1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2446
Part
1 1| halmokon. Itt-ott fehérlenek az árnyékos mélyedésekben
2 1| de a napot már te emeled az égre, s a földön már a te
3 1| kizöldül a fű, és előkéklik az ibolya.~Kedves hónapom vagy
4 1| hónapom vagy te nékem. Te vagy az egyetlen, akit hívunk és
5 1| A fecskénk pedig ott ült az arabus fákon és szintén
6 1| már mind künn heverésznek az udvaron. Gyékényeken heverésznek.
7 1| Sütkéreznek. A nap felé az arcukat fordítják, mert
8 1| délután már mezítláb jött az iskolába. Az ablakból néztem.
9 1| mezítláb jött az iskolába. Az ablakból néztem. A nagy
10 1| amint végignyargalt a falun. Az arca piros volt. A szeme
11 1| volt. A szeme ragyogott. Az iskola előtt sima, agyagos
12 1| gyerek mind mezítláb jött az iskolába. Az arcukon valami
13 1| mezítláb jött az iskolába. Az arcukon valami ünnepies
14 1| ünnepies derültség. Csak az uraság fia, a szöszkefejű
15 1| fia, a szöszkefejű Dezső, az volt egymaga szomorú. Szelíd
16 1| ismerem azt a vidéket, ahol az írószentek éltek, s nem
17 1| olykor siralom, de több az örömünk. Nincsen se pénzünk,
18 1| házunkat és cseréptányér van az asztalunkon, de azért, amint
19 1| hogy mindenki vidám.~Nem az a vidámság pedig ez, amelynek
20 1| csöndes, békés vidámság, mint az erdő vidámsága, mikor a
21 1| vidámsága, mikor a nap rásüt. Az embereink komolyak és mélázók,
22 1| komolyak és mélázók, mint az erdő fái. Az erdő fáinak
23 1| mélázók, mint az erdő fái. Az erdő fáinak egyik oldala
24 1| gyönyörűségét.~De mintha nemcsak az emberek volnának derültebbek.
25 1| ban kukorikol amint látom. Az udvaron heverő kerékre ugrik,
26 1| szántóvető embert a munkájában. Az ősembert látom benne, aki
27 1| barna vonalát. András keze az ekeszarván. És a barázdák
28 1| barázdák egymást követik, mint az én írásom a papíroson. Az
29 1| az én írásom a papíroson. Az élet írása az. A természet
30 1| papíroson. Az élet írása az. A természet könyvének egy
31 1| meg a mi kenyerünket...~És az Úr olvassa az írást a magasból.~
32 1| kenyerünket...~És az Úr olvassa az írást a magasból.~Amott
33 1| a nyakába kötve; kötény az most. Mag van benne. Egyet-egyet
34 1| cselekvő Ősszellemet juttatja az eszünkbe. Így vethette Ő
35 1| heti élet a jövendőben.~Az öreg Kevi a zsákon ül és
36 1| hajlott őszfehér ember. Ő már az ifjúságát is rég belevetette
37 1| belevetette a földbe, s az idő békés öregséget hozott
38 1| békés öregséget hozott neki. Az a szálas, barna ember, aki
39 1| szálas, barna ember, aki vet, az az öregebbik fia, a Pál.
40 1| barna ember, aki vet, az az öregebbik fia, a Pál. Az
41 1| az öregebbik fia, a Pál. Az a másik fiatal legény pedig,
42 1| legény pedig, aki boronál, az az unokája: az Imre.~A kettő
43 1| legény pedig, aki boronál, az az unokája: az Imre.~A kettő
44 1| boronál, az az unokája: az Imre.~A kettő munkában;
45 1| Imre.~A kettő munkában; az öreg csöndes szemlélődésben.
46 1| barázda végén rászól Imre az ökrökre:~- Csáli hó!~Gyümölcsoltó
47 1| örülnek a világosságnak meg az életnek; akik másnak semmiségek,
48 1| tojásokon. Honnan tudja az az együgyű tyúk, hogy az
49 1| tojásokon. Honnan tudja az az együgyű tyúk, hogy az ő
50 1| az az együgyű tyúk, hogy az ő szívének melegségénél
51 1| gazdasszonyban bízhatik, mikor az fészket készít neki és mikor
52 1| ezt békén? Miért nem tűri az idegent, a kutyát, a macskát,
53 1| tudja: hát honnan tudja az tyúk, hogy a tojásait a
54 1| meg kell forgatnia? Akik az első géptyúkot szerkesztették -
55 1| végén. A lelkem kérdőjele az égig nyullad!~Engem az állati
56 1| kérdőjele az égig nyullad!~Engem az állati ösztönről írott tudományok
57 1| tudományok nem elégítenek meg. Az állati ösztön szó csak takarója
58 1| fulladt. Sok szomorúság ez az anyának!~- Sok.~- Sok.~-
59 1| anyának!~- Sok.~- Sok.~- Hátha az idén megoltalmaz a jó Isten?~-
60 1| Tyúkanyó jogos követelésére az a felelet, hogy kiröpítik
61 1| felelet, hogy kiröpítik az udvarra.~- Tessék folytatni
62 1| kettőt fordulnak, tyúkanyó az anyai állhatatosság panaszos
63 1| babiloni rabságról magyaráztam az iskolámban. Nem tudom, mi
64 1| Egyszer csak beereszkedik az ablakon a napnak egy széles,
65 1| kéklő, fényes levegőbe.~Az egyik Gál gyerek megrezzen:~-
66 1| Csakugyan egy fecske röpdös az ablak előtt, aztán egy második.~
67 1| előtt, aztán egy második.~Az én fecskéim.~- Pihenjünk -
68 1| beszélgethettek.)~S kinyitottam az ablakot.~A fecskék ide-oda
69 1| tetejére és úgy nevetett ki az ablakon.~*~A nap leszállóban.
70 1| hosszú árnyékokkal terítik be az utcát. Az emberek már szállingóznak
71 1| árnyékokkal terítik be az utcát. Az emberek már szállingóznak
72 1| elvégezték a vetést. Pál az ökrök előtt ballag. Az apró
73 1| Pál az ökrök előtt ballag. Az apró unokák a cicamacafa
74 1| koszorúzottan ülnek a szekérben. Az öreg Kevi a szekér hátulján
75 1| pipázik.~Leghátul lépked az Imre. A járásán nem látszik
76 1| bejárt a vasárnapi iskolába. Az írása szépecske, de a katekizmusban
77 1| Eddig azt hittem, hogy aki az erőmutatványt csinálja,
78 1| csinálja, annak fut a vér az arcába. Nem úgy van. A Lidi
79 1| jobban kipirosodott, mint az Imréé.~ ~
80 1| levelű virággal. A gólyavirág az. Mikor a gólyavirág megjelenik,
81 1| már akkor várjuk a gólyát. Az igazi tavaszt a gólya hozza
82 1| rá megérkezett a gólya. Az idén csak gyümölcsoltókor
83 1| csak gyümölcsoltókor láttam az első gólyavirágot a Tuli
84 1| gólyapár lakik nálunk, és az a Fodor Andrásék házán lakik.
85 1| bármilyen messze is jár az őtőle, ijedten kanyarodik
86 1| kanyarodik föl a magasba. Az nem is jó ember: villámlani
87 1| hangját, amint kiabálja az ablakom alatt:~- A gólya!
88 1| kiáltja fel hozzá a bakter.~- Az később jön - magyarázza
89 1| Fodor András -, később jön az asszonyokkal.~És míg a gólya
90 1| háztetőn, a gyerekek lenn az udvaron féllábon táncolva
91 1| mintha ünnep volna. Még az öreg nagyszakállú, vak koldusunk
92 1| egyszerre tíz gyerekem maradt el az iskolából. Elmaradt a kis
93 1| Jó napot, Tabiné - mondom az udvarra belépve -, már csak
94 1| kiterítse a napra. Látszott az arcán meg a szemén, hogy
95 1| hogyne volna baj - mondom az udvaron maradva -, a Jóska
96 1| Dehogy beteg - mondja az asszony mosolyogva -, olyan
97 1| asszony mosolyogva -, olyan az, mint a fürj.~- No, csak
98 1| ne tagadja, lelkem, beteg az, ha nem eresztették ma az
99 1| az, ha nem eresztették ma az iskolába. Maga okos asszony,
100 1| mint a sok szép tudást, meg az emberséget, amit az iskolában
101 1| meg az emberséget, amit az iskolában tanul. Hát csak
102 1| ősszel, és hogy maguknak kell az adóra, de látja, lelkem,
103 1| angyalom; aztán ha most kifogja az iskolából, visszahúzódik
104 1| pisze, elevenszemű gyerek is az iskolában. A haja úgy állott,
105 1| mosdatva, mint valami királyfi. Az arcáról komoly büszkeség
106 1| fa áll dús virágruhában: az őszibarackfám halvány rózsaszínben,
107 1| a napfény!~Mily gyönyörű az élet!~A virágokat méhek
108 1| szét a virágos világba, az ezüstös fűzbárkák közé,
109 1| hazatértek, mindig megújságolták az őröknek meg a királynénak,
110 1| meg a királynénak, hogy az ibolya késik az idén, de
111 1| királynénak, hogy az ibolya késik az idén, de a kökény meg a
112 1| bizonyára megújságolták az én barackfáimat is.~Szeretem
113 1| bogarakban! Mennyi gond az nekik, hogy merre, hol keressék
114 1| haza mély, lassú repüléssel az édes kis terhüket, egy-egy
115 1| egy csepp méznek. Talán az egész napi munkája sem több
116 1| hallgatni! Ahogy körüllengik az én virágzó fáimat, azt gondolom,
117 1| libák a füvet csipkedik. Az öreg lúd vezeti őket. Nem
118 1| meggondolhatja akárki. Lám az öreg lúd minden pillanatban
119 1| fordítja a fejét és fölkacsint az égre. Olyan, mintha valami
120 1| VIRÁGOK ÉS BOGARAK~Mikor az első cserebogár végigkeringél
121 1| fa megindulhatna és azzal az ezer fodros-bodros virágos
122 1| szemérmetes, üde gyöngyvirágok, az erdő virágnépének fehér
123 1| csodálatos álomféle mámor fog el. Az erdei tündérek meséit ilyen
124 1| ilyen mámorban álmodta meg az emberi fantázia. Tündérek
125 1| soha nem érezte? Ha olyanok az angyalok, mint aminőknek
126 1| világba lengeti egy pillanatra az én lelkemet, másik világba,
127 1| hogy a virágok között tölti az életét. Ő maga is virág,
128 1| hol a napsugárban, hol az árnyékban, hol a virágok
129 1| mintha őt jobban megilletné az emberi név, mint bennünket,
130 1| melyik ér többet neki is: az ember-e, vagy a pillangó,
131 1| a tanítás, árva vagyok. Az iskolám néma. Ahogy ma beléptem,
132 1| levegőt.~Milyen furcsa, mikor az iskola csendes!~Csak egy
133 1| vadászterületet csinált az iskolából. Úgy ül ott a
134 1| közepén, mint a lesipuskás az erdőben. Sokszor elnézem,
135 1| hálójába. Úgy sírt ott, mint az ember.~Kiszabadítottam.~*~
136 1| elindultam ki a mezőre.~Az én tanítványaim mind odakünn
137 1| most a szabad ég alatt. Az aprók libát legeltetnek.
138 1| lépett: csizmadiainasnak adta az apja a városba. Az Ábris
139 1| adta az apja a városba. Az Ábris gyerek meg a nagyapját
140 1| nyakát nyújtogatja hozzá, az öreg meg brúgózik mellette.
141 1| összekerül télire a kenyér.~Az Ábris gyereket ma egy fűzfa
142 1| egy fűzfa alatt találtam az öregapjával. Az öreg csak
143 1| találtam az öregapjával. Az öreg csak üldögélt, a gyerek
144 1| Érdekes kis eleven gyerek ez az Ábris. Valami cigánytatár
145 1| valamennyire a buldogéhoz. Csakhogy az öreg már megfehéredett.
146 1| tűziveszedelem nyomorította az öreget koldussá. Csak ketten
147 1| Csak ketten maradtak: ő meg az unoka. És senkijök, senkijök
148 1| vad, zimankós idő nincsen, az öreg mindig eljön a gyerekkel
149 1| mindig eljön a gyerekkel az iskolába, s megvárja vagy
150 1| iskolába, s megvárja vagy az udvaron, vagy a pitvarban.
151 1| vagy a pitvarban. Ott felül az ajtón áthangzó hangokra.~
152 1| Sietve felöltözködött. Az öreg leült az árnyékba az
153 1| felöltözködött. Az öreg leült az árnyékba az út mellé, a
154 1| Az öreg leült az árnyékba az út mellé, a gyerek pedig
155 1| csókoljanak.)~Leültem melléjök az árnyékba, és elővettem az
156 1| az árnyékba, és elővettem az ábécés könyvet. Ábris gyerek
157 1| pék, köz, köd, eke, kár.~Az öreg világtalan hallgatva
158 1| mert a vak arca mindig az égbe néz), látom, hogyan
159 1| látom, hogyan mozognak az ajkai és hallom, amint halkan
160 1| halkan és áhítattal motyogja az unokája után:~mák, pék,
161 1| percre rá általcikázott az égen az istennyila, s rettenetes
162 1| rá általcikázott az égen az istennyila, s rettenetes
163 1| ropogással, dörgéssel kitört az égi háború.~A malomba menekültem.~
164 1| zivatar.~- Látjátok - mondotta az öreg Bordács a pipájával
165 1| öreg Bordács a pipájával az égre mutatva -, abba mögyön
166 1| sárkány!~Bordács béresgazdája az uraságnak. Az apja és nagyapja
167 1| béresgazdája az uraságnak. Az apja és nagyapja is béres
168 1| nagyapja is béres volt, és ha az ősei Ázsiából jöttek, bizonyos,
169 1| a barmaikat.~A parasztok az égre bámultak.~Magam is
170 1| hogy melyik felhőben látja az öreg a sárkányt?~Egy rozsdás
171 1| csakugyan úgy vonult át az égen, mintha valami benne
172 1| aki előolvassa a zivatart.~Az öreg ezt olyan meggyőződéssel
173 1| béres, aki most toppanik be az esőről a tornác alá és kisuhintja
174 1| ázott bundájával vissza az esőbe, vagyis hogy a zuhogó
175 1| elfutott a félszer alá.~Az a kérdés fordult meg az
176 1| Az a kérdés fordult meg az elmémben, hogy meghagyjam-e
177 1| elmémben, hogy meghagyjam-e az öreg Bordácsnak a sárkányos
178 1| ezt cselekedni. Kedvesebb az ilyen nekünk és többet ér,
179 1| felelt tartózkodó hangon az öreg -, ámbátor egyszer
180 1| egyszer láttam affélét, amint az országúton járt erre, hanem
181 1| országúton járt erre, hanem az apám az beszélt is eggyel.~
182 1| járt erre, hanem az apám az beszélt is eggyel.~A tuskón
183 1| is eggyel.~A tuskón ült az öreg, az egyik lábát áttéve
184 1| eggyel.~A tuskón ült az öreg, az egyik lábát áttéve a másikon.~
185 1| áttéve a másikon.~Amikor az apját említette, meglógázta
186 1| több ennél?~De persze nekem az öreg szava nem volt szentírás,
187 1| Tovább firtattam:~- Bizonyos az, hogy akit a kend apja látott,
188 1| Nálam is van mindig.~- Az más könyv - mondja az öreg,
189 1| Az más könyv - mondja az öreg, jelentősen rándítva
190 1| borzas, szürke szemöldökén -, az, uram, olyan könyv, hogy
191 1| Hát aztán megnyergeli az ebadtát.~- Jó-jó - szóltam
192 1| csillapító hangon, mert az öreg kényelmetlenül kezdett
193 1| pénzt, amelyen tejet vehet.~Az öreg a földre nézett és
194 1| meg erre Somodi béres -, az én hazámban Patakon most
195 1| őriznek pedig olyan könyvet.~Az a béres idegen volt köztünk,
196 1| volna igaz, tanító uram. Azt az embert is ösmertem, akinek
197 1| el mind, amit tud arról az emberről.~- Valami sokat
198 1| a könyvet; nézi, hogy mi az? Hát ahogy kinyiti, ott
199 1| eltűnt mind a hét ördög.~Az eső elállott. Csak a malom
200 1| Nem.~- No, én láttam. Az egész falu látta.~A malom
201 1| kis ezüst kerékkel. Tyű, az árgyélusát - mondok -, még
202 1| mög utána is. De úgy mönt az, hogy a nyúl se jobban.
203 1| pap nem volt otthon, hát az asszonytól kért tejet. Az
204 1| az asszonytól kért tejet. Az asszony adott is neki, de
205 1| csakhamar. Mán akkor ott vót az egész falu a plébánia körű.
206 1| Mert sokat hallottam mán az effélirű. De csak annyit
207 1| nézhettem mög, mert ahogy az asszonynép széjjelröbbent,
208 1| hanem csak fölpillantott az égre, aztán közibe a két
209 1| diadalmasan nézett rám.~Az öreg Bordács hozzám fordult,
210 1| alszom, úgy érzem, mintha az én lelkem volna egy másik
211 1| támasztva, elmélázva nézem az ajtó felé ereszkedő diófa
212 1| Micsoda sokadalma ez itt az életnek!~Nincs a földön
213 1| rejtelmes élet emeli itt az ég felé a leveleit meg a
214 1| Várják a napot reggel, az éjjeli árnyékot este. Az
215 1| az éjjeli árnyékot este. Az ágak meg a levelek érintik,
216 1| és alszik, épp úgy, mint az ember.~A méhes deszkáján
217 1| lehajlóban van, ott rajzanak az erdő tisztásain meg a kaszálatlan
218 1| a levegőben.~Mi ezeknek az életük?~Csupa gondtalanság,
219 1| pillangóról Bozóki Ilonka jutott az eszembe, az én kis kék szemű,
220 1| Ilonka jutott az eszembe, az én kis kék szemű, kék ruhájú
221 1| fadarabot odaszorítja ahhoz az együgyű kis szívéhez. Szereti.
222 1| álltam ott, mégis megérzett. Az ember megérzi hátulról is,
223 1| jóisten?~És a kis leány az iskolai éneklő hangon felelte:~-
224 1| odaröppent, megmozdult és az egyik lábával rákapott.
225 1| országát, nem kereng a napon az ő kis testvéreivel.~Volt.~
226 1| csupán bennem kiáltott föl az igazság hangja megtorlásért.~
227 1| felé tart. Félrehárítja az útba hajló almaágakat.~Most
228 1| Most megismerem: Bozókiné, az Ilonka anyja. Sír. Temetést
229 1| A kislányom.~- Ilonka?~- Az.~- Mi baja volt? Mi érte?~-
230 1| zsebkendőjébe takarta el az arcát.~A macskám már eltűnt
231 1| elindultam a szőlők felé. Az volt a szándékom, hogy teleszedem
232 1| szándékom, hogy teleszedem az üveget szentjánosbogárral.
233 1| fölemelkedni a homály. Mert az éj mindig így jön: a földből,
234 1| a földből, és fölszáll az égig, az égen túl is. Mérhetetlen
235 1| földből, és fölszáll az égig, az égen túl is. Mérhetetlen
236 1| A homály egyre sűrűbb. Az akácfák mintha gyászfátyollal
237 1| Bizonyára azt beszélik, amit az ember:~- Szeretsz-e, bogárkám?~-
238 1| fekete árnyék jelenik meg az úton. Mezítláb jön. Halk
239 1| hogy minden lélek dicséri az Urat.~De nem volt ereje
240 1| gondolja, hogy a boszorkány az én hangomat utánozza. Azt
241 1| Fölkeltem és elindultam az erdőszélnek, ahol a juhászok
242 1| dörzsölték a tábortűz mellett, és az öreg Borza János sűrű keresztvetések
243 1| kűpárna, Jézus mondása jusson az eszödbe!~Miska bojtárnak
244 1| nem jutott a Jézus mondása az eszébe. Hiába biztatta az
245 1| az eszébe. Hiába biztatta az öreg Kossuth-szakáll. Csak
246 1| Jaj, mester uram - mondja az öregjuhász -, a gyereken
247 1| hebegte a gyerek.~- Nem az volt. Én ültem ott a határkövön.
248 1| lecsüggesztve, bágyadtan nézett az öreg juhász csizmájára.~-
249 1| megijedt - csóválta a fejét az öreg Borza.~S leheveredett
250 1| nézem.~- Mit beszél kend az ökörfarkkóróról?~- Azt,
251 1| néznivaló. Megérthetetlen titok az. Mi a láng? Honnan jön?
252 1| fénye? a faevő mohósága? az égető ereje? Ni, hogyan
253 1| ragyogás, erő meg rejtelem...~Az öreg hasonfekszik a subán.
254 1| két könyv?~- A nappali meg az éjjeli.~- Micsoda nappali
255 1| Nappali könyvem a mező. Az éjjeli csillagos ég.~Aztán
256 1| titkait a földnek, úgyszintén az égnek is, ahol minden csillagnak
257 1| diákok kóborolnak. Beszélt az öreg az éghasadásról is,
258 1| kóborolnak. Beszélt az öreg az éghasadásról is, mikor az
259 1| az éghasadásról is, mikor az ég megnyílik és az ember
260 1| mikor az ég megnyílik és az ember bepillanthat a mennyországba.~
261 1| sötétségbe belesóhajtott az erdő. Egy-egy birka olykor
262 1| hallatott.~- No - szólalt meg az öreg Borza félálmosan -,
263 1| kérdeztem a fejemet fölemelve.~- Az, amit a házüstökbe dugtam
264 1| György-napkor.~- Hát aztán mire volt az jó?~- Mire? Hát arra, hogy
265 1| Csak a falevelek susognak.~Az éj tele van titkos susogással
266 1| följebb és följebb emeli az égre aranyló szarvait. Titok
267 1| szarvait. Titok és rejtelem az egész világ.~ ~
268 1| volt. A határig elkísérte az édesanyja meg egy leány -
269 1| megcsókolta mind a kettőt. Az öregasszonynak azt mondta:~-
270 1| bajusz miatt megismerni. Az igaz, hogy a háromcsillagos
271 1| Hát ez a fehérnép? - kérdi az anyja.~- Ez a feleségem
272 1| feleségem meg a gyerekem.~Az öregasszony leölelgeti azokat
273 1| mondott neki valamit, amire az megcsókolta a kezét a napának.
274 1| a napának. Furcsa beszéd az a talján, egy szavát sem
275 1| kérdi elmeredő szemmel az öregasszony.~- Lidi?~- Lidi.~
276 1| Lidi.~Paizs János rábámult az anyjára.~- Leány még?~Az
277 1| az anyjára.~- Leány még?~Az öregasszony a földre pillogott.~-
278 1| vállat vont. Azután átölelte az olasz menyecske derekát
279 1| olasz menyecske derekát az egyik kezével, a másik kezével
280 1| őket a szobába.~II.~Mi lett az olasz menyecskéből?~Azt
281 1| Senkit se csúfolnak, akinek az ura hét csatában harcolt.~
282 1| És mi lett Lidiből?~János az első vasárnapon szokatlanul
283 1| lépése bizonytalanná vált. Az arca elhalványult. A Gedő
284 1| is mentek egymás mellett az utakon, úgy mentek el, mintha
285 1| beszélgettek soha sokáig, mert az öregasszony nem tudott másról
286 1| susogó mise persze. A pap az oltárnál. Én a kóruson.
287 1| meg egy remegő fejű apóka. Az egyik az alvégről indult
288 1| remegő fejű apóka. Az egyik az alvégről indult el, a második
289 1| felvégről ugyanakkor. Mikor az anyóka betotyog a templomba,
290 1| anyóka betotyog a templomba, az öreg apókának már ott remeg
291 1| subájába behúzódva szemelgeti az olvasót. Mert nyáron is
292 1| képzelni a szentek között az öreget, csak ahogy a subájában
293 1| lelóg hosszan a melléig és az egypár fürt ősz haja körüllengi
294 1| haja körüllengi a nyakát.~Az öregasszony meg mindig rojtos,
295 1| fekete selyemkendő. Csak az arca fehér, mint a pergamen.
296 1| asszony ilyen, csak ez az egy. Mert ez nem is asszony
297 1| leány. Egy legény miatt! Az a legény azelőtt ötven esztendővel
298 1| esztendővel Paizs János volt, az az öreg remegő fejű bácsi,
299 1| esztendővel Paizs János volt, az az öreg remegő fejű bácsi,
300 1| öreg remegő fejű bácsi, aki az üres padokban közepett ül;
301 1| bajusza lelóg a melléig, és az egypár fürt ősz haja körüllengi
302 1| haja körüllengi a nyakát.~Az öreg leány előretotyog három
303 1| emeli. Aztán beül a padba, az asszonyok helyére, balfelé.
304 1| Több ember nem jön. Én csak az orgona lágy hangú fasípjait
305 1| dúdolgatva énekelem azt az ősrégi szenténeket, amely
306 1| a sánta Gál gyerek, aki az orgonaszíjat húzza egy krajcár
307 1| fakeresztet a szívére szorítva és az ég felé tekintve; Szent
308 1| nyári reggeleken a templom! Az oltár fölött csillogó aranyozott
309 1| mintha csudálkozva nézne le az óriási fakó szem. A viaszgyertyák
310 1| templomablakból aláereszkedik. Mikor az orgona elhallgat, a siket
311 1| suttogását, amint átváltoztatja az ostyát Krisztus testévé.
312 1| repedt acélcsengőkkel. Aztán az újra beálló percnyi csöndbe
313 1| percnyi csöndbe beleköhint az öreg Paizs. A templom visszhangzik
314 1| dongó a hátam mögött zurmol az ablak üvegein, és visszahulltában
315 1| falevelekbe; amelyek még az úrnapi ünnepről maradtak
316 1| öreg csöndesen ül a helyén. Az öreg Paizs néha elmélázva
317 1| Paizs néha elmélázva nézi az öreg nőt. A feje olyankor
318 1| igeneket és nemeket remeg, de az olvasó szemei nem mozdulnak
319 1| felé; a másik elcsoszog az alvég felé.~ ~
320 1| EBÉD A KÖRTEFA ALATT~Az aratógazda körültekintett
321 1| meg. De azért megállott az egész munkástábor. Mert
322 1| mutatóujját, meglátják azt az egész földön. A kaszák és
323 1| vadkörtefához igyekszik. Annak az árnyéka kerek szőnyeg az
324 1| az árnyéka kerek szőnyeg az út mellett az aszott gyér
325 1| kerek szőnyeg az út mellett az aszott gyér gyepen. A nyári
326 1| semmiféle fának!~Megnéztem az órámat. Éppen tizenkettőt
327 1| mosolyogva vont vállat:~- Tudj’ az Isten. Megérzem én azt,
328 1| percet se - jegyezte meg az ispán, aki a határkövön
329 1| ült a szép Szabó Magda is az ura mellett. Ők a szomszéd
330 1| szép Szabó Magda kihozta az urának az ebédet. Láttam,
331 1| Magda kihozta az urának az ebédet. Láttam, mikor jött.
332 1| több sem a faluban, sem az egész világon.~Lám, hogy
333 1| hogy leemeli Csik Imre az anyja karjáról, olyanokat
334 1| féreg együgyű képpel nézi az apját. A szájacskája megmozdul:~-
335 1| fiára, mintha merőben annak az érdeme volna, hogy ő apa.~
336 1| érdeme volna, hogy ő apa.~Az anya nem olyannak látja.
337 1| angyal!~Eközben odatelepedtek az uraság aratói is. Hej, ti
338 1| fűszálat húzott olykor el az ura bajuszán. Imre be akarta
339 1| gyerekek.~- Nini - mondja az ispán -, a Matyi.~Csakugyan
340 1| ispán -, a Matyi.~Csakugyan az jött az úton, a Tóth Antal
341 1| Matyi.~Csakugyan az jött az úton, a Tóth Antal szamara.~
342 1| és letépett valami zöldet az árokpartról és útközben
343 1| mondta Gönczöl Illés.~- Az lesz - felelt rá az egyik
344 1| Illés.~- Az lesz - felelt rá az egyik arató -, hangyákat
345 1| visszafelé vitték a tojásukat.~Az égen csak egy kis fehér
346 1| könnyű forgószél jelent meg az úton és a port magasra sodorta.~
347 1| egyszer csak látom, hogy az egyik arató leány beleröpíti
348 1| forgószél nem egyéb, mint az ördög meg egy boszorkány.
349 1| táncolók lábát. A leány kifut az útra, nézni, hogy van-e
350 1| öregasszony jár sántítva.~Az égben csakugyan valami nagy
351 1| szörnyeteg alakú elő-előválik. Az a sárkány, amelyen fölszállott
352 1| sziszegni és sírni? Hát mi az? Levegő? Puszta levegő?
353 1| Ki tudja ragadni a levegő az újságpapirost az ispán kezéből?
354 1| levegő az újságpapirost az ispán kezéből? A semmi nem
355 1| szél pedig magasra emeli az újságot és forgatja, olvassa.~
356 1| újságot és forgatja, olvassa.~Az iskolában persze nem tanul
357 1| azt is el lehet hinni. Az andocsi szűzről soha nem
358 1| nem tanította senki, hogy az csak olajfesték. - Csuda
359 1| csak olajfesték. - Csuda az! Hát mért ne higgyünk abban,
360 1| mélység megtelik várakozással. Az ég színe fekete. És íme,
361 1| Dehogy villám: istennyila. Az Isten meglátott valahol
362 1| vetnétek azt a képet, amint az ördög a mezőn élettelenül
363 1| fekszik, s mellében áll az Istennek izzó piros nyila.~
364 1| zápor zuhogva ömlött alá. Az aratók elmélázva, hallgatva
365 1| elmélázva, hallgatva nézték az esőt. Csik Imre kibontotta
366 1| világon.~Hát jó kutya is volt az a Maros. Értette a gazdájának
367 1| futott a harag.~- Ejnye, az apád láncos üstökit!~A gyerek
368 1| gyerek fülét letépte a bot: az ilyenért börtön jár.~Szűcs
369 1| ütöttem, bíró uram. Mer az én kutyám olyan kutya, hogy...
370 1| ütöttem. Egyszer megrúgtam, az igaz, de ütni meg nem ütöttem
371 1| koronát közösen mingyárt az ítélet után a kocsmában.
372 1| egyéb következménye nem lett az ügynek, csak hogy a gyereknek
373 1| napja és Szűcs András azon az egy napon ki szokta venni
374 1| hetekkel előbb megegyezett az öreg Mucza cigánnyal - fél
375 1| érti. Ha olyan hosszú vóna az ő lába is, mint a miénk,
376 1| maguk is. A hodályt bezárod, az ajtó elé fekszel. Egyéb
377 1| fekszel. Egyéb dolgod semmi.~Az öreg Mucza gutaütéstől félig
378 1| gutaütéstől félig béna cigány. Az uraság konyháján mindeneskedik.
379 1| a kalapján elsimította az árvalányhajat, és beballagott
380 1| danolása:~PRIVATELeesett az pirosalma a fárúl:~El köll
381 1| lába kissé keresztbe járt. Az árvalányhaj össze volt torzolva
382 1| daganatot is hozott a fején, de az arcán látszott, hogy az
383 1| az arcán látszott, hogy az ünnep lefolyásával meg van
384 1| fejöket és bégtek, de megvolt az, mind a százharmincegy hiánytalanul.~-
385 1| eléje a dikóra. A kutya az ajtó elé.~El is aludt nyomban.~
386 1| még a közepére se érkezett az éjjeli nyugodalomnak, a
387 1| éjjel, különösen, ha holdas az ég, hát Szűcs András aludna
388 1| attól nyugodtan, de hát az már mégiscsak cudarság,
389 1| úgyis rövidre van szabva ez az egy éjszaka.~- Csiba! -
390 1| A szemehéját felnyomja az öklével. Megnézi a reteszt.~
391 1| bocsátkozik azonban vissza az álmok örvényébe, a kutya
392 1| mohó sietséggel harapdosták az augusztusi rövid fűsarjat.
393 1| Hova a csudába veszhetett az a kutya?~Végre a falu felé
394 1| béresgazdának: a kutyám elveszett az éjjel, küggyön ki valami
395 1| megáll, mindig csak a kutyán az esze.~- Hova mehetett? Hova
396 1| tán a patakra: megáztatta az irháját, csontját. Kutya
397 1| a kutyának mindig véres az orra. A szeme is zavaros.~
398 1| zavaros.~S eszébe jutott, hogy az előbbi éjjel is sündisznóval
399 1| napján.~No, hosszú volt az a délelőtt. Délben bizony
400 1| szalonnának.~Hova lehetett az a kutya?~Néz széjjel.~Néz
401 1| a hodályra.~Visszadugja az élelmet a tarisznyába, a
402 1| Megint körüljárja. Megnézi az almot is kívül, a rőzsenyalábok
403 1| hodályt.~Ha akkora volna az a kutya, mint a vakondok,
404 1| keresésre.~A hodály hátulján az egyik palánkdeszka kijjebb
405 1| birkákra is ráragadt már az ő nyugtalansága: fölkeltek
406 1| Szűcs András betereli őket az akolba. A vezérbirkát elkapja
407 1| botjával, és szétveti a lábát az ajtóban: kilódítja a lába
408 1| fia. Harmadik báránya volt az a kis veres szemű.~- A guta
409 1| De hát mégse a cigány. Az öreg ilyen lyukon bemászni
410 1| Nem is olyan fajta cigány az öreg. Rá se szorult: hízik
411 1| öreg. Rá se szorult: hízik az uraság konyháján, mint a
412 1| van rakva búzás zsákokkal. Az állatok lassan vonszolják.~
413 1| Mögveszött?~- Hát nem tudja?~- Az én kutyám?~- Az a: Maros.~-
414 1| tudja?~- Az én kutyám?~- Az a: Maros.~- Hát mán hogy
415 1| veszett: a bárányt kereste az, a veres szemű bárányt.
416 1| FALUN~Ma, ahogy kilépek az utcára, látom, hogy a gyerekek
417 1| látom, hogy a gyerekek mind az alvég felé futnak. Megállítom
418 1| mindenfelé lehet látni nyáron az országban. A fején széles
419 1| hogy a tanító jön, letette az ecsetjét és fölkelt.~- Réz
420 1| Münchenből jöttem haza az őszre, egynéhány studiumot
421 1| a víz mellett. Fölvette az ecsetjét és föl-fölpillantva
422 1| festő uram.~- Beszéltem én az ő nyelvükön is. Egy barna
423 1| hát nem maradt egyéb, csak az unalmas fűzfák.~- Majd segítek
424 1| No - azt mondja erre az ecsetjét letéve - egy öreg
425 1| A haja csupa fehérség. Az arca meg csupa pirosság.
426 1| csupa pirosság. Csupa szín az az ember! Brilliáns színek:
427 1| pirosság. Csupa szín az az ember! Brilliáns színek:
428 1| és umbra bőven!~- Kevi?~- Az az, Kevi. A templom mellett
429 1| umbra bőven!~- Kevi?~- Az az, Kevi. A templom mellett
430 1| mellett lakik. A kármint az orra körül kékesbe játszatom.~-
431 1| tessék befejezni a képet. Az öreg ülni fog.~- Dehogy
432 1| hálára kötelez uram, ha az öreget a pemzlimre juttatja.~
433 1| mentünk egyenesen Keviékhez.~Az öreg az udvaron ült, egy
434 1| egyenesen Keviékhez.~Az öreg az udvaron ült, egy fatönkön,
435 1| udvaron ült, egy fatönkön, az őszi napnak sugárverésében,
436 1| miénket fiatalosan.~- Ez az úr - mondom a festőre mutatva -
437 1| kendről is képet szeretne ez az úr festeni.~- Nem vagyok
438 1| ember lesz, hát kend lenne az egyik.~Kevi bizalmatlanul
439 1| Micsoda? - duzzant fel az öreg. - Hóhért akarnak belőlem
440 1| Dehogy hóhért - csillapítom az öreget.~- Egy Homér nevű
441 1| kigyelmed, csak a kép lesz az - békítettem megint az öreget.~
442 1| lesz az - békítettem megint az öreget.~És arra gondoltam,
443 1| egy negyedórára. Azonban az én festőm mindenképpen segíteni
444 1| rábeszélés munkájában.~- Annyi az egész - mondotta -, hogy
445 1| már azt pedig nem csinál az úr - felelte az öreg haragosan -,
446 1| nem csinál az úr - felelte az öreg haragosan -, tisztölöm
447 1| öreg haragosan -, tisztölöm az urat, de nem engedöm.~-
448 1| kútkávára, és előszedte az ecsetjét: a rozzant pajtát
449 1| házból már ekkor előjöttek az asszonyok is. Azokhoz fordultam.~-
450 1| bácsit ítélte a legszebbnek az öregek között. Nem akar
451 1| a Kevi bácsi fejére. Még az újságba is kitennék.~- Hát
452 1| szólt kedves kérleléssel az öregasszony.~- Ott a fiatalja -
453 1| felelt valamivel enyhébben az öreg -, vén lóból nem való
454 1| Nini, a pajtánk! - kiáltott az Imre legény a festő mögött.
455 1| diófa is ott állt.~A kép az öregnek is tetszett.~- No,
456 1| szoba felé indult.~- Add elő az ünneplő ruhámat - mondta
457 1| bátyám - mondottam -, mintha az ablakból nézne kifelé. Aki
458 1| ablakból nézne kifelé. Aki az utcáról látja kigyelmedet,
459 1| igaz-e?~Ezt megértette az öreg, de azért mégis bement
460 1| mégis bement és felöltözött az ünnepi ruhájába. Az ő lelke
461 1| felöltözött az ünnepi ruhájába. Az ő lelke úgy diktálta ezt:
462 1| ha nem, mégiscsak ünnep az az óra, amelyben megörökítik.~
463 1| nem, mégiscsak ünnep az az óra, amelyben megörökítik.~
464 1| Átengedte magát a festésnek.~Az udvaron áhítatos csend.
465 1| vászonon a fej határvonalait; az orrot, szemet és bajuszt
466 1| festő csakhamar megpirosítja az arcot, és megfehéríti a
467 1| nem látszanak: színfolt az egész; - de azért már az
468 1| az egész; - de azért már az öreg Keviné összecsapja
469 1| ezelőtt húsz esztendővel.~Az öreg Kevi nem bánja, akármilyen
470 1| néző egyre több és több az udvaron.~Bozókiné is betér.
471 1| csakhamar a dolgára siet. Az az egy ott marad: nézi a
472 1| csakhamar a dolgára siet. Az az egy ott marad: nézi a képet
473 1| a maga mulattából festi az uramat. De ugye máris formádzik?~-
474 1| most azt kenik.~Tartja az öreg a fülit nyugalmasan.~
475 1| csupa bámulás és nevetés az udvar.~- Ilyen, éppen ilyen!~-
476 1| jegyzi meg a bakter.~Erre már az öreget is elhagyja a nyugodalom.
477 1| Nem kendet, no, csak az árnyékát, hogy mélyebb legyen
478 1| legyen a szeme, bátyámuram.~Az utcán Bozókiné jött mindenütt
479 1| édes képcsináló uram, hogy az én kis leányomat, az Ilonkát.~-
480 1| hogy az én kis leányomat, az Ilonkát.~- Nem tudom, lesz-e
481 1| lelkem, meghalt - mondja az asszony könnyekben fürdő
482 1| Olyan, olyan - mondja az asszony.~- Bajos dolog -
483 1| hogy a kislány nemcsak az anyjának volt kedves, igazán
484 1| vadászatról beszéltünk. Nálunk az idén sok a vadkacsa. Estefelé
485 1| akart vadászni. A nádasnak az esti képét figyelte. Meg
486 1| mondja a festő:~- Hasonlított az a kisleány az anyjára?~-
487 1| Hasonlított az a kisleány az anyjára?~- Éppen olyan lett
488 1| jókedvűen -, megfestem azt az asszonyt hétesztendősnek.~-
489 1| vékonyabbra festem és emeltebbre, az arcot meggömbölyítem; vagy
490 1| madárkaféle volt.~- Mindegy: az arca bizonyára teltebb volt,
491 1| bizonyára teltebb volt, az állacska fejletlenebb, az
492 1| az állacska fejletlenebb, az arcbőr átlátszó fehér és
493 1| gyermek arcképét megfesse.~Az anyja ült buzgón, s nem
494 1| köréje s odaszólítottuk az asszonyt.~Az asszony ránézett
495 1| odaszólítottuk az asszonyt.~Az asszony ránézett a képre,
496 1| ESTE~Este minden más. Más az egész világ. Magam se vagyok
497 1| egész világ. Magam se vagyok az, aki reggel voltam. Mintha
498 1| visszahúzódik, elrejtőzik, csak az egy-két vörös ablakszemével
499 1| mozdulni, ha akarnának.~Az emberek is mások. Az esti
500 1| akarnának.~Az emberek is mások. Az esti homályban szinte lebegnek,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2446 |