Part
1 1| lapjára ír most Burucz András. Ezt írja:~Add meg a mi kenyerünket...~
2 1| kikelt csirkéket? Miért tűri ezt békén? Miért nem tűri az
3 1| időnkint forgatni.~Ma már ezt a gazdasági akadémiákon
4 1| nagyméltóságú miniszter úr akarja ezt, meg a nagyságos tanfelügyelő
5 1| csekély gond ám lúdnak lenni, ezt meggondolhatja akárki. Lám
6 1| szememet, és boldogan szívom ezt a tiszta, édes, mennyvilági
7 1| előolvassa a zivatart.~Az öreg ezt olyan meggyőződéssel mondta,
8 1| pogánykori hitünk maradékával kár ezt cselekedni. Kedvesebb az
9 1| pillangó jelent meg. Ismerem ezt a pillangófélét: a lycaenák
10 1| kezét, se lábát, igaz-e?~Ezt megértette az öreg, de azért
11 1| Az ő lelke úgy diktálta ezt: ha lefestik a ruháját,
12 1| vagy Szűz Mária, ki tudná ezt jobban?~Azt azonban tisztára
13 1| iskolájába tanultál? Mert ezt a három kérdést kell meg
14 1| mondja: hát minek beszéli ezt kend nekem? Azért, felelem,
15 1| Aztán mondja a vesszőknek ezt: megátkozlak titeket vesszők,
16 1| kifeszítené a mellét. De ő már ezt nem teszi többé. Olyan,
17 1| tudja a kincset.~Tagadta.~Ezt nem gondolta volna Kömpe.
18 1| én még ma meghalok.~Hogy ezt elsusogta, ott állt még
19 1| földjét a Keviék földjétől. Ezt a vándor nem tudja. Ha tudná
20 1| néz a fiúra.~- Hát látod ezt a mezsgyeküvet?~- Látom;
21 1| két esztendeje hallja ő ezt, de hát hallhatja-e elégszer
22 1| Mondok, mi a fene lelte ezt a gyisznót? Elmentem a kanászér,
23 1| Úr lesz belőled, ő csak ezt látja; a parasztok köszönni
24 1| fédörbajsz, bagazium. Ha ezt valaki meghallotta volna.~
25 1| a pap -, így csúfítjátok ezt a szép napot! Az egész falu
26 1| kiváltani. Lidi szégyelli ezt, de hiába. A mese szünetel,
27 1| tudom hozni.~Fodor András ezt mondva, a mellére vereget.
28 1| mikor az első hajnali misén ezt az éneket hallottam. De
29 1| nyomtattak. De nem tudjuk ezt mink és nem törődnek ezzel
30 1| gyöngy-harmattal~Neveltettél óh Mária! ~Ezt az éneket nem csinálhatta
31 1| beszélő klastromi barát. Ezt magyar poéta csinálta, aki
32 1| eleven és unatkozik. És ezt nem is lehet csodálni. Ő
33 1| én még akkor is, mög köll ezt gondolni. De aszongya a
34 1| aztán arra gondoltam, hogy ő ezt mégis jobban érti. Hát aztán
35 1| dolga. Hát ide gyüttem.~Ezt mondva, a térdére csapott,
36 1| németes hosszúság az arcában. Ezt láttam az első pillantásra.~
37 1| hogy megtanuljam kívülről. Ezt írta többek között:~- Ki
38 2| meg ne szólítsam aznap! - ezt is tudják a gyerekek. Hanem
39 2| gyermekarc meg a gyermekszív. Ezt a teremtő egyenlően porciózta
40 2| Engem?~Az a hang, amellyel ezt a szót mondta, meggyőzött
41 2| embernek -, mennyiért adná el ezt a kutyát?~Mosolygott. Gondolkodott.~-
42 2| odafigyel.~Sokáig nem hitte ezt nekem senki.~Egyszer, hogy
43 2| feleli a tanfelügyelő.~No, ezt magam se hittem, hogy megteszi
44 2| belevetettük a csontot.~No hát ezt már sehogysem akarták elhinni.~
45 2| szemmel -, adja vissza nekem ezt a kutyát.~Eszem ágában sem
46 2| fogva keringél. Azalatt ezt dalolják:~Ezt szeretem,
47 2| keringél. Azalatt ezt dalolják:~Ezt szeretem, ezt kedvelem,~
48 2| dalolják:~Ezt szeretem, ezt kedvelem,~Ez az én kedvesem!~
49 2| valamikor és játszottam ezt.~A szerető fogalma a gyermeknek
50 2| négy-öt éves gyerekek is ezt játsszák.~Hanem egyszer
51 2| ember, hát akkor feldül.~Ezt olyan meggyőződéssel mondta,
52 2| Nem lehetne hozzákötni ezt a kocsit a mester úréhoz?~-
53 2| kinyitja előttem a szobaajtót. Ezt már tőlem tanulta. Ha nem
54 2| szoknyának ez a kacér lengetése, ezt csinálja utána a parasztlánynak
55 2| leánynézőnek az íratlan filozófia ezt zengeti a fülébe:~PRIVATEÜstér,
56 2| vár rájok! Ahogy elnézem ezt a gyönge teremtést, aki
57 2| első redője.~Aztán elnézem ezt a húszéves erős, vállas
58 2| Istenes Imrének mondtam ezt. Istenes a tábla mellett
59 2| szívhez szól.~- Bánod-e, hogy ezt cselekedted?~- Bánom...h.~-
60 2| ökröket lopott fiatal korában?~Ezt persze halkan mondta és
61 2| el az iskolából.~S mikor ezt elmondta, fölnyitja fekete
62 2| nyolchetes tulipánt.~- Szereted ezt a virágot?~- Szeretem.~-
63 2| hogy csak én gondoltam ezt. Gyerekkoromban úgy vélekedtem,
64 2| összeadta őket. De talán ezt a módit is eltanulják már
65 2| feleségéért.~Ne gondolja ezt senki!~Az alszegen meglassúdott.
66 2| Hattyúkám!~Baracs nézi ezt szótalan örömmel. Megvárja,
67 2| érdemes fölvenni többé.~Ezt gondolja Baracs Imre. S
68 2| Lám, milyen a sors is: ezt az embert olyan faluba teszi,
69 2| bátyádat is, Naczát is.~De ezt már csak nyögve mondta.~
70 2| erősítsem benne legalább ezt a jótulajdonságot, alkalomnyíltán
71 2| hogy beszéljenek egymással. Ezt a kettőt soha nem láttam
72 2| akarja kend rám tukmálni ezt a kordét!~- Legyen kettő -
73 2| senkinek.~De hát mi lelte ezt az ember?~Egy kicsit tűnődtem,
74 2| mint a bársony.~- Ne tegye ezt többé - mondotta az arcát
75 2| hangon. - Mért cselekszi ezt? Én nem vagyok úri leány,
76 2| kiveszem belőle, vége!~És én ezt tudtam, és mégse bírtam
77 2| parasztlegény?~Elvenném ezt az okos, szorgalmas, tiszta,
78 2| szólt a lányának:~- Látod ezt a botot? Látod azt az urat?
79 2| nézz!~De csak elgondoltam ezt, mondani nem mondtam. És
80 2| Hogy menjek hozzá?~S hogy ezt kérdezte, olyan volt a hangja,
81 2| között.~Te talán ha megírod ezt a történetet, jól is teszed,
82 2| történetke. Nem is érdemes ezt megírni mégse. Nincs benne
83 2| történet nincs ennél. Mert én ezt nem olvastam, hanem végigéreztem.~
84 2| Egy napon ott találták ezt a sírkövet. Senki sem látta,
|