Part

   1  1|              langyos leheletedet érzem már a levegőben. Zöld szőnyegeidet
   2  1|           szőnyegeidet látom már kiterítve a halmokon. Itt-ott fehérlenek
   3  1|                    árnyékos mélyedé­sekben a tova­vonult télkirálynak
   4  1|                  elhagyogatott rongyai, de a napot már te emeled az égre,
   5  1|                   már te emeled az égre, s a földön már a te lábad jár.
   6  1|                    az égre, s a földön már a te lábad jár. És a te lábad
   7  1|              földön már a te lábad jár. És a te lábad nyomán kizöldül
   8  1|                   te lábad nyomán kizöldül a fű, és előkéklik az ibolya.~
   9  1|                   Felőled álmodoztam én is a télen a kályha mellett,
  10  1|                   álmodoztam én is a télen a kályha mellett, és a tűzbe
  11  1|                 télen a kályha mellett, és a tűzbe mélázva tűnődtem:
  12  1|                  madaraid? mit csinál most a fecskénk? és mit csinál
  13  1|               fecskénk? és mit csinál most a gólyánk?~A virágok akkor
  14  1|                 mit csinál most a gólyánk?~A virágok akkor a föld mélyén
  15  1|                   gólyánk?~A virágok akkor a föld mélyén aludtak, és
  16  1|                mélyén aludtak, és álmodtak a tavaszi napsugárról. A gólyánk
  17  1|            álmodtak a tavaszi napsugárról. A gólyánk a Nílus partján
  18  1|             tavaszi napsugárról. A gólyánk a Nílus partján állott és
  19  1|             partján állott és hazagondolt. A fecskénk pedig ott ült az
  20  1|                  szintén hazagondolt.~Mert a gólyának is, fecskének is
  21  1|               gólyának is, fecskének is ez a hazája. Csak itt rak fészket
  22  1|                  Csak itt rak fészket mind a kettő: a gólya a Fodorék
  23  1|                  rak fészket mind a kettő: a gólya a Fodorék házán, a
  24  1|              fészket mind a kettő: a gólya a Fodorék házán, a fecske
  25  1|                   a gólya a Fodorék házán, a fecske meg szanaszét a jól
  26  1|                     a fecske meg szanaszét a jól megválasztott ereszek
  27  1|                    úton is vannak. Valahol a tenger fölött száll felénk
  28  1|                 egy nagy fehér felhő. Azok a gólyáink. És száll egy nagy
  29  1|                    nagy fekete felhő. Azok a fecskéink.~A napnak már
  30  1|                   felhő. Azok a fecskéink.~A napnak már nemcsak világossága
  31  1|          világossága van, hanem melege is. A muzsikus cigányaink délben
  32  1|                  heverésznek. Sütkéreznek. A nap felé az arcukat fordítják,
  33  1|          beszélgetnek:~- Te Marci - mondja a ragyás bőgős a prímásnak -,
  34  1|                      mondja a ragyás bőgős a prímásnak -, ha egyszer
  35  1|                    prímásnak -, ha egyszer a püspöknek eszébe jutna,
  36  1|               elmondják, miket ebédelnének a püspöknél.~A Keresztes gyerek
  37  1|                   ebédelnének a püspöknél.~A Keresztes gyerek tegnap
  38  1|              iskolába. Az ablakból néztem. A nagy szürke vászontarisznya
  39  1|                 rajta, amint végignyargalt a falun. Az arca piros volt.
  40  1|                 falun. Az arca piros volt. A szeme ragyogott. Az iskola
  41  1|                 van. Itt felugrott kétszer a levegőbe és nyerített, mint
  42  1|                levegőbe és nyerített, mint a kiscsikó.~Ma délután valamennyi
  43  1|             derültség. Csak az uraság fia, a szöszkefejű Dezső, az volt
  44  1|                   Szelíd irigységgel nézte a meztelen lábakat. Szegény
  45  1|                 mezítláb járnia sohasem.~*~A szentek írása siralomvölgynek
  46  1|               írása siralomvölgynek mondja a Földet. Nem ismerem azt
  47  1|                    Földet. Nem ismerem azt a vidéket, ahol az írószentek
  48  1|                  tudom: van-e ott március? A mi földünkön is van olykor
  49  1|                    posztónk; náddal födjük a házunkat és cseréptányér
  50  1|                   azért, amint végigmegyek a falun, látom, hogy mindenki
  51  1|                hogy mindenki vidám.~Nem az a vidámság pedig ez, amelynek
  52  1|                   az erdő vidámsága, mikor a nap rásüt. Az embereink
  53  1|                egyik oldala árnyékos marad a fényben is, de azért a másik
  54  1|               marad a fényben is, de azért a másik érzi a napsugár gyönyörűségét.~
  55  1|                  is, de azért a másik érzi a napsugár gyönyörűségét.~
  56  1|                 derültebbek. Vidám minden. A téli hótól átnedvesedett
  57  1|              sövényeknek mintha öröm volna a napon való szárítkozás.
  58  1|                    napon való szárítkozás. A kutyák játszanak. A récék,
  59  1|           szárítkozás. A kutyák játszanak. A récék, ludak, tyúkok a gyepen
  60  1|                     A récék, ludak, tyúkok a gyepen hangosabbak. Még
  61  1|                    gyepen hangosabbak. Még a plébánosnak nagy „kokén-kakasa”
  62  1|                 kerékre ugrik, kettőt csap a szárnyával, és kukorikolása
  63  1|              bóbitás jércére.~Kisétálgatok a házsorból: a mezőre. A férfiemberek
  64  1|                  Kisétálgatok a házsorból: a mezőre. A férfiemberek ott
  65  1|        Kisétálgatok a házsorból: a mezőre. A férfiemberek ott vannak
  66  1|                  ott vannak most szanaszét a dűlőkön. Minden táblán egy
  67  1|                  és vetnek.~Szeretem nézni a szántóvető embert a munkájában.
  68  1|                  nézni a szántóvető embert a munkájában. Az ősembert
  69  1|               benne, aki még anyjának érzi a földet.~A táj csöndes. A
  70  1|                    anyjának érzi a földet.~A táj csöndes. A földek fölött
  71  1|                   a földet.~A táj csöndes. A földek fölött kék ég. A
  72  1|                    A földek fölött kék ég. A nap fényt és meleget áraszt
  73  1|               fényt és meleget áraszt alá. A levegőben csönd és béke.
  74  1|                  Burucz András szánt amott a Pogány-dűlőn. Két fehér
  75  1|                    lassú ballagással vonja a barázda barna vonalát. András
  76  1|              András keze az ekeszarván. És a barázdák egymást követik,
  77  1|                 követik, mint az én írásom a papíroson. Az élet írása
  78  1|               papíroson. Az élet írása az. A természet könyvének egy
  79  1|                  András. Ezt írja:~Add meg a mi kenyerünket...~És az
  80  1|                  És az Úr olvassa az írást a magasból.~Amott a másik
  81  1|                    írást a magasból.~Amott a másik földön Keviéket látom,
  82  1|                     Kevi Pálnak lepedő van a nyakába kötve; kötény az
  83  1|                 benne. Egyet-egyet lép, és a kezének kerek, széles lejtéseivel
  84  1|                    széles lejtéseivel veti a magot a friss fekete földbe.~
  85  1|                   lejtéseivel veti a magot a friss fekete földbe.~Ha
  86  1|                    Ha városi ember volnék, a szobám falán ott volna a
  87  1|                   a szobám falán ott volna a vető ember képe. Annak a
  88  1|                   a vető ember képe. Annak a mozdulataiban van valami,
  89  1|              mozdulataiban van valami, ami a teremtést cselekvő Ősszellemet
  90  1|                   eszünkbe. Így vethette Ő a Vég­telen­ség fekete mezején
  91  1|                 mezején egyet-egyet lépve, a csillagokat.~Kevi Pál csak
  92  1|            csekélyke kis árnyékképe persze a nagy Magvetőnek, de a mozdulataiban
  93  1|               persze a nagy Magvetőnek, de a mozdulataiban van valami
  94  1|                    Minden marok búza, amit a kötényéből szétdob, egy
  95  1|              áldozat és egy kéve reménység a mai napon -, és egy heti
  96  1|                  napon -, és egy heti élet a jövendőben.~Az öreg Kevi
  97  1|                   jövendőben.~Az öreg Kevi a zsákon ül és elmélázva nézi
  98  1|                zsákon ül és elmélázva nézi a fiait. Pipázik. Ő már hajlott
  99  1|               ifjúságát is rég belevetette a földbe, s az idő békés öregséget
 100  1|                  öregséget hozott neki. Az a szálas, barna ember, aki
 101  1|                  vet, az az öregebbik fia, a Pál. Az a másik fiatal legény
 102  1|                   öregebbik fia, a Pál. Az a másik fiatal legény pedig,
 103  1|                    az az unokája: az Imre.~A kettő munkában; az öreg
 104  1|                    csöndes szemlélődésben. A levegőt a földnek illata
 105  1|                  szemlélődésben. A levegőt a földnek illata hatja át.
 106  1|                   földnek illata hatja át. A kéklő magasságban pacsirta
 107  1|            magasságban pacsirta csicsereg.~A barázda végén rászól Imre
 108  1|              szokatlanul komoly arccal ült a fészkén. A nyakát összehúzva
 109  1|               komoly arccal ült a fészkén. A nyakát összehúzva tartotta.
 110  1|                nyakát összehúzva tartotta. A szeme aranykarikában égett.~
 111  1|                szeme aranykarikában égett.~A fészek csipogott. A tojásokból
 112  1|                 égett.~A fészek csipogott. A tojásokból öt kis sárga
 113  1|               csibe bújt elő, olyanok mint a kanári madarak. Öt kis ostoba
 114  1|                    szemökkel; akik örülnek a világosságnak meg az életnek;
 115  1|             semmiségek, nekem kedvességek.~A tyúk ezért volt olyan komoly.~
 116  1|                Valami három hét óta ül már a tojásokon. Honnan tudja
 117  1|                   melegségénél csirke lesz a tojásokból? Honnan tudja,
 118  1|             tojásokból? Honnan tudja, hogy a gazdasszonyban bízhatik,
 119  1|                 neki és mikor elszedi abba a gyékénykosárba a kikelt
 120  1|              elszedi abba a gyékénykosárba a kikelt csirkéket? Miért
 121  1|                 Miért nem tűri az idegent, a kutyát, a macskát, a másik
 122  1|                 tűri az idegent, a kutyát, a macskát, a másik tyúkot?~
 123  1|              idegent, a kutyát, a macskát, a másik tyúkot?~De ami a legnagyobb
 124  1|                     a másik tyúkot?~De ami a legnagyobb honnan tudja:
 125  1|                 honnan tudja az tyúk, hogy a tojásait a kellő időben,
 126  1|                   az tyúk, hogy a tojásait a kellő időben, a kellő órákban,
 127  1|                   tojásait a kellő időben, a kellő órákban, a kellő vigyázatossággal
 128  1|                   időben, a kellő órákban, a kellő vigyázatossággal meg
 129  1|                 géptyúkot szerkesztették - a csirkeköltő gépet -, nem
 130  1|                   Sokára eszüdtek rá, hogy a tojásokat meg kell időnkint
 131  1|              időnkint forgatni.~Ma már ezt a gazdasági akadémiákon tanítják.
 132  1|            gazdasági akadémiákon tanítják. A tyúk nem jár abba a tudós
 133  1|              tanítják. A tyúk nem jár abba a tudós iskolába, mégis tudja.
 134  1|               honnan tudja?~Érzem, hogy ez a kérdőjel kicsi itt a mondatom
 135  1|                    ez a kérdőjel kicsi itt a mondatom végén. A lelkem
 136  1|                kicsi itt a mondatom végén. A lelkem kérdőjele az égig
 137  1|               takarója annak, hogy ezekről a tollas testben járó lelkekről
 138  1|                    azt gondolom néha, hogy a tyúkok is beszélgetnek.
 139  1|            beszélgetnek. Amint kapirgálnak a kertek alján, hallani vélem
 140  1|                kertek alján, hallani vélem a beszélgetésüket:~- Hogy
 141  1|                  vagy, tyúkanyó? Lesznek-e a tavaszon csirkéid?~- Még
 142  1|                szerencsétlen voltam: egyet a héja vitt el, hármat a macska;
 143  1|               egyet a héja vitt el, hármat a macska; egyet elvesztettem;
 144  1|                  egyet elvesztettem; kettő a vízbe fulladt. Sok szomorúság
 145  1|                  Hátha az idén megoltalmaz a jó Isten?~- Lehet. Meggondolom.
 146  1|                   giliszta...~Egyszer csak a tyúk betotyog a konyhába,
 147  1|               Egyszer csak a tyúk betotyog a konyhába, és elkezd tyúknyelven
 148  1|                     Vaty-vaty, adjátok elő a tojásaimat! Ki akarom költeni!~
 149  1|                   akarom költeni!~S beleül a kosárba, amelyikbe tojni
 150  1|                    tojni szokott, és várja a tojásokat. Persze azokat
 151  1|               azokat régen elsikkasz­totta a teremtésnek szoknyában járó
 152  1|             Tyúkanyó jogos követelésére az a felelet, hogy kiröpítik
 153  1|                udvarra.~- Tessék folytatni a hivatalos működést!~Azonban
 154  1|                    sírásával tib-láb ismét a fészkén és hacsak meg nem
 155  1|                    koskodik, zaklatolódik; a taréja megsápad a búslakodástól.
 156  1|            zaklatolódik; a taréja megsápad a búslakodástól. Végre aztán
 157  1|                 elhelyezkedik, és hozzáfog a költéshez.~Milyen büszke
 158  1|                  mikor először sétálhat ki a csirkéivel a napsugártól
 159  1|                   sétálhat ki a csirkéivel a napsugártól meleg udvarra.
 160  1|                megy, szinte gurulnak utána a kis sárga, eleven gömbök.
 161  1|                   azt teszi:~- Erre, erre!~A csibék pedig éretlen, vékony
 162  1|                 gyerekbeszéd.~*~Ma délután a babiloni rabságról magyaráztam
 163  1|                    falusi emberek ismerjék a régi zsidóknak hányódásait.
 164  1|                régi zsidóknak hányódásait. A nagyméltóságú miniszter
 165  1|               miniszter úr akarja ezt, meg a nagyságos tanfelügyelő úr,
 166  1|             nagyságos tanfelügyelő úr, meg a tisztelendő esperes úr.
 167  1|                     Jobban szerettem volna a rodostói rabságról vagy
 168  1|                 nap van; de azt nem akarja a nagyméltóságú miniszter
 169  1|            nagyméltóságú miniszter úr, sem a nagyságos tanfelügyelő úr,
 170  1|             nagyságos tanfelügyelő úr, sem a főtisztelendő esperes úr.~
 171  1|          főtisztelendő esperes úr.~Így hát a babiloni rabságról beszéltem.
 172  1|              babiloni rabságról beszéltem. A gyermekek keresztbefont
 173  1|                keresztbefont karral ültek. A padokról lelógott a sok
 174  1|                 ültek. A padokról lelógott a sok kis mezítelen láb. A
 175  1|                   a sok kis mezítelen láb. A szemek nyitva és egynémelyik
 176  1|              egynémelyik buzgó hallgatónak a szája is.~Egyszer csak beereszkedik
 177  1|                    beereszkedik az ablakon a napnak egy széles, fényes
 178  1|           kifeszített sárga selyemszőnyeg. A gyermekek arca felderül.
 179  1|               felderül. Mind arra fordítja a fejét. Kibámulnak a kéklő,
 180  1|               fordítja a fejét. Kibámulnak a kéklő, fényes levegőbe.~
 181  1|                      Pihenjünk - mondottam a gyerekeknek.~(Ez más szóval
 182  1|                    kinyitottam az ablakot.~A fecskék ide-oda kerengve
 183  1|                   hogy:~- Jónapot kívánok!~A sok gyerek keresztbe tette
 184  1|              gyerek keresztbe tette mellén a kezét és a fecskék felé
 185  1|                    tette mellén a kezét és a fecskék felé hajlongva énekelték:~
 186  1|                 Egymásra tekintgettek, meg a fecskékre. A Daczó gyerek
 187  1|             tekintgettek, meg a fecskékre. A Daczó gyerek fölállott négykézláb
 188  1|                gyerek fölállott négykézláb a pad tetejére és úgy nevetett
 189  1|                  nevetett ki az ablakon.~*~A nap leszállóban. A fák és
 190  1|              ablakon.~*~A nap leszállóban. A fák és a házak hosszú árnyékokkal
 191  1|                  nap leszállóban. A fák és a házak hosszú árnyékokkal
 192  1|              látszik, Keviék is elvégezték a vetést. Pál az ökrök előtt
 193  1|               előtt ballag. Az apró unokák a cicamacafa barkáival összevissza
 194  1|            összevissza koszorúzottan ülnek a szekérben. Az öreg Kevi
 195  1|                    szekérben. Az öreg Kevi a szekér hátulján lógatja
 196  1|                    szekér hátulján lógatja a lábát és pipázik.~Leghátul
 197  1|                   Leghátul lépked az Imre. A járásán nem látszik fáradtság.
 198  1|             járásán nem látszik fáradtság. A falu kútjánál visszamarad.
 199  1|                     Lidi még tavaly bejárt a vasárnapi iskolába. Az írása
 200  1|                     Az írása szépecske, de a katekizmusban gyönge. Kissé
 201  1|               gyönge. Kissé pöszén beszél. A szeme nyílt, szelíd, kék.
 202  1|                 hozzá, féloldalt néz, mint a kacsa, de mint a szép kacsa.~
 203  1|                 néz, mint a kacsa, de mint a szép kacsa.~A kútvödröt
 204  1|               kacsa, de mint a szép kacsa.~A kútvödröt könnyű lebocsátani,
 205  1|                    Ha könnyen járna, akkor a gyerekeket küldenék vízért
 206  1|                vagy te arra!~S kettőt ránt a kútostoron, és kiemeli a
 207  1|                   a kútostoron, és kiemeli a vödröt a kútból.~Eddig azt
 208  1|            kútostoron, és kiemeli a vödröt a kútból.~Eddig azt hittem,
 209  1|          erőmutatványt csinálja, annak fut a vér az arcába. Nem úgy van.
 210  1|                    az arcába. Nem úgy van. A Lidi arca jobban kipirosodott,
 211  1|                    GÓLYÁK, MÉHEK, KISLIBÁK~A rét a patak mentén tele
 212  1|              GÓLYÁK, MÉHEK, KISLIBÁK~A rét a patak mentén tele van már
 213  1|                    fényes levelű virággal. A gólyavirág az. Mikor a gólyavirág
 214  1|                     A gólyavirág az. Mikor a gólyavirág megjelenik, már
 215  1|               megjelenik, már akkor várjuk a gólyát. Az igazi tavaszt
 216  1|                   gólyát. Az igazi tavaszt a gólya hozza meg. Tavaly
 217  1|                 már József napkor virított a gólyavirág, és néhány nap
 218  1|                   nap múlva rá megérkezett a gólya. Az idén csak gyümölcsoltókor
 219  1|                láttam az első gólyavirágot a Tuli gyerek kalapján. De
 220  1|              gyerek kalapján. De késett is a gólya.~- Valami bajba kerülhetett -
 221  1|               gólyapár lakik nálunk, és az a Fodor Andrásék házán lakik.
 222  1|      Gólyameggondolás szerint Fodor András a legbecsületesebb ember a
 223  1|                   a legbecsületesebb ember a faluban, és a vadász a leggonoszabb.
 224  1|       legbecsületesebb ember a faluban, és a vadász a leggonoszabb. Ha
 225  1|               ember a faluban, és a vadász a leggonoszabb. Ha Fodorék
 226  1|            leggonoszabb. Ha Fodorék járnak a réten, a gólya nem is repül
 227  1|                    Fodorék járnak a réten, a gólya nem is repül föl a
 228  1|                   a gólya nem is repül föl a vízből, csak éppen, hogy
 229  1|                   hogy rájok tekint, de ha a vadász megy arra, bármilyen
 230  1|                     ijedten kanyarodik föl a magasba. Az nem is jó ember:
 231  1|                    Hát egy napon hallom ám a veres Gál gyerek hangját,
 232  1|               kiabálja az ablakom alatt:~- A gólya! A gólya!~Hát csakugyan
 233  1|                  ablakom alatt:~- A gólya! A gólya!~Hát csakugyan itt
 234  1|                   gólya!~Hát csakugyan itt a gólya. A nyakát meg a lábát
 235  1|                 Hát csakugyan itt a gólya. A nyakát meg a lábát hosszan
 236  1|                  itt a gólya. A nyakát meg a lábát hosszan elnyújtva,
 237  1|               lassan és méltósággal kereng a magasban. Egyre alább-alább
 238  1|           ereszkedik, és leszáll egyenesen a Fodorék házára. Megáll ott
 239  1|                 Fodorék házára. Megáll ott a fészke szélén, és elégedetten,
 240  1|              elégedetten, vidáman kelepel.~A szomszédok összefutnak.
 241  1|                    szomszédok összefutnak. A szép Szabó Magda is kiáll
 242  1|                  szép Szabó Magda is kiáll a konyhaajtóba. A tenyerét
 243  1|                   is kiáll a konyhaajtóba. A tenyerét a szeméhez tartja:
 244  1|                   konyhaajtóba. A tenyerét a szeméhez tartja: nézi mosolyogva
 245  1|                    tartja: nézi mosolyogva a gólyát. A gólya lengő ugrásokkal
 246  1|                  nézi mosolyogva a gólyát. A gólya lengő ugrásokkal jár
 247  1|               lengő ugrásokkal jár ide-oda a fészke körül.~- Hát a feleséged
 248  1|              ide-oda a fészke körül.~- Hát a feleséged hol marad, hej! -
 249  1|                   hej! - kiáltja fel hozzá a bakter.~- Az később jön -
 250  1|                    az asszonyokkal.~És míg a gólya a fészkének örülve
 251  1|               asszonyokkal.~És míg a gólya a fészkének örülve ugrál a
 252  1|                   a fészkének örülve ugrál a háztetőn, a gyerekek lenn
 253  1|                   örülve ugrál a háztetőn, a gyerekek lenn az udvaron
 254  1|                 gólya, gilice!~Mitől véres a lábad?~Török gyerek megvágta,~
 255  1|                  Magyar gyerek gyógyítja. ~A napfény szelíden árad alá
 256  1|                  napfény szelíden árad alá a felhők közül. A faluban
 257  1|                   árad alá a felhők közül. A faluban mintha ünnep volna.
 258  1|                    vak koldusunk is megáll a kocsiút közepén. Nyugodt
 259  1|              Nyugodt és méltóságos arcával a gólya felé fordul, és a
 260  1|                    a gólya felé fordul, és a kezét a füléhez emeli, hogy
 261  1|                    felé fordul, és a kezét a füléhez emeli, hogy jobban
 262  1|                  emeli, hogy jobban hallja a kelepelést.~*~Április első
 263  1|                  el az iskolából. Elmaradt a kis Tabi Jóska is. A Jóska
 264  1|              Elmaradt a kis Tabi Jóska is. A Jóska egy pisze orrú, tüskés
 265  1|                most kezdte megérteni, hogy a betűk mire valók a világon.
 266  1|                    hogy a betűk mire valók a világon. Ha még három napig
 267  1|                  Ha még három napig bejár, a jövő ősszel már olvasni
 268  1|                most lemarad, úgy elfelejti a betűket, mintha sohase látott
 269  1|              sohase látott volna egyet se.~A többi kilenc gyerekért elküldtem,
 270  1|               esett maguknál?~Tabiné éppen a vásznait rakta elő, hogy
 271  1|                  rakta elő, hogy kiterítse a napra. Látszott az arcán
 272  1|               napra. Látszott az arcán meg a szemén, hogy meglepte a
 273  1|                    a szemén, hogy meglepte a látogatásom. Fekete szemű
 274  1|                    félénk, mint akinek kék a szeme.~- Nincs nálunk semmi
 275  1|                semmi baj - feleli fölkelve a vászon mellől -, tessék
 276  1|               mondom az udvaron maradva -, a Jóska gyerek bizonyosan
 277  1|               mosolyogva -, olyan az, mint a fürj.~- No, csak ne tagadja,
 278  1|                   jobb kincset nem hagyhat a fiának, mint a sok szép
 279  1|                 nem hagyhat a fiának, mint a sok szép tudást, meg az
 280  1|                   Hát csak hadd lássam azt a gyereket, mi a baja?~Tabiné
 281  1|                  lássam azt a gyereket, mi a baja?~Tabiné erre még pirosabbá
 282  1|                  erre még pirosabbá válik. A kezét dörzsöli, a fejét
 283  1|                   válik. A kezét dörzsöli, a fejét szégyenlősen oldalt
 284  1|                gyermekem, tanító úr, aztán a libáimnak most már legelő
 285  1|                csak egy hét, aztán meglesz a vizsgálat. A Jóska gyerek
 286  1|                 aztán meglesz a vizsgálat. A Jóska gyerek esze meg éppen
 287  1|                    kinyílásnak, mint ahogy a rózsa kinyílik, angyalom;
 288  1|                   iskolából, visszahúzódik a gyerek esze, mint a csigabiga,
 289  1|          visszahúzódik a gyerek esze, mint a csigabiga, lelkem, aztán
 290  1|                  Szívesen látom, galambom, a vizsgálaton.~Délután már
 291  1|                 Délután már megint ott ült a kis pisze, elevenszemű gyerek
 292  1|                    gyerek is az iskolában. A haja úgy állott, mint egy
 293  1|                  sugárzott. Hogyisne: maga a tanító kívánta őt vissza
 294  1|                   tanító kívánta őt vissza a libalegelőről.~*~A kertemben
 295  1|                  vissza a libalegelőről.~*~A kertemben két fa áll dús
 296  1|        őszibarackfám halvány rózsaszínben, a kajszibarackfám meg pompás
 297  1|                valami hercegi menyasszony.~A többi fa is mind rügyezik,
 298  1|                  mind rügyezik, bimbódzik. A földből erő és élet hajt
 299  1|              sápadt­zöld levelek bújnak ki a rög alól és szétterjesztik
 300  1|                 rög alól és szétterjesztik a napon remegő vállukat. Élni
 301  1|               lélegzeni óhajt minden. Mert a fa is lélegzik és érzés
 302  1|               lélegzik és érzés van benne. A virágzó szép barackfáim
 303  1|              remegnek; mintha tudnák, hogy a pompájuk szép és hogy a
 304  1|                    a pompájuk szép és hogy a nap őket nézi.~Mily kedves
 305  1|                 nap őket nézi.~Mily kedves a napfény!~Mily gyönyörű az
 306  1|                     Mily gyönyörű az élet!~A virágokat méhek döngicsélik
 307  1|            döngicsélik körül. Ringatódznak a levegőben virág alatt, virág
 308  1|                  felett. Bele-beleszállnak a virág mélyébe. Egy-két pillanatra
 309  1|              pillanatra elnémulva fürödnek a finom, sárga virág­porban,
 310  1|              bokrétára.~Ezek Varga Ádámnak a méhei.~Varga Ádám tudós
 311  1|               jeles ember, mert csizmadia. A méheket is ő fogta, és megbabonázta
 312  1|                    első szerdáján föltette a nagy kerek oku­lá­réját,
 313  1|                    oku­lá­réját, és kiment a méhesbe. Valami vörösposztót
 314  1|               Valami vörösposztót terített a kas elé. S kinyitotta a
 315  1|                    a kas elé. S kinyitotta a kis kasajtót.~- Atya, Fiú,
 316  1|               minden mézet behordjatok!~És a kis méhek Varga Ádámnak
 317  1|                    kis méhek Varga Ádámnak a szavára elő is bújtak a
 318  1|                    a szavára elő is bújtak a lyukon. Megdörzsölték álmos
 319  1|                 Aztán zim-zum, fölrepültek a vörös posztóról, körül­muzsikálták
 320  1|                  muzsikálták egynehányszor a kast és megindultak egyenkint,
 321  1|                hármankint, tizenkint, szét a virágos világba, az ezüstös
 322  1|               megújságolták az őröknek meg a királynénak, hogy az ibolya
 323  1|                   ibolya késik az idén, de a kökény meg a fűz több mézport
 324  1|                   az idén, de a kökény meg a fűz több mézport ád, mint
 325  1|                  barackfáimat is.~Szeretem a méhek muzsikáját. Óh a kis
 326  1|            Szeretem a méhek muzsikáját. Óh a kis együgyű munkások milyen
 327  1|                  mennyi buzgalommal szedik a mézet!~Kinek szedik?~Maguknak.~
 328  1|                   Varga Ádám csizmadia meg a teremtés többi koronája.~
 329  1|                Mennyi igyekvés van ezekben a kis szárnyas bogarakban!
 330  1|                   hogy merre, hol keressék a frissen nyílt virágot? Milyen
 331  1|                  méznél, s napszállat után a kasnak minden népe elfáradtan
 332  1|                pihenő alvásra.~De szeretem a munkájukat nézni és a muzsikájukat
 333  1|             szeretem a munkájukat nézni és a muzsikájukat hallgatni!
 334  1|               gondolom, templomban vagyok: a két fa két menyasszony,
 335  1|                  két fa két menyasszony, s a méhek Istennek apró muzsikusai.
 336  1|            muzsikusai. Fölülről lemosolyog a nap nyájas világa, és a
 337  1|                    a nap nyájas világa, és a méla csöndben ezernyi fűszál
 338  1|             ezernyi fűszál hallgatja velem a méheknek hullámzó méla szent
 339  1|             hullámzó méla szent zenéjét.~*~A kertek alján zöld pázsit,
 340  1|              kertek alján zöld pázsit, és, a zöld pázsiton apró sárga
 341  1|                   sárga libák. Éppen olyan a színük, mint a láncvirágé.
 342  1|                 Éppen olyan a színük, mint a láncvirágé. Mintha a láncvirág
 343  1|                  mint a láncvirágé. Mintha a láncvirág megnőne nagyra
 344  1|                 két piros lábon járni. Még a pihéjük is olyan, csakhogy
 345  1|                  olyan, csakhogy finomabb.~A libák előtt Tabi Jóska gyerek
 346  1|                 Jóska gyerek heverész, meg a kis Vas Rozi. No nagy feladat
 347  1|                nagy feladat ez! Királyság! A király Tabi Jóska. A királyné
 348  1|            Királyság! A király Tabi Jóska. A királyné meg Vas Rozi. Koronájuk
 349  1|              Koronájuk is van pitypangból. A népség meg: a libák.~Jóska
 350  1|                 pitypangból. A népség meg: a libák.~Jóska gyerek a tanítás
 351  1|                 meg: a libák.~Jóska gyerek a tanítás után kihajtotta
 352  1|                    tanítás után kihajtotta a libákat. A libák a füvet
 353  1|                 után kihajtotta a libákat. A libák a füvet csipkedik.
 354  1|              kihajtotta a libákat. A libák a füvet csipkedik. Az öreg
 355  1|             pillanatban féloldalt fordítja a fejét és fölkacsint az égre.
 356  1|                    azon gondolkodik, hanem a héját vizsgálja, hogy nem
 357  1|             vizsgálja, hogy nem kóvályog-e a magasban?~A két gyerek meg
 358  1|                 nem kóvályog-e a magasban?~A két gyerek meg is bízik
 359  1|                    bízik benne. Összeülnek a fűben egy cserebogár mellett,
 360  1|              mellett, amelyik most bújt ki a puha földből. Annak segítenek:
 361  1|                  eléje, hogy kimászhasson. A kis ostoba mogyorószínű
 362  1|              cserebogár bizalommal fogadja a segítséget. Fölkapaszkodik
 363  1|            Fölkapaszkodik és mászik-mászik a fűszálon fölfelé, aztán
 364  1|                fűszálon fölfelé, aztán meg a Jóska gyerek ujján még feljebb.
 365  1|                 kis barna szárnyait: fölül a két keményet, alul a két
 366  1|                 fölül a két keményet, alul a két finom fátyolszárnyat
 367  1|                   halk búgással tovarepül.~A két gyerek bámulva és tetszéssel
 368  1|                   néz utána. Jóska legyűri a kalapja szélét, hogy a nap
 369  1|             legyűri a kalapja szélét, hogy a nap a szemébe ne süssön.
 370  1|                 kalapja szélét, hogy a nap a szemébe ne süssön. Aztán
 371  1|                    süssön. Aztán mikor már a cserebogár elkeringélt a
 372  1|                   a cserebogár elkeringélt a messzeségbe, a két gyerek
 373  1|                 elkeringélt a messzeségbe, a két gyerek vékony cérnahangon
 374  1|          PRIVATEZápoj esső, süjü esső, huj a mados edetbü,~Bojdogtajan
 375  1|                   cserebogár végigkeringél a füvek és virágok fölött,
 376  1|                   mindig azt gondolom: íme a vőfély. Mert cserebogár
 377  1|                    vőfély. Mert cserebogár a természet nagy menyegzőjének
 378  1|               természet nagy menyegzőjének a vőfélye. A zöld szín uralkodik
 379  1|                   menyegzőjének a vőfélye. A zöld szín uralkodik már
 380  1|                    hófehér csipkében. Azok a meny­asszonyok. Más fák
 381  1|             halavány piros selyemben. Azok a vőlegények. A lábuknál finom
 382  1|              selyemben. Azok a vőlegények. A lábuknál finom puha fűszőnyeg.
 383  1|                  egymás felé terjesztgetik a karjaikat; egymásnak virágot
 384  1|                egymásnak virágot küldenek; a levegőt telelehelik édes
 385  1|                patakparton és domboldalon. A virágok egymás felé hajladoznak.
 386  1|                   egymás felé hajladoznak. A fűszálak egymáshoz simulnak.
 387  1|               fűszálak egymáshoz simulnak. A pipacsok remegve hajla­nak
 388  1|                hajla­nak át egymás vállán. A folyókák átfonják a búzavirág
 389  1|                vállán. A folyókák átfonják a búzavirág derekát százszorosan
 390  1|                    derekát százszorosan és a szívalakú kis zöld levelek
 391  1|            búzavirágom, én szerelmesem!~És a gyöngyvirágok, a szemérmetes,
 392  1|           szerelmesem!~És a gyöngyvirágok, a szemérmetes, üde gyöngyvirágok,
 393  1|                    alázatosan hajolnak meg a széles, zöld levélpalást
 394  1|            levélpalást alatt: némán várják a vőlegényt, akit mi nem ismerünk.~
 395  1|                 nem ismerünk.~Valahányszor a gyöngyvirág illatát érzem,
 396  1|              elhinné-e valaki, hogy van ez a csodás finomságú, szűzies,
 397  1|                   angyalok, mint aminőknek a keresztény képzelet festi
 398  1|            keresztény képzelet festi őket, a lelkük nem lehet más, csak
 399  1|                 lelkük nem lehet más, csak a gyöngy­virág illata. Behunyom
 400  1|              gyöngy­virág illata. Behunyom a szememet, és boldogan szívom
 401  1|                     és boldogan szívom ezt a tiszta, édes, mennyvilági
 402  1|                  illatot. Elmémből eltűnik a föld képe és minden földi
 403  1|                 belém, testem sincs többé, a gyöngyvirág lelke más világba
 404  1|                    okos és boldog teremtés a pillangó, hogy a virágok
 405  1|                  teremtés a pillangó, hogy a virágok között tölti az
 406  1|               Amint itt lebeg előttem, hol a napsugárban, hol az árnyékban,
 407  1|         napsugárban, hol az árnyékban, hol a virágok vállain, úgy érzem,
 408  1|                eltaposni és letépni tudjuk a virágot, s a tiszta ég helyett
 409  1|                letépni tudjuk a virágot, s a tiszta ég helyett a földön
 410  1|             virágot, s a tiszta ég helyett a földön jár a tekintetünk.
 411  1|                    ég helyett a földön jár a tekintetünk. Ő a boldog,
 412  1|                földön jár a tekintetünk. Ő a boldog, a tökéletes, ő meg
 413  1|                   tekintetünk. Ő a boldog, a tökéletes, ő meg a szitakötő,
 414  1|                 boldog, a tökéletes, ő meg a szitakötő, aki a vizeknek
 415  1|                     ő meg a szitakötő, aki a vizeknek a tündére!~Mert
 416  1|                  szitakötő, aki a vizeknek a tündére!~Mert ha a pillangó
 417  1|                vizeknek a tündére!~Mert ha a pillangó repülő virág, a
 418  1|                   a pillangó repülő virág, a szitakötő meg repülő drágakő.
 419  1|                    gránátok, meg türkizek! A Teremtő a pillangót meg
 420  1|                    meg türkizek! A Teremtő a pillangót meg a szitakötőt
 421  1|                    Teremtő a pillangót meg a szitakötőt bizonyára nem
 422  1|           teremtette, hanem álmában, mikor a világ teremtésében megfáradtan
 423  1|                   megfáradtan alvásra dőlt a végtelenség csillagvilágos
 424  1|                  neki is: az ember-e, vagy a pillangó, vagy a szitakötő,
 425  1|             ember-e, vagy a pillangó, vagy a szitakötő, vagy a gyöngyvirág?~*~
 426  1|                     vagy a szitakötő, vagy a gyöngyvirág?~*~Mióta megszűnt
 427  1|              gyöngyvirág?~*~Mióta megszűnt a tanítás, árva vagyok. Az
 428  1|                 Ahogy ma beléptem, kongott a lépéseimtől. A falakat megszáradt
 429  1|                     kongott a lépéseimtől. A falakat megszáradt koszorúk
 430  1|              falombok borítják, és azoknak a szaga illatozza be a levegőt.~
 431  1|               azoknak a szaga illatozza be a levegőt.~Milyen furcsa,
 432  1|                 Csak egy pók költözött ide a nyitott ablak vasrácsára.~-
 433  1|                   az iskolából. Úgy ül ott a hálója közepén, mint a lesipuskás
 434  1|                 ott a hálója közepén, mint a lesipuskás az erdőben. Sokszor
 435  1|                   elnézem, hogyan vadássza a szúnyogokat meg a legyeket.
 436  1|                 vadássza a szúnyogokat meg a legyeket. Egyszer egy kis
 437  1|                    kis aranyzöld légy akad a hálójába. Úgy sírt ott,
 438  1|                  ember.~Kiszabadítottam.~*~A zsebembe tettem egy ábécés
 439  1|                   könyvet és elindultam ki a mezőre.~Az én tanítványaim
 440  1|                   mind odakünn vannak most a szabad ég alatt. Az aprók
 441  1|                   aprók libát legeltetnek. A nagyok a lovakat őrzik.
 442  1|                libát legeltetnek. A nagyok a lovakat őrzik. A Balog gyerek
 443  1|                    nagyok a lovakat őrzik. A Balog gyerek úri pályára
 444  1|              csizmadiainasnak adta az apja a városba. Az Ábris gyerek
 445  1|               városba. Az Ábris gyerek meg a nagyapját vezetgeti, aki
 446  1|                   koldul. Tíz-tizenöt falu a kerületük. Hol imádkoznak,
 447  1|                 csak gyerekhangon fújja és a nyakát nyújtogatja hozzá,
 448  1|                   mellette. Erre aztán, ha a gyöngykapuk nem is nyílnak
 449  1|                    nyílnak meg előttük, de a fakilincses ajtók megnyílanak.
 450  1|               marék só - összekerül télire a kenyér.~Az Ábris gyereket
 451  1|                     Az öreg csak üldögélt, a gyerek meg fürdött.~Érdekes
 452  1|             cigánytatár ivadék lehet, mert a szeme olyan, mint a kőszén,
 453  1|                   mert a szeme olyan, mint a kőszén, fekete, fényes és
 454  1|              fekete, fényes és vidám. Mind a kettőnek a feje hasonlít
 455  1|                  és vidám. Mind a kettőnek a feje hasonlít valamennyire
 456  1|                 feje hasonlít valamennyire a buldogéhoz. Csakhogy az
 457  1|                    öreg már megfehéredett. A fején hosszú ősz hajszálak,
 458  1|                 hosszú ősz hajszálak, mint a sziklai árvaleányhaj. Még
 459  1|                  sziklai árvaleányhaj. Még a szakálla is olyan. Egy nagy
 460  1|               unoka. És senkijök, senkijök a nagy világon; mindig kívül
 461  1|             küszöbön, s mindig csak ketten a maguk kis nyomorult tűzhelyénél.
 462  1|              nincsen, az öreg mindig eljön a gyerekkel az iskolába, s
 463  1|             megvárja vagy az udvaron, vagy a pitvarban. Ott felül az
 464  1|                   ajtón áthangzó hangokra.~A gyerek már messziről meglátott.
 465  1|                   az árnyékba az út mellé, a gyerek pedig elém szaladt
 466  1|                  könyvet. Ábris gyerek már a k-nál van. No lássuk, felejtett-e
 467  1|                     Olvass, Ábris fiam.~És a gyerek a betűket egy fűszállal
 468  1|                    Ábris fiam.~És a gyerek a betűket egy fűszállal kísérve
 469  1|                   hallgatva ül mellettünk. A hátát a fának támasztotta;
 470  1|           hallgatva ül mellettünk. A hátát a fának támasztotta; a térdét
 471  1|                 hátát a fának támasztotta; a térdét felhúzta és átfogta
 472  1|                    öreg kezével. És mintha a felhőkre nézne (mert a vak
 473  1|              mintha a felhőkre nézne (mert a vak arca mindig az égbe
 474  1|                                            A BARBONCÁS~A zivatar hirtelen
 475  1|                                A BARBONCÁS~A zivatar hirtelen kerekedett.
 476  1|            dörgéssel kitört az égi háború.~A malomba menekültem.~Oda
 477  1|                   menekültem.~Oda futottak a szénagyűjtő munkások is,
 478  1|                szénagyűjtő munkások is, és a tornác alatt meghúzódva
 479  1|            meghúzódva várták, amíg elvonul a zivatar.~- Látjátok - mondotta
 480  1|                   mondotta az öreg Bordács a pipájával az égre mutatva -,
 481  1|                égre mutatva -, abba mögyön a sárkány!~Bordács béresgazdája
 482  1|            Ázsiából jöttek, bizonyos, hogy a Bordácsok őse hajtotta a
 483  1|                   a Bordácsok őse hajtotta a vereckei szoroson által
 484  1|                    vereckei szoroson által a barmaikat.~A parasztok az
 485  1|                szoroson által a barmaikat.~A parasztok az égre bámultak.~
 486  1|              melyik felhőben látja az öreg a sárkányt?~Egy rozsdás fekete
 487  1|                    onnan röpdöstek széjjel a cikcakkos istennyilák.~-
 488  1|               sárkány. Bele van takaródzva a föjhőbe, mint mink a subába,
 489  1|            takaródzva a föjhőbe, mint mink a subába, oszt arra száll,
 490  1|                  hajtják.~- Kik hajtják?~- A diák hajtja, aki rajta ül,
 491  1|                 diák hajtja, aki rajta ül, a barboncás diák.~S pipákolva
 492  1|              pipákolva ráintett nyomatékul a fejével.~- Micsoda diák?~-
 493  1|                 diák?~- Hát aki előolvassa a zivatart.~Az öreg ezt olyan
 494  1|               mintha arról volna szó, hogy a kocsit a ló húzza, kocsis
 495  1|                   volna szó, hogy a kocsit a ló húzza, kocsis hajtja
 496  1|                    nem volt ott senki, aki a komoly öreg szavában kételkedett
 497  1|                 most toppanik be az esőről a tornác alá és kisuhintja
 498  1|                   tornác alá és kisuhintja a vizet a kalapjából.~- Hol
 499  1|                  alá és kisuhintja a vizet a kalapjából.~- Hol a Döme?~-
 500  1|                  vizet a kalapjából.~- Hol a Döme?~- Beküldtem a faluba -