1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6425
Part
501 1| Hol a Döme?~- Beküldtem a faluba - mondja a molnár -
502 1| Beküldtem a faluba - mondja a molnár - dohányért.~S rákiáltott
503 1| dohányért.~S rákiáltott a kutyájára:~- Mars!~A kutya
504 1| rákiáltott a kutyájára:~- Mars!~A kutya ijedten ugrott ázott
505 1| vissza az esőbe, vagyis hogy a zuhogó esőn át elfutott
506 1| zuhogó esőn át elfutott a félszer alá.~Az a kérdés
507 1| elfutott a félszer alá.~Az a kérdés fordult meg az elmémben,
508 1| meghagyjam-e az öreg Bordácsnak a sárkányos diákját, vagy
509 1| elmagyarázzam tőle, hogy a nép is tudja: micsoda más
510 1| micsoda más erő keveri ránk a zivatart? Mert némely pogánykori
511 1| többet ér, mint amennyit a tudomány ád érte. De gondoltam,
512 1| De gondoltam, jobb, ha a nép is abban ismeri meg
513 1| nép is abban ismeri meg a szépet, ami igaz. A természetnek
514 1| meg a szépet, ami igaz. A természetnek ereje a maga
515 1| igaz. A természetnek ereje a maga fenséges valóságában
516 1| fenséges valóságában többet ér a legendáknál.~- Hát, Bordács
517 1| apám az beszélt is eggyel.~A tuskón ült az öreg, az egyik
518 1| öreg, az egyik lábát áttéve a másikon.~Amikor az apját
519 1| apját említette, meglógázta a lábát és körülpillantott,
520 1| nem volt szentírás, mint a többinek.~Tovább firtattam:~-
521 1| Bizonyos az, hogy akit a kend apja látott, garabonciás
522 1| olvasni.~- Mi mindent?~- Hát a pénzt vagy a kocsit. A sárkányt
523 1| mindent?~- Hát a pénzt vagy a kocsit. A sárkányt is avval
524 1| Hát a pénzt vagy a kocsit. A sárkányt is avval olvassa
525 1| sárkányt is avval olvassa elő a diák.~- Hát aztán?~- Hát
526 1| hogy így apróra kitapogatom a tudományát -, de hát azt
527 1| mondja még meg, hogy ha a garabonciás mindent elő
528 1| mindent elő tud olvasni abból a könyvből, miért kér akkor
529 1| olvassa azt is elő, vagy hogy a pénzt, amelyen tejet vehet.~
530 1| amelyen tejet vehet.~Az öreg a földre nézett és egyet vakart
531 1| földre nézett és egyet vakart a tarkóján.~- A Krisztus tudja -
532 1| egyet vakart a tarkóján.~- A Krisztus tudja - felelte
533 1| Krisztus tudja - felelte a kezével legyintve -, nem
534 1| pedig olyan könyvet.~Az a béres idegen volt köztünk,
535 1| ló miatt bujdosott erre a vidékre.~- Kik őrzik? -
536 1| kérdeztem feléje fordulva.~- A kollégyiumba őrzik lakat
537 1| embert is ösmertem, akinek a könyvvel baja esett. Úgy
538 1| igazgató vagy mi vót ott a kollégyiumba; ű söpörte
539 1| kollégyiumba; ű söpörte a tanulószobákat.~- Akkor
540 1| mondom ahogy beszélik, abba a szobába söpört, ahun a különösségeket
541 1| abba a szobába söpört, ahun a különösségeket tartják.
542 1| söpör, tisztogat, mögakad a szöme egy vasas ládán. Mi
543 1| lepattantotta vele mind a tizönkét lakatot. Mert hogy
544 1| hibázzak: tizönkét lakat vót a vasas ládán.~- Annyi szokott
545 1| egy kis fekete könyv volt a ládába, sömmi ögyéb. Kivöszi
546 1| ládába, sömmi ögyéb. Kivöszi a könyvet; nézi, hogy mi az?
547 1| ördög. Oszt mögszólal mind a hét, hogy aszondi: - mit
548 1| mit parancsósz? Arra a Lakos bözzög mögrözzen,
549 1| oszt ijettibe összecsapi a könyvet. Hát abba a szömpillantásba
550 1| összecsapi a könyvet. Hát abba a szömpillantásba eltűnt mind
551 1| szömpillantásba eltűnt mind a hét ördög.~Az eső elállott.
552 1| ördög.~Az eső elállott. Csak a malom fedeléről csoronkált
553 1| fedeléről csoronkált még a víz. A nap áttörte egy helyen
554 1| fedeléről csoronkált még a víz. A nap áttörte egy helyen a
555 1| A nap áttörte egy helyen a felhőt.~Ahogy odapillantunk
556 1| felhőt.~Ahogy odapillantunk a napfény felé, látjuk ám,
557 1| juhász ugyancsak noszogatja a csacsiját a falu felé.~-
558 1| ugyancsak noszogatja a csacsiját a falu felé.~- Valami hírt
559 1| felé.~- Valami hírt hoz a Döme!~Magam is gondoltam,
560 1| Magam is gondoltam, hogy a molnár dohányával nem indult
561 1| dohányával nem indult volna el a zivatarban.~A beszélgetés
562 1| indult volna el a zivatarban.~A beszélgetés emiatt maradt
563 1| beszélgetés emiatt maradt a hét ördögnél.~A juhász néhány
564 1| emiatt maradt a hét ördögnél.~A juhász néhány perc múlva
565 1| Csuroncsöpögő víz ő is, a szamara is.~- Nem látták? -
566 1| lehegve, ahogy lefordul a szamaráról.~- Mit, te?~-
567 1| szamaráról.~- Mit, te?~- A barboncást!~- Nem.~- No,
568 1| láttam. Az egész falu látta.~A malom tornácán mindenkinek
569 1| malom tornácán mindenkinek a szeme elnyílott. Magam is
570 1| Hát - azt mondja -, ahogy a faluba érek, egyszer csak
571 1| elillog-villog mellettem a diák. Majd leestem a szamárrul,
572 1| mellettem a diák. Majd leestem a szamárrul, úgy megijedtem
573 1| elibém-előttem elnyilamodik a két kis ezüst kerékkel.
574 1| Hát úgy nyargalt, hogy a levegőbe járt a lába, oszt
575 1| nyargalt, hogy a levegőbe járt a lába, oszt előtte is egy
576 1| is. De úgy mönt az, hogy a nyúl se jobban. Benn vót
577 1| nyúl se jobban. Benn vót a faluba egy szömpillantás
578 1| Mit akarhat vajon? Hát a paphon nyitott be, oszt
579 1| paphon nyitott be, oszt hogy a pap nem volt otthon, hát
580 1| akkor ott vót az egész falu a plébánia körű. Én is ott
581 1| Mondok, mögnézöm, milyen a barboncás? Mert sokat hallottam
582 1| fölpillantott az égre, aztán közibe a két keréknek, úgy elnyilamodott
583 1| elnyilamodott onnan, mint a veszött fene.~A szénagyűjtő
584 1| onnan, mint a veszött fene.~A szénagyűjtő nép diadalmasan
585 1| uram, hát mibül kereködött a zivatar?~ ~
586 1| KÉK PILLE~Van a méhesemben egy szalmadívány.
587 1| egy szalmadívány. Mikor a napóra igen fekete vonással
588 1| fekete vonással mutatja a délutáni időt, oda szoktam
589 1| mintha egy másik embernek a lelke volna bennem, és ez
590 1| ez is gyönyörűség.~Most a néhai jó Szalárdi János
591 1| Siralmas Magyar Krónikája van a kezemben. De se nem olvasom,
592 1| alhatnám. Csak üldögélek a szalmadívány sarkán, és
593 1| szalmadívány sarkán, és a fejemet a kezemre támasztva,
594 1| szalmadívány sarkán, és a fejemet a kezemre támasztva, elmélázva
595 1| ereszkedő diófa lombjain át a kertemet.~Micsoda sokadalma
596 1| ez itt az életnek!~Nincs a földön egy tenyérnyi térség,
597 1| növény meg ne vetette volna a lábát. Ezernyi ezer rejtelmes
598 1| élet emeli itt az ég felé a leveleit meg a virágait.
599 1| az ég felé a leveleit meg a virágait. Táplálkoznak a
600 1| a virágait. Táplálkoznak a földből. Isszák a harmatot.
601 1| Táplálkoznak a földből. Isszák a harmatot. Várják a napot
602 1| Isszák a harmatot. Várják a napot reggel, az éjjeli
603 1| árnyékot este. Az ágak meg a levelek érintik, takarják,
604 1| takarják, nézik egymást. A virágok ide-oda fordítják
605 1| virágok ide-oda fordítják a fejüket; hajladoznak, mint
606 1| fejüket; hajladoznak, mint a susogó leányok. Egy lilaszínű
607 1| mákvirág mintha valamit keresne a földön. Egy liliom mintha
608 1| földön. Egy liliom mintha a szilvafára nézne. És a borsóvirágok
609 1| mintha a szilvafára nézne. És a borsóvirágok erre-arra hunyorgató
610 1| levélre: végigsétálnak a cukorborsó karóján és jobbra-balra
611 1| jobbra-balra gukkerozzák a kert világát. A rózsabokrokon
612 1| gukkerozzák a kert világát. A rózsabokrokon gyönge kis
613 1| halványzöld tüllruhákban. A ribizlibokrokon gömbölyű
614 1| be, egyik virágcsárdából a másikba, és mindennap lerészegednek.~
615 1| épp úgy, mint az ember.~A méhes deszkáján egy kis
616 1| jelent meg. Ismerem ezt a pillangófélét: a lycaenák
617 1| Ismerem ezt a pillangófélét: a lycaenák bájos családjából
618 1| családjából való. Mikor a nap már lehajlóban van,
619 1| rajzanak az erdő tisztásain meg a kaszálatlan réteken, a láncvirág
620 1| meg a kaszálatlan réteken, a láncvirág fehér pehelygolyói
621 1| csoport összegomolyodik a virágok fölött és mint valami
622 1| forog föl- és alászállva a levegőben.~Mi ezeknek az
623 1| gondtalanság, játék és vidámság.~A kis pillangóról Bozóki Ilonka
624 1| ruhájú tanítványom. Ilonka is a mezőn él, a pitypangok,
625 1| tanítványom. Ilonka is a mezőn él, a pitypangok, temondádfüvek,
626 1| Napestig dalol meg röpköd a mezőn. A minap, hogy a kőhídon
627 1| dalol meg röpköd a mezőn. A minap, hogy a kőhídon megállottam,
628 1| röpköd a mezőn. A minap, hogy a kőhídon megállottam, ott
629 1| megállottam, ott láttam őt a fű között. A fűzbokor árnyékában
630 1| ott láttam őt a fű között. A fűzbokor árnyékában ült
631 1| darabra öltögetett rongyokat. A fadarabból baba lesz, a
632 1| A fadarabból baba lesz, a rongyokból selyemviganó.
633 1| rongyokból selyemviganó. Aztán a fadarabot odaszorítja ahhoz
634 1| szívéhez. Szereti. Mert a szívnek szeretni kell, ha
635 1| és hozzámfutott. Átölelte a két lábamat, én pedig megsimogattam.~-
636 1| Tudok még mindent - szólt a kezemet megfogva -, kérdezzen.~-
637 1| hogy miért teremtett téged a jóisten?~És a kis leány
638 1| teremtett téged a jóisten?~És a kis leány az iskolai éneklő
639 1| szolgáljak és üdvözüljek.~A szeme szinte könnybe lábadt
640 1| szeme szinte könnybe lábadt a boldogságtól, hogy nekem
641 1| tudott.~Aztán megmutatta a babáját.~A babához adtam
642 1| Aztán megmutatta a babáját.~A babához adtam egy piros
643 1| piros selyempántlikát, ami a könyvemben hevert, meg kifaragtam
644 1| könyvemben hevert, meg kifaragtam a baba fejét.~Mondom, így
645 1| Mondom, így eszembe jutott a kis Bozóki Ilonka, mikor
646 1| kis Bozóki Ilonka, mikor a kék pillangó felém lebegett
647 1| leszállott egy rézszögre, éppen a macskám feje elé. A macskám
648 1| éppen a macskám feje elé. A macskám ott aludt a napon.
649 1| elé. A macskám ott aludt a napon. Szinte szétfolyva
650 1| féloldalt, elnyújtva mind a négy lábát. Most azonban,
651 1| lábát. Most azonban, hogy a pillangó odaröppent, megmozdult
652 1| mozdulattal visszavonta a lábát; a szemeivel hunyorgott,
653 1| mozdulattal visszavonta a lábát; a szemeivel hunyorgott, megszagolta
654 1| megszagolta és tovább aludt.~A pillangó pedig ott maradt
655 1| szétesett szárnyakkal, mint a két kék virágszirom. Soha
656 1| Soha többé nem látja ez a virágok országát, nem kereng
657 1| virágok országát, nem kereng a napon az ő kis testvéreivel.~
658 1| Mi célja lehetett vele a teremtésnek, hogy életet
659 1| átdajkálta éveken keresztül a hernyó meg a bábalakon,
660 1| éveken keresztül a hernyó meg a bábalakon, aztán pompás
661 1| bársonyszárnyakkal csinosította föl és a virágok illatos világába
662 1| gondoltam, hogy megütöm a macskát.~De minek?~A természet
663 1| megütöm a macskát.~De minek?~A természet gyilkossá nevelte,
664 1| Szerencséje volt mégis a macskának, hogy a kertajtó
665 1| mégis a macskának, hogy a kertajtó megzördülése elfordította
666 1| megzördülése elfordította tőle a figyelmemet.~Ki jön?~Egy
667 1| parasztasszony.~Egyenesen a méhes felé tart. Félrehárítja
668 1| Ki halt meg, lelkem?~- A kislányom.~- Ilonka?~- Az.~-
669 1| érte?~- Torokgyík.~Leült a deszkára és nagy fehér zsebkendőjébe
670 1| zsebkendőjébe takarta el az arcát.~A macskám már eltűnt onnan.
671 1| mégis úgy rémlett, mintha a fák árnyékában egy másik
672 1| szellemmacska lebegne el, ahogy a ragadozók szoktak: lomhán
673 1| TÜZEK MEG ÁRNYÉKOK~A zsebembe tettem egy tiszta
674 1| napszállat után elindultam a szőlők felé. Az volt a szándékom,
675 1| elindultam a szőlők felé. Az volt a szándékom, hogy teleszedem
676 1| júniusban sok találkozik a szőlők mentén. Vajon hogyan
677 1| száz vagy kétszáz, éjjel a szobában?~A kaszálókból
678 1| kétszáz, éjjel a szobában?~A kaszálókból akkor kezdett
679 1| akkor kezdett fölemelkedni a homály. Mert az éj mindig
680 1| Mert az éj mindig így jön: a földből, és fölszáll az
681 1| is. Mérhetetlen óceánja a kékes sötétségnek! A jegenyefák
682 1| óceánja a kékes sötétségnek! A jegenyefák óriás fekete
683 1| fölkiáltójelek, s egy gémeskút a távolban vékony T betű.
684 1| távolban vékony T betű. A lilaszürke égen sárgán fénylő
685 1| sárgán fénylő félkarikája a holdnak. Alig egy arasznyira
686 1| kezével mérve. Körülöttem a prücskök egyhangú pri-pri
687 1| egyhangú pri-pri éneke zeng már a fűszálak között. Egy-egy
688 1| feketén lebbenik el előttem. A homály egyre sűrűbb. Az
689 1| gyászfátyollal volnának bevonva. A rétről a bakszakállfű illata
690 1| volnának bevonva. A rétről a bakszakállfű illata útra
691 1| vélem. Aztán, hogy elértem a szőlőket a csöndes sötétségben,
692 1| hogy elértem a szőlőket a csöndes sötétségben, a bokrok
693 1| szőlőket a csöndes sötétségben, a bokrok között előfénylik
694 1| kékesfehér pont.~Itt vagyok a szentjánosbogarak birodalmában.~
695 1| határkőre, és nézem, nézem a sötétségben világító parányi
696 1| parányi csillagokat, azt a két csillaglámpát, amellyel
697 1| csillaglámpát, amellyel a vőlegényének világít a kis
698 1| amellyel a vőlegényének világít a kis bogármenyasszony.~Mennyi
699 1| Mennyi epedés, mennyi izgalom a fűszálak és bokrok országában.~
700 1| bokrok országában.~De íme, a vőlegények nem váratnak
701 1| Fehérlő szikra kél útra a levegőben és fényes vonalat
702 1| vonalat rajzol maga után a sötétségben. Azután a másik,
703 1| után a sötétségben. Azután a másik, a harmadik. Mindenki
704 1| sötétségben. Azután a másik, a harmadik. Mindenki megtalálja
705 1| harmadik. Mindenki megtalálja a maga párját.~És bizonyára
706 1| jutott, hogy megzavarjam a találkáikat. Csak néztem,
707 1| néztem, néztem elgondolkozva. A boldogság csillagai azok.
708 1| boldogság csillagai azok. S a boldog állat azonos valahogyan
709 1| állat azonos valahogyan a boldog emberrel, mint ahogy
710 1| boldog emberrel, mint ahogy a szenvedő állat azonos a
711 1| a szenvedő állat azonos a szenvedő emberrel, mert
712 1| szenvedő emberrel, mert a szenvedő állatnak emberarca
713 1| Mezítláb jön. Halk pufogás a járása a porban.~- Bündn
714 1| jön. Halk pufogás a járása a porban.~- Bündn Ilek...
715 1| hozzám ér.~Azt akarta mondani a jámbor, hogy minden lélek
716 1| aztán megfordult, s neki a szaladásnak! Úgy eliramodott
717 1| utána.~Mert megismertem a hangjáról, hogy a Miska
718 1| megismertem a hangjáról, hogy a Miska bojtár.~Azonban a
719 1| a Miska bojtár.~Azonban a Miska gyerek nem állott
720 1| boszorkány vagyok. Nem hisz most a hangomnak. Azt gondolja,
721 1| hangomnak. Azt gondolja, hogy a boszorkány az én hangomat
722 1| is tudja Miska, mit akar a boszorkány: ha maga közelébe
723 1| maga közelébe csalhatja, a fejéhez vág egy kötőféket.
724 1| tüstént lóvá változik. Aztán a boszorkány rajta nyargalna
725 1| boszorkány rajta nyargalna el a Szent Gellért hegyére.~Fölkeltem
726 1| elindultam az erdőszélnek, ahol a juhászok tanyáztak esténkint.~
727 1| már pálinkával dörzsölték a tábortűz mellett, és az
728 1| bojtárnak bizony nem jutott a Jézus mondása az eszébe.
729 1| feküdt mozdulatlanul.~- Mi a baj? - kérdem aggodalommal.~-
730 1| mondja az öregjuhász -, a gyereken egész idáig nyargalt
731 1| Felelet helyett fölvettem a vizes korsót, és öntöttem
732 1| korsót, és öntöttem abból a gyerek arcára. Azután, hogy
733 1| Azután, hogy fölnyitotta a szemét, megitattam a pálinkás
734 1| fölnyitotta a szemét, megitattam a pálinkás butykosból.~- Micsoda
735 1| mondottam, s felültettem a fiút -, hát arra tanítottalak
736 1| boszorkány volt - hebegte a gyerek.~- Nem az volt. Én
737 1| Nem az volt. Én ültem ott a határkövön. A bogarakat
738 1| ültem ott a határkövön. A bogarakat néztem. Kiáltottam
739 1| mondok?~- Nem - felelte a fiú.~S fejét lecsüggesztve,
740 1| boszorkányok nincsenek.~A fiú bement a hodályba és
741 1| nincsenek.~A fiú bement a hodályba és lefeküdt. Én
742 1| leheveredtem egy subára a tűz mellé.~- De hogy megijedt -
743 1| hogy megijedt - csóválta a fejét az öreg Borza.~S leheveredett
744 1| Borza.~S leheveredett mellém a másik subára. Elővonta a
745 1| a másik subára. Elővonta a kalapja mellől a pipáját.~-
746 1| Elővonta a kalapja mellől a pipáját.~- Mondottam pedig
747 1| ökörfarkkóró nélkül.~Rátette a parazsat a pipájára és mindannyiszor
748 1| nélkül.~Rátette a parazsat a pipájára és mindannyiszor
749 1| és mindannyiszor lehunyta a szemét, valahányszor megszítta.~
750 1| hogy mikor boszorkány röpül a feje közelében, hát suhintson
751 1| Hát még kend is hisz a boszorkányban?~- Hisz a
752 1| a boszorkányban?~- Hisz a fene - felelte szelíden -,
753 1| úgy eszembe jutott.~S mind a ketten elhallgattunk. Néztük
754 1| ketten elhallgattunk. Néztük a tüzet. A tűz mindig kedves
755 1| elhallgattunk. Néztük a tüzet. A tűz mindig kedves és fenséges
756 1| Megérthetetlen titok az. Mi a láng? Honnan jön? Hová megy?
757 1| jön? Hová megy? Honnan van a színe? a fénye? a faevő
758 1| megy? Honnan van a színe? a fénye? a faevő mohósága?
759 1| Honnan van a színe? a fénye? a faevő mohósága? az égető
760 1| el-eltűnnek, megjelennek a lángok. Egyik vörös, a másik
761 1| megjelennek a lángok. Egyik vörös, a másik kék, sárga meg fehér.
762 1| másik kék, sárga meg fehér. A gallyak néha sírva, sziszeregve
763 1| sziszeregve hajlonganak a parázsban mint a hernyók.
764 1| hajlonganak a parázsban mint a hernyók. Aztán újra csend.
765 1| hernyók. Aztán újra csend. A tűz halkan pattog és minden
766 1| pillanatban más meg más a képe. Fény meg ragyogás,
767 1| Az öreg hasonfekszik a subán. Félkönyökön pipázgat
768 1| Már régen nem láttam őt. A múlt nyáron sokszor meglátogattam.
769 1| olvasni. Azonban ő csak a fejét rázta rá.~- Nem akarok
770 1| mondotta -, elég nekem a magam két könyve.~- Micsoda
771 1| Micsoda két könyv?~- A nappali meg az éjjeli.~-
772 1| éjjeli?~- Nappali könyvem a mező. Az éjjeli csillagos
773 1| ő tanított olvasni engem a maga két könyvéből.~Megismertette
774 1| könyvéből.~Megismertette velem a vérfüvet, amelytől kinyílnak
775 1| vérfüvet, amelytől kinyílnak a bilincsek. A Mária könyvét,
776 1| amelytől kinyílnak a bilincsek. A Mária könyvét, amely örökké
777 1| könyvét, amely örökké remeg a fűszálak között. A temondádfüvet,
778 1| remeg a fűszálak között. A temondádfüvet, amelynek
779 1| temondádfüvet, amelynek a gyökerét mindenkinek a nyakában
780 1| amelynek a gyökerét mindenkinek a nyakában kellene hordoznia.
781 1| nyakában kellene hordoznia. A föld füstit, amely a kopaszságról
782 1| hordoznia. A föld füstit, amely a kopaszságról használ. A
783 1| a kopaszságról használ. A szerelem almáját, amelynek
784 1| almáját, amelynek piros a virága. Szent Antal virágát,
785 1| virágát, amely esőt jósol. A Boldogasszony haját, a Salamon
786 1| A Boldogasszony haját, a Salamon pecsétjét és tömérdek
787 1| és tömérdek más titkait a földnek, úgyszintén az égnek
788 1| minden csillagnak neve van; s a csillagok között táltosok
789 1| és az ember bepillanthat a mennyországba.~A lángok
790 1| bepillanthat a mennyországba.~A lángok eltűntek már. Csak
791 1| lángok eltűntek már. Csak a parázs vöröslött. A csöndes
792 1| Csak a parázs vöröslött. A csöndes sötétségbe belesóhajtott
793 1| félálmosan -, mégis csak jó volt a nyírfaág. Jó volt - ismételte
794 1| Micsoda nyírfaág? - kérdeztem a fejemet fölemelve.~- Az,
795 1| fejemet fölemelve.~- Az, amit a házüstökbe dugtam Szent
796 1| már nem volt ereje annak a rusnya boszorkánynak.~Újra
797 1| boszorkánynak.~Újra csöndesség. Csak a falevelek susognak.~Az éj
798 1| és hajlongó árnyékokkal. A hold a fekete erdőből följebb
799 1| hajlongó árnyékokkal. A hold a fekete erdőből följebb és
800 1| HARAGOSOK~A mi falunkban is vannak olyan
801 1| szoktak nevezni. Csakhogy a mi regényeink nem olyan
802 1| formásan megszabottak, mint a könyvregények. A mi regényeinknek
803 1| mint a könyvregények. A mi regényeinknek többnyire
804 1| csak eleje van meg közepe. A vége mindnek egyforma: csak
805 1| fakereszt, amit letűznek a földbe a regényhősök feje
806 1| amit letűznek a földbe a regényhősök feje fölé.~I.~
807 1| János rossz számot húzott a községházán: elvitték katonának.
808 1| szép sugár legény volt. A határig elkísérte az édesanyja
809 1| leányt, amint sírva kísérik a sorozóbizottság utcáján
810 1| sorozóbizottság utcáján a csoportosan daloló meg hujángató,
811 1| legényeket.~Paizs János a határon megölelte, megcsókolta
812 1| megölelte, megcsókolta mind a kettőt. Az öregasszonynak
813 1| anyám; édös szülő anyám!~A leánynak meg azt mondta:~-
814 1| Jambusokban és körmondatokban csak a színpadon búcsúzó katonák
815 1| János. Bizony alig lehet a nagy vitorlás bajusz miatt
816 1| megismerni. Az igaz, hogy a háromcsillagos őrmesteri
817 1| ruha is sokat másít rajta. A kocsin egy fekete szemű
818 1| szemű gyerkőce.~- Hát ez a fehérnép? - kérdi az anyja.~-
819 1| kérdi az anyja.~- Ez a feleségem meg a gyerekem.~
820 1| anyja.~- Ez a feleségem meg a gyerekem.~Az öregasszony
821 1| öregasszony leölelgeti azokat is a kocsiról.~- Isten hozta,
822 1| Beszélhet nekik - mondja nevetve a János -, nem értenek egy
823 1| egy kukkot sem magyarul.~S a feleségéhez fordult: taljánul
824 1| valamit, amire az megcsókolta a kezét a napának. Furcsa
825 1| amire az megcsókolta a kezét a napának. Furcsa beszéd az
826 1| napának. Furcsa beszéd az a talján, egy szavát sem lehet
827 1| Leány még?~Az öregasszony a földre pillogott.~- Téged
828 1| várt.~Paizs János megrázta a fejét, mint aki álomból
829 1| derekát az egyik kezével, a másik kezével pedig megfogta
830 1| másik kezével pedig megfogta a fia kezét, és bevezette
831 1| kezét, és bevezette őket a szobába.~II.~Mi lett az
832 1| Megtanult magyarul.~Hanem a hazai ruháját nem változtatta
833 1| csúfolták érte, mert hiszen a Paizs János felesége volt.
834 1| kikeményítette bajuszát. A három ragyogó érdempénzen,
835 1| ragyogó érdempénzen, ami a mellén volt, káprázott a
836 1| a mellén volt, káprázott a falu szeme. Olyan méltósággal
837 1| Olyan méltósággal vonult föl a nagymisére, hogy azt fel
838 1| lehetett volna vélni: még a fák is köszöntést bólintanak.~
839 1| is köszöntést bólintanak.~A nép szokás szerint a templom
840 1| bólintanak.~A nép szokás szerint a templom körül állt, várta
841 1| templom körül állt, várta a harangszót, no meg ezúttal
842 1| Jön már - kiáltották előre a gyerekek.~És jött.~De miért
843 1| El kellett volna hoznia a feleségét is.~Talán majd
844 1| Talán majd délután hozza el, a litániára. Meglehet, hogy
845 1| hogy külsőországban ez a szokás.~Paizs János méltóságos
846 1| jobbra, balra. Egyenesen a leányok felé tartott. Ott
847 1| leányok felé tartott. Ott a lépése bizonytalanná vált.
848 1| vált. Az arca elhalványult. A Gedő Lidi arca is olyan
849 1| olyan halvány volt, mint a fal.~- Lidi - szólott Paizs -,
850 1| engem?~És kezét nyújtotta a leánynak.~A leány nem fogadta
851 1| kezét nyújtotta a leánynak.~A leány nem fogadta el. Végigmérte
852 1| nem fogadta el. Végigmérte a szemével tetőtől talpig.~-
853 1| hitvány!~Ezek után János meg a felesége soha nem látták
854 1| felesége soha nem látták meg a Lidit; se Lidi őket. Ha
855 1| is látnák egymást. Csak a János anyjával maradt Lidi
856 1| tudott másról beszélni csak a fiáról.~III.~Így nyáron
857 1| minden reggel hat órakor van a mise. Csak afféle rövid
858 1| rövid susogó mise persze. A pap az oltárnál. Én a kóruson.
859 1| persze. A pap az oltárnál. Én a kóruson. Orgonálgatok, énekelgetek.
860 1| Orgonálgatok, énekelgetek. A hívek künn vannak most szanaszét,
861 1| most szanaszét, mindenfelé a határban. Aratnak.~A templomba
862 1| mindenfelé a határban. Aratnak.~A templomba csak két öreg
863 1| egyik az alvégről indult el, a második harangszókor, a
864 1| a második harangszókor, a másik meg a felvégről ugyanakkor.
865 1| harangszókor, a másik meg a felvégről ugyanakkor. Mikor
866 1| Mikor az anyóka betotyog a templomba, az öreg apókának
867 1| öreg apókának már ott remeg a feje a padok között. A subájába
868 1| apókának már ott remeg a feje a padok között. A subájába
869 1| remeg a feje a padok között. A subájába behúzódva szemelgeti
870 1| jár templomba. Ha valaha a másvilágon találkoznánk,
871 1| tudnám másképpen képzelni a szentek között az öreget,
872 1| között az öreget, csak ahogy a subájában ül egy fehér felhőbuckán;
873 1| ül egy fehér felhőbuckán; a bajusza lelóg hosszan a
874 1| a bajusza lelóg hosszan a melléig és az egypár fürt
875 1| fürt ősz haja körüllengi a nyakát.~Az öregasszony meg
876 1| kötött kendőben; hátul lelóg a rojtja. A fején meg fekete
877 1| kendőben; hátul lelóg a rojtja. A fején meg fekete selyemkendő.
878 1| Csak az arca fehér, mint a pergamen. Nyugodt, ráncos
879 1| leány. Egy legény miatt! Az a legény azelőtt ötven esztendővel
880 1| üres padokban közepett ül; a bajusza lelóg a melléig,
881 1| közepett ül; a bajusza lelóg a melléig, és az egypár fürt
882 1| fürt ősz haja körüllengi a nyakát.~Az öreg leány előretotyog
883 1| három paddal. Ott megáll. A fejét lehajtja és a kezét
884 1| megáll. A fejét lehajtja és a kezét a mellére emeli. Aztán
885 1| fejét lehajtja és a kezét a mellére emeli. Aztán beül
886 1| mellére emeli. Aztán beül a padba, az asszonyok helyére,
887 1| helyére, balfelé. Előveszi a hóna alól a nagy kopott
888 1| balfelé. Előveszi a hóna alól a nagy kopott imádságoskönyvet,
889 1| imádságoskönyvet, amelynek Rózsakert a neve.~Több ember nem jön.
890 1| szenténeket, amely ezzel a nagy sóhajtással kezdődik:~
891 1| elmém? ~Mondom, más nincs a templomban: csak mi négyen-öten
892 1| templomban: csak mi négyen-öten a ministráns gyerekkel, no
893 1| ministráns gyerekkel, no meg a sánta Gál gyerek, aki az
894 1| krajcár napidíjért.~De mintha a falon levő szentek is hallgatnák
895 1| levő szentek is hallgatnák a misét: a csillagkoszorús
896 1| szentek is hallgatnák a misét: a csillagkoszorús Nepomuki,
897 1| ingben, egy kis fakeresztet a szívére szorítva és az ég
898 1| felé tekintve; Szent Pál a pallosra támaszkodva; Szent
899 1| támaszkodva; Szent István, amint a koronáját szép piros bársonyvánkoson
900 1| bársonyvánkoson fölnyújtja Máriának; a négy zord tekintetű evangélista
901 1| tekintetű evangélista meg a kegyes szemű Szent Anna,
902 1| szemű Szent Anna, amint a kisleányát olvasni tanítja.~
903 1| különös így nyári reggeleken a templom! Az oltár fölött
904 1| le az óriási fakó szem. A viaszgyertyák lángja mintha
905 1| lángja mintha belefolyna a napsugárba, amely a magas
906 1| folyna a napsugárba, amely a magas templomablakból aláereszkedik.
907 1| Mikor az orgona elhallgat, a siket csendben hallom a
908 1| a siket csendben hallom a pap suttogását, amint átváltoztatja
909 1| ostyát Krisztus testévé. A ministráns gyerek háromszor
910 1| gyerek háromszor zördít a repedt acélcsengőkkel. Aztán
911 1| beleköhint az öreg Paizs. A templom visszhangzik a köhintéstől.
912 1| A templom visszhangzik a köhintéstől. Egy dongó a
913 1| a köhintéstől. Egy dongó a hátam mögött zurmol az ablak
914 1| visszahulltában belekeveredik a száraz falevelekbe; amelyek
915 1| úrnapi ünnepről maradtak itt a templomban a jó szénaillattal
916 1| maradtak itt a templomban a jó szénaillattal együtt.~
917 1| jó szénaillattal együtt.~A két öreg csöndesen ül a
918 1| A két öreg csöndesen ül a helyén. Az öreg Paizs néha
919 1| elmélázva nézi az öreg nőt. A feje olyankor fölváltva
920 1| olvasó szemei nem mozdulnak a kezében. Amaz persze nem
921 1| látja őt. Mikor vége van a misének, megcsókolja a könyve
922 1| van a misének, megcsókolja a könyve lapját és összekapcsolja.
923 1| köszönés nélkül. Egyik eltotyog a felvég felé; a másik elcsoszog
924 1| eltotyog a felvég felé; a másik elcsoszog az alvég
925 1| EBÉD A KÖRTEFA ALATT~Az aratógazda
926 1| megszólalt:~- Dél van.~Csak a körülötte állók hallották
927 1| kell oda kiabálás. Ahogy a gazda megáll és fölemeli
928 1| gazda megáll és fölemeli a mutatóujját, meglátják azt
929 1| meglátják azt az egész földön. A kaszák és a sarlók leereszkednek.
930 1| egész földön. A kaszák és a sarlók leereszkednek. Mindenki
931 1| leereszkednek. Mindenki a nagy vadkörtefához igyekszik.
932 1| mellett az aszott gyér gyepen. A nyári tüzes délnek egyetlen
933 1| Illés bácsi - mondom a gazdának -, honnan tudta
934 1| tudta meg, hogy dél van?~A nagy, erős ember mosolyogva
935 1| én azt, uram, mint Paizs a szelet.~- Sohase hibáz öt
936 1| jegyezte meg az ispán, aki a határkövön ült és hírlapot
937 1| akármelyik városba toronyórának.~A körtefa alatt már akkor
938 1| alatt már akkor ott ült a szép Szabó Magda is az ura
939 1| Magda is az ura mellett. Ők a szomszéd földről jöttek
940 1| Csak négyen aratnak ott, de a magukét aratják. A szép
941 1| ott, de a magukét aratják. A szép Szabó Magda kihozta
942 1| mikor jött. Egyik karján a gyerek, másik kezében a
943 1| a gyerek, másik kezében a fazekat lógatta. Tizenhat
944 1| anya.~Csik Imre először is a fiáért nyúl. A fia csak
945 1| először is a fiáért nyúl. A fia csak kis inges, ölbeli
946 1| szépnek sem mondható, mert a feje hosszú. De azért Csikék
947 1| Csikék nagyra vannak azzal a kis poronttyal. Ha valaki
948 1| tarisznya gyémántot kínálna a kis tudatlan féregért, bizonyára
949 1| mint Fercsi, nincs több sem a faluban, sem az egész világon.~
950 1| karjáról, olyanokat csókol a kis pufitos pofácskáján,
951 1| mintha most találta volna a bokorban.~- Nézd csak, milyen
952 1| Nézd csak, milyen fekete a szeme! - mondja selypítve.~
953 1| mondja selypítve.~És a szép Magda mosolyogva nézi,
954 1| nézi, hogy milyen fekete a szeme a fiának.~- Mondjad,
955 1| hogy milyen fekete a szeme a fiának.~- Mondjad, fiam:
956 1| fiának.~- Mondjad, fiam: apa!~A kis féreg együgyű képpel
957 1| együgyű képpel nézi az apját. A szájacskája megmozdul:~-
958 1| Elmondatják tízszer-hússzor. A Fercsi gyerek mindig csak
959 1| meglepő. Pál úgy véli, hogy a szó kimondása kifogástalan,
960 1| hangzik. Olyan büszkén néz a fiára, mintha merőben annak
961 1| anya nem olyannak látja. A szép Szabó Magda azt mondja
962 1| aranykanalú nagy urak, ha a ti magatok drága tálaiban
963 1| falatokat találhatnátok! Ha a ti jégbe hűtött cifra üvegeitekből
964 1| húzni, mint ezek húznak itt a csöcsös korsóból, vagy a
965 1| a csöcsös korsóból, vagy a csobolyóból! Ha a ti szmirnai
966 1| vagy a csobolyóból! Ha a ti szmirnai és lyoni művészet
967 1| tudnátok találni, mint ezek itt a vadkörtefa két ujjnyi kis
968 1| szenderegnek!~Csik Imre is a felesége ölébe hajtotta
969 1| felesége ölébe hajtotta a fejét. A gyerek mellettük
970 1| ölébe hajtotta a fejét. A gyerek mellettük betakarva
971 1| mellettük betakarva aludt. A szép Magda egy fűszálat
972 1| Imre be akarta kapni mindig a fűszálat. Játszottak, mint
973 1| fűszálat. Játszottak, mint a gyerekek.~- Nini - mondja
974 1| Nini - mondja az ispán -, a Matyi.~Csakugyan az jött
975 1| Csakugyan az jött az úton, a Tóth Antal szamara.~Honnan
976 1| Honnan jöhetett egymagában?~A jó Isten tudja.~Mert Tóth
977 1| Tóth Antal el szokta adni a szamarát és a szamár mindig
978 1| szokta adni a szamarát és a szamár mindig visszatér
979 1| mindig visszatér hozzá.~A Matyi sétálva ment hazafelé.
980 1| hazafelé. Nyomán felporzott a kocsiút. Olykor megállott
981 1| eddegélte. Egyszer csak lefeküdt a porba és meghempergődzött.~-
982 1| ahogy visszafelé vitték a tojásukat.~Az égen csak
983 1| légy csípése olyan volt a kezemen, mint a tűszúrás.~
984 1| olyan volt a kezemen, mint a tűszúrás.~A szamár eltűnt
985 1| kezemen, mint a tűszúrás.~A szamár eltűnt már a kocsiútról.
986 1| tűszúrás.~A szamár eltűnt már a kocsiútról. Helyette könnyű
987 1| forgószél jelent meg az úton és a port magasra sodorta.~Amint
988 1| port magasra sodorta.~Amint a forgószél hozzánk ér, egyszer
989 1| egyik arató leány beleröpíti a sarlóját.~Egyik se szólt
990 1| semmit. Magam is tudtam, hogy a forgószél most rútul járt.
991 1| forgószél most rútul járt. Mert a forgószél nem egyéb, mint
992 1| táncolnak. De mi is volna egyéb? A levegőben valamelyik ördög
993 1| valamelyik ördög tartja a lakodalmát. Egy-egy táncoló
994 1| táncoló pár olykor leér a földre és látnivaló, hogyan
995 1| látnivaló, hogyan sodorja a port magával.~A sarló bizonnyal
996 1| sodorja a port magával.~A sarló bizonnyal megvágta
997 1| sarló bizonnyal megvágta a táncolók lábát. A leány
998 1| megvágta a táncolók lábát. A leány kifut az útra, nézni,
999 1| szörnyeteg alakú elő-előválik. Az a sárkány, amelyen fölszállott
1000 1| fölszállott valamelyik tóból a garabonciás. Honnan jöttek
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6425 |