1-csoda | csocs-felet | felfi-igyat | ihass-kulon | kurt-nalam | nando-reszk | rever-tizen | tizle-zuzod
bold = Main text
Part grey = Comment text
501 2 | Dobó.~S fölfogta a nagy csöcsös korsót, és a szájához emelte.~-
502 5 | a kerék mellett.~A rabok csöndes és szomorú elmélázással
503 1 | koldult. Az uraság házából is csöppent olykor az asztalukra.~Hát
504 3 | ülésből. Nehéz, vastag láncok csördültek föl vele.~- De hátha ma
505 2 | hogy a zarándok kezet ne csókolhasson.~- Pápista vagyok - felelte
506 2 | felállott, és kezet akart neki csókolni.~- Pápista vagy, vagy újhitű? -
507 17 | Dobó apródja!~Gergő kezet csókolt. A kék szemű, kis sváb asszony
508 10 | gyerek derekára, és homlokon csókolta a kis vitézt.~A kisfiú komolyan
509 10 | életében nem kapott annyi csókot meg annyi áldást, mint ezen
510 3 | Margitnak nevező, és mindig csókra álló szájú. Az arca itt-ott
511 5 | látott ilyet! - morogta a csomóra.~Bosszúságában sírva vakarta
512 5 | is. De csak nem bírta a csomót eloldani. Végre is megfogta
513 10 | emberek ránéztek.~A pap egy csontmarkolatú török lándzsát tartott a
514 2 | tovább:~- De ha már úgy beléd csontosodott volna az iránta való gyűlölség...~-
515 3 | rabokat összehajtották egy csoportba. Tizennégyen voltak összesen:
516 8 | szerint ötvenegy embert, és csoportokban a kerítésre osztotta őket.~
517 8 | lovát, hogy a hátul jövőkkel csoportosuljon.~- Ismerlek téged is, Jumurdzsák! -
518 12 | az inget: lóhere alakra csoportosult három lencsét mutatott a
519 2 | emberemmel. Mert útközben egy csősszel beszéltünk, akinek a pincéjében
520 8 | egynéhány gyalog futó aszab.~Égő csóva a kezükben.~- Móré László! -
521 2 | akasztófán.~Dobó a fejét csóválta.~- Akkor rossz nyomon járunk.~
522 4 | Mindig mereven néz, mintha csudálkozna, és úgy lógatja a fejét,
523 4 | rézkását.4~- Rézkását? - csudálkozott az egyik asszony.~Az ember
524 5 | süllyedt, a dunyha kihajló csücskére.~S már el is aludt volna
525 2 | zarándok leült a földre, és a csuhája bélését bontogatta.~- Istentelen
526 2 | zarándokot. Le is húznák róla a csuhát bizonyára, ha nagy, keresztes
527 2 | vászonzeke ujja csak lötyögött a csuklóján.~A darutollas vitéz leugrott
528 4 | még ennél is nagyobb; oszt csupasz, mint a bihal.7 Az orra
529 4 | letette, egybeolvadt a feje csupaszsága az arcának a csupaszságával.
530 4 | csupaszsága az arcának a csupaszságával. És furcsán nevetett. A
531 17 | kötözött ott szilkékbe, csuprokba. Egy fehér kezű, reverendás
532 7 | háztetőt locsoljanak meg csurgásig. A falu népe szedje össze,
533 5 | ölében. Feje a kerékagyon. A csutora mellette.~Aludt az úgy,
534 9 | életben.~- Attól tart? Fára a cudart!~- Hohó - mondotta Cecey -,
535 16 | összerendezte, és főzött. Cukorborsót főzött hús nélkül, meg tojásos
536 4 | őröl. Apadjon el a vize!~- Czaribród.~- Ott engem igen megvertek.~-
537 7 | aranyakat.~- Az enyim? - dadogta hol Ceceyre, hol Dobóra,
538 1 | mondja a török, előkapva a dákosát.~Gergő azonban tovább kiabál:~-
539 1 | fölemelkedik a fűből, visszadugja a dákost, és elmosolyodik.~- Gyere,
540 2 | piros köpenyeges, szőke dalia lovagol elöl. Darutoll a
541 5 | volna, hogy gyönyörűséget daloljon a rabok álmába!~Gergő fölnéz
542 3 | egynéhány percet, de mindjárt dalolt is utána a gyerekeknek.
543 12 | tízlépésnyire.~A kocsizörgés darabig még hallatszott, aztán az
544 3 | város. Az magyar fészek. Darazsak laknak benne.~A törökök
545 17 | fájában állott meg a vasa.~- A dárda vasa.~- Az. Bele is törött.~-
546 5 | ült éppen a kocsi mellett. Dárdája az ölében. Feje a kerékagyon.
547 17 | Egy török úgy belevágta a dárdáját a combjába, hogy a nyereg
548 1 | pedig prémes sapkájú, nagy dárdájú aszab. A félszeműnek porral
549 2 | A Cecey kapuja előtt egy dárdás parasztember ült. Kövön
550 10 | kalapját is. Azután egy hosszú dárdát kapott fel a földről, és
551 10 | az orra alá piszkálva a dárdával -, hogy vagy, te bibas terek?~
552 2 | szőke dalia lovagol elöl. Darutoll a süvegén. Előtte a nyergen
553 2 | lötyögött a csuklóján.~A darutollas vitéz leugrott a lóról,
554 10 | apró magvakat szórt reá.~- Datura stramonium9 - szólt a pap,
555 4 | Ott egy török úr megvette Dávidka Antalt.~- Musztafa-basa-Köpri.~-
556 2 | állott, és magyarul olvasta a deák levelet:~- Kedves sógorom...~
557 3 | besélnék.~- Bort is raboltak délben. Itt van a saroglyában.~-
558 16 | visszatért.~A harmadik nap délelőttjén egy parasztasszony meg egy
559 8 | Dózsa-háborúban harcoltak.~Déltájban visszaérkezett Dobó. Mindössze
560 2 | bajuszát megtörülve -, mégis derék ember az a Ferdinánd, hogy
561 10 | egyszerre alázatossá lettyent a dereka.~- Mindenüvé, csókolom kezsit-lábát,
562 12 | hallgasd meg egy szavamat. A derekamon az öv tele van arannyal.
563 15 | Egy másik fiatal paraszt derékban megtörve lógatta holt fejét
564 14 | meglocsolt a vödörből, és derékig levetkezett. Körülborogatta
565 1 | oldotta fel őket a rémület dermedtségéből. Sokkal többször hallották
566 16 | tetőzte be először a pap deszkával, hogy az eső ellen védve
567 17 | Németül is?~- Két évet diákoskodtam német földön.~- Hát mondok
568 17 | törött.~- Én húztam ki! - dicsekedett a plébános.~- Te hát - szólt
569 7 | török lovat ott futtatták, dicsérgették a Dobó vitézei az udvar
570 11 | került ő bele ebbe a nagy dicsőségbe.~Hol a lovat nézte, hol
571 1 | Bújjunk el! - mondja dideregve. - Bújjunk el! Törököt láttam.~
572 2 | A zarándok beljebb ült a diófának az árnyékában.~- Bizonyosan
573 1 | arcú, barna ember. A vállán diószínbarna köpönyeg. A fején tornyos,
574 12 | halál küszöbén térdelve diskurálsz velem, és engemet bolondnak
575 5(8) | Nyakláncon viselt, gazdag díszítésű, zománcos, drágakővel kirakott
576 2 | mennek hazafelé.~- Azok a disznó akindzsik!~- Azok.~- Könnyen
577 15 | s megfeketedett ottan.~A disznója ott legelt mögötte az ágytollal
578 8 | között tehenek, kecskék és disznók futkostak, ludak gágogtak,
579 15 | ágytollal ellepett udvaron. A disznót nem bántja a török.~És egy
580 8 | elejét.~- Hát eredj vissza - dobbant rá Dobó haragosan -, aztán
581 8 | harsant fel Dobó, a lábával is dobbantva. - Te ország szégyene, te
582 7 | dadogta hol Ceceyre, hol Dobóra, hol a papra nézve.~- A
583 4 | egy cimborámat eladták. Döghalál eméssze el őket!~- Uzonkova.~-
584 2 | hallatszott ide? Hegyeket rázó dördülés volt. A falak ott leomlottak.
585 8 | porba. Szinte egyszerre dördült a többi puska is s a török
586 8 | célzott. A lövések ropogva dördültek el. A törökök közül egy
587 6 | kiáltozások. Néhány perc múlva dörömbölés a nagykapun:~- Eresszenek
588 7 | csaptatót a kápán, hát csak úgy dől az aranyeső a fájából.~-
589 2 | kis pöcsétes; nem ország dolga.~S hogy ily bölcsen megkülönböztette
590 2 | gondjuk. Mind ott talált dolgot az udvaron. A vitézek a
591 17 | kezű, reverendás pap is dolgozott velük, a várnak a plébánosa.
592 3 | a libát. A rabok buzgón dolgoztak az étel elkészítésén, s
593 7 | Szerecsenhez. Addig is dolgozzanak. Minden háztetőt locsoljanak
594 16 | és várják azokat, akiknek dolguk van még a földön. Néha a
595 3 | kék nadrág és ugyanolyan dolmány van. A dolmánya belső zsebéből
596 4 | Aranypénz, gyűrűk, fülbevalók dőltek ki belőle.~Osztozkodtak
597 15 | Mégis, ahogy fölértek a dombra, s a kerti fák lombjain
598 8 | az öregeknek, akik vele a Dózsa-háborúban harcoltak.~Déltájban visszaérkezett
599 5 | nem hadakozik már. Ő volt Dózsának a kincstartója.~A török
600 2 | szólított. Aztán végeztem Dózsával, aki, elhidd nekem, a hősök
601 16 | nézni, milyen kedvesen! Ó, drága lelkem, nem nézel reám többé
602 5(8) | gazdag díszítésű, zománcos, drágakővel kirakott női arany ékszerek. ~
603 4 | eltörtem a lábam vasát.~- Dragomán - olvasta a pap tovább.~-
604 4 | jókora. Szakadjon össze!~- Drinápoly.~- Nagy büdös város. Ott
605 10 | rázták.~- Megdegles! - szólt dühben forgó szemmel a cigány is.~
606 12 | szúrd az orrodat!~Jumurdzsák dühében szinte lángot fújva hátrált
607 8 | percre elhőköltek, de aztán dühös ordítással és ropogással
608 2 | várba! A vitézeink olyan dühösek voltak, hogy Mórénak minden
609 2 | már nem hallgatott rájuk. Dühösen kiektett-baktatott a szobából,
610 2 | Istentelen melegség van erre - dünnyögött jókedvűen. - Oszt annyi
611 8 | aranytól. Egyre azt ásta, dugdosta. Ceceynél nem merte hagyni,
612 17 | Hogy a kutya egye meg! - duhogta Török Bálint visszafordulva. -
613 2 | vidékteken napról napra dúl hol Móré, hol a török, és
614 15 | hogy az ő faluja is fel van dúlva. Mégis, ahogy fölértek a
615 4 | szöktem meg: átúsztam a Dunát.~- És milyen az a rabság? -
616 5 | feje lejjebb süllyedt, a dunyha kihajló csücskére.~S már
617 4 | megosztották. Az öv már duzzadt volt a pénztől. A török
618 17 | Ordináré rablók!~A török duzzogva hallgatott.~- Csak nem nézitek
619 17 | Hiszen te nem vagy lovag, ebadta pogánya. Majd bizony tőletek
620 2 | Igaz - felelte az ember.~- Ebből látom, hogy messziről jössz
621 3 | Nappal rabolnak ezek maguknak ebédet is.~- Hát mióta solgáls
622 2 | tovább - pattant fel Cecey -, ebnek kell eb kegyelme!~- Csöndesen,
623 5 | sem a szekereken kívül nem ébredt rájuk senki.~Egy alkalmas
624 2 | híve vagy. Isten hozott, ecsém.~S kezet nyújtott neki.
625 15 | szobai virágok, széklábak, edénycserepek. S a lábatörött asztal mellett
626 13 | mint a többi.~- Megállj, édes papom! - szólt Dobó.~S odalovagolt.~-
627 7 | megszólal:~- Jól eltegye, édesanyám, mert holnap idejönnek.~-
628 15 | körülötte.~Az a papnak az édesanyja.~- Itthon vagyunk - mondotta
629 3 | tudok. Hova valók vagytok, édeseim?~- A faluba - felelte könnyes
630 14 | fehér ruhás zsákon aludt már édesen.~
631 1 | meséket, hogysem akármiféle édesgetésre előbátorodtak volna. Hanem
632 15 | Egy nagy hajú, ősz paraszt égbe néző arccal, keresztben
633 3 | homály borult. A tiszta égen előtündökölt az első csillag.~
634 10 | szolgálatjára.~- Hová való vagy?~- Egerbe, uram.~- Hol estél rabul?~-
635 8 | sarkán.~Ceceynek valami hat egérrágta nyílszerszáma volt a padláson.
636 16 | volt, de mind beszakadt az égésben.~Az utcai szobát tetőzte
637 10 | kiáltották valamennyien. - Égessük meg az átkozottat!~A bosszúállás
638 2 | A zarándokhoz fordult:~- Egészséges a Gyuri bácsi?~A zarándok
639 2 | kedves Juliska! Istentől jó egészséget és zavartalan életet kívánok
640 4 | sem válaszolt. Az az ember égettpuskapor-szagot hordozott magával. A másik
641 13 | nap éppen elsüllyedt az éghatáron, mikor Gábor pap a kocsijára
642 4 | sok a torony. Nagy város. Égjen porrá!~A pap folytatta:~-
643 10 | cigányasszony fölemelte az arcát az égnek. A szeme fehérével nézett
644 15 | pompásan sugárzik le a nap az égről! Pedig a Balaton körül nem
645 17 | szolgák, apródok és rabok egyaránt kacagtak.~Bálint úr lehajigálta
646 4 | paraszt, aki a pappal volt egybeláncolva. Mindig mereven néz, mintha
647 2 | és ennivalót kapjanak, s egyben a papért is futtatott.~-
648 4 | ahogy a süvegét letette, egybeolvadt a feje csupaszsága az arcának
649 17 | megölték.~- Hogy a kutya egye meg! - duhogta Török Bálint
650 17 | azért csak megélek ottan, ha egyébképpen nem, ahogy a remeték szoktak.~
651 4 | hazakerül. Gyere, fiam, egyél. Az evés megcsillapít.~A
652 3 | arcukat. Aztán letérdeltek egyenes sorban napkelet felé. Megcsókolták
653 11 | és hogyan fordulnak meg egyenként, és hogyan fordul az egész
654 11 | széjjelfutnak. A falvakban aztán egyenkint majd elbánnak velük.~A volt
655 1 | szürkének. A száraz haraszt egyenletesen csörög a lába alatt. Hát
656 16 | egy holt gyermeket - olyan egyévesformát. Az arca vörös volt a sírástól.~-
657 16 | tetszett a könyvhordás. Egyik-másik könyvet meg is forgatta,
658 16 | öt képes volt köztük. Az egyikben mindenféle bogár volt, a
659 17 | nem lehetett látni sem az egyiknek, sem a másiknak. Mert olyan
660 12 | felelt. Csak nézte a törököt egykedvűen.~- Ha felakasztottál - folytatta
661 17 | legyőzhetetlen volt. Ha egymaga vág is neki a török hadnak,
662 3 | Három kenyeret megennék egymágám, meg két oldal salonnát.~
663 3 | hederítettek. Törökül fecsegtek egymással, és legfeljebb csak egy
664 17 | amint a lovak eltágultak egymástól.~Az arcát nem lehetett látni
665 10 | kérdésre nem felelt senki. Egynéhányan szemtanúi voltak, mikor
666 2 | másképpen ítélsz róla. Egyórai sakkban, öcsém, átéli az
667 8 | volt zavarodva az aranytól. Egyre azt ásta, dugdosta. Ceceynél
668 2 | vasrudak egy-egy lökésre alig egyujjnyit vertek a sziklaoldalba.
669 7 | Hogy hagynák itt a falut? Ej, mindegy. Mikor arról van
670 14 | Mecseket meg kellett kerülniük.~Éjfél felé kisütött a hold, és
671 14 | megkiáltotta a papnak.~Éjféltájon egy csárdaféle épület fehérlett
672 5 | Megrezzent és fölébredt.~Éji homály és fülemiledal mindenfelé.
673 3 | sóhajtva a legény.~- Az éjjelre, ha lehet, teszünk rá útilaput,
674 17 | istennyilát csinálsz most már eklézsia nélkül?~- Hát - felelte
675 17 | elvitték, leöldösték az eklézsiámat. Szegény anyámat is megölték.~-
676 5(8) | drágakővel kirakott női arany ékszerek. ~
677 2 | az országot a töröknek.~- Eladta az már, öcsém, régen!~-
678 4 | Kaladán.~- Ott egy cimborámat eladták. Döghalál eméssze el őket!~-
679 9 | nem halt meg?~- Nem. Csak elájult. A másikat is behoztuk az
680 2 | kőhalom.~Az öreg falábú elbámult.~- Lerontottátok?~- Földig.~-
681 11 | falvakban aztán egyenkint majd elbánnak velük.~A volt rabok akkor
682 2 | akindzsik!~- Azok.~- Könnyen elbántatok avval a várral?~- Nem mondhatnám.
683 5 | Ha igaz, amit beszélsz, elbocsátalak, sőt meg is jutalmazlak.
684 8 | török is fölemeli vértől elborított arcát az árokból.~- Kötözd
685 5 | A tüzet a fa alatt már elborította a hamu. Csak középen vöröslik
686 1 | a lábak, és magas a fű. Elbukik. Csakhamar ott rugódozik
687 10 | földön három nagy oszlop eldőlt.~- Buda? Temesvár? Fehérvár? -
688 3 | kisgyereket is beleszámítva. Csak eldűltek szegények a gyepen. Némelyikük
689 8 | kaphatsz jófélét.~S rácélzott: eldurrantotta a puskáját.~Jumurdzsák meghanyatlott
690 10 | szolgált nagy fejű paraszt elébe állott a maga kardjával:~-
691 1 | emberek, akik ebben a könyvben eléd jönnek, mozognak, cselekszenek
692 4(6) | Elefántot. ~
693 2 | megkülönböztette a leveleket, elégedett arccal húzott egyet az eléje
694 2 | nem hadonászna maga körül.~Eleinte az út közepén ment, de hogy
695 2 | jó. Így él a magyar világ eleje óta. Azt hiszed tán, hogy
696 8 | lehetett látni, csak az elejét.~- Hát eredj vissza - dobbant
697 1 | strucctoll leng a süvege elejétől hátrahajoltan, csaknem a
698 17 | rabot csak úgy Isten nevében eleresszenek.~Tartotta a hátát, karját,
699 17 | elhajtották a törökök.~Mikor elérték a szigetvári nádast, a pap
700 12 | rákiáltott:~- Hazudsz!~És élesen a szemébe nézett.~A török
701 10 | Gergő gyerek persze egész életében nem kapott annyi csókot
702 10 | Galamb kísér az egész életen... Fehér galamb, csak a
703 10 | marad, és búsan keres egész életén át...~Egy percre elhallgatott.
704 2 | egészséget és zavartalan életet kívánok mindnyájatoknak.
705 10 | fogja ennek az embernek az életét?~Erre a kérdésre nem felelt
706 10 | ültek. Ők talán az egész életükön át így mennek már: egy kocsin.~-
707 4 | a paraszt - akkora nagy, eleven barom, mint ez a rakott
708 15 | Halottak faluja ez, nem eleveneké.~Leszállt a kocsiról. A
709 17 | Persze, most az hiszed, elfáradtam. No de legyen meg az örömöd!~
710 5 | A rabok már jobbra-balra elfeküdtek a fűben, és álomban keresték
711 1 | lába alatt.~De most már elfeledkezik Gergő az egész világról:
712 12 | Eltaláltad, uram.~- Honnan?~- Már elfelejtettem.~- Hány éves voltál?~- Igen
713 3 | Három napja.~- Nem lehetne elfistelegni váláhogy?~- Nem, ezektől
714 2 | a zarándok.~A pap akkor elfogadta a kézcsókot.~Bementek a
715 2 | várat keményen, ő kioson, és elfut segítségért. - Jó - felelték
716 3 | hátraláncolva, tán mind elfutna tőle a török.~A legény csakugyan
717 16 | gabonaverembe. Aztán én is elfutottam. Éjjel vissza akartam jönni,
718 15 | könyvek, gabonahulladék, elgázolt szobai virágok, széklábak,
719 5 | Vicuskának egy pillanatra elgörbült a szája, de mindjárt vissza
720 3 | magukkal.~A gyerekek feleletére elgondolkodott, aztán rongyokból bábut
721 4 | evők közé, és a fakanalat elgondolkodva forgatta.~A törökök is ettek,
722 5 | Kevesen vagyunk - mondotta elgondolkozva. - Itt kell maradnunk holnap
723 5 | lomhán és álmosan.~Az út elhagyott volt. A hold csak homályosan
724 10 | rikoltott rá egy asszony.~- Elhajtottad a tehenünket, feldúltad
725 10 | egy asszony is.~És sorra elhajtottak.~A kocsis maradt utolsónak,
726 17 | övékben. Az olyan falvak népét elhajtották a törökök.~Mikor elérték
727 14 | beesteledett, mikor a kocsi elhaladt a pécsi vár mellett.~Nem
728 1 | kétségbeesés azt gondolja, hogy elhallatszik a kiáltása minden messzeségre.~
729 9 | hegyoldalon.~Gergő fülében elhangzott harangszó búgásaként ismétlődött:~-
730 16 | hogy azok a piros rózsák elhervadtak gyönge kis arcodon! Ó, hogy
731 2 | Nem boszorkányságból, elhiheted. A szakállad borzzsírtól
732 8 | törököknek.~Azok egy percre elhőköltek, de aztán dühös ordítással
733 17 | zúzódott orcáján.~A szolgák elhurcolták a dühtől tajtékzó pogányt,
734 2 | a kötélen a vár faláról. Elillant. Mink persze a nagy sötétségben
735 15 | néhány gyáva kutya, amely elinalt a veszedelemben, s visszatért
736 10 | Ragyognak örökké...~S elirtózva takarta tenyerét a szemére.~-
737 4 | tisztelendő uram. Mikor idejön, elkapom az egyik kését, és beleszúrom!
738 7 | kell, futnunk! - kiáltja elkeseredetten Cecey. - De hová fussunk?~-
739 3 | buzgón dolgoztak az étel elkészítésén, s alig negyedóra múlva
740 4 | szabadítanak meg?~- Isten jósága elkísérhet az utunkon. Van olyan ember
741 17 | nem lehet - szólt Bálint elkomolyodva. - Az urad sebesülten fekszik...~
742 2 | Ferdinánd küzdött jobban ellene.~- Nem: inkább János. Ferdinánd
743 2 | Szapolyait védi?~- Ha csak az én ellenségem volna - felelt a pap is
744 17 | lehessen azt gondolni, hogy egy ellenséges rabot csak úgy Isten nevében
745 7 | úr, János-párti; minekünk ellenségünk.~- Futnunk kell, futnunk! -
746 15 | legelt mögötte az ágytollal ellepett udvaron. A disznót nem bántja
747 15 | elvonszolta az útból, hogy a lovak elmehessenek mellette.~Egy másik fiatal
748 5 | hogy akár az egész tábor elmehetett volna annak az egy keréknek
749 7 | mindent, amit a gyermek elméje megjegyzett.~- Sebhelyes
750 5 | rabok csöndes és szomorú elmélázással ültek. Gáspár folytatta:~-
751 1 | erdőbe. Útközben, ahogy elment az uraság háza mellett,
752 1 | visszadugja a dákost, és elmosolyodik.~- Gyere, gyere - mondja -,
753 3 | láncolt lábú rab legény - elmosolyodott a cigány sóhajtására.~-
754 5 | figyelemmel hallgatták.~Gergőnek elnehezült a feje. Elaludt. De csupa
755 1 | Torony sincs. Az emberek élnek, halnak a kis rejtekfaluban,
756 1 | jövök!~S azon meztelenen elnyargal.~Néhány perc múlva egy vén,
757 9 | Gergő gyereket, a szája is elnyílott bámulatában.~Dobó maga mellé
758 15 | holt állatok.~És sehol egy élő ember. Csak néhány gyáva
759 1 | hogysem akármiféle édesgetésre előbátorodtak volna. Hanem mikor azt mondta
760 8 | a kapu tetejéhez.~Akkor előbukkant az úton a félszemű janicsár.
761 4 | büdös város. Ott láttam egy élőfánkot.6~- Mi az? - kérdezték a
762 2 | megvetve várta, hogy valaki előjön, és megszabadítja az ostromtól.~
763 1 | Csitt! - mondja a török, előkapva a dákosát.~Gergő azonban
764 15 | szárnyalni a rablók keze elől.~A pap leszállt a kocsijáról,
765 5 | csak nem bírta a csomót eloldani. Végre is megfogta a szürkét,
766 1 | arca fintorgásán. De azért eloldja.~Jobban tetszene neki a
767 5 | valahogyan, de már a két kötőfék eloldozása lehetetlen volt az ő tudományának.~-
768 1 | volt az kötve a lábával, de eloldozódott.~A gyerek szótlanul csapkodja
769 7 | töröktől.~- Bátyám - szólt előlépve -, adja ide nekem ezt a
770 15 | a kerti fák lombjain túl előmeredt a kormos, tetőtlen torony,
771 17 | középnek rohanva.~A török előrehajolt a nyeregben. A pallost két
772 16 | beszélt tovább:~- Némelyek előremennek, és várják azokat, akiknek
773 3 | homály borult. A tiszta égen előtündökölt az első csillag.~A törökök
774 1 | kalap, kis csizmák. A török előválaszt két kis inget meg egy kis
775 9 | a kupákból. Jumurdzsákot elővezették.~- No, Jumurdzsák - mondotta
776 2 | azt a levelet?~Varsányi elővonta végre a kis, vörös pecsétes
777 12 | tekintetét.~- A törökök téged elraboltak gyermekkorodban?~- Eltaláltad,
778 12 | testes fiú volt, mikor elrabolták, s mindössze ötesztendős.
779 10 | erre az asszonyra vizet!~S elrántotta a Gergő gyereket. Vitte
780 11 | szirt szegi meg. Ott jól elrejtőzködhetnek, s meglephetik a törököt.~-
781 7 | visszatérek.~Felült a lovára, és elrobogott a vitézeivel.~
782 8 | rohantak Móré után.~És ahogy elrobogtak a ház előtt, Dobó olvasta
783 8 | Ne higgy neki! - szólt az elsápadva. - Én nem vagyok Móré. Téged
784 1 | Annak az évnek a májusában élsz te mostan, s vagy János
785 12 | vagy fenevad. Ha én téged elszabadítalak, ki kezeskedik arról, hogy
786 3 | török.~Három asszonyt is elszabadítottak, hogy segítsenek a tűz készítésében.
787 5 | Gergő is szundikált már. Elszundikált azonképp, ahogy naptól égett,
788 17 | medvefejes, amint a lovak eltágultak egymástól.~Az arcát nem
789 16 | Csak mikor a halottakat eltakarították, akkor kezdett a pap ahhoz,
790 12 | elraboltak gyermekkorodban?~- Eltaláltad, uram.~- Honnan?~- Már elfelejtettem.~-
791 7 | Egyszerre csak megszólal:~- Jól eltegye, édesanyám, mert holnap
792 1 | Pécsre, hogy kolduljon. Abból éltek télen is, amit az öreg koldult.
793 16 | mondotta sírásnak eredve.~- Eltemetjük - felelte a pap.~És föltette
794 4 | egyszerre hatan is.~- Mert eltörtem a lábam vasát.~- Dragomán -
795 2 | tollasodtunk fel az öreggel, együtt éltünk, együtt harcoltunk.~- Együtt
796 2 | piros sült csirke láttára eltűnt a méreg vörössége a két
797 12 | török háta mögé lépett, és elvágta a lábán, kezén és karján
798 4 | felé, s folytatta:~- Mikor elvégezik a vacsorát a rabok, idejön
799 4 | papnak:~- Ha tisztelendő uram elvégezte, egy kis beszédem volna,
800 17 | oldott az ő várában láncot.~Elvégre is minden rab minden időben
801 6 | ad, el is veheti; és amit elvesz, vissza is adhatja.~A vén
802 17 | a hárman, és nevettek.~- Elveszem ezt a gyereket Dobótól -
803 5 | rávezette a két lovat.~A fűben elveszett a lovak lépésének a hangja.
804 8 | attól tartott, hogy a török elveszi.~- Mármost mindegy - szólt
805 7 | jönnek, és az úr kincsét elveszik.~Ezt mondva rámutatott Ceceyre.~-
806 1 | a török -, nesze.~Azzal elveti a kezéből a szürke kantárszárát.~
807 16 | halmocskára.~- Ó, hogy az Isten elvett téged tőlem! - sírta az
808 16 | a halmocskát.~- Az Isten elvette, az Isten vissza fogja adni -
809 1 | bácsi!~A török megáll, és elvigyorodik.~Jaj de csúnya ember! Úgy
810 1 | Nem jössz? Ha nem jössz, elviszem a lovadat!~És csakugyan
811 1 | azt mondta a török, hogy elviszi a szürkét, a Gergő gyerek
812 15 | kormos, tetőtlen torony, elvizesedett a szeme.~El volt pusztulva
813 8 | kergetnek.~A pécsi zsoldos elvörösödve fordult meg a lovával, és
814 15 | Megfogta a halott karját, és elvonszolta az útból, hogy a lovak elmehessenek
815 7 | és alá a szobában.~- Hány embere van, bátyám, fegyverforgató?~-
816 2 | erre Móréért ezzel a négy emberemmel. Mert útközben egy csősszel
817 2 | voltak, hogy Mórénak minden emberét leöldösték.~- A gyerekeit
818 8 | telken épült. De a kőfal alig embernyi magasságú, és bizony már
819 8 | nézett a mellette lovagló emberre.~- Ne higgy neki! - szólt
820 17 | volt a töröknek.~Azután emelőrudakkal segítették fel a lóra. A
821 2 | csöcsös korsót, és a szájához emelte.~- Megengedi, bátyám, hogy
822 5 | Jumurdzsák, a rabok felé emelve kupáját. - Éljen Magyarország,
823 8 | percet, aztán leugrott az emelvényről.~- Lóra, fiúk! Nincsenek
824 4 | cimborámat eladták. Döghalál eméssze el őket!~- Uzonkova.~- Sok
825 12 | Igen kicsi.~- Apádra nem emlékszel?~- Nem.~- Arra se, hogy
826 16 | temetői kereszt. A pap hol énekelve, hol imádkozva vezette a
827 2 | is sok kéznek még a kő is enged.~- Felrobbantottátok?~-
828 1 | az út szélén, és helyet engedett a többi hazavonulónak.~A
829 7 | bámulva. - Megőrültél? Hát van énnekem kincsem?~A gyerek vállat
830 4 | a rakott szekér, de még ennél is nagyobb; oszt csupasz,
831 14 | Megitatta.~A pap azután enni adott a lovaknak, s hogy
832 2 | levelet, és átadta.~- Adjatok enni-innivalót ennek az embernek, meg szállást
833 2 | hogy a katonák is bort és ennivalót kapjanak, s egyben a papért
834 17 | eldobta.~- No - azt mondja -, ennyit a javadra az erőmből. -
835 6 | A pap egyet nyelt, aztán enyhére változott hangon folytatta:~-
836 17 | pásztorom, hogy a török nyelv éppoly szükséges az üdvösségre,
837 14 | Éjféltájon egy csárdaféle épület fehérlett előttük.~- Nézz
838 5 | Atyámfiai - mondta halk, érdes hangon -, ha meg tudnátok
839 1 | Az öreg néha átment az erdőn Pécsre, hogy kolduljon.
840 1 | pillangók befelé röpültek az erdőnek, hát ők is arra futottak.
841 3 | elsüllyedt a fák között. Az erdőre homály borult. A tiszta
842 2 | Összekutatták a falu körül az erdőt. Már Dobóék is segítenek.
843 16 | Jánoskám - mondotta sírásnak eredve.~- Eltemetjük - felelte
844 4 | egyet a tistelt vendégség eremére!~A Gyomorzsáknak nevezett
845 6 | dörömbölés a nagykapun:~- Eresszenek be! Nyissák ki! Megjöttek
846 4 | asszony, hogy ha a tűzs mellé erestenék, megmandaná a jevendőnket.~-
847 1 | leányka felé.~Gergő le akar ereszkedni a lóról. Gergő hátán nagyot
848 2 | sóhajtással.~- De el sem eresztelek egynéhány napig! Hova gondolsz!~-
849 17 | Az egyik átkoz, hogy nem eresztem el, a másik meg oktat, hogy
850 17 | amelyet az imént már az ölébe eresztett.~- Hányadszor verekszel
851 11 | visszatekint.~- A lovam törököt érez - mondja a fejét rázva -,
852 13 | Dobó mellett biztonságban érezte magát. Hogy öldöklés lesz?
853 7 | kézre, meg Vicuskát; ahol érhették, ott csókolták.~- Gergő
854 2 | csak, anyjuk, vendégünk érkezett.~- Lerontottátok! - kiáltott
855 4 | szólt az ember -, onnan érkezünk Zsófiába. Ott sok a torony.
856 2 | csontos legény, de csupa erő minden mozdulata. S a szeme
857 2 | kérdezte a pap.~És mellközépig érő fehér szakállát simogatta,
858 17 | Szembetűnő volt köztük az erőkülönbség: Bálint úr jól megtermett,
859 17 | mondja -, ennyit a javadra az erőmből. - Lássuk!~Szembetűnő volt
860 10(9)| Maszalg, amelynek a magja is erősen mérgező.~
861 14 | dobogás lassanként robogássá erősödött a száraz kocsiúton. Egynéhány
862 2 | valameddig, hogy állít-e a német erőt a török ellen. Meg hogy
863 1 | háromszor annyit is adnak érte. De a gyerek nincsen sehol.~
864 2 | össze a törökkel.~- Nem érted te ezt, öcsém - felelt Cecey
865 17 | rabokat a belső gazdaság értékei közé számították. Kit pénzen
866 10 | összeborzongva.~- Nincs ennek semmi értelme - szólt kedvetlenül a pap. -
867 2 | mindnyájatoknak. Továbbá arról értesültem, hogy ott a ti vidékteken
868 17 | pödörgette a bajuszát.~- Értesz te törökül?~- Értek.~- Németül
869 14 | varrt török írás.~A pap értett törökül, de a török írásjegyeket
870 2 | De azért akik megszokták, értették a beszédét.~Folytatta:~-
871 8 | Ezret mondtam, uram.~- Jól értettem - felelte Dobó. - Ha te
872 1 | locsognak törökül, azt Gergő nem érti. Róluk beszélnek meg a lóról,
873 8 | Próbálta az öreg, hogy érti-e még.~Egynéhány asszony meg
874 3 | hamarosan megnyúzta az ürüt, értő kézzel aprózta bele a kondérba.
875 17 | víz alatta mély.~- Most érünk a várba - mondotta a pap. -
876 10 | csapat, és megint rabul eshetünk valamennyien.~Az emberek
877 11 | Mikor ilyen hirtelen rájuk esik az áldás, nincs idejük olvasni,
878 12 | a Korán a gyaurnak tett esküről?~A török homlokát kiverte
879 12 | neked a legrettenetesebb esküvel, amit csak török mondhat.~
880 16 | a pap deszkával, hogy az eső ellen védve legyenek. Aztán
881 17 | rab a kezét tördelve -, essék meg rajtam a szíved! Szép
882 2 | kiabálta a torkát azóta.~Végre estefelé az egyik cseléd megáll,
883 3 | pillantva -, de főzök is estére olyan paprikás húst, hogy
884 3 | már látszott a völgyben az esti szürkületbe befátyolozott
885 14 | Aztán, hogy rátapintott, eszébe jutott, hogy a török talizmánja
886 12 | Semmiféle név nem jut eszedbe a gyermekkorodból?~- Nem.~-
887 4 | nyeregkápába.~- Hát te mért nem eszel? - szólt a pap Gáspárnak.~
888 4 | kanalát a vaskondérba -, tíz esztendeig söpörtem én a török földet.~-
889 5 | legutoljára?~- Esztendeje lehet.~- Esztendő sok idő. Jobb, ha többen
890 5 | piros szoknyás bábut. Az eszükbe se jutott, hogy a leányka
891 4 | paprikát tettél ebbe az ételbe?!~A paprikás a raboknak
892 3 | erdei levegőbe étvágyindító ételszag vegyült.~
893 8 | Egynéhány asszony meg üstökben ételt főzött az udvar sarkán.~
894 4 | feje.~A rabok, ahogy ott ették a paprikás ürühúst, csöndesen
895 3 | oldott meg.~Az erdei levegőbe étvágyindító ételszag vegyült.~
896 17 | papom? Aztán hát egy-két év múlva megnőnek a gyerekek,
897 10 | tizennyolc...~- Ezek az éveim - mondotta Dobó.~- A tizennyolcadik
898 4 | Gyere, fiam, egyél. Az evés megcsillapít.~A legény komoran
899 17 | Értek.~- Németül is?~- Két évet diákoskodtam német földön.~-
900 1 | gyerek megmozdult. Ránézett Évicára, mintha tőle várna tanácsot,
901 1 | gondolatban az 1533-it. Annak az évnek a májusában élsz te mostan,
902 14 | dobogás hallatszott. A két evő felfigyelt. Szájuk megállott
903 4 | kedvetlenül kutyorodott vissza az evők közé, és a fakanalat elgondolkodva
904 10 | magával a paripák felé.~- Hát evvel a rablógyilkos haramiával
905 1 | hétesztendős, a leány két évvel fiatalabb.~Az erdőben jártak,
906 10 | hogy...~- Hát nézz el majd ezekben a napokban Szigetvárra,
907 10 | alatt, uram.~- Tudod-e, hogy ezeken a szekereken kiknek a holmija
908 3 | elfistelegni váláhogy?~- Nem, ezektől soha. Nézd, milyen csizma
909 3 | bogara fekete. Őt bizony ezelőtt egynéhány nappal forró vízzel
910 5 | mindenfelé. Száz fülemile! Ezer fülemile! Mintha a világnak
911 8 | kérdezte Dobó mosolyogva.~- Ezren - felelte a szabó verejtékesen
912 4 | beszélgettek cigányul?~- Ast mondja ezs azs asszony, hogy ha a tűzs
913 14 | belsejében is tündöklött valami: ezüstfonalakból varrt török írás.~A pap
914 2 | lator - és minden arany-, ezüstmarhám, mit kívántok többet? -
915 5 | Fegyvere is van?~- Gyönyörű ezüstmívű kardok és páncélok. Lehet,
916 17 | gömbölyű, a másik tetején ezüstös medvefej csillogott.~- Az
917 10 | napon. No de majd nem kap ezután; nem kap sok ideig.~Tizenöt
918 2 | kanyarodtunk erre Móréért ezzel a négy emberemmel. Mert
919 17 | egy rövid fahidat értek. A fahíd az óvárosba nyúlott. Csak
920 17 | aztán megint egy rövid fahidat értek. A fahíd az óvárosba
921 17 | fiamnak.~Ráugratott az első fahídra, amely a vízen át magas
922 1 | lovat egy-két rántással fához köti. Felkapkodja a földről
923 17 | combjába, hogy a nyereg fájában állott meg a vasa.~- A dárda
924 7 | csak úgy dől az aranyeső a fájából.~- Tyű, kuttyázom adtát -
925 6 | meg ők is! - szólt a pap fájdalmasan.~- Isten tudja, hol jártak
926 8 | Sokan? - kérdezte Dobó.~- A fáktól nem lehetett látni, csak
927 15 | utcai ablak fölött fekete a fal a láng nyomaitól.~Akkor
928 2 | Hegyeket rázó dördülés volt. A falak ott leomlottak. Mink meg
929 2 | Nem mondhatnám. Kemény falakból épült az. Faldöntő ágyút
930 2 | leereszkedett a kötélen a vár faláról. Elillant. Mink persze a
931 2 | tornácon.~A zarándok ott falatozott a tornác végén, a diófa
932 14 | kút kávájára ültek, s ott falatoztak. A pap olykor a kutyának
933 2 | ötven bányászt küldött.~- Faldöntésre?~- Arra. Török had is volt
934 2 | Kemény falakból épült az. Faldöntő ágyút nem hozott egyik fél
935 6 | el őket.~A pap majdnem a falnak esett.~- Honnan tudod?~-
936 5 | Cserebogarak brummogtak a harmatos falombok körül.~A rabok már jobbra-balra
937 2 | 2~A falubeli kutyák mérges csaholással
938 8 | kiszáguldottak a kapun.~A falubelieknek nem kellett sok biztatás.
939 2 | elaludt, s azalatt kiment a faluból a gyerek. Ki látta? Senki
940 13 | odalovagolt.~- Melyik a te falud?~- Kishida - felelte a pap.~-
941 5 | kivont karddal futkosnak a falujukban, megfogják az anyját, és
942 17 | mint az övékben. Az olyan falvak népét elhajtották a törökök.~
943 1 | török megnézi egynéhány fának a hátát, és felvizsgálódik
944 3 | útilaput, Gáspár.~És sírásra fancsalodott az arca. Minden órában sírt
945 4 | hogyan húz ki hátul egy fapecket, és hogyan rakosgatja bele
946 14 | ágynemű, gabona, láda, faragott szék, egy hordó bor meg
947 9 | lovon, kötözötten.~- Ennek a farkasnak valami jó vermet! - mondotta
948 3 | emésszen meg benneteket, pogány farkasok!~- Gáspár, Gáspár - szólott
949 4 | bánik vele, mint más állat a farkával: mikor a legyek kénozzák,
950 2 | Köszönöm. Nincs most farsang. Este továbbmegyünk. Hanem
951 3 | dolmánya belső zsebéből egy fasíp tölcsére áll ki. A kocsi
952 2 | segítenek. Megnéznek minden fát, minden cserjét, árkot,
953 5 | rájuk senki.~Egy alkalmas fatörzsöknél megállította Gergő a szürkét,
954 1 | menni!~- Hallgass, rongyos fattyú - rivall rá a török -, mindjárt
955 2 | egyet az eléje tett boros fazékból.~Az asszony is a kezébe
956 3 | se hederítettek. Törökül fecsegtek egymással, és legfeljebb
957 5 | vonult félre a világtól.~- Fegyvere is van?~- Gyönyörű ezüstmívű
958 10 | Áldás és szerencse legyen a fegyvereden!~Felkötötte a kardot a gyerek
959 17 | visszarántotta a lovát, és eldobta a fegyvereit.~A medvefejes leemelte a
960 6 | volna? A török sok, és mind fegyveres.~A pap meredező szemmel
961 8 | magához szólította a falu fegyvereseit, szám szerint ötvenegy embert,
962 7 | Hány embere van, bátyám, fegyverforgató?~- Talán negyven mindössze.
963 10 | szekeret.~Majd visszarohant a fegyverrakáshoz. Ami rozsdás, rossz fegyvert
964 2 | ha ottan, hát ott is csak fegyverrel!~A pap tovább olvasott:~-
965 10 | arcát az égnek. A szeme fehérével nézett fölfelé. És remegő
966 14 | volt benne, amit keresett: fehérnemű.~Egy kendőt meglocsolt a
967 10 | eldőlt.~- Buda? Temesvár? Fehérvár? - kérdezi Dobó tűnődve.~-
968 4 | volt neki az a csupa bőr fej. Mert ahogy a süvegét letette,
969 17 | pillanatban úgy sújtotta fejbe a medvefejes az ellenfelét,
970 17 | meg az örömöd!~S újra a fejébe nyomta a sisakot, amelyet
971 15 | nézné a saját vérét, amely a fejéből a földre csurgott, s megfeketedett
972 10 | fenntartod azt, noha kezedre, fejedre záporként hull a tűz.~-
973 2 | haragosan mormogta:~- A fejem még nem fa!~A parasztok
974 10 | uram.~- Hol estél rabul?~- Fejérvár alatt, uram.~- Tudod-e,
975 8 | janicsár igent intett a fejével, és azt mondta:~- Nem.~Ahogy
976 2 | Együtt is fogunk meghalni - fejezte be a pap bólogatva.~S a
977 8 | az ég felé. Kaszákat és fejszéket forgatva rohantak ki a kapun
978 16 | kereszt alakú ágat. Letűzte fejtől a halmocskára.~- Ó, hogy
979 2 | jobbra-balra forgatják a fejüket, mintha valami csoda volna
980 2 | Előtte a nyergen keresztbe fektetett puska. Könnyű, meggyszín
981 17 | mezítlábas, kardos gyerek hasra feküdt a nyergen, és lecsúszott
982 5 | aludni. A cigány hanyatt fekve aludt, a kezét a mellén
983 12 | törököt egykedvűen.~- Ha felakasztottál - folytatta Jumurdzsák -,
984 2 | fordult be a kapun. A jövevény felállott, és kezet akart neki csókolni.~-
985 17 | Bálint, a sisakrostélyt felcsapva. - Holnap, ha itthon leszek,
986 17 | Felhőtlen, meleg nap volt az. A feldúlt falvakban mindenütt temettek,
987 10 | Elhajtottad a tehenünket, feldúltad a házunkat!~S a törököt
988 12 | Különös, hogy a beszédet nem feledted el.~- A janicsárodában sok
989 17 | Török Bálint nem nézett feléjük.~Az ellenfelét nézte, akinek
990 3 | ragadták magukkal.~A gyerekek feleletére elgondolkodott, aztán rongyokból
991 14 | hitványnak látszott. Móré feleletet se várt, csak eloldotta
992 3 | bosszús tekintet volt a feleletük.~Gergelynek rátapadt a szeme
993 4 | szemét az ő törökjéről. Félelmetes, különös arc volt neki az
994 1 | Reszketnek a töröktől.~És a félelmük nem árnyéktól való. Egynéhány
995 2 | elfut segítségért. - Jó - felelték azok -, de mi a biztosíték,
996 17 | a bajusza egyik szárnya felért a szemöldökéig, a másik
997 17 | és olyan sebesen vitte a feleségéhez, hogy Gábor pap alig bírta
998 17 | odaköltözünk. Hát ott légy. A feleségemnek van pápista papja, mért
999 2 | győzelmet a kardodnak. Szép lány feleséget jó magadnak. Tudsz-e sakkozni?~-
1000 14 | törte és adta a kenyere felét.~A távolból ekkor halk dobogás
|