Part

6001  2|                   a kezetlen milói szobor. A háta mögött sötétlő fák,
6002  2|              Tavaszi estén minden érdekes. A lombok susogása is érdekes.
6003  2|                 susogása is érdekes. Pedig a lombok susogása értelmet­
6004  2|                   susogása értelmet­lenebb a parasztbeszédnél is.~Mikor
6005  2|                   azt mondottam neki, hogy a kendőt bent felejtettem
6006  2|                    kendőt bent felejtettem a szobámban.~- Jaj! - felelte
6007  2|                 jöttem én ki?~És vonaglott a fehér ingvállban.~- Holnap
6008  2|                   és az arcára veregettem. A leány behunyt szemmel állta.~-
6009  2|                  most? Mondd meg őszintén!~A leány megrázta a fejét,
6010  2|                 őszintén!~A leány megrázta a fejét, mint aki álomból
6011  2|                    nem tudtam mit felelni. A leány jóéjszakát susogott.
6012  2|                Eltűnt, ugrálva, mint mikor a pipiske ugrál a fűben.~Darabig
6013  2|                 mint mikor a pipiske ugrál a fűben.~Darabig utána néztem.
6014  2|                   is ott álltam, mikor már a kertajtót bevonta. Éreztem,
6015  2|                   távozásával megüresedett a kert. És ekkor fordult belém
6016  2|                  És ekkor fordult belém az a gondolat, hogy fiatal vagyok
6017  2|                   Egyél, igyál, szeress! - a többi minden babszemet sem
6018  2|                   aztán mikor megmosdottam a jó hideg vízben - mert este
6019  2|               Szárdanapált.~Igazat mond az a leány, hogy nem viszen jóra,
6020  2|                elvégre is példaképül állok a községben, nem pedig, hogy
6021  2|                  Ovidius lángjára oktassam a parasztleányokat. Nem becsületes
6022  2|              tettem! No, holnap visszaadom a kendőt, aztán mingyárt hátat
6023  2|                 minden mezei ördögnek.~Hát a következő estén át is adtam
6024  2|           következő estén át is adtam neki a kendőt. Hanem, hogy igen
6025  2|               gyönyörködtetően karcsú volt a dereka, én bizony megpróbáltam,
6026  2|                    karral körülfoghatom-e?~A leány ügyesen kifordult
6027  2|                    leány ügyesen kifordult a karomból, csak egy pillanatra
6028  2|                csak egy pillanatra éreztem a dereka puhaságát.~Megállt
6029  2|              kétlépésnyi távolságban, mint a megriadt őzike és bámulva
6030  2|                  hogy...~És hallani véltem a szíve szaggatott dobogását.~
6031  2|                 már kisasszonyfélét, de az a cudar míder: akárcsak kapufélfát
6032  2|           liliombokrot öleltem volna át, s a tavasz minden balzsamos
6033  2|                 suhant volna rajtam végig.~A leány valami különös lágyságú
6034  2|              körvonalait. Egyszer rátettem a kezemet a kezére és azt
6035  2|                 Egyszer rátettem a kezemet a kezére és azt mondtam neki:~-
6036  2|              kezére és azt mondtam neki:~- A kezed forró. Milyen forró
6037  2|                  kezed forró. Milyen forró a kezed!~És ő hallgatott.~
6038  2|                hogy vége az értéknek, mint a vasnak, ha belekap a rozsda.
6039  2|                  mint a vasnak, ha belekap a rozsda. De ha napestig is
6040  2|                   hogy nem megyek ki többé a kertbe, amint az első csillag
6041  2|                    első csillag feljött, s a kertet beburkolta az esti
6042  2|              szerelmes! De rabul ejtett az a melegség, vagy micsoda,
6043  2|              micsoda, ami kiáramlott abból a leányból.~Szereted te is
6044  2|                   leányból.~Szereted te is a jácintot? Oh, az csodálatosan
6045  2|                nagy jácint mellett állnék. A jácint vonzott ki engem,
6046  2|                 beszélgetünk, végigsimítom a tenyeremmel az arcát. Meleg
6047  2|                 volt az arca és sima, mint a bársony.~- Ne tegye ezt
6048  2|                    az arcát elvonva.~De ez a hang kérlelés volt és nem
6049  2|                 sima az arcod, milyen szép a te szemed!~És akkor megint
6050  2|               karral öleltem meg, és ahogy a mellemre esett, az én ajkam
6051  2|             szamárság. Hát mi jó van egyéb a földön! Az ész dolgai, azok
6052  2|                    elégedetlenség. Csak az a mienk, ami a szívünké! A
6053  2|       elégedetlenség. Csak az a mienk, ami a szívünké! A leány kibontakozott.~-
6054  2|                   a mienk, ami a szívünké! A leány kibontakozott.~- Mit
6055  2|                 égett. Szégyenkeztünk mind a ketten.~De együgyű is az
6056  2|             megöleltem, megcsókoltam. Néha a mellemre dőlt és én ott
6057  2|                   ott ringattam. Pusmogtam a fülébe mindenféle kedves
6058  2|                    ennél több nem történt.~A sövény köztünk volt. Ő nem
6059  2|               hozzá. Féltem az apjától.~De a vágy megáradt folyó. Hullámot
6060  2|                gátat talál. Azt gondoltam, a sövény a gát. Csak a sövény...~
6061  2|                    Azt gondoltam, a sövény a gát. Csak a sövény...~De
6062  2|            gondoltam, a sövény a gát. Csak a sövény...~De nem az volt
6063  2|                akart átjönni, én mentem át a pajtájukba. Teli volt az
6064  2|                   is olyan állapot, amiről a költők nem írtak még verset.
6065  2|               költők nem írtak még verset. A vakok szerelme. Milyen hang­
6066  2|               Milyen hang­zatos cím lenne! A két fiatal nem lát egymásból
6067  2|                    egymásból semmit. Ülnek a sötétség óceánjában. És
6068  2|           óceánjában. És érzik is egymást. A kezek találkoznak. Az arcok
6069  2|                    Az eső csendesen suhog. A széna jószagú. Hát kell-e
6070  2|                  széna jószagú. Hát kell-e a Rotschild kincse, hogy az
6071  2|                  Több kell annál!~Hanem az a több... Hogy röviden fejezzem
6072  2|               röviden fejezzem ki magamat, a leány olyan természetű volt,
6073  2|         álomtalanságtól.~És morgott bennem a becsület:~- Úr vagy te?
6074  2|       parasztleánynak több az esze és több a lelkiereje, mint neked!~
6075  2|           korholtam magamat, sikerült este a szobában maradnom. Nem,
6076  2|               többé! Elvégre is ura vagyok a lábamnak. A lábnak kell
6077  2|                  is ura vagyok a lábamnak. A lábnak kell odamennie, ahová
6078  2|                     nem pedig nekem, ahová a láb visz! Nagy szórakozottan
6079  2|                    átbeszélgettem az estét a kántorral, aztán lefeküdtem.~
6080  2|                 tudtam aludni, mintha csak a hajamnál fogva húzott volna
6081  2|                 első nap ilyen nehéz, mint a koplalásban, aztán már rendes
6082  2|                    lefekszem, megint érzem a húzást. Az esticsillag húzott.
6083  2|                    tavasza van. Ha elmúlik a tavasz, vissza nem tér többé
6084  2|                    Felöltöztem és kimentem a kertbe. Megálltam az út
6085  2|                    az út közepén és néztem a kerítés felé.~Semmi hang.
6086  2|                   Semmi hang. Semmi leány! A hold szarva eléggé világít,
6087  2|                kell engedelmeskednünk. No, a cirkuszok­ban nincsen olyan
6088  2|            énbennem mindennap birkózott ez a két lélek. Tegnap az angyal
6089  2|                    az ördög megjárta. Mert a leány nem jött ki. Az angyal
6090  2|          visszatérek.~Ahogy ott álldogálok a kert közepén, s éppen indulnék
6091  2|                     halk kattanást hallok. A szomszéd kert ajtócskája
6092  2|                 láttam, ahogy el-elvillant a lombok között.) És egyszer
6093  2|            felbukkanik az orgonakerítésnél a holdfényben, mint ahogy
6094  2|                   ahogy Vénusz kiemelkedik a tenger hullámaiból.~Ugyan,
6095  2|                    én római hasonlataimon! A rómaiak okos emberek voltak,
6096  2|                     ha római!~Tölts inkább a poharamba! Szervusz!~Hát
6097  2|                   csak játszol velem, mint a macska az egérrel!~A leány
6098  2|                  mint a macska az egérrel!~A leány hallgatott. A feje
6099  2|               egérrel!~A leány hallgatott. A feje lekókadt.~- Nem hittem,
6100  2|                     Nem hittem, hogy ilyen a tanító úr - susogta szelíd
6101  2|             magamhoz vontam, éreztem, hogy a szíve úgy ver, mint a kallós
6102  2|                 hogy a szíve úgy ver, mint a kallós malom.~És most következik
6103  2|                  malom.~És most következik a legbolondabb:~A leány felfogása
6104  2|                 következik a legbolondabb:~A leány felfogása változhatatlan -
6105  2|                ezzel le kellett számolnom. A nép eszmeköre kicsiny. Némely
6106  2|               volna verve, hajlíthatatlan. A becsület fogalma is más
6107  2|                    más nálok, mint nálunk. A lopás, ha tyúknál kisebb
6108  2|                  értékű valami, nem érinti a becsületet. Fát lopni az
6109  2|                   megölni valakit, nem árt a becsületnek. De ha egy leány
6110  2|               leány haja szálát véletlenül a kabátomon pillantja meg
6111  2|            kabátomon pillantja meg valaki, a becsület elolvadt, mint
6112  2|                    becsület elolvadt, mint a hó.~Az ilyen fogalom olyan
6113  2|             mondani, ők élnek benne, s nem a fogalom ő bennök. Benne
6114  2|                  bennök. Benne élnek, mint a féreg a gerendában. Ha kiveszem
6115  2|                  Benne élnek, mint a féreg a gerendában. Ha kiveszem
6116  2|                    és mégse bírtam bontani a kapcsolatunkon. Ahányszor
6117  2|             Ahányszor láttam, remegtem. Az a himbálódzó könnyű járása,
6118  2|               himbálódzó könnyű járása, az a csupa rejtelem szeme...
6119  2|              járjon kapálni, kaszálni? Még a ruhát csak felvehetnénk,
6120  2|                   csak felvehetnénk, de az a szokatlan nehéz állati munka,
6121  2|                    minden este várni-várni a csillagot, a Vénuszt, amelyik
6122  2|                   várni-várni a csillagot, a Vénuszt, amelyik a magasból
6123  2|              csillagot, a Vénuszt, amelyik a magasból azt mondja: Szeressetek!
6124  2|            éjszakán át két lelkiismeretnek a tiltakozó susogását: Nem
6125  2|                este beálltam Tantalusznak.~A leány, az bolondabb volt
6126  2|                    begyalogolt minden este a faluba, s velem időzött
6127  2|                  bejön.~Azt kérdezed, hogy a leány családja nem szólt-e
6128  2|                  szólt-e közbe.~Nem.~Abban a faluban ma is az a szokás,
6129  2|                   Abban a faluban ma is az a szokás, hogy a leány elmegy
6130  2|                    ma is az a szokás, hogy a leány elmegy esténkint a
6131  2|                   a leány elmegy esténkint a maga választottjához találkozóra.
6132  2|                    Mikor meg már jegyesek, a legény oda is járhat a házhoz.
6133  2|                     a legény oda is járhat a házhoz. Sőt ott is hálhat.
6134  2|                 házhoz. Sőt ott is hálhat. A leányra senki se vigyáz.
6135  2|                 leányra senki se vigyáz. S a legény annyira tudja, mivel
6136  2|              annyira tudja, mivel tartozik a becsületének, vagy hogy
6137  2|                    becsületének, vagy hogy a leány annyira erősen óvja
6138  2|                  leány annyira erősen óvja a fehérkendőjét, hogy soha
6139  2|             fehérkendőjét, hogy soha abban a faluban semmi botlás nem
6140  2|              persze nem mondta meg. És hát a paraszt ismeri egymást.
6141  2|           Elérkezik augusztus vége. Mondom a leánynak, hogy nekem még
6142  2|                  hogy van egy parasztember a világon, akinek a szívedből
6143  2|             parasztember a világon, akinek a szívedből több jut, mint
6144  2|                  első napján kocsira ülök. A kántornak azt mondtam, hogy
6145  2|                  valami mellékes keresetem a városban, visszatérek. A
6146  2|                   a városban, visszatérek. A szülőim akkor már nem éltek,
6147  2|                magamat.~Hajnalodott, mikor a kocsi kiindult velem. A
6148  2|                    a kocsi kiindult velem. A faluban még mindenki aludt.
6149  2|                faluban még mindenki aludt. A szomszéd ház is csendes
6150  2|            látlak-e még valaha az életben!~A kert sarkán visszapillantok.
6151  2|               kimondhatatlan szomorún! Int a kezével búcsúzót.~Szerettem
6152  2|                   egyszer megcsókoljam, de a kocsis miatt nem tehettem.
6153  2|              bizony nem olyan fordulatosak a regények, mint a könyvekben.
6154  2|              fordulatosak a regények, mint a könyvekben. De várj, a második
6155  2|                mint a könyvekben. De várj, a második rész, az érdekesebb.
6156  2|                     Azt inkább megírhatod.~A városban ott lődörögtem
6157  2|                  élnem, hogy megtakarítsak a jövő tanév kezdetéig legalábbis
6158  2|           Beesteledett, mikor megérkeztem. A kántor örömmel fogadott.
6159  2|                   azonban bús voltam, mint a kivert bika.~A sorsom szegénysége
6160  2|                voltam, mint a kivert bika.~A sorsom szegénysége búsított.
6161  2|             Annyira búsított, hogy Juliska a leforgott hat nap alatt
6162  2|                 kiment az eszemből. Inkább a falban álló szögre gondoltam
6163  2|                    évre odakényszeríte­nek a tudomány tőgye alá! Az ördög
6164  2|                    Kinyitom az ajtót. Csak a nyakamba omlik, mint valami
6165  2|                   bokor. S hull az orcámra a forró harmat.~- Csakhogy
6166  2|                visszajött! Oh, azt hittem, a szívem megszakad!~Olyan
6167  2|                   leszek!~Olyan volt, mint a részeg! Mint a részeg, aki
6168  2|                  volt, mint a részeg! Mint a részeg, aki egy ideig csak
6169  2|               ideig csak aprópénzt veteget a cigánynak, utoljára meg
6170  2|                     Hanem mi történt? Hogy a Juliska szeme folyton könnyes
6171  2|                    volt, míg én odajártam, a családja kitalálta, hogy
6172  2|              keltett az én vissza­térésem! A leány elbeszélte, hogy amint
6173  2|           elbeszélte, hogy amint meglátták a kocsimat, s rajta engem
6174  2|                 engem is, az apja fölvette a furkósbotot és így szólt
6175  2|                   furkósbotot és így szólt a lányának:~- Látod ezt a
6176  2|                    a lányának:~- Látod ezt a botot? Látod azt az urat?
6177  2|                   tréfálni nem szoktam!~És a leány este már nálam volt.~
6178  2|                 jár.~Egy szép őszi éjjelen a temetőben volt a találkozónk.
6179  2|                   éjjelen a temetőben volt a találkozónk. A hold teljes
6180  2|              temetőben volt a találkozónk. A hold teljes fénnyel sütött.
6181  2|                    rég elhunyt földesúrnak a sírkövét betűzgettem.~Végre
6182  2|                hozzám ért, szokása szerint a nyakamba borult.~- Alig
6183  2|                  kijönni - rebegte. - Apám a feje alá tette a kulcsot.
6184  2|                      Apám a feje alá tette a kulcsot. Meg kellett várnom,
6185  2|                    elalszik.~- És kiloptad a feje alól?~- Ki.~A hangja
6186  2|                kiloptad a feje alól?~- Ki.~A hangja szokatlanul bágyadt
6187  2|                  szokatlanul bágyadt volt. A két szemét kék árnyék fátyolozta
6188  2|                    Később, ahogy ott ülünk a sírhalmon egymás mellett,
6189  2|                     egyszer csak leereszti a kendőt a nyakán, s félrevonja
6190  2|                    csak leereszti a kendőt a nyakán, s félrevonja az
6191  2|                   Megdöbbenve néztem rá. Ő a mellemre hajtotta a fejét.~-
6192  2|                  rá. Ő a mellemre hajtotta a fejét.~- Bizony, ha ki nem
6193  2|                  szólni, csak megcsókoltam a kék foltot.~Ő folytatta:~-
6194  2|                megtudták, hogy magáért ver a szívem, nincs énnekem nyugtom.
6195  2|                akárhogy összetörhetnek, de a szívemen hatalmuk nem lehet!~
6196  2|                     Megrendülve hallgattam a szavait. Nem is tudtam mit
6197  2|              Hallod-e, Juli, én nem veszem a lelkemre, hogy téged miattam
6198  2|               sötéten.~És ebben is érdekes a parasztlélek gondolkodása.
6199  2|                 kíván. Ha nem láttam volna a kék foltokat a leányán,
6200  2|                láttam volna a kék foltokat a leányán, azt gondoltam volna,
6201  2|                   De ahogy rám pillantott, a tekintete olyan volt, mint
6202  2|                    olyan volt, mint nyáron a jégfelhő.~Hát, gondoltam,
6203  2|                   csoda. Én gyújtottam fel a házát, hogy nézhetne rám
6204  2|                    szívesen!~Hanem egyszer a réten találkoztam az öreggel.
6205  2|                    ott kaszált egymagában. A gyalogút szembevitt vele
6206  2|                  napot, Antal bácsi! Fog-e a kasza?~Nem felelt. Rám se
6207  2|                   Akkor értettem meg, hogy a faluban nem nekem emelgette
6208  2|                faluban nem nekem emelgette a süvegét, hanem a falubeliek
6209  2|                 emelgette a süvegét, hanem a falubeliek szemének.~Pedig
6210  2|             szemének.~Pedig hát tudott már a Julcsa hibájáról az egész
6211  2|              restelltem, hogy parasztleány a kedvesem. A családnak se
6212  2|                   parasztleány a kedvesem. A családnak se volt mit dicsekednie
6213  2|                    se volt mit dicsekednie a titokkal. És mégis tudta
6214  2|             asszony sohase.~És mégis lett.~A városi vásáron meglátta
6215  2|                   vármegyéből való legény. A kocsma udvarán egymás mellett
6216  2|                udvarán egymás mellett állt a kocsijok. Ott ebédeltek
6217  2|               ebédeltek tarisznyából, mint a parasztok szoktak. És hát
6218  2|           elmondták egymásnak ügyét-baját. A legény is váltott szót a
6219  2|                   A legény is váltott szót a leánnyal. Egyszer csak odalátogat
6220  2|               odalátogat úgy két hét múlva a legény.~Julcsa újságolta
6221  2|                  ez neked, nagy szerencse. A mi bolond ismeretségünk
6222  2|                   ezt kérdezte, olyan volt a hangja, mint a temetési
6223  2|                  olyan volt a hangja, mint a temetési ének.~- Miért ne
6224  2|                      Miért ne mehetnél? Az a legény nem tud arról semmit,
6225  2|               látod, örökké nem tarthat ez a mi ismeretségünk. Én egy
6226  2|               többé soha! Tetszik neked az a legény?~- Senki se tetszik
6227  2|                      Senki se tetszik ezen a világon.~- Mindegy. Láttam
6228  2|                 világon.~- Mindegy. Láttam a legényt. Fiatal, egészséges
6229  2|              Jómódú.~- Neked elvégre is az a sorsod, hogy asszony légy.
6230  2|                  bánj vele szépen, Julcsa.~A szülői is bizonyára így
6231  2|                 beszédemre, mind az övékre a fejét rázta.~A legény egyre
6232  2|                   az övékre a fejét rázta.~A legény egyre sűrűbben látogatott
6233  2|                 minden este velem volt. Ha a legény jött, a nénje futott
6234  2|                    volt. Ha a legény jött, a nénje futott át érte.~Egyszer
6235  2|                    Egyszer azt mondja este a leány:~- Valami olyan helyre
6236  2|                     hogy hozzámenjek ahhoz a legényhez. Haragszik, hogy
6237  2|                  Haragszik, hogy nem bánok a legénnyel nyájasan: nem
6238  2|                egyszer ki mered tenni este a lábadat, baltával váglak
6239  2|                   apa akkor már dühöngött.~A kert alján öles bozót állt;
6240  2|                épületomladék.~Odavonultunk a bürök közé, és egy kövön
6241  2|                   csak halljuk, hogy ropog a garád. S látjuk, hogy a
6242  2|                    a garád. S látjuk, hogy a vén bivalyfejű paraszt fölhág
6243  2|                    reá. Hajadonfővel volt. A kezében megvillant valami
6244  2|                  kezében megvillant valami a holdvilágnál.~Balta.~Rajtam
6245  2|                Rajtam hideg dermedt végig. A paraszt sokkal erősebb mint
6246  2|              láttam, ahogy fekszünk ketten a vérünkben a bürök között.~
6247  2|                fekszünk ketten a vérünkben a bürök között.~Te talán ha
6248  2|                    Te talán ha megírod ezt a történetet, jól is teszed,
6249  2|         tragédiának. Az ilyesmi erősen hat a hölgyi szívekre és a hölgyi
6250  2|                   hat a hölgyi szívekre és a hölgyi könny­zacskókra.
6251  2|                    Ha azonban nem szereted a tragédiákat, írd azt, hogy
6252  2|           tragédiákat, írd azt, hogy ebben a pillanatban előlépett a
6253  2|                    a pillanatban előlépett a leány, és szívetrázó hangon
6254  2|                   szívesen hazudnak.~Hanem a valóságban bizony nem így
6255  2|                 nem így történt. Mink mind a ketten elholtan bámultunk
6256  2|               ketten elholtan bámultunk rá a bürök sűrűjében. Vártuk,
6257  2|               bennünket anélkül, hogy csak a kezünkkel is védtük volna
6258  2|                    volna magunkat.~De hogy a hold gyöngén világított,
6259  2|                  ültünk, az öreg csak állt a garádon és körülnézett,
6260  2|          hallgatódzott, aztán leugrott, be a mi kertünkbe. Összejárta
6261  2|                   mi kertünkbe. Összejárta a kertet nagy nehéz lépésekkel.
6262  2|            épületben is megfordult, de még a szobámba is bement.~És tudod
6263  2|                  mit mondott Julcsa, mikor a veszedelem elvonult?~Azt
6264  2|               várjon rám.~Végre otthagytam a falut. Ha Julcsára gondoltam,
6265  2|             Julcsára gondoltam, elnehezült a lelkiismeretem. De azzal
6266  2|                    mehet aggodalom nélkül. A róla susogó híreket nem
6267  2|                    hogy férjhez ment ahhoz a legényhez.~Nem törődtem
6268  2|                romantika. S főképpen, hogy a leányt bottal verik, azt
6269  2|                    végigéreztem.~No, tölts a poharamba! Szervusz!~Tán
6270  2|                   amint egy öregasszonnyal a templom árnyékán ebédelt.
6271  2|                    kért, hogy kerüljem meg a templomot.~Néhány perc múlva
6272  2|                   perc múlva ott volt ő is a templom túlsó oldalán. Az
6273  2|                 rajta. Az arca gömbölyűbb. A szemei csak azok a hűséges
6274  2|             gömbölyűbb. A szemei csak azok a hűséges nyílt kutyaszemek.~-
6275  2|                  mondotta boldogan -, hogy a kezét megszoríthassam. Isten
6276  2|              feleltem. Napnyugta után légy a kántor kertje alatt.~- Nem
6277  2|                  hogy nem lehet?~És mélyen a szemébe néztem.~Eljött.~
6278  2|                     De ő maga elé tartotta a kezét.~- Asszony vagyok.~
6279  2|                 néztek reám, mint azelőtt. A régi jácint volt. Teste-lelke
6280  2|                    uram jó ember - felelte a szemét lesütve.~- Nem tudta
6281  2|                  Eldöbbentem.~- Ki volt az a lelketlen, aki megmondta
6282  2|          bolondultál meg!~- Mikor megkérte a kezemet, azt mondtam neki
6283  2|                  kezemet, azt mondtam neki a kérők előtt, hogy négyszemközt
6284  2|                    neki felelni. Bementünk a kamarába. Ott azt mondtam:
6285  2|              szavakat csapkodjon valamikor a fejemhez. Tudja meg, hogy
6286  2|                  fejemhez. Tudja meg, hogy a kiskántort szerettem és
6287  2|              egyet-mást, és nekem holtomig a szememre hányja. Én azt
6288  2|                  Akkor aztán visszatértünk a másik szobába. Az emberem
6289  2|                    Fél óra múlva ő hítt ki a kamarába. Azt mondja: Hát
6290  2|                 volna, kiküldött mindenkit a szobából és azt mondta:
6291  2|                  Juli. És ígérem neked itt a feszületre, hogy a te bűnödet
6292  2|               neked itt a feszületre, hogy a te bűnödet soha elő nem
6293  2|                   megrendültem.~- És mióta a felesége vagy, nem is...~-
6294  2|                   lehet.~Így beszélgettünk a kert alatt. Aztán a múltakat
6295  2|          beszélgettünk a kert alatt. Aztán a múltakat emlegettük. Bennem
6296  2|           emlegettük. Bennem egyre fogyott a józanság. Megrészegedtem
6297  2|                   józanság. Megrészegedtem a látásától, és nem bírtam
6298  2|           fulladozva az asszony.~S megtelt a szeme könnyel. Aztán a mellemre
6299  2|             megtelt a szeme könnyel. Aztán a mellemre borult, és azt
6300  2|               Hanem sokszor eszembe jut az a szegény áldott teremtés.
6301  2|            Megházasodtam, és derék asszony a feleségem; jó családból
6302  2|                nekem minden érzésem akörül a parasztasszony körül forog.
6303  2|           parasztasszony körül forog. Mint a planéták a nap körül...~
6304  2|               körül forog. Mint a planéták a nap körül...~Néha alig bírok
6305  2|               bírok magammal, úgy megrohan a vágyakozás, hogy csak egyszer
6306  2|               hervadt arcú parasztasszony. A járása bizonyára nem olyan
6307  2|                  Az ember az omladékban is a régi épületet látja. A virág
6308  2|                  is a régi épületet látja. A virág csak virág, ha elhervad
6309  2|               Olykor nagy füstöt eresztett a szivarjából, és utánabámult.~-
6310  2|                 ilyen gondolatokkal! Ha jó a feleséged, becsüld meg!
6311  2|                feleséged, becsüld meg! Azt a szegény parasztasszonyt
6312  2|                  zavard. Gondold meg, hogy a te megjelenésed felfordítaná
6313  2|            megjelenésed felfordítaná annak a parasztcsaládnak a nyugalmát.
6314  2|                   annak a parasztcsaládnak a nyugalmát. És hát az a nő
6315  2|    parasztcsaládnak a nyugalmát. És hát az a nő temiattad sokat szenvedett.~-
6316  2|                   bólintva.~Aztán megrázta a fejét, és fanyaran nevetett.~
6317  2|                  ha akarnék!~Másnap, mikor a miséről hazaérkeztem, már
6318  2|         felöltözötten és útra készen várt. A kocsija is ott állt a ház
6319  2|                várt. A kocsija is ott állt a ház előtt. Csak éppen annyi
6320  2|         megreggelizzünk.~- No - azt mondja a végén -, most már nem panaszkodhatsz,
6321  2|               nagyszerdán viszonoznod kell a látogatásomat. Várlak!~-
6322  2|                   Fölkeléssel köszöntötték a vendéget.~- Gyermekeim -
6323  2|            Gyermekeim - mondom nekik -, ez a bácsi szintén tanító úr.
6324  2|           megnézzen titeket is. Ő meglátja a ti szemetekből, hogy tiszta
6325  2|                   És összehasonlít titeket a maga iskolájával.~A gyermekek
6326  2|                titeket a maga iskolájával.~A gyermekek leültek és bámultak.
6327  2|                    volt. És hát örök emlék a gyermekeknek, mikor egy-egy
6328  2|                 meg az iskolában és beszél a hazaszeretetről, a becsületről,
6329  2|                  beszél a hazaszeretetről, a becsületről, a tudás értékéről.~
6330  2|            hazaszeretetről, a becsületről, a tudás értékéről.~De Miklós
6331  2|               rendőr.~Egyszer aztán megáll a tekintete a kályha mellett.
6332  2|                   aztán megáll a tekintete a kályha mellett. Három fiúcska
6333  2|             mellett. Három fiúcska ült ott a szűrén, a padlóra telepedetten.
6334  2|                  fiúcska ült ott a szűrén, a padlóra telepedetten. Azokat
6335  2|                    szereti korábban beadni a gyermekét, mint ahogy a
6336  2|                    a gyermekét, mint ahogy a törvény kötelezné. Hát azoknak
6337  2|                   nem jut egyéb hely, csak a padló. Odatelepednek a kis
6338  2|                csak a padló. Odatelepednek a kis leterített szűrükre.
6339  2|                Kelj fel csak. Hogy hívnak?~A gyerek fölkel. Lesüti a
6340  2|                    A gyerek fölkel. Lesüti a szemét.~- Nézz rám szépen.~
6341  2|                 szemét.~- Nézz rám szépen.~A gyermek ránéz.~Miklós az
6342  2|                   Miklós az álla alá teszi a kezét.~- Mi a neved, kedves?~-
6343  2|                    alá teszi a kezét.~- Mi a neved, kedves?~- Harmaci
6344  2|                     Harmaci Pista - feleli a gyermek.~A másik kettőét
6345  2|                  Pista - feleli a gyermek.~A másik kettőét is megkérdezte,
6346  2|                     Aztán hirtelen köszönt a gyerekeknek és kifordult
6347  2|                    De még el se bocsátotta a kezemet, azt mondja hirtelen
6348  2|                     Ugyan, szólítsd ki azt a kis Harmaci gyereket, adok
6349  2|                 erre figyelmesen nézek rá, a zsebében zavartan kaparászva
6350  2|                Nagyon megtetszett nekem az a kis kölyök, és hát én a
6351  2|                    a kis kölyök, és hát én a szép arcú gyermekeket végtelenül
6352  2|                   az ajtón:~- Jöjjön ki az a három gyerek, akivel a tanító
6353  2|                  az a három gyerek, akivel a tanító úr beszélt.~És meglehetős
6354  2|                   mondom Miklósnak:~- Mind a háromnak adsz, vagy egynek
6355  2|          aprópénzed, tessék, az erszényem.~A három kisfiú kikopog. A
6356  2|                    A három kisfiú kikopog. A kis Harmaci fiú a sapkáját
6357  2|                 kikopog. A kis Harmaci fiú a sapkáját is hozza a hóna
6358  2|                    fiú a sapkáját is hozza a hóna alatt. Megáll mind
6359  2|                    hóna alatt. Megáll mind a három előttünk. A kis Harmaci
6360  2|              Megáll mind a három előttünk. A kis Harmaci gyerek néz ránk
6361  2|               Cukorra adom.~Azzal megfogja a kis Harmaci gyereket, fölemeli.
6362  2|                    gyereket, fölemeli. Néz a szemébe. A szívére szorítja.
6363  2|                   fölemeli. Néz a szemébe. A szívére szorítja. És aztán
6364  2|                 jobbfelől, balfelől.~Mikor a kocsira ült, vörös volt,
6365  2|              kocsira ült, vörös volt, mint a pipacs.~ ~
6366  2|                                            A MI TEMETŐNK~Ez a mi temetőnk
6367  2|                           A MI TEMETŐNK~Ez a mi temetőnk nem olyan márványkővel
6368  2|                  kirakott cifra kert, mint a budapesti. Az igaz, hogy
6369  2|            embernek pedig nem dukál parádé a másvilágon sem.~De nem is
6370  2|                gödör meg egy fakereszt jár a halottnak. A gödröt Dudrai
6371  2|                 fakereszt jár a halottnak. A gödröt Dudrai István bácsi
6372  2|                  Dudrai István bácsi ássa. A keresztet Kacali András
6373  2|                festi kellő szakértelemmel.~A gödör ellen gyakran van
6374  2|                bácsi néha nem tud kimászni a gödörből, s így különösen
6375  2|            gödörből, s így különösen mikor a nagyobbik pálinkáskorsót
6376  2|                   megesett már, hogy mikor a koporsót le akarták ereszteni,
6377  2|                Dudrai bácsi ott alszik még a gödör fenekén.~Máskülönben
6378  2|                 gödör fenekén.~Máskülönben a gödör mindig akkurátusan
6379  2|                    meg van ásva. Éppen jó. A szegény ember különben sem
6380  2|                 hanem asztalos. Ő csinálja a koporsót és a keresztet.
6381  2|                   Ő csinálja a koporsót és a keresztet. A felírást is
6382  2|                   koporsót és a keresztet. A felírást is ő cselekszi
6383  2|                  cselekszi meg, minekutána a szöveget a gyászoló családdal
6384  2|                 meg, minekutána a szöveget a gyászoló családdal egyetértőleg
6385  2|             egyetértőleg megszerkesztette. A betűnek elhelyezésére ide
6386  2|                    es~ztendőt~mögh~ott mer~a dióf~árul l~eéset~Isten
6387  2|                 kóstál. Innen van az, hogy a kevésbé jómódúak csak a
6388  2|                    a kevésbé jómódúak csak a nevet és az évszámot íratják
6389  2|               nevet és az évszámot íratják a keresztre.~Ilyen egyforma
6390  2|             fakeresztekkel van teleültetve a mi temetőnk. Az én gyermek­
6391  2|              egyetlen egy kőemlék volt ott a fakeresztek között. Azon
6392  2|                  asszony, mert lókötő lett a fiából. Egy napon ott találták
6393  2|                 Egy napon ott találták ezt a sírkövet. Senki sem látta,
6394  2|                   sem mikor felállították. A mester ki tudta betűzni,
6395  2|              mester ki tudta betűzni, hogy a sírkő Hans Krämmer nevű
6396  2|                  sem halála után nem járt.~A papunk kocsiját egyszer
6397  2|                megállította három járkélő. A papunk először megijedt,
6398  2|          megismerte Szegfü Jancsit, elmúlt a félelme.~- Mit akarsz, Jancsi!
6399  2|                    megismerte holdvilágnál a papot. A kalapját zavartan
6400  2|           megismerte holdvilágnál a papot. A kalapját zavartan leemelte
6401  2|                hogy szeretné tudni, mi hír a faluban.~- Hát semmi - felelte
6402  2|                    felelte egyet tubákolva a papunk -, csak éppen, hogy
6403  2|                    kőkereszt is van ám már a temetőben.~- Ugyan? - kérdezte
6404  2|                      aztán kinek van az?~- A te anyádnak.~- Annak-e?~-
6405  2|                    reggel már nem volt ott a német sírkő a temetőben.~
6406  2|                 nem volt ott a német sírkő a temetőben.~Jancsi a föld
6407  2|                  sírkő a temetőben.~Jancsi a föld alá került már azóta.
6408  2|             megdicsérte valaki. Most, hogy a temetőnkben jártam, eszembe
6409  2|         temetőnkben jártam, eszembe jutott a Szegfüné sírja. Nem találtam
6410  2|                     Nem találtam meg, mert a régi sírok írását lefújta
6411  2|                  régi sírok írását lefújta a sok szél és a sok eső. Pedig
6412  2|               írását lefújta a sok szél és a sok eső. Pedig a temetőnk
6413  2|                   szél és a sok eső. Pedig a temetőnk mintha nem is változott
6414  2|                  is olyan csendes, mint az a néhány száz lakója. A sírok
6415  2|                   az a néhány száz lakója. A sírok fölött a kakukkfű
6416  2|                száz lakója. A sírok fölött a kakukkfű jó szaga lengedez
6417  2|                   ismerősre akadok, akivel a faluban akartam találkozni.~-
6418  2|                  között, akik már átvették a maguk négyszögölét, önkéntelenül
6419  2|              darázs halk búgással orgonál. A kakukkfűben a halottak lélegzetét
6420  2|            búgással orgonál. A kakukkfűben a halottak lélegzetét érzem.
6421  2|                 suttogó hang sorra olvasná a keresztek feliratát.~Pedig
6422  2|               alatt az öreg Durai. Ásó van a vállán. Pipázik. Ez az egy
6423  2|               Pipázik. Ez az egy ember van a faluban, aki nem hiszi,
6424  2|                 nem hiszi, hogy meghal.~Ki a manó is ásná nekünk a sírokat?~ ~-
6425  2|                   Ki a manó is ásná nekünk a sírokat?~ ~- Vége -~ ~ ~ ~