Part

5001  2|                   bemenni nem szándékozik.~A Jancsi gyerek majd csak
5002  2|                    neki. Elég egyet szólni a Jancsinak: megismeri az
5003  2|               szűrös ember közt is.~De hát a Jancsi gyerek nem jön.~Eközben
5004  2|              Baracs Imrének, hogy megnézze a házat. A ház éppen olyan,
5005  2|                     hogy megnézze a házat. A ház éppen olyan, mint ezelőtt
5006  2|                  hat esztendővel volt, még a rozsdás rossz kasza is csakúgy
5007  2|                    kasza is csakúgy áll ki a padláslyukon. A kertben
5008  2|             csakúgy áll ki a padláslyukon. A kertben a rózsa karóján
5009  2|                    padláslyukon. A kertben a rózsa karóján most egy tejesfazék
5010  2|                   asszony leány volt. Csak a kerítés mellett hervadozik
5011  2|                    országutat köveznek.~Az a rakás kő az út túlsó felén
5012  2|                mögött. Mért ne ülne le? Az a kő nem tartozik az asszony
5013  2|                 asszony portájához, és hát a madár is ott ül le, ahol
5014  2|                   is ott ül le, ahol akar.~A pipa eközben kiég. Baracs
5015  2|                  újra tömi, noha még forró a cserép. De, mint báró Eötvös
5016  2|             életben pillanatok, amelyekben a pipának füstölnie kell.~
5017  2|                    És ahogy így szemben ül a házzal, s a pipáját tömögeti,
5018  2|                 így szemben ül a házzal, s a pipáját tömögeti, végigpillant
5019  2|                  No lám - mondja Baracs. - A kutya nem hagyja el az embert.
5020  2|                 embert. Gyere ide, Hattyú!~A kutya felszökik. Egy perc
5021  2|                   Egy perc alatt ott terem a gazdájánál, és örvendezve
5022  2|                 körül.~Baracs megsimogatja a kutya fejét. Jólesik neki,
5023  2|                   nincsen egyedül.~Azonban a kutya egyet-kettőt szimmant
5024  2|                kutya egyet-kettőt szimmant a ház felé, és vesd el magad!
5025  2|                  úton, az árkon. Ott ugrál a konyhai félajtó előtt.~A
5026  2|                   a konyhai félajtó előtt.~A Jancsi gyerek épp akkor
5027  2|                    ki onnan. Új csizma van a lábán, meg egy új kis virágos
5028  2|                    egy új kis virágos szűr a vállán. Voltaképpen kijöhetett
5029  2|               lássa az apja, hogy mije van a gyereknek.~A kutya nagy
5030  2|                 hogy mije van a gyereknek.~A kutya nagy nyihogással táncolja
5031  2|                  Felágaskodik és rányalint a képére.~A Jancsi gyerek
5032  2|        Felágaskodik és rányalint a képére.~A Jancsi gyerek meg átöleli
5033  2|                  Jancsi gyerek meg átöleli a nyakát és rávereget:~- Hattyúkám!~
5034  2|            szótalan örömmel. Megvárja, míg a fia kiörvendezi magát, s
5035  2|                   fia kiörvendezi magát, s a kutyától körülugráltan hozzáérkezik.
5036  2|               Idesapám - rebegi örvendezve a gyerek.~Míg a fiával gügyörész,
5037  2|                   örvendezve a gyerek.~Míg a fiával gügyörész, félszemmel
5038  2|                   kenyér repül ki az ajtón a Hattyúnak. Hattyú illetlen
5039  2|               illetlen étvággyal falja fel a koncot, s még kér a gyalázatos!
5040  2|                    fel a koncot, s még kér a gyalázatos! Beeresztődik
5041  2|                   gyalázatos! Beeresztődik a konyhába is.~A gyerek lecsúszik
5042  2|                Beeresztődik a konyhába is.~A gyerek lecsúszik az apja
5043  2|                      De csak gyöjjön.~Hogy a gyerek hiába huzkodja befelé
5044  2|                  be kend, odabe is szólhat a fiával.~- Nem akarok - feleli
5045  2|                 hogy bemenjek.~És fölemeli a fejét. Pipáját a szájába
5046  2|                  fölemeli a fejét. Pipáját a szájába illeszti. Dacosan
5047  2|                 felesége! Nincs ilyen több a faluban. De mindegy. Az
5048  2|              elvált az urától, olyan, mint a virágzó faág, amely letörött
5049  2|               virágzó faág, amely letörött a fáról, leesett a földre.
5050  2|                  letörött a fáról, leesett a földre. Nem érdemes fölvenni
5051  2|                   elegyedni az asszonnyal.~A kutya a farkát csóválva
5052  2|           elegyedni az asszonnyal.~A kutya a farkát csóválva jár ide-oda
5053  2|                  Tudom - feleli az asszony a szemét lesütve -, tudom,
5054  2|                   azért hívom, hanem, hogy a falu ne lásson bennünket...~
5055  2|                falu ne lásson bennünket...~A miséről akkor sokasodott
5056  2|               miséről akkor sokasodott elő a hívek tarka serege. Látszott
5057  2|               hívek tarka serege. Látszott a távolban az úton, mint oszlik
5058  2|              távolban az úton, mint oszlik a nép szanaszét.~Az asszony
5059  2|               asszony az ura vállára tette a kezét.~- Hát - szól Baracs
5060  2|                 kezét.~- Hát - szól Baracs a gyerekhez fordulva -, te
5061  2|               bemenjek?~- Azt hát - feleli a gyerek. - Ott van mán kendnek
5062  2|              gyerek. - Ott van mán kendnek a bor is az asztalon.~ ~
5063  2|                                      MINEK A PÉNZ?~A lutheránus papnak
5064  2|                              MINEK A PÉNZ?~A lutheránus papnak négy hordó
5065  2|                  régi tőkén termett annyi. A falu az ősszel csodájára
5066  2|                   az ősszel csodájára járt a szőlőfürtökkel elborított
5067  2|                 Akkor gondoltam arra, hogy a kertem sarkába szőlőt ültetek.~
5068  2|                    sarkába szőlőt ültetek.~A falusi ember nem rohan a
5069  2|                   A falusi ember nem rohan a tettre a gondolatával, csak
5070  2|                   ember nem rohan a tettre a gondolatával, csak hordozza.
5071  2|           iskolaszéki ülés után, mikor már a tekintetes iskolaszék tagjai
5072  2|               köznapi dolgokra eresztették a beszélgetést.~- Hát biz,
5073  2|               lenne - mondották -, csak az a bökkenő, hogy sokba kerül.
5074  2|                  hogy sokba kerül. Először a földet kell megfordítani,
5075  2|                    is nagy költség. Azután a vesszők hozatala, azután
5076  2|                 hozatala, azután az oltás, a sok kapálás, a karók. Drága
5077  2|                   az oltás, a sok kapálás, a karók. Drága bor az, amit
5078  2|                  karók. Drága bor az, amit a magáéból ihat az ember.~-
5079  2|                     Hát biz, az nagy pénz. A magamfajta ember nem sokszor
5080  2|                    annyira gyönyörködtette a képzeletemet a szőlő gondolata,
5081  2|             gyönyörködtette a képzeletemet a szőlő gondolata, hogy nem
5082  2|                     Szamaras Tóth Antalnak a felesége. A bekecset csupán
5083  2|                  Tóth Antalnak a felesége. A bekecset csupán azért említem,
5084  2|                 csupán azért említem, mert a két könyöke valami avult
5085  2|          darabjaiból van megfoltozva, s az a bekecs azokkal a nagy négyszögletű
5086  2|         megfoltozva, s az a bekecs azokkal a nagy négyszögletű foltokkal
5087  2|               foltokkal olyan ismerős ruha a mi falunkban, hogy telet
5088  2|               elképzelni nem is lehet. Azt a bekecset ketten viselik:
5089  2|                  ketten viselik: Antal meg a felesége. De többnyire mégis
5090  2|                   lehet, mert soká eltart. A foltok rajta évről évre
5091  2|                   évre megújulnak, de maga a bekecs a régi marad.~Antalné
5092  2|               megújulnak, de maga a bekecs a régi marad.~Antalné azt
5093  2|                marad.~Antalné azt hallotta a faluban, hogy szőlőt ültetek.
5094  2|               erősen, hogy ne adjam másnak a fordítást, csak az ő urának.
5095  2|                  gabonát vitet vele valaki a malomba. Ennél nagyobb pénzt
5096  2|               sohse keres.~Megélnek mégis. A szamárnak nem kell zab,
5097  2|                    meg zöld nincs, megeszi a kórót. Szóval ennivalója
5098  2|              egypár forint hozzájok rántja a szerencsét. Vesznek egy-két
5099  2|                  múlva Tóth Antalnak annyi a disznaja, hogy új bekecset
5100  2|            reggeledett, ott ült Tóth Antal a tornácom falán. A kötényfoltos
5101  2|                    Antal a tornácom falán. A kötényfoltos bekecs volt
5102  2|                    volt rajta. Pipázott és a lábát lógatta. Mellette
5103  2|                    lábát lógatta. Mellette a falnál az ásó, a kapa meg
5104  2|                  Mellette a falnál az ásó, a kapa meg a csákány.~- Csak
5105  2|                  falnál az ásó, a kapa meg a csákány.~- Csak maga jött,
5106  2|                   is.~- Kemény munka lesz. A föld színe az éjjel megfagyott.~-
5107  2|                 megfagyott.~- Azért hoztam a csákányt.~- Hát akkor csak
5108  2|                  álljon neki. Mérje ki ott a sarkot.~Az ember nekifogott.
5109  2|               nekifogott. Csákánnyal vágta a föld színét, ameddig kemény
5110  2|                 óra múlva már derékig állt a földben.~Felkocog a tízórai
5111  2|                   állt a földben.~Felkocog a tízórai szünetben a kertből.
5112  2|               Felkocog a tízórai szünetben a kertből. Kiheg-köhög az
5113  2|                eltűnt.~Nézem egy óra múlva a kertben.~Nincsen.~Nézem
5114  2|                    szállítani valója akadt a malomba. Nem napszámba dolgozik,
5115  2|               Délután, mikor kibocsátottam a gyerekeket az iskolából,
5116  2|                    iskolából, láttam, hogy a kocsmáig szép rendben elmennek,
5117  2|                   verték meg. Ki is dobták a kocsmából.~No, ez különös.
5118  2|                  se verekedni nem szokott. A kocsmázásra nincs pénze.
5119  2|                    csákánya ott hevert még a kertben. A kamarába vitettem.~
5120  2|                  ott hevert még a kertben. A kamarába vitettem.~Másnap
5121  2|                Szerdán azonban bekocogott. A feje be volt a fél szemén
5122  2|                 bekocogott. A feje be volt a fél szemén át kötve sárga
5123  2|                  szorgalmasan.~Lám, milyen a sors is: ezt az embert olyan
5124  2|                kijönni.~- No mi baj?~- Hát a felével megvolnék.~Értettem.
5125  2|                     hogy elkártyázta volna a lelke üdvösségét is.~- De
5126  2|                 hívják, nekem szokták adni a hatost. Jaj szegény fejem­
5127  2|                    az egyszer ki is rúgott a hámból, másodszor csak nem
5128  2|                teszi talán?~Lenézek másnap a templom kórusáról, hogy
5129  2|                  kórusáról, hogy ott van-e a misén Tóth Antal?~Az utolsó
5130  2|                 utolsó padban szokott ülni a szegények között. Vastag
5131  2|                  az énekbe. Ma bizony üres a helye.~A pap a malasztról
5132  2|                    Ma bizony üres a helye.~A pap a malasztról prédikált.
5133  2|                 bizony üres a helye.~A pap a malasztról prédikált. Nincs
5134  2|                malasztról prédikált. Nincs a faluban ember, aki értse
5135  2|                   faluban ember, aki értse a malaszt minéműségét. Én
5136  2|                    Antal tán?~- De bizony. A legények megverték. Most
5137  2|            legények megverték. Most is ott a vére a havon. A felesége
5138  2|              megverték. Most is ott a vére a havon. A felesége vitte
5139  2|                Most is ott a vére a havon. A felesége vitte haza, reggel,
5140  2|               kordén.~- Hát ilyen ember az a Tóth Antal?~- Ilyen az,
5141  2|                   se láttam Tóth Antalnak. A negyedik napon még egy kék
5142  2|                 kendő volt keresztbe kötve a fején. Az orra dagadt volt.
5143  2|                      Nem sajnálja kend azt a négy pengőt? Itt töri-vágja
5144  2|                négy pengőt? Itt töri-vágja a földet napokon át érte,
5145  2|                  Persze, hogy látom. De az a baj, tanító uram, hogy nem
5146  2|                    alsó soron lakok én, az a baj.~- Mért volna az baj?
5147  2|                   Azért, mester uram, mert a kocsma a felső soron van.
5148  2|                 mester uram, mert a kocsma a felső soron van. Aztán,
5149  2|                    van. Aztán, ha pénz van a zsebemben, behúz. Behúz.~
5150  2|               nyomott az ásón és kivetette a földet. Aztán folytatta:~-
5151  2|                    majd az asszonynak adni a pénzt, amikor elvégzem.~
5152  2|                Szombaton délutánra megvolt a fordítás. Tóth Antal odajött
5153  2|                     Már nem volt rajta sem a sárga kendő, sem a kék.
5154  2|               rajta sem a sárga kendő, sem a kék. De a szeme alig hogy
5155  2|                 sárga kendő, sem a kék. De a szeme alig hogy kilátszott
5156  2|                 szeme alig hogy kilátszott a szilvaszínű daganatból.~-
5157  2|                   Hát megvolnék - mondotta a kalapját a fülére tartva.~
5158  2|            megvolnék - mondotta a kalapját a fülére tartva.~Ez azt jelenti,
5159  2|             asszonynak adjam.~Egyet húzott a bajuszán. Valamit akart
5160  2|              Fölvette az ásóját, csákányát a vállára.~Ebben a pillanatban
5161  2|                 csákányát a vállára.~Ebben a pillanatban denevérként
5162  2|          denevérként lebbent be az asszony a kapun. Nagykendő volt rajta.
5163  2|                   asszony örömmel tartotta a tenyerét. Én is szívesen
5164  2|                  is szívesen olvastam belé a négy egyforintos bankót.~-
5165  2|                     Micsoda különös valami a falusi boldogság! Húszéves
5166  2|                    Húszéves korig szerelem a tárgya, azontúl disznó.~
5167  2|                   asszony.~S könny hullott a szeméből.~- Nagyon megverték?~-
5168  2|                 Három helyen beszakították a fejét. A lába kificamodott.
5169  2|              helyen beszakították a fejét. A lába kificamodott. A bőr
5170  2|                fejét. A lába kificamodott. A bőr lejött a féloldaláról.
5171  2|                 kificamodott. A bőr lejött a féloldaláról. Jaj, jaj!...~-
5172  2|                    Hát minek adta neki oda a pénzt?~- Nem adtam én oda.
5173  2|                 Nem adtam én oda. Bezártam a ládába. De borzasztóan veszekedett.
5174  2|              veszekedett. Olyan volt, mint a dühös bika.~- Az a jámbor
5175  2|                    mint a dühös bika.~- Az a jámbor ember?~- Az a jámbor
5176  2|                    Az a jámbor ember?~- Az a jámbor ember. Jámbor, ha
5177  2|                    jó vacsorával. Elmentem a zsidóhoz, vettem neki szalonnát
5178  2|                   tőle.~- Mért nem beszélt a lelkére, hogy ha már annyit
5179  2|                  már annyit fáradott azért a pénzért, meg kell takargatni.~
5180  2|                  ha ki nem ugrok az ajtón.~A kulcsot el kellett volna
5181  2|                    vittem én. De szétvágta a ládát. Most már ládám sincsen.~
5182  2|                    már ládám sincsen.~Csak a harmadik héten kelt fel
5183  2|                    Antal. Járt-kelt megint a kötényes foltú bekecsben.
5184  2|               bekecsben. Néha bagóért ment a paphoz, néha őrletni valót
5185  2|                    néha őrletni valót vitt a malomba. Szóval megint a
5186  2|                   a malomba. Szóval megint a régi csöndes ember lett
5187  2|                 csöndes ember lett belőle.~A papom is fordíttatott szőlőt,
5188  2|          fordíttatott szőlőt, de nem vele. A szőlővesszőt együtt hozattuk
5189  2|               szőlővesszőt együtt hozattuk a pappal.~Ez már márciusban
5190  2|           márciusban volt.~Kit küldjünk el a vasútra?~Hát kit mást, mint
5191  2|                     Az ő kordéján elfér az a két nyaláb szőlővessző.
5192  2|                 szőlővessző. Hadd keressen a nyomorult.~Ötven krajcárt
5193  2|               Ötven krajcárt ígértünk neki a fáradságáért. De megmondtuk
5194  2|                   De megmondtuk neki, hogy a pénzt az asszony kapja meg.~
5195  2|                  Tóth Antal. Mert kend még a felsősoron lakik.~- Dejszen
5196  2|                   csak egy pohárral iszok.~A pap elmosolyodik. Kihozat
5197  2|             szomjazzon...~Megitta jóízűen.~A vesszők ára húsz forint
5198  2|              vesszők ára húsz forint volt. A pénzt a vasútnál kellett
5199  2|                  húsz forint volt. A pénzt a vasútnál kellett lefizetni.
5200  2|                vasútnál kellett lefizetni. A pap csupa aprópénzt olvasott
5201  2|           aprópénzt olvasott Tóth Antalnak a markába: hatost, krajcárt. (
5202  2|              hatost, krajcárt. (Bizonyosan a stólapénzét.) Én két ötforintost
5203  2|                    eltegye. Nehogy kifújja a szél a zsebéből.~Tóth Antal
5204  2|             eltegye. Nehogy kifújja a szél a zsebéből.~Tóth Antal belekötötte
5205  2|                     Tóth Antal belekötötte a pénzt a zsebkendőjébe és
5206  2|                  Antal belekötötte a pénzt a zsebkendőjébe és a csizmája
5207  2|                   pénzt a zsebkendőjébe és a csizmája szárába nyomta.~
5208  2|                    nyomta.~Azzal rácsapott a tenyerével a szamárnak a
5209  2|               Azzal rácsapott a tenyerével a szamárnak a tomporára.~Ment
5210  2|                   a tenyerével a szamárnak a tomporára.~Ment a jó vén
5211  2|                szamárnak a tomporára.~Ment a jó vén szamár, mint valami
5212  2|                 Tóth Antal pipára gyújtott a kapuban és ballagott utána.~
5213  2|                  ablakom alatt. Megismerem a zörgéséről, hogy a Sándor
5214  2|              Megismerem a zörgéséről, hogy a Sándor Pál kocsija.~Arra
5215  2|               Antallal?~- Dehogynem - volt a felelet. - Ott ült a Stájnernál.~-
5216  2|                  volt a felelet. - Ott ült a Stájnernál.~- Ki a macska
5217  2|                 Ott ült a Stájnernál.~- Ki a macska az a Stájner?~- Hát
5218  2|               Stájnernál.~- Ki a macska az a Stájner?~- Hát a kocsmáros.~-
5219  2|                 macska az a Stájner?~- Hát a kocsmáros.~- Hát csak nem
5220  2|                  De bizony. Iszik az, mint a lúd.~A szomszéd falu jó
5221  2|              bizony. Iszik az, mint a lúd.~A szomszéd falu jó másfél
5222  2|                 másfél óra hozzánk. Mondom a papnak az ügyünket. Sándor
5223  2|                 kell fordulnia.~- Főképpen a szállítólevelet vegye el
5224  2|                    vegye el tőle!~- De még a bekecsit is lehúzom! - feleli
5225  2|                 Kis, szőrös, hörcsök ember a mi Sándor Pálunk. De ritkán
5226  2|                    Elküldök Sándorékhoz.~- A gazda nem érkezett haza.~
5227  2|                    érkezett haza.~Átizenek a paphoz.~A pap átüzen a bíróhoz.~
5228  2|                   haza.~Átizenek a paphoz.~A pap átüzen a bíróhoz.~A
5229  2|            Átizenek a paphoz.~A pap átüzen a bíróhoz.~A bíró küldi a
5230  2|                    A pap átüzen a bíróhoz.~A bíró küldi a kisbírót gyalog.~
5231  2|                    a bíróhoz.~A bíró küldi a kisbírót gyalog.~Hát délfelé
5232  2|                   délfelé megérkeznek mind a hárman. A két ember részegen
5233  2|                 megérkeznek mind a hárman. A két ember részegen a szamaras
5234  2|               hárman. A két ember részegen a szamaras kordén. A kisbíró
5235  2|                részegen a szamaras kordén. A kisbíró is pityókosan szivarozik
5236  2|                   is pityókosan szivarozik a kordé mellett.~Lerakta a
5237  2|                   a kordé mellett.~Lerakta a két részeget a községháza
5238  2|                     Lerakta a két részeget a községháza udvarára, aztán
5239  2|                    udvarára, aztán elhozta a szállítólevelet.~- Hát mi
5240  2|                    mulatság volt - felelte a kisbíró bortól piros arccal. -
5241  2|                   pikuláztatott Tóth Antal a fülébe. Száz üveg bor állt
5242  2|                Antalnál. Előre fizettetett a zsidó mindent. Hát ott maradt,
5243  2|                    segítsen meginni.~- Hát a Sándor Pál kocsija?~A kisbíró
5244  2|                  Hát a Sándor Pál kocsija?~A kisbíró egyet billent a
5245  2|                    A kisbíró egyet billent a lábán és mosolygott:~- Ott
5246  2|                                      LEVÉL A KASZÁRNYÁBÓL~Szeretett kedves
5247  2|                  Szüleim, kívánom, hogy ez a pár sor írásom jó egészségben
5248  2|                   pénzem nincsen, meg hogy a katonaélet szoros-élet.
5249  2|           katonaélet szoros-élet. Mert itt a pofon nem fehér holló.~Továbbá
5250  2|                   holló.~Továbbá megkaptam a sonkát, szalonnát, bort,
5251  2|              sonkát, szalonnát, bort, mind a kétszer. A második alkalommal
5252  2|           szalonnát, bort, mind a kétszer. A második alkalommal a lakoda­
5253  2|              kétszer. A második alkalommal a lakoda­lomból való kalácsmaradék
5254  2|                  szerencsésen megérkezett, a három virgóniával együtt,
5255  2|               kívánom szívem szerint, hogy a házasélete boldog legyen.
5256  2|               legyen. Ha móringja nincs is a Naczának, vagyis most már
5257  2|                    újságok azt írták, hogy a tiszt urak keményen bántak
5258  2|                   bántak vele. De nem igaz a. Mindössze egyszer ütötte
5259  2|             Mindössze egyszer ütötte pofon a káplár úr a rajz krikz minyiszter
5260  2|                   ütötte pofon a káplár úr a rajz krikz minyiszter miatt,
5261  2|                  pofoztak, gyakrabban mint a Jancsit. Hát ilyen hazugok
5262  2|         talpalatnyi földed. Csak úgy lógsz a világon, mint a pitykegomb
5263  2|                  úgy lógsz a világon, mint a pitykegomb a cérnán.~Akkor
5264  2|                 világon, mint a pitykegomb a cérnán.~Akkor mondta, hogy
5265  2|                mondja:~- Majd ha kikerülök a katonaságtól, megházasodok.~
5266  2|                 azt mondja, csak úgy, mint a mesébe van. Mikor ránk adta
5267  2|                mesébe van. Mikor ránk adta a pap az áldást, kivezetem
5268  2|                   pap az áldást, kivezetem a templomból, aztán elindulunk
5269  2|                  elindulunk szépen, amerre a nap süt - keressünk szolgálatot.~
5270  2|         szolgálatot.~Lestük aztán, hogy ki a szeretője? De sose tudtuk
5271  2|                    szálas gyerek volt, még a kisasszonyok is utána néztek
5272  2|                   ablakból, mikor vasárnap a Szécsényi utcán végigsétált.~
5273  2|                 először rajta, mikor nekem a kézfogórul való bort meg
5274  2|             küldötték.~Meghíttam rá őt meg a káplár urat. Aztán mikor
5275  2|                   Aztán mikor megkóstoltuk a kalácsot meg a borból is
5276  2|                megkóstoltuk a kalácsot meg a borból is ittunk egyet,
5277  2|                    ittunk egyet, elővettük a levelet. Aztán ketten a
5278  2|                    a levelet. Aztán ketten a káplár úrral olvastuk gyertya
5279  2|                   bátyám kézfogójárul való a kalács.~No, jól is mulattunk
5280  2|                   első bolondóra, felkapta a kis széket, aztán úgy vágta
5281  2|                    széket, aztán úgy vágta a földhöz, hogy éppen egy
5282  2|                 inkább az, hogy véletlenül a pintest is leütötte, pedig
5283  2|               majdcsaknem félig állt benne a jó hazai bor.~Gyertya, minden
5284  2|                    kiment engedelem nélkül a városba. Holtrészegen hozták
5285  2|                    hozták be másnap reggel a patak partjáról. No, ezért
5286  2|                     Már akkor mondta nekem a káplár, hogy azt mondja:~-
5287  2|                 mondja:~- Meglásd, hogy ez a sündisznó meg van zavarodva.~
5288  2|               sündisznó meg van zavarodva.~A haja miatt hítták sündisznónak.
5289  2|                     Mert aznap este, mikor a hazai vacsorát ettük, úgy
5290  2|             vacsorát ettük, úgy karikázott a szeme, mint az irgalmasok
5291  2|                    Sose költött az semmire a lénungjából, se szivarra,
5292  2|                   se pálinkára. Összerakta a garasokat két vászonzacskóba,
5293  2|           garasokat két vászonzacskóba, és a nyakában hordozta, hogy
5294  2|                    Kell az esküvőre.~Aztán a fehérpénzes zacskót úgy
5295  2|                    hívta, hogy édesanyánk, a rézpénzes zacskót meg: édesapánk.~
5296  2|                     édesapánk.~Mindez csak a temetés után jutott eszünkbe.~
5297  2|            eszünkbe.~Megnémult aztán, mint a bolondok szoktak. Csak egyszer
5298  2|                    Emlékszel-e otthon arra a görbe hársfára az alsó földetek
5299  2|                mondja-, láttad-e rajta azt a két szívet bevágva?~- Nem
5300  2|                   hogy az egyik belehajlik a másikba.~Gondoltam mingyárt,
5301  2|               másnap semmit.~Mikor megjött a lakodalmi aprólék, őt is
5302  2|           megkínáltam. De nem evett. Pedig a kalácsbúl is kínáltam. Csak
5303  2|                kalácsbúl is kínáltam. Csak a levelet hallgatta meg, hogy
5304  2|              hallgatta meg, hogy kik vótak a lakodalomba. Mindenkire
5305  2|          lakodalomba. Mindenkire bólintott a fejével, mint aki részeg.~
5306  2|              mellett nem jó lefeküdni,~Meg a te nótádat is eldanoltuk,
5307  2|                Nacza ángyom, hogy:~Csak az a jó Isten tudja az égbe.~
5308  2|                    jó Isten tudja az égbe.~A káplárnak is megtetszett
5309  2|                   káplárnak is megtetszett a Nacza nótája, csak Jancsi
5310  2|                    velünk. Azt mondta, fáj a feje, pedig hát csak a szokott
5311  2|                 fáj a feje, pedig hát csak a szokott bolondján vót, lefeküdt
5312  2|                    bolondján vót, lefeküdt a sötétbe.~De nem hagytuk
5313  2|                   hagytuk nyugodni, kivált a káplár úr. Rákiáltott, hogy
5314  2|                kénytelen-kölletlen odaült. A káplár úr meg fölvette a
5315  2|                   A káplár úr meg fölvette a poharat és felköszöntötte
5316  2|                házaspárt, hogy azt mondja: a jó Isten pántlikát csinált
5317  2|                    Isten pántlikát csinált a boldogságból, és két szerető
5318  2|                 szerető szívet kerestetett a földön; az angyal aztán
5319  2|                összefűzte őket egybe.~Ezen a szép köszöntőn mindnyájan
5320  2|              féligmeddig testvéred is volt a Nacza, mert az is falu árvája,
5321  2|                    Erre megrázkódott, mint a kutya az eső után, és megivott
5322  2|                    megivott egy pohár bort a te egészségedre, Nacza.~
5323  2|                    te egészségedre, Nacza.~A káplár úr nem tudta, hogy
5324  2|                  úr nem tudta, hogy Jancsi a falu árvája, hát el kellett
5325  2|                    meg Naczát az árvízből, a ház födeléről, hogyan nevelték
5326  2|                    hogyan nevelték Jancsit a szomszédunkba, Naczát meg
5327  2|                  nálunk.~- No - azt mondja a káplár úr -, úgy lett vóna
5328  2|                    hát ki tehet róla, hogy a Nacza az én bátyámat szerette
5329  2|             erőltettük többet.~Mikor aztán a bor elfogyott, mink is lefeküdtünk.~
5330  2|                  mink is lefeküdtünk.~Hogy a Jancsinak itt vót az ágya
5331  2|                   már aludtam, fölébredtem a szóra.~- Mi köll? - mondok.~
5332  2|                   Máskor hozzávágtam volna a bagnétomat, hogy minek zavar
5333  2|                   éjfél felé riasztott föl a lövés.~Gyertyát gyújtunk,
5334  2|                  gyújtunk, hát ott fekszik a Jancsi keresztül-által az
5335  2|                  keresztül-által az ágyán. A lábával sütötte el a puskát
5336  2|                ágyán. A lábával sütötte el a puskát és a hátán jött ki
5337  2|             lábával sütötte el a puskát és a hátán jött ki a golyó.~A
5338  2|                  puskát és a hátán jött ki a golyó.~A temetésen én vittem
5339  2|                   a hátán jött ki a golyó.~A temetésen én vittem a keresztet.
5340  2|               golyó.~A temetésen én vittem a keresztet. Ott vót a kapitány
5341  2|                vittem a keresztet. Ott vót a kapitány úr is. A katonabanda
5342  2|                  Ott vót a kapitány úr is. A katonabanda is szólott.~
5343  2|                   vetettem egy marok fődet a sírjába. Maguk helyett is,
5344  2|                                   CSAK MÁR A PESTA JÖNNE!~A falu közepén
5345  2|                    CSAK MÁR A PESTA JÖNNE!~A falu közepén leégett egy
5346  2|                oltana szélben szalmatetőt! A szomszéd házakra kell ilyenkor
5347  2|             szomszéd házakra kell ilyenkor a víz meg a vizes ponyva.~
5348  2|                    kell ilyenkor a víz meg a vizes ponyva.~Hát biz a
5349  2|                    a vizes ponyva.~Hát biz a Bozókiné háza leégett. Özvegyasszony
5350  2|                  Özvegyasszony és szegény. A húgával lakik, akinek az
5351  2|                      Két kis gyerek is van a háznál.~A tető jól be volt
5352  2|                    gyerek is van a háznál.~A tető jól be volt sározva:
5353  2|                volt sározva: nem égett be. A szomszéd házakba se kapott
5354  2|            szomszéd házakba se kapott bele a tűz. Az arasznyi kis hó,
5355  2|                  Az arasznyi kis hó, amely a minap esett, beázalódott
5356  2|                   minap esett, beázalódott a szalmatetőkbe, s megmentette
5357  2|               szalmatetőkbe, s megmentette a falut.~Az emberek másnap
5358  2|                emberek másnap összegyűlnek a háznál. Ki zsuppot hoz,
5359  2|              mindnyájan hoznak. Kifaragják a szelemenfát, a tetővázat
5360  2|                  Kifaragják a szelemenfát, a tetővázat és újra zsúpolják.~
5361  2|               tetővázat és újra zsúpolják.~A leégettnek mindössze két-három
5362  2|                  fehér. De éppen beleillik a télbe.~Mikor már a tetejére
5363  2|               beleillik a télbe.~Mikor már a tetejére jutottak, az öreg
5364  2|              jutottak, az öreg megcsúszott a síkos új szalmán, s lezuhant.
5365  2|                    új szalmán, s lezuhant. A gerendák közé esett, amelyek
5366  2|              udvaron, s fehérlettek reggel a zúzmarától.~Az emberek lenéztek
5367  2|            zúzmarától.~Az emberek lenéztek a tetőről, hogy fölkel-e?~
5368  2|                 Ott maradt azonképp, ahogy a hátára esett. A bekecse
5369  2|            azonképp, ahogy a hátára esett. A bekecse szétnyílt az esésben,
5370  2|                    szétnyílt az esésben, s a mellén kilátszott az Sz.
5371  2|              katona korában iratta oda azt a két betűt kék és piros betűvel.~
5372  2|                     Hát abbahagyják hárman a munkát. Kiemelik az öreget
5373  2|                 munkát. Kiemelik az öreget a gerendák közül.~- Megütődött
5374  2|                    szólni. Végre megmozdul a szája. Azt mondja susogva:~-
5375  2|                mondja susogva:~- Küldjetek a Pestáért.~Voltaképpen orvosért
5376  2|              megfogja válltól, egy lábtól. A harmadik a dereka alatt
5377  2|                     egy lábtól. A harmadik a dereka alatt emeli. Beviszik
5378  2|               dereka alatt emeli. Beviszik a pitarba, a saját subájára.
5379  2|                 emeli. Beviszik a pitarba, a saját subájára. Bozókiné
5380  2|                    fehér kockás párnát, és a feje alá igazítja.~- Oh,
5381  2|               bácsi!~Az öreg fekszik, mint a holt.~- Hol ütötte meg magát
5382  2|                 rebegi az öreg. - Csak már a Pesta jönne.~A konyhán bableves
5383  2|                    Csak már a Pesta jönne.~A konyhán bableves főtt. Az
5384  2|                 asszony könnyezve keverte. A világosság a nyitva hagyott
5385  2|            könnyezve keverte. A világosság a nyitva hagyott ajtón áramlott
5386  2|                   emberek mind abbahagyták a munkát.~- Csak nálam ne
5387  2|                   mozdulatlanul. Tekintete a napsugaras kék téli égen.~-
5388  2|                  kék téli égen.~- Csak már a Pesta jönne! - rebegte olykor
5389  2|               katona. Neki is vannak betűk a karján. Csakhogy ő B. P.
5390  2|             Csakhogy ő B. P. betűt íratott a karjára. Az a Balogh Panni
5391  2|                betűt íratott a karjára. Az a Balogh Panni neve. Azt vette
5392  2|                  mikor megjött, feleségül. A farsangra várja az első
5393  2|                  elmentek már Pestáért is, a papért is.~A faluban gyorsan
5394  2|                  Pestáért is, a papért is.~A faluban gyorsan híre szállt
5395  2|                faluban gyorsan híre szállt a szerencsétlenségnek. Az
5396  2|              asszonyok sietnek mindenfelől a házhoz. Az udvar megtelik
5397  2|        gyermekekkel. Egy gyermek felmászik a kerítésre: onnan néz be.
5398  2|                   kerítésre: onnan néz be. A haldokló körül a misejáró
5399  2|                   néz be. A haldokló körül a misejáró öregasszonyok térdelnek.~
5400  2|                   öregasszonyok térdelnek.~A ház végén Nagy János magyarázza
5401  2|                végén Nagy János magyarázza a szerencsétlenséget:~- Mondtam
5402  2|                    aszongya: ne tanítsd te a macskát kapaszkodni! Még
5403  2|               pipáznak. Komolyan pipáznak. A cigány is ott ül nagy meghatottan.
5404  2|                    János előveszi pipáját. A cigány kinyújtja tenyerét.
5405  2|             kinyújtja tenyerét. Nagy János a bagót abba veri.~A pap közelget.
5406  2|                   János a bagót abba veri.~A pap közelget. Bunda van
5407  2|                 közelget. Bunda van rajta. A kezében szentség. Előtte
5408  2|                   Előtte egy fiúcska rázza a csengőt, a templom­­atya
5409  2|                   fiúcska rázza a csengőt, a templom­­atya fia, a Gergő.~
5410  2|              csengőt, a templom­­atya fia, a Gergő.~Az emberek kikullognak
5411  2|                     Az emberek kikullognak a pitarból. Az asszonyok a
5412  2|                   a pitarból. Az asszonyok a szobába vonulnak. A nyitva
5413  2|              asszonyok a szobába vonulnak. A nyitva hagyott ajtón át
5414  2|                   látni, hogyan gyónik meg a beteg, s hogyan áldoztatja
5415  2|                    s hogyan áldoztatja meg a pap.~Aztán az asszonyok
5416  2|                    arca sárga, de nyugodt. A szeme félig be van hunyva.
5417  2|                    van hunyva. Már ő ezzel a világgal nem foglalkozik
5418  2|                   gondol? Ki tudja mit lát a haldokló? Mert néz valamit,
5419  2|                    néz nyugodtan, mereven. A levegőben talán árnyékok
5420  2|                  meg. Úsznak ide-oda, mint a jég a vízben. Talán már
5421  2|                 Úsznak ide-oda, mint a jég a vízben. Talán már szólnak
5422  2|                    az asszonyokra fordítja a szemét:~- Csak már a Pesta
5423  2|              fordítja a szemét:~- Csak már a Pesta jönne!~- Jön már -
5424  2|                   dolgozott. Fát hordanak.~A nap kisüt a felhőkből, s
5425  2|                  Fát hordanak.~A nap kisüt a felhőkből, s harmattá változtatja
5426  2|                     s harmattá változtatja a zúzmarát a fákon. Besüt
5427  2|            harmattá változtatja a zúzmarát a fákon. Besüt a pitarba is.
5428  2|                    zúzmarát a fákon. Besüt a pitarba is. Az öreg nézi
5429  2|                   pitarba is. Az öreg nézi a napfényes eget nyugodtan,
5430  2|                   az asszonyok ajkán susog a miatyánk.~- Csak már a Pesta
5431  2|               susog a miatyánk.~- Csak már a Pesta jönne!~Végre lódobogás
5432  2|                    lódobogás hallatszik, s a ló megáll a kapu előtt.
5433  2|                  hallatszik, s a ló megáll a kapu előtt. Pesta jött meg.
5434  2|                  meg. Csak úgy jött, ahogy a munkában volt: kurta, avult
5435  2|              süvegben. Barna, zömök ember. A bajusza most is egyenesre
5436  2|                     Neki se szólnak. Belép a pitarba. Leveszi a süvegét,
5437  2|                   Belép a pitarba. Leveszi a süvegét, s az apjához térdel.~-
5438  2|                 fölemeli lassan és nehezen a jobb kezét és a fiának nyújtja.~-
5439  2|                    nehezen a jobb kezét és a fiának nyújtja.~- Isten
5440  2|                    meg, édesapám! - feleli a fiú, az öreg kezét a magáéba
5441  2|                feleli a fiú, az öreg kezét a magáéba véve.~Mennyi munkáról
5442  2|                  Mennyi munkáról beszél az a két kemény kéz! Az egyik
5443  2|              munkájáról, amely már elmúlt. A másik is talán fél század
5444  2|              mondani valamit az öreg?~Nem.~A fiú se mond neki semmit.
5445  2|                    szeme elhomályosodik.~S a nagy csöndességben, a miatyánk
5446  2|                    S a nagy csöndességben, a miatyánk susogása között
5447  2|              között elballag az öreg lélek a másik világra.~ ~
5448  2|              pásztorgyerekek közibe dobnak a kertek alján szedegető tyúkoknak,
5449  2|               megsütik.~Egy áprilisi napon a mi sárga, szakállas tyúkunk
5450  2|           szakállas tyúkunk sántán jött be a kertből.~Szerencsétlen kis
5451  2|              Tavaly is megsántult, és csak a télen gyógyult meg a lába.
5452  2|                  csak a télen gyógyult meg a lába. Hát itt van, most
5453  2|                 szegény, mert neki is csak a mi hajlékunk a hajléka.
5454  2|                neki is csak a mi hajlékunk a hajléka. Mihozzánk tartozónak
5455  2|                   azt mondja magában:~- Ez a gazdám.~Ha az anyámra néz,
5456  2|                   Aztán tudja, hogy melyik a cseléd, melyik a gyerek.
5457  2|                    melyik a cseléd, melyik a gyerek. A gazdának meg az
5458  2|                   cseléd, melyik a gyerek. A gazdának meg az öregasszonynak
5459  2|             gazdának meg az öregasszonynak a kezéből elfogadja a morzsát.
5460  2|         öregasszonynak a kezéből elfogadja a morzsát. A gyerekek iránt
5461  2|               kezéből elfogadja a morzsát. A gyerekek iránt óvatos. (
5462  2|               gyerekek iránt óvatos. (Azok a bolondos gyerekek mindig
5463  2|                  gyerekek mindig meghúzzák a szakállát.) A cselédet meg
5464  2|                    meghúzzák a szakállát.) A cselédet meg éppen rettenetes
5465  2|                    kivált mikor seprőt lát a kezében.~Hát a tyúk megint
5466  2|                  seprőt lát a kezében.~Hát a tyúk megint sánta. Látszik
5467  2|               ilyen rossz órában született a jámbor, magam is megsajnáltam.~
5468  2|              egyszer meg még pihés korában a tulajdon édesanyja lépett
5469  2|                    édesanyja lépett úgy rá a nyakára, hogy alig bírtuk
5470  2|                    éppen ott állnia, ahova a forró vizet öntötték, és
5471  2|               öntötték, és ott ülnie, ahol a görény a legszélső tyúknak
5472  2|                   ott ülnie, ahol a görény a legszélső tyúknak a farkatollát
5473  2|                 görény a legszélső tyúknak a farkatollát kitéphette.~
5474  2|                 nem éli túl. Bágyadt volt, a taraja sápadt, étvágytalan,
5475  2|                    szomorú.~Eléje tétettem a vizet meg egy-két marok
5476  2|                   Csak akkor bocsátotta le a fájós lábát, mikor a tollát
5477  2|                    le a fájós lábát, mikor a tollát rázta, vagy mikor
5478  2|                   tollát rázta, vagy mikor a nap aláhajlóban volt és
5479  2|             folyton biccentett. Az udvaron a virágok közt elbogarászott
5480  2|              többet az udvarból. Déltájban a konyha közelében keresgélt;
5481  2|                 bóbiskolt vagy tisztogatta a tollát az ő sötétzöld kis
5482  2|                  gondoltuk, hogy kiheverte a baját.~Én aztán nem is törődtem
5483  2|                    akkor fordult megint rá a tekintetem, mikor azt láttam,
5484  2|                olyan udvaron maradós, mint a föntjáró betegek szoktak
5485  2|                    Hát biz ő beteg maradt. A taraja meghajlott és olyan
5486  2|                   kékes halvány volt, mint a beteg ember ajka. A tolla
5487  2|                   mint a beteg ember ajka. A tolla is úgy áll rajta,
5488  2|               tolla is úgy áll rajta, mint a kövér ember kabátja a soványon.
5489  2|                 mint a kövér ember kabátja a soványon. Rút és kedvetlen
5490  2|                    az összetört kukoricát. A borús, esős napokon meg
5491  2|                   volt, ha belopakodhatott a tűzhely alá. Ott melengette
5492  2|                tűzhely alá. Ott melengette a hátát. S inkább enni se
5493  2|                    Most már bizonyos, hogy a belső részében van a hiba.~
5494  2|                  hogy a belső részében van a hiba.~Hiszen csak volna
5495  2|               Hiszen csak volna tyúkdoktor a világon meg tyúkpatika! -
5496  2|                 Mert embert is nehéz nézni a szenvedésében, hát még a
5497  2|                   a szenvedésében, hát még a gyámoltalan néma állatot.
5498  2|               gyámoltalan néma állatot. Ez a jámbor nem vezekel és nem
5499  2|                  és nem vár égi kárpótlást a szenvedéseiért. Ez még csak
5500  2|                  panaszkodni, kérni se tud a nyomorult.~Hogy így elsorvadt,