Part
1 1| fölött száll felénk egy nagy fehér felhő. Azok a gólyáink.
2 1| amott a Pogány-dűlőn. Két fehér ökre lassú ballagással vonja
3 1| sárga csibe! Még tegnap fehér, mozdulatlan, élettelen
4 1| gyöngyvirágok, az erdő virágnépének fehér kis szűzleányai, félénken
5 1| kaszálatlan réteken, a láncvirág fehér pehelygolyói fölött. Néha
6 1| libapásztor. Kedves kis fehér arcú gyermek. Napestig dalol
7 1| Leült a deszkára és nagy fehér zsebkendőjébe takarta el
8 1| a másik kék, sárga meg fehér. A gallyak néha sírva, sziszeregve
9 1| ahogy a subájában ül egy fehér felhőbuckán; a bajusza lelóg
10 1| selyemkendő. Csak az arca fehér, mint a pergamen. Nyugodt,
11 1| csillagkoszorús Nepomuki, fehér gyóntatóingben, egy kis
12 1| tojásukat.~Az égen csak egy kis fehér felhő látszott. De meleg
13 1| fejletlenebb, az arcbőr átlátszó fehér és a nyakacska vékony.~És
14 1| Hát még mikor elővonja fehér mellényéből a monokliját.
15 1| lelkek a mennyországba. Az a fehér hosszú, az a Tündérek útja.
16 1| egyik piros volt, a másik fehér, a harmadik zöld. Süllyedjek
17 1| kinyílik minden lakat. A fehér kőtől meg lehull minden
18 1| próbálja meg kend: csináljon fehér szurokból meg fekete szurokból
19 1| meg fekete szurokból meg fehér viaszkból gyertyát. Tegyen
20 1| végre előrobogott az is. Fehér ing volt rajta meg kék általvető.
21 1| Kertemben már az őszirózsák fehér és lila virágai melengetik
22 1| rájok. Imrének a kezében fehér zsebkendő volt, a Lidi zsebkendője.
23 1| fel; sietve szőnek hosszú, fehér selyemvitorlákat, két-három
24 1| háztető fogja el a szálló fehér fonadékot. A templomtornya
25 1| haját meg a mellére omló fehér szakálát. Az arca mindig
26 1| zsebében mindig hoz egy darabka fehér kenyeret. Barnát cserél
27 1| gyermekem. A lelkük az én fehér papirosom, amit teleírok
28 1| sovány arc, csak hogy kis fehér bajusza is van az öregnek.~-
29 1| bundácskáját, miközben mind a négy fehér lábát elnyújtja és jóízűeket
30 1| befest ezekkel az álomvilági fehér növényekkel! Mindig csak
31 1| ott nincs más szín, csak fehér. És mindig csak virágokat
32 1| látnám, a Köncölné hosszúkás, fehér arcát, vékony, finom orrát
33 1| karján emelve a beteges fehér kis Köncöl gyereket.~ ~
34 2| nyolc óra felé mintha egy fehér tollpihécske szállt volna
35 2| Aztán egy második, harmadik fehér pehely. Aztán bő omlásnak
36 2| leánykája. Egy mosolygó szemű fehér egér. Ő az első a padban.
37 2| telik belé negyedóra, már fehér a föld. A virágkórók bundába
38 2| bundába öltözték. A háztetők fehér paplannal vannak letakarva.
39 2| Fölemeli az arcát. Betegszín fehér arc, festett szemöldök,
40 2| állat, habár csak közönséges fehér bundáskutya. Aztán olyan
41 2| tűztől!~Nagy ünnep van itt. Fehér abrosz és petróleumlámpás
42 2| dolgozni a lányok! Szép fehér ingvállban, kék selyem vállkendőben,
43 2| kék selyem vállkendőben, fehér üvegklárisban, s a hajuk
44 2| vattából volna felrakva, olyan fehér. Bibliai fej. De valami
45 2| egész világ határtalan nagy fehér temető.~Hát van élet a földben?
46 2| élet a földben? Van élet a fehér szemfedő alatt? Ime, ez
47 2| szoros-élet. Mert itt a pofon nem fehér holló.~Továbbá megkaptam
48 2| ember pedig. Haja, bajusza fehér. De éppen beleillik a télbe.~
49 2| párnát hoz ki, indigószín fehér kockás párnát, és a feje
50 2| valamikor. Pesta is ilyen fehér, lógó bajszú öreg lesz valamikor.~
51 2| várna.~Szórakozottan néztem. Fehér bőrű, szőke, komoly leány.
52 2| bokra olyan, mint két csomó fehér gyöngyvirág.~Én is csak
53 2| jöttem én ki?~És vonaglott a fehér ingvállban.~- Holnap ilyenkor
54 2| nekem kiállnom magáért!~Fehér vállán egy lefelé húzódó
|