1-csoda | csocs-felet | felfi-igyat | ihass-kulon | kurt-nalam | nando-reszk | rever-tizen | tizle-zuzod
bold = Main text
Part grey = Comment text
3002 17 | csuprokba. Egy fehér kezű, reverendás pap is dolgozott velük,
3003 17 | futott elő, és két egyforma rézfejű buzogányt és két vaspajzsot
3004 2 | Te beállsz hóhérnak! - rikácsolt Cecey~- Te meg németnek! -
3005 3 | Én azst jabban értem! - rikkant fel a cigány. - Nagyságos
3006 10 | boldogabb a cigánynál! Nagyokat rikkantott. Körülugrálta a neki osztott
3007 3 | szoknyája. Öltöztetjük, ringatgatjuk, táncoltatjuk, altatgatjuk.~
3008 17 | Én - szólt egy izmos, ritka szakállú török. - Ma talán
3009 1 | Abban az időben nem volt ritkaság a török az utakon. S te,
3010 3 | Az urak ugyan már nagy ritkaságképpen kóstolgatták, de neve még
3011 1 | Hallgass, rongyos fattyú - rivall rá a török -, mindjárt kétfelé
3012 4(4) | Rizst. ~
3013 9 | kocsiútján, s a lovasok robogása megkeményült a köves hegyoldalon.~
3014 2 | Kövön ült, és szunyókált. A robogásra fölhorkant az álmából. Sietve
3015 14 | ettek.~A dobogás lassanként robogássá erősödött a száraz kocsiúton.
3016 17 | egy porfelhőben veszettül robogó páncélos embert pillantottak
3017 8 | Néhány perc múlva megint robogott vissza a szabó, s a nyomában
3018 1 | szöszke hajfonat ide-oda röppen a hátán.~- Derdő - mondja
3019 1 | pillangók. A pillangók befelé röpültek az erdőnek, hát ők is arra
3020 8 | Dehogyis - felelte az röstelkedve. - Ez csak a minap állott
3021 17 | újvároson, aztán megint egy rövid fahidat értek. A fahíd az
3022 4 | megszabadulni.~- Sehogyan - szólt röviden a nagy fejű paraszt.~Lenyelte
3023 14 | mormogta a pap -, ez ugyan rövidesen csinál lóvásárt.~Ahogy megmozdult,
3024 17 | kiáltotta aztán, a középnek rohanva.~A török előrehajolt a nyeregben.
3025 16 | hosszúkás üvegeket, nem is romboltak benne semmit.~Az üvegek
3026 8 | magasságú, és bizony már romladozott.~Az udvarra már délelőtt
3027 3 | rongyokkal bélelte körül.~A rongyok már véresek.~- Álljunk meg -
3028 3 | feleletére elgondolkodott, aztán rongyokból bábut kötött Vicuskának.~-
3029 3 | mezítláb. A bilincsét a lábán rongyokkal bélelte körül.~A rongyok
3030 17 | Nézze meg az ember a sok rongyosát!~- Uram! - kiáltott egy
3031 3 | kocsiról, és az inge széléből rongyot hasított. Körültekerte vele
3032 17 | paphoz fordulva -, nekem ront, mint valami hóhér. Ez neki
3033 17 | lovukkal, és az udvar közepén rontottak egymásnak.~S sima sisakos
3034 1 | való. Egynéhány perc múlva ropogás hallatszik a harasztban,
3035 8 | aztán dühös ordítással és ropogással rohantak Móré után.~És ahogy
3036 8 | puskás célzott. A lövések ropogva dördültek el. A törökök
3037 17 | Hát verjen meg Allah, te rothadt szívű gyaur! Bilincsben
3038 3 | negyedóra múlva már javában rotyogott az üstökben és kondérokban
3039 16 | anyákám! Ó, hogy azok a piros rózsák elhervadtak gyönge kis arcodon!
3040 10 | Fehér galamb, csak a szárnya rózsás. De tűz és tűz környékez.
3041 6 | tornácon. Keleten az ég halvány rózsaszínre vált. Hajnalodott.~A faluban
3042 10 | Az asszonyok tördelték a rőzsét, és tüzet gerjesztettek
3043 5 | rudakba. De akkor meg a rudakat találjuk nála.~- Itt az
3044 5 | ugyan be nem olvasztották rudakba. De akkor meg a rudakat
3045 14 | se várt, csak eloldotta a rudast a kocsitól.~- Hohó - szólalt
3046 8 | török.~- Az, az, Mahomed rúgjon meg. Vigyétek ezt is az
3047 1 | Felkapkodja a földről a ruháját. S fut a két meztelen kisgyerek
3048 1 | sapkás török, és mindenféle ruhát húzkod ki belőle. De az
3049 3 | nem is tudnám, hogy van sájam, ha néha nem besélnék.~-
3050 3 | Bárcsak én is nyalhatnám már a sájamat. De már nem is tudnám, hogy
3051 15 | az utcára. Mintha nézné a saját vérét, amely a fejéből a
3052 10 | kiáltotta vissza a papnak.~- Ne sajnálja a tüzet tőle! - rikoltott
3053 2 | nemigen izenget más, csak a sajóládi gvárdián,1 aki atyámfia.~-
3054 2 | Gyuri bácsi?~A zarándok sajtot evett. Nagyot nyelt.~- Nem
3055 3 | nekünk marad.~- Hát te vágy á sákács?~A te szóra megrándult a
3056 2 | másképpen ítélsz róla. Egyórai sakkban, öcsém, átéli az ember egy
3057 2 | Kegyelmetek talán mindig sakkoznak itthon?~- Mink? Soha. Két
3058 2 | szabad összeülnie sakkra. Ha sakkoznánk, összevesznénk rajta. Márpedig,
3059 2 | embernek nem szabad összeülnie sakkra. Ha sakkoznánk, összevesznénk
3060 2 | ember ellen. Erre pedig a sakktábla nem tanít.~- Eszerint mégis
3061 3 | egymágám, meg két oldal salonnát.~A kocsis - szintén láncolt
3062 5 | kedvetlenül.~S fölkelt. Sántikálva ment néhány lépést a török
3063 2 | tán, hogy én táncolásban sántultam meg mind a két lábamra?
3064 1 | egy somfagallyal. Az arca sápadt. Hogy visszaérkezik a fürdőhelyre,
3065 1 | kis szűr, pitykés mellény, sapka, kalap, kis csizmák. A török
3066 1 | janicsárok, három pedig prémes sapkájú, nagy dárdájú aszab. A félszeműnek
3067 10 | leszek, mikorra megtalálom Sárát!~- A tizenkilencedik madár
3068 15 | utat nézte, amelynek a pora sárgállott a napfényben.~~Végre a paplakhoz
3069 12 | megfordult. Szeme a tigris sárgán égő tekintetével villant
3070 9 | aranyak?~- Az asszony a szoba sarkában fekszik, arccal a földön.
3071 8 | üstökben ételt főzött az udvar sarkán.~Ceceynek valami hat egérrágta
3072 6 | bocskornyom volt?~- Azon nincs sarkantyú. Jó az én szemem: török
3073 10 | lábaira két nagy rozsdás sarkantyút kötött, a fejére meg sisakot
3074 6 | Török lába nyomát?~- Sarkatlan csizmanyom volt. A magyarnak
3075 4 | Ott sok a korpió-férög.5~- Sárkövi.~- Ott három malom őröl.
3076 4 | gyakorta szól cigány nyelven Sárközivel, a ragyás cigánnyal.~- Talán
3077 5 | Egy helyen a hold fehér sarlója átlóg a felhőn.~A tüzet
3078 3 | raboltak délben. Itt van a saroglyában.~- Nem isik a terek, te!~-
3079 2 | árnyékán, mint valami vén sas. Néhány jobbágya nyírt ott
3080 2 | ugyan nem adhatja vissza Sásodot, de van egy falu Nagyvárad
3081 17 | valamit, papom: szedd össze a sátorfádat, és gyere ide Szigetre.
3082 4 | kérdezte egy tizenhat éves, savószemű legény.~- Bizony, öcsém -
3083 15 | A mellecskéjén tátongó seb.~A pap fogta a lova kantárát,
3084 17 | forrázáson estél keresztül. Sebaj, páterkám, legalább új bőröd
3085 17 | Bálint kézen fogta, és olyan sebesen vitte a feleségéhez, hogy
3086 17 | elkomolyodva. - Az urad sebesülten fekszik...~S Gábor paphoz
3087 7 | barna ember. Milyen az a sebhely?~- A szájától a füléig egy
3088 2 | az erdőt. Már Dobóék is segítenek. Megnéznek minden fát, minden
3089 5 | kellett szállania. Föl kellett segítenie a kis Évát először a törzsökre,
3090 17 | nyolc török rab bújt elő. Segítettek neki a páncélból való kibontakozásban.~
3091 17 | töröknek.~Azután emelőrudakkal segítették fel a lóra. A kezébe pallost
3092 12 | védelmezi őt a harcokban, és segíti a jó szerencsében.~A töröknek
3093 2 | keményen, ő kioson, és elfut segítségért. - Jó - felelték azok -,
3094 2 | vinné el az ördög az ilyen segítséget! Mindig rabolva mennek hazafelé.~-
3095 2 | Török Bálintnak izent, hogy segítsen Jánosnak, meg ötven bányászt
3096 3 | is elszabadítottak, hogy segítsenek a tűz készítésében. Az asszonyok
3097 4 | törököktől megszabadulni.~- Sehogyan - szólt röviden a nagy fejű
3098 2 | A mássalhangzókat csak sejteni lehetett a beszédében. De
3099 8 | bágyadozva.~- Sakk?~- Sakk, sekk, matt? - kérdezi nyögve
3100 12 | csakugyan ott találta a kis kék selyemzacskóba varrt amulettet. Leszakította
3101 14 | török talizmánja az.~A kis selyemzacskóban valami keménykedett. Fölhasította
3102 12 | volt a neved?~- Arra se.~- Semmiféle név nem jut eszedbe a gyermekkorodból?~-
3103 2 | már.~- Hát?~- Most éppen senkié. Meg várnak se vár az már,
3104 13 | Hát csak fordulj meg, és siess Pécsnek, mint a többi.~-
3105 2 | Mert nem noszított, hogy siessek. Mikor nagy pöcsétes levelet
3106 2 | pöcsétes levelet küld, mindig sietnem kell. Ez csak olyan kis
3107 14 | bizony alig akad.~- Nekem sietős az utam. Pénzem nincs. Keresztények
3108 2 | robogásra fölhorkant az álmából. Sietve kitárta a kapu másik szárnyát
3109 1 | újra kiszakad belőle a sikoltás:~- Apuska! Apa!~Mert a kétségbeesés
3110 16 | szöszke hajadat meg nem simogathatom többé!~És a paphoz fordulva
3111 2 | mellközépig érő fehér szakállát simogatta, hogy a zarándok kezet ne
3112 2 | pap.~- Hóhér!~- Német!~- Sintér!~- Hazaáruló!~A két ősz
3113 17 | minden helyen szabadságért sír, csakhogy az egyik hangosabban,
3114 17 | Tizenhetedszer - felelte siralmasan a papagájorrú török rab.~
3115 16 | többé!~És a paphoz fordulva siránkozott tovább:~- Milyen szép szeme
3116 16 | A Jánoskám - mondotta sírásnak eredve.~- Eltemetjük - felelte
3117 3 | rá útilaput, Gáspár.~És sírásra fancsalodott az arca. Minden
3118 16 | egyévesformát. Az arca vörös volt a sírástól.~- A Jánoskám - mondotta
3119 16 | eközben behányta a földet a sírba, és meghalmozta, körülveregette
3120 16 | Hazaindultak.~Az asszony csöndesen sírdogálva követte a papot, s hogy
3121 17 | meg Allah háromszor úgy sírni, mint ahogy én sírok, mielőtt
3122 17 | úgy sírni, mint ahogy én sírok, mielőtt a pokolra löknék
3123 1 | szürke... - hebegi Gergő síróra torzult szájjal.~És fölemeli
3124 3 | Mert mikor ő sírt, azok is sírtak.~- Hej, de ihes vágyok -
3125 17 | medvefejes az ellenfelét, hogy a sisakja behorpadt.~Erre a sima sisakos
3126 17 | szólt Török Bálint, a sisakrostélyt felcsapva. - Holnap, ha
3127 4(5) | Skorpió. ~
3128 17 | bajszát bosszús pirossággal sodorgatva lépegetett a paphoz.~- Kedves
3129 4 | vaskondérba -, tíz esztendeig söpörtem én a török földet.~- És
3130 6 | azon éjjel nem aludt senki. Sötétedésig keresték a gyermekeket.
3131 11 | hogy hányan vagyunk. Be is sötétedik akkorra. Aztán, ha mind
3132 4 | uram - szólott a legény sötéten -, gyóntasson meg engem.~-
3133 10 | szállanak egymás után. De sötétség következik... Nem látok
3134 2 | Elillant. Mink persze a nagy sötétségben nem láttuk. Mikor aztán
3135 2 | egy L alakban megszögellő sövénynek, és a hátát abban megvetve
3136 2 | a deák levelet:~- Kedves sógorom...~Különös, tompa hangja
3137 3 | elmosolyodott a cigány sóhajtására.~- Magam is éhes vagyok -
3138 10 | Lánccsörgést hallok... A te sóhajtásodat...~Összerázkódott, és elbocsátotta
3139 2 | víz után szakadó, jóízű sóhajtással.~- De el sem eresztelek
3140 4 | möglátjuk a tengört.~A rabok sóhajtottak. Némelyek a tenyerükbe hajtották
3141 3 | Isten, Margit - mondotta sóhajtva a legény.~- Az éjjelre,
3142 2 | közösen. Kettejük hada volt. Sokallták már a gazságait, mert utóbb
3143 5 | ember? Ha sokan vagytok, sokfelé kell osztozkodnotok. Öregember
3144 4 | Pécs itt van alattunk. Már sokszor megtörtént, hogy a magyar
3145 3 | ragyás cigány. A cigányon sokszorosan foltozott kék nadrág és
3146 3 | maguknak ebédet is.~- Hát mióta solgáls á kontyos uráknál?~- Három
3147 1 | szótlanul csapkodja a lovat egy somfagallyal. Az arca sápadt. Hogy visszaérkezik
3148 3 | gyöngyöt viselt. A törökök egy Somogy megyei pusztáról ragadták
3149 17 | Azaz ne Szigetre, hanem Somogyvárra, mert egynéhány nap múlva
3150 3 | Aztán letérdeltek egyenes sorban napkelet felé. Megcsókolták
3151 10 | vissza egy asszony is.~És sorra elhajtottak.~A kocsis maradt
3152 3 | tetejéről -, viselje békén a sorsát, amint csak lehet. A nap,
3153 5 | beszélsz, elbocsátalak, sőt meg is jutalmazlak. Ha nem
3154 1 | uttyunk.~A Gergőnek nevezett, soványka, barna fiú háttal fordul.
3155 10 | magvakat szórt reá.~- Datura stramonium9 - szólt a pap, a magvakra
3156 1 | félszeműnek porral lepett, fehér strucctoll leng a süvege elejétől hátrahajoltan,
3157 1 | harasztban, és mindjárt rá egy strucctollas, fehér török süveg meg egy
3158 5 | éppen hogy a feje lejjebb süllyedt, a dunyha kihajló csücskére.~
3159 10 | hogy olyan volt, mint a sündisznó.~Egy tengerinádból font
3160 1 | találtak. A nap tüzesen sütött. A víz tetszett nekik.~Először
3161 1 | fehér strucctoll leng a süvege elejétől hátrahajoltan,
3162 2 | lovagol elöl. Darutoll a süvegén. Előtte a nyergen keresztbe
3163 1 | nadrágos, piros csizmás, fehér süveges janicsárok, három pedig
3164 2 | nem hozott egyik fél se. A sugárágyú meg mit ér?~- Jártam ottan -
3165 10 | madár aranyszínű. A nap sugaraiba van öltözködve. A fején
3166 15 | nap az Isten arca volna, sugarak helyett könny hullana a
3167 15 | Milyen vidáman, pompásan sugárzik le a nap az égről! Pedig
3168 5 | Megrázta gyöngéden, és a fülébe súgta:~- Vicuska! Vicuska!~Évica
3169 17 | fölemelkedett, és iszonyú sújtásra huzakodott.~Azonban Bálint
3170 17 | egymásnak.~S sima sisakos sújtott először.~A medvefejes a
3171 17 | Ugyanebben a pillanatban úgy sújtotta fejbe a medvefejes az ellenfelét,
3172 4 | megfordult, és gúnyosan sunyorított:~- Idekukorikolnád a magyart,
3173 2 | hátrafordulva az asszony az udvaron súroló cselédnek -, merre van Vicuska?~-
3174 1 | a mostaniak. A kis falut sűrű fák lombozzák körül, s a
3175 5 | fölébredt.~- Gyerünk haza - susogta Gergő.~Vicuskának egy pillanatra
3176 17 | csókolt. A kék szemű, kis sváb asszony mosolygó csodálkozással
3177 4 | megszabadították.~- És ha nem szabadítanak meg?~- Isten jósága elkísérhet
3178 5 | ha meg tudnátok engem szabadítani, én valamennyiőtöket kiváltanálak.~
3179 10 | Csókolták kezét-lábát a szabadítójuknak.~- Ne nekem hálálkodjatok -
3180 10 | rabokon volt az eszük. Azokat szabadították fel a láncokból.~Dobó legelőször
3181 1 | aszabok, tarka öltözetű szabadkatonák. Virgonc kis lovakon ülve
3182 17 | Török Bálint. - Aki legyőz, szabadság a jutalma.~- Én - szólt
3183 17 | időben és minden helyen szabadságért sír, csakhogy az egyik hangosabban,
3184 4 | csöndesen beszélgettek.~A szabaduláson kezdték persze, hogy hogyan
3185 5 | álomban keresték tovább a szabadulást. A pap is aludt. A karja
3186 4 | török földet.~- És hogyan szabadult meg?~- Hogyan? Hát ingyen.
3187 8 | a minap állott közibénk. Szabólegény volt. Nem próbált ez még
3188 16 | papnak.~Füvet és virágot szaggatott. Azt szórta a gyermekére.
3189 2 | nagy csöcsös korsót, és a szájához emelte.~- Megengedi, bátyám,
3190 4 | cigány fölkelt. Megtörülte a száját a kezébe, a kezét meg a
3191 7 | Milyen az a sebhely?~- A szájától a füléig egy vörös barázda.~
3192 3 | nevező, és mindig csókra álló szájú. Az arca itt-ott szeplős,
3193 14 | hallatszott. A két evő felfigyelt. Szájuk megállott a mozgásban.~-
3194 3 | hogy úgy nyalták utána a szájukat, mint a kutyák.~- Bárcsak
3195 10 | A tűzrakás abbamaradt. A szájukban még ott volt a rabkenyér
3196 10 | utolsónak, az a kocsis, akit szakácsságra fogtak a törökök.~- Addig
3197 4 | Kőhíd van ott jókora. Szakadjon össze!~- Drinápoly.~- Nagy
3198 2 | pihenjek? - kérdezte a víz után szakadó, jóízű sóhajtással.~- De
3199 5 | álmába!~Gergő fölnéz az égre. Szakadozott felhők. Itt-ott átragyog
3200 3 | Széles arcú, magas ember. Se szakálla, se bajusza, de még szemöldöke
3201 2 | boszorkányságból, elhiheted. A szakállad borzzsírtól fehér, azt az
3202 2 | És mellközépig érő fehér szakállát simogatta, hogy a zarándok
3203 8 | bukdácsoltak, és tyúkok szaladgáltak. Egy ember kardokat, késeket
3204 2 | után a kertben játszott.~- Szaladj csak, keresd meg!~- Az én
3205 8 | meg, hogy hányan jönnek! Szaladni akkor is ráérsz, ha kergetnek.~
3206 10 | hat aszab persze hatfelé szaladt.~A magyarok nem kergették
3207 10 | tartva rebegte:~- Két csillag száll fel az égre. Egyik a börtönből.
3208 5 | Gergőnek újra le kellett szállania. Föl kellett segítenie a
3209 2 | enni-innivalót ennek az embernek, meg szállást is - szólt Cecey a feleségének.~
3210 1 | Virgonc kis lovakon ülve szállingóznak hazafelé.~Az a csoport,
3211 17 | kérdezte csodálkozva.~- Szállj le hamar - szólt Gergőre
3212 5 | fülemiléje abba az erdőbe szállott volna, hogy gyönyörűséget
3213 14 | a pécsi vár mellett.~Nem szállottak meg. A pap azt akarta, hogy
3214 8 | kérdezte Dobó.~- Széna, szalma az, ami ég - felelte Cecey.~
3215 8 | szólította a falu fegyvereseit, szám szerint ötvenegy embert,
3216 17 | belső gazdaság értékei közé számították. Kit pénzen váltottak ki,
3217 15 | csak szenes háztetőket, szanaszét heverő holtakat, letiport
3218 2 | papnak a nyelvét vágatta le Szapolyai, nekem meg a jobb kezemet.
3219 2 | hogy a maradék nyelvével Szapolyait védi?~- Ha csak az én ellenségem
3220 2 | bozontos kutyák mindegyre szaporodtak, óvatosan nekihátrált egy
3221 4 | szemét hegyezve nézte a lába szárára lakatolt széles, sima vasat.~
3222 15 | baromfi, amely el tudott szárnyalni a rablók keze elől.~A pap
3223 2 | Sietve kitárta a kapu másik szárnyát is, és a lovagok beugrattak
3224 4 | mikor nevetett.~Vastag szarvasbőr övet húzott elő a dolmánya
3225 4 | szóban.~A pap olvasta a szavakat:~- Nándorfejérvártól Hizarlik3
3226 12 | sápadtan -, hallgasd meg egy szavamat. A derekamon az öv tele
3227 5 | fülemiledal mindenfelé. Száz fülemile! Ezer fülemile!
3228 8 | állványokat rakatott, köveket szedetett. Aztán magához szólította
3229 10 | mindenféle fegyver volt. Az is szedett-vedett zsákmány, java része a Móré
3230 7 | odaadja neki a süvegét. Szedi az asszony az aranyat reszkető
3231 7 | meg csurgásig. A falu népe szedje össze, ami marhája van,
3232 10 | Szedtük, ahol Allah engedte szednünk. Ami a hitetleneké, az a
3233 2 | megmondták neki, hogy a szedresen túl ne menjen a lóval!~Összekutatták
3234 3 | harasztot és száraz ágat szedtek a közeli fák alatt. Acéllal,
3235 10 | hordóról, ágybeliről tudom. Szedték ezt, uram, mindenütt ezek
3236 10 | Jumurdzsák, beszélj!~- Szedtük, ahol Allah engedte szednünk.
3237 17 | és hazaügetett nyereghez szegezetten.~Gergő sápadtan hallgatta
3238 8 | és a kardját a mellének szegezve kérdezi:~- Tudsz-e sakkozni?~-
3239 11 | kanyarulatát kiálló szirt szegi meg. Ott jól elrejtőzködhetnek,
3240 8 | is dobbantva. - Te ország szégyene, te pokolravaló!~A janicsár
3241 2 | nagyobbik láb, amelyiknek széjjel vannak nyílva az ujjai,
3242 11 | hát elég lesz az, hogy széjjelfutnak. A falvakban aztán egyenkint
3243 2 | már, hogy mikor kell őket széjjelválasztania.~- Ne veszekedjenek, az
3244 12 | anyajegy, mint nekem.~A pap széjjelvonta a mellén az inget: lóhere
3245 14 | gabona, láda, faragott szék, egy hordó bor meg telt
3246 1 | mi janicsárunknak három szekere és hét rabja van. Öten vannak
3247 1 | hogy a Mecsek útján fölfelé szekerező török nép tarkállik. Lovas
3248 1 | találna? Az út meredek, szekérnyom nincs. Torony sincs. Az
3249 7 | barázda.~Dobó felpattan a székéről.~- Móré!~- Hát ki is volna
3250 11 | azok is?~- Rabokkal és sok szekérrel.~- Az a Kászon utócsapata -
3251 13 | egy: Pécstől Kaposváron át Székesfehérvárra, onnan meg Budára. De ő
3252 15 | elgázolt szobai virágok, széklábak, edénycserepek. S a lábatörött
3253 2 | öcsém - felelt Cecey a székre zöttyenve -, ennek a papnak
3254 14 | A küszöbön egy széttört szekrény. Itt bizony török járt.~-
3255 1 | szekereken fehér ágynemű, szekrények, ágyfák, hordók, vadbőrök,
3256 16 | védve legyenek. Aztán egy szekrényt igazított össze, és Gergellyel
3257 2 | pillantással a kardját.~- Hát mi szél hordoz erre?~- Mink bizony,
3258 3 | lemászott a kocsiról, és az inge széléből rongyot hasított. Körültekerte
3259 11 | megtámadjuk őket.~Az országút szélesen kígyódzik fel a Mecsekre.
3260 8 | mellett. A pap rengeteg szélességű, rozsdás kardot kötött fel,
3261 2 | hegyesen néző, erős szürke szem.~Cecey hátradugta a kezét.~-
3262 17 | azután egy másodikat, amint szembe nyargalt.~A két páncél egyforma
3263 17 | javadra az erőmből. - Lássuk!~Szembetűnő volt köztük az erőkülönbség:
3264 17 | átkozódott, a könny ömlött a szeméből, és vérré válva csurgott
3265 6 | nincs sarkantyú. Jó az én szemem: török nyom volt. Meg a
3266 1 | gyerek is bőg. Az öklét a szemén forgatva sírja:~- Hazamegyek,
3267 10 | elirtózva takarta tenyerét a szemére.~- Bolondság - szólt ekkor
3268 17 | bajusza egyik szárnya felért a szemöldökéig, a másik lelógott a nyakáig.~-
3269 2 | pap összeráncolta bozontos szemöldökét, és tovább olvasott:~- A
3270 11 | fiatal katona, akiről az első szempillantásra lehetett látni, hogy bársonyban
3271 2 | borzzsírtól fehér, azt az első szempillantással megösmertem.~- Igaz - felelte
3272 10 | felelt senki. Egynéhányan szemtanúi voltak, mikor a papot lekötözték
3273 8 | tetőket? - kérdezte Dobó.~- Széna, szalma az, ami ég - felelte
3274 15 | nem láthat egyebet, csak szenes háztetőket, szanaszét heverő
3275 1 | arra bízza őket. Azután egy szennyes zsákot old meg az egyik
3276 4 | följegyzései voltak: egy hosszú út szenvedései húsz szóban.~A pap olvasta
3277 7 | legközelebb? Pécs, ugye? De ott Szerecsen János az úr, János-párti;
3278 7 | udvarról.~- Megyek, Cecey uram, Szerecsenhez. Addig is dolgozzanak. Minden
3279 2 | ha még életben vagytok, szerelmesim, és ha még ott vagytok Keresztesen,
3280 10 | szolgája az Istennek. Áldás és szerencse legyen a fegyvereden!~Felkötötte
3281 12 | harcokban, és segíti a jó szerencsében.~A töröknek lecsüggedt a
3282 4 | török földön ér el az Isten szerencséje. Rabláncon megy oda, és
3283 17 | szakállú török. - Ma talán szerencsésebb leszek.~Magára öltötte a
3284 2 | szólt jókedvűen:~- Isten szeresse a magyart, és téged, öcsém,
3285 17 | anyjuk. - Magyar gyerek ez. Szeret benneteket.~Aztán Gergelyhez
3286 13 | szólott -, tudom, hogy szeretnél velünk lenni a harcban,
3287 7 | belőle.~S fölemelte Gergőt.~- Szeretnél-e vitéz lenni, fiam?~- Szeretnék -
3288 2 | továbbmegyünk. Hanem a vasingemet szeretném letenni. Kutya meleg ez
3289 17 | pallos nem páncélhoz való szerszám.~- Már én csak így szoktam -
3290 2 | Cecey ott gubbaszkodott a szérű árnyékán, mint valami vén
3291 2 | Azzal tovább-baktatott, ki a szérűre. Föl és alá topogott a napon.
3292 2 | mondotta -, munkájából való szerzeménye a barátnak. Annak adja,
3293 7 | mondotta Dobó -, kardot is szerzünk a töröktől.~- Hát az enyim
3294 10 | kapjuk.~- Akkor csak rakjatok szét mindent. El fogom osztani
3295 15 | hanyatt fekszik, a két karját szétnyújtva. S fekete vértócsa van körülötte.~
3296 8 | nyílszerszáma volt a padláson. Szétosztotta azoknak az öregeknek, akik
3297 13 | magyarázta Dobó. - Mink itt szétriasztunk egy jókora török csapatot,
3298 6 | török merre vitte őket? Szétszaladt volna az egész falu. Aztán
3299 2 | Nézte alul, felül, s nézte a széttöredezett pecsétet. A zarándokhoz
3300 14 | tártan-nyitottan. A küszöbön egy széttört szekrény. Itt bizony török
3301 5 | összekulcsoltan, s a két lábát Y-ként szétvetetten. Valamennyien mélyen aludtak.
3302 1 | otthon a vigyen el a török szidást meg a hajmeresztő török
3303 17 | törökök.~Mikor elérték a szigetvári nádast, a pap fölnézett.~-
3304 10 | majd ezekben a napokban Szigetvárra, a Török Bálint úr udvarába.
3305 17 | húzott egyet a nadrágja szíján, s vörös volt, mint az a
3306 2 | állítanunk az ötven bányászt a sziklának. Nagy és nehéz munkájuk
3307 2 | alig egyujjnyit vertek a sziklaoldalba. De végre is sok kéznek
3308 2 | ottan - szólalt meg a pap -, sziklavár az, nem palánk. Hát nem
3309 17 | Befőtteket kötözött ott szilkékbe, csuprokba. Egy fehér kezű,
3310 17 | Vörös és kék.~- Az úr színei. Azt jelentik, hogy az úr
3311 1 | felé, a leányka meg a víz színén lebeg és rugódozik.~Azonban
3312 4(2) | tenyésző fa, amelynek vérvörös színezetű gesztjét (törzsének belső
3313 4(2) | gesztjét (törzsének belső színfa anyagát) festésre, illetve
3314 2 | hősök hőse volt.~Fölvette a színig töltött ónpoharat, és szólt
3315 11 | az út kanyarulatát kiálló szirt szegi meg. Ott jól elrejtőzködhetnek,
3316 8 | A Dobó golyója éppen a szíve fölött horpasztotta be a
3317 1 | kislány elhallgat. Csak a szívecskéje ver, mint a marokba fogott
3318 17 | tördelve -, essék meg rajtam a szíved! Szép kis fekete szemű fiam
3319 17 | verjen meg Allah, te rothadt szívű gyaur! Bilincsben őszülj
3320 15 | gabonahulladék, elgázolt szobai virágok, széklábak, edénycserepek.
3321 5 | egész padlása tele van. A szobájában tudom, hogy van valami hat
3322 4 | hosszú út szenvedései húsz szóban.~A pap olvasta a szavakat:~-
3323 16 | beszakadt az égésben.~Az utcai szobát tetőzte be először a pap
3324 8 | lapjával. A paripa nagyot szökkenve indult futásnak. Móré, ahogyan
3325 7 | ki is volna más! Meg akar szökni a zsivány, azért vezeti
3326 5 | átszökhetne köztük! De át kell szöknie, másképpen nem kerülhetnek
3327 4 | felhoztak Belgrádba. Onnan szöktem meg: átúsztam a Dunát.~-
3328 14 | ki belőle.~A gyűrű köve szokatlanul nagy, négyszögletes fekete
3329 1 | gyermekruha. Van közte kis szoknya, kis szűr, pitykés mellény,
3330 2 | pödörgették. A lányok a szoknyájukat hedergették. Úgy mulattak,
3331 5 | mindig tartogatta a piros szoknyás bábut. Az eszükbe se jutott,
3332 7 | asszony csak éppen hogy szoknyát vetett magára; a férfiak
3333 17 | egyébképpen nem, ahogy a remeték szoktak.~Török Bálint gondolkozva
3334 17 | szerszám.~- Már én csak így szoktam - felelte a rab. - Ha így
3335 17 | Török Bálint hozzá volt már szokva az ilyen jelenetekhez. Bosszantotta.
3336 9 | kiáltotta Cecey vígan a szolgáinak. - Nyársra! De előbb bort
3337 10 | vitéze a hazának, jámbor szolgája az Istennek. Áldás és szerencse
3338 10 | neved?~- Kocsis Gáspár, szolgálatjára.~- Hová való vagy?~- Egerbe,
3339 2 | kezét.~- Kinek a hadában szolgálsz?~- Most a Török Bálintéban.~-
3340 10 | akarták szúrni, de a rabságot szolgált nagy fejű paraszt elébe
3341 4 | a világból.~- Gazdagnál szolgált-e? - kérdezte egy hang a kocsi
3342 2 | király engem a nevemről szólított. Aztán végeztem Dózsával,
3343 8 | szedetett. Aztán magához szólította a falu fegyvereseit, szám
3344 3 | 3~- Az én nevem Margit. Szólítsatok csak Margit néninek - mondta
3345 1 | talpát.~A szürkét viszik! Mit szólnak otthon, ha ő a szürke nélkül
3346 10 | záporként hull a tűz.~- Szolnok? Eger?~- A huszadik madár
3347 6 | Meggondoltam, hogy nem szólok. Ki tudja, hogy a török
3348 6 | patkó milyen?~- Hát mért nem szóltál?~- Meggondoltam, hogy nem
3349 2 | Cecey.~- Vizet iszok, ha szomjazok - felelte Dobó.~S fölfogta
3350 2 | bátyám?~- Nincsen - felelte szomorúan Cecey. - Hiszen ha fiam
3351 16 | kissé fölépült a bágyadt szomorúságból.~Kivezette Gergelyt a kertbe,
3352 6 | a tenyerét a homlokára szorítva. - De hát mit cselekedjünk?~-
3353 10 | és fekete, apró magvakat szórt reá.~- Datura stramonium9 -
3354 16 | virágot szaggatott. Azt szórta a gyermekére. Közben sírt,
3355 17 | és a port Bálint úr felé szórva üvöltötte:~- Hát verjen
3356 16 | Nem mondod többet ezt a szót: anyákám! Ó, hogy azok a
3357 4 | egyik egy sebhelyes arcú, szótalan, úrforma ember, akiről nem
3358 1 | lombokra is.~Azután magyar szóval kiált:~- Hol vagy, fiúcska?
3359 17 | egyforma alkotású, a két ló szügyén is egyforma vért. Csak a
3360 17 | hogy a török nyelv éppoly szükséges az üdvösségre, mint a latin.~
3361 16 | nem tudod.~- De hát mért született, ha így kellett meghalnia!~-
3362 16 | meghalnia!~- Nem tudjuk, mért születünk; és nem tudjuk, mért halunk
3363 16 | gyermek megy előre, néha a szülő. De a Teremtő úgy osztotta
3364 16 | 16~Temettek két napon át szünet nélkül. A pap levette a
3365 5 | odagurították a tűz közelébe, és szürcsölgetve, csemcsegetve itták.~- Éljen
3366 1 | forgatja a fejét. Ránéz a szürkére. A maga sötét pej kis lovát
3367 3 | látszott a völgyben az esti szürkületbe befátyolozott város. Az
3368 5 | szép Eger városát!~Gergő is szundikált már. Elszundikált azonképp,
3369 4 | hogy a főd nyelje el! Sok a szúnyog benne.~- Filippe.~- Az is
3370 2 | parasztember ült. Kövön ült, és szunyókált. A robogásra fölhorkant
3371 1 | Van közte kis szoknya, kis szűr, pitykés mellény, sapka,
3372 12 | Jumurdzsák! Vigyázz, bele ne szúrd az orrodat!~Jumurdzsák dühében
3373 1 | nézett rá, mint akinek tüske szúrja a talpát.~A szürkét viszik!
3374 5 | megfogják az anyját, és kést szúrnak a mellébe.~Megrezzent és
3375 10 | Néhányan mindjárt le is akarták szúrni, de a rabságot szolgált
3376 1 | két kis inget meg egy kis szűrt, és feldobja a szekérre.~-
3377 5 | úgy, hogy akár az egész tábor elmehetett volna annak az
3378 2 | karmazsincipőcske, sárga tafotaszoknyácska, meg a Gergő gyerek inge,
3379 17 | A várkapu tártan állt. A tágas udvaron egy porfelhőben
3380 8 | várakozniuk.~Délután három óra tájban megharsant a kürt a falu
3381 17 | szolgák elhurcolták a dühtől tajtékzó pogányt, és a kúthoz vitték,
3382 1 | gondolják, hogy a török sohase talál oda. Hogy is találna? Az
3383 16 | egy másik pogány csapattal találkoztunk. Az egész nádast fölverték.
3384 13 | aztán egynéhány nap múlva találkozunk.~A pap eloldotta a kerékkötőt,
3385 1 | sohase talál oda. Hogy is találna? Az út meredek, szekérnyom
3386 2 | volt rá gondjuk. Mind ott talált dolgot az udvaron. A vitézek
3387 12 | fejét. A pap csakugyan ott találta a kis kék selyemzacskóba
3388 10 | 10~A rabokat ott találták az erdőben. Mindössze hat
3389 16 | visszajöhettem, az én Jánoskámat így találtam. Ó, Isten, Isten! Mért vetted
3390 2 | nem. Egy nagy boltozatban találtuk meg őket. Szép két kis barna
3391 14 | eszébe jutott, hogy a török talizmánja az.~A kis selyemzacskóban
3392 10 | legyen! Tüzet rakunk előbb a talpa alá!~- Tüzet alája! - kiáltották
3393 1 | mint akinek tüske szúrja a talpát.~A szürkét viszik! Mit szólnak
3394 10 | velem. A testem tetőtől talpig olyan, mint a főtt ráké.
3395 5 | között nagy örömordítás támadt. Az egyik hordóban aszúbort
3396 5 | keréknek a híján, amelyhez támaszkodott.~Gergő kézen fogta a kis
3397 12 | bámult. A pap a lándzsára támaszkodva állt előtte tízlépésnyire.~
3398 1 | Évicára, mintha tőle várna tanácsot, s olyan arccal nézett rá,
3399 3 | laknak benne.~A törökök tanakodtak. Aztán a félszemű janicsár
3400 2 | Azt hiszed tán, hogy én táncolásban sántultam meg mind a két
3401 3 | Öltöztetjük, ringatgatjuk, táncoltatjuk, altatgatjuk.~Halad a rabkocsi
3402 8 | százan vannak, akkor ma még táncolunk is.~- Ezret mondtam, uram.~-
3403 3 | pikulázsok nekik, hogy még táncra is kerekednek tűle.~A félszemű
3404 2 | Erre pedig a sakktábla nem tanít.~- Eszerint mégis tudsz.~-
3405 17 | tanítod őket latinul, ez meg tanítja őket törökül. Elhidd, jó
3406 17 | gyerekek, rád bízom, hogy tanítsad őket.~- Nagyságos uram -
3407 17 | legyen, mielőtt meghalnál! Tanítson meg Allah háromszor úgy
3408 17 | pogánya. Majd bizony tőletek tanulok én lovagságot! Ordináré
3409 14 | az egyik zsákban kenyeret tapintott, azt maguknak bontotta fel. -
3410 3 | közeli fák alatt. Acéllal, taplóval csakhamar tüzet gerjesztettek.~
3411 3 | combok a nyárson. A török egy tarhonyás zsákocskát oldott meg.~Az
3412 5 | hever. A feje alatt valami tarisznya; mellette valami kupa vagy
3413 1 | akindzsik, gyalog aszabok, tarka öltözetű szabadkatonák.
3414 1 | fölfelé szekerező török nép tarkállik. Lovas akindzsik, gyalog
3415 17 | öltötte a nehéz vasruhát. A társai összeszíjazták rajta hátul
3416 9 | nem marad életben.~- Attól tart? Fára a cudart!~- Hohó -
3417 17 | zsebkendőjével.~A várkapu tártan állt. A tágas udvaron egy
3418 14 | Senki se felelt. Az ajtók tártan-nyitottan. A küszöbön egy széttört
3419 4 | csak gyónunk. Mink azt tartjuk, hogy az Isten látja a lelkünket.
3420 3 | jól be, valami öt percig tartó menéssel az erdőbe.~A nap
3421 5 | Éva. A kisleány még mindig tartogatta a piros szoknyás bábut.
3422 2 | biztatta őket, hogy csak tartsák a várat keményen, ő kioson,
3423 11 | vissza Pécs felé; onnan tartsanak keletnek, nyugatnak, csak
3424 15 | mellett. A mellecskéjén tátongó seb.~A pap fogta a lova
3425 5 | görbe fára ráereszkedve. Tátott szájjal hortyogott. Gergő
3426 2 | nyírták a birkát.~A kutyák is távolabb húzódtak. Még a ház is mintha
3427 6 | A pap figyel. Mi az?~A távolban mozgolódás. Összekeveredett
3428 14 | adta a kenyere felét.~A távolból ekkor halk dobogás hallatszott.
3429 16 | Ó, hogy a földnek kell tégedet adnom! Nem ölelsz meg többet
3430 6 | hát mit cselekedjünk?~- Tegye azt, amit én - felelt vállat
3431 11 | mormogta kedvetlenül -, hova tegyem ezt a gyereket?~
3432 9 | az az én rabom.~- Hát tegyen vele, amit akar. Hanem azt
3433 8 | ágynemű- és bútorhalmok között tehenek, kecskék és disznók futkostak,
3434 7 | aranykeresztjét, meg hét tehenemet.~Dobó haragosan topogott
3435 10 | asszony.~- Elhajtottad a tehenünket, feldúltad a házunkat!~S
3436 2 | marad meg a helyén: aki teheti, fut, ki a Felvidékre, ki
3437 1 | galamb, és fehér, mint a tej. Ahogy ugrándozik a vízben,
3438 3 | legfeljebb csak egy bosszús tekintet volt a feleletük.~Gergelynek
3439 1 | úrfi; de a leányka az a tekintetes Cecey Péter úr leánykája -
3440 12 | S a földre fordította a tekintetét.~- A törökök téged elraboltak
3441 12 | Szeme a tigris sárgán égő tekintetével villant rá Gábor papra.~
3442 10 | szólt a pap, a magvakra tekintve.~A parázsról kék füstoszlop
3443 1 | hogy kolduljon. Abból éltek télen is, amit az öreg koldult.
3444 5 | S már el is aludt volna teljesen, ha a Cecey névre ki nem
3445 8 | kerített, nagy, négyszögletű telken épült. De a kőfal alig embernyi
3446 12 | megteheted azt, hogy el is temess.~A pap nem felelt. Csak
3447 10 | nagy oszlop eldőlt.~- Buda? Temesvár? Fehérvár? - kérdezi Dobó
3448 16 | Aztán erős ágat tört a temető szélén egy bodzafáról, kereszt
3449 16 | egy-egy fordulóval ki a temetőbe.~Gergő mindig a kocsi előtt
3450 16 | Dobótól kapott, kezében a temetői kereszt. A pap hol énekelve,
3451 3 | törökök, hogy adja elő a temploma kincseit.~Voltak is az ő
3452 3 | kincseit.~Voltak is az ő templomának kincsei!~Hát mondom: mindezek
3453 10 | volt, mint a sündisznó.~Egy tengerinádból font ócska, törött pajzs
3454 10 | Egyik a börtönből. Másik a tengerparton... Ragyognak örökké...~S
3455 4 | Onnan kezdve möglátjuk a tengört.~A rabok sóhajtottak. Némelyek
3456 1 | hátán nagyot csattan a török tenyere. Gergő tehát bőg, és ültön
3457 3 | Gergő mellettük hasalt. A tenyerébe hajtotta az arcát, és álmosan
3458 5 | égett, finom kis orcáját a tenyerében tartotta; csak éppen hogy
3459 10 | Elbocsátotta a fiú kezét, és tenyereit is az ég felé tartva rebegte:~-
3460 4 | sóhajtottak. Némelyek a tenyerükbe hajtották az arcukat; mások
3461 4(2) | Brazíliában tenyésző fa, amelynek vérvörös színezetű
3462 2 | az egyik lába nem hajlott térdben, a másik nem hajlott bokában.
3463 12 | te itt a halál küszöbén térdelve diskurálsz velem, és engemet
3464 17 | láttam két esztendeje.~És térden csúszott Bálint úr elé.~
3465 4 | sóhajtott az ember, s a térdét átfonta. - Ott kezdik vetni
3466 1 | azután beleereszkedtek térdig. Gergelynek megvizesedett
3467 12 | uram! - kiáltott a török térdre borulva. - Lehetséges ez?~-
3468 4 | hordozott magával. A másik a terebélyes arcú paraszt, aki a pappal
3469 17 | patyolatarcú, szép, szőke teremtés - a belső vár kertjében
3470 16 | előre, néha a szülő. De a Teremtő úgy osztotta be, hogy aki
3471 2 | Beszéltem őfelségével, hogy térítse meg a károtokat.~- Ne olvasd
3472 10 | haza benneteket.~És áldásra terjesztette ki a kezét.~A tűzrakás abbamaradt.
3473 2 | biztosíték, hogy vissza is térsz? - Itt marad mind a két
3474 4(3) | Bulgária és Törökország területén. ~
3475 10 | gonosz mit tett velem. A testem tetőtől talpig olyan, mint
3476 12 | fejű, fekete szemű, kis, testes fiú volt, mikor elrabolták,
3477 2 | Ceceyhez.~Csakhamar tűvé tesznek mindent a ház körül. Megkutatnak
3478 3 | Az éjjelre, ha lehet, teszünk rá útilaput, Gáspár.~És
3479 15 | paplakhoz értek.~Annak sincs teteje. A megszenesedett, fekete
3480 8 | hozzápöngette a kardját a kapu tetejéhez.~Akkor előbukkant az úton
3481 1 | gyereket a kocsira, az ágynemű tetejére. Egy pufók hajadon ül ott,
3482 3 | szólott le Margit a kocsi tetejéről -, viselje békén a sorsát,
3483 8 | gyújtogattak.~- Jól meglocsolták a tetőket? - kérdezte Dobó.~- Széna,
3484 15 | túl előmeredt a kormos, tetőtlen torony, elvizesedett a szeme.~
3485 10 | mit tett velem. A testem tetőtől talpig olyan, mint a főtt
3486 16 | égésben.~Az utcai szobát tetőzte be először a pap deszkával,
3487 1 | De azért eloldja.~Jobban tetszene neki a gyerek, akit a lovon
3488 3 | nem volt. Csak ebéd után tették asztalra nagyuraknál csemegének.~
3489 4 | janicsár -, mennyi paprikát tettél ebbe az ételbe?!~A paprikás
3490 1 | húszlépésnyire.~- Gyere hát, ha a tietek - feleli a török -, nesze.~
3491 12 | hirtelen megfordult. Szeme a tigris sárgán égő tekintetével
3492 9 | lehetett.~- Hamar a legszebbik tinómat! - kiáltotta Cecey vígan
3493 4(2) | anyagát) festésre, illetve tintakészítésre használták. ~
3494 4 | hadd pikulázzsak egyet a tistelt vendégség eremére!~A Gyomorzsáknak
3495 7 | a Dobó vitézei az udvar tisztásán.~- Persze hogy a tiéd -
3496 3 | A törökök egy alkalmas tisztáson kipányvázták a lovakat.
3497 2 | Mondd meg a barátnak, hogy tisztelem: amit írt, annyi, mintha
3498 17 | mondotta a pap a fiúnak tisztelettel. - Ha ide néz, vedd le a
3499 1 | félre az idei kalendáriumot, tisztelt olvasóm, és vedd elő gondolatban
3500 4 | Micsoda főtisztogató? Hát mit tisztogatott kend?~- Az istállóját.~-
3501 4 | a rabság? - kérdezte egy tizenhat éves, savószemű legény.~-
3502 17 | verekszel velem, Papagáj?~- Tizenhetedszer - felelte siralmasan a papagájorrú
3503 10 | mikorra megtalálom Sárát!~- A tizenkilencedik madár vörös. Sötét, villámos
3504 3 | összehajtották egy csoportba. Tizennégyen voltak összesen: kilenc
3505 10 | tizenöt... tizenhét... tizennyolc...~- Ezek az éveim - mondotta
3506 10 | éveim - mondotta Dobó.~- A tizennyolcadik madárral egy angyal repül.
|