Part

 1 1|           leányka az a tekintetes Cecey Péter úr leánykája - kisasszony -,
 2 2|          a falunak minden háza.~A Cecey kapuja előtt egy dárdás
 3 2| beugrattak a hídon át az udvarra.~Cecey ott gubbaszkodott a szérű
 4 2|        volt akkor Magyarországon!~Cecey meglátta a vitézeket. Fölkelt,
 5 2|           néző, erős szürke szem.~Cecey hátradugta a kezét.~- Kinek
 6 2|      István.~- Dobó Pista - szólt Cecey, bemutatva az ifjút a feleségének.~
 7 2|          hozzák a bort - mondotta Cecey.~- Vizet iszok, ha szomjazok -
 8 2|      baráttól jössz! - szólalt rá Cecey, a fejét fölemelve.~- Attól -
 9 2|           meg szállást is - szólt Cecey a feleségének.~És feltörte
10 2|       olvasd tovább - pattant fel Cecey -, ebnek kell eb kegyelme!~-
11 2|       hagyd abba, Bálint! - szólt Cecey a haragtól kitüzesedve.~-
12 2|      kiáltotta az asztalra csapva Cecey -, sem ezen, sem a másvilágon!
13 2|              Nem kell! - kiáltott Cecey fölkelve. - A Zápolya pénzén
14 2|    bosszúsan. - Hátha örökség?~De Cecey már nem hallgatott rájuk.
15 2|    asszony bemutatta őt a papnak. Cecey is visszatért, és ráhörkent
16 2|     beállsz hóhérnak! - rikácsolt Cecey~- Te meg németnek! - bőszült
17 2|      érted te ezt, öcsém - felelt Cecey a székre zöttyenve -, ennek
18 2|           török! - kiáltott ismét Cecey.~Dobó közbeszólt, hogy a
19 2|           te, öcsém... - mondotta Cecey jókedvvel. - Hány esztendős
20 2|      akkor jó hadvezér - mondotta Cecey.~- Nem, ha keletiesen harcolnánk:
21 2|        poharát.~- De nini - szólt Cecey a bajuszát megtörülve -,
22 2|           kisleányom - magyarázta Cecey Dobónak. - Vénségemre ajándékozott
23 2|       Nincsen - felelte szomorúan Cecey. - Hiszen ha fiam volna,
24 5|        aludt volna teljesen, ha a Cecey névre ki nem nyílik magától
25 5|          a legértékesebb holmi.~- Cecey... Sohasem hallottam ezt
26 5|        nem igaz, fölakasztatlak a Cecey kapujára.~A török visszatért
27 6|         pap.~- Nincs! - ismételte Cecey.~- Van!~- Nincs!~A pap egyet
28 7|       fogva az én fiam - mondotta Cecey, a kezét a fiú fejére téve.~
29 7|       alsószoknyában, odaborult a Cecey lábához.~Dobó csodálkozó
30 7|   kuttyázom adtát - kiált bámulva Cecey -, most már nem én fogadlak
31 7|          jönnek ide? - hörkent rá Cecey.~- A törökök.~- A törökök?~
32 7|         Az én kincseimet? - szólt Cecey bámulva. - Megőrültél? Hát
33 7|            kiáltja elkeseredetten Cecey. - De hová fussunk?~- Az
34 7|   kiáltása az udvarról.~- Megyek, Cecey uram, Szerecsenhez. Addig
35 8|                               8~A Cecey háza kőfallal kerített,
36 8|           itt vagyunk? - kérdezte Cecey.~Csak a Gergely anyja hiányzott.
37 8|           Mármost mindegy - szólt Cecey a sisakját föltéve. - Be
38 8|       szalma az, ami ég - felelte Cecey.~És hozzápöngette a kardját
39 8|          ki a kapun valamennyien.~Cecey a pappal meg két jobbágyával
40 8|         Kötözzétek meg - mondotta Cecey -, és vezessétek az udvarra.~
41 8|    Tudsz-e sakkozni? - harsant rá Cecey.~A janicsár igent intett
42 8|     agyonütöm.~- Megállj - mondja Cecey.~Odabaktat a vérbe borult
43 9|          Dobó a lováról leugorva.~Cecey szinte ugrált örömében.~-
44 9|   legszebbik tinómat! - kiáltotta Cecey vígan a szolgáinak. - Nyársra!
45 9|         cudart!~- Hohó - mondotta Cecey -, az az én rabom.~- Hát