1-csoda | csocs-felet | felfi-igyat | ihass-kulon | kurt-nalam | nando-reszk | rever-tizen | tizle-zuzod
bold = Main text
Part grey = Comment text
1501 5 | Éljen Magyarország, hogy ihasson a török, ameddig meg nem
1502 3 | azok is sírtak.~- Hej, de ihes vágyok - fakadt szóra a
1503 16 | az asszony -, elrejtettem ijedtemben a gabonaverembe. Aztán én
1504 2 | Nagyváradra költözünk. Csak egy íjgyártó lakik benne az alsóházban.
1505 4 | porrá!~A pap folytatta:~- Iktimán.~Az ember bólintott.~- Kapiderven.~-
1506 1 | leánykája - kisasszony -, és úgy illant el hazulról, hogy senki
1507 2 | csirkét tett az asztalra. Az illatos, piros sült csirke láttára
1508 4(2) | színfa anyagát) festésre, illetve tintakészítésre használták. ~
1509 1 | egy fiú meg egy leány. Nem illik tán, hogy együtt fürödnek,
1510 17 | kérdezte Bálint úr.~- Nem illő lovagtól, hogy kézzel rántsa
1511 4(3) | városnevek a volt Jugoszlávia, illtve Bulgária és Törökország
1512 2 | meglátod, milyen kis Tündér Ilona.~- Fia nincsen, bátyám?~-
1513 2 | nem ország dolga.~S hogy ily bölcsen megkülönböztette
1514 12 | Ahmed vagy Kubát, valami ilyenféle török név.~- Hát nem jártok
1515 5 | tudományának.~- A fene látott ilyet! - morogta a csomóra.~Bosszúságában
1516 3 | Megcsókolták a földet, és imádkoztak.~Ezalatt csend volt.~A leány
1517 16 | A pap hol énekelve, hol imádkozva vezette a lovakat. Neki
1518 3 | A félszemű janicsár az imádság végeztével nem indította
1519 17 | nyomta a sisakot, amelyet az imént már az ölébe eresztett.~-
1520 17 | az óvárosba nyúlott. Csak imitt-amott lézengett benne egy ember.
1521 12 | ismertél egy laki gyereket, Imre nevűt, Somogyi Imrét?~-
1522 2 | Hogy hívnak?~- Varsányi Imrének.~- Hány esztendős vagy?~-
1523 12 | gyereket, Imre nevűt, Somogyi Imrét?~- Úgy rémlik, mintha ismertem
1524 3 | az imádság végeztével nem indította meg a kocsikat. A hegytetőről
1525 11 | fejét rázva -, álljunk meg.~Induláskor két katonát bocsátott előre.
1526 10 | Kezedből is tüzes kerekek indulnak... A galamb aztán maga marad,
1527 1 | gatyácskája, hát ledobta. Aztán az ingét is ledobta. Egyszer csak
1528 4 | szabadult meg?~- Hogyan? Hát ingyen. A Jézus palástja alatt.
1529 3 | bort lát.~- Na, akkor nekem innepem ván - ujjongott a cigány -,
1530 1 | Mikor a lóra néznek, úgy integetnek, mint mikor valaki legyet
1531 8 | Cecey.~A janicsár igent intett a fejével, és azt mondta:~-
1532 9 | bámulatában.~Dobó maga mellé intette a gyereket, és kivágtatott
1533 2 | ifjút a feleségének.~Aztán intézkedett, hogy a katonák is bort
1534 4 | furcsán nevetett. A foga ínye is kilátszott, mikor nevetett.~
1535 2 | beléd csontosodott volna az iránta való gyűlölség...~- Belém,
1536 14 | ezüstfonalakból varrt török írás.~A pap értett törökül, de
1537 2 | belehunyorítva -, a barát írása. Tiszta, mint a nyomtatás,
1538 14 | értett törökül, de a török írásjegyeket nem ismerte.~Ránézett Gergőre.
1539 17 | és a kúthoz vitték, ahol irgalmatlanul megmosták.~Török Bálint
1540 12 | ostobaság-e, az más kérdés.~- Irgalmazz, kegyelmezz meg nekem! Vedd
1541 5 | feje. Elaludt. De csupa irtózatot álmodott. Azt álmodta végül,
1542 3 | van a saroglyában.~- Nem isik a terek, te!~- Dejszen nem
1543 7 | rám a törököt.~- De hát ismeri az itt a járást?~- Járt
1544 8 | jövőkkel csoportosuljon.~- Ismerlek téged is, Jumurdzsák! -
1545 12 | sok magyar fiú volt.~- Nem ismertél egy laki gyereket, Imre
1546 12 | Imrét?~- Úgy rémlik, mintha ismertem volna ezt a nevet.~- Kerek
1547 9 | elhangzott harangszó búgásaként ismétlődött:~- Az a fő, hogy ne féljen
1548 4 | tisztogatott kend?~- Az istállóját.~- Hát az asszonyokkal hogy
1549 17 | Bálint a padra ülve -, mi az istennyilát csinálsz most már eklézsia
1550 16 | ásva. - Ne szólj többet az Istenről.~Az anya leoldotta a kötényét,
1551 16 | el tőlem?~- Ne kérdezd az Istent - felelte a pap a földet
1552 2 | csuhája bélését bontogatta.~- Istentelen melegség van erre - dünnyögött
1553 2 | Folytatta:~- és kedves Juliska! Istentől jó egészséget és zavartalan
1554 2 | mondotta Cecey.~- Vizet iszok, ha szomjazok - felelte
1555 1 | elő gondolatban az 1533-it. Annak az évnek a májusában
1556 2 | ha majd tudsz, másképpen ítélsz róla. Egyórai sakkban, öcsém,
1557 4 | forgatta.~A törökök is ettek, ittak. Közben csereberéltek, osztozkodtak
1558 10 | ekkor a pap -, ha ti most itten akasztással mulatoztok,
1559 10 | volt a rabkenyér keserű íze. Valamennyinek a hazamenetelre
1560 2 | pedig messze földről nemigen izenget más, csak a sajóládi gvárdián,1
1561 2 | Ferdinánd csak Török Bálintnak izent, hogy segítsen Jánosnak,
1562 17 | jutalma.~- Én - szólt egy izmos, ritka szakállú török. -
1563 17 | megtermett, javakorú ember; csupa izom és mozgékonyság. A török
1564 17 | török körülbelül ötvenéves, izomtalan, görbe hátú ember.~Kopjával
1565 3 | Tüzet raksz!~- Én azst jabban értem! - rikkant fel a cigány. -
1566 12 | ostoba gyaur! Én ama híres jaja pasi Oglu Mohamed fia vagyok.
1567 16 | gyermekére. Közben sírt, jajgatott:~- Ó, hogy a földnek kell
1568 2 | bozótot. A Gergely anyja is jajgatva keresett. Az öreg Katóra
1569 6 | olyan volt, mint az őrült. Jajveszékelt, ájuldozott.~A falábú ember
1570 10 | Légy hű vitéze a hazának, jámbor szolgája az Istennek. Áldás
1571 17 | szólott:~- Ez a nagyobbik a Jancsi, a kisebbik meg Feri.~-
1572 12 | beszédet nem feledted el.~- A janicsárodában sok magyar fiú volt.~- Nem
1573 1 | bús rabok ballagnak.~A mi janicsárunknak három szekere és hét rabja
1574 7 | ott Szerecsen János az úr, János-párti; minekünk ellenségünk.~-
1575 2 | Te még utóbb beszegődsz Jánoshoz zászlótartónak.~- Te meg
1576 16 | vörös volt a sírástól.~- A Jánoskám - mondotta sírásnak eredve.~-
1577 16 | Mikorra visszajöhettem, az én Jánoskámat így találtam. Ó, Isten,
1578 2 | Bálintnak izent, hogy segítsen Jánosnak, meg ötven bányászt küldött.~-
1579 2 | eléjük baktatott. Furcsa járása volt az öregúrnak: az egyik
1580 10 | lehetőleg szanaszéjjel a járatlan, rossz utakon. Isten áldjon
1581 6 | Borzasztó!~- Az utakat járja a török most mindenfelé.
1582 10 | földről, és mintha tojáson járna, olyan ünnepi lépésekkel
1583 5 | fából van keze-lába.~- Mikor jártál ott legutoljára?~- Esztendeje
1584 12 | ilyenféle török név.~- Hát nem jártok együtt?~- Néha együtt, néha
1585 2 | csóválta.~- Akkor rossz nyomon járunk.~Aztán vizet kért.~- Hát
1586 17 | valami hóhér. Ez neki lovagi játék. Hanem mikor én lerántom,
1587 2 | Nem, csak éppen ismerem a játékot.~- Nohát, ha majd tudsz,
1588 17 | mondotta a plébános -, játsszál az úrfiakkal.~A két kis
1589 17 | és egy hároméves fiúcska játszadozott.~- Kata lelkem, nézzed csak -
1590 9 | Mit akarsz vele? Amott játszik a tornácon a kislányommal.~
1591 2 | Megkutatnak minden bokrot, minden játszóhelyet a faluban. Hol van Kató
1592 2 | leány. - Ebéd után a kertben játszott.~- Szaladj csak, keresd
1593 10 | szedett-vedett zsákmány, java része a Móré várából való.
1594 17 | azt mondja -, ennyit a javadra az erőmből. - Lássuk!~Szembetűnő
1595 17 | Bálint úr jól megtermett, javakorú ember; csupa izom és mozgékonyság.
1596 10 | muzsikáltatnak.~- Puskát javítani tudsz-e?~- Hogyne, naccságos
1597 12 | Gyakorta láttam ezt a jegyet, mikor mosdottunk. Csakhogy
1598 17 | volt már szokva az ilyen jelenetekhez. Bosszantotta. De sem a
1599 1 | süveg meg egy barna lófej jelenik meg a fák alatt.~A török
1600 8 | kürtöst küldött. Azoknak kell jelenteniük az ellenség megérkezését.~
1601 11 | csapat jön az országúton - jelentette az egyik Dobónak.~- Katonai
1602 17 | kék.~- Az úr színei. Azt jelentik, hogy az úr itthon van.~
1603 14 | eléjük. Kívüle senki sem jelentkezett.~A pap leugrott a kocsiról,
1604 1 | Gyere csak elő!~A gyerek nem jelentkezik.~- Gyere elő, te! Ne félj,
1605 10 | Bornemissza Gergely, jer ide. Fogd ezt a kardot.
1606 4 | erestenék, megmandaná a jevendőnket.~- A jövendő Isten kezében
1607 2 | mint valami vén sas. Néhány jobbágya nyírt ott birkát. A kezükben
1608 8 | Cecey a pappal meg két jobbágyával az útra sietett. Jumurdzsák
1609 10 | legrégibb fogoly.~A fiatal jobbágylegény eléje lépett, s levette
1610 2 | már csak a földhöz tapadt jobbágyság marad meg a helyén: aki
1611 4 | csakhogy török asszony. De jobbára csak cseléd.~- Verik az
1612 3 | nyugasztva álmodott, és jobbjával a mellecskéjén tartotta
1613 15 | vezette. Nem nézett már se jobbra, se balra, csak az utat
1614 10 | akasztással mulatoztok, megint jöhet egy kóbor török csapat,
1615 16 | elfutottam. Éjjel vissza akartam jönni, de akkor egy másik pogány
1616 2 | ostromtól.~Azonban akik elő is jöttek a nagy ugatásra, azoknak
1617 10 | Dobónak, hogy hadd mondjon jövendőt.~- A feleséged? - kérdezte
1618 2 | pap fordult be a kapun. A jövevény felállott, és kezet akart
1619 1 | leánynak -, várjon, mindjárt jövök!~S azon meztelenen elnyargal.~
1620 8 | megállította a lovát, hogy a hátul jövőkkel csoportosuljon.~- Ismerlek
1621 2 | bizony, bátyám, Palotáról jövünk.~- A Móré várából?~- Nem
1622 8 | hanem vasat, azt kaphatsz jófélét.~S rácélzott: eldurrantotta
1623 10 | ráké. Melyiteknek van több joga arra, hogy markába fogja
1624 2 | kérdezte a víz után szakadó, jóízű sóhajtással.~- De el sem
1625 2 | öcsém... - mondotta Cecey jókedvvel. - Hány esztendős vagy?~-
1626 2 | megint össze ne horgoljon:~- Jónak egyik se jó, az igaz. Várnunk
1627 4 | szabadítanak meg?~- Isten jósága elkísérhet az utunkon. Van
1628 3 | lábát, s úgy tolta vissza jóságos vigyázattal a bilincseket.~-
1629 4(3) | használt) városnevek a volt Jugoszlávia, illtve Bulgária és Törökország
1630 2 | Folytatta:~- és kedves Juliska! Istentől jó egészséget
1631 12 | se.~- Semmiféle név nem jut eszedbe a gyermekkorodból?~-
1632 17 | Aki legyőz, szabadság a jutalma.~- Én - szólt egy izmos,
1633 5 | elbocsátalak, sőt meg is jutalmazlak. Ha nem igaz, fölakasztatlak
1634 17 | apródok és rabok egyaránt kacagtak.~Bálint úr lehajigálta magáról
1635 8 | futkostak, ludak gágogtak, kacsák bukdácsoltak, és tyúkok
1636 1 | érnek, Gergő belefogódzik a kákabokor zöld üstökébe, és aggodalmasan
1637 4 | is város. Dűljön össze!~- Kaladán.~- Ott egy cimborámat eladták.
1638 1 | pitykés mellény, sapka, kalap, kis csizmák. A török előválaszt
1639 10 | esze, hogy alatta hagyta a kalapját is. Azután egy hosszú dárdát
1640 1 | csak tedd félre az idei kalendáriumot, tisztelt olvasóm, és vedd
1641 9 | ám a törököd! Bent van a kamarában.~- Jumurdzsák?~- A manó
1642 9 | Dobó, hogy utánatekintett a kamrába kísért Mórénak. - Hol az
1643 4 | fejű paraszt.~Lenyelte a kanál húst, és folytatta:~- Én
1644 4 | paraszt, mélyen belemártva a kanalát a vaskondérba -, tíz esztendeig
1645 1 | maga sötét pej kis lovát kantáron vezeti.~Most már látni,
1646 1 | elveti a kezéből a szürke kantárszárát.~A gyerek most már csak
1647 11 | Ahogy lefelé ügetnek a kanyargós úton, a Dobó lova egyszer
1648 11 | rabok akkor tűntek elő egy kanyarodásnál hosszú kocsisorban.~Dobó
1649 17 | hadakozóknak.~Azok újra egyet kanyarodtak a lovukkal, és az udvar
1650 2 | keresitek?~- Csak egyet kanyarodtunk erre Móréért ezzel a négy
1651 11 | olyan helyet, ahol az út kanyarulatát kiálló szirt szegi meg.
1652 11 | fölemeli. Fúj, és nyugtalanul kapálja a földet.~Dobó visszatekint.~-
1653 7 | Megtalálják a csaptatót a kápán, hát csak úgy dől az aranyeső
1654 1 | fürdőhelyre, a lónak a nyakába kapaszkodik, s lecsúszik, leugrik róla.~-
1655 16 | vigasztalta a pap.~Az ásót és kapát a vállára vetette. Bólogatva
1656 10 | katonák, kincsek gyanánt kapdosta magára. Törökösen kendőt
1657 8 | nincsen, hanem vasat, azt kaphatsz jófélét.~S rácélzott: eldurrantotta
1658 12 | Oglu Mohamed fia vagyok. Kaphattál volna értem zsákkal az aranyból!~
1659 4 | Iktimán.~Az ember bólintott.~- Kapiderven.~- Ott havas vagyon. Nyáron
1660 2 | katonák is bort és ennivalót kapjanak, s egyben a papért is futtatott.~-
1661 10 | miénk. Ahol találjuk, ott kapjuk.~- Akkor csak rakjatok szét
1662 7 | kiáltozásra kifutottak.~Kapkodták a Gergő gyereket kézről
1663 8 | kérdezi:~- Tudsz-e sakkozni?~- Kaplaman - feleli a török bágyadozva.~-
1664 16 | Gergelyt a kertbe, ahol egy kis kápolnaforma méhes állott. Annak az ajtaját
1665 13 | csak az az egy: Pécstől Kaposváron át Székesfehérvárra, onnan
1666 7 | az anyjára.~A fiú anyja káprázó szemmel nézte a földre pergő
1667 8 | se!~Lóra kaptak. Dobó a kapuból visszakiáltott Ceceynek:~-
1668 2(1) | Nagyobb ferences vagy kapucinus rendház főnöke. (latin) ~
1669 2 | falunak minden háza.~A Cecey kapuja előtt egy dárdás parasztember
1670 17 | amely címerként ágaskodott a kapuján.~Aztán a fiúra nézett.~-
1671 5 | fölakasztatlak a Cecey kapujára.~A török visszatért a tűzhöz,
1672 2 | fehér zászló, se követ, se kapunyitás, felrobbantottuk az aknákat.
1673 4 | tovább olvasta a bilincs karcolásait:~- Azután következik Kuri-Kezme.~-
1674 4 | széles, sima vasat.~Apró karcolások látszottak azon. Valami
1675 9 | gyerek.~- Most megyünk a kardért.~- A törökökhöz?~- Oda.~-
1676 10 | kötötték őhozzá, hanem őt is a kardhoz.~Dobó azután, ami a katonáknak
1677 2 | kiválóképpen. Adjon győzelmet a kardodnak. Szép lány feleséget jó
1678 8 | szaladgáltak. Egy ember kardokat, késeket és kaszákat köszörült
1679 17 | szólt Gergő -, megmutatom a kardomat.~A három fiú hamarosan összebarátkozott.~-
1680 17 | süvegedet.~A kis mezítlábas, kardos gyerek hasra feküdt a nyergen,
1681 5 | szabadulást. A pap is aludt. A karja a feje alatt. Bizonyosan
1682 12 | elvágta a lábán, kezén és karján általcsomózott kötelet.~
1683 10 | pajzs is hevert ottan. A karjára öltötte. Meztelen lábaira
1684 2 | patyolatingecske, piros karmazsincipőcske, sárga tafotaszoknyácska,
1685 17 | porondjára, aztán törökül káromkodott.~A kapu alól valami nyolc
1686 2 | őfelségével, hogy térítse meg a károtokat.~- Ne olvasd tovább - pattant
1687 5 | aranykupák, gyémántos-gyöngyös karperecek, nyakláncok, násfák.8 Minden,
1688 16 | nézett, hogy nincs bennük kártétel.~Akkor egy asszony lépett
1689 13 | megyen rajta, a Bakics Pál kastélyáig. Ott egy kis keskeny kocsiúton
1690 7 | köveket rakjunk meg hordókat. Kasza, csákány vasvilla legyen
1691 11 | és sok szekérrel.~- Az a Kászon utócsapata - felelte Dobó. -
1692 2 | játszóhelyet a faluban. Hol van Kató néne? Ő vigyázott rája.
1693 11 | jelentette az egyik Dobónak.~- Katonai rendben jönnek - mondotta
1694 10 | kardhoz.~Dobó azután, ami a katonáknak nem kellett, a raboknak
1695 5 | váram kettő; van pénzem, van katonaságom.~A rabságot élt paraszt
1696 2 | jajgatva keresett. Az öreg Katóra ráakadtak az erdőben. Az
1697 14 | világított a vacsorához.~A kút kávájára ültek, s ott falatoztak.
1698 9 | lovak lába fehér felhőket kavart a Mecsek kocsiútján, s a
1699 17 | fogát pökte ki az udvar kavicsos porondjára, aztán törökül
1700 8 | bútorhalmok között tehenek, kecskék és disznók futkostak, ludak
1701 17 | No, melyiteknek van még kedve a mérkőzésre? - kurjantott
1702 2 | eb kegyelme!~- Csöndesen, kedvesem - csillapította az asszony. -
1703 16 | tudott vele nézni, milyen kedvesen! Ó, drága lelkem, nem nézel
1704 17 | Mindig megbőszült, ha a rabok kegyelemért könyörögtek.~- Uram - kiáltotta
1705 2 | fel Cecey -, ebnek kell eb kegyelme!~- Csöndesen, kedvesem -
1706 2 | semmit: hallgassa végig kegyelmed a levelet.~A pap összeráncolta
1707 10 | pap. - Áldja meg az Isten kegyelmedet.~A rabok is örömükben és
1708 2 | forgását, minden tüzét.~- Kegyelmetek talán mindig sakkoznak itthon?~-
1709 2 | veszekedjenek, az Isten áldja meg kegyelmeteket - mondotta nyugtalanul -,
1710 12 | más kérdés.~- Irgalmazz, kegyelmezz meg nekem! Vedd el mindenemet,
1711 17 | ajtóból a kiáltásra egy kék-veres ruhás apród futott elő,
1712 1 | látott. A gyerek jobban kél, mint a ló. A konstantinápolyi
1713 6 | búsan állott a tornácon. Keleten az ég halvány rózsaszínre
1714 8 | megharsant a kürt a falu keleti bejáróján, és néhány perc
1715 2 | mondotta Cecey.~- Nem, ha keletiesen harcolnánk: sereg sereg
1716 6 | házba:~- Van Isten, Péter! Kelj fel, mert van Isten.~A két
1717 10 | sovány parasztlovak nem kellettek.~Ki volt boldogabb a cigánynál!
1718 2 | várral?~- Nem mondhatnám. Kemény falakból épült az. Faldöntő
1719 2 | hogy csak tartsák a várat keményen, ő kioson, és elfut segítségért. -
1720 14 | kis selyemzacskóban valami keménykedett. Fölhasította a kardjával,
1721 16 | benne semmit.~Az üvegek kémiai kísérletekhez valók voltak.
1722 14 | fején ott fehérlett a vizes kendő.~- Magyar vagyok - felelte
1723 3 | Vicuska babája. Sárga a kendője, piros a szoknyája. Öltöztetjük,
1724 5 | látni a homályban.~Haza kéne menni. Ez volt Gergőnek
1725 4 | farkával: mikor a legyek kénozzák, végiglődörgeti a derekán.~-
1726 14 | lovának törte és adta a kenyere felét.~A távolból ekkor
1727 14 | láncokból, és megadtad a mi mai kenyerünket.~Az ég tiszta volt és csillagos.
1728 16 | hogy képesek-e. Valami öt képes volt köztük. Az egyikben
1729 16 | könyvet meg is forgatta, hogy képesek-e. Valami öt képes volt köztük.
1730 3 | A nevét nem tudom.~Kövér képű leány volt a magát Margitnak
1731 13 | való.~A pap nem értette a kérdést.~- Jön a török - magyarázta
1732 16 | Mért vetted el tőlem?~- Ne kérdezd az Istent - felelte a pap
1733 4 | Talán a feleséged? - kérdezik a rabok.~- Nem - feleli
1734 2 | mondotta Dobó -, meg kell kérdeznem, hogy nincs-e itt Móré.
1735 12 | ismertem volna ezt a nevet.~- Kerek fejű, fekete szemű, kis,
1736 5 | a feltört lábú Gáspár a kerék mellett.~A rabok csöndes
1737 5 | Dárdája az ölében. Feje a kerékagyon. A csutora mellette.~Aludt
1738 4 | föltette az egyik lábát a kerékagyra, és a tűz odasugárzó világosságánál
1739 3 | nekik, hogy még táncra is kerekednek tűle.~A félszemű janicsár
1740 10 | környékez. Kezedből is tüzes kerekek indulnak... A galamb aztán
1741 13 | megmenekült!~Leszállt, és kereket kötött. Jókedvűen megveregette
1742 13 | találkozunk.~A pap eloldotta a kerékkötőt, s közibe vágott a lovaknak.~
1743 5 | elmehetett volna annak az egy keréknek a híján, amelyhez támaszkodott.~
1744 10 | aztán maga marad, és búsan keres egész életén át...~Egy percre
1745 2 | játszott.~- Szaladj csak, keresd meg!~- Az én kisleányom -
1746 2 | nincs-e itt Móré. Mert én őt keresem.~- Nem láttam a gézengúz
1747 14 | vizet húzott fel. Azután keresgélésbe fogott a kocsiján.~Volt
1748 2 | királynál.~- Hát ti most Mórét keresitek?~- Csak egyet kanyarodtunk
1749 6 | akkor azok, mikor mi utánuk kereskedtünk.~A pap búsan állott a tornácon.
1750 6 | Ahogy én is ott jártam a keresőkkel a patak partján, hát egy
1751 2 | süvegén. Előtte a nyergen keresztbe fektetett puska. Könnyű,
1752 15 | paraszt égbe néző arccal, keresztben hevert az úton. Holt kezében
1753 14 | sietős az utam. Pénzem nincs. Keresztények vagyunk. Ide a lovadat!~
1754 2 | csuhát bizonyára, ha nagy, keresztes végű botjával vitézül nem
1755 2 | szerelmesim, és ha még ott vagytok Keresztesen, ti is mentsétek magatokat.
1756 1 | már meghalt. Az asszony Keresztesfalvára húzódott az apjával, egy
1757 16 | süvegét.~Gergely is fölvette a keresztet, és megindult előttük.~-
1758 17 | micsoda forrázáson estél keresztül. Sebaj, páterkám, legalább
1759 1 | mint mikor valaki legyet kerget.~A török feldobja a két
1760 8 | Szaladni akkor is ráérsz, ha kergetnek.~A pécsi zsoldos elvörösödve
1761 17 | Gergellyel az almafa körül kergetőztek. Pirosak voltak mind a hárman,
1762 7 | gyűljenek ide az udvarra. A kerítés mellé köveket rakjunk meg
1763 15 | megtörve lógatta holt fejét a kerítésen le az utcára. Mintha nézné
1764 3 | A kocsikat, szekereket kerítéskörbe állították. A lovakat kipányvázták
1765 8 | embert, és csoportokban a kerítésre osztotta őket.~Ő maga tíz
1766 8 | 8~A Cecey háza kőfallal kerített, nagy, négyszögletű telken
1767 13 | Balaton mellett?~- Ott.~- Arra kérnélek, vidd el magaddal ezt a
1768 2 | nyomon járunk.~Aztán vizet kért.~- Hát várj, mindjárt hozzák
1769 16 | szomorúságból.~Kivezette Gergelyt a kertbe, ahol egy kis kápolnaforma
1770 2 | feleli a leány. - Ebéd után a kertben játszott.~- Szaladj csak,
1771 15 | ahogy fölértek a dombra, s a kerti fák lombjain túl előmeredt
1772 17 | szőke teremtés - a belső vár kertjében ült egy malomkő asztal mellett.
1773 16 | hogy aki csillagok fölé kerül, legyen, aki várja őt ottan.~
1774 5 | kell szöknie, másképpen nem kerülhetnek vissza a faluba.~A kis Éva
1775 14 | egész Mecseket meg kellett kerülniük.~Éjfél felé kisütött a hold,
1776 1 | bocsátotta a lovat. Így kerültek ők az erdei patakba és a
1777 8 | szaladgáltak. Egy ember kardokat, késeket és kaszákat köszörült a
1778 10 | körültűzködte magát mindenféle késekkel, tőrökkel, hogy olyan volt,
1779 10 | még ott volt a rabkenyér keserű íze. Valamennyinek a hazamenetelre
1780 6 | a pap vigasztalására, s keserűen kiáltotta:~- Nincs Isten!~-
1781 4 | idejön, elkapom az egyik kését, és beleszúrom! Bele a hasába
1782 5 | megfogják az anyját, és kést szúrnak a mellébe.~Megrezzent
1783 3 | elszabadítottak, hogy segítsenek a tűz készítésében. Az asszonyok aztán a pappal
1784 1 | rivall rá a török -, mindjárt kétfelé hasítlak!~És fenyegetően
1785 1 | sikoltás:~- Apuska! Apa!~Mert a kétségbeesés azt gondolja, hogy elhallatszik
1786 17 | Nekirontott ötvenedmagával kétszáz töröknek. Egy török úgy
1787 11 | lehetnek?~- Vannak azok kétszázan is.~- Az országúton jönnek?~-
1788 2 | Ferdinánd. A két király közösen. Kettejük hada volt. Sokallták már
1789 17 | lézengett benne egy ember. A kettős tornyú templom előtt három
1790 7 | Azok is többnyire vének.~- Kevés - feleli Dobó. - Mi van
1791 1 | csakugyan összefogja egy kézbe a két ló vezetékét, és viszi
1792 2 | A pap akkor elfogadta a kézcsókot.~Bementek a szobába. Ott
1793 16 | halottakat eltakarították, akkor kezdett a pap ahhoz, hogy a hajlékát,
1794 4 | a térdét átfonta. - Ott kezdik vetni a rézkását.4~- Rézkását? -
1795 11 | s ahogy a nap aranyozni kezdte az eget, olyanná vált az,
1796 4 | beszélgettek.~A szabaduláson kezdték persze, hogy hogyan lehetne
1797 2 | bizony, öcsém, Kinizsivel kezdtem. Mátyás király engem a nevemről
1798 4 | derekán.~- Corli.~- Onnan kezdve möglátjuk a tengört.~A rabok
1799 1 | nesze.~Azzal elveti a kezéből a szürke kantárszárát.~A
1800 10 | De tűz és tűz környékez. Kezedből is tüzes kerekek indulnak...
1801 16 | ölelsz meg többet kicsi kis kezeddel! Nem mondod többet ezt a
1802 10 | te fenntartod azt, noha kezedre, fejedre záporként hull
1803 2 | fiam volna, öcsém, még a kezem is kinőne, mint a ráké.~
1804 2 | Szapolyai, nekem meg a jobb kezemet. Hát nem bolond ez, hogy
1805 12 | kötelet.~A török lerázta a két kezéről a köteleket, és hirtelen
1806 12 | téged elszabadítalak, ki kezeskedik arról, hogy megint nem ölöd
1807 10 | borultak Dobó köré. Csókolták kezét-lábát a szabadítójuknak.~- Ne
1808 1 | magához öleli őket mind a két kezével.~- Majd hazavezet a jó Isten,
1809 2 | sziklaoldalba. De végre is sok kéznek még a kő is enged.~- Felrobbantottátok?~-
1810 7 | Kapkodták a Gergő gyereket kézről kézre, meg Vicuskát; ahol
1811 3 | szegények. A lábukon lánc. A kezük - kinek elöl, kinek hátul -
1812 3 | vettek elő. Mosogatták a kezüket, lábukat, arcukat. Aztán
1813 4 | megfogott. Idejön, hogy a kezünkre zárja a békót. Hát én azt
1814 11 | meg-megsimogatta, a kardot ki-kihúzta. Ha véletlenül törökre bukkannak,
1815 1 | dákosát.~Gergő azonban tovább kiabál:~- Vicuska! Vicuska!~A török
1816 2 | keresett már régen, s rekedtté kiabálta a torkát azóta.~Végre estefelé
1817 17 | veletek kiállok - folytatta kiabálva Török Bálint. - Nézze meg
1818 11 | ahol az út kanyarulatát kiálló szirt szegi meg. Ott jól
1819 6 | Hajnalodott.~A faluban ekkor nagy kiáltás hangzik:~- Emberek! Emberek!
1820 17 | is takarta.~Az ajtóból a kiáltásra egy kék-veres ruhás apród
1821 6 | mozgolódás. Összekeveredett kiáltozások. Néhány perc múlva dörömbölés
1822 7 | is süveg nélkül, ahogy a kiáltozásra kifutottak.~Kapkodták a
1823 14 | isten! Ki van itthon? - kiáltozta be ajtón, ablakon.~A ház
1824 17 | Segítettek neki a páncélból való kibontakozásban.~Hát ez is csak olyan török
1825 1 | háza mellett, a kis Éva kibújt a kertajtón, és könyörgött
1826 14 | megérezte, hogy valami kicsúszott a zsebéből. Fölvette és
1827 2 | hallgatott rájuk. Dühösen kiektett-baktatott a szobából, és végigkopogott
1828 1 | a pej hátán.~És mennek.~Kiérnek az erdőből. A Gergő gyerek
1829 7 | nélkül, ahogy a kiáltozásra kifutottak.~Kapkodták a Gergő gyereket
1830 11 | őket.~Az országút szélesen kígyódzik fel a Mecsekre. Dobó kinézett
1831 8 | faluban már valami öt helyen kígyódzott a füst az ég felé. Kaszákat
1832 10 | elhallgatott. Arcát a megirtózás kígyóvonalai vonaglották át. Elbocsátotta
1833 5 | lejjebb süllyedt, a dunyha kihajló csücskére.~S már el is aludt
1834 14 | felelte a gyermek.~A pap kihúzta a kardját, de mielőtt megszegte
1835 7 | mert holnap idejönnek.~- Kik jönnek ide? - hörkent rá
1836 10 | hogy ezeken a szekereken kiknek a holmija van?~- Egynéhány
1837 4 | nevetett. A foga ínye is kilátszott, mikor nevetett.~Vastag
1838 3 | Tizennégyen voltak összesen: kilenc férfi meg öt nő, a két kisgyereket
1839 1 | körül.~- Jaj, a szürke!~Kilép a vízből, és ide-oda futkos,
1840 6 | megállapodott, mielőtt a kilincsre tette volna a kezét. S megint
1841 17 | kiáltotta a török, amint kimarjult kézzel föltápászkodott.~-
1842 3 | Voltak is az ő templomának kincsei!~Hát mondom: mindezek rabok,
1843 7 | rámutatott Ceceyre.~- Az én kincseimet? - szólt Cecey bámulva. -
1844 7 | Megőrültél? Hát van énnekem kincsem?~A gyerek vállat vont.~-
1845 7 | Hogy ide jönnek, és az úr kincsét elveszik.~Ezt mondva rámutatott
1846 5 | hadakozik már. Ő volt Dózsának a kincstartója.~A török a fejét rázta.~-
1847 11 | kígyódzik fel a Mecsekre. Dobó kinézett a csapatának egy olyan helyet,
1848 2 | lábamra? Én bizony, öcsém, Kinizsivel kezdtem. Mátyás király engem
1849 2 | volna, öcsém, még a kezem is kinőne, mint a ráké.~Azonban a
1850 2 | tartsák a várat keményen, ő kioson, és elfut segítségért. -
1851 5(8) | díszítésű, zománcos, drágakővel kirakott női arany ékszerek. ~
1852 2 | Azóta ott vannak János királynál.~- Hát ti most Mórét keresitek?~-
1853 2 | barátnak köszönhetjük, meg a királyodnak. No, hova a pokolba varrtad
1854 1 | Cecey Péter úr leánykája - kisasszony -, és úgy illant el hazulról,
1855 1 | nem merte azt mondani a kisasszonynak, hogy maradjon odahaza.
1856 16 | semmit.~Az üvegek kémiai kísérletekhez valók voltak. A pap szinte
1857 9 | utánatekintett a kamrába kísért Mórénak. - Hol az a Gergő
1858 13 | vidd el magaddal ezt a kisfiút, és mihelyest lehet, küldd
1859 1 | ruháját. S fut a két meztelen kisgyerek egy galagonyabokornak. Megbújnak,
1860 3 | kilenc férfi meg öt nő, a két kisgyereket is beleszámítva. Csak eldűltek
1861 13 | Melyik a te falud?~- Kishida - felelte a pap.~- A Balaton
1862 9 | Amott játszik a tornácon a kislányommal.~És halkabban folytatta:~-
1863 5 | külső oldalán, és leemelte a kislányt is.~Egy aszab ott ült éppen
1864 5 | Üljön fel maga is - szólt a kisleánynak.~Azonban a kis Éva nem tudott
1865 2 | csak, keresd meg!~- Az én kisleányom - magyarázta Cecey Dobónak. -
1866 5 | Bámulva nézett Gergőre, mint a kismacska, mikor idegent lát. Majd
1867 5 | fölvette, és azt nézte kismacskás nézéssel.~- Gyerünk - mondotta
1868 16 | falunak!~Ebéd után a pap kissé fölépült a bágyadt szomorúságból.~
1869 14 | kellett kerülniük.~Éjfél felé kisütött a hold, és világított nekik
1870 14 | meleg és hálás hangon. - Kiszabadítottál a láncokból, és megadtad
1871 8 | agyon a gyújtogatókat!~És kiszáguldottak a kapun.~A falubelieknek
1872 1 | hogy a lovakhoz érnek, újra kiszakad belőle a sikoltás:~- Apuska!
1873 7 | bevezette.~Kivallatják, kiszednek belőle mindent, amit a gyermek
1874 4 | folytatta:~- Én tudom. Én már kiszolgáltam egy rabságot.~- Konstantinápolyban? -
1875 2 | fölhorkant az álmából. Sietve kitárta a kapu másik szárnyát is,
1876 10 | kisfiú komolyan fogadta a kitüntetést. Szinte belehalványult.
1877 2 | szólt Cecey a haragtól kitüzesedve.~- Már más következik -
1878 2 | gondolatszökemlésen.~És kiürítette a poharát. Jó erős veresbor
1879 2 | Ferdinánd, hogy azt a róka Mórét kiugratta a várából.~- Nemcsak Ferdinánd.
1880 9 | mellé intette a gyereket, és kivágtatott a kapun. A törököt mögöttük
1881 7 | gyermeket, és bevezette.~Kivallatják, kiszednek belőle mindent,
1882 2 | magyart, és téged, öcsém, kiválóképpen. Adjon győzelmet a kardodnak.
1883 5 | szabadítani, én valamennyiőtöket kiváltanálak.~A rabok ránéztek.~Az ember
1884 5 | úgyis megszabadulhat, mert kiváltják.~- Mi a neve, bátyám? -
1885 10 | vitézek meg a volt rabok kíváncsian állották körül.~- A kezét... -
1886 2 | egészséget és zavartalan életet kívánok mindnyájatoknak. Továbbá
1887 12 | pap. - Azt az amulettet kívánom tőled.~- Nyúlj a mellesem
1888 2 | arany-, ezüstmarhám, mit kívántok többet? - És leereszkedett
1889 12 | esküről?~A török homlokát kiverte a verejték.~- Hát mondj,
1890 17 | első összecsapásnál úgy kivetette a nyeregből, hogy a török
1891 16 | a bágyadt szomorúságból.~Kivezette Gergelyt a kertbe, ahol
1892 5 | álmodta végül, hogy a törökök kivont karddal futkosnak a falujukban,
1893 14 | kutya csahított eléjük. Kívüle senki sem jelentkezett.~
1894 14 | hogy valami halványsárga kőből hold van rajta meg körülötte
1895 10 | mulatoztok, megint jöhet egy kóbor török csapat, és megint
1896 10 | is. Mert a vitézeknek a kocsiba fogott sovány parasztlovak
1897 10 | osztani közöttetek.~Az egyik kocsiban egy halom mindenféle fegyver
1898 16 | nélkül. A pap levette a kocsija oldalát, és három-négy halottat
1899 14 | Azután keresgélésbe fogott a kocsiján.~Volt ott mindenféle: ágynemű,
1900 15 | keze elől.~A pap leszállt a kocsijáról, és levette a süvegét.~-
1901 1 | feldobja a két gyereket a kocsira, az ágynemű tetejére. Egy
1902 11 | katona, hogyan áll meg a kocsisor, és hogyan fordulnak meg
1903 13 | országútra.~A rabtársak kocsisorának a végét még látta, amint
1904 11 | egy kanyarodásnál hosszú kocsisorban.~Dobó hozzájuk futtatott
1905 3 | csakhamar tüzet gerjesztettek.~A kocsist is felszabadították az ülésről.~-
1906 1 | megy, valami tíz megrakott kocsit és szekeret kísér. A szekereken
1907 14 | csak eloldotta a rudast a kocsitól.~- Hohó - szólalt meg a
1908 9 | felhőket kavart a Mecsek kocsiútján, s a lovasok robogása megkeményült
1909 12 | előtte tízlépésnyire.~A kocsizörgés darabig még hallatszott,
1910 2 | mi nemsokára Nagyváradra költözünk. Csak egy íjgyártó lakik
1911 15 | pap, Gergelyre fordítva könnyekben ázó orcáját.~
1912 17 | ha a rabok kegyelemért könyörögtek.~- Uram - kiáltotta a rab
1913 16 | tán harminc pergamenkötésű könyv volt a papnak a könyvtára.~
1914 1 | az emberek, akik ebben a könyvben eléd jönnek, mozognak, cselekszenek
1915 15 | nagy diófa láda töredékei, könyvek, gabonahulladék, elgázolt
1916 16 | hordatta bele az udvaron heverő könyveket.~Gergelynek a sok szomorú
1917 16 | könyvhordás. Egyik-másik könyvet meg is forgatta, hogy képesek-e.
1918 16 | szomorú munka után tetszett a könyvhordás. Egyik-másik könyvet meg
1919 16 | pergamenkötésű könyv volt a papnak a könyvtára.~Az asszony ezalatt a konyhát
1920 2 | vitézre fordul. Egy piros köpenyeges, szőke dalia lovagol elöl.
1921 1 | ember. A vállán diószínbarna köpönyeg. A fején tornyos, fehér
1922 9 | este tértek vissza. Sok köpönyeget, páncélinget és mindenféle
1923 10 | könnyes szemmel borultak Dobó köré. Csókolták kezét-lábát a
1924 10 | szárnya rózsás. De tűz és tűz környékez. Kezedből is tüzes kerekek
1925 14 | és derékig levetkezett. Körülborogatta magát.~Gergő is leszállt.
1926 8 | örömkiáltásokkal fogadták.~Dobó körüljárta az udvart. Itt-ott felhágókat,
1927 5 | szabad. Ez volt a másik.~Körülnézett. Csupa alvók. Ha ő átszökhetne
1928 3 | széléből rongyot hasított. Körültekerte vele a legény lábát, s úgy
1929 17 | De ideje is.~És gondosan körültörölte az arcát a zsebkendőjével.~
1930 10 | kötött a derekára, és úgy körültűzködte magát mindenféle késekkel,
1931 10 | cigánynál! Nagyokat rikkantott. Körülugrálta a neki osztott lovat, szekeret.~
1932 16 | a sírba, és meghalmozta, körülveregette az ásóval. Aztán erős ágat
1933 2 | mint a légy.~- A barátnak köszönhetjük, meg a királyodnak. No,
1934 2 | napig! Hova gondolsz!~- Köszönöm. Nincs most farsang. Este
1935 8 | kardokat, késeket és kaszákat köszörült a fészer mellett. A pap
1936 12 | lerázta a két kezéről a köteleket, és hirtelen megfordult.
1937 2 | többet? - És leereszkedett a kötélen a vár faláról. Elillant.
1938 16 | lépett be a kertajtón. A kötényében hozott egy holt gyermeket -
1939 1 | egy-két rántással fához köti. Felkapkodja a földről a
1940 10 | megérezte, hogy nemcsak a kardot kötötték őhozzá, hanem őt is a kardhoz.~
1941 8 | elborított arcát az árokból.~- Kötözd csak - mondja az egyik paraszt -,
1942 8 | szótlanul engedte át magát a kötözésnek.~- Tudsz-e sakkozni? - harsant
1943 8 | mondta:~- Nem.~Ahogy ott kötözik a kezét, a másik török is
1944 17 | asztal mellett. Befőtteket kötözött ott szilkékbe, csuprokba.
1945 9 | is: Móré Lászlót lovon, kötözötten.~- Ennek a farkasnak valami
1946 9 | utolérték. Mikor aztán javában kötözték, mink meg ővelük bántunk
1947 8 | horpasztotta be a páncélját.~- Kötözzétek meg - mondotta Cecey -,
1948 14 | fordult ki belőle.~A gyűrű köve szokatlanul nagy, négyszögletes
1949 9 | robogása megkeményült a köves hegyoldalon.~Gergő fülében
1950 17 | vasalták.~Ott megint egy híd következett, de már az hosszú és széles
1951 17 | Gábor pap alig bírta őket követni.~Az asszony - patyolatarcú,
1952 16 | asszony csöndesen sírdogálva követte a papot, s hogy a pap elhallgatott,
1953 2 | kiáltott ismét Cecey.~Dobó közbeszólt, hogy a két ember megint
1954 5 | hordót odagurították a tűz közelébe, és szürcsölgetve, csemcsegetve
1955 3 | és száraz ágat szedtek a közeli fák alatt. Acéllal, taplóval
1956 17 | velük, a várnak a plébánosa. Közelükben meg egy ötéves és egy hároméves
1957 1 | hátrahajoltan, csaknem a háta közepéig.~Míg bent időzött az erdőben,
1958 5 | elborította a hamu. Csak középen vöröslik még egy ökölnyi
1959 17 | Rajta! - kiáltotta aztán, a középnek rohanva.~A török előrehajolt
1960 13 | eloldotta a kerékkötőt, s közibe vágott a lovaknak.~Gergő
1961 8 | Ez csak a minap állott közibénk. Szabólegény volt. Nem próbált
1962 5 | Rabnak nevezte magát.~- Mi közöd benne? - felelte félvállról
1963 2 | Ferdinánd. A két király közösen. Kettejük hada volt. Sokallták
1964 10 | Móré várából való. De volt közötte egy könnyű kis meggyszín
1965 10 | mindent. El fogom osztani közöttetek.~Az egyik kocsiban egy halom
1966 9 | mögöttük a vitézek fogták közre.~- Tudod-e, hova megyünk,
1967 17 | élt ilyen rabkönyörgések közt Török Bálint, és hát abban
1968 1 | az mind gyermekruha. Van közte kis szoknya, kis szűr, pitykés
1969 2 | a lova kantárát az egyik közvitéznek dobta. Ceceyhez sietett.~-
1970 8 | négyszögletű telken épült. De a kőfal alig embernyi magasságú,
1971 8 | 8~A Cecey háza kőfallal kerített, nagy, négyszögletű
1972 2 | várnak se vár az már, hanem kőhalom.~Az öreg falábú elbámult.~-
1973 1 | harminc vályogház meg egy nagy kőház mindössze. Az ablakok olajos
1974 4 | Musztafa-basa-Köpri.~- Kőhíd van ott jókora. Szakadjon
1975 1 | átment az erdőn Pécsre, hogy kolduljon. Abból éltek télen is, amit
1976 1 | éltek télen is, amit az öreg koldult. Az uraság házából is csöppent
1977 4 | cselekedjetek az ő nevében semmi komédiát!~A férfiak között két idős
1978 7 | mondták, hogy hat van.~- Ez komoly sor - szólalt meg Dobó. -
1979 10 | csókolta a kis vitézt.~A kisfiú komolyan fogadta a kitüntetést. Szinte
1980 4 | is. Egy lelógó bajuszú, komor akindzsi kis vasszekrényt
1981 3 | értő kézzel aprózta bele a kondérba. Hullott a húsra vereshagyma
1982 3 | rotyogott az üstökben és kondérokban a hús, és pirultak a combok
1983 4 | kiszolgáltam egy rabságot.~- Konstantinápolyban? - kérdezték egyszerre hárman
1984 1 | jobban kél, mint a ló. A konstantinápolyi rabvásáron háromszor annyit
1985 3 | is.~- Hát mióta solgáls á kontyos uráknál?~- Három napja.~-
1986 16 | könyvtára.~Az asszony ezalatt a konyhát is összerendezte, és főzött.
1987 17 | izomtalan, görbe hátú ember.~Kopjával csaptak össze. Bálint úr
1988 4(3) | Korabeli (részben napjainkban is
1989 12 | nem tudom én, mit mond a Korán a gyaurnak tett esküről?~
1990 10 | szállt fel. A cigányasszony kőre ült, és beletartotta a füstbe
1991 15 | lombjain túl előmeredt a kormos, tetőtlen torony, elvizesedett
1992 4 | Kuri-Kezme.~- Ott sok a korpió-férög.5~- Sárkövi.~- Ott három
1993 9 | a fiú beszélt.~- Hát egy kortyot igyatok legalább. Bort hamar! -
1994 3 | már nagy ritkaságképpen kóstolgatták, de neve még nem volt. Csak
1995 1 | Gergő gyerek apja valamikor kovács volt Pécsett, de már meghalt.
1996 12 | most más a neve: Ahmed vagy Kubát, valami ilyenféle török
1997 1 | nem felelt. Holtszínnel kucorgott mellette. Nagy, kék szeme
1998 2 | Mikor nagy pöcsétes levelet küld, mindig sietnem kell. Ez
1999 13 | kisfiút, és mihelyest lehet, küldd át nekem Török Bálinthoz
2000 17 | egyforma vért. Csak a két sisak különbözött: az egyik sima volt és gömbölyű,
2001 3 | A tűz körül valami húsz különféle török heveredett le. A kocsikat,
|