Part

5501  2|     elnyavalyásodott, hol az egyikünk, hol a másikunk vette az ölébe
5502  2|                vette az ölébe és etetgette a tenyeréből. Ő aztán hozzám
5503  2|                    annyira, hogy utóbb még a lábára sem vigyázott: nekünk
5504  2|             kellett mindig ügyelnünk, hogy a lábára ne hágjunk véletlenül.~
5505  2|               Utóbb már, azt hiszem, abban a képzelődésben élt, hogy
5506  2|                 jólesett. Ha pedig kiültem a verőfényre (magam is afféle
5507  2|           odabicegett hozzám és vagy beült a szék alá, vagy megállt a
5508  2|                   a szék alá, vagy megállt a lábam mellett, és elgondolkodva
5509  2|                 Petykó azonnal kinyújtotta a fejét valamelyik bokor alól,
5510  2|                 belekukucskált mindenfelől a kezembe, hogy nem rejtegetek-e
5511  2|            eltűnődve néztük, mint hullatja a barackfa a leveleit.~Olykor
5512  2|                   mint hullatja a barackfa a leveleit.~Olykor fölvettem
5513  2|            hívatnék hozzád? Elmégy-e magad a patikába, vagy hogy a cseléd
5514  2|                magad a patikába, vagy hogy a cseléd menjen?~Az öreg szakállas
5515  2|             szakállas mintha értette volna a szavamat, rám nézett, hol
5516  2|                 hol az egyik szemével, hol a másikkal, és visszagügyögött,
5517  2|                   és visszagügyögött, mint a kis pólyásgyerekek szoktak
5518  2|                 kis pólyásgyerekek szoktak a dajkájuknak, mikor még nem
5519  2|                   mikor még nem tudják, mi a beszéd.~Petykó hallgatott
5520  2|               gondolta, hogy beszélgetünk.~A tyúktársaitól lassankint
5521  2|                   Még hálni is külön hált: a többi a ketrecben, ő a szederfán.~
5522  2|               hálni is külön hált: a többi a ketrecben, ő a szederfán.~
5523  2|                     a többi a ketrecben, ő a szederfán.~Csak az irigység,
5524  2|                   közéjök. Mert irigy volt a szegény vén szakállas, mint
5525  2|                   rossz gyomrú ember irigy a jó étvágyúra. Mikor a konyhából
5526  2|                irigy a jó étvágyúra. Mikor a konyhából főtt burgonyát,
5527  2|                tésztamaradékot vetettek ki a baromfiaknak, akkor ő is
5528  2|                   és fenyegetően károgott.~A tyúktársai persze okosabbak
5529  2|                  kapdosták ki az ennivalót a lába közül meg a lába alól.~
5530  2|                 ennivalót a lába közül meg a lába alól.~Két házinyulam
5531  2|               köztük járt és ettek. Ráállt a kenyérdarabokra, és amelyik
5532  2|                    nyúl előtte mert nyúlni a kenyérhez, azt úgy orron
5533  2|                 azt úgy orron csípte, hogy a jámbor kis füles esze nélkül
5534  2|                esze nélkül nyargalt vissza a téglák közé.~Hanem aztán,
5535  2|               bánta már akár­mennyit eszik a többi, csak állt és gunnyasztott
5536  2|           gunnyasztott az őszi nap melegén a tornác kőfalánál, és néha
5537  2|                   órakor már odalépegetett a szederfához és várt engem
5538  2|                    én tettem föl mindennap a fa derekára, ahonnan egy
5539  2|                   téli napon azt újságolta a cselédem, hogy a Petykónak
5540  2|                 újságolta a cselédem, hogy a Petykónak vége!~Ott vergődött
5541  2|                   vergődött az ölfák alján a földön. Az egyik lába el
5542  2|                egyik lába el volt nyújtva; a szárnyával csapkodott olykor,
5543  2|           szárnyával csapkodott olykor, és a fejét föl-fölemelgette,
5544  2|                  így kínlódik - magyarázza a cseléd.~Mingyárt láttam,
5545  2|              cseléd.~Mingyárt láttam, hogy a szegény tyúk föl akar állani.
5546  2|                  akar állani. Fölveszem és a fal mellé viszem, a napra,
5547  2|           Fölveszem és a fal mellé viszem, a napra, ahol délelőttönkint
5548  2|                  sütkérezni szokott. Amint a kezemben érezte magát, nem
5549  2|                  nem vergődött többé, csak a nyakát hajlítgatta jobbra-balra
5550  2|                  Segíts rajtam: szenvedek!~A cselédünknek is megmozdult
5551  2|                 cselédünknek is megmozdult a lelkiismerete. Egy szürke
5552  2|            ültettem, de csak elhanyatlott. A fejénél behajtották a posztót
5553  2|        elhanyatlott. A fejénél behajtották a posztót vánkosnak. És a
5554  2|                    a posztót vánkosnak. És a szegény állat megfeküdt
5555  2|             szegény állat megfeküdt ottan; a fejét megnyugasztotta a
5556  2|                    a fejét megnyugasztotta a vánkoson, a két lábát egymásra
5557  2|                megnyugasztotta a vánkoson, a két lábát egymásra tette,
5558  2|                tette, mint az ember szokta a kezét. Csak a lélegzetéről
5559  2|                 ember szokta a kezét. Csak a lélegzetéről látszott még
5560  2|                    hogy él. Aztán behunyta a szemét is.~ ~
5561  2|                   tizenöt éves fiú is járt a téli iskolába. Csordásfiú
5562  2|            közömbösen az első helyen. Mert a korára való tekintetből
5563  2|                tekintetből nem ültethettem a kicsinyek közé. Az értelme
5564  2|               orcán törülte, vagy fellökte a kisebbeket. Barátja nem
5565  2|              elvadult, olyan sötétlelkű az a fiú? A szülői talán pálinkába
5566  2|                 olyan sötétlelkű az a fiú? A szülői talán pálinkába butult
5567  2|                   Alacsony lelkek, akiknek a házasság élethosszig való
5568  2|            látszott reá semmi reménységem. A fiúban mindössze egy becsületes
5569  2|               erősítsem benne legalább ezt a jótulajdonságot, alkalomnyíltán
5570  2|      alkalomnyíltán példaképül állítgattam a hazugocskák elé:~- A hazugság
5571  2|           állítgattam a hazugocskák elé:~- A hazugság szenny az emberi
5572  2|                   szenny az emberi lelken! A bűnnek védelme! Az igaz
5573  2|                  el, szenvednem kell érte. A bűnért mindig meg kell szenvedni.
5574  2|              szenvedni. Isten törvénye ez. A szenvedés lelki mosdás.
5575  2|                lelki mosdás. Vállalni kell a szenvedést, bátran, hősiesen,
5576  2|                     bátran, hősiesen, mert a lélek tisztasága az első
5577  2|             elsőségek között.~S rámutattam a vad fiúra:~- Lássátok, itt
5578  2|                    Lássátok, itt van Dani. A minap a jegyző úr panaszkodott,
5579  2|            Lássátok, itt van Dani. A minap a jegyző úr panaszkodott,
5580  2|                hogy egy iskolásfiú letörte a kecs­kéjé­nek a szarvát.
5581  2|                    letörte a kecs­kéjé­nek a szarvát. A kérdésemre, hogy
5582  2|                   kecs­kéjé­nek a szarvát. A kérdésemre, hogy melyitek
5583  2|             melyitek volt, azonnal fölkelt a helyén és jelentette, hogy
5584  2|                     Mentegette magát, hogy a kecske őt megrohanta. De
5585  2|                   kecske őt megrohanta. De a tettét nem tagadta el. Vállalta
5586  2|                  tagadta el. Vállalta érte a szenvedést. Egy nap nem
5587  2|                  Tűrte nyugodtan. Vállalta a szenvedést a tettéért.~S
5588  2|           nyugodtan. Vállalta a szenvedést a tettéért.~S példákat mondtam
5589  2|                     S példákat mondtam még a történelemből, hogy az igaz
5590  2|                 örvendeztem, hogy legalább a becsületességnek nevelek
5591  2|                   szokott lenni. Ők ketten a túlsó soron mentek. Elöl
5592  2|                   túlsó soron mentek. Elöl a nagy erős fiú egy madárkalitkát
5593  2|             madárkalitkát lógatva. Mögötte a gyönge testű, korán elvénült
5594  2|                  zsák gabonát vitt kötélen a hátán. Mélyen előre hajoltan
5595  2|                   előre hajoltan caplatott a nagy teher alatt a sárban.
5596  2|               caplatott a nagy teher alatt a sárban. S egy méternyi hosszú
5597  2|                 útjok irányáról, hogy mind a ketten a malomba mennek.~
5598  2|              irányáról, hogy mind a ketten a malomba mennek.~Egy csuszamlós
5599  2|              mennek.~Egy csuszamlós helyen a karó kiesett az asszonynak
5600  2|                 karó kiesett az asszonynak a kezéből.~A fiú megfordult,
5601  2|                   az asszonynak a kezéből.~A fiú megfordult, s közömbösen
5602  2|                   erőlködik az anyja, hogy a karót fölvegye.~Mért nem
5603  2|                    ő? Mért nem ő viszi azt a nehéz zsákot?~Mert az asszony
5604  2|                   Mert az asszony sorsa az a parasztoknál, hogy rabszolgája
5605  2|                    hogy rabszolgája legyen a férfinak. Nemcsak az urának
5606  2|             Nemcsak az urának rabszolgája, a fiainak is. A parasztfiú
5607  2|                 rabszolgája, a fiainak is. A parasztfiú nem ismerhet
5608  2|                 hatalommal, hogyan lehetne a tanítónak gyöngédséget oltania
5609  2|                   az emberi szívbe, ha nem a házi nevelés oltja bele?~
5610  2|             temetésre kellett mennünk. Míg a pap öltözködött, az ablakhoz
5611  2|                 Ott szivarozgattam. Néztem a havas utcát.~Falun bizony
5612  2|                    Falun bizony nem söprik a havat. A házak mellett a
5613  2|                 bizony nem söprik a havat. A házak mellett a járókelők
5614  2|                   a havat. A házak mellett a járókelők taposnak utat;
5615  2|                  közepén meg az állatok, s a kerekek.~Egy leánytanítványom
5616  2|                 közül való. Fábián Veronka a neve. Tizenhárom éves, de
5617  2|                éves, de korán megnyulladt. A hátán putton volt, és a
5618  2|                    A hátán putton volt, és a puttonban faragótól való
5619  2|                 hosszú szállal megtoldotta a putton magasságát és megtetézte
5620  2|                 komoly leány. Félénk, mint a nyúl. Nem mer a szemébe
5621  2|               Félénk, mint a nyúl. Nem mer a szemébe nézni senkinek.
5622  2|                    szemébe nézni senkinek. A leckéjét mindig tudja az
5623  2|                   jóságos kék szem! Ha nem a szegénység ruhája volna
5624  2|                    volna rajta, ünnepelnék a szépségéért. No, ebből bizonyára
5625  2|                    haragos szó elhangzani.~A leány mellett Dani jelent
5626  2|                   mellett Dani jelent meg. A fiú bekecsben volt és a
5627  2|                    A fiú bekecsben volt és a szokott nagyszárú csizmában.
5628  2|               szokott nagyszárú csizmában. A kezében béresostor.~Mosolyogva
5629  2|                    Mosolyogva váltott szót a leánnyal. Akkor láttam először
5630  2|                    hogy átváltozik az arca a mosolygásban! Mennyire emberibb!~
5631  2|           mosolygásban! Mennyire emberibb!~A leány is finomkán mosolygott
5632  2|                   reá, és nyugodtan nézett a szemébe.~Különös volt ez
5633  2|                beszéltek volna. Igaz, hogy a leányok külön csoportban
5634  2|              érintkeznek. Kölcsönműveletek a tentában, ceruzában, az
5635  2|            ceruzában, az óraközi szünetek, a fabehordás, s más efféle
5636  2|                 beszéljenek egymással. Ezt a kettőt soha nem láttam együtt.~
5637  2|               arasznyi kis forgács leesett a puttonról. A fiú könnyű
5638  2|               forgács leesett a puttonról. A fiú könnyű mozdulattal vette
5639  2|                 vette föl, és beigazította a többi közé.~No lám!~Aztán
5640  2|                  többi közé.~No lám!~Aztán a leány mosolyogva bólintott
5641  2|               ebédután az udvaron sétáltam a korai meleg verőfényben.~
5642  2|              elsőnek. Az egyik Veron volt, a másik Bogyó Teri, egy kis
5643  2|                   Rózsaszínű rékliben mind a kettő, s nagykendő nélkül.
5644  2|                   Talán almát dobott egyik a másiknak? Labdáztak? No,
5645  2|                  No, majd megtudom, melyik a bűnös a kettő közül?~Az
5646  2|                   megtudom, melyik a bűnös a kettő közül?~Az utcaajtón
5647  2|                    két fiúcska, s mögöttük a nagy, komoly Dani.~Az iskola
5648  2|                   csakhamar megtelt. Mikor a hetes vigyázó jelentette,
5649  2|               csillag alakú zúzódás. Aztán a két leányra pillantottam.
5650  2|                 szólok az ablakról semmit. A megcsináltatása legalábbis
5651  2|               igazmondást is kell tanulnia a gyermeknek. Ha nem is kötelezem
5652  2|            gyermeknek. Ha nem is kötelezem a leányt arra, hogy megtérítse
5653  2|               leányt arra, hogy megtérítse a kárt, alkalmat nyitok arra,
5654  2|                    imádkozás után leültek. A szemök rajtam függött.~Szokás
5655  2|                 Szokás szerint végigsétált a szemem minden soron. Veron
5656  2|            rejtőzik az előtte ülő leánynak a háta mögé. Mintha a könyvében
5657  2|               leánynak a háta mögé. Mintha a könyvében olvasna.~Máskor
5658  2|                    kérdő nézéssel fordulok a vigyázó felé.~A fiú - egy
5659  2|                   fordulok a vigyázó felé.~A fiú - egy mindig piros kisfejű
5660  2|                    hogy törötten találták.~A gyermekek valóban ártatlan
5661  2|              nyugodt komolyan.~Mély csend.~A kérdésemben érzik, hogy
5662  2|                    kérdésemben érzik, hogy a vigyázó jelentése nem befejezője
5663  2|                   Elképedve bámulnak reám.~A harmadiknak érkezett leányka
5664  2|                 kissé elpirosodva nézegeti a körmét. Talán az is tud
5665  2|            kötelezve arra, hogy rámutasson a bűnösre. Nálam a bűnösnek
5666  2|                rámutasson a bűnösre. Nálam a bűnösnek magának kell vallania.~
5667  2|                 kell vallania.~Átpillantok a fiúk során. A két fiúcska
5668  2|                  Átpillantok a fiúk során. A két fiúcska is nyugodt.
5669  2|                     Tehát ő sincs beavatva a titokba:~- Kicsoda az köztetek -
5670  2|               komolyan -, aki nem vállalja a szenvedést?...~Halotti csend.~
5671  2|              szenvedést?...~Halotti csend.~A gyermekek már szinte megmerevülten
5672  2|                   látom, hogy Veronnak még a füle is piros. Kínlódó arccal
5673  2|                    arccal pislog maga elé. A szeme pilláján már meg is
5674  2|                    Ki törte be az ablakot?~A fiúk sorából fölemelkedik
5675  2|             fölemelkedik Dani és nyugodtan a szemembe nézve feleli:~-
5676  2|                     SZEGÉNY EMBER JÓ ÓRÁJA~A városból jöttem hazafelé
5677  2|               útközben az egyik ló elrúgta a patkót. Beállítottunk hát
5678  2|                  patkót. Beállítottunk hát a legközelebbi faluban a kovácshoz.~
5679  2|                 hát a legközelebbi faluban a kovácshoz.~Délután három
5680  2|              Délután három óra volt akkor. A falut a délelőtti araszos
5681  2|                    óra volt akkor. A falut a délelőtti araszos hó borította.
5682  2|                     Minden fehérlett, csak a szurtos kis kovácsműhely
5683  2|                volt fekete, meg az udvara.~A kovácsot nem találtuk otthon.
5684  2|                 otthon. Fogat húzni hívták a kántorhoz. Várnunk kellett.
5685  2|                    Nemcsak magunk vártunk: a műhely előtt ott ácsorgott
5686  2|           ácsorgott már két paraszt is meg a cigány. A cigány nem állt,
5687  2|                   paraszt is meg a cigány. A cigány nem állt, hanem ült.
5688  2|                keréken ült, az ajtó előtt. A kerék talán az övé volt,
5689  2|           beszélgetésre telepedett oda.~És a műhely előtt ott álldogált
5690  2|            Kétkerekű kordé elé volt kötve. A hóban persze nem legelhetett,
5691  2|             mozdulatlanul nézett maga elé.~A két paraszt a szamárra alkudozott.~-
5692  2|                    maga elé.~A két paraszt a szamárra alkudozott.~- De
5693  2|                    Márpedig én nem engedek a tízből - felelte a másik.
5694  2|                 engedek a tízből - felelte a másik. A kordéval együtt
5695  2|                  tízből - felelte a másik. A kordéval együtt megér tíz
5696  2|                  és cérnája tartotta össze a bekecsét. Az egyik csizmája
5697  2|                   feketéllett, s mivelhogy a csizma sohase látott kefét,
5698  2|                csizma sohase látott kefét, a fakó bőrről leordított az
5699  2|              bőrről leordított az új folt.~A másik paraszton suba volt.
5700  2|                lehetett jómódú ember, mert a süvege már ócska volt és
5701  2|                      szólt szinte mérgesen a subás. Mi a csudának akarja
5702  2|                szinte mérgesen a subás. Mi a csudának akarja kend rám
5703  2|               akarja kend rám tukmálni ezt a kordét!~- Legyen kettő -
5704  2|                  nincs szamár, akkor nekem a kordé nem kell.~- De ha
5705  2|                nekem se kell!~- Együtt jár a szamár a kordéval, tudhassa
5706  2|                kell!~- Együtt jár a szamár a kordéval, tudhassa kend.
5707  2|                    tudhassa kend. Tehénnel a kötél, szamárral a kordé,
5708  2|                Tehénnel a kötél, szamárral a kordé, mióta áll a világ
5709  2|               szamárral a kordé, mióta áll a világ mindig.~És rám nézett,
5710  2|                 bizonyítsak.~- Isten látja a lelkemet - folytatta -,
5711  2|                   született, hát arra kell a pénz. Meg aztán, hej, nem
5712  2|                  hej, nem sokat viszketett a markom ebbe az átkozott
5713  2|                  legyen hét forint - szólt a subás. - Vesszek meg, ha
5714  2|            járkálok egyet, s ha előtalálom a kovácsot, megkérem, hogy
5715  2|            megkérem, hogy gyorsan végezzen a lovammal.~Az út már ki volt
5716  2|                  Az út már ki volt taposva a házak előtt, s én kétszer
5717  2|                   én kétszer is elsétáltam a falu egyik végétől a másikig.
5718  2|            elsétáltam a falu egyik végétől a másikig. Végre is beszóltam
5719  2|                másikig. Végre is beszóltam a kántorház udvarán fát vágó
5720  2|              cselédnek:~- Itt van-e még az a kovács?~- Nincs itt - felelte -,
5721  2|                 Kisgyuri Bálinthoz hívták. A Nacza volt itt érte, hogy
5722  2|                   Ott is fogat húz?~- Nem. A Szegfűnek valami daganat
5723  2|            Szegfűnek valami daganat támadt a torkában.~Tovább sétáltam,
5724  2|                   bosszúsan tűnődtem, hogy a szegény Szegfű miféle állat
5725  2|               bőg-e vagy nyerít? S hogy ez a kovács fogorvos-e, vagy
5726  2|                 előbb. Mert az út köves és a lónak megromolhat a lába.~
5727  2|               köves és a lónak megromolhat a lába.~Fáztam már.~Hol lehetne
5728  2|                    csésze teát?~Sehol.~Itt a kocsma: egy pohár forralt
5729  2|                    ül az én két emberem is a hosszú fenyőfa asztalnál.
5730  2|                    fenyőfa asztalnál. Mind a kettő szivarozik. Koccint­
5731  2|                 szivarozik. Koccint­gatnak a hosszú nyakú üvegekkel.~-
5732  2|                 Hóttig áld engem kend ezér a szamárér - mondja az öreg. -
5733  2|                ilyen vén szamárér - feleli a subás.~- Hát fiatalnak nem
5734  2|                    vénnek se vén. Most van a javakorába. Olyan erő van
5735  2|                  javakorába. Olyan erő van a kutyába, hogy néha alig
5736  2|                  kend hátulról. Megy, mint a veszett fene!~Újságot vettem
5737  2|               egyszer csak becsusszanik az a cigány is, amelyik a kovácsműhely
5738  2|                    az a cigány is, amelyik a kovácsműhely előtt hallgatta
5739  2|               kovácsműhely előtt hallgatta a parasztok alkudozását. A
5740  2|                   a parasztok alkudozását. A hátán egy kopott, fakó rozsdás
5741  2|                   köszön, csak letelepedik a búbos patkájára, és hangolásba
5742  2|           patkájára, és hangolásba fog.~De a subást nem érdekli a cigány.~
5743  2|                    De a subást nem érdekli a cigány.~Fölkel és elbúcsúzik
5744  2|               maradt. Szivarozva hallgatta a cimbalmos nótáját. Egyszer
5745  2|                Egyszer csak egyet int neki a fejével és a mutatóujját
5746  2|                egyet int neki a fejével és a mutatóujját föltartja. Rekedt
5747  2|                  percet, hogy jól kíséri-e a cimbalmos? Aztán elégedetten
5748  2|                    tanál önteni.~Egyet szí a szivarján s úgy mondja tovább:~
5749  2|             asztalra üt az öklével, azután a fülére teszi a kezét, és
5750  2|             öklével, azután a fülére teszi a kezét, és a fejét meglóbálja.~
5751  2|                   fülére teszi a kezét, és a fejét meglóbálja.~Keservesen
5752  2|              nótája ez az öregnek, és hogy a cigány is nem először pengeti
5753  2|                    igazi parasztnóta, mint a színpadi. A színpadi paraszt
5754  2|              parasztnóta, mint a színpadi. A színpadi paraszt a zenekarhoz
5755  2|               színpadi. A színpadi paraszt a zenekarhoz igazítja az énekét
5756  2|           zenekarhoz igazítja az énekét és a szüneteit. Az igazi paraszt
5757  2|                    pipázik, s ez idő alatt a cimbalom is holmi cifrákkal
5758  2|                   holmi cifrákkal tölti be a nóta közeit.~A vers végeztével
5759  2|                    tölti be a nóta közeit.~A vers végeztével két üveg
5760  2|                rendelt az öreg. Az egyiket a cimbalmosnak adatta. Szomjas
5761  2|                   adatta. Szomjas lehetett a cigány, mert egy hajtásra
5762  2|                   mert egy hajtásra kiitta a felét. Aztán tovább zöngicsélt
5763  2|                  öreg is ivott. Megtörölte a bajuszát; és ismét felintett
5764  2|                   az ujjával:~PRIVATEMikor a betyárok világbúl kimúlnak~
5765  2|             kocsmárosok kódusbotra jutnak,~A cifra menyecskék mind lerongyolódnak.~
5766  2|               dalolt el az öreg, s eközben a nagy üveg bor előle is kifogyott
5767  2|                 bor előle is kifogyott meg a cimbalmos mellől is.~Akkor
5768  2|                 cimbalmos mellől is.~Akkor a cimbalmos azt a nótát zördítette
5769  2|                  is.~Akkor a cimbalmos azt a nótát zördítette rá, hogy:~
5770  2|               Garibaldi, Garibaldi állítja a verbungot.~Az öreg összecsattogtatta
5771  2|                  öreg összecsattogtatta rá a tenyerét, s egy intéssel
5772  2|              feligazodik az öreg és leveti a bekecsét. Kiáll a kocsma
5773  2|                   leveti a bekecsét. Kiáll a kocsma közepére. A keze
5774  2|                   Kiáll a kocsma közepére. A keze a csípőjén. A süvegét
5775  2|                    kocsma közepére. A keze a csípőjén. A süvegét félre!
5776  2|               közepére. A keze a csípőjén. A süvegét félre! Táncra mozdul
5777  2|               süvegét félre! Táncra mozdul a cigány előtt. Lép egyet
5778  2|           csöndesen hol jobbra, hol balra. A dallam bokrain hozzáütögeti
5779  2|        hozzáütögeti az egyik rossz csizmát a másikhoz. A fejét hol fölveti
5780  2|                  rossz csizmát a másikhoz. A fejét hol fölveti és kevélyen
5781  2|               fölveti és kevélyen ringatja a derekát; hol meg lehajtja
5782  2|                  meg lehajtja és rácsapkod a csizmája szárára. Minden
5783  2|                   mozdulata más. Íme, most a keze fejét taktusra lógázza,
5784  2|            próbálná, hogy elég hajlékony-e a csuklója? A vén lábak ugyanily
5785  2|                    hajlékony-e a csuklója? A vén lábak ugyanily örömben
5786  2|                  annál mozgéko­nyabb. Lám, a süveget is levágja már nagy
5787  2|               levágja már nagy puffanással a sarokba. Az arca piros és
5788  2|                 haja előre-hátra lengedez. A kezét hol összecsattogatja,
5789  2|                  hol összecsattogatja, hol a mestergerendán veri ki széles
5790  2|                  veri ki széles tenyerével a neki tetsző taktusokat.
5791  2|            taktusokat. Látszik rajta, hogy a lelke is táncol.~Mennyi
5792  2|                  méltóság és költészet van a magyar táncban! A lábakban
5793  2|            költészet van a magyar táncban! A lábakban gondolatok és ötletek
5794  2|                 test zene. Minden mozdulat a zene kifejezése.~A kocsisom
5795  2|                mozdulat a zene kifejezése.~A kocsisom bámuló feje jelenik
5796  2|                  lejt és széleseket fordul a kocsma földjén. Most már
5797  2|                   kocsma földjén. Most már a sarkába futott a kedve.
5798  2|                  Most már a sarkába futott a kedve. Forgatja, kopog is
5799  2|                   foltos, rossz csizmájára a legénykori sarkantyúját.
5800  2|        sarkantyúját. Elnéztem volna sokáig a mulató öreget. De íme, mindennek
5801  2|                  az ajtóban. Csípőre teszi a kezét és rikolt:~- Ej, vén
5802  2|                   lám!~Az ember abbahagyja a táncot. Pislog, mint aki
5803  2|              álomból ébred, és egyet simít a haján hátrafelé. Szó nélkül
5804  2|                    Szó nélkül engedi, hogy a fejére nyomják a süveget,
5805  2|              engedi, hogy a fejére nyomják a süveget, és szó nélkül ölti
5806  2|                     és szó nélkül ölti fel a bekecsét.~- Mingyár gondoltam,
5807  2|                  mondták, hogy eladta kend a szamarát! - prédikál az
5808  2|                  kedvetlenül ereszkedik le a helyére. Az asszony a bekecs
5809  2|                   le a helyére. Az asszony a bekecs alá nyúl és az öreg
5810  2|                   öreg mellényéből kiszedi a pénzt az utolsó krajcárig.~-
5811  2|                    krajcárig.~- Hány liter a bor? - fordul az asszony
5812  2|                  az asszony aggódó szemmel a kocsmároshoz.~- Öt - feleli
5813  2|                kocsmároshoz.~- Öt - feleli a kocsmáros a szakállát hegybe
5814  2|                    Öt - feleli a kocsmáros a szakállát hegybe simogatva. -
5815  2|                  Még szivar is!!~Fizetett.~A cigánynak is odadobott egy
5816  2|                   aztán felhúzta az öreget a padról.~- Co fel, vén lator!~
5817  2|             fölkelt. Az asztalról fölvette a félbemaradt szivart és útközben
5818  2|             szivart és útközben odavetette a cigánynak.~Kilépett az ajtón
5819  2|                                            A PARASZTLEÁNY~Egy februáriusi
5820  2|                  már javában benne volnánk a tavaszban. A nap meleggel
5821  2|                 benne volnánk a tavaszban. A nap meleggel sütötte az
5822  2|                 sütötte az iskola oldalát. A föld szikkadozott. A kertben
5823  2|              oldalát. A föld szikkadozott. A kertben minden tulipán kidugta
5824  2|                  kidugta az első levelének a hegyecskéjét a föld alól.~
5825  2|                   levelének a hegyecskéjét a föld alól.~Ahogy künn pipázgatok
5826  2|                alól.~Ahogy künn pipázgatok a napsütésben, látom ám, hogy
5827  2|                   hogy egy úrféle álldogál a kocsma előtt. Prémes kék
5828  2|                   kesztyű. Ott szivarozik. A botját a karjaiba fűzte
5829  2|                   Ott szivarozik. A botját a karjaiba fűzte a hátán.
5830  2|                    botját a karjaiba fűzte a hátán. És nézi a litániákra
5831  2|            karjaiba fűzte a hátán. És nézi a litániákra szállingozó népet.~
5832  2|              litániákra szállingozó népet.~A prémes kék kabát ismerős
5833  2|                  kabát ismerős volt nekem. A magunkfajta néptanító csak
5834  2|              öregszik, mígnem elszólítódik a Földről.~A kék kabát nem
5835  2|                    elszólítódik a Földről.~A kék kabát nem lehet másé,
5836  2|                   ha nem ő maga áll benne! A kesztyű is rávall, a szétvetett
5837  2|                benne! A kesztyű is rávall, a szétvetett lábbal való büszke
5838  2|                 vagyunk, s most is tartjuk a barátságot. Tanítógyűlésen,
5839  2|                  alacsony kapumon, mikorra a fejemet fölemelem, Miklós
5840  2|                     Miklós nincsen. Mintha a föld nyelte volna el! Nézem,
5841  2|                 Nézem, hogy hová lett? Hát a kék kabát csücske kiáll
5842  2|                    kék kabát csücske kiáll a kapuajtóból.~No, ez még
5843  2|                   engem, és ahelyett, hogy a nyakamba rohanna, búvik
5844  2|              vissza. Mi lehet az oka ennek a különös viselkedésnek!?~
5845  2|                 különös mosolygással rázta a fejét:~- Nem megyek én oda,
5846  2|                    Északi-sarkra, elmegyek a kedvedért. De ezen a földtekén
5847  2|              elmegyek a kedvedért. De ezen a földtekén a te falud az,
5848  2|             kedvedért. De ezen a földtekén a te falud az, ahová én el
5849  2|          behörpintett olykor, és félrejárt a kereke. Hiszen nem is járt
5850  2|       félrehúzódott előlem, eszembe jutott a nyilatkozata. Hátha nem
5851  2|                   restelli, hogy megszegte a fogadását!~Nem tudtam eligazodni
5852  2|           fogadását!~Nem tudtam eligazodni a töprengéseimben.~Úgy estefelé
5853  2|              egyszer csak betoppan hozzám.~A szokott melegséggel ölelkeztünk
5854  2|                  Csak annyit mondott, hogy a kocsiját a kocsmában hagyta,
5855  2|                   mondott, hogy a kocsiját a kocsmában hagyta, mert tudja,
5856  2|                   szegény olyan volt, mint a felhőbe takart hegy. De
5857  2|                    hegy. De vajon mi lehet a gondja?~- Hogy forog a világ
5858  2|               lehet a gondja?~- Hogy forog a világ nálatok? - kérdeztem
5859  2|                   egyszer. - Boldog vagy-e a feleségeddel?~- Hálistennek -
5860  2|                     szóltam vigasztalón. - A gyermek nagy kedvesség,
5861  2|               koszorúba.~Hallgatás szakadt a beszélgetésünkbe. Miklós
5862  2|             megkezdett beszédet.~- Szép ez a te falud. Csupa fa, és csupa
5863  2|                      Él, és buzgón vezérli a búcsúsokat.~- Hát az öreg
5864  2|                       Egy. Ötéves fiúcska. A télen adták be az iskolába.~
5865  2|                  felhőzte valami gondolat. A beszélgetésünk ismét elnémult.~-
5866  2|                  mondom. - Talán nem jó ez a bor?~- Dehogy nem - felelte
5867  2|                  után ismét az ablakra áll a szeme. Az udvar nyugoti
5868  2|                 Látod-e - azt mondja - azt a csillagot?~- Látom - feleltem. -
5869  2|           csillagot?~- Látom - feleltem. - A Vénusz, vagyis magyar Vacsoracsillag.~
5870  2|              vagyis magyar Vacsoracsillag.~A görögök Lucifernek hívták.
5871  2|                 görögök Lucifernek hívták. A népnek: Zsidócsillag.~Már
5872  2|               akkor megéledt, megvidámult. A régi beszédes, kedves pajtás
5873  2|            vendégszobám. És itt pipáztunk, a második üveg bor mellett.~-
5874  2|                üveg bor mellett.~- Hej, az a csillag! - mondotta sóhajtva -,
5875  2|                     hogy éppen olyan, mint a mi földünk.~- No, ha az
5876  2|                     No, ha az föld - szólt a csillagra merengve -, abba
5877  2|            elmondott, hogy van összefüggés a magavisele­tében meg a szavaiban.~-
5878  2|         összefüggés a magavisele­tében meg a szavaiban.~- Te olyan jó
5879  2|             mondotta aztán, mikor megeredt a nyelve. - Valamelyik vidéki
5880  2|                   efféléket írni, de tudja a manó, nekem nincs türelmem.
5881  2|                                            A história~Emlékszel tán rá,
5882  2|                   harmadévesek voltunk, én a tanév elején kimaradtam.
5883  2|                  Valami elátkozott falu az a hely, a hegyek között. Ha
5884  2|                 elátkozott falu az a hely, a hegyek között. Ha a sasok
5885  2|                  hely, a hegyek között. Ha a sasok útjáról nézhetné az
5886  2|                  az erdőszélre rakta volna a tojásait. A tyúk a templom.
5887  2|                    rakta volna a tojásait. A tyúk a templom. A tojások
5888  2|                   volna a tojásait. A tyúk a templom. A tojások a házak.
5889  2|                tojásait. A tyúk a templom. A tojások a házak. Összevissza
5890  2|                  tyúk a templom. A tojások a házak. Összevissza állnak.
5891  2|                   nincs is benne más, csak a pap meg a kántor.~Hát ott
5892  2|                  benne más, csak a pap meg a kántor.~Hát ott éldegéltem.~
5893  2|           éldegéltem.~Egy ádventi reggelen a mise előtt kint állok az
5894  2|                  állok az udvaron, s várom a kántort, hogy megyünk misére.~
5895  2|              kántort, hogy megyünk misére.~A hold sütött még. A sarat
5896  2|                 misére.~A hold sütött még. A sarat gyönge jég hártyázta.
5897  2|           hártyázta. Hogy az út sáros volt a templomig, a szomszédból
5898  2|                    sáros volt a templomig, a szomszédból is a mi udvarunkon
5899  2|                templomig, a szomszédból is a mi udvarunkon át jártak
5900  2|                    mi udvarunkon át jártak a misére.~Egy jómódú paraszt
5901  2|                    Egy jómódú paraszt volt a szomszédunk. Egy rövid nyakú
5902  2|                ember és kevés szavú. Annak a háza állt az iskola mellett.
5903  2|                    állt az iskola mellett. A két kertet egy sor orgonabokor
5904  2|                  udvaron, egyszer csak jön a szomszédnak a leánya. Kurta
5905  2|             egyszer csak jön a szomszédnak a leánya. Kurta suba, piros
5906  2|                csizma, térdig érő szoknya. A kezében imádságos könyv
5907  2|                 unatkoztam, megszólítottam a leányt.~- Állj meg csak,
5908  2|              csipkekendőd van! Hadd látom!~A leány elmosolyodik. Átnyújtja
5909  2|                    elmosolyodik. Átnyújtja a zsebkendőjét.~Azzal a leánnyal
5910  2|            Átnyújtja a zsebkendőjét.~Azzal a leánnyal én azelőtt is mindennap
5911  2|                    kissé kijjebb áll, mint a felső. Mintha fitymálná
5912  2|                    felső. Mintha fitymálná a világot. De nem fitymálta,
5913  2|                   csak az ajka volt olyan. A szeme jámbor nézésű és okos.
5914  2|                     Olyan szeme volt, mint a kutyának. Akkor azonban,
5915  2|              kutyának. Akkor azonban, hogy a holdvilág az arcára sütött,
5916  2|            holdvilág az arcára sütött, meg a csizma magas sarka nyúlánkká
5917  2|               magas sarka nyúlánkká emelte a termetét, tetszett nekem.
5918  2|                 Hogyisne mosolygott volna. A paraszt mindig boldog, ha
5919  2|            alacsonyabb sorú, mint az urak. A megszólítás fölemelés.~-
5920  2|              megszólítás fölemelés.~- Szép a kendőd - mondom neki. -
5921  2|                  meg?~- Mentával - felelte a leány.~- Nohát - mondom
5922  2|                  mondom évődve -, ideadtad a kendőt, nem adom vissza!
5923  2|                    jószagú az én ládám is!~A leány elkezd könyörögni,
5924  2|              könyörögni, hogy adjam vissza a kendőt. Mit szólnak a templomban,
5925  2|               vissza a kendőt. Mit szólnak a templomban, ha látják, hogy
5926  2|               annál jobban tetszett nekem. A könyörgése olyan volt, mint
5927  2|                könyörgése olyan volt, mint a gerlicezokogás. Micsoda
5928  2|          parasztnak való. És hát benne van a hangjában, hogy érti a tréfát;
5929  2|                 van a hangjában, hogy érti a tréfát; tudja, hogy én a
5930  2|                   a tréfát; tudja, hogy én a kendőt csak játékból vettem
5931  2|                   játékból vettem el.~Bent a házban megcsattant a kilincs.
5932  2|                  Bent a házban megcsattant a kilincs. A leány megrezzent.~-
5933  2|              házban megcsattant a kilincs. A leány megrezzent.~- Hát
5934  2|               magam is elfordultam, nehogy a kántor meglássa, hogy leányfélével
5935  2|                 volt semmi szándékom azzal a leánnyal, csak éppen hogy
5936  2|                 állottam volna vele. Mikor a leány elsurrant, már meg
5937  2|              bántam, hogy nem adtam vissza a kendőjét. A magamfajta ember
5938  2|                   adtam vissza a kendőjét. A magamfajta ember csak nem
5939  2|                   parasztleánnyal!~Azokban a napokban kezdődött a disznótorok
5940  2|               Azokban a napokban kezdődött a disznótorok ideje. Hajnali
5941  2|                    mentem, nem találkoztam a leánnyal.~Aztán a tél múldogált.
5942  2|              találkoztam a leánnyal.~Aztán a tél múldogált. Ha nappal
5943  2|                Azzal tovább mentünk, ki-ki a maga dolgára.~A zsebkendő
5944  2|             mentünk, ki-ki a maga dolgára.~A zsebkendő ott hevert a ládámban.
5945  2|                     A zsebkendő ott hevert a ládámban. Ahányszor láttam,
5946  2|                    át hozzájok.~Aztán jött a tavasz.~Egy május eleji
5947  2|                  május eleji napon sétálok a kertben. Nézem, hogyan indul
5948  2|                     hogyan indul termésnek a kajszibarack. Ahogy a szomszéd
5949  2|            termésnek a kajszibarack. Ahogy a szomszéd kertbe pillantok,
5950  2|                 káposztapalántát ültet ott a leány.~Micsoda karcsú, hajlékony
5951  2|                    hajladozik, előfehérlik a lábikrája. Grófkisasszonynak
5952  2|         Grófkisasszonynak se lehet különb!~A láb csodálatosan szép része
5953  2|                    csodálatosan szép része a mezítláb járó embernek,
5954  2|               festők se figyelmeznek rája. A gyermek lába milyen formás!
5955  2|             gyermek lába milyen formás! És a parasztleány lába milyen
5956  2|                   csak tizenhat éves volt. A lába formája még megvolt
5957  2|                    anyánké lehetett, mikor a paradicsom gyepén járdogált.
5958  2|               paradicsom gyepén járdogált. A mellecskéjén is akkor kezdett
5959  2|                   kezdett feszülni az ing. A nyaka azonban már gömbölyű
5960  2|                    volt és hajlékony, mint a hattyúé.~Darabig néztem
5961  2|                    hattyúé.~Darabig néztem a kerítésnél állva. Aztán
5962  2|                 fölemelkedve.~És elpirult.~A kertben már lila fürtökben
5963  2|           virágzott az orgona és bimbózott a pünkösdi rózsa. De én édes
5964  2|                 Nincs szebb virágzó orgona a tizenhat esztendős piruló
5965  2|               Megint megszállt az ördög!~- A kendőd már régen nálam van -
5966  2|               velem?~Nézett és hallgatott. A nyakán közönséges égszínkék
5967  2|            mosolyog, ha tiszta és csillogó a szeme?~- Hogyan jöjjek ki
5968  2|                miatt?~- Nem anyám miatt.~- A nénéd miatt?~- Nem a néném
5969  2|                       A nénéd miatt?~- Nem a néném miatt.~- Apád miatt?~-
5970  2|                    fiúöccse volt neki. Meg a nénje is ott lakott az urával
5971  2|                   ködmenes parasztasszony.~A leány lesütötte a szemét.
5972  2|          parasztasszony.~A leány lesütötte a szemét. Azután csak úgy
5973  2|                    szemét. Azután csak úgy a szeme szögletéből pillantott
5974  2|                volnék én, ha este kijárnék a házból?~No, ez elég volt
5975  2|                    No, ez elég volt nekem. A parasztleány igazítja meg
5976  2|                  parasztleány igazítja meg a tanítót.~- Ahogy akarod -
5977  2|                   mondani, csak tömögettem a pipámat.~A leány folytatta
5978  2|                 csak tömögettem a pipámat.~A leány folytatta a munkáját.
5979  2|                 pipámat.~A leány folytatta a munkáját. Egyszer megint
5980  2|                volna tőle, tovább sétáltam a kertben.~Már bosszantott,
5981  2|                    találkozóra szólítottam a leányt. Mit kisasszonyolom!
5982  2|                  három forintért hányódnak a konyhában. Piszkosak, neveletlenek,
5983  2|                 Szerettem volna áthajítani a kendőt, s nem szólni többé
5984  2|                   Igazán mondom, hogy csak a kendő miatt mentem már este
5985  2|                   miatt mentem már este ki a kertbe. Visszaadom neki,
5986  2|               aztán pont.~Hát vacsora után a zsebembe tettem a kendőt
5987  2|             vacsora után a zsebembe tettem a kendőt és pipára gyújtottam.
5988  2|              pipára gyújtottam. Kisétáltam a kertbe.~Várnom kellett reá.~
5989  2|               homályos májusi est volt az. A fák még itt-ott virágzanak:
5990  2|                    még itt-ott virágzanak: a kései almafák, kései körtefák.
5991  2|               mellettem, aztán még mélyebb a csöndesség.~Egyszer csak
5992  2|            csöndesség.~Egyszer csak hallom a leány szoknyájának suhogását.~
5993  2|             szoknyájának suhogását.~Megáll a garádnál.~Néz.~A hold a
5994  2|                    Megáll a garádnál.~Néz.~A hold a fejére süt. A karján
5995  2|                    a garádnál.~Néz.~A hold a fejére süt. A karján az
5996  2|                  Néz.~A hold a fejére süt. A karján az ing bokra olyan,
5997  2|            kérdeztem végre, ahelyett, hogy a kendőt szótlanul odaadtam
5998  2|               ahogy ott állt velem szemben a sötétlő vén barackfa előtt,
5999  2|                sötétlő vén barackfa előtt, a szemem kívánta, hogy ne
6000  2|                volt, mint az úri parkokban a kezetlen milói szobor. A