1-csoda | csocs-felet | felfi-igyat | ihass-kulon | kurt-nalam | nando-reszk | rever-tizen | tizle-zuzod
bold = Main text
Part grey = Comment text
2502 4 | pap olvasta a szavakat:~- Nándorfejérvártól Hizarlik3 egy nap. Aztán
2503 15 | amelynek a pora sárgállott a napfényben.~~Végre a paplakhoz értek.~
2504 2 | sem eresztelek egynéhány napig! Hova gondolsz!~- Köszönöm.
2505 3 | kontyos uráknál?~- Három napja.~- Nem lehetne elfistelegni
2506 4(3) | Korabeli (részben napjainkban is használt) városnevek
2507 3 | letérdeltek egyenes sorban napkelet felé. Megcsókolták a földet,
2508 10 | Hát nézz el majd ezekben a napokban Szigetvárra, a Török Bálint
2509 2 | ott a ti vidékteken napról napra dúl hol Móré, hol a török,
2510 2 | hogy ott a ti vidékteken napról napra dúl hol Móré, hol
2511 5 | Elszundikált azonképp, ahogy naptól égett, finom kis orcáját
2512 5 | karperecek, nyakláncok, násfák.8 Minden, ami urak kincse
2513 4 | az igazi régi hit, amit a názáreti Jézus ránk hagyott. Mink
2514 10 | kérdezi Dobó tűnődve.~- A negyedik is lángol már, te fenntartod
2515 3 | étel elkészítésén, s alig negyedóra múlva már javában rotyogott
2516 14 | gyűrű köve szokatlanul nagy, négyszögletes fekete kő, vagy sötét gránát
2517 8 | kőfallal kerített, nagy, négyszögletű telken épült. De a kőfal
2518 3 | parasztember, aki lehet már negyvenesztendős. A pap fiatalabb. Széles
2519 10 | öklök viharozták körül.~Néhányan mindjárt le is akarták szúrni,
2520 4 | fejét, mintha a feje sokkal nehezebb volna, mint más ember fiáé.
2521 17 | sisakot.~A lovas, amint nagy nehezen leráncigálták a fejéről
2522 13 | pofáját, aztán újra felült, s nekiereszkedett a kocsival a lejtőnek.~Hanem
2523 2 | mindegyre szaporodtak, óvatosan nekihátrált egy L alakban megszögellő
2524 17 | fordult:~- Még nem tudod? Nekirontott ötvenedmagával kétszáz töröknek.
2525 12 | Azonban a pap már akkor nekitartotta heggyel a lándzsát, és mosolygott.~-
2526 11 | is bizonyos, hogy Gergő nekivág most akár egy hadseregnek!~
2527 3 | ülő rab leány. - Mesélek nektek. Sok mesét tudok. Hova valók
2528 3 | paprikás húst, hogy mind nekünk marad.~- Hát te vágy á sákács?~
2529 1 | fák között.~A két gyerek némán és sápadtan hallgatta eddig
2530 3 | eldűltek szegények a gyepen. Némelyikük mindjárt el is aludt.~A
2531 2 | Felvidékre, ki pediglen által a némethez. Hát ti, ha még életben
2532 2 | rikácsolt Cecey~- Te meg németnek! - bőszült fel a pap.~-
2533 17 | Értesz te törökül?~- Értek.~- Németül is?~- Két évet diákoskodtam
2534 2 | Nekem pedig messze földről nemigen izenget más, csak a sajóládi
2535 2 | házam üresen áll, és mi nemsokára Nagyváradra költözünk. Csak
2536 1 | meglátná őket, lenne is nemulass! Mert a fiúcska csak hagyján -
2537 12 | fosztogatod az én szegény nemzetemet?~- Allah verjen meg engem
2538 2 | a faluban. Hol van Kató néne? Ő vigyázott rája. Meglehet,
2539 3 | Szólítsatok csak Margit néninek - mondta a kocsin ülő rab
2540 1 | fölfelé szekerező török nép tarkállik. Lovas akindzsik,
2541 7 | locsoljanak meg csurgásig. A falu népe szedje össze, ami marhája
2542 1 | tietek - feleli a török -, nesze.~Azzal elveti a kezéből
2543 7 | magammal a Felföldre. Vitézt nevelek belőle.~S fölemelte Gergőt.~-
2544 11 | lehetett látni, hogy bársonyban nevelkedett.~- Dehogyis, Gyurka - felelte
2545 17 | hogy ez beválik harmadik nevelőnek.~ ~
2546 2 | kezdtem. Mátyás király engem a nevemről szólított. Aztán végeztem
2547 3 | annak a falunak?~- A neve? A nevét nem tudom.~Kövér képű leány
2548 1 | őrá néznek meg Vicuskára, nevetnek. Mikor a lóra néznek, úgy
2549 17 | voltak mind a hárman, és nevettek.~- Elveszem ezt a gyereket
2550 3 | leány volt a magát Margitnak nevező, és mindig csókra álló szájú.
2551 5 | arcú úr, aki előbb Rabnak nevezte magát.~- Mi közöd benne? -
2552 5 | volna teljesen, ha a Cecey névre ki nem nyílik magától a
2553 12 | egy laki gyereket, Imre nevűt, Somogyi Imrét?~- Úgy rémlik,
2554 16 | kedvesen! Ó, drága lelkem, nem nézel reám többé sohasem!~A pap
2555 7 | aranyat reszkető kézzel.~A fia nézi. Egyszerre csak megszólal:~-
2556 17 | duzzogva hallgatott.~- Csak nem nézitek tán lovagi mérkőzésnek,
2557 15 | kerítésen le az utcára. Mintha nézné a saját vérét, amely a fejéből
2558 16 | szeme volt! Hogy tudott vele nézni, milyen kedvesen! Ó, drága
2559 7 | hol Dobóra, hol a papra nézve.~- A tiéd - mondotta a pap. -
2560 17 | kiabálva Török Bálint. - Nézze meg az ember a sok rongyosát!~-
2561 17 | játszadozott.~- Kata lelkem, nézzed csak - kiáltott Török Bálint
2562 14 | Legelsőbben is a kutat nézzük meg, mert nekem még ég a
2563 2 | meg kell kérdeznem, hogy nincs-e itt Móré. Mert én őt keresem.~-
2564 8 | emelvényről.~- Lóra, fiúk! Nincsenek ezek hatvanan se!~Lóra kaptak.
2565 2 | összekoccintotta a poharát.~- De nini - szólt Cecey a bajuszát
2566 4 | ember bólintott.~- Aztán Nis.~- Az már Rácország - sóhajtott
2567 10 | már, te fenntartod azt, noha kezedre, fejedre záporként
2568 2 | éppen ismerem a játékot.~- Nohát, ha majd tudsz, másképpen
2569 5(8) | zománcos, drágakővel kirakott női arany ékszerek. ~
2570 4 | fiatal és erős emberek. A nők között van egy kis sovány,
2571 12 | lándzsát, és mosolygott.~- Nono, Jumurdzsák! Vigyázz, bele
2572 2 | pedig - mondotta. - Mert nem noszított, hogy siessek. Mikor nagy
2573 3 | ujjongott a cigány -, olyan nótát pikulázsok nekik, hogy még
2574 17 | szemöldökéig, a másik lelógott a nyakáig.~- Bálint úr - mondotta
2575 12 | alá - rebegte a török -, a nyakamon lóg.~Fölemelte a fejét.
2576 3 | arca itt-ott szeplős, és a nyakán kék üvegből való gyöngyöt
2577 5 | gyémántos-gyöngyös karperecek, nyakláncok, násfák.8 Minden, ami urak
2578 5(8) | Nyakláncon viselt, gazdag díszítésű,
2579 3 | kutyák.~- Bárcsak én is nyalhatnám már a sájamat. De már nem
2580 3 | olyat főztem nekik, hogy úgy nyalták utána a szájukat, mint a
2581 17 | másodikat, amint szembe nyargalt.~A két páncél egyforma alkotású,
2582 17 | könnyű karddal malmozott nyargaltában az udvar körül.~- Rajta! -
2583 9 | Cecey vígan a szolgáinak. - Nyársra! De előbb bort ide! Azt
2584 4 | az, Pozárki, hogy a főd nyelje el! Sok a szúnyog benne.~-
2585 17 | pásztorom, hogy a török nyelv éppoly szükséges az üdvösségre,
2586 4 | És gyakorta szól cigány nyelven Sárközivel, a ragyás cigánnyal.~-
2587 2 | zöttyenve -, ennek a papnak a nyelvét vágatta le Szapolyai, nekem
2588 2 | bolond ez, hogy a maradék nyelvével Szapolyait védi?~- Ha csak
2589 17 | dárdáját a combjába, hogy a nyereg fájában állott meg a vasa.~-
2590 17 | rohanva.~A török előrehajolt a nyeregben. A pallost két kézre fogva
2591 17 | összecsapásnál úgy kivetette a nyeregből, hogy a török bukfencet
2592 17 | törököt, és hazaügetett nyereghez szegezetten.~Gergő sápadtan
2593 4 | kis nyíláson át a pénzét a nyeregkápába.~- Hát te mért nem eszel? -
2594 1 | másik lóra, a pejre, annak a nyergébe.~Gergő sivalkodik.~- Csitt! -
2595 14 | Nekem ló kell - szólt nyersen Móré. - Pihent ló.~A pap
2596 4 | rakosgatja bele egy kis nyíláson át a pénzét a nyeregkápába.~-
2597 5 | ha a Cecey névre ki nem nyílik magától a füle kis ajtója.~
2598 8 | Ceceynek valami hat egérrágta nyílszerszáma volt a padláson. Szétosztotta
2599 2 | amelyiknek széjjel vannak nyílva az ujjai, az a Gergő gyereké.
2600 13 | felé. Ott az ő faluja egy nyírfaliget alatt.~Mennyire örülnek
2601 2 | vén sas. Néhány jobbágya nyírt ott birkát. A kezükben olló,
2602 2 | fa!~A parasztok buzgóbban nyírták a birkát.~A kutyák is távolabb
2603 6 | nagykapun:~- Eresszenek be! Nyissák ki! Megjöttek a gyermekek!~
2604 8 | már csakugyan kergették.~- Nyissátok ki a kaput - mondotta Dobó.~
2605 5 | lóval. A békót csak ki tudta nyitni Gergő valahogyan, de már
2606 8 | visszaügettek.~A szabó benyargalt a nyitott kapun.~- Hát hányan vannak? -
2607 2 | cseléddel. A másik cseléd meg nyitotta már a pinceajtót.~- Hogy
2608 8 | Sakk, sekk, matt? - kérdezi nyögve a török.~- Az, az, Mahomed
2609 17 | páterkám, legalább új bőröd nyől, mint a hernyónak.~- Nagyságos
2610 17 | káromkodott.~A kapu alól valami nyolc török rab bújt elő. Segítettek
2611 6 | Jó az én szemem: török nyom volt. Meg a török lónak
2612 6 | török lónak is ott a lába nyoma. Azt már csak tetszik tudni,
2613 8 | robogott vissza a szabó, s a nyomában valami tizenöt piros sapkás
2614 15 | fölött fekete a fal a láng nyomaitól.~Akkor gyújtották fel azt
2615 17 | hozzá volt lapulva a sisak nyomásától, s a bajusza egyik szárnya
2616 2 | csóválta.~- Akkor rossz nyomon járunk.~Aztán vizet kért.~-
2617 6 | vissza is adhatja.~A vén nyomorék ember gyermekként zokogott.~
2618 17 | örömöd!~S újra a fejébe nyomta a sisakot, amelyet az imént
2619 17 | hátul a vasakat. Sisakot nyomtak a fejére, és másik lábvértet
2620 2 | barát írása. Tiszta, mint a nyomtatás, de igen apró. Én ugyan
2621 2 | partján csakugyan ott a nyomuk a puha fövényben. A nagyobbik
2622 6 | patakot. Csak a vitézek tértek nyugalomra.~Bálint pap ott maradt Ceceynél,
2623 12 | Mindegy - szólt a pap ismét nyugodt hangon. - Én nem öllek meg.~-
2624 4 | engem.~- Fiam - mondotta nyugodtan a pap -, én nem gyóntathatlak
2625 3 | lehet. A nap, látja, már nyugvóra hajlik, meg kell állaniuk.~
2626 17 | hozott! - mondotta a kezét nyújtva. - Hallottam, micsoda forrázáson
2627 12 | amulettet kívánom tőled.~- Nyúlj a mellesem alá - rebegte
2628 17 | értek. A fahíd az óvárosba nyúlott. Csak imitt-amott lézengett
2629 14 | vagy sötét gránát vagy obszidián, nem lehetett megismerni
2630 10 | Egy tengerinádból font ócska, törött pajzs is hevert
2631 7 | Nincs rajta. Egy ember odaadja neki a süvegét. Szedi az
2632 8 | Megállj - mondja Cecey.~Odabaktat a vérbe borult janicsárhoz,
2633 17 | rablógyilkos zsiványok!~S odább lépett.~A török port markolt
2634 7 | mezítláb, egy alsószoknyában, odaborult a Cecey lábához.~Dobó csodálkozó
2635 4 | letette a fakanalat, és odacsörömbékelt Gáspár mellé.~- Hát mi kell,
2636 14 | kocsiúton. Egynéhány perc múlva odaérkezett maga a lovas is.~Meglassította
2637 8 | beférhet.~A katonák ezalatt odaérkeztek.~- Jönnek! - kiáltotta az
2638 5 | Azon ujjongtak. A hordót odagurították a tűz közelébe, és szürcsölgetve,
2639 1 | kisasszonynak, hogy maradjon odahaza. Leszállt a lóról, és vezette
2640 17 | mert egynéhány nap múlva odaköltözünk. Hát ott légy. A feleségemnek
2641 16 | volt a kard az oldalán.~Odakünn betakarta a halottakat gyékénnyel,
2642 10 | olyan ünnepi lépésekkel odalejtett a törökhöz.~- Na, Gyamarzsák -
2643 13 | édes papom! - szólt Dobó.~S odalovagolt.~- Melyik a te falud?~-
2644 10 | cigányasszony Dobónak.~Dobó odanyújtotta.~A cigányasszony fölemelte
2645 4 | lábát a kerékagyra, és a tűz odasugárzó világosságánál a szemét
2646 1 | szürke nagy lomhán megindul, odaszökik, és megfogja a kantárt.~
2647 10 | házsasodtunk össze.~A cigányasszony odaült a tűzhöz, összekotorta a
2648 4 | legény erre fölkelt, és odavánszorgott a többi közé.~A rabok többnyire
2649 14 | magát.~Gergő is leszállt. Odavezette lovát a vályúhoz. Megitatta.~
2650 10 | törököt haragos arcok és öklök viharozták körül.~Néhányan
2651 10 | kiáltották a volt rabok is.~És az öklüket rázták.~- Megdegles! - szólt
2652 5 | középen vöröslik még egy ökölnyi parázs. A janicsárok ott
2653 13 | biztonságban érezte magát. Hogy öldöklés lesz? A török nem ember,
2654 10 | korona egy gyémántja az öledbe hull.~- Ez jót jelent.~-
2655 1 | leányka.~A rableány magához öleli őket mind a két kezével.~-
2656 16 | kell tégedet adnom! Nem ölelsz meg többet kicsi kis kezeddel!
2657 4 | pofont kapott, hogy két ölet repült a kalapja.~- Hogy
2658 12 | nyugodt hangon. - Én nem öllek meg.~- Ó, uram! - kiáltott
2659 12 | kezeskedik arról, hogy megint nem ölöd és fosztogatod az én szegény
2660 16 | kiket vittek el, kiket öltek meg. Mikorra visszajöhettem,
2661 3 | lánggal égett. A törökök ölték a bárányt, a tyúkot, a libát.
2662 1 | akindzsik, gyalog aszabok, tarka öltözetű szabadkatonák. Virgonc kis
2663 10 | aranyszínű. A nap sugaraiba van öltözködve. A fején korona. A korona
2664 1 | és feldobja a szekérre.~- Öltöztesd fel őket - mondja a félszemű
2665 1 | éves. Parasztleány. Ahogy öltözteti a gyerekeket, megöleli és
2666 3 | kendője, piros a szoknyája. Öltöztetjük, ringatgatjuk, táncoltatjuk,
2667 17 | így átkozódott, a könny ömlött a szeméből, és vérré válva
2668 3 | egynéhány nappal forró vízzel öntözgették a törökök, hogy adja elő
2669 15 | házat, mikor őt forró vízzel öntözték, hogy adja elő a templom
2670 10 | ekkor bosszúsan Dobó. - Öntsetek erre az asszonyra vizet!~
2671 2 | alatt, hogy vinné el az ördög az ilyen segítséget! Mindig
2672 11 | Dobó Gergelyre nézett.~- Az ördögbe is - mormogta kedvetlenül -,
2673 2 | csak a Gergő gyerek. Az öregapja lovát vitte fűre. De hát
2674 15 | mellett egy fekete ruhás öregasszony, aki hanyatt fekszik, a
2675 8 | Szétosztotta azoknak az öregeknek, akik vele a Dózsa-háborúban
2676 5 | sokfelé kell osztozkodnotok. Öregember az már. És fából van keze-lába.~-
2677 2 | együtt tollasodtunk fel az öreggel, együtt éltünk, együtt harcoltunk.~-
2678 2 | mitől olyan mérges ez a két öregúr.~- No, nem is leszel akkor
2679 2 | baktatott. Furcsa járása volt az öregúrnak: az egyik lába nem hajlott
2680 10 | tengerparton... Ragyognak örökké...~S elirtózva takarta tenyerét
2681 9 | leugorva.~Cecey szinte ugrált örömében.~- Hogy fogtátok el?~- Az
2682 4 | a cigánynak nem csekély örömére. Maguk a törökök a nyárson
2683 8 | de a falubeliek így is örömkiáltásokkal fogadták.~Dobó körüljárta
2684 17 | elfáradtam. No de legyen meg az örömöd!~S újra a fejébe nyomta
2685 5 | A janicsárok között nagy örömordítás támadt. Az egyik hordóban
2686 10 | a rabok felugráltak, és örömrikoltozással tördelték, vonogatták a
2687 10 | kegyelmedet.~A rabok is örömükben és hálaérzésükben könnyes
2688 13 | nyírfaliget alatt.~Mennyire örülnek és csodálkoznak majd a hívei,
2689 4 | fölkelt.~- Eszerint kend ösmeri az utat?~- Bár ne ösmerném -
2690 4 | ösmeri az utat?~- Bár ne ösmerném - felelte az ember.~A pap
2691 17 | kardomat.~A három fiú hamarosan összebarátkozott.~- Hát te, papom - szólt
2692 5 | talán éppen hóhér.~Gergő összeborzadt a hóhér szóra. Tekintete
2693 14 | Mórét.~Gergő is megismerte. Összeborzongott.~- Ki van itt? - kérdezte
2694 10 | börtönben halok meg - szólt Dobó összeborzongva.~- Nincs ennek semmi értelme -
2695 17 | Bálint úr mindjárt az első összecsapásnál úgy kivetette a nyeregből,
2696 17 | rohant Bálint úrnak. Mikor összeértek, fölemelkedett, és iszonyú
2697 1 | a lovadat!~És csakugyan összefogja egy kézbe a két ló vezetékét,
2698 12 | csak török mondhat.~A pap összefonta a karját, és a szemébe nézett
2699 7 | Járt itt valami hat éve. Összeforgattak nálam mindent. Ötvennégy
2700 3 | a szekereken.~A rabokat összehajtották egy csoportba. Tizennégyen
2701 2 | tett azalatt a gonosz róka? Összehítta a vár népét, és biztatta
2702 6 | A távolban mozgolódás. Összekeveredett kiáltozások. Néhány perc
2703 2 | barátságosan nézett egymásra, és összekoccintotta a poharát.~- De nini - szólt
2704 10 | Utánam, Beske!~Gáspár összekötötte a maga kocsiját a Margitéval.
2705 10 | cigányasszony odaült a tűzhöz, összekotorta a parazsat, és fekete, apró
2706 5 | aludt, a kezét a mellén összekulcsoltan, s a két lábát Y-ként szétvetetten.
2707 2 | szedresen túl ne menjen a lóval!~Összekutatták a falu körül az erdőt. Már
2708 2 | kegyelmed a levelet.~A pap összeráncolta bozontos szemöldökét, és
2709 10 | A te sóhajtásodat...~Összerázkódott, és elbocsátotta Dobónak
2710 16 | asszony ezalatt a konyhát is összerendezte, és főzött. Cukorborsót
2711 17 | rohant egymásnak, s hogy összeroppantak, a két ló egymásnak ágaskodott.~
2712 3 | csoportba. Tizennégyen voltak összesen: kilenc férfi meg öt nő,
2713 17 | nehéz vasruhát. A társai összeszíjazták rajta hátul a vasakat. Sisakot
2714 2 | tüzes embernek nem szabad összeülnie sakkra. Ha sakkoznánk, összevesznénk
2715 2 | süvegét levéve, bokáját összeütve.~Hosszú, csontos legény,
2716 2 | összeülnie sakkra. Ha sakkoznánk, összevesznénk rajta. Márpedig, öcsém,
2717 1 | gabonás zsákok rendetlen összevisszaságban. A szekerek mellett megláncolt
2718 1 | szekere és hét rabja van. Öten vannak még kék nadrágos,
2719 12 | elrabolták, s mindössze ötesztendős. A bal mellén egy lóhere
2720 17 | plébánosa. Közelükben meg egy ötéves és egy hároméves fiúcska
2721 17 | Még nem tudod? Nekirontott ötvenedmagával kétszáz töröknek. Egy török
2722 8 | fegyvereseit, szám szerint ötvenegy embert, és csoportokban
2723 17 | mozgékonyság. A török körülbelül ötvenéves, izomtalan, görbe hátú ember.~
2724 7 | Összeforgattak nálam mindent. Ötvennégy forintomat elvitték, meg
2725 8 | janicsár. A derekán páncél. Az övében tőrök és pisztolyok. Mellette
2726 8 | csak a tőrt kapta el az övéből. A másik pillanatban a paripája
2727 5 | üljön a nyeregbe. Az nem az övék. Évica belekapaszkodott
2728 17 | ember lézengett, mint az övékben. Az olyan falvak népét elhajtották
2729 4 | nevetett.~Vastag szarvasbőr övet húzott elő a dolmánya alól,
2730 17 | Bilincsben őszülj meg! Özvegyed, árvád legyen, mielőtt meghalnál!
2731 17 | orcáját -, bocsáss engem haza! Özvegyem, árvám két éve vár otthon!~-
2732 2 | mentsétek magatokat. Beszéltem őfelségével, hogy térítse meg a károtokat.~-
2733 12 | Én ama híres jaja pasi Oglu Mohamed fia vagyok. Kaphattál
2734 10 | nemcsak a kardot kötötték őhozzá, hanem őt is a kardhoz.~
2735 2 | csillapította az asszony. - György okos, György tudja, hogy mi Zápolyától
2736 12 | Lehetségesnek lehetséges, de hogy okosságnak nem ostobaság-e, az más
2737 17 | eresztem el, a másik meg oktat, hogy mi a lovagiasság.~
2738 1 | kőház mindössze. Az ablakok olajos vászonból vannak minden
2739 1 | Azután egy szennyes zsákot old meg az egyik sapkás török,
2740 3 | megennék egymágám, meg két oldal salonnát.~A kocsis - szintén
2741 16 | A pap levette a kocsija oldalát, és három-négy halottat
2742 2 | birkát. A kezükben olló, az oldalukon kard. Ilyen világ volt akkor
2743 1 | törököt. A fügekínálás nem oldotta fel őket a rémület dermedtségéből.
2744 2 | nyírt ott birkát. A kezükben olló, az oldalukon kard. Ilyen
2745 15 | A megszenesedett, fekete ollófák nagy A betűket formálva
2746 14 | belépett az udvarra.~- Mubarek olszun! - kiáltotta a papnak rekedt
2747 10 | vitézekkel, ameddig lehet, az ő oltalmuk alatt, aztán meg lehetőleg
2748 2 | térítse meg a károtokat.~- Ne olvasd tovább - pattant fel Cecey -,
2749 11 | esik az áldás, nincs idejük olvasni, hogy hányan vagyunk. Be
2750 2 | igen apró. Én ugyan el nem olvasom.~A zarándok beljebb ült
2751 5 | szokott lenni. Ha ugyan be nem olvasztották rudakba. De akkor meg a
2752 11 | aranyozni kezdte az eget, olyanná vált az, mintha pikkelyes
2753 2 | Fölvette a színig töltött ónpoharat, és szólt jókedvűen:~- Isten
2754 5 | megfogta a szürkét, és vezette.~Őr a lovak mellett is volt.
2755 1 | az látszik rajtuk. Mikor őrá néznek meg Vicuskára, nevetnek.
2756 3 | fancsalodott az arca. Minden órában sírt egynéhány percet, de
2757 17 | válva csurgott le zúzódott orcáján.~A szolgák elhurcolták a
2758 17 | tőletek tanulok én lovagságot! Ordináré rablók!~A török duzzogva
2759 8 | elhőköltek, de aztán dühös ordítással és ropogással rohantak Móré
2760 4 | hetedik pokol emésszen el - ordított rá a félszemű janicsár -,
2761 2 | a dühtől, ahogy egymásra ordítozott. Dobó csak azt várta már,
2762 5 | világította meg. A fák fekete óriásokként álltak az út mellett. Gergő
2763 10 | erdőben. Mindössze hat aszab őrizte őket.~Amint a magyar vitézek
2764 4 | Sárkövi.~- Ott három malom őröl. Apadjon el a vize!~- Czaribród.~-
2765 12 | Vigyázz, bele ne szúrd az orrodat!~Jumurdzsák dühében szinte
2766 2 | el akarja-e János adni az országot a töröknek.~- Eladta az
2767 13 | A török nem ember, csak országpusztító fenevad. Gyermekszívvel
2768 13 | kocsival a lejtőnek.~Hanem az országutat a Dobó csapata állta el.~-
2769 13 | kocsijára ült, és rátért az országútra.~A rabtársak kocsisorának
2770 6 | asszony olyan volt, mint az őrült. Jajveszékelt, ájuldozott.~
2771 12 | meg, ki volt a markodban, ostoba gyaur! Én ama híres jaja
2772 10 | pap. - Mire való az ilyen ostobaság?~A cigányasszony már akkor
2773 12 | de hogy okosságnak nem ostobaság-e, az más kérdés.~- Irgalmazz,
2774 12 | verjen meg engem minden ostorával, ha valaha kardot fogok!~
2775 2 | előjön, és megszabadítja az ostromtól.~Azonban akik elő is jöttek
2776 17 | Gergely nem gondolta. Dobó őszerinte legyőzhetetlen volt. Ha
2777 10 | magával. A földön három nagy oszlop eldőlt.~- Buda? Temesvár?
2778 10 | zsákmány.~Dobó, mielőtt osztakoztak volna, megkérdezte a raboktól,
2779 10 | rakjatok szét mindent. El fogom osztani közöttetek.~Az egyik kocsiban
2780 4 | a nyárson sült cobákokat osztották meg maguk között.~A hordók
2781 5 | sokan vagytok, sokfelé kell osztozkodnotok. Öregember az már. És fából
2782 17 | szívű gyaur! Bilincsben őszülj meg! Özvegyed, árvád legyen,
2783 10 | rozsdás, rossz fegyvert otthagytak a katonák, kincsek gyanánt
2784 17 | plébános a befőtteket hirtelen otthagyva -, hát én?~- Hát te is tanítod:
2785 17 | fahidat értek. A fahíd az óvárosba nyúlott. Csak imitt-amott
2786 2 | kutyák mindegyre szaporodtak, óvatosan nekihátrált egy L alakban
2787 9 | javában kötözték, mink meg ővelük bántunk el.~- Mind levágtátok?!~-
2788 15 | elő a templom kincseit.~A pad még ott áll az udvar közepén.
2789 5 | páncélok. Lehet, hogy az egész padlása tele van. A szobájában tudom,
2790 8 | egérrágta nyílszerszáma volt a padláson. Szétosztotta azoknak az
2791 1 | fiúcska? Gyere elő, kis pajtás! Fügét adok! Gyere csak
2792 10 | tengerinádból font ócska, törött pajzs is hevert ottan. A karjára
2793 17 | értette ezt a mesterséget. A pajzsával fogta fel a török iszonyú
2794 13 | Lakig megyen rajta, a Bakics Pál kastélyáig. Ott egy kis
2795 2 | pap -, sziklavár az, nem palánk. Hát nem adták meg a várat?~-
2796 4 | Hogyan? Hát ingyen. A Jézus palástja alatt. Egyszer felhoztak
2797 17 | vígan Török Bálint. - A pallos nem páncélhoz való szerszám.~-
2798 17 | hallgatott.~- Kiállok vele pallossal - folytatta a paphoz fordulva -,
2799 2 | Mink bizony, bátyám, Palotáról jövünk.~- A Móré várából?~-
2800 3 | könnyes szemmel Gergő.~- A paluba - felelte a kisleány is.~-
2801 17 | bújt elő. Segítettek neki a páncélból való kibontakozásban.~Hát
2802 17 | Török Bálint. - A pallos nem páncélhoz való szerszám.~- Már én
2803 2 | Könnyű, meggyszín zekéje alól páncéling csillog. Mögötte négy másik
2804 9 | vissza. Sok köpönyeget, páncélinget és mindenféle fegyvert hoztak
2805 8 | fölött horpasztotta be a páncélját.~- Kötözzétek meg - mondotta
2806 5 | Gyönyörű ezüstmívű kardok és páncélok. Lehet, hogy az egész padlása
2807 17 | Tizenhetedszer - felelte siralmasan a papagájorrú török rab.~Török Bálint
2808 2 | ennivalót kapjanak, s egyben a papért is futtatott.~- Mielőtt
2809 17 | feleségemnek van pápista papja, mért ne legyen nekem újhitű
2810 15 | sárgállott a napfényben.~~Végre a paplakhoz értek.~Annak sincs teteje.
2811 3 | húsra vereshagyma is, meg paprika bőven, s bizonyára aprított
2812 4 | félszemű janicsár -, mennyi paprikát tettél ebbe az ételbe?!~
2813 2 | aztán Cecey-ház, és nem parancsol benne a király se.~Dobó
2814 16 | harmadik nap délelőttjén egy parasztasszony meg egy gyermek jelent meg,
2815 7 | csodálkozó szemmel nézte a kis parasztfiút, aki lovat hozott a töröktől.~-
2816 1 | körülbelül tizenhét éves. Parasztleány. Ahogy öltözteti a gyerekeket,
2817 3 | mellett egy széles mellű parasztlegény ballag, meg egy ragyás cigány.
2818 14 | felelt. Rávetette magát a parasztlóra, és tovaszáguldott.~- No -
2819 10 | a kocsiba fogott sovány parasztlovak nem kellettek.~Ki volt boldogabb
2820 2 | A fejem még nem fa!~A parasztok buzgóbban nyírták a birkát.~
2821 5 | vöröslik még egy ökölnyi parázs. A janicsárok ott hevernek
2822 10 | a tűzhöz, összekotorta a parazsat, és fekete, apró magvakat
2823 10 | a magvakra tekintve.~A parázsról kék füstoszlop szállt fel.
2824 8 | csapott a tőr lapjával. A paripa nagyot szökkenve indult
2825 9 | vitézem. Ülj hamar a jó kis paripádra, lelkem.~- Hova mentek még?~-
2826 8 | övéből. A másik pillanatban a paripája vékonyába csapott a tőr
2827 2 | pillantással végignézte a paripáját, másik pillantással a kardját.~-
2828 10 | gyereket. Vitte magával a paripák felé.~- Hát evvel a rablógyilkos
2829 14 | miközben lefordult a gőzölgő paripáról. - Hol a gazda?~- Nincs
2830 1 | nyakába. Gergő megindul a part felé, a leányka meg a víz
2831 1 | rugódozik.~Azonban hogy a parthoz érnek, Gergő belefogódzik
2832 7 | magyar a magyar, akármilyen párti!~S kiment.~- Lóra, fiúk! -
2833 2 | lejjebb csúszott volna a parton.~Az asszony a pappal a tornácon
2834 12 | gyaur! Én ama híres jaja pasi Oglu Mohamed fia vagyok.
2835 17 | őket törökül. Elhidd, jó pásztorom, hogy a török nyelv éppoly
2836 1 | Így kerültek ők az erdei patakba és a patakból a galagonyabokor
2837 1 | ők az erdei patakba és a patakból a galagonyabokor mögé.~Lapulnak.
2838 1 | fiatalabb.~Az erdőben jártak, patakra találtak. A nap tüzesen
2839 17 | estél keresztül. Sebaj, páterkám, legalább új bőröd nyől,
2840 6 | tetszik tudni, hogy a török patkó milyen?~- Hát mért nem szóltál?~-
2841 2 | károtokat.~- Ne olvasd tovább - pattant fel Cecey -, ebnek kell
2842 17 | őket követni.~Az asszony - patyolatarcú, szép, szőke teremtés -
2843 2 | bizony csak a ruhájuk: a patyolatingecske, piros karmazsincipőcske,
2844 2 | Megállott előtte haragos peckesen.~- Mondd meg a barátnak,
2845 2 | elővonta végre a kis, vörös pecsétes levelet, és átadta.~- Adjatok
2846 1 | apja valamikor kovács volt Pécsett, de már meghalt. Az asszony
2847 1 | öreg néha átment az erdőn Pécsre, hogy kolduljon. Abból éltek
2848 13 | országút arra, csak az az egy: Pécstől Kaposváron át Székesfehérvárra,
2849 2 | fut, ki a Felvidékre, ki pediglen által a némethez. Hát ti,
2850 1 | felrepül a másik lóra, a pejre, annak a nyergébe.~Gergő
2851 12 | töröknek lecsüggedt a feje.~- A pénzed nem kell - mondotta a pap. -
2852 12 | Fordíts arcommal Mekka felé. A pénzemért megteheted.~Aztán nem beszélt
2853 17 | értékei közé számították. Kit pénzen váltottak ki, kit cserébe
2854 2 | Cecey fölkelve. - A Zápolya pénzén vetted, barát! Dűljön össze,
2855 4 | bele egy kis nyíláson át a pénzét a nyeregkápába.~- Hát te
2856 4 | a dolmánya alól, hogy a pénzt megosztották. Az öv már
2857 4 | Az öv már duzzadt volt a pénztől. A török fölkelt, és a szekerek
2858 16 | virágrajzzal.~Mindössze tán harminc pergamenkötésű könyv volt a papnak a könyvtára.~
2859 7 | káprázó szemmel nézte a földre pergő aranyakat.~- Az enyim? -
2860 12 | együtt, néha nem. Ő most Perzsiában hadakozik.~A pap föl és
2861 2 | adja, akinek akarja. Hát Péternek adja. Akkor aztán Cecey-ház,
2862 1 | rémületében. Gergő csöndesen picsogva ül a pej hátán.~És mennek.~
2863 2 | bátyám, hogy estig itt pihenjek? - kérdezte a víz után szakadó,
2864 14 | szólt nyersen Móré. - Pihent ló.~A pap vállat vont.~-
2865 3 | a cigány -, olyan nótát pikulázsok nekik, hogy még táncra is
2866 4 | csókolom kezsit-lábát, hadd pikulázzsak egyet a tistelt vendégség
2867 3 | félszemű janicsár rájuk pillantott néha. Ott hagyta őket a
2868 17 | veszettül robogó páncélos embert pillantottak meg, azután egy másodikat,
2869 3 | felelte a törökökre megvetően pillantva -, de főzök is estére olyan
2870 2 | cseléd meg nyitotta már a pinceajtót.~- Hogy is hívnak, öcsém,
2871 9 | leghátulsót gurítsátok fel a pincéből!~- Még ne! - mondta Dobó,
2872 2 | csősszel beszéltünk, akinek a pincéjében hált. Azt mondta, hogy erre,
2873 17 | almafa körül kergetőztek. Pirosak voltak mind a hárman, és
2874 17 | Aztán a bajszát bosszús pirossággal sodorgatva lépegetett a
2875 3 | és kondérokban a hús, és pirultak a combok a nyárson. A török
2876 2 | Dobó?~- Dobó István.~- Dobó Pista - szólt Cecey, bemutatva
2877 10 | Gyamarzsák - mondta az orra alá piszkálva a dárdával -, hogy vagy,
2878 1 | közte kis szoknya, kis szűr, pitykés mellény, sapka, kalap, kis
2879 17 | dolgozott velük, a várnak a plébánosa. Közelükben meg egy ötéves
2880 17 | Török Bálint gondolkozva pödörgette a bajuszát.~- Értesz te
2881 2 | A vitézek a bajuszukat pödörgették. A lányok a szoknyájukat
2882 17 | legelőször is három fogát pökte ki az udvar kavicsos porondjára,
2883 13 | megveregette mind a két lónak a pofáját, aztán újra felült, s nekiereszkedett
2884 17 | te nem vagy lovag, ebadta pogánya. Majd bizony tőletek tanulok
2885 17 | elhurcolták a dühtől tajtékzó pogányt, és a kúthoz vitték, ahol
2886 4 | kalapja.~- Hogy a hetedik pokol emésszen el - ordított rá
2887 2 | királyodnak. No, hova a pokolba varrtad úgy azt a levelet?~
2888 17 | ahogy én sírok, mielőtt a pokolra löknék a lelkedet!~S hogy
2889 8 | Te ország szégyene, te pokolravaló!~A janicsár meghökkenve
2890 15 | 15~Milyen vidáman, pompásan sugárzik le a nap az égről!
2891 1 | cselekszenek és beszélnek? Por az mind!~Hát csak tedd félre
2892 15 | az utat nézte, amelynek a pora sárgállott a napfényben.~~
2893 3 | ahogy ott ült mellettük a porban. - Három kenyeret megennék
2894 17 | féloldalt zuhant a porondra, s porfelhő gomolygott körülötte.~-
2895 17 | állt. A tágas udvaron egy porfelhőben veszettül robogó páncélos
2896 17 | pökte ki az udvar kavicsos porondjára, aztán törökül káromkodott.~
2897 17 | török féloldalt zuhant a porondra, s porfelhő gomolygott körülötte.~-
2898 4 | torony. Nagy város. Égjen porrá!~A pap folytatta:~- Iktimán.~
2899 4 | is hó födi a hegyeket.~- Pozarki vagy micsoda.~- Az, az,
2900 4 | vagy micsoda.~- Az, az, Pozárki, hogy a főd nyelje el! Sok
2901 1 | janicsárok, három pedig prémes sapkájú, nagy dárdájú aszab.
2902 17 | mersz, uram, másképp meg se próbálom.~Törökül beszéltek.~Bálint
2903 8 | közibénk. Szabólegény volt. Nem próbált ez még harcot.~Néhány perc
2904 17 | bukfencet vetett a levegőben, s puff le a porba!~A szolgák, apródok
2905 1 | az ágynemű tetejére. Egy pufók hajadon ül ott, megláncolt
2906 8 | rácélzott: eldurrantotta a puskáját.~Jumurdzsák meghanyatlott
2907 5 | 5~A sebhelyes arcú, puskaporszagú ember megszólalt. - Atyámfiai -
2908 8 | szólott:~- Lőjetek!~A tíz puskás célzott. A lövések ropogva
2909 8 | kaput - mondotta Dobó.~És a puskásainak is szólott:~- Lőjetek!~A
2910 8 | osztotta őket.~Ő maga tíz jó puskással a kapu mellett helyezkedett
2911 3 | törökök egy Somogy megyei pusztáról ragadták magukkal.~A gyerekek
2912 15 | elvizesedett a szeme.~El volt pusztulva az egész falu. Sehol egy
2913 9 | ám. Valamelyik gazember ráakadt a gyújtogatás közben, és
2914 2 | keresett. Az öreg Katóra ráakadtak az erdőben. Az is keresett
2915 7 | törökök.~- A törökök?~A fiú rábiccent:~- Hallottam, mikor a török
2916 1 | janicsárunknak három szekere és hét rabja van. Öten vannak még kék
2917 12 | karját, és a szemébe nézett a rabjának.~- Jumurdzsák, te itt a
2918 10 | szájukban még ott volt a rabkenyér keserű íze. Valamennyinek
2919 3 | táncoltatjuk, altatgatjuk.~Halad a rabkocsi csendesen.~A kocsi mellett
2920 17 | Gyermekkora óta élt ilyen rabkönyörgések közt Török Bálint, és hát
2921 4 | el az Isten szerencséje. Rabláncon megy oda, és úrrá válik
2922 8 | akikkel tegnap még harcoltál? Rabló vagy, zsivány vagy, mint
2923 8 | török becsület, hogy azokat rablod, akikkel tegnap még harcoltál?
2924 12 | Vedd el mindenemet, és tégy raboddá! Az eb nem olyan hű, mint
2925 9 | Hova mentek még?~- A rabokért, bátyám, akikről ez a fiú
2926 10 | magyarok nem kergették őket. A rabokon volt az eszük. Azokat szabadították
2927 10 | osztakoztak volna, megkérdezte a raboktól, hogy ki a legrégibb fogoly.~
2928 3 | felelt:~- Csak este. Nappal rabolnak ezek maguknak ebédet is.~-
2929 3 | nem besélnék.~- Bort is raboltak délben. Itt van a saroglyában.~-
2930 2 | ilyen segítséget! Mindig rabolva mennek hazafelé.~- Azok
2931 4 | Dunát.~- És milyen az a rabság? - kérdezte egy tizenhat
2932 13 | rátért az országútra.~A rabtársak kocsisorának a végét még
2933 1 | a ló. A konstantinápolyi rabvásáron háromszor annyit is adnak
2934 8 | azt kaphatsz jófélét.~S rácélzott: eldurrantotta a puskáját.~
2935 4 | bólintott.~- Aztán Nis.~- Az már Rácország - sóhajtott az ember, s
2936 1 | Csitt! - szól a török, rácsapva a gömbölyűjére -, csitt,
2937 17 | A két páncélos meg úgy rácsattogott egymásra, hogy a kardok
2938 17 | múlva megnőnek a gyerekek, rád bízom, hogy tanítsad őket.~-
2939 5 | aludt, háttal egy görbe fára ráereszkedve. Tátott szájjal hortyogott.
2940 8 | jönnek! Szaladni akkor is ráérsz, ha kergetnek.~A pécsi zsoldos
2941 3 | Somogy megyei pusztáról ragadták magukkal.~A gyerekek feleletére
2942 10 | Másik a tengerparton... Ragyognak örökké...~S elirtózva takarta
2943 7 | fiam?~- Szeretnék - felelte ragyogó szemmel a gyerek.~- Lovad
2944 2 | Cecey is visszatért, és ráhörkent a papra:~- Te pap, te megfordultál!
2945 17 | kezét tördelve -, essék meg rajtam a szíved! Szép kis fekete
2946 10 | és veled marad. Kendőt rak a homlokodra. A neve Sára.~-
2947 8 | felhágókat, állványokat rakatott, köveket szedetett. Aztán
2948 3 | csókolom kezsit-lábát, hadd rakjak én tüzset, nekem azs a mesterségem!~-
2949 10 | ott kapjuk.~- Akkor csak rakjatok szét mindent. El fogom osztani
2950 7 | A kerítés mellé köveket rakjunk meg hordókat. Kasza, csákány
2951 4 | egy fapecket, és hogyan rakosgatja bele egy kis nyíláson át
2952 3 | és rákiáltott:~- Tüzet raksz!~- Én azst jabban értem! -
2953 10 | mindjárt vége legyen! Tüzet rakunk előbb a talpa alá!~- Tüzet
2954 7 | a zsivány, azért vezeti rám a törököt.~- De hát ismeri
2955 7 | kincsét elveszik.~Ezt mondva rámutatott Ceceyre.~- Az én kincseimet? -
2956 1 | ide-oda forgatja a fejét. Ránéz a szürkére. A maga sötét
2957 4 | hit, amit a názáreti Jézus ránk hagyott. Mink nem gyóntatunk,
2958 1 | láttam.~A lovat egy-két rántással fához köti. Felkapkodja
2959 17 | illő lovagtól, hogy kézzel rántsa le az ellenfelét!~- Hiszen
2960 3 | félt. Fölemelte a fejét, és ráordított a mellette lovagló, görbe
2961 10 | nevetésre fakadtak, Dobó rászólt a cigányra:~- Ne hetvenkedjél,
2962 3 | a feleletük.~Gergelynek rátapadt a szeme a legényre. Milyen
2963 14 | megbámulta. Aztán, hogy rátapintott, eszébe jutott, hogy a török
2964 13 | pap a kocsijára ült, és rátért az országútra.~A rabtársak
2965 17 | szívesen fogadlak fiamnak.~Ráugratott az első fahídra, amely a
2966 14 | futsz!~Móré nem felelt. Rávetette magát a parasztlóra, és
2967 5 | hortyogott. Gergő majdnem rávezette a két lovat.~A fűben elveszett
2968 2 | hallatszott ide? Hegyeket rázó dördülés volt. A falak ott
2969 10 | rabok is.~És az öklüket rázták.~- Megdegles! - szólt dühben
2970 11 | törököt érez - mondja a fejét rázva -, álljunk meg.~Induláskor
2971 1 | hasítlak!~És fenyegetően rázza az öklét Gergőre.~A két
2972 7 | Leoldják a szép bársonynyerget. Rázzák. Zörög. Megtalálják a csaptatót
2973 10 | fekete, apró magvakat szórt reá.~- Datura stramonium9 -
2974 1 | akarna!~- Bácsi, a szürke - rebegi sírva Gergő -, a szürke
2975 2 | izente vissza, hogy várjunk reggelig. Vártunk. Mit tett azalatt
2976 4 | de valójában ez az igazi régi hit, amit a názáreti Jézus
2977 1 | emberek élnek, halnak a kis rejtekfaluban, mint az erdei bogarak.~
2978 1 | a Mecsek egy völgyében rejtőzködik. Valami harminc vályogház
2979 2 | is keresett már régen, s rekedtté kiabálta a torkát azóta.~
2980 10 | fehérével nézett fölfelé. És remegő ajkakkal beszélt:~- Vörös
2981 17 | egyébképpen nem, ahogy a remeték szoktak.~Török Bálint gondolkozva
2982 12 | nevűt, Somogyi Imrét?~- Úgy rémlik, mintha ismertem volna ezt
2983 1 | fügekínálás nem oldotta fel őket a rémület dermedtségéből. Sokkal többször
2984 1 | A leányka szinte ájult rémületében. Gergő csöndesen picsogva
2985 1 | kék szeme megnedvesült a rémülettől.~Azonban a szürke ment.
2986 11 | egyik Dobónak.~- Katonai rendben jönnek - mondotta a másik.~-
2987 1 | vadbőrök, gabonás zsákok rendetlen összevisszaságban. A szekerek
2988 16 | hajlékát, ahogyan lehet, rendezze.~A házban három szoba volt,
2989 2(1) | ferences vagy kapucinus rendház főnöke. (latin) ~
2990 8 | a fészer mellett. A pap rengeteg szélességű, rozsdás kardot
2991 17 | hanem úgy húztad, mint a répát szokás.~- Úgy húztam, úgy
2992 17 | Akkorát zördült az, mint a repedt harang.~Ugyanebben a pillanatban
2993 10 | tizennyolcadik madárral egy angyal repül. Leszáll hozzád, és veled
2994 4 | pofont kapott, hogy két ölet repült a kalapja.~- Hogy a hetedik
2995 8 | követ mögé! Csak annyi rést hagyjatok, amennyin egy
2996 13 | gondolta, hogy az csak az egyik rész; a többi északnak ment.~
2997 4(3) | Korabeli (részben napjainkban is használt)
2998 10 | szedett-vedett zsákmány, java része a Móré várából való. De
2999 1 | galagonyabokor mögé.~Lapulnak. Reszketnek a töröktől.~És a félelmük
3000 7 | Szedi az asszony az aranyat reszkető kézzel.~A fia nézi. Egyszerre
3001 1 | szürkének.~- Bácsi - kiáltja reszketve -, török bácsi!~A török
|