Part

 1  1|         boronál, az az unokája: az Imre.~A kettő munkában; az öreg
 2  1|             A barázda végén rászól Imre az ökrökre:~- Csáli hó!~
 3  1|        pipázik.~Leghátul lépked az Imre. A járásán nem látszik fáradtság.
 4  1|        Hagyjad, Lidi - mondja neki Imre -, gyönge vagy te arra!~
 5  1|          asszony és már anya.~Csik Imre először is a fiáért nyúl.
 6  1|             Lám, hogy leemeli Csik Imre az anyja karjáról, olyanokat
 7  1|     félórácskát szenderegnek!~Csik Imre is a felesége ölébe hajtotta
 8  1|         olykor el az ura bajuszán. Imre be akarta kapni mindig a
 9  1|     hallgatva nézték az esőt. Csik Imre kibontotta a szűrét, és
10  1|           a pajtánk! - kiáltott az Imre legény a festő mögött. A
11  1|            töprenkednie, mert Vida Imre hozzáteszi: Hogy károkat
12  1|      tavaszi napon megjelenik Kevi Imre. Beleereszti az ekéjét a
13  1|           öreg Kevi, a Pál, meg az Imre. Köszöntek a Fodor-hadnak.
14  1|          Keviék Imréje szomorú.~Az Imre már iskolásgyerek korában
15  1|          Imrével. Kezet is fogtak. Imre a tenyerébe vette a Lidi
16  1|         csomó hóvirággal tért haza Imre az erdőből. A kalapja fehérlett,
17  1|             hogy adjon a virágból.~Imre azt felelte:~- Nem adok
18  1|          szeme napokig vörös volt. Imre meg úgy járt, mint a komor
19  1|         akkor ment a kútra vízért. Imre visszamaradt. Láttam, hogy
20  1|    fenyegetően tartotta a kezében. Imre azonban kifeszítette a mellét,
21  1|        futotta be a falut, hogy az Imre gyerek világgá ment. A hír
22  1|          hét múlva visszakerült az Imre. Nem vették be, meg se vizsgálták.
23  1|           ragyog a szeme, mikor az Imre némi gerendanézések után
24  1|          aztán bejöhessen.~Istenes Imre volt a szűrben, az idősebbik
25  1|      szűrben, az idősebbik Istenes Imre, akinek feje annyira hasonlít
26  1|           várom a panaszt.~Istenes Imre megsimította a bajuszát,
27  1|     csizmájára pislogott.~- Hát az Imre? - kérdezte fölemelve a
28  1|         anyjuk az ágyban. (Istenes Imre t. i. nem az ágyban alszik,
29  1|       Isten is úgy akarja.~Istenes Imre nagyot kanyarodott itt a
30  1|       gondoltam, azér vót, mert az Imre felől gondolkodtam. Hallod,
31  1|      Hallod, mondok az asszonynak, Imre forog nekem az eszemben.~-
32  1|       csillan meg benne itt-ott az Imre gyerek. Azután megint más
33  1|          elhagyott egyszerre a kis Imre. Az úri fiúk hátrataszigálják.
34  1|      beleugrani vagy a székről?~Az Imre gyerek elborult arccal megyen
35  1|           Olyan légy, mint Istenes Imre.~A városban ő az utolsó.
36  1|         Imréből nagyobb és nagyobb Imre leszen. Belenövődik mindenféle
37  1|         elmegyen. Ifjabbik Istenes Imre az asztalfőre ülteti őt,
38  1|            én mester uram, hogy az Imre gyereket, a fiamat... beadnám
39  1|       beszéd, el is hallgatott.~Az Imre fiú is a falu végén volt
40  1|         meg öt legény, köztük Kevi Imre is. Az asztalon faggyúgyertya
41  1|       leszek a te vőlegényed!~Kevi Imre titkon rámosolygott Fodor
42  1|  megmozdulnak, de már akkor a Kevi Imre kezében van az. Kevi Imre
43  1|          Imre kezében van az. Kevi Imre elpirosodott arccal pillog
44  1|             A kályha előtt Istenes Imre térdel. Teleképpel fújja
45  1|         mondja Istenesnek.~Istenes Imre műértő komolysággal veszi
46  1|          érünk, a papom odaszól az Imre kocsisnak, hogy hajtson
47  2|          megcsendül a lélekharang.~Imre elhallgat.~Az iskolán mintha
48  2|       kiált, annak a nevét Istenes Imre fölírja a táblára.~Marcinak
49  2|     napfény a tornácra tűz. Baracs Imre ott áll ingujjban. A sütkérezés
50  2|           az is lehet, hogy Baracs Imre nem a sütkérezés végett
51  2|         tapadó tekintettel. Baracs Imre elvégre is alig több harminc
52  2|            is elválik tőle.~Baracs Imre mindezekre a köszöntésekre
53  2|       ellépett a ház előtt, Baracs Imre magára veti a tarisznyáját
54  2|        Békülj össze az asszonnyal, Imre. Mondd neki, hogy én vagyok
55  2|          visszakergetik.~De Baracs Imre nem pillant hátra. Csak
56  2| kökénybokrok szegik az országutat. Imre letép egy leveles ágat és
57  2|           lógázza hazafelé.~Baracs Imre tovább ballag a kertek alatt.~
58  2|            összecsattogtak.~Baracs Imre az új papház áldomásáról
59  2|          gégám, ha iszok - felelte Imre -, de az is igaz ám, hogy
60  2|            a felhőket nézi.~Baracs Imre azt hitte, hogy békíteni
61  2|           szemre nem hányt semmit, Imre se szólt többet. A tornácfának
62  2|            templomba járt azalatt. Imre nem segített a felrakásban.~
63  2|          öreg visszaült a kocsiba, Imre megmozdult. Látszott rajta,
64  2|            azóta se hallott Baracs Imre se jót, se rosszat az asszonyról.~
65  2|            óta nem ugatnak. Baracs Imre nem bánná most, ha a felesége
66  2|            fut utána senki.~Baracs Imre elballag a falu közepéig.
67  2|          szép csókkal járt.~Baracs Imre egy rakás követ látott már
68  2|          pipa eközben kiég. Baracs Imre újra tömi, noha még forró
69  2|              feleli komoran Baracs Imre -, nem azért gyöttem.~-
70  2|       hallatszik mellettök.~Baracs Imre hallja. Egy kis rozmaringillatot
71  2|            érez. De nem néz fel.~- Imre - mondja egy ismert, alázatos
72  2|         többé.~Ezt gondolja Baracs Imre. S tán ki is mondaná, ha