Part

4501  2|           megszólal valaki; s többnyire az a beszéd az ünnep koronája.~
4502  2|                 pap gyermekkori ismerősöm, a rektor meg jóbarátom. Különben
4503  2|                  mindig szívesen hallgatom a zsoltárokat. Micsoda szerencsés
4504  2|                 pompás vallásomat. Csak az a latin szó, az ne volna már
4505  2|                     az ne volna már benne! A kálvinista templomban magyarnak
4506  2|              magyarnak érzem az Istent is.~A beszédek alatt végigsétált
4507  2|                 beszédek alatt végigsétált a tekintetem a templom népén,
4508  2|                   végigsétált a tekintetem a templom népén, és megállott
4509  2|             emberen, aki hátrább ült, mint a vele egykorúak.~Szokatlan
4510  2|           egykorúak.~Szokatlan formás arc. A haja, bajusza, szakálla
4511  2|               mintha remekbe alkotta volna a Teremtő; s miért kell másnak
4512  2|                     Szeretem, hogy látlak!~A másiknak meg azt mondja
4513  2|          kedvetlenség.~Túl vagyok már azon a koron, hogy arcáért becsüljem
4514  2|             szállott rá az élet tele, mint a fenyőfára a hó.~Eleinte
4515  2|                élet tele, mint a fenyőfára a hó.~Eleinte azt gondoltam,
4516  2|               hátul. De aztán láttam, hogy a subája épp olyan szabású,
4517  2|                mint az idevalóké. Csak nem a szegénysége miatt tolják
4518  2|                szegény: lám ahogy kibontja a pápaszemét és fölakasztja
4519  2|                  pápaszemét és fölakasztja a fülére, egy gyémántforma
4520  2|                  őt bámultam egyre, mígnem a ködmenszaggal vegyült rozmaringillat
4521  2|                  elkábított, hogy kimentem a templomból.~Mondom aztán
4522  2|              Mondom aztán az ünnepi ebéden a mellettem ülő rektornak:~-
4523  2|                 Egy szép öregembert láttam a templomotokban. De kár az
4524  2|                 neve.~És egy nevet mondott a rektor, valami közönséges
4525  2|                  közönséges nevet, amilyen a Balogh, Kovács, Nagy, Kis,
4526  2|                  én bizony ottfelejtettem.~A rektor folytatta:~- Könnyű
4527  2|                    ilyesmi csak botlásféle a népnél. A kurátorunk amoda
4528  2|                  csak botlásféle a népnél. A kurátorunk amoda fönn az
4529  2|                  mondta és körülpillantott a szomszédain, hogy nem hallották-e
4530  2|                 folytatta Aranyos Miskáról a beszédet:~- Híres ember
4531  2|                helyett gulyát énekelnek, s a juhászt megteszik gulyássá.
4532  2|                   gulyássá. De mindegy. Az a valóság, hogy az öreg juhászlegény
4533  2|                   hogy akkoriban virágzott a betyárság. Hol itt, hol
4534  2|            rendelni. Hamar-törvényt, ahogy a nép mondja. Ma elfogták
4535  2|                    nép mondja. Ma elfogták a betyárt, holnap kihallgatták,
4536  2|              legény szamárra ül, és beüget a faluba, a kocsmába. Iszik
4537  2|                    ül, és beüget a faluba, a kocsmába. Iszik és berúg.
4538  2|                  berúg. Vagdalja az üveget a falubeli legények fejéhez.
4539  2|                 már eltör vagy tíz üveget, a kocsmáros megkérdezi tőle,
4540  2|                    hogy kergül-e két birka a jövő vasárnapra? Mert egy
4541  2|                elég.~- Nem kergül - feleli a legény.~- Hát akkor itt
4542  2|              legény.~- Hát akkor itt marad a szűröd, Miska.~- Nem marad
4543  2|                 marad biz az!~Azzal benyúl a lajbizsebbe: kipöndít az
4544  2|                 Egy óra múlva láncban állt a Miska. Vitték Kaposvárra.
4545  2|                  Miska. Vitték Kaposvárra. A ládája fenekén találtak
4546  2|                   meg egy gyémántgyűrűt.~- A postakocsiból?~- Várd meg
4547  2|             postakocsiból?~- Várd meg csak a végét. Vallatják Miskát,
4548  2|                  Miskát, hogy:~- Honnan ez a sok pénz?~- Kaptam - feleli
4549  2|                  és miért?~Erre csak rázza a fejét.~- Semmi köze abban
4550  2|                  fejét.~- Semmi köze abban a tekintetes vármegyének.~-
4551  2|                  De bizony van közünk! Hát a postakocsi?~- Arról én nem
4552  2|                    elítélték, akasztófára.~A siralomházban meggondolkodik
4553  2|           meggondolkodik Miska, és felizen a bíróságnak, hogy tanút akar
4554  2|                hogy tanút akar megnevezni. A bíróság akkor is együtt
4555  2|                  ül, fölvezettetik Miskát.~A fiú sápadt. Lóg a feje.
4556  2|                  Miskát.~A fiú sápadt. Lóg a feje. Megszólal imigyen:~-
4557  2|                    az urakat, izenjenek el a méltóságos bárónéhoz, ott
4558  2|               méltóságos bárónéhoz, ott is a kisasszonyhoz, hogy nem
4559  2|                   nem tehessünk róla.~Erre a bíróság összetanakodik.
4560  2|                 van szó. Lovat menesztenek a bárónéhoz, hogy egy halálra
4561  2|                    bizonyságra.~Másnap ott a leány. Sűrűn lefátyolozott
4562  2|                   lefátyolozott arccal áll a bíróság elé. Az anyja is
4563  2|                    is vele van. Azt mondja a bíróságnak, hogy van szava
4564  2|                 bíróságnak, hogy van szava a legény ügyében, de csak
4565  2|                   De még aznap kiszabadult a Miska, és még aznap elvitték
4566  2|               Miska, és még aznap elvitték a kisasszonyt apácának.~-
4567  2|                 kisasszonyt apácának.~- És a nóta?~- Mink is csak körülbelül
4568  2|                körülbelül abból tudtuk meg a történetet, vagy hogy a
4569  2|                    a történetet, vagy hogy a vármegyétől szivárgott ki.
4570  2|                    az öreg sose mondja el. A nóta az, hogy:~PRIVATESzépen
4571  2|                  hogy:~PRIVATESzépen legel a báróné juhnyája,~a kisasszony
4572  2|                   legel a báróné juhnyája,~a kisasszony maga sétál utána.~ ~
4573  2|                                            A TULIPÁN~A tél szép. Csak
4574  2|                                  A TULIPÁN~A tél szép. Csak köd ne volna
4575  2|                   Mikor éjjel-nappal suhog a szél, s ember és állat dideregve,
4576  2|                  Aggodalom száll meg, hogy a természet intéző hatalma
4577  2|               intéző hatalma benne felejti a világot a télben! Talán
4578  2|                    benne felejti a világot a télben! Talán mink vagyunk
4579  2|              emberek! Ha mink is elmúlunk, a mindent intéző hatalom lepecsételi
4580  2|                 intéző hatalom lepecsételi a Föld történetét.~Ilyenkor
4581  2|          mindenféle virágmagot. Odaállítom a kályhám közelébe és öntözöm.~
4582  2|                   tulipánhagymát is tettem a cserépbe. Öntöztem. És míg
4583  2|            Öntöztem. És míg odakünn zúgott a hózivatar, álltam a kályha
4584  2|                 zúgott a hózivatar, álltam a kályha mellett és néztem
4585  2|                   kályha mellett és néztem a cserepeimet.~Vajon kikelnek-e?
4586  2|                 kikelnek-e? Van-e még élet a földben? Van-e még reménység
4587  2|               földben? Van-e még reménység a Föld életében?~Egy szerdai
4588  2|                    gombocska emelkedett ki a cserép közepén. Örömmel
4589  2|                   közepén. Örömmel néztem. A tulipán kelt ki, az én tiszta,
4590  2|                     piros tavaszi virágom. A kályha mellett elhitte,
4591  2|            Fölébredt. És bontakozik kifelé a földből a világosságba.~
4592  2|                bontakozik kifelé a földből a világosságba.~Ápolgatom,
4593  2|               Harmadnapra már akkora, mint a datolya magva. Egyre kijjebb
4594  2|                    Egyre kijjebb emelkedik a földből. Egy napon már széjjel
4595  2|             palástját, és megmutatja, hogy a palástja bélése zöld selyem.
4596  2|                zöld gallérocska tűnik elő. A két gallér között egy gömbölyű
4597  2|                   zöld növény terem nyáron a Föld kerekén, hogy a más
4598  2|                nyáron a Föld kerekén, hogy a más csillagok lakói bizonyára
4599  2|                   bizonyára zöldnek látják a mi csillagunkat. Hogy virág?
4600  2|                 fehér temető.~Hát van élet a földben? Van élet a fehér
4601  2|                   élet a földben? Van élet a fehér szemfedő alatt? Ime,
4602  2|                    szemfedő alatt? Ime, ez a bájos virág megfelel reá:
4603  2|                  megfelel reá: megélemlett a koporsójában és kikélt.
4604  2|                 még burokban van, de máris a világosság felé fordul.
4605  2|                    világosság felé fordul. A világosság az ablak jégkérgén
4606  2|               jégkérgén aranylik által. Ez a növény úgy szereti a napot,
4607  2|                    Ez a növény úgy szereti a napot, mint az ember!~Már
4608  2|                valami rokonság az ember és a virág között. Talán az élet
4609  2|                 égi nap egyősanyánk. Talán a virág emberré válik holta
4610  2|                   ketten együtt melegszünk a tulipánnal a kályhánál.
4611  2|                    melegszünk a tulipánnal a kályhánál. Az ember megfagyna
4612  2|                    Az ember megfagyna künn a hidegben, mint a virág.
4613  2|            megfagyna künn a hidegben, mint a virág. A virág él a meleg
4614  2|                    hidegben, mint a virág. A virág él a meleg szobában,
4615  2|                   mint a virág. A virág él a meleg szobában, mint az
4616  2|                     mint az ember.~És nőtt a tulipán.~Hogy sugaras napok
4617  2|                   elhajlott az ablak felé. A nap felé hajlott, mint a
4618  2|                   A nap felé hajlott, mint a gyermek az anyja felé.~Odatettem
4619  2|                háttal. Ha boldog tud lenni a virág, a tulipánom bizonyára
4620  2|                  boldog tud lenni a virág, a tulipánom bizonyára boldog
4621  2|                  zöld levelei szinte itták a sugarakat.~És ott maradt.~
4622  2|                vastag és széles palástját. A bimbója fölnyulladt. Nőtt
4623  2|                    üde orcáját és tartotta a napnak. Kinézett az ablakon
4624  2|                napnak. Kinézett az ablakon a napfényes télbe, mint én.~
4625  2|                    mint én.~Nem ismerhetem a teremtés titkait, de érzem,
4626  2|              miriádnyi sokaságát szórta el a világban, a virágot gyönyörűségnek
4627  2|            sokaságát szórta el a világban, a virágot gyönyörűségnek teremtette.~
4628  2|                 teremtette.~Nekem titok ez a virág. Csak annyit tudok
4629  2|                    Honnan szívja leveleibe a zöld színt, orcájába a pirosat? -
4630  2|           leveleibe a zöld színt, orcájába a pirosat? - nem tudom. Csak
4631  2|                 nézem elandalodva. Hogy ez a tiszta, üde és bájos teremtés
4632  2|                    égi fenségben pompázik.~A folyosón gyermekcsizma kopog
4633  2|               folyosón gyermekcsizma kopog a szobám felé. Ismerem a járásáról,
4634  2|               kopog a szobám felé. Ismerem a járásáról, ki jön. A nyolcéves
4635  2|               Ismerem a járásáról, ki jön. A nyolcéves Eszter leány.
4636  2|           nyolcéves Eszter leány. Most jár a második osztályba. Az a
4637  2|                    a második osztályba. Az a neve, ami az anyjáé. A vezetékneve
4638  2|                  Az a neve, ami az anyjáé. A vezetékneve is az anyjáé.
4639  2|                    Az anyja cseléd valahol a városban. Tudom, mért jön:
4640  2|                    jön: el fog kéredzkedni a holnapi tanításról. Mert
4641  2|           morzsolni. Olyankor vele megy ez a kisleány is, kap húsz fillért
4642  2|              kisleány is, kap húsz fillért a munkájáért.~Leveri a havat
4643  2|               fillért a munkájáért.~Leveri a havat a csizmájáról az ajtóban,
4644  2|                 munkájáért.~Leveri a havat a csizmájáról az ajtóban,
4645  2|                    és csiszi-csoszi: törli a csizmáját hosszan a gyékénybe.~
4646  2|                  törli a csizmáját hosszan a gyékénybe.~Azután kopogat.
4647  2|                    Hátul nagy csomó tartja a kendőt a derekán, s a kendő
4648  2|                 nagy csomó tartja a kendőt a derekán, s a kendő két sarka
4649  2|               tartja a kendőt a derekán, s a kendő két sarka leér a térde
4650  2|                   s a kendő két sarka leér a térde hajlásáig. A szemét
4651  2|                    leér a térde hajlásáig. A szemét lesütve áll meg előttem,
4652  2|             hirtelen meg­lepődéssel fordul a szeme a virágra.~- No mi
4653  2|                  lepődéssel fordul a szeme a virágra.~- No mi ez, Eszter?
4654  2|                      feleli mosolyogva.~És a tekintete gyönyörűségbe
4655  2|                 gyönyörűségbe feledten áll a virágon.~Ez a kisleány is
4656  2|                 feledten áll a virágon.~Ez a kisleány is olyan mint a
4657  2|                   a kisleány is olyan mint a tulipán. Az arca gömbölyű
4658  2|                  piros és mindig mosolyog. A szeme fekete és mély tüzű.
4659  2|             egyetlen fekete szemű leányom. A többi kék szemű. A többi
4660  2|                leányom. A többi kék szemű. A többi orgonavirág.~És a
4661  2|                    A többi orgonavirág.~És a nyolcéves tulipán nézi a
4662  2|                   a nyolcéves tulipán nézi a nyolchetes tulipánt.~- Szereted
4663  2|                   tulipánt.~- Szereted ezt a virágot?~- Szeretem.~- Hát
4664  2|                    Nem volt neki szokatlan a gondolatom. Hiszen mindennapi
4665  2|               ablakhoz. Lábujjhegyre állt. A szemét félig lehúnyta. És
4666  2|                 lehúnyta. És csókot lehelt a tulipánra.~ ~
4667  2|                                       MICÓ~A macskám itt heverész a kályhám
4668  2|                MICÓ~A macskám itt heverész a kályhám előtt. Eszembe jut
4669  2|               Gyermekkoromban ismertem azt a macskát.~Egy vasárnap reggel,
4670  2|               Valamennyi közt legkedvesebb a Csordás Andris. Andris annyi
4671  2|                volt. Sok mindent tudott az a macska. Ha Andris fütyült
4672  2|                  fütyült neki, előjött még a kertből is. Ha Andris négykézlábra
4673  2|              fütyült, akkor Micó fölugrott a hátára és dagasztott ottan,
4674  2|                    az asszonyok dagasztják a kenyeret.~Hát hogy senkit
4675  2|                    hogy senkit se találtam a házunk közelében, futottam
4676  2|                    nádtetős házban laktak. A ház oldalára akkoriban oda
4677  2|                    Mert huszárok tanyáztak a faluban. Az udvart hordódongákból
4678  2|                   Hátul egy vályogistálló, a teteje meg a fala kissé
4679  2|                vályogistálló, a teteje meg a fala kissé meg is dőlt,
4680  2|                    át kívánkozna telepedni a szomszédba. Meg egy rossz
4681  2|               egypár kis béka.~Ahogy futok a ház felé, visítást hallok
4682  2|                    ijedt tűnődéssel, ahogy a gyerek szokott.~De mért
4683  2|                    Tegnap kővel hajigáltuk a kútban a békákat. Hátha
4684  2|                  kővel hajigáltuk a kútban a békákat. Hátha azért bűnhődik
4685  2|                   ember sohase tudja abban a korban, hogy miért bűnhődik?~
4686  2|               bűnhődik?~Óvatosan lépdeltem a kerítésig és beleselkedtem
4687  2|                 kerítésig és beleselkedtem a parajjal benőtt dongakerítésen.
4688  2|                   Ott görnyedezett szegény a pitvarajtó előtt. A földön
4689  2|                szegény a pitvarajtó előtt. A földön mázatlan cseréptál.
4690  2|            mázatlan cseréptál. Szappanozza a képét az anyja irgalmatlanul.~
4691  2|              csípős szappannal habozzák be a szeme világát. Csakhogy
4692  2|                   ha rajtam állt valakinek a szeme.~Ahogy ott visított-hörkölt
4693  2|                   részvéttel szemléltem őt a kerítésen át. Nem sajnálta
4694  2|                    Nem sajnálta más senki.~A katona az istálló előtt
4695  2|                   kutyábbul is! - mondotta a pipáját a csizmája sarkához
4696  2|                   is! - mondotta a pipáját a csizmája sarkához ütögetve.
4697  2|                   hanem mert az anyja keze a száján habzott.~- Téglával -
4698  2|                  Téglával - felelt rá maga a katona.~És végigsimította
4699  2|                  katona.~És végigsimította a kezét a maga olaszosan barna
4700  2|                  És végigsimította a kezét a maga olaszosan barna orcáján.
4701  2|                 barna orcáján. Lehet, hogy a visszaemlékezés akaratlan
4702  2|                  De az is lehet, hogy csak a bajuszát kereste meg. Csak
4703  2|                   szokta pödörni.~Végre is a nagy Juli leány szabadította
4704  2|                  anyja vasmarkából. Kijött a szobából felibe fonatlan,
4705  2|                    fejét és körüldörzsölte a törülközővel.~- Ne ríj,
4706  2|             orcáját jobbról is, balról is.~A hófehér ingből előduzzadtak
4707  2|            rámpillantott, olyan volt nekem a szeme, mint a Micó macskáé.~
4708  2|                   volt nekem a szeme, mint a Micó macskáé.~De lehet,
4709  2|                 macskában van valami annak a családnak a vonásaiból,
4710  2|                   valami annak a családnak a vonásaiból, amelyikhez tartozik.
4711  2|                jegyzőéknél ötlött belém ez a gondolat. Az öreg jegyzőnek
4712  2|                   kutyája volt, s neki is, a kutyának is mindig vicsorgóra
4713  2|                   mindig vicsorgóra állott a képe.~- Így, virágom, így! -
4714  2|                   öcsikéje fejét -, látod, a kis ifiúr milyen tiszta!
4715  2|                   kis ifiúr milyen tiszta! A Micó is mosdik, nézd, milyen
4716  2|                   egyet brümmentett, aztán a könnyein át Micóra mosolygott.
4717  2|             könnyein át Micóra mosolygott. A macska csakugyan ott mosdott
4718  2|               macska csakugyan ott mosdott a kút káváján. Megnedvesítette
4719  2|                   káváján. Megnedvesítette a talpát és végigvonta a fején,
4720  2|     Megnedvesítette a talpát és végigvonta a fején, a fülén. Szakasztott
4721  2|              talpát és végigvonta a fején, a fülén. Szakasztott úgy tett,
4722  2|                 Szakasztott úgy tett, mint a katona szokott az istálóajtóban,
4723  2|                    az istálóajtóban, mikor a kis gömbölyű tükörben kétfelé
4724  2|                 tükörben kétfelé választja a haját.~A tiszttartó Cigány
4725  2|                 kétfelé választja a haját.~A tiszttartó Cigány kutyája
4726  2|                    Cigány kutyája dugta be a fejét a kerítés dongái között,
4727  2|                   kutyája dugta be a fejét a kerítés dongái között, s
4728  2|               dongái között, s átvonaglott a résen. Borzkutya volt a
4729  2|                    a résen. Borzkutya volt a jámbor, különben átugorhatta
4730  2|                 különben átugorhatta volna a kerítést. Mintha megirigyelte
4731  2|                  Mintha megirigyelte volna a Juli dicséretét, fölágaskodott
4732  2|                  dicséretét, fölágaskodott a kút kávájára és ádáz gyűlölettel
4733  2|                ádáz gyűlölettel vicsorgott a Micóra.~Micó persze nem
4734  2|                  Micó persze nem várta meg a következő pillanatot. Mikorra
4735  2|              következő pillanatot. Mikorra a kutya fölágaskodott, ő is
4736  2|              fölágaskodott, ő is állt már. A szemét a kutyára meresztette,
4737  2|                    ő is állt már. A szemét a kutyára meresztette, ráfújt,
4738  2|                   No, szoros is lett volna a Micó macskának egyszerre!
4739  2|                   egyszerre! De Micó abban a pillanatban felszökött a
4740  2|                   a pillanatban felszökött a kútágasra. Ott nyalogatta
4741  2|                  kútágasra. Ott nyalogatta a talpát, és gúnyos hunyorgással
4742  2|                    hunyorgással nézett alá a magasból.~Mink aztán az
4743  2|                   trombitáltunk. Utánoztuk a katonákat.~Csak a második
4744  2|                Utánoztuk a katonákat.~Csak a második harangszóra ocsúdtunk
4745  2|                  harangszóra ocsúdtunk föl a játékunkból. Indulnunk kellett
4746  2|             játékunkból. Indulnunk kellett a templomba. Juli is felöltözött
4747  2|           pántlikásan, rózsásan fordult ki a szobából, és ringatódzó
4748  2|          ringatódzó járással lépegetett el a templom felé.~A katona az
4749  2|              lépegetett el a templom felé.~A katona az egyik kerítéscölöpön
4750  2|                nézett utána, és pödörgette a bajuszát.~*~Azt mondja egy
4751  2|                     Futva futottunk odáig.~A katona már régen nem lakott
4752  2|                    Eltakarodtak azok. Csak a ház falán maradt meg az
4753  2|               falán maradt meg az emlékük, a fakó vörös írás: 1 ló, 1
4754  2|                   óriás napraforgók nőttek a kerítés mellett és lefelé
4755  2|               sárgacsipkés fekete fejöket. A kertek is sárgák voltak
4756  2|                     tarlottak.~Fölsiettünk a létrán az istálló padlására.
4757  2|            csakugyan ott mászkált egymáson a sok kis macska. Micó közöttük
4758  2|             nyalogatta hol az egyiket, hol a másikat. Micó volt az anyjuk.
4759  2|                 Milyen furcsán nézett ránk a Micó!~- Miau! Miau!~Mintha
4760  2|           bennünket? Aztán tovább mosdatta a gyermekeit és halkan brúgózott
4761  2|                 kell? - kérdezte Andris.~- A vörös!~Mert csak egy volt
4762  2|                  vörös!~Mert csak egy volt a vörös. A többi cirmos volt,
4763  2|                Mert csak egy volt a vörös. A többi cirmos volt, mint
4764  2|               cirmos volt, mint az anyjuk.~A házból akkor nehéz és erős
4765  2|                 Megdöbbenve kandikáltam le a padlásról. Julit láttam,
4766  2|                   padlásról. Julit láttam, a szép nagy Juli leányt, ahogy
4767  2|                  kifordult az ajtón. Leült a földre az eresz alá. Az
4768  2|             görgedeztek. Sápadt volt, mint a falevelek.~- Mi lelte a
4769  2|                    a falevelek.~- Mi lelte a nénédet? - kérdeztem halkan.~-
4770  2|               vállat vonva. Beteg vagy mi.~A szóváltásból, amit azután
4771  2|                   nagy baj lehetett ottan!~A faluban nemegyszer van nagy
4772  2|                   nemegyszer van nagy baj. A gyerek látja, hallja és
4773  2|                  hozták elő megbékózottan.~A gyerekek nagy csoportban
4774  2|                   az anyja ődöngött sírva, a kezét tördelve. Juli nem
4775  2|                    sápadtabb, mint máskor. A felső szoknyája a fején,
4776  2|                  máskor. A felső szoknyája a fején, mintha eső esne.
4777  2|                    Csak vánszorgott búsan, a szemét lesütve két pandúr
4778  2|                  két pandúr között. Vitték a községházára.~Az ügy előbözsdítette
4779  2|                  egész falut. Az asszonyok a becsületről beszéltek. Juli
4780  2|                becsületről beszéltek. Juli a becsület ellen vétett. Mikor
4781  2|               ellen vétett. Mikor meglátta a pandúrokat, beleugrott az
4782  2|               erdei kútba. Szerencse, hogy a kút száraz. Kihúzták.~Mennyi
4783  2|                 Egy óra múlva hazaérkezett a csordás. Darabig ott rázta-döngette
4784  2|                 Darabig ott rázta-döngette a kaput a községházán. Aztán
4785  2|                 ott rázta-döngette a kaput a községházán. Aztán hazament
4786  2|                községházán. Aztán hazament a fejszéért: agyon akart vágni
4787  2|                   jegyzőt, pandúrokat, még a feleségét is. Hogy aztán
4788  2|                   feleségét is. Hogy aztán a fejszét elvették tőle, befordult
4789  2|                   elvették tőle, befordult a kocsmába és ivott. Pálinkát
4790  2|                 ivott, részeg akart lenni. A kocsmából kihallatszott,
4791  2|                 asztalt, és hogyan átkozza a császárt, a feleségét, a
4792  2|                 hogyan átkozza a császárt, a feleségét, a katonákat,
4793  2|                   a császárt, a feleségét, a katonákat, a pandúrokat,
4794  2|                    feleségét, a katonákat, a pandúrokat, az urakat, mindenkit,
4795  2|                  fog és bosszút cselekszik a leányért. De már akkor állani
4796  2|                  akkor állani is alig bírt a lábán.~Leült a sárba az
4797  2|                   alig bírt a lábán.~Leült a sárba az utca közepén. Ott
4798  2|            összevissza:~- Itt az én helyem a sárba! a sárba! Itt a becsületem
4799  2|                  Itt az én helyem a sárba! a sárba! Itt a becsületem
4800  2|               helyem a sárba! a sárba! Itt a becsületem a sárba! a sárba!~
4801  2|                    sárba! Itt a becsületem a sárba! a sárba!~A felesége
4802  2|                  Itt a becsületem a sárba! a sárba!~A felesége húzgálta
4803  2|               becsületem a sárba! a sárba!~A felesége húzgálta föl és
4804  2|                   Andris gyerek ott maradt a községháza előtt. Föl­kapasz­
4805  2|                   előtt. Föl­kapasz­kodott a kerítésre és sápadtan, szótlanul
4806  2|              sápadtan, szótlanul bámult be a rácson.~A csordás másnap
4807  2|              szótlanul bámult be a rácson.~A csordás másnap és harmadnap
4808  2|                másnap és harmadnap is itta a pálinkát. Nem akart kijózanodni.
4809  2|                 történt, hogy meggyújtotta a házát.~A lángok akkor csaptak
4810  2|                 hogy meggyújtotta a házát.~A lángok akkor csaptak föl,
4811  2|              hazafelé mentem az iskolából. A faluban nagy szaladgálás,
4812  2|                nagy szaladgálás, kiabálás. A harangot félreverték. Az
4813  2|            kantákkal, sajtárokkal rohantak a tűzhöz. De a csordás háza
4814  2|          sajtárokkal rohantak a tűzhöz. De a csordás háza egy-láng volt
4815  2|                   Közel se lehetett menni.~A másik percben már az istálló
4816  2|              istálló tetejére is fölfutott a láng. Én mindent láttam.
4817  2|               udvar sarkán álltam az utcán a jajveszékelő asszonyok között.~
4818  2|                 hogy szabadon rakhassák be a szénát. Azon az ajtón egyszer
4819  2|                    egyszer csak megjelenik a Micó macska. Abban a pillanatban
4820  2|            megjelenik a Micó macska. Abban a pillanatban jelent meg,
4821  2|             pillanatban jelent meg, amikor a láng a tetőre futott. A
4822  2|                  jelent meg, amikor a láng a tetőre futott. A szájában
4823  2|                    a láng a tetőre futott. A szájában az egyik kölyke
4824  2|                    szemmel nézett széjjel. A kis kölyökmacska szétterpesztette
4825  2|              kölyökmacska szétterpesztette a négy lábát, ahogy lógott.
4826  2|                 Micó háttal ereszkedett le a falon. Letette a kölykét
4827  2|            ereszkedett le a falon. Letette a kölykét elénk a földre.~
4828  2|                    Letette a kölykét elénk a földre.~Azután újra felszökött
4829  2|                     Azután újra felszökött a Micó a falon és megint megjelent
4830  2|              Azután újra felszökött a Micó a falon és megint megjelent
4831  2|             kölykével. Azzal is lekúszott.~A láng akkor hirtelen elborította
4832  2|             Recsegett, ropogott, pattogott a tető. A levegő szinte forrt
4833  2|                ropogott, pattogott a tető. A levegő szinte forrt az udvaron
4834  2|                mégis csak megint fölfutott a falra. Az ajtó akkor már
4835  2|                 nyávogással ugrált ide-oda a lángok közt a fal peremén.
4836  2|               ugrált ide-oda a lángok közt a fal peremén. Aztán egyszer
4837  2|                 nagy szökemléssel beugrott a lepedő nagyságú nagy vörös
4838  2|                                            A BOR~Őszi vasárnap. A reggeli
4839  2|                       A BOR~Őszi vasárnap. A reggeli napfény a tornácra
4840  2|                vasárnap. A reggeli napfény a tornácra tűz. Baracs Imre
4841  2|                    Imre ott áll ingujjban. A sütkérezés csak vasárnapi
4842  2|                csak vasárnapi gyönyörűsége a parasztembernek. Máskor
4843  2|                lehet, hogy Baracs Imre nem a sütkérezés végett állott
4844  2|                sütkérezés végett állott ki a tornácra. Lehet, hogy a
4845  2|                    a tornácra. Lehet, hogy a templomba menőket nézi sorra.
4846  2|                   ruháját vette fel. Mikor a paraszt új ruhát vesz magára,
4847  2|                    ül le. Az ülésben kopik a ruha.~Baracs Imrén csakugyan
4848  2|            Mellényén ezüstösen tündökölnek a kacskaringóba varrt bádogpitykék.
4849  2|          kacskaringóba varrt bádogpitykék. A csizmáját tegnap este sokáig
4850  2|               tegnap este sokáig pucoválta a tornácon. A haja is ragyogóra
4851  2|               sokáig pucoválta a tornácon. A haja is ragyogóra van kenve
4852  2|                 oldalán kétfelé választva. A bajuszát hegyezve csavarta
4853  2|                 orra alatt úgy feszít most a bajusz, mintha fel volna
4854  2|                    áll és sütkérezik. Nézi a templomba menőket. A kutyája
4855  2|                  Nézi a templomba menőket. A kutyája is ott ül a kerítésnél.
4856  2|               menőket. A kutyája is ott ül a kerítésnél. A léc között
4857  2|                    is ott ül a kerítésnél. A léc között néz kifelé komoly
4858  2|                   komoly nyugalommal, mint a gazdája.~Kék ruhás emberek,
4859  2|              leányok lépkednek el időnkint a ház előtt. Az asszonyok
4860  2|                  imádságos könyvet visznek a hónuk alatt, s a könyvükből
4861  2|                   visznek a hónuk alatt, s a könyvükből olvasó lóg ki.
4862  2|                  könyvükből olvasó lóg ki. A leányok kicsiny könyvet
4863  2|                 kicsiny könyvet visznek, s a könyvük csipkés zsebken­
4864  2|                  van beletakarva.~Elmennek a ház előtt. Némelyik beköszön,
4865  2|                  ott látják az asszonyt is a tornácon?~Szokatlan valami
4866  2|              tornácon?~Szokatlan valami az a falusi életben, hogy két
4867  2|                 ember elváljon, ha egyszer a pap összeadta őket. De talán
4868  2|               összeadta őket. De talán ezt a módit is eltanulják már
4869  2|                 uraktól, mint az asszonyok a kávéivást, a lányok meg
4870  2|                  az asszonyok a kávéivást, a lányok meg a cúgos cipőt.~
4871  2|                    kávéivást, a lányok meg a cúgos cipőt.~Hát a lányok
4872  2|              lányok meg a cúgos cipőt.~Hát a lányok is beköszönnek. Úgy
4873  2|                     Úgy köszönnek rá, mint a legényekre szoktak: tapadó
4874  2|                harminc esztendősnél. Aztán a bajuszát hétköznapon is
4875  2|                amióta elhagyta az asszony. A bajusz azt jelenti, hogy
4876  2|                     Baracs Imre mindezekre a köszöntésekre fejbiccentésekkel
4877  2|                   tésére komolyabban, mint a lányokéra meg a férfiakéra.
4878  2|          komolyabban, mint a lányokéra meg a férfiakéra. Hej, az asszonyok!
4879  2|            asszonyok! Mindig licseg-locsog a sok hegyes nyelvű! Mikor
4880  2|                 templomba menő is ellépett a ház előtt, Baracs Imre magára
4881  2|                    Baracs Imre magára veti a tarisznyáját meg a szűrét.
4882  2|                    veti a tarisznyáját meg a szűrét. És szól az anyjának
4883  2|                szűrét. És szól az anyjának a konyhában:~- Az ebéddel
4884  2|                      Hová mégy?~- Megnézem a Jancsit.~Az öregasszony
4885  2|                     Az öregasszony kihúzza a tésztából a kezét, és a
4886  2|            öregasszony kihúzza a tésztából a kezét, és a fiára bámul.~-
4887  2|                    a tésztából a kezét, és a fiára bámul.~- Jancsit?~-
4888  2|                    Nem tudom felejteni azt a gyereket.~- Hát hozd haza.
4889  2|                 Mondd neki, hogy én vagyok a hibás.~Baracs a fejét rázza:~-
4890  2|                  én vagyok a hibás.~Baracs a fejét rázza:~- Nem. Én az
4891  2|                  ebben az életben!~Lekerül a kertek alá, aztán a falu
4892  2|                Lekerül a kertek alá, aztán a falu végén fölkanyarodik.
4893  2|                 végén fölkanyarodik. Rátér a kocsiútra. A kutya el-elmaradozva
4894  2|          fölkanyarodik. Rátér a kocsiútra. A kutya el-elmaradozva illő
4895  2|                illő távolban követi. Tudja a kutya, hogy ha meglátják,
4896  2|               ballagdál az akácfák között, a kocsiúton.~A fák már sárgulnak.
4897  2|               akácfák között, a kocsiúton.~A fák már sárgulnak. Az út
4898  2|                    szélén rozsdásan hervad a lósóska. Itt-ott egy vadrózsabokor
4899  2|                    vadrózsabokor pirosítja a gyümölcsét. Az úton ugrál
4900  2|                  gyümölcsét. Az úton ugrál a pityer.~Baracs a dombra
4901  2|                úton ugrál a pityer.~Baracs a dombra érkezett. Onnan megláthatná
4902  2|                érkezett. Onnan megláthatná a szomszéd falu tornyát, a
4903  2|                   a szomszéd falu tornyát, a vöröstetejű köpcös tornyot,
4904  2|                 Idő múltán mégis rápillant a toronyra. Olyan, mint régen!
4905  2|                    Ott eskették őket abban a templomban.~A falu határán
4906  2|                   őket abban a templomban.~A falu határán kökénybokrok
4907  2|                    leveles ágat és bedugja a tarisznyába. A tarisznyában
4908  2|                  és bedugja a tarisznyába. A tarisznyában vörös szemű
4909  2|                 házinyúl üldögél. Mulasson a nyúl, ha éppen éhezik.~A
4910  2|                   a nyúl, ha éppen éhezik.~A falu mintha fehérebb volna,
4911  2|              máskor. De nem fehérebb, csak a föld barnább meg a zsuppos
4912  2|                    csak a föld barnább meg a zsuppos háztetők barnábbak,
4913  2|              leesett. Által kellene mennie a falun, mert az asszony az
4914  2|                    alszegen lakik: szélről a második ház. De nem megyen
4915  2|                  megyen által: alája kerül a kerteknek, és tapossa a
4916  2|                    a kerteknek, és tapossa a gyepet.~Egyszer, ahogy visszapillant,
4917  2|                    visszapillant, meglátja a kutyáját.~- Hej, a cudar!
4918  2|                meglátja a kutyáját.~- Hej, a cudar! No nézd! Nem takarodsz-e
4919  2|                    Nem takarodsz-e vissza!~A kutya behúzott farkkal inal
4920  2|               megáll. Arra vár talán, hogy a gazdája mégis meggondolja
4921  2|               gondolatok forognak ilyenkor a kutyának a fejében?~Azonban
4922  2|               forognak ilyenkor a kutyának a fejében?~Azonban a gazda
4923  2|                kutyának a fejében?~Azonban a gazda haragszik, hogy a
4924  2|                    a gazda haragszik, hogy a kutya eljött. Kutyának nem
4925  2|              Kutyának nem szabad elhagynia a házat; csak szántáskor,
4926  2|               külső munka idején. Olyankor a szűrre, magra, tarisznyára
4927  2|                 tarisznyára kell vigyáznia a kutyának.~Baracs megint
4928  2|                  visszafordul. Látja, hogy a kutyája ül. Megrázza feléje
4929  2|                kutyája ül. Megrázza feléje a botját. A kutya fölkel és
4930  2|                  Megrázza feléje a botját. A kutya fölkel és megindul.
4931  2|                  kutya fölkel és megindul. A testét lomhán lógázza hazafelé.~
4932  2|                  Baracs Imre tovább ballag a kertek alatt.~Már egy hónapja
4933  2|                  hónapja múlt, hogy elvált a feleségétől, azaz a felesége
4934  2|                 elvált a feleségétől, azaz a felesége őtőle. Az anyó
4935  2|                  volt az oka. Bebagyulálta a kis Jancsinak a nyakát kendővel,
4936  2|               Bebagyulálta a kis Jancsinak a nyakát kendővel, hogy a
4937  2|                    a nyakát kendővel, hogy a szél meg ne fújja. Hát a
4938  2|                   a szél meg ne fújja. Hát a szél nem is fújta meg Jancsikát,
4939  2|                   asszony panaszolta, hogy a kendő okozta a gyulladást.
4940  2|            panaszolta, hogy a kendő okozta a gyulladást. Az öreganyó
4941  2|              Micsoda beszéd ez? Szó szóba. A két asszony csípőre tette
4942  2|                  két asszony csípőre tette a kezét: összecsattogtak.~
4943  2|              érkezett haza. Csak elzöldült a nagy csatára. Nem is kérdezte,
4944  2|                    kérdezte, hogy mitől ég a, tűz, csak mikor látta,
4945  2|                     csak mikor látta, hogy a felesége rányelvel az anyjára,
4946  2|                   anyjára, őt is elfutotta a méreg, és felkapta a botját.~
4947  2|             elfutotta a méreg, és felkapta a botját.~No bizony, nem valami
4948  2|                  hogy parasztember megveri a feleségét. De ebben a házasságban
4949  2|              megveri a feleségét. De ebben a házasságban mégis most történt
4950  2|                 bort, se pálinkát. Mert az a bolond természete volt Baracsnak,
4951  2|         feltetőzték, neki is innia kellett a pap egészségére. Nem ivott
4952  2|                  ünnepi ruhájába. Megkapta a fia kezét és elrohant. Vissza
4953  2|                elrohant. Vissza se nézett.~A faluban aztán nógatták Baracsot,
4954  2|                     Részeg voltál - mondta a pap is -, bizonyos, hogy
4955  2|                   bizonyos, hogy te voltál a hibás. Tudja az asszony,
4956  2|                    én többet; száradjon el a gégám, ha iszok - felelte
4957  2|                 kutya az, amelyik elhagyja a gazdáját.~Vagy két hét múlva
4958  2|                   az udvarba, csak megállt a ház előtt. Az asszony nagybátyja
4959  2|                   vége mindig felfelé áll, a másik meg lehajlik. Csak
4960  2|                Csak pipázik egész nap, meg a felhőket nézi.~Baracs Imre
4961  2|                  hitte, hogy békíteni jött a sógor. Haragos szemmel fogadta:~-
4962  2|                fogadta:~- Mit akar kend?~- A ládát meg az ágyat.~Hogy
4963  2|              semmit, Imre se szólt többet. A tornácfának támaszkodva
4964  2|               szótlanul, hogyan cipeli fel a sógor a kocsira a tulipános
4965  2|                  hogyan cipeli fel a sógor a kocsira a tulipános ládát,
4966  2|               cipeli fel a sógor a kocsira a tulipános ládát, meg a sárga
4967  2|             kocsira a tulipános ládát, meg a sárga rózsás ágyat. Az öregasszony
4968  2|               rózsás ágyat. Az öregasszony a templomba járt azalatt.
4969  2|                 azalatt. Imre nem segített a felrakásban.~Mikor az öreg
4970  2|                    Mikor az öreg visszaült a kocsiba, Imre megmozdult.
4971  2|              Azonban az öreg meggyihikelte a lovakat és köszönés nélkül
4972  2|             elhajtott.~Vége szakadt köztük a sógorságnak is.~Hát azóta
4973  2|                asszonyról.~Ott ballag most a kertek alatt. Ha a házak
4974  2|                    most a kertek alatt. Ha a házak között menne, azt
4975  2|                 menne, azt mondanák:~- Jön a feleségéért.~Ne gondolja
4976  2|               ballagdált tovább. Fölkerült a kertek aljáról a falu végére.
4977  2|                 Fölkerült a kertek aljáról a falu végére. Kevélyen lépegetett.
4978  2|               végére. Kevélyen lépegetett. A lágy földben mindenütt utána
4979  2|             földben mindenütt utána maradt a csizmája patkójának a nyoma.
4980  2|               maradt a csizmája patkójának a nyoma. A nyomok csakhamar
4981  2|               csizmája patkójának a nyoma. A nyomok csakhamar a kocsiút
4982  2|                  nyoma. A nyomok csakhamar a kocsiút közepére fordultak.~
4983  2|                    előre tartva, füstöl el a ház előtt. Oda se néz. Mintha
4984  2|                 néz. Mintha nem is ő vinné a pélpát, hanem a pélpa őt;
4985  2|                    ő vinné a pélpát, hanem a pélpa őt; mint a gőzös a
4986  2|                     hanem a pélpa őt; mint a gőzös a vonatot.~A falu
4987  2|                   a pélpa őt; mint a gőzös a vonatot.~A falu csöndes.
4988  2|                    mint a gőzös a vonatot.~A falu csöndes. A kutyák az
4989  2|                   vonatot.~A falu csöndes. A kutyák az ebadó behozatala
4990  2|                    Imre nem bánná most, ha a felesége házából ráfutna
4991  2|                senki.~Baracs Imre elballag a falu közepéig. Ott már lassú
4992  2|                    közepéig. Ott már lassú a járása. Megfordul, mintha
4993  2|                   kellene megfordulnia, de a két összetett marokból végigpislant
4994  2|              gondolja elégedetten. - De mi a manót járok én föl és alá,
4995  2|                  járok én föl és alá, mint a tavaszi szellő. A fiamhoz
4996  2|                     mint a tavaszi szellő. A fiamhoz jöttem. A fiam az
4997  2|                  szellő. A fiamhoz jöttem. A fiam az én fiam.~Magát imigyen
4998  2|         fölbátorítva, visszatér. Megáll és a botjára támaszkodik a ház
4999  2|                   és a botjára támaszkodik a ház előtt. Szembe pipál
5000  2|                    ház előtt. Szembe pipál a házzal. Így fejezi ki, hogy