó mellett.
191 17| megnőnek a gyerekek, rád bízom, hogy tanítsad őket.~- Nagyságos
192 17| törökül. Elhidd, jó pásztorom, hogy a török nyelv éppoly szükséges
193 17| Török Bálint. - Meglehet, hogy ez beválik harmadik nevelőnek.~ ~
|