Part

  1 2 |       bikafejű, vállas és erős, vén pap fordult be a kapun. A jövevény
  2 2 |           vagy újhitű? - kérdezte a pap.~És mellközépig érő fehér
  3 2 |               felelte a zarándok.~A pap akkor elfogadta a kézcsókot.~
  4 2 |           Bementek a szobába. Ott a pap az ablakhoz állott, és magyarul
  5 2 |        végig kegyelmed a levelet.~A pap összeráncolta bozontos szemöldökét,
  6 2 |           más következik - felelt a pap.~És olvasott tovább:~- De
  7 2 |           ott is csak fegyverrel!~A pap tovább olvasott:~- Itt Budán
  8 2 |          hogy azon vette! - szólt a pap bosszúsan. - Hátha örökség?~
  9 2 |         pappal a tornácon állott. A pap a vállát vonogatta.~- És
 10 2 |             ráhörkent a papra:~- Te pap, te megfordultál! Te még
 11 2 |           nevet! - mordult vissza a pap.~- Te beállsz hóhérnak! -
 12 2 |           németnek! - bőszült fel a pap.~- Hóhér!~- Német!~- Sintér!~-
 13 2 |         ellenségem volna - felelt a pap is megcsöndesült hangon -,
 14 2 |             meghalni - fejezte be a pap bólogatva.~S a két öreg
 15 2 |        Jártam ottan - szólalt meg a pap -, sziklavár az, nem palánk.
 16 3 |            oldalán egy fekete tógás pap vánszorog, meg egy nagy
 17 3 |             már negyvenesztendős. A pap fiatalabb. Széles arcú,
 18 3 |             A legény a cigánnyal, a pap a paraszttal össze is van
 19 3 |           kipányvázták a lovakat. A pap kezét feloldotta a janicsár,
 20 3 |      vaskondérban a tűzre, s hogy a pap a cigánnyal hamarosan megnyúzta
 21 4 |           mért nem eszel? - szólt a pap Gáspárnak.~A legény a csoport
 22 4 |             volna, ha meghallgat.~A pap letette a fakanalat, és
 23 4 |         Fiam - mondotta nyugodtan a pap -, én nem gyóntathatlak
 24 4 |          komoran nézett maga elé.~A pap újból megszólalt:~- Minek
 25 4 |         kezében van - szólt rájuk a pap. - Ne cselekedjetek az ő
 26 4 |        asszonyt is?~- Kit hogyan.~A pap fölkelt.~- Eszerint kend
 27 4 |      ösmerném - felelte az ember.~A pap föltette az egyik lábát
 28 4 |          szenvedései húsz szóban.~A pap olvasta a szavakat:~- Nándorfejérvártól
 29 4 |              Az ember nem felelt.~A pap tovább olvasta a bilincs
 30 4 |                Dragomán - olvasta a pap tovább.~- Az már Bologárország -
 31 4 |          Nagy város. Égjen porrá!~A pap folytatta:~- Iktimán.~Az
 32 5 |          neve, bátyám? - kérdezte a pap.~- Rab a nevem - felelt
 33 5 |             tovább a szabadulást. A pap is aludt. A karja a feje
 34 6 |           tértek nyugalomra.~Bálint pap ott maradt Ceceynél, és
 35 6 |          ember csak a fejét rázta a pap vigasztalására, s keserűen
 36 6 |           Van! - kiáltotta vissza a pap.~- Nincs! - ismételte Cecey.~-
 37 6 |            Cecey.~- Van!~- Nincs!~A pap egyet nyelt, aztán enyhére
 38 6 |             gyermekként zokogott.~A pap csak hajnal felé búcsúzott
 39 6 |           törökök vitték el őket.~A pap majdnem a falnak esett.~-
 40 6 |           sok, és mind fegyveres.~A pap meredező szemmel járt föl
 41 6 |          volna meg ők is! - szólt a pap fájdalmasan.~- Isten tudja,
 42 6 |           mi utánuk kereskedtünk.~A pap búsan állott a tornácon.
 43 6 |      Emberek! Emberek! Megjöttek!~A pap figyel. Mi az?~A távolban
 44 6 |            Megjöttek a gyermekek!~A pap berohant a házba:~- Van
 45 7 |        nézve.~- A tiéd - mondotta a pap. - Az Isten adta a fiadnak.~
 46 8 |       köszörült a fészer mellett. A pap rengeteg szélességű, rozsdás
 47 10|           Gábor a nevem - felelte a pap. - Áldja meg az Isten kegyelmedet.~
 48 10|        Datura stramonium9 - szólt a pap, a magvakra tekintve.~A
 49 10|       értelme - szólt kedvetlenül a pap. - Mire való az ilyen ostobaság?~
 50 10|       Emberek - szólalt meg ekkor a pap -, ha ti most itten akasztással
 51 10|              Az emberek ránéztek.~A pap egy csontmarkolatú török
 52 10|           forró vízzel vallatták.~A pap folytatta:~- Hát csak menjetek
 53 10|             aszerint cselekedett.~A pap maga maradt a törökkel.~
 54 12|                                12~A pap magára maradt a törökkel.~
 55 12|      cserfánál, és a fűre bámult. A pap a lándzsára támaszkodva
 56 12|           azt, hogy el is temess.~A pap nem felelt. Csak nézte a
 57 12|    Jumurdzsák - szólalt meg végre a pap -, hallottam tegnap, mikor
 58 12|             anyajegy, mint nekem.~A pap széjjelvonta a mellén az
 59 12|             Perzsiában hadakozik.~A pap föl és alá járt a török
 60 12|         szemét.~- Mindegy - szólt a pap ismét nyugodt hangon. -
 61 12|          Csak az a kérdés - szólt a pap -, hogy ember vagy-e te
 62 12|           ha valaha kardot fogok!~A pap a fejét rázta.~A török folytatta:~-
 63 12|          amit csak török mondhat.~A pap összefonta a karját, és
 64 12|         akármit, az meg van téve.~A pap az állát a kezén nyugasztva
 65 12|        pénzed nem kell - mondotta a pap. - Azt az amulettet kívánom
 66 12|           lóg.~Fölemelte a fejét. A pap csakugyan ott találta a
 67 12|           rá Gábor papra.~Azonban a pap már akkor nekitartotta heggyel
 68 12|       szinte lángot fújva hátrált a pap előtt. Mikor már vagy húszlépésnyire
 69 12|        értem zsákkal az aranyból!~A pap nem felelt. Megvető pillantást
 70 13|           az éghatáron, mikor Gábor pap a kocsijára ült, és rátért
 71 13|          hogy a rabok közül való.~A pap nem értette a kérdést.~-
 72 13|        falud?~- Kishida - felelte a pap.~- A Balaton mellett?~-
 73 13|                Szívesen - felelte a pap.~- Attól tartok, hogy valami
 74 13|          valamelyik megsebezheti.~A pap megfordította a kocsiját.~-
 75 13|            nap múlva találkozunk.~A pap eloldotta a kerékkötőt,
 76 14|      mellett.~Nem szállottak meg. A pap azt akarta, hogy másnap
 77 14|          Nézz be, fiam - mondotta a pap -, csárda-e vagy másféle
 78 14|     becsukva.~- Mindegy - felelte a pap -, itt megetetünk.~S befordult
 79 14|           senki sem jelentkezett.~A pap leugrott a kocsiról, s bejárta
 80 14|            magunk vagyunk - szólt a pap, hogy visszatért. - Legelsőbben
 81 14|            a vályúhoz. Megitatta.~A pap azután enni adott a lovaknak,
 82 14|       vagyok - felelte a gyermek.~A pap kihúzta a kardját, de mielőtt
 83 14|          ültek, s ott falatoztak. A pap olykor a kutyának is vetett.
 84 14|            Lovas jön - vélekedett a pap.~- Egy - felelte rá Gergely.~
 85 14|           Magyar vagyok - felelte a pap fölemelkedve.~Megismerte
 86 14|             ez a kisfiú - felelte a pap. - A ház gazdátlan.~- Nekem
 87 14|        nyersen Móré. - Pihent ló.~A pap vállat vont.~- Itt bizony
 88 14|                Hohó - szólalt meg a pap -, legalább azt mondd meg,
 89 14|   tovaszáguldott.~- No - mormogta a pap -, ez ugyan rövidesen csinál
 90 14| ezüstfonalakból varrt török írás.~A pap értett törökül, de a török
 91 15|           könny hullana a földre!~A pap előre tudta, hogy az ő faluja
 92 15|    szárnyalni a rablók keze elől.~A pap leszállt a kocsijáról, és
 93 15|    vasvillát.~- A bíró - mondotta a pap. - Szegény András bácsi!~
 94 15|         mellecskéjén tátongó seb.~A pap fogta a lova kantárát, és
 95 15|         Itthon vagyunk - mondotta a pap, Gergelyre fordítva könnyekben
 96 16|           napon át szünet nélkül. A pap levette a kocsija oldalát,
 97 16|        kezében a temetői kereszt. A pap hol énekelve, hol imádkozva
 98 16|           sírokat, és velük ásott a pap is.~Csak mikor a halottakat
 99 16|     eltakarították, akkor kezdett a pap ahhoz, hogy a hajlékát,
100 16|         szobát tetőzte be először a pap deszkával, hogy az eső ellen
101 16|          egész falunak!~Ebéd után a pap kissé fölépült a bágyadt
102 16|       kísérletekhez valók voltak. A pap szinte csodálkozva nézett,
103 16|              Eltemetjük - felelte a pap.~És föltette a süvegét.~
104 16|       kérdezd az Istent - felelte a pap a földet ásva. - Az Isten
105 16|           mért halunk meg - szólt a pap tovább ásva. - Ne szólj
106 16|         nézel reám többé sohasem!~A pap eközben behányta a földet
107 16|          fogja adni - vigasztalta a pap.~Az ásót és kapát a vállára
108 16|           követte a papot, s hogy a pap elhallgatott, újra zokogott:~-
109 17|      elérték a szigetvári nádast, a pap fölnézett.~- Az úr itthon
110 17|        mellett lovagoltak tovább.~A pap ismét megszólalt:~- Te fiú,
111 17|             meghalt volna - szólt a pap -, én szívesen fogadlak
112 17|          érünk a várba - mondotta a pap. - De ideje is.~És gondosan
113 17|               Az az úr - mondotta a pap -, az a medvefejes.~A két
114 17|              Bálint úr - mondotta a pap a fiúnak tisztelettel. -
115 17|          Nagyságos uram - felelte a pap, a kezében tartva a süvegét -,
116 17|            hogy mi a lovagiasság.~A pap hallgatott.~- Kiállok vele
117 17|             hamar - szólt Gergőre a pap. - Vedd le a süvegedet.~
118 17|             feleségéhez, hogy Gábor pap alig bírta őket követni.~
119 17|          Egy fehér kezű, reverendás pap is dolgozott velük, a várnak
120 17|          esett le? - kérdezte Gábor pap.~- Fenét esett - folytatta
121 17|       nélkül?~- Hát - felelte Gábor pap búsan - azért csak megélek