1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6425
Part
1501 1| asszonyt.~Az asszony ránézett a képre, s egyszerre kiömlöttek
1502 1| szegényke nagyon elváltozott ott a másvilágon.~ ~
1503 1| aki reggel voltam. Mintha a földdel megfordulna a szívünk
1504 1| Mintha a földdel megfordulna a szívünk is: másképpen érzek
1505 1| Amint így este végigmegyek a falun, látom, hogy a házak
1506 1| végigmegyek a falun, látom, hogy a házak meg a kertek is megváltoztak.
1507 1| látom, hogy a házak meg a kertek is megváltoztak.
1508 1| szembetűnően előfehérlik, a homályból, a másik meg visszahúzódik,
1509 1| előfehérlik, a homályból, a másik meg visszahúzódik,
1510 1| meg állanak, olyanok mint a fák meg a bokrok, aminthogy
1511 1| olyanok mint a fák meg a bokrok, aminthogy a bokor
1512 1| meg a bokrok, aminthogy a bokor is olyan némelyik,
1513 1| némelyik, mint az ember.~De a fák is úgy állnak ilyenkor,
1514 1| mintha várnának valakit. A lombjukat kiterjesztik.
1515 1| senki.~Az égen feltünedeznek a csillagok.~Csend van.~A
1516 1| a csillagok.~Csend van.~A jegenyefák sovány óriásokként
1517 1| sovány óriásokként emelkednek a magasba. Néha olyanok, mintha
1518 1| máskor olyanok, mintha a környéket figyelnék. A Vargáék
1519 1| mintha a környéket figyelnék. A Vargáék kútágasán is a gémfa,
1520 1| A Vargáék kútágasán is a gémfa, mint egy nagy teleszkóp
1521 1| egy nagy teleszkóp mered a vastag végével az ég felé.
1522 1| különös: valaki megmerítette a vödröt és bennhagyta a kútban.
1523 1| megmerítette a vödröt és bennhagyta a kútban. De este más: mintha
1524 1| kútban. De este más: mintha a kút egy kihúzott égnézőn
1525 1| egy kihúzott égnézőn át a magasságot vizsgálná. Íme,
1526 1| magasságot vizsgálná. Íme, a szomszéd almafája is áthajlik
1527 1| almafája is áthajlik hozzá a kerítésen, és susog, talán
1528 1| Mit látsz? Látsz valamit?~A Csikék háza előtt megyek
1529 1| Csikék háza előtt megyek el. A pitvarajtón narancsszín
1530 1| udvarra. Szőnyegként vonul át a földön, s ráterül a szomszéd
1531 1| vonul át a földön, s ráterül a szomszéd ház falára is.
1532 1| szomszéd ház falára is. A falon egy női árnyék mozog
1533 1| női árnyék mozog ide-oda. A kis Szabó Magda árnyéka
1534 1| Szabó Magda árnyéka az, a tizenhat esztendős anyáé.
1535 1| tizenhat esztendős anyáé. A szép kis halovány teremtés
1536 1| fölszálló lelkéhez csatlakozik?~A Buruczék háza előtt valaki
1537 1| Buruczék háza előtt valaki ül a padon. Nem látom se szemét,
1538 1| nem is formátlan, hanem a szelíd és szomorú Burucz
1539 1| van az asszony?~- Köszönöm a kérdést, mester uram. Bezony
1540 1| mester uram. Bezony már a pipámat se állhatja odabe.~-
1541 1| hogy ha ketten megyünk, hát a doktor kettőről vesz pénzt.
1542 1| Aszongya: öltse ki kend a nyelvét. Kiöltöm a nyelvemet.
1543 1| kend a nyelvét. Kiöltöm a nyelvemet. Megnézi. Aztán
1544 1| leül és sebtibe firkálja a recefet. Doktor úr, mondok,
1545 1| mondok, még el se mondtam a bajt, mivelhogy a feleségem
1546 1| mondtam a bajt, mivelhogy a feleségem küldött. Hát csak
1547 1| azt mondja: fogja be kend a száját, jobban tudom én
1548 1| száját, jobban tudom én mi a baja, mint a felesége -,
1549 1| tudom én mi a baja, mint a felesége -, fizet egy forintot.
1550 1| forintot. Hát csak leszúrtam a keserves forintomat, aztán
1551 1| forintomat, aztán elmentem a patikába, hogy ha már egy
1552 1| ha már egy forintba kerül a recef, meg is csináltatom.
1553 1| akkora kis üveggel, mint a kisujjom. Hát aztán lássa
1554 1| Ha férfi, ballagó. Vagy a boltba mennek, vagy a kocsmába.~
1555 1| Vagy a boltba mennek, vagy a kocsmába.~Tóth Antal például
1556 1| Antal például bizonyos, hogy a kocsmába megyen. Nem is
1557 1| pályinkát: annyit vesződött a szamarával egész naphosszat,
1558 1| teste-lelke megfáradt belé.~A Miska bojtár azonban a boltba
1559 1| A Miska bojtár azonban a boltba igyekszik. Tíz kilométernyi
1560 1| kurta drótszögért, amivel a Borz János botján meglazult
1561 1| meglazult vaskankalékot fogják a pásztortűz mellett fölszögezni.
1562 1| azt Miska. Az erdőn túl, a báró birtokán van egy juhászleány:
1563 1| Azonban csakhamar becsukják a boltot is.~Az utolsó hazamenő
1564 1| csöppent neki, mert látom, hogy a két árok között nem igen
1565 1| Nem hiszem, hogy van még a kerek földön egy másik,
1566 1| okoznának, mint neki. Nappal a szamár hordja bele a taligával
1567 1| Nappal a szamár hordja bele a taligával együtt, de lám,
1568 1| de lám, este belebotlik ő a szamár nélkül is.~Most éppen
1569 1| árokba huppant, mert íme, a bárónak négylovas hintója
1570 1| négylovas hintója robog át a falun. A báró maga hajtja
1571 1| hintója robog át a falun. A báró maga hajtja a holdvilágos
1572 1| falun. A báró maga hajtja a holdvilágos úton a négy
1573 1| hajtja a holdvilágos úton a négy pejlovat.~Micsoda nagy
1574 1| járt iskolába. Azt mondják, a lovai is jártak ott iskolába,
1575 1| sok mindenfélét beszélnek. A báró különben is érdekes
1576 1| ember. Valahányszor eljön a templomba, mindenki csak
1577 1| keresztet, hogyan pödri a bajuszát, hogyan ásít, hogyan
1578 1| az ujjait. Felér olyankor a mise akármiféle színi előadással.
1579 1| elővonja fehér mellényéből a monokliját. Senki se ügyel
1580 1| monokliját. Senki se ügyel a papra, minden szem a báróra
1581 1| ügyel a papra, minden szem a báróra szegeződik. A báró
1582 1| szem a báróra szegeződik. A báró felvonja a szemöldökét;
1583 1| szegeződik. A báró felvonja a szemöldökét; a száját meg
1584 1| felvonja a szemöldökét; a száját meg a bál arcába
1585 1| szemöldökét; a száját meg a bál arcába fordítja. A kis
1586 1| meg a bál arcába fordítja. A kis kerek üveg ott villog
1587 1| kis kerek üveg ott villog a balszemén. A báró megszegi
1588 1| ott villog a balszemén. A báró megszegi a nyakát és
1589 1| balszemén. A báró megszegi a nyakát és a leányok felé
1590 1| báró megszegi a nyakát és a leányok felé fordul. Az
1591 1| könyvekbe, sőt egy gyerek a kóruson el is röhhen.~Most,
1592 1| röhhen.~Most, hogy elrobog a négylovas hintóval, szétszáll
1593 1| négylovas hintóval, szétszáll a csöndesség. Az utcán semmi
1594 1| hallatszik még egy hang a távolban, egy kutyacsahintás,
1595 1| kutyacsahintás, egy kapunyikorintás. A túlsó oldalon valaki azt
1596 1| mondja:~- Ne böcce ne!~Az a kisbornyúnak szól.~Aztán
1597 1| csönd és csönd.~Most már a bakteré az egész falu. Az
1598 1| kérdezné, hogy minek vigyázzunk a mondott elemekre, annak
1599 1| Egyetlenegy tolvaj volt csak a faluban: ő. Egy-két éven
1600 1| aztán megtették bakternak. A bakter mindenért felelős,
1601 1| el semmi.~Mikor elkiáltja a kilencedik órára írott rigmusokat,
1602 1| írott rigmusokat, megáll a kerítésem előtt, és megnézi
1603 1| Arra dőlök le és nézem a csillagokat.~A csillagos
1604 1| és nézem a csillagokat.~A csillagos ég mindig érdekes
1605 1| róla, és azt mondták, ennek a csillagnak ez meg ez a neve.
1606 1| ennek a csillagnak ez meg ez a neve. Bánja is az a csillag,
1607 1| meg ez a neve. Bánja is az a csillag, akár Jupiternek,
1608 1| tele. Kinek az országa az a sok világ? Minek van? Vajon,
1609 1| folytatjuk az életet? melyikben?~A bakterom rákönyököl a kerítésemre,
1610 1| melyikben?~A bakterom rákönyököl a kerítésemre, és elmagyarázza
1611 1| melyik csillagkép micsoda ott a magasság országában.~- Az
1612 1| magasság országában.~- Az a hét csillagos, az a Göncöl
1613 1| Az a hét csillagos, az a Göncöl táltos szekere. Azon
1614 1| táltos szekere. Azon mennek a lelkek a mennyországba.
1615 1| szekere. Azon mennek a lelkek a mennyországba. Az a fehér
1616 1| lelkek a mennyországba. Az a fehér hosszú, az a Tündérek
1617 1| mennyországba. Az a fehér hosszú, az a Tündérek útja. Azon járnak
1618 1| Azon járnak le meg föl a tündérek. Az a pislogó mécs
1619 1| le meg föl a tündérek. Az a pislogó mécs a Tévelygő
1620 1| tündérek. Az a pislogó mécs a Tévelygő juhász, aki nem
1621 1| juhász, aki nem találja a nyáját. Amott a sok fényes
1622 1| találja a nyáját. Amott a sok fényes apró csillag
1623 1| sok fényes apró csillag a Paradicsomkert. Fölvitte
1624 1| Paradicsomkert. Fölvitte a Jóisten, hogy az emberek
1625 1| Éjjel is néz. Meglátja a tolvajt. Az Aranyszemű csillag
1626 1| lehet mondani, hogy hol van a Mennyország határa meg a
1627 1| a Mennyország határa meg a Mennyország kapuja. Vak,
1628 1| ott kell bemenni, azon a kapun, és ott lehet lenézni,
1629 1| pap se tudná annak mindnek a nevét. A többi titok marad,
1630 1| tudná annak mindnek a nevét. A többi titok marad, csak
1631 1| közelről, amikor befogják a szemünket.~Az óramutató
1632 1| óramutató vagy innen van a tízen, vagy túl vagyon rajta.
1633 1| Imrének. Fölballag nyugalmasan a falu dombjára, és ott elbőgi
1634 1| Aki alszik, úgyse hallja a kiáltást. Aki meg nem alszik
1635 1| BESZÉD A KÍGYÓRÓL MEG MÁS SZÖRNYŰSÉGEK~
1636 1| SZÖRNYŰSÉGEK~Ültünk este a pásztortűz mellett, a hodály
1637 1| este a pásztortűz mellett, a hodály közelében. A báró
1638 1| mellett, a hodály közelében. A báró tanyájáról ideát volt
1639 1| esztendős az ember, csak éljen.~A tűz mellé odabátorodott
1640 1| tűz mellé odabátorodott a Sárközi cigány is. Vályogot
1641 1| emberi társaság - (ámbátor a paraszttársaság nem igen
1642 1| enyhe volt és csillagos. A mezőn a bogarak hullámos
1643 1| volt és csillagos. A mezőn a bogarak hullámos zenéje.
1644 1| bogarak hullámos zenéje. A tűzre Miska bojtár vet olykor
1645 1| ágat.~- No - azt mondja a cigány -, kicsibe múlt a
1646 1| a cigány -, kicsibe múlt a minap, hogy meg nem gazdagodtam.
1647 1| szemtül szembe. No, verjen meg a devla, mondom, a jó szerencsém
1648 1| verjen meg a devla, mondom, a jó szerencsém hajt téged
1649 1| iskolájába tanultál? Mert ezt a három kérdést kell megkiáltani
1650 1| kérdést kell megkiáltani a kígyónak, akkor megáll.
1651 1| is állott. Agyonütöttem.~A cigány körülpillantott,
1652 1| Azonban senki se szólt. A cigány egyet szítt a makraján
1653 1| szólt. A cigány egyet szítt a makraján és folytatta.~-
1654 1| végtére is éppen akkor, mikor a fejemre akart szökni, derékon
1655 1| Uccu mindjárt előkapom a bicskámat: fölmetszem a
1656 1| a bicskámat: fölmetszem a fejét. Hát csakugyan meg
1657 1| csakugyan meg is találom benne a három kis követ. Az egyik
1658 1| követ. Az egyik piros volt, a másik fehér, a harmadik
1659 1| piros volt, a másik fehér, a harmadik zöld. Süllyedjek
1660 1| mondok, nem cserélek most a császárral. Mert tudják-e
1661 1| tudják-e kendtek, mire jó ez a három kő? Nem tudják? Hát
1662 1| három kő? Nem tudják? Hát a piros kőtől kinyílik minden
1663 1| kőtől kinyílik minden lakat. A fehér kőtől meg lehull minden
1664 1| meg lehull minden bilincs. A zöld kőtől meg láthatatlanná
1665 1| mindgyárt meg is próbálom a zöldet: elmegyek a baromfiudvar
1666 1| próbálom a zöldet: elmegyek a baromfiudvar felé. Ha meglátnak,
1667 1| felé. Ha meglátnak, nem jó a kő. Ha nem látnak meg, akkor
1668 1| nem látnak meg, akkor jó a kő. A holdvilág még javában
1669 1| látnak meg, akkor jó a kő. A holdvilág még javában sütött:
1670 1| libapecsenyével, legalább megtapogatom a combját. Hát nem akkor hozzá
1671 1| akkor hozzá éppen az ördög a mindenest! Nekem esik a
1672 1| a mindenest! Nekem esik a bottal és azt mondja, mit
1673 1| István bácsi, mondok, csak a köveket próbáltam. Azt mondja,
1674 1| nem hitte. Mutatni akarom a köveket, hát nincsenek.
1675 1| tünekedünk aztán, hogy mi lehet a hiba? Hát az volt a hiba,
1676 1| lehet a hiba? Hát az volt a hiba, hogy nem olvastam
1677 1| hiba, hogy nem olvastam rá a kövekre a miatyánkot. Olyan
1678 1| nem olvastam rá a kövekre a miatyánkot. Olyan igaz,
1679 1| jártam így egyszer - veszi át a szót Szanyi Antal -, csakhogy
1680 1| kerülgetett. Fölkelt egy éjjel a bojtárom, hogy azt mondja,
1681 1| mondja, valami fekete ló van a Cseresben. Mondok, hát hajtsd
1682 1| próbáltam, de ahogy rávetettem a kötelet, akkor láttam, hogy
1683 1| az öregapám beszélt, hogy a Cseresben van egy barlang,
1684 1| nagypénteken megnyílott a barlang és előjött belőle
1685 1| akadt, hogy menjenek be a barlangba, vigyék el a kincset.
1686 1| be a barlangba, vigyék el a kincset. De senki se mert
1687 1| nekitüremkedett, hogy ők kihozzák a kincset. Az asszony igen
1688 1| hogy egy tüzes kos fog a fejük felett átugrani, de
1689 1| találnak, aki igen vagdalódzik a kardjával, de attól se ijedjenek
1690 1| féljenek, mert kőből van mind a három. Ha azokon átalmennek,
1691 1| amennyit akarnak.~Mindezt a pipának meg-megszívása között,
1692 1| magamnak is viszolygott bele a hátam.~- Hát - azt mondja -,
1693 1| hátam.~- Hát - azt mondja -, a juhászok el is mentek a
1694 1| a juhászok el is mentek a katonáig, de attól úgy megijedtek,
1695 1| mondják, hogy táltos.~- Az a.~- Hát el is indultam hozzá,
1696 1| vagyok, mert foggal jöttem a világra. De én bizony semmi
1697 1| üdeig csak nézett maga elé a földre, aztán azt mondja:
1698 1| tömjént is. Aztán ássa el a keresztútra. Legyen az
1699 1| metszéssel. Szólítsa magához a kutyáját. Aztán menjen oda,
1700 1| Aztán menjen oda, ahol a kincset gondolja. Imádkozzék
1701 1| üdvözletet. Aztán mondja a vesszőknek ezt: megátkozlak
1702 1| arra forduljatok, amerre a kincs vagyon! Megátkozlak
1703 1| fölvenni engedjétek, hogy a mi urunk Istenünk dicsőségére,
1704 1| élhessek vele! - Mikor aztán a vesszők arra fordulnak,
1705 1| vesszők arra fordulnak, amerre a kincs van, csak induljon
1706 1| az égő gyertyával. Ahol a kincs van, ott elalszik
1707 1| kincs van, ott elalszik a gyertya. Ott újra átkozza
1708 1| gyertya. Ott újra átkozza meg a vesszőket. Aztán, ha a szikla
1709 1| meg a vesszőket. Aztán, ha a szikla meg nem nyílik, akkor
1710 1| vigyázzon, hogy bele ne nézzen a gödörbe. Arra való a kutya,
1711 1| nézzen a gödörbe. Arra való a kutya, hogy az nézzen bele
1712 1| kigyelmed néz bele elébb, akkor a gonoszon nem lesz hatalma.
1713 1| is cselekedtem. Megvettem a gyertyának valókat alku
1714 1| Mert igaz ni: azt is mondta a táltos, hogy azon az áron
1715 1| tartják. Aztán megcsináltam a gyertyát. Újhold után való
1716 1| pénteken kimentem az erdőre, a kősziklához. Levágtam a
1717 1| a kősziklához. Levágtam a vesszőket. Rájuk olvastam.
1718 1| mozdultak. Csak az volt a baj, hogy a kutyám nem akart
1719 1| Csak az volt a baj, hogy a kutyám nem akart belenézni
1720 1| kutyám nem akart belenézni a gödörbe. Nem, a fene ette
1721 1| belenézni a gödörbe. Nem, a fene ette volna meg, akármit
1722 1| Rajtam meg már csurgott a hideg verejték is attól
1723 1| féltemben, hogy bele találok a gödörbe pillantani - hát
1724 1| inkább abbahagytam az ásást.~A parázsra mélázott. Nem szólt
1725 1| negyedóra múlva megcsóválja a fejét a cigány:~- Hogy a
1726 1| múlva megcsóválja a fejét a cigány:~- Hogy a Devla verje
1727 1| a fejét a cigány:~- Hogy a Devla verje meg azt a kutyát!~ ~
1728 1| Hogy a Devla verje meg azt a kutyát!~ ~
1729 1| A TÁLTOSEMBER~A mi táltosunk
1730 1| A TÁLTOSEMBER~A mi táltosunk magas, hajlott,
1731 1| ő volna, ha kifeszítené a mellét. De ő már ezt nem
1732 1| teszi többé. Olyan, mint a szomorúfűzfa. Különben ahány
1733 1| született. Ha megtudnák, akkor a hetedik esztendejében eljönnének
1734 1| esztendejében eljönnének érte a rosszak, és elragadnák.~
1735 1| elkeserítő valami az, hogy mindig a föld alatt rejlő kincsekért
1736 1| bizonyisten nem adom tovább.~A gyerektársai is egyre a
1737 1| A gyerektársai is egyre a lidérceket, ördögöket kérdezik,
1738 1| ördögöket kérdezik, meg hogy kik a boszorkányok a faluban?
1739 1| hogy kik a boszorkányok a faluban? Majd meg azt, hogy
1740 1| azt, hogy mikor küzd meg a tüzes bikával? Meg aztán,
1741 1| aztán, hogy kitanulja-e a garabonciásságot, vagy pedig
1742 1| garabonciásságot, vagy pedig látó lesz?~A táltosgyerek lelke lassankint
1743 1| lassankint megmagánosodik, mint a sziget a tengeren.~Nem érti
1744 1| megmagánosodik, mint a sziget a tengeren.~Nem érti a világot.~
1745 1| sziget a tengeren.~Nem érti a világot.~A világ sem érti
1746 1| tengeren.~Nem érti a világot.~A világ sem érti őt.~Csősz
1747 1| elmélkedésre szoktatja. A szemében valami sötét mélység
1748 1| sötét mélység keletkezik, a szemöldökei összeereszkednek.
1749 1| Mikorra pedig megöregszik, a puszták komor filozófusává
1750 1| filozófusává válik, aki elől a palánk mellé húzódnak a
1751 1| a palánk mellé húzódnak a gyerekek, s akit csak éjnek
1752 1| idején keresnek meg olykor a lakatnyitó fű iránt érdeklődő
1753 1| érdeklődő pásztorok, vagy a vidéken lakó javasasszonyok,
1754 1| felől tudakozódnak.~De hát a mi Duli Péterünk nem öreg
1755 1| hogy nem lát ez több gólyát a jámbor.~Lassan jött, szinte
1756 1| szinte vánszorogva, mintha az a fakó megsárgult szűr ólomból
1757 1| szűr ólomból volna rajta. A csizmáját az országút pora
1758 1| csaknem térdig belepte. A botja is poros. Az arca
1759 1| poros. Az arca beszáradt. A szeme még mélyebben sötétlik,
1760 1| mélyebben sötétlik, mint máskor. A hídon megállott és köhécselt.
1761 1| megállott és köhécselt. A nehéz köhögést nézni is
1762 1| levélre emlékeztet, amely a szélnek már az első leheletétől
1763 1| leheletétől elválik és aláhull.~A kocsma körül íme búcsús
1764 1| íme búcsús sereg rajzik. A kopott fakeresztet meg a
1765 1| A kopott fakeresztet meg a három fakó lobogót hozzátámasztották
1766 1| lobogót hozzátámasztották a kocsma falához. Úgy látszik,
1767 1| némelyiknek virágos bot van a kezében; az asszonyoknak
1768 1| mézeskalácsok piroslanak a nyakukon. Három ernyős kocsi
1769 1| most az udvaron állanak. A lovak éhesen szénáznak a
1770 1| A lovak éhesen szénáznak a rúd mellett. Az egyik kocsiból
1771 1| egy beteg ember járta meg a fekete Szűz Mária útját.
1772 1| Ím, ott van ő maga is: a tavaszi nap verőfényében
1773 1| nap verőfényében üldögél a subán, a fal mellett. Szürke
1774 1| verőfényében üldögél a subán, a fal mellett. Szürke fejű,
1775 1| sápadt, kedvetlen ember. A szakálla az álla alatt mint
1776 1| szakálla az álla alatt mint a seprő. Hasonlítana a tigrishez
1777 1| mint a seprő. Hasonlítana a tigrishez szegény, de persze
1778 1| hasonlításokban kedvét lelné. A nyakán barna faolvasó, amelyen
1779 1| faolvasó, amelyen fényes a réz-Krisztus és vörösek
1780 1| réz-Krisztus és vörösek a miatyánkok. Szóval, rendes
1781 1| rendes búcsújáró ember most a beteg, és bizonyára meg
1782 1| bizonyára meg is érdemli a búcsúból eredő lelki és
1783 1| lelki és testi jutalmakat.~A többi búcsús vidáman sürög-forog
1784 1| lépett az öreg tigris felé. A kocsi árnyékában egy legény
1785 1| Látja az asszonyt és látja a tutyit, de nem veszi föl.~-
1786 1| nem veszi föl.~- Óh, hogy a fene... - fakadt ki az asszony.~
1787 1| fakadt ki az asszony.~A beteg tigris mindezzel nem
1788 1| tigris mindezzel nem törődik. A napsugár ráhull. Jólesik
1789 1| Jólesik neki. Egyszer fölemeli a kezét, és átnéz rajta. Azután
1790 1| köhécsel.~Duli Péter látta a búcsúsokat. Talán a ruhájok
1791 1| látta a búcsúsokat. Talán a ruhájok meg a kocsijok után
1792 1| búcsúsokat. Talán a ruhájok meg a kocsijok után ítélve, meg
1793 1| hát megállott.~Figyelmét a napon melegedő ember vonta
1794 1| köhécselt. Aztán az ujját a kalapjához emelintette.~-
1795 1| Aggyisten - mondotta azon a száraz, elfásult hangon,
1796 1| beszélni, és amely alig több a suttogásnál.~- Aggyisten -
1797 1| Péter előre támasztotta a botját, és rányugaszkodott.~-
1798 1| felelt amaz.~És nyitva hagyta a száját, hogy könnyebben
1799 1| Szárazbaj fogyaszt - felelt amaz a fejét lehajtva.~- Engem
1800 1| is.~Az ülő öreg fölemelte a fejét:~- Gyógyítod?~- Most
1801 1| Gyógyítod?~- Most jövök a doktortul.~- Mit mondott?~-
1802 1| Törpetyinnel.~Elhallgattak.~Mind a kettő úgy megfáradt ebben
1803 1| kettő úgy megfáradt ebben a beszédben, mint aki a hegy
1804 1| ebben a beszédben, mint aki a hegy meredekén haladva megáll,
1805 1| asszony eközben megtalálta a tutyiját, és háttal a kocsikerékhez
1806 1| megtalálta a tutyiját, és háttal a kocsikerékhez támaszkodik:
1807 1| részeg mozdulatokkal odavitte a csupanyak pálinkásüveget
1808 1| csupanyak pálinkásüveget a betegnek.~- Igyék kend -
1809 1| jószívűem -, melegítse föl vele a mejjit.~A beteg elvette
1810 1| melegítse föl vele a mejjit.~A beteg elvette az üveget.
1811 1| ajtófélfának, aztán meg a másiknak, míg végre sikerült
1812 1| sikerült beirányozódni újra a kocsmába.~Az öreg fölemelte
1813 1| Nem iszok - seppegte az, a fejét rázva -, soha nem
1814 1| Hát mivel élsz? - kérdezte a beteg, fölemelve az arcát.~-
1815 1| Péter.~Megint elhallgattak.~A kocsmában az egyik búcsús
1816 1| erősen kopogva sürgette a kocsmárost. Az udvarban
1817 1| kocsmárost. Az udvarban a hamvas-ló fölnyiharászott,
1818 1| fölnyiharászott, mintha zabot látna. A beteg fölemelte a csupanyak
1819 1| látna. A beteg fölemelte a csupanyak üveget, és inkább
1820 1| oda. Maga elé merengett a semmibe, és talán nem is
1821 1| Nincs gyógyulás, csak a főd...~A másik nem felelt.
1822 1| gyógyulás, csak a főd...~A másik nem felelt. Félig
1823 1| dallamra gondolt, hanem azt a jóérzést élvezte, ami a
1824 1| a jóérzést élvezte, ami a tutyis asszony szerint az
1825 1| MEGTÉRÉS~A juhok a szőlőhegy alatt
1826 1| MEGTÉRÉS~A juhok a szőlőhegy alatt legelnek.
1827 1| legelnek. Az öreg Kömpe a domb tetején hever a napon.
1828 1| Kömpe a domb tetején hever a napon. Pedig erősen tűz
1829 1| napon. Pedig erősen tűz a nap, olyan erősen, hogy
1830 1| nap, olyan erősen, hogy a gólyaorrú fű megkunkorodik,
1831 1| gólyaorrú fű megkunkorodik, mint a dugóhúzó, s a fűkalászok
1832 1| megkunkorodik, mint a dugóhúzó, s a fűkalászok zizegnek a forróságban,
1833 1| s a fűkalászok zizegnek a forróságban, mintha égnének.~
1834 1| forróságban, mintha égnének.~A juhok lomhán legelnek. A
1835 1| A juhok lomhán legelnek. A szamár a farkát himbálva
1836 1| lomhán legelnek. A szamár a farkát himbálva méláz. A
1837 1| a farkát himbálva méláz. A kutya arasznyira kinyújtott
1838 1| arasznyira kinyújtott nyelvvel ül a gazdája mellett, és egy
1839 1| magasan kóválygó héját kísér a szemével.~De íme, oldalt
1840 1| szemével.~De íme, oldalt fordul a Burkus kutya, és csahint.
1841 1| Felkönyököl és arra néz, amerre a kutya.~Hát Duli Péter az,
1842 1| egyéb látnivaló nem akad. A mozgó ember mindig érdekes
1843 1| akar?~Kömpe átkulcsolta a kezét a két térdén, úgy
1844 1| Kömpe átkulcsolta a kezét a két térdén, úgy várta.~Mert
1845 1| aludt, gondolta, vár az a kincs reggelig.~Reggelre
1846 1| rásegít Duli.~El is ment a szőlőbe Dulihoz -, mert
1847 1| tagadta Duli, hogy ő nem tudja a kincset.~Tagadta.~Ezt nem
1848 1| istennyilát csapott hozzá, meg a kutyáját rúgta fel kimenet.
1849 1| nézték is.~Duli Péter megállt a juhász előtt, és kezét a
1850 1| a juhász előtt, és kezét a kalapja széléhez értette:~-
1851 1| Aggyisten - susogta azon a hangon, amelyen a mellbajosok
1852 1| susogta azon a hangon, amelyen a mellbajosok szoktak beszélni.~
1853 1| kóródarabbal tisztogatta a pipáját. Olyan gondosan
1854 1| Mindamellett ő is fölemelintette a kezét a kalapjához. Lehetett
1855 1| is fölemelintette a kezét a kalapjához. Lehetett azt
1856 1| kalapjához. Lehetett azt a mozdulatot köszöntésnek
1857 1| hogy ha valamit akar, előbb a tisztességesen kell igazítania.~
1858 1| igazítania.~Azonban Duli a várt nyilatkozatok helyett
1859 1| nyilatkozatok helyett lehajlott és - a Kömpe vállát megérintette:~-
1860 1| fölemelte az arcát. Hogy ez a rideg ember az anyjáért
1861 1| susogott:~- Küldje be kend a bojtárt a faluba. Gyüjjön
1862 1| Küldje be kend a bojtárt a faluba. Gyüjjön ki, mert
1863 1| fáradt ballagással vissza, a szőlők és gyümölcsfák között.~
1864 1| is, hátul is vakart egyet a fején. Ránézett a subájára,
1865 1| egyet a fején. Ránézett a subájára, úgy nézett rá,
1866 1| látná először. Fölvette a gyepről. Odavitte a szamarához
1867 1| Fölvette a gyepről. Odavitte a szamarához és rávetette.
1868 1| szamarához és rávetette. Azután a lábát tette át a szamáron
1869 1| Azután a lábát tette át a szamáron és nagyot indított
1870 1| és nagyot indított rajta a kankalékos bottal hátulról.~
1871 1| kankalékos bottal hátulról.~A szamár egy rövid ugrással
1872 1| rövid ugrással megindult. A Burkus utána.~A kankalékos
1873 1| megindult. A Burkus utána.~A kankalékos bot most a Burkusra
1874 1| utána.~A kankalékos bot most a Burkusra puffant.~Burkus
1875 1| megértette. Visszakullogott a dombra. Lekutyorodott. Még
1876 1| Lekutyorodott. Még egyet pillantott a gazdája után, aztán vigyázott,
1877 1| juhot terelt maga előtt. A Burkus kutya eléje futott
1878 1| Kömpe újra letelepedett a dombra, és átkulcsolta a
1879 1| a dombra, és átkulcsolta a térdét. Az út felé fordultan
1880 1| mozdulatlanul ült, mint ahogy a faragott kövek ülnek a báró
1881 1| ahogy a faragott kövek ülnek a báró udvarán, aztán elővonta
1882 1| udvarán, aztán elővonta a pipáját. Megtömte és kicsiholt.
1883 1| Megtömte és kicsiholt. S mintha a pipájával is nézne, merőn
1884 1| gomolygó sárga porfelleg a távolba mélyedő mezei úton,
1885 1| távolba mélyedő mezei úton, s a fellegből elővált egy kocsi.
1886 1| közeledett. Zörgött és zötyögött a göröngyös úton. Elöl két
1887 1| férfi: hátul két asszony; a saroglyában a Csicsa bojtár.~
1888 1| két asszony; a saroglyában a Csicsa bojtár.~Hogy ím az
1889 1| asszony az ég felé terjegette a két kezét, és a jajgatása
1890 1| terjegette a két kezét, és a jajgatása átszállott a mezőn,
1891 1| és a jajgatása átszállott a mezőn, Kömpe nem nézhette
1892 1| nézhette azt: közibe dobta a botját a birkáknak - minek
1893 1| azt: közibe dobta a botját a birkáknak - minek dugják
1894 1| birkáknak - minek dugják össze a fejüket: legeljenek, az
1895 1| legeljenek, az ebadtát!~Aztán a botjára támaszkodva nézte,
1896 1| nézte, hogyan szállanak le a kocsiról, és sietnek föl
1897 1| kocsiról, és sietnek föl a szőlők közé.~Tíz perc se
1898 1| Csicsa bojtár is vele jött. A kocsi egy perc múlva újra
1899 1| zötyögött visszafelé.~- A papér mönnek - mormogta
1900 1| kenyőcs-e az csakugyan, amit a pap hoz, aztán rábólintott:~-
1901 1| embört, valami szent kenyőcs.~A papot sokára tudták előkeríteni,
1902 1| tetszett, hogy soká jön a tisztölendő. De végre előrobogott
1903 1| rajta meg kék általvető. A Csicsa meg a másik Duli
1904 1| általvető. A Csicsa meg a másik Duli hajadonfővel
1905 1| előülésen.~Kömpe levette a kalapját.~- No, most le
1906 1| Boldogságos Szűz anyám...~A csengettyű végigcsilingelt
1907 1| csengettyű végigcsilingelt a szőlőbokrok között. Egyre
1908 1| szúnyogdöngés-e vagy csöngettyűszó.~A nap eközben alászállott.
1909 1| nap eközben alászállott. A fakó vén szamár rá-ránézett
1910 1| fakó vén szamár rá-ránézett a gazdájára, mintha kérdezné,
1911 1| kérdezné, hogy itt lepje-e a harmat a juhokat? De Kömpe
1912 1| hogy itt lepje-e a harmat a juhokat? De Kömpe mély eltűnődéssel
1913 1| mély eltűnődéssel bámult a hegykapu felé: nem látta
1914 1| hegykapu felé: nem látta sem a napot, sem a szamarat.~Valami
1915 1| nem látta sem a napot, sem a szamarat.~Valami nagy süket
1916 1| Valami nagy süket csend ült a mezőn meg a hegyeken. Kömpe
1917 1| süket csend ült a mezőn meg a hegyeken. Kömpe nézett és
1918 1| nézett és hallgatódzott. De a csőszkunyhó messze volt
1919 1| messze volt és ott is bent a hegyvápában.~Mikor aztán
1920 1| hegyvápában.~Mikor aztán a nap lesüllyedt a hegyek
1921 1| Mikor aztán a nap lesüllyedt a hegyek közé, Kömpe látta,
1922 1| az egyik lovat kifogják a kocsiból, és valamelyik
1923 1| valamelyik Duli elnyargal rajta a falu felé.~Kömpe összeterelte
1924 1| felé.~Kömpe összeterelte a juhokat és megindította.
1925 1| juhokat és megindította. A völgyben sötét füstként
1926 1| terjedt szét az esti homály. A juhok bégve tolakodtak előre.
1927 1| bégve tolakodtak előre. A kaszálóról átszálló görögfű
1928 1| illata összekeveredett a bárányok gyapjúillatával.
1929 1| érezte sem az egyiket, sem a másikat: levett kalappal,
1930 1| lehajtott fővel ballagott a juhok után.~ ~
1931 1| különös szomorúság borzong át a lelkemen. Nemcsak a lelkemen:
1932 1| borzong át a lelkemen. Nemcsak a lelkemen: minden fán, minden
1933 1| fűszálon, az egész tájon, még a felhőkön is.~Ez a szomorúság
1934 1| tájon, még a felhőkön is.~Ez a szomorúság az ősznek a megérzése.~
1935 1| Ez a szomorúság az ősznek a megérzése.~Kertemben már
1936 1| virágai melengetik az arcukat a nap sugaraiban. A gesztenyefám
1937 1| arcukat a nap sugaraiban. A gesztenyefám napról napra
1938 1| napról napra halványabb. A gyümölcsfáim is olyanok,
1939 1| öregemberek: egyik, mint a sárga öregember; a másik,
1940 1| mint a sárga öregember; a másik, mint a piros öregember.~
1941 1| öregember; a másik, mint a piros öregember.~A két gólyánk
1942 1| mint a piros öregember.~A két gólyánk is elment. Szent
1943 1| napján láttam őket utoljára a mezőn. Nem halásztak, csak
1944 1| álltak-álldogáltak elgondolkozva a fűben; ott álltak mind a
1945 1| a fűben; ott álltak mind a ketten. A fecskék vidáman
1946 1| ott álltak mind a ketten. A fecskék vidáman csapongtak
1947 1| vidáman csapongtak fölöttük a levegőben. Azok még nem
1948 1| elutazásra.~Furcsa két madárfaj a gólya meg a fecske, hogy
1949 1| két madárfaj a gólya meg a fecske, hogy tavasszal mindig
1950 1| tavasszal mindig idejön a másik világrészről; ősszel
1951 1| ősszel meg mindig visszatér a másik világrészbe. De ott
1952 1| Melyik hát az igazi hazájok?~A mi magyar hazánk.~Még furcsább,
1953 1| hazánk.~Még furcsább, hogy az a két gólya, meg az a pár
1954 1| hogy az a két gólya, meg az a pár száz fecske az egész
1955 1| egész országból csak éppen a mi falunkat szereti. A messze
1956 1| éppen a mi falunkat szereti. A messze Afrikából ide térnek
1957 1| térnek mindig vissza, ide ám, a mi szegény nádas házaink
1958 1| szegény nádas házaink közé, a mi szegény mezőinkre. Mi
1959 1| szegény mezőinkre. Mi van a mi falunkon olyan szeretni
1960 1| országot?~Ahogy ott láttam a mozdulatlanul merengő két
1961 1| mozdulatlanul merengő két gólyát a vörösre aszott mezőn, a
1962 1| a vörösre aszott mezőn, a húszéves Balla gyerek jutott
1963 1| is így láttam ma állani a kertben. Az ásónyélre támaszkodva
1964 1| Maga se tudja, hova. Kell a Balla gyerek a császárnak.~
1965 1| hova. Kell a Balla gyerek a császárnak.~No, a mi két
1966 1| gyerek a császárnak.~No, a mi két gólyánk nem kell
1967 1| mi két gólyánk nem kell a császárnak. De lám, hogy
1968 1| őket, arra gondolok, hogy a válás érzése nem azonos
1969 1| fájdalom-e bennök?~Ahogy a két gólya ott áll egymás
1970 1| Öregem - mondja az asszony -, a vízi liliomnak fogytán a
1971 1| a vízi liliomnak fogytán a virága.~Az ura bólint erre
1972 1| virága.~Az ura bólint erre a fejével csöndesen.~Ismét
1973 1| utolsó liliom is eltűnik.~- A gyerekek eléggé erősek.~-
1974 1| erősek.~- Megbírják.~Mind a kettő újra bús elmerengésbe
1975 1| Milyen szomorú tud lenni a madár! Egész testével szomorú.~
1976 1| Egész testével szomorú.~A minap aztán sok gólyát láttam
1977 1| aztán sok gólyát láttam a magasban. Odafenn kanyarogtak
1978 1| magasban. Odafenn kanyarogtak a falu fölött, aztán egyszer
1979 1| csak: egyenes az út Délnek!~A fecskék csak tegnap mentek
1980 1| Úgy beszélték meg, hogy a templom tetejéről indulnak,
1981 1| madárraj volt az ott együtt. A falu csendjében nem hallatszott
1982 1| disputáltak.~Vajon min forgott a beszéd? Vezért választottak-e,
1983 1| körülkanyarodtak fenn, mint a búcsúsok. Bizonnyal a falura
1984 1| mint a búcsúsok. Bizonnyal a falura néztek alá a magasból
1985 1| Bizonnyal a falura néztek alá a magasból meg a vidékre,
1986 1| néztek alá a magasból meg a vidékre, aztán elszálltak
1987 1| vidékre, aztán elszálltak a messzeségbe.~De hát miért
1988 1| messzeségbe.~De hát miért megy el a gólya, miért megy el a fecske,
1989 1| el a gólya, miért megy el a fecske, ha a falunkat érzi
1990 1| miért megy el a fecske, ha a falunkat érzi otthonának?~
1991 1| azt kitalálni: az Úr, aki a gólyának és fecskének is
1992 1| leheletétől dermedten hullanak el a bogarak milliói. A december
1993 1| hullanak el a bogarak milliói. A december szele kemény kérget
1994 1| szele kemény kérget fagyaszt a vizekre, s a téli ég felhői
1995 1| kérget fagyaszt a vizekre, s a téli ég felhői hóval borítják
1996 1| felhői hóval borítják be a mezőket.~Miből éljen akkor
1997 1| mezőket.~Miből éljen akkor a szegény gólya meg a szegény
1998 1| akkor a szegény gólya meg a szegény fecske? Éhen halna
1999 1| éppen most repülnek fenn a szédítő magasságban a tenger
2000 1| fenn a szédítő magasságban a tenger fölött és a tenger
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6425 |