Part
1 1| lábakat. Szegény Dezső, neki nem szabad mezítláb járnia
2 1| idő békés öregséget hozott neki. Az a szálas, barna ember,
3 1| mikor az fészket készít neki és mikor elszedi abba a
4 1| Hagyjad, Lidi - mondja neki Imre -, gyönge vagy te arra!~
5 1| S vajon melyik ér többet neki is: az ember-e, vagy a pillangó,
6 1| istennyilák.~- Öreg - mondom neki -, látott kend valaha sárkányt?~-
7 1| Bordács bátyám - mondottam neki -, látott-e már kend valaha
8 1| tejet. Az asszony adott is neki, de vagy nem jót adott,
9 1| megismerjem, szeressem, neki szolgáljak és üdvözüljek.~
10 1| teremtésnek, hogy életet adott neki, átdajkálta éveken keresztül
11 1| megmeredt, aztán megfordult, s neki a szaladásnak! Úgy eliramodott
12 1| pipáját.~- Mondottam pedig neki, hogy ne járjon soha ökörfarkkóró
13 1| fordult: taljánul mondott neki valamit, amire az megcsókolta
14 1| szép Szabó Magda azt mondja neki:~- Jaj, te kis angyal!~Eközben
15 1| és csakúgy halkan leszólt neki félvállról:~- Nézd mán:
16 1| mint a miénk, nem kellene neki mondanod semmit. Dehát mán
17 1| Mingyán virrad, a teremtésit neki.~Alig bocsátkozik azonban
18 1| semmi pirosság.~- Oda se neki! - mondta elégedetten.~Aztán
19 1| fillér mindöszvesen.~- Oda se neki!~Csak azután akasztotta
20 1| elvitték tőlem. Azt mondták neki: ne engedd a képedet megrontani,
21 1| én már messziről szóltam neki, hogy maradjon, különben
22 1| Ez a fenyegetés jólesett neki. Jókedvvel nyújtotta ráncos
23 1| esztendős volna, Miska nem vinne neki cukrot.~Azonban csakhamar
24 1| valahonnan áldás csöppent neki, mert látom, hogy a két
25 1| annyi bajt okoznának, mint neki. Nappal a szamár hordja
26 1| micsoda köveket? Elmondom neki, hát nem hitte. Mutatni
27 1| mihelyest megvirradott. Beszélem neki az ügyet. Meghallgat szó
28 1| napsugár ráhull. Jólesik neki. Egyszer fölemeli a kezét,
29 1| gondolt, amit elfelejtett, de neki kedves az mégis. Ő azonban
30 1| pirítva? De az se kellett neki.~Egy hét múlva visszakerült
31 1| vizsgálták. Azt mondták neki, hogy ha katona akar lenni,
32 1| volna, hogy vályog kell neki és azért jött ki, hogy a
33 1| kisréklijét és azt mondja neki:~- Hát mit félsz? Ne félj
34 1| nagy fekete szemeivel a neki merőben értelmetlen jegyeket.~-
35 1| ólat. Tíz krajcárt adtam neki. Hát azt mondta, hogy még
36 1| hogy a búzaeladás nagy sora neki a nyár történetében. Az
37 1| tudott felelni, azt mondta neki:~- Kapa való neked, te füles!~
38 1| szivarral is.~És azt mondta neki:~- Baczonyi bácsi. Mikor
39 1| Lefektették. Füveket forráztak neki. Biztatták, hogy aludjék,
40 1| attól.~A kisbíró kiméri neki a két véka búzát, három
41 1| megmártom és odanyújtom neki.~Tóth Antal ünnepi mozdulattal
42 1| a legfelső ágát lehozza neki.~A fonóban csodálkozásra
43 1| öregasszony elrejti őt: ágyat ad neki a padláson. A kanászlegény
44 1| én, és ilyenkor bizonyára neki is mindenféle gondolatok
45 1| félrepillantottam.~Akkor este beszéltem neki, hogy jutottam zongorához.
46 1| zsámolyon. A zsámolyt adtam neki, mert széken nem szeret
47 1| szemben a tűzzel, éppen neki való.~Hej, a nyáron de sokszor
48 1| levetnie.~- Hogy én adnék neki száz forintot kölcsön -
49 1| nagy pénz, de azt mondja, neki van egy könyve, amölyikkel
50 1| mönnyek a fenébe, mert neki sok a dolga. Hát ide gyüttem.~
51 1| A játék főfájást okozott neki, és megbőszült ha vesztett.
52 1| összehunyorította. És ez illett neki, noha gyerekes volt. Igaz,
53 1| beszélgettem. Különösen tetszett az neki, amiket a fákról, bogarakról,
54 1| tőlük. De mikor én elmondtam neki egyenkint, hogyan élnek,
55 1| vakarcs - duhogta. - Aztán még neki áll feljebb...~- Nagy vitéz
56 2| szólítanom. Azt mondtam neki, hogy a tanítás után maradjon
57 2| Ne keseregjen - mondom neki. - Az Isten nem fogja elvenni.~-
58 2| volna, aki azt mondta volna neki, hogy nem magyar. Kutya
59 2| bika.~- Mátyás - mondom neki -, az asszonytól hallom,
60 2| átjön az ispán. Feltűnik neki a menyecske. Míg én az asztagok
61 2| az is igaz.~Pénzt adjak neki?~Akármennyit adok, kevesellni
62 2| Egyet gondolok, aztán mondom neki:~- Maga most már nyomorék
63 2| hogy megbocsátott volna neki, újra püfölte.~- Hé, atyafi! -
64 2| tanfelügyelő nálunk járt, mondom neki is, hogy a kutya érti a
65 2| hozd ki a pipámat - mondom neki.~S kérdem a tanfelügyelőtől:
66 2| tudom. De azért elmondtam neki.~- Hentzi, ide vigyázz!~
67 2| forintot.~Csak annyit feleltem neki, hogy tagja vagyok az állatvédő
68 2| mert hol ez, hol amaz ad neki. Írótollat, palavesszőt,
69 2| palavesszőt, tintát se vesz soha. Neki jó a használt írótoll is,
70 2| kap szeretőt. Kiosztják neki. Ha csereberél egy lánnyal,
71 2| lánnyal, vagy egy falatot ad neki a tarisznyájából; vagy ha
72 2| érzi magát s ez jólesik neki.~A lányok dalolják:~PRIVATEHajlik
73 2| megszokta, hogy jobban esik neki a járás, ha bicegő.~- No,
74 2| várakozott.~- Légy bátor - mondom neki a tanító iskolai hangján -,
75 2| No, Juliska - mondom itt neki ünnepi hangon -, hát itt
76 2| elfogadod a választását, nyújtsd neki a kezedet.~Juliska fölemeli
77 2| Itatós papirosból formálok neki köpönyeget, hogy mikor ablakot
78 2| csókold meg szépen.~Nem volt neki szokatlan a gondolatom.
79 2| macska. Ha Andris fütyült neki, előjött még a kertből is.
80 2| buldogg kutyája volt, s neki is, a kutyának is mindig
81 2| asszonnyal, Imre. Mondd neki, hogy én vagyok a hibás.~
82 2| új papházat feltetőzték, neki is innia kellett a pap egészségére.
83 2| esztendeje. Jól is esett neki.~Az ütésre megbolondult
84 2| csak kijön és akkor szól neki. Elég egyet szólni a Jancsinak:
85 2| megsimogatja a kutya fejét. Jólesik neki, hogy nincsen egyedül.~Azonban
86 2| Hát akkor csak álljon neki. Mérje ki ott a sarkot.~
87 2| megvolnék.~Értettem. Adtam neki három forintot.~Negyedóra
88 2| jaj!...~- Hát minek adta neki oda a pénzt?~- Nem adtam
89 2| Elmentem a zsidóhoz, vettem neki szalonnát két garason. Megsütöttem.
90 2| Ötven krajcárt ígértünk neki a fáradságáért. De megmondtuk
91 2| fáradságáért. De megmondtuk neki, hogy a pénzt az asszony
92 2| most már ángyomnak, van neki két jó dolgos keze, tiszta,
93 2| frajterré, aztán azt mondta neki, hogy maradjon örökös katona,
94 2| akart.~Pedig én is beszéltem neki, hogy se apád, se anyád,
95 2| hát el kellett mondani neki, hogy hogyan mentették ki
96 2| legény. Ő is volt katona. Neki is vannak betűk a karján.
97 2| szerencsétlenséget:~- Mondtam neki, hogy ne gyüjjön fel. Megcsúszik,
98 2| esküdt harminc esztendőn át. Neki is érdeme, hogy fölépült
99 2| leszáll. Nem szól senkinek. Neki se szólnak. Belép a pitarba.
100 2| öreg?~Nem.~A fiú se mond neki semmit. Csak néz rá nedves
101 2| Hazajött szegény, mert neki is csak a mi hajlékunk a
102 2| Látszik rajta, hogy gyötrelem neki minden lépés. Amint beérkezik
103 2| mikor felnőtt is, akkor is neki kellett éppen ott állnia,
104 2| hozzá, mint afféle beteghez. Neki ez jólesett. Ha pedig kiültem
105 2| Egyszer csak egyet int neki a fejével és a mutatóujját
106 2| cigány is nem először pengeti neki. Értették egymást.~De milyen
107 2| veri ki széles tenyerével a neki tetsző taktusokat. Látszik
108 2| jelenik meg az ajtóban. Intek neki, hogy üljön le, és igyék
109 2| ajtón, hogy üdvözlést intsek neki.~Hát ahogy kilépek az én
110 2| ölelkeztünk össze. Én nem mondtam neki, hogy már láttam. Ő se mondta,
111 2| Szép a kendőd - mondom neki. - De jó szaga van! Mivel
112 2| mikor adom vissza - szóltam neki.~S azzal magam is elfordultam,
113 2| régen nálam van - mondom neki. - Vissza szeretném adni.
114 2| gyöngy volt. De úgy illett neki, mintha drága gyöngysor
115 2| Hát?~Két fiúöccse volt neki. Meg a nénje is ott lakott
116 2| ki a kertbe. Visszaadom neki, aztán pont.~Hát vacsora
117 2| szótlanul odaadtam volna neki.~Mert ahogy ott állt velem
118 2| visszatérjen, azt mondottam neki, hogy a kendőt bent felejtettem
119 2| következő estén át is adtam neki a kendőt. Hanem, hogy igen
120 2| a kezére és azt mondtam neki:~- A kezed forró. Milyen
121 2| Hát csak visszaintettem neki.~Azt hiszem, amit eddig
122 2| elváltunk, akkor mondtam neki:~- Hallod-e, Juli, én nem
123 2| hogy jó szóval tartozom neki. Mikor odaértem, rákiáltottam:~-
124 2| bizonyára így verseltek neki. De Julcsa mind az én beszédemre,
125 2| lelketlen, aki megmondta neki?~- Én magam.~- Nem bolondultál
126 2| megkérte a kezemet, azt mondtam neki a kérők előtt, hogy négyszemközt
127 2| hogy négyszemközt akarok neki felelni. Bementünk a kamarába.
128 2| szóhoz jutni, azt mondtam neki, hogy legalábbis egy hétig
129 2| vagy amúgy is? Megmondtam neki, hogy amúgy is: Erre nem
130 2| egyetlenem! - mondottam neki kősziklát megindító ellágyulással.~-
131 2| kis Harmaci gyereket, adok neki egy krajcárt.~Hogy erre
|