Part
1 1| napsugár gyönyörűségét.~De mintha nemcsak az emberek volnának
2 1| háztetőknek és sövényeknek mintha öröm volna a napon való
3 1| felhők közül. A faluban mintha ünnep volna. Még az öreg
4 1| úgy elfelejti a betűket, mintha sohase látott volna egyet
5 1| éreznek, sóhajtanak, remegnek; mintha tudnák, hogy a pompájuk
6 1| színük, mint a láncvirágé. Mintha a láncvirág megnőne nagyra
7 1| fölkacsint az égre. Olyan, mintha valami bölcs mondáson gondolkodna
8 1| virágok vállain, úgy érzem, mintha őt jobban megilletné az
9 1| eres, öreg kezével. És mintha a felhőkre nézne (mert a
10 1| csakugyan úgy vonult át az égen, mintha valami benne ülő erő hajtotta
11 1| olyan meggyőződéssel mondta, mintha arról volna szó, hogy a
12 1| lábát és körülpillantott, mintha azt mondta volna: mi kell
13 1| Mikor olvasok, úgy érzem, mintha egy másik embernek a lelke
14 1| pedig alszom, úgy érzem, mintha az én lelkem volna egy másik
15 1| lilaszínű bájos mákvirág mintha valamit keresne a földön.
16 1| keresne a földön. Egy liliom mintha a szilvafára nézne. És a
17 1| Nekem mégis úgy rémlett, mintha a fák árnyékában egy másik
18 1| egyre sűrűbb. Az akácfák mintha gyászfátyollal volnának
19 1| az utakon, úgy mentek el, mintha nem is látnák egymást. Csak
20 1| egy krajcár napidíjért.~De mintha a falon levő szentek is
21 1| aranyozott háromszögből mintha csudálkozva nézne le az
22 1| A viaszgyertyák lángja mintha belefolyna a napsugárba,
23 1| csattan; és nevetve nézdegéli, mintha most találta volna a bokorban.~-
24 1| Olyan büszkén néz a fiára, mintha merőben annak az érdeme
25 1| kavarognak!?~Íme, a fecske is, mintha már fönt nem volna elég
26 1| gyereknek: úgy lármázott rá, mintha mingyártos-mingyárt felfalná.
27 1| Szűcs András csak állt ott, mintha belegyökeredzett volna a
28 1| én szent.~- Nem is azért, mintha szent volna kigyelmed, hanem
29 1| lesz, bátyám - mondottam -, mintha az ablakból nézne kifelé.
30 1| vagyok az, aki reggel voltam. Mintha a földdel megfordulna a
31 1| szemével bámul kifelé. Olyanok, mintha meg is tudnának mozdulni,
32 1| is úgy állnak ilyenkor, mintha értelem és akarat szállotta
33 1| Néha mozdulatlanul állanak, mintha várnának valakit. A lombjukat
34 1| a magasba. Néha olyanok, mintha az égbe méláznának, máskor
35 1| méláznának, máskor olyanok, mintha a környéket figyelnék. A
36 1| bennhagyta a kútban. De este más: mintha a kút egy kihúzott égnézőn
37 1| Az arc előtt egy tűzpont. Mintha nem is ember volna, hanem
38 1| cigány körülpillantott, mintha valami megjegyzéstől tartana.
39 1| jött, szinte vánszorogva, mintha az a fakó megsárgult szűr
40 1| mingyárt, csak tartotta; mintha azon gondolkozna, hogy igyon-e,
41 1| hamvas-ló fölnyiharászott, mintha zabot látna. A beteg fölemelte
42 1| zizegnek a forróságban, mintha égnének.~A juhok lomhán
43 1| Olyan gondosan tisztogatta, mintha annál fontosabb dolga nem
44 1| subájára, úgy nézett rá, mintha most látná először. Fölvette
45 1| Megtömte és kicsiholt. S mintha a pipájával is nézne, merőn
46 1| rá-ránézett a gazdájára, mintha kérdezné, hogy itt lepje-e
47 1| Nem ám, de nem azért, mintha hiba volt volna benne, hanem
48 1| most a mező reggelenkint, mintha gyémántos fátyolrongyokkal
49 1| Rozikára, és úgy beszélj vele, mintha én itt se volnék.~A gyerek
50 1| megjön, az agg Váróci Pál. Mintha magát a tél szellemét látnám
51 1| öregapja épp úgy szereti, mintha volna. Valahányszor ír otthon
52 1| de aztán úgy ülhetett, mintha karosszékben ülne: egyik
53 1| utcán.~Hogy lép az apám, mintha mindig térdig járna a sárban! -
54 1| beszél. A haját megereszti, mintha el akarná adni. A bal kezében
55 1| kenyeret fog evés közben, mintha a kenyér meg a bal kéz együvé
56 1| közül is. Olyan hang az, mintha csontkürtből jönne. Mikor
57 1| Azelőtt olyan fekete volt, mintha szénbányában termett volna,
58 1| bitangolja senki. A feleségem mintha élne, a fiam is megvan.
59 1| A vén lombos eperfa is, mintha megeresztené a lombját.~...
60 1| ujjait. Aztán meg úgy tartja, mintha szivar volna.~A papirosra
61 1| úgy elsiet az iskolából, mintha hajtanák.~*~Úgy október
62 1| átmentem.~- Mulassatok úgy, mintha én itt se volnék - mondottam
63 1| pillog énrám.~- Mondtam! Mintha itt se volnék!~Az orsót
64 1| No, nem azért, lelkem, mintha nekem valami nagyon kellene
65 1| megint eltűnnek a semmibe, mintha egy láthatatlan kéz söpörné
66 1| előtt, s mindig úgy tesz, mintha aludnék. Pedig sohasem alszik.
67 1| száll a szobában. Úgy érzem, mintha én is elmúlóban volnék:
68 1| sarokban a számolótábla mintha még aludna. A földgömb mint
69 1| csillog a Marci tenyerében, mintha arany volna. Csodás szép.
70 1| Olyan mind az öt család, mintha a temetőbe járna hálni,
71 1| és olyan szilajan hajt, mintha a dombról az égre akarna
72 1| és a zene úgy hangzott, mintha az ő érzelmeinek volna a
73 1| az arcára nézek, olyan, mintha Köncölnét látnám, a Köncölné
74 1| árnyékkal fedett szemeit.~És mintha a báróné ment volna az imént
75 1| szeret ülni: szédül rajta, mintha torony tetején ülne. Így
76 1| kölcsön - folytatta Borza, mintha a kályhának beszélne -,
77 1| különösen hunyorgatott.~Engem mintha valami óriás pók kulcsolt
78 1| azért úgy becsüljük egymást, mintha az értékünk egyforma volna.
79 1| reám, és a kezét nyújtotta, mintha mondta volna: Fogadja részvétemet.~-
80 1| és gazdag is vagyok. Nem mintha vagyonom vagy nagy jövedelmem
81 2| csonttá fagyott. A nap is mintha fázott volna, nem mert kibújni
82 2| jár.~Reggel nyolc óra felé mintha egy fehér tollpihécske szállt
83 2| szó úgy szíven csapta őt, mintha vasvesszővel sújtottam volna
84 2| Imre elhallgat.~Az iskolán mintha hűs szélfuvalom szállana
85 2| Hát csak fellafatyolja, mintha mutatni akarná, hogy nem
86 2| némelyik kétszer is, de Laci mintha köztük se volna.~Mondom,
87 2| olyan meggyőződéssel mondta, mintha a világ urának ezen az egész
88 2| fel a sok beszéd között. Mintha nem is azért jöttek volna.
89 2| lángja is magasabbra áll, mintha fülelne. És szinte ugrik
90 2| haja, bajusza, szakálla mintha vattából volna felrakva,
91 2| az orcája miért oly szép, mintha remekbe alkotta volna a
92 2| viselnie egész életén át, mintha valami ördög csúfságul formálta
93 2| fala kissé meg is dőlt, mintha át kívánkozna telepedni
94 2| átugorhatta volna a kerítést. Mintha megirigyelte volna a Juli
95 2| ránk a Micó!~- Miau! Miau!~Mintha azt kérdezte volna, hogy:
96 2| felső szoknyája a fején, mintha eső esne. Csak vánszorgott
97 2| úgy feszít most a bajusz, mintha fel volna ragasztva.~Hát
98 2| ha éppen éhezik.~A falu mintha fehérebb volna, mint máskor.
99 2| a ház előtt. Oda se néz. Mintha nem is ő vinné a pélpát,
100 2| lassú a járása. Megfordul, mintha csak pipagyújtás végett
101 2| sárga kendővel. Dolgozott, mintha semmi se történt volna.~
102 2| is egyenesre van húzva, mintha vasból volna. Az öreg is
103 2| menjen?~Az öreg szakállas mintha értette volna a szavamat,
104 2| és nézett rám panaszosan, mintha azt mondaná:~- Segíts rajtam:
105 2| alatt megállt és megfordult, mintha valakit várna.~Szórakozottan
106 2| ülő leánynak a háta mögé. Mintha a könyvében olvasna.~Máskor
107 2| világ mindig.~És rám nézett, mintha azt várná tőlem, hogy mellette
108 2| fejét taktusra lógázza, mintha azt próbálná, hogy elég
109 2| enyhe idő köszöntött ránk, mintha már javában benne volnánk
110 2| fölemelem, Miklós nincsen. Mintha a föld nyelte volna el!
111 2| az ablakon át. És szólt, mintha folytatna valami megkezdett
112 2| az ember, olyannak látná, mintha valami nagy sárga tyúk az
113 2| kijjebb áll, mint a felső. Mintha fitymálná a világot. De
114 2| volt. De úgy illett neki, mintha drága gyöngysor volna. És
115 2| Őrajta hát nem volt míder. Mintha egy liliombokrot öleltem
116 2| mellette álltam, úgy éreztem, mintha egy nagy jácint mellett
117 2| Sokáig nem tudtam aludni, mintha csak a hajamnál fogva húzott
118 2| beragyogott az ablakomon, mintha egyre azt susogta volna:
119 2| kicsiny. Némely felfogása, mintha vasból volna verve, hajlíthatatlan.
120 2| mint szokott, csak lassan, mintha andalogna. Mikor hozzám
121 2| sok eső. Pedig a temetőnk mintha nem is változott volna.
122 2| halottak lélegzetét érzem. S mintha valami suttogó hang sorra
|