1-csoda | csocs-felet | felfi-igyat | ihass-kulon | kurt-nalam | nando-reszk | rever-tizen | tizle-zuzod
bold = Main text
Part grey = Comment text
1 1 | 1~A patakban két gyermek fürdik:
2 10 | 10~A rabokat ott találták az
3 11 | 11~Gergely azt hitte, álmodik.
4 12 | 12~A pap magára maradt a törökkel.~
5 13 | 13~A nap éppen elsüllyedt az
6 14 | 14~Már jól beesteledett, mikor
7 15 | 15~Milyen vidáman, pompásan
8 1 | vedd elő gondolatban az 1533-it. Annak az évnek a májusában
9 16 | 16~Temettek két napon át szünet
10 17 | 17~Másnap lóra ültek, és megindultak
11 2 | 2~A falubeli kutyák mérges
12 3 | 3~- Az én nevem Margit. Szólítsatok
13 4 | 4~Egy óra nem telt belé, s
14 5 | 5~A sebhelyes arcú, puskaporszagú
15 6 | 6~A faluban azon éjjel nem
16 7 | 7~Az udvarra becsődült az
17 8 | 8~A Cecey háza kőfallal kerített,
18 9 | 9~Dobóék csak este tértek
19 10 | terjesztette ki a kezét.~A tűzrakás abbamaradt. A szájukban még ott volt
20 1 | Pécsre, hogy kolduljon. Abból éltek télen is, amit az
21 15 | araszos hamuján, s az utcai ablak fölött fekete a fal a láng
22 2 | a szobába. Ott a pap az ablakhoz állott, és magyarul olvasta
23 1 | nagy kőház mindössze. Az ablakok olajos vászonból vannak
24 14 | itthon? - kiáltozta be ajtón, ablakon.~A ház sötét volt. Senki
25 3 | szedtek a közeli fák alatt. Acéllal, taplóval csakhamar tüzet
26 6 | folytatta:~- Amit az Isten ad, el is veheti; és amit elvesz,
27 14 | kocsiról, s bejárta a házat.~- Adj' isten! Ki van itthon? -
28 2 | pecsétes levelet, és átadta.~- Adjatok enni-innivalót ennek az
29 1 | rabvásáron háromszor annyit is adnak érte. De a gyerek nincsen
30 16 | hogy a földnek kell tégedet adnom! Nem ölelsz meg többet kicsi
31 1 | Gyere elő, kis pajtás! Fügét adok! Gyere csak elő!~A gyerek
32 10 | megyek el, míg vissza nem adom a pofont! - szólott.~És
33 14 | Megitatta.~A pap azután enni adott a lovaknak, s hogy az egyik
34 2 | az, nem palánk. Hát nem adták meg a várat?~- Nem. Neki
35 7 | fájából.~- Tyű, kuttyázom adtát - kiált bámulva Cecey -,
36 1 | kákabokor zöld üstökébe, és aggodalmasan néz körül.~- Jaj, a szürke!~
37 3 | ma nem főzsöl? - tűnődött aggódva a cigány.~- Bizonyosan főzök.
38 14 | világított nekik a keskeny, agyagos kocsiúton.~Gergő akkor már
39 10 | van?~- Egynéhány hordóról, ágybeliről tudom. Szedték ezt, uram,
40 1 | fehér ágynemű, szekrények, ágyfák, hordók, vadbőrök, gabonás
41 8 | behurcolkodott az egész falu. Az ágynemű- és bútorhalmok között tehenek,
42 8 | be! A falubeliek verjék agyon a gyújtogatókat!~És kiszáguldottak
43 8 | egyik paraszt -, míg amazt agyonütöm.~- Megállj - mondja Cecey.~
44 15 | disznója ott legelt mögötte az ágytollal ellepett udvaron. A disznót
45 2 | falakból épült az. Faldöntő ágyút nem hozott egyik fél se.
46 16 | eltakarították, akkor kezdett a pap ahhoz, hogy a hajlékát, ahogyan
47 1 | Ferdinánd.~Az a kis falu, ahova a két gyermek való, a Mecsek
48 2 | Cecey Dobónak. - Vénségemre ajándékozott meg az Isten vele. Majd
49 10 | nézett fölfelé. És remegő ajkakkal beszélt:~- Vörös és fekete
50 14 | Üres ház - mondotta -, az ajtaja sincs becsukva.~- Mindegy -
51 17 | az arcot is takarta.~Az ajtóból a kiáltásra egy kék-veres
52 5 | nyílik magától a füle kis ajtója.~A cigány-hóhér rekedt hangja
53 14 | volt. Senki se felelt. Az ajtók tártan-nyitottan. A küszöbön
54 6 | járt föl és alá. Egyszer az ajtónak lépett, de megállapodott,
55 6 | az őrült. Jajveszékelt, ájuldozott.~A falábú ember csak a fejét
56 2 | barátnak. Annak adja, akinek akarja. Hát Péternek adja. Akkor
57 2 | ellen. Meg hogy csakugyan el akarja-e János adni az országot a
58 1 | hajmeresztő török meséket, hogysem akármiféle édesgetésre előbátorodtak
59 7 | védekezzünk, csak magyar a magyar, akármilyen párti!~S kiment.~- Lóra,
60 12 | uram, te valamit. Mondj akármit, az meg van téve.~A pap
61 1 | vigyorog, mintha harapni akarna!~- Bácsi, a szürke - rebegi
62 2 | jövevény felállott, és kezet akart neki csókolni.~- Pápista
63 14 | szállottak meg. A pap azt akarta, hogy másnap délelőtt otthon
64 10 | Néhányan mindjárt le is akarták szúrni, de a rabságot szolgált
65 16 | elfutottam. Éjjel vissza akartam jönni, de akkor egy másik
66 10 | S a törökre mutatott.~- Akaszd fel! - válaszolta Dobó anélkül,
67 10 | pap -, ha ti most itten akasztással mulatoztok, megint jöhet
68 2 | De ne is lássam, csak az akasztófán.~Dobó a fejét csóválta.~-
69 8 | becsület, hogy azokat rablod, akikkel tegnap még harcoltál? Rabló
70 16 | előremennek, és várják azokat, akiknek dolguk van még a földön.
71 9 | még?~- A rabokért, bátyám, akikről ez a fiú beszélt.~- Hát
72 17 | feje fölé kapta a pajzsot. Akkorát zördült az, mint a repedt
73 11 | vagyunk. Be is sötétedik akkorra. Aztán, ha mind le nem vághatjuk
74 2 | beizentünk Mórénak, hogy az akna tele van már porral. Akkor
75 2 | kapunyitás, felrobbantottuk az aknákat. Nem hallatszott ide? Hegyeket
76 2 | óvatosan nekihátrált egy L alakban megszögellő sövénynek, és
77 12 | mellén az inget: lóhere alakra csoportosult három lencsét
78 4 | vagyunk, és Pécs itt van alattunk. Már sokszor megtörtént,
79 10 | vagy?~A cigánynak egyszerre alázatossá lettyent a dereka.~- Mindenüvé,
80 10 | vezessen haza benneteket.~És áldásra terjesztette ki a kezét.~
81 10 | kapott annyi csókot meg annyi áldást, mint ezen az egy napon.
82 14 | fölemelte az arcát az égre.~- Áldott a te neved, Uram! - kiáltotta
83 5 | találjuk nála.~- Itt az erdő alján?~- Itt. Azért is vonult
84 11 | egy hadseregnek!~Immáron alkonyodott. Az eget pikkelyes felhők
85 17 | nyargalt.~A két páncél egyforma alkotású, a két ló szügyén is egyforma
86 3 | nyugvóra hajlik, meg kell állaniuk.~Ahogy erre megtörülgette
87 4 | úgy bánik vele, mint más állat a farkával: mikor a legyek
88 12 | az meg van téve.~A pap az állát a kezén nyugasztva gondolkozott.
89 15 | liszthulladék, holt emberek és holt állatok.~És sehol egy élő ember.
90 2 | Várnunk kell valameddig, hogy állít-e a német erőt a török ellen.
91 2 | várat?~- Nem. Neki kellett állítanunk az ötven bányászt a sziklának.
92 3 | szekereket kerítéskörbe állították. A lovakat kipányvázták
93 17 | mérkőznék veled!~Az udvaron állók nevetésre fakadtak.~- Persze,
94 4 | Eszerint ez az öt kereszt öt állomást jelent. Tehát öt állomás.
95 10 | a volt rabok kíváncsian állották körül.~- A kezét... - mondotta
96 13 | országutat a Dobó csapata állta el.~- Minek fordultál vissza? -
97 5 | A fák fekete óriásokként álltak az út mellett. Gergő nem
98 8 | udvart. Itt-ott felhágókat, állványokat rakatott, köveket szedetett.
99 8 | mellett helyezkedett el az állványon.~A falu két bejárójához
100 5 | gyönyörűséget daloljon a rabok álmába!~Gergő fölnéz az égre. Szakadozott
101 2 | robogásra fölhorkant az álmából. Sietve kitárta a kapu másik
102 17 | nézett, akik Gergellyel az almafa körül kergetőztek. Pirosak
103 11 | 11~Gergely azt hitte, álmodik. Ahogy ott poroszkált Dobó
104 5 | irtózatot álmodott. Azt álmodta végül, hogy a törökök kivont
105 4 | Osztozkodtak a tűz mellett.~Gergő álmos volt, de nem tudta levenni
106 5 | sóhajtott fel még egyszer álmos-panaszosan:~- Nem látom én többet szép
107 5 | jobbra-balra elfeküdtek a fűben, és álomban keresték tovább a szabadulást.
108 4 | állomás. Aztán következik Alopnica.~Az ember bólintott.~- Aztán
109 2 | íjgyártó lakik benne az alsóházban. A felházi három szoba üres.~-
110 7 | fiú anyja mezítláb, egy alsószoknyában, odaborult a Cecey lábához.~
111 2 | Felvidékre, ki pediglen által a némethez. Hát ti, ha még
112 12 | a lábán, kezén és karján általcsomózott kötelet.~A török lerázta
113 3 | ringatgatjuk, táncoltatjuk, altatgatjuk.~Halad a rabkocsi csendesen.~
114 5 | Bizonyosan vánkoson szokott aludni. A cigány hanyatt fekve
115 5 | szétvetetten. Valamennyien mélyen aludtak. Csak Gáspár sóhajtott fel
116 2 | kezébe vette a levelet. Nézte alul, felül, s nézte a széttöredezett
117 5 | másik.~Körülnézett. Csupa alvók. Ha ő átszökhetne köztük!
118 12 | markodban, ostoba gyaur! Én ama híres jaja pasi Oglu Mohamed
119 8 | az egyik paraszt -, míg amazt agyonütöm.~- Megállj - mondja
120 17 | fejébe nyomta a sisakot, amelyet az imént már az ölébe eresztett.~-
121 5 | az egy keréknek a híján, amelyhez támaszkodott.~Gergő kézen
122 1 | hazafelé.~Az a csoport, amelyik előttük megy, valami tíz
123 2 | fövényben. A nagyobbik láb, amelyiknek széjjel vannak nyílva az
124 4 | Az ember vállat vont:~- Amelyitek fiatal, ott is csak asszony,
125 8 | Csak annyi rést hagyjatok, amennyin egy lovas beférhet.~A katonák
126 9 | el.~- Mind levágtátok?!~- Amennyit lehetett.~- Hamar a legszebbik
127 9 | gyerek?~- Mit akarsz vele? Amott játszik a tornácon a kislányommal.~
128 12 | Minden töröknél van valami amulett, ami védelmezi őt a harcokban,
129 10 | Akaszd fel! - válaszolta Dobó anélkül, hogy hátratekintene.~És
130 10 | tizennyolcadik madárral egy angyal repül. Leszáll hozzád, és
131 1 | megcsókolja őket.~- Hogy hívnak, angyalkám?~- Vicuska.~- Hát téged,
132 8 | csak százan vannak, vagy annyian se.~A falu végén füst gomolygott
133 1 | konstantinápolyi rabvásáron háromszor annyit is adnak érte. De a gyerek
134 4 | török úr megvette Dávidka Antalt.~- Musztafa-basa-Köpri.~-
135 16 | szólj többet az Istenről.~Az anya leoldotta a kötényét, és
136 12 | mikor azt mondtad, hogy az anyád magyar nő volt.~- Az - felelte
137 4(2) | törzsének belső színfa anyagát) festésre, illetve tintakészítésre
138 12 | mellén egy lóhere alakú anyajegy, mint nekem.~A pap széjjelvonta
139 16 | mondod többet ezt a szót: anyákám! Ó, hogy azok a piros rózsák
140 17 | az eklézsiámat. Szegény anyámat is megölték.~- Hogy a kutya
141 7 | kiáltott a gyereknek az anyjára.~A fiú anyja káprázó szemmel
142 1 | belőle a sikoltás:~- Apuska! Apa!~Mert a kétségbeesés azt
143 4 | Ott három malom őröl. Apadjon el a vize!~- Czaribród.~-
144 7 | fiamnak, hanem te fogadj apádnak. Szedd össze, asszony! -
145 12 | voltál?~- Igen kicsi.~- Apádra nem emlékszel?~- Nem.~-
146 3 | menni! - bömbölte Gergely.~- Apához! - sírta a kis Éva.~A törökök
147 10 | kiáltotta Gáspár.~- Megölted apámat! - rikoltott rá egy asszony.~-
148 1 | bogarak.~A Gergő gyerek apja valamikor kovács volt Pécsett,
149 1 | Keresztesfalvára húzódott az apjával, egy ősz, öreg paraszttal,
150 3 | paprika bőven, s bizonyára aprított volna burgonyát is a lébe,
151 17 | kiáltásra egy kék-veres ruhás apród futott elő, és két egyforma
152 17 | Bálint nevetve -, a Dobó apródja!~Gergő kezet csókolt. A
153 1 | Vica menekülne mostan, de aprók a lábak, és magas a fű.
154 3 | megnyúzta az ürüt, értő kézzel aprózta bele a kondérba. Hullott
155 1 | kiszakad belőle a sikoltás:~- Apuska! Apa!~Mert a kétségbeesés
156 12 | derekamon az öv tele van arannyal. Az ilyen nagy zsákmányért
157 2 | felelte a lator - és minden arany-, ezüstmarhám, mit kívántok
158 9 | Bizonyosan oda ásta el az aranyait.~Dobó bosszúsan hümmentett.
159 9 | közben, és leszúrta.~- És az aranyak?~- Az asszony a szoba sarkában
160 7 | szemmel nézte a földre pergő aranyakat.~- Az enyim? - dadogta hol
161 7 | süvegét. Szedi az asszony az aranyat reszkető kézzel.~A fia nézi.
162 7 | kápán, hát csak úgy dől az aranyeső a fájából.~- Tyű, kuttyázom
163 5 | És miféle kincsek azok?~- Aranykelyhek, aranykupák, gyémántos-gyöngyös
164 7 | elvitték, meg a feleségem kis aranykeresztjét, meg hét tehenemet.~Dobó
165 5 | kincsek azok?~- Aranykelyhek, aranykupák, gyémántos-gyöngyös karperecek,
166 12 | amulettet. Leszakította az aranyláncról, és zsebre tette.~Azután
167 11 | borították, s ahogy a nap aranyozni kezdte az eget, olyanná
168 4 | kocsiról. Fölfeszítették. Aranypénz, gyűrűk, fülbevalók dőltek
169 10 | Eger?~- A huszadik madár aranyszínű. A nap sugaraiba van öltözködve.
170 8 | asszony meg volt zavarodva az aranytól. Egyre azt ásta, dugdosta.
171 15 | formálva meredeznek a tető araszos hamuján, s az utcai ablak
172 4 | törökjéről. Félelmetes, különös arc volt neki az a csupa bőr
173 17 | fekete bajusza mind a két arcához hozzá volt lapulva a sisak
174 4 | egybeolvadt a feje csupaszsága az arcának a csupaszságával. És furcsán
175 2 | méreg vörössége a két öreg arcáról.~- Hej, mikor olyan fiatal
176 16 | rózsák elhervadtak gyönge kis arcodon! Ó, hogy azt a szép szöszke
177 10 | házunkat!~S a törököt haragos arcok és öklök viharozták körül.~
178 5 | vizsgálta a tűztől megvilágított arcokat.~- Nem is úr ez - szólt
179 12 | tégy belé ülőleg. Fordíts arcommal Mekka felé. A pénzemért
180 17 | sisak volt rajtuk, amely az arcot is takarta.~Az ajtóból a
181 2 | minden fát, minden cserjét, árkot, völgyet és bozótot. A Gergely
182 5 | hangja. Mentek, mint az árnyék. Sem a szekereken belül,
183 2 | beljebb ült a diófának az árnyékában.~- Bizonyosan jót írt pedig -
184 2 | ott gubbaszkodott a szérű árnyékán, mint valami vén sas. Néhány
185 14 | harmadik, a Gergelyé, az árnyékban legelt. Kicsi ló volt: hitványnak
186 2 | tornácon: asztalt igazított az árnyékra egy cseléddel. A másik cseléd
187 1 | töröktől.~És a félelmük nem árnyéktól való. Egynéhány perc múlva
188 8 | lováról, és beleesett az árokba. A többi visszahőkölt.~Megfordultak,
189 17 | mind a három cseresznyét árult. A templom ajtaját vasalták.~
190 17 | Bilincsben őszülj meg! Özvegyed, árvád legyen, mielőtt meghalnál!
191 17 | bocsáss engem haza! Özvegyem, árvám két éve vár otthon!~- Miért
192 16 | vigasztalta a pap.~Az ásót és kapát a vállára vetette.
193 16 | meg a sírokat, és velük ásott a pap is.~Csak mikor a halottakat
194 16 | meghalmozta, körülveregette az ásóval. Aztán erős ágat tört a
195 12 | folytatta Jumurdzsák -, áss nekem sírt itt a fa alatt,
196 10 | kocsijára, és hátraszólt az asszonyának:~- Utánam, Beske!~Gáspár
197 4 | Az istállóját.~- Hát az asszonyokkal hogy bánnak? - kérdezte
198 10 | Dobó. - Öntsetek erre az asszonyra vizet!~S elrántotta a Gergő
199 4 | beszélgettek cigányul?~- Ast mondja ezs azs asszony,
200 16 | két férfi tért haza.~Azok ásták aztán meg a sírokat, és
201 1 | Lovas akindzsik, gyalog aszabok, tarka öltözetű szabadkatonák.
202 10 | a pofont! - szólott.~És aszerint cselekedett.~A pap maga
203 2 | forgott már a tornácon: asztalt igazított az árnyékra egy
204 1 | házából is csöppent olykor az asztalukra.~Hát azon a napon is a városból
205 5 | támadt. Az egyik hordóban aszúbort találtak. Azon ujjongtak.
206 2 | vörös pecsétes levelet, és átadta.~- Adjatok enni-innivalót
207 2 | Egyórai sakkban, öcsém, átéli az ember egy igazi csatának
208 4 | sóhajtott az ember, s a térdét átfonta. - Ott kezdik vetni a rézkását.4~-
209 1 | A török nagy, erős ujjai átkapcsolják gyönge kis meztelen karját,
210 17 | visszafordulva. - Az egyik átkoz, hogy nem eresztem el, a
211 17 | De sem a szép szó, sem az átkozódás nem oldott az ő várában
212 17 | löknék a lelkedet!~S hogy így átkozódott, a könny ömlött a szeméből,
213 10 | valamennyien. - Égessük meg az átkozottat!~A bosszúállás gondolata
214 6 | virradóra hagyták, hogy átkutatják végig a patakot. Csak a
215 5 | helyen a hold fehér sarlója átlóg a felhőn.~A tüzet a fa alatt
216 1 | Ceceynél.~Az öreg néha átment az erdőn Pécsre, hogy kolduljon.
217 17 | épült, s a külső várba vitt. Átmentek az újvároson, aztán megint
218 16 | sírta az asszony.~És átölelte a halmocskát.~- Az Isten
219 5 | Szakadozott felhők. Itt-ott átragyog egy-egy csillag. Egy helyen
220 5 | Körülnézett. Csupa alvók. Ha ő átszökhetne köztük! De át kell szöknie,
221 4 | Belgrádba. Onnan szöktem meg: átúsztam a Dunát.~- És milyen az
222 5 | puskaporszagú ember megszólalt. - Atyámfiai - mondta halk, érdes hangon -,
223 12 | engemet bolondnak gondolsz. Avagy azt véled, nem tudom én,
224 1 | meglapulnak a bokor mögött az avarban.~Abban az időben nem volt
225 2 | Azok.~- Könnyen elbántatok avval a várral?~- Nem mondhatnám.
226 17 | és gyere ide Szigetre. Azaz ne Szigetre, hanem Somogyvárra,
227 15 | Gergelyre fordítva könnyekben ázó orcáját.~
228 5 | valami hat nagy vasasláda. Azokban lehet a legértékesebb holmi.~-
229 5 | szundikált már. Elszundikált azonképp, ahogy naptól égett, finom
230 3 | rákiáltott:~- Tüzet raksz!~- Én azst jabban értem! - rikkant
231 3 | Vicuskának.~- Ez lesz a Vicuska babája. Sárga a kendője, piros
232 3 | mellecskéjén tartotta hitvány kis bábuját. Gergő mellettük hasalt.
233 5 | lát. Majd az ölében heverő bábura fordult a tekintete, fölvette,
234 8 | Kaplaman - feleli a török bágyadozva.~- Sakk?~- Sakk, sekk, matt? -
235 16 | után a pap kissé fölépült a bágyadt szomorúságból.~Kivezette
236 13 | Attól tartok, hogy valami baja történik - magyarázta Dobó. -
237 17 | apródok lekeféljék. Aztán a bajszát bosszús pirossággal sodorgatva
238 4 | osztozkodtak is. Egy lelógó bajuszú, komor akindzsi kis vasszekrényt
239 2 | az udvaron. A vitézek a bajuszukat pödörgették. A lányok a
240 16 | egy kis tűzhelyet meg egy bakasztalt s holmi hosszúkás üvegeket,
241 13 | csak Lakig megyen rajta, a Bakics Pál kastélyáig. Ott egy
242 2 | vitézeket. Fölkelt, és eléjük baktatott. Furcsa járása volt az öregúrnak:
243 12 | mindössze ötesztendős. A bal mellén egy lóhere alakú
244 2 | szolgálsz?~- Most a Török Bálintéban.~- Eszerint Ferdinánd híve
245 13 | lehet, küldd át nekem Török Bálinthoz Sziget várába.~- Szívesen -
246 2 | János. Ferdinánd csak Török Bálintnak izent, hogy segítsen Jánosnak,
247 3 | széles mellű parasztlegény ballag, meg egy ragyás cigány.
248 1 | hátrakötött kezű, bús rabok ballagnak.~A mi janicsárunknak három
249 5 | ott már ismerte a járást. Ballagott lomhán és álmosan.~Az út
250 15 | nézett már se jobbra, se balra, csak az utat nézte, amelynek
251 9 | gyereket, a szája is elnyílott bámulatában.~Dobó maga mellé intette
252 12 | állt a cserfánál, és a fűre bámult. A pap a lándzsára támaszkodva
253 17 | hajú gyerek már akkor ott bámulta Gergőt a Kata asszony szoknyája
254 4 | arcukat; mások könnyes szemmel bámultak maguk elé.~
255 4 | orra meg akkora, hogy úgy bánik vele, mint más állat a farkával:
256 4 | Hát az asszonyokkal hogy bánnak? - kérdezte egy fekete hajú
257 17 | sápadtan hallgatta ezt. Bánta, hogy ő nem volt Dobó mellett.
258 15 | ellepett udvaron. A disznót nem bántja a török.~És egy meztelen
259 9 | kötözték, mink meg ővelük bántunk el.~- Mind levágtátok?!~-
260 3 | égett. A törökök ölték a bárányt, a tyúkot, a libát. A rabok
261 4 | Hizarlik3 egy nap. Aztán Baratina.~- Nem - felelte az ember -,
262 2 | már régen, hanem a király barátja.~- Azt is tudom, üsse meg
263 2 | bólogatva.~S a két öreg barátságosan nézett egymásra, és összekoccintotta
264 2 | kapun a zarándok is.~- Te a baráttól jössz! - szólalt rá Cecey,
265 7 | szájától a füléig egy vörös barázda.~Dobó felpattan a székéről.~-
266 3 | szájukat, mint a kutyák.~- Bárcsak én is nyalhatnám már a sájamat.
267 4 | paraszt - akkora nagy, eleven barom, mint ez a rakott szekér,
268 15 | veszedelem után, és egynéhány baromfi, amely el tudott szárnyalni
269 11 | szempillantásra lehetett látni, hogy bársonyban nevelkedett.~- Dehogyis,
270 10 | egy könnyű kis meggyszín bársonyhüvelyű kard is. Dobó fölvette azt.~-
271 7 | nyeregbe van.~Leoldják a szép bársonynyerget. Rázzák. Zörög. Megtalálják
272 2 | mordult vissza a pap.~- Te beállsz hóhérnak! - rikácsolt Cecey~-
273 7 | 7~Az udvarra becsődült az egész falu: valami ötven
274 8 | kiáltotta Dobó. - Hát ez a török becsület, hogy azokat rablod, akikkel
275 14 | mondotta -, az ajtaja sincs becsukva.~- Mindegy - felelte a pap -,
276 2 | a szobában vetkeződött, beérkezett a kapun a zarándok is.~-
277 2 | Mögötte négy másik vitéz. Hogy beérkeznek a faluba, jobbra-balra forgatják
278 14 | 14~Már jól beesteledett, mikor a kocsi elhaladt
279 3 | völgyben az esti szürkületbe befátyolozott város. Az magyar fészek.
280 1 | a pillangók. A pillangók befelé röpültek az erdőnek, hát
281 8 | hagyjatok, amennyin egy lovas beférhet.~A katonák ezalatt odaérkeztek.~-
282 14 | pap -, itt megetetünk.~S befordult a kocsival az udvarra.~Egy
283 16 | többé sohasem!~A pap eközben behányta a földet a sírba, és meghalmozta,
284 17 | ellenfelét, hogy a sisakja behorpadt.~Erre a sima sisakos visszarántotta
285 9 | Csak elájult. A másikat is behoztuk az árokból. Attól tartok,
286 8 | Az udvarra már délelőtt behurcolkodott az egész falu. Az ágynemű-
287 2 | Felrobbantottátok?~- Először is beizentünk Mórénak, hogy az akna tele
288 8 | az állványon.~A falu két bejárójához két kürtöst küldött. Azoknak
289 8 | megharsant a kürt a falu keleti bejáróján, és néhány perc múlva vágtatást
290 14 | pap leugrott a kocsiról, s bejárta a házat.~- Adj' isten! Ki
291 3 | kocsi tetejéről -, viselje békén a sorsát, amint csak lehet.
292 2 | tovább:~- De ha már úgy beléd csontosodott volna az iránta
293 1 | mártogatták bele, azután beleereszkedtek térdig. Gergelynek megvizesedett
294 8 | lefordult a lováról, és beleesett az árokba. A többi visszahőkölt.~
295 1 | hogy a parthoz érnek, Gergő belefogódzik a kákabokor zöld üstökébe,
296 2 | lábnyom a Vicuskáé.~Bizonyosan belefulladtak valahol a vízbe.~
297 10 | fogadta a kitüntetést. Szinte belehalványult. Talán a jövendő idők fuvalma
298 2 | Az - szólt a levélbe belehunyorítva -, a barát írása. Tiszta,
299 1 | háttal fordul. A leányka belekapaszkodik a nyakába. Gergő megindul
300 5 | nyeregbe. Az nem az övék. Évica belekapaszkodott a fiú vállába. A fiú megrántotta
301 3 | bilincsét a lábán rongyokkal bélelte körül.~A rongyok már véresek.~-
302 4 | felelte a paraszt, mélyen belemártva a kanalát a vaskondérba -,
303 2 | barát! Dűljön össze, ha belemegyek!~- Tudod is te, hogy azon
304 14 | lovát a csárda előtt, és belépett az udvarra.~- Mubarek olszun! -
305 2 | leült a földre, és a csuhája bélését bontogatta.~- Istentelen
306 3 | nő, a két kisgyereket is beleszámítva. Csak eldűltek szegények
307 4 | elkapom az egyik kését, és beleszúrom! Bele a hasába a kutyának!
308 10 | cigányasszony kőre ült, és beletartotta a füstbe az orcáját.~A vitézek
309 11 | messze. Mikorra ideérnek, beletelik két óra is.~- Mennyien lehetnek?~-
310 17 | töröknek. Egy török úgy belevágta a dárdáját a combjába, hogy
311 4 | alatt. Egyszer felhoztak Belgrádba. Onnan szöktem meg: átúsztam
312 14 | lovakat itt megetetjük.~Gergő belovagolt az udvarra, s néhány perc
313 14 | gyémántcsillag.~A zacskó belsejében is tündöklött valami: ezüstfonalakból
314 5 | árnyék. Sem a szekereken belül, sem a szekereken kívül
315 2 | akkor elfogadta a kézcsókot.~Bementek a szobába. Ott a pap az
316 2 | kilépett a szobából. Az asszony bemutatta őt a papnak. Cecey is visszatért,
317 2 | Dobó Pista - szólt Cecey, bemutatva az ifjút a feleségének.~
318 16 | csodálkozva nézett, hogy nincs bennük kártétel.~Akkor egy asszony
319 8 | és visszaügettek.~A szabó benyargalt a nyitott kapun.~- Hát hányan
320 4 | szerint börzsönnyel2 van bepirosítva, de még a haja is.~Időnkint
321 6 | Megjöttek a gyermekek!~A pap berohant a házba:~- Van Isten, Péter!
322 3 | hogy van sájam, ha néha nem besélnék.~- Bort is raboltak délben.
323 10 | az asszonyának:~- Utánam, Beske!~Gáspár összekötötte a maga
324 16 | három szoba volt, de mind beszakadt az égésben.~Az utcai szobát
325 2 | csak sejteni lehetett a beszédében. De azért akik megszokták,
326 4 | uram elvégezte, egy kis beszédem volna, ha meghallgat.~A
327 12 | Nem.~- Különös, hogy a beszédet nem feledted el.~- A janicsárodában
328 2 | megfordultál! Te még utóbb beszegődsz Jánoshoz zászlótartónak.~-
329 2 | a gyerek nincsen. A nagy beszélgetésben, levélolvasásban mindenki
330 10 | törökhöz fordult:~- Jumurdzsák, beszélj!~- Szedtük, ahol Allah engedte
331 16 | előttük.~- Elrejtettem őt - beszélte sírva az asszony -, elrejtettem
332 2 | is mentsétek magatokat. Beszéltem őfelségével, hogy térítse
333 2 | Mert útközben egy csősszel beszéltünk, akinek a pincéjében hált.
334 16 | kard az oldalán.~Odakünn betakarta a halottakat gyékénnyel,
335 2 | evett. Nagyot nyelt.~- Nem beteg az soha.~Egy bikafejű, vállas
336 15 | megszenesedett, fekete ollófák nagy A betűket formálva meredeznek a tető
337 2 | szárnyát is, és a lovagok beugrattak a hídon át az udvarra.~Cecey
338 17 | Bálint. - Meglehet, hogy ez beválik harmadik nevelőnek.~ ~
339 7 | Kézen fogta a gyermeket, és bevezette.~Kivallatják, kiszednek
340 3 | Utánam! Be az erdőbe!~És bevitték a kocsikat, szekereket,
341 10 | dárdával -, hogy vagy, te bibas terek?~Hogy erre valamennyien
342 4 | nagyobb; oszt csupasz, mint a bihal.7 Az orra meg akkora, hogy
343 2 | Nem beteg az soha.~Egy bikafejű, vállas és erős, vén pap
344 17 | te rothadt szívű gyaur! Bilincsben őszülj meg! Özvegyed, árvád
345 10 | tördelték, vonogatták a bilincseiket.~A hat aszab persze hatfelé
346 3 | vissza jóságos vigyázattal a bilincseket.~- Áldjon meg az Isten,
347 3 | hadd igazítsam meg a bilincsemet.~A janicsárok azonban rá
348 3 | láncolva. A legény mezítláb. A bilincsét a lábán rongyokkal bélelte
349 15 | tartotta a vasvillát.~- A bíró - mondotta a pap. - Szegény
350 4(7) | Bivaly. ~
351 17 | megnőnek a gyerekek, rád bízom, hogy tanítsad őket.~- Nagyságos
352 5 | kincse, bizonyosan tudom - bizonygatta a magyar.~- És miféle kincsek
353 11 | vágjad, Gergő! - hát az is bizonyos, hogy Gergő nekivág most
354 8 | falubelieknek nem kellett sok biztatás. A faluban már valami öt
355 2 | Összehítta a vár népét, és biztatta őket, hogy csak tartsák
356 13 | küzdelmet, Dobó mellett biztonságban érezte magát. Hogy öldöklés
357 2 | felelték azok -, de mi a biztosíték, hogy vissza is térsz? -
358 1 | megláncolt lábú rableány, arra bízza őket. Azután egy szennyes
359 17 | fordítva véres orcáját -, bocsáss engem haza! Özvegyem, árvám
360 11 | Induláskor két katonát bocsátott előre. Azokat várták. Néhány
361 1 | patakot meglátták, Gergő fűre bocsátotta a lovat. Így kerültek ők
362 6 | magyarnak nincsen olyan.~- Hátha bocskornyom volt?~- Azon nincs sarkantyú.
363 2 | Hogy is hívnak, öcsém, Bodó vagy Dobó?~- Dobó István.~-
364 16 | tört a temető szélén egy bodzafáról, kereszt alakú ágat. Letűzte
365 3 | mesterségem!~- Hallgass! - böffent rája a török.~Három asszonyt
366 5 | mellette valami kupa vagy bögre, nem lehet jól látni a homályban.~
367 4 | hordók eközben csapot kaptak. Bögrékben és tülkökben itták a törökök
368 2 | ország dolga.~S hogy ily bölcsen megkülönböztette a leveleket,
369 3 | Haza akarok menni! - bömbölte Gergely.~- Apához! - sírta
370 10 | Dobónak a kezét.~- Eszerint börtönben halok meg - szólt Dobó összeborzongva.~-
371 10 | száll fel az égre. Egyik a börtönből. Másik a tengerparton...
372 4 | keze-lába cigány szokás szerint börzsönnyel2 van bepirosítva, de még
373 16 | Az egyikben mindenféle bogár volt, a másik meg tele volt
374 3 | cékla. Csak a két szeme bogara fekete. Őt bizony ezelőtt
375 1 | rejtekfaluban, mint az erdei bogarak.~A Gergő gyerek apja valamikor
376 2 | térdben, a másik nem hajlott bokában. De hogy is hajlott volna,
377 2 | mondotta a süvegét levéve, bokáját összeütve.~Hosszú, csontos
378 1 | Megbújnak, meglapulnak a bokor mögött az avarban.~Abban
379 2 | körül. Megkutatnak minden bokrot, minden játszóhelyet a faluban.
380 10 | parasztlovak nem kellettek.~Ki volt boldogabb a cigánynál! Nagyokat rikkantott.
381 4 | olvasta a pap tovább.~- Az már Bologárország - szólt az ember -, onnan
382 8 | vagyok Móré. Téged akar bolondítani.~A janicsár megállította
383 12 | diskurálsz velem, és engemet bolondnak gondolsz. Avagy azt véled,
384 10 | takarta tenyerét a szemére.~- Bolondság - szólt ekkor bosszúsan
385 2 | Azokat nem. Egy nagy boltozatban találtuk meg őket. Szép
386 2 | földre, és a csuhája bélését bontogatta.~- Istentelen melegség van
387 14 | tapintott, azt maguknak bontotta fel. - Éhes vagy-e, fiam?~-
388 11 | Az eget pikkelyes felhők borították, s ahogy a nap aranyozni
389 17 | Sebaj, páterkám, legalább új bőröd nyől, mint a hernyónak.~-
390 2 | húzott egyet az eléje tett boros fazékból.~Az asszony is
391 10 | hálaérzésükben könnyes szemmel borultak Dobó köré. Csókolták kezét-lábát
392 12 | kiáltott a török térdre borulva. - Lehetséges ez?~- Lehetségesnek
393 2 | elhiheted. A szakállad borzzsírtól fehér, azt az első szempillantással
394 17 | szokva az ilyen jelenetekhez. Bosszantotta. De sem a szép szó, sem
395 10 | Égessük meg az átkozottat!~A bosszúállás gondolata mindenkit hóhérrá
396 5 | ilyet! - morogta a csomóra.~Bosszúságában sírva vakarta a fejét.~Próbálta
397 2 | Honnan tetszik tudni?~- Nem boszorkányságból, elhiheted. A szakállad
398 2 | Cecey~- Te meg németnek! - bőszült fel a pap.~- Hóhér!~- Német!~-
399 2 | cserjét, árkot, völgyet és bozótot. A Gergely anyja is jajgatva
400 4(2) | Brazíliában tenyésző fa, amelynek vérvörös
401 5 | volt az ég. Cserebogarak brummogtak a harmatos falombok körül.~
402 6 | A pap csak hajnal felé búcsúzott el tőlük.~Ahogy kilépett
403 10 | három nagy oszlop eldőlt.~- Buda? Temesvár? Fehérvár? - kérdezi
404 2 | pap tovább olvasott:~- Itt Budán az én kis házam üresen áll,
405 13 | Székesfehérvárra, onnan meg Budára. De ő csak Lakig megyen
406 4 | össze!~- Drinápoly.~- Nagy büdös város. Ott láttam egy élőfánkot.6~-
407 9 | fülében elhangzott harangszó búgásaként ismétlődött:~- Az a fő,
408 16 | Azok a Balaton nádasában bujdostak. Este meg két férfi tért
409 17 | alól valami nyolc török rab bújt elő. Segítettek neki a páncélból
410 8 | ludak gágogtak, kacsák bukdácsoltak, és tyúkok szaladgáltak.
411 17 | nyeregből, hogy a török bukfencet vetett a levegőben, s puff
412 11 | ki-kihúzta. Ha véletlenül törökre bukkannak, és Dobó azt mondja neki:
413 4(3) | volt Jugoszlávia, illtve Bulgária és Törökország területén. ~
414 3 | is abban az időben, mi a burgonya! Az urak ugyan már nagy
415 3 | cselekedte, mert nem volt burgonyája. Tudták is abban az időben,
416 3 | bizonyára aprított volna burgonyát is a lébe, de ezt főképpen
417 1 | lábú, hátrakötött kezű, bús rabok ballagnak.~A mi janicsárunknak
418 8 | egész falu. Az ágynemű- és bútorhalmok között tehenek, kecskék
419 15 | egy ép kapu. Az udvarokon bútortöredékek, hordódongák, liszthulladék,
420 2 | még nem fa!~A parasztok buzgóbban nyírták a birkát.~A kutyák
421 3 | tyúkot, a libát. A rabok buzgón dolgoztak az étel elkészítésén,
422 2 | Péternek adja. Akkor aztán Cecey-ház, és nem parancsol benne
423 3 | sincsen. És vörös, mint a cékla. Csak a két szeme bogara
424 8 | Lőjetek!~A tíz puskás célzott. A lövések ropogva dördültek
425 10 | kellettek.~Ki volt boldogabb a cigánynál! Nagyokat rikkantott. Körülugrálta
426 3 | meg egy ragyás cigány. A cigányon sokszorosan foltozott kék
427 10 | fakadtak, Dobó rászólt a cigányra:~- Ne hetvenkedjél, te!
428 10 | feleséged? - kérdezte Dobó a cigánytól.~- Azs - felelte a cigány -,
429 4 | Hát mit beszélgettek cigányul?~- Ast mondja ezs azs asszony,
430 4 | össze!~- Kaladán.~- Ott egy cimborámat eladták. Döghalál eméssze
431 17 | mint az a medve, amely címerként ágaskodott a kapuján.~Aztán
432 8 | vagy, zsivány vagy, mint a cinkosod!~A janicsár fölpillantott
433 4 | a törökök a nyárson sült cobákokat osztották meg maguk között.~
434 17 | amely a vízen át magas cölöpökre épült, s a külső várba vitt.
435 17 | úgy belevágta a dárdáját a combjába, hogy a nyereg fájában állott
436 3 | kondérokban a hús, és pirultak a combok a nyárson. A török egy tarhonyás
437 4 | végiglődörgeti a derekán.~- Corli.~- Onnan kezdve möglátjuk
438 14 | fehér, kis, lompos kutya csahított eléjük. Kívüle senki sem
439 2 | A falubeli kutyák mérges csaholással ugrálnak körül egy fehér
440 7 | rakjunk meg hordókat. Kasza, csákány vasvilla legyen az asszonyok
441 2 | munkájuk volt, mondhatom. A csákányok szikrát hánytak a kövön,
442 1 | elejétől hátrahajoltan, csaknem a háta közepéig.~Míg bent
443 1 | fürdött a patakban, bizony csalódol. Hol van már az a két gyerek,
444 13 | Hanem az országutat a Dobó csapata állta el.~- Minek fordultál
445 11 | Mecsekre. Dobó kinézett a csapatának egy olyan helyet, ahol az
446 16 | de akkor egy másik pogány csapattal találkoztunk. Az egész nádast
447 1 | eloldozódott.~A gyerek szótlanul csapkodja a lovat egy somfagallyal.
448 2 | napon. Olykor jobbra-balra csapkodott a botjával a levegőben,
449 4 | között.~A hordók eközben csapot kaptak. Bögrékben és tülkökben
450 8 | pillanatban a paripája vékonyába csapott a tőr lapjával. A paripa
451 17 | görbe hátú ember.~Kopjával csaptak össze. Bálint úr mindjárt
452 7 | Rázzák. Zörög. Megtalálják a csaptatót a kápán, hát csak úgy dől
453 2 | kiáltotta az asztalra csapva Cecey -, sem ezen, sem a
454 14 | Meglassította a lovát a csárda előtt, és belépett az udvarra.~-
455 14 | fiam - mondotta a pap -, csárda-e vagy másféle ház! A lovakat
456 14 | a papnak.~Éjféltájon egy csárdaféle épület fehérlett előttük.~-
457 17 | török itt volna láncon, a császártokkal együtt, rablógyilkos zsiványok!~
458 2 | átéli az ember egy igazi csatának minden forgását, minden
459 1 | lóról. Gergő hátán nagyot csattan a török tenyere. Gergő tehát
460 15 | a török.~És egy meztelen csecsemőgyerek is ott hevert a közelében
461 4 | került, a cigánynak nem csekély örömére. Maguk a törökök
462 2 | igazított az árnyékra egy cseléddel. A másik cseléd meg nyitotta
463 9 | Bort hamar! - kiáltott a cselédekre. - Él ám a törököd! Bent
464 2 | asszony az udvaron súroló cselédnek -, merre van Vicuska?~-
465 10 | szólott.~És aszerint cselekedett.~A pap maga maradt a törökkel.~
466 4 | szólt rájuk a pap. - Ne cselekedjetek az ő nevében semmi komédiát!~
467 6 | homlokára szorítva. - De hát mit cselekedjünk?~- Tegye azt, amit én -
468 3 | de ezt főképpen azért nem cselekedte, mert nem volt burgonyája.
469 1 | könyvben eléd jönnek, mozognak, cselekszenek és beszélnek? Por az mind!~
470 5 | közelébe, és szürcsölgetve, csemcsegetve itták.~- Éljen Magyarország! -
471 3 | tették asztalra nagyuraknál csemegének.~A tűz körül valami húsz
472 3 | és imádkoztak.~Ezalatt csend volt.~A leány lemászott
473 3 | altatgatjuk.~Halad a rabkocsi csendesen.~A kocsi mellett egy széles
474 12 | hallatszott, aztán az erdei csendesség vette őket körül.~A török
475 8 | Móré, ahogyan csak bírta, csépelte.~- Ott fut az arany! - kiáltotta
476 17 | pénzen váltottak ki, kit cserébe magyar foglyokért. Hát hogyan
477 4 | is ettek, ittak. Közben csereberéltek, osztozkodtak is. Egy lelógó
478 5 | csillagos, holdas volt az ég. Cserebogarak brummogtak a harmatos falombok
479 17 | üldögélt, s mind a három cseresznyét árult. A templom ajtaját
480 12 | törökkel.~A török állt a cserfánál, és a fűre bámult. A pap
481 2 | Megnéznek minden fát, minden cserjét, árkot, völgyet és bozótot.
482 4 | a nadrágjába, aztán így csicsergett:~- Nagyságos, méltóságos
483 16 | úgy osztotta be, hogy aki csillagok fölé kerül, legyen, aki
484 2 | Csöndesen, kedvesem - csillapította az asszony. - György okos,
485 2 | meggyszín zekéje alól páncéling csillog. Mögötte négy másik vitéz.
486 17 | tetején ezüstös medvefej csillogott.~- Az az úr - mondotta a
487 10 | rablógyilkos haramiával mit csináljunk? - kiáltotta Dobó után a
488 17 | ülve -, mi az istennyilát csinálsz most már eklézsia nélkül?~-
489 2 | Az illatos, piros sült csirke láttára eltűnt a méreg vörössége
490 2 | asszony egy tál rántott csirkét tett az asztalra. Az illatos,
491 3 | ezektől soha. Nézd, milyen csizma van a lábamon.~Felvonta
492 13 | lenni a harcban, de még csizmád sincsen. Hát csak eredj
493 1 | mellény, sapka, kalap, kis csizmák. A török előválaszt két
494 6 | lába nyomát?~- Sarkatlan csizmanyom volt. A magyarnak nincsen
495 1 | még kék nadrágos, piros csizmás, fehér süveges janicsárok,
496 2 | a fejüket, mintha valami csoda volna annak a falunak minden
497 17 | kis sváb asszony mosolygó csodálkozással nézett rá. Aztán lehajolt,
498 17 | török hadnak, Gergely nem csodálkozik rajta.~- Ha meghalt volna -
499 13 | alatt.~Mennyire örülnek és csodálkoznak majd a hívei, ha meglátják,
500 7 | odaborult a Cecey lábához.~Dobó csodálkozó szemmel nézte a kis parasztfiút,
|