1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6425
Part
3001 1| apró lángok föllebbennek a semmiből; táncolnak a parázs
3002 1| föllebbennek a semmiből; táncolnak a parázs fölött; és megint
3003 1| fölött; és megint eltűnnek a semmibe, mintha egy láthatatlan
3004 1| láthatatlan kéz söpörné le őket a parázsról.~A hosszú téli
3005 1| söpörné le őket a parázsról.~A hosszú téli estéken elüldögélek
3006 1| estéken elüldögélek néha a nyitott ajtajú kályha előtt.
3007 1| cserépalkotmány, amilyen a falusi tanítóknál szokott
3008 1| is. Mikor már túl vagyok a dolgaimon, odavonom a karosszékemet
3009 1| vagyok a dolgaimon, odavonom a karosszékemet a tűz elé.
3010 1| odavonom a karosszékemet a tűz elé. Csak szalmából
3011 1| elé. Csak szalmából van ez a karosszék, de nekem jó ez
3012 1| jó ez és szép is.~Kívül, a havas faluban csönd van
3013 1| és csönd van idebent is. A téli estnek álommal áthatott
3014 1| áthatott csöndessége ez. A kályha száján félig nyílt
3015 1| legyező alakjában áramlik ki a vörös fényesség s a tűznek
3016 1| áramlik ki a vörös fényesség s a tűznek meleg lehelete.~A
3017 1| a tűznek meleg lehelete.~A macskám is itt van a lábamnál.
3018 1| lehelete.~A macskám is itt van a lábamnál. Úgy szereti a
3019 1| a lábamnál. Úgy szereti a tüzet, mint én. Összeguborodva
3020 1| Összeguborodva fekszik a padlón, a lábaim előtt,
3021 1| Összeguborodva fekszik a padlón, a lábaim előtt, s mindig úgy
3022 1| rám-rámnéz, nekem énekel. Mikor a tűzbe merengve dorombol,
3023 1| merengve dorombol, akkor a maga kedvére fon. Egyhangú,
3024 1| melódia az ő dorombolása, a megelégedésnek, s maga jólérzésének
3025 1| jólérzésének melódiája. A tücsök cirpelése is csak
3026 1| cirpelése is csak egy hangnak a folytonos ismétlése. A béka
3027 1| hangnak a folytonos ismétlése. A béka sem ümmög több hangot
3028 1| egynél, de az az egy hang a boldogság hangja; - soha
3029 1| én mindig hallgatni ennek a szelíd kis házi tigrisnek
3030 1| szelíd kis házi tigrisnek a fonását. Milyen boldog és
3031 1| bizonyosan vadásztörténetek. A tavaszra meg a nyárra is
3032 1| vadásztörténetek. A tavaszra meg a nyárra is gondolhat olykor.
3033 1| nyárra is gondolhat olykor. A tavaszra, mikor a verőfényben
3034 1| olykor. A tavaszra, mikor a verőfényben elnyújtózkodva
3035 1| bundácskáját, miközben mind a négy fehér lábát elnyújtja
3036 1| és jóízűeket álmodik. De a virágokat is szereti. A
3037 1| a virágokat is szereti. A nyáron sokszor láttam, milyen
3038 1| láttam, milyen kedvvel lépked a violák meg a rezedák között,
3039 1| kedvvel lépked a violák meg a rezedák között, és hogyan
3040 1| meg-megállva hol az egyiket, hol a másikat, s ilyenkor félig
3041 1| ilyenkor félig lehunyja a szemeit. Így élvezik a virág
3042 1| lehunyja a szemeit. Így élvezik a virág illatát a leányok
3043 1| élvezik a virág illatát a leányok is.~De most nincs
3044 1| virág és nincsen napsugár. A kályha verőfénye az egyedüli,
3045 1| egyedüli, ami emlékeztet a nyárra. Azonban nekünk ez
3046 1| Azonban nekünk ez is elég. A boldogság békéje van a szívünkben.~
3047 1| A boldogság békéje van a szívünkben.~Mi a boldogság?~
3048 1| békéje van a szívünkben.~Mi a boldogság?~Mikor a vágyak
3049 1| szívünkben.~Mi a boldogság?~Mikor a vágyak pihennek. Mikor az
3050 1| Mikor az ember nem gondol a holnapra, csak bámulja a
3051 1| a holnapra, csak bámulja a parazsat félálmos nyugovással,
3052 1| nyugovással, s lelke úgy leng a múltak fölött, mint a tó
3053 1| leng a múltak fölött, mint a tó fölött a madár.~Ahogy
3054 1| fölött, mint a tó fölött a madár.~Ahogy így a kályha
3055 1| fölött a madár.~Ahogy így a kályha langyos melegáramlatában
3056 1| abban még egy valaki, akinek a kezére rátehetném szelíden
3057 1| rátehetném szelíden és gyöngéden a kezemet és aki a fejét a
3058 1| gyöngéden a kezemet és aki a fejét a vállamra hajtaná.~
3059 1| a kezemet és aki a fejét a vállamra hajtaná.~A csöndnek
3060 1| fejét a vállamra hajtaná.~A csöndnek szárnyatlan óráiban
3061 1| megjelenik néha előttem ez a gondolat és tündérorcával
3062 1| egyedülvalóságnak árnyéka az a gondolat, hogy nem fogunk
3063 1| is gondolhassam, hogy van a világon valaki, aki reám
3064 1| vár és ide mellém, ebbe a szegény kis szobába belekívánkozik.
3065 1| és nyújtotta volna nekem a kezét. Azt mondta volna:~-
3066 1| kezét. Azt mondta volna:~- A szobád nem szegény, mert
3067 1| kicsiny, mert én elférek a szívedben is.~A parázsra
3068 1| elférek a szívedben is.~A parázsra hamu kezd borulni.
3069 1| borulni. Homály homályra száll a szobában. Úgy érzem, mintha
3070 1| értéktelen árnyék, amit a tűz véletlen vak okból jelenített
3071 1| okból enyészik és múlik bele a sötétségbe.~ ~
3072 1| van, mikor már harangoznak a rorátéra. Hideg decemberi
3073 1| árnyékokként mozognak benne a templom felé.~Az ablakom
3074 1| kisebb árnyék válik el tőlük. A kis árnyékok betérnek az
3075 1| valamennyit. Mindenik hoz a hóna alatt egy darab fát.
3076 1| darab fát. Ledobják azt a kályhazugba. A kályha előtt
3077 1| Ledobják azt a kályhazugba. A kályha előtt Istenes Imre
3078 1| térdel. Teleképpel fújja a tüzet. A tűz pirosló fényt
3079 1| Teleképpel fújja a tüzet. A tűz pirosló fényt áraszt
3080 1| Ég már - mondja, becsukva a kályhaajtót.~Ég; de még
3081 1| Ég; de még nincs meleg. A kályha úgy mormol, mint
3082 1| kályha úgy mormol, mint a fonó-macska.~A kisködmenek,
3083 1| mormol, mint a fonó-macska.~A kisködmenek, nagycsizmák
3084 1| nagycsizmák türelmesen állanak a kályha körül és hallgatva
3085 1| és hallgatva hallgatják a mormolást.~- Ki hoz ma gyertyát? -
3086 1| egy halk és vékonyka hang a sötétben.~- Gál Józsi -
3087 1| soká jön!~Nem jön soká. A pitvarban mankókoppanások.
3088 1| egyszerre három hang is a sötétben.~- Hoztam - feleli
3089 1| gyertyamaradék meggyújtódik és a kályha vállára tevődik.~
3090 1| sötétség helyén látszik most a vén zöldmázas kályha, körülötte
3091 1| zöldmázas kályha, körülötte a piros képű, kisködmenes,
3092 1| árnyéka óriásokként mozog a falakon. A sarokban a számolótábla
3093 1| óriásokként mozog a falakon. A sarokban a számolótábla
3094 1| mozog a falakon. A sarokban a számolótábla mintha még
3095 1| számolótábla mintha még aludna. A földgömb mint valami görögdinnye
3096 1| görögdinnye áll az asztalon.~A gyerekek rá-rátapogatnak
3097 1| gyerekek rá-rátapogatnak a kályhára.~- Már melegszik!~
3098 1| vizes fadarab fölsziszereg a parázson, aztán a kályha
3099 1| fölsziszereg a parázson, aztán a kályha buzgó mormolással
3100 1| tollam van! - kiáltja még a küszöbön.~A Gönczöl gyerek
3101 1| kiáltja még a küszöbön.~A Gönczöl gyerek az. Lecsapja
3102 1| Gönczöl gyerek az. Lecsapja a süvegét a padra és a tarisznya
3103 1| gyerek az. Lecsapja a süvegét a padra és a tarisznya mélyéből
3104 1| Lecsapja a süvegét a padra és a tarisznya mélyéből egy fényes
3105 1| fényes tollacskát kapar elő.~A toll csakugyan új. Valamennyi
3106 1| mind összedugja fölötte a fejét. A toll úgy csillog
3107 1| összedugja fölötte a fejét. A toll úgy csillog a Marci
3108 1| fejét. A toll úgy csillog a Marci tenyerében, mintha
3109 1| szép. Rézkezet ábrázol. A rézkéz hosszúkás éket tart.~-
3110 1| komolysággal veszi kezébe a tollat. Hozzáérinti a gyertya
3111 1| kezébe a tollat. Hozzáérinti a gyertya mellett a körméhez
3112 1| Hozzáérinti a gyertya mellett a körméhez és kijelenti:~-
3113 1| Jó.~Marcinak már akkor a markában van a tollszár
3114 1| már akkor a markában van a tollszár is. Beilleszti
3115 1| tollszár is. Beilleszti a tollat és szétteríti az
3116 1| és szétteríti az irkáját. A tollpróba általános érdeklődés
3117 1| érdeklődés mellett történik meg. A cigány Laci tartja hozzá
3118 1| cigány Laci tartja hozzá a gyertyát, a szöszke Burucz
3119 1| tartja hozzá a gyertyát, a szöszke Burucz Bandi meg
3120 1| szöszke Burucz Bandi meg a madzagra kötött kalamárist.
3121 1| kalamárist. Egy malac - amit a Marci gyorsan felnyal -,
3122 1| Bandi egyszerre bedugja a tintásüveget. Rendre sorakoznak,
3123 1| sorakoznak, s megindulnak a templomba.~A templom tele
3124 1| megindulnak a templomba.~A templom tele van már subával
3125 1| subával meg kacabájjal. A padokon fekete báránybőrsüvegek
3126 1| oltáron minden gyertya ég, s a viaszillat belévegyül a
3127 1| a viaszillat belévegyül a be-beáramló téli levegő
3128 1| Im azonban ott áll már a nagy miséskönyvvel a piros
3129 1| már a nagy miséskönyvvel a piros inges ministránsgyerek
3130 1| piros inges ministránsgyerek a sekrestyeajtóban. Vissza-visszapillant,
3131 1| Vissza-visszapillant, hogy indul-e már a plébános úr? Egyszercsak
3132 1| úr? Egyszercsak megrántja a csengetyűt és előrelépked
3133 1| előrelépked nagy méltóságosan a könyvvel a pap előtt.~Az
3134 1| méltóságosan a könyvvel a pap előtt.~Az orgona mély
3135 1| szólásnak. Hangjától remeg a fal is. A pap violaszínű
3136 1| Hangjától remeg a fal is. A pap violaszínű miseruhában
3137 1| az oltár előtt. Leteszi a kelyhet, aztán lemegy az
3138 1| lépcsőre, hogy elmondja a gyerekekkel Dávid királynak
3139 1| gyerekekkel Dávid királynak azt a zsoltárát, amelyben az az
3140 1| meglágyul az orgona hangja. A sok száz esztendős adventi
3141 1| esztendős adventi ének megzendül a templomban:~PRIVATE„Oh fényességes
3142 1| Végigreszket idegeimen az a mennyi szent érzés, amely
3143 1| micsoda nyomorult szerszám a toll és micsoda erőtlen
3144 1| éneket se lehet vele leírni. A hangokra nincs szavunk,
3145 1| alaktalan álomvilágból valók. A szöveget, amely egy angyal
3146 1| látogatásáról szól, az ének a képzeletnek egy olyan birodalmába
3147 1| birodalmába emeli, amelybe csak a szívnek szárnyazott sejtelmeivel
3148 1| sejtelmeivel juthat el az ember.~A második ének szintén ősrégi
3149 1| ősrégi magyar ének. Megvan a Náray-féle énekeskönyvben
3150 1| énekeskönyvben is, amit még a Rákóczi-kor előtt nyomtattak.
3151 1| mink és nem törődnek ezzel a gyermekeink. Éneklik és
3152 1| magyar poéta csinálta, aki a nazaréti istenszerette szüzet
3153 1| nazaréti istenszerette szüzet a maga képzeletében olyanná
3154 1| formálta, mint amilyen leányok a Tisza-Duna partján teremnek:
3155 1| fújja mellettem az énekét. A gyerekek is odalenn buzgón
3156 1| odalenn buzgón énekelnek. A szentek a falon komoly figyelemmel
3157 1| buzgón énekelnek. A szentek a falon komoly figyelemmel
3158 1| elküldötte az ő követét a fényes magasságból a nazaréti
3159 1| követét a fényes magasságból a nazaréti szegény zsidólányhoz,
3160 1| szegény zsidólányhoz, akinek a neve Mária vala, szép és
3161 1| bolond nagy művészi kedve van a télnek, hogy minden ablakot
3162 1| amilyenek sehol nem nőnek a földtekén, amik mégis igazak
3163 1| igazak és bájosak. Hol az a festő, aki egyetlenegy színnel
3164 1| pálmaforma figurát körülvakarok a késemmel az ablakon. Akkor
3165 1| ablakon. Akkor látom, hogy a fiatal kis Köncölné libeg
3166 1| fiatal kis Köncölné libeg el a házam előtt.~Mindig elszomorodok,
3167 1| elszomorodok, mikor ezeket a Köncöléket látom. A nyáron
3168 1| ezeket a Köncöléket látom. A nyáron elverte a jég a határunkat
3169 1| látom. A nyáron elverte a jég a határunkat és ezeknek
3170 1| A nyáron elverte a jég a határunkat és ezeknek nem
3171 1| nem volt egyebük, csak az a kis termésük. Öt család.
3172 1| minden családban. Még csak a közepén vagyunk a télnek
3173 1| Még csak a közepén vagyunk a télnek és ők már a kölcsönkenyérből
3174 1| vagyunk a télnek és ők már a kölcsönkenyérből is kifogytak.
3175 1| szorul. De én legjobban azt a kis Köncölnét sajnálom.
3176 1| kis Köncölnét sajnálom. Ez a szegény jobb módban nőtt
3177 1| szegény jobb módban nőtt fel a többinél. Az apja a báró
3178 1| fel a többinél. Az apja a báró mindenese volt a szomszéd
3179 1| apja a báró mindenese volt a szomszéd faluban. A leánya
3180 1| volt a szomszéd faluban. A leánya kalácson nőtt fel.
3181 1| böngyölekenyérrel élnek. A böngyölekenyér olyan kenyér,
3182 1| kenyér, amit nem kér az ember a Miatyánkban. Gyékényből
3183 1| mind az öt család, mintha a temetőbe járna hálni, a
3184 1| a temetőbe járna hálni, a föld alá.~Köncölné a kis
3185 1| hálni, a föld alá.~Köncölné a kis karonülő gyerekével
3186 1| tudom, hova megyen. Talán a templomba, ahol a hétfájdalmas
3187 1| Talán a templomba, ahol a hétfájdalmas szűz előtt
3188 1| orvoshoz, mert beteg az a kis ember a karján. Olyan
3189 1| mert beteg az a kis ember a karján. Olyan gyönge, hosszúkás
3190 1| asszonynak, hogy kifehérlik a mi népünk közül, mint a
3191 1| a mi népünk közül, mint a liliom a tulipánok közül.
3192 1| népünk közül, mint a liliom a tulipánok közül. Az orra
3193 1| orra finom, vékony orr, s a szemén kék az árnyék.~Azt
3194 1| mondanám, hogy hasonlít a bárónéhoz, hasonlít valamit,
3195 1| bizonyára csak tévedés. A báróné csupa selyem, ez
3196 1| meg csupa rongy szegény. A bárónét csak angyalhoz szabad
3197 1| megvallva, bolondnak ismeri a bárónét, mint a falubeliek
3198 1| bolondnak ismeri a bárónét, mint a falubeliek valamennyien.~
3199 1| valamennyien.~Pedig nem bolond a báróné, csak éppen hogy
3200 1| is lehet csodálni. Ő nem a mi csendes völgyünkben nőtt
3201 1| szánkázik. Többnyire egymaga ül a szánon, és olyan szilajan
3202 1| olyan szilajan hajt, mintha a dombról az égre akarna fölcsusszanni.
3203 1| fölcsusszanni. Tegnap is így láttam. A hó szinte szikrázott a lovak
3204 1| A hó szinte szikrázott a lovak lába alatt. A báróné
3205 1| szikrázott a lovak lába alatt. A báróné arca piros volt,
3206 1| báróné arca piros volt, mint a pünkösdi rózsa. A fején
3207 1| mint a pünkösdi rózsa. A fején kicsi fekete prémsapka.
3208 1| kicsi fekete prémsapka. A haja meg kibomolva lengett
3209 1| haja meg kibomolva lengett a levegőben, mint a zászló.~
3210 1| lengett a levegőben, mint a zászló.~Azt mondják, azért
3211 1| Ámbátor az is igaz, hogy a rokonok házassága nem igen
3212 1| De íme, megint csilingel a szán. A csöndes faluban
3213 1| megint csilingel a szán. A csöndes faluban már messziről
3214 1| messziről meghallatszik a kakasharangok cilinkelése,
3215 1| ablakom előtt megállanak a lovak.~Hozzám jön?~Mit akar?~
3216 1| mint az eleven parázs.~A földesúrnál ismerkedtem
3217 1| meg vele alig egy hónapja. A földesúrnak hozzám járnak
3218 1| földesúrnak hozzám járnak a gyermekei. Innen a barátság.
3219 1| járnak a gyermekei. Innen a barátság. De tán feketén
3220 1| tán feketén gondolkodok. A falu olyan kicsiny és olyan
3221 1| vagyunk újságolvasók, hogy itt a tanító is úrnak számítódik.
3222 1| Majd megválik különben, ha a gyermekek felnőttek. Hát
3223 1| egy hónapja meglátogatta a méltóságos házaspár a mi
3224 1| meglátogatta a méltóságos házaspár a mi földesurunkat. A báró
3225 1| házaspár a mi földesurunkat. A báró érdekes ember, de nem
3226 1| de nem kedves. Furcsák a mozdulatai. Szőke. Szemöldöke
3227 1| előrenyúlik mikor nevet. A szeme olyankor ráncokban
3228 1| Nem tudom, miért kerültem a vele való beszélgetést,
3229 1| éppen nem mondja ki.~Hanem a méltóságos asszonnyal annál
3230 1| mosolygott rajta. Visszacsente a bástyáját, mikor én félrepillantottam.~
3231 1| találtam. Régi rossz zongora. A deszkájáért vette az asztalos
3232 1| deszkájáért vette az asztalos a városban és szekrényt akart
3233 1| szekrényt akart belőle csinálni.~A báróné immáron kifényesítetten
3234 1| és felhangoltan találja a zongorát. A szobám tele
3235 1| felhangoltan találja a zongorát. A szobám tele is van tőle
3236 1| Bocsánatot kérek emiatt a bárónétól, de ő azt mondja,
3237 1| de ő azt mondja, szereti a terpentinszagot: valami
3238 1| műtermére emlékezteti őt a terpentinszag. A festő nevét
3239 1| emlékezteti őt a terpentinszag. A festő nevét elfelejtettem.~
3240 1| festő nevét elfelejtettem.~A báróné azért jött, hogy
3241 1| báróné azért jött, hogy a zongorámat megnézze. A kesztyűjét
3242 1| hogy a zongorámat megnézze. A kesztyűjét az asztalra dobja,
3243 1| hangversenyművet dördít meg a zongorán. No lám, micsoda
3244 1| micsoda jó szerszám! Ahogy a székre könyökölve hallgatom,
3245 1| mindennap ér!~Föl is veti a fejét, és a levegőbe néz,
3246 1| Föl is veti a fejét, és a levegőbe néz, mint Liszt
3247 1| futamot kezd, s elaprózza a végén vékony trillákban.~
3248 1| eleinte szédelgek ettől a káprázatos játéktól, később
3249 1| később azonban látom, hogy a zene lelkét, a hullámzást,
3250 1| látom, hogy a zene lelkét, a hullámzást, a báróné nem
3251 1| zene lelkét, a hullámzást, a báróné nem ismeri.~Különös,
3252 1| nem ismeri.~Különös, hogy a nők az ujjaik gyorsaságát
3253 1| gyorsaságát többre becsülik a zenénél és ezzel akarnak
3254 1| és ezzel akarnak hatni. A maguk érzelmes lelkét talán
3255 1| csak akkor olvasztják bele a zenébe, mikor magukra vannak.
3256 1| bizonyára lelket kapott a zongora és a zene úgy hangzott,
3257 1| lelket kapott a zongora és a zene úgy hangzott, mintha
3258 1| mintha az ő érzelmeinek volna a kifejezése. Én csak a hangszert
3259 1| volna a kifejezése. Én csak a hangszert hallom. A báróné
3260 1| csak a hangszert hallom. A báróné lelke nincsen benne.
3261 1| lelke nincsen benne. Pedig a bárónénak szép lelke van:
3262 1| lelke van: selyem és bársony a lelke is.~De elég gyönyörűség
3263 1| kezek, habár most pirosak a hidegtől. A nagy gyémánt
3264 1| most pirosak a hidegtől. A nagy gyémánt gyűrű fehérvillámokat
3265 1| játszik. De nem bírja soká. A zene meghalkul az ujjai
3266 1| feje, mindene mosolyog. A haja is mosolyog, a homloka
3267 1| mosolyog. A haja is mosolyog, a homloka is, az orrocskája
3268 1| láttam olyan finom orrokat, a földesurunk házánál, a Magyar
3269 1| a földesurunk házánál, a Magyar Bazárban.~De miért
3270 1| hogy távolabb maradjon.~A zene halk és hullámos már,
3271 1| halk és hullámos már, mint a hárfajáték. Ime, a tengeri
3272 1| mint a hárfajáték. Ime, a tengeri leányok zenéje,
3273 1| viasszal tapasztották be a fülüket a hajósok. De én
3274 1| tapasztották be a fülüket a hajósok. De én csak a gyűrűjét
3275 1| fülüket a hajósok. De én csak a gyűrűjét nézem. Micsoda
3276 1| Hogyan kerül az ilyen kincs a nagy urakhoz? Kik dolgoznak
3277 1| nagy urakhoz? Kik dolgoznak a pénzért, amin a gyémántot
3278 1| dolgoznak a pénzért, amin a gyémántot adják.~Mennyi
3279 1| kövecskével!~Érzem, hogy köd száll a tekintetem elé.~És amint
3280 1| mintha Köncölnét látnám, a Köncölné hosszúkás, fehér
3281 1| fedett szemeit.~És mintha a báróné ment volna az imént
3282 1| volna az imént az utcán - a báróné, haloványan és rongyosan;
3283 1| rongyosan; karján emelve a beteges fehér kis Köncöl
3284 1| A TÖRÖK-BANKÓ~A hó ropog az
3285 1| A TÖRÖK-BANKÓ~A hó ropog az ablakom alatt.~
3286 1| ablakom alatt.~Valaki jön.~A járását nem ismerem.~- Itthon
3287 1| ismerem.~- Itthon van-e a mester úr?~Ez a mély férfihang,
3288 1| Itthon van-e a mester úr?~Ez a mély férfihang, akármi legyek,
3289 1| legyek, ha nem Borza. Az a: Borza János az öreg juhász,
3290 1| nádfödeles háztól. Csak a birkái vannak vele meg a
3291 1| a birkái vannak vele meg a két szamara meg a kutyái.~-
3292 1| vele meg a két szamara meg a kutyái.~- Jöjjön be öregem,
3293 1| Jöjjön be öregem, ide a szobába, a jó meleg kályha
3294 1| be öregem, ide a szobába, a jó meleg kályha mellé. A
3295 1| a jó meleg kályha mellé. A subát hagyja kint a pitarban.
3296 1| mellé. A subát hagyja kint a pitarban. Nem viszi el senki.
3297 1| valósággal az én jó Borza bácsim, a hamuszín Kossuth-szakállas,
3298 1| hinném, ha itt nem ülne a kályha mellett a zsámolyon.
3299 1| nem ülne a kályha mellett a zsámolyon. A zsámolyt adtam
3300 1| kályha mellett a zsámolyon. A zsámolyt adtam neki, mert
3301 1| torony tetején ülne. Így a zsámolyon, szemben a tűzzel,
3302 1| Így a zsámolyon, szemben a tűzzel, éppen neki való.~
3303 1| tűzzel, éppen neki való.~Hej, a nyáron de sokszor üldögéltünk
3304 1| üldögéltünk így együtt esténkint a pásztortűz mellett! Beszélni
3305 1| nem sokat beszéltünk, mert a sok beszéd hiábavalóság.
3306 1| hallgattunk egyebet, csak a mező csöndességét. Mert
3307 1| mező csöndességét. Mert a csöndességet is lehet hallgatni.
3308 1| Borza János belefurulyázott a csöndességbe és olyankor
3309 1| olyankor szépen elmulatoztunk. A Borza kutyájának is tetszik
3310 1| Borza kutyájának is tetszik a furulyaszó. Sokszor nincs
3311 1| is más hallgatója, csak a Gyöngyös, a kuszált szőrű
3312 1| hallgatója, csak a Gyöngyös, a kuszált szőrű kis fekete
3313 1| kis fekete kutya. Mikor a gazdája furulyázik, leül
3314 1| szemben és tetszéssel hegyezi a nótára a füleit. Van úgy,
3315 1| tetszéssel hegyezi a nótára a füleit. Van úgy, hogy kiereszti
3316 1| Van úgy, hogy kiereszti a nyelvét és nevetve néz a
3317 1| a nyelvét és nevetve néz a gazdájára.~- Hát mi szél
3318 1| Borza bátyám!~Eléje tettem a dohányszitát. Tömött is
3319 1| belőle és rágyújtott.~- A baj hozott engem ide - mondja -,
3320 1| Szomorúan csóválta meg a fejét és keserves szemmel
3321 1| keserves szemmel nézett a kályha tüzébe.~- Sír én
3322 1| keserűn. - Elviszik még a párnám is a fejem alól!~
3323 1| Elviszik még a párnám is a fejem alól!~Azt gondoltam,
3324 1| hogy nagy adót vetettek a jó emberre és hogy licitálásra
3325 1| hogy licitálásra került a dolog.~- Nono - vigasztaltam -,
3326 1| vigasztaltam -, még nincs itt a világ vége.~- De a fene
3327 1| nincs itt a világ vége.~- De a fene ögye mög azt a Csókát,
3328 1| De a fene ögye mög azt a Csókát, nem könnyű bajba
3329 1| könnyű bajba vert az engöm!~A Csóka néven említett valaki
3330 1| Csóka néven említett valaki a szomszéd falusi pepitanadrágos,
3331 1| galibát csinált nálunk is. A reverendát is bizonyára
3332 1| reverendát is bizonyára nem a jó magaviselete miatt kellett
3333 1| folytatta Borza, mintha a kályhának beszélne -, száz
3334 1| amölyikkel ezreket löhet nyerni a rutlin. Mondok, nem hiszek
3335 1| Mondok, nem hiszek én annak a könyvnek. De csak bizonykodott,
3336 1| aztán addig-addig muzsikált a szájával, mígnem az annyukom
3337 1| mígnem az annyukom kinyitotta a ládáját. Mögállj, mondok
3338 1| ezt gondolni. De aszongya a Csóka úr, nincs itt sömmi
3339 1| kétszázrúl, az aztán annyi, mint a készpénz. Kérdöm tőle, hogy
3340 1| Kérdöm tőle, hogy mi az a vekszli? Aszongya, török-bankó.
3341 1| török-bankó. Hát mondok, mi az a török-bankó. Az azt mondja,
3342 1| ér, aztán be köll tönni a takarékpénztárba. Ott egy
3343 1| kifizetik. Avval előhúz a zsebibül egy sárga bankóformát,
3344 1| gyanakodtam, hogy kettőszázat írt a kétszáz helyett, de aztán
3345 1| Hát aztán azt mondja, ihol a török-bankó. Kétszáz forintot
3346 1| hogy elfogadom. Odaírtam. A nevemet is odaírtam. De
3347 1| mondja, hátha möghal kend, a mitül Isten őrizze. Bizony
3348 1| írja ide az asszony is a nevét, ide hátul, hogy tudhassák
3349 1| ide hátul, hogy tudhassák a nevit. Hát oda kapart az
3350 1| mondja, hát mikor megyen kend a városba? Mondok, most voltam
3351 1| bemögyön még este, lötöszi a török-bankót a takarékpénztárba.
3352 1| lötöszi a török-bankót a takarékpénztárba. No mondok,
3353 1| mondok, anyjuk, ihol van mán a hír a török-bankórul. Azt
3354 1| anyjuk, ihol van mán a hír a török-bankórul. Azt mondja,
3355 1| mondja, hát mögkapja kend a kétszáz forintot? Mondok,
3356 1| adnak. Elolvastuk az írást. A bojtár is elolvasta. Nem
3357 1| de mondok, az mindegy, a számot mög löhet érteni.
3358 1| akarják, hogy mönnyek be a pízér. Azt mondja az anyjukom,
3359 1| legjobb, ha béballag kend a faluba, Csóka úrhoz. Mondok;
3360 1| mondták neköm is. Mutattam a jegyző úrnak az írást. Azt
3361 1| kétszáz forinttal tartozik a takarékpénztárnak. Mondok,
3362 1| kendnél, ha nem fizeti kend a kétszáz forintot. Mondok,
3363 1| Csóka úr. Avval elmondom a török-bankó történetét.
3364 1| mégis kend fogja mögfizetni a kétszáz forintot. Mondok,
3365 1| forintot. Mondok, hát ha a jegyző úr is azt mondja,
3366 1| Erre aszongya, mönnyek a fenébe, mert neki sok a
3367 1| a fenébe, mert neki sok a dolga. Hát ide gyüttem.~
3368 1| ide gyüttem.~Ezt mondva, a térdére csapott, és aggodalommal
3369 1| hogy kend kapjon most, de a török-bankó az oka mindennek.~-
3370 1| török-bankó az oka mindennek.~- A török-bankó?~- Az ám. Az
3371 1| hogy aki legfelül írja a nevét, az nem fizet, aki
3372 1| fizet, aki pedig alább írja a nevét, vagy pedig a bankó
3373 1| írja a nevét, vagy pedig a bankó hátára, hát az fizet.~-
3374 1| kend magára lakatot, mert a törökbankón azt jelenti,
3375 1| jelenti, az elfogadom, hogy a fizetés kötelességét fogadja
3376 1| el kend.~- De verje mög a Krisztus, én nem úgy gondoltam
3377 1| gondoltam ám.~- Az mindegy. A városban nem kérdezik, hogy
3378 1| Nagy mérgesen zsebredugta a pipáját. Az ajtónál még
3379 1| visszafordult:~- Nem nyert a rutlin?~- Én?~- Nem: az
3380 1| rutlin?~- Én?~- Nem: az a Csóka.~- Nem tudok róla.~
3381 1| Csóka.~- Nem tudok róla.~A fejét csóválgatta, ümmögetett.
3382 1| ümmögetett. Magára vette a subáját. A hó megint ropogott
3383 1| Magára vette a subáját. A hó megint ropogott a lépései
3384 1| subáját. A hó megint ropogott a lépései alatt. Az utca közepén
3385 1| Megfordult. Láttam, hogy a paphoz igyekszik.~ ~
3386 1| BORISKA~A pusztáról jöttünk akkor.
3387 1| Ahogy az országútra érünk, a papom odaszól az Imre kocsisnak,
3388 1| arra, hogy lassan járjunk. A kocsi különben is rázott
3389 1| legfeljebb ha otthon félreverik a harangot.~A papom szivarra
3390 1| otthon félreverik a harangot.~A papom szivarra gyújtott.
3391 1| kérdezte, amikor már jól égett a szivarunk.~- Micsoda?~-
3392 1| Rokonféle. Igen csinos leány.~A hangja szinte létrán járt,
3393 1| járt, ahogy ezeket mondta, a kövér szemét reám fordította:
3394 1| hogy ne legyen ismeretlen.~A pap mosolyogva pöfékelt.~-
3395 1| De ez nem baj. Az uraság a szíve mellett tartja az
3396 1| Elég volt.~Azt mondtam a papnak, hogy a szivartól
3397 1| Azt mondtam a papnak, hogy a szivartól megszédült a fejem:
3398 1| hogy a szivartól megszédült a fejem: gyalog akarok hazamenni.
3399 1| akarok hazamenni. Leszálltam a kocsiról, és a legelőn át
3400 1| Leszálltam a kocsiról, és a legelőn át toronyirányban
3401 1| szállt meg. Így ereszkedik a holló a virágos almafára.~
3402 1| Így ereszkedik a holló a virágos almafára.~Hát ki
3403 1| vagyok én, mi vagyok én?~A régmúlt időben joga volt
3404 1| régmúlt időben joga volt a földesúrnak, hogy összeházasítsa
3405 1| földesúrnak, hogy összeházasítsa a rabszolgáit. Én nem vagyok
3406 1| voltuk együtt annyiszor. Ő a forróságban is a mezején
3407 1| szor. Ő a forróságban is a mezején járt. Csak vasárnaponkint
3408 1| ember. Negyvennyolcas is. A fiát, lányát bejáratja hozzám
3409 1| lányát bejáratja hozzám a kis parasztgyerekek közé.~
3410 1| parasztgyerekek közé.~No, az, amit a pap mondott, megfordította
3411 1| pap mondott, megfordította a felőle való jó véleményemet.~
3412 1| igaz is: őszinte leszek a gorombaságig, ha kell. Az
3413 1| uzsonnakávénál ültek. Ott ült a pap is. Ott ült az idegen
3414 1| miért van itten?~Az arca meg a tekintete nem árul el semmit.
3415 1| tekintete nem árul el semmit. A fiatal leányok mind színészek.~
3416 1| leányok mind színészek.~Fejér a kezét nyújtotta és ügyetlenül
3417 1| nyújtotta és ügyetlenül a lány felé mozdította a kézszorításunkra,
3418 1| ügyetlenül a lány felé mozdította a kézszorításunkra, miközben
3419 1| így szólt:~- Nézd Boriska: a tanítónk.~A leány anélkül,
3420 1| Nézd Boriska: a tanítónk.~A leány anélkül, hogy a kezét
3421 1| tanítónk.~A leány anélkül, hogy a kezét nyújtotta volna, rám
3422 1| rám nézett és meghajtotta a fejét. Ez a tekintet, ez
3423 1| meghajtotta a fejét. Ez a tekintet, ez a komolyság -
3424 1| fejét. Ez a tekintet, ez a komolyság - a leány tud
3425 1| tekintet, ez a komolyság - a leány tud arról, hogy ki
3426 1| hidegen.~Az inas elővonta a sakkozóasztalt és szivart
3427 1| Rágyújtottunk és sakkoztunk. A pap álmosan gémelt. Sohasem
3428 1| gémelt. Sohasem játszott. A játék főfájást okozott neki,
3429 1| Én bizony úgy elmélyedtem a figurák bonyodalmába, hogy
3430 1| meg se hallottam, mikor a nők kimentek.~- Hogy tetszik
3431 1| arca, amennyire kilátszott a szakállból, tulipiros volt
3432 1| szakállból, tulipiros volt és a szeme sárgán csillogott.~-
3433 1| ember?~- Lánya válogatja. A nőnek szerintem hetvenhét
3434 1| melyikünk erősebb azon a sakktáblán, melyiken csak
3435 1| Másnap, hogy átmentem, csak a leányt láttam a szobában.~
3436 1| átmentem, csak a leányt láttam a szobában.~Széken állott.
3437 1| szobában.~Széken állott. A Petőfit ábrázoló gipszfigurát
3438 1| gipszfigurát igazította fel a kályha tetejére.~Mikor beléptem,
3439 1| Mikor beléptem, elpirult. A bosszankodás pirossága volt
3440 1| bosszankodás pirossága volt az. A tegnap szelíd, kék szemek
3441 1| kedvetlenül néztek le reám a magasból.~Zsámolyt tettem
3442 1| magasból.~Zsámolyt tettem a szék mellé és a kezemet
3443 1| Zsámolyt tettem a szék mellé és a kezemet nyújtottam:~- Megengedi,
3444 1| tétovázott. Aztán beletette a kezét a kezembe és lelépett.~-
3445 1| Aztán beletette a kezét a kezembe és lelépett.~- Kisasszony -
3446 1| unatkozó, ma bosszús. Ez volt a második arca.~Láttam, hogy
3447 1| Láttam, hogy siklik rajtam a tekintete a hajamtól le
3448 1| siklik rajtam a tekintete a hajamtól le a lábamig meg
3449 1| tekintete a hajamtól le a lábamig meg vissza.~Álltam
3450 1| nyugodtan.~És hogy leült a varróasztal mellé, én a
3451 1| a varróasztal mellé, én a dívány sarkába ereszkedtem.~-
3452 1| végignézett rajtam. Ez nem a kíváncsiság jele, hanem
3453 1| kíváncsiság jele, hanem a megvetésé. Kegyed int a
3454 1| a megvetésé. Kegyed int a kezével, hogy nem az. A
3455 1| a kezével, hogy nem az. A női gyöngédségnek magától
3456 1| tanító vagyok, s így távol a várostól engem is befogadnák
3457 1| engem is befogadnák az urak a társaságukba. Kérek kegyedtől
3458 1| itt falun, ha egyik ember a másikat nem szívlelné? Mindegyikünk
3459 1| Mindegyikünk tudja, hogy a másik mennyit ér, de azért
3460 1| minden társaságban én vagyok a legkisebb. Engem illet az
3461 1| asztalnál is az utolsó hely, s a beszélgetők között a hallgatás.~
3462 1| s a beszélgetők között a hallgatás.~Megenyhült arccal
3463 1| Megenyhült arccal nézett reám, és a kezét nyújtotta, mintha
3464 1| egy hídnak lenni, amely a paraszti osztályt az úri
3465 1| osztállyal egybeköti. Ez a híd a néptanító. Én szeretek
3466 1| osztállyal egybeköti. Ez a híd a néptanító. Én szeretek az
3467 1| foglalkozásom kedves nekem. Én a faluban minden szíven és
3468 1| összezsugorodnom. Igaz, hogy a külső megjelenésemre nem
3469 1| aki engem nem ismer és a ruhám szerint gondol felőlem
3470 1| van - folytattam -, arra a jövedelmem elég. De ha megnősülnék,
3471 1| elég. De ha megnősülnék, a világ legnyomorultabb emberének
3472 1| mennyi szomorúság! Aztán a lakásom is; két kicsiny
3473 1| alszom én, másikban az anyám. A szalonom és a dolgozószobám
3474 1| az anyám. A szalonom és a dolgozószobám az iskola.
3475 1| dolgozószobám az iskola. Ha a feleségemnek vendégei jönnek,
3476 1| hogyan ég az arca, mikor a szalmaszékre ülteti őket,
3477 1| ülteti őket, s hogyan fáj a szíve, mikor a terítéket
3478 1| hogyan fáj a szíve, mikor a terítéket gondolatban összehasonlítja
3479 1| gondolatban összehasonlítja a látogatókéval.~Magam így,
3480 1| mondom, gazdag vagyok. Nekem a szalmaszékek jó székek és
3481 1| szalmaszékek jó székek és a kis lakás nagy lakás. Mert
3482 1| kis lakás nagy lakás. Mert a faluban sehol sincsenek
3483 1| székek és jobb lakások, s a közönséges ember jobbat
3484 1| az úri osztály az, amely a jónál jobbat és a jobbnál
3485 1| amely a jónál jobbat és a jobbnál különbet kíván,
3486 1| egyik ember kicsinyelje a másikat. Én nem akarok másnak
3487 1| az emberek gondolkodását. A falusi tanítókat én csak
3488 1| szívvel -, könnyű ez nekem! A házasság elvégre is nem
3489 1| is nem olyan munka, mint a tortacsinálás. A házasságra
3490 1| munka, mint a tortacsinálás. A házasságra néminemű előzmények
3491 1| néminemű előzmények kellenek. A körte se terem a földön,
3492 1| kellenek. A körte se terem a földön, hanem előbb a fája
3493 1| terem a földön, hanem előbb a fája nő és a virágból fejlődik.~
3494 1| hanem előbb a fája nő és a virágból fejlődik.~Erre
3495 1| érte.~- Milyennek látja a mi kis falunkat? - kérdeztem
3496 1| aztán, hogy másra fordítsam a beszélgetést.~- Sok a paraszt
3497 1| fordítsam a beszélgetést.~- Sok a paraszt benne meg sok fa
3498 1| kedvesen kigömbölyödött. A szemével is beszélt. Nagy
3499 1| hogy nem is lehetett túl a tizenhaton.~Attól az órától
3500 1| beszélgettem vele, mint a többivel. Érdeklődéssel
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6425 |