Part
1 1| olyan az, mint a fürj.~- No, csak ne tagadja, lelkem,
2 1| heverész, meg a kis Vas Rozi. No nagy feladat ez! Királyság!
3 1| gyerek már a k-nál van. No lássuk, felejtett-e valamit,
4 1| szavában kételkedett volna.~- No, Döme ugyancsak fürdik -
5 1| ismertem, mint magát.~- No hát most hallunk valamit.
6 1| A barboncást!~- Nem.~- No, én láttam. Az egész falu
7 1| nagy diadalmasan nézett:~- No, tanító uram, hát mibül
8 1| panaszos bé-hangot hallatott.~- No - szólalt meg az öreg Borza
9 1| állt, várta a harangszót, no meg ezúttal Jánost is.~-
10 1| a ministráns gyerekkel, no meg a sánta Gál gyerek,
11 1| szemmel nézett a gazdájára.~No, értették egymást.~Ha Szűcs
12 1| A cigány is fölkelt.~- No, Mucza, nincs baj?~- Nincs,
13 1| farkal el a hodály mellé.~No, akkor aztán alhatott Szűcs
14 1| megolvasta: mennyi pénze maradt?~No, nem sok: negyvenhét fillér
15 1| kutya.~- Ejnye, ejnye...~No, keserves, kedvetlen nap.
16 1| kutyámat?~Senki se látta.~No, ez mégis különös. Kutyát,
17 1| Álmoskodott is a búcsú napján.~No, hosszú volt az a délelőtt.
18 1| csak nem is keresi a fiát!~No, annál keservesebb napja
19 1| tizenkét éves gyerek őrzi. No lám, a kis tücsök: ma kezdte
20 1| amelyiket festeni kívánja.~- No - azt mondja erre az ecsetjét
21 1| Valami Kévési vagy Képési, no ni: elfelejtettem. Szép
22 1| láthatta kend a szenteket.~- No, derék.~- Hát nem egyébért
23 1| megfelelő szakállt csinálok.~- No, már azt pedig nem csinál
24 1| is. Azokhoz fordultam.~- No nézze, asszonynéném - mondom
25 1| öregemberek élnek a magyar földön! No, sok dicséret meg áldás
26 1| az öregnek is tetszett.~- No, jól van - mondotta -, csináljanak
27 1| nyugalmasan.~A csodálkozás nőttön nő. Alig egy negyedóra múlva
28 1| Ilyen, éppen ilyen!~- No, kend kétszer van a világon,
29 1| motyogja jókedvűen -, no, ilyen vagyok.~- Még nem
30 1| Engem?~- Nem kendet, no, csak az árnyékát, hogy
31 1| egy nyaláb száraz ágat.~- No - azt mondja a cigány -,
32 1| Jön velem szemtül szembe. No, verjen meg a devla, mondom,
33 1| kígyónak, akkor megáll. No, meg is állott. Agyonütöttem.~
34 1| Süllyedjek el, ha nem igaz! No, mondok, nem cserélek most
35 1| mint ahogy itt ülök.~- No, én is jártam így egyszer -
36 1| gonoszon nem lesz hatalma. No, így is cselekedtem. Megvettem
37 1| messziről, de Kömpe megismeri. No, nem kíváncsi rá. Ha éppen
38 1| furcsa beszéd volt ez.~- No, csakugyan táltos!~Elöl
39 1| Kömpe levette a kalapját.~- No, most le köll térbetyűni -
40 1| Balla gyerek a császárnak.~No, a mi két gólyánk nem kell
41 1| ráül, a kő meghanyatlik. No, ezzel magára is vonja a
42 1| A fejét megcsóválja:~- No lám!~Fogja az ostornyelet.
43 1| nem látom.~- Nem látod? No, a veszett kutya rézangyalát,
44 1| ahogy azt mondja:~- Lássuk, no!~Kevi Péter leeresztette
45 1| pipáznak a mesehallgatásban.~No, bizonyára jobb a dolguk,
46 1| szélnek is élesebb foga nő. Az idő egyszerre megkegyetlenkedik,
47 1| lán, úgy meg volt tömve. No, egy nagy birsalma ki is
48 1| mindenféle fekete jegyes papiros! No, meg is ragaszkodik Rozika
49 1| értelmetlen jegyeket.~- No mi ezs? - kérdi, a pipát
50 1| mondja az irkára mutatva:~- No nézd, mit tud a Laci: ezs
51 1| bárki is a fia dicséretét.~- No - szól derülten a padra
52 1| rakosgálja, csak rakosgálja. No, mondok a fiamnak:~- Most
53 1| lép az asztalhoz. Lássuk no! Bizony, még kitudódik,
54 1| megsercen belé a kalamus.~No, de itt meg is áll.~Néz.~
55 1| anélkül, hogy tovább írna.~- No - fakad ki a bakter -, ha
56 1| Lehet, hogy aranyból van.~- No, jól felszállott!~- Fel
57 1| legfelső jegenyefa volt.~- No - beszéli Fodor András -,
58 1| szöget dugott a zsebébe.~- No, kékszemű királyleány -
59 1| szimatolja az idegen szagot.~No, a kanászlegény megmenekül.~
60 1| legfelső gallyat errül a fárul. No, nem azért, lelkem, mintha
61 1| sakkozni és csatát vesztett. No bizony, nem engedem magamat
62 1| hangversenyművet dördít meg a zongorán. No lám, micsoda jó szerszám!
63 1| Ferenctől hallotta Párizsban.~- No, szegény zongora, becsüld
64 1| százassal mög is szörzi. No így aztán addig-addig muzsikált
65 1| voltam Szent Mihálykor. No azt mondja, nem tösz sömmit,
66 1| török-bankót a takarékpénztárba. No mondok, az jó lesz. Hát
67 1| nem tartozok. Aszongya: no jól van, majd meglátja kend,
68 1| kis parasztgyerekek közé.~No, az, amit a pap mondott,
69 1| földön, hanem előbb a fája nő és a virágból fejlődik.~
70 1| hogy zabigyerek vagyok.~- No, ne sírj - feleltem letörülve
71 2| még valami öt társa. S így nő fel hajadonná.~De nekem
72 2| meggyógyítja a jaó Isten!~No, ezzel nem lehet beszélni.~
73 2| vagy sóskát szed ottan.~No, nem lehet más, csak a Mátyás
74 2| macska futott át a háztetőn.~No, ez annyiban maradt. De
75 2| érti?~- Tíz forintba.~- No - mondom -, hát akkor legalább
76 2| feleli a tanfelügyelő.~No, ezt magam se hittem, hogy
77 2| belevetettük a csontot.~No hát ezt már sehogysem akarták
78 2| Gyeride!~Vissza se fordul.~- No, fene egye meg - mondja
79 2| nótát és hozzám baktat. No, bizony elrongyosodott,
80 2| mert úgy váglak kupán... No nézd!~Aztán hozzám fordulva
81 2| neki a járás, ha bicegő.~- No, mi újság, bátyám?~- Hát...
82 2| A tűztől, mester uram!~- No persze, hogy a tűztől!~Nagy
83 2| Esvány lesz, mint az apja.~No, szép sor az embersor, de
84 2| onnan behozni kötélen se.~No de most már Soós Estvánék
85 2| arcára rápillant egyenkint.~No, az arcok nyájasan sugárzanak.~
86 2| lelkem.~Azzal bevezettem.~- No, Juliska - mondom itt neki
87 2| pofon... h... vágtam...h.~- No most már beszéljen Kószó
88 2| meglökted volna-e?~- Dehogy.~- No, Nagy Márton! Bűnösnek vádolod-e
89 2| nyelt. A szó nem jön.~- No?~Könnyező szemmel feleli:~-
90 2| szemmel feleli:~- Nem... h.~- No?~- Tudod-e te azt, hogy
91 2| gyűrű csillan meg az ujján.~No, még ilyet se láttam parasztember
92 2| Hogy virág? Hogy télen nő? Hogy nekem virul?~Nem.
93 2| fordul a szeme a virágra.~- No mi ez, Eszter? Ismered-e?~-
94 2| eldőlt megbotránkozásában.~No, szoros is lett volna a
95 2| kutyáját.~- Hej, a cudar! No nézd! Nem takarodsz-e vissza!~
96 2| magát, és azt kiáltja:~- No, gyere kutyám!~Ki tudja,
97 2| méreg, és felkapta a botját.~No bizony, nem valami ritka
98 2| és lesi őt messziről.~- No lám - mondja Baracs. - A
99 2| Nézem ebéd után.~Nincsen.~No, bizonyosan szállítani valója
100 2| Ki is dobták a kocsmából.~No, ez különös. Ez az ember
101 2| Tessen egykicsit kijönni.~- No mi baj?~- Hát a felével
102 2| mi lesz ebből!~Elment. No, bizonyosan utoléri még
103 2| Dehogy vagyok én okos.~- No ugye, maga is látja már.~-
104 2| szomszédtól kérte kölcsön.~- No, csakhogy itt vagy! - duhogta
105 2| pohár bort az embernek.~- No - azt mondja -, hát hogy
106 2| hallgatództam.~Semmi hír.~No, bizonyosan későn érkeztek
107 2| sincs semmije, akit elvesz.~No, ilyen bolond!~Mondok, hát
108 2| kézfogójárul való a kalács.~No, jól is mulattunk volna.
109 2| reggel a patak partjáról. No, ezért kapott volna vagy
110 2| mondok -, nem láttam.~- No - azt mondja -, láthattad
111 2| fakadtunk. Jancsi legjobban.~- No - mondok Jancsinak -, erre
112 2| szomszédunkba, Naczát meg nálunk.~- No - azt mondja a káplár úr -,
113 2| ünnepelnék a szépségéért. No, ebből bizonyára jó asszony
114 2| beigazította a többi közé.~No lám!~Aztán a leány mosolyogva
115 2| egyik a másiknak? Labdáztak? No, majd megtudom, melyik a
116 2| rikolt:~- Ej, vén lator! No lám!~Az ember abbahagyja
117 2| csücske kiáll a kapuajtóból.~No, ez még furcsább!~Miklós
118 2| olyan, mint a mi földünk.~- No, ha az föld - szólt a csillagra
119 2| este kijárnék a házból?~No, ez elég volt nekem. A parasztleány
120 2| becsületes valami, amit tettem! No, holnap visszaadom a kendőt,
121 2| és bámulva nézett reám:~- No lám! - mondotta szemrehányó
122 2| szemrehányó hangon.~- Mit: no lám!?~- Nem tudja-e hogy...~
123 2| kell engedelmeskednünk. No, a cirkuszokban nincsen
124 2| szomszéd ház is csendes volt.~- No, Isten veled, Juliska! -
125 2| forintocskát fizettek volna. No, vissza: még egy esztendőre!~
126 2| olvastam, hanem végigéreztem.~No, tölts a poharamba! Szervusz!~
127 2| a nyugalmát. És hát az a nő temiattad sokat szenvedett.~-
128 2| együtt megreggelizzünk.~- No - azt mondja a végén -,
|