Part
1 1| vannak madaraid? mit csinál most a fecskénk? és mit csinál
2 1| fecskénk? és mit csinál most a gólyánk?~A virágok akkor
3 1| férfiemberek ott vannak most szanaszét a dűlőkön. Minden
4 1| könyvének egy lapjára ír most Burucz András. Ezt írja:~
5 1| nyakába kötve; kötény az most. Mag van benne. Egyet-egyet
6 1| Azért sajnálom, mert csak most kezdte megérteni, hogy a
7 1| már olvasni fog, ha pedig most lemarad, úgy elfelejti a
8 1| tanító úr, aztán a libáimnak most már legelő kell.~- Hát tudom
9 1| adóra, de látja, lelkem, most már csak egy hét, aztán
10 1| Jóska gyerek esze meg éppen most indult kinyílásnak, mint
11 1| kinyílik, angyalom; aztán ha most kifogja az iskolából, visszahúzódik
12 1| sietéssel ereszkednek egy-egy most nyílott, mézzel telt virágcsoportra,
13 1| cserebogár mellett, amelyik most bújt ki a puha földből.
14 1| tanítványaim mind odakünn vannak most a szabad ég alatt. Az aprók
15 1| mondja egy másik béres, aki most toppanik be az esőről a
16 1| az én hazámban Patakon most is őriznek pedig olyan könyvet.~
17 1| ismertem, mint magát.~- No hát most hallunk valamit. Csak mondja
18 1| emberben; és ez is gyönyörűség.~Most a néhai jó Szalárdi János
19 1| elnyújtva mind a négy lábát. Most azonban, hogy a pillangó
20 1| az útba hajló almaágakat.~Most megismerem: Bozókiné, az
21 1| boszorkány vagyok. Nem hisz most a hangomnak. Azt gondolja,
22 1| juhász csizmájára.~- Hát most eredj, fiam és feküdj le
23 1| énekelgetek. A hívek künn vannak most szanaszét, mindenfelé a
24 1| nevetve nézdegéli, mintha most találta volna a bokorban.~-
25 1| tudtam, hogy a forgószél most rútul járt. Mert a forgószél
26 1| Mucza - mondta András -, most mán hazaballaghatsz, öreg.
27 1| rajta kissé a szeme, de most el se hagyja. Nézi összevonult
28 1| öreg kend - szólalt meg most a festő -, azért tetszik
29 1| kerítésen könyöklő csizmadia -, most azt kenik.~Tartja az öreg
30 1| belebotlik ő a szamár nélkül is.~Most éppen szerencséje is, hogy
31 1| a kóruson el is röhhen.~Most, hogy elrobog a négylovas
32 1| Aztán újra csönd és csönd.~Most már a bakteré az egész falu.
33 1| No, mondok, nem cserélek most a császárral. Mert tudják-e
34 1| kocsi is van velök. Azok most az udvaron állanak. A lovak
35 1| rendes búcsújáró ember most a beteg, és bizonyára meg
36 1| a fejét:~- Gyógyítod?~- Most jövök a doktortul.~- Mit
37 1| subájára, úgy nézett rá, mintha most látná először. Fölvette
38 1| utána.~A kankalékos bot most a Burkusra puffant.~Burkus
39 1| levette a kalapját.~- No, most le köll térbetyűni - mormogta.~
40 1| fecske, se gólya. Talán éppen most repülnek fenn a szédítő
41 1| felhői fölött. Talán éppen most kiáltja egyik gólyafiú:~-
42 1| egymással.~A láncot aztán most a két Kevi vette át: megmérték
43 1| mondta. Megszabadult örökre. Most meg itt van: maga megy el.~-
44 1| vályogot Fodornak. Fodor András most ott tölti az egész napját.
45 1| OKTÓBER~Olyan most a mező reggelenkint, mintha
46 1| Rozikáját. A pöttön teremtés most jön először az iskolába.
47 1| tanítványom szokott lenni, de még most ritkásan ülnek. Egynéhányan
48 1| égjen. Hát jobban is ég az. Most aztán beszél.~- Mert, hogy
49 1| No, mondok a fiamnak:~- Most nyisd ki a szemed, az árgyélusát.~
50 1| izent.~S Baczonyi még talán most is ott állana, ha meg nem
51 1| szénbányában termett volna, most meg olyan, mint aki meszet
52 1| gabonából vett kölcsön. Most is így van. A kölcsönt csapva
53 1| illatát a leányok is.~De most nincs virág és nincsen napsugár.
54 1| sötétség helyén látszik most a vén zöldmázas kályha,
55 1| dolgozik tovább.~Futva jön most egy tatársüvegű kisgyerek.~-
56 1| leánya kalácson nőtt fel. Most azt mondják, böngyölekenyérrel
57 1| kicsiny, gyönge kezek, habár most pirosak a hidegtől. A nagy
58 1| kend a városba? Mondok, most voltam Szent Mihálykor.
59 1| volna, hogy kend kapjon most, de a török-bankó az oka
60 1| nyomat a vizitkártyájára -, most szalmafödél alá vágyom,
61 2| az inge alól.~- Hát kend most is részeg? - kérdem tőle.~
62 2| kötényével törülve. - Az ember most is a kocsmában van.~- Már
63 2| Féltékeny?~- Az, a bolond.~- És most magát megveri, mert velem
64 2| aztán mondom neki:~- Maga most már nyomorék ember. Munkája
65 2| golyót lőttek a térdébe.~Most már tudjuk, hogy a kocsin
66 2| felén volna a helye, de most... most nagy a dolga az
67 2| volna a helye, de most... most nagy a dolga az ő két szemének!
68 2| láthatólag belegyönyörödve most csak abban a rózsafürdőben
69 2| behozni kötélen se.~No de most már Soós Estvánék is kimennek,
70 2| egyértelműen Kadariék.~- Hát most azt kérdezem, hogy van-e
71 2| megismerték már egymást, s most a fiataloknak kell nyilat
72 2| beszélek tovább -, hogy most sokkal zavartabb vagy, semhogy
73 2| tanítás után itt marad. Most nincs idő arra, hogy tárgyaljuk
74 2| iskolába.~A fiúcska csak most múlt ötesztendős és hát
75 2| h... vágtam...h.~- No most már beszéljen Kószó János.~
76 2| állnak várakozó szemmel, de most már nyugodtabban.~- Haragszol-e
77 2| fiú csöndesen.~- De ennek most nincs tintája. Megfelezed-e
78 2| szemlélete gyönyörűség. És künn most az egész világ határtalan
79 2| nyolcéves Eszter leány. Most jár a második osztályba.
80 2| békákat. Hátha azért bűnhődik most Andris?~Az ember sohase
81 2| gombóc orra alatt úgy feszít most a bajusz, mintha fel volna
82 2| mindig dalolásba fogott. Most nincs kedve dalolni.~Idő
83 2| ebben a házasságban mégis most történt először. Az asszonyt
84 2| az asszonyról.~Ott ballag most a kertek alatt. Ha a házak
85 2| kocsiút közepére fordultak.~Most már ha meglátják is, ne
86 2| ugatnak. Baracs Imre nem bánná most, ha a felesége házából ráfutna
87 2| kertben a rózsa karóján most egy tejesfazék szárad, de
88 2| leszokott az már az italról. Ha most az egyszer ki is rúgott
89 2| bizony. A legények megverték. Most is ott a vére a havon. A
90 2| én. De szétvágta a ládát. Most már ládám sincsen.~Csak
91 2| nincs is a Naczának, vagyis most már ángyomnak, van neki
92 2| Gyere ide, sündisznó! Mer én most szavalok.~Lehúztuk az ágyról.
93 2| zömök ember. A bajusza most is egyenesre van húzva,
94 2| meg a lába. Hát itt van, most megint sánta! Hazajött szegény,
95 2| rettenetes cseléd ki ne kergesse.~Most már bizonyos, hogy a belső
96 2| rászólok az ilyen lapulóra, most figyelmén kívül hagyom.
97 2| fiatal, de vénnek se vén. Most van a javakorába. Olyan
98 2| Minden mozdulata más. Íme, most a keze fejét taktusra lógázza,
99 2| fordul a kocsma földjén. Most már a sarkába futott a kedve.
100 2| iskolai pajtások vagyunk, s most is tartjuk a barátságot.
101 2| tanultságú tanító nem találkozik.~Most íme, oldalt fordul. Ő az!
102 2| vagy tudom is mije? És most restelli, hogy megszegte
103 2| az öreg Váróci?~- Koldul most is.~- Hozzánk is eljön néha,
104 2| Este.~- Nem: mostan.~- Most megláthatná valaki. Aztán
105 2| szemmel állta.~- Mit gondolsz most? Mondd meg őszintén!~A leány
106 2| vízben - mert este mosdok most is -, akkor lehűltem, és
107 2| Az angyal tapsol, és én most szépen visszatérek.~Ahogy
108 2| Szándékosan nem jöttem ki. Most se tudom, miért vagyok itt?
109 2| mint a kallós malom.~És most következik a legbolondabb:~
110 2| csak félnapot is.~Hát már most ítéld meg magad, nem szégyenletes
111 2| Egy évig? Hát akkor én most már nem bírom, akármi lesz
112 2| este már nálam volt.~Nekem most már azt illett volna mondanom,
113 2| kiskántort szerettem és szeretem most is. De ő már elment innen,
114 2| azt mondja a végén -, most már nem panaszkodhatsz,
115 2| Meglátogatott engem, és most bejött, hogy megnézzen titeket
116 2| hogy megdicsérte valaki. Most, hogy a temetőnkben jártam,
117 2| nem is változott volna. Most is olyan csendes, mint az
|