Part

 1 1 |       kedves. Velem lesztek.~- De én haza akarok menni - sírja
 2 1 |          menni - sírja Gergely.~- Én is - sírja a leányka.~A
 3 2 |       hogy nincs-e itt Móré. Mert én őt keresem.~- Nem láttam
 4 2 |          nyomtatás, de igen apró. Én ugyan el nem olvasom.~A
 5 2 |          olvasott:~- Itt Budán az én kis házam üresen áll, és
 6 2 |     Szapolyait védi?~- Ha csak az én ellenségem volna - felelt
 7 2 |        értem rá - felelte Dobó. - Én, bátyám, gyerekkorom óta
 8 2 |         óta. Azt hiszed tán, hogy én táncolásban sántultam meg
 9 2 |           meg mind a két lábamra? Én bizony, öcsém, Kinizsivel
10 2 |    Szaladj csak, keresd meg!~- Az én kisleányom - magyarázta
11 3 |                            3~- Az én nevem Margit. Szólítsatok
12 3 |          mint a kutyák.~- Bárcsak én is nyalhatnám már a sájamat.
13 3 |      rákiáltott:~- Tüzet raksz!~- Én azst jabban értem! - rikkant
14 3 |         kezsit-lábát, hadd rakjak én tüzset, nekem azs a mesterségem!~-
15 4 |       kezünkre zárja a békót. Hát én azt megölöm.~- Ne tedd azt,
16 4 |        tedd azt, fiam.~- Márpedig én megteszem, tisztelendő uram.
17 4 |       mondotta nyugodtan a pap -, én nem gyóntathatlak meg, mert
18 4 |           gyóntathatlak meg, mert én lutheránus vagyok.~- Újhitű?~-
19 4 |       kanál húst, és folytatta:~- Én tudom. Én már kiszolgáltam
20 4 |         és folytatta:~- Én tudom. Én már kiszolgáltam egy rabságot.~-
21 4 |           tíz esztendeig söpörtem én a török földet.~- És hogyan
22 5 |       tudnátok engem szabadítani, én valamennyiőtöket kiváltanálak.~
23 5 |        folytatta még halkabban:~- Én úr vagyok. Van váram kettő;
24 5 |     álmos-panaszosan:~- Nem látom én többet szép Eger városát!~
25 6 |             Honnan tudod?~- Ahogy én is ott jártam a keresőkkel
26 6 |       Azon nincs sarkantyú. Jó az én szemem: török nyom volt.
27 6 |   cselekedjünk?~- Tegye azt, amit én - felelt vállat vonva Varsányi -,
28 7 |              Gergő mától fogva az én fiam - mondotta Cecey, a
29 7 |     bámulva Cecey -, most már nem én fogadlak fiamnak, hanem
30 7 |          rámutatott Ceceyre.~- Az én kincseimet? - szólt Cecey
31 8 |             szólt az elsápadva. - Én nem vagyok Móré. Téged akar
32 8 |          ezt is az udvarra, ez az én rabom!~
33 9 |           mondotta Cecey -, az az én rabom.~- Hát tegyen vele,
34 10|            s levette a süvegét:~- Én volnék.~- Mi a neved?~-
35 10|        puskát is úgy megreparálom én, hogy...~- Hát nézz el majd
36 12|           ismét nyugodt hangon. - Én nem öllek meg.~- Ó, uram! -
37 12|          Az eb nem olyan hű, mint én leszek hozzád!~- Csak az
38 12|        vagy-e te vagy fenevad. Ha én téged elszabadítalak, ki
39 12|        nem ölöd és fosztogatod az én szegény nemzetemet?~- Allah
40 12|        Avagy azt véled, nem tudom én, mit mond a Korán a gyaurnak
41 12|          markodban, ostoba gyaur! Én ama híres jaja pasi Oglu
42 14|      gazda?~- Nincs itt más, csak én meg ez a kisfiú - felelte
43 16| ijedtemben a gabonaverembe. Aztán én is elfutottam. Éjjel vissza
44 16|        Mikorra visszajöhettem, az én Jánoskámat így találtam.
45 17|    meghalt volna - szólt a pap -, én szívesen fogadlak fiamnak.~
46 17|            szabadság a jutalma.~- Én - szólt egy izmos, ritka
47 17|    páncélhoz való szerszám.~- Már én csak így szoktam - felelte
48 17|       Majd bizony tőletek tanulok én lovagságot! Ordináré rablók!~
49 17|          lovagi mérkőzésnek, hogy én veletek kiállok - folytatta
50 17|   háromszor úgy sírni, mint ahogy én sírok, mielőtt a pokolra
51 17|    kezében tartva a süvegét -, az én bőröm az a legkisebb baj.
52 17|         lovagi játék. Hanem mikor én lerántom, akkor még neki
53 17|             Az. Bele is törött.~- Én húztam ki! - dicsekedett
54 17|         hirtelen otthagyva -, hát én?~- Hát te is tanítod: te