Part

 1 2 |             Dobó István.~- Dobó Pista - szólt Cecey, bemutatva az ifjút
 2 2 |             embernek, meg szállást is - szólt Cecey a feleségének.~És
 3 2 |            Kibontotta a levelet.~- Az - szólt a levélbe belehunyorítva -,
 4 2 |             abba, hagyd abba, Bálint! - szólt Cecey a haragtól kitüzesedve.~-
 5 2 |               is te, hogy azon vette! - szólt a pap bosszúsan. - Hátha
 6 2 |            színig töltött ónpoharat, és szólt jókedvűen:~- Isten szeresse
 7 2 | összekoccintotta a poharát.~- De nini - szólt Cecey a bajuszát megtörülve -,
 8 2 |              felé tartott.~- Te Magda - szólt hátrafordulva az asszony
 9 4 |                Hát te mért nem eszel? - szólt a pap Gáspárnak.~A legény
10 4 |             jövendő Isten kezében van - szólt rájuk a pap. - Ne cselekedjetek
11 4 |             megszabadulni.~- Sehogyan - szólt röviden a nagy fejű paraszt.~
12 4 |                  Az már Bologárország - szólt az ember -, onnan érkezünk
13 5 |               arcokat.~- Nem is úr ez - szólt az egyik rab -, hanem valami
14 5 |           hátára.~- Üljön fel maga is - szólt a kisleánynak.~Azonban a
15 6 |               haltak volna meg ők is! - szólt a pap fájdalmasan.~- Isten
16 7 |           hozott a töröktől.~- Bátyám - szólt előlépve -, adja ide nekem
17 7 |               Akkor a pénz is a miénk - szólt büszkén a gyerek.~- Micsoda
18 7 |          Ceceyre.~- Az én kincseimet? - szólt Cecey bámulva. - Megőrültél?
19 8 |            elveszi.~- Mármost mindegy - szólt Cecey a sisakját föltéve. -
20 8 |             emberre.~- Ne higgy neki! - szólt az elsápadva. - Én nem vagyok
21 10|                    Datura stramonium9 - szólt a pap, a magvakra tekintve.~
22 10|          Eszerint börtönben halok meg - szólt Dobó összeborzongva.~- Nincs
23 10|             Nincs ennek semmi értelme - szólt kedvetlenül a pap. - Mire
24 10|                a szemére.~- Bolondság - szólt ekkor bosszúsan Dobó. -
25 10|          öklüket rázták.~- Megdegles! - szólt dühben forgó szemmel a cigány
26 12|         lesütötte a szemét.~- Mindegy - szólt a pap ismét nyugodt hangon. -
27 12|            hozzád!~- Csak az a kérdés - szólt a pap -, hogy ember vagy-e
28 12|                 gondolkozott. Aztán így szólt:~- Minden töröknél van valami
29 13|                  Megállj, édes papom! - szólt Dobó.~S odalovagolt.~- Melyik
30 14|                biz itt magunk vagyunk - szólt a pap, hogy visszatért. -
31 14|            gazdátlan.~- Nekem ló kell - szólt nyersen Móré. - Pihent ló.~
32 16|               tudjuk, mért halunk meg - szólt a pap tovább ásva. - Ne
33 16|         gyermeket a földbe.~- Még ne! - szólt fuldokolva a papnak.~Füvet
34 17|             rajta.~- Ha meghalt volna - szólt a pap -, én szívesen fogadlak
35 17|             szabadság a jutalma.~- Én - szólt egy izmos, ritka szakállú
36 17|                körülötte.~- Elég volt - szólt Török Bálint, a sisakrostélyt
37 17|        csodálkozva.~- Szállj le hamar - szólt Gergőre a pap. - Vedd le
38 17|              Tyűh, fiam, az nem lehet - szólt Bálint elkomolyodva. - Az
39 17|      dicsekedett a plébános.~- Te hát - szólt Török Bálint -, hanem úgy
40 17|                 meg Feri.~- Győjjenek - szólt Gergő -, megmutatom a kardomat.~
41 17|     összebarátkozott.~- Hát te, papom - szólt Török Bálint a padra ülve -,
42 17|                őket.~- Nagyságos uram - szólt a plébános a befőtteket
43 17|                ezt a gyereket Dobótól - szólt Török Bálint. - Meglehet,