Part

 1 1 |         belekapaszkodik a nyakába. Gergő megindul a part felé, a
 2 1 |      Azonban hogy a parthoz érnek, Gergő belefogódzik a kákabokor
 3 1 |           mint az erdei bogarak.~A Gergő gyerek apja valamikor kovács
 4 1 |          óta semmit.~Így indult ki Gergő a lóval az erdőbe. Útközben,
 5 1 |          Derdő, hadd menjek veled!~Gergő nem merte azt mondani a
 6 1 |          hogy a patakot meglátták, Gergő fűre bocsátotta a lovat.
 7 1 |          hogy elviszi a szürkét, a Gergő gyerek megmozdult. Ránézett
 8 1 |             Azonban a szürke ment. Gergő hallotta a lépéseit. Nagy,
 9 1 |               A szürke... - hebegi Gergő síróra torzult szájjal.~
10 1 |           De most már elfeledkezik Gergő az egész világról: fölugrik,
11 1 |            a szürke - rebegi sírva Gergő -, a szürke a miénk...~És
12 1 |           pejre, annak a nyergébe.~Gergő sivalkodik.~- Csitt! - mondja
13 1 |         török, előkapva a dákosát.~Gergő azonban tovább kiabál:~-
14 1 |          két lóval a leányka felé.~Gergő le akar ereszkedni a lóról.
15 1 |           akar ereszkedni a lóról. Gergő hátán nagyot csattan a török
16 1 |           csattan a török tenyere. Gergő tehát bőg, és ültön marad,
17 1 |     kiáltása minden messzeségre.~A Gergő gyerek is bőg. Az öklét
18 1 |          szinte ájult rémületében. Gergő csöndesen picsogva ül a
19 1 |      mennek.~Kiérnek az erdőből. A Gergő gyerek látja, hogy a Mecsek
20 1 |         Mit locsognak törökül, azt Gergő nem érti. Róluk beszélnek
21 1 |           Hát téged, lelkecském?~- Gergő.~- Ne sírjatok, kedves.
22 2 |      mögött délután? Senki, csak a Gergő gyerek. Az öregapja lovát
23 2 |           vitte fűre. De hát hol a Gergő? Az sincs sehol. Bizonyosan
24 2 |           tafotaszoknyácska, meg a Gergő gyerek inge, gatyája, kalapja.
25 2 |       vannak nyílva az ujjai, az a Gergő gyereké. A kisebbik lábnyom
26 3 |            felelte könnyes szemmel Gergő.~- A paluba - felelte a
27 3 |      tartotta hitvány kis bábuját. Gergő mellettük hasalt. A tenyerébe
28 4 |        Osztozkodtak a tűz mellett.~Gergő álmos volt, de nem tudta
29 5 |         cigány, talán éppen hóhér.~Gergő összeborzadt a hóhér szóra.
30 5 |          többet szép Eger városát!~Gergő is szundikált már. Elszundikált
31 5 |           daloljon a rabok álmába!~Gergő fölnéz az égre. Szakadozott
32 5 |             Gyerünk haza - susogta Gergő.~Vicuskának egy pillanatra
33 5 |     nézéssel.~- Gyerünk - mondotta Gergő.~Lemászott a kocsi külső
34 5 |             amelyhez támaszkodott.~Gergő kézen fogta a kis Vicát,
35 5 |         békót csak ki tudta nyitni Gergő valahogyan, de már a két
36 5 |         Tátott szájjal hortyogott. Gergő majdnem rávezette a két
37 5 |          fatörzsöknél megállította Gergő a szürkét, és felmászott
38 5 |  óriásokként álltak az út mellett. Gergő nem félt tőlük. Magyar fák
39 7 |            kifutottak.~Kapkodták a Gergő gyereket kézről kézre, meg
40 7 |         érhették, ott csókolták.~- Gergő mától fogva az én fiam -
41 8 |            lovon az a magyar, akit Gergő cigány-hóhérnak nevezett.
42 9 |         kísért Mórénak. - Hol az a Gergő gyerek?~- Mit akarsz vele?
43 9 |             A gyerekhez fordult:~- Gergő! Bornemissza Gergő! Gyere
44 9 |      fordult:~- Gergő! Bornemissza Gergő! Gyere csak, kis vitézem.
45 9 |            a lovát meg a rajta ülő Gergő gyereket, a szája is elnyílott
46 9 |             Tudod-e, hova megyünk, Gergő? - kérdezte Dobó.~- Nem
47 9 |  megkeményült a köves hegyoldalon.~Gergő fülében elhangzott harangszó
48 10|             És Gergőre mutatott.~A Gergő gyerek persze egész életében
49 10|    asszonyra vizet!~S elrántotta a Gergő gyereket. Vitte magával
50 11|           azt mondja neki: vágjad, Gergő! - hát az is bizonyos, hogy
51 11|           hát az is bizonyos, hogy Gergő nekivág most akár egy hadseregnek!~
52 13|          közibe vágott a lovaknak.~Gergő búsan poroszkált a kocsi
53 14|        keskeny, agyagos kocsiúton.~Gergő akkor már mindenütt elöl
54 14|            lovakat itt megetetjük.~Gergő belovagolt az udvarra, s
55 14| levetkezett. Körülborogatta magát.~Gergő is leszállt. Odavezette
56 14|       olykor a kutyának is vetett. Gergő meg a maga lovának törte
57 14|    fölemelkedve.~Megismerte Mórét.~Gergő is megismerte. Összeborzongott.~-
58 16|          fordulóval ki a temetőbe.~Gergő mindig a kocsi előtt járt.
59 17|         nevetve -, a Dobó apródja!~Gergő kezet csókolt. A kék szemű,
60 17|              Éhes vagyok - felelte Gergő. - De előbb Dobó úrhoz szeretnék
61 17| hazaügetett nyereghez szegezetten.~Gergő sápadtan hallgatta ezt.
62 17|          Feri.~- Győjjenek - szólt Gergő -, megmutatom a kardomat.~