Part
1 1| lelkem, aztán elő se jön megint egy esztendeig. Szívesen
2 1| vizsgálaton.~Délután már megint ott ült a kis pisze, elevenszemű
3 1| öreg. A jövő esztendőre megint nézz errefelé búcsú napjának
4 1| álmok örvényébe, a kutya megint ott rángatolódzik a dikó
5 1| jobbra-balra.~Nem látja a kutyát.~Megint füttyent, még erősebben.
6 1| tán agyon? Ejnye, ejnye...~Megint füttyent. Néz a hodály felé.~
7 1| hodályra intve.~Szűcs András megint szalad egyet. Mérgesen dobálja
8 1| ballag ismét a hodályhoz. Megint körüljárja. Megnézi az almot
9 1| zugait is.~A kutya nincs.~Megint körüljárja a hodályt.~Ha
10 1| Görögöt - szörnyedzik megint Kevi.~- Ne értsen félre
11 1| kép lesz az - békítettem megint az öreget.~És arra gondoltam,
12 1| feleli a festő -, holnap megint eljövök. Holnapra megszárad
13 1| meg is csináltatom. Ott megint fizettem egy forintot és
14 1| tolvajt. Az Aranyszemű csillag megint más valami. Azzal egy angyal
15 1| felelte röviden Duli Péter.~Megint elhallgattak.~A kocsmában
16 1| csak augusztusban láttam megint együtt Lidit meg Imrét.
17 1| talán a másik faluig, ahol megint csak addig pihenhetnek,
18 1| el is aludt. Hát egyszer megint csak megszólal, hogy aszongya:~-
19 1| észrevette, hogy a pipa megint nem füstöl. Hát újra meggyújtotta,
20 1| itt-ott az Imre gyerek. Azután megint más dűlőre tér át a beszéd:
21 1| helyébe. Kocsmát is nyitottak megint a faluban, s íme, hét esztendő
22 1| maradt és hallgatott. Mikor megint lábra igazodott, folytatta
23 1| többet, de nehány perc múlva megint szólott.~- A szűröm...~Nem
24 1| hagyom.~Aztán kis idő múltán megint szólani akart, de már nem
25 1| oldalt a padlóra, aztán megint nekikönyököl és lassan,
26 1| rájok: harmadik betűnek megint egy irtózatos nagy T betűt
27 1| Este, mikor az ötven szög megint elfogy, egy falut lát maga
28 1| táncolnak a parázs fölött; és megint eltűnnek a semmibe, mintha
29 1| nem igen szapora.~De íme, megint csilingel a szán. A csöndes
30 1| Magára vette a subáját. A hó megint ropogott a lépései alatt.
31 2| Jó voltál-e ma? - kérdem megint egy perc múlva.~- Nem -
32 2| odaülni senkinek. Akkor megint te ülsz ott, Rozika. Te
33 2| felsivalkodott, s félreugrott, de megint visszatért a gazdája lábához.
34 2| a konyhába. Egyszer csak megint előtűnik. Hozza a tányérat.
35 2| Az az átkozott asszony megint elhagyott.~Nézte a kutyát.
36 2| választja senki párjának?~Itt megint visszatérek az én falusi
37 2| kerekét is.~Néhány perc múlva megint fekete csöndességben haladunk,
38 2| egyet tántorodott, de aztán megint csak sántikált köztünk tovább
39 2| rebegi csodálkozón.~Megint elindul, lép egynéhány lépést,
40 2| elindul, lép egynéhány lépést, megint megáll.~- Irgalom Istene -
41 2| Irgalom Istene - mondja megint remegő hangon.~- Mi az,
42 2| arcát.~A következő percben megint csak felugrik és kiszalad.
43 2| azonnal. Egyet nyelt, aztán megint egyet nyelt. A szó nem jön.~-
44 2| bűnbánattal megcuppantja. Aztán megint állnak várakozó szemmel,
45 2| felszökött a Micó a falon és megint megjelent egy kis kölykével.
46 2| udvaron is.~De Micó mégis csak megint fölfutott a falra. Az ajtó
47 2| vigyáznia a kutyának.~Baracs megint visszafordul. Látja, hogy
48 2| elszáradt bogáncskórót.~Aztán megint ballagdált tovább. Fölkerült
49 2| Nem tud enni se.~- Talán megint megverték?~- Meg - felelte
50 2| ágyból Tóth Antal. Járt-kelt megint a kötényes foltú bekecsben.
51 2| valót vitt a malomba. Szóval megint a régi csöndes ember lett
52 2| Gondoltam mingyárt, hogy megint bolondján van, hát mondok:~-
53 2| bátyámat szerette meg?~Jancsi megint lefeküdt. Nem is erőltettük
54 2| lába. Hát itt van, most megint sánta! Hazajött szegény,
55 2| lát a kezében.~Hát a tyúk megint sánta. Látszik rajta, hogy
56 2| farkatollát kitéphette.~Hogy megint kődobás érte, azt hittük,
57 2| többet. Csak akkor fordult megint rá a tekintetem, mikor azt
58 2| tenyerét, s egy intéssel megint két üveg bort rendelt.~Egyszer
59 2| esztendős piruló leánynál!~Megint megszállt az ördög!~- A
60 2| folytatta a munkáját. Egyszer megint fölnéz:~- Hát jó, tanító
61 2| beszélgettünk. Néhány perc múlva megint egymás mellett álltunk és
62 2| És ő hallgatott.~Másnap megint találkoztunk. Nem akartam
63 2| az emberi jácint.~Ahogy megint beszélgetünk, végigsimítom
64 2| szép a te szemed!~És akkor megint megöleltem. Két karral öleltem
65 2| egyszer az eső, és hogy ő megint nem akart átjönni, én mentem
66 2| másnap ahogy lefekszem, megint érzem a húzást. Az esticsillag
67 2| ült, azután ment vissza megint még azon az estén.~Julcsa
68 2| becsületes gondolkodásom megint melegre jutott vajjá vált.~
69 2| hét múlva csak beállított megint.~- És szépen elvett.~Az
|