Part

2001  1|             magasságban a tenger fölött és a tenger felhői fölött. Talán
2002  1|                  elfáradtam!~- Terjeszd ki a szárnyadat - feleli bizonnyal
2003  1|            bizonnyal az anyja.~S megszűnik a szárnyak levegőverése. Az
2004  1|               kiterjesztett szárnnyal leng a levegőben.~ ~
2005  1|                                            A MEZSGYEKŐ~Valami vándorlegény
2006  1|           vándorlegény leült az út mellett a kőre. A mezsgyekő az, amely
2007  1|                leült az út mellett a kőre. A mezsgyekő az, amely elválasztja
2008  1|                elválasztja Fodorék földjét a Keviék földjétől. Ezt a
2009  1|                    a Keviék földjétől. Ezt a vándor nem tudja. Ha tudná
2010  1|                    Ha tudná is, nem bánná. A kő alatt vélhetőleg a vakondok
2011  1|               bánná. A kő alatt vélhetőleg a vakondok ásott, mert ahogy
2012  1|                 vakondok ásott, mert ahogy a kódorgó ráül, a kő meghanyatlik.
2013  1|                 mert ahogy a kódorgó ráül, a kő meghanyatlik. No, ezzel
2014  1|                  No, ezzel magára is vonja a vándorlegény figyelmét.
2015  1|               alatta.~Fölkel.~Egyet fordít a kövön. A helyét megpiszkálja-szurkálja
2016  1|              Fölkel.~Egyet fordít a kövön. A helyét megpiszkálja-szurkálja
2017  1|              helyét megpiszkálja-szurkálja a botjával.~Nincs ott egyéb,
2018  1|               lapuló bogár.~Tovább ballag.~A kő ottmarad, ahová elmozdította:
2019  1|                  az őszi eső: ágyat ázalít a kőnek a földbe. Jön a tél:
2020  1|                  eső: ágyat ázalít a kőnek a földbe. Jön a tél: megsüllyeszti.~
2021  1|               ázalít a kőnek a földbe. Jön a tél: megsüllyeszti.~Az első
2022  1|                Imre. Beleereszti az ekéjét a kőnél a földbe, és szánt.
2023  1|              Beleereszti az ekéjét a kőnél a földbe, és szánt. Kijön
2024  1|                 ahogy beletaszítja az ekét a földbe, megrántja a lovát.~-
2025  1|                   ekét a földbe, megrántja a lovát.~- Hó!~A szeme a kőre
2026  1|                   megrántja a lovát.~- Hó!~A szeme a kőre mered. Összerántja
2027  1|           megrántja a lovát.~- Hó!~A szeme a kőre mered. Összerántja
2028  1|                    kőre mered. Összerántja a szemöldökét. Megnézi a követ
2029  1|         Összerántja a szemöldökét. Megnézi a követ jobbról is, balról
2030  1|                    azt mondja:~- Hm!~Ránéz a szomszéd földjére, aztán
2031  1|                   szomszéd földjére, aztán a magáét méri végig egy gondolkodó
2032  1|                    gondolkodó tekintettel. A kezét csípőre teszi. A fejét
2033  1|                     A kezét csípőre teszi. A fejét megcsóválja:~- No
2034  1|               ostornyelet. Végigméricskéli a két földnek a szélét. Hangosan
2035  1|              Végigméricskéli a két földnek a szélét. Hangosan számlál.
2036  1|                  szélét. Hangosan számlál. A végén újra megrázza a fejét
2037  1|             számlál. A végén újra megrázza a fejét és elkeseredetten
2038  1|                 elkeseredetten káromkodik.~A Kevi gyerek látja mindezt
2039  1|                  Kevi gyerek látja mindezt a földnek a túlsó végéről.
2040  1|                    látja mindezt a földnek a túlsó végéről. Látja a méréseket,
2041  1|             földnek a túlsó végéről. Látja a méréseket, a fejcsóválásokat,
2042  1|                végéről. Látja a méréseket, a fejcsóválásokat, még a káromkodást
2043  1|                     a fejcsóválásokat, még a káromkodást is látja. Alig
2044  1|         visszaérkezzék. Kifordítja az ekét a földből, és odaballag Fodorhoz.~-
2045  1|                  félvállról, komoran.~- Mi a baj?~- Hogy mi a baj? Hát
2046  1|             komoran.~- Mi a baj?~- Hogy mi a baj? Hát hogy mi a baj?~
2047  1|                 Hogy mi a baj? Hát hogy mi a baj?~És komor gyanúval néz
2048  1|                 baj?~És komor gyanúval néz a fiúra.~- Hát látod ezt a
2049  1|                   a fiúra.~- Hát látod ezt a mezsgyeküvet?~- Látom; honne
2050  1|                    látom.~- Nem látod? No, a veszett kutya rézangyalát,
2051  1|         valamennyien.~S kirántja az ekéjét a földből; ráveti a szűrét
2052  1|                   ekéjét a földből; ráveti a szűrét az ekegerendelyre.
2053  1|                  szűrét az ekegerendelyre. A lovát visszafordítja. Dühösen
2054  1|                   Dühösen ráhurran:~- Gyü!~A délutáni órákban ötödmagával
2055  1|                    ötödmagával tért vissza a földre.~A községi lánccal
2056  1|          ötödmagával tért vissza a földre.~A községi lánccal megmérték
2057  1|                  községi lánccal megmérték a Keviék földjét is, a Fodorét
2058  1|             megmérték a Keviék földjét is, a Fodorét is. Hogy a fiatal
2059  1|             földjét is, a Fodorét is. Hogy a fiatal Kevi egy barázdát
2060  1|                    egy barázdát elszántott a Fodor földjéből, az olyan
2061  1|                  zsiványság, aminőre ember a mi falunkban nem emlékezik.
2062  1|           falunkban nem emlékezik. Hát még a mezsgyekő elmozdítása!~Künn
2063  1|                   Keviék is: az öreg Kevi, a Pál, meg az Imre. Köszöntek
2064  1|                     meg az Imre. Köszöntek a Fodor-hadnak. Azok is visszaköszöntek,
2065  1|                kezet nem fogták egymással.~A láncot aztán most a két
2066  1|             egymással.~A láncot aztán most a két Kevi vette át: megmérték
2067  1|                  át: megmérték két földnek a szélét, először jobbról
2068  1|                 aztán balról jobbfelé. Hát a kő csakugyan nincs a helyén!
2069  1|                   Hát a kő csakugyan nincs a helyén! Valaki odábbtette,
2070  1|                    magától?~S körülnézett. A bíró, a két esküdt csak
2071  1|                     S körülnézett. A bíró, a két esküdt csak némán és
2072  1|               némán és komolyan szívogatta a pipáját.~Az öreg Kevi is
2073  1|                fehéredett meg az én hajam. A fiaim se koptatták a tömlöc
2074  1|                hajam. A fiaim se koptatták a tömlöc küszöbit...~Fodor
2075  1|              beszélni. Az arca vörös volt, a szeme vérben forgott.~Kevi
2076  1|                    forgott.~Kevi Pálnak is a fejébe gyülekezett a vére:
2077  1|                    is a fejébe gyülekezett a vére: visszacsapott a szóval.~
2078  1|          gyülekezett a vére: visszacsapott a szóval.~Utoljára aztán az
2079  1|                     Utoljára aztán az lett a beszéd vége, hogy Kevi Pál
2080  1|                 beléjük nem kapaszkodik az a sok ember ottan, hát vért
2081  1|                ember ottan, hát vért iszik a föld.~Attól fogva Keviék
2082  1|             különös. Az ember megbocsáthat a tolvajának, rágalmazójának,
2083  1|               véltem, hogy ebben az ügyben a harag érthető és megváltozhatatlan;
2084  1|                   csak azt sajnáltam, hogy a Fodorék Lidije meg a Keviék
2085  1|                  hogy a Fodorék Lidije meg a Keviék Imréje szomorú.~Az
2086  1|       iskolásgyerek korában figyelmes volt a Lidi iránt. Megverte azokat,
2087  1|                akik Lidit csúfolták. Lidit a tutorica szóval csúfolták,
2088  1|            tutorica szóval csúfolták, mert a k hangot nem tudta kiejteni.
2089  1|                   talán ma is ettől van az a félénk szelídség. Pedig
2090  1|                   Egyetlen gyerek. Szőkébb a többinél. A szeme kék, mint
2091  1|                gyerek. Szőkébb a többinél. A szeme kék, mint nálunk majdnem
2092  1|                majdnem minden nőé. Karcsú. A járásában van valami kedves
2093  1|                 valami kedves himbálódzás.~A télen egyszer az ablakom
2094  1|             Imrével. Kezet is fogtak. Imre a tenyerébe vette a Lidi kezét,
2095  1|                     Imre a tenyerébe vette a Lidi kezét, és leheletével
2096  1|                 tért haza Imre az erdőből. A kalapja fehérlett, hogy
2097  1|           fehérlett, hogy körülrakta vele. A kocsmáros a kapuban állott:
2098  1|               körülrakta vele. A kocsmáros a kapuban állott: megszólította
2099  1|            megszólította Imrét, hogy adjon a virágból.~Imre azt felelte:~-
2100  1|                 Lidi egy csokor hóvirágot.~A barázdapör után a Lidi szeme
2101  1|               hóvirágot.~A barázdapör után a Lidi szeme napokig vörös
2102  1|                    Imre meg úgy járt, mint a komor bika, mikor öklelni
2103  1|                   hétre rá egy este Keviék a vetéstől tértek haza. Lidi
2104  1|               tértek haza. Lidi akkor ment a kútra vízért. Imre visszamaradt.
2105  1|                 visszamaradt. Láttam, hogy a kúthoz megy: fölhúzza a
2106  1|                    a kúthoz megy: fölhúzza a vödröt. Lidi pedig megmeríti
2107  1|                 Lidi pedig megmeríti abban a korsóját.~Kevi Pál visszapillantott.
2108  1|                    és fenyegetően tartotta a kezében. Imre azonban kifeszítette
2109  1|                  Imre azonban kifeszítette a mellét, és a nyakát megszegte;
2110  1|                  kifeszítette a mellét, és a nyakát megszegte; dacosan
2111  1|           megszegte; dacosan állott szembe a bátyjával. Szinte hallottam,
2112  1|                    együtt Lidit meg Imrét. A Fodorék kertje végén állottak
2113  1|             girbegörbe ágú barackfa alatt. A hold a sövényre sütött meg
2114  1|                 ágú barackfa alatt. A hold a sövényre sütött meg rájok.
2115  1|                  sütött meg rájok. Imrének a kezében fehér zsebkendő
2116  1|              kezében fehér zsebkendő volt, a Lidi zsebkendője. De nem
2117  1|                   Lidi zsebkendője. De nem a maga szemét törülgette vele,
2118  1|              szemét törülgette vele, hanem a Lidiét. A mellére ölelte
2119  1|           törülgette vele, hanem a Lidiét. A mellére ölelte a leányt
2120  1|                   Lidiét. A mellére ölelte a leányt és úgy beszélt hozzá
2121  1|                 sokkal utána egy reggel az a hír futotta be a falut,
2122  1|                 reggel az a hír futotta be a falut, hogy az Imre gyerek
2123  1|                  Imre gyerek világgá ment. A hír majdcsaknem igaz volt.
2124  1|                   panaszkodni, sírdogálni. A fia reggel tarisznyát vetett
2125  1|                   reggel tarisznyát vetett a vállára. Azt gondolták,
2126  1|               vállára. Azt gondolták, hogy a szőlőbe megy. A falu végéről
2127  1|            gondolták, hogy a szőlőbe megy. A falu végéről izente vissza
2128  1|                 falu végéről izente vissza a sánta Gál gyerektől, hogy
2129  1|                 mondom én -, nem vették be a sorozáson.~- Nem ám, de
2130  1|                  hanem azért, lelkem, mert a cigány­asszony valami gyökeret
2131  1|               lelkem, úgy elgyöngült attól a fiam, hogy alig tudott bemenni
2132  1|                   hogy alig tudott bemenni a sorozó urakhoz. Azt kellett
2133  1|                    hát mi oka volt erre?~- A jó Isten tudja - felelte
2134  1|                hogy olyan betegforma volt, a minap azt kérdeztem tőle,
2135  1|                  októberi szép nap kicsalt a szabadba, olyan jelenetnek
2136  1|                    olyan jelenetnek voltam a szemtanúja, amit a téli
2137  1|                  voltam a szemtanúja, amit a téli beszélgetések között
2138  1|                    sokáig fognak emlegetni a faluban.~A dombon álltam
2139  1|                fognak emlegetni a faluban.~A dombon álltam és néztem
2140  1|               Néhány száz lépésnyire tőlem a Papdűlőn a Sárközi cigány
2141  1|                lépésnyire tőlem a Papdűlőn a Sárközi cigány vetett vályogot
2142  1|                  az egész napját. Pipázgat a cigány mellett és hallgatja
2143  1|                cigány mellett és hallgatja a hazudozásait. A cigány szorgalmasan
2144  1|                  hallgatja a hazudozásait. A cigány szorgalmasan rakta
2145  1|                  cigány szorgalmasan rakta a vályogot; Fodor ott állt,
2146  1|                neki és azért jött ki, hogy a cigánnyal megalkudjon. De
2147  1|                Fodor Andrással, meg nem is a cigánnyal beszélgetetett,
2148  1|               barátságosan az öreg Kevinek a tenyerébe.~ ~
2149  1|                         OKTÓBER~Olyan most a mező reggelenkint, mintha
2150  1|         fátyolrongyokkal volna behullatva. A kis mezei pókok hálói azok.
2151  1|                    mezei pókok hálói azok. A kis mezei pókok is érzik
2152  1|                   mezei pókok is érzik már a kegyetlen hónapok közeledését:
2153  1|               nincs kályha, nincs éléstár!~A természetnek nyomorult kis
2154  1|                 kis mostohagyermekei érzik a közelgő telet: fölmásznak
2155  1|                  közelgő telet: fölmásznak a legmagasabb fűszálak hegyére,
2156  1|          legmagasabb fűszálak hegyére, föl a napbanéző fű kék virágaira,
2157  1|                napbanéző fű kék virágaira, a bogáncs borzas fejére, a
2158  1|                   a bogáncs borzas fejére, a telegráf-oszlopok hideg
2159  1|                  hogyan lehetne menekülni?~A mező csöndes. Sápadt-sárga
2160  1|                 mező csöndes. Sápadt-sárga a fűország. Szomorúság van
2161  1|                     meg kétségbeesés. Fenn a felhők magasában panaszosan
2162  1|               nyomásai alatt meghajlongnak a fák; ruhája végigsepri mező
2163  1|                    Jön. Ez az északi szél.~A kis pókokat ím reménység
2164  1|                  magad pirinkó teremtvény: a szél erejével ők is égi
2165  1|              indulnak.~Szegény kis balgák: a szél megkönyörül rajtatok:
2166  1|               fölemel és viszen benneteket a madarak országútján, de
2167  1|         országútján, de melyőtök juthat el a messze dél meleg országaiba?~
2168  1|                   ott egy háztető fogja el a szálló fehér fonadékot.
2169  1|                    szálló fehér fonadékot. A templomtornya is meg­akaszt
2170  1|                    egypárt az útjában, meg a szél is bizony meg-megfárad,
2171  1|                bizony meg-megfárad, és már a szomszéd határban aláhullatja
2172  1|                    úrék szerencsésebb fiai a természetnek: ők tőkepénzesek,
2173  1|             tőkepénzesek, hatalmas óriások a szegény pókokhoz képest.
2174  1|                   szegény pókokhoz képest. A természet ellátta őket ésszel
2175  1|                   meg erős ásókkal: ők még a nyáron el­készítet­ték a
2176  1|                   a nyáron el­készítet­ték a föld alatt a téli meleg
2177  1|                  készítet­ték a föld alatt a téli meleg vackokat. Az
2178  1|                 meleg vackokat. Az emberek a föld felett gyűjtötték össze
2179  1|                    felett gyűjtötték össze a gabonát, ők a föld alatt.
2180  1|             gyűjtötték össze a gabonát, ők a föld alatt. Az emberek behúzódnak
2181  1|               alatt. Az emberek behúzódnak a hideg elől a náddal födött
2182  1|                    behúzódnak a hideg elől a náddal födött kis házakba,
2183  1|                 födött kis házakba, ők meg a föld mélyébe ásott, puhára
2184  1|           ablakokat mohával, ők is betömik a bejáratot mindenféle gazzal.
2185  1|                 gazzal. Künn aztán hullhat a hó, tombolhat a tél hideg
2186  1|                    hullhat a hó, tombolhat a tél hideg orkánja, ürgéék
2187  1|             mesélgetnek is egymásnak, mint a mi embereink a búbos mellett,
2188  1|             egymásnak, mint a mi embereink a búbos mellett, csak éppen
2189  1|                    csak éppen nem pipáznak a mesehallgatásban.~No, bizonyára
2190  1|       mesehallgatásban.~No, bizonyára jobb a dolguk, mint a cigányoknak.
2191  1|              bizonyára jobb a dolguk, mint a cigányoknak. Hej, a szegény
2192  1|                   mint a cigányoknak. Hej, a szegény cigányok, azok majdcsak­
2193  1|                 nem olyan mostohagyermekei a természetnek, mint a pókok,
2194  1|      mostohagyermekei a természetnek, mint a pókok, legyek meg egyéb
2195  1|                  legyek meg egyéb bogarak. A nyáron csak vígan röpködtek
2196  1|                   az őszi szél végigsüvölt a tarlón, a cigány meg­borzong
2197  1|                 szél végigsüvölt a tarlón, a cigány meg­borzong belé.
2198  1|                   cigány meg­borzong belé. A rajkók csak bebújnak a kocsiban
2199  1|                     A rajkók csak bebújnak a kocsiban vöröslő tetemes
2200  1|                   alá - néha tíz is pislog a dunyha alól -, hanem az
2201  1|           idősebbek, azok kezüket, lábukat a hónuk alá szívnák, ha lehetne,
2202  1|                 alá szívnák, ha lehetne, s a világ minden rongyát magukra
2203  1|                akad egy vastag kabát? Vagy a háta lyukas annak, vagy
2204  1|              lyukon is be tud furakodni, s a meztelenjét csípi benne
2205  1|                    meztelenjét csípi benne a cigánynak.~Node itt a falu:
2206  1|                benne a cigánynak.~Node itt a falu: majd ád tüzet az Isten!
2207  1|              látják. Hej, de alig verik le a sátorkarókat a faluvégén,
2208  1|                    verik le a sátorkarókat a faluvégén, ott terem a kisbíró:~-
2209  1|        sátorkarókat a faluvégén, ott terem a kisbíró:~- Honnan jöttök?
2210  1|                jöttök? Hová valók vagytok?~A cigányok csupán két helyről
2211  1|                hová valók? Hát mindenhová.~A kisbíró szétvetett lábbal
2212  1|            szétvetett lábbal áll; mellével a botjára nehezedik, ami szerinte
2213  1|                    nehezedik, ami szerinte a hatalmat gyakorló méltóságnak
2214  1|                    méltóságnak állásmódja. A pipát hegyesen tartja a
2215  1|                    A pipát hegyesen tartja a foga között, ami meg annak
2216  1|                 foga között, ami meg annak a jele, hogy a vajdát a társadalmi
2217  1|                 ami meg annak a jele, hogy a vajdát a társadalmi lépcsőn
2218  1|                annak a jele, hogy a vajdát a társadalmi lépcsőn egynehány
2219  1|                   fokkal maga alatt tudja. A bajuszát otthon kihúzta
2220  1|                   otthon kihúzta viasszal; a kalapja hetykén csáléra
2221  1|                  magyarázza végigpeslantva a vajdát -, mert az a törvény,
2222  1|         végigpeslantva a vajdát -, mert az a törvény, hogy ki hova való,
2223  1|                való, ott lakjon.~Hogy erre a vajda megvakaródzik, némi
2224  1|           jóindulattal teszi hozzá:~- Lám, a mi cigányunk idevaló, hát
2225  1|             tekintetes kisbíró úr - mondja a vajda, a süvegét a markában
2226  1|               kisbíró úr - mondja a vajda, a süvegét a markában tartva -,
2227  1|                  mondja a vajda, a süvegét a markában tartva -, hisen
2228  1|                 megpihenünk, megmelegsünk. A segény rajkók megdeglenek
2229  1|                  segény rajkók megdeglenek a hidegtül. Nézze kend: mind
2230  1|                  Nézze kend: mind esseveri a fogát.~Csakugyan ott áll
2231  1|                    kabátjában.~Azonban, ha a kisbíró szívében meg is
2232  1|          rendeletén nem lehet változtatni. A öregbírónak az a rendelete,
2233  1|              változtatni. A öregbírónak az a rendelete, hogy egy óra
2234  1|                  óra múlva nyoma se legyen a cigányoknak a faluvégén.
2235  1|                    se legyen a cigányoknak a faluvégén. Nem lehet őket
2236  1|                    őket tűrni. Ha engednek a törvényen, akkor a bakter
2237  1|                engednek a törvényen, akkor a bakter is lopásra vetemedik.~
2238  1|               bakter is lopásra vetemedik.~A cigányok szétverik a tüzet.
2239  1|            vetemedik.~A cigányok szétverik a tüzet. A sátorfák újra a
2240  1|                cigányok szétverik a tüzet. A sátorfák újra a kocsikra
2241  1|                   a tüzet. A sátorfák újra a kocsikra kerülnek, a purdék
2242  1|                  újra a kocsikra kerülnek, a purdék meg a dunyhák alá.
2243  1|            kocsikra kerülnek, a purdék meg a dunyhák alá. És átvonul
2244  1|                    dunyhák alá. És átvonul a rongyos, didergő karaván
2245  1|                   rongyos, didergő karaván a falun. Meg sem állapodnak
2246  1|                   Meg sem állapodnak talán a másik faluig, ahol megint
2247  1|                csak addig pihenhetnek, míg a kisbíró ki nem ballag a
2248  1|                    a kisbíró ki nem ballag a faluvégre.~Eközben a szélnek
2249  1|                ballag a faluvégre.~Eközben a szélnek is élesebb foga
2250  1|             egyszerre megkegyetlenkedik, s a nyomorult cigány nép egy
2251  1|                    keresztül.~Mivel különb a sorsuk a mezei bogarakénál,
2252  1|           keresztül.~Mivel különb a sorsuk a mezei bogarakénál, amelyek
2253  1|                   bogarakénál, amelyek sem a dél melegébe nem tudnak
2254  1|                 nem tudnak elszállani, sem a föld mélyébe nem tudnak
2255  1|                 tudnak leásakodni? Csak ők a megmondhatói, hányan mennek
2256  1|                   hányan mennek pap nélkül a mennyei meleg házába. Mink
2257  1|                    iskolám előtt hajtja el a kisbíró az egész karavánt.
2258  1|                   kocsi. Világtalan gebék. A vörös és kék dunyhák alatt
2259  1|                                            A GYEREKEK~Az iskolám olyan
2260  1|                    iskolám olyan már, mint a zengő méhkas. A pap kihirdette,
2261  1|                  már, mint a zengő méhkas. A pap kihirdette, a kisbíró
2262  1|                  méhkas. A pap kihirdette, a kisbíró meg kidobolta, hogy
2263  1|                után senki ne tartsa otthon a gyerekét, hanem küldje az
2264  1|                 hétfőn reggel megkezdődött a bevonulás. A kis fitos orrú,
2265  1|                  megkezdődött a bevonulás. A kis fitos orrú, tüskés hajú
2266  1|               elsőnek. Futva jött, mert ez a gyerek mindig fut. A vászontarisznya
2267  1|                    ez a gyerek mindig fut. A vászontarisznya ide-oda
2268  1|                 átugrotta az iskola előtt.~A többi is csakhamar előtűnt.
2269  1|                többi is csakhamar előtűnt. A falu minden részéből szállingóztak
2270  1|              minden részéből szállingóztak a nagytarisznyás fiúk meg
2271  1|                    nagytarisznyás fiúk meg a piroskendős kisleányok.
2272  1|                    piroskendős kisleányok. A fakilincs meg-megkattant
2273  1|             meg-megkattant az utcaajtón, s a Jézus Krisztust a sokféle
2274  1|             utcaajtón, s a Jézus Krisztust a sokféle gyerekhang egymásután
2275  1|                    egymásután dicsérte már a pitarban. Egyiket-másikat
2276  1|              pitarban. Egyiket-másikat már a lépéseiről megismertem.
2277  1|                    lépés, egy koppanás; ez a sánta Gál gyerek. De íme,
2278  1|                 íme, megáll.~- Te - hallom a hangját -, nem téntás a
2279  1|                    a hangját -, nem téntás a képem?~- De bizony téntás -
2280  1|                   Hol?~- Itt la.~Bizonyára a kalamárissal vesződött otthon
2281  1|              kalamárissal vesződött otthon a jó fiú, s a kalamáris olyan
2282  1|               vesződött otthon a jó fiú, s a kalamáris olyan gonosz portéka,
2283  1|                   vele, valamit befeketít.~A többi gyerek pogányul megmosakodottan
2284  1|                pogányul megmosakodottan ül a padokban. A tarisznyák is
2285  1|             megmosakodottan ül a padokban. A tarisznyák is fehérek. Az
2286  1|                    hallatszik. Vasné hozza a Rozikáját. A pöttön teremtés
2287  1|                   Vasné hozza a Rozikáját. A pöttön teremtés most jön
2288  1|                   Nem, hiszen engem ismer: a nyáron a füzek alatt akárhányszor
2289  1|               hiszen engem ismer: a nyáron a füzek alatt akárhányszor
2290  1|            akárhányszor danolt nekem. Maga a hely félelmes, ahonnan gyerektörvények
2291  1|                    tudások származnak szét a faluba. Maga a hely félelmes.
2292  1|             származnak szét a faluba. Maga a hely félelmes. Az öreg gyerekek
2293  1|                 jelentőséggel emlegetik. S a kicsinyek hallják a beszédet.
2294  1|           emlegetik. S a kicsinyek hallják a beszédet. Isten tudja mit
2295  1|               Isten tudja mit képzelnek el a maguk kis eszével. Az ábécé,
2296  1|                eszével. Az ábécé, az irka, a tábla, a katekizmus, a feladat -
2297  1|                   ábécé, az irka, a tábla, a katekizmus, a feladat -
2298  1|                     a tábla, a katekizmus, a feladat - mindez rejtelmes
2299  1|             értelmű szó és mind innenvaló. A nyáron talán fel is kapaszkodott
2300  1|                    is kapaszkodott egyszer a Rozi és bekandikált az ablakon!
2301  1|                    hely! Csupa széles pad! A sarokban fekete kétlábú
2302  1|                 fekete kétlábú szörnyeteg! A falakon meg mindenféle fekete
2303  1|                    Rozika az ajtófélfában. A kicsike kezek hihetetlen
2304  1|                   anyja. Leállítja előttem a földre. A gyerekcsoport
2305  1|                Leállítja előttem a földre. A gyerekcsoport a nyakát nyújtogatva
2306  1|                    földre. A gyerekcsoport a nyakát nyújtogatva neveti.
2307  1|                 nyakát nyújtogatva neveti. A kis Rozi meg könnyes szemmel,
2308  1|                     mondom az ölembe vonva a szöszke, fehérképű lányt -,
2309  1|                   fehérképű lányt -, látod a többi pajtásod milyen vidám.
2310  1|            illanjon el. Hát, el is surran.~A Jóska gyerek megpirosodik
2311  1|                  Jóska gyerek megpirosodik a szólításomra, és Rozi mellett
2312  1|                    Nem kell félni - feleli a gyerek katonásan a szemem
2313  1|                  feleli a gyerek katonásan a szemem közé nézve.~- Ne
2314  1|                   mintha én itt se volnék.~A gyerek erre megfogja Rozinak
2315  1|               gyerek erre megfogja Rozinak a baboskék kisréklijét és
2316  1|               tyamár!~S gyöngéden megemeli a leánynak az állacskáját!~
2317  1|                    az állacskáját!~S ebben a biztatásban van valami a
2318  1|                   a biztatásban van valami a libalegelő zöldjéből. A
2319  1|                    a libalegelő zöldjéből. A kis Rozi rámosolyog a könnyein
2320  1|           zöldjéből. A kis Rozi rámosolyog a könnyein át a fiúra.~A vak
2321  1|                   rámosolyog a könnyein át a fiúra.~A vak koldusunk is
2322  1|          rámosolyog a könnyein át a fiúra.~A vak koldusunk is megjön,
2323  1|                   Váróci Pál. Mintha magát a tél szellemét látnám az
2324  1|                   Az Ábris gyerek leülteti a kút mellé, a fatönkre. Az
2325  1|               gyerek leülteti a kút mellé, a fatönkre. Az öreg megül
2326  1|                 szinte mozdulatlanul; csak a szellő ha simogatja, lengeti
2327  1|                  simogatja, lengeti olykor a haját meg a mellére omló
2328  1|                 lengeti olykor a haját meg a mellére omló fehér szakálát.
2329  1|                    felel.~Olyankor az öreg a fejét még föllebb emeli.
2330  1|                  Végül pedig nagyot bólint a fejével, s elmosolyodik.~
2331  1|                ritkásan ülnek. Egynéhányan a nagyobbak közül csak akkor
2332  1|                  nélkül is meglehetnek.~De a legjobb tanulóm, a fekete
2333  1|         meglehetnek.~De a legjobb tanulóm, a fekete szemű, fekete hajú
2334  1|             iskolát. Ő az én bejövetelemig a rend meg a csend ura; ő
2335  1|                   bejövetelemig a rend meg a csend ura; ő a krétának,
2336  1|                    rend meg a csend ura; ő a krétának, meg az iskolai
2337  1|                  meg az iskolai szappannak a felelős őre, a fűtés intézője,
2338  1|                  szappannak a felelős őre, a fűtés intézője, templomi
2339  1|                   susogva szabad beszélni. A padokon mászkálni, birkózni
2340  1|               Büszke is rá az apja. Nyáron a déli pihenőkön, télen a
2341  1|                    a déli pihenőkön, télen a búbos mellett előre kieszelt
2342  1|                kieszelt számokkal horgolja a fiát. Azok a számok persze
2343  1|            számokkal horgolja a fiát. Azok a számok persze leginkább
2344  1|                    számok persze leginkább a gabonapiac meg a marhavásárok
2345  1|                 leginkább a gabonapiac meg a marhavásárok furfangos számai,
2346  1|          keletkeznek, hogy meg­csalhatná-e a zsidó az Imrét, vagy nem
2347  1|                  Az egész családnak ragyog a szeme, mikor az Imre némi
2348  1|                 gerendanézések után kisüti a kívánt számot. Az apja,
2349  1|                kívánt számot. Az apja, meg a sógor sokszor félnapig számították
2350  1|                  sokkal kevesebb tekintély a Gál gyerek se. Ez sánta
2351  1|            elmaradhatatlan az iskolából. Ő a középtájon ül, hogy mindenki
2352  1|             mindenki közel érhesse. Mert ő a fő ceruzafaragó, táblaigazító,
2353  1|                 lúdtollmetsző, s azonkívül a bodzafapuskának, búgónak,
2354  1|                    búgónak, fakalamárisnak a mestere. Ő tud legjobban
2355  1|                 tud legjobban kukorikolni. A kutya­ugatást meg olyan
2356  1|                 olyan híven utánozza, hogy a falunak valamennyi kutyája
2357  1|                  írása is az övé legszebb. A könyvekre meg az irkákra
2358  1|                    irkákra nem is írja más a neveket, csak ő.~Van egy
2359  1|                 egy kis cigánygyerekem is: a Sárköziék Lacija. Villogó
2360  1|                     Valahányszor ír otthon a gyerek, a Sárközi cigány
2361  1|           Valahányszor ír otthon a gyerek, a Sárközi cigány mindig ott
2362  1|              bámulja nagy fekete szemeivel a neki merőben értelmetlen
2363  1|            jegyeket.~- No mi ezs? - kérdi, a pipát szájából kiemelve,
2364  1|                   szájából kiemelve, mikor a gyerek a sor végére ért.~
2365  1|                   kiemelve, mikor a gyerek a sor végére ért.~A gyerek
2366  1|                   gyerek a sor végére ért.~A gyerek olvassa:~- A kutya
2367  1|                   ért.~A gyerek olvassa:~- A kutya ugat. A macska nyávog.~-
2368  1|                   olvassa:~- A kutya ugat. A macska nyávog.~- Melyik
2369  1|                    macska nyávog.~- Melyik a kutya?~A gyerek mutatja.~-
2370  1|                  nyávog.~- Melyik a kutya?~A gyerek mutatja.~- Melyik
2371  1|                   gyerek mutatja.~- Melyik a macska?~A gyerek megmutatja.~
2372  1|                mutatja.~- Melyik a macska?~A gyerek megmutatja.~Az öreg
2373  1|                 nézi, hogyan lehet azokból a girbegurba húzásokból a
2374  1|                    a girbegurba húzásokból a kutyát meg a macskát kilátni,
2375  1|                    húzásokból a kutyát meg a macskát kilátni, de hát
2376  1|                  nem olyan könnyű az, mint a vályogvetés. Mégis, hogy
2377  1|                   vályogvetés. Mégis, hogy a Lackó kiszalad játszani,
2378  1|                kiszalad játszani, odahívja a feleségét, aztán azt mondja
2379  1|                mutatva:~- No nézd, mit tud a Laci: ezs a kutya itt, ezs
2380  1|                  nézd, mit tud a Laci: ezs a kutya itt, ezs meg a macska.~
2381  1|                   ezs a kutya itt, ezs meg a macska.~A cigány Lacit különben
2382  1|               kutya itt, ezs meg a macska.~A cigány Lacit különben szeretik
2383  1|                 darab fácskával hegedül és a szájával cincog hozzá. Így
2384  1|                  néha lakodalmat játszanak a rövid szünetek alatt.~Az
2385  1|             bámulója Istenes Imrének, akit a világ legnagyobb zsenijének
2386  1|                legnagyobb zsenijének tart. A zsebében mindig hoz egy
2387  1|                    jó parasztfiúnak lenni! A parasztfiú mindig barna
2388  1|               járhat mezítláb.~Dezső mellé a csintalan Tót Bandit ültettem.
2389  1|               gubacsok meg kavicsok vannak a zsebében. Szilaj, mint a
2390  1|                   a zsebében. Szilaj, mint a csikó, de persze a körülötte
2391  1|                    mint a csikó, de persze a körülötte ülő bárányvérű
2392  1|                   is hoz hol az egyik, hol a másik egy-egy virágot. Különös,
2393  1|             egy-egy virágot. Különös, hogy a nőben mindenütt és minden
2394  1|               minden korban megnyilatkozik a virágok szeretete, a maga
2395  1|        megnyilatkozik a virágok szeretete, a maga iránt való gondosság
2396  1|                    iránt való gondosság és a mások iránt való figyelem.~
2397  1|                  tanulóm nem jön. Becsukom a nagy könyvet és végignézek
2398  1|               kezdve mind az én gyermekem. A lelkük az én fehér papirosom,
2399  1|                   papirosom, amit teleírok a tisztességtudásnak és az
2400  1|           vászontarisznyába hordozza, hogy a tábla csaknem a sarkát veri.~
2401  1|             hordozza, hogy a tábla csaknem a sarkát veri.~Mingyárt az
2402  1|                 akik hiányosan részesültek a szappan áldásaiban.~- Menjetek
2403  1|                  szemű kis fekete csemete. A képét csak megmosták otthon,
2404  1|                  csak megmosták otthon, de a keze, lába... Persze, mezítláb
2405  1|                      Persze, mezítláb járt a nyáron, mint a csirke.~Visszatért
2406  1|               mezítláb járt a nyáron, mint a csirke.~Visszatért csakúgy.~-
2407  1|               Babszemnyi könnyek csöpögnek a szemepillájáról.~- Nem megy
2408  1|                   hogy majd mink is, mikor a másvilágra kerülünk a Fő-főmester
2409  1|                mikor a másvilágra kerülünk a Fő-főmester elé, az is visszaküld
2410  1|            TANÁCSKÉRÉS~Éppen kibocsátottam a gyerekeket. Az udvaron összefogózkodtak:
2411  1|                   tájon lakik.~- Dicsérjük a Jézust!~S kioszladoztak
2412  1|                    Jézust!~S kioszladoztak a kiskapun.~Akkor láttam,
2413  1|               kiskapun.~Akkor láttam, hogy a hideg esti homályban egy
2414  1|                esti homályban egy szűr áll a kapu mellett. A szűrben
2415  1|                   szűr áll a kapu mellett. A szűrben persze ember is.
2416  1|                persze ember is. Várja, míg a gyerekek kivonulnak, hogy
2417  1|              bejöhessen.~Istenes Imre volt a szűrben, az idősebbik Istenes
2418  1|                 szelíd fekete kutyájáéhoz. A fején az ünneplős kalapja,
2419  1|                 fején az ünneplős kalapja, a lábán meg az ünneplős csizma.
2420  1|                 vannak odahaza?~- Köszönöm a kérdésit, mester uram, hála
2421  1|                  az első pad sarkára, ahol a fia szokott ülni. A vastag
2422  1|                   ahol a fia szokott ülni. A vastag tehénszőr­szűrön
2423  1|               egyik könyöke az első padon, a másik a második padon.~-
2424  1|             könyöke az első padon, a másik a második padon.~- Eső lesz -
2425  1|                   hó, de mégis inkább eső.~A kalapját oda tette az első
2426  1|                 tette az első padra, ahová a fia szokta az irkáját tenni.
2427  1|              pipára gyújtok, ő is elővette a makráját.~Néhány kérdést
2428  1|           termett-e bőven kukoricája? jó-e a vize az új kútnak? Azután
2429  1|                 Jeleztem ezzel, hogy várom a panaszt.~Istenes Imre megsimította
2430  1|                  Istenes Imre megsimította a bajuszát, és a csizmájára
2431  1|                megsimította a bajuszát, és a csizmájára pislogott.~-
2432  1|                 Imre? - kérdezte fölemelve a fejét-, hogy viselkedik
2433  1|                     tudja azt kend, hogy ő a legjobb.~Már két esztendeje
2434  1|              hallhatja-e elégszer bárki is a fia dicséretét.~- No - szól
2435  1|           dicséretét.~- No - szól derülten a padra nyomintva a tenyerét -,
2436  1|                 derülten a padra nyomintva a tenyerét -, hát éppen azért
2437  1|                    röviden elüsse az ember a dolgát, előbb masinát ránt
2438  1|                   előbb masinát ránt végig a szűre belsején, és rátartja
2439  1|                szűre belsején, és rátartja a kialudt pipára. A pipa újra
2440  1|                 rátartja a kialudt pipára. A pipa újra füstöt vet. Belenyomkodja
2441  1|                  füstöt vet. Belenyomkodja a kisujját, hogy még jobban
2442  1|                    ágyban alszik, csak úgy a szalmadikón a subába burkolódzva.)
2443  1|                     csak úgy a szalmadikón a subába burkolódzva.) Aszongya:~-
2444  1|                megszólal, hogy aszongya:~- A hízóra gondol kend?~- Nem
2445  1|                   Istenes észrevette, hogy a pipa megint nem füstöl.
2446  1|                    meg hallgat. Mondok, mi a fene lelte ezt a gyisznót?
2447  1|                Mondok, mi a fene lelte ezt a gyisznót? Elmentem a kanászér,
2448  1|                   ezt a gyisznót? Elmentem a kanászér, hogy tegyen vele
2449  1|                    még egy napig vesztegél a gyisznó, azután úgy eszik,
2450  1|                     azután úgy eszik, mint a farkas; vagy pedig megdöglik,
2451  1|                Imre nagyot kanyarodott itt a néhai hízóinak történetében,
2452  1|                     de azután visszatalált a feleségéhez.~- Hát - azt
2453  1|                   Hát - azt mondja -, hogy a hízóra nem gondoltam, azér
2454  1|                   Istenes Imrének átszállt a tekintete a falon függő
2455  1|               Imrének átszállt a tekintete a falon függő ábécés táblákon,
2456  1|                    ábécés táblákon, azután a kályha nyitott ajtaján állott
2457  1|                    szerdán gabonát vittünk a vásárra, hát lám a zsidó
2458  1|                 vittünk a vásárra, hát lám a zsidó föltesz egy kilót,
2459  1|                csak rakosgálja. No, mondok a fiamnak:~- Most nyisd ki
2460  1|                   fiamnak:~- Most nyisd ki a szemed, az árgyélusát.~Istenes
2461  1|               tömött. Látszott rajta, hogy a búzaeladás nagy sora neki
2462  1|                  búzaeladás nagy sora neki a nyár történetében. Az én
2463  1|                 Tudtam már, hogy mit akar. A búzaeladás történetébe bele
2464  1|                    ittak, mit vettek utána a pénzen, hogyan alkudtak,
2465  1|                alkudtak, hogyan nézték meg a szent­egyházat, mi a különbség
2466  1|                   meg a szent­egyházat, mi a különbség az ottani orgona
2467  1|             különbség az ottani orgona meg a mienk között - mindez részletesen
2468  1|                   megint más dűlőre tér át a beszéd: nem vesz ő azon
2469  1|                 ember.~Hát mondom, mikor ő a búzaeladást beszélte, már
2470  1|         búzaeladást beszélte, már akkor én a jövendő útjain kísértem
2471  1|                  mindenki tetszéssel nézte a gyereknek a ruháját, a városban
2472  1|               tetszéssel nézte a gyereknek a ruháját, a városban különb
2473  1|               nézte a gyereknek a ruháját, a városban különb ruhák is
2474  1|              Idegen és elhagyott egyszerre a kis Imre. Az úri fiúk hátrataszigálják.
2475  1|                    szívvel vonja meg magát a kevély pávacsirkék között
2476  1|                  kevély pávacsirkék között a padban.~- Nini, a paraszt -
2477  1|                   között a padban.~- Nini, a paraszt - mondják azok -,
2478  1|                Talán be akarod fonni, mint a leányok?~A másik meg azt
2479  1|              akarod fonni, mint a leányok?~A másik meg azt mondja:~-
2480  1|                 meg azt mondja:~- De derék a csizmád! Nem szorítja-e
2481  1|                    csizmád! Nem szorítja-e a lábad?~S a másik is szól:~-
2482  1|                  Nem szorítja-e a lábad?~S a másik is szól:~- Az ágyból
2483  1|                  szoktál-e beleugrani vagy a székről?~Az Imre gyerek
2484  1|         marcangolják. Gyűlöli és szégyelli a haját. A lábán égnek a parasztcsizmák.
2485  1|              Gyűlöli és szégyelli a haját. A lábán égnek a parasztcsizmák.
2486  1|           szégyelli a haját. A lábán égnek a parasztcsizmák. Legubbad
2487  1|                   parasztcsizmák. Legubbad a kis zöld ládájára és a melléből
2488  1|            Legubbad a kis zöld ládájára és a melléből felszakad egy-egy
2489  1|                 Csizmáját remekbe csinálta a mi Ádámunk. Ki érdemli meg,
2490  1|                     Az apák előtte mondták a fiaiknak:~- Olyan légy,
2491  1|                   légy, mint Istenes Imre.~A városban ő az utolsó. Ahányszor
2492  1|                 megszólal, nevetnek rajta. A magazint úgy ejti ki, hogy
2493  1|                    ejti ki, hogy bagazium, a féderveiszről meg azt mondja:
2494  1|             Bolondot fordítnak belőle: még a beteg diák is prudenciáért
2495  1|                 diák is prudenciáért küldi a patikába. És ő megy szívesen.
2496  1|                hozzá meleg szava senkinek. A tanár is, hogy ijedtében
2497  1|         megkeményedel, hogy nem serked vér a lelkedből minden kis karcolás
2498  1|                 belőled, ő csak ezt látja; a parasztok köszönni fognak
2499  1|                   köszönni fognak neked és a szolgabíró barátjának nevez.
2500  1|                kérdi:~- Hallja kend, ki az a szép tekintetes úr?~- Hát