1-csoda | csocs-felet | felfi-igyat | ihass-kulon | kurt-nalam | nando-reszk | rever-tizen | tizle-zuzod
bold = Main text
Part grey = Comment text
3507 12 | támaszkodva állt előtte tízlépésnyire.~A kocsizörgés darabig még
3508 10 | főtt ráké. Melyiteknek van több joga arra, hogy markába
3509 1 | rémület dermedtségéből. Sokkal többször hallották otthon a vigyen
3510 3 | belső zsebéből egy fasíp tölcsére áll ki. A kocsi másik oldalán
3511 2 | volt.~Fölvette a színig töltött ónpoharat, és szólt jókedvűen:~-
3512 17 | barna férfi volt. Hosszú, tömött, fekete bajusza mind a két
3513 17 | kiáltotta a rab a kezét tördelve -, essék meg rajtam a szíved!
3514 15 | Körülötte a nagy diófa láda töredékei, könyvek, gabonahulladék,
3515 10 | leoldotta a kötelet.~- A lábamat töretted a vassal! - kiáltotta Gáspár.~-
3516 5 | mondta ezt a nevet, és az ő törökje ismételte.~Ott beszélgettek
3517 4 | tudta levenni a szemét az ő törökjéről. Félelmetes, különös arc
3518 12 | Aztán így szólt:~- Minden töröknél van valami amulett, ami
3519 9 | a cselédekre. - Él ám a törököd! Bent van a kamarában.~-
3520 9 | Most megyünk a kardért.~- A törökökhöz?~- Oda.~- Nekem?~- Neked.
3521 8 | arany! - kiáltotta Dobó a törököknek.~Azok egy percre elhőköltek,
3522 4 | persze, hogy hogyan lehetne a törököktől megszabadulni.~- Sehogyan -
3523 10 | gyanánt kapdosta magára. Törökösen kendőt kötött a derekára,
3524 4(3) | Jugoszlávia, illtve Bulgária és Törökország területén. ~
3525 16 | ásóval. Aztán erős ágat tört a temető szélén egy bodzafáról,
3526 14 | Gergő meg a maga lovának törte és adta a kenyere felét.~
3527 13 | tartok, hogy valami baja történik - magyarázta Dobó. - Mink
3528 17 | porba.~Bálint úr kendővel törülgette az orcáját.~- Bár minden
3529 4(2) | vérvörös színezetű gesztjét (törzsének belső színfa anyagát) festésre,
3530 3 | másik oldalán egy fekete tógás pap vánszorog, meg egy nagy
3531 10 | fel a földről, és mintha tojáson járna, olyan ünnepi lépésekkel
3532 16 | Cukorborsót főzött hús nélkül, meg tojásos rántott levest.~Két tál
3533 12 | Azt az amulettet kívánom tőled.~- Nyúlj a mellesem alá -
3534 17 | ebadta pogánya. Majd bizony tőletek tanulok én lovagságot! Ordináré
3535 2 | Márpedig, öcsém, mink együtt tollasodtunk fel az öreggel, együtt éltünk,
3536 3 | vele a legény lábát, s úgy tolta vissza jóságos vigyázattal
3537 2 | Kedves sógorom...~Különös, tompa hangja volt a papnak. A
3538 8 | paripája vékonyába csapott a tőr lapjával. A paripa nagyot
3539 2 | régen, s rekedtté kiabálta a torkát azóta.~Végre estefelé az
3540 6 | zarándok fölemelkedik a tornácra vetett gyékényágyról.~-
3541 17 | látod a zászlót?~- Ott a tornyon?~- Ott.~- Vörös és kék.~-
3542 1 | diószínbarna köpönyeg. A fején tornyos, fehér süveg. A fél szeme
3543 17 | benne egy ember. A kettős tornyú templom előtt három gyümölcsöskofa
3544 8 | derekán páncél. Az övében tőrök és pisztolyok. Mellette
3545 10 | magát mindenféle késekkel, tőrökkel, hogy olyan volt, mint a
3546 1 | fejét, amerre a fiú. Keze a tőrön.~Persze amint a másik kis
3547 8 | lehanyatló janicsárhoz, de csak a tőrt kapta el az övéből. A másik
3548 1 | hebegi Gergő síróra torzult szájjal.~És fölemeli a fejét.~
3549 2 | viszek levelet?~- Nem.~Azzal tovább-baktatott, ki a szérűre. Föl és alá
3550 2 | kívánok mindnyájatoknak. Továbbá arról értesültem, hogy ott
3551 2 | Nincs most farsang. Este továbbmegyünk. Hanem a vasingemet szeretném
3552 14 | magát a parasztlóra, és tovaszáguldott.~- No - mormogta a pap -,
3553 12 | tőle, gúnyosan rikoltott:~- Tudd meg, ki volt a markodban,
3554 1 | fürödnek, de ők ezt nem tudják: a fiú alig hétesztendős,
3555 10 | a kezében. Folytatta:~- Tudjátok, hogy ez a gonosz mit tett
3556 3 | a sájamat. De már nem is tudnám, hogy van sájam, ha néha
3557 5 | érdes hangon -, ha meg tudnátok engem szabadítani, én valamennyiőtöket
3558 5 | eloldozása lehetetlen volt az ő tudományának.~- A fene látott ilyet! -
3559 3 | mert nem volt burgonyája. Tudták is abban az időben, mi a
3560 4 | csapot kaptak. Bögrékben és tülkökben itták a törökök a magyar
3561 2 | Majd meglátod, milyen kis Tündér Ilona.~- Fia nincsen, bátyám?~-
3562 14 | A zacskó belsejében is tündöklött valami: ezüstfonalakból
3563 1 | arccal nézett rá, mint akinek tüske szúrja a talpát.~A szürkét
3564 1 | patakra találtak. A nap tüzesen sütött. A víz tetszett nekik.~
3565 2 | minden forgását, minden tüzét.~- Kegyelmetek talán mindig
3566 3 | kezsit-lábát, hadd rakjak én tüzset, nekem azs a mesterségem!~-
3567 3 | még táncra is kerekednek tűle.~A félszemű janicsár az
3568 10 | Fehérvár? - kérdezi Dobó tűnődve.~- A negyedik is lángol
3569 11 | velük.~A volt rabok akkor tűntek elő egy kanyarodásnál hosszú
3570 2 | volna Ceceyhez.~Csakhamar tűvé tesznek mindent a ház körül.
3571 16 | egyebet, csak lócát, egy kis tűzhelyet meg egy bakasztalt s holmi
3572 10 | terjesztette ki a kezét.~A tűzrakás abbamaradt. A szájukban
3573 3 | egy nagy vaskondérban a tűzre, s hogy a pap a cigánnyal
3574 4 | ezs azs asszony, hogy ha a tűzs mellé erestenék, megmandaná
3575 5 | figyelemmel vizsgálta a tűztől megvilágított arcokat.~-
3576 7 | az aranyeső a fájából.~- Tyű, kuttyázom adtát - kiált
3577 17 | úrhoz szeretnék menni.~- Tyűh, fiam, az nem lehet - szólt
3578 4 | búsan a paraszt -, nem sok tyúk múlt ki miattam a világból.~-
3579 8 | kacsák bukdácsoltak, és tyúkok szaladgáltak. Egy ember
3580 3 | törökök ölték a bárányt, a tyúkot, a libát. A rabok buzgón
3581 10 | Szigetvárra, a Török Bálint úr udvarába. Ott most akad munkád bőven.~
3582 15 | tető, sehol egy ép kapu. Az udvarokon bútortöredékek, hordódongák,
3583 7 | hangzott a kiáltása az udvarról.~- Megyek, Cecey uram, Szerecsenhez.
3584 8 | fogadták.~Dobó körüljárta az udvart. Itt-ott felhágókat, állványokat
3585 17 | nyelv éppoly szükséges az üdvösségre, mint a latin.~A fiaira
3586 11 | égboltozat.~Ahogy lefelé ügetnek a kanyargós úton, a Dobó
3587 17 | előtt három gyümölcsöskofa üldögélt, s mind a három cseresznyét
3588 3 | lábamon.~Felvonta a lábát az ülésből. Nehéz, vastag láncok csördültek
3589 3 | kocsist is felszabadították az ülésről.~- Olyat, mint tegnap -
3590 9 | Gyere csak, kis vitézem. Ülj hamar a jó kis paripádra,
3591 12 | a fa alatt, és tégy belé ülőleg. Fordíts arcommal Mekka
3592 1 | tenyere. Gergő tehát bőg, és ültön marad, a török meg ott hagyja
3593 10 | mintha tojáson járna, olyan ünnepi lépésekkel odalejtett a
3594 2 | Itt Budán az én kis házam üresen áll, és mi nemsokára Nagyváradra
3595 4 | ahogy ott ették a paprikás ürühúst, csöndesen beszélgettek.~
3596 3 | cigánnyal hamarosan megnyúzta az ürüt, értő kézzel aprózta bele
3597 2 | barátja.~- Azt is tudom, üsse meg a mennykő a gazdájával
3598 1 | belefogódzik a kákabokor zöld üstökébe, és aggodalmasan néz körül.~-
3599 3 | szeplős, és a nyakán kék üvegből való gyöngyöt viselt. A
3600 16 | romboltak benne semmit.~Az üvegek kémiai kísérletekhez valók
3601 16 | bakasztalt s holmi hosszúkás üvegeket, nem is romboltak benne
3602 17 | port Bálint úr felé szórva üvöltötte:~- Hát verjen meg Allah,
3603 2 | akik elő is jöttek a nagy ugatásra, azoknak a szeme a faluba
3604 2 | kutyák mérges csaholással ugrálnak körül egy fehér szakállú
3605 9 | lováról leugorva.~Cecey szinte ugrált örömében.~- Hogy fogtátok
3606 1 | fehér, mint a tej. Ahogy ugrándozik a vízben, a két kis szöszke
3607 17 | mérkőzésre? - kurjantott a lovát ugratva Török Bálint. - Aki legyőz,
3608 10 | esze. Egyik a másik után ugrott fel a neki osztott lovas
3609 7 | falu: valami ötven ember és ugyanannyi asszony. Némelyik asszony
3610 17 | az, mint a repedt harang.~Ugyanebben a pillanatban úgy sújtotta
3611 3 | foltozott kék nadrág és ugyanolyan dolmány van. A dolmánya
3612 5 | paraszt vállat vont.~- Akkor úgyis megszabadulhat, mert kiváltják.~-
3613 2 | hiányzott: a vászonzeke ujja csak lötyögött a csuklóján.~
3614 3 | akkor nekem innepem ván - ujjongott a cigány -, olyan nótát
3615 5 | aszúbort találtak. Azon ujjongtak. A hordót odagurították
3616 17 | várba vitt. Átmentek az újvároson, aztán megint egy rövid
3617 1 | a szürkét - mondotta az unokájának -, nem evett szegény reggel
3618 4 | nem lehetett tudni, hogy úr-e vagy cigány, mert semmi
3619 3 | mióta solgáls á kontyos uráknál?~- Három napja.~- Nem lehetne
3620 10 | osztott lovas szekérre.~- Gyí, Uram-Isten!~A cigány is felszökött
3621 1 | kapott menedéket a falu uránál, Ceceynél.~Az öreg néha
3622 1 | fiúcska csak hagyján - az nem úrfi; de a leányka az a tekintetes
3623 17 | plébános -, játsszál az úrfiakkal.~A két kis fekete hajú gyerek
3624 4 | sebhelyes arcú, szótalan, úrforma ember, akiről nem lehetett
3625 17 | felelte Gergő. - De előbb Dobó úrhoz szeretnék menni.~- Tyűh,
3626 1 | vannak minden házon. Az úri házon is. De máskülönben
3627 2 | elbámulva.~A kis, kövér úriasszony ott forgott már a tornácon:
3628 1 | csupaszon is látszik rajta, hogy úrileány: kövér, mint a galamb, és
3629 17 | kézre fogva rohant Bálint úrnak. Mikor összeértek, fölemelkedett,
3630 4 | Rabláncon megy oda, és úrrá válik ottan. Aztán csak
3631 13 | csak eredj a tisztelendő úrral, aztán egynéhány nap múlva
3632 6 | Borzasztó! Borzasztó!~- Az utakat járja a török most mindenfelé.
3633 14 | akad.~- Nekem sietős az utam. Pénzem nincs. Keresztények
3634 1 | egész világról: fölugrik, és utánairamodik azon csupaszon a szürkének.~-
3635 9 | ne! - mondta Dobó, hogy utánatekintett a kamrába kísért Mórénak. -
3636 6 | már akkor azok, mikor mi utánuk kereskedtünk.~A pap búsan
3637 15 | karját, és elvonszolta az útból, hogy a lovak elmehessenek
3638 15 | fejét a kerítésen le az utcára. Mintha nézné a saját vérét,
3639 3 | éjjelre, ha lehet, teszünk rá útilaput, Gáspár.~És sírásra fancsalodott
3640 1 | gyerek látja, hogy a Mecsek útján fölfelé szekerező török
3641 11 | szekérrel.~- Az a Kászon utócsapata - felelte Dobó. - Mindegy:
3642 9 | nem adtak alája. Könnyen utolérték. Mikor aztán javában kötözték,
3643 10 | elhajtottak.~A kocsis maradt utolsónak, az a kocsis, akit szakácsságra
3644 8 | pappal meg két jobbágyával az útra sietett. Jumurdzsák már
3645 1 | Derdő - mondja a fiúnak -, uttyunk.~A Gergőnek nevezett, soványka,
3646 4 | Isten jósága elkísérhet az utunkon. Van olyan ember nem egy,
3647 4 | Döghalál eméssze el őket!~- Uzonkova.~- Sok gyümölcsöskert. Jó
3648 14 | közepén, és világított a vacsorához.~A kút kávájára ültek, s
3649 4 | folytatta:~- Mikor elvégezik a vacsorát a rabok, idejön az a török,
3650 1 | szekrények, ágyfák, hordók, vadbőrök, gabonás zsákok rendetlen
3651 17 | legyőzhetetlen volt. Ha egymaga vág is neki a török hadnak,
3652 17 | fogta fel a török iszonyú vágását, s abban a pillanatban megkapta
3653 2 | ennek a papnak a nyelvét vágatta le Szapolyai, nekem meg
3654 11 | akkorra. Aztán, ha mind le nem vághatjuk is őket, hát elég lesz az,
3655 11 | és Dobó azt mondja neki: vágjad, Gergő! - hát az is bizonyos,
3656 2 | azoknak a szeme a faluba vágtató öt magyar vitézre fordul.
3657 3 | mind nekünk marad.~- Hát te vágy á sákács?~A te szóra megrándult
3658 3 | is sírtak.~- Hej, de ihes vágyok - fakadt szóra a cigány,
3659 4 | Kapiderven.~- Ott havas vagyon. Nyáron is hó födi a hegyeket.~-
3660 5 | csomóra.~Bosszúságában sírva vakarta a fejét.~Próbálta újra meg
3661 6 | a patak partján, hát egy vakondtúráson láttam a töröknek a lába
3662 12 | engem minden ostorával, ha valaha kardot fogok!~A pap a fejét
3663 3 | Nem lehetne elfistelegni váláhogy?~- Nem, ezektől soha. Nézd,
3664 5 | csak ki tudta nyitni Gergő valahogyan, de már a két kötőfék eloldozása
3665 2 | Bizonyosan belefulladtak valahol a vízbe.~
3666 2 | jó, az igaz. Várnunk kell valameddig, hogy állít-e a német erőt
3667 2 | Török had is volt velünk valamelyes.~- Persze, a János zászlaja
3668 2 | hedergették. Úgy mulattak, mintha valamennyi vitéz mind leánynézőbe jött
3669 10 | a rabkenyér keserű íze. Valamennyinek a hazamenetelre fordult
3670 5 | tudnátok engem szabadítani, én valamennyiőtöket kiváltanálak.~A rabok ránéztek.~
3671 1 | bogarak.~A Gergő gyerek apja valamikor kovács volt Pécsett, de
3672 4 | mert semmi kérdésre sem válaszolt. Az az ember égettpuskapor-szagot
3673 10 | mutatott.~- Akaszd fel! - válaszolta Dobó anélkül, hogy hátratekintene.~
3674 4 | Rabláncon megy oda, és úrrá válik ottan. Aztán csak hazakerül.
3675 12 | három lencsét mutatott a válla és a mellbimbó között.~-
3676 5 | Évica belekapaszkodott a fiú vállába. A fiú megrántotta a kantárt,
3677 1 | csontos arcú, barna ember. A vállán diószínbarna köpönyeg. A
3678 16 | pap.~Az ásót és kapát a vállára vetette. Bólogatva beszélt
3679 2 | beteg az soha.~Egy bikafejű, vállas és erős, vén pap fordult
3680 2 | tornácon állott. A pap a vállát vonogatta.~- És ha nem örökség
3681 10 | egy padra, és forró vízzel vallatták.~A pap folytatta:~- Hát
3682 5 | Gyerekésszel úgy értette, hogy valósággal cigány-hóhér.~- Hiszen csak
3683 17 | számították. Kit pénzen váltottak ki, kit cserébe magyar foglyokért.
3684 6 | egyet nyelt, aztán enyhére változott hangon folytatta:~- Amit
3685 10 | gondolata mindenkit hóhérrá változtatott. Az asszonyok tördelték
3686 17 | ömlött a szeméből, és vérré válva csurgott le zúzódott orcáján.~
3687 1 | rejtőzködik. Valami harminc vályogház meg egy nagy kőház mindössze.
3688 14 | leszállt. Odavezette lovát a vályúhoz. Megitatta.~A pap azután
3689 3 | Na, akkor nekem innepem ván - ujjongott a cigány -,
3690 5 | a feje alatt. Bizonyosan vánkoson szokott aludni. A cigány
3691 3 | oldalán egy fekete tógás pap vánszorog, meg egy nagy arcú parasztember,
3692 2 | Móré várából?~- Nem a Móré vára az már.~- Hát?~- Most éppen
3693 17 | átkozódás nem oldott az ő várában láncot.~Elvégre is minden
3694 8 | megérkezését.~Nem kellett estig várakozniuk.~Délután három óra tájban
3695 5 | halkabban:~- Én úr vagyok. Van váram kettő; van pénzem, van katonaságom.~
3696 2 | Aztán vizet kért.~- Hát várj, mindjárt hozzák a bort -
3697 16 | fölé kerül, legyen, aki várja őt ottan.~Hazaindultak.~
3698 16 | gyékénnyel, hogy a hollók vagy varjak ne férhessenek hozzájuk,
3699 16 | Némelyek előremennek, és várják azokat, akiknek dolguk van
3700 2 | azt izente vissza, hogy várjunk reggelig. Vártunk. Mit tett
3701 17 | arcát a zsebkendőjével.~A várkapu tártan állt. A tágas udvaron
3702 1 | Ránézett Évicára, mintha tőle várna tanácsot, s olyan arccal
3703 5 | látom én többet szép Eger városát!~Gergő is szundikált már.
3704 1 | asztalukra.~Hát azon a napon is a városból jött meg az öreg.~- Legeltesd
3705 4(3) | napjainkban is használt) városnevek a volt Jugoszlávia, illtve
3706 2 | Könnyen elbántatok avval a várral?~- Nem mondhatnám. Kemény
3707 2 | királyodnak. No, hova a pokolba varrtad úgy azt a levelet?~Varsányi
3708 2 | időben, ha csupa lyukból varrták is.~Míg Dobó a szobában
3709 11 | bocsátott előre. Azokat várták. Néhány perc múlva mind
3710 2 | hogy várjunk reggelig. Vártunk. Mit tett azalatt a gonosz
3711 17 | összeszíjazták rajta hátul a vasakat. Sisakot nyomtak a fejére,
3712 17 | árult. A templom ajtaját vasalták.~Ott megint egy híd következett,
3713 5 | hogy van valami hat nagy vasasláda. Azokban lehet a legértékesebb
3714 7 | gyerek vállat vont.~- A vasasládákat is mondták, hogy hat van.~-
3715 4 | Mert eltörtem a lábam vasát.~- Dragomán - olvasta a
3716 3 | elöl, kinek hátul - szintén vasban. A legény a cigánnyal, a
3717 2 | Este továbbmegyünk. Hanem a vasingemet szeretném letenni. Kutya
3718 17 | lehajigálta magáról a pajzsot és vaskesztyűt, s leugrott a lováról, hogy
3719 4 | mélyen belemártva a kanalát a vaskondérba -, tíz esztendeig söpörtem
3720 3 | Vizet tett fel egy nagy vaskondérban a tűzre, s hogy a pap a
3721 17 | rézfejű buzogányt és két vaspajzsot nyújtott fel a hadakozóknak.~
3722 2 | szikrát hánytak a kövön, és a vasrudak egy-egy lökésre alig egyujjnyit
3723 17 | Magára öltötte a nehéz vasruhát. A társai összeszíjazták
3724 10 | A lábamat töretted a vassal! - kiáltotta Gáspár.~- Megölted
3725 4 | bajuszú, komor akindzsi kis vasszekrényt vett le a kocsiról. Fölfeszítették.
3726 17 | hogy az apródok a többi vastól is megszabadítsák.~Papagáj
3727 7 | hordókat. Kasza, csákány vasvilla legyen az asszonyok kezében
3728 15 | kezében még mindig tartotta a vasvillát.~- A bíró - mondotta a pap. -
3729 1 | mindössze. Az ablakok olajos vászonból vannak minden házon. Az
3730 2 | jobb keze is hiányzott: a vászonzeke ujja csak lötyögött a csuklóján.~
3731 7 | szó, hogy a török ellen védekezzünk, csak magyar a magyar, akármilyen
3732 12 | van valami amulett, ami védelmezi őt a harcokban, és segíti
3733 2 | maradék nyelvével Szapolyait védi?~- Ha csak az én ellenségem
3734 16 | deszkával, hogy az eső ellen védve legyenek. Aztán egy szekrényt
3735 10 | Hogyisne! Hogy mindjárt vége legyen! Tüzet rakunk előbb
3736 13 | rabtársak kocsisorának a végét még látta, amint lefelé
3737 2 | nevemről szólított. Aztán végeztem Dózsával, aki, elhidd nekem,
3738 3 | félszemű janicsár az imádság végeztével nem indította meg a kocsikat.
3739 2 | kiektett-baktatott a szobából, és végigkopogott a tornácon.~A zarándok ott
3740 4 | mikor a legyek kénozzák, végiglődörgeti a derekán.~- Corli.~- Onnan
3741 14 | lovadat!~Egy pillantással végigmustrálta a két lovat. A harmadik,
3742 2 | nyújtott neki. Egy pillantással végignézte a paripáját, másik pillantással
3743 1 | messze van oda, s az erdő végtelen. Ha valaki meglátná őket,
3744 2 | bizonyára, ha nagy, keresztes végű botjával vitézül nem hadonászna
3745 5 | irtózatot álmodott. Azt álmodta végül, hogy a törökök kivont karddal
3746 3 | levegőbe étvágyindító ételszag vegyült.~
3747 6 | Amit az Isten ad, el is veheti; és amit elvesz, vissza
3748 8 | másik pillanatban a paripája vékonyába csapott a tőr lapjával.
3749 12 | bolondnak gondolsz. Avagy azt véled, nem tudom én, mit mond
3750 14 | mozgásban.~- Lovas jön - vélekedett a pap.~- Egy - felelte rá
3751 17 | lovagi mérkőzésnek, hogy én veletek kiállok - folytatta kiabálva
3752 11 | a kardot ki-kihúzta. Ha véletlenül törökre bukkannak, és Dobó
3753 4 | pikulázzsak egyet a tistelt vendégség eremére!~A Gyomorzsáknak
3754 2 | alá. Nézd csak, anyjuk, vendégünk érkezett.~- Lerontottátok! -
3755 7 | mindössze. Azok is többnyire vének.~- Kevés - feleli Dobó. -
3756 10 | lesz a feleségem. No, szép vénlegény leszek, mikorra megtalálom
3757 2 | zászlótartónak.~- Te meg vénségedre leteszed a magyar nevet! -
3758 2 | magyarázta Cecey Dobónak. - Vénségemre ajándékozott meg az Isten
3759 1 | elhallgat. Csak a szívecskéje ver, mint a marokba fogott verébé.~
3760 8 | mondja Cecey.~Odabaktat a vérbe borult janicsárhoz, és a
3761 1 | ver, mint a marokba fogott verébé.~Azonban hogy a lovakhoz
3762 12 | török homlokát kiverte a verejték.~- Hát mondj, uram, te valamit.
3763 8 | Ezren - felelte a szabó verejtékesen és lihegve -, talán többen
3764 6 | Keletnek? Nyugatnak? Csak verekedés meg halál lett volna belőle.~-
3765 17 | eresztett.~- Hányadszor verekszel velem, Papagáj?~- Tizenhetedszer -
3766 3 | Milyen nagy a keze! És milyen veres lajbi van rajta! Nem fél.
3767 2 | kiürítette a poharát. Jó erős veresbor volt. Gondolta magában:
3768 3 | bélelte körül.~A rongyok már véresek.~- Álljunk meg - könyörgött
3769 3 | kondérba. Hullott a húsra vereshagyma is, meg paprika bőven, s
3770 15 | utcára. Mintha nézné a saját vérét, amely a fejéből a földre
3771 4 | De jobbára csak cseléd.~- Verik az asszonyt is?~- Kit hogyan.~
3772 8 | zárjuk be! A falubeliek verjék agyon a gyújtogatókat!~És
3773 9 | Ennek a farkasnak valami jó vermet! - mondotta Dobó a lováról
3774 17 | könny ömlött a szeméből, és vérré válva csurgott le zúzódott
3775 2 | lökésre alig egyujjnyit vertek a sziklaoldalba. De végre
3776 15 | karját szétnyújtva. S fekete vértócsa van körülötte.~Az a papnak
3777 8 | másik török is fölemeli vértől elborított arcát az árokból.~-
3778 4(2) | Brazíliában tenyésző fa, amelynek vérvörös színezetű gesztjét (törzsének
3779 2 | nyugtalanul -, vagy inkább vesszenek össze a törökkel.~- Nem
3780 15 | veszedelemben, s visszatért a veszedelem után, és egynéhány baromfi,
3781 15 | gyáva kutya, amely elinalt a veszedelemben, s visszatért a veszedelem
3782 4 | látja a lelkünket. De minek veszejtenéd el magadat? Látod, itt még
3783 2 | széjjelválasztania.~- Ne veszekedjenek, az Isten áldja meg kegyelmeteket -
3784 17 | udvaron egy porfelhőben veszettül robogó páncélos embert pillantottak
3785 6 | akarsz, atyámfia?~- Nem vízbe vesztek azok.~- Hát? Mit tudsz róluk?~-
3786 15 | heverő holtakat, letiport vetéseket.~Ó, ha a nap az Isten arca
3787 16 | ásót és kapát a vállára vetette. Bólogatva beszélt tovább:~-
3788 2 | is.~Míg Dobó a szobában vetkeződött, beérkezett a kapun a zarándok
3789 4 | térdét átfonta. - Ott kezdik vetni a rézkását.4~- Rézkását? -
3790 4 | akindzsi kis vasszekrényt vett le a kocsiról. Fölfeszítették.
3791 3 | Leszálltak a lóról, és korsót vettek elő. Mosogatták a kezüket,
3792 10 | utakon. Isten áldjon meg és vezessen haza benneteket.~És áldásra
3793 8 | meg - mondotta Cecey -, és vezessétek az udvarra.~A török szótlanul
3794 1 | összefogja egy kézbe a két ló vezetékét, és viszi magával el a fák
3795 9 | Hanem azt a Jumurdzsákot vezettesse elő, és adjon lovat alá.~
3796 15 | Leszállt a kocsiról. A lovakat vezetve haladtak beljebb.~Egy nagy
3797 2 | mindenki megfeledkezett a kis Vicáról. A leánycselédeknek dehogyis
3798 5 | Gergő kézen fogta a kis Vicát, és vonta maga után.~Azonban
3799 2 | gyereké. A kisebbik lábnyom a Vicuskáé.~Bizonyosan belefulladtak
3800 1 | rajtuk. Mikor őrá néznek meg Vicuskára, nevetnek. Mikor a lóra
3801 7 | gyereket kézről kézre, meg Vicuskát; ahol érhették, ott csókolták.~-
3802 15 | 15~Milyen vidáman, pompásan sugárzik le a
3803 13 | Ott.~- Arra kérnélek, vidd el magaddal ezt a kisfiút,
3804 2 | értesültem, hogy ott a ti vidékteken napról napra dúl hol Móré,
3805 6 | csak a fejét rázta a pap vigasztalására, s keserűen kiáltotta:~-
3806 6 | ott maradt Ceceynél, és vigasztalgatta a vigasztalhatatlan házaspárt.~
3807 6 | Ceceynél, és vigasztalgatta a vigasztalhatatlan házaspárt.~Az asszony olyan
3808 16 | Isten vissza fogja adni - vigasztalta a pap.~Az ásót és kapát
3809 3 | úgy tolta vissza jóságos vigyázattal a bilincseket.~- Áldjon
3810 2 | faluban. Hol van Kató néne? Ő vigyázott rája. Meglehet, hogy elaludt,
3811 12 | mosolygott.~- Nono, Jumurdzsák! Vigyázz, bele ne szúrd az orrodat!~
3812 7 | nekem ezt a gyereket. Hadd vigyem magammal a Felföldre. Vitézt
3813 1 | többször hallották otthon a vigyen el a török szidást meg a
3814 8 | az, Mahomed rúgjon meg. Vigyétek ezt is az udvarra, ez az
3815 1 | Jaj de csúnya ember! Úgy vigyorog, mintha harapni akarna!~-
3816 10 | törököt haragos arcok és öklök viharozták körül.~Néhányan mindjárt
3817 4 | sok tyúk múlt ki miattam a világból.~- Gazdagnál szolgált-e? -
3818 5 | A hold csak homályosan világította meg. A fák fekete óriásokként
3819 5 | Ezer fülemile! Mintha a világnak minden fülemiléje abba az
3820 4 | kerékagyra, és a tűz odasugárzó világosságánál a szemét hegyezve nézte
3821 1 | elfeledkezik Gergő az egész világról: fölugrik, és utánairamodik
3822 5 | Azért is vonult félre a világtól.~- Fegyvere is van?~- Gyönyörű
3823 10 | tizenkilencedik madár vörös. Sötét, villámos felhőt hoz magával. A földön
3824 12 | sárgán égő tekintetével villant rá Gábor papra.~Azonban
3825 2 | alatt.~- Az alatt, hogy vinné el az ördög az ilyen segítséget!
3826 5 | A szürkét is haza kell vinnünk.~Azonban a szürke össze
3827 15 | gabonahulladék, elgázolt szobai virágok, széklábak, edénycserepek.
3828 16 | fuldokolva a papnak.~Füvet és virágot szaggatott. Azt szórta a
3829 16 | volt, a másik meg tele volt virágrajzzal.~Mindössze tán harminc pergamenkötésű
3830 1 | öltözetű szabadkatonák. Virgonc kis lovakon ülve szállingóznak
3831 6 | keresték a gyermekeket. Másnap virradóra hagyták, hogy átkutatják
3832 3 | Margit a kocsi tetejéről -, viselje békén a sorsát, amint csak
3833 17 | Törökül beszéltek.~Bálint úr visszacsatolta a sisakot a fejére. Ő csak
3834 1 | gyerek fölemelkedik a fűből, visszadugja a dákost, és elmosolyodik.~-
3835 8 | Dózsa-háborúban harcoltak.~Déltájban visszaérkezett Dobó. Mindössze harminc
3836 1 | somfagallyal. Az arca sápadt. Hogy visszaérkezik a fürdőhelyre, a lónak a
3837 11 | hogyan fordul az egész sor visszafelé.~Dobó Gergelyre nézett.~-
3838 17 | duhogta Török Bálint visszafordulva. - Az egyik átkoz, hogy
3839 8 | beleesett az árokba. A többi visszahőkölt.~Megfordultak, és visszaügettek.~
3840 16 | kiket öltek meg. Mikorra visszajöhettem, az én Jánoskámat így találtam.
3841 8 | Lóra kaptak. Dobó a kapuból visszakiáltott Ceceynek:~- Azt a páncélos
3842 5 | rabok ránéztek.~Az ember visszapillantott a törökökre, s folytatta
3843 17 | behorpadt.~Erre a sima sisakos visszarántotta a lovát, és eldobta a fegyvereit.~
3844 10 | osztott lovat, szekeret.~Majd visszarohant a fegyverrakáshoz. Ami rozsdás,
3845 11 | nyugtalanul kapálja a földet.~Dobó visszatekint.~- A lovam törököt érez -
3846 7 | kezében is! Két óra múlva visszatérek.~Felült a lovára, és elrobogott
3847 8 | visszahőkölt.~Megfordultak, és visszaügettek.~A szabó benyargalt a nyitott
3848 8 | fordult meg a lovával, és visszavágtatott az ellenség felé.~- Hát
3849 2 | volna semmit se.~- Hát nem viszek levelet?~- Nem.~Azzal tovább-baktatott,
3850 1 | szúrja a talpát.~A szürkét viszik! Mit szólnak otthon, ha
3851 10 | kardot. A tiéd. Légy hű vitéze a hazának, jámbor szolgája
3852 7 | futtatták, dicsérgették a Dobó vitézei az udvar tisztásán.~- Persze
3853 2 | Mink meg be a várba! A vitézeink olyan dühösek voltak, hogy
3854 7 | lovára, és elrobogott a vitézeivel.~
3855 2 | Magyarországon!~Cecey meglátta a vitézeket. Fölkelt, és eléjük baktatott.
3856 10 | folytatta:~- Hát csak menjetek a vitézekkel, ameddig lehet, az ő oltalmuk
3857 10 | ló is, fegyver is. Mert a vitézeknek a kocsiba fogott sovány
3858 9 | Bornemissza Gergő! Gyere csak, kis vitézem. Ülj hamar a jó kis paripádra,
3859 2 | faluba vágtató öt magyar vitézre fordul. Egy piros köpenyeges,
3860 10 | tudsz-e?~- Hogyne, naccságos vitézs uram. A legrossabb puskát
3861 2 | keresztes végű botjával vitézül nem hadonászna maga körül.~
3862 16 | fölverték. Isten tudja, kiket vittek el, kiket öltek meg. Mikorra
3863 1 | tej. Ahogy ugrándozik a vízben, a két kis szöszke hajfonat
3864 1 | Jaj, a szürke!~Kilép a vízből, és ide-oda futkos, vizsgálódik
3865 4 | malom őröl. Apadjon el a vize!~- Czaribród.~- Ott engem
3866 17 | az első fahídra, amely a vízen át magas cölöpökre épült,
3867 14 | a fején ott fehérlett a vizes kendő.~- Magyar vagyok -
3868 1 | fa mellé kötött szürkét vizsgálja. Nem tetszik neki, az látszik
3869 1 | vízből, és ide-oda futkos, vizsgálódik a fák között.~- Várjon,
3870 5 | Aztán leült, és figyelemmel vizsgálta a tűztől megvilágított arcokat.~-
3871 14 | Egy kendőt meglocsolt a vödörből, és derékig levetkezett.
3872 14 | a bőröm.~Lebocsátotta a vödröt, és vizet húzott fel. Azután
3873 1 | gyermek való, a Mecsek egy völgyében rejtőzködik. Valami harminc
3874 2 | minden cserjét, árkot, völgyet és bozótot. A Gergely anyja
3875 5 | elborította a hamu. Csak középen vöröslik még egy ökölnyi parázs.
3876 2 | csirke láttára eltűnt a méreg vörössége a két öreg arcáról.~- Hej,
3877 10 | levette a süvegét:~- Én volnék.~- Mi a neved?~- Kocsis
3878 12 | elfelejtettem.~- Hány éves voltál?~- Igen kicsi.~- Apádra
3879 2 | Hej, mikor olyan fiatal voltam, mint te, öcsém... - mondotta
3880 10 | megirtózás kígyóvonalai vonaglották át. Elbocsátotta a fiú kezét,
3881 2 | tornácon állott. A pap a vállát vonogatta.~- És ha nem örökség is -
3882 10 | örömrikoltozással tördelték, vonogatták a bilincseiket.~A hat aszab
3883 5 | erdő alján?~- Itt. Azért is vonult félre a világtól.~- Fegyvere
3884 6 | amit én - felelt vállat vonva Varsányi -, hallgasson.~-
3885 5 | összekulcsoltan, s a két lábát Y-ként szétvetetten. Valamennyien
3886 14 | öt apró gyémántcsillag.~A zacskó belsejében is tündöklött
3887 2 | kiáltott Cecey fölkelve. - A Zápolya pénzén vetted, barát! Dűljön
3888 2 | okos, György tudja, hogy mi Zápolyától nem fogadunk el semmit:
3889 10 | azt, noha kezedre, fejedre záporként hull a tűz.~- Szolnok? Eger?~-
3890 2 | széttöredezett pecsétet. A zarándokhoz fordult:~- Egészséges a
3891 2 | fehér szakállú és nagy hajú zarándokot. Le is húznák róla a csuhát
3892 4 | Idejön, hogy a kezünkre zárja a békót. Hát én azt megölöm.~-
3893 8 | páncélos törököt, ha még él, zárjuk be! A falubeliek verjék
3894 2 | valamelyes.~- Persze, a János zászlaja alatt.~- Az alatt, hogy
3895 2 | nap fölkelt, és se fehér zászló, se követ, se kapunyitás,
3896 17 | Honnan tudja?~- Nem látod a zászlót?~- Ott a tornyon?~- Ott.~-
3897 2 | utóbb beszegődsz Jánoshoz zászlótartónak.~- Te meg vénségedre leteszed
3898 8 | szegény asszony meg volt zavarodva az aranytól. Egyre azt ásta,
3899 2 | Istentől jó egészséget és zavartalan életet kívánok mindnyájatoknak.
3900 2 | puska. Könnyű, meggyszín zekéje alól páncéling csillog.
3901 1 | belefogódzik a kákabokor zöld üstökébe, és aggodalmasan
3902 17 | kapta a pajzsot. Akkorát zördült az, mint a repedt harang.~
3903 7 | bársonynyerget. Rázzák. Zörög. Megtalálják a csaptatót
3904 2 | felelt Cecey a székre zöttyenve -, ennek a papnak a nyelvét
3905 5(8) | viselt, gazdag díszítésű, zománcos, drágakővel kirakott női
3906 14 | meg telt zsákok. Az egyik zsák puha volt. Azt kibontotta.
3907 14 | lovaknak, s hogy az egyik zsákban kenyeret tapintott, azt
3908 12 | vagyok. Kaphattál volna értem zsákkal az aranyból!~A pap nem felelt.
3909 12 | arannyal. Az ilyen nagy zsákmányért megteheted azt, hogy el
3910 3 | nyárson. A török egy tarhonyás zsákocskát oldott meg.~Az erdei levegőbe
3911 14 | A fiúcska a fehér ruhás zsákon aludt már édesen.~
3912 17 | körültörölte az arcát a zsebkendőjével.~A várkapu tártan állt.
3913 12 | Leszakította az aranyláncról, és zsebre tette.~Azután a török háta
3914 17 | császártokkal együtt, rablógyilkos zsiványok!~S odább lépett.~A török
3915 4 | ember -, onnan érkezünk Zsófiába. Ott sok a torony. Nagy
3916 8 | ráérsz, ha kergetnek.~A pécsi zsoldos elvörösödve fordult meg
3917 17 | mindenütt temettek, és házakat zsúpoltak. Némelyik faluban csak egy-két
3918 17 | lováról.~A török féloldalt zuhant a porondra, s porfelhő gomolygott
3919 17 | vérré válva csurgott le zúzódott orcáján.~A szolgák elhurcolták
|