1-csoda | csocs-felet | felfi-igyat | ihass-kulon | kurt-nalam | nando-reszk | rever-tizen | tizle-zuzod
bold = Main text
Part grey = Comment text
1001 14 | dobogás hallatszott. A két evő felfigyelt. Szájuk megállott a mozgásban.~-
1002 7 | Hadd vigyem magammal a Felföldre. Vitézt nevelek belőle.~
1003 2 | mert utóbb már a sírokat is felforgatta.~- De mégiscsak Ferdinánd
1004 8 | körüljárta az udvart. Itt-ott felhágókat, állványokat rakatott, köveket
1005 2 | lakik benne az alsóházban. A felházi három szoba üres.~- Nem
1006 9 | többet.~A lovak lába fehér felhőket kavart a Mecsek kocsiútján,
1007 5 | hold fehér sarlója átlóg a felhőn.~A tüzet a fa alatt már
1008 10 | madár vörös. Sötét, villámos felhőt hoz magával. A földön három
1009 17 | le délnek, Sziget várába.~Felhőtlen, meleg nap volt az. A feldúlt
1010 4 | palástja alatt. Egyszer felhoztak Belgrádba. Onnan szöktem
1011 12 | nézéssel.~- Eszerint te félig-meddig magyar vagy?~- Az - felelte
1012 1 | jelentkezik.~- Gyere elő, te! Ne félj, nem bántalak! Nem jössz?
1013 17 | lerántom, akkor még neki áll feljebb.~Bosszúsan húzott egyet
1014 1 | egy-két rántással fához köti. Felkapkodja a földről a ruháját. S fut
1015 10 | szerencse legyen a fegyvereden!~Felkötötte a kardot a gyerek derekára,
1016 5 | Éva nem tudott a törzsökre felmászni. Gergőnek újra le kellett
1017 5 | megállította Gergő a szürkét, és felmászott a hátára.~- Üljön fel maga
1018 17 | lerántotta a lováról.~A török féloldalt zuhant a porondra, s porfelhő
1019 3 | kipányvázták a lovakat. A pap kezét feloldotta a janicsár, és rákiáltott:~-
1020 7 | egy vörös barázda.~Dobó felpattan a székéről.~- Móré!~- Hát
1021 1 | erdőben, a három szekér félreállott oldalt az út szélén, és
1022 1 | kis meztelen karját, s ő felrepül a másik lóra, a pejre, annak
1023 2 | kéznek még a kő is enged.~- Felrobbantottátok?~- Először is beizentünk
1024 2 | se követ, se kapunyitás, felrobbantottuk az aknákat. Nem hallatszott
1025 9 | Oda.~- Nekem?~- Neked. Félsz-e?~- Nem.~- Az az első, fiam,
1026 3 | gerjesztettek.~A kocsist is felszabadították az ülésről.~- Olyat, mint
1027 16 | állott. Annak az ajtaját is felszakították a törökök, de mert nem láttak
1028 1 | sapkájú, nagy dárdájú aszab. A félszeműnek porral lepett, fehér strucctoll
1029 10 | Uram-Isten!~A cigány is felszökött a kocsijára, és hátraszólt
1030 17 | megszabadítsák.~Papagáj ezalatt feltápászkodott.~- Uram - sírta, Török Bálint
1031 17 | szoknyája mellől.~- No, mit féltek? - mondotta az anyjuk. -
1032 5 | vasfű volna! - szólalt meg a feltört lábú Gáspár a kerék mellett.~
1033 2 | Cecey a feleségének.~És feltörte a pecsétet. Kibontotta a
1034 2 | vette a levelet. Nézte alul, felül, s nézte a széttöredezett
1035 13 | megfordította a kocsiját.~- Felülsz - kérdezte Gergőtől - vagy
1036 10 | megjelentek a fák között, a rabok felugráltak, és örömrikoltozással tördelték,
1037 5 | Mi közöd benne? - felelte félvállról Jumurdzsák.~Már akkor csillagos,
1038 2 | helyén: aki teheti, fut, ki a Felvidékre, ki pediglen által a némethez.
1039 1 | egynéhány fának a hátát, és felvizsgálódik a lombokra is.~Azután magyar
1040 3 | milyen csizma van a lábamon.~Felvonta a lábát az ülésből. Nehéz,
1041 5 | volt az ő tudományának.~- A fene látott ilyet! - morogta
1042 17 | kérdezte Gábor pap.~- Fenét esett - folytatta Bálint
1043 10 | negyedik is lángol már, te fenntartod azt, noha kezedre, fejedre
1044 14 | volt és csillagos. A hold fénnyel telt, fehér lámpagolyóként
1045 1 | mindjárt kétfelé hasítlak!~És fenyegetően rázza az öklét Gergőre.~
1046 2(1) | Nagyobb ferences vagy kapucinus rendház főnöke. (
1047 16 | a hollók vagy varjak ne férhessenek hozzájuk, s meg-meg visszatért.~
1048 17 | a Jancsi, a kisebbik meg Feri.~- Győjjenek - szólt Gergő -,
1049 4(2) | törzsének belső színfa anyagát) festésre, illetve tintakészítésre
1050 3 | befátyolozott város. Az magyar fészek. Darazsak laknak benne.~
1051 8 | és kaszákat köszörült a fészer mellett. A pap rengeteg
1052 7 | a pap. - Az Isten adta a fiadnak.~Az asszony a kötényét fogná.
1053 4 | nehezebb volna, mint más ember fiáé. Az igaz, hogy nagy is a
1054 17 | üdvösségre, mint a latin.~A fiaira nézett, akik Gergellyel
1055 2 | maholnap engemet se mond senki fiatalnak.~- Míg az ember meg nem
1056 6 | Emberek! Megjöttek!~A pap figyel. Mi az?~A távolban mozgolódás.
1057 4 | Sok a szúnyog benne.~- Filippe.~- Az is város. Dűljön össze!~-
1058 5 | azonképp, ahogy naptól égett, finom kis orcáját a tenyerében
1059 1 | neki, az látszik az arca fintorgásán. De azért eloldja.~Jobban
1060 17 | ágaskodott a kapuján.~Aztán a fiúra nézett.~- Hát ez az? - kérdezte
1061 12 | között.~- Ismerem azt a fiút - mondotta a török. - Gyakorta
1062 9 | búgásaként ismétlődött:~- Az a fő, hogy ne féljen a legény!~
1063 4 | Az, az, Pozárki, hogy a főd nyelje el! Sok a szúnyog
1064 4 | havas vagyon. Nyáron is hó födi a hegyeket.~- Pozarki vagy
1065 5 | jutalmazlak. Ha nem igaz, fölakasztatlak a Cecey kapujára.~A török
1066 16 | együtt tette a gyermeket a földbe.~- Még ne! - szólt fuldokolva
1067 2 | török, és hogy már csak a földhöz tapadt jobbágyság marad
1068 2 | elbámult.~- Lerontottátok?~- Földig.~- Hála Istennek. No, gyere
1069 16 | jajgatott:~- Ó, hogy a földnek kell tégedet adnom! Nem
1070 17 | úrnak. Mikor összeértek, fölemelkedett, és iszonyú sújtásra huzakodott.~
1071 14 | Magyar vagyok - felelte a pap fölemelkedve.~Megismerte Mórét.~Gergő
1072 2 | szólalt rá Cecey, a fejét fölemelve.~- Attól - felelte bámulva
1073 16 | falunak!~Ebéd után a pap kissé fölépült a bágyadt szomorúságból.~
1074 15 | van dúlva. Mégis, ahogy fölértek a dombra, s a kerti fák
1075 4 | vasszekrényt vett le a kocsiról. Fölfeszítették. Aranypénz, gyűrűk, fülbevalók
1076 2 | szomjazok - felelte Dobó.~S fölfogta a nagy csöcsös korsót, és
1077 14 | selyemzacskóban valami keménykedett. Fölhasította a kardjával, hát egy gyűrű
1078 2 | szunyókált. A robogásra fölhorkant az álmából. Sietve kitárta
1079 4 | látszottak azon. Valami rab följegyzései voltak: egy hosszú út szenvedései
1080 2 | Nem kell! - kiáltott Cecey fölkelve. - A Zápolya pénzén vetted,
1081 5 | daloljon a rabok álmába!~Gergő fölnéz az égre. Szakadozott felhők.
1082 17 | szigetvári nádast, a pap fölnézett.~- Az úr itthon van.~- Itthon? -
1083 8 | mint a cinkosod!~A janicsár fölpillantott rá, de nem felelt.~- Gyere
1084 17 | amint kimarjult kézzel föltápászkodott.~- Mért ne volna igazság? -
1085 8 | szólt Cecey a sisakját föltéve. - Be a kaput! Zsákot, követ
1086 1 | Gergő az egész világról: fölugrik, és utánairamodik azon csupaszon
1087 16 | találkoztunk. Az egész nádast fölverték. Isten tudja, kiket vittek
1088 2 | csakugyan ott a nyomuk a puha fövényben. A nagyobbik láb, amelyiknek
1089 4 | És furcsán nevetett. A foga ínye is kilátszott, mikor
1090 7 | fogadlak fiamnak, hanem te fogadj apádnak. Szedd össze, asszony! -
1091 1 | hazavonulónak.~A janicsárok nevetve fogadják a két gyereket meg a szürkét.~
1092 10 | vitézt.~A kisfiú komolyan fogadta a kitüntetést. Szinte belehalványult.
1093 8 | így is örömkiáltásokkal fogadták.~Dobó körüljárta az udvart.
1094 2 | hogy mi Zápolyától nem fogadunk el semmit: hallgassa végig
1095 17 | sisakot, legelőször is három fogát pökte ki az udvar kavicsos
1096 5 | Próbálta újra meg újra, a fogával is. De csak nem bírta a
1097 10 | Bornemissza Gergely, jer ide. Fogd ezt a kardot. A tiéd. Légy
1098 17 | váltottak ki, kit cserébe magyar foglyokért. Hát hogyan is lehessen
1099 7 | fiadnak.~Az asszony a kötényét fogná. Nincs rajta. Egy ember
1100 12 | ostorával, ha valaha kardot fogok!~A pap a fejét rázta.~A
1101 10 | raboktól, hogy ki a legrégibb fogoly.~A fiatal jobbágylegény
1102 10 | rakjatok szét mindent. El fogom osztani közöttetek.~Az egyik
1103 10 | kocsis, akit szakácsságra fogtak a törökök.~- Addig nem megyek
1104 9 | ugrált örömében.~- Hogy fogtátok el?~- Az akindzsik fogták
1105 2 | harcoltunk.~- Együtt is fogunk meghalni - fejezte be a
1106 3 | burgonyát is a lébe, de ezt főképpen azért nem cselekedte, mert
1107 3 | A cigányon sokszorosan foltozott kék nadrág és ugyanolyan
1108 2(1) | ferences vagy kapucinus rendház főnöke. (latin) ~
1109 10 | sündisznó.~Egy tengerinádból font ócska, törött pajzs is hevert
1110 1 | Vicuska! Vicuska!~A török arra fordítja a fejét, amerre a fiú. Keze
1111 12 | felelte a török.~S a földre fordította a tekintetét.~- A törökök
1112 12 | alatt, és tégy belé ülőleg. Fordíts arcommal Mekka felé. A pénzemért
1113 13 | arra lesünk itt. Hát csak fordulj meg, és siess Pécsnek, mint
1114 11 | és azt izente nekik, hogy forduljanak vissza Pécs felé; onnan
1115 11 | meg a kocsisor, és hogyan fordulnak meg egyenként, és hogyan
1116 16 | három-négy halottat vitt egy-egy fordulóval ki a temetőbe.~Gergő mindig
1117 13 | csapata állta el.~- Minek fordultál vissza? - kérdezte az egyik
1118 2 | egy igazi csatának minden forgását, minden tüzét.~- Kegyelmetek
1119 1 | fák alatt.~A török ide-oda forgatja a fejét. Ránéz a szürkére.
1120 2 | beérkeznek a faluba, jobbra-balra forgatják a fejüket, mintha valami
1121 10 | Megdegles! - szólt dühben forgó szemmel a cigány is.~És
1122 2 | kis, kövér úriasszony ott forgott már a tornácon: asztalt
1123 7 | nálam mindent. Ötvennégy forintomat elvitték, meg a feleségem
1124 15 | fekete ollófák nagy A betűket formálva meredeznek a tető araszos
1125 17 | nyújtva. - Hallottam, micsoda forrázáson estél keresztül. Sebaj,
1126 12 | hogy megint nem ölöd és fosztogatod az én szegény nemzetemet?~-
1127 10 | tetőtől talpig olyan, mint a főtt ráké. Melyiteknek van több
1128 3 | vele.~- De hátha ma nem főzsöl? - tűnődött aggódva a cigány.~-
1129 3 | Bizonyosan főzök. Tegnap olyat főztem nekik, hogy úgy nyalták
1130 1 | meztelen gyerek fölemelkedik a fűből, visszadugja a dákost, és
1131 1 | hallgatta eddig a törököt. A fügekínálás nem oldotta fel őket a rémület
1132 1 | Gyere elő, kis pajtás! Fügét adok! Gyere csak elő!~A
1133 14 | telt, fehér lámpagolyóként függött az égboltozat közepén, és
1134 4 | Fölfeszítették. Aranypénz, gyűrűk, fülbevalók dőltek ki belőle.~Osztozkodtak
1135 5 | ki nem nyílik magától a füle kis ajtója.~A cigány-hóhér
1136 5 | Megrázta gyöngéden, és a fülébe súgta:~- Vicuska! Vicuska!~
1137 9 | köves hegyoldalon.~Gergő fülében elhangzott harangszó búgásaként
1138 7 | sebhely?~- A szájától a füléig egy vörös barázda.~Dobó
1139 5 | fölébredt.~Éji homály és fülemiledal mindenfelé. Száz fülemile!
1140 5 | Mintha a világnak minden fülemiléje abba az erdőbe szállott
1141 1 | 1~A patakban két gyermek fürdik: egy fiú meg egy leány.
1142 1 | gyerek most, ezen a nyáron fürdött a patakban, bizony csalódol.
1143 1 | sápadt. Hogy visszaérkezik a fürdőhelyre, a lónak a nyakába kapaszkodik,
1144 11 | poroszkált Dobó mellett a kis fürge török lovon, azon tűnődött,
1145 1 | meztelenen mind a kettő.~Fürödhetnek: nem látja ott őket senki.
1146 1 | Nem illik tán, hogy együtt fürödnek, de ők ezt nem tudják: a
1147 2 | kalapja. Látszik, hogy fürödtek. A patak partján csakugyan
1148 10 | tekintve.~A parázsról kék füstoszlop szállt fel. A cigányasszony
1149 16 | szólt fuldokolva a papnak.~Füvet és virágot szaggatott. Azt
1150 11 | megáll. A fejét fölemeli. Fúj, és nyugtalanul kapálja
1151 12 | Jumurdzsák dühében szinte lángot fújva hátrált a pap előtt. Mikor
1152 16 | földbe.~- Még ne! - szólt fuldokolva a papnak.~Füvet és virágot
1153 2 | Fölkelt, és eléjük baktatott. Furcsa járása volt az öregúrnak:
1154 4 | arcának a csupaszságával. És furcsán nevetett. A foga ínye is
1155 7 | elkeseredetten Cecey. - De hová fussunk?~- Az egész falu csak nem
1156 8 | nagyot szökkenve indult futásnak. Móré, ahogyan csak bírta,
1157 7 | Az egész falu csak nem futhat el tán! Hogy hagynák itt
1158 1 | Kilép a vízből, és ide-oda futkos, vizsgálódik a fák között.~-
1159 5 | a törökök kivont karddal futkosnak a falujukban, megfogják
1160 8 | tehenek, kecskék és disznók futkostak, ludak gágogtak, kacsák
1161 8 | oldalt egynéhány gyalog futó aszab.~Égő csóva a kezükben.~-
1162 17 | egy kék-veres ruhás apród futott elő, és két egyforma rézfejű
1163 1 | erdőnek, hát ők is arra futottak. Végre, hogy a patakot meglátták,
1164 14 | legalább azt mondd meg, miért futsz!~Móré nem felelt. Rávetette
1165 7 | ló?~A kis török lovat ott futtatták, dicsérgették a Dobó vitézei
1166 10 | belehalványult. Talán a jövendő idők fuvalma szállt át egy pillanatra
1167 14 | ott mindenféle: ágynemű, gabona, láda, faragott szék, egy
1168 15 | láda töredékei, könyvek, gabonahulladék, elgázolt szobai virágok,
1169 1 | ágyfák, hordók, vadbőrök, gabonás zsákok rendetlen összevisszaságban.
1170 16 | elrejtettem ijedtemben a gabonaverembe. Aztán én is elfutottam.
1171 8 | disznók futkostak, ludak gágogtak, kacsák bukdácsoltak, és
1172 1 | patakba és a patakból a galagonyabokor mögé.~Lapulnak. Reszketnek
1173 1 | két meztelen kisgyerek egy galagonyabokornak. Megbújnak, meglapulnak
1174 4 | nem eszel? - szólt a pap Gáspárnak.~A legény a csoport szélén
1175 1 | Gergelynek megvizesedett a gatyácskája, hát ledobta. Aztán az ingét
1176 2 | meg a Gergő gyerek inge, gatyája, kalapja. Látszik, hogy
1177 17 | az orcáját.~- Bár minden gaz török itt volna láncon,
1178 14 | gőzölgő paripáról. - Hol a gazda?~- Nincs itt más, csak én
1179 5(8) | Nyakláncon viselt, gazdag díszítésű, zománcos, drágakővel
1180 4 | ki miattam a világból.~- Gazdagnál szolgált-e? - kérdezte egy
1181 2 | tudom, üsse meg a mennykő a gazdájával együtt. Hogy hívnak?~- Varsányi
1182 17 | időben a rabokat a belső gazdaság értékei közé számították.
1183 14 | felelte a pap. - A ház gazdátlan.~- Nekem ló kell - szólt
1184 9 | megölték?~- Meg ám. Valamelyik gazember ráakadt a gyújtogatás közben,
1185 2 | hada volt. Sokallták már a gazságait, mert utóbb már a sírokat
1186 14 | két lovat. A harmadik, a Gergelyé, az árnyékban legelt. Kicsi
1187 17 | Szeret benneteket.~Aztán Gergelyhez szólott:~- Ez a nagyobbik
1188 16 | szomorúságból.~Kivezette Gergelyt a kertbe, ahol egy kis kápolnaforma
1189 13 | kocsiját.~- Felülsz - kérdezte Gergőtől - vagy a lovadon maradsz?~-
1190 4(2) | amelynek vérvörös színezetű gesztjét (törzsének belső színfa
1191 2 | keresem.~- Nem láttam a gézengúz haramiáját. De ne is lássam,
1192 17 | különbözött: az egyik sima volt és gömbölyű, a másik tetején ezüstös
1193 1 | szól a török, rácsapva a gömbölyűjére -, csitt, mert mindjárt
1194 8 | Csak ájult volt. A Dobó golyója éppen a szíve fölött horpasztotta
1195 2 | leánycselédeknek dehogyis volt rá gondjuk. Mind ott talált dolgot
1196 1 | tisztelt olvasóm, és vedd elő gondolatban az 1533-it. Annak az évnek
1197 1 | A kis Éva mindezekre a gondolatokra nem felelt. Holtszínnel
1198 2 | Dobó, elmosolyodva ezen a gondolatszökemlésen.~És kiürítette a poharát.
1199 1 | lombozzák körül, s a lakók azt gondolják, hogy a török sohase talál
1200 12 | állát a kezén nyugasztva gondolkozott. Aztán így szólt:~- Minden
1201 17 | remeték szoktak.~Török Bálint gondolkozva pödörgette a bajuszát.~-
1202 17 | Hát hogyan is lehessen azt gondolni, hogy egy ellenséges rabot
1203 1 | kedves olvasóm, aki azt gondolod, hogy az a két gyerek most,
1204 17 | megszólalt:~- Te fiú, nem gondolod-e, hogy Dobó meghalt?~- A
1205 17 | a pap. - De ideje is.~És gondosan körültörölte az arcát a
1206 14 | Móré, miközben lefordult a gőzölgő paripáról. - Hol a gazda?~-
1207 14 | négyszögletes fekete kő, vagy sötét gránát vagy obszidián, nem lehetett
1208 2 | át az udvarra.~Cecey ott gubbaszkodott a szérű árnyékán, mint valami
1209 9 | bort ide! Azt a leghátulsót gurítsátok fel a pincéből!~- Még ne! -
1210 10 | otthagytak a katonák, kincsek gyanánt kapdosta magára. Törökösen
1211 12 | tudom én, mit mond a Korán a gyaurnak tett esküről?~A török homlokát
1212 15 | egy élő ember. Csak néhány gyáva kutya, amely elinalt a veszedelemben,
1213 16 | Odakünn betakarta a halottakat gyékénnyel, hogy a hollók vagy varjak
1214 6 | fölemelkedik a tornácra vetett gyékényágyról.~- Tisztelendő uram - mondja
1215 14 | rajta meg körülötte öt apró gyémántcsillag.~A zacskó belsejében is
1216 10 | fején korona. A korona egy gyémántja az öledbe hull.~- Ez jót
1217 5 | Aranykelyhek, aranykupák, gyémántos-gyöngyös karperecek, nyakláncok,
1218 3 | Csak eldűltek szegények a gyepen. Némelyikük mindjárt el
1219 2 | nyílva az ujjai, az a Gergő gyereké. A kisebbik lábnyom a Vicuskáé.~
1220 2 | emberét leöldösték.~- A gyerekeit is?~- Azokat nem. Egy nagy
1221 1 | Parasztleány. Ahogy öltözteti a gyerekeket, megöleli és megcsókolja
1222 3 | mindjárt dalolt is utána a gyerekeknek. Mert mikor ő sírt, azok
1223 5 | Tekintete arra tapadt. Gyerekésszel úgy értette, hogy valósággal
1224 9 | bosszúsan hümmentett. A gyerekhez fordult:~- Gergő! Bornemissza
1225 2 | felelte Dobó. - Én, bátyám, gyerekkorom óta mindig hadban vagyok.~-
1226 7 | össze, asszony! - kiáltott a gyereknek az anyjára.~A fiú anyja
1227 6 | Nyissák ki! Megjöttek a gyermekek!~A pap berohant a házba:~-
1228 6 | Sötétedésig keresték a gyermekeket. Másnap virradóra hagyták,
1229 2 | Itt marad mind a két gyermekem - felelte a lator - és minden
1230 16 | szaggatott. Azt szórta a gyermekére. Közben sírt, jajgatott:~-
1231 2 | kiment a lóval az erdőbe. Ó, gyermeki meggondolatlanság! Hányszor
1232 6 | adhatja.~A vén nyomorék ember gyermekként zokogott.~A pap csak hajnal
1233 17 | hangosabban, mint a másik. Gyermekkora óta élt ilyen rabkönyörgések
1234 12 | törökök téged elraboltak gyermekkorodban?~- Eltaláltad, uram.~- Honnan?~-
1235 12 | Semmiféle név nem jut eszedbe a gyermekkorodból?~- Nem.~- Különös, hogy
1236 1 | húzkod ki belőle. De az mind gyermekruha. Van közte kis szoknya,
1237 13 | országpusztító fenevad. Gyermekszívvel is gyűlölte már őket.~Dobó
1238 10 | osztott lovas szekérre.~- Gyí, Uram-Isten!~A cigány is
1239 5 | mellette aludt. Megrázta gyöngéden, és a fülébe súgta:~- Vicuska!
1240 3 | nyakán kék üvegből való gyöngyöt viselt. A törökök egy Somogy
1241 5 | világtól.~- Fegyvere is van?~- Gyönyörű ezüstmívű kardok és páncélok.
1242 5 | erdőbe szállott volna, hogy gyönyörűséget daloljon a rabok álmába!~
1243 17 | a kisebbik meg Feri.~- Győjjenek - szólt Gergő -, megmutatom
1244 4 | tistelt vendégség eremére!~A Gyomorzsáknak nevezett félszemű - valójában
1245 4 | nyugodtan a pap -, én nem gyóntathatlak meg, mert én lutheránus
1246 4 | Jézus ránk hagyott. Mink nem gyóntatunk, csak gyónunk. Mink azt
1247 4 | Mink nem gyóntatunk, csak gyónunk. Mink azt tartjuk, hogy
1248 2 | öcsém, kiválóképpen. Adjon győzelmet a kardodnak. Szép lány feleséget
1249 4 | őket!~- Uzonkova.~- Sok gyümölcsöskert. Jó hely.~- Harmanli.~-
1250 17 | tornyú templom előtt három gyümölcsöskofa üldögélt, s mind a három
1251 9 | Valamelyik gazember ráakadt a gyújtogatás közben, és leszúrta.~- És
1252 8 | falubeliek verjék agyon a gyújtogatókat!~És kiszáguldottak a kapun.~
1253 8 | gomolygott föl.~Az akindzsik már gyújtogattak.~- Jól meglocsolták a tetőket? -
1254 15 | a láng nyomaitól.~Akkor gyújtották fel azt a házat, mikor őt
1255 7 | össze, ami marhája van, és gyűljenek ide az udvarra. A kerítés
1256 2 | csontosodott volna az iránta való gyűlölség...~- Belém, belém - kiáltotta
1257 13 | fenevad. Gyermekszívvel is gyűlölte már őket.~Dobó lehajolt
1258 2 | fordult:~- Egészséges a Gyuri bácsi?~A zarándok sajtot
1259 11 | nevelkedett.~- Dehogyis, Gyurka - felelte Dobó elmosolyodva. -
1260 4 | Fölfeszítették. Aranypénz, gyűrűk, fülbevalók dőltek ki belőle.~
1261 2 | Faldöntésre?~- Arra. Török had is volt velünk valamelyes.~-
1262 2 | király közösen. Kettejük hada volt. Sokallták már a gazságait,
1263 2 | hátradugta a kezét.~- Kinek a hadában szolgálsz?~- Most a Török
1264 17 | vaspajzsot nyújtott fel a hadakozóknak.~Azok újra egyet kanyarodtak
1265 17 | egymaga vág is neki a török hadnak, Gergely nem csodálkozik
1266 2 | végű botjával vitézül nem hadonászna maga körül.~Eleinte az út
1267 11 | Gergő nekivág most akár egy hadseregnek!~Immáron alkonyodott. Az
1268 2 | nem is leszel akkor jó hadvezér - mondotta Cecey.~- Nem,
1269 1 | ültön marad, a török meg ott hagyja a két lovat, és fut a kislány
1270 1 | nemulass! Mert a fiúcska csak hagyján - az nem úrfi; de a leányka
1271 8 | követ mögé! Csak annyi rést hagyjatok, amennyin egy lovas beférhet.~
1272 7 | nem futhat el tán! Hogy hagynák itt a falut? Ej, mindegy.
1273 8 | dugdosta. Ceceynél nem merte hagyni, mert attól tartott, hogy
1274 4 | amit a názáreti Jézus ránk hagyott. Mink nem gyóntatunk, csak
1275 6 | gyermekeket. Másnap virradóra hagyták, hogy átkutatják végig a
1276 16 | hogy azt a szép szöszke hajadat meg nem simogathatom többé!~
1277 1 | ágynemű tetejére. Egy pufók hajadon ül ott, megláncolt lábú
1278 1 | vízben, a két kis szöszke hajfonat ide-oda röppen a hátán.~-
1279 16 | kezdett a pap ahhoz, hogy a hajlékát, ahogyan lehet, rendezze.~
1280 3 | nap, látja, már nyugvóra hajlik, meg kell állaniuk.~Ahogy
1281 1 | el a török szidást meg a hajmeresztő török meséket, hogysem akármiféle
1282 6 | gyermekként zokogott.~A pap csak hajnal felé búcsúzott el tőlük.~
1283 6 | halvány rózsaszínre vált. Hajnalodott.~A faluban ekkor nagy kiáltás
1284 3 | mellettük hasalt. A tenyerébe hajtotta az arcát, és álmosan nézett
1285 4 | sóhajtottak. Némelyek a tenyerükbe hajtották az arcukat; mások könnyes
1286 5 | a török, ameddig meg nem hal!~- Honnan tudsz te magyarul? -
1287 2 | kiált:~- Megvannak!~- No, hál' istennek! Hol vannak?~-
1288 2 | Lerontottátok?~- Földig.~- Hála Istennek. No, gyere be a
1289 3 | táncoltatjuk, altatgatjuk.~Halad a rabkocsi csendesen.~A
1290 15 | kocsiról. A lovakat vezetve haladtak beljebb.~Egy nagy hajú,
1291 10 | A rabok is örömükben és hálaérzésükben könnyes szemmel borultak
1292 10 | szabadítójuknak.~- Ne nekem hálálkodjatok - mondotta Dobó. - Ez a
1293 14 | Uram! - kiáltotta meleg és hálás hangon. - Kiszabadítottál
1294 6 | Tisztelendő uram - mondja halkan.~- Mit akarsz, atyámfia?~-
1295 1 | Egynéhány perc múlva ropogás hallatszik a harasztban, és mindjárt
1296 12 | megölnél - mondotta sápadtan -, hallgasd meg egy szavamat. A derekamon
1297 2 | nem fogadunk el semmit: hallgassa végig kegyelmed a levelet.~
1298 6 | vállat vonva Varsányi -, hallgasson.~- Borzasztó! Borzasztó!~-
1299 5 | mert a katonák figyelemmel hallgatták.~Gergőnek elnehezült a feje.
1300 10 | többé semmit... Lánccsörgést hallok... A te sóhajtásodat...~
1301 1 | Azonban a szürke ment. Gergő hallotta a lépéseit. Nagy, lomha
1302 1 | dermedtségéből. Sokkal többször hallották otthon a vigyen el a török
1303 16 | alakú ágat. Letűzte fejtől a halmocskára.~- Ó, hogy az Isten elvett
1304 16 | az asszony.~És átölelte a halmocskát.~- Az Isten elvette, az
1305 1 | sincs. Az emberek élnek, halnak a kis rejtekfaluban, mint
1306 10 | kezét.~- Eszerint börtönben halok meg - szólt Dobó összeborzongva.~-
1307 10 | közöttetek.~Az egyik kocsiban egy halom mindenféle fegyver volt.
1308 15 | András bácsi!~Megfogta a halott karját, és elvonszolta az
1309 15 | mondotta Gergelynek. - Halottak faluja ez, nem eleveneké.~
1310 16 | kocsija oldalát, és három-négy halottat vitt egy-egy fordulóval
1311 6 | Ültek a szürkén, álmosan és haloványan.~
1312 9 | lelőttél.~- Az, az. Hát nem halt meg?~- Nem. Csak elájult.
1313 2 | beszéltünk, akinek a pincéjében hált. Azt mondta, hogy erre,
1314 6 | lett volna belőle.~- Inkább haltak volna meg ők is! - szólt
1315 16 | születünk; és nem tudjuk, mért halunk meg - szólt a pap tovább
1316 6 | tornácon. Keleten az ég halvány rózsaszínre vált. Hajnalodott.~
1317 14 | lehetett látni, hogy valami halványsárga kőből hold van rajta meg
1318 1 | megeszlek, ha el nem hallgatsz! Ham-ham!~A kislány elhallgat. Csak
1319 10 | a cigány is.~És az egyik hámfáról leoldotta a kötelet.~- A
1320 5 | alatt már elborította a hamu. Csak középen vöröslik még
1321 15 | meredeznek a tető araszos hamuján, s az utcai ablak fölött
1322 4 | szolgált-e? - kérdezte egy hang a kocsi alól.~- Magánál
1323 17 | szabadságért sír, csakhogy az egyik hangosabban, mint a másik. Gyermekkora
1324 6 | faluban ekkor nagy kiáltás hangzik:~- Emberek! Emberek! Megjöttek!~
1325 7 | kiment.~- Lóra, fiúk! - hangzott a kiáltása az udvarról.~-
1326 17 | már az ölébe eresztett.~- Hányadszor verekszel velem, Papagáj?~-
1327 2 | gyermeki meggondolatlanság! Hányszor megmondták neki, hogy a
1328 2 | Bálint! - szólt Cecey a haragtól kitüzesedve.~- Már más következik -
1329 2 | Nem láttam a gézengúz haramiáját. De ne is lássam, csak az
1330 10 | Hát evvel a rablógyilkos haramiával mit csináljunk? - kiáltotta
1331 17 | zördült az, mint a repedt harang.~Ugyanebben a pillanatban
1332 9 | Gergő fülében elhangzott harangszó búgásaként ismétlődött:~-
1333 1 | ember! Úgy vigyorog, mintha harapni akarna!~- Bácsi, a szürke -
1334 1 | múlva ropogás hallatszik a harasztban, és mindjárt rá egy strucctollas,
1335 3 | asszonyok aztán a pappal harasztot és száraz ágat szedtek a
1336 12 | amulett, ami védelmezi őt a harcokban, és segíti a jó szerencsében.~
1337 2 | Cecey.~- Nem, ha keletiesen harcolnánk: sereg sereg ellen. Mink
1338 1 | ősz, öreg paraszttal, aki harcolt még a Dózsa György lázadásában.
1339 8 | akik vele a Dózsa-háborúban harcoltak.~Déltájban visszaérkezett
1340 8 | rablod, akikkel tegnap még harcoltál? Rabló vagy, zsivány vagy,
1341 2 | öreggel, együtt éltünk, együtt harcoltunk.~- Együtt is fogunk meghalni -
1342 2 | ellen. Mink csak magyarosan harcolunk: ember ember ellen. Erre
1343 8 | volt. Nem próbált ez még harcot.~Néhány perc múlva megint
1344 4 | gyümölcsöskert. Jó hely.~- Harmanli.~- Ott egy török úr megvette
1345 5 | Cserebogarak brummogtak a harmatos falombok körül.~A rabok
1346 2 | Hány esztendős vagy?~- Harmincegy - felelte Dobó -, bizony
1347 16 | levette a kocsija oldalát, és három-négy halottat vitt egy-egy fordulóval
1348 17 | Közelükben meg egy ötéves és egy hároméves fiúcska játszadozott.~-
1349 4 | kését, és beleszúrom! Bele a hasába a kutyának! Hát csak gyóntasson
1350 3 | bábuját. Gergő mellettük hasalt. A tenyerébe hajtotta az
1351 1 | török -, mindjárt kétfelé hasítlak!~És fenyegetően rázza az
1352 3 | az inge széléből rongyot hasított. Körültekerte vele a legény
1353 17 | mezítlábas, kardos gyerek hasra feküdt a nyergen, és lecsúszott
1354 6 | az egész falu. Aztán mi haszna lett volna? A török sok,
1355 4(3) | részben napjainkban is használt) városnevek a volt Jugoszlávia,
1356 4(2) | illetve tintakészítésre használták. ~
1357 4 | Miért? - kérdezték egyszerre hatan is.~- Mert eltörtem a lábam
1358 10 | bilincseiket.~A hat aszab persze hatfelé szaladt.~A magyarok nem
1359 8 | és az udvar közepén vagy hatot vágott a levegőbe. Próbálta
1360 2 | erős szürke szem.~Cecey hátradugta a kezét.~- Kinek a hadában
1361 1 | strucctoll leng a süvege elejétől hátrahajoltan, csaknem a háta közepéig.~
1362 1 | mellett megláncolt lábú, hátrakötött kezű, bús rabok ballagnak.~
1363 3 | Ha a két keze nem volna hátraláncolva, tán mind elfutna tőle a
1364 12 | dühében szinte lángot fújva hátrált a pap előtt. Mikor már vagy
1365 10 | felszökött a kocsijára, és hátraszólt az asszonyának:~- Utánam,
1366 10 | válaszolta Dobó anélkül, hogy hátratekintene.~És a lovára fordult.~~-
1367 4 | még a haja is.~Időnkint hátraveti a fejét, mert a haja a szemébe
1368 8 | Lóra, fiúk! Nincsenek ezek hatvanan se!~Lóra kaptak. Dobó a
1369 4 | bólintott.~- Kapiderven.~- Ott havas vagyon. Nyáron is hó födi
1370 2 | Hóhér!~- Német!~- Sintér!~- Hazaáruló!~A két ősz ember szinte
1371 1 | öreg koldult. Az uraság házából is csöppent olykor az asztalukra.~
1372 16 | legyen, aki várja őt ottan.~Hazaindultak.~Az asszony csöndesen sírdogálva
1373 1 | is. De máskülönben olyan házak, mint a mostaniak. A kis
1374 17 | falvakban mindenütt temettek, és házakat zsúpoltak. Némelyik faluban
1375 4 | válik ottan. Aztán csak hazakerül. Gyere, fiam, egyél. Az
1376 2 | olvasott:~- Itt Budán az én kis házam üresen áll, és mi nemsokára
1377 1 | szemén forgatva sírja:~- Hazamegyek, haza akarok menni!~- Hallgass,
1378 10 | keserű íze. Valamennyinek a hazamenetelre fordult az esze. Egyik a
1379 10 | A tiéd. Légy hű vitéze a hazának, jámbor szolgája az Istennek.
1380 2 | Míg az ember meg nem házasodik, mindig fiatal. De hogy
1381 2 | De hogy a manóba is nem házasodtál meg?~- Nem értem rá - felelte
1382 6 | vigasztalgatta a vigasztalhatatlan házaspárt.~Az asszony olyan volt,
1383 17 | Levágta a törököt, és hazaügetett nyereghez szegezetten.~Gergő
1384 1 | mind a két kezével.~- Majd hazavezet a jó Isten, csak ne sírjatok.~
1385 1 | helyet engedett a többi hazavonulónak.~A janicsárok nevetve fogadják
1386 6 | gyermekek!~A pap berohant a házba:~- Van Isten, Péter! Kelj
1387 16 | ahogyan lehet, rendezze.~A házban három szoba volt, de mind
1388 10 | felelte a cigány -, ma reggel házsasodtunk össze.~A cigányasszony odaült
1389 15 | láthat egyebet, csak szenes háztetőket, szanaszét heverő holtakat,
1390 7 | Addig is dolgozzanak. Minden háztetőt locsoljanak meg csurgásig.
1391 12 | Egyszer csak rákiáltott:~- Hazudsz!~És élesen a szemébe nézett.~
1392 1 | kisasszony -, és úgy illant el hazulról, hogy senki se látta.~Még
1393 10 | tehenünket, feldúltad a házunkat!~S a törököt haragos arcok
1394 1 | csakugyan viszi!~- A szürke... - hebegi Gergő síróra torzult szájjal.~
1395 2 | A lányok a szoknyájukat hedergették. Úgy mulattak, mintha valamennyi
1396 3 | janicsárok azonban rá se hederítettek. Törökül fecsegtek egymással,
1397 12 | pap már akkor nekitartotta heggyel a lándzsát, és mosolygott.~-
1398 2 | minden mozdulata. S a szeme hegyesen néző, erős szürke szem.~
1399 4 | világosságánál a szemét hegyezve nézte a lába szárára lakatolt
1400 9 | robogása megkeményült a köves hegyoldalon.~Gergő fülében elhangzott
1401 3 | indította meg a kocsikat. A hegytetőről már látszott a völgyben
1402 4 | Sok gyümölcsöskert. Jó hely.~- Harmanli.~- Ott egy török
1403 2 | tapadt jobbágyság marad meg a helyén: aki teheti, fut, ki a Felvidékre,
1404 15 | Isten arca volna, sugarak helyett könny hullana a földre!~
1405 8 | puskással a kapu mellett helyezkedett el az állványon.~A falu
1406 17 | legalább új bőröd nyől, mint a hernyónak.~- Nagyságos uram - felelte
1407 4 | repült a kalapja.~- Hogy a hetedik pokol emésszen el - ordított
1408 1 | ezt nem tudják: a fiú alig hétesztendős, a leány két évvel fiatalabb.~
1409 10 | rászólt a cigányra:~- Ne hetvenkedjél, te! Hová való vagy?~A cigánynak
1410 5 | körül.~Jumurdzsák is ott hever. A feje alatt valami tarisznya;
1411 3 | valami húsz különféle török heveredett le. A kocsikat, szekereket
1412 5 | parázs. A janicsárok ott hevernek szanaszéjjel a fűben, a
1413 14 | lovagolt, és mikor rossz hidat értek, megkiáltotta a papnak.~
1414 2 | és a lovagok beugrattak a hídon át az udvarra.~Cecey ott
1415 8 | mellette lovagló emberre.~- Ne higgy neki! - szólt az elsápadva. -
1416 5 | annak az egy keréknek a híján, amelyhez támaszkodott.~
1417 12 | markodban, ostoba gyaur! Én ama híres jaja pasi Oglu Mohamed fia
1418 2 | Harminc.~- No, hát lássuk: mi hírt hoztál?~A zarándok leült
1419 2 | már, öcsém, régen!~- Nem hiszem - felelte Dobó -, neki sohase
1420 10 | engedte szednünk. Ami a hitetleneké, az a miénk. Ahol találjuk,
1421 11 | 11~Gergely azt hitte, álmodik. Ahogy ott poroszkált
1422 14 | árnyékban legelt. Kicsi ló volt: hitványnak látszott. Móré feleletet
1423 2 | Bálintéban.~- Eszerint Ferdinánd híve vagy. Isten hozott, ecsém.~
1424 13 | örülnek és csodálkoznak majd a hívei, ha meglátják, hogy megmenekült!~
1425 9 | Jumurdzsák?~- A manó tudja, hogy hívják: akit lelőttél.~- Az, az.
1426 4 | újból megszólalt:~- Minek hívtál, ha nem hallgatsz reám?~
1427 4 | szavakat:~- Nándorfejérvártól Hizarlik3 egy nap. Aztán Baratina.~-
1428 4 | havas vagyon. Nyáron is hó födi a hegyeket.~- Pozarki
1429 7 | idejönnek.~- Kik jönnek ide? - hörkent rá Cecey.~- A törökök.~-
1430 10 | állott a maga kardjával:~- Hogyisne! Hogy mindjárt vége legyen!
1431 10 | Puskát javítani tudsz-e?~- Hogyne, naccságos vitézs uram.
1432 10 | bosszúállás gondolata mindenkit hóhérrá változtatott. Az asszonyok
1433 5 | Jumurdzsák.~Már akkor csillagos, holdas volt az ég. Cserebogarak
1434 14 | nem lehetett megismerni a holdvilágnál. De azt tisztán lehetett
1435 14 | kiáltotta a papnak rekedt hollóhangon.~Töröknek nézte, hogy a
1436 16 | halottakat gyékénnyel, hogy a hollók vagy varjak ne férhessenek
1437 10 | ezeken a szekereken kiknek a holmija van?~- Egynéhány hordóról,
1438 15 | háztetőket, szanaszét heverő holtakat, letiport vetéseket.~Ó,
1439 1 | gondolatokra nem felelt. Holtszínnel kucorgott mellette. Nagy,
1440 5 | bögre, nem lehet jól látni a homályban.~Haza kéne menni. Ez volt
1441 5 | elhagyott volt. A hold csak homályosan világította meg. A fák fekete
1442 6 | mondotta, a tenyerét a homlokára szorítva. - De hát mit cselekedjünk?~-
1443 12 | gyaurnak tett esküről?~A török homlokát kiverte a verejték.~- Hát
1444 10 | veled marad. Kendőt rak a homlokodra. A neve Sára.~- Eszerint
1445 10 | kardot a gyerek derekára, és homlokon csókolta a kis vitézt.~A
1446 16 | igazított össze, és Gergellyel hordatta bele az udvaron heverő könyveket.~
1447 14 | láda, faragott szék, egy hordó bor meg telt zsákok. Az
1448 5 | örömordítás támadt. Az egyik hordóban aszúbort találtak. Azon
1449 15 | udvarokon bútortöredékek, hordódongák, liszthulladék, holt emberek
1450 7 | mellé köveket rakjunk meg hordókat. Kasza, csákány vasvilla
1451 10 | holmija van?~- Egynéhány hordóról, ágybeliről tudom. Szedték
1452 5 | találtak. Azon ujjongtak. A hordót odagurították a tűz közelébe,
1453 2 | a kardját.~- Hát mi szél hordoz erre?~- Mink bizony, bátyám,
1454 4 | ember égettpuskapor-szagot hordozott magával. A másik a terebélyes
1455 2 | két ember megint össze ne horgoljon:~- Jónak egyik se jó, az
1456 8 | golyója éppen a szíve fölött horpasztotta be a páncélját.~- Kötözzétek
1457 5 | ráereszkedve. Tátott szájjal hortyogott. Gergő majdnem rávezette
1458 2 | aki, elhidd nekem, a hősök hőse volt.~Fölvette a színig
1459 2 | Dózsával, aki, elhidd nekem, a hősök hőse volt.~Fölvette a színig
1460 16 | meg egy bakasztalt s holmi hosszúkás üvegeket, nem is romboltak
1461 10 | Sötét, villámos felhőt hoz magával. A földön három
1462 9 | páncélinget és mindenféle fegyvert hoztak magukkal. Meg egy rabot
1463 2 | No, hát lássuk: mi hírt hoztál?~A zarándok leült a földre,
1464 2 | kért.~- Hát várj, mindjárt hozzák a bort - mondotta Cecey.~-
1465 8 | a török pisztolyok.~Móré hozzákapott a lehanyatló janicsárhoz,
1466 2 | látom, hogy messziről jössz hozzám.~- Az is igaz.~- Nekem pedig
1467 8 | ami ég - felelte Cecey.~És hozzápöngette a kardját a kapu tetejéhez.~
1468 9 | aranyait.~Dobó bosszúsan hümmentett. A gyerekhez fordult:~-
1469 15 | volna, sugarak helyett könny hullana a földre!~A pap előre tudta,
1470 3 | aprózta bele a kondérba. Hullott a húsra vereshagyma is,
1471 3 | bele a kondérba. Hullott a húsra vereshagyma is, meg paprika
1472 10 | tűz.~- Szolnok? Eger?~- A huszadik madár aranyszínű. A nap
1473 2 | Istennek. No, gyere be a hűvösre, öcsém, ide a tornác alá.
1474 4 | Látta, hogy a török hogyan húz ki hátul egy fapecket, és
1475 17 | fölemelkedett, és iszonyú sújtásra huzakodott.~Azonban Bálint úr is értette
1476 1 | török, és mindenféle ruhát húzkod ki belőle. De az mind gyermekruha.
1477 2 | nagy hajú zarándokot. Le is húznák róla a csuhát bizonyára,
1478 1 | asszony Keresztesfalvára húzódott az apjával, egy ősz, öreg
1479 2 | birkát.~A kutyák is távolabb húzódtak. Még a ház is mintha lejjebb
1480 17 | Török Bálint -, hanem úgy húztad, mint a répát szokás.~-
1481 9 | alá.~A vitézek nagyokat húztak a kupákból. Jumurdzsákot
1482 1 | urad, vagy a török, vagy I. Ferdinánd.~Az a kis falu,
1483 11 | Dobó.~- Jó messze. Mikorra ideérnek, beletelik két óra is.~-
1484 5 | mint a kismacska, mikor idegent lát. Majd az ölében heverő
1485 1 | Hát csak tedd félre az idei kalendáriumot, tisztelt
1486 10 | kap ezután; nem kap sok ideig.~Tizenöt rakott szekér meg
1487 17 | várba - mondotta a pap. - De ideje is.~És gondosan körültörölte
1488 7 | édesanyám, mert holnap idejönnek.~- Kik jönnek ide? - hörkent
1489 11 | rájuk esik az áldás, nincs idejük olvasni, hogy hányan vagyunk.
1490 4 | gúnyosan sunyorított:~- Idekukorikolnád a magyart, ugye?~A cigány
1491 10 | belehalványult. Talán a jövendő idők fuvalma szállt át egy pillanatra
1492 4 | bepirosítva, de még a haja is.~Időnkint hátraveti a fejét, mert
1493 4 | komédiát!~A férfiak között két idős ember is ült. Az egyik egy
1494 1 | háta közepéig.~Míg bent időzött az erdőben, a három szekér
1495 2 | szólt Cecey, bemutatva az ifjút a feleségének.~Aztán intézkedett,
1496 6 | S megint visszatért.~- Igazat beszélsz - mondotta, a tenyerét
1497 5 | szája, de mindjárt vissza is igazította, és felült. Bámulva nézett
1498 3 | hátrafordulva olykor -, hadd igazítsam meg a bilincsemet.~A janicsárok
1499 8 | harsant rá Cecey.~A janicsár igent intett a fejével, és azt
1500 9 | beszélt.~- Hát egy kortyot igyatok legalább. Bort hamar! -
|