Part
1 1| rongyai, de a napot már te emeled az égre, s a földön
2 1| az égre, s a földön már a te lábad jár. És a te lábad
3 1| már a te lábad jár. És a te lábad nyomán kizöldül a
4 1| ibolya.~Kedves hónapom vagy te nékem. Te vagy az egyetlen,
5 1| Kedves hónapom vagy te nékem. Te vagy az egyetlen, akit hívunk
6 1| van. És beszélgetnek:~- Te Marci - mondja a ragyás
7 1| neki Imre -, gyönge vagy te arra!~S kettőt ránt a kútostoron,
8 1| lefordul a szamaráról.~- Mit, te?~- A barboncást!~- Nem.~-
9 1| volna utolérni.~- Miska te! Állj meg! - kiáltom utána.~
10 1| tetőtől talpig.~- Eredj tőlem, te hitvány!~Ezek után János
11 1| azt mondja neki:~- Jaj, te kis angyal!~Eközben odatelepedtek
12 1| engedd a képedet megrontani, te ostoba. Így hát nem maradt
13 1| mert azt mondják, hogy te táltos vagy. Hát azt mondja,
14 1| meglátod, ha nem látod, te is meg valamennyien.~S kirántja
15 1| gyerek. De íme, megáll.~- Te - hallom a hangját -, nem
16 1| láttam ilyet!~- Miért félsz, te Rozika? - mondom az ölembe
17 1| mit félsz? Ne félj hát, te tyamár!~S gyöngéden megemeli
18 1| neki:~- Kapa való neked, te füles!~Szegény kis mártír!
19 1| mártír! Mennyi tűzpróbán mégy te keresztül, míg annyira megkeményedel,
20 1| sütött. De ő nem érezte.~- Te korhely - motyogta magában -,
21 1| korhely - motyogta magában -, te ilyen-olyan!... Jó feleséged!...
22 1| házat is adott az Isten, te korhely gazember!... te-te-te
23 1| hogy ivott volna.~- Hát te mért nem iszol? - szólt
24 1| Fogadásod? Mikor fogadtál te effélét? Én erről nem is
25 1| Bízzál, kedves hívem, a te bűneid meg vannak bocsátva...”~
26 1| kanászlegény -, én leszek a te vőlegényed!~Kevi Imre titkon
27 1| szebb, se nem jobb, mint te vagy -, hanem csak azért,
28 1| szobád nem szegény, mert te is benne vagy -; és nem
29 2| meggyógyulsz.~Istenem, a te sok szomorúságod közt nincs
30 2| én beteg leszek, eljösz-e te is? Meglátogatod-e a tanítódat?~
31 2| odaülni senkinek. Akkor megint te ülsz ott, Rozika. Te ülsz
32 2| megint te ülsz ott, Rozika. Te ülsz ottan. Csöndes leszel
33 2| Csöndes leszel és szófogadó. A te tanítód mindig szeret téged.~
34 2| laknak és nem várhatnak a te szavadra, hát ha megtalálta
35 2| mondom másnap a lánynak -, te olyan okos és csertes leány
36 2| alatt.~- Hát, Nagy Márton: te beszélj először.~Nagy Márton
37 2| Nem... h.~- No?~- Tudod-e te azt, hogy nagy bűnt cselekedtél?
38 2| bűnt cselekedtél? Tudod te azt, hogy az ember arca
39 2| készült kerítés környezte. Hátul egy vályogistálló,
40 2| pap is -, bizonyos, hogy te voltál a hibás. Tudja az
41 2| Hát megösmersz engem, te?~- Idesapám - rebegi örvendezve
42 2| a gyerekhez fordulva -, te is azt akarod-e, hogy bemenjek?~-
43 2| nem jó lefeküdni,~Meg a te nótádat is eldanoltuk, Nacza
44 2| mert az is falu árvája, te is falu árvája vagy. Hát
45 2| megivott egy pohár bort a te egészségedre, Nacza.~A káplár
46 2| Ej, aszongya: ne tanítsd te a macskát kapaszkodni! Még
47 2| kedvedért. De ezen a földtekén a te falud az, ahová én el nem
48 2| megkezdett beszédet.~- Szép ez a te falud. Csupa fa, és csupa
49 2| tében meg a szavaiban.~- Te olyan jó tollú ember vagy -
50 2| abból a leányból.~Szereted te is a jácintot? Oh, az csodálatosan
51 2| az arcod, milyen szép a te szemed!~És akkor megint
52 2| bennem a becsület:~- Úr vagy te? Tisztességes ember vagy
53 2| Tisztességes ember vagy te? Tanító vagy te? Nem szégyenled,
54 2| ember vagy te? Tanító vagy te? Nem szégyenled, hogy egy
55 2| tudom, miért vagyok itt? Te csak játszol velem, mint
56 2| nem akadnak ránk.~- Miért te?~- Apám nagyon akarja, hogy
57 2| vérünkben a bürök között.~Te talán ha megírod ezt a történetet,
58 2| kertje alatt.~- Nem lehet.~- Te mondod-e nekem, hogy nem
59 2| itt a feszületre, hogy a te bűnödet soha elő nem említem,
60 2| szemedre nem hányom. De te is esküdjél ám itt meg az
61 2| zavard. Gondold meg, hogy a te megjelenésed felfordítaná
62 2| aztán kinek van az?~- A te anyádnak.~- Annak-e?~- Annak
|