Part

2501  1|                   én fiam.~Egyik hold föld a másik után postázik föl
2502  1|                    másik után postázik föl a városba. A kis Imréből nagyobb
2503  1|                    postázik föl a városba. A kis Imréből nagyobb és nagyobb
2504  1|                    az öreg arcú ifjú, akit a sors elvezetett a mezők
2505  1|                     akit a sors elvezetett a mezők békéjéből, s magára
2506  1|                békéjéből, s magára hagyott a köves idegenségben. Belekerült
2507  1|                  ne essen. És nem esik el. A fóka eb volt valamikor,
2508  1|           valamikor, s úszóhártyái nőttek. A hegyen álló fának már növen­
2509  1|               növen­dék korában keményedik a dereka. A paraszt fiúcska
2510  1|               korában keményedik a dereka. A paraszt fiúcska is megtanulja
2511  1|              idővel, milyen nyakkendő való a szmoking mellé és hogyan
2512  1|               mellé és hogyan kell tartani a teáscsészét, mikor állva
2513  1|           teáscsészét, mikor állva isszák.~A vén paraszt meglátogatja
2514  1|                  paraszt meglátogatja néha a fiát, s nem véli, hogy pirulva
2515  1|                 mintha mindig térdig járna a sárban! - gondolja a fiú -,
2516  1|                 járna a sárban! - gondolja a fiú -, és milyen kacska­
2517  1|                    san, nehézkesen beszél. A haját megereszti, mintha
2518  1|                     mintha el akarná adni. A bal kezében kenyeret fog
2519  1|                    fog evés közben, mintha a kenyér meg a bal kéz együvé
2520  1|                közben, mintha a kenyér meg a bal kéz együvé tartozna.
2521  1|                 tartozna. Végigömlik rajta a hideg, mikor az öreg azt
2522  1|             kutyáéból, csakhogy fiatalabb, a tekintete pedig éles és
2523  1|               mozdul már, de azért egyszer a fiának valamelyik örömünnepére
2524  1|                   ülteti őt, és azt mondja a barátainak:~- Nézzétek,
2525  1|                 barátainak:~- Nézzétek, ez a jó öreg paraszt, ez az én
2526  1|             egynéhányszor hanyatt vágódott a síkos parketten! Az asztalnál,
2527  1|          reklamálincs-adót említett; mikor a mellette levő úr szivarral
2528  1|                    szivarral kínálta, mind a négyet kimarkolta a tárcájából,
2529  1|                   mind a négyet kimarkolta a tárcájából, s mikor az a
2530  1|                   a tárcájából, s mikor az a maga égő szivarját nyújtotta
2531  1|           egymástól!~Az öreg megérzi, hogy a fia nem az ő régi fia, hanem
2532  1|                  egy abból fejlett idegen. A fényes úri szoba zavarja
2533  1|                   fényes úri szoba zavarja a szemét. Az asztalnál hangzó
2534  1|                    hangzó beszédeknek csak a szavait érti, a velejét
2535  1|           beszédeknek csak a szavait érti, a velejét nem. Elgondolkozik
2536  1|                   egy kis fekete hajú fia, a legjobb tanuló az iskolában;
2537  1|            gondolta ő: ha ember lesz ebből a gyerekből, ő szánt-vet,
2538  1|                  mellette. Vagy talán csak a föld végén üldögél az unokáival,
2539  1|                 meg láncvirágból; kergetik a cserebogarat meg a pillangót
2540  1|                kergetik a cserebogarat meg a pillangót és minduntalan
2541  1|                    szoba is szép, de szebb a mező, a szántóföld, az erdő,
2542  1|                  is szép, de szebb a mező, a szántóföld, az erdő, az
2543  1|                szántóföld, az erdő, az ég, a csönd, az egyszerű élet.~
2544  1|                   csönd, az egyszerű élet.~A fiú is elgondolkodik az
2545  1|                   arról, amiről az apja.~*~A kályhából kiáramló fény
2546  1|               kiáramló fény megvilágította a szűrös fekete embert; megvilágította
2547  1|                     hogy az Imre gyereket, a fiamat... beadnám a tavasszal
2548  1|              gyereket, a fiamat... beadnám a tavasszal a városiba.~ ~
2549  1|              fiamat... beadnám a tavasszal a városiba.~ ~
2550  1|                        CSONTTORKÚ EMBER~I.~A tiszteletes, amint megreggelizett,
2551  1|                amint megreggelizett, fogja a botját, megyen az aratók
2552  1|                     megyen az aratók után. A nap tüzesen süt. A tiszteletes
2553  1|                   után. A nap tüzesen süt. A tiszteletes lekerül az árnyék
2554  1|                 lekerül az árnyék kedvéért a kocsma felé.~Hát amint odaér,
2555  1|                   lármáznak odabenn. Ahogy a részegek lármáznak, mikor
2556  1|                 mikor már egyik se hallgat a másikra. Az egyik dalolt
2557  1|               másikra. Az egyik dalolt is. A krinolinban járó fekete
2558  1|                  bárányt harsogta, és vagy a botjával vagy az üveggel
2559  1|                   az üveggel kopogtatta ki a nóta lépéseit.~- Ez Baczonyi -
2560  1|                     Ez Baczonyi - mondotta a pap.~S összevonta a szemöldökét.~
2561  1|               mondotta a pap.~S összevonta a szemöldökét.~Mert Baczonyi
2562  1|        csontkürtből jönne. Mikor ő rákezdi a zsoltárt a kóruson, ha százezer
2563  1|                 Mikor ő rákezdi a zsoltárt a kóruson, ha százezer ember
2564  1|                    megérti, s kihallatszik a hangja valamennyi közül.~
2565  1|                   hangja valamennyi közül.~A pap belökte a kocsma ajtaját
2566  1|            valamennyi közül.~A pap belökte a kocsma ajtaját és megállott.
2567  1|                megállott. Szétnézett, mint a haragos ítélet a devernyázó
2568  1|          Szétnézett, mint a haragos ítélet a devernyázó társasá­gon.
2569  1|                    devernyázó társasá­gon. A falunak öt legmódosabb embere
2570  1|                   az asztal körül. Balogh, a pocakos Fodor, Disznós-Kovács
2571  1|                   üvegek, szivarok, pipák. A pap azt is meglátta, hogy
2572  1|                   hogy Baczonyi lehúzódott a nagy x lábú asztal alá.~
2573  1|                    nagy x lábú asztal alá.~A pap megjelenése úgy hatott
2574  1|         megjelenése úgy hatott rájok, mint a hideg szél. Elcsöndesedtek,
2575  1|                volt az öreg pap! Ő nevelte a falunk felét, a kálvinista
2576  1|                    nevelte a falunk felét, a kálvinista felét. Jó szóval,
2577  1|           beszéddel, mikor melyik kellett. A legvastagabb bajszú ember
2578  1|                    úgy állott előtte, mint a gyerek.~- Hát ti - dördült
2579  1|                     Hát ti - dördült rájok a pap -, így csúfítjátok ezt
2580  1|                 pap -, így csúfítjátok ezt a szép napot! Az egész falu
2581  1|                  napot! Az egész falu künn a munkában verejtékezik: apraja-nagyja
2582  1|                    gyűjti az Isten áldását a földeken. Nektek legtöbb
2583  1|                Feleljen meg rá kinek-kinek a lelke! De legalább ebben
2584  1|                   lelke! De legalább ebben a munka­időben, mikor a szegénység
2585  1|                ebben a munka­időben, mikor a szegénység izzadva fárad
2586  1|          botránkozást! Takarodjatok innen.~A négy ember fogta a botját,
2587  1|                  innen.~A négy ember fogta a botját, kalapját, és tántorogva,
2588  1|                   kuksolt az asztal alatt.~A pap megvárta, míg amazok
2589  1|              kerülnek. Akkor aztán leszólt a rejtőzőhöz:~- Baczonyi,
2590  1|                  szőrös feje szinte izzott a szégyentől. Nem merte fölemelni
2591  1|            szégyentől. Nem merte fölemelni a szemét, csak állott alázatosan,
2592  1|                    állott alázatosan, mint a tetten kapott gyerek, aki
2593  1|                   kapott gyerek, aki várja a büntetést.~- Gyere utánam!~
2594  1|                 büntetést.~- Gyere utánam!~A pap megindult vissza hazafelé.~
2595  1|                  vissza hazafelé.~Baczonyi a kalapját a kezében lógatva
2596  1|              hazafelé.~Baczonyi a kalapját a kezében lógatva kullogott
2597  1|           kullogott utána csöndesen.~Mikor a kapuhoz értek, a pap hátra
2598  1|                     Mikor a kapuhoz értek, a pap hátra se pillantott,
2599  1|                  pillantott, csak átlépett a küszöbön, és bevonta maga
2600  1|                 megállt. Kint rekedt. Hogy a pap becsukta az ajtót, nem
2601  1|               aggodalmasan.~És várakozott.~A nap a fejére sütött. De
2602  1|         aggodalmasan.~És várakozott.~A nap a fejére sütött. De ő nem
2603  1|               tízéves szép kis leányod!... a fiad is maholnap legény!...
2604  1|                 motyogott, morgott magában a fekete hajú, csonttorkú
2605  1|           csonttorkú ember. Elmondta előre a reá váró prédikációt a kapu
2606  1|               előre a reá váró prédikációt a kapu előtt, csak akkor szünetelt
2607  1|               akkor szünetelt benne, mikor a papházban valamelyik ajtó
2608  1|                    s lépések hallatszottak a folyosón.~Azonban a pap
2609  1|          hallatszottak a folyosón.~Azonban a pap se ki nem szólott, se
2610  1|                  meg nem pillantja egyszer a papot a deszkahasadékon
2611  1|                  pillantja egyszer a papot a deszkahasadékon át, amint
2612  1|               deszkahasadékon át, amint az a kerten által megindul, s
2613  1|                    által megindul, s rátér a dombra kanyarodó gyalogútra,
2614  1|                kanyarodó gyalogútra, amely a szomszéd faluba viszen.~
2615  1|            föllélegzett. Fejére igazította a kalapját és csöndesen hazakullogott.~
2616  1|               állapotban szolgáló leányzót a nagytiszteletű lelkész úr
2617  1|                  volt pedig az egyik kérő, a másik Baczonyi.~A pap már
2618  1|                    kérő, a másik Baczonyi.~A pap már tudta, hogy jönnek.
2619  1|                 várta őket. Mert árva volt a leány, s ő bocsátot­ta férjhez
2620  1|                    s ő bocsátot­ta férjhez a szülők helyett.~A bor piros
2621  1|                  férjhez a szülők helyett.~A bor piros volt, s üvegkancsóban
2622  1|                  állott az asztalon. Ahogy a téli nap rásütött, gránát­
2623  1|             engedje - mondotta az öreg pap a poharát fölemelve -, hogy
2624  1|                    fölemelve -, hogy ennek a házasságnak minden boldog
2625  1|                  is koccintott, de letette a poharát, anélkül, hogy ivott
2626  1|                    elvörösödve.~Rágyújtott a szivarra, amellyel a pap
2627  1|            Rágyújtott a szivarra, amellyel a pap megkínálta. Ügyetlenül
2628  1|                  és ügyetlenül is tartotta a kezében.~- Fogadásod? Mikor
2629  1|                   felelte Baczonyi -, itt, a tiszteletes uram kapuja
2630  1|                 bennünket tiszteletes uram a kocsmából. Harmadéve, nem
2631  1|                     Nem én, fiam - felelte a pap- -, sokszor zavartam
2632  1|               melyiket. Hiszen tudod, hogy a kocsmáros emiatt költözött
2633  1|              kocsmáros emiatt költözött el a faluból.~- Hát - mondja
2634  1|              felejtettem el. Mert én annak a napnak köszönhetem minden
2635  1|                   szólított, itt vártam én a kapu előtt a pirongatást.
2636  1|                 itt vártam én a kapu előtt a pirongatást. De hogy kívül
2637  1|                 hagyok rájok egyebet, csak a nyomorúságot. Hát itt kötöttem
2638  1|                  Hát itt kötöttem én akkor a nagy, erős, szent fogadást
2639  1|                 nagy, erős, szent fogadást a kapu előtt, hogy soha, míg
2640  1|                  öreg pap meghalt. Új jött a helyébe. Kocsmát is nyitottak
2641  1|                Kocsmát is nyitottak megint a faluban, s íme, hét esztendő
2642  1|                 esztendő múltán, ki ül ott a legtöbbet?~Csak Baczonyi
2643  1|              délután, hol estefelé kilódul a kocsma ajtaján és végigharsog
2644  1|              kocsma ajtaján és végigharsog a falun tántorogva, meg-megállva,
2645  1|           tántorogva, meg-megállva, olykor a falnak dűlve, árokba keveredve,
2646  1|               olyan, mint aki meszet árul.~A falubeliek mindazonáltal
2647  1|                  botránkoznak meg rajta.~- A fia miatt iszik meg a leánya
2648  1|                      A fia miatt iszik meg a leánya miatt - így magyarázzák.~
2649  1|                    Mert akkor bontotta meg a fogadását, mikor híre érkezett,
2650  1|                  mikor híre érkezett, hogy a fiát Maglajnál agyonlőtték.
2651  1|                  agyonlőtték. Huszár volt. A bosnyákok lőtték agyon.
2652  1|                    bosnyákok lőtték agyon. A felesége már akkor nem élt,
2653  1|                 leánya meg kisasszony lett a városban. Jobb arról nem
2654  1|                 ember, ha ennyi bánat éri. A víz nem mossa el a bánatot,
2655  1|                    éri. A víz nem mossa el a bánatot, csak a bor meg
2656  1|                   mossa el a bánatot, csak a bor meg a pálinka.~Az új
2657  1|                    bánatot, csak a bor meg a pálinka.~Az új papnál egyszer
2658  1|                 mikor Baczonyi végigdanolt a falun. Az utcán bokáig érő
2659  1|                 lábra igazodott, folytatta a nótát ott, ahol elhagyta.~
2660  1|                  nótát ott, ahol elhagyta.~A pap vendégei a szokatlan
2661  1|                   elhagyta.~A pap vendégei a szokatlan erős hangra tekintettek
2662  1|                  hát mindenki fölébredt rá a faluban.~A pap másnap behívatta
2663  1|                    fölébredt rá a faluban.~A pap másnap behívatta a kocsmából
2664  1|                     A pap másnap behívatta a kocsmából az öreget magához.
2665  1|                 Azóta minden megváltozott. A kigyelmed gazdasága Csáki
2666  1|                  gazdasága Csáki szalmája. A háza tetején beesik az eső.
2667  1|                háza tetején beesik az eső. A kapuja düledezőben, kend
2668  1|          Meggondolta-e kend, hogy mi ennek a vége?~Baczonyi fásult arccal,
2669  1|                     üveges tekintettel ült a pap előtt. A pálinkaivók
2670  1|               tekintettel ült a pap előtt. A pálinkaivók néznek ilyen
2671  1|           pálinkaivók néznek ilyen mereven a semmibe. Ki tudhatná: mit
2672  1|                   mit látnak? Hallgatnak-e a szóra? vagy maguk gondolkoznak
2673  1|                 gondolkoznak valamin?~Hogy a pap elhallgatott, Baczonyi
2674  1|                    akart menni.~- Köszönöm a jóakaratát. Istennek ajánlom.~-
2675  1|                    Megértettem.~És rátette a kezét a kilincsre. De aztán
2676  1|            Megértettem.~És rátette a kezét a kilincsre. De aztán a küszöbön
2677  1|                kezét a kilincsre. De aztán a küszöbön megállt, megfordult:~-
2678  1|              vagyok, minden úgy van, ahogy a tiszteletes úr mondja. De
2679  1|                     Mert akkor az én házam a legszebb a faluban; a kapum
2680  1|               akkor az én házam a legszebb a faluban; a kapum rendes,
2681  1|                házam a legszebb a faluban; a kapum rendes, a gazdaságomat
2682  1|                   faluban; a kapum rendes, a gazdaságomat nem bitangolja
2683  1|         gazdaságomat nem bitangolja senki. A feleségem mintha élne, a
2684  1|                   A feleségem mintha élne, a fiam is megvan. A leányom
2685  1|                    élne, a fiam is megvan. A leányom meg csak olyan becsületes,
2686  1|                csak olyan becsületes, mint a többi.~Föltette kalapját,
2687  1|                utcaajtón. Odaki belevágott a botjával a levegőbe, és
2688  1|                Odaki belevágott a botjával a levegőbe, és rákezdte az
2689  1|                   PRIVATE„Jaj de kerek ég,~A csillagos ég...” ~Ment nagy
2690  1|              egyenesen az utca sarán által a kocsmába.~ ~
2691  1|                HALÁLA~Az öreg még odavolt. A szőlőbe ment ki reggel és
2692  1|                   volna hazatérnie. De már a hold is fölkelt, a csillagok
2693  1|                  De már a hold is fölkelt, a csillagok is mindegyre sűrűbben
2694  1|                hogy nézzék meg, jön-e már? A gyerekek kimentek. Később
2695  1|               Bojtorjáncsomókat hajigáltak a denevéreknek, ami jó mulatság.~-
2696  1|                érzek - mondotta az asszony a fiainak -, nem kellett volna
2697  1|                    éjszakába, Pál fölvette a kalapját és elindult az
2698  1|                   és elindult az apja elé.~A hold meg a csillagok fénye
2699  1|                    az apja elé.~A hold meg a csillagok fénye rávilágított
2700  1|               csillagok fénye rávilágított a dombra hajló útra. Széles,
2701  1|                   akkor jött is. Megjelent a dombon, mint valami árnyék.
2702  1|               virrad holnap.~Átadta fiának a tarisznyát, aztán a karját
2703  1|                 fiának a tarisznyát, aztán a karját a fia karjába öltve,
2704  1|                 tarisznyát, aztán a karját a fia karjába öltve, gyöngélkedő
2705  1|                  egyszerre meghomályosodik a látásom, és szédülés fog
2706  1|                szédülés fog el. Leülök ott a földre, várom, hogy szűnjön
2707  1|                földre, várom, hogy szűnjön a szédülés. De nem szűnt,
2708  1|        hazavánszorogtam, egész úton kísért a kotlós tyúk.~Kevi Pál elsápadt.
2709  1|                   tyúk.~Kevi Pál elsápadt. A kotlós tyúkot mesének tartotta.
2710  1|                 Mert aki meghallotta, hogy a nyomában megyen és kottyogva
2711  1|                  megyen és kottyogva hívja a csirkéit, az már tudta,
2712  1|                  mese - felelte az öreg -, a saját fülemmel hallottam.
2713  1|              hallotta és reggelre meghalt. A nénéd is este hallotta és
2714  1|               kiterítettük.~Nehezére esett a beszéd, el is hallgatott.~
2715  1|                 hallgatott.~Az Imre fiú is a falu végén volt már akkor,
2716  1|               eléje siettek. Vezették. Még a kis hatéves Jóska is segített:
2717  1|                 hatéves Jóska is segített: a kezét fogta a nagyapónak.~
2718  1|                    segített: a kezét fogta a nagyapónak.~Lefektették.
2719  1|                 nem aludt. Föl-fölnyitotta a szemét és tanácsokat mondott,
2720  1|                  ebbe, abba; mi dolog lesz a szőlőben: melyik ökröt hizlalják
2721  1|                 melyik ökröt hizlalják meg a jövő télen.~A két fia némán
2722  1|                hizlalják meg a jövő télen.~A két fia némán állt az ágynál.~
2723  1|                  fia némán állt az ágynál.~A felesége aggodalmasan nézte.~
2724  1|               fölemelte az ujját és intett a feleségének.~Az asszony
2725  1|                 hangon szólott:~- Hívjátok a papot.~Már akkor az egész
2726  1|                    az egész faluban tudták a hírt, hogy az öreg Kevi
2727  1|          nagykendős asszonyok álldogáltak. A bakter ott pipázott a kút
2728  1|         álldogáltak. A bakter ott pipázott a kút káváján ülve. Ő a harangozó
2729  1|             pipázott a kút káváján ülve. Ő a harangozó is.~- Nem viszi
2730  1|                  embernek -, hallottam már a múlt éjjel is, hogy a kutya
2731  1|                  már a múlt éjjel is, hogy a kutya nagyon vonyított.
2732  1|                     de hogy beteg nem volt a háznál, azt hittem a holdra
2733  1|                  volt a háznál, azt hittem a holdra vonyít, hát meghajigáltam,
2734  1|                 hogy ne vonyítson.~Az öreg a sok vánkossal körültámasztottan,
2735  1|            gyertyát és az ágy mellé tették a kvasznyira. A gyertya világosságában
2736  1|                 mellé tették a kvasznyira. A gyertya világosságában hason­
2737  1|                 ágy körül az egész család: a két fiú, a meny, a nehány
2738  1|                   egész család: a két fiú, a meny, a nehány unoka is.
2739  1|                 család: a két fiú, a meny, a nehány unoka is. A hatéves
2740  1|                   meny, a nehány unoka is. A hatéves Jóska gyerek is
2741  1|                  mellett, de aztán elaludt a széken. Az anyja felölelte
2742  1|                 anyja felölelte és átvitte a másik szobába.~- Ne sírjatok -
2743  1|                sírjatok - susogta az öreg.~A felesége azonban odaborult
2744  1|                     Csöngetés hallatszott. A pap érkezett. Nehány percre
2745  1|                     Nehány percre kivonult a család.~A házban ájtatos
2746  1|                  percre kivonult a család.~A házban ájtatos csöndesség.
2747  1|              udvaron állók is letérdelnek. A bakter kiveszi a szájából
2748  1|              letérdelnek. A bakter kiveszi a szájából a pipát és a kút
2749  1|                  bakter kiveszi a szájából a pipát és a kút mellé térdel.
2750  1|              kiveszi a szájából a pipát és a kút mellé térdel. A pitvarból
2751  1|               pipát és a kút mellé térdel. A pitvarból kihallatszik olykor
2752  1|                 öreg Keviné halk zokogása.~A hold már a ház fölött áll.
2753  1|                  halk zokogása.~A hold már a ház fölött áll. Olyan, mint
2754  1|                   Néző és várakozó orca.~- A szobából csendítés hallatszik.
2755  1|                 hallatszik. Milyen különös a hangja ilyenkor a csengőnek!
2756  1|                  különös a hangja ilyenkor a csengőnek! Ez már a másvilág
2757  1|               ilyenkor a csengőnek! Ez már a másvilág zenéje. Minden
2758  1|                   Minden fej leereszkedik. A vén lombos eperfa is, mintha
2759  1|                    is, mintha megeresztené a lombját.~...Azután a pap
2760  1|          megeresztené a lombját.~...Azután a pap behívta a családot és
2761  1|                       Azután a pap behívta a családot és imádkozott velök.
2762  1|                      Bízzál, kedves hívem, a te bűneid meg vannak bocsátva...”~
2763  1|                     és az ő jósága fölvesz a mennyország örömébe.”~Az
2764  1|       viaszalakként feküdt az ágyon.~Mikor a pap elment, fölemelte az
2765  1|                 öreg és az ajkai mozogtak.~A feleségének oda kellett
2766  1|                   hogy hallja, mit akar.~- A kardomat - susogta az öreg.~-
2767  1|                  meg lehetett érteni, hogy a negyvennyolcas kardjára
2768  1|                    múlva megint szólott.~- A szűröm...~Nem tudták, mit
2769  1|                   nagynehezen kirebegte:~- A bakternak hagyom.~Aztán
2770  1|                 nem tudott. Csak emelgette a szemét és oldalt fordult
2771  1|                   szemét és oldalt fordult a tekintete, arra a székre,
2772  1|                  fordult a tekintete, arra a székre, ahol előbb a kis
2773  1|                  arra a székre, ahol előbb a kis unokája ült.~- Jóskát
2774  1|                 szempillantással.~Behozták a gyereket és fölemelték.~-
2775  1|                      Csókold meg nagyapót.~A gyerek átölelte a nagyapót
2776  1|                nagyapót.~A gyerek átölelte a nagyapót és megcsókolta.~
2777  1|                  sovány, színtelen orcáin.~A szoba akkor már megtelt
2778  1|                    szoba akkor már megtelt a szomszédokkal, de messzebbről
2779  1|                  messzebbről jöttekkel is.~A bakter az ajtófélfához támaszkodva
2780  1|        birkafejével kifejezéstelenül nézte a haldoklót.~Egy nagykendős
2781  1|                   bácsi.~Az öreg fölemelte a szempilláit.~- Az Ilkámat
2782  1|                   Hétéves korában vitte el a torokbaj.~Még valamit mondott
2783  1|                  Mit akarhatott még üzenni a leányának?) De a hangja
2784  1|                    üzenni a leányának?) De a hangja elcsuklott. Kezét
2785  1|                     Pali bácsi, mondja meg a feleségemnek, hogy a gyerekekkel
2786  1|                   meg a feleségemnek, hogy a gyerekekkel jól bánik a
2787  1|                    a gyerekekkel jól bánik a mostohájuk.~A kezefejét
2788  1|                    jól bánik a mostohájuk.~A kezefejét belenyomta a szemébe,
2789  1|                     A kezefejét belenyomta a szemébe, és más izenőnek
2790  1|             mindezeket az izeneteket, csak a szeme pilláinak rezgéséről
2791  1|                   még nem hagyta el.~Végre a szeme sem mozdult többet.
2792  1|                  szeme sem mozdult többet. A szeme fénye bádogzani kezdett.
2793  1|                   fénye bádogzani kezdett. A felesége ott térdelt az
2794  1|                 Egyszer aztán elbocsátotta a kezet, és nagy jajjal ráborult
2795  1|             ráborult az agg ember mellére.~A bakter kifordult a pitarból.
2796  1|                mellére.~A bakter kifordult a pitarból. Az udvaron megtörülte
2797  1|                 udvaron megtörülte öklével a szemét. A kalapját a fejére
2798  1|               megtörülte öklével a szemét. A kalapját a fejére tette,
2799  1|               öklével a szemét. A kalapját a fejére tette, s elindult
2800  1|                   fejére tette, s elindult a holdvilágos úton nagy sietéssel
2801  1|            holdvilágos úton nagy sietéssel a templom felé.~ ~
2802  1|                                            A NAGY EFF~(Hogyan keletkezik
2803  1|                NAGY EFF~(Hogyan keletkezik a közmondás?)~Valamelyik ínséges
2804  1|                    után történhetett, hogy a gazdák összeadtak egy-egy
2805  1|                   vagy tavasszal elfogyott a kenyere, a közös gabonából
2806  1|             tavasszal elfogyott a kenyere, a közös gabonából vett kölcsön.
2807  1|                  kölcsön. Most is így van. A kölcsönt csapva adják; tetézve
2808  1|                tetézve kapják vissza. Amit a csapófa levisz a vékáról,
2809  1|              vissza. Amit a csapófa levisz a vékáról, az a kamat. Hát
2810  1|               csapófa levisz a vékáról, az a kamat. Hát ez a mi takarékpénztárunk.~
2811  1|                vékáról, az a kamat. Hát ez a mi takarékpénztárunk.~Szent
2812  1|                    Szent Mihály napján van a közgyűlés. Akkor az iskola
2813  1|                    Ki egy zsák gabonát hoz a hátán, ki felet. Törlesztenek
2814  1|                    Mindenki tudja, hogy őt a nyáron a jég csúfolta meg.
2815  1|                    tudja, hogy őt a nyáron a jég csúfolta meg. Ő az egyedüli,
2816  1|             mondotta -, két forintot adjak a cekurálásért; eddig se bántott
2817  1|             cekurálásért; eddig se bántott a jég, ezután se bánt.~És
2818  1|                  És megitta.~Persze, mikor a jég lecsördült az égből,
2819  1|             ugyancsak hajigálta az udvarra a baltát meg minden éles szerszámot,
2820  1|                 minden éles szerszámot, de a jégeső nem ijedt el attól.~
2821  1|                 jégeső nem ijedt el attól.~A kisbíró kiméri neki a két
2822  1|               attól.~A kisbíró kiméri neki a két véka búzát, három véka
2823  1|                    rozsot vettem kölcsönbe a község magtárából. Egy év
2824  1|                   ír, csak éppen megérinti a toll szárát, aztán én írok
2825  1|                érintés szent. Az illetőnek a lelke átszáll a tollba és
2826  1|                  illetőnek a lelke átszáll a tollba és benne van, amíg
2827  1|                  tollba és benne van, amíg a nevét leírom. Soha nem történt,
2828  1|                     De ahogy odatámasztják a zsákját a falhoz, fölemeli
2829  1|                    odatámasztják a zsákját a falhoz, fölemeli a fejét.
2830  1|                 zsákját a falhoz, fölemeli a fejét. Körülpillant és azt
2831  1|                 mondja kevélyen:~- Aláírom a nevemet.~Valami tíz ember
2832  1|                    beszélget az iskolában. A szóra valamennyien elhallgatnak.
2833  1|                 valamennyien elhallgatnak. A kisbíró is beledöfi a lapátot
2834  1|        elhallgatnak. A kisbíró is beledöfi a lapátot a gabonahalomba
2835  1|              kisbíró is beledöfi a lapátot a gabonahalomba és a pipáját
2836  1|                 lapátot a gabonahalomba és a pipáját elővonja. Közelebb
2837  1|                   írástudó ember!~Odatolom a papirost Tóth Antal elé.
2838  1|                   papirost Tóth Antal elé. A tollat is megmártom és odanyújtom
2839  1|                ünnepi mozdulattal veszi át a tollat. Az ünnepi mozdulatán
2840  1|             mozdulatán azt értem, hogy már a levegőben előre hozzáilleszti
2841  1|               tartja, mintha szivar volna.~A papirosra néz.~- Hagy ülök
2842  1|                 állva nem tudok.~Otthagyom a széket. Leül. A bajuszát
2843  1|                  Otthagyom a széket. Leül. A bajuszát végigsimítja. A
2844  1|                   A bajuszát végigsimítja. A két könyökét az asztalra
2845  1|                       az aljára.~Megmártja a tollat nagy óvatosan és
2846  1|                    tollat nagy óvatosan és a tollnak a hegyére pislog.
2847  1|                 nagy óvatosan és a tollnak a hegyére pislog. Hogy mit
2848  1|                    rajta, nem tudom. Talán a tintacseppet nézi. Egy olyan
2849  1|                   suhin­ta­ni, leföccsenti a tintát oldalt a padlóra,
2850  1|                leföccsenti a tintát oldalt a padlóra, aztán megint nekikönyököl
2851  1|          nekikönyököl és lassan, vigyázva, a papiros­ban megakadozva,
2852  1|                kamójú meredt nagy T betűt. A szárát alulról fölnek húzza
2853  1|      megelégedettnek látszik. Föl is veszi a balkezével a pipáját; egyet
2854  1|                  Föl is veszi a balkezével a pipáját; egyet szippant
2855  1|        hasonlóképpen lesikerül. Igaz, hogy a T betűhöz képest olyan piciny,
2856  1|                  képest olyan piciny, mint a toronyhoz képest a hordóabroncs;
2857  1|                    mint a toronyhoz képest a hordóabroncs; és semmi összetartozandóság
2858  1|          összetartozandóság nem mutatkozik a kettő között, de azért jól
2859  1|                fejezi ki rá az elismerést.~A pipák meg az arcok figyelemmel
2860  1|            kanyarít, szinte megsercen belé a kalamus.~No, de itt meg
2861  1|                   áll.~Néz.~Vakarint egyet a tarkóján.~Megmártja, kiföccsenti
2862  1|                     Megmártja, kiföccsenti a tollat. Színtelen szeme
2863  1|                    Színtelen szeme rámered a papirosra.~Újra márt, meg
2864  1|               tovább írna.~- No - fakad ki a bakter -, ha a végömét érzöm,
2865  1|                    fakad ki a bakter -, ha a végömét érzöm, kendöt hívom
2866  1|                   Tóth Antal belevörösödik a nagy gondolkozásba. A homlokán
2867  1|        belevörösödik a nagy gondolkozásba. A homlokán kesze-kusza ráncok
2868  1|                 Szentje ne légyön - mondja a tollat mérgesen lecsapva -,
2869  1|                  lecsapva -, elfelejtöttem a nagy efföt.~S fölkel és
2870  1|               megbízta Fodort, hogy ha már a városba megyen, hozzon a
2871  1|                   a városba megyen, hozzon a fiának egy ábécés könyvet,
2872  1|                 fiának egy ábécés könyvet, a feleségének meg valami orvosságot,
2873  1|           orvosságot, ostyát is hozzá, meg a hordók kifüstölésére islógot.~
2874  1|                 meg is érkezik este. Rakja a könyvet, meg az orvosságot
2875  1|              feleli Fodor föllebb taszítva a homlokán a kalapját -, úgy
2876  1|                föllebb taszítva a homlokán a kalapját -, úgy elfelejtöttem
2877  1|                    én azt, mint Tóth Antal a nagy efföt.~ ~
2878  1|                 kis lovascsapat jelent meg a szent-galleni kolostornál.
2879  1|              kolostornál. Magyarok voltak.~A kolostorban nem maradt senki,
2880  1|                   Azoknak bizony több volt a gondjuk a maguk bőrére.~
2881  1|                 bizony több volt a gondjuk a maguk bőrére.~A magyarok
2882  1|                    gondjuk a maguk bőrére.~A magyarok ettek, ittak, vigadoztak
2883  1|                     ittak, vigadoztak ott: A barátot is jóltartották
2884  1|                 hogy egész életében mindig a pogány magyarok után sóhajtozott.~
2885  1|                    után sóhajtozott.~Annak a barátnak az elbeszéléseiből
2886  1|        elbeszéléseiből jegyezték fel, hogy a magyarok nem véresszájú
2887  1|                    noha komolyak: szeretik a jó bort, a tréfát, a birkózást;
2888  1|              komolyak: szeretik a jó bort, a tréfát, a birkózást; a vezérüknek
2889  1|              szeretik a jó bort, a tréfát, a birkózást; a vezérüknek
2890  1|                     a tréfát, a birkózást; a vezérüknek engedelmesek,
2891  1|                vezérüknek engedelmesek, és a halottaiknak meg­adják a
2892  1|                   a halottaiknak meg­adják a tiszteletet.~És még egy
2893  1|                    érdekes vonás van róluk a fakó szent-galleni kódexben -
2894  1|                   ott ülnek és melegszenek a klastrom udvarán a tűz mellett,
2895  1|             melegszenek a klastrom udvarán a tűz mellett, azt mondja
2896  1|               magyar:~- Ejnye, de magas ez a torony!~- Majd az égig ér -
2897  1|                   Majd az égig ér - feleli a másik.~- De mi lehet az
2898  1|                másik.~- De mi lehet az ott a tetején, az a fényes?~-
2899  1|                 lehet az ott a tetején, az a fényes?~- Valami madár az.
2900  1|              felszállott!~- Fel ám, de nem a maga szárnyán.~- Ember volt
2901  1|                maga szárnyán.~- Ember volt a talpán, aki odavitte.~-
2902  1|             Megmutassam?~S nekiindul. Pöki a markát. A vállalkozás tetszik
2903  1|                  nekiindul. Pöki a markát. A vállalkozás tetszik az alant
2904  1|              állóknak: figyelemmel kísérik a mászónak minden mozdulatát.~*~
2905  1|                    hó leesett, megkezdődik a fonás. Az idén Fodorék is
2906  1|                   Az idén Fodorék is adtak a fonóknak helyet. Amint szétterül
2907  1|                   hogyan szállingóznak oda a lányok, később a legények.~
2908  1|         szállingóznak oda a lányok, később a legények.~Egy este magam
2909  1|                     Valami nyolc lány volt a fonóban, meg öt legény,
2910  1|              asztalon faggyúgyertya égett. A gyertyának néha fölnyúlladt
2911  1|                gyertyának néha fölnyúlladt a lángja, s olyankor megvilágította
2912  1|                    olyankor megvilágította a falon a sírban nyugvó Krisztus
2913  1|            olyankor megvilágította a falon a sírban nyugvó Krisztus Jézusnak
2914  1|                    több mesét tudnak, mint a fiatalok, meg szebbeket
2915  1|                csakhogy ritkán oldódik meg a mesélő kedvük.~Hogy én ott
2916  1|                 engednie kellett.~- Hát ha a mester úrnak kedve telik
2917  1|                 mondotta végül, megsimítva a bajuszát -, elmondok egyet.~
2918  1|                 egy percig csöndesen nézte a gyertyát. Aztán egyet biccentett
2919  1|                     Aztán egyet biccentett a fejével, egyet köhintett
2920  1|                  volt...~Minden mesének ez a kezdete. Ázsiában se kezdhették
2921  1|                     Ázsiában se kezdhették a mesét másképpen. Az Attila
2922  1|              másképpen. Az Attila regősei, a Szent István regősei, minden
2923  1|                   figyel már itt mindenki. A legények az asztal körül,
2924  1|                  legények az asztal körül, a leányok a búbos körül. A
2925  1|                    asztal körül, a leányok a búbos körül. A tízéves Burucz
2926  1|                   a leányok a búbos körül. A tízéves Burucz Bandi legközelebb
2927  1|                   Burucz Bandi legközelebb a mesélőhöz, a nagy figyelemben
2928  1|                   legközelebb a mesélőhöz, a nagy figyelemben kicsi száját
2929  1|                     Némelyik leánynak csak a szeme fénylik a homályban.~
2930  1|              leánynak csak a szeme fénylik a homályban.~Fodor András
2931  1|                   szóval minden fa, aminek a neve csak eszébe jutott
2932  1|              tetejébe került - alig győzte a hallgatóság végét várni.~
2933  1|                   hallgatóság végét várni.~A legfelső jegenyefa volt.~-
2934  1|               beszéli Fodor András -, hogy a király lánya eladó sorba
2935  1|                 megy, aki az égigérő fának a legfelső ágát lehozza neki.~
2936  1|                legfelső ágát lehozza neki.~A fonóban csodálkozásra nyílanak
2937  1|             fonóban csodálkozásra nyílanak a szemek. Fodor András a pipájával
2938  1|            nyílanak a szemek. Fodor András a pipájával integetve kíséri
2939  1|                    integetve kíséri tovább a beszédet. Leírja, hogyan
2940  1|              Leírja, hogyan másztak rendre a jövevény királyfiak, a herceglegények
2941  1|              rendre a jövevény királyfiak, a herceglegények meg a báró­
2942  1|           királyfiak, a herceglegények meg a báró­legények, de mind nagyhiába.
2943  1|                     hogy ő is akar mászni. A királyleány arra is azt
2944  1|                   mondta, tessék. Csakhogy a kanászlegénynek több esze
2945  1|       kanászlegénynek több esze volt, mint a többinek: ötven szöget dugott
2946  1|              többinek: ötven szöget dugott a zsebébe.~- No, kékszemű
2947  1|             királyleány - mondotta magában a kanászlegény -, én leszek
2948  1|                  kanászlegény -, én leszek a te vőlegényed!~Kevi Imre
2949  1|                 rámosolygott Fodor Lidire.~A kanászlegény valahányszor
2950  1|                 mindig belevert egy szöget a fába, és a szögeken hágott
2951  1|             belevert egy szöget a fába, és a szögeken hágott feljebb.~
2952  1|                 feljebb.~De nem volna mese a mese, ha az ötvenedik szöggel
2953  1|                szöggel hozzá lehetne jutni a végéhez. A kanász­legény
2954  1|                   lehetne jutni a végéhez. A kanász­legény az ötvenedik
2955  1|                asszonyt, akinek mohos volt a képe a vénségtől.~- Köszönd,
2956  1|                   akinek mohos volt a képe a vénségtől.~- Köszönd, hogy
2957  1|           szimatolja az idegen szagot.~No, a kanászlegény megmenekül.~
2958  1|                  elrejti őt: ágyat ad neki a padláson. A kanászlegény
2959  1|                  ágyat ad neki a padláson. A kanászlegény megköszöni
2960  1|             kanászlegény megköszöni reggel a szívességet és ötven szöget
2961  1|                  egy falut lát maga körül. A faluban csupa kutyafejű
2962  1|                    is van egy királyleány. A kanászlegény meg a királyleány
2963  1|            királyleány. A kanászlegény meg a királyleány igen megszereti
2964  1|                  megszereti egymást - amit a hallgatóság helyesel magában -,
2965  1|                       össze is házasodnak, a fél ország az övék. A kanászlegény
2966  1|          házasodnak, a fél ország az övék. A kanászlegény a király abban.~
2967  1|                    az övék. A kanászlegény a király abban.~Itt a földre
2968  1|           kanászlegény a király abban.~Itt a földre koppanik egy orsó.
2969  1|                  földre koppanik egy orsó. A legények megmozdulnak, de
2970  1|                 megmozdulnak, de már akkor a Kevi Imre kezében van az.
2971  1|                   szégyelli ezt, de hiába. A mese szünetel, míg az orsókiváltás
2972  1|         megtörténik. Igen piros attól mind a kettő.~Fodor András azalatt
2973  1|               Fodor András azalatt megtömi a pipáját. Aztán tovább mesél:~-
2974  1|                 esztendő múltán eszébe jut a kanászlegényből lett királynak,
2975  1|                  hogyan került ő bele ebbe a nagy boldogságba? Egyet
2976  1|                 Egyet gondol és azt mondja a feleségének:~- Hallod-e
2977  1|                  Minek az magának? - kérdi a királyasszony.~- Hát nem
2978  1|                   egyébre köll az - feleli a király -, hanem hogy lehozzam
2979  1|                    hanem hogy lehozzam azt a legfelső gallyat errül a
2980  1|                   a legfelső gallyat errül a fárul. No, nem azért, lelkem,
2981  1|                   Fodor András ezt mondva, a mellére vereget. A mese
2982  1|                 mondva, a mellére vereget. A mese tetszik a legényeknek,
2983  1|                    vereget. A mese tetszik a legényeknek, a leányoknak
2984  1|                mese tetszik a legényeknek, a leányoknak egyaránt. Mindenki
2985  1|                 rendjén valónak érzi, hogy a mese hőse megmutatja, hogy
2986  1|                hőse megmutatja, hogy ő azt a gallyat le tudja hozni a
2987  1|                   a gallyat le tudja hozni a fa tetejéről.~ ~
2988  1|                                            A TŰZ~Szeretem a tüzet nézni.
2989  1|                             A TŰZ~Szeretem a tüzet nézni. A tűz örök
2990  1|                    Szeretem a tüzet nézni. A tűz örök rejtelem és jóleső
2991  1|                    és jóleső melegség. Aki a tüzet nézi, annak a lelke
2992  1|                    Aki a tüzet nézi, annak a lelke megcsöndesül; valami
2993  1|                  édes félálom: nyugodalom.~A tűzben történetek vannak.
2994  1|                   nélkül egybefolyik egyik a másikkal. Az ember nem tudja,
2995  1|                    ilyenkor mindegy is az. A lángok játszanak a tűzben.
2996  1|                  is az. A lángok játszanak a tűzben. A gondolatok játszanak
2997  1|                 lángok játszanak a tűzben. A gondolatok játszanak az
2998  1|                    gondolatok - mint ahogy a lángocskák is rend nélkül
2999  1|                 jelennek meg és tűnnek el. A tűz eleinte rostogva ég,
3000  1|                  később tündöklő vörösréz. A tűz ilyenkor végtelen mélynek