Part
1 1| magam.~- Jó napot, Tabiné - mondom az udvarra belépve -, már
2 1| Már hogyne volna baj - mondom az udvaron maradva -, a
3 1| cikcakkos istennyilák.~- Öreg - mondom neki -, látott kend valaha
4 1| tovább.~- Hát egyszer, úgy mondom ahogy beszélik, abba a szobába
5 1| kifaragtam a baba fejét.~Mondom, így eszembe jutott a kis
6 1| Mit háborgatjátok elmém? ~Mondom, más nincs a templomban:
7 1| mutatott.~- Illés bácsi - mondom a gazdának -, honnan tudta
8 1| fiatalosan.~- Ez az úr - mondom a festőre mutatva - olyan
9 1| engedöm.~- Hallgasson, uram - mondom a festőnek -, csak én hadd
10 1| No nézze, asszonynéném - mondom Kevinének -, milyen csatában
11 1| csakazok, mint reggel, de mondom, megváltoztak. Némelyik
12 1| No, verjen meg a devla, mondom, a jó szerencsém hajt téged
13 1| tudok. Neked adnám felit - mondom -, ha hozzájuttatnál. Kis
14 1| katonának.~- De hiszen - mondom én -, nem vették be a sorozáson.~-
15 1| Miért félsz, te Rozika? - mondom az ölembe vonva a szöszke,
16 1| könnyen rátéved az ember.~Hát mondom, mikor ő a búzaeladást beszélte,
17 1| illő komolysággal.~- Ide - mondom -, az aljára.~Megmártja
18 1| gyermekek felnőttek. Hát mondom, alig egy hónapja meglátogatta
19 1| ruhában. Mindezt általában mondom, s Boriskáról csak jót gondolhatok.~
20 1| látogatókéval.~Magam így, mondom, gazdag vagyok. Nekem a
21 1| cigányéknál. Kap Laci mindig.~Hát mondom, akkor délután ott álltunk
22 2| zörgősre fagyott a testén.~Hát mondom, így eszembe jutott a kis
23 2| a tenyerembe.~- Rozika - mondom -, megösmersz, ugye?~Szemének
24 2| arca!~- Látod, eljöttem - mondom tovább. - Ha én beteg leszek,
25 2| kapuig.~- Ne keseregjen - mondom neki. - Az Isten nem fogja
26 2| tulajdon szomszédja is.~Hát mondom, csak tengődött. Eljön az
27 2| a dühös bika.~- Mátyás - mondom neki -, az asszonytól hallom,
28 2| vasvillát.~Egyet gondolok, aztán mondom neki:~- Maga most már nyomorék
29 2| nézett reám...~- Mátyás - mondom az embernek -, mennyiért
30 2| Nem én, uram. Istenemre mondom, soha egy rossz szóval nem
31 2| próbálgattam a kutyát. Nem mondom, hogy mindazt a százezer
32 2| tanfelügyelő nálunk járt, mondom neki is, hogy a kutya érti
33 2| Tíz forintba.~- No - mondom -, hát akkor legalább visszanyerem
34 2| az asztal alatt.~- Hát - mondom halkan -, tessék valami
35 2| Eredj, hozd ki a pipámat - mondom neki.~S kérdem a tanfelügyelőtől:
36 2| borzolódik az ég felé.~- Hentzi - mondom -, mi bajod, kutyuskám?~
37 2| mintha köztük se volna.~Mondom, ez feltűnt nekem.~A gyerek
38 2| tintája, mint akárkinek.~Hát mondom: szeretik őt.~De hát mért
39 2| ha beleavatkozunk.~Hát mondom, nem szóltam semmit. Csak
40 2| be ide a szélső házba - mondom a kocsisomnak. - Kérj lámpást.~
41 2| Én szívesen beleegyezek - mondom -, de hát az öreg... Valami
42 2| szót. (Már csak Pestának mondom én is, az apját meg Estván
43 2| öltik magukra.)~- Hát - mondom -, Pesta, van-e sok gyümölcsfátok?~-
44 2| pipáján, aztán rámnéz.~- Hát - mondom óvatosan -, én jámbornak
45 2| várakozott.~- Légy bátor - mondom neki a tanító iskolai hangján -,
46 2| bevezettem.~- No, Juliska - mondom itt neki ünnepi hangon -,
47 2| ismerkedjenek.~- Ugyan, Juli - mondom másnap a lánynak -, te olyan
48 2| hogy kimentem a templomból.~Mondom aztán az ünnepi ebéden a
49 2| fel volna ragasztva.~Hát mondom, áll és sütkérezik. Nézi
50 2| falu jó másfél óra hozzánk. Mondom a papnak az ügyünket. Sándor
51 2| és szőre hagyott.~- De ha mondom, hogy van kordém - szólt
52 2| elnémult.~- Igyál hát - mondom. - Talán nem jó ez a bor?~-
53 2| fölemelés.~- Szép a kendőd - mondom neki. - De jó szaga van!
54 2| felelte a leány.~- Nohát - mondom évődve -, ideadtad a kendőt,
55 2| kendőd már régen nálam van - mondom neki. - Vissza szeretném
56 2| többé hozzá sohase.~Igazán mondom, hogy csak a kendő miatt
57 2| Elérkezik augusztus vége. Mondom a leánynak, hogy nekem még
58 2| vendéget.~- Gyermekeim - mondom nekik -, ez a bácsi szintén
59 2| meglehetős komolyan azt mondom Miklósnak:~- Mind a háromnak
|